Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
Egy isteni csodagyermek - Élet ABC
Szabad ötleteim laza jegyzéke – 2014.
Ady Endre
A Tűz csiholója
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
*
Aki mer, az nyer
Bátraké a szerencse
*
Nem kikapcsolva normális veszélyérzékem,
és nem hazardírozva, nem vakmerősködve,
Isten segedelmével, jóakaróim bízatására
legyőzöm, felnőni nem hagyom a félelmemet
és
ki merem mondani az igazságot,
át merem ugrani a szakadékot,
be merem vallani a bűneimet,
bocsánatot merek kérni a kisebbtől,
merem keresni a megmérettetést,
merek lehetetlennek látszó feladatra vállalkozni,
merek a lelkemben mélybúvárkodni,
merek egy életre hűséget fogadni,
merek isteni sugallatra a sötétbe ugrani,
merek igazam tudatában túlerővel szembeszállni,
merek sok, legalább három gyereket vállalni,
merek nagyot gondolni, s rátenni életem,
szent ügyért merem kockáztatni életemet…
*
Önállóságra törekszem
A gyerek is megtanul egyedül, segítség nélkül
Öltözni és vetkőzni, WC-t használni, tisztálkodni
Rendet tartani, világítani, fűteni, enni, telefonálni stb.
*
A könyvtáram a királyságom
Ahol az emberiség legnagyobb szellemeivel társalgok
*
Nagyon megválogatom a barátom
Kiszűröm a haszonleső, hízelgő álbarátokat
Jobb ha egy igazi sincs, mintha száz olyan van…
De az igazira úgy vigyázok, mint szemem fényére
*
Tudom, hogy mit – nem – tudok
Megelőzöm a rosszul tudásból fakadó sok bajt
Nem terhelem magam felesleges/káros „tudással”
*
Munka után édes a pihenés
Nem kapok csömört a nagy semmittevésben
Nem tétlenkedek, de nem vagyok munkaalkoholista
*
Kedvenc ételem ehetem
Édesanyám és a kedvesem főztje az,
Ami egyszerre ízletes és ugyanakkor egészséges,
Mert rám gondolva készült, éppen nekem szánták
*
Boldogok,
Akik magukon is tudnak nevetni,
Mert sohasem fognak unatkozni,
S csak igen-igen ritkán búslakodni…
*
Ha túl magas a kerítés, a fal,
Akkor az egyikünk bakot tart,
És a másik így fel ill. át tud mászni,
S ha kell, akkor a másikat is fel tudja segíteni
*
Utánzással is tanulok,
Mégsem leszek utánzó majom
*
Megosztjuk a munkát
A nemek, az életkorok, a képességek stb. szerint,
De ahol lehet, ott rotáció, cserebere, váltogatás van
*
Jobb adni, mint kapni
De olyan „büszke” sem vagyok,
Aki nem képes elfogadni
*
Végső reményem
A jobb lator példázata,
Soha nem késő megtérni,
De persze minél előbb, annál jobb,
Hisz a bűn rövid öröm, s hosszú üröm
*
Konstruktív rivalizálás
Azért versengünk, hogy magunkat túlszárnyaljuk
*
Ha nyerek, nem kárörvendek,
Ha vesztek, emelt fővel távozom
*
Szabad vagyok megtenni azt, ami a helyes
*
Magától értetődő
Nem kell minden tettem megindokolni,
Épp ellenkezőleg, hisz annyi minden áll jogomban,
A közterületen is, hát még a saját pályámon, otthonomban
(és csak rajta áll, hogy élek-e velük vagy éppen most nem)
*
Van, aki betakar, ha elbóbiskolok,
Van, aki ápol, ha betegen ágynak dőlök,
Van, aki meleg vacsorával vár, ha megjövök
*
Becsületes megtaláló vagyok,
Mert tudom, hogy nekem is milyen jól esne
(de ha jutalom is jár érte, miért ne fogadnám el?)
*
Tudom, hogy mitől döglik a légy
De légyfogó helyett inkább kihessegetem
(A szúnyognak viszont már nincs kegyelem!)
*
A jótevőimnek hálás vagyok,
S ha én teszek valami szívességet,
Azért nem várok hálát, de örülök neki,
S ha hálátlansággal viszonozzák, őket sajnálom…
*
Násztánc
Nem üvegből van a babám,
Jól átfoghatom és megszoríthatom a derekát
*
Szabadon szolgál a szellem
Igyekszem zsarolhatatlan maradni
(nem takargatom viselt dolgaimat, bűneimet)
*
Hosszú életű szeretnék lenni a Földön,
De nem kívánom, hogy örökké éljek,
Örömmel tölt el, hogy van kegyelemdöfés,
Mert nem akarom túlélni magam/szeretteim…
*
Lehet kopott a gúnyám,
De sohasem mocskos a kezem
*
Nem rettegem a halált,
Megvetem a gyáván öngyilkosságba menekülőt,
De hitemért, becsületemért, hazámért stb. stb.
Kész vagyok akár az életemet is önként áldozni
*
Ha gondba merülök
Vagy gondolkodóba esem,
Saját vagy társam jó ötlete kihúz onnan
*
Az én házam az én váram
Megvéd a nemkívánatos elemektől,
S csak azt engedem be, akit szívesen látok,
S kiutasíthatom a betolakodót, a békétlenkedőt stb.
*
Odüsszeusz
Ha szirénsziget mellett hajózok el,
Nem tömöm be fülem, de kikötözöm magam,
S felhatalmazom társaimat, hogy atyáskodjanak:
Kifejezett kérésem ellenére se oldják el köteleimet
*
Tudom a kisebbik rosszat választani
Kidobom a léghajóból az autóm, hogy emelkedjen
Beleegyezek kisujjam levágásába, ha életem megmarad
*
Detoxikálás
Méregtelenítem magam
Testi és lelki gyakorlatokkal
*
Felkészülök és készenlétben vagyok,
Hogy ha a sors nekem teret nyit, éljek az eséllyel
*
Tudom az igazat,
Ezért tudom, hogy mikor hazudnék,
S tudom, hogy mikor kell kegyesen csalnom,
S nem leszek őszinteség címén szalonképes szadista
*
Ha támadás ér,
Akkor jogos önvédelmemben
Fegyvert csinálok kezemből, lábamból, vasvillámból…
*
Istenben bízom, de én tartom szárazon a puskaport
*
Uralkodni tudok magamon,
S nem keverek le első indulatból, méregből egy pofont
*
Kiszelektálom
A bajban tesztelődő, s lelepleződő ál-barátaimat,
S ezentúl már nem bízom rájuk pénzem, titkom stb.
*
Hosszú életű szeretnék lenni a Földön,
De nem kívánom, hogy örökké éljek,
Örömmel tölt el, hogy van kegyelemdöfés,
Mert nem akarom túlélni magam/szeretteim…
*
Lehet kopott a gúnyám,
De sohasem mocskos a kezem
*
Nem rettegem a halált,
Megvetem a gyáván öngyilkosságba menekülőt,
De hitemért, becsületemért, hazámért stb. stb.
Kész vagyok akár az életemet is önként áldozni
*
Ha gondba merülök
Vagy gondolkodóba esem,
Saját vagy társam jó ötlete kihúz onnan
*
Az én házam az én váram
Megvéd a nemkívánatos elemektől,
S csak azt engedem be, akit szívesen látok,
S kiutasíthatom a betolakodót, a békétlenkedőt stb.
*
Odüsszeusz
Ha szirénsziget mellett hajózok el,
Nem tömöm be fülem, de kikötözöm magam,
S felhatalmazom társaimat, hogy atyáskodjanak:
Kifejezett kérésem ellenére se oldják el köteleimet
*
Tudom a kisebbik rosszat választani
Kidobom a léghajóból az autóm, hogy emelkedjen
Beleegyezek kisujjam levágásába, ha életem megmarad
*
Detoxikálás
Méregtelenítem magam
Testi és lelki gyakorlatokkal
*
Kiállom a bátorságpróbákat
Pl. fejest merek ugrani a mélyvízbe
(s az első siker angyali köröket indít el….)
*
Felkészülök és készenlétben vagyok,
Hogy ha a sors nekem teret nyit, éljek az eséllyel
*
Tudom az igazat,
Ezért tudom, hogy mikor hazudnék,
S tudom, hogy mikor kell kegyesen csalnom,
S nem leszek őszinteség címén szalonképes szadista
*
Ha támadás ér,
Akkor jogos önvédelmemben
Fegyvert csinálok kezemből, lábamból, vasvillámból…
*
Istenben bízom, de én tartom szárazon a puskaport
*
Uralkodni tudok magamon,
S nem keverek le első indulatból, méregből egy pofont
*
Kiszelektálom
A bajban tesztelődő, s lelepleződő ál-barátaimat,
S ezentúl már nem bízom rájuk pénzem, titkom stb.
*
Szobatiszta vagyok,
S ha még vagy már nem, akkor van, aki tisztába tesz
*
Szól a rádió
Világvevő készülék
Elutazom vele a hangversenyterembe
Láthatatlanul jelen vagyok a színházakban
Sosem látott emberek élettörténetét hallgatom
A rövidhullám segítségével kijátszom a vasfüggönyt is
*
Okoska botocska
Ha kell, önvédelmi fegyver
Ha kell, leverem vele a diót
Ha kell, mankóként rátámaszkodom
Ha kell, lemérem vele a zavaros víz mélységét
*
Vaksötétben
Egy botot magam előtt tartok,
És kitapogatom vele az akadályt,
És elkerülöm vele, hogy gödörbe essek
*
Hátul nincs szemem,
És nincs ezer szemem,
De bármikor könnyedén hátrafordulok,
És a Több szem többet lát alapon sokszorozódok
*
Állati tanítómesterek
Például az oly hűséges kutyám,
Aki nem követelőzik és nem lop mint a macska,
És aki rám pirít: oly kis dolognak oly nagyon tud örülni
*
Egy szál gitár
Egy egyszerű-nagyszerű szolgálatkész dobgitár,
Amin le tudok fogni, s ritmusosan pengetni akkordokat,
Amivel kísérem saját énekem, vagy a házi örömzenélést
*
Önellátó
Meg tudom magamat is masszírozni
A kezem, a talpam, a hátam, az arcom/fejem stb.
De kiegészíti ezt az unoka lába, vagy a kedvesem keze
És nem idegenkednék profit sem igénybe venni, ha…
*
Arany középutas
Se nem gyáva, se nem vakmerő – de bátor
Se nem fukar, se nem tékozló – de takarékos adakozó
*
Optimalizáló
Még nem jó – pont jó – már nem jó
Még hideg – most jó meleg – már tűzforró
Túl korán – pont jókor – nagyon későn
*
Jelfogó
Figyelek a testem által küldött jelekre,
Mikor vagyok éhes, mikor szomjas, mikor álmos,
És tudom még akkor abbahagyni az evést, ivást, alvást,
Amikor még éppen jól esik – amikor még nem árt meg…
*
Ideje van a láblógatásnak,
És ideje van a tengerátúszásnak,
Ideje van az ihlet/ötlet ellazult várásának,
És ideje van a megfeszített, intenzív kidolgozásnak…
*
Ötletroham
Szabadon asszociálok
Egy dologhoz, képhez másokat társítok
Soha nem volt kapcsolatokat hozok létre
Majd később ráérek ezeket ellenőrizni, kontrollálni
*
Békepipa
Szép nyugodtan megtömöd, rágyújtasz,
Komótosan pöfékelsz, kezed-ajkad is elbabrál vele,
A füst jó közeget teremt gondolkodáshoz, elrévüléshez
*
Szertelenül
Alapesetben minek-mire szednék gyógyszert?
Miért mérgezném magam a saját költségemen?
Ha meg komoly a baj, akkor legalább hatnak is
(nem lettek a hozzászokás miatt fő-hatástalanok)
*
Kézügyes
Szintidőre meghámozok egy almát
Igen minimális veszteséggel lehántom a héját
Ha nagyon kemény, akkor meg jöhet az almareszelő
*
Vízben
Az ún. felhajtó erő van velem…
Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt…
*
Esek, kelek
Megtanulok úgy esni, hogy ne fájjon
Vigyázok, hogy hanyatt ne nagyon essek
Nem nyekkenek, nem töröm csontom – kitámasztok…
*
Érintések
Megsimogatom az arcod
Megveregetem a válladat
Adok egy puszit, vagy egy csókot
*
Minden embernek
Egy élete, egy szája és egy hasa és egy feneke van
*
Szegény asszony két fillére
Nincs olyan szegény, hogy ne adhatna valamit
És ha ez magához képest elég nagy áldozat,
akkor ez épp annyit ér, mintha milliókat adott volna!
*
A Nap egyformán süt jóra és – még - gonoszakra
*
Felkelek és járok.
Sétálok és őgyelgek, ballagok és bandukolok.
Sietek és rohanok, lépegetek és ugrabugrálok…
*
Veszélyérzet
Kikerülöm, megelőzöm a bajt.
Gondolkodás nélkül elrántom a kezem a tűztől…
*
Tapintok
Kitapogatom a sötétben, hol a villanykapcsoló.
Kezemmel végigjárom kedvesem arcát és intim tájait…
*
Tapintat
Tudom, hogy mi a kegyes csalás.
Nem vágom az öreglány arcába, hogy ronda…
*
Nem hazudok.
Ezt ösztönösen így teszem.
Esetleg meg is tudom azért indokolni.
Netán még azt is tudom, hogy ez miért- jó - indok…
De ha éppen nem tudnám, akkor se hazudnék barátnak.
*
A hibámat korrigálom
A rosszul gombolt mellényt újragombolom.
*
Lehajolok, leguggolok,
Hogy elérjem azt, ami a földön van –
És felágaskodok, kinyújtózok, hogy a meggyet elérjem.
*
Fülhallásom
Felismerem az ismerőseim hangját
Meg tudom ítélni, közeledik-e felém az autó
Megkülönböztetem a zörejeket és a muzsika hangját
*
Nem kell indoklás
Amihez jogom van, azt bármikor megtehetem
Ahogy ahhoz sem kérek engedélyt, hogy lélegezzek
*
Nem kell bizonyíték
Hogy honnan tudom, hogy hideg a söröm?
Azt nem tudom, hanem a kezemmel érzem…
*
Ha lecsukom a szemem, nem látok semmit.
Ha kinyitom a szemem, akkor nézek és látok.
*
A kezemet nyújtom,
nincsen fegyver benne, békések a szándékaim
*
Amit kigondolok,
azt szavakba öntöm és megosztom másokkal is
*
Négykézláb kezdem…
Megállok kétlábon, de egy ideig egy lábon is
Ha sántítok, akkor mankót faragok harmadik lábnak
*
Emlékezés Táncsics Mihályra Ady Endre
Kend volt, Táncsics Mihály, A mi kora lelkünk: Atilla ugarján, Táblabírók földjén, Szenvedő szerelmünk. Kendet ostorozták, Kutya se becsülte. Mert kend senki se volt, Mindenkiért hevült, Paraszt-anya szülte. Kendnek sok fájdalmát Szívesen fájlaljuk S e fájó országban Kendnek ős szerepét Szívesen vállaljuk. Kend, bizony, elporladt, De mink, akik élünk: Vagyunk bizalommal, Vagyunk új Táncsicsok S miként kend, remélünk. Kend új rendet akart: Mindenkit szeretni. Mi más rendre vágyunk: Vagy igaz világ lesz, Vagy nem lesz itt semmi. Kendet azért mégis Áldjuk, mint egy szentet. Istenünk: az Eszme, Haló porában is Áldja-verje kendet
|