Payday Loans

Keresés

A legújabb

Messziről jöttek igazmondó meséi

Névtelenségük megőrzését kérő utazók távirati, sms stílusú jelentései távoli, emberszabású lények lakta bolygókról: Abszurdisztánból, Bolondériából, a Balgaföldről, a Gulág Szigetcsoportból, a Majomországból... Nem tudjuk ellenőrizni, hogy ebből mi az igazság, mi a fikció, a konfabuláció. Hogy mégis cenzúra nélkül továbbítom őket? Mert logikailag lehetségesek, s így azok be is következhetnek, s a valóság olykor túlszárnyalhatja a legmerészebb képzeletet is... Ezért ne csodálkozzunk, ha a legelképesztőbb önsorsrontásokről, a legesztelenebb és legszívtelenebb hideg- és melegháborúzásról, a legnevetségesebb és legszörnyűbb társadalmi rendszerekről is olvashatunk rövid, lényegre törő tudósításokat. Hol életképeket, hol életelveket - hol magatartásokat, hol intézményeket - hol példabeszéseket, hol szellemtörténeteket... De ne nevess korán: lehet, hogy a mese rólad szól: ismerj magadra és változtass életeden...! (Márcsak azért is lehet, hogy magadon nevetsz vagy szörnyülködsz, mert azokon a bolygókon már előttünk járnak, s ha nem vigyázunk, utolérjük őket... Másfelől meg sikerült megszereznünk és dekódolnunk a nálunk kémkedő álruhás Marslakóknak a Földről és a mostani emberi életről küldött jelentéseit, de ezek sajnálatos módon szétválaszthatatlanul összekeveredtek a többivel: ezért is legyünk résen, s nézzünk bátran a jövőjósló gömbbe, s az igazmondó tükrökbe...)

ufoAjánlott irodalmi-bölcseleti olvasmányok:

Platon: Állam & Swift: Gulliver utazásai & Comenius: A világ útvesztője & Madách Imre: Az ember tragédiája & Pierre Boulle: A majmok bolygója & Szathmáry Sándor: Kazohinia & Orwell: 1984 & Campanella: Napváros & Huxley: Szép új világ & Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása & Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba stb. (szerkesztés alatt)

ratkay endre - synopsis



Pokoljáró ügynökök jelentései I. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   

Fájl:Konstanzer Richental Chronik Verbrennung des Magisters Johannes Hus 58r.jpg

BALGA LÉTRONTÁS ABC

BOLDOGTALANOK ÉLETMINŐSÉGE

ÁLLATORVOSI LOVAK - POKOLI BOLYGÓK

EUGÉNIUSZ PALACKPOSTÁJA

Rövid üzenetek egy más világról




Petőfi Sándor
MINT LÓT-FUT A BOLDOGSÁG UTÁN...


Mint lót-fut a boldogság után
Az ember, a dőre,
Az egyik hátra, a másik előre,
Mikéntha már ott volna nyomán.
Hiába igyekeznetek!
Előttetek, mögöttetek
Nincs a boldogság... ott alattatok van
A sírhalomban.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt


*

Az országban csak kétféle ember él:
A korszellem által vezérelt uniformizáltak
És az öncélú különcködők, a csodabogarak…

*

Mielőtt évtizedes kemény készület előtt
A balett-táncos rövid ideig a csúcson lehetne,
Kettétörik lábát és pályafutását.
Más protekciós túlsúlyos tramplik ott vannak,
De felgördül a függöny, vége a protekciónak,
Ráadásul mázsás balerinát kellene emelgetnie…

*


Törpék az óriások országában -
A bútorok, a járművek, az evőeszközök mérete
Enyhén szólva nem rájuk van szabva -
Mintha a kisgyerek az apja ruhájában, cipőjében járna…

*

Nagyon rendes emberek élnek itt,
Minden elvárásnak szeretnének megfelelni,
Míg úgy nem járnak mint az öreg, a gyerek és a szamár,
Akik mindig újabb, az előzőt ütő megszólásra hallgatva
Bedobták egyetlen állatbarátjukat a mélyvizű folyóba…

*

Csak magadat hallod vissza,
Mert mindenkit elüldöztél magad mellől,
Vagy senki nem mer megszólalni,
Vagy csak a te nézeteidet szajkózza -
S te a visszhangot párbeszédnek veszed…

*

Belenézel a nyugodt víztükörbe,
Ott meglátod a saját arcod képmását,
Amibe beleszeretsz, belebódulsz,
És egyesülni akarván vele a vízbe veszel…

*

A leghangosabbnak adnak igazat,
Az rögtön önjelölteti magát népboldogító vezérnek,
Ami után csak az számíthat rangra, előléptetésre,
Aki a leginkább hasonlít a bálványozott zarnokra.

*

Itt a katonát szabják a ruhához
És az embereket az ágyhoz -
Prokrusztész foglalkozik ezzel,
Ő nyújtja ki a rövideket,
Vagy vagdossa le a kiálló részeket

*

Nem sanyargatják a meghódított népet,
Mert így esetleg növelnék ellenálló-képességét,
Inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát,
S így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak

*

Előbb csak beetetnek,
Majd ha megkedvelted az ingyenkaját,
S már megszoktad, hogy a szádba repül a sült hal,
Akkor beakasztják a horgot a szádba, és rab leszel…

*

A partravetett halakat cirógatják,
Ezért hálát vagy hálapénzt várnak-követelnek,
Vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”,
Csak valahogy az az egy nem jut senkinek az eszébe,
Hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni

*

Mindenkinek tele van a padlása,
No nem sonkával, kolbásszal, szalonnával,
De csodaszép ígéretekkel, amikért naponta hálát is ad

*

Az emberek nem hollók,
Ők kivájják egymás szemét is,
Hagyják, hogy a róka kiénekelje szájukból a sajtot,
Majd utána nekigyürkőznek maguk alatt vágni a fát

*

Rengeteg az önkéntes segítő,
Aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is,
Aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod,
Aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed,
S ha netán tiltakozol, akkor gondnokság alá vesznek

*

Mindenki imádkozik is és dolgozik is,
Csak éppen azért imádkozik, amiért ténykedni kéne,
És azon munkálkodik, ami csak ingyen kegyelemből van.

*

A hipermarketben bűnbocsánat is kapható,
Minél többet rabol valaki, s annál több a pénze,
Annál kisebb teher neki kifizetnie a váltságdíjat,
S biztosítania a legjobb helyet a Mennyországban

*

Ha a feleségednek bókolsz,
Feljelenthet szexuális zaklatásért,
Ha a gyerek fenekére csapsz, eldádázod,
Feljelenthet könnyű testi sértésért, megalázásért…

*

Azok vennék ki a szemedből a szálkát,
Akik nem látnak jó, mivel az övékben gerenda van.

*

Az ellenség fogorvosához mész kezelésre,
Aki nemcsak - fölöslegesen - alaposan megkínoz,
A legutolsó fityinget is kiveszi még a bőröd alól is,
De fogatlan oroszlánná, méregfog nélküli kígyóvá tesz.

*

Beletörődnek a férfiak,
Hogy mindig van náluk egy kicsit jobb,
Hogy ők örök másodikak minden viadalban -
Így állnak ki az élethalál-harcra gladiátorkodni is.

*

Az emberek a családtagjaikkal gyanakvóak,
Minden hazaérkezőt átmotoznak és jelszót kérnek,
De ha elmennek hazulról, a lábtörlő alá teszik a kulcsot,
S vadidegen szeme láttára veszik ki a párnából a pénzt.

*


Az embereket vagy nem nevelik szobatisztaságra,
vagy szégyellik, ha inkontinensek lesznek:
letagadják és inkább nem mennek el otthonról,
bezárkóznak és búnak eresztik fejüket

*

Az emberek egymással úgy versenyeznek,
hogy az egyikük egy vödörből halászik,
a másik meg egy pecabottal a viharos tengeren...

*

Elegendő a puszta gyanú,
bármely polgár perbe fogható és meghurcolható,
ha nem tudja minden kétséget kizáróan
ártatlanságát bizonyítani...

*

Az ország vezetőit
a legjobb pókerjátékosok közül választják,
akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni...

*

A tömegpusztító fegyverek indítóállomásán
egy majom bezárta magát az indítógombokhoz
és mi csak kívülről izgulunk.
hogy éppen mihez támad kedve,
s mikor tör ki az első és utolsó atomháború...

*

Nincs otthonom,
mert mire hazajövök már semmi nincs a helyén,
ismeretlen emberekbe ütközök,
akik megütköznek rajtam
és hívatlan vendégként bánnak velem...

*

Bárhol jársz,
sohasem tudhatod,
mikor, honnan és ki tör rád,
akár javaidara, okmányaidra,
akár testi épségedre, sőt életedre...

*

Sohasem vagy benne teljesen biztos,
hogy jól választottál élettársat és pályát -
bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna,
bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna...

*

Arra vagy a legbüszkébb,
hogy életed végégig egy helyen dolgoztál,
kiváló dolgozó, a munka hőse, élmunkás voltál,
brigádversenyt nyertél,
munkafegyelmi ügyed soha nem volt.

*

Annyira leiszod magad,
hogy teljesen kivetkőzől magadból,
az árokba esel, elalszol s onnan szednek össze,
eliszod a fizetésed, ellopják a holmidat,
lehányod magad,
szégyenkezve, magadtól undorodva
szinte lopva mész haza,
s nem mersz gyerekeid szeme elé kerülni...

*

Akit legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,
arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,
s azóta se híre, se hamva,
mégcsak megbánást sem tanúsít...

*

Utánzó majom - edd meg, amit a majom kinyom...

*

Nincs türelmi idő,
elég ha egy nagyobbat hibázol,
esetleg a kicsit is felnagyítják,
és máris végleg kizártak a csoportból, iskolából stb.

*

Istenben nem hiszel,
de annak a vadidegen embernek igen,
aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed.
Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű...

*

Amikor legény kell a gátra,
akkor mindenki anyukája szoknyája mögé bújik,
amikor a hazát kellene megvédeni,
csak anyámasszony katonáit találhatunk...

*

Megtudják, hogy mi a kedvenc zenéd és ételed,
s életed attól fogva azzal keserítik,
hogy mást se hallhatsz, mást se kaphatsz:
így ebből a jóból tényleg megárt a sok.

*

Vagy a soha nem volt,
az időtávolság miatt megszépített korba vágyódsz,
vagy olyan utópiáról ábrándozol,
ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,
ami semmire nem kötelez,
s így passzivitásra kárhoztatod magad.

*

A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt
azonnal megbírságol az állam éber rendőre,
de abban senki nem gátol meg,
hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,
s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

*

Hol annyira megbízol az embertársaidban,
hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,
s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára,
hol meg minden perccel, fillérrel elszámoltatod élettársad,
s még a pincsikutyád se bízod rá a jószomszédra...

*

A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,
oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet.
Majd amikor nálad betelik a pohár,
akkor kiborítod a bilit,
s megnyitod a hidegháborús frontokat.

*

Soha nem merült fel a gyanú benned,
hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni,
így akarsz kibújni az élet küzdelmei, csatái elől?
Ellenségednek veszed, aki nem partner e játszmában,
s csak akkor döbbensz rá az igazságra,
amikor már irreverzibilisek a változások...

*

Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni,
hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját -
arra már nem gondolsz, mi ennek az ára:
senki nem veszi komolyan a szavaidat!

*

Addig imádkozol örök életért,
míg a végén megkapod,
s azután már hiába könyörögsz kegyelemdöfésért.

*

Úgy bánnak veled
mint a kivert kóbor kutyával,
kővel dobálnak, elhajtanak,
üldöznek és ütnek-vernek,
vagy befognak kísérleti alanynak -
legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...

*

Nemcsak a vas,
de minden ember,
sőt minden közszolga korrumpálható -
pénzzel mindent el lehet érni,
több pénzzel az ellenkezőjét is.

*

Szegény embert az ág is húzza...

*

Szabad préda vagy,
akire hajtóvadászatot rendeznek,
s akinek az életével nem kell elszámolni,
s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,
hisz a fizető vendégvadászok biztosra akarnak menni...

*

Olyan a munkád,
ami pár év alatt leamortizál,
testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,
s ha elhasználódsz,
akkor eldobnak mint egy kicsavart citromot.

*

Azt hitted, hogy te választottál,
büszke vagy magadra, hogy meghódítottál egy nőt...
De ellenkezőleg történt: hölgyválasz volt,
s te jól bevásároltál egy zsákbamacskát,
s már nincs reklamáció...

*

Mintha egy olyan állat lennél,
aki párzás után felfal a nőstény.

*

Te vagy az a halász,
aki kifogja az aranyhalat,
aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.
Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,
aki telhetetlenül egyre többet és többet követel,
míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe.

*

Hármat kívánhattok a jótündértől,
s neked üres a hasad, így hirtelenkedve kolbászt kérsz,
amire a méltán dühös feleséged rosszat kíván:
nőjjön rá a kolbász az orrodra...
Na, most már mit lehet tenni:
a harmadik kívánságot el kell vesztegetni arra,
hogy visszanyerd emberi ábrázatod...

*

Nem számolsz
a szerencse forgandóságával,
s ha egyszer valami nagy szerencse ér,
attól fogva számítasz erre,
mintha bérletet váltottál volna rá...

*

Amit neked egyszer-egyszer kegyként felajánlanak,
arra a második alkalom után már jogot formálnál,
amivel egyszer s mindenkorra megfosztod magad e lehetőségtől.

*

Úgy kínoznak,
hogy a terített asztal mellé ültetnek,
ahol mindenki jóízűen falatozik,
s neked semmit sem adnak,
maximum gúnyolódnak rajtad...

*

Annyira jólnevelt vagy,
vagy inkább szemérmes, gátlásos,
aki nem szeretne élelmesnek látszani,
hogy hiába kínálnak meg egyszer a finomsággal,
nem fogadod el.
Mivel ezt többet nem ismétlik,
te meg röstellsz nyíltan, expressis verbis kérni,
ezért nemcsak éhen maradsz,
de neheztelsz vendéglátódra és magadra is..

*

Vendégségbe hívnak,
de úgy bánnak veled mintha ingyenkonyhára jöttél volna,
s még ahhoz is feltételt szabnak,
hogy odalökjék neked a kegyelemkenyeret.
Például el kell hangosan mondani egy imát.

*

Arra vagy kárhoztatva,
hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre,
majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe,
s ennek a hiábavaló erőfeszítésnek sohasincs vége...

*

Azért csúfolnak
a leggonoszabban és legkitartóbban,
amiről azután tényleg a legkevésbé tehetsz:
testi hibáért, beszédhibáért, betegségért, szüleid szegénységéért...

*

Azt érted igazmondáson,
hogy mindenkinek mindent
szemtől szembe meg kell mondani,
a szemébe kell vágni:
ha öreg, ha bandzsa, ha fogatlan stb.
Nem ismered az elemi tapintatot...

*

Könnyebb a kutyából szalonnát csinálni,
mint a te fejedből valamit kiverni, ha oda belevettél valamit.
Nincsenek eszméid, csak rögeszméid,
nincsenek elképzeléseid, csak kényszerképzeteid.
A végén már magad sem vagy ura, csak szolgája ezeknek.
Először beengedted lelkedbe a megszállókat,
majd kollaboráltál velük,
a végén már se aktív, se passzív reziszetnciád...

*

Félszívvel mész a templomba és a színházba,
s csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,
semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,
semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,
purgatórium és mennybeszállás...

*

A napot az akasztófa alatt kezded,
s ha nincs egy férfi vagy nő,
aki élettársadul választ magának,
akkor ez földi pályafutásod végállomása

*

Ha nem szorulsz rá,
akkor is mesterségesen táplálnak -
legjobb esetben moslékká keverik ételeid
mondván, hogy úgyis egy helyre megy..

*

Nem lehetnek titkaid,
rólad mindent tudhatnak,
el sem bújhatsz, a nyilvánosságba vagy lökve
mint egy színpadon a reflektorfényben,
ahol sötét a nézőtér,
a viszony asszimetrikus...

*

Személyazonosság lopás,
visszaélnek neveddel,
vagyoni és erkölcsi kárt okoznak
és nem tehetsz ellene semmit...

*

Lépten nyomon igazoltatnak,
indoklás nélkül zaklatnak,
átvizsgálják autódat,
sőt meg is motozhatnak...

*

Kényszerzubbonyban szerelmeskednél,
gúzsbakötve vagy egy lábon állva táncolnál?

*

Ha nem jó lábbal kelsz fel,
akkor visszafekszel az ágyban,
és ott is maradsz napestig,
hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

*

Nem akarsz tévedni és hibázni,
ezért nem állítasz semmit,
nem munkálkodsz semmin,
mert csak az nem hibázik,
aki nem dolgozik...

*

Mindent egyformán fontosnak tartasz,
nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,
ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe
vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni,
kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -
szimultán játszanál 100 sakkpartit..

*

Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek
egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,
attól fogva öncenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,
s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód
és azt válaszolod, amit már tőle hallottál...

*

Aprópénzre váltod a tehetséged:
cirkuszi fejszámolóművészént keresed kenyered
vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett
órabérben széklábakat faragsz...

*

Annyira csak egy dolog érdekel, izgat,
hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz:
nem mosakszol, mosol, nem raksz rendet,
alig alszol, alig eszel stb. stb. -
ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben,
de te ebből életformát csinálsz...

*

Amíg nincs tökéletes rend és tisztaság a lakásban,
addig nem kezedesz bele még egy könyv olvasásába sem -
erre mindig csak a maradék időt fordítanád,
ha lenne ilyen szabad időd...
De nincs, mert mindig találsz tennivalót,
nehogy szó érje a ház elejét...

*

A szart aranynak nevezed,
az aranyból szart csinálsz

*

Mintha csak egy nap lenne a világ,
úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn -
utánunk a vízözön?

*

Minden nap fordított

A nyúl viszi a puskát – az asszony viseli a nadrágot

*

Fordítva

Elbújva, titokban, szemérmesen étkeznek,

Viszont nyilvánosan szeretkeznek és vécéznek

*

Életrövidítők

Az éjt nappallá teszik

Két végéről égetik a gyertyát

*

A kívánság megfogan

Kellemes – lábvizes - ünnepet kívánnak

*

Időáldozat

Semmire sem szentelnek időt –

Maximum szánnak, de inkább szakítanak rá

*

Szorgosan építkeznek

Jószándékkal kövezik a pokolba vezető utat

*

A király meztelen

De sehol egy gyerekszáj, aki ezt ki merné mondani

*

Aki megmondja az igazat, annak betörik a fejét

*

Felmelegedés

Előbb tiltottak, büntették a buzulást,

Majd elnézték, megengedték, nem csúfolták,

Azután már támogatták, propagálták, ajánlgatták,

Mindenkit biztattak, hogy bátran fedezze fel magában

(mostanra várható, hogy szankcionáltan kötelező lesz)

*

Se melegek, se hidegek –

Ők langyosak, akiket kiköp az Úr

*

Zsugoriak vagy pazarlók

Mint a részeg parasztok, de ők józanon is,

A ló egyik oldaláról átesnek a másikra, de sose rá

*

Aki látni vágy, az a Napba néz

*

Aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére

*

Aki tovább nyújtózkodik, mint a takarója,

Annak a kilógó testrészeit levágják, csonkolják

*

A király vak és süket

Csak az év egy napjára nyeri vissza látását, hallását


Arany János

HÍD-AVATÁS


Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
"Egy fiatal élet-remény."

A kártya nem "fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
"Uj hid! avatni mind! vigan."

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
"Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - "Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
"Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
"Én a quaternót elszalasztám!"
"Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig."

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
"Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
"Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
"Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!"
A többi sugdos: "a bolond!..."

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
"Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!"

"Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
"Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton.

"Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!" --
"Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -"

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.

(1877 aug. 22)

LAST_UPDATED2
 
Pokoljáró ügynökök válogatott jelentései - Seholsincsország 2011. február 14. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   

recece

SCI-FIÖNSORSRONTÁS ÉS POKOL UTÓPIA
SZELLEMES ÉS LÉNYEGRETÖRŐ ÜZENETEK
ÉLETKÉP ÉS PÉLDABESZÉD, FILOZÓFIA ÉS GYAKORLAT


ADY ENDRE
A HŐKÖLÉS NÉPE

Bíró Lajosnak,
akivel szerencsés volt
régi találkozásom s örök a barátságom


Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kíméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért ugyis is mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.

 

*

Minden évben egyszer fordított nap volt,
De azután – nem vették észre? – így maradt,
S azóta a nyúl visz a puskát, s az asszonyon a nadrág

*

Csak az kap kölcsönt vagy hitelt,
Aki hitelt érdemlően be tudja bizonyítani,
Hogy az égadta világon semmi szüksége sincs rá

*

Anti-iskolák
Éppen azokat a tantárgyakat
utáltatják meg, azoktól veszik el a keved
az iskolákban,
amikhez magolni se kell,
csak a józan eszed használni,
s amikre amúgy életfogytig szükséged lenne:
logika, filozófia, nyelvtan, testnevelés, ének stb.

*

Matek és filozófia mumus
Már a kicsit nagyobb gyerekek se kérdeznek,
Mert félnek, hogy kórusban hangosan kinevetik őket,
Így mindenki csendben ül, s úgy tesz, mintha értené…

*

Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük,
Hogy legalább fele annyi esélyük legyen,
Mint ugyanarra az állásra stb. pályázó társaknak

*

Számkivetés

Akik szóvá teszik, hogy a király meztelen,
Azokat örökre száműzik a hazájuktól,
Elvágják az élettő gyökereiktől –
Mások meg maguk önként emigrálnak,
Mintha magukat akarnák büntetni…

*

Mint Petőfi Apostolát,
Minden szegény árvát egy mesterségre tanítanak,
A kolduláséra,
Amihez el is csúfítják, le is soványítják/betegítik stb.

*

A szemérmes koldusok éhen halnak,
A pofátlan koldus-maffiózok pedig aratnak

*

Pofozó-bábu
Csak akkor tanulhat a tehetséges gyerek,
Ha az úrfiak mellett vállalja ezt a szerepet:
Helyettük is ő kap ki, őt szidják le stb.
(s közben titkon ellesheti a tudnivalókat)

*

Nekik az a bátorságpróba,
Hogy ki tud nagyobbat rúgni a döglött oroszlánba

*

Hiánygazdaság
Mindenért és hosszan sorban állni,
S nem tudni, hogy mire elfogynak előled,
Marad-e még valami maradék,
Vagy csak a pult alól plusz kenőpénzért…

*

Néhány család élhet, a többi nézhet:
Az élethiány-beteg emberek napi pótléka:
A tévében, magazinokban stb. kukkolhatnak…

*

Minden van – de minden fordítva van
Így a beszéd, a zene és a film is hátulról megy előre.
Az emberek is öregen születnek, s csecsemőként végzik…

*

Beoltanak erőszakmentességgel
Tétlenül nézed végig javaid elorzását
És kedvesed meggyalázását, gyereked megrontását

*

Nemcsak az iható vizet,
De a szívható jó levegőt is pénzért árulják,
Mintha mindenki lélegeztető gépre lenne kapcsolva

*

Az asszonyt egyre jobban verik,
míg a pénzt egyre kevésbé számolják

*

Minden jó, ha a vége jó,
De itt a nagy nevetés sírásba torkollik…

*

Az egyik a pusztába kiáltja szavát,
A másik meg a falra hányja a borsót,
A harmadikon meg szájzár, szájkosár,
A negyediknek meg kivágták a nyelvét…

*

Itt úgy takarékoskodnak,
Hogy előbb a már rohadó almát eszik,
S így végülis sohasem esznek ép gyümölcsöt

*

Mindenhez engedély kell
Még az engedélykéréshez is…

*

Az emberek egy olyan istenben hisznek,
Aki akkor is segít, ha magukon nem segítenek,
S így nem is kell szárazon tartaniuk a puskaport

*

Amiről nem tudnak, az nem hiányzik nekik:
Így azután nem is akarnak semmiről sem tudni,
Hogy semmilyem hiányérzet ne kínozza őket…

*

Az élet fenntartásának eszközei
Egyre fontosabbak lesznek,
A végén magát az életet teszik eszközükké…

*

Mindig az újabbat tartják jobbnak –
Művészetben, zenében és bölcseletben is…

*

A látni vágyók a Napba néznek

*

Egy kikapcsolhatatlan néprádió szól,
Nemcsak szól, de egyenesen bömböl
Köztereken és a munkahelyeken, magánlakásokban,
Ami ontja és szórja a népbutító agitációt-propagandát,
S a szünetben gagyi prűd vagy trágár dalokat sugároz….

*

A jobblétre derülést
Itt összetévesztik a szenderüléssel

*

Mintha mindenki házi őrizetben lenne
Olyan magas kerítés veszi körül a bunkereket,
S olyan erős és szigorú az őrség, a beléptetés stb. stb.

*

A beismerő vallomás perdöntő,
Sőt: ha megvan, más bizonyíték nem kell,
Az már elegendő akár a halálos ítélethez is,
S érdektelen, hogy kínvallatással csikarták-e ki

 
Pokoljáró ügynökök válogatott jelentései - Seholsincsország 2011. február 7. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
recski_emlkmu
SCI-FI ÖNSORSRONTÁS ÉS POKOL UTÓPIA
SZELLEMES ÉS LÉNYEGRETÖRŐ ÜZENETEK
ÉLETKÉP ÉS PÉLDABESZÉD, FILOZÓFIA ÉS GYAKORLAT



Radnóti Miklós 
TÖREDÉK 

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, 
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 

1944. május 19.

*

A király parancsára és belső gyávaságból is
Az országban összetörnek minden igazmondó tükröt

*

Azok kiabálnak, akiknek a háza ég
A bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű

*

Itt örök a háborúskodás
És olyan hadviselés folyik,
Amelyben nem ejtenek foglyot,
de a likvidálás előtt még kínvallatják…

*

Kóma
Retteghetsz attól, nehogy kórházba kerülj,
Mert ott a gyógykezelés leple alatt
Kivehetik, kicserélhetik ép részeidet….

*

Pártalanul – pártában 

Nagyon szomorúak a párkeresők,
Mert nagyon kicsinylik a választékot:
Az emberek fele másnemű,
Többmillárdnak a nyelvét sem értik,
És akik már meghaltak vagy meg se születtek,
Akik korban nem passzolnak, vagy már elkeltek,
Akiket sose láttak, akiknek meg pont ők nem kellenek:
Hogy lehet így megtalálni azt az egy igazit…

*

Agglegény, vénlány 

Úgy vannak az emberek a szerelemmel,
Mint az az egyszeri horgász,
Aki a lábát a vízbe lógatva akar halat fogni,
S csak panaszkodik balszerencséjére,
De szégyelli elmondani a részleteket,
Hisz biztos tudnia kellene a módját…
(így azután besavanyodott, megkeseredett

*

Minden alkalom csak egyszeri:
Most vagy soha (többet még egyszer) –
Ha erről lemaradtál, akkor végleg kiestél…

*

Mogyorófa virág/világ  

Itt az emberek szeretnek sokat ígérni,
Rögtön be is söpörik az érte járó hálát,
De mindebből nagyon keveset adnak meg,
Ráadásul abban sincs köszönet…

*

Titanic 

Az egész világ egy nagy hajó,
Amelyen minden rendben van,
Sőt: bált tartanak, muzsikára mulatnak,
Csak éppen a hajó jéghegynek ütközött,
Süllyed és a vészjeleket sem adták le…

*

A tanár és a rendőr
Előbb üt, később kérdez
(mondva, hogy ők megelőlegezik,
Később majd úgyis rászolgálnak,
Illetve hogy biztos elkövettek valamit…)

*

Ahol tilos a testi fenyítés,
Ott sokszor még rosszabb a helyzet,
Egy – esetleg nem nyilvános – pofon helyett
A lelki megalázás és kínzás fortélyait vetik be,
Ami nem nyolc napon belül gyógyul,
S amiről nem is lehet látleletet vetetni…

*

Ezen a bolygón
Senki nem tanít semmit,
Mindenki a maga kárán tanul,
S mindennek a titkát el kell lesni,
De ezt is titkolnia kell, hogy meg ne büntessék…

*

A térítőknek nagy a hite:
Meggyőznék az oroszlánt,
Ne egye meg a misszionáriust,
Legyen inkább vegetáriánus…

*

Itt senki nem bízik senkiben
Mindenki mindent maga csinál
Nem osztják meg a munkát,
S nem működnek együtt:
Mintha Robinzonok lennének

*

Csak egy orvos van a vidéken,
Aki a hétvégén senkit sem gyógyít,
De hétközben is csak munkaidőben,
S akkor is csak azt, aki neki szimpatikus
(s ha olyan a kedve, mindenki hashajtót kap…)

*

E szép új világ leggazdagabb országában
Minden századik ember, milliók vannak dutyiban,
Akikre annyit költ a – „jóléti” - állam,
Amennyi egy szegényebb ország évi zsebpénze…

*

Mintha már az Aranykorba értünk volna,
Itt olyan nagy az ún. létbiztonság,
A mindenkinek egyenlően járó koszt-kvártély
(igaz, ehhez be kell tudni kerülni a börtönbe,
S az aranykalitkában le kell mondani egyről-másról…)

*

Csak arra figyelnek, aki hangos,
S mivel mindenki egymás szavába vág
És senki nem hagyja abba, félbe,
Így egyre hangosabban kiabálnak, üvöltöznek,
Míg a végén mindenki bereked, kifullad,
De senki nem lesz okosabb, tájékozottabb,
Mert mindenki csak magát hallotta (bentről)

*

Aki egyszer is igazat mondott,
Az örökre bujdosó lesz,
Akinek vérdíjat tűznek ki a fejére,
S megretten, ha az erdőben rezeg az avar…

*

Az emberek a sötétben gubóznak be,
Nem mernek a Napra menni,
Mert vaj van a fülük mögött,
S megijednek a saját árnyékuktól is…

*

Ezt a világot a Sátán teremtette:
Ami ma ehető volt, az holnap már méreg,
Ami ma még szilárd, az holnap cseppfolyós,
Ugyanolyan hőmérsékleten hol izzadsz, hol fázol –
Nincsenek kiszámítható stabil természettörvények…

*

E föld lakói erősen hisznek a másvilágban,
S abban, hogy akit megölnek, az ott szolgájuk lesz -
Így igyekszik mindenki minél több lelket „átsegíteni”…

*

Errefelé nemzeti sport a kótyavetye,
De nem a megunt, felesleges tárgyakból,
Hanem a pótolhatatlan kincsekből, értékekből:
Pl. a lányok ziziért odadják a szűzességüket

*

Aki többel fizeti le,
Annak ad igazat a rendőr, a bíró
(olykor még nyilvánosan licitálni is lehet)

*

Ahol a lakosok születnek,
Ott nincs megélhetésük, s így maradásuk,
Mindnek világgá kell menni szerencsét próbálni

*

Vagy csak koszos és trehány nők vannak,
Vagy olyan pedáns asszonyok,
Akik lakhatatlanná varázsolják az „otthonod”

*

Csak a Vezér járhat felegyenesedve,
Mindenki más csak görnyedten, hajlongva,
Vagy négykézláb, vagy hason csúszva-mászva

*

Hamupipőkék 
Itt nem kényeztetik a gyerekeket:
Mindenki gonosz mostohához kerül,
Akinek van saját, kivételezett édes gyereke is

*

Mindenben és állandóan versenyeznek:
Pl. hogy ki eszi meg leghamarabb a halat,
Vagy hogy ki tudja magát jobban sajnáltatni

*

Az emberek varázstalanítják a világukat:
Karácsonykor nem a „Jézuska” hozza az ajándékot,
Hanem apu elmegy a kisfiával a boltba bevásárolni

*

Kötelező a közöny 
Láttam egy gyereket a sínek között játszani,
De senki nem mert rászólni,
Mert ez beavatkozás lenne magánügyeibe

*

Teljes a szabadság:
A gyerekek folyamatosan választhatnak:
Új családot, új iskolát, új nevet, új nemet

*

A gyalogos, kerékpáros közlekedést 
Teljesen levitték a föld alá, a metrók mellé,
A teljesen leaszfaltozott Földön csak autók száguldoznak

*

Itt minden szögletes,
Tilos bármiféle görbület, körív vagy gömbforma,
Az épületek, a bútorok, a háztartási stb. eszközök:
Mind téglatestek, derékszögeket zárnak be stb.
Maguk az emberek is igyekeznek szögletesen járni…

*

A legönveszélyesebbek a munka-alkoholisták,
Akik nem tudva arról, hogy szenvedélybetegek,
Még büszkén dicsekednek is vétkes bajukkal,
Ami ráadásul társaik életét is igen megnehezíti

*

Az emberek egy része koravénen születik,
Vagy hagyja/akarja magát „koravénesíteni”,
A másik rész pedig anyuka szoknyáját el nem eresztve,
Kihagyja a felnőttkort, infantilizálódik, majd szenilis lesz

*

Ezen a bolygón minden tilos,
De ami nem tilos, az viszont kötelező

*

A szemekre ráoperálnak egy szemüveget,
S így mindenki mindent egy színben lát:
Vagy rózsaszínben vagy feketében…

*

Elidegenedettek 
Senki nem látja át az Egészet
Mindenki csak csavar egy Nagy Gépezetben,
Senki nem tudja, hogy mi a munkája végcélja

*

A királyon nincs ruha
De senki sem mer szólni neki…
Mindenkit elvakít lekötelezettsége, zsarolhatósága stb.