Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe.
Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell, Idők lavináját ernyedt karok Ha többé fel nem tartják! De mi simuljunk össze, magyarok! Kiáltó szó ha nem lehettünk már: Egy titkos társaság legyünk! Kivándorolni, elbujdosni? Nem! Mi innen nem megyünk!
Nagy szalmatüzek lángjából marad Szívünkben egy marék izzó parázs – Égő világoknál ezerszer izzóbb És izzóbb nála nem lesz semmi más. Egymás szíve-falán, végzetünk éjén Egy néma jelszót kikopogtatunk, Mint jeladást a Katakombák mélyén: „Magyarok maradunk!”
Idők mélyén vajúdhat sok halál, Sok minden meglehet, De oly koporsót nem gyárt asztalos, Mely minket eltemet. Magyar bárdok ajkán csak újra hajt Virágot, lombot ős-magyar fánk: nyelvünk, S romolhatatlan erőnk árja zeng: „Örök az élet bennünk!”
Virrasztottunk mi tetszhalottat már! A lefojtott szó erősebb a jajnál, Nyílt szónál több az allegória S a vértezett szív a vértezett karnál. A lefeszített rúgó izmai Nem engednek, de erőt gyűjtnek lassan, Nagyobb erőt szül nagyobb elnyomás, Míg döngve visszapattan.
Virrasztottunk mi tetszhalottat már, Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új, Ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk. Mi tudjuk, mit jelent: balszél ha fúj. Nem tagadom: jöhet még zord idő, Sok mindent nem lehet majd merni, Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz, Csak a szívünk fog verni.
„Az idegen szép!” De sokszor hallottuk, hallhatjuk. És a valóság? Amikor Franciaországba viszik ki a magyar paradicsomot és onnan viszont a selejteset hozzák ide feldolgozásra?
Jó ideje kering a világhálón egy kép. Rajta apa és fia, 2025-ben Berlinben. A fiú megkérdezi, miért költözünk Magyarországra? Mire az apa: „Azért fiam, mert az az ország megmaradt olyannak, amilyen régen Európa volt.”
A testvérnek egyszer egy székely ezt mondta: „Sok a rossz arcú ember ott maguknál Pesten!” Igen, ez ugrott be neki rögtön a minap, amikor a pesti metrón vele szemben megpillantott valakit. Hja, a külső. A nadrág, a zakó, az ing, a testtartás, a kéz- és arcmozdulatok. Ezek mindent elárulnak.
Naná, Fekete Istvánt idéztem persze, a Doktor Kovács István filmforgatókönyv íróját. Ebben mondja ezt a címadó egyetemi tanár egyik óráján. Mindezt annak apropóján idézem, hogy a globális élelmiszerláncok szennyezett termékeinek monopóliumát és a nagyvárosi panellétet egyre többen elégelik meg és sírják vissza a régi magyar falusi világot, különösen is annak ódon ízeit, azokat az időket, melyekben a kenyér kenyér, a tej tej, a hús hús, a bor bor volt még.
Olvasom a Magyar Fórum egyik írását (Csorja Gergely: Csurka igaza ma már kétségbevonhatatlan), s eszembe jut, hogy akkor, amikor 1992-ben Csurka István össztűzbe került, mumusnak kiáltották ki, féleszűnek, akinek csak „hagymázos kijelentései”, „hóbortos összeskövés-elméletei” vannak, de soha semmi konkrétummal nem tudja állításait alátámasztani... Hiába, úgy tűnik, szerte a világban, így pannon tájon is, ilyen a próféták örökös sorsa. Máig emlékszem 1992. augusztus 20-ára. Olvastam a Magyar Fórum akkori számát, benne Csurka elemzését: Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán”. Amikor a benne lévő mondatokat idéztem környezetemben, nem kevesen úgy néztek rám, mint egy eszelősre. Tekintetükből kiolvasni véltem, amit magukban mondtak: „Te is csak egy csurkista szélsőséges vagy!” Megpróbáltam, naiv idealistaként, érvelni, vitatkozni velük, de nem lehetett. Persze akadtak közöttük azért olyanok is, akik később belátták, „Csurkának szinte mindenben igaza volt és van”.
A testvér, hogy, hogy nem, a Szittya Vitézek Társaságába tévedt. De nem sokáig tartott ottléte. A jelenlévők ugyanis éppen versfaragásaikat mutatták be egy általuk szkítának nevezett lombsátor hűvösében. Amint megpillantották reverendájában, először megijedtek – hátha eretneküldözésbe kezd –, de aztán gondoltak egyet mégis és felkérték, bírálja meg első és második helyezettjük teljesítményét.
„A suszter maradjon a kaptafájánál” – hangzik a közmondás. Csakhogy lehet, hogy ott tartunk, lassan már se suszter, se kaptafa nem lesz? Nos, nem tudom, de azt igen, hogy akármerre is nézünk szét szerte a világban, benne hazánkban, alig van olyan ember, aki tényleg azt teszi, amihez ért.
Nem állítás, kérdés ez. De nem egészen ok nélkül való. Nem mindenki Szent Pál apostol ugyanis, aki reá hivatkozik, az ő sorsára. E sorok szerény írója például csekély húsz éve tanulmányozza a katolikus teológiát, de annak hivatásos művelői között eggyel sem találkozott, aki szerint feltétel nélkül be kellene fogadnunk minden megtévedt bárányt a keresztény világba, pláne, ha a zsidóság aklából jönnek felénk. Vajon miért?
Minden csoda három napig tart, és a gödöllői cukrásznak is bele kell törődnie abba, hogy nem övé a világ. Tudomásul kell vennie, hogy eljárt felette az idő és ha nem hajlandó megváltozni, be kell fejezze tevékenységét, nem pedig az őt jogosan feljelentőt kell nemtelenül minősítenie.
Erdő Péter (más volt a vezetékneve hajdan, de ezt inkább most hagyjuk) elment megint egy tál lencséért a rabbihoz. Nem kért hozzá disznófalatot, nem is kapott. Ám ezúttal lencsét sem. Tányérja üres maradt.
Megint csak darázsfészekbe nyúlok, sarkos megfogalmazásomért bizonyára kapok majd most a fejemre, de hát ez már csak így szokás, pláne pannon földön. Szóval itt van Illés Barna, azaz Illés bácsi és cukrászdája esete.
Sokan torzképet alkotnak Isten és a haza, a kereszténység és a hazaszeretet viszonyáról. Szembeállítják őket egymással. Azt mondják, a kereszténység csak szigorúan zárt benső lelki életet ismer, nem vagy alig foglalkozik világi dolgokkal, így huszadrangúnak tekinti a földi haza, a nemzet történéseit, amiért tanításait legjobb, ha elfelejtjük, hiszen csak akadálya az e világi érvényesülésnek.
Heller és az antimarxizmus! – írtam nem is olyan régen. A kiváló Lukács-tanítvány Heller egyszer úgy tartott órát hajdanában az egyetemen mackóban, hogy bejött és azt mondta: „Gyerekek, b@szni kell, az a legjobb a világon." Igen, így, szóról szóra. És csak azután Lukács Györgyöt olvasni. No meg őt magát. Akiből lehet vizsgázni az egyetemen – véletlenül éppen őnála.
Sokaknak a pünkösdről csak bizonyos népszokások jutnak eszükbe, de valójában fogalmuk sincs, miről is szól. A karácsony, a húsvét még csak mond valamit, de e nap már szinte semmit, legalábbis ami benső tartamát illeti.
„Nekem ugyan mi bűnöm van?” Tapasztalt papok a megmondhatói, milyen gyakran mondják ezt a hívek nekik a gyóntatószékben. Hát akkor mi a helyzet az Isten Házát rendszerint elkerülő politikusok esetében? Ha régente valaki vétkezett, mondhatnók, legalább bűntudatot érzett. Furdalta a lelkiismeret. Meghúzta magát. Nem kezdett el dicsekedni bűntetteivel. Nem mondta, amit egykor Horn Gyula: „Pufajkás voltam. Na és?”
„Antiszemitizmusom, mint olyan, nincs: senkit sem gyűlölök a származása miatt, de senkinek a bűneit, és különösen a magyarság elleni ártásait nem hallgatom el a származása miatt.” Csurka Istvánt idéztem, így fogalmazott még 2007-ben egy vele készült (az Ellenállás című, 2008-ban megjelent kötetében olvasható) interjúban.
Negyvennégy évvel hátam mögött hányszor, de hányszor hallottam, ha a világ kényes kérdéseiről szó esett: „Mindez igaz, de csak Neked mondom, s kérve kérlek, nehogy leírd vagy nyilvánosan elmond aztán!” Ez most annak apropóján jutott eszembe, hogy elolvastam a nyolcvanhatodik évében elhunyt Réz Pál irodalomtörténészről, műfordítóról és szerkesztőről a Mazsihisz nekrológját annak honlapján.
Nem vagyok pszichológus, de annyit bizonyosan megállapíthatok így is, hogy mit jelent, ha kivesz az erő, a férfiasság, a katonaszellem, a nemzeti öntudat egy nemzet életéből. Nem, nem állítom persze, hogy végleg kiveszett belőlünk, magyarokból, de hogy jó ideje már alig látni nyomát, az sajnos tény.
A stúdió beindítása, a rendezvények előkészítése, a szerkesztők munkájának összehangolása lassan befejeződik és megindulhat a munka. A CMM weblap már túlterhelt volt így új lapokat indítunk.
Marad a Civil Heti Újság, de megújult formában és bővebb tartalommal.
A rendezvények is kapnak egy új lapot Civil Művészeti Szalon címmel
A saját készítésű filmjeink a CMM Televízió lapon lesznek elérhetőek
Külön lap készül a gyerekeknek Civil Ifjúság címmel
Végül a web áruházunk is lassan beindul, de az is új lapra kerül Civil piac címmel
Természetesen még változhatnak a nevek is és a forma is. De a tartalom feltöltések már elindultak, s a következő napokban megjelenhetnek az oldalak. A Mátyás Király Közösségi Tv szervezése is új lendületet kapott a Magyarok Házában. A következő kedden indul a Mátyás Király Közösségi Klub. Heti rendszerességgel találkozunk a Bp-i tagokkal. A találkozókról felvételt készítünk, s rövidített formában tesszük fel a csatornánkra. A klubbal szeretnénk mintát adni a megyei csoportoknak, ezzel is segíteni az önszerveződés folyamatát.
Továbbra is várjuk a véleményedet a lappal, az CMM Alkotói Közösség munkájával kapcsolatban!
Szeretettel, Juhász Zoltán
Néhány szó a Civil Multimédiáról, alapelveinkről és céljainkról
A Civil Multimédia (CMM) egy alkotó, együttműködő közösség, amely ismereteket, információkat gyűjt és online televízióként valamint online sajtóként tájékoztat. A CMM magyarul szól, elsősorban magyarokhoz és azokhoz, akik értenek magyarul.
A „magyar” a mi szótárunkban nem ária – nem fajelméleti, nem genetikai, nem vallási fogalom -, hanem egy olyan lelki, szellemi minőség, ami az.........
Amikor megérkezik az első keresztalja. A közönség általában a később érkező gyergyóalfalúi keresztalját látják, akiknek előjoga elsőnek felmenni a Hármashalom oltárához (a Kis - és Nagysomlyó hegyek közötti nyeregbe.)
Ebben a részben riportokat adnak: Komáromi Olga, Géczy Gábor, Varga Domokos György, Sal Elemér. Valamint látható televíziónk kifeszített molinója az imatérben.
Volt egyszer keleten, sárga Huang-honál, Unugok úrságán, nagy Hungár folyónál, Volt egy hun hadvezér, Márton volt a neve, Ifjú daliákból állott a serege.
Az Anna réten készült május elsejei filmek összefoglalása
P R O G R A M O K
Gyermeknap 2016
2016. május 28-án és 29-én a Városligetben is lesz Gyereknapi rendezvény. Kalandpark, Nemzetek utcája, koncertek, lovasterápia, focikupa és sok más meglepetés. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat 1990 óta szervezi Budapest Főváros Önkormányzatával közösen a Városligeti Gyermeknapot.
HÉTKÖZNAPOK HŐSEI
Új sorozatunkkal olyan személyekre szeretnénk felhívni a figyelmet, akik nehézségeik ellenére, kitartásukkal, hitükkel, tenni akarásukkal, példát mutatnak mindannyiunknak. Köszönjük!
Közlemény!
A Civil MultiMédia nem üzleti vállalkozás,ezért nem rendelkezik bevételekkel.A műsorok anyagi és technikai feltételeit az alkotóközösség tagjai és a műsorokat támogató civilek önkéntes felajánlásaiból, adományaiból biztosítjuk.
Köszönet nyilvánítás!
Ezúton is köszönetet mondunk azoknak, akik anyagi és/vagy erkölcsi támogatásukkal segítették és segítik a jövőben is a Civil MultiMédiaműködését.
Segítőket keresünk!
A hirtelen növekedés egyre több feladatot ad, ezért mindinkább szükségünk lenne pár segítő kézre és elmére. Ha van kedved a CMM Alkotói Közösség tagjaként részt venni a médiafelület munkáiban, kérlek jelentkezz! Webmarketing, webáruház kezelés, hírek, tudósítások szerkesztése… stb.
Magyarnak Lenni I. rész: Az Eltitkolt Ősiségünk
A film forgatása elkezdődött! Hamarosan egy rövid előzetes is elkészül.
A film folytatásához keresünk támogatókat és keresünk szakmai segítőket is.