Megjelenés: Nyugat, 1. évf., 20. sz., 1908. október 16.
Szöveg a Weben: Epa.oszk.hu/00000/00022/00019/00423.htm
A felvétel készült: 2015 | Játékidő: 00:11:31 (12 perc) | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Vaklap: Az mp3 letöltése
Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben. Ő sem dicsekedik ezzel az idővel, más sem. Pedig igaz. És az is igaz, hogy soha már én a jövendő életemben nem kacagok annyit, mint gyermekségem e pár esztendejében.
Móricz Zsigmond: Hét krajcár (Előadja: Evila)