Emberélet rontások - intenzív osztály

Lényegretörő mondatok gyűjteménye

MAGYAR JENCIKLOPÉDIA - XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC

A rossz szellem - a csonka/beteg test és lélek

Teljes élet ABC – ki vagy, mikor és hol, hogyan élsz

A LÉTROMLÁS PÉLDATÁRA

a_roka_es_a_golya-1

Amennyiben az ember beteg,

a gyógyulás kezdete a baj felismerése,

minél korábban, minél kevesebb lappangással,

hisz annál jobb az esélyünk a gyógyításra.

Egy ilyen önvizsgálathoz nyújtok segítséget…

I. Ami arany, de nem becsülöd

II. Ami szar, de nem veszed észre

III. Ami a szar és aranynak tartod

IV. Ami arany és szarnak veszed

V. Ami szar, de nem csinálsz belőle aranyat

VI. Ami arany, de szart csinálsz belőle

pat pl

INTENZÍV OSZTÁLY I.

Önsorsrontás – amit közvetlenül magának árt
Öncsonkító – amiről önként végleg lemond
Élethazugság – amit jószándékkal/gyávaságból árt
Hidegháborúzó – amit közvetlenül másnak árt
Áldozat – amit más árthat neki: a könnyű préda
Állatorvosi ló – a halmozott hátrányos helyzetek
Fekete Péter – amit balszerencséből szenved el
Katasztrófa – egyetemes vészhelyzet
Rosszkor – ami a kornak-helynek a hátránya
Földi pokol: ami volt, és ami elképzelhető
A pokoljáró dudások sorsa
Az írástudók árulása, szellemi mérgezése
A rossz vezetők mulasztása/károkozása
stb.

kuplerj

INTENZÍV OSZTÁLY II.

amit közvetlen magamnak árthatok
amit az én előszeretteimnek árthatok
amit a „barátaim” árthatnak nekem
amit a lelki hadviselők árthatnak
amit a te hidegháborúid magadnak is ártanak
ami hátrány- veled született/szerzett
ami a lelki hiánybetegséged, öncsonkításod
amit a Kor árt: predátor és a könnyű préda…
amit a szellemi hatalom árthat
ami a dudás pokoljáró sorsa
amit a gazdasági-politikai hatalom árthat
ami balszerencse, katasztrófa, tragédia érhet
ami egy állatorvosi ló a pokolban

diogenesz_m_3

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

A gyógyulás kezdete a bajok felismerése

Magadon sírsz-nevetsz, a mese rólad szól

Ismerd meg önmagad és változtasd meg éltedet

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

Eugéniusz: A boldog/talan ember – 21.

Írta: Jenő
2016. szeptember 28. szerda, 06:37
EUGÉNIUSZ A BOLDOG/TALAN EMBER ABC Életminőség-vizsgálódások - XXI.sz. A teljesség balga rontása magyarán szólva – 21. Szanzara Gyülöltek, bántottak, kinoztak És megaláztak érdemetlenül. Üllője voltál a gonosznak, Csapásit tűrted védelem nekül. Óh, légy erősebb valahára! Töröld le gyáván omló könnyeid', Ne hajts a bölcs türés szavára, Gyülölni ellenséget emberibb. Örvendj, ha írigyed' baj érte, Hitvány bukása legyen ünneped. Az irgalom gyávák erénye; A ki nem gyűlöl, az nem is szeret. Ne légy bocsánatot gyakorló, Hajtsd vissza a feléd dobott követ. A szív a viszhanghoz hasonló: Szelíd válasz nyers szóra nem jöhet. Jobb, hogy a gaz neved' leszidja, Mint hogy megszánjon a kopott erény, A szánalom csak alamizsna, Annak való, ki védtelen, szegény. Mindenkinek légy jó barátja, Ki néked is barátod és megért; De ha ki bántott, szedd rovásra S jelmondatod legyen: Szemet szemért! RAVICZKY GYULA * Gyermeked elvesztése miatt a megmaradtat elhanyagolod vagy elkényezteted * Gyermekeiddel bástyázod körül magad, hátha így nem látszik el – robot - gépesedésed * Gyorsan akarsz sikerélményhez jutni: rombolni mennyivel könnyebb mint építeni * Gyorsan megöregszel, mert nem találsz kapcsolatot és hangot az ifjúsággal * Gyorsan rászoksz, rászoktatnak minden rosszra - majd életed végéig próbálsz leszokni legalább egyvalamiről * Gyötör és lassan megöl a gond, hogy visszakapod-e a kölcsönadott könyveket stb. * Ha a folyóban fuldoklasz, nem a mentőövbe, de egy másik fuldoklóba kapaszkodsz * Ha a Napnak nem parancsolhatsz, akkor a gyermekednek is csak rimánkodsz * Ha a papírforma szerint nincs biztos nyerési, de legalább egyenlő esélyed, akkor el se indulsz a versenyen * Ha annyival jobb a túlvilág, az örök menny, akkor önkezűleg és önfejűen lerövidíted utad (biztosítod utad az örök pokolba) * Ha beállnak eléd a sorba, presztízskérdést csinálsz a „jogorvoslatból” * Ha bemondják a televízióban, hogy zuhog az eső, már ki se nézel az ablakon * Ha bocsánatkérés nélkül lábadra lépnek, el van rontva egész napod * Ha egy kereskedő rád sóz valamit, te úgy érzed, hogy csak a javadat akarta * Ha egy kicsit leszakadtál, lelassítasz s így azután tényleg végleg lemaradsz * Ha egy lány nem lehet a tied, akkor megölöd, hogy akkor másé se lehessen * Ha egy légy „szemtelenkedett”, életprogramod lesz, hogy bosszút állj rajta * Ha egy nő vonzóan szép neked, akkor azt birtokolni akarod („magadévá tenni”) * Ha egy rossz lóra is tettél, futsz a pénzed után: még többet költesz rá * Ha egyszer betévedsz a gazdagokhoz, akkor ki akarod enni őket vagyonukból * Ha egyszer felvitte az isten a dolgod, akkor életfogytiglan erre számítasz * Ha egyszer végre szerencséd lett, azt hiszed mostantól bérleted is van hozzá * Ha eleged van a hízelgőkből, befizetsz egy „kegyetlen színházba” áldozatnak * Ha eljutsz a holtpontra, nem veszel új lendületet, beletörődsz a „sorsodba” * Ha elmúltál már ennyi meg ennyi, te már öreg vagy a focihoz, a tánchoz stb. * Ha elveszett a hited, ebbe úgy nyugszol bele, mintha ez a korral járna * Ha éppen nem csinálsz valami közvetlenül hasznosat, már rosszul érzed magad * Ha éppen nem szenvedsz időhiányban, nem érzed magad nagy embernek * Ha halálom „jobb létre szenderülés”, akkor élni nem olyan jó dolog * Ha iszol, mindenkit a kebledre ölelsz – másnap mindenkit megmarsz * Ha Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak, hogy ossza szét mindenét, hát te is… * Ha képes voltam csúzlit gyártani, miért ne lődözném le a mégoly szelíd galambokat is… * Ha kezeddel még el is takarod behunyt szemed, akkor a dühöngő bika se lát téged * Ha koldus vagy, királyfi akarsz lenni, ha királyfi, akkor meg koldus * Ha láttál egy rossz házasságot, ebből általánosítasz és sose nősülsz meg * Ha ma este nyer a csapatom, akkor zsákbamacskaként is elveszem ezt a nőt * Ha magadon kívül vagy, akkor többnyire magad átlaga alatt teljesítesz * Ha már „bűnösen” túlélted szeretteid, akkor végleg száműzöd az örömöt ebből az életedből * Ha már elvonult a vihar és égszakadás, „özönvíz”, három esőkabátot is felveszel * Ha már úgyis kevés a pénzed, nem érdemes gyűjteni, akkor azt legalább elszórod luxusra, bolondságokra, italra * Ha mediátor vagy, béke-bíráskodni kell: csak az egyik felet hallgatod meg, de azt viszont legalább kétszer is * Ha megkedveltél egy ételt, egy dalt, addig fogyasztod, míg rá nem unsz, míg rosszul nem leszel * Ha megteheted, olyan ellenfelet választasz, hogy győzelmednek nincs sportértéke * Ha neked rossz napod van, nincs aki elűzze a felleget és felderítsen * Ha nem csapkodnál bepánikolva, a lehúzó örvény magától kidobna a víz fölé * Ha nem eszed meg a szappant, akkor már olyan jó fiú vagy, aki jutalmat kap? * Ha nem kapsz cukrot vagy kapsz egy pofont, feljelentést teszel és intézetbe mész * Ha nem lősz gólt, akkor csak hátba veregetett „fair play”- díjas focista lehetsz * Ha nem megy első nekifutásra, egy világ dől össze benned és többet meg sem próbálod átvinni a lécet * Ha nem tiltja a törvény, miért ne költhetnéd vagyonod szerencsejátékra? * Ha nem tudod kiherélni megerőszakolódat, akkor a – világ – kurvája leszel * Ha nem tudod megtenni azt, amit kellene, azt se teszed meg, amit lehet * Ha nem tudsz mindent kijavítani, akkor inkább mindent tönkreteszel * Ha nem tudsz tekintélyből dirigálni, akkor a lovak közé dobod a gyeplőt * Ha nincs gyufád, akkor kést, villát és ollót adsz kicsidnek játékszerül * Ha passzívan állsz ellen, akkor a ráktól, ha aktívan, az infarktustól félsz * Ha sok pénzzel álmodtál vagy a képernyőn láttad, azt már tiednek veszed * Ha te egyszer már engedelmességet fogadtál, és erre fogadalmat is tettél, akkor ez csak feltétlen és vak lehet * Ha te gazdag lennél, akkor mesterségesen megszépíttethetnéd, megfiatalíttathatnád magad * Ha valaki csak ránéz a kedvesedre, azt személyes sértésnek veszed és minimum megverekszel vele… * Ha valami elromlik házadban, csakis Mekk mesterhez fordulsz segítségért * Világbánat Eh! mit mindig türelemről, Lemondásról prédikálni! Én is értek zúgolódni, Daczoskodni mint akárki. És ha vád jön ajakamra, Ne okozzon senki engem. A czudar világ a bűnös, Hogyha néha fogy türelmem. Már, teszem föl, rajtam áll-e, Hogy a pénz oly ritka nálam? Vagy tán kéjt találok abban, Hogy hideg legyen szobámban?... Ráfogás! a pénzes erszényt S a meleg szobát imádom! De nem ad fát, de nem ad pénzt Senkisem e szük világon. Hogy ruhám kopott, való, de Nem vagyok én bűnös ebbe! Van elég szabó, miért nem Varr potyára vagy hitelbe. Megköszönném, hetyke módra Járnék szinházakba, bálba, S drága, hosszu mencsikoffban Télen nem gyötörne nátha. Minden elsején szobámat Elmulasztom kifizetni?... Hisz' ily jó lakóra házbért Nem is illenék kivetni. Egy divánnal, puha ágygyal S egy kis asztallal beérem. Nem ütök zajt soha, mért is Nem hagynak magamra szépen! Az se tetszik senkinek, hogy Nappal alszom és henyélek. Mért nem költenek föl! ingyen Mért nem adnak jó ebédet! Mért nem jön hozzám a pinczér S nem szól nyájasan hizelgve: Tizenkettő már az óra; Jöjjön, és egyék - hitelbe. És a többi, és a többi... Nagy büne az embereknek, Hogy egész magamra hagynak S hogy nem adoptál egy herczeg. Adjanak békét, nyugalmat, Bort, buzát, jó feleséget, S azt fogom hirdetni: Oh beh Gyönyörü szép ez az élet! REVICZKY GYULA
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 20.

Írta: Jenő
2016. szeptember 02. péntek, 06:05
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljes emberélet magyarán szólva – 20. Karinthy Frigyes: A halottas kocsi Egy fekete kocsi ment a Köruton, május volt, mert az minden évben van. A fák tehát lomboztak és rügyeztek és drága nők csacsogtak boldogan. Nyitott kocsik kacéran ringatóztak ki a ligetbe, merre lát a szem csak a fekete kocsi ment közöttük becsukva, szépen engedelmesen. A kocsiban, hol kellemes homály volt feküdt három fehér ur meztelen. A hangulat kissé fagyos közöttük a modoruk se könnyed, fesztelen. A lábukra egy cédulát kötöttek a cédulán rendőri látlelet friss jégből van a derékalj mögöttük jégből a paplan a fejük felett. És szólt az egyik mozdulatlan arccal mig fején a jég halkan szörcsögött: Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra? És szólt a másik: Mint egy hörcsögöt! És szólt az egyik: Ön soká feküdt lenn. És szólt a másik: Négy napot, bizony! Én Óbudánál ugrottam be, és Ön? És szólt a másik: Én a Lánchidon! És szólt az egyik: Az Öné milyen volt? És szólt a másik: Barna és molett. És szólt az egyik: Az enyém is éppen. És szólt a másik: Hát az meglehet. És szólt az egyik: Mondja, hogy nevezték? És szólt a másik: Ringaráz Kata. És szólt az egyik: Hát ez óriási! Hisz akkor Ön a Csempe Pál tata. Én azt hittem, Önt szerette mégis azért ugrottam, mint egy kerge kos. És szólt a másik: Hát nem Önt szerette? Hisz én Ön miatt voltam bánatos. És szólt az egyik: Hát nem Önt szerette? És szólt a másik: Ó, hát volt remény? És szólt az egyik: Hát kié lett akkor? És megszólalt a harmadik: Enyém! * Aki a csillagokat is letagadná az égről * Aki a dögrovás- írásban jeleskedik – minden kis rosszra pontosan emlékező-emlékeztető * Aki a dög- unalmas élettől félve istent kísértve veszély- kereső „extrém sportember” * Aki a fizetésnapon akkorát dorbézol, hogy utána egy hónap koplalás jön * Aki nem lát tovább az orránál, pedig nincsen köd és rajta van a szemüvege, és így óhatatlanul újra belesik a meszesgödörbe (vagy emberi csapdákba) * Elhiszed, hogy nászutasnak ingyenes a hotel – a videokamerákra se gyanakszol… * Elkerülöd a kis nehézségeket és szembetalálkozol a legyőzhetetlenekkel * Ellenségednek mindent őszintén bevallasz, barátod előtt makacsul hallgatsz * Ellenségednek teszel őszinte beismerő vallomást és elviszed a balhét * Ellenség- képet gyártasz és fantommal hadakozol, így nem is nagy csoda, hogy elhallgat a múzsád * Ellógtad a szexuális felvilágosító órákat, huszonévesen meg röstellsz kérdezni * Elmulasztod feltölteni lelki és testi akkumulátoraidat és végleg lemerülsz, immár feltölthetetlenül… * Élő beszédet magnófelvételnek veszel: vissza- és előrepörgetnéd, pillanatkapcsolóval szüneteltetnéd * Élő, érző szívű emberek között úgy mozogsz mint elefánt a porcelánboltban * Előbb alaposan kiélvezek minden tiltott gyümölcsöt, majd ősz öregen szánom-bánom * * Előbb egészséged elvesztése árán meggazdagodik, majd mindent orvosságra költ * Előbb fejest ugrasz, majd megtudakolod, milyen mély ill. sekély itt a víz * Előbb lemondasz szabadságjogaidról, így utóbb a szociálisakat játszi könnyen elvehetik * Előítéleted miatt megcsal a látszat: a göthös gebében nem látod meg a táltos paripát * Előre iszom a medve bőrére, s elbizakodottságom hozzájárul a medve sikeréhez * Előrelátóan gondoskodsz másállapotodról: összkomfortos sírkamrát építtetsz akár hitelből is… * Először csak állatokkal, másokkal kegyetlenkedsz, de aztán magaddal se tehetsz kivételt * Először kedvenc állataid esznek, s ha esetleg marad, akkor vacsorázol te is * Először szörnyű bűzt érzel, de azután megszokod, mint ahogy minden mást * Előtted semmi nem maradhat titok, te isten útjait is ki akarod fürkészni?! * Elő- vigyázatlan voltál: az ördög tétlenül talált, és a gaztettre késszé tett * Elremetésedve kidobod életed nagy részét: nincs mivel-kivel felidézni emlékeidet * Eltéveszted a házszámot és a szomszéd családban kezdesz rendezkedni, utasítani * Elvágod a gyökereidet s átültetve próbálod mesterségesen locsolni, táplálni testi-lelki magad * Elvarázsol a tűz: egyre közelebb és közelebb körözöl fölötte, míg belehullsz, megsemmisülsz * Elvetettségben, isten háta mögött érzed magad – pedig ő most is a tenyerén hordoz * Elviselhetetlenül nagy terheket raksz baráti kapcsolatodra a végleges összeköltözéssel * Elzálogosítod pótolhatatlan családi emléktárgyaidat, de kiváltani nem tudod * Emberi protekció után kajtatva elveszíted fogadó- készséged az égi sugallatra * Engeded, hogy fát vágjanak hátadon; „lelki egyensúlyodért” gyereked, állatod kínzod * J. A. Osztás után A kártya ki van osztva. Reszketünk, Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében, bubik, királyok, dámák jelmezében s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk. Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk. Mit tehetnénk a szabály ellenében?! Mint mozdulatlan csillagok az égen, változhatatlan rajzunk, jellemünk. Vörösek és feketék, vérben, gyászban, fényesre lakkozottan, lámpalázban így kell kinek-kinek sorsára várni, hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk, a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk, ki tudja-e a végzet licitálni. (1935. ápr.) * Engedelmességet fogadtál, s ha megparancsolják, akkor fel is akasztod magad * Ép elméd szándékosan megbontod: berúgsz, s kijózanodásodig őrült vagy * Erőltetett humorizálgatásodtól nem felenged, hanem megdermed a „légkör” * Esténként „ledokumentálod” összes aznapi szavaid, gondolataid, álmaid, munkáid, kosztod stb. * Nem írsz tikos naplót, mert félsz, hogy valaki megtalálja, és akkor el is olvassa (és felteszi a világhálóra) * Ész nélkül rohansz kósza hírekre: csak ott derül ki, hogy nem osztogattak… * Évekig vársz az alkalomra, hogy bálványodtól ereklyét szerezz házi „szentélyedbe” * Ezer életed lehetne, ha regényeket olvasva azonosulnál szereplőik sorsával * Fájdalomfóbiás - végleg érzéstelenítetted magad: akkor inkább már gyönyört se érezz * Fakó teóriákon kérődzöl a humorról, de még egy viccen jót nem nevettél * Farkasként elcsábít a kutyák napi fixe, későn veszed észre a láncot és a szájkosarat, a korbácsot… * Fegyvert ragadsz – mérgezett tőrt –, elveszik tőled és általa veszel el * Fék nélküli kerékpárral rohansz a vesztedbe a züllés „meredek” lejtőjén * Fele- barátaidnak se szeri, se száma, de nagy kár, hogy ezekből egy egész sem rakható össze * Felerősíted, felébreszted amúgy lappangó, és alvó hajlamod a melankóliára, mert ez köreidben ma előkelő, sikkes… * Feleséged neked próbababa: ha nem alkalmazkodik hozzád, újra másra cseréled * Feljelented magad, magadra terhelő vallomást teszel, súlyosbításért fellebbezel * Felkínálják neked „az osztály bohóca” szerepet: te eljátszod, s még rá is játszol * Felkorbácsolva háborog a lelked, hogy a nap egyformán süt jókra, gonoszokra * Felmegy a függöny és egy másik protekciós álzenésszel kéne muzsikálni * Félnapod elmegy arra, hogy mindent be- és elzárj, a másik felében nyitogatsz * Feltupírozott szerelmi bánatodban a mély kútba ugrasz, pedig ha egyet alszol rá… * Felülsz a léghajóra, de az óceán felett bemajrézol és ki akarsz szállni * Félve a kiközösítéstől hagyod, hogy lehúzzon magához a középszerűség * Felveszed a kesztyűt: belemész a sárdobálásba, s meglepődsz, hogy nézel ki * Fene nagy „jószívűségedben” tömegszállást rendezel be kis családi házadban, lakodban… * * Férfiatlannak ítéled a sírást, lelked kiöntését – inkább infarktust kapsz * Férfikorodat a munka frontján csatázva töltve kapuzárás előtti pánikban vagy * Filozófiai vitátokat úgy döntitek el, hogy a kocsmaasztalon szkandereztek * Folyamatos termékenységed elkábít, nem gyanakszol ebből dilettantizmusodra * Folyton gyanakszol, ezért állandóan figyeled és számlálod szívverésed (így az előbb-utóbb félrever) * Fontos ember vagy fontos mondandóval: minden egyes szavadat tüntetően nyomatékosítod * Forrófejűséged és jégszívűséged átlagaként kiköpött langyos ember vagy * Garantáltan nincs sikerélményed: szerecsent mosdatsz, halottat ébresztgetsz, gúzsba kötve táncolsz * Gazdálkodásod egy (gólya)lábon egyensúlyozod – egy lökés a padlóra küld * Gúnyos nyilaid célba is találnak és halálra sebzik potenciális barátaidat * Gyakorlat teszi a mestert: memóriádból gondosan kiszelektáltál minden szépet * Gyakorlod magad, hogy adott alapanyagból a legpocsékabb étel-élet készüljön * József Attila A bűn Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van. Hogy bűnös vagyok, nem vitás. De bármit gondolok, az én bűnöm valami más. Tán együgyű dolog. Mint fösvény eltünt aranyát, e bűnt keresem én; elhagytam érte egy anyát, bár szivem nem kemény. És meg is lelem egy napon az erény hősein; s hogy gyónjak, kávézni hivom meg ismerőseim. Elmondom: Öltem. Nem tudom kit, talán az apám - elnéztem, amint vére folyt egy alvadt éjszakán. Késsel szúrtam. Nem szinezem, hisz emberek vagyunk s mint megdöföttek, hirtelen majd mi is lerogyunk. Elmondom. S várom (várni kell), ki fut, hogy dolga van; megnézem, ki tünődik el; ki retteg boldogan. És észreveszek valakit, ki szemmel, melegen jelez, csak ennyit: Vannak itt s te nem vagy idegen... Ám lehet, bűnöm gyermekes és együgyű nagyon. Akkor a világ kicsi lesz s én játszani hagyom. Én istent nem hiszek s ha van, ne fáradjon velem; majd én föloldozom magam; ki él, segít nekem. (1935. aug.)
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 19.

Írta: Jenő
2016. augusztus 25. csütörtök, 20:06
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljes emberélet magyarán szólva – 19. TÓTH ÁRPÁD ISTEN TÖRÖTT CSELLÓJA, HALLGATOK Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét. Olyan vagyok én ebben a világban, Mint az a gordonka, amelyet láttam Egy szép úri szobában, a sarokban. Húrjai elpattantak. A nyakán Gyászfátyol van átvetve, néma flór. S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por Fedte már. Megbékélt évek pora. Oly fájdalom volt rája írva, melynek Már csöndje a szent, mint a remetének, Ki elfelejtett beszélni az évek Magányában, - s cellája küszöbén. Míg elkallódott életébe réved, Már nem emlékszik régi bánatára: Csak mintha némi fínom, messzi pára Vérezné be a dús alkonyatot, És tenné szebbé, istenibb titokká, Melyhez nem illik más, csak némaság. Üvöltsön hát a szájas sokaság, Isten törött csellója, hallgatok. * Egy fenékkel ülnél két lovon - Csoda, hogy kettészakadsz? * A lusta ember azt hiszi, hogy a kezét-lábát is csak kölcsönkapta – a pihenés is fárasztja * Csak akkor nevetsz, ha csiklandoznak? Másokon nevetsz, közben a te nózid maszatos * Elveszett az a nap is, amelyen egy jóízűt nem nevettünk… Sem egy jót nevetni, sem mást nevettetni nem vagy képes? * A hangos nevetésed árulkodik üres agyadról * Az ok nélküli nevetés a jó modor hiányát jelzi * Amit a dühöd elvitt, azt a nevetésed sem hozhatja vissza * A legigazibb nevetés a kunyhókból hallatszik – a tiéd hamis, erőltetett, udvarias, kényszeredett stb. * Harsány prédikációddal túl akarod harsogni isten halk suttogó beszédét * Egy kicsit túl későn – annyi mint nagyon túl későn… * Aki későn kel, egész nap rohan a dolga után, s még éjjel sem éri utol (majd későn fekszik/kel…) * Akkor feded be a kutat, amikor a gyerek már belefulladt – eső után köpönyeg * Túl késő akkor bokszolni tanulni, amikor már a szorítóban vagy – kiütnek, rád számolnak, knock out… * Nem te nevetsz utoljára - nagy nevetésnek sírás a vége * Csak a hízelgők „barátkozását” és a hamis illúziókba ringató zenét, verset, regényt keresed * Ha tudnál önmagadon nevetni, akkor nem nevetnének ki * Ha a jó zene feltölt, gyógyít, akkor viszont a rossz kiüresít, le- és megbetegít… * Annál nagyobbnak gondolod magad, minél kisebbnek ítélsz meg másokat? * Nincsen rózsa tövis nélkül - a halat azt szereted, de a szálkára panaszkodsz * Mi haszna a lámpádnak, ha már kisüt a nap? Akkor kezdesz locsolni, amikor elered az égi áldás? * Hiába van lámpád, ha nincs benne olaj… Hiába van lemezed, ha nincsen lejátszód… * Otthon sötétben tapogatsz, de a mecsetben világítasz? * Ha sokad van, sokat veszíthetsz Igazán nagyot csak jó magasról lehet pofára esni * Életében nem törődtél vele, halálát keserves jajgatással siratod * Néma gyereknek csak, legfeljebb az anyja érti a szavát, vagy még talán ő sem… * Sokáig nem lóghatsz ki a sorból? Ha a bénával mész, megtanulsz bicegni * Aki sír, attól el kell venni? Minél többet panaszkodsz, annál többet veszítesz * A rossz tréfa kutyaként harap - a nevetségessé tett ember gonosz indulatokat forral… * Úton- útfélen panaszkodtál bénaságodra!? Mit teszel akkor most, hogy lábatlan vagy…? * Két bénából nem lesz egy ép lábú ember, de vakok között félszemmel már – pünkösdi - királykodhatsz... * Te is úrhölgy és én is úrhölgy – ki fogja megfejni a tehenet? * A szorgos nem mindig győz, de a lusta mindig veszít * Túl meredekre állítottad a létrát és nemhogy gyümölcsöt szedtél volna, de hátraestél… * Egyből, rögtön a létra legmagasabb fokára akarsz felállni * Nem te másztál át a falon, te csak a létrát tartottad? * Aki felmászik a létrára, fára, annak le is kell tudni jönnie – a visszaútra nem mindig gondol * Azért robotolsz, hogy gazdag legyél, s azután egyáltalán ne kelljen többet dolgoznod? * Sok munkával (se) lehet gazdag, de biztos elveszíti egészségét, így majd – ha lesz – minden pénzét arra költheti… * Aki kerüli a munkát, kétszeresen dolgozik – a rest kétszer fárad * A legtöbbet saját károdon, keserves tapasztalatodon keresztül tanultál? * A törvény nem tudásával nem takarózhatsz, (Ahogy meghalsz akkor, ha nem ismered a gravitációt) * A mosdó- vízzel együtt a gyereket is kiönti? Ha hallott valaha képmutató, parázna, pénzsóvár papról, akkor ez neki bizonyíték: nincs Isten! * Túlzabálod magad – rövid öröm, hosszú üröm Vagy hogy ne terheld meg a tested, rögtön hánysz is? * A jobb kéz nem tudja mit csinál a bal kéz * A tudás keserű gyökereitől sose jut el az édes gyümölcséig * A barátodat csak módjával avatod be életedbe - de egy spiclinek gyónsz – ill. Ő gyóntat/analizál a díványon * Ha nem bízol a másikban, nincs barátod, akkor mindent túl is biztosítasz… * Amit nem te csinálsz, az nem is lehet jó – mindent s.k. végzel, idő előtt bele is rokkansz * A zsarnokra vicsorgó arc is eltorzul, és nem múlik el nyomtalanul a torz ábrázat * Sokkol egy potyagól, s míg magad ostorozod: kapsz rá egy másodikat * Tekintély- elvű ember: amit a vezér mond, azt kétely nélkül teljesen átveszed * Dackorszak - kamaszkori dacod nem tudod kinőni: örökre úgy maradsz, mindig mindennel ellenkezel * Addig bátor a nyuszi, amíg mögötte a medve… (Illetve megeszi a tigris, aki nem volt ott az értekezleten) * Más fényében sütkérezel - csak halovány árnyéka vagy egykori és lehetséges önmagadnak * Korai csók - nem tudod kivárni, míg nem jön el a te időd * A jós cigányasszony minden szavát készpénznek veszed, ha már annyit fizettél érte * Olyan bután gazdálkodsz, hogy csak veszteségeket termelsz, de azt bőven * A bölcs szavak, az isteni igék magvai - „büszkeséged” miatt - nálad süket fülekre találnak, meddő talajba hullnak… * Elmész kölcsönkérni, de közben folyton csak arra gondolsz, úgyse adja oda: „Kell a francnak az a rohadt kapád!” * Csak a halál biztos – de te még abban is bizonytalan vagy * Az akadályoz az előrelépésben, hogy tudni véled, amit valójában nem/ nagyon rosszul tudsz * Először mész ki a lóversenyre és szűz kézzel egész vagyonod felteszed egy holtbiztos tippre… * Titokban szeretnél beteg lenni, ne kelljen résztvenni a társadalmi munkamegosztásban (kivonni magad a közteherviselésből) * Te is szeretnél hinni istenben, de izomból nem megy, azokat viszont cikized, akik másként próbálkoznak… * Hozzád nem illő és téged is feszélyező neked nem jól álló ruhában, cipőben mész randevúra, állásinterjúra * Expressis verbis Néma gyereknek anyja se érti a szavát Meddig vársz rá, hogy kitalálják titkos gondolatodat? * Nem kopogsz, nem zörögsz, csak arra vársz, hogy majd magától nyílik meg az ajtó * Aki ott keresi a boldogságot, ahol az nincsen, mert nem is lehet - az öncélú hősködésben vagy mártírkodásban, vagy a megcsömörlést hozó élvhajhászásban * Aki ál- vagy félműveltségét csak vagy főleg lebunkózásra használja * Aki az általa szeretni vélt utódaira örökül hagyja rejtett sötét múltját * Aki a bajban előbb magát menti, családját meg csak majd akkor, ha már ő biztonságban van… * Aki a beszélgetéshez vizsgahelyzetet teremt, ahol égethet, alázhat, savazhat, megszégyeníthet * Aki a biztonság kedvéért nem vágja el a lelki köldökzsinórt * Aki a bűvész-trükkel imitálná a csodatételt * Aki a cukros bácsit imádja és a legnagyobb jótevőjének tartja * Aki már csata előtt kész vagy készül a kudarc magyarázatára *
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 18.

Írta: Jenő
2016. augusztus 24. szerda, 20:58
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljes emberélet magyarán szólva – 18. A MERENGŐHÖZ Laurának Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerűlhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt. 1843. * Te harcolod ki, éred el/csinálod meg azt, amit az ellenséged szeretne elérni * Kis kártyalapod van – nem tudod, hogy most éppen ez a mindent vivő adu * Okosan nem engedsz, szamárként kiszenvedsz * Amíg iszik, mindent rózsaszínben lát – után meg már csak koromfeketén * Gyerek- mondóka: „Utánzó majom, edd meg, amit kinyom!” * Régi sérelmeket hánytorgat fel – vagy éppen új ellentéteket szít * Miután megválasztod a te „képviselőd”, ő már csak a Pártjától függ (leginkább annak vezérétől) * Annyira anglomán vagy, hogy magyar földön is az ő szokásaikat követed (lakás, étkezés, fűtés stb.) * Szabad vagy, hogy a híd alatt aludj (a negatív szabadságjogok) * A szegényt egy – száraz - ág elcsenéséért is meghurcolják – mára már tilos rőzsét gyűjteni… (A facipő fája) * A hivatalos pénzhamisítók szabadon garázdálkodnak * Máról holnapra a felét éri a pénzed (ez már vágtató infláció) * Macska- kaparás – macskajaj – macskazene * A vasmacska kölyke – Egyik napról a másikra a semmittevő, a melóst lenéző elkényeztetett, kitartott „úri hölgy” egy szegény nagycsaládba cseppen… * Egykedvűen tűrni bármely sorscsapást – tragédiát * Délibábok hőse – hamis illúziókba ringatod magad * Önmegvalósító jós – aki magának rosszat jósol, - s erre, vagyis maga ellen fogad -, s azután buzgón azon munkálkodik, hogy ez a jövendölés be is váljon… * Egy robotos hangya, aki még vasárnap se, de nyáron sem tücsök * Ha megcsíp egy szúnyog, fájdalmadban felüvöltesz, és orvosért, mentőért küldesz… * Az ugrál - szaltó mortale -, akinek szociális védőhálója van * Könnyen és gyorsan hevül, és nagyon gyorsan, vagy csak lassan kihűl * Erőltesd – vagy ne erőltesd?! Magadra erőltetett nyugalom * Szenvedélyes bosszúvágy - szenvtelenül kiszabott fenyítés * Nem volt teljes élete, nem élhette meg a nagypapaság örömeit * Templomban, istentiszteleten még soha nem volt, de gyereke egyházi iskolába jár * Soha nincs együtt, hogy esze is akarja és a szív is javallja * Mert magának őrzi, elveszti, ha megosztaná, gyarapodna * Nincs jó ellenséged, mely éberré tesz és edzésben tart, nem hagy lankadni * Egy gyerek- sorban tartott népre ráeresztik az uzsoráshadat * Felesleges/ elmaradt ember- áldozatok a haza oltárán * Vak Vakbuzgó Parasztvakítás Vak megszokás Vak vezet világtalant Vak tyúk is talál szemet * A gyújtogató egyszer, a vigyázatlan háromszor gyújtja fel a házat * A lábadozó beteget hajtják megfeszített robotra * A harag a rossz tanácsadód (nem várod ki, míg…) * Azt követeled, hogy téged itt és most ő szeressen * Te nem felelsz semmiért – minden meg volt írva * Jó szándék és rossz következmény (nem zárják ki, de nem Is feltételezik egymást…) * Ami az enyém, az az enyém – ami a tied, az közös * Idegen ajkú és szívű élettárs – jól beválasztott * Hatás és visszahatás – fegyvert fog és általa vész el * A leggyengébb sportellenfelet, vitapartnert választod * Gyermekként fenyített felnőtt - sarokba térdepeltetnek, nem fogadhatod a barátod, nem kapsz vacsorát/édességet… * Minden ételmaradék – moslék Össze nem illő dolgok - katyvasz * Hármat kívánhatsz a jótündértől, de te nem érzed át az alkalom egyszeri jelentőségét * Nem számolsz a szerencse forgandóságával, s ha egyszer valami nagy szerencse ér, nyeregben vagy…!? * * * Annyira jólnevelt, vagy inkább szemérmes, gátlásos, aki tüntetően nem akar élelmesnek látszani: éhen marad/éhen hal… * Hiába kínálják meg egyszer a finomsággal, nem fogadja el – inkább megharagszik mindenkire… * Vendégeddel úgy bánsz, mintha ingyen-konyhára jött volna, pitiznie kell, hogy odalökjél egy falás kegyelemkenyeret. * Fő- és mellék önbüntetésként arra kárhoztatod magad, hogy egy életet azzal élj le, akitől minden porcikád irtózik * Minden nap felgörgetsz egy kősziklát a hegyre, majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe! * Licit- verseny folyik: ki nyeri el „A világ leg- sajnálatra- méltóbbja” fődíját? * Beállsz a többségbe a védtelen gyereket gúnyolni testi hibáért, beszédhibáért, bőrszínért, vagy a szülei szegénységéért * Azért csúfolnak, amiről a legkevésbé tehetsz: s te ezért a föld alá bújsz szégyenedben…? * Azt érti igazmondáson, és erre igen büszke is: hogy mindenkinek mindent szemtől szembe meg kell mondani * Mint egy tapintatlan kisgyerek a szemébe vágod ha bandzsa, ha csúnya stb. * Könnyebb a kutyából szalonnát csinálni, mint a te fejedből valamit kiverni? * Nincsenek eszméid, csak rögeszméid, nincsenek elképzeléseid, csak kényszerképzeteid. * Felesküdtél egy tanra vagy tanítóra - nem vagy ura, csak szolgája az izmusoknak, irányzatoknak… * Előbb beengedte lelkébe a megszállókat, majd kollaborált, keresve se találni már se aktív, se passzív rezisztenciáját * Mintha barátod egy színpadon élne a reflektorfényben, Te meg a sötét nézőtérről drukkolsz és kukkolsz * Nudistaként élni a világban – a viszony aszimmetrikus: egyedül csak te vagy testileg-lelkileg teljesen meztelen… * Személy- azonosságod is lopott? Nemcsak beletanultál, de belefagytál a szerepedbe? * Lépten nyomon önigazolási kényszerben? Vagy „kisebbrendűségből” fakadó bizonyítási kényszerben * A közvetett önvád Akkor is védekezel, ha senki nem támad, vádol!? * Mindenkit üldözöl és győzködsz - ordít rólad, hogy még magadat se tudtad meggyőzni! * Kényszer- zubbonyban szerelmeskednél, gúzsba kötve vagy egy lábon állva táncolnál? * Ha nem jó lábbal kel fel, akkor visszafekszik az ágyba, és ott is marad napestig, hisz így legalább bajt nem okoz * Nem akar tévedni és hibázni, ezért nem csinál semmit, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik... * Mindent egyformán fontosnak tartasz, nem tudsz fontossági- időrendi sorrendet felállítani * Vagy bele sem kezd dolgai intézésébe vagy egyszerre akar mindent elvégezni… * Aprópénzre váltod a tehetséged: cirkuszi fejszámoló- művészként keresed kenyered * Aki a kockázatos szobrász pályafutás helyett önként és dalolva órabérben széklábakat, fogpiszkálót farigcsál… * Annyira csak egy dolog érdekel, izgat, hogy ennek érdekében még az evést is elhanyagolod * Ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben, te abból mindennapi életformát csinálsz... * Amíg nincs tökéletes rend és tisztaság otthon a lakásban, addig nem kezd bele még egy könyv olvasásába sem… * A barátság ápolására mindig csak a maradék időt fordítaná, ha halaszthatatlan teendői mellett lenne ilyen szabad ideje * A szart aranynak nevezed, az aranyból szart csinálsz * Mintha csak egy nap lenne a világ, úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn – utánunk a vízözön? * Nem nevelték szobatisztaságra, szégyelli inkontinenciáját letagadja és bezárkózik és búnak ereszti fejét * Szabad verseny: az egyikőtök egy halas vödörből halászik, a másik meg egy ócska pecabottal a viharos tengeren... * Csak úgy hagyod ott a prüdériád, hogy beleszaladsz a trágárság karjaiba * VÖRÖSMARTY MIHÁLY ELŐSZÓ Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm - s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjuságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait? Baracska, 1850-1851 telén, télutóján
LAST_UPDATED2

Eugéniusz: Boldog/talan ember – 17.

Írta: Jenő
2016. augusztus 23. kedd, 20:33
EUGÉNIUSZ A BOLDOG EMBER ABCD Életminőség-vizsgálódások XXI. A teljes emberélet magyarán szólva – 17. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY A BÉKÉTELENKEDŐ TAVASZ Ejnye, már az esztendőnek Silány napjai eljőnek, Itt a kedvetlen tavasz. Locsos, pocsos minden napja, Komor a bőjtmás hónapja. Április csalárd, ravasz. Sovány szelek süvőltése, Száraz porral kerengése Torkot, mellyet terhelő Huruttal kerűl elő. Kinek volna kedve benne! Bárcsak hamar vége lenne Únalmas óráinak. Szemem bármerre tekintsen, Sem gyümőlcse semmi nincsen Kertem puszta fáinak. Mit ér zőldje a szőlőnek, Ha rajta fürtök nem nőnek, Mit ér a bimbó, virág, Ha körtvélyt nem nyújt az ág? Barmaim, jaj, be soványok, Elfogyott a takarmányok, Már sem széna, sem mező, Ezer az ember szükségi, Nincs új, elfogyott a régi, Majd kihúz az éhező. Ó, bárcsak hamar nyár lenne, E silány tavasz elmenne; Uram! Uram! talán már Nem is fog már lenni nyár! NYÁR Haj, haj, no! be elfáradtam, Ugyan nagyon megizzadtam, Adjatok egy kis vizet! A nyári napnak hésége Éltünk terhe, veszettsége Csak, csak illyennel fizet; Uram, szűntesd a héséget, Mert magunkat is eléget. Tikkasztó kánikulánk Bűnünkért van csapva ránk. Testünket alig bírhatjuk, Lélekszakadva aratjuk Ami kis termésünk jött; Vetegettük hideg szélbe, Most takarjuk forró délbe Dudva és bogács között; Amit e' még meg nem fojtott, Szipoly és sáskaraj tojt ott, S amit ez is meghagya, Elsütötte a ragya. A hosszú napnak terhétől, A munka keménységétől Csigázódik életünk. Mégis mindezért végtére Mi a szegény ember bére? Aggunk s alig ehetünk. Mennykő, villám és mennydörgés Mind, amit nyer a könyörgés, Forgószél és jégeső, Ami a munkánkra jő. ŐSZ A fejem már majd megbódúl, Annyi a gond, melly rámtódúl, Érik a gohér nagyon. Szintúgy félek még előre, Ha ránézek a szőlőre, A szüret s baj itt vagyon; Restellek már ki is menni, Eső esik, mit kell tenni, Alhatnám is, de nem is, Mozogni kén nékem is. Most jőnek már, haj, most jőnek A megaggott esztendőnek Legkomorabb részei, Borong, tolong a kedvetlen Őszi felhő, és szűnetlen Bugyognak lőcs cseppjei. Bent ásítok, kint meg ázom, Bent didergek, kint meg fázom, Szomorú ősz, haj, haj, haj! Benn is baj most, kinn is baj. Bárcsak meleg napfény vólna, Vagy kemény télre hajólna Már ez a locspocs idő. Mert most setét ködbe fedve Sínlik az embernek kedve, S azért hozzám más se jő. De ha jő is, mit csinálunk? Csak únalom lakik nálunk; Most is bú és álom nyom: Jaj be fáj a vékonyom. TÉL No eljöttél valahára, Gyászos tél, a főld nyakára, És az erszényt oldozod: Együk most már munkánk bérét, Igyuk saját testünk vérét, Már az inséget hozod. Igazán, hogy minél rosszabb A te részed, annál hosszabb, Életünkből majd fél rész A te napjaidba vész. Elrablod a kikeletnek Tején hízott természetnek Gyönyörűségit magad; Mindent, amit a termékeny Nyár s ősz adott a vidéken, Fagyod tőlünk elragad. Csak számodra munkálódunk, Érted élünk és aggódunk, S midőn mindent elragadsz, Magad csak kedvet sem adsz. Tömlöccé teszed szobánkat, Kertünket és gyümőlcsfánkat Zúzzal virágoztatod. És azalatt nagy lármával Kimormolsz szélhahotával S jégfogad vicsorgatod. Ne dúld fel minden kedvünket, Enyhítsd megúnt életünket, Bocsásd hozzánk a tavaszt, Szívszakadva várjuk azt. * Nem tudhatod, ki és milyen körülmények között gyártotta inged, gatyád… * A hirdetésből választod ki, ki építse fel életed-családod lakóházát * Ha a vevőt ma látod először és utoljára… * Unfair, méltánytalan magatartás a „szabad” piaci versenyben * Ha nincs bizalom, megsokszorozódnak az ellenőrzési költségek (idő, energia, pénz stb.) * Szédelgő feldicsérése annak a terméknek, amit el akarsz sózni, rám akarsz tukmálni… * Nincs az adott szónak hitele – százoldalas szerződések védenek (még a házasságkötést megelőzően is) * Hipnotizálva vagy: egy művalóság a fejedben, s így irányítanak a vesztedbe… * Aki valamit nem úgy tud, ahogy te, az még nem talált rá az igazságra * Jobbágyfelszabadítás: társadalmi/természeti katasztrófák sora * A munkaerő/tőke szabad áramlása – ne kötődj szülőhelyedhez * A föld nem a tied, mert nem műveled, nem is népesíted, lakod be * A napi betevő falatod a nagy ellátó rendszerektől függ – pedig te „falun” élsz… * Szereted, kedveled a robinzonád történeteket, de te egy-két hétig bírnád - ha nincs áram/olaj, benzin, és hamar éhen is halsz a természet lágy/kemény ölén * A verseny miatt kevés a mentő- csónak az óceánjárón * Nincs tűzoltás terv – kis valószínűségű nagy baj esetére… * Minden nap egy új, szűk és levehetetlen cipőt kell betörnöd… (+tüske a köröm alatt) * A termő anyaföld idegen kézbe adása hidegen, közömbösen hagy – a netadó híre nem * Az egyik semmit nem felejt, a másik meg mindent * Úgy élsz, mint aki talált gyerekként árvaházban nőtt fel * Mire öntudatra ébred, már teljesen kialakult személyiség, „egyéniség”… * Nem ismered/ akarod vizsgálni szüleid előéletét/lelki örökséged * Poshadt, állott levegő – belélegezhetetlen/ fullasztó szellemi légkör… * * Mintha kést forgatnának a szívedben, a fejedben… * „Barátod” kihagyhatatlan üzleti ajánlattal keres meg * Egyik napról a másikra tönkremegy és megőszül * Két éned van – a rosszabbikért nem vállalsz felelősséget * Lecsúszás, deklasszálódás – mésalliance (a lejtőn lefelé nehéz megállni) * Ahhoz is ihletre vár, hogy kimossa a szennyes ruhát * Az apák bűneiért sokszor csak a fiak lakolnak * A gyereknek majd mindent – magadnak majd semmit * Préda vagy, akire hajtóvadásznak (de – sajnos – könnyű préda) * Zsidók tanítják neked az evangéliumot is – tartsd oda a másik orcád, add oda – neki – utolsó ingedet * Imád idegen szavakat használni: rosszkor, rosszul ejtve (így ez nemhogy segítene mondandója jobb kifejezésében, inkább csak figyelemelterelő lesz) * Mint a krimiben – mindenki gyanús, aki képben/jelen van * Sosem nő be a fejed lágya (hígagyú vagy óriáscsecsemő) * Hamis a zenekar – nincs összhang a családban * Az év egy napján se esztek nagykanállal * Mire nem vetemedsz – meglopod apádat, megütöd anyádat… * Letört ember – görnyedt hát – törött gerinc (megfogyva is és megtörve is) * Pellengérre állítva a kisvárosod piacán, ahol ismerősök sétálnak, és alaposan meg is bámulnak * Hibás térkép alapján hajózol az óceánon, az ég borús, csillagtalan… * A megunt szeretőt rásózzák a naiv balekra (Szergij atya) * Csupa célozgatás az egész beszélgetés, semmi egyenes találat… * Senkiben nem bízik meg, csak a rosszakarójában * Előbb kifoszt, majd utána segélyez – és besöpri a sok-sok hálát * Mindig mindenben maximálisan spórolni – tutajon a végtelen óceánon * Nevetése: gúnyos röhej, sátáni kacaj, idétlen vihogás (nevető ember – embertelen) * A kereszt- névadással is végképp eltörlik a múltat * A rabló ejnye bejnye büntetést kap, a szajrét megtarthatja * A tanár nem oktathat- nevelhet szabadon a jóra, igazra, a szépre * A központi előírások/ szakfelügyelet kiskorúsította tanár (és tekintélyvesztése) * Egyedül tanítói pályán lehet/lehetett képesítés nélkül is dolgozni * Viszonylag is alacsony pedagógus bérek – és a kontraszelekció * A vagyont azt örökölnéd, de bezzeg a tartozást már nem * Mindent megbán, de semmit nem tesz jóvá * Az árulók szobrot kapnak, a hősök emlékét kitörlik * Csak fajtársnak illik mindig igazat mondanod – másnak hazudni lehet/kell * Arány- érzéketlen - ágyúval lősz a verébre, jóval több kár, mint haszon * Meg- dobnak kenyérrel, visszadobod kővel * Nincsen apád, sem anyád, sem Istened, se hazád * Minden önvédelem jogtalan – tartsd oda a másik orcád * Köz- pénzen készített/hamisított közvélemény-kutatás, és a hazug statisztika… * Gyöngyhalász – a romantikus és a hamisgyöngyért tönkretett tüdő, korai halál… * Nem akarásnak nyögés, beszarás a vége * Az államosítás más szóval szólva: szocialista szabadrablás * A rabló- privatizáció – a közjavak nemzet- ellenes elherdálása… * Hagymáz/ tífusz és a delírium – s te nem ápolsz, anyám * Nincs túlerő, csak kishitűség * Nemcsak megfogytál, de meg is törtél * Elhagyod a magyarok istenét, s mégis még őt hibáztatod * A beléd nevelt kisebbrendűségi, alávalósági érzést hizlalod * Holló a hollónak nem vájja ki a szemét * Vagy lanyha, vagy túlfeszül és elpattan a húr * Kitör a tengeri vihar és nem csillapodik a hullámzás (a kapitány meg tengeri beteg…) * A párbajozók a markukba röhögnek, a segédek lelövik egymást * Mindenre hírre egy reakciója van: felhördül * Darázs- fészekbe nyúlsz, mindenfelől támadva, egyszerre rontanak rád… * A pénz az úr: idegenek vásárolják ki lábad alól az anyaföldet *
LAST_UPDATED2