|
N A G Y J E N C I K L O P É D I A - XXI.
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓ ABC
Pokol vagy meny - boldog vagy boldogtalan
Nagy Életszótár csírák: címszógyűjtés/vázlat – 17.
385.
GONDOLATOK
a béke-kongresszus felől
A mult időnek bölcsei
Századokon keresztül
Örök-mozgót követeltek
A véges emberésztül:
Az új kor bölcsesége, mely
Amazokat neveti,
Az örök béke, nyugalom -
Vessző-lovát kergeti.
Nagy gondolat! képzelni is
Dicső, fenséges eszme!
Az embernem, mint egy család,
Szeretettől övezve,
Testvériségben, mint talán
Kain előtt élhetett;
- Az Irás, hol jegyezni kezd,
Jegyez csak gyűlöletet.
Mikép egy isten-atyja van
Az égben e családnak,
Kit (a művelteken kivűl)
Minden népek imádnak:
Úgy lenne földön józan ész
Az egy közös hatalom,
Törvény, igazság... akitől
Jő büntetés, jutalom.
Hogy vér a vért ne ontaná
Hiú bálványi végett;
Boszulni sértett áljogát,
Vagy nemzet-büszkeséget;
Hogy fajra fajt ne költene
Az ápolt népgyülölség
S nemzet ne kísérné tapssal
Más nemzet sírbadöltét.
Hogy a virág és a gyümölcs,
Mit a jó föld hoz ingyen,
Soha ne lenne had miatt
Feldúlva téreinken:
S a vérvonalt, hol lengtenek
Hazug hir-név zászlói,
Ne kisérnék az éhhalál
Sötét szárnyú hollói.
Hogy ne siratná az anya
Élő fiát halottúl:
Ne retteghetne a jegyes
A mátkai napoktúl;
Ne venné fel a kora gyászt
Kicsiny árvákkal, árván,
A nő, ki nem virraszta még
Férje halálos ágyán.
Hogy az utódok sírjait
Ne számlálná meg a vén,
Hazája vagy idegen föld
Vidékeit nevezvén;
S ne nézne könnyező szemmel
A kéklő messzeségbe,
Keresve, kérdve hasztalan:
Ki fogja már szemét be?
Hogy a késő Emlékezet,
Mikép gyermek-korára,
Álom gyanánt eszmélne csak
A rég eltűnt csatákra;
És lenne béke, oly örök,
Mint isten szellemében;
Megkezdve itt, - állandóul
Folytatva majd az égben.
Hiú szándék! vesztett erő
Ily küzdelemre szállni,
Megáradott nemes lelkek
Sziklába vert hullámi!
A megkövült gonoszságból
Melynek tövén kihaltok,
Nem érdemes, ha mit talán
Századokig lenyaltok.
Mióta és míg a világ,
Nem volt-e, nem leend-e
Erős, ki nyomni mindig kész,
S ki elnyomassék, gyenge?
Amazt mikép mérséklitek
Hogy enyhe légyen lánca?
Mikép ezt, hogy nagyon sulyos
Békóit meg ne rázza?
Avagy ki fékezendi meg
Az ember szenvedélyét,
Midőn iszappal hányja fel
Háborgó lelke mélyét?
Midőn az Ész, a Bölcseség,
Megbántva, meggyalázva,
Mint a hajdan profétái,
Vonul remeteházba?
Nem lophat-é megint egy új
Prometheusz égi lángot,
Kinek fénylő szövétneke
Felgyujtsa e világot...?
Nem lehet-é ismét egy új
Népáradás e földön?
Nézzétek a történetet!
S mondjátok, képzelődöm.
Óh, a világ története
Szomoru egy tanulmány!
Mint buborék tünik fel ott
Nép, nép után kimulván;
Jaj annak, mely már tündökölt!
Annak közelg halála,
Elsímul a víz tükre és
Új hab tolul reája.
Isten egészbe' működik
Egészre fordít gondot;
Midőn egy nép - mint a kovász -
Megérett és... megromlott,
Midőn satnyulva testben és
Lélekben túlmüvelve,
Békét ohajt a gyáva test,
Az elcsigázott elme;
Midőn a renyhe társaság
Büzhödt állóvizében
Új bűnök milliárdjai
Vannak keletkezőben;
Midőn a munka és vagyon
Egymástól messzi esnek,
És a tökélyre vitt csalást
Mondhatni rendszeresnek;
Midőn eltűnve a szerény
Családiság zamatja,
A nő erényét... s ami több,
A férj nejét eladja;
Midőn apát öl a fiú,
Rokont öl a rokonság,
S mérsékli bűne tudatát
A kétes vér-azonság;
Midőn a gazdag megkövül
És a szegény elfásul...
Egyszóval a polgárodás
Fordul reánk csapásul:
Akkor elétör egy vad nép
Szilaj vére s erénye
És elborit, mint a tenger
Hullámi, vagy fövénye. -
Hagyjátok a meddő vitát!
Bölcs Isten az, ki rendel;
Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban ember.
Méltó képmása istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt
A jobbik részt magának.
(1850 szept.)
Arany János
386.
Van nekem olyan emberem
akivel minden jóban együtt vagyunk,
de aki leginkább a bajban áll mellettem,
aki tűzbe teszi értem a kezét,
aki megérzi-kitalálja, hogy mire van szükségem,
aki vagyont, időt, munkát, életet áldoz-kockáztat értem,
aki a saját kárára is használ nekem,
aki irgalmasan, de szigorúan bírál engem,
aki folyamatosan tükröt tart elém,
aki négyszemközt szid, hátam mögött dicsér, megvéd,
aki feltétlenül szeret, nem kell kiérdemelnem,
aki csak tisztességes dolgot kér tőlem,
aki lakomámra utolsónak, betegágyamhoz elsőnek ér,
akitől nagyon-nagyon távol áll a hízelgés,
aki jótanácsot ad, ha semmit nem hallgatok el,
aki figyelmesen követi életem s figyelmeztet,
aki a válságban beavatkozik, közvetít,
aki távollétében is gondom viseli: rajtam gondolkodik,
aki értem imádkozik, s akinek imáimba foglalhatom nevét,
akinek soha nem eszköz, de cél vagyok,
aki jobbá, szebbé, igazabbá, szabadabbá tesz,
aki engem magánál különbnek tart,
aki nem ráz le egy előregyártott olcsó vigasszal,
aki engem vidítva vidul s engem boldogítva boldogul,
aki hisz és bízik bennem, olyannak lát, ami lehetek,
aki akkor is hű, ha neki viszi fel Isten a dolgát,
aki még kapcsolatunkat is kockára teszi értem...?
p.s.:
És én vagyok ilyen valaki másnak?
387.
Feltétlenül!?
A feltétlen szeretet képessége és gyakorlata
az ember legnagyobb isteni adománya és csodája,
amit nem kell kiérdemelni,
A feltétlen szeretet képessége és gyakorlata,
amire nem lehet érdemtelenné válni,
s ami nem függ az idő és a körülmények változásától
388.
Mi lett volna, ha
Sohasem tudhatjuk meg,
hogy milyen más ember lett volna belőlünk,
ha sorsfordító döntéseinket máshogy hozzuk meg -
más pályára megyünk, más lesz az élettársunk
(mert mindez nem volt megírva a Sors Könyvében,
s e gondolat akkor bánt minket, ha válságban vagyunk)
389.
Savanyú a szőlő?
Nincs hervasztóbb annál,
Mint amikor valaki meg akarja ideologizálni,
Hogy miért jó neki a panellakás, a társtalanság stb.
Pláne, ha itt és most lenne lehetősége változtatni,
„Csak” éppen az a fránya életbátorsága hiányzik…
390.
Bessenyei Ferenc - A csavargó dala
Én lejártam lábam vad giz-gazban
Bőrbakkancsom térdig sáros már,
és a társam, egyetlen hű társam,
nem volt más, csak egy rossz hálózsák.
Sűrűn hemperegtem szalmán,
éltem éhkoppon, zöld almán,
míg egy asszony megsajnált, mint egy kutyát,
és jó szívvel, gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
Másnap reggel könnyű kedvvel
messze jártam és a füttyöm vígan szállt,
jött egy traktor, tülke akkor rám dudált
és én felhúzódzkodtam rá.
Az egy farmra vitt, hol birkát nyestem,
s néhány részeg este
az a kedves emlék sokszor visszajárt,
hogy egy asszony gyöngéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
Voltam csősz és matróz,
kertész, erdész,
börtönőr és börtöntöltelék,
frakkban, fényes házban jártam,
szöktem létrán, mikor észrevett a férj.
Én már híd alatt is laktam,
hálózsákom rég eladtam,
és a víztükrén kétszemem álmot lát:
azt a nőt, ki gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
Gyűrött, züllött lett a képem,
durva öklöm sem úgy jár mint akkor rég,
és a csapszék pultnál ütleg hullt rám,
s a földön rám számlált a csőcselék...
akkor visszapergett még az emlék:
csak egy volt, aki jó volt énhozzám!
Az a nő, ki gyengéd szóval,
pár szem, krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
http://www.youtube.com/watch?v=FTO3wd1WB6Q
391..
Kóborló
Addig vagy szabad ember,
Amíg ki mersz állni az út szélére stoppolni,
Még nem tudod merre mész és hol alszol ma éjjel,
Legalább belekóstolsz a vagabund/nomád életbe…?
392.
Egy boldog ember
 Nem költ drága fölös-káros szerekre, vagy pereskedésre,
Nem válik el feleslegesen és károsan és igen költségesen,
Nem tékozolja idejét depressziós és más betegség-játszmákra,
Nem könnyen csábítható bűnre, bűnbandákba vagy szektákba!
Stb. stb.
393.
Hárítások
Átlátszó felelősséghárítások…
Nem szartam a kútba, csak a kávájára…
Nem öljük meg Józsefet, csak a mély kútba dobjuk,
És akkor majd nem tapad vér a kezünkhöz?
394.
Szombat
"És történt,
hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át,
és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.
A farizeusok így szóltak hozzá:
"Nézd,
miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?"
Erre ő ezt kérdezte tőlük:
"Sohasem olvastátok,
mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett,
ő is, meg azok is, akik vele voltak?
Bement az Isten házába Abjátár főpap idején,
és megette a szent kenyereket,
amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak;
és azoknak is adott, akik vele voltak."
Majd hozzátette Jézus:
"A szombat lett az emberért,
nem az ember a szombatért;
tehát az Emberfia ura a szombatnak is.""
(Mk 2,23-28)
395.
"Törvényimádat van ott,
ahol a törvények megnyomorítanak."
Egy óriási vállalat
küldetésnyilatkozatában volt olvasható,
hogy hisznek abban,
hogy munkatársaik meg tudják valósítani önmagukat,
és hogy a cég az egyes emberek felemelkedését szolgálja.
Ám amikor válságba jutott a vállalat,
a munkatársak és az emberek felemelkedése
volt az utolsó szempont a menedzsment számára.
A vallás is tud ilyen embertelen lenni.
Jézus kortársai
a szombatnap vallásos megszentelését
olyan kegyetlenül tudták gyakorolni,
hogy az sokak számára már nem volt nyugalom
és testi-lelki regenerálódás, rekreáció,
hanem kínos vigyázás arra,
hogy betartsák a nap szabályait.
Sokan gondolkodnak így a kereszténységről is.
Vannak szabályok,
Bibliában olvasható vagy abból levezetett
törvények és elvek,
s a hívő dolga az,
hogy ezek a szabályok ne sérüljenek.
Ha jól teljesítünk, akkor boldogok lehetünk,
akármilyen nyomorult és kudarcos az életünk.
A szent napoknak, a hívő dolgoknak,
az egyházi tevékenységeknek
csak az életet,
az ember igazi életét szabad szolgálniuk,
mert az a dolguk!
Ami nem ilyen, azt abba kell hagyni!
/HGy/
396.
Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállítani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekúszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hűtötted, fújtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!
Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.
.
Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbítetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
.
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtái hízelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!
.
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
József, Attila
397.
Nyomozó
Amikor hazaérkezem,
Látom, ki és mit tett a lakásban, konyhában,
Amíg én ideiglenesen idegenben tartózkodtam
Felismerem a kedvesem keze nyomát, fekte helyét
Stb.
398.
Keresztszülők
Nem vérrokonok,
De akik önként felelősséget vállalnak,
Hogy a gyerek jó sorban jó nevelést kapjon
399.
Bezzeg gyerek
Akivel a többiek előtt példálóznak
S akit így jó eséllyel megutálnak a többiek
Élsportoló-éltanuló voltam, osztályelső nem?
400..
Gerilla polbeat
Törd a kerítést!
Te, ki csendben ülsz a sorban,
Gyere gondolkozz csak el.
Ez a föld itt minket illet,
S nem azt aki pénzt zsebel.
Refr.:
Törd a kerítést s a falakat át,
Miénk ez a föld, a tenger és az ég,
Jánosé, Tamásé, Katié.
Jánosé, Tamásé, Katié.
Hogyha erre jár egy pénzes,
Tán zavarja énekem.
Sima szája erre kényes,
Ne dalolja énvelem.
Refr.:
Törd a kerítést s a falakat át,
Miénk ez a föld, a tenger és az ég,
Jánosé, Tamásé, Katié.
Jánosé, Tamásé, Katié.
Hogyha kérded, itt e földön
Kezed téged illet-e?
Ha a kezed tiéd, hát miért
Nem tiéd, mit formálsz vele?
Refr.:
Törd a kerítést s a falakat át,
Miénk ez a föld, a tenger és az ég,
Jánosé, Tamásé, Katié.
Jánosé, Tamásé, Katié.
Te, ki csendben ülsz a sorban,
Gyere gondolkozz csak el.
Ez a föld itt minket illet,
S nem azé aki pénzt zsebel.
Refr.:
Törd a kerítést s a falakat át,
Miénk ez a föld, a tenger és az ég,
Jánosé, Tamásé, Katié.
Jánosé, Tamásé, Katié.
https://www.youtube.com/watch?v=c-RvTtAhDOk
401.
Illat és szagár(talom)
Öreg székely ül a vonaton,
belibeg a kocsiba egy hölgyike,
intenzív illatfelhőt húzva maga után.
Meg is kérdezi az öreg, hogy mi ez az illat.
Mire a hölgy:
- Le fragrance II. a Diortól, Párizsból 50 ml 29.800 Ft.
Hümmög az öreg,
erre nem lehet mit mondani,
majd pár perc múlva enyhén
oldalra dőlve elereszt
egy kb 20 másodperces, lapos pukit.
A hölgynek könnybe lábad a szeme,
enyhén kiakadva kérdezi:
- Jézusom, mi ez a szag?
Mire az öreg:
- Tarkabab, Érmihályfalváról, a Józsitól, fél kiló 180.-Ft.
402.
Kőleves mese
Avagy a szellem hatalma
Hogyan teheted a zsugorit adakozóvá?
Hogyan főzz magadnak finom tápláló levest,
Amikor nincs semmid és ezt mindenki közömbösen nézi…
(+ zsugori zsidók és Jézus csodás kenyér- és halszaporítása)
403.
Fülek
Páros cseresznye szárán
Fülbevaló – fülcimpalyukasztás
Fül és koponya közé szorított plajbász
Fül mögé-alá bujtatott nagyothalló készülék
404.
Hangzók
Mássalhangzó – magánhangzó
Ha csak a-val mondom, amit mondok….
Hacsakavalmondomamatmandakakkarasartad
Hecsekevelmendemekkeresmegertedemetmendek
405.
Ha jól hallanám, érteném
De operaénekes adja elő
De túl közel áll és köpköd is
De őt közben csiklandozzák, fojtogatják
De csak makog, dadog
De nagyothalló vagyok
De nem tudok szájról olvasni
De elnyomja az metró dübörgése
De túl halkan suttog
De fülsüketítő a hangerő
De épp nem figyeltem oda
De többen egyszerre beszélnek
De be van tömve a fülem
De rossz a telefonvonal
De sokszor beleköhög
De nagyon beszédhibás
De nagyon hadar
De nagyon messze vagy
406.
Elkámpicsorodott
Kám – gamó/gumó – kampó
Picsor – facsar, facsarodik
Pi – kettős használat: ba, be
Kampóvá facsarodott – összevonás
407.
Burok
Védőburok és női princípium
Burokban növekvő-születő magzat, gyerek
Burkot vonni a család köré – inkubátor ház
408.
Sziámi ikrek
Nincsenek külön útjaik
Mit titkolhatnak el egymás elől?
És akik lélekben ilyen szorosan összenőnek?
409.
Hálni és halni
Minden elalvás egy kis halál
Az ágyad a koporsód, abban temetnek el
410.
Testnyelv
Térdre rogyni – borulni
Térdet, fejet neki hajték
Az alázat, hódolat jele a letérdelés -
A Jóisten előtt, vagy az imádottad előtt
411.
Anyás-anyátlan
Mécs László
BÚCSÚZTATÓ
Ő volt a ház kakasszója,
alkonyati altatója,
karácsonyi harangszója,
mikulási öröme.
Álmaimnak pecsétőre,
nemességem kutyabőre,
pelikánom, s arany csőre
öntestével etetett.
Soha nem kért, mindig termelt,
kamrát töltött, krumplit vermelt,
szeretetet, arany kendert
tilolt, -- s négy szál inge volt.
Ő volt a ház nyugodalma,
arany derűm arany malma,
betlehemi arany szalma
bárány éveim alatt.
Egyhelyben élt mint a nagyfa,
kis naprendszer külön -- Napja:
nagy család apraja-nagyja
szíve körül keringett.
S hogy ne rúgjak ki a hámból,
Rendből, én, a világ-vándor
üstökös: ő a magányból
imák láncán őrizett.
Jó volt járni legénykedve,
beszagolni minden kertbe,
-- amíg otthon várt remegve
a szívétől színes csend!
Ő volt a nagy Számonkérő,
bíró, de nem elítélő,
bűnt erénnyé átzenélő
kristályhúrú anyaság.
Most, hogy elment, árva lettem,
beborult az ég felettem,
-- s itthon elszíntelenedtem
szívtelenül kong a csend.
Királyhelmec, 1943 november
412.
Női minőség
Nagyasszony
Adva és feladva
Nőnek születni, asszonnyá válni
Lány, gyengébb nem, fehérnép, csaj,
Ara, hitves, mennyasszony, bige, spiné,
Amazon, boszorka, házisárkány, nyanya,
Mama, banya, hölgy, asszonyi állat (állapot)
Stb.
413.
Szabálykövetés
Nem tudják, de teszik
Szépen beszélnek magyarul,
De nem tudják az explicit szabályokat
(akik tudják, vagy tudni vélik, a nyelvészek,
azok meg lehet, hogy csúnyán beszélnek, írnak…)
414.
Tüzek
Szenvedéllyel tüzel
Az isteni szikrából tüzet csihol
Zsendül, pezseg, megélénkül, gerjed, lobog
Nem csak tartaléklángon éppen hogy pislákol
415.
Szabálykövető lény
A gyerek nem a szabályt magolja be,
Amikor az édes anyanyelvét elsajátítja,
S nem is tanul meg minden lehetséges mondatot,
De a nyelvérzéke fejlődésével egyre több hibát szűr
(míg – ismét - eljut a költői szabadságig/szabadosságig…)
416.
Állhatatos – állhatatlan
Egyik nap igazat mondok, a másik nap nem,
S ha több az egyik, mint a másik, akkor jó az átlag?
A hétvégéken bezabálok, torkoskodok, falok stb.,
A hét többi napján meg koplalva önkínzóan fogyókúrázok
417.
Dög
Meghal vagy elpusztul?
A pusztulás után nincs folytatás
A halál csak egy állapot/dimenzióváltás?
Az elvetett mag meghal, de búzát/életet terem
A mártírok vére magvetés: megtermékenyíti a Földet
418.
Felvételi beszélgetés
Cigány jelentkezik rendőrnek.
Személyzetis sandán néz rá és kérdezi:
– Érettségije van?
– Há' persze, mit képzelsz te rúlam.
Csak hirtelen nem találtam meg otthon a bizonyítványt.
– Hm. Tudja például ki Babits Mihály?
– Nem ismerem kérem, ilyen nem lakik az utcánkba'.
– Na cigány, akkor menj haza az érettségi bizonyítványodért
és járj utána, ki is az a Babits Mihály!
Cigány hazaér, kérdik a többiek:
– Na Gazsi, felvettek rendőrnek?
– Mi az hogy!!! Már ügyem is van!
419.
Kifordított közmondások:
A gyakorlat eszi a mestert.
A kivétel erősíti a vakbelet.
A kocka el van vesztve.
Addig jár a korsó a kútra amíg bevezetik a vizet.
Addig nyújtózkodj amíg kinyúlsz.
Ahány ház annyi szobás.
Ajándék lónak biztos,hogy túrós a háta.
Akasztott embernek lába se éri a földet.
Aki keres, az rájön hogy ellopták.
Aki kíváncsi az Fáncsi.
Aki másnak vermet ás az sírásó.
Aki mer annál van a kanál.
Aki nem Imre ne legyen falába.
Alkalom szüli a szexet.
Amelyik kutya ugat az hangos.
Ami késik elmúlik.
Az élet nem fenékig Milky Way.
Az okoskodás halála a tett.
Bagoly mondja verébnek hogy bőrfejű.
420.
A rossz munkahely ismérveiből
Ingyen gürizel hadifogolyként az ellenségednek
A selejt szabotázs – hadbíróság ítél feletted
Tilos beszélgetni – militáris fegyelem
Lélekölő robotolás naphosszat éhbérért
Munkádat egy gép is elvégezhetné
Nem a szakmádban dolgozol
Feketén foglalkoztatva – bejelentés nélkül
Bizonytalanság – szerződés nélkül
Bekamarázott WC – személyi motozás
Egészségre ártalmas – életveszélyes
Nincs jutalom, csak indokolatlan büntetés
Lázas semmittevést kellene imitálni
Megalázások – pl. szégyentábla
Permanens negatív stressz-hatás
Értelmetlen, de hajszolt munkák
Hétvégi, éjszakai túlóráztatás
Rossz a csapatszellem
Mindenki mindenki ellen áskálódik
Árulkodók a kollégák
Szeszélyes a teljhatalmú főnök
Korlátlan a munkaidő
Elcsalt szabadságolások
Bizonytalan a fizetés
Nagy a távolság, rossz a közlekedés
A kenyérkereset miatt nem gyakorolhatod hivatásod
Stb. stb. stb.
421..
Visszaigazolás
„Végzem, amit végeznem kell,
amit végeznem jó és illő,
mert a bennem lévő nyugalomérzés igazolja,
hogy helyes úton járok.
Szeretném, ha hitem akkorára növekedhetnék,
mint egy mustármagocska,
hogy hegyeket mozdíthassak vele.”
(Wass Albert)
422.
Szociális foglalkoztató
A babot és a lencsét minden nap összekeverik,
Hogy azt majd a sok Hamupipőke szétválassza…
423.
A közvélemény kutatása
Ki fizeti – ki teszi közzé – kit szolgál
Hogyan lehet reprezentatív mintát venni?
Hogyan lehet a kérdezettet nem befolyásolni?
424.
Kézügyességek
Egy krumplit szépen meghámozni
Gitárakkordokat pontosan lefogni
Egy kézről, lábról a fölös körömrészt levágni
425.
Diagnózis
Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget,
ellenőrzi a leleteit,
de meg sem szólal, csak hümmög a papírok felett.
A beteg türelmetlenül kérdezi:
- Doktor úr, hát mi bajom van?
- Azt majd a boncolás mutatja meg.
426.
Anyagcsere
Eszek-iszok, pisilek-kakilok
Hízni nem hízok, minden anyag-energia hasznosul
Éjjel-nappal kering a vérem, működik a fűtés-hűtés
427.
Hány napig bírod ki?
Alvás, pihenés nélkül?
Víz, folyadék nélkül?
Étel, táplálék nélkül?
Magányosan, társ nélkül?
Alkotás, sikerélmény nélkül?
428.
Nem vagy otthon – nincs igazi otthonod
Mert egy pad a szálláshelyed, ha hagy a rendőr
Mert őrizetbe véve egyen barakkokba internáltak
Mert hajótörést szenvedtél, s „Robinzon” lettél…
Mert egy menedékházban rekedtél az ítéletidőben
Mert idegenekkel zártak össze a zsúfolt laktanyában
Mert kitelepítettek idegenek sufnijába, kamrájába
Mert csak bármikor kitehető bérlő vagy
Mert lakásod átjáróház, raktár, üzem stb.
Mert az adósság Damoklész kardja alatt „élsz”
Mert válóperes hidegháborús hadszíntér a házad
Mert nincs asszonyod, aki otthont varázsolna
Mert megvesz az isten hidege, nem duruzsol kályha
Mert sújt a rossz szomszédság, török átok
Mert óvóhelyre menekültél a bombázások elől
Mert betelepítettek hozzád katonákat, menekülteket
Mert távol, messze van hazád, s itt minden idegen…
Mert csak vendég vagy megtűrt szegény rokon vagy
Mert non stop üzemelő kocsma, kupi stb. Fölött laksz
Mert „nagybeteg” anyósod terrorizálja a családot
Mert bármikor bárki rád nyithatja/törheti az ajtót
Mert nincs hol parkíroznia lakókocsidnak, lakóhajódnak
Mert más és más szállodákban töltöd az éjszakáidat
Mert nem rád szabott a lakás és tömegnyomor van
Mert nem neked rendezték be a szobát, a konyhát stb.
Mert börtöntöltelék vagy: katonai drillben, cellatársakkal
Mert neked kell alkalmazkodni a kórházi napi/szobarendhez
429.
Megörökítés
Felírom korommal a kéménybe
Belerajzolom a tengerparti homokba
Rákaristolom a szívet egy vastag fa törzsébe
Szerzek egy slágert – egy örökzöld dalt…
430.
Írás
Határidő naplós bejegyzés
Emlékezetsegítő – bolti cédula
Egy arctalan/névtelen feljelentés
Amikor át kell hidalni a távolságokat
Amikor tilos a börtönből telefonálni
Amikor szégyellném a szemedbe mondani
Amikor nem mondhatom el senkinek – vers
431.
Civilizáció és kultúra
Ma már sokféleképp írhatunk levelet,
De már még karácsonykor sem küldünk,
S amit összecsapunk, bepötyögünk stb. stb.,
Abból nem lehet majd egy leveleskönyvet kiadni
432.
Becézett magyar nyelv
Egyszer élt egy kalifa,
Nem tudta, mi a karifa.
Azt hitte, becézve a karát fája,
vagy gondolt Karafiáth Orsolyára?
Szép nyelv ez a magyar - mondta,
Csak a sok becézés jól elrontja,
Mert jól hangzik az öcsi, húgi,
De kevésbé a kovi ubi.
Lehet a nő depi, öngyi,
Gyöngytyúk neve legyen gyöngyi,
Vasárnapból marad vasi,
Parókából legyen pari.
Hogyha jő a lelkifurka,
Kövér ember Hurka Gyurka,
Tizenegyes néha tizi,
Este felkerül a pizsi.
Bocsánatból lesz a bocsi,
Tócsából is lehet tocsi?
Édesből marad az édi,
Mérnökből meg legyen méri.
Intenzívből marad inti,
Infarktusból legyen infi,
Kori marad a kórházból,
Röngi orvi doktorából.
Lassan végét ér a szövi,
Hogyha tetszik lájkit neki,
Ha nem tetszik öri-hari,
S Te leszel a feki bari.
Rummel József
|
