Eugéniusz: Boldog/talan ember – 20. |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2016. szeptember 02. péntek, 06:05 |
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 20.
Karinthy Frigyes:
A halottas kocsi
Egy fekete kocsi ment a Köruton, május volt, mert az minden évben van. A fák tehát lomboztak és rügyeztek és drága nők csacsogtak boldogan. Nyitott kocsik kacéran ringatóztak ki a ligetbe, merre lát a szem csak a fekete kocsi ment közöttük becsukva, szépen engedelmesen. A kocsiban, hol kellemes homály volt feküdt három fehér ur meztelen. A hangulat kissé fagyos közöttük a modoruk se könnyed, fesztelen. A lábukra egy cédulát kötöttek a cédulán rendőri látlelet friss jégből van a derékalj mögöttük jégből a paplan a fejük felett. És szólt az egyik mozdulatlan arccal mig fején a jég halkan szörcsögött: Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra? És szólt a másik: Mint egy hörcsögöt! És szólt az egyik: Ön soká feküdt lenn. És szólt a másik: Négy napot, bizony! Én Óbudánál ugrottam be, és Ön? És szólt a másik: Én a Lánchidon! És szólt az egyik: Az Öné milyen volt? És szólt a másik: Barna és molett. És szólt az egyik: Az enyém is éppen. És szólt a másik: Hát az meglehet. És szólt az egyik: Mondja, hogy nevezték? És szólt a másik: Ringaráz Kata. És szólt az egyik: Hát ez óriási! Hisz akkor Ön a Csempe Pál tata. Én azt hittem, Önt szerette mégis azért ugrottam, mint egy kerge kos. És szólt a másik: Hát nem Önt szerette? Hisz én Ön miatt voltam bánatos. És szólt az egyik: Hát nem Önt szerette? És szólt a másik: Ó, hát volt remény? És szólt az egyik: Hát kié lett akkor? És megszólalt a harmadik: Enyém!
*
Aki
a csillagokat is
letagadná az égről
*
Aki
a dögrovás-
írásban jeleskedik –
minden kis rosszra
pontosan emlékező-emlékeztető
*
Aki
a dög-
unalmas élettől félve
istent kísértve veszély-
kereső „extrém sportember”
*
Aki
a fizetésnapon
akkorát dorbézol, hogy
utána egy hónap koplalás jön
*
Aki
nem lát
tovább az orránál,
pedig nincsen köd
és rajta van a szemüvege,
és így óhatatlanul újra
belesik a meszesgödörbe
(vagy emberi csapdákba)
*
Elhiszed,
hogy nászutasnak
ingyenes a hotel –
a videokamerákra se gyanakszol…
*
Elkerülöd
a kis nehézségeket
és szembetalálkozol
a legyőzhetetlenekkel
*
Ellenségednek
mindent őszintén bevallasz,
barátod előtt makacsul hallgatsz
*
Ellenségednek
teszel őszinte
beismerő vallomást
és elviszed a balhét
*
Ellenség-
képet gyártasz
és fantommal hadakozol,
így nem is nagy csoda,
hogy elhallgat a múzsád
*
Ellógtad
a szexuális
felvilágosító órákat,
huszonévesen meg
röstellsz kérdezni
*
Elmulasztod
feltölteni lelki
és testi akkumulátoraidat
és végleg lemerülsz,
immár feltölthetetlenül…
*
Élő beszédet
magnófelvételnek veszel:
vissza- és előrepörgetnéd,
pillanatkapcsolóval szüneteltetnéd
*
Élő, érző szívű
emberek között
úgy mozogsz mint
elefánt a porcelánboltban
*
Előbb
alaposan kiélvezek
minden tiltott gyümölcsöt,
majd ősz öregen szánom-bánom
*
*
Előbb
egészséged
elvesztése árán
meggazdagodik,
majd mindent orvosságra költ
*
Előbb
fejest ugrasz,
majd megtudakolod,
milyen mély ill. sekély itt a víz
*
Előbb
lemondasz
szabadságjogaidról,
így utóbb a szociálisakat
játszi könnyen elvehetik
*
Előítéleted miatt
megcsal a látszat:
a göthös gebében
nem látod meg
a táltos paripát
*
Előre iszom
a medve bőrére,
s elbizakodottságom
hozzájárul a medve sikeréhez
*
Előrelátóan
gondoskodsz
másállapotodról:
összkomfortos sírkamrát
építtetsz akár hitelből is…
*
Először
csak állatokkal,
másokkal kegyetlenkedsz,
de aztán magaddal se tehetsz kivételt
*
Először
kedvenc
állataid esznek,
s ha esetleg marad,
akkor vacsorázol te is
*
Először
szörnyű bűzt érzel,
de azután megszokod,
mint ahogy minden mást
*
Előtted
semmi nem
maradhat titok,
te isten útjait is
ki akarod fürkészni?!
*
Elő-
vigyázatlan voltál:
az ördög tétlenül talált,
és a gaztettre késszé tett
*
Elremetésedve
kidobod életed nagy részét:
nincs mivel-kivel felidézni emlékeidet
*
Eltéveszted
a házszámot és
a szomszéd családban
kezdesz rendezkedni, utasítani
*
Elvágod
a gyökereidet
s átültetve próbálod
mesterségesen locsolni,
táplálni testi-lelki magad
*
Elvarázsol a tűz:
egyre közelebb és
közelebb körözöl fölötte,
míg belehullsz, megsemmisülsz
*
Elvetettségben,
isten háta mögött érzed magad –
pedig ő most is a tenyerén hordoz
*
Elviselhetetlenül
nagy terheket raksz
baráti kapcsolatodra
a végleges összeköltözéssel
*
Elzálogosítod
pótolhatatlan
családi emléktárgyaidat,
de kiváltani nem tudod
*
Emberi
protekció
után kajtatva
elveszíted fogadó-
készséged az égi sugallatra
*
Engeded, hogy
fát vágjanak hátadon;
„lelki egyensúlyodért”
gyereked, állatod kínzod
*
J. A.
Osztás után
A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.
Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
változhatatlan rajzunk, jellemünk.
Vörösek és feketék, vérben, gyászban,
fényesre lakkozottan, lámpalázban
így kell kinek-kinek sorsára várni,
hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,
a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk,
ki tudja-e a végzet licitálni.
(1935. ápr.)
*
Engedelmességet fogadtál,
s ha megparancsolják,
akkor fel is akasztod magad
*
Ép elméd
szándékosan megbontod:
berúgsz, s kijózanodásodig őrült vagy
*
Erőltetett
humorizálgatásodtól
nem felenged, hanem
megdermed a „légkör”
*
Esténként
„ledokumentálod”
összes aznapi szavaid,
gondolataid, álmaid,
munkáid, kosztod stb.
*
Nem írsz
tikos naplót,
mert félsz, hogy
valaki megtalálja,
és akkor el is olvassa
(és felteszi a világhálóra)
*
Ész
nélkül
rohansz
kósza hírekre:
csak ott derül ki,
hogy nem osztogattak…
*
Évekig
vársz az alkalomra,
hogy bálványodtól
ereklyét szerezz
házi „szentélyedbe”
*
Ezer
életed lehetne,
ha regényeket olvasva
azonosulnál szereplőik sorsával
*
Fájdalomfóbiás -
végleg érzéstelenítetted magad:
akkor inkább már gyönyört se érezz
*
Fakó teóriákon
kérődzöl a humorról,
de még egy viccen jót nem nevettél
*
Farkasként
elcsábít a kutyák napi fixe,
későn veszed észre a láncot
és a szájkosarat, a korbácsot…
*
Fegyvert ragadsz
– mérgezett tőrt –,
elveszik tőled és általa veszel el
*
Fék nélküli
kerékpárral
rohansz a vesztedbe
a züllés „meredek” lejtőjén
*
Fele-
barátaidnak
se szeri, se száma,
de nagy kár, hogy
ezekből egy egész
sem rakható össze
*
Felerősíted,
felébreszted
amúgy lappangó,
és alvó hajlamod
a melankóliára,
mert ez köreidben
ma előkelő, sikkes…
*
Feleséged
neked próbababa:
ha nem alkalmazkodik
hozzád, újra másra cseréled
*
Feljelented magad,
magadra terhelő vallomást
teszel, súlyosbításért fellebbezel
*
Felkínálják neked
„az osztály bohóca” szerepet:
te eljátszod, s még rá is játszol
*
Felkorbácsolva
háborog a lelked, hogy
a nap egyformán süt jókra, gonoszokra
*
Felmegy a függöny
és egy másik protekciós
álzenésszel kéne muzsikálni
*
Félnapod
elmegy arra, hogy
mindent be- és elzárj,
a másik felében nyitogatsz
*
Feltupírozott
szerelmi bánatodban
a mély kútba ugrasz,
pedig ha egyet alszol rá…
*
Felülsz
a léghajóra,
de az óceán felett
bemajrézol és ki akarsz szállni
*
Félve
a kiközösítéstől
hagyod, hogy lehúzzon
magához a középszerűség
*
Felveszed a kesztyűt:
belemész a sárdobálásba,
s meglepődsz, hogy nézel ki
*
Fene nagy
„jószívűségedben”
tömegszállást rendezel be
kis családi házadban, lakodban…
*
*
Férfiatlannak
ítéled a sírást,
lelked kiöntését –
inkább infarktust kapsz
*
Férfikorodat
a munka frontján
csatázva töltve
kapuzárás előtti
pánikban vagy
*
Filozófiai vitátokat
úgy döntitek el, hogy
a kocsmaasztalon szkandereztek
*
Folyamatos
termékenységed elkábít,
nem gyanakszol ebből dilettantizmusodra
*
Folyton
gyanakszol,
ezért állandóan figyeled
és számlálod szívverésed
(így az előbb-utóbb félrever)
*
Fontos ember vagy
fontos mondandóval:
minden egyes szavadat
tüntetően nyomatékosítod
*
Forrófejűséged
és jégszívűséged
átlagaként kiköpött
langyos ember vagy
*
Garantáltan
nincs sikerélményed:
szerecsent mosdatsz,
halottat ébresztgetsz,
gúzsba kötve táncolsz
*
Gazdálkodásod
egy (gólya)lábon
egyensúlyozod –
egy lökés a padlóra küld
*
Gúnyos nyilaid
célba is találnak
és halálra sebzik
potenciális barátaidat
*
Gyakorlat
teszi a mestert:
memóriádból gondosan
kiszelektáltál minden szépet
*
Gyakorlod magad,
hogy adott alapanyagból
a legpocsékabb étel-élet készüljön
*
József Attila
A bűn
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.
Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.
(1935. aug.)
|
LAST_UPDATED2 |
Eugéniusz: Boldog/talan ember – 19. |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2016. augusztus 25. csütörtök, 20:06 |
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 19.
TÓTH ÁRPÁD ISTEN TÖRÖTT CSELLÓJA, HALLGATOK
Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét. Olyan vagyok én ebben a világban, Mint az a gordonka, amelyet láttam Egy szép úri szobában, a sarokban.
Húrjai elpattantak. A nyakán Gyászfátyol van átvetve, néma flór. S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por Fedte már. Megbékélt évek pora.
Oly fájdalom volt rája írva, melynek Már csöndje a szent, mint a remetének, Ki elfelejtett beszélni az évek Magányában, - s cellája küszöbén.
Míg elkallódott életébe réved, Már nem emlékszik régi bánatára: Csak mintha némi fínom, messzi pára Vérezné be a dús alkonyatot,
És tenné szebbé, istenibb titokká, Melyhez nem illik más, csak némaság. Üvöltsön hát a szájas sokaság, Isten törött csellója, hallgatok.
*
Egy
fenékkel
ülnél két lovon -
Csoda, hogy kettészakadsz?
*
A
lusta ember
azt hiszi, hogy
a kezét-lábát is
csak kölcsönkapta –
a pihenés is fárasztja
*
Csak
akkor nevetsz,
ha csiklandoznak?
Másokon nevetsz,
közben a te nózid maszatos
*
Elveszett
az a nap is,
amelyen egy
jóízűt nem nevettünk…
Sem egy jót nevetni,
sem mást nevettetni
nem vagy képes?
*
A
hangos
nevetésed
árulkodik üres agyadról
*
Az
ok nélküli nevetés
a jó modor hiányát jelzi
*
Amit
a dühöd elvitt,
azt a nevetésed
sem hozhatja vissza
*
A
legigazibb nevetés
a kunyhókból hallatszik –
a tiéd hamis, erőltetett,
udvarias, kényszeredett stb.
*
Harsány
prédikációddal
túl akarod harsogni
isten halk suttogó beszédét
*
Egy
kicsit
túl későn –
annyi mint
nagyon túl későn…
*
Aki
későn kel,
egész nap
rohan a dolga után,
s még éjjel sem éri utol
(majd későn fekszik/kel…)
*
Akkor
feded be a kutat,
amikor a gyerek
már belefulladt –
eső után köpönyeg
*
Túl késő
akkor bokszolni tanulni,
amikor már a szorítóban vagy –
kiütnek, rád számolnak, knock out…
*
Nem
te nevetsz utoljára -
nagy nevetésnek sírás a vége
*
Csak
a hízelgők
„barátkozását”
és a hamis illúziókba ringató
zenét, verset, regényt keresed
*
Ha
tudnál
önmagadon nevetni,
akkor nem nevetnének ki
*
Ha
a jó zene
feltölt, gyógyít,
akkor viszont a rossz
kiüresít, le- és megbetegít…
*
Annál
nagyobbnak
gondolod magad,
minél kisebbnek
ítélsz meg másokat?
*
Nincsen
rózsa tövis nélkül -
a halat azt szereted,
de a szálkára panaszkodsz
*
Mi
haszna
a lámpádnak,
ha már kisüt a nap?
Akkor kezdesz locsolni,
amikor elered az égi áldás?
*
Hiába
van lámpád,
ha nincs benne olaj…
Hiába van lemezed,
ha nincsen lejátszód…
*
Otthon
sötétben tapogatsz,
de a mecsetben világítasz?
*
Ha
sokad van,
sokat veszíthetsz
Igazán nagyot csak
jó magasról lehet pofára esni
*
Életében
nem törődtél vele,
halálát keserves jajgatással siratod
*
Néma
gyereknek
csak, legfeljebb
az anyja érti a szavát,
vagy még talán ő sem…
*
Sokáig
nem lóghatsz ki a sorból?
Ha a bénával mész, megtanulsz bicegni
*
Aki sír,
attól el kell venni?
Minél többet panaszkodsz,
annál többet veszítesz
*
A
rossz tréfa
kutyaként harap -
a nevetségessé tett ember
gonosz indulatokat forral…
*
Úton-
útfélen
panaszkodtál
bénaságodra!?
Mit teszel akkor
most, hogy lábatlan vagy…?
*
Két
bénából
nem lesz
egy ép lábú ember,
de vakok között félszemmel
már – pünkösdi - királykodhatsz...
*
Te is
úrhölgy
és én is úrhölgy –
ki fogja megfejni a tehenet?
*
A
szorgos
nem mindig győz,
de a lusta mindig veszít
*
Túl
meredekre
állítottad a létrát
és nemhogy gyümölcsöt
szedtél volna, de hátraestél…
*
Egyből, rögtön
a létra legmagasabb
fokára akarsz felállni
*
Nem
te másztál
át a falon,
te csak a létrát tartottad?
*
Aki
felmászik
a létrára, fára,
annak le is kell tudni jönnie –
a visszaútra nem mindig gondol
*
Azért
robotolsz,
hogy gazdag legyél,
s azután egyáltalán
ne kelljen többet dolgoznod?
*
Sok
munkával
(se) lehet gazdag,
de biztos elveszíti egészségét,
így majd – ha lesz – minden pénzét arra költheti…
*
Aki
kerüli a munkát,
kétszeresen dolgozik –
a rest kétszer fárad
*
A
legtöbbet
saját károdon,
keserves
tapasztalatodon
keresztül tanultál?
*
A
törvény
nem tudásával
nem takarózhatsz,
(Ahogy meghalsz akkor,
ha nem ismered a gravitációt)
*
A
mosdó-
vízzel együtt
a gyereket is kiönti?
Ha hallott valaha
képmutató, parázna,
pénzsóvár papról,
akkor ez neki bizonyíték:
nincs Isten!
*
Túlzabálod magad –
rövid öröm, hosszú üröm
Vagy hogy ne terheld meg
a tested, rögtön hánysz is?
*
A
jobb kéz
nem tudja
mit csinál a bal kéz
*
A
tudás
keserű gyökereitől
sose jut el az édes gyümölcséig
*
A
barátodat
csak módjával
avatod be életedbe -
de egy spiclinek gyónsz –
ill. Ő gyóntat/analizál a díványon
*
Ha
nem bízol
a másikban,
nincs barátod,
akkor mindent
túl is biztosítasz…
*
Amit
nem te csinálsz,
az nem is lehet jó –
mindent s.k. végzel,
idő előtt bele is rokkansz
*
A
zsarnokra
vicsorgó
arc is eltorzul,
és nem múlik el
nyomtalanul a torz ábrázat
*
Sokkol
egy potyagól,
s míg magad ostorozod:
kapsz rá egy másodikat
*
Tekintély-
elvű ember:
amit a vezér mond,
azt kétely nélkül
teljesen átveszed
*
Dackorszak -
kamaszkori dacod
nem tudod kinőni:
örökre úgy maradsz,
mindig mindennel ellenkezel
*
Addig
bátor a nyuszi,
amíg mögötte a medve…
(Illetve megeszi a tigris,
aki nem volt ott az értekezleten)
*
Más
fényében sütkérezel -
csak halovány árnyéka vagy
egykori és lehetséges önmagadnak
*
Korai csók -
nem tudod kivárni,
míg nem jön el a te időd
*
A
jós
cigányasszony
minden szavát
készpénznek veszed,
ha már annyit fizettél érte
*
Olyan
bután gazdálkodsz,
hogy csak veszteségeket
termelsz, de azt bőven
*
A
bölcs szavak,
az isteni igék magvai
- „büszkeséged” miatt -
nálad süket fülekre találnak,
meddő talajba hullnak…
*
Elmész
kölcsönkérni,
de közben folyton
csak arra gondolsz,
úgyse adja oda:
„Kell a francnak
az a rohadt kapád!”
*
Csak
a halál biztos –
de te még abban
is bizonytalan vagy
*
Az
akadályoz
az előrelépésben,
hogy tudni véled,
amit valójában nem/
nagyon rosszul tudsz
*
Először
mész ki
a lóversenyre és
szűz kézzel egész vagyonod
felteszed egy holtbiztos tippre…
*
Titokban
szeretnél
beteg lenni,
ne kelljen résztvenni
a társadalmi munkamegosztásban
(kivonni magad a közteherviselésből)
*
Te is
szeretnél
hinni istenben,
de izomból nem megy,
azokat viszont cikized,
akik másként próbálkoznak…
*
Hozzád
nem illő és
téged is feszélyező
neked nem jól álló
ruhában, cipőben mész
randevúra, állásinterjúra
*
Expressis verbis
Néma gyereknek
anyja se érti a szavát
Meddig vársz rá, hogy
kitalálják titkos gondolatodat?
*
Nem
kopogsz,
nem zörögsz,
csak arra vársz, hogy majd
magától nyílik meg az ajtó
*
Aki
ott keresi
a boldogságot,
ahol az nincsen,
mert nem is lehet -
az öncélú hősködésben
vagy mártírkodásban,
vagy a megcsömörlést
hozó élvhajhászásban
*
Aki
ál- vagy
félműveltségét
csak vagy főleg
lebunkózásra használja
*
Aki
az általa
szeretni vélt utódaira
örökül hagyja rejtett sötét múltját
*
Aki
a bajban
előbb magát menti,
családját meg csak
majd akkor, ha már
ő biztonságban van…
*
Aki
a beszélgetéshez
vizsgahelyzetet teremt,
ahol égethet, alázhat,
savazhat, megszégyeníthet
*
Aki
a biztonság kedvéért
nem vágja el a lelki köldökzsinórt
*
Aki
a bűvész-trükkel
imitálná a csodatételt
*
Aki
a cukros
bácsit imádja
és a legnagyobb
jótevőjének tartja
*
Aki
már csata előtt
kész vagy készül
a kudarc magyarázatára
*
|
LAST_UPDATED2 |
|
Eugéniusz: Boldog/talan ember – 18. |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2016. augusztus 24. szerda, 20:58 |
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 18.
A MERENGŐHÖZ Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerűlhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt. 1843.
*
Te
harcolod ki,
éred el/csinálod meg azt,
amit az ellenséged szeretne elérni
*
Kis
kártyalapod van –
nem tudod, hogy most
éppen ez a mindent vivő adu
*
Okosan
nem engedsz,
szamárként kiszenvedsz
*
Amíg iszik,
mindent rózsaszínben lát –
után meg már csak koromfeketén
*
Gyerek-
mondóka:
„Utánzó majom,
edd meg, amit kinyom!”
*
Régi
sérelmeket
hánytorgat fel –
vagy éppen új ellentéteket szít
*
Miután
megválasztod
a te „képviselőd”,
ő már csak a Pártjától függ
(leginkább annak vezérétől)
*
Annyira
anglomán vagy,
hogy magyar földön is
az ő szokásaikat követed
(lakás, étkezés, fűtés stb.)
*
Szabad vagy,
hogy a híd alatt aludj
(a negatív szabadságjogok)
*
A
szegényt
egy – száraz - ág
elcsenéséért is meghurcolják –
mára már tilos rőzsét gyűjteni…
(A facipő fája)
*
A
hivatalos
pénzhamisítók
szabadon garázdálkodnak
*
Máról
holnapra
a felét éri a pénzed
(ez már vágtató infláció)
*
Macska-
kaparás –
macskajaj –
macskazene
*
A vasmacska kölyke –
Egyik napról a másikra
a semmittevő, a melóst lenéző
elkényeztetett, kitartott „úri hölgy”
egy szegény nagycsaládba cseppen…
*
Egykedvűen tűrni
bármely sorscsapást – tragédiát
*
Délibábok hőse –
hamis illúziókba ringatod magad
*
Önmegvalósító jós –
aki magának rosszat jósol,
- s erre, vagyis maga ellen fogad -,
s azután buzgón azon munkálkodik,
hogy ez a jövendölés be is váljon…
*
Egy
robotos hangya,
aki még vasárnap se,
de nyáron sem tücsök
*
Ha
megcsíp
egy szúnyog,
fájdalmadban felüvöltesz,
és orvosért, mentőért küldesz…
*
Az ugrál
- szaltó mortale -,
akinek szociális védőhálója van
*
Könnyen
és gyorsan hevül,
és nagyon gyorsan,
vagy csak lassan kihűl
*
Erőltesd –
vagy ne erőltesd?!
Magadra erőltetett nyugalom
*
Szenvedélyes bosszúvágy -
szenvtelenül kiszabott fenyítés
*
Nem volt
teljes élete,
nem élhette meg
a nagypapaság örömeit
*
Templomban,
istentiszteleten
még soha nem volt,
de gyereke egyházi iskolába jár
*
Soha
nincs együtt,
hogy esze is akarja
és a szív is javallja
*
Mert
magának őrzi, elveszti,
ha megosztaná, gyarapodna
*
Nincs
jó ellenséged,
mely éberré tesz
és edzésben tart,
nem hagy lankadni
*
Egy
gyerek-
sorban tartott népre
ráeresztik az uzsoráshadat
*
Felesleges/
elmaradt ember-
áldozatok a haza oltárán
*
Vak
Vakbuzgó
Parasztvakítás
Vak megszokás
Vak vezet világtalant
Vak tyúk is talál szemet
*
A
gyújtogató egyszer,
a vigyázatlan háromszor gyújtja fel a házat
*
A
lábadozó beteget
hajtják megfeszített robotra
*
A
harag
a rossz tanácsadód
(nem várod ki, míg…)
*
Azt
követeled,
hogy téged itt
és most ő szeressen
*
Te
nem
felelsz semmiért –
minden meg volt írva
*
Jó
szándék
és rossz következmény
(nem zárják ki, de nem
Is feltételezik egymást…)
*
Ami
az enyém,
az az enyém –
ami a tied, az közös
*
Idegen
ajkú és szívű
élettárs – jól beválasztott
*
Hatás és visszahatás –
fegyvert fog és általa vész el
*
A
leggyengébb
sportellenfelet,
vitapartnert választod
*
Gyermekként
fenyített felnőtt -
sarokba térdepeltetnek,
nem fogadhatod a barátod,
nem kapsz vacsorát/édességet…
*
Minden ételmaradék – moslék
Össze nem illő dolgok - katyvasz
*
Hármat
kívánhatsz
a jótündértől,
de te nem érzed át
az alkalom egyszeri jelentőségét
*
Nem
számolsz
a szerencse
forgandóságával,
s ha egyszer valami
nagy szerencse ér,
nyeregben vagy…!?
*
*
*
Annyira
jólnevelt,
vagy inkább
szemérmes, gátlásos,
aki tüntetően nem akar
élelmesnek látszani:
éhen marad/éhen hal…
*
Hiába
kínálják meg
egyszer a finomsággal,
nem fogadja el – inkább
megharagszik mindenkire…
*
Vendégeddel úgy bánsz,
mintha ingyen-konyhára jött volna,
pitiznie kell, hogy odalökjél
egy falás kegyelemkenyeret.
*
Fő- és mellék
önbüntetésként
arra kárhoztatod magad,
hogy egy életet azzal élj le,
akitől minden porcikád irtózik
*
Minden nap
felgörgetsz egy
kősziklát a hegyre,
majd tehetetlenül végignézd,
hogy gurul vissza a völgybe!
*
Licit-
verseny
folyik:
ki nyeri el
„A világ
leg-
sajnálatra-
méltóbbja”
fődíját?
*
Beállsz
a többségbe
a védtelen gyereket
gúnyolni testi hibáért,
beszédhibáért, bőrszínért,
vagy a szülei szegénységéért
*
Azért csúfolnak,
amiről a legkevésbé tehetsz:
s te ezért a föld alá bújsz szégyenedben…?
*
Azt
érti
igazmondáson,
és erre igen büszke is:
hogy mindenkinek mindent
szemtől szembe meg kell mondani
*
Mint egy tapintatlan kisgyerek
a szemébe vágod ha bandzsa, ha csúnya stb.
*
Könnyebb
a kutyából szalonnát csinálni,
mint a te fejedből valamit kiverni?
*
Nincsenek
eszméid, csak rögeszméid,
nincsenek elképzeléseid,
csak kényszerképzeteid.
*
Felesküdtél
egy tanra vagy tanítóra -
nem vagy ura, csak szolgája
az izmusoknak, irányzatoknak…
*
Előbb
beengedte lelkébe
a megszállókat,
majd kollaborált,
keresve se találni
már se aktív,
se passzív rezisztenciáját
*
Mintha
barátod
egy színpadon élne
a reflektorfényben,
Te meg a sötét nézőtérről
drukkolsz és kukkolsz
*
Nudistaként
élni a világban –
a viszony aszimmetrikus:
egyedül csak te vagy
testileg-lelkileg teljesen meztelen…
*
Személy-
azonosságod is lopott?
Nemcsak beletanultál,
de belefagytál a szerepedbe?
*
Lépten nyomon
önigazolási kényszerben?
Vagy „kisebbrendűségből”
fakadó bizonyítási kényszerben
*
A közvetett önvád
Akkor is védekezel,
ha senki nem támad, vádol!?
*
Mindenkit
üldözöl és győzködsz -
ordít rólad, hogy még
magadat se tudtad meggyőzni!
*
Kényszer-
zubbonyban
szerelmeskednél,
gúzsba kötve vagy
egy lábon állva táncolnál?
*
Ha
nem
jó lábbal kel fel,
akkor visszafekszik az ágyba,
és ott is marad napestig,
hisz így legalább bajt nem okoz
*
Nem akar
tévedni és hibázni,
ezért nem csinál semmit,
mert csak az nem hibázik,
aki nem dolgozik...
*
Mindent
egyformán
fontosnak tartasz,
nem tudsz fontossági-
időrendi sorrendet felállítani
*
Vagy
bele sem kezd
dolgai intézésébe
vagy egyszerre akar
mindent elvégezni…
*
Aprópénzre
váltod a tehetséged:
cirkuszi fejszámoló-
művészként keresed kenyered
*
Aki
a kockázatos
szobrász pályafutás helyett
önként és dalolva órabérben
széklábakat, fogpiszkálót farigcsál…
*
Annyira
csak egy
dolog érdekel, izgat,
hogy ennek érdekében
még az evést is elhanyagolod
*
Ami
indokolt lehet
egy rendkívüli helyzetben,
te abból mindennapi életformát csinálsz...
*
Amíg
nincs
tökéletes
rend és tisztaság
otthon a lakásban,
addig nem kezd bele
még egy könyv olvasásába sem…
*
A
barátság
ápolására
mindig csak
a maradék időt fordítaná,
ha halaszthatatlan teendői
mellett lenne ilyen szabad ideje
*
A szart
aranynak nevezed,
az aranyból szart csinálsz
*
Mintha
csak egy nap
lenne a világ,
úgy tékozlunk
és élősködünk a jövőn –
utánunk a vízözön?
*
Nem
nevelték
szobatisztaságra,
szégyelli inkontinenciáját
letagadja és bezárkózik
és búnak ereszti fejét
*
Szabad verseny:
az egyikőtök egy
halas vödörből halászik,
a másik meg egy ócska
pecabottal a viharos tengeren...
*
Csak úgy
hagyod ott
a prüdériád,
hogy beleszaladsz
a trágárság karjaiba
*
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
ELŐSZÓ
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm - s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjuságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait?
Baracska, 1850-1851 telén, télutóján
|
LAST_UPDATED2 |
Eugéniusz: Boldog/talan ember – 17. |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2016. augusztus 23. kedd, 20:33 |
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 17.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
A BÉKÉTELENKEDŐ
TAVASZ
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellyet terhelő
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Ó, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne;
Uram! Uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
NYÁR
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége
Csak, csak illyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére?
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyer a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
ŐSZ
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, melly rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőlőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szűnetlen
Bugyognak lőcs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény vólna,
Vagy kemény télre hajólna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
TÉL
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
*
Nem
tudhatod,
ki és milyen
körülmények között
gyártotta inged, gatyád…
*
A
hirdetésből
választod ki,
ki építse fel
életed-családod lakóházát
*
Ha
a vevőt
ma látod
először és utoljára…
*
Unfair,
méltánytalan magatartás
a „szabad” piaci versenyben
*
Ha
nincs bizalom,
megsokszorozódnak
az ellenőrzési költségek
(idő, energia, pénz stb.)
*
Szédelgő
feldicsérése
annak a terméknek,
amit el akarsz sózni,
rám akarsz tukmálni…
*
Nincs
az adott szónak hitele –
százoldalas szerződések védenek
(még a házasságkötést megelőzően is)
*
Hipnotizálva vagy:
egy művalóság a fejedben,
s így irányítanak a vesztedbe…
*
Aki
valamit
nem úgy tud, ahogy te,
az még nem talált rá az igazságra
*
Jobbágyfelszabadítás:
társadalmi/természeti katasztrófák sora
*
A
munkaerő/tőke
szabad áramlása –
ne kötődj szülőhelyedhez
*
A
föld
nem a tied,
mert nem műveled,
nem is népesíted, lakod be
*
A
napi
betevő
falatod
a nagy ellátó
rendszerektől függ –
pedig te „falun” élsz…
*
Szereted,
kedveled
a robinzonád történeteket,
de te egy-két hétig bírnád -
ha nincs áram/olaj, benzin,
és hamar éhen is halsz
a természet lágy/kemény ölén
*
A
verseny miatt
kevés a mentő-
csónak az óceánjárón
*
Nincs
tűzoltás terv –
kis valószínűségű
nagy baj esetére…
*
Minden nap
egy új, szűk
és levehetetlen
cipőt kell betörnöd…
(+tüske a köröm alatt)
*
A
termő
anyaföld
idegen kézbe adása
hidegen, közömbösen
hagy – a netadó híre nem
*
Az
egyik
semmit nem felejt,
a másik meg mindent
*
Úgy
élsz,
mint aki
talált gyerekként
árvaházban nőtt fel
*
Mire
öntudatra ébred,
már teljesen kialakult
személyiség, „egyéniség”…
*
Nem
ismered/
akarod vizsgálni
szüleid előéletét/lelki örökséged
*
Poshadt,
állott levegő –
belélegezhetetlen/
fullasztó szellemi légkör…
*
*
Mintha
kést forgatnának
a szívedben, a fejedben…
*
„Barátod”
kihagyhatatlan
üzleti ajánlattal keres meg
*
Egyik
napról a másikra
tönkremegy és megőszül
*
Két éned van –
a rosszabbikért
nem vállalsz felelősséget
*
Lecsúszás,
deklasszálódás – mésalliance
(a lejtőn lefelé nehéz megállni)
*
Ahhoz is
ihletre vár, hogy
kimossa a szennyes ruhát
*
Az
apák
bűneiért
sokszor csak
a fiak lakolnak
*
A
gyereknek
majd mindent –
magadnak majd semmit
*
Préda vagy,
akire hajtóvadásznak
(de – sajnos – könnyű préda)
*
Zsidók
tanítják neked
az evangéliumot is –
tartsd oda a másik orcád,
add oda – neki – utolsó ingedet
*
Imád idegen
szavakat használni:
rosszkor, rosszul ejtve
(így ez nemhogy segítene
mondandója jobb kifejezésében,
inkább csak figyelemelterelő lesz)
*
Mint
a krimiben –
mindenki gyanús,
aki képben/jelen van
*
Sosem
nő be a
fejed lágya
(hígagyú vagy
óriáscsecsemő)
*
Hamis a zenekar –
nincs összhang a családban
*
Az év
egy napján se
esztek nagykanállal
*
Mire
nem vetemedsz –
meglopod apádat,
megütöd anyádat…
*
Letört ember –
görnyedt hát – törött gerinc
(megfogyva is és megtörve is)
*
Pellengérre állítva
a kisvárosod piacán,
ahol ismerősök sétálnak,
és alaposan meg is bámulnak
*
Hibás
térkép alapján
hajózol az óceánon,
az ég borús, csillagtalan…
*
A
megunt
szeretőt
rásózzák
a naiv balekra
(Szergij atya)
*
Csupa
célozgatás
az egész beszélgetés,
semmi egyenes találat…
*
Senkiben
nem bízik meg,
csak a rosszakarójában
*
Előbb kifoszt,
majd utána segélyez –
és besöpri a sok-sok hálát
*
Mindig
mindenben
maximálisan spórolni –
tutajon a végtelen óceánon
*
Nevetése:
gúnyos röhej,
sátáni kacaj, idétlen vihogás
(nevető ember – embertelen)
*
A
kereszt-
névadással is
végképp eltörlik a múltat
*
A
rabló
ejnye bejnye
büntetést kap,
a szajrét megtarthatja
*
A tanár
nem oktathat-
nevelhet szabadon
a jóra, igazra, a szépre
*
A
központi
előírások/
szakfelügyelet
kiskorúsította tanár
(és tekintélyvesztése)
*
Egyedül
tanítói pályán
lehet/lehetett
képesítés nélkül is dolgozni
*
Viszonylag
is alacsony
pedagógus bérek –
és a kontraszelekció
*
A
vagyont
azt örökölnéd,
de bezzeg
a tartozást már nem
*
Mindent megbán,
de semmit nem tesz jóvá
*
Az
árulók
szobrot kapnak,
a hősök emlékét kitörlik
*
Csak
fajtársnak illik
mindig igazat mondanod –
másnak hazudni lehet/kell
*
Arány-
érzéketlen -
ágyúval lősz a verébre,
jóval több kár, mint haszon
*
Meg-
dobnak
kenyérrel,
visszadobod kővel
*
Nincsen
apád, sem anyád,
sem Istened, se hazád
*
Minden
önvédelem jogtalan –
tartsd oda a másik orcád
*
Köz-
pénzen
készített/hamisított
közvélemény-kutatás,
és a hazug statisztika…
*
Gyöngyhalász –
a romantikus és
a hamisgyöngyért
tönkretett tüdő,
korai halál…
*
Nem
akarásnak
nyögés, beszarás a vége
*
Az
államosítás
más szóval szólva:
szocialista szabadrablás
*
A
rabló-
privatizáció –
a közjavak nemzet-
ellenes elherdálása…
*
Hagymáz/
tífusz és a delírium –
s te nem ápolsz, anyám
*
Nincs túlerő,
csak kishitűség
*
Nemcsak
megfogytál,
de meg is törtél
*
Elhagyod
a magyarok istenét,
s mégis még őt hibáztatod
*
A
beléd nevelt
kisebbrendűségi, alávalósági érzést hizlalod
*
Holló
a hollónak
nem vájja ki a szemét
*
Vagy lanyha,
vagy túlfeszül
és elpattan a húr
*
Kitör
a tengeri vihar
és nem csillapodik a hullámzás
(a kapitány meg tengeri beteg…)
*
A
párbajozók
a markukba röhögnek,
a segédek lelövik egymást
*
Mindenre hírre
egy reakciója van: felhördül
*
Darázs-
fészekbe nyúlsz,
mindenfelől támadva,
egyszerre rontanak rád…
*
A
pénz az úr:
idegenek vásárolják ki
lábad alól az anyaföldet
*
|
LAST_UPDATED2 |
|