Emberélet rontások - intenzív osztály

Lényegretörő mondatok gyűjteménye

MAGYAR JENCIKLOPÉDIA - XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC

A rossz szellem - a csonka/beteg test és lélek

Teljes élet ABC – ki vagy, mikor és hol, hogyan élsz

A LÉTROMLÁS PÉLDATÁRA

a_roka_es_a_golya-1

Amennyiben az ember beteg,

a gyógyulás kezdete a baj felismerése,

minél korábban, minél kevesebb lappangással,

hisz annál jobb az esélyünk a gyógyításra.

Egy ilyen önvizsgálathoz nyújtok segítséget…

I. Ami arany, de nem becsülöd

II. Ami szar, de nem veszed észre

III. Ami a szar és aranynak tartod

IV. Ami arany és szarnak veszed

V. Ami szar, de nem csinálsz belőle aranyat

VI. Ami arany, de szart csinálsz belőle

pat pl

INTENZÍV OSZTÁLY I.

Önsorsrontás – amit közvetlenül magának árt
Öncsonkító – amiről önként végleg lemond
Élethazugság – amit jószándékkal/gyávaságból árt
Hidegháborúzó – amit közvetlenül másnak árt
Áldozat – amit más árthat neki: a könnyű préda
Állatorvosi ló – a halmozott hátrányos helyzetek
Fekete Péter – amit balszerencséből szenved el
Katasztrófa – egyetemes vészhelyzet
Rosszkor – ami a kornak-helynek a hátránya
Földi pokol: ami volt, és ami elképzelhető
A pokoljáró dudások sorsa
Az írástudók árulása, szellemi mérgezése
A rossz vezetők mulasztása/károkozása
stb.

kuplerj

INTENZÍV OSZTÁLY II.

amit közvetlen magamnak árthatok
amit az én előszeretteimnek árthatok
amit a „barátaim” árthatnak nekem
amit a lelki hadviselők árthatnak
amit a te hidegháborúid magadnak is ártanak
ami hátrány- veled született/szerzett
ami a lelki hiánybetegséged, öncsonkításod
amit a Kor árt: predátor és a könnyű préda…
amit a szellemi hatalom árthat
ami a dudás pokoljáró sorsa
amit a gazdasági-politikai hatalom árthat
ami balszerencse, katasztrófa, tragédia érhet
ami egy állatorvosi ló a pokolban

diogenesz_m_3

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

A gyógyulás kezdete a bajok felismerése

Magadon sírsz-nevetsz, a mese rólad szól

Ismerd meg önmagad és változtasd meg éltedet

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

Eugéniusz: A boldog/talan ember - 31.

Írta: Jenő
2016. október 10. hétfő, 08:58
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljesség balga rontása magyarán szólva – 31. CSALÁDI FÉSZEK Magány, ridegség bús avarja, Kerüld a boldogot, míg él. Avagy, ha nem lehet, sirassa El bánatát szüleinél, Ifjú, kinek van apja, anyja: Őrült vágy lelked' ne ragadja Ki az idegenek közé!... Az a világ a közönyé. Áldott a kis családi fészek, Hol anya gondja melegít, Hová bűnbánva visszatérhet A tékozló fiú megint. Hol a vihar csapkodta lélek S a szilaj, átkos szenvedélyek Egy hű szíven megnyugszanak... Családi fészek, áldalak!... REVICZKY GYULA * Még sohasem láttad a síkföldi napfelkeltét * Kamu orvosságért, placebóért fizetsz vagyonokat (neked nem a boldogság az arkánum) * A „betegségeddel” próbálsz törődést zsarolni - beleéled magad a betegségbe, és úgy maradsz, nincs visszakozás * Reménytelen eset: önmaga elől menekülő (ami elvileg lehetetlenség) * A baj közeledtekor a homokba dugod fejed – amit te nem látsz, az nincs is * Az istenkísértést extrém sportnak hívod – majd a várható balesetkor a védőangyalod váltanád le… * A szalma- kazalban keresed a tűt – saját dolgod nehezíted * Levágod az ujjad, elvágod a baráti szálakat – így növelve teljesítményed értékét (hogy te így már nem vagy teljes…) * Olyan vendéget fogadsz, - majdnem örökre -, aki átveszi az irányítást * Nem veszi észre: nem a viccen, de rajta nevetnek - a legviccesebb voltál, amikor letoltad a gatyád * A veszélyben életmentő a mimikri – de utána már a tetszhalál… * Az egyenlők között lehetnek még egyenlőbbek (Orwell – Állatfarm) * Vakok között félszemmel is királykodhatsz * Az élet nem játék: egy életed, egy halálod van * A kimondott szót többé nem lehet visszaszívni, legfeljebb csak magyarázkodhatsz – és a szó veszélyes fegyver, a seb lassan gyógyul, a heg megmarad… * Ki korán kelne, aranyat lelne: ragadd meg a napot! * Addig ütötted volna a vasat, amíg meleg volt… * Ha nem másén, akkor a magad kárán – se – okulsz * Mindent megszokik, kibír s el is tűr a végtelenségig * Békétlen, veszekedős, zsörtölődős, összeférhetetlen, lelki hadviselő fél * Aki örök lázongó, bujtogató, hőzöngő, balhézó, „ellenzéki” stb. * Az életnek csak kukkolója, vagy kussoló kibice… * Aki helyett mások élik világukat (ő úgy tesz, mintha élne) * Aki nem akar egészen felnőni, családot alapítani, önfenntartó lenni, felelősséget vállalni * Aki igénytelen, mint egy konyhamalac * Aki életgyáva és így szerencséje se lehet * A bírhatót eladja álompénzen * A rablott holmiból alamizsnát osztó * Elutasított pályázat – indoklás nélkül, kívül tágasabb – kirúgva, kiutasítva * Túl büszke – épp tőle – segítséget kérni * AZ ÜRES FECSKEFÉSZEK Üres immár a fecskefészek, Elszállottak a kicsinyek, A boldogság kis hajlokában Most szemtelen veréb csipeg. A nyugalom kedves tanyája Oly gondozatlan, elhagyott. Ki tudja, hova, merre szálltak Egyenkint a családtagok? A család elvesztette egymást, A gondos anya gyermekit, S kik egy fészekben laktak egykor, Most egymást meg sem ismerik. Átszállnak majd a nagy sereggel Beláthatatlan tereken. S egymásra többé nem találva Kötnek ki túl a tengeren. S az ősi lak télben, viharban Szomorún, egymagában áll, S veréblakóktul bítorolva A boldog új tavaszra vár. Mert a langy szellővel, virággal Megtér a régi fecskepár, S a kis fészekre minden évben Uj élet boldogsága vár. REVICZKY GYULA * Hite- hagyott – aposztata hitvalló * Martalékul esik házad a tűzvésznek – és te meg martalóc leszel.. * Pepecselő, nem produktív bérmunka * Megvernek, hogy anyád sem ismerne rád * A reménytelenség, a kilátástalanság pokla * Ki- állhatatlanul gőgös, fennhéjázó pacák * Fenekestől felforgatott lakás – szekrény, polc, asztal, ágy stb. * Ocsmány szavak hideg zuhataga, rád okádott ronda szavak * Ágyrajárók, - melegváltásban - ágytárs (és nem a kedvesed melegíti) * Éjszaka, félálomban támadó élősködők * Amire büszke lehetne, az édes magzata, éppen azt szégyelli * Mindenbe elakad, belegabalyodik – végtelen mondatok gubanca * Mindenki árul, s el akar neked adni valamit, a világ egy nagy MLM hálózat – már senkivel nem mersz beszélni… * Mindig alul, sohasem felül – oly sokáig voltál lent, hogy már nem is tudod, milyen fent… * Elfojtás és robbanás – külföldi szexturista (önleleplező tivornya) * Utolsó nap az iskolában – a seregben, a kényszermunkatáborban (anno tilos volt a centi-vágás) * Tűző, kábító nap – napszúrás, hőguta. Sehol egy árnyákot adó fa, lomb – és még kalap sincs/lehet a fejeden * Lélek Lélektelen – lelkivilágtalan – lelki sérült holt lélek – lelki nyomorék – elszáll belőle a lélek… stb. * Szellem Szellemtelen – szellemvilágtalan – szellemi vak(vezető) - szellemvilág-járatlan stb. * A háborúnak a borzasztó, rémisztő hangjai – fegyverropogás, ágyúdörgés, sebesültek jajgatása, halálsikoly, rémisztő segélykiáltások (nemi erőszak áldozatok) * Tájkép csata után – hullahegyek, felperzselt mezők, felrobbantott hidak, az utcán döglött lovak, lebombázott házak/otthonok stb. * Mamlasz – megalszik a szádban a tej, egy mulya, aki nem mer engem csókolni * Ha merne, nyerne – a gyáva garantáltan az örök vesztes * Muzikális lélek, akinek fülébe egész nap borzasztó hamisan fütyülnek * Kevés dologról tud, s amiről nem tud, az nem is hiányzik * Mindig elégedett, hisz a vereségét is győzelemnek tudja (és ő győzelem-mániás) * Aki összetéveszti a bátorságot az istenkísértéssel * A fizetésének csak a névértékét, és nem a vásárlóerejét mérlegeli * Akinek a vére vízzé válik – halvérű, hidegvérű stb. (nincs vér a pucájában) * Kötözködő – a kákán is csomót kereső, aki az élő fába is belekötne… * A nagy adócsalók büszkén grasszálnak a mellüket féltéglával verve * Struccpolitika – ha nagyon közel a veszély, fej a homokba * Kis varázsló: ha becsukod a szemed, sötét éjszaka van nálad, és így mindenütt a világon… * Olyan szegényen tartva: senkit/semmit ne támogathass * Lelki bajod titok – az orvos segít neked valami „testi” betegséged találni * Csapdában: ha beteget jelent, akkor előnyöket élvez… * Hipochonder – amilyen betegségről hall, azt már érzi is bőrén és alatta… * ÉNEKEK ÉNEKE Szaharán jártam, számumot leheltem, Oázt hiába leltem útamon; Rám törtek, hogy pihennem ne lehessen, Sakál, hiéna, bősz ember-barom. Az üldözött vadnál is kimerültebb, Erősek közt egyetlen gyönge, én. Daloltam, ah, de meg nem szelidültek, Mint hajdan, Orpheusznak énekén. Tovább vonszolva testem' száz sebével, Máriámon kívül minden más nekül, Embert utánzó nép közé juték el, S nem értettem, beszélt bár emberül. Ha jött az éj - ennek mindent bevallok -, Kitörtem: Nincs e néphe', nincs közöm! Mi eggyel-mással mégis összetartott, Nem vonzalom volt, csak nyájas közöny. Köröttem, mint a sárbogár ganajba', Csak nyüzsgött a tisztátalan tömeg. Istent tagadtam, kétkedém magamba', Megátkozám világra jöttömet. Ez hát az élet! a dicső teremtés! Ó, hát az érzők sorsa mind ílyen! Ha csak ki rúg, rabol, mar, az szerencsés, Minek van akkor érzékeny szívem!... De hogy te jöttél, nyájasan köszöntve, Egyszerre ég és föld arcot cserélt. Jártam szelíden omló fényözönbe'... Van hát, ki úgy érez, mint én s megért! Ujjongva hírdetém: Van Isten égben! Van!... És te legszebb alkotása vagy! Költő vagyok! Van mért hevülnöm, élnem! És rendelé, hogy megtaláljalak. Ó, nem barátság ez, mert több a lángja! Nem, szerelem se; mert annál hivebb. A múzsa szűzi, tiszta csókolása Meg nem bűvölhet úgy, mint a tied. Szívembe más név a tied helyére Tudom, hogy nem kerül halálomig. Amíg dobog, míg el nem áll verése, Emmát dobogja, róla álmodik. Ha szépet látok, ha a jót megérzem: Sugárzó lelkeddel találkozom. Ha bánatom fölenged a reményben: Te csókolsz biztatólag homlokon. Te intesz: Csak előre a magasba! Föllebb, föllebb!... Ott fénylik csillagunk! Meg nem vakulsz, ne félj, csak nézz a napba! Oda megyünk mi, onnan származunk! Lányságod szűzi, tiszta koszorúját Hervadni látnom nem hoz bánatot. Mindig leány maradtál, mint a múzsák, S gyermek, mint égben a kis angyalok! Sóhaj nincs ajkadon, csupán mosolygás A bájadat megrabló éveken. Ez a szelídség, ez a bölcs lemondás A boldogság, amint én képzelem. Az asszonyok között te drága, ritka; Lemondás, béketűrés angyala! Te ringatódzol legszebb dalaimba', Szívem legédesb, eleven dala; Egyetlen csillag távol múlt homályán, Átcsillanó fény a jövő ködén: Viharba' békét hirdető szivárvány, Szelíden omló fény a csend ölén. S most elnémulhat mindörökre hárfám. Elzengtem, ami rajta zenghető. Idővel vérem hívesebbre válván, Végső fellobbanása légyen ő! Kinek nevét körítik dalvirágok, S ringatják lágyan zsongó ritmusok; Kit mint az égi múzsát, úgy imádok, Kiről dalt írni szebbet nem tudok! 1887 Reviczky Gyula
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: A boldog/talan ember - 30.

Írta: Jenő
2016. október 08. szombat, 05:56
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljesség balga rontása magyarán szólva – 30. FAKÓ POÉTA Szegény magyar fakó poéta! Szerencséd, hogy nem él Petőfi; Gyűlölte a szemforgatókat, Nem bírt ő, mint te, dörgölődni; S te, akit a magyar poéták Között elsőnek mondanak, Ősz hajjal talpat nyalni jársz el - Petőfi, jó, hogy halva vagy! Szegény magyar fakó poéta, Szerencséd, hogy meghalt Arany. A velszi bárd örökre hallgat, Jó, hogy lángajka zárva van. Te vén gyerek, te kegyleső, te Fakó költő, nem velszi bárd, Egy kézszorítás kell neked csak S kiáltod: Éljen Eduárd! Szegény magyar fakó poéta, Szerencséd, hogy nem vagy magad. Szerencséd, hogy komédiás vagy, Akit a nemzet megtagad. Szegény magyar fakó poéta! Szerencséd, édes nemzetem, Hogy őhozzá nagy dalnokid közt Nem hasonlított senki sem. REVICZKY GYULA * Hyde Park Corner – bármit mondhatsz, nincs súlya Diliflepnis utcai hordószónok néptribunnak képzeli magát * Ahányszor csak nekifutok, mindig megtorpanok – a rúdugró visszahőköl (A hőkölés népe – Ady) * Mindig elégedett, hisz a vereségét is győzelemnek tudja (és ő győzelem-mániás) * Aki összetéveszti a bátorságot az istenkísértéssel * A fizetésének csak a névértékét, és nem a vásárlóerejét mérlegeli * Akinek a vére vízzé válik – halvérű, hidegvérű stb. (nincs vér a pucájában) * Lelki beteg vagyok, mert nem tudok sírni * Aki a tükörből visszanéz rám, az egy idegen valaki, az én nem lehetek, az nem én vagyok * Kinek nem merek a szemébe nézni? * Az arcomat rejtegetném, de mindhiába – álarc, sisak rostély, sötétség, fátyol, legyező, szembekötés, kézbe temetett arc, arcátfestés, napszemüveg, arcplasztikai sebészet, póker arc, arcidegbénulás… * Már nem is vár tőlem kisfiam meglepetés ajándékot… * Ha langyos a sör, nekünk úgy is jó * Nem veszi észre magát: elefánt, púp a háton * Az orvostól kérdi azt is, neki hol és mennyire fáj (vagy olyan diagnózisa lesz, hogy fizetni tudja a gyógyítást) * Olyan házat építesz, amibe menten háziúr települ * Nemcsak légvárat építesz, de még lakbért is fizetsz (a pszichiátered se hal éhen) * A hamis látszatok fenntartására elpazarolod drága idődet és energiádat * Az ördög sokat ígér, keveset ád – az is keserű (majd egyre többet, és egyre keserűbbet) * Pénzért vett szerelem: kevés öröm, sok üröm (de mire rájössz, már késő) * Emlékező- tehetségtelen, aki mégis sokat füllent * Névadás Vég Béla, Pun Cili, Húgyos Józsi, Tolva Jenő * Ha nem értik a te nyelved: lassabban, hangosabban, többször is ismételgetve… * Nem akarsz kilógni a sorból – nivellálódsz, lefejezed magát… * Hol kisistennek, hol porszemnek képzeled és tartod magad * Csúnyák, hiányosak a fogaid – nincs hahota, csak zárt ajak… * Gyászév – tilos a mulatozás, a bál, a vigalom (fekete város, fekete ruha – minden, ami nem az, azt gyorsan fesd feketére) * A politikai ellenzékkel közbűntényesként bánnak el (koncepciós, konstruált perek) * A kényszer- munkatáborban a legrosszabb sora a politikai elítéltnek van (anya- és gyerekgyilkosok kénye-kedvére kiszolgáltatva) * Önként megy a nyerőgépek vesztőhelyére (ahol becsülete is el fog veszni, hisz fogadalmat tett hitvesének, gyerekei anyjának, hogy soha…) * A kecskére bízza a káposztát, ifjú barátra a szerelmét * Gyógyíthatatlan: rang. és címkórságban szenved – majd kiszenved… * Arra büszke, hogy nem tud Nem!-et mondani (mindenki csicskása) * Önkiszolgáló: kényezteti, dicséri, meg is jutalmazza magát * Elfeledkezik magáról, kivetkőzik emberi mivoltából, olyan részeg, mint egy állat stb. * Bumeránghatás – visszatér és agyoncsap az átok, feléd száll vissza pofonod a szélben * A KÉT LÚD Egy vadlúd s egy szelíd liba Közt folyt az itt leírt vita: Nagy gágogással, Szárnycsapkodással Azt magyarázgaták ide s tova, Kinek van kettejök közt jobb sora? "Szegény rokon, neked bőven kijut Bajból, teherből" - szólt a házi lúd. "Te nyugtalan, kóbor madár, Másutt talál az ősz, másutt a nyár. Faggyal, viharral, bősz szelekkel S éhséggel is, hajh, küzdened kell! Sehol sincs nyugtod, maradásod, Rád lesnek vérszomjas vadászok; S mikor nem is várod, nem képzeled, A gyilkos cső kioltja életed. Én vígan élek és nyugodtan, Gond nélkül, tömve, jóllakottan. Van bőven moslék és kukorica; Meghízik tőle a liba." "Nem írigyellek, húgom, érte - Így válaszolt a vadlúd e beszédre. - Te szolgaságban töltéd életed; Azért hízlalnak, hogy leöljenek. Mikor már alig vonszolod magad, Elmetszi a szakácsné a nyakad. Legyen bár harc, veszély minden napom; Szabadon élek vándorútamon, S ha majdan gyilkos cső terít le: Nem végzem éltem gyávaságban, mint te." Melyik lúd mondott igazat?... A kövérebb-e vagy a szabadabb?... Reviczky Gyula * Beletemetkezel gyászodba, munkádba, könyveidbe – elásod magad (elsüllyedsz szégyenedben) * Hazug ember – rászakad a plafon, megnyílik alatta a föld… (hazudj, csak rajta ne kapjanak) * A túl magas lécet leverve nagyon alacsonyra teszed – garantált értéktelen sikerélmény * Jó tempóban úszol, csak nagy kár, hogy befelé - ahonnan már nem tudsz vissza… * Döntöd a tőkéd és hangosan siránkozol minden szurkáló kis szilánkon * Hermetikusan bezárkózik az egyszemű szörnnyel (tv) * A tuti tipp, a kitörési pont: a lottó egyenlő esélye (egyenlően/elenyészően kicsi) * Az abszolút önellátó ember: még tanácsot sem kérsz/fogadsz meg * Sérvet kap az erőlködéstől, tanácstalan, de nem fordul a bölcsebbhez * Folyamatosan sündisznóállásban: mindenfelé szúrsz… * Próba-szerencse: vak tyúk is talál szemet – bekötött szemmel tűzszerész * Olajat a tűzre - tetézed a bajt (jobb lett volna, ha inkább tétlen) * Hogy ne törjenek be, a kulcsot a lábtörlő alá teszi * Naiv mint egy ártatlan kisded: neked mindenki csak a javad akarja (és azután el is veszi) * A partra vetett halat simogatod, de nem dobod vissza saját közegébe, elemébe (ő tovább sajnáltathatja magát, te meg ettől érzed magad jó léleknek) * Szabadnak tartott idődben temetőbe jársz ki holtakat ébreszteni * Bűnös az életviteled: elásva tartod talentumaidat * Csak azt hiszi el, amit lát (azt meg minek hinni, ha már egyszer látni lehet…) * A feleséged úgy veszed, mint magántulajdonodat – ha elvetted, megvetted: a tied (hacsak többért ki nem vásárolják) * Rekord- hajszoló: pl.: meddig bírsz egy lábon ácsorogni… * Suszterként nem maradsz a kaptafánál, nemcsak a kész képről ítélsz, de kioktatod a mestert a festésről… * A kocsmában akarsz a legjobb filozófus lenni, a filozófusok között meg a kocsmai életben jártasság * Teljesül a titkos kívánságod: mindened aranyból lesz * Biorobot Mesterséges intelligencia/szív - mesterkélt lény vagy: leuralt, leláncolt ösztönök * Ösztönlény vagy: ha pl. erekciód van, nyomban aktusra törsz, ha éhes vagy, a templomban is, ha pisilni kell, akár a nyílt utcán * Nincs türelmed megvárni, míg megérik a meggy (élelem helyett méreg, s félelem, kapsz e vérhast) * Nem érleled meg a bort, az eszméidet – nyers, meg nem érlelt koraszülött gondolatok * A magzatod abortusz álnéven megölöd/elvetélteted – gondolataidat idő előtt, életképtelenül világra hozod * Az a barátod, aki téged fényez, magasztal – a többi jó esetben közömbös, de inkább esküdt ellenség… * Nem kell búvóhelyeden keresgélnie, rád találnia, magad mész elé, keresed a bajt * Józanul szeretkezel, részegen szerződsz (illetve választasz párt) * Elvakít az új nyugati autó: halálos ítéleted is aláírnád, nemhogy azt a banki szerződést… (ami felér egy halálos ítélettel) * Magadtól ki véd meg: elkártyázott ház, felbomlott család, kallódó gyerekek, éjjeli menedékhely… * Szeretsz játszani: hazárd szerencsejátékot (és mindezt szenvedéllyel - ettől szenvedsz éjjel és nappal) * Amiről még nem tud, az már nincs is (ördögnek látatlanban odaígért megfogant utód) * Aki nincs veled, az mind ellened * Az életet kívánságműsornak tekinted – ha előbb-utóbb/hamar kiderül, hogy mégsem az, akkor nincs Isten * TEDEUM Hány magas eszme, mennyi ábránd Kél s száll szivembe' szerteszét! De egynek sem tud adni hangot, Oly árva sokszor a beszéd. Ügyetlenül vergődik itt lenn A messze szálló gondolat. Visszhang a vers; érzelmeinknek Majd mindig csonka hangot ad. A múltból, mint távol harangszót. Áthallom a bölcs jósigét: Ne szűnj soha jobb korra várni! Kislelkű! Tudsz-e hinni még?... S hinnék; de látom a jövendőt, A neve vér és iszonyat. Az örök harcnak, gyötrelemnek Jó vége soha sem szakad. Hűlt vágyak, elzüllött remények... Mit várjak én még idelenn? Kínomat zengném, ha találnék Új dalt az ócska hangszeren. Kínos vajúdás, lázas álmok... Ím', ez a dal története, Egyhangú mind, ah, mind unalmas; A dalnak sincs már érdeme. Uram! Nem átkozódom én, bár Sokszor sóhajtok csöndesen. Az én beteg szívem fohászát Ki hallja meg, ha még te sem!... Tátongó sebemet te látod; De nem adsz rája balzsamot. Pedig, hogy nem gyógyul magátul, Én Istenem, te tudhatod! Egy átok űz! Hiába vágyom Az emberekkel tenni jót. S bár sujtasz mind a két kezeddel, Én tűrök, mint a bárgyu Jób. A porba hullok. Ó, ki merne Panaszt emelni ellened? Himnuszt zengek keserveim közt: Dicsértessék a te neved! Ki lát szivembe?... Senki!... Mégis Fölírják, hányszor vétkezik. Kövezzenek, vagy áldjanak meg, Ők lelkemet nem ismerik. De nem haragszom; hisz' az ember Egymás birája nem lehet. És ami fáj, amit zokogva Panaszlok, nem a gyűlölet. Szentségem a keserv, s miként a Katona rongyos zászlaját: Szivemet annál jobban őrzöm, Minél több bánat járta át. S ha eltipor a szenvedélyek Bősz méne a harc mezején: Ne gázoljon szivembe senki; Maradjon a zászló enyém! Megnyugszom. A nehéz lemondás Késő korában élek én. Örültem én is az örömnek És ami fájt, megkönnyezém. S közelg bár nagy idők viharja; Én csillagomhoz hű leszek. Tebenned bízom, örök Isten; Dicsértessék a te neved! 1876 REVICZKY GYULA
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: A boldog/talan ember - 29.

Írta: Jenő
2016. október 06. csütörtök, 04:46
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljesség balga rontása magyarán szólva – 29. MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN Hívatlanul is megjössz minden évben, Szép március, bilincsoldó tavasz! De azt a régi márciust nem érzem; A naptár mond csak annak; nem vagy az; A hit kidőlt, a szívnek semmi lángja; Fásúltan él a kor s eszmétlenűl, Multon mereng a költő, és dalába Villám s haragvó mélabú vegyűl. Megalkuvás iránya most a kornak; Ábrándnál egy kis állás többet ér, Egy zsíros koncért százan marakodnak, Hogy egynek jusson mentül több kenyér. Az igazságot, elvet megtagadják, S ki értük harcra kelne, nincs olyan, Csak szóvirág ma a magyar szabadság S az érte hősen ontott vérfolyam. Nem, ez nem az a márciusi szellő! Nem a szabadság éltető lehe, Egy alvó népet új életre keltő, Hogy százados rabláncát tépje le! A nagy, a negyvennyolcas márciusnak Nincs más emléke: néhány béna kar, S távol, hol citrom és narancs virulnak, Hónán kívül a legnagyobb magyar! Ezért löktél hát annyit hősi sírba, Hogy ami véred, ó, hon, megmaradt, Mohó ajakkal, éhesen kiszívja Egy ingyenélő parazitahad?... Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát, Hogy megtagadjanak gyáván előbb S örököd' oszt' arcátlanul felosszák Kétszínü, romlott, léha kegylesők?... Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt Ember-méltóság tiszta ihlete! Álmodjunk, hívjuk vissza azt a régit!... S ha van még a magyarnak Istene: Őt kérjük, adjon még egy csodakardot, Büvös csapásitól hadd hulljanak A hitvány léhütők, kik mint a barmok Csak ettek-ittak és meghíztanak. 1878. REVICZKY GYULA * Rá se hederítesz a még őszinte kisgyerek bekiabálására: „a király meztelen!” * Rabló- gazdálkodást folytattok a közös legelővel, és ott fű többet már nem terem * Rablókkal szövetkezel, akik téged is kifosztanak, majd koncul vetnek oda a pandúroknak… * Rakoncátlan nyelved kifecsegi titkaidat háborgatva ezzel a családi békét * Ránehezedik lelkedre a bánat: neked szégyen a könny, nem könnyebbülsz meg * Regressus ad infinitum: miért kelsz fel, miért mész dolgozni… miért élsz? * Remegő gyomorral eszel, mert olyat rendeltél, amit nem tudsz kifizetni * Repíted a nehéz követ: ki tudja hol áll meg és kit hogyan talál meg * Részegen fagysz meg a hóban, mert liberális elveid tiltják a paternalista beavatkozást * Részegen megtervezett házad józanon megépítteted (beköltözve ismét innod kell) * Részegen végrendelkezel és írsz alá ingatlan adásvételi szerződést * Részegen, bujakórosan teherbe ejtesz egy világcsúfját: a nyakadon maradnak * Rettegsz a vákuumtól, pedig ha nem űzöd ki ördögeidet, nem tudsz betöltekezni Szent Lélekkel… * Rettegsz az asszonysorstól, lányként élnél még - de így csak kiélt leszel * Rossz az egyen- súlyérzéke: sokszorosan több a kiadás, mint a bevétel * Rosszul leszel, infarktust kapsz, ha nem adagoltan tudatják: nagy öröm ér * Rosszul sáfárkodsz a rád bízott javakkal: még azt is elveszíted, amid van – amid eddig volt… * Röstellsz szólni, amikor már nem érted az előadást s az egésztől elmegy a kedved * Röstellsz vagy már nem is tudsz sehol lazítani: túlfeszíted a húrt, ami el is pattan… * Rutinból akarsz élni, mintha kétszer beléphetnél ugyanabba a folyóba * Saját fegyvered veszik el tőled és visszafelé sütik el * Sajnálod az időd az udvarlásra és „előjátékokra” – ezt másra bízod… * Se látsz, se hallasz: ámokfutóként rohansz vesztedbe, isten se tud eltéríteni * Se örömöt nem szerez, se kapcsolatot nem erősít: a szex csak gyereknemzési eszköz neked * Sehogy nem tudsz belenyugodni, hogy saját hazájában senki sem próféta (még te sem) * Sehol nem versz gyökeret, nincs stabil otthonod – hajt tovább „cigány véred” * Semmiben nem ismersz tréfát, mindent komolyan veszel: így durcás, sértődött vagy * Semminek nem adod meg a módját: mielőbb túl akarsz lenni evésen, könyvön, szexen * Semmiről nem tudsz lemondani a kincses barlangban: rád zárul és odaveszel * Semmit nem dobsz ki és mindent hazaviszel, ami az utcán előtted hever * Semmit sincs szíved kidobni a süllyedő léghajóból, s a tengerbe veszel * Senki nem támad, de te mégis védekezel – így mintegy magad ellen emelsz vádat * Senkiről nem akarsz lemaradni, minden szembejövővel megismerkedsz * Senkiről nincs jó véleményed, de a legrosszabb az magadról van (legfeljebb nem igazán tudsz róla) * Sikerült „megállítani az időt”: élő anakronizmus, holt muzeális tárgy lettél * Sikerült elrabolni és megszöktetni a lányt, de a megtartása már nem erő dolga (ahogy szuronyokkal sem lehet uralkodni) * Soha nem észleled az előjeleket: minden derült égből villámcsapásként ér * Sok keresgélés után egy frissen bukott diákot fogadsz fel korrepetálásra * Élete problémáinak tartós és szívós megoldatlanságaira egyen-magyarázat: rosszul nősült * Életed veszélyes helyzeteinek megoldására profi dublőröket bérelnél fel * Életéből folyamatos élő tévéműsort csinálsz – így kénytelen-kelletlen/ kellemmel szerepet játszol * A HALÁL ÖNKÉNTESEI Nagy háború készül kitörni Az ellustult világon újra. A rothadó beteg kor ellen Erkölcsi rend nagy háborúja. Sietve gyűl a légi hadsereg. Halálba üldözött önkéntesek, Kiket a nemezis berendel Harcolni a kizökkent földi renddel. Mint határhelységek lakói A hadbaszálló katonákat, Úgy látjuk átvonulni sorban Önkénteseit a halálnak. Ez közlegény; amott egy tiszt megyen; Ez ismerős; az ottan idegen. Oly hallgatag, bús valamennyi... Csak vérük hullását lehet kivenni. Így gyülekeznek fönt a légben: A földi szem nem látja őket. Ágyához lépnek lopva, titkon Az elbukottnak, szenvedőnek. Aki megunta életét, Elbóditják szegény fejét. Meghalni önként: szörnyü végzet! De hánynak százszor nehezebb az élet! S egy éjjel szellemek csatája Veri föl az alvó világot; És emberirtás, szörnyü harc lesz, Minőt ember még egy se látott, Petyhüdt a föld, tikkadt a lég. Érezni a vihart lehet. Közelget, halk morajjal újra Az új idők tisztító háborúja. *1883* REVICZKY GYULA * Életfából bitófát ácsolsz, s az egyik próba- akasztás túl jól sikerül * Homokosok családi hipnózisban nevelik ki az új homokosokat * A holt szellemű embert felemésztik testi vágyai * Cseberből vederbe esik – sőt: kis bajt kerülve nagyobba szalad bele… * Szemtelen és pofátlan vagy, mint a piaci légy * A bíró orrán a légyre csapva agyonütötted őt is * Kilábalt ugyan egy nehézségből, de bele egy másik nagyobba * Többen pályáznak rá, hogy eltegyenek láb alól * Mindig lábatlankodik – mindig láb alatt van * Egy lábon is kibírod – pedig hárman is állhatnál * Agyaglábon álló – rogyadozó – agyagóriás, akivel egy kerti törpe is elbánik.. * Csak pirruszi győzelmet aratsz - még egy ilyen győzelem és véged… * A vereséged győzelemnek kiáltod ki - a csatát ugyan megnyered, de a háborút mégis elveszíted * Senki nem vár otthon meleg vacsorával Senki nem takar be, ha lefekszel és fázol Senki nem kérdezi meg, hogy mi fáj, mi a bajod Senkit nem érdekel, hogy van-e mit enned és innod * Fölösleges hősködésed hozza ránk a bajt - ha kell, még a vízbe is löksz, hogy kimenthess * Egy célod van az életben, hogy lehessél hősi halott * Életmentő érdemrendre vágysz – lesed az öngyilkos jelölteket * A szádból segget csinálsz - megkapod az éhbéred, ha kinyalod a főnök seggét * A fejedre tojnak, s az arcodról lenyalhatod a vacsorád (ha közben kellőképpen még hálálkodsz is) * Kicsinyhitű lettél, aki a vízenjárás közben elsüllyed * Végig kell nézned, ahogy gitárodból tűzifát, gyújtóst hasítanak * Csak egy kalapácsod van, s így mindent szögnek látsz * Hiúsága miatt nem visel szemüveget… …inkább vaksin hunyorog! * Az asszony a nadrágos kereső, rajtad szoknya és papucs (és olykor el- elver a „nőd”) * Elefánt a porcelánboltban - és az alkalmatlankodó a fölösleges-káros harmadik * Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy * Előnytelenül öltözöl – kihozod magadból a minimumot * Kiszúrják a szemeidet gagyi bóvlikkal – és a parasztvakítás * Csak teher vagy a Földnek – púp a háton * Sótlan alak – vagy elsózza az egész Földet * Léted könnyűsége elviselhetetlen teher neked * Örökösen hiperaktív vagy, aki soha nem szemlélődik * Nem tartasz vasárnapot, ő nem tart meg téged * Nem alszod át életed, az éjt is nappallá teszed (mintegy non stop üzem) * Nem ismeri az öncélú sétát, folyton igyekszik, hajszoltan lohol… * Máshol járva kineveted a mások szokásait (mielőtt elgondolkodnál rajtuk, és szembesítenéd vak szokásaiddal) * Te nem mész sehova, és/de te se hívsz senkit * Kevés nyelvet tudsz, keveset is érsz * Nincs zsebpénzed, a kutya is lepisál * Kígyót melengetsz a kebleden – aki felengedés után megmar… * Ölöd, agyoncsapod az időd * Korpa közé keveredtél, felfaltak a disznók * Hűlt helyét találod – bottal ütöd a nyomát * Meghűléses betegség – kihűlő ember – hüllőember (csak a nap melegíti, hidegvérű) * Meleg szeretet – és a kihűlő kapcsolat – frigid feleség, fagyos ágy * Hűvös fogadtatás – fagyos pillantás/légkör * Katasztrófaturista Ha ég egy ház, akkor elmegy háztűznézőbe… * A légynek sem tudsz ártani: egy ideális áldozat * Az ártó lényt nem sikerül ártalmatlanítani * A paraziták kiszívják vérét, meghal a gazdaállat, majd ők is elpusztulnak * A játékból élethalálharc lesz – családi vitából veszekedés, majd verekedés, családirtás… * A háborúnak vége, de ő még tovább harcol (vagy teljes harckészültségben bujkál valahol az őserdő mélyén) * Fénytelen csatákban el kell kopni – piti ügyekben csatározók… * Amikor az oroszlánvadász páni félelmében hamar, idő előtt ellövi puskaporát a felrebbenő kismadárkákra * Elállatiasít a mindennapi létharc – kaparj kurta, neked is jut.. * VAKULJ, MAGYAR Aludj, magyar! Hadd csípjenek Szunyog-légy-szomszédok; - te álmodj! Hadd szípolyozzák véredet, Te óvd meg ősi lomhaságod, Ha más egész nap' fárad, izzad: Te szempilládat föl se nyissad. Lármázz, magyar! Ki ellened: Kongó szavakkal kardlapozzad, Csak öltsd azokra nyelvedet, Kik megfenyítnek, megrabolnak. Ó, mert nyelved merész, csodát mivel; De az utolsó vagy, ha tenni kell. Csak tűrj, magyar! Történeted Türelmed még nem látta veszni. Rozsdás kardod, rozsdás fejed, Mert harc nem élesíti, edzi; S ha elpusztulsz, fejedre mondják: Csak tűrt, megérdemelte sorsát. Csitt hát, magyar! Ha rád morog A külföld, meglapulsz szavára. Bármit mívelsz, őt majmolod, Mint árnyék támolyogsz nyomába. Hogy hol szorít cipőd, te érzed, És mégis más vezérli lépted'. Vakulj, magyar! Türelmedet Nem józanság okozta, hidd el; Szidd inkább gyönge merszedet, S keleti röstséged' veszítsd el. Nagylelkű, nyílteszü nem vagy te, nem! De gyáva vagy, de rest vagy, nemzetem! *1883* REVICZKY GYULA
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: A boldog/talan ember – 28.

Írta: Jenő
2016. október 04. kedd, 15:18
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljesség balga rontása magyarán szólva – 28. A BOLDOGSÁG IZGALMA... A boldogság izgalma halkan Rezeg a lélek húrjain. Nincs hevülés, nincs tűz a dalban, Ha csak nem szítja lángra kín. Szeretem én dühét a sorsnak, A felcikázó lelki harcot, Melytől a gyönge összeborzad; Mert viharában zene harsog. Sorsom, hogy minden édes órát Száz bússal kell megváltanom, S hogy a dalok, a lelki rózsák Dús termő földje fájdalom. Sorsom, hogy éjszakában éljek; Mert csillagim csak így ragyognak, Sohase csábítóbb az élet, Mint kiderültén bús napoknak. Közöttetek, foszlányos álmok, Szétszórt remények, koszorúk; Kifosztva, kirabolva járok, És pályám vérvirágos út. Szívem, te égő, fényes oltár! Lángod sötét szemembe csapkod. Beh rommá lettél, szétomoltál: Csak egy maradt meg: vészharangod! Ó, lelki harc, téged szeretlek! Szívem csak éretted dobog. Pedig csak búsaknak jelensz meg, S nem ismernek, kik boldogok. De jósok álma megvalósul, Ha kebleden magam kisírom; S mely téged hoz vigasztalómul: Megáldom mindörökre kínom! REVICZKY GYULA * Nincs előítéleted: barátodnak, hitvesednek naponta újból ki kell érdemelnie bizalmadat… * Nincs hited, türelmed várni, pedig rángatózásoddal csak szorul nyakadon a hurok * Nincs hobbid, magánpassziód – mindent csak a napi piac igényei által diktálva csinálsz * Nincs hű társad, aki a te hiányaid kompenzálná, hibáidat szóvá tenné, kijavítaná * Nincs monotónia tűrésed: mindig a rádió távirányítója hangerő-szabályozójával babrálsz * Nincs olyan szellemi magaslatod, ahonnan nézve eltörpülnek gondok, bajok * Nincs szíved rászólni „túlterhelt” gyerekedre, inkább megcsinálsz helyette mindent * Nincs veszteni való időd: jó ha olykor megengedsz magadnak pár perces szunyókálást * Noha teknőcnek születtél, mégis a versenyfutásban állsz rajthoz a nyúllal, az agárral stb. az állatolimpián * Noha van mit enned, mégis levágod az aranytojást tojó tyúkot * Nyavalyogsz, hogy halandó lény vagy, de délután már őrjítően unatkozol * Nyelveddel is érezhetted, hogy pénzen vett „szerelemnek” sok és ecet az alja * Nyílt lapokkal ülsz le nagy tétben játszani cinkelt paklis hamiskártyásokkal * Nyíltan szolidáris a leszbikusokkal, titkon veri feleségét, ha kiderült… * Nyilvános helyeken „rendeztek” családi veszekedést, adtok a csődületnek ingyen cirkuszt * Nyomasztanak a gyülemlő tartozásaid: örökre adós maradtál sok-sok vallomással * Nyomorultul érzed magad, hogy te nem a feleslegből és csak keveset adhatsz * Nyugodt vízen kiképezve csoda jó kormányosnak képzelve magad tengerre szállsz * Nyugtalanul alszol a párnádba dugott pénzen, mert az közben nem dolgozik * Odaadod hétvégére a vasárnapi apukának gyereked: kényezteti, ellened hangolja * Olimpiai bajnok akarsz lenni, csak ne kelljen hajnalban kelni és hideg vízben úszkálni * Oly sokra tartod magad, hogy már csak holt költőfejedelmekkel állsz szóba * Oly zsugori vagy mintha örökké élnél, s oly tékozló, mintha alig lenne hátra * Olyan ajándékot is elfogadsz, amivel megvesztegetnek és kompromittálod magad * Olyan alapsebességet veszel fel, amihez vésztartalékaidat is folyamatosan mozgósítani kell * Olyan egyoldalúan fejleszted magad, hogy egy nagy fej és nagy segg maradsz * Olyan keserű konzervált szájízed, hogy az édest is magához hasonlítja * Olyan könnyelműen teszed semmiért kockára az életed, mintha neked is hét lenne * Olyan magasra emelted fel az ingerküszöböd, hogy neked hiába ciripel a tücsök * Olyan munkahelyre mész, ahol a főnök közeledtekor úgy kell tenni mintha melóznál (vagy imitálni a lázas semmit tevést) * Olyan óriási az a felelősség, amit a válladra vettél, hogy súlya agyonnyom * Olyan rablógazdálkodást folytatsz, mintha jövőre nem ezen a földön vetnél (kivágod a diófát, hogy könnyen szedhess) * Olyan sokáig és olyan jól kellett neked a hülyét játszani, hogy végül „úgy maradtál”… * Olyan unalmassá teszed polgári életed, hogy önként mész a frontra élményért * Olyan vagy mint az a ló, aki messziről bátornak látszik, pedig csak vakmerő, mert vak… * Olyannyira cidrizel, hátha valami hülyeséget mondasz, hogy inkább „megkukulsz”…!? * IFJÚSÁG ÉS SZERELEM Nem panaszlom fel, hogy éltem Örömökben oly szegény; Hogy csalódva, búban éltem, Hogy hiába küzdtem én. A csalódás, bú nem öl meg; Átragyognak könnyemen Azok a szép drága gyöngyek: Ifjúság és szerelem! Láttam a közönyt, megértem Árvaságot és nyomort. Küzdve jártam a sötétben; Szenvedély és vágy sodort. De velem volt szívem üdve! Nem hagyott el percre sem, Vigasztalva, bízva, küzdve: Ifjúság és szerelem! Sokszor voltam búba', bajba', Megsebezték szívemet. Mert a sorssal kapni hajba Bosszúlatlan' nem lehet. De hiába sújt a bánat! Csupa játék csak sebem. Bekötözi, hogyha támad: Ifjúság és szerelem! Hírt, hatalmat nem kívánok, Nem óhajtok kincseket; Csak szerelmet, ifjúságot. Könnyelmű, víg életet. Bút eloszlat mosolyogva; Bár kísérne szűntelen, Ó, bár örök éltű volna Ifjúság és szerelem! Ó, ne hagyjatok magamra, Kedves útitársaim! Vigyetek föl a magasba A rajongás szárnyain! Nélkületek bú s teher lesz Ez az élet, érezem. Minden elvesz, hogyha elvesz Ifjúság és szerelem! REVICZKY GYULA * Olyannyira veszélyesen akarsz élni, hogy taposóakna-mezőre jársz kocogni * Operaénekessé kasztráltatod magad, de mikor megbánod, már nincsen visszaút * Oroszlánként úri kedvedben agyoncsapsz egy kisegeret, így nincs, aki kirágjon a hálós csapdából * Orvost, papot stb. is kizársz magánszentélyedből, de a tévét magadra nyitod * Ostoba „szent” fogadalmat teszel, s ennek merev betartásától még az Isten se tud eltéríteni * Otthon koplalsz és fagyoskodsz, miközben státusz- szimbólumokkal flancolsz (fölöslegesen drága autóval) * Otthonra minek csinosítsd, öltöztesd magad stb.? – elslamposodsz és meghízol * Önállóan egy lépést se mersz tenni, keresed az illetékes utasítót, engedélyezőt * Ön- beteljesedik jóslatod: az ördögöt a falra festve mintegy meg is idézed őt * Önként „előnyugdíjaztatod” magad, és obsitosként szájhősködsz dicső tetteiddel * Önként viszel egy rakás pénzt bizonytalan, alacsony fő-, de életveszélyes mellékhatású „orvosságért” * Önként, előnyökért leszel besúgó, mondván: jobb neked, ha én súglak be * Önkéntes adósrabszolga vagy, aki egyre több munkával hiszi egykor emancipálni magát * Önkéntes tiltakozó böjtöm addig folytatom, míg van éhező ember a földön * Önkéntes véradó vagy: jogosan se önvédekező a bolhák, szúnyogok, kullancsok ellen * Önkínzással izompacsirtává gyúrod magad hallván, hogy az erősebb kutya izél (már ha még feláll neki..) * Örök haragot tartva – ahogy ezt Shaw írja – más vétkéért önmagad bünteted * Örök isteni bölcsesség helyett gyorsan avuló szakismereteket szerzel * Az örökké- valóságnak szánt remekműved apálykor a nagy tenger puha homokjába karistolod * Örök- mozgóként mégis kiismered magad: nem veszed észre, hogy körbe-körbe jársz… * Örökös „ideiglenes pénzzavarod” zilálja szét hétköz- és ünnepnapjaidat * Összekevered a szezont a fazonnal, az amnéziát az amnesztiával… * Összekötöd a kellemetlent a haszontalannal: pl. kínos precízen szőrteleníted a lábad * Összetéveszted a rajtad élősködőket, szesztestvéreket a barátaiddal – legeslegelsők a lakomádon, utolsók: betegágy, a börtön stb. * Összetöröd az igazmondó tükröket: száműzöd a jó barátokat és a katartikus művészetet * Palackpostát, üvegpalackban egy levélpapírt dobsz az óceánba, majd felháborodottan reklamálsz a postánál * Pályatársaidban csak a kiiktatandó riválist, s nem segítő szövetségest látsz * Panaszkodsz, hogy mindenütt zárt ajtókra találsz, noha nem is zörgettél * Példaképed minden elejtett szavát összegyűjtöd és szentírásnak veszed * Pénz, siker, hatalom: a legegyenlőtlenebbül eloszló javakra vágysz leginkább * Pénzért veszel magadnak asszonyt, érettségit, rangot – annyit is érnek… * Perfekcionizmusoddal ideologizálod meg, hogy ismeretlen remekműved akárhogy nézzük: csak üres vászon * Piócákat rakatsz testedre, majd hagysz rajta akik elszívják véred, míg ők nagyra híznak * Pletyka- éhezőként egyfolytában furdalja oldalad a – hamar öregítő – kíváncsiság * Pofozással próbálod gyereked a te hitedre téríteni, de csak képmutató lesz * Pokol az életed, hiába is próbálod a szerelemhiányt bármi mással pótolni * Polgári reggelit, koldusebédet fogyasztok, este dőzsölök mint egy nábob * Pontosan, lelkiismeretesen stb. teljesíted szerződésedet – ki mással, mint az ördöggel * Pornófilmekkel világosítod fel magad, s veteted el a kedved egy életre a nemi/házasélettől… * Preferálod a bonyolult megoldásokat: nekiállsz kibogozni a gordiuszi csomót * Prófétának képzeled magad, mivel kutyád bűn- tudatosan hallgatja papolásod * Profi gépekkel, szakértelemmel és buzgón vágod a fát – de miért magad alatt…? * Provokálod a balsorsot éjszaka egyedül lakatlan, rossz hírű helyen csámborogva * Pusztán azért mész bele homoerotikus kalandokba, mert vonz a „földalattisága” * ŐSZI REMÉNY A nyár végső virága is lehull. Az ég is ezt siratja: elborul. E hervadás, e gyász úgy fáj neki! Csak hullnak, egyre hullnak könnyei. Fagyos mosollyal néz alá a nap, S az égen olyan álmosan halad! Nincs dal az erdőn, letarolt a rét; Mért pazarolná fényét, melegét?... De amidőn vidám szüretelők Felett halad, mosolygó képet ölt, Mikéntha szólna: Vígan legyetek, A hervadást úgyis megéritek! - De véget ér a végső vígalom; A szél süvít be ajtón, ablakon. Azt mondja: Nincs virág, meghalt a nyár! Nem lesz derűs, meleg nap soha már! - Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott, Megtérnek napsugár, madárdalok. És akárhányszor lesz még kikelet, Rózsás napok, napfényes ég, meleg! REVICZKY GYULA
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: A boldog/talan ember – 27.

Írta: Jenő
2016. október 04. kedd, 06:08
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljesség balga rontása magyarán szólva – 27. VILÁGBÁNAT Eh, mit mindig tűrelemről, Lemondásról prédikálni! Én is értek zúgolódni, Dacoskodni, mint akárki. És ha vád jön ajakamra, Ne okozzon senki engem. A cudar világ a bűnös, Hogyha néha fogy türelmem. Mer', teszem föl, rajtam áll-e, Hogy a pénz oly ritka nálam? Vagy tán kéjt találok abban, Hogy hideg legyen szobámban?... Ráfogás! A pénzes erszényt S a meleg szobát imádom! De nem ad fát, de nem ad pénzt Senki sem e szűk világon. Hogy ruhám kopott, való, de Nem vagyok én bűnös ebbe'! Van elég szabó, miért nem Varr potyára vagy hitelbe? Megköszönném, hetyke módra, Járnék színházakba, bálba, S drága, hosszú mencsikoffban Télen nem gyötörne nátha. Minden elsején szobámat Elmulasztom kifizetni?... Hisz' ily jó lakóra házbért Nem is illenék kivetni. Egy dívánnyal, puha ággyal S egy kis asztallal beérem. Nem ütök zajt soha, mért is Nem hagynak magamra szépen! Az se tetszik senkinek, hogy Nappal alszom és henyélek. Mért nem költenek föl! Ingyen Mért nem adnak jó ebédet! Mért nem jön hozzám a pincér, S nem szól nyájasan hízelgve: Tizenkettő már az óra; Jöjjön, és egyék - hitelbe. És a többi, és a többi... Nagy bűne az embereknek, Hogy egész magamra hagynak, S hogy nem adoptál egy herceg. Adjanak békét, nyugalmat, Bort, búzát, jó feleséget. S azt fogom hirdetni: Ó, beh Gyönyörű szép ez az élet! 1878. Reviczky Gyula * Nem annyira saját szegénységed nyomaszt, mint inkább mások „érdemtelen” gazdagsága * Nem az általad szeretett, hanem a csodált embereket és helyeket keresed, dédelgeted * Nem az emberek megbecsülése a pozitív visszajelzés, de a kapott címek, rangok * Nem az igazságot keresed: a vita kedvéért vitázol s állítasz meghökkentőket * Nem bajlódsz különféle orvossággal, mindent – vagy semmit? – gyógyító csodaszert veszel… * Nem bírod elviselni, hogy vége a nyárnak – felbosszant egy hulló levél * Nem bízod a véletlenre, hogy kapsz-e ajándékot: „megleped” magadat valamivel… * Nem biztosítod be magad, hogy bármikor ill. megöregedve magatehetetlen lehetsz * Nem csapatban játszol: nincs aki kisegítsen, biztasson, kiegészítsen stb. * Nem egy kistestvérkét kérsz és kapsz szülinapodra, hanem egy új mobil telefont * Nem elég, hogy beteg vagy, de még a kedved is hagyod elrontani: így nem javulsz * Nem elég, hogy napi munkád utálod, de egy kompenzáló hobbid, hóbortod sincs * Nem elég, hogy sutyiba más ablaka alá rondítasz, de bekopogsz WC-papírért * Nem élhetsz szertelenül: ez nyugtat, altat és izgat, üdít és gerjeszt stb. * Nem érted a tréfát, s így neked nem teszik cukros mázba azokat a keserű pirulákat… * Nem fújod ki orrodat, így mindenki szipogásodra figyel és teljesen elsikkad a mondandód * Nem gyógyíttatod munkaundorod, inkább szép tested árulod, mintha így lelked ép maradna * Nem győzök panaszkodni, hogy a strandon lármáznak, fröcskölnek és „pernahajderek” * Nem hagysz munkát a cenzoroknak, már jó előre kiheréled alkotásod, műved, írásod… * Nem használtad el magad; „megkímélt állapotban” próbálnád elcsereberélni * Nem hátrálsz ki az olyan helyzetből, ahol vagy te alázol - vagy téged aláznak * Nem hiszed el, hogy az AIDS fertőző: magad is meg akarod tapasztalni * Nem is feltételezed, hogy benned lehet a hiba: évenként újraházasodsz * Akárhova nyúlsz, minden testrészed fáj – nagy sokára jössz csak rá, az ujjadban egy szálka van… * Nem ismered az illemszabályokat, így eleve hátránnyal indulsz ismerkedni (rossz első benyomás) * Nem isten adta a hivatalod, protektoraid észt már nem adhattak hozzá * Nem járulsz hozzá kisujjad levágásához, végül amputálni kell a lábad * Nem keresed meg felemelő hivatásod – egyre lejjebb süppedsz a mocsárba * Nem keresel ingyen felüdülést egy szemlélődő sétában, egy felhőjáték nézésben: pedig állítólag „kivagy” * Nem keresve bűnbánatot a lelkiismeret kínpadjára vonod magad * Nem készíted fel magad a lelki műtétekre és nem kérsz érzéstelenítést * Nem kockáztatod meg a magok elvetését; neked csak az biztos, amit most megeszel * Nem kockáztatsz „idegen” gyerek örökbefogadásával, kutyával „pótolod” hiányod * Nem látod a fáktól az erdőt – az elbújt ördögöt keresve teljesen elveszel a részletekben * Nem látsz át a manipuláción: mindig másnak kaparod ki a gesztenyét * Nem legyőzöd, de megkerülöd az ellenséget – így az így könnyen hátba támadhat * EGYEDÜL Magány! Magány! Téged szeretlek! De csönded mégis fáj nekem, Ha úgy magamban elmerengek, S végigtekintek éltemen, Egy szó, mint kő, szívemre nehezül: Egyedül, egyedül! Azt hallom a zajos teremben: Ezek közt senki sem szeret! S hallom: Nem ért itt senki engem! Ha emberek közé megyek, Szívem e hangtól sohse menekül: Egyedül, egyedül! Ott fészkel állandón szívembe' Rossz álmival a bús magány, S úgy megpanaszlok éjjelente S kérdem: Nincs hát sehol tanyám? És könnyre könny lassan szemembe gyül: Egyedül, egyedül! Reviczky Gyula * Nem lehet oly csekély erőd, hogy ne árthassál rengeteget magadnak * Nem maga az a kis ital, hanem a lebukástól való félelem sodor közúti balesetbe * Nem mersz bringázni, evezni és repülni: beéred ezek szimulációs gyakorlásával * Nem mersz kimenni az utcára, mert hátha pont a te fejedre esik egy tégla * Nem merülsz el semmiben, a több tucat tévécsatorna langy vize felszínén szörfölsz * Nem mész ki az utcára, nehogy a szél összekócolja jól beállított hajad * Nem mosakszol meg, inkább mást is bemocskolsz, hogy tisztábbnak látszódj * Nem nyugszol bele szerelmed elvesztésébe, hibád jóváteendő még a szép emléket is meggyalázod * Nem osztod meg orvosi tudásod, s így éjjel-nappal zaklatnak a betegek * Nem próbálsz feltámadni a szellemi halálból, de s.k. kifested hulládat * Nem rögzíted s így örökre elveszíted egy-egy felröppenő gondolattüneményed * Nem jól számolsz a következményekkel: jó szándékokból kövezed utad a pokolba * Nem szereted saját hangodat: olyan mintha egy undok idegené lenne * Nem tanulsz a történelem mestertől, s így a nehéz éveket kell ismételned * Nem te akarsz sokfelé megfordulni, de a világot magad körül forgatni * Nem teszed jóvá disznóságod, inkább szégyenedben bujkálsz családod elől is * Nem teszed ki próbáknak a mindent gyógyító szert áruló vándorvigécet * Nem teszteled s így nem buktatod le a hozzád csak nyereségvágyból közeledőt * Nem törsz ki a hízelgő-vérszívó rajongók egyre fojtogatóbb gyűrűjéből * Nem tudod befejezni a munkád: egyre kisebb hatékonysággal egyre tovább…bele az éjszakába * Nem tudod elviselni, hogy párodnak titka lehet előtted: kiszekírozod belőle, ha addig élsz is – vagy inkább ő addig él is (Pl.: Az állatok nyelvén tudó juhász) * Nem tudod megemészteni, hogy életed legnagyobb adományai egyáltalán nem érdemelhetők ki * Nem tudod, neked mire van szükséged, ezért mindenből a legdrágább kellene * Nem tudok beletörődni, hogy az élet nem kívánságműsor: úgy teszek mintha az lenne * Nem tudsz árnyaltan és plasztikusan beszélni, írva se tudod kifejezni magad * Nem tudsz belenyugodni, hogy ma kikaptál: szidod a bírót, átkozod Fortunát stb. (csak a győzelem, s nem a részvétel…) * Nem tudsz csapatban játszani, ahol egymást kerekké egészítitek ki * Nem tudsz kitörni a nagy hencegések és a még ennél is sokkal nagyobb megszégyenülések rossz, ördögi köréből * Nem tudsz lezárni egy kapcsolatot: egy kihűlt szerelmet próbálsz felmelegíteni * Nem tudsz róla, mily kicsiny lépés választja el a fenségest a nevetségestől * Nem tudsz sorodra várni: ha nem léphetsz előre, hát hátrafelé nyomulsz * Nem tudsz túllépni azon a korszakodon, amikor hógolyózva vallottál szerelmet * Nem tudtok közösen fellépni és az a „farkas” így egyenként elbánik veletek * Nem ugrasz le a szakadékba, te csak „véletlenül” épp a legszélére álltál * Nem ülsz bele a feléd kerülő mentőcsónakba, neked maga az Isten ígért segítséget * Nem vágod el a lelki köldökzsinórt, s anyukád mellett öregszel meg * Nincs a helyzetek magaslatán: épp kritikus pillanatokban mond csődöt * Nem vagy a magad ura, még tested is diktál: ahol éppen rád jön, pontosan ott kakilsz * Nem vagy oszthatatlan egység: hamar kétségbe esel és azután úgy is maradsz * Nincs tisztában a magyar szavak jelentésével: gúnyolódást kedveskedésnek szán * Nincs tisztában képességei és tudása korlátaival: sokat akar a szarka, de… * Nem vársz tovább a sorodra: előlépteted, hátba veregeted és kitünteted magad * Nem végez semmi kétkezi munkát – kertészkedést, barkácsolást –, semmit, ami megfoghatót produkál… (nincs sikerélménye, s nem frissül lelke) * Nem vered be jól a patkószeget, s ezért – végső soron – maga az országod is elesik * Nem vonulsz vissza kellő időben méltósággal: szégyenteljesen kell elpucolnod * Nemhogy felnőnél a feladathoz, de eltörpülsz az „óriás” láttán * Nemhogy menekülnél terrorista elrablóidtól, de azonosulsz és szimpatizálsz velük (megideologizálod a meghunyászkodást) * Nemhogy nem óvakodsz a harapós kutyától, de egyenesen felhúzod, ingerled * A SZERELEM ÁRVÁJA Szeretkeznek az emberek, Boldog, akit szép lány szeret. S akinek nincs párja: Az árvák árvája. Beh sok szép lány van a nagyvilágon, Csak az enyém hervadt el a nyáron. Az utcákon szertejárok, Jönnek-mennek ifjú lányok; De mit ér, egy sincsen, Aki rám tekintsen. Csak nekem nincs, csak nekem nincs párom, Csak az enyém hervadt el a nyáron. Ha valaki megszeretne, Beh meg volna az szeretve! Istenem, beh gyakran Gondolom magamban, Hogy nekem már sohse lesz virágom. Mert aki volt, elhervadt a nyáron. REVICZKY GYULA
LAST_UPDATED2