George Cziffra - Cziffra György |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2016. május 11. szerda, 08:06 |
-
-
-
George Cziffra playing Liszt Hungarian Rhapsody No.6.
-
This is a must see video of cziffra! He does a bunch of improv and basically shows off his skill while warming up. Note: This is ...
-
Cziffra's first recording of Chopin's Waltzes. Cziffra plays the Waltzes as miniature tone poems - the faster tempo Waltzes are ...
-
Zenebutik adása/Recorded from Hungary Television...
-
Georges Cziffra- Documentary.
-
I love this version, specially the speed up in the beginning of the coda.
-
Filmhíradó, 1934. február. "Czifra Gyuri, a Zeneművészeti Főiskola legutóbbi hangversenyén tehetségével feltűnt ...
-
Pianist: Gyorgy (Georges) Cziffra playing Liszt's "Grand Galop Chromatique," in E-flat major S. 219. I read on someone elses ...
-
-
-
-
A Start Plusz vendégei Sárik Péter jazz zongoraművész és Balázs János, Liszt-díjas zongoraművész. A legfrissebb hírekért ...
-
PIANO LEGEND GYORGY CZIFFRA ENJOYED PLAYING FRENCH BAROQUE PIECES. HERE HE PERFORMS LULLY'S ...
-
Balázs János zongoraművésszel, a fesztivál művészeti vezetőjével, Snétberger Ferenc gitárművésszel, Vásáry Tamás ...
-
LEGENDARY PIANIST GYORGY CZIFFRA BRINGS OUT THE ACHING NOSTALGIA OF THE FIRST MOVEMENT OF ...
-
-
-
Georges(György) Cziffra live in Paris during 1957 performing his own arrangement of Flight of the Bumblebee by Nikolai ...
-
Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) Three Fantasies or Caprices II.Scherzo - Presto Cziffra ...
|
LAST_UPDATED2 |
Életminőség-őrzés és javítás példatár – I. |
|
|
|
Írta: Jenő
|
2016. május 09. hétfő, 11:46 |
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely
Életminőség-őrzés és javítás példatár – I. – 1 - 48.
Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
(J.A.)
*
Veres Péter:
Ha nem lehettél szálfa
Kapaszkodj meg ebbe a földbe erősen, magyarom, Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.
Nézd a tarackot, nem árthat annak se aszály, se árvíz, se fagy, se tűz, hiába perzselik azt fönt, s hiába vagdalják alant. Tavasszal nem mozdul, azt hinnéd, kihalt, pedig azalatt, ott lenne a mélyben ágakat ereszt, acélhegyű gyökerével bejárja a sívó homokot, a zörgő kavicsot; a sovány agyagot éppúgy, mint a buja televényt, szorgosan furkál, terjed, telepít, s mire a tavasz virágzó füvei száraz avarrá válnak, ő vígan zöldell újra, s buja sűrűségét felmutatja a nyárnak.
Vagy nézd a perjét, hiába fordítja ki eke, hiába tépi szét a kegyetlen borona, ahová kerül, ott ragad, gyökerei mindjárt új szálakat eresztenek, lekötnek, tanyát vernek, s holnap a gazda szemébe nevetnek.
Ez a föld itt a tiéd, tartsad hát erősen, magyarom, ha nem lehettél benne szálfa, legyél csak cserje, vagy legyél csak gyom.
Nézd csak a tippant, a szikes puszták apró bokrait. Nyár végén kiégnek s még torsaikat is porrá veri ezernyi birkaláb. Tavasszal mégis kibújnak, s pici magvaikkal telt zászlóikat vígan lengetik a sovány pusztai szelek.
Vagy nézd a sziksalátát, a lekaszált ájult füvei közül kiugrik hirtelen, s ehetetlen kórójának örök lila virágával fenn tarja az életet a halott mezők felett
Nézd a töviseket is: a gyengén szúrót, a cigánymogyorót, a gerlicetövist és az ördögszekeret.
Nézd a messze viruló bogáncsot s a ravaszul lapuló királydinnyét. Hiába írtja ezeket csőszök, kerülők serege, hiába röpködnek bennük írott parancsok, nem engednek, újra és ezerszer újra visszajönnek – és szúrnak, mert egyebet nem tehetnek.
Szúrj hát te is, de ne engedd ezt a földet, magyarom, ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.
S hogyha nem élhetsz magadnak, virágod legyen mérges, mint a kutyatej, ágaid legyenek tüskések, mint a vadrózsa, legyenek görbék, mint a galagonya, gyümölcsöd legyen fanyar, mint a vadkökény, vagy legyen keserű, mint a farkasalma, – csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.
Ez a föld a tiéd, tartsd hát meg magadnak, magyarom, ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.
*
- Nem tudok betelni a májusi szín- és illatorgiával
- Örvendek, hogy sikerült egy kis kertes házba költöznöm
- Milyen jó, hogy nem egyszerre teremnek a honi gyümölcsök
- Eldöntöm, hogy a kertben mi a gaz és mi a kultúrnövény…
- A zöld pázsitra heveredek – unokáimmal hancúrozok
- Ha becsukom az ablakom, nem hallatszik az autómoraj
- Hajnalban madárfüttyök ébresztenek, s hívnak ébren élni
- Mindig a saját otthonomban végezhetem el nagydolgomat
- Egy frissítő fejmosás, gőzölgő kávé – szép lassan indul a nap
- Mindenhova időben indulok, s inkább előbb érkezem
- A pontosság a királyok udvariassága – megtiszteljük egymást
- Nem engedem, hogy időm rabolják – én se lopom másokét
- Örvendek, hogy halandó vagyok, különben lopnám a napot
- Dünnyögök egy sor Petőfit, s máris varázskörbe kerülök
- Lehozom néked a csillagokat, de megpucolom a krumplit is
- Ha nem nézi ki a számból, kutyusomnak is marad egy falat
- Az utcánkban mindenkinek köszönök, s kicsalok egy mosolyt
- Felpattanok a bringámra és becsatangolom a környéket
- Könyvtáram áldott magányában a nagy szellemekkel társalgom
- A regényeket olvasva utazom a nagyvilágban és a múltban
- Tom Sawyer vagyok, aki tutajt ácsol és átkel a folyón
- Mindig tudom, hogy hol áll a fejem és helyén a szívem
- Ha a kanapén elbóbiskolok, van, aki betakarjon
- Keresem, s megtalálom a legpihentetőbb testhelyzetet
- A főszereplője is lehetek egy általam is írt életfilmnek
- Igyekszem legjobban eljátszani adott-vállalt szerepeimet
- Jó érzés konstatálnom, hogy jókor és jó helyre születtem
- Élvezkedek a magyar nyelv életrevaló hagyatékában
- Ismerem önmagam, kerülöm a kísértő alkalmakat
- Az urakkal nem cseresznyézek egy tálból
- Biztató kísérletek után siker koronázza főzésem
- Örvendek, hogy engem a Jóisten férfinak teremtett
- Mindennapi öröm a velem élő Nő ténye és lénye
- Okosan engedek, nem szamár szenvedek
- A lényegen kívül mindenből engedek
- Kompromisszumra törekszem/megalkuvást kerülöm
- Komótosan hörpölgetem magyar kefirem + házi kenyér
- Bejáratom, kitaposom és váltogatom a cipőm
- A gatyáimat sűrűn váltogatom, az elveim ritkán/soha
- Mezítláb járkálok bent is, kint is – a csupasz anyaföldön
- Évszak – napszak – alkalom: alkalmazkodó öltözködés
- Rövid üröm, hosszú öröm – hálával fogadom: fájó igazság
- Akinek adok a véleményére, attól kérek és kapok is
- Minden kezdet nehéz, de egy jó kezdés, fél siker…
- Kockázat nélkül nincs „üzlet” – aki mer, az nyer
- Merek élni: kezdeni, kalandozni, vállalkozni, szeretni…
- Humorral, bolondozással fűszerezem nem szürke életem
- A teljesértékű, boldog élet, nem csak jogom, de kötelességem
|
LAST_UPDATED2 |
|
Írta: Jenő
|
2016. május 06. péntek, 08:14 |
József Attila: Május
A rengő lomb virágban ég és készül a gyümölcsre, a nyilt uccára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak repülnek. S az aranyba vont ég alatt, - mert beköszönt az ünnep - a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet!
Sokat szerint május a legszebb hónap. Nézzük, honnan eredeztetik a nevét!
Májust egyesek szerint Maia római istennőről nevezték el, aki a termékenység istennője. Más vélemények szerint Maia férfi párja Maius is a névadó. A hónap jelképe a zöldruhás, virágfüzéres ifjú, jobbjában az Ikrek rózsakoszorús emblémájával, baljában kosár, tele eperrel és más májusi csemegékkel. Az év ötödik hónapja. Régi magyar neve: Pünkösd hava., a székelynaptár szerint az ígéret hava.
Május 1.
Május 1-jének pogány eredetű szokásai a zöld lombokba öltözött alakoskodók felvonulása, a házak, istállók zöld ágakkal díszítése, a májusfaállítás, a pünkösdi király, királynő választás. Ezek egész Európában ismertek, de nem feltétlenül ezen a napon. A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, de szerelmi ajándék is lehet. A faág állítása a leány kapujában ellentéte a vénlánycsúfoló farsangi "tuskóhúzásnak". A magyarok rendszerint május elsejére virradóra, néhol pünkösdkor állították. Országszerte ismert az éjszaka papírvirágokkal, szalagokkal feldíszített fa állítása a szabadban. A szerelmes legények udvarlási szándékukat jelezték a kiszemelt leány felé így – vagyis a májusfa egyfelől szerelmi ajándék. A falu egésze számára állított májusfa kinézetre az előbbitől semmiben nem különbözik, de a falu májusfája mindig köztéren áll, az egész közösség számára egyet állítanak. Ezt táncolják ki pünkösdkor.
A csíki székely legények jakabfát vagy jakabágat szúrtak le kedvesük házajtaja elé.
Bővebben:
http://netfolk.blog.hu/2013/04/27/majus_elseje_a_majfak_napja
Május 4-e Flórián napja:
Flórián a tűzoltók és tűzzel dolgozók védőszentje volt. Flóriánnal kapcsolatos néphagyományról csak kevéske adat van.
A Mura-vidéken Flórián napján csakis férfi rakhat tüzet. Mielőtt tüzet gyújtott, a kezét megmosta és szétpermetezte a vizet, hogy ne okozzon a tűz veszedelmet. Másutt ezen a napon egyáltalán nem raktak tüzet. Néhol ősi módon tüzet gyújtottak tüzet ezen a napon: napfelkelte előtt élőfa vastagabb, száraz ágán át kötelet dobtak és addig húzogatták, míg lángot vetett. A falu ezután erről gyújtott tüzet.
Még a kovácsok sem dolgoztak, és kenyeret sem sütöttek.
Szegeden Flórián még a sörfőzők, fazekasok, tűzoltók, kéményseprők patrónusa volt, ezért ott a sör tréfás neve flóriánvíz volt.Flórián napján a tűzoltók, pékek, kovácsok patrónusának napján, a tűzvészek elkerülésére Flóriánhoz imádkoztak.
A májusi fagyosszentek: Pongrác,Szervác, Bonifác. Mindhárom -ác vértanú volt, állítólag -az egyház ugyanis törölte őket a szentek sorából, merthogy könnyen lehet, nem voltak valós személyek.
A napjaik május 12., 13., 14.
http://netfolk.blog.hu/2013/05/06/
pongrac_szervac_bonifac_a_majusi_fagyosszentek
Időjósló napok: ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható.
Ha szép idő van, akkor mondják: Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz.
Ezt is mondják: Pongrác napi eső. Zöldül már a mező.
http://netfolk.blog.hu/2014/05/16/majus_16_nepomuki_janoska_es_a_vizek
Hidakon, vizek mellett gyakran látható az a barokk szobor, amely egy ujját ajkára tévő vagy kezében keresztet tartó papot ábrázol. Nepomuki Szent János, a népnyelvben csak Jánoska csendre int.
Főként vízparti településeken állítottak szobrot Jánoskának. Napján körmenetet tartottak: Szent Jánost jártak. A körmenetben résztvevők énekeltek, imádkoztak, majd a szobor lábához koszorút helyeztek el.
Május 25. Orbán napja
Orbánnak napja hogyha fényes, A vincellér mint a páva, kényes. Mint az Áldozócsütörtök, Olyan lesz az őszi időtök. Pünkösd-napi esésre Ne várj áldást vetésre. Május hava hűvössége A gazdának üdvössége.
Orbánt a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok választották védőszentjüknek.
Ha neve napján szép idő járja, szobrát felvirágozzák, ha fagyot merészel hozni, kővel dobálják a szobrát.
Göcsejben úgy tartják, hogy amíg Orbán a kemence hátán ül, a nadrágot nem szabad elhagyni. Számos vidéken szokás, hogy Orbánt elűzik a tűzhely mellől, hogy jöjjön a jó idő. Orbán után már nem kell a fagytól félni. A zamárdiak szerint amilyen Orbán napja, olyan lesz az ősz.
Bővebben:
http://netfolk.blog.hu/2013/05/22/orban_a_rettegett
Pünkösd:
A három legnagyobb egyházi ünnep közül a Pünkösd 50 nappal húsvét után következik, vagyis szintén mozgóünnep. Az egyház születésnapja, a Szentlélek eljövetelének ünnepe az egyház tanítása szerint, liturgikus színe a piros, természetes jelképei zöld ág és a rózsa.
A pünkösdi király vagy királynéválasztás Európa-szerte elterjedt szokás volt. Versengés útján (lóverseny, bikafékezés, bothúzás, kakasütés) döntötték el, ki közöttük a ” király”.
Puünksdi király Ópusztaszeren 2012-ben
Hatalma néhol egy napig, máshol egy esztendeig tartott. Ezért a mondás :"Pünkösdi királyság, nem nagy uraság."
Bővebben:
http://netfolk.blog.hu/2013/05/06/punkosdi_kiraly_valasztas
A győztes büszkén viselte „ hivatali ideje alatt” a pünkösdi király címet, ami bizonyos előjogokkal járt: ingyen ihatott a falu kocsmájában, „ alanyi jogon” részt vehetett mulatságokban, kortársai kötelessége volt minden ellenszolgáltatás nélkül őrizni a jószágait. A szokásnak Jókai Mór Egy magyar nábob c. regényében is emléket állít itt:http://mek.oszk.hu/00800/00827/html/jokai8.htm VIII. A pünkösdi király s benne ez a mondat: – Légy mentül nagyobb betyár, annál nagyobb úrnak fognak tartani, csak a szemérmetesség az, amiről a parasztra rá lehet ismerni.
A leánykák pünkösdi királynéjárással ünnepeltek. Egy kisebb virágkoszorúval megkoronázott leány arcát elkendőzték, feje fölé nagyobb társai selyemkendőből baldachint tartottak, így jártak köszöntőjükkel házról házra. Énekeik a pünkösdi ünnephez kapcsolódtak, végül a kicsi királynét derekánál fogva magasra emelték és elkiáltották magukat: Ekkora legyen a kendtek kendere!
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/
Napok_%C3%A9s_h%C3%B3napok_elnevez%C3%A9s%C3%A9nek
_eredete_a_magyar_nyelvben
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/SZERKEZET/05majus/
maj_unnepek/maj25_sztorban/Szent_Orban
http://www.telegraph.co.uk/gardening/8089773/
Loss-of-wildflowers-in-countryside.html
Napról napra, a mi kalendáriumunk PL-0038 ,Sinai utcai óvoda munkaköz.
Pedellus Novitas Kft., 2004 http://www.telegraph.co.uk/gardening/
gardeningadvice/10535567/What-will-2014-bring-for-gardeners.html
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/
majus__punkosd_hava__tavaszuto__igeret_hava
|
LAST_UPDATED2 |
Írta: Jenő
|
2016. május 06. péntek, 08:00 |
Áldozócsütörtök
Áldozócsütörtök az Érdy- és Vitkovics-kódexben áldozónap, régi erdélyiek ajkán áldozó, áldozónap; moldvai csángó népünknél iszpász,*Jézus mennybemenetelének ünnepe, egyúttal több régi templomnak búcsúnapja.
Esztergom: Barsfüss (Trávnica, kápolna), Farkashida (Vlckovce), Hont (1775), Kéménd, Alsópél (Dolny Pial), Letkés(1811), Szomolány (Smolenice, kápolna).
Rozsnyó: Ipolytarnóc (1688, új templomának titulusa: Krisztus király), Kecső (Kečovo), Vereskő (1825), Béna (Biena 1896).
Eger: Baktalórántháza (1519), Szíhalom (1758),* Emőd (1774), Balmazújváros (1786), Mándok (1814), Felsőnyárád(1864), Portelek (1890).
Kassa: Véke (középkor), Őrmező (Stražke, 1763), Tarcal, Komaróc (Komarovce), Szakácsi (1858), Felsőlászlófalva(Vysné Ladičkovce 1902), Vilmány (1906), Opálhegy (Pakostov 1934).
Szatmár: Szatmárnémeti (székesegyház), Máramarossziget, Nagykároly (kápolna), Nagyszöllős (1791), Putkahelmec, Krasznaterebes (1838).
Vác: Kecskemét (főtemplom, 1772), Apostag (1776), Forráskút (1931).
Kalocsa: Regőce (Ridjica 1817).
Veszprém: Apácatorna, Bolhás, Galambok, Gige (kápolna), Gyúgy, Köveskál, Magyarszerdahely (szőlőbeli kápolna),Mosdós, Pakod, Péterhida (kápolna), Sand, Sümeg (plébániatemplom), Szabadhídvég, Szilasbalhás, Törökkopány (kápolna a szőlőhegyen).
Győr: Fertőrákos (1777), Felszopor (Újkér), Szilsárkány, Felsőrámóc (Ober-Rabnitz).
Szombathely: Bagonya, Nagykölked.
Pécs: Gyulaj (1752), Szekszárd (1809), Nagybicsérd (1837), Szakcs (szőlőbeli kápolna).
Erdély: Vingárd (Vingard), Uzon (Ozun), Kiskapus (Copsa Mica), Székelytamásfalva (Tamasfalau), Kézdialmás(Mereni), Kézdivásárhely (kápolna), Magyarfenes (Vlaha), Mocs (1783), Dés (kápolna a Rózsahegyen), Nyárádremete.
Számos középkori egyházunk, kolostorunk a Megváltó (Salvator) oltalmába ajánlotta magát. Így a bencés Szekszárd (1061), Kapornak (XII. század), Lekér (1340), a pálos Batina (Kiskőszeg, 1334), továbbá Derzs (1393), az újkorban Pozsony (jezsuiták, 1672), Bazin (kapucinusok, 1674), Léva (ferencesek, 1677).* A búcsút a középkorban még áldozócsütörtökön tartották, de a XV. századtól Urunk színeváltozása ünnepén is. Ezt az áttételt elsősorban az obszerváns Provincia Salvatoriana szorgalmazta.
Számos búcsjáróhelyünknek (Gyűd, Mátraverebély, Radna) a keresztjárónapokat követőleg áldozócsütörtök az évkezdő nagy ünnepe.
Vizsoly gótikus diadalívének freskóján, egyik XIV. századi pozsonyi missale iniciáléján,* továbbá Kolozsvári Tamás garamszenthenedeki Mennybemenetelén* a mennybeszálló Krisztus a földön hagyja a lábnyomát. Az ábrázolásnak ez a sajátos, igen ritka módja népünk középkori Szentföld-élményének bizonysága. A Mennybemenetel az Olajfák hegyének bethániai oldalán történt (Lk 24, 50). Az itt álló templomot a hagyomány szerint Szent Ilona asszony emeltette, nyilván egy régebbinek helyén.
A franciskánus Kiss István szemtanúként így írt (1767)* róla:
A kápolna ajtaján bémenvén, jobbra az ajtótul az Úr Jézus Krisztusnak lábanyoma vagyon a kemény kősziklába, mint valami puha viaszba. Mert innét csudálatosan tanítványainak láttára a mennybe fölmenvén, mind a két lábainak nyomait a kősziklán hagyta örök emlékezetül, hogy tiszteltessenek a világtól. Midőn mennybe fölméne, éjszak és napnyugat között volt arccal fordulva, amint az ő bal lábának nyoma nyilván jelenti. Az jobb lábának nyomát az törökök a Salamon templomában vitték és ott oly nagy tiszteletben tartják, hogy nagyobb épségben vagyon, mint a keresztényeknél, mivel ezek a nagy buzgóság miatt sok darabocskákat már kitördöstek belőle. De most teljességgel nem szabad, éppen meg nem engedik a törökök…
Búcsúszentlászló franciskánus templomában Szentföldről hozott, keretbe foglalt pergamen lap, rajta a lábnyommal: VESTIGIUM D. N. I. C. IN MONTE OLIVETO. Mellette a római S. Croce is Gerusalemme bazilikában őrzött szög-ereklye és titulus hitelesített másolata. A búcsúsok nagy tiszteletben tartják őket.
Jézus földön hagyott lábnyomait a magyar középkorban bizonyára még többfelé is ábrázolták, így Tata városának mostani Kálváriahegyén, a hajdani Szentistvánhegyen is, amelyet talán egy Szentföld-járó helybeli zarándok ajánlott föl: emlékeztetni a híveket a Megváltó mennybemenetelére, és majdani eljövetelére. Erről az ikonográfiai utalásról azonban a vidék népe a törökvilág balladai forgatagában megfeledkezvén, a régi templom helyére újat épített, és így az emlék megsemmisült. A szent lábnyomok azonban belekerültek a helyi mondába.
Zsigmond király idejében a vitányi vár birtoklása miatt két főúri család harcba szállott egymás ellen. A Szentistványhegyen gyülekeztek, hogy másnap hajnalban összecsapjanak egymással. Fegyverbe öltözve virrasztott mindkét fél a templom körül.
Éjfél tájban a sötétből tündöklő alak emelkedett föl, töviskoszorúval a fején. Megismerte mindenki, maga Jézus volt. Áldóan, békéltetően emelte rájuk a kezét. Nem álmodták, hiszen megvirradva megtalálták az Úr kőbe hagyott lábnyomát. A csata elmaradt, az ellenfelek megbékültek egymással.*
A mennybemenetel ábrázolásával találkozunk még Berki (Rokycany 1480), Garamszentbenedek (Hronsky Benadik 1427), Lőcse(1494), Szászsebes (Sebisul Sasesc, 1524), Szentbenedek (Benediug, 1510), Szepeshely (Spišské Pohradié, 1490) gótikus szárnyasoltárain. A szobrokat még nem vették számba. Ezeknek valamikor a középkorban az ünnep liturgiájában is részük volt, bár a barokk időkben sem enyészik még el egészen.
A sárospataki plébániatemplomban, amely akkor a jezsuiták kezén volt, a pap áldozócsütörtök délután a középen fölállított asztalkához ment, amelyen a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobor állott. Szentbeszéd után a szobrot kötéllel fölhúzták a magasba, ahol égő gyertyát tartó angyalszobrok várták. Közben mindaddig harsonák szóltak, amíg a boltozat nyílásán Krisztus alakja el nem tűnt. Innen most különféle ajándékokat szórtak le, amelyeket a nép mohón kapkodott föl.*
A kultuszhoz Tímár Kálmán idézi* Magyari Istvánnak, a katolikusok bálványozó szertartásait ostorozó szavait: Az fa legények nyakon kötve, felakasztva – mintha Krisztus menne mennybe – a templom padlására való felhúzása. Tímár utal még Draskovics György prépost boldogfalvi egyházlátogatására (1634). Itt kérdezősködött, hova lettek az egyházi tárgyak. Egy Farkas Jakab nevű vén róka azt felelte, hogy az apácák mindent Pozsonyba vittek: etiam Fa legint. Crucifixum ea voce petulanter significans. Tehát a feszületet illette afalegény gúnyszóval.
Erről és egyebekről Bod Péter így emlékezik: ezen a napon a tudatlanság idején (vagyis a reformáció előtt) azt cselekedték az emberek, hogy egy darab tőkét, amellyel a Krisztust ábrázolták, a templomban felvontatnak annak mennyezetére. Mást, amellyel ábrázolták a sátánt, kivetettek a templomból, amelyet vertek és egyberontottak annak előadására: immár a sátánnak a Krisztus mennybemenetele után nincs hatalma az eklézsián. Ismét a templom mellett elhintettenek holmi diót és egyéb gyümölcsöket, melyeket midőn kapdosott az odagyűlt nép és gyermekek, feljül vízzel megöntőzték és nevetséget indítottak belőle. Mellyel azt akarták kiábrázolni, hogy a Krisztus feljül adja az élet vizét.
A hagyomány említett liturgikus háttere az volt, hogy az egyház a középkorban áldozócsütörtök napján, mise közben meg is jelenítette Jézus mennybemenetelét. Krisztus-szobrot húztak a templom padlására. Ilyen a garamszentbenedeki apátságban ránk is maradt.*Bizonyára még több is lappang.*
Közben szekvencia gyanánt az angyalok, azaz deákok kara párbeszédes formában énekelt. A himnusz latin szövegét áldozócsütörtöki szentbeszédében Laskai Ozsvát örökíti meg, de ismeri a régi zágrábi misekönyv is, amely tudvalevőleg számos archaikus magyar szertartási jellegzetességet őrzött meg egészen a jozefinizmusig. Itt a Tímár Kálmántól gondozott szöveg eleje* következik:
Versus |
Responsio |
1. Sursum sonet laudis melos |
Rex virtutem scandit caelos |
|
|
|
2. Lauda coelum, et congaude |
|
|
Para thronos principales, |
|
|
3. Quis est iste gloriosus |
|
|
Hic est rerum procreator, |
|
|
A franciskánus szereztetésű Érsekújvári-kódex* áldozócsütörtöki elmélkedése himnuszunk szimbolikus értelmét fejtegeti: ez szentséges dicséretet mondja és énekli az anyaszentegyház és minden híveknek gyülekezeti… Óh, te magas mennyország és mennyei boldogság, vigadj és örülj az mi édes Megváltónknak nagy édességes örvendetességet tévén. Óh te Úristennek méltóságos országa, ékesítsed meg udvarodat, építsed föl te székeidet, avagy te tisztelendő karaidat. Bocsássad le te öröktől fogva megszerzett kapuidat, nyissad ki te megékesült ajtódat, mert íme bemégyen az nagy dicsőségnek királya nagy hatalmassággal, nagy sokasággal és nagy győzedelemmel. Itt ez helyen megértsed, hogy nem minden angyalok ismerték mi nemes Urunk Jézus Krisztust embersége szerént, de csak azok, kiket ü istensége szerint akart szolgálnia, őhozzá jönnie. Ezek valának külenb-külenb seregekkel, ővele mind az hű lelkekkel egyetemben.
Vala akkoron nagy rémölés és indulat Krisztus Jézusnak mennybemeneti koron az szent angyalok kezett mennyeknek országában. Azért jöttek vala ő eleiben az angyalok, hogy látnák és ismernék meg, ki légyen ez nagy dicsőségnek királya, kit annak előtte soha nem láttak vala és kit soha ingyen hírrel sem hallottak vala.
Azért mondják vala ez igéket az angyaloknak, kik valának az édes idvezítő Jézussal: kicsoda e nagy dicsőséges, kinek személye nagy szépséges, nagy mondhatatlan ékességgel, És az édes követek felelének, mondván: ez, ki minden állatoknak teremtője, Ádám esésének és romlásának megépítője, ily nagy erős készülettel.
Meg ezt kérdék: kicsoda ez, kivel körülvétetött. Ezt kérdvén, az ő szent emberségét látván, mire az nagy király felség befedeztetött. Ki nem szükségfedezettel ezt mondá az Istenségnek drágalátos szépségéről, ki ő szent lelkével egyesültetett vala. Az édes követek felelének mondván: ez az szép ruha és az drága fedél, űneki kegyességes szent teste, fogadván asszonyunk Máriától, minden emberi nem nélkül.
Meg ezt kérdék: mire, hogy ez drágalátos ruha megszakadozott, és mindenfelől megfestetett, ha vérben mártották volna. Az édes követek felelének, mondván: ezek az szentséges sebek, kiket szenvedvén hordoza. Ez az drágalátos szent vér, ki őbelőle származék, meghalván emberi nemnek váltságáért.
Meg ezt kérdék: kicsoda ez ily nagy sokasággal, ily nagy fölséges és ünneplő készülettel, mire jő el nagy sokságú készülettel vagyon megkörnyékezvén. Az édes követek felelének mondván: ezek az megboldogult lelkek, pokolnak kénos fogságával kiszabadulván, kik valának megtartatván és megfogatván az első szüléknek vétkekért. Azért minden ájtatos lélek eszében vegye, mert ez okáért az édes Jézus Krisztusnak ez szent mennybemenetinek napján minden mennyei karokban való szent angyalok az szeplőtelen Szűztől született szép magzatnak mondnak egyetemben dicséretet.
A szertartás részleteiről többet nem tudunk, de mindenesetre áldozatul követelte a Tridentinummal életbelépő Missale Romanumtipizáló, illetőleg egyszerűsítő szelleme.
Az eltűnt liturgikus hagyomány azonban a két évszázadon át számtalan kiadásban megjelent Makula nélkül való Tükörépületes előadásában* még századunk elején is él. Eszerint Urunk Jézus mennybe menetelének dicsőséges processziója ígytörtént:
Elsőben Szent Mihály elöl menvén, vévé a kereszt jelét, mint valami győzedelem zászlóját, amely által meggyőzetett az ellenség. Őtet követték sok angyalok trombitaharsogással, és más muzsikazengéssel. Azután a kilenc angyali karok, mindenik énekelvén az ő Urának, Istenének dícséretét. Urunk Jézus előtt menének némely angyalok, akik kínszenvedésének eszközeit vitték. Utoljára Urunk Jézus, mint valami dícséretes vitéz, őket követé. És fényes fölhőben, mint valami dicsőséges szekérben ült vala, kirül Szent Lukács emlékezik, mondván: és a fölhő béfogá őtet szemek elől. Mert az a fölhő dicsőséges szekér módjára vala formálva, és az angyalok nagy tisztelettel előtte mentek: mintha magok után vonták volna. Azután menének a Szentatyák szép rendben és ékes öltözetben. Kiket mint valami fejedelmeket késérték az angyalok, kinek-kinek az ő érdeme szerént…
Óh Urunk Jézus csudálatos dicsőséges mennybe menetele! Micsoda nagy örömet vallott az a szent teste és a Szentatyáknak lelkei, midőn az Hold, a Nap és több plánéták föliben mentek, és az Istenséget világosan látták és egek forgásinak minden cselekedetit megismerték. Sokan úgy vélekednek, hogy az angyalok az égi csillagokat egy helyrül másikra hordozzák. Azért kétség kívül mindenik angyala maga csillagát az ő Ura, Istene eleibe vivén, néki tiszteletet tett véle…
Midőn a dicsőséges processzió a mennyei kapuhoz érkezett volna, aki világ kezdetétől be volt zárva, és mindaddig azon senki bé nem ment, kétségkívül Urunk Jézus azt nagy pompával felnyitotta. Megállván ott a dicsőséges processzió, mindjárt kezdének az angyali karok kiáltani: emeljétek föl fejedelmek a ti kapuitokat! Emelkedjenek föl örökkévaló kapuk és a dicsőség Királyát fogadjátok bé. Ottan mondá a Kerubin angyal, akiknek Isten parancsolta tüzes pallossal őrizni a mennyország kapuját: kicsoda a dicsőség Királya? Felelének az angyali karok: az erős Úr a hadakozásban, a dücsőség Királya. Ezen kérdés és felelet három ízben vala, míg az erős, hatalmas Úr fölkelvén az dicsőséges szekérbül a szent keresztet kezében véné. Oly erősen megüti a mennyország kapuit, hogy nemcsak felnyíltak, hanem sarkokbul kiestek, és ottan mindnyájan nagy örvendetes ének- és muzsikaszóval a mennyország kapuin bémentek…
Óh Uram Jézus Krisztus, aki szent kereszted ereje általa mennyország kapuit felnyitottad, nyisd fől nékem is a te kínszenvedésed érdeme által akkor, mikor bűnös lelkem az én testembül kiszakad, és e szarándokságbul fogadj bé az örökkévaló hazába.
A középkori áldozócsütörtök hazai liturgikus világából a paraszti sorban bujdosó szakrális hagyomány még mást is megőrzött.
Annak emlékezetére, hogy Jézus tanítványait kivezette az Olajfák hegyére, e napon mind a keleti, mind pedig a nyugati egyházban körmenetet tartottak. Ennek a megemlékezésen túl bizonyára könyörgő jellege is volt: a vetéstől akarták távoltartani a rontás szellemét, illetőleg megnyerni vele a megnyílt ég különös áldását. Nyilvánvalóan ezzel függ össze a Pruisz János váradi püspök Pontificaléjában olvasható szentelmény: benedictio panis, quae diebus dominicis, vel in festo ascensionis. Népi utóéletéről sajnos, nem tudunk.
A szokás a középkorban a kalocsai egyházmegyében is biztosan élt.* Miután Szeged ekkoriban a kalocsai egyházmegyéhez tartozott, valószínű, hogy az a szokás, hogy áldozócsütörtökön az alsóvárosi gazdák zászlóval fölvonulva még a közelmúltban is misét szolgáltattak, hogy Isten bő terméssel áldja meg őket, föltétlenül középkori eredetű. Utána áldomást ültek.
Érd katolikus délszláv hívei a XVIII. században ezen a napon a szőlőhegyre mentek.* Ercsiben a falut kerülték meg. Rokon hagyomány élt még a közelmúltban is Hosszúhetény baranyai faluban: a hívek kereszt alatt mentek föl a Zengőhegy tetejére, a Mária-képhez. Ez már a barokk Mária-kultusz fejleménye, a hagyomány nyilván még középkori. Részleteiről sajnos, nem tudtunk meg semmit.
Még szintén középkori liturgikus hagyományból sarjadt Torockó (Rimetea) unitárius magyar népének Orbán Balázstól* megörökített ünnepi szokása, hogy áldozócsütörtökön föl szoktak menni a Székelytő tetejére, ahol egész nap és este örömtüzek mellett vigadtak, és „ottlétük emlékére magas csóvákat szoktak feltűzni.” A szokás utólagos mondai magyarázatául úgy mesélik, hogy a hegyre vonulás a székelyeknek a mongolokon nyert győzelmét hirdeti.
Nagy Miklós jegyezte, föl* azt a sajómenti Girincs faluban élő hagyományt, hogy – miután Jézus a déli órákban ment föl a mennyekbe – déli harangszóra százával sietnek vissza a templomba, hogy „e percben az Úr Jézust imádva, mintegy utána küldjék legfontosabb kéréseiket az ég felé.” Úgy vélik ugyanis, hogy Jézus után a mennyország egy órára nyitva marad. Végül a dicsőséges olvasót imádkozzák.
Székesfehérvár-Felsővároson, Esztergomban még ma is akadnak, akik a déli harangszó hallatára az ég alatt, vagyis kint a szabadban mondják el az Úrangyalát. Kérésüket hitük szerint ilyenkor maga az égbeszálló Krisztus viszi az Atyaisten trónjához.
Hercegkút német eredetű magyar falu. Öregek még emlékeznek a Himmelfahrt hagyományára: a nép délután 1 órakor körmenettel, olvasót imádkozva, kiment a határba a búzavetésekhez. Innen templomi hálaadásra tértek vissza.*
Dusnok katolikus „rác” asszonyai nem körmenetben keresik föl a temetőt. Ki-ki magában imádkozik, hogy halottjai Krisztus nyomán égbe jussanak.
A békéscsabai evangélikus szlovákság régebbi hagyománya szerint* áldozócsütörtökön (stupeniá) a tanyán gazdálkodó fiatalok kocsira rakták a már városban élő szülőket, hogy a határt, fejlődő termést ők is láthassák. A menyecske jó ebédet készített a számukra; majd délután visszavitték őket Csabára.
Sajátos módon Harta protestáns német asszonyai régebben áldozócsütörtökön napkelte előtt mentek le vízért a Dunára. Megmosdottak benne, hogy egészségesek legyenek. Ebből a vízből orvosságul is eltettek. A most szedett orvosi füveket különösen foganatosnak tartották.* Mindez nyilvánvalóan a megnyílt ég áldásával függ össze.
Egy múlt századvégi, nem egészen szabatos följegyzés szerint, ha e napon áldozásnál kiesik az ostya az ember szájából, akkor nemsokára meghal, és pokolba jut.* A hiedelem bizonyára összefügg az egyháznak azzal a régi rendelkezésével, amely a hívek számára az évi egyszeri szentáldozás határidejéül áldozócsütörtököt szabja meg. Ha ez utolsó alkalommal valaki nem méltó Krisztus testének befogadására – mint a föntebbi esetben is – az bizonyára elkárhozik. Ebből sarjadt az a tréfás csengődi sentencia is, hogy áldozócsütörtökön gyónnak a lókötők, vagyis akik e határnapig gyónásukat nem értek rá elvégezni, azok hitüket könnyen veszik, haszontalan emberek.*
Szintén ide sorolható az a hódmezővásárhelyi hiedelem is, hogy áldozócsütörtökön vérré válik a bor az emberben.* E laikussá vált képzet szerint is nagycsütörtök misztériumát áldozócsütörtök pecsételi meg véglegesen.
Hevesaranyos palóc népe szerint* a hegyek akkor keletkeztek, amikor Krisztus Urunk a mennyekbe ment. A föld is emelkedett utána, de Jézus intett, hogy maradjon. A föld erre megállapodott, de úgy maradt: nem ment egészen vissza a helyére.
Ságújfalu hasonló hagyománya szerint is a föld utánament a mennybe szálló Krisztusnak. Amen szavára azonban megállott. Ebből lettek a hegyek, maga a Karancshegy is. Tetejére az angyalok építették a kápolnát.*
|
LAST_UPDATED2 |
|