TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS

723px-plato_i_sin_akademi_av_carl_johan_wahlbom_ur_svenska_familj-journalen

NAGY JENCIKLOPÉDIA ABC

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

HIVATÁS - POKOLJÁRÁS– ÁRULÁS

Ami a legszebb hivatás, az a leghitványabb mesterség is lehet.

Akik a legtöbbet használhatnak, azok épp annyit árthatnak is...

Az írástudók - papok. művészek, tudósok, bölcselők stb.

a segítő foglalkozásúak - szülők, orvosok, tanácsadók stb.,

a politikai és más vezetők, a pénzemberek stb.

hivatása, küldetése, szerepei, ars poétikája, érdemei,
e szellemi-gyakorlati pályák kockázatai, áldozatai, pokoljárása,
és a hibái, vétkei, bűnei - árulásai...

Szabad ötletek jegyzéke esetenként I-XXIV. pontban:

lélektani, szociológiai, bölcseleti megállapítások, kérdések,

egy-egy mottóval, többnyire verssel megfejelve...

Mert a fejétől bűzlik - vagy nem bűzlik, sőt - a hal!

SZELLEMI HIVATÁS, POKOLJÁRÁS ÉS ÁRULÁS

A legszebb hivatás,

avagy a leghitványabb mesterség!?

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…

A szülők, az óvó nénik, a tanítók, a pedagógusok
A vallásalapítók, a próféták, az igehirdetők
A papok, a prédikátorok, a lelkészek, a misszionáriusok
A jósok, a jövőbelátók, a váteszek, a táltosok
A bölcselők, a filozófusok, a teológusok, mentorok, guruk
A mesemondók, az énekmondók, a tréfacsinálók
A család-orvosok, az ápolók, a nővérek, az asszisztensek
A népi gyógyítók, a bűbájosok, a „boszorkányok”
A nótafák, a táncházasok, a tánctanárok stb.
A klubvezetők, a kultúrkocsmárosok
Az olvasókör, kulturális egylet stb. szervezők
A kulturális tábor- és utazásvezetők
A játékmesterek, az animátorok
A könyvkiadók, a könyvajánlók, a könyvtárosok
A nevelők és a nevelési tanácsadók
A házasságközvetítők, „kerítők” – a mediátorok
A pszichiáterek, a pszichológusok, a lelki vezetők
Az építészek, a várostervezők, a műemlékvédők
A régészek, a muzeológusok, a történészek
A nyelvtanárok, a tankönyvírók, a tanfolyamszervezők
Az idegenvezetők, a program- és rendezvényszervezők,
A szociális munkások, a pártfogók, a gyámok, a tanácsadók
Az ügyvédek, az ügyészek, a bírók, az igazságügyi szakértők
A művészek és a kritikusok, a költők és írók, zenészek, festők
A dalszerzők, szövegírók, előadók, lemezkiadók
Rádiósok, tévések, honlapszerkesztők – cenzorok
A színházcsinálók és a film-gyártók, a producerek, terjesztők
A formatervezők, az arculattervezők, a lakberendezők
A reklámszakemberek és az ügynökök
A viccmesélők, a humoristák, a nevettetők
A közvélemény-kutatók, a statisztikusok
A divattervezők, a „szépségiparosok” stb.
A feltalálók, a felfedezők, az újítók
Az alap- és az alkalmazott kutatást végzők
A társadalom- és természettudósok – matematikusok
Az informatikusok, a programozók – a moderátorok
A számítógépes játéktervezők – a játékgyártók
A tudományos és tudománytalan ismeretterjesztők
Az újságírók, a média munkatársak, a műsorkészítők
A hírügynökök, a hírszerzők, a híradók, a hírmagyarázók
A törvényhozók, a jogértelmezők, az igazságszolgáltatók
A diplomaták, a politikusok, a képviselők
Pályázat kiírók, elbírálók, alapítványi kurátorok
A katonatisztek, a kiképzők, a tábornokok
A pénzemberek, az intézményvezetők, az igazgatók
A szponzorok, a producerek és a mecénások
A tőkések, a tulajdonosok, a munkaadók és a PR-juk
A kiválasztott szent emberek, a karizmatikus vezetők
Stb. stb. stb.

hofi arcai

Dsida Jenő

Psalmus hungaricus

http://mek.oszk.hu/00600/00640/html/vers14.htm#07

Nagy Feró-Dsida Jenő

Psalmus hungaricus

Vagy félezernyi dalt megírtam

S e szót: magyar még le nem írtam

Csábított minden idegen bozót

Minden szerelmet bújtató liget...

Óh, míly hályog borult szememre

Hogy meg nem láttalak?

Te elhagyott, te bús, kopár sziget

Magyar sziget!

Nagy és sötét átkot mondok magamra

Verset, mely nem zenél, csak felhörög:

Refr:

Epévé változzék a víz, mit lenyelek

Ha Téged elfelejtelek

Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át

Mikor nem Téged emleget

Hunyjon ki két szemem világa

Ha nem Rád tekint

Népem, Te drága!

Mit bánom én a történelmet

Hogy egykoron mi volt?

Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő

Mikor anyád sikolt?

Fáj a földnek és fáj a napnak

S a mindenségnek fájdalom

De aki nem volt még magyar

Nem tudja, mi a fájdalom!

Nincs más testvérem, csak magyar

Dalolj velem örökre, és zúgva és

Csak tőle kérek kenyeret

dörögve tízmillió, százmillió torok

S csak Ő, kivel a kenyeret megosztom

Nagy és sötét átkot mondok

Eget-nyitó, poklot-nyitó átkot

Dalolj velem örökre, és zúgva és

Hogy zúgjon mint a szél

dörögve tízmillió, százmillió torok

Babylon vizeinél!

http://www.youtube.com/watch?v=s8hamZaBnq0

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 22.

Írta: Jenő
2016. szeptember 24. szombat, 07:15
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 22. Éneklő koldus Heverve púha pamlagon, Az öreg koldust hallgatom. Hárfája rozzant és kopott. Sok húrja rég' lepattogott. A vénségtül, vagy úgy lehet, A nótazástul elrekedt; S elnyűtt, unalmas dallama Siralmasabb mint ő maga. Népdal és dalmü-áriát Penget zagyván; nem érzi át; S ha ki egy krajczárt vet neki, Illően megsüvegeli. Szép úri lakba félve lép, S ha itt rámordul a cseléd: »Hordd el magad, dologtalan! A koldulás itt tiltva van!« - Az öreg hárfás szót fogad, S az ernyedt, ócska húrokat, Nem tudván másba kezdeni, Egy házzal arrébb pengeti... Heverve púha pamlagon, Uj versemet simítgatom. Nehéz egy sors a koldusé!... De a költő más sorsu-é?... Pályája - nem mondok sokat - Még szomorúbb, még gyászosabb; Mert énekét, óh jaj neki! Átéli, át is szenvedi. Vagy ő is elfásul talán, Ha senki se hevül dalán; S csak azért nem tud fogni másba, Mert költőnek jött a világra? REVICZKY GYULA * „A géniusz, ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas…” (Reviczky Gyula) * Hülyének néznek, ha pénzben-hatalomban nem kamatozik erkölcsi tőkéd… * A „szellemi dolgozó” anno hivatalosan improduktív elemet jelölt, népnyelven a lógós, az irodista szinonimája… * Mintha te úgy huszonegyeznél, hogy 19-re még lapot kellene kérned…! * Milyen nehéz filippikáiddal feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársaid…! * Mindenki egy hízelgő beszédet várna, s te meg odavágod érzékeny pontjukhoz a fájó igazságot… * Milyen nehéz lecsendesíteni a csőcselékké züllött, vérszomjas tömeget…. * Filantróp és karitatív működésed mögé „jóakaróid” hátsó szándékokat vetítenek be… * Más korban szentként tisztelnének, de itt és most bolondokházába zárnak… * Ha – első – nőként, cigányként ér el sikert, hányszor ugyanannyit kell tenni elfogadásáért? * Agorafóbiás, közszerepléstől rettegő sem úszhatja meg olykor: beszédet kell tartania… * A sok fiaskó sem veszi el kedved a további igen drága kísérletezésektől? * Szemed láttára égetik el egészségre veszélyes anyagként pótolhatatlan kézirataidat, könyveidet, az egész életműved… * Hamarabb kap amnesztiát egy orv bérgyilkos mint egy népfelkelő, lázadó, egy „politikai elítélt”… * Hiába van igaza, ha ellenfele a nyílt vitában a gyengébb érveit itt és most sokkal hatásosabban adta elő * Olyannyira felháborítanak az igazságtalanságok, hogy a szívedre, gyomrodra, agyadra stb. egészséged rovására mennek * Hiába a legesélyesebb, s tett fel mindent egy lapra: az olimpia előtt éri egy baleset… * Ha nem fut áltiszteletköröket a szakma „nagy öregeinek”, kínkeservesen sem érvényesülhet? * Mázlista, ha újgazdagék szülinapi partiján úgy táncolhat, ahogy fütyülnek?! * Sokáig, elmélyülten próbálnak, pedig esélyük sincs a darab bemutatására… * Ötvenéves korodig öt éven át volt havi fixed, így nagyon is tudod, mit vesztettél a feketelistázásoddal… * Túl képzett: ha nem „butítja le” magát, sehol nem tud elhelyezkedni… * Magányos szélmalomharcos: egy fogyasztóvédő áll szemben multinacionális vállalatóriásokkal… * Az jó, hogy neked nincs nyugdíjkorhatárod, de az baj, hogy neked még nyugdíjad sincs! * Egy nagyobbat mindenki hibázhat – egyedül ő nem javíthat, mert idejekorán meghal… * Dörzsölt, pénzes és rafinált ipari kémbandák ellen meg kéne védeni a találmányod… * Nagy idők nagy tanúja vagy, épp ezért veszélyben: rád nincs kitalálva valami- féle tanúvédelmi program… * Tudnod kell valamit, bármit nagyon biztosan titkosítani és széles körben publikálni is… * Olykor jó és jól is fizető ajánlatokat is vissza kell utasítanod a főműved érdekében, ami viszont vagy lassan készül, vagy egy fityinget sem kapsz érte… * Kínt szenvedve megoldott probléma – hát ilyen pofonegyszerű a megoldás? * Hányszor hallhatta még egy Picasso is: hát ilyet bármikor én is tudok csinálni! * Új s így szokatlan alkotásod, életformád szabad prédája a nagy példányszámú vicclapoknak… * Ha este elég sok kenceficét eladsz, akkor nappal taníthatsz magyart/matematikát is… * Akár Túlórában is neked kell kimosni a körzeted lakóinak lelki szennyesét… * Még békeidőkben is életveszélyes, és családellenes stb. a hírszerző pálya – hát még vészterhes háborús időben… * Ő ugyan ellenállt a beszervezési kísérletnek, de miatta apját bezsarolták… * Olcsó energiaforrást fedeztél fel: beleköptél az energiamaffia levesébe, jobb, ha nem alszol otthon… * Anyagi vagy erkölcsi gond miatt saját próbababád, kísérleti alanyod vagy… * Magándetektív, aki a vállalt ügyben egyre továbbnyomozva veszélyes vizekre, Bermuda három- szögekbe érhet… * Az újságírók is nagyon korán, sokszor hirtelen halnak - pláne ha komoly oknyomozók, vagy vagány haditudósítók… * Más puha meleg ágyikóban alukál, te fagyos uszodában robotolsz vagy lavinában mentve a talán még élőt… * Hétágra süt a simogató májusi nap, ő meg bevonul egy sötét, poros levéltárba ellen- érdekelt levéltárosokkal csatározgatni… * Neki hétvégéken kell behozni a lemaradást – amikor mások éppen kerti mulatságon mulatják az időt… * Önfeláldozó, megszállott, önfegyelmezett „munkás” vagy, mégsem biztosítható a sikerhez a múzsacsók, az ihlet, a jó ötlet stb. * A gátlástalan grafomán riválisok dömpingjétől megriadva már-már ön-agyoncenzúrázó perfekcionista alig publikáló lehetsz! * Annyira félsz az éretlen műtől, hogy kilenc éven is túl érlelve cefrésedik… * Jó tudós, de rossz pedagógus vagy – megélhetési kényszerből csak kínlódsz: noha nem sikerül hallgatóságod a tárgyad bűvkörébe vonni, elvarázsolni * Az élet vizét kutatva szomjan hal, mert nincs, aki egy pohár vizet adjon… * Orosz nyelvet tanított a tantárgyat előbb „politikai”, később lustasági okból szabotáló diákoknak… * Neked kutyakötelességed az általad keresett, talált és vallott igazságért, az utolsó töltényig, az utolsó csepp vérig vívni… * Külcsíne annyira ellent- mond belbecsének, hogy senki sem veszi komolyan * Biztos, hogy akarsz írni, ha ez egyben mindig bűnvallás, önvád és önelítélés is? * Vagy nem érti-értékeli élettársad a munkád, vagy még rosszabb: mindenbe bele-beleszól… * A Zsarnok tisztában van a Szellem hatalmával: légy benne biztos – felír halállistájára… * A felheccelt csőcselék vagy a profi ávósok nemcsak Sütő András. , de Fekete István fél szemét is kiverték… * Amikor még kreatív fiatal voltál, lehetőséged nem volt, mire helyzetbe kerültél: megöregedtél, elötlettelenedtél.. * Mint amikor az állatok királya tüzes karikába ugrással a cirkuszban produkálja magát… * Hiába érzed meg előre a végveszélyt: csak „veszetten”ugatsz, míg a karaván halad… * Ereklyevadászok vagy „tudományos kutatók” még csontjaidat is kiássák… * Mennyi mindenről nem végrendelkezhetsz, s mennyire bíznál az utókorban! * Mindig új és új betegek panaszai ömlenek rá – tőle senki se kérdi: doktor úr, a maga szíve sose fáj? * Örökké aszimmetrikus a viszony: ők rólad mindent tudnak, ő Róluk, Azokról semmit… * Szabadság El-eltünődöm méla kedvvel, Élet, hullámjátékodon. Nem bánt, ha méltatlant emel fel; Nekem csak tréfa, gondolom. Örűl a lelkem, hogy nyugodtan, Közömbös arcczal nézhetem; Hogy észrevétlen' egy zugolyban E játékon mulatni végzetem. Hogy hajszolódnak, lökdösődnek Szegény felebarátaim! Hogy kapnak hajba - nézem őket - Az élet bábjátékain. S ha egy gyámoltalant leverve, Végső falatját elveszik: Örvendve hogy tapsolnak erre, Gyöngék bukását, óh, hogy élvezik! Vállalnak pénzért szolgaságot, Hazug mosolyt, hizelkedőt. Ki följebb mást tiporva hágott; Lenézi az alant levőt. Érdek bogozza őket össze; Mind egymáshoz kötött rabok. Én szemlélő magányba szökve Vigasztalódom, mert szabad vagyok. Úgy éltem, hogy tapasztalásom Elég akadt, ah, túlelég! Nem volnék ily nyugodt, belátom, Nem ily szabad, ha küzdenék. Nem írigylem mások falatját; Hogy osztják fel, szemlélgetem. E változó harcz száz alakját Szomorusággal nézni kéj nekem. Apám, anyám régen pihennek, S a ki pótolná, nincs olyan; Se jó barát, se nő, se gyermek; Mélázgatok magánosan. Az érdek nem köt arra-erre, Meg nem vigyázzák léptemet; Szabaddá tőn isten kegyelme... Szabad, mint én, csak a madár lehet. Szabadság! mindennel fölérő, Szülőm, barátom, hitvesem. Nincs szó, téged kellőn dicsérő! Múzsám, világom, mindenem! Nem állom útját a tömegnek, Ahol az örvény elragad. Vágyam, hogy minden földi terhet Ledobva, mint a fény legyek szabad! Szabadon nem jő semmi létre. A tudomány igy véli ezt, Az alkotó bölcsen kimérte, Hogy' járjon minden égi test, Vakon követve a legelső Naptól örök szabályokat... De korlátlan mint a teremtő, Végetlen, büszke úr a gondolat. A világból egy új világot Csak ez képes teremteni. Halomra dőlnek a szabályok, Midőn müvét ez rendezi. Hadd jusson polczra az üresség; Morált hirdessenek gazok: A gondolat, igy tartva szemlét, Nem jajdul fel, csupán elandalog. Dicsőség néked, égi szellem, Kit nemtőm osztott részemül! Mig e világ rajzik fejemben, Nem élek búsan, egyedül. Elnézem, élet, ár-apályod', Merengek változó habon, S az életzajtól félreállok Egyedül, elhagyatva, szabadon! REVICZKY GYULA
LAST_UPDATED2

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 21.

Írta: Jenő
2016. szeptember 23. péntek, 08:03
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 21. Csokonai Vitéz Mihály Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban Hát, múzsáknak szentelt Kies tartomány! Íly számkivetve volt Nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? Istenem! Senki sem Vette észbe, Hogy e részbe Árva még Somogy! Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár búnyikká? Hogy jóba nem nevelték! Dudva lenne a dudvák Közt az ananász: Kanász marad akinek A nevelője kanász. Hát már, hogy A Somogy - ly tudatlan, Formálatlan, Kié a hiba? Debrecen és Patak Messze estenek Ide, hol a múzsák Nem is esmértettenek. Ami kevés pénz bejött, Két-három póra, Nagyobb dologra ment el - Borra avagy disznóra. A szegény Pórlegény Vagy bodnárnak, Vagy betyárnak, Vagy zsiványnak állt. Óh, szomorú sorsa Egy szép megyének! Hol a magyar lelkek Megvetve heverének. Óh, nem fáj-é a szíve Minden magyarnak, Hogy a magyar fiakkal Gondolni nem akarnak? De tán jő Oly idő, Melyben nékünk A vidékünk Új Hélikon lesz. - * Mikszáth „vén gazembere” vagy, akinek el kell viselnie a látszatot, hogy csalónak, sikkasztónak látják, s nincs is módjában élő cáfolatra… * Álbarátok, pályatársak ölelgetnek, a közeledbe férkőzve kifaggatnak, hogy kipuhatolják a gyenge pontjaidat, hogy majdan odadöfjék lándzsáikat… * Törheted a fejed, akrobatikáztathatod agyad: a múltat igaz és hamis törmelékekből rekonstruálni. A régésznek, a restaurátornak, a nyomozónak stb. néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia! * Olyanokkal kell vitatkoznod, akiknek az az elvük, hogy neked nem lehet igazad, vagy presztízskérdést csinálnak ebből… * Amikor úgy kell-kellene felderíteni a tettest, hogy maga az áldozat sem segít, sőt szégyen vagy megfélemlítettség miatt módszeresen gátolja a felderítést… * Ha már diákként túl sokat kérdezett, tanárai alaposan meg- nehezíthetik ifjúkorát, igyekeztek elvenni a kedvét és lehetőségét az őket zavarba hozó kérdések feltételétől… * Sosem tudhatod meg, hova futott volna ki a pályád, ha szüleid-tanáraid felfedezik tehetséged, s nem viszi el erőd, hogy kitörj a skatulyából… * Nem tehettél mást, mint hogy vállaltad a földalattiságot, a konspirációt, de te sem hihetted komolyan, hogy ezen körülmények között lelked teljesen épen marad?! * Pálya- kezdőként nagyon alulfizetik, az öregkort nem biztos, hogy megéri, illetve: biztos, hogy nem éli meg… * Elviselni azt a látszatot: mások keményen dolgoznak helyetted, míg te látszólag csak szerepedet játszod… * Meg kell csinálni a riportot, fel kell göngyölíteni a szálakat: ha kidobnak az ajtón, visszamész az ablakon - meddig mehetsz el magánzó oknyomozásodban? * Olyan helyzetbe hoznak, próbálnak kompromittálni, hogy rá háruljon a bizonyítás terhe: te nem vagy pedofil! te nem vagy drogos! te nem csalod meg a feleséged! * Pár hét alatt kell egy rossz kurvából egy kiművelt hetérát varázsolni… Felkötheted a gatyádat! * Mintha addig kellene összefoglalni hited lényegét, amíg egy lábon bírsz állni… * Azért tudtad Bovaryné tragédiáját oly jól ábrázolni, mert önmagadra vallasz – minden nagy mű egyben nyílt gyónás, önfeljelentés is stb.!!! * Másnak megengedett a hallgatás – neked egyenesen kötelező az önvád, a magadra nézve terhelő vallomás!!! * Médiasztár reklámkampánnyal támogatott„könyvével” egy ringben kell küzdeni az egyre kevesebb- szegényebb olvasóért… * Ha leadtad kéziratod, utána is csak csupa aggódás az életed: hogyan fog megjelenni, hol árulják, ki veszi és egyáltalán, ki érti meg… * Meséid szó szerint veszik: így a nagyotmondó, a lódító, sőt egyenesen a hazudós a gúnyneved, amit társaid kórusban hangosan rád olvasnak… * A nem értelmiségi szülő is ebben a szerepben értelmiségi és élete nyitott könyv a kritikus gyermekszem és gyerekszáj előtt * Hogy kihúzzák a méregfogad, belegyömöszölnének abba a skatulyába, hogy neked soha semmi se jó, te örök lázongó-lázító, egy összeférhetetlen alak vagy! * Ha rosszkor születsz a Balog, a balkezességed szimpla testi hiba, - a hatodik ujjról nem is beszélve - amiért még szégyenérzeted is kialakulhat, nem a kiválasztottságod, nagyságod előjele… * * Ha alkotói áldott magánosságra vágysz, ezt embergyűlöletnek, mizantrópiának vehetik… * Ha nem vesz részt minden kocsmai duhajkodásban, tivornyában stb., akkor „lenézi társaid!” * Magad vagy! - mondták, bár velük lettél volna te boldogan… De cserébe önfeladást kértek tőled! * Rákbeteg kisgyerekek rácsos kiságyai között járod göröngyös bohócdoktori utad.. * Sok régi ”jóakaródról” kell elgondolnod: nem volt a családi barát valójában ügynök? S ha egy besúgó lebukik, akkor hogy ne nézz mindenkire úgy, mint aki esetleg szintén hátsó szándékkal jön? * Amikor nagyon megy a munka, akkor bűnösen elhanyagolja szerettei körét, hogy gyógyítsa az emberiség vérző sebeit, lappangó, alattomos vagy nyílt bajait… * Ha nagyon nem megy a „munka”, akkor épp a szeretteivel a legkiállhatatlanabb, ki mások lennének áldozatai rosszkedvének – amikor megy, akkor mindenkit kebledre ölelsz: így annál nagyobb és sokkolóbb a kontraszt…. * Nem te vagy az ideális férj, apa, szomszéd, testvér, barát, polgártárs… Bár olykor nagyon szeretnél az is lenni, és akkor nagyon megmutatod - majd visszaesel a szokásos maradékelvhez… * Hogy csak munkádra koncentrálhass, ki mindenki alkalmazkodik hozzád, mindig csak hozzád? És ha nemcsak kisegér születik, nekik közvetlenül ebből mi a hasznuk? * Miközben meddő órákat töltesz írógépednél, feleséged takarít, süt-főz és mellesleg jó, nálad jobb meséket is ír… * Orfeusz lemehetett kedveséért az alvilágba, de ettől csak még rosszabb lett neki, hogy csak majdnem hozhatta ki, s még saját magát kárhoztathatta a fiaskóért… * A színpadon átszellemülve kivirul – otthon viszont mint kifacsart citrom? * Polgárjogi aktivisták ügyének védelme miatt elesel könnyen teljesíthető pénzes megbízásoktól… * Úgy járhatsz, mint József A. és Babits: publikálják még (elme)orvosi leleteidet is…! * Látnod kell, milyen baromságokat, felesleges limlomokat, káros silányságokat stb. adnak ki közpénzből, te meg hiába kilincselsz minimális támogatásért * Többen olvassák ex-szerelmed bosszúálló szennyes-kiteregetését mint a te lelkedből gyöngyként kiizzadt, vagy tengerfenékről mélybúvárkodott verseidet! * Híres emberek gyerekeink sorsa is méltán aggodalommal tölthet el: vagy elkallódik, leépül, vagy pont téged akar utánozni, vagy te leszel a legnagyobb ellensége stb. * Miközben alázattal jó és nagy ügyet szolgál, mégis szörnyű önzőnek érzi magát? * Lehetsz más, mint pl. egy Szabó Lőrinc: ha akarom szent, ha akarom szörnyeteg? * A kibontakozó tehetség főként másnak áldás – neked ellenkezőleg: inkább átok… * Próbáld elképzelni, hogy milyen lehet egy egész életen át megvesztegethetetlennek maradni, nem téve különbséget kis és nagy dolgokban * Mint aki rohanó vad hegyi folyókban evezve kerülgetné a Szküllákat és a Kharübdiszeket… * A betegjogi képviselőn vezetődnek le a kórházban felgyűlt feszültségek * Előbb állást ígérnek, majd munkát se kap – a végén már megélni se tud… * Talán sose derül ki: tehetségtelen műkedvelő vagy, vagy tényleg titkosan feketelistázott? * Ha hosszú életű akarsz lenni a Földön, ne légy maffia ügyben vizsgálóbíró, ügyész stb.! * Nem kell, hogy hátráltassanak! Már az is elég, ha nem kapsz támogatást és véged… * A meg- élhetésüket anyafarkasként védő sarlatánokkal, kontárokkal küzdhetsz… * Ady Endre – A Hortobágy poétája Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett.
LAST_UPDATED2

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 20.

Írta: Jenő
2016. szeptember 22. csütörtök, 18:27
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 20. Babits Mihály A vén kötéltáncos I. Nosza feszítsd ki font köteled kösd lábra táncos cipellődet. Fogd kézbe hosszú súlyzórudad: tudnád-e még, mint egyszer tudtad? Amíg élsz, ugrálj! Lássuk, hires! Győzi-e jobban más ha kiles? Kilestük titkod, csináljuk is még néha-néha cifrázzuk is. Lépted habozó, bokád remeg, könnyekbe vakul gyönge szemed: de a mi falkánk halad, halad előre, vissza könnyen szalad. Felhők mezője lábunk alatt: mit bánjuk, mi van a felhők alatt! II. Addig beszélnek: fogom magam kihozom súlyos aranyrudam fölveszem táncos cipellőmet vonom kötelem felhők felett. Jól tudom, mi van a felhők alatt: szájas mélységek, szúrós falak. Mint roncsolt arc a fátyol mögött, olyan a táj és rajta a köd. Szikla kisebzett, föld megrepedt. Görcs húzza össze a hegyeket. Borzong a bozót, az erdő fut, lázas a város, elakad az út minden bérc fojtott tűz-csobolyó vonaglik ágyában a négy folyó. III. Kínpanoráma! iszonyu sors! Óh bús bátorság, mire sodorsz? Bár volnék könnyű, hólyag gyanánt, ne látnék semmit, jó vak gyanánt, Szirt engem öklel, tűz nekem fáj fojtó folyó és tályogos táj. Kásás hidegláz! zöld szédület! Lerúgom táncos cipellőmet. Szorul a szívem, ámolyodom vad vízbe ejtem aranybotom. Óh folyó, ránts le iszapodba! Vak tűz, égess el kicsapódva! Temess el, erdő! taposs el, út! Boldogtalan ki magasan fut. * Saját keresztje mellett egy darabig még másokét is cipeli fel-fel a Kálvária dombra… * Olyan szigorú kritikát igényelsz, hogy az már-már mazochizmust súrolja… * Ha legalább egy, egyetlenegy értő befogadó lenne, már nem vagy félkarú szellemóriás! * Az erotika új költői nyelvén kísérletezik, de csak a Dörmögő Dömötör, vagy a Pajtás szerű újságokba írhat… * Lehetsz te egy Pege Aladár – a Vígmatrózban kell éjszaka vendéglátózni… * A túl sok gyónás, panasz és Gulag visszaemlékezés meghallgatásába, rögzítésébe is megbetegedhet a lélek… * Oly korban él, amikor a bölcselőket feleslegesnek, sőt károsnak, nemkívánatosnak tartják… * Pillanatonként ötlenek fel a gondolatok, amiket éppily gyorsan el is vetsz, majd megbánod… * A papíron még alig valami olvasni érdemes, de a papírkosarat egyfolytában üríteni kell… * Előbb gúzsba kötik, majd táncra cukkolják: most mutasd meg, mit tudsz! * Hiába nő idővel a rutinod, ha ezzel nem fordított arányban a lámpalázad is… * Úgy kell elvégezni iskolákat, letenni vizsgákat, papírokat szerezni, hogy közben mégse mossák ki agyad… * Nappal szervezkedsz, adminisztrálsz, éjszaka csillagászkodsz – alvás helyett élénkítők… * Egy kócerájban kell eszközeid összebuherálni s nagy intézeteket kihívni és magad mögé utasítani! * Szonettjeid ívre, kilóra mérik – még jó, ha nem a hentes zsírpapírja lesz… * A csatában őt tolják előre, győzelem után nevét is törlik a történelemből… * Kimeríthetetlen arzenállal demoralizálnak, hátha sikerül elérniük: magadtól is feladod… * Ha egyik klikk székét sem foglalod el, könnyen a pad alatt, két pad között találod magad… * Fütyülés és lehurrogás légkörében mondod parlamenti „szűzbeszédedet”… * A passzív diákok rád ásítoznak – az aktívabbak köpő-csővel becélozgatnak, a még pofátlanabbak nyíltan inzultálnak…. * Lehallgatják a hálószobád, s még jó, ha nem az interneten szellőztetik ki… * Sok tudás, lelemény és bátorság kell a Döbrögi uraságok háromszori elfenekeléséhez! * Még egy Hrabalnak se volt könnyű tartósan elfogadni azt a helyzet, hogy „ingyenélő” - az asszony tartja el… * Amikor osztozkodik a cigánybanda, és hiába járna mindenkinek: de nem jut… * Sokáig maradsz „fiatal pályakezdő”, amíg ki nem halnak a nagy öregek, a gerontokraták… * Más fix, zsíros állami megrendelésre dolgozik, te a labilis piacon naponként küzdesz a fennmaradásért… * A mindenséggel méri meg magát: egyre magasabb és magasabb csúcsot kísérel először, vagy másként megmászni… * Az ámokfutó gyilkost szabályosan üldözi, míg az semmilyen eszköztől nem riad vissza… * * Fertőtlenítni akarnád az ivóvizet – a nép meg kútmérgezéssel vádol, s akár meg is ölik az életmentőjüket! * Nagy dolog a törvény adta sajtószabadság, de ezt újra és újra neked is ki kell harcolni…! * Beleremeg kezed és hangod amilyen nagy felelősség százezrekhez szólni… * Önhibádon kívül vagy nincs munkád, vagy gyilkos tempót diktál a határidő… * Minimum 8+4+5= 17 év „diákmunka” után se lakásod, se állásod, se hiteled… * Amíg mások pankrációzgatnak, te élethalálharcban küzdő gladiátor vagy… * A rablógyilkos kárvallottjai tömegben mégis inkább Jézust feszítik meg… * Nincs nyugodt légkör szellemi munkádhoz: zaklatás, feljelentés, becitálás váltják egymást… * Hogy tehetséges diákokat menthess, fogad szíva egy protekcióst is fel kell venned… * Ha teológiát akartál tanulni, egy évvel tovább sorkatonáskodhattál, végignézve: a többiek civilben hazamennek… * Ha nincs mellette Sancho Panza, Balga stb. fantaszta lesz, ha meg ott van, a földhöz ragad? * Hol találsz egy olyan társat, aki életed végéig hisz benned és ki is tart? Enélkül meg szinte lehetetlen nagyot, világrekordot dobni… * A hazai pályán maradsz, pedig jobb feltételekkel „idegenlégióskodhatnál”… * Külországban karrier csinált, mégis hazajön hazát emelni, de itt meg lehúzza a mocsár… * Még életében „leleplező” könyvet ír róla a szomszéd és a fűszeres segéd… * Kabátlopási ügyekbe kevernek – a pedofília vádból hátha rád ragad valami! * Még sírjában se lehet nyugtod: ott is foroghatsz a szellemi hullarablók miatt… * Kik állnak majd a sírodnál és kik mondjál el, hogy ki voltál? * Még meg se haltál, máris meghamisítják vagy szétrabolják, széthordják a teljes életműved… * A kiszámíthatatlanul hullámzó kultúr- és tudománypolitika elszenvedője: mire megszokná és alkalmazkodna, már teljesen más a főirány… * Lennél mozgássérült gyerekek emberfeletti türelmű, invenciójú mínuszból nullára felhozó konduktora? (miközben kiközösít az orvostársadalom) * Hogy szavai hitelt érdemeljenek, a cigányövezet közepébe kell költöznie… * Hiába őstehetség vagy későn érő típus: kegyelem-ketteseken múlhat iskoláinak elvégzése… * Latinovits Zoltán sem végzett főiskolát, mégis vagy épp ezért lett bolond és király… * Életfogytig elítélt nehéz fiúk börtönében próbálsz igét is hirdetni, megtérést prédikálni? * Korrupció ellen fellépő, koncepciós perrel elítélt zsaruként a börtönben… * Politikai fogoly, akit a smasszerek mellett a közbűntényesek is szívatnak… * Nemcsak elérni nehéz a magas szintet, de hosszú távon azt meg is kell, kellene tartani… * Ha valamiben te vagy a legjobb, mindenki téged akar megelőzni, legyőzni, s nem mindig a fair play szabályait betartva… * Járni siralomházba vigaszt nyújtani: lelki békét- megbocsátást katalizálni – fel van adva a lecke! * Babits Mihály Cigány a siralomházban Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny. Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó. Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya. És örül hogy -- ha nem bírja már s minden összetört -- átléphet az udvari erkély rácsán s magához rántja jó anyja, a föld. Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár! Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó?
LAST_UPDATED2

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 19.

Írta: Jenő
2016. szeptember 22. csütörtök, 06:45
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 19. Illyés Gyula Koldusok Jöttek a koldusok naponta, tarisznya kétfelől nyakukba – harsogva, fennen énekelve kapaszkodtak föl a hegyekre. S ereszkedtek le libasorban hosszú felhőt verve a porban, fújtak templomi éneket, jósoltak szörnyű éveket. Vállukon kétfelől tarisznya, jöttek a hegyről nagy visítva, nyakukban zacskók ennek, annak, lisztnek, kenyérnek – amit adnak! Mintha csak a szél hozná mindet: zacskók, szütyők, rossz kendők, ingek rongy-szárnyai közt tántorogtak, egy szellőszóra föllobogtak. Szinte repdestek, énekelvén! Azóta is így képzelem én az angyalokat – öregeknek, énekelnek és kéregetnek. Jöttek egyenként, görbe bottal, egy lábavesztett köztük lóval, kicsi szekérben, mint egy bálvány, kövéren, sötéten kántálván! Nem kért az semmit önmagának, csak egy kis szénát a lovának, egy kis szénát a saroglyába, hol már egy fél petrence álla. Sánták érkeztek nagy mankókkal és vakok sápadt kislányokkal, ők nyújtották a csempe bögrét, a kanálnyi zsírt belekenték. És némák, akik csak hörögtek, szapora könnyeket töröltek és mutogattak a torkukra, majd a távolba, majd hasukra. És undorítók, oly sebekkel, akikhez már a szegény ember fia-leánya mert csak szólni, a szörnyű kézbe krajcárt nyomni. És őrültek, kik fintort vágva csak beröhögtek a konyhákba; követeltek, ha meg nem kapták, a szemérmüket mutogatták. És bohók, játszik, komor szentek, kik nagy csontolvasót cipeltek, s özvegyek, hülyék össze-vissza dalolva, zengve, sipítozva. Jöttek, csak jöttek, egyre jöttek, micsoda földről özönlöttek, mily szörnyű múltból, ahol karjuk elmaradt szemük, lábuk, orruk. Mily vad világból, amely ottan kezdődött fent a hegyoldalban, hol az országút lapult s tért el tele varázzsal és veszéllyel. Jöttek bőgve a vad csatából, rettentő ütések nyomával, mint dorongolt eb a kertvégbe, a szegény népek küszöbére. Volt köztük régi rab és elvert pap és olyan, ki ölt már embert, hajdani dáma és diák is, volt köztük még egy vén betyár is. Jöttek s mentek üvöltve s mégis hogy mentem volna vélük én is el, ki a messzi nagy világba, egy próba-szerencse csatára. * Nyilván- tartanak – nyilván tartanak tőled: titkos fekete- listákon a neved * Vörös posztó a Hatalom szemében: megvadulva sokszor legázolja, megtiporja… * Naponként újra ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak... * Tábornokként arról muszáj döntened, melyik csapatod kell most a biztos halálba küldened… * Tehetetlenül kell ismét végignézned: a kezed között hal meg kis beteged… * Ki lehetsz téve titkos vagy nyílt házkutatásnak, magánéleted ellehetetlenítésének, családi fészked bemocskolásának, kézirataid elkobzásának, megsemmisítésének… * Ha a papi pályát választod, tudnod kell kvázi üvegfalú házban élned… * Jó ügyekkel vagy könyvekkel házal, de ők inkább a betörőt engednék be… * Hiába tudják: Michelangelo vagy – annál inkább szék- lábakat kell faragnod… * Veled statuálnak példát, hogy újságíró kollegáidat szigorúbb öncenzúrára bírják rá… * Új numerus clausus léphet életbe korlátozva diploma- és állásszerzésed… * Elsőgenerációs cigány értelmiségiként, állandó bizonyítási kényszerben helytállni a „szabad versenyben”… * Még egy csillagász Kepler is gagyi horoszkópok gyártására kényszerült… * Sok-sok meghívást kapsz távoli kis falvakba – nehéz a visszautasítás, nehéz az időd védelme * Vissza- utasíthatatlan felkérést kapsz, hogy verssel, poémával felköszöntsd a Vezért… * Gyermek- és ifjúkorod áldoztad a balettért, pályád a lábaddal együtt törik ketté * Vagy nem kap megrendelést köztéri szoborra, vagy még életében ledöntik… * Isten kiválasztott nagy embereként téged a Sátán is sokkal jobban, és többször kísért! * Éltében leköpve- megvetve éhezett, holta után bankárok licitálnak képeire… * Egy Pál apostol szőnyegeket szőtt, Spinoza üvegeket csiszolt, Hamvas Béla raktáros volt, Szerb Antal munkaszolgálatos – Te mire számítasz? * * A lelki szegény és a szent együgyű boldogsága adva van – neked csak feladva, fájó igazságok megtalálásán át… * Tehetetlenül végig kell nézned, ahogy a tollaiddal ékeskedők illegetik-billegetik magukat… * Sokszor fel-felébred benned a gyötrő gyanakvás: lehet, hogy csak egy kis epigon vagyok? * Nem könnyű magadban legyőzni - hisz még mindenfelől táplálják is - az autodidakták kisebbrendűségi érzését… * Neked kell bemenni az oroszlánbarlangba, és oda csak egy hangszert vihetsz be magaddal, mást nem… * Ha mindenki szabadlábon levő bolondként bánik vele, hogy lehet meggátolni, hogy nem legyen tényleg azzá? * Félek, hogy nem szóltok rám: a régi dicsőségemből szeretnék ma is megélni… * Még egy - a nem megalkuvásaitól hírhedt - Arany János is azt írta: pályám bére éget, mint Nessus vére… * Sok hűhó semmiért? Erre a leg- nagyobb esélyed éppenséggel hol máshol, mint a szellemi pályán van… * Sok terve meghiúsul, sok kudarc éri, s így hol magára, hol másra támad s egyre jobban izolálódik… * Önként adod a véred, életed nagyrészét, de sem itt és most, sem pedig később ne várj viszonzást! * Az a püspök vagy, aki befogadja az ex fegyencet, akitől óvják, aki meglopja, s ezt fejedre is olvassák… * * Egy szórakozott prof sok mindennek ki van téve: például gondnokság alá is vehetik…? * Sokszor a hallgatásod a lehető legtöbb, amit tehetsz, pedig úgy üvöltenél már… * Kegyetlen versenyt futsz a gyilkos kórral az ellenszerért: és milyen, de milyen kevés eséllyel… * Saját ügyed teljesen Istenre bízva másokéért perelsz és ágálsz az összes evilági fórum előtt… * A pápának hadserege, neked meg pénzed sincs – „csak” igazságod van, ha van… * Amennyire biztos, hogy gyereked éhes lesz, olyannyira bizonytalan a gázsid… * Krakéler profi párbajozó köt beléd – vagy kiállsz, vagy oda a becsületed… Vagy el kell menned belakott városodból… * Akkor is előre törsz, kúszol-mászol, ha senki, de senki se követ, biztosít… * Egyik percben szinte, majdnem „mindenhatónak”, a másikban meg szinte „impotensnek” érzed magad – és nem könnyű nap mint nap megélni ezeket az önértékelési szélsőségeket… * Ha közszereplést vállalsz, sok becsületsértéseknek le kell peregnie rólad – itt tényleg az a legény, aki állja… * Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz… * Ha te vagy a frontember, akkor mosolyogva kell tűrnöd még a csápolók tapizását, fogdosását is… * Híres vagy, hogyha ezt akartad, s hány hét a világ, te bolond… * Nem akartad, de mégis „rajongóid” lettek – elvárásokkal és üldözésükkel… * A margón magadra hagynak, ha a középpontba kerülsz: elözönlenek… * A szorgalmas kiskaliberű hangyáktól megkapja a muzsikus tücsöknek dukáló kioktatást… * Ő önként állt a katedrára, míg diákjai tankötelesként ülnek vele szemben – s e szembeülésből könnyen szembenállás alakul ki… * A rivaldafény, a taps az éltető közege, de mi lesz a kiöregedett bohóccal? * Fényképed könyvekben, plakátokon - meggyalázások, le3köpések, „fekete mágia” szabad prédája… * A független értékbecslő se a vevőnek, se az eladónak nem tehet eleget, mindkettő rajta verheti el a port… * A vádlott mindig túl súlyosnak, az ügyész túl enyhének érzi, tartja az ítéletedet… * Már a kereszten feszül, de még gúnyolják: istengyermek, mentsd magad! * Kódolva ugyan, de a háziorvostól várnák a család tagjainak a lelki problémáinak megoldását is… * Folyton döntened kell, melyik család életébe és mennyire – ne – avatkozz be * Minél komolyabban veszi a hivatását, annál sűrűbben- jobban kételkedik magában? * Magadra vess, ha össze-vissza buherált tolókocsid a BMW ellen lemarad a „szabad versenyen”… * Vagy a kitelepítésben senyved – vagy a gaz górék előtt produkálja magát? * Arany János KOLDUS-ÉNEK Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki... Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki, Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen, Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik; Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig. Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal, Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal: Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott! - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen, Koldusbotom miatt más piruljon, én nem! Ha tisztét mindenki tette volna, mint én, Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném: Sántán is, bénán is, töltenék víg napot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér! Hozzáfoghatót a történet nem ösmér. Mi haszna! az erőt ásta benső féreg: Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek; Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...! Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért: Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget, Kocsmaházba térek egy ital bor végett; Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Megitél a világ, hogy részeges vagyok, Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok: Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi, Megszokná az ember végre föl se venni: Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!... - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul, Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul; "Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen", És a cigány húzza, áldja meg az Isten; Könnye pergi át a barna ábrázatot... - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám, Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám; Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok: Majd olvas belőle egykor unokátok Dicsőségetekről egy-két igaz lapot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott. Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem, Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem. Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban, Korántsem gyanítva, milyen igazam van: Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen, Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében. (1850)
LAST_UPDATED2

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 18.

Írta: Jenő
2016. szeptember 21. szerda, 09:31
Nagy Jenciklopédia – XXI. Értelmiségiek, segítők, vezetők Nagy magyar életminőség-vizsgálatok Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 18. Sajó Sándor: Magyarnak születtem Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája, Édesanyám keble azzá ringatott; Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja, S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog. Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik, Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén: Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig Ezer változatját mind átérzem én. Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban Arcomon az érzés büszkébbre pirul: Nemzeti létünkben ami fénysugár van, Mind lelkembe árad multak ormirul! Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái, Dicsőséges hősök, véres viharok! Rajtatok hevülni, titeket csodálni- Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb? Magyarnak születtem. Keblembe hordom Tünt századainknak fájó örökét: Kedvembe' ha víg is, van valami zordon, Mint sorsunkba' mindig valami sötét... Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre, Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt, S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne, Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt... Magyarnak születtem. Szeretem e földet Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én; Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,- Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén! Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,- Ezt a csodás érzést hogy is értené! Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad, Ha rút árulás tör idegen felé... Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem, Aki köztünk él bár, mégsem él velünk; Idegen bolygóként jár a magyar égen S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk; Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza, Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül, S féltett eszményinket gyáván meggyalázva Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül... Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot: Dicsőség, szegénység égi végzetét; De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot, Aki megtagadja magyar nemzetét! Honát pazarolva bolyong a világon, Itthon léha gőg van szívén és szaván,- Bús haragom üszkét a szemébe vágom: Félre innen hitvány, ez az én hazám! Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve Virrasztom a nemzet jogos álmait, Érte buzdolok föl búra vagy örömre, Érte gyúl szívemben a kétség s a hit; Érte száll fohászom az Ég trónusához: Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt, Hitvallása légyen: hűség a hazához És szeresse bölcsen, férfitettel őt! Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted Számomra e sorsot népek Istene! Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted, Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele. És ha van még árnyék ezen a szerelmen, Óh világosítsd meg vágyó lelkemet: Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem, Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek! * Vagy családi könyvtár se volt, vagy csak éjjel titokban olvashattál, és ha rajtakaptak, akkor kaptál a fejedre… * Mint első- generációs értelmiségi otthonról kevés motivációt kaptál, sőt: lebeszéltek, elrettentettek – neadjisten, még ki is tagadtak… * Ha színésznő akar lenni, akkor ismerősei körében máris leendő kurvának nézik… * Pálya- alkalmassági vizsgafeladatok: olvasd el mit írt a kortárs kritika Csontváryról, Karinthyról, vagy Babits és Kosztolányi a késve érő-érkező Adyról… * Szétosztod királyi kincseidet, neked viszont naponta alamizsnáért kell koldulni… * Ha netalántán „kigojózást” észlelnél is, akkor sem eshetsz az antiszemitizmus csapdába… * Bármennyire aláaknázott terület: tisztán fel kell tenned az égető zsidókérdéseidet, nem utolsósorban a kis zsidókért * Neked kell akasztófa alatt példát mutatnod, hogy csak a bűnt gyűlöld, a bűnös embert nem! * Akt- festményed sorsáról nem a publikum, vagy a zsűri, de erkölcsrendész vagy a közterület- felügyelő dönt * Rengeteg gyakorolás teszi a mestert: te még indiszponáltan sem mehetsz egy szint alá… * Eleve túl sok stressz, hogy a csúcsformádat hajszálpontosan kellene időzítened * Annak tudatában kell kőkeményen dolgoznod, hogy ettől még nem biztos a siker… (és sokkal valószínűbb a kudarc…) * Életfogytig kutatsz gyógyszert, ásod fel a sivatagot stb. – és mégis jó esélyed van rá: a végén szinte semmi eredmény * Napi szinten visszajelzett sikerélményed akkor van, ha a munkád szünetben gulyást főzöl és mosogatsz… * Mire minden elemi lét- és munkafeltételt előállít, addigra már nem is akar semmit vagy elbóbiskol… * Már éppen publikálnál, levédenél stb., mikor értesülsz róla: éppen megelőztek! * Olyan Isten háta mögötti helyre kerülsz, ahol nincs kivel eszmét cserélni, vitatkozni… * Egykor a világ meg- váltására készült, ma meg még az írógépét sem tudja a zaciból kiváltani… * A zsákba- macskában oly feleség volt, aki cerberusként őriz dolgozószobádban… * Kénytelen vagy szeretett néped- nemzeted bűneit keményen ostorozni – ami nem éppen hálás szerep… * Neked kell a fájó igazságokat kimondani, s nincs teljes érzéstelenítés, hiába lesz később hálás érte az érintett… * Bírnod és tűrnöd kell, hogy érzéstelenítés nélkül vagdossanak a fejedhez fájó „igazságokat”, hisz aki ítél, az irgalmatlanul megítéltetik! * A gyermekszülés bábáskodására esküdt, de sokkal többször inkább magzatelhajtást várnak tőle, olykor nem legális és nem normál körülmények között. * Csak a balsors nyitott neked teret: bugyuta reklámversikéket írogathatsz, hogy éjszaka megírhasd ihletett műveidet… * Mágusedző vagy a győzelmekig, de vereség után már kötik az útilaput talpa alá… * Akármilyen méltányos ítéletet is hoztál, az elítélt és családja zaklat és fenyeget, és némelyiket be is váltja… * Egy ismeretlen öngyilkos önjelöltben kellene telefonon át tartanod a lelket… * Nem túl hálás szerep sokkolva felébreszteni szellemi álomszuszék „tesóidat”… * Amit kutatsz, arról nem beszélnek – s a dokumentumok 25 évre titkosítva... * Veszélyes misszióddal járhat, hogy szőröstül-bőröstül felfalnak a „vadak”, ha éppen Isten, vagy a felettes kannibálokhoz küld, s te engedelmességi fogadalmat tettél mindkettőnek! * Mintha naponként újra le kellene tenned a pályaalkalmassági vizsgádat – nemcsak a világ, hanem saját magad előtt is (csak a dilettánsok nem bizonytalanodnak el!) * Hiába vagy felkészült, tehetséges és szorgalmas, jól időzíted csúcsformádat, ha a szerencse nem pártol, ha a publikum rosszindulatú… stb. stb. * Vagy bűntudatosan lóg lázas semmittevésben, vagy az égő, összedőlő házból próbál embert menteni! * A vad- rezervátumban olykor testi épséged, életed is kockáztatod a mindenre kész orv- vadász bandát üldözve… * * Ha beválik előrejelzése, az természetes, ha nem, akkor szidják, átokozzák a meteorológust, a jóst, a futurológust… * A te verseddel vallanak szerelmet pont annak a lánynak, aki még csak rád se néz… * Házi- tanítóként az úrfi lelki vezetője vagy, de a taknyát és csizmáját beléd törölheti… * Hospice szolgálatban végstádiumban levő, leépült, megkeseredett emberek testét-lelkét ápolod és gondozod… * Gyanakvó, zsémbes és keserű öregek házába vagy elfekvőbe varázsolna derűt, jó hangulatot, békét… * Szép, korszerű, ökonomikus és a családra szabott házat tervez, de az újgazdag „kisisten” egész másként végez… * Szülőanyja- apja volt a műnek, de annyit „adaptálták”, annyira átdolgozták hogy már ő sem ismer rá, de az ő rossz hírét kelti… * Sóvár gyerekszemek kalácsot kérnek tőled, de te csak tanácsot tudsz adni… * * Ha győztek, az a csapat érdeme – a vereségért viszont ő egyedül viszi el a balhét… * Nem korlátolt, de teljes anyagi felelősséggel tartozol minden egyes kisebb és nagyobb baklövésért… * Szülei már, munkája még nem tudhatja értelmiségiként eltartani: koldusdiákként nyomorog * Ha nem lövöd le gyereked fejéről az almát, akkor biztosan meghal, így csak lehet… * Neked kellene győzni a maratoni táncversenyen, vagy minimum félbeszakad pályád… * Csak leállítottad a félrebeszélő önjelölt néptribunt a magyar március idusán: ezért az egyetemről kitiltva börtönbe kellett menned! * Se a börtönben, se szabadulásod után nem képezheted tovább magad – neked ez büntetés, másnak jutalom.. * Kényszerrel egy lebutító és lélekdurvító szociális és szellemi közegbe telepítenek (ami meg is edzhetne, ha nem ölne meg…) * Incommunicado: teljesen elvágva a híradástól és a hírvételtől, az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől * Rendőri megfigyelés alá helyeznek, hogy elriasszák tőled pályatársaidat, és – sajnos – jó eséllyel sikerül is téged izolálniuk… * Ha jó pap, tanár, orvos akar lenni, akkor neki tényleg holtáig kell mégpedig nem tessék-lássék, hanem igen intenzíven tanulnia… * Elég egy hiba-műhiba a szülés levezetésekor, máris egy életre, haláláig autista lehet a gyerek… * Nagy zajt csap körülötted az életpiac – alig hallod az isteni sugallatokat… * A te „vétkeidért” gyermekeden állnak bosszút, meggátolva továbbtanulását, vagy jobb elhelyezkedését stb. * Rágalom- hadjárat indul ellened: ráadásul pont abban az időszakban, amikor te védekezésre képtelen állapotban vagy! * A humorista nem kap díjat, vagy ha kap, az olykor még annál is rosszabb, akár csak a szégyen jár vele… * Hogy pár percig önfeledten nevess, a humorista napokig gyötri az agyát, ahogy Heltai verse írja: „de ronda pálya” * Régóta tart alkotói válságod s depressziód és nincs fény az alagút végén, és nincs már mániás szakasz sem. * Vajon kapsz-e égi segítséget? Tudsz-e évekig türelemmel várni, míg eljön a te időd? Nagy kérdés. * Az erkölcsi etalon szerepét osztva rád a pályatársaid elvárják: „éhezzél!” vagy halj meg… * Lassan emelkedett nagyon magasra, majd meredeken zuhant a mélységbe * Ady Endre: Seregesen senkik jönnek Minden semmirevalónak, Gácsnak, svábnak és zsidónak Grádics adatott: Itt alant már csak egyedül Maradok. Sürög a vad, magyar élet, Még a némák is beszélnek S uccám ellepik S bárki taknyost egy bősz iram Felrepit. Seregesen senkik jönnek, Megrabolnak, elköszönnek Gúnnyal, szabadon, Mi bennem gyűlt, mindenkié A vagyon. Mind a szépet, amit hoztam S ami uj, nagy, átkozottan Sok, pazar ige: Úri, léha nullák raja Söpri be. Álmagyarok s jöttment népség S cimeres, ronda cselédség S nagyúri nagyok: Ez időben, itt, valaki: Én vagyok. Uj igéim tán nem hatnak, Rossz frigyesim elhagyhatnak S nőhet a fülem, De nem lesz itt semmi, soha Nélkülem. Nyugat • / • 1911 • / • 1911. 6. szám
LAST_UPDATED2