Payday Loans

Keresés

A legújabb

Nagy Magyar Jenciklopédia: Életminőség-vizsgálódás
bruegel_pieter_icarus_-_hi_res

Nagy Jenciklopédia – kis testamentum

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

 

Plusz vagy mínusz végtelen a tét

 

Ennek a honlapnak célja, hogy segítse a bátor keresőket

életüket és elő-szeretteikét, másokét, is boldogabbá tenni:

rendeltetés-szerűen használni, mint például egy gitárt, hegedűt,

amivel szöget is lehet beverni, felaprítva be is lehet fűteni stb.,

 

Amit lehet hagyni porosodni, mint zaciba is adható szobadíszt, 

lehet belőle fegyvert csinálni és ütni, vagy lelki hadviselésként:

lehet belőle fülsértő, lélekromboló zörejt, „zenét” kicsikarni,

de lehet ő gyönyörű, lélekemelő-tisztitó isteni muzsika médiuma.

 

A Jóisten édes gyermeke is „élhet” Sátánfajzatként/eszközként,

mint ön-betegítő, rokkant, neveletlen, humortalan/gyilkos gúnyos,

ön-kínzó, ön-ételmérgező, játékhiányos-rontó ill. -szenvedélybeteg,

otthontalan, hazátlan, családi tűzfészkes, házassági poklos, elvált,

 

Agglegény/vénénlány, szerelemhiányos-gyötrelmes, szex nyomorgó,

perverz, prosti, meddő-frigid/impotens, mostoha/gyerekkényeztető,

védtelen fogyasztó, anti sportember, lélek- és testölő munkagép,

áldatlan magányos, rossz társaságú, tudatlan/rosszat jól csináló,

 

Műveletlen, művészetidegen, szépérzéketlen, ízlés-stílusficamos,

fölöslegesen/károsan utazgató, természetkerülő/gyűlölő városlakó,

állathiányos, -kínzó/bolond, kert nem művelő, test/kézügyetlen,

rossz gazda, (adós)rabszolga, bűnöző/áldozat, segélyfüggő/koldus stb.

 

A költemény, mese, példabeszéd stb. rólad szól: ismerj magadra!

A baj felismerése a gyógyulás kezdete: most változtass életeden!

Ehhez csak bölcs szellem és lélekbátorság kell - sokkal több az,

ami rajtad múlik, semmint azt gyáva önigazolásul hinni akarnád...

 

Nagy Jenő

Solymárvölgy, XXI. sz.

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

danse_macabre








Eugéniusz testamentuma XXI. - Az ön- és társsorsrontás III.
Nagy Magyar Jenciklopédia: Életminőség-vizsgálódás
Írta: Jenő   

A fösvénység Brueghel ábrázolásában

Eugéniusz testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Az aranykor helyett földi pokol

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Képtalálat a következőre: „a hét főbűn”

Emberélet-minőség: Az ön- és társsorsrontás III.

Fösvények Dante Purgatórium c. művében

ZSUGORI URAM

Esmérek én egy vént. - Ki az? - Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -
Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a maramont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága.
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: -
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze -
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

Csokonai V. Mihály

A fösvénység Bosch ábrázolásában

 

*

Szellemi gurud kezét csak úgy

mered elengedni, ha ad neked mankókat

*

Csak akkor eszed meg a húsát,

ha te nevelted fel és vágtad le a disznót, a tyúkot…

*

Egy süllyedő hajóroncson

nem tutajt ácsolsz, de oknyomozó riporterkedsz

*

Már el se hiszed, ha valami jó ér:

ez nem te vagy, ez tévedés, ez csak álom

*

Forrófejűséged és jégszívűséged

átlagaként kiköpött langyos ember vagy

*

Nem te akarsz sokfelé megfordulni,

de inkább karosszékből a világot magad körül forgatni

*

Szórekedésed túl jól sikerült meggyógyítani:

azóta kezelhetetlen szájmenésed, szófosásod van

*

Áldott kezű autószerelő lehetnél,

de itt és most csak lopott autók gazdái átkoznak

*

Csóválod a farkad, ha ötöst kapsz,

de nem tudtad, hogy tízből adták ezt

*

Vagy libidód van, vagy potenciád:

„csak” a kettőt nem sikerül valahogy összehoznod

*

A baráti kötelékek védőhálója

nélkül önként vállalsz – szinte semmiért - halálugrást

*

A lakatlan szigeten feleséged

viszi a lejátszót, nálad marad a sok lemez

*

Úgy ügyeskedsz, hogy a szalámi vége,

a bor seprője jusson; így panaszkodhatsz

*

Minden rossz hagyományt átmentesz,

feltámasztasz, őrzöl és – tudat alatt - életben tartasz

*

Jobb ügyhöz méltó buzgalommal

próbálsz fából vaskarikát barkácsolni

*

Az őszinteséget összekevered

a tapintatlansággal, a kegyetlen igazsággal

*

Zsákutcába hajtasz be, de Te

nem fordulsz meg: Te nem hátrálsz meg soha!?

*

Elkerülöd a kis nehézségeket

és szembetalálkozol a szinte legyőzhetetlenekkel

*

Addig-addig üldözöl egy szúnyogot,

hogy összetörsz mindent lakószobádban

*

Nem keresel ingyen felüdülést

egy sétában, felhőjáték-nézésben: „kivagy”

*

Nem a bajt előzöd meg,

hanem a téged előző kocsit: ha törik, ha szakad

*

Csak a felhergelt-felheccelt

csőcselékben érzed a kollektív erőt, bölcsességet

*

Kísérletből fogadást kötsz:

a neked legtaszítóbb lénybe próbálsz beleszeretni

*

Most már leharapnád a nyelved,

de átokszavaid visszavonhatatlanul repülnek

*

Elővigyázatlan voltál:

az ördög tétlenül talált, s gaztettre késszé tett

*

Te győztél ugyan a verekedésben,

de életfogytiglan rokkant-kocsiban ülhetsz

*

Negyvenévesen bakfis-szép akarsz lenni:

el is csúfítod és nevetségessé is teszed magad

*

Úgy „szerettek beléd”, ahogy pont

akkor kinéztél, s így erőlködsz a konzerváláson

*

Szekta- és pártvezérek hangoskodását

hallgatva nem figyelsz a halk szavú „daimonra”

*

Nyugodt vízen kiképezve csoda jó

kormányosnak képzelve magad tengerre szállsz

*

Jó előre végrendelkezel, s vagyonod

zömének örököseként orvosodat jelölöd meg

*

Nem maga az a kis ital, hanem

a lebukástól való félelem sodor közúti balesetbe

*

Az ördög lekötelez „parafenomén” ajándékaival

és benyújtja a vaskos, vastagon fogó ceruzás számlát

*

Szégyelled bevallani, hogy bekakiltál

és így egész nap becsináltan mászkálsz, ténferegsz

*

Komolyan veszel minden vicces ugratást,

s nem tréfával, de sértődéssel felelsz meg rá

*

Minden vágyat elfojtasz vagy kiölsz

magadból, hogy így soha ne érhessen csalódás

*

A szabadosság szül neked

rendetlenséget: kupi van lakodban és lelkedben

*

A kozmetikázott plakátarcokra

nem tudván hasonlítani inkább „elásod magad”

*

A Niagara feletti kötélen menve, táncolva

nem előre és föl, hanem hátra/lefelé nézel és esel

*

Te nem hallgatsz „nyálas” dalokat,

világvég-hangulatú zenével letargiázol

*

Nem elég, hogy beteg vagy, de még

a kedved is hagyod elrontani: így nem javulsz

*

Munkádon nem tudsz játékossággal

könnyíteni, s úgy játszol, mintha dolgoznál

*

Csak egy fogaskereket spórolsz ki,

és váltig nem érted, miért döcög, akadozik a gépezet

*

Egy betegséggel sok orvoshoz

rohangálsz, s mindnek egyszerre követed tanácsát

*

Jobb gazdája vagy vérszívó

bolháidnak, mint házőrződnek, haszonállataidnak

*

Nem tudsz belenyugodni, hogy ma kikaptál:

szidod a bírót, gyalázod ellenfeled, átkozod Fortunát stb.

*

Képtalálat a következőre: „Dan Lydersen hét főbűn”

KUGLI

Elmegy a kugli egy este berúgni, mer'
Ő az a kugli, ki nincs fából.
Hej, aki dolgozik, az meg is szomjazik,
Kugli fejében ez így van jól.
Ott a zsebében a munkabére,
És az az úr, akinek van pénze,
Körberajongja az éjszaka lánya
És felszabadítja az öntudatát.

Elmegy a kugli egy este berúgni, mer'
Ő az a kugli, ki nincs fából.
Otthon az asszonya sír, mer' az ostoba
Kuglira nem hat a kérő szó.
Mert akit emberek fellökdösnek,
Annak az élete nem tisztul meg,
Kell az a kis pia bódulata,
Hogy a kuglira jöjjön a boldogság.

https://www.youtube.com/watch?v=hgcEgRej5mA

Kapcsolódó kép

*

Bánt az emberek hálátlansága:

ugyan kifosztod őket, de utána kicsit adakozol nekik

*

Ha eljutsz a holtpontra,

nem veszel új lendületet, beletörődsz „sorsodba”

*

Mesterséges próbákat eszelsz ki,

hogy teszteld szerelmed, míg el nem hamvad

*

Egy holtbiztos tippért a lóversenyen

elzálogosítod egyetlen lakóházad és árulod a lányod…

*

Példaképed minden elejtett, elhullajtott

szavát összegyűjtöd és  szentírásnak veszed

*

Oly sokra tartod magad, hogy már

csak holt költőfejedelmekkel állsz szóba

*

Gúnyos nyilaid célba találnak

és halálra sebzik potenciális barátaidat

*

Minden időd elveszi, hogy

mindenkitől mindenben különbözzél: különcködj

*

Egyszer beadod a derekad, egyre jobban

meggörnyedsz, s már nem tudsz kiegyenesedni

*

Hiába utaztad be keresztül-kasul

a nagyvilágot, magadhoz közelebb nem jutottál

*

Csak kicsit rossz irányba indulsz,

mégis idővel egyre messzebb kerülsz a céltól

*

Nem végzel semmi kétkezi „házi” munkát

– kertészkedést, barkácsolást –, semmit, ami megfogható

*

Versek és regények olvasását nemcsak

haszontalannak, de károsnak, életellenesnek tartod

*

Az ingyen tévé szellemi moslékát

fogyasztod, hogy maradjon pénzed pótszerekre

*

Az ijesztő jövő képével

riogatod magad, ami tetszhalott állapotba merevít

*

Túlteng benned a szolgálatkészség,

és így kapcarongynak ajánlgatod magad

*

Önismeretből tudni akarod, hány

hajszálad van – ezért egyenként téped ki azokat

*

Kegyetlen túlélőtúrává átszervezve

egy laza kirándulásból is „kihozod a maximumot”

*

Olyan alapsebességet veszel fel,

amihez vésztartalékaidat is mozgósítani kell

*

Rettegsz a vákuumtól, pedig ha nem űzöd ki

ördögeidet, nem tudsz Szent lélekkel betöltekezni

*

A hülyének megéri, hogy egy jó

vicc elmondásáért beáldozzon egy barátot

*

Nem akarod észrevenni,

hogy tények ellen hiába hadakozol oly hévvel

*

Teljes erővel rohansz és összeesel –

lassan járva épségben és sokkal tovább értél volna

*

Minden évben tartasz egy olyan

napot, amikor nem csinálsz magadból bohócot

*

Nem törsz ki a hízelgő és

vérszívó rajongók egyre fojtogatóbb gyűrűjéből

*

Olyan vagy mint az a ló,

aki messziről bátornak látszik, pedig csak vak

*

Már csak te nem tudod – nem akarod

tudni –, hogy fűvel-fával csal a hitvesed

*

Amit olcsón adnak, abból jó sokat

veszel, még ha évekre be is spájzolsz vele

*

Bedőlsz a csábító hitelajánlatnak,

nem számolsz kamatot – elárverezik házad

*

Feltupírozott, dramatizált szerelmi

bánatodban kútba ugrasz, pedig ha egyet alszol rá…

*

Életed minden megoldhatatlanságára

van egy kézenfekvő egyen-magyarázat: „rosszul nősültem!”

*

Egész hónapban azért hajtasz,

hogy egy este gazdagnak add ki és érezd magad

*

Neked mindennél fontosabb a létbiztonság

és rend, ezért szabadságod feladva börtönbe „költözöl”

*

Az utcán inkognitóban, sötétített

limuzinban jársz, de pletykalapnak nyilatkozol

*

Senki nem támad, de te mégis

védekezel – így mintegy magad ellen emelsz vádat

*

Nem a terméked, ügyességed, tudásod stb.,

de a saját kényes bőröd viszed nap mint nap vásárra

*

Nem vagy a helyzetek magaslatán:

éppen kritikus pillanatokban mondasz csődöt

*

Semmit nem dobsz ki és minden

kacatot, limlomot hazaviszel, ami az utcán hever

*

Csak egy dologgal, pusztán életkoroddal

próbálod meg „kivívni” a „neked járó” tiszteletet

*

Tekintélyes magán- vagy jogi személyek

tűzik ki életcélod és mégcsak nem is fellebbezel

*

Képtalálat a következőre: „Dan Lydersen hét főbűn”

Tóth Árpád

Álarcosan

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

1927.

Kapcsolódó kép

*

Engedelmességet fogadtál, s ha megparancsolják,

akkor megölöd jóbarátod, sőt fel is akasztod magad

*

Egyfolytában úton vagy, ki- és bepakolod

„betyárbútorod”, nem tudsz megállapodni, gyökeret verni

*

Úgy vezetsz hamis papírokkal,

hogy a jobb- és balkezed se tudod megkülönböztetni

*

Dögkeselyűként lecsapsz

legkisebb hibádra, felnagyítod és kifigurázod azt

*

Nincs szíved rászólni „túlterhelt”

gyerekedre, inkább te megcsinálsz mindent

*

Ha éppen nem csinálsz valami

közvetlenül hasznosat, már rosszul érzed magad

*

Sokszor és sokáig torzította el

arcod, tekinteted a magyargyűlölet és így maradtál

*

Te nem vagy állatkínzó:

beköltözöl a kutyaházba, ágyadban kedvenced alszik

*

Megcsonkítod magad, hogy koldulhass,

de az emberek adakozás helyett viszolyogva kikerülnek

*

Egy nyomdahibás és diétás

betegeknek szánt szakácskönyvből főzöd napi ebédedet

*

Folyton gyanakszol, ezért állandóan

a vészhívón a kezed: figyeled és számlálod szívverésed

*

Úgy teszel mintha minden

reggel újból meg kellene tanulnod járni és beszélni

*

Hiúságból nem viselsz szemüveget,

és így nem olvas(hat)od el az apró betűs részeket

*

Illumináltan fantasztikus ötleteid vannak,

kijózanodva derül csak ki: azok fabatkát se érnek

*

Részegen végrendelkezel

és írsz alá ingatlan adásvételi szerződést

*

Úgy csereberélsz, ahogy egy kisgyerek

odaadná mindenét egy csillogó golyóért

*

Inkább térdig koptatod a lábad

mintsem hogy rossz időben autód használnád

*

A világításon a végsőkig spórolsz

depressziós hangulatot teremtve, szemedet rontva

*

Kicselezed vagy szabotálod

a közteherviselést, ha sáros és sötét is utcátok

*

Túlköltekezel s csak újabb kölcsönökből

törlesztheted a régit: állandó pénzzavarban vagy

*

Egyedül viseled „nagy lakásod”

terheit, kölcsöntartozását és rezsijét stb.

*

Ha már úgyis kevés a pénzed,

azt legalább elszórod bolondságokra, italra stb.

*

Először kedvenc állataid esznek,

s ha esetleg marad, akkor vacsorázol te is

*

Nem gyógyíttatod munkaundorod,

inkább szép tested árulod, mintha így lelked ép maradna

*

Nem annyira saját szegénységed

nyomaszt, mint inkább mások „érdemtelen” gazdagsága

*

Elzálogosítod pótolhatatlan családi

emléktárgyaidat, de kiváltani nem tudod

*

Úgy akarsz örökifjú maradni,

hogy virágkorodban önkezűleg vetsz véget életednek

*

Csak azért se sajátítod el

az uniform „szépírást”: macskakaparásod van

*

Anyukád már elment, de rád hagyta

szemüvegét: ma is azon keresztül látsz

*

A romlott ételt is sajnálod kidobni:

megeszed akkor is, ha belebetegszel…

*

A betegséget büntetésnek fogod fel,

így ilyenkor még bűnöd után is – „sikeresen” - kutatsz

*

A sok és hosszú távollétek miatt

elidegenednek gyerekeid, pedig értük hajtasz

*

Szerepet tévesztve nagypapaként

ajnározod lurkóidat, akik fejedre csinálnak

*

Jogorvoslatért fordulsz az államhoz,

miközben igazából igazságszolgáltatást vársz el

*

Szántszándékkal okozol magadnak

balesetet: kemény falba vered puha fejed

*

Arra haragszol meg legjobban,

aki mindig feltétlenül és önzetlenül segít

*

Igyekszel megideologizálni áramlopásod,

titkon viszont szégyelled, hogy kivételezel magaddal

*

Egy utált nővel kefélsz, fekszel, eszel stb. –

de csak nyelsz, csak nyelsz, mert ő tart el, tart ki…

*

Annyira biztos vagy sikeredben,

hogy cukkolásként ejtikézel, majd későn hajrázol

*

Azért küzdesz teljes erőbedobással,

amit amúgy erővel se lehetne rád tukmálni

*

Csak a segítőkészségre figyelsz:

kétbalkezes kontár „bütyköli” autód

*

Ha iszol, mindenkit a kebledre ölelsz –

másnap mindenkit megmarsz és elvadítasz magadtól

*

Nem tudod elviselni, hogy párodnak

titka lehet előtted: kiszekírozod belőle

*

Ha elveszett a Hited, ebbe úgy

nyugszol bele, mintha ez a korral járna

*

Képtalálat a következőre: „Dan Lydersen hét főbűn”

Európa Kiadó - Romolj meg!

Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Hiába élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén! 
Sikíts, karmolj, remeg a testem.
Repülni szeretnék, de az ágyamon fekszem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Választani túl késô,
Már semmire nincs idô
A jövô elôttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom...

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

https://www.youtube.com/watch?v=1pOaF4wQ55o&feature=share

Kapcsolódó kép

*

Keservesen próbálsz poénosakat

„beköpni”, hogy imponáljál Valakinek

*

Rettegsz az asszonysorstól,

lányként akarsz Élni még és kiélt leszel

*

Nem tudsz árnyaltan és plasztikusan

beszélni, írva se tudod kifejezni magad

*

Gyorsan rászoksz minden rosszra,

életed végéig próbálsz leszokni valamiről

*

Ha egy kereskedő rád sóz valamit,

te úgy érzed, hogy csak a javadat akarja

*

A legkövérebb ügynöktől vásárolsz

fogyókúrás szereket és szaktanácsokat

*

Lélekszakadva menekülsz

egy „üldöződ” elől, aki egy csodás állást ajánlana

*

Már most eldöntöd, hogy

egy év múlva hánykor kelsz fel és mit ebédelsz

*

Nem csapatban játszol: nincs aki

kisegítsen, biztasson, kiegészítsen stb.

*

Pénzért veszel magadnak asszonyt,

érettségit, rangot – annyit is érnek…

*

Hogy levert legyél s lehangolt,

mindent feketére vagy szürkére festesz

*

Azért követsz el valami „bűnt”,

hogy szenzációsan nagyot vezekelhess

*

Életedből folyamatos élő

tévéműsort csinálsz, így mindig szerepet játszol

*

A csókról azt jegyezd meg, hogy

undorítóan összefolyik két ember nyála

*

A legkisebb gondod is nagyobb

annál, hogy mikor és mennyit eszel és alszol

*

Megriadsz az álláslehetőségtől,

így ki sem derülhet alkalmatlanságod

*

Otthonra minek csinosítsd,

öltöztesd magad stb.? – elslamposodsz és meghízol

*

Agytornákkal, fejtörőkkel stb.

nem élesíted eszed s így az végleg eltompul

*

Annyira nem tiszteled meg ember-

társaidat, hogy megriadnak madárijesztő „külsődtől”

*

Egy süketnek magyarázol

hol a logikán, hol a nyelveken változtatva

*

Sehogy nem tudsz belenyugodni,

hogy saját hazájában senki sem próféta

*

Befogadsz és táplálsz egy „kakukkfiókát”,

aki már jóelőre kilökdöste fészkedből kölkeidet

*

Rossz az egyensúlyérzéked:

sokszorosan több a kiadásod, mint a bevételed

*

Emberi protekció után kajtatva

elveszíted fogadókészséged az égi sugallatra

*

Már annyi vermet ástál és csapdát

állítottál, hogy magad is veszélyben vagy

*

Úgy gondolod, hogy rád van írva

minden, s nem is kell soha expressis verbis…

*

Amit te néma tiltakozásnak szántál,

az ehelyett hallgatólagos beleegyezés lett!

*

Mindig visszafogod magad,

soha nem engeded túláradni érzelmeidet

*

Veled mindig megetetik, hogy

majd a mennyben vagy unokádnak jobb életed lesz

*

Rosszul leszel, infarktust kapsz,

ha nem adagoltan tudatják: nagy öröm ér

*

Mintha akkor lennél elemedben,

a legjobbat „alakítva”, ha haragszol rám

*

Nem fújod ki orrodat, így mindenki

szipogásodra figyel s elsikkad mondandód

*

Túl sok feladatot tűzöl ki egy napra,

így nem tudod nyugodtan, napnyugtára befejezni azt

*

Nyugtalanul alszol a párnádba dugott pénzen,

mert az közben csak lazsál, semmit nem dolgozik

*

Farkasként elcsábít a kutyák napi fixe,

későn veszed észre a láncot és a szájkosarat

*

Egyoldalúan képzed magad: IQ-bajnok

vagy ugyan, de nem tudsz elugrani a busz elől

*

Isten teljesíti kérésed:

azt kapod, amit érdemelsz: akasztófakötelet

*

Amit tökrészegen hablatyolsz

vagy „kiokádsz”, azt gondolod őszinteségnek

*

Ellenségednek teszel szívességet,

őszinte beismerő vallomást és elviszed a balhét

*

A boldogság rebbenékeny kék madarát

mindig tovareppenti, hogy nagy zajt csapsz

*

Szégyelled balkezességed, ezért

folyamatos erőszakot teszel magadon

*

Rosszul sáfárkodsz a rád bízott javakkal:

gyarapodás helyett még azt is elveszíted, amid van

*

Az ajándék ló fogát mustrálod

és ócsárlod – nem is kapsz több ajándékot

*

Nem vagy oszthatatlan egység:

hamar kétségbe esel és úgy is maradsz

*

Rá se hederítesz a még őszinte

kisgyerek bekiabálására: „A király meztelen!”

 

*

Képtalálat a következőre: „a hét főbűn”

Petőfi Sándor

MENNY ÉS FÖLD

 

Isten hozzád, gyönyörű hazugság,

Eszményképek, ábrándok világa!

Már kezemben tartom ajtód kulcsát,

Még egy perc s örökre zárva lész.

 

Túl az éjnek fejér szivárványán,

A tejúton túl röpűltem egykor,

S ott az égi magasokban járván

Épitélek, szép tündérvilág.

 

Ott töltöttem ébren álmodozva

A csapongó ifjuság időit,

Álmaimnak nem volt vége-hossza,

S szebbnél-szebbek voltak álmaim.

 

De az álom bármi szép, csak álom,

S hogyha ma nem, holnap elmulandó;

Elment, elment pajkos ifjuságom,

Fölkeltett a komoly férfikor.

 

Isten hozzád, ábrándok világa!

Miért várjak, amíg összeomlasz

S romjaidnak eltemess alája?...

Jobb, leszállnom innen idején.

 

Le a mennyből, le tehát a földre!

Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,

Mielőtt lebuknám összetörve,

Mint lebukott egykor Phaëton.

 

Hogy jön e könny szemem pillájára?

Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,

Hisz a föld az emberek hazája,

Embereknek csak a föld való;

 

S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,

Nem is oly rút, mint az ifju véli...

Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,

S ha van itt tél, van kikelet is.

 

Koltó, 1847. Október

 

*

Képtalálat a következőre: „a hét főbűn”

Mindennapi és ünnepi tét- és létkérdések

 

Gondolatébresztő/serkentő vázlatok arról,

Hogy min múlik, min áll vagy bukik boldogságunk,

Teljes értékűnek ítélt és érzett egyszeri életünk.

Csak ez emberi élet lehet ennyire fent vagy lent…!?

 

Az evés-ivás nem az öröm, de a bánat forrása lesz?

Kivirulunk-e az egészségben, vagy betegeskedünk?

A szerelem megtáltosít, vagy átkozott gyötrelmet okoz?

A szex tiszta gyönyörei helyén kínos nyomor, mocsok…?

 

A házasság mennyországa helyett mindennapi pokol?

Lesz-e édes otthonunk, s - nem csonka - családunk?

Hivatásunkat gyakoroljuk, vagy bérért rabszolgálunk…

Éltető vagy (ön)gyilkos lesz-e e humorunk stb. stb.

Képtalálat a következőre: „a hét főbűn”

 

 

 

 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>