Payday Loans

Keresés

A legújabb

BÖNGÉSZŐ - TALLÓZÓ - SZEMEZGETŐ - TOVÁBBAJÁNLÓ


Böngésző - 2. PDF Nyomtatás E-mail
2014. január 12. vasárnap, 17:15

tornyai_1869-1936_bolting_girl_c.1900

Internetes böngésző – 2014.

Cikkek, viccek, dalok, idézetek, szösszenetek

 

Böngésző - 2.

 

Petőfi Sándor

Mi a szerelem?

Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rosz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
Hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. -
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kigyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!

Koltó, 1847. október

*

 

AGRÁRFORRADALOM

http://civishir.hu/hajdu-bihari-hirek/

agrarforradalom-egy-debreceni-hatso-kertben/1231121853

*

 

KÉZILABDA EB

http://diszpozicio.blog.nepsport.hu/archives/

2014/01/12/Nehezen_prognosztizalhato/

*

Magyarok topognak a jégen;
minden ugyanúgy lesz, mint régen;
eljön Mátyás, az igazságos,
hoz józanészt a szalonnához!

Nem látod, pajtás, baj van itten,
mért segítené meg az Isten,
aki magán se lendít egyet?
Csak fújjuk, mint az egyszeregyet:

hogy baj van, baj van, baj van, baj van,
térdig, nyakig állunk a bajban,
voltunk győzők, vesztesek, kvittek,
de minket mindig jégrevittek,

járt itt Mátyás, az igazságos
s nem jutottunk az igazsághoz…
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Magyarok kiáltoznak a jégen.
Mindig ugyanúgy van, mint régen.


(Lászlóffy Aladár: Az idők jele)

*

 

Fárasztó viccek

http://www.keptelenseg.hu/vicc-szoveg/

faraszto-viccek-gyujtemenye-80575

*

 

Termékbemutató

http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/

szazezrekert-adtak-a-turmixgepet-

a-termekbemutaton-2230703

*

 

NOMEN EST OMEN

- Halló!
- Halló, jó napot kívánok, Vadass László vagyok, és az utazási szokásairól szeretnék érdeklődni.
- Amondó vagyok.
- Hogy?
- Mi?
- Amondó, hogy…?
- Ja, nem, ez a nevem, így hívnak. Kolompár Amondó. 
- Ööö… értem. Nos… tudna esetleg rám szánni 10 percet?
- Persze. Feltéve, ha nem jön meg közben Gandalf.
- Filmet néz? Akkor én nem is zavarok…
- Mér’ néznék filmet, mikor nem is? Gandalf a kisfiam. A másik két gyerekem, Boromir meg Frodó után küldtem őket! Az a két geciputtony már megint zaciba akarja vágni az asszony gyűrűjét… Köcsög tipszmikszesek…
- Aha… hát… szóval… khm… szokott ön utazni?
- Sajnos nem nagyon van időm. Most is volt valami vírus Márciusban.
- Hú, remélem, kiheverte!
- Én igen, mer’ el se kaptam. De a kicsi lányom, Március még mindig fosik tőle. Így hova utazzon az ember. Pláne, ha Színes…
- No, hát én nem vagyok rasszista, szóval…
- Maga bolond? Vagy mi? 
- Hát a színes miatt gondoltam…
- Mondom, pláne, ha Színes, a másik lányom az isten pénzét is elveri plusz tanórákra! Már így is ég a pofám miatta, hogy 8 év alatt végezte el a’ általánost… Még szerencse, hogy Erátó a kocsisoron megkeresi a becsületre valót…
- Khm… mondja, hány gyereke van?
- És azt én honnan tudjam? Az anyjuk szülte őket…
- Izé… hát… a sok gyerek, ugye… valóságos áldás.
- Nem. Az Áldás, az az áldás! Az egy nagyon rendes kiscsaj! Sose kujtorog el éjszakánként hazulról! Igaz, hogy még csak 3 hónapos, de már most tudja, hol a helye! Képzelje, a kedvence a Fahéj, a Gyömbér, meg a Dzsindzser!
- 3 hónaposan már ilyeneket eszik?
- Bebaszna, ha a tezsvéreit enné! Ők a nővérkéi nekije. Mondjuk, az igaz, hogy múltkor jól beléharapott a Dióba!
- Huha! Nem tört ki a foga?
- Két okból se. Egy: nincsen még foga. Kettő: a Dió elég kemény fiúcska, de azért nem olyan fogletörősen! Na, a Csatár, az igen! Az egyszer betonhátvéd lesz!
- Hát… izé… akkor én nem is zavarom tovább, biztos amúgy is lefoglalja a sok gyerek…
- Engem? Mér’ foglalna le? Se csecsem, se szoknyám! 
- Jó, akkor is búcsúzom, és… kívánok minden jót az Újévre!
- Hát, ha meglesz a Remény meg a Béke, akkor lesz jó évünk.
- Igen, ez a kettő nagyon fontos.
- Mi? Miért? Tud valamit róluk? Már a képüket is rájatettük a tejes dobozokra! De sajnos csak a belsejükre, mer’ úgy olcsóbb…
- Kiknek a képét?
- Hát Reményét, meg Békéét! Fél éve, hogy kimentek Hollandiába, csaktáncóni, azóta semmit se tudunk róluk… 

(A fent említett keresztneveket nemrég engedélyezte a magát Magyar Tudományos Akadémiának csúfoló gyülekezet.)
() Varga B. Tamás ()

*

 

Kenyér, adalékok nélkül

http://www.noltv.hu/video/5249.html#.Us8TprRkSHU.facebook

*

 

A legjobb panasz amit valaha olvastam

 

http://roflnet.blog.hu/2010/06/26/

a_legjobb_panasz_amit_valaha_olvastam

*

 

Merengő

"Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok csecsemőnek? A legtöbbnek egyszerűen cirókahiánya van. Abba ugyanis belebetegszik egy gyerek.
De egy felnőtt is, teszem hozzá sok év múltán én. Több évtizedes praxisom alatt nyolcvan százalékban olyan gyerekekkel találkoztam, akiknek az egyetlen bajuk az volt, hogy nem szerették őket, de azt hazudták, hogy szeretik. Mert ugye 'egy anya mindig szereti a gyerekét'. Tényleg? 'Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének'. Valóban? Ezek konvenciók. Rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csak elviseli, hogy van. A társadalmi nyomásra viszont azt kell mondaniuk, hogy szeretik, a gyerek pedig megérzi ezt a hamisságot, és belebetegszik. De nagyon sok házasság is azon megy tönkre, hogy igazi gyengédség és intimitás helyett csak hosszú dumák, monológok, végszavak vannak. Mindenki tudja, hogy a másik mit fog mondani, és közben egészen mást éreznek." 

Popper Péter

*

 

Szilaj Csikó Hetilap

Czuczor−Fogarasi konferencia

Buvári Márta

2014.01.08.*129

Bár a jan. 6-i konferencia valójában már a 4. volt, ha a budaörsit is számítjuk, nem léptünk lényegesen előre. Még mindig azon tanakodunk, politikai okból erőltették-e a finnugor nyelvcsalád elméletét és vetették el a gyökelméletet...

http://www.szilajcsiko.hu/#!mm-20140109-czf-konferencia/c843

*

 

GYÓGYNÖVÉNY

http://veddamagyart.info/tudomany/

7009-csucstechnologiaval-nyerik-ki-

a-gyogynovenyek-hatoanyagait-bikacson

*

 


"Ellenzékünk túlságosan elbizakodott.

Ha valóban hiszi, miszerint ő a jövő kormánya (ami még persze nem bizonyos), ahelyett, hogy a sült verebeket a levegőből várja, a tevékenység, munkálkodás útjára kellene lépnie s megmutatnia az erőt és munkaképességet, - melyet annyiszor emlegetett, s melyre most véleménye szerint oly nagy szükségünk van. Hadd látnánk már egyszer: mit akar és mit bír. A mi tisztelt ellenzékünk azonban nem ezt teszi, hanem mint a rest bakter, nagy szundikálva lesi, míg az óra utolsó homokja is lepottyan, mikor aztán rákerül a sor az ő kiáltására. És azalatt, míg elméje tétlenül kóvályog félálomban, félébren mindenféle bolondságokat kigondol nekieresztett fantáziája. (...)

Még sokkal eredetibb azon (mégpedig komolyan) felmerült (természetesen baloldali) kombináció, mely a Sennyei és Tisza egymásba olvadásától várja a haza üdvét. Soha ennél bolondabbat! Én mérget vettem volna rá ezelőtt évekkel, hogy olyan eset nem adhatja magát elő, midőn az ellenzék egy Sennyeivel s következésképp egy Forgách Antallal is szövetségre fog akarni lépni.
Mit nem tesz a hatalom utáni szertelen vágy! Az embert még a helyes észjárásától is megfosztja. Higgye meg nekünk az ellenzék, hogy az ő kedveért bizony senki sem fogja elveit feladni - csak akkor, ha előbb bebizonyítja, hogy az ő elvei jobbak, s hogy azok létesítésére van benne elég erő, tapintat és ész."

(Mikszáth Kálmán, Budapest, 1875. január 8.)

*

 

Garaczi László:Hogyan lett a feleségem vegetáriánus?

A feleségem tavaly, augusztus huszonharmadikán este hét óra tizenhat perckor lett vegetáriánus, hét óra tizenötkor még nem volt vegetáriánus a feleségem, sőt nem is gyanította, hogy nemsokára vegetáriánus lesz, hét tizenhatkor pedig már vegetáriánus volt a feleségem, és azóta is az. Tehát már több mint fél éve vegetáriánus a feleségem, ezalatt falat húst meg nem evett, egyedül én ettem a húst, a feleségem nem ette a húst. Azon a bizonyos napon, augusztus huszonharmadikán este hét tizenötkor recés élű késsel álltam a konyha közepén, és valamit csináltam, amit nem kellett volna, mert a feleségem nem-vegetáriánusból vegetáriánus lett, nem-vegetáriánussága véget ért és megszűnt, vegetáriánussága maradéktalanul elfoglalta nem-vegetáriánussága helyét, és ez a vegetáriánusság nem spanyolfal volt, mely elfedte titkos, meztelen és fájdalmas nem-vegetáriánusságát, ő abban a percben tisztán, véglegesen, elszántan és megfellebbezhetetlenül vegetáriánus lett, megtért, és ezt, legalábbis formálisan, én idéztem elő.
Nézzük, mi történt. Fél hét, jövök haza, benyitok az előszobába, valami röpül felém, a kezem felkapom, félrecsapom a sárga, körmös csirkelábat. Egy ideig még karateállásban maradok, várom a következő lövést, aztán, mivel jelszavam: józan ész és fehér gallér, kiengedek a pózból, ekkor látom meg a gázórán a másik lábat és a tarajos, csőrös, megcsócsált csirkefejet - a szemével a mérőállást nézi.
Aha, szóval sült csirke lesz vacsorára.

És valóban, a csirke többi része ekkor már bent rotyog-sziszeg a sütőben, feleségem pedig a konyhában elmeséli, hogy a fölösleget odaadta a macskának, aki, mielőtt elfogyasztaná, szereti levegőbe hajigálni a finomabb falatokat. Azt is elmondja, hogy mikor a hentestől hazaérve a csomagot kibontotta (idegen hentesnél vásárolt, valahol bent a városban), azt tapasztalta, hogy valaki, tán épp a hentes, levágta volt a csirke fejét, és betuszkolta volt a fenekébe. Mintha a csirke meg akarta volna nézni magát belülről, és addig nyújtózkodott, gebeszkedett, míg elszakadt a nyaka, és bent maradt önmagában.

Annál finomabb lesz, vigasztaltam a feleségemet, de ez valahogy úgy hangzott, anál finomabb.

A baljós jelek dacára meg se fordult bennem, hogy valami baj lehet, hogy a feleségem nem vacsorát, hanem önnön vegetariánizmusát készíti elő, hogy nem bazsalikomos csirke lesz, hanem megtérés, egyikünk se gyanakodott, már csak azért se, mert ott, a konyhában állva azonmód az orális és anális típusú kultúrák különbségéről kezdtem értekezni, ami ugyebár a káromkodások eltérő fajtáiban ragadható meg legpregnánsabban, a magyar azt mondja, helyezzed lécedet örömlánnyá lett szüléd ajaka közé, míg a német ugyanezt a tartalmat úgy fejezi ki, hogy Arschloch, az angol: asshole, nekik ez esik jól, ez esik szájra, popó-kultúrák, mindez pediglen Lutherből és a puritanizmusból jön, illetve ott érhető tetten, mire a feleségem azt mondta, fúj, ez undorító.

Közben a csirke ropogósra sült, locsolgattuk fűszeres olajjal, kitettük az asztalra, combjából, melle húsából szeltünk, falatoztunk, jó volt, csirkeszerű volt, bár ahogy haladtunk befelé, a csirke mélye, hogy ne mondjam, titka felé, egyre pikánsabb, egyre bonyolultabb íz-variánsok jelentkeztek. A bazsalikomnak, ha megpirul, van néha egy ilyen kesernyés íze, mondtam halogató jelleggel, mert ekkor már sejtettem, hogy közeleg az igazság szörnyű pillanata.

Végül ő maga, a feleségem, még nem-vegetáriánus mivoltában azt javasolta, vágjuk ketté a csirke törzsét a könnyebb elfogyasztás végett. Jöjjön, aminek jönnie kell, felálltam, megfogtam a kést, feleségem nem-vegetáriánus életének utolsó pillanatához érkezett, noha erről ő mit sem tudott. Érdemes e felfokozott percet jobban szemügyre venni, milyen lehetőségekkel vemhes, hisz például a késhegyre tűzött csirketörzset szétnyitás nélkül bevághattam volna a lichthofba, aztán valahogy megmagyarázom, például nekem ez kell az íráshoz, időnként csirkét dobok lichthofba ihlet-konzerválás céljából. Ez esetben a feleségem még ma is enne húst, nem lenne a feleségem vegetáriánus. De nem ezt tettem, beledöftem a kést a csirke szügyébe, egyetlen rántással szétnyitottam, és feltárult a lényeg, a belső tartalom, a gasztronómiai apokalipszis: a csirkének mindene megvolt odabent, ahogy a jóisten megteremtette: szivárványosan remegő, félig nyers, egybeizmozott szervcsomók, szétfolyva rajtuk a kékeszöld, nyálkás epe.

Feleségem szó nélkül kifordult a konyhából.

Mikor utolértem, a szoba közepén állt verítékezve, falfehéren, reszketve, a szent és véres perc borzadályos eufóriájában. Lassan rám emelte tekintetét, és így szólt: vegának érzem, ó, Laci, magam.

Még felötlött bennem a lehetőség, hogy megpróbálom valami viccel elütni a dolgot, például hogyan kell megenni egy kolibrit - kiszívod a csőrén át, és eldobod a bőrét, de aztán inkább átöleltem némán az én immár vegetáriánussá lett kis feleségemet. Új korszak határán álltunk, átéreztem a pillanat ünnepélyességét.

Hát így lett a feleségem vegetáriánus.

Arról az érdekes témáról, hogy milyen, ha a feleség vega, a férj nem, legközelebb mesélek

*

 

Test és lélek

http://szabadonebredok.hu/

mondd-meg-mi-faj-elaruljuk-mi-van-a-lelkedben/

*

 

Olvass!

http://index.hu/tudomany/2014/01/08/

a_jo_konyvektol_megvaltozik_az_agy/

*

 

Solt Otília

 

http://film.indavideo.hu/video/f_ottilia

*

 

SZABÓ DEZSŐ ÚJABB MŰVEI

Az antijúdaizmus bírálata.

1938.

LUDAS MÁTYÁS KIADÁS

Csak mindenoldalú vizsgálat

által lelhetni fel az igazságot; s

az csak a gondolatok legszaba-

dabb közlése által valósulhat.

Hol a beszéd korlátoz, ott rab a

nyelv s csak rabként szól.

Gróf Széchenyi István: Hitel.

http://mtda.hu/books/szabo_dezso_az_antijudaizmus_biralata.pdf

*

 

Feljelentkező levél pártszolgálatra

Méltóságos Virág Árpád elvtárs Főszerkesztő Úrnak saját kezébe

Magyar Krónika, a Magyar Demokrata szerkesztőségében, első ajtó jobbra

Tisztelt Virág elvtárs, kedves Árpád bátyám!

Meglepetéssel és némi aggodalommal vettem tudomásul, hogy hiába lesem a postást, nem kaptam meg új lapotok (lapunk, ha megengeded nekem ezt a lelkes-büszke azonosulást) felkérő levelét – meglehet, éber Adóhivatali ellenőreink dohánytermékeket sejtve benne, tüzetesebb átvizsgálásra félre tették. Szeretném a világba kiáltani: gondos trafikpolitikánknak köszönhetően leszoktam a cigarettáról (és ha kell, ezt is megírom)!

Drága Virág elvtárs, hadd mutassak rá: a legalkalmasabbak közé tartozom. Legyen szó akár monumentális, akár jelentős írásról (hogy aztán a derűsen, optimistán a szebb jövőbe, vagy nosztalgikusan és elégikusan a szebb múltba tekintő szösszenetekről ne is beszéljünk) – én vagyok a ti emberetek, drága Virág elvtárs! Én még tudok örülni. Bárminek. Ti megmondjátok, minek örüljek, és én őszintén, hitelesen, vastag biopecsenyekacsa-narancssárga keretben fogok neki örvendezni. Örömömet le is fényképezem. Rímekbe szedem. Rovásul is megírom. (A farkamat is csóválom, ha erre igényt tartotok, de ezt egyelőre kezeljük bizalmasan – ne adjunk tápot a liberális aknamunkának!)

Kinyílott a virág, drága Pitypang elvtárs! Szorgos méhecske-ikrek lebbennek virágról-virágra; december van, hahó, egyre jobban teljesít a globális felmelegedés, de mi nem leszünk a gyarmata! Saját, magyar nemzeti felmelegedést! Mert „Tündérországban csak híre sincs a télnek, Ott örökös tavasz pompájában élnek; S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása, Örökös hajnalnak játszik pirossága” – és ezzel, kedves Virág elvtárs, egyben az időjárás-jelentést is egyszer s mindenkorra letudhatjuk.

Szóval kedves Virág elvtárs, várom nagybecsű útmutatásodat: miről, milyen terjedelemben, milyen formában örvendezzek, milyen névre állítsam ki az ötvenezer (szösszenet) és kétszázezer forint (monumentális írás) közötti számlát; egyedül arra kérnélek, kedves Virág elvtárs, hogy postafordultával írd meg az igényeiteket (azigényeinket, ha megengeded…), mivel a phenjani „Fennen Lobog a Vörös Zászló” című népszerű lap „Magyarországon is szeretik Kim Dzsong Un elvtársat” című rovatának állandó levelezőjeként azokat be kell illesztenem havi munkatervembe.

Szabadság és Rezsicsökkentés!

Konok Péter elvtár

*

 

Szemétből építőanyag

 

http://zold8.hu/index.php/zuzda/

184-szenzacios-magyar-talalmany-szemetbol-epitoanyag

*

 

Könyvesblog

Ötven évvel ezelőtt Isaac Asimov írt egy cikket a New York Times-ba arról, hogy szerinte milyen lesz a világ 2014-ben. Bejött neki?

http://konyves.blog.hu/2014/01/07/

asimov_ilyennek_kepzelte_2014-et

*

 

Zeneszöveg.hu - Ahol a dalszövegek laknak

Napi Zeneszöveg idézet:


"Ha nincs benne elég citrom a teában, az a baj.
Ha túl sok a méz, akkor meg az a baj."
(Belga - Az a baj)


http://zsz.hu/dalszoveg/4555
http://www.zenekupon.hu/belga-koncert-01-25.html

*

 

Zseniális képsorok arcokról,

akik vállalják legbensőbb félelmeiket!

 

http://zacc.cafeblog.hu/2014/01/05/

zsenialis-kepsorok-arcokrol-akik-vallaljak-legbensobb-felelmeiket/

*

 

Egy ismeretlen kalandor „vívódásai”.

Adolf Hitler ifjú évei (1889-1919)

Vitári Zsolt

http://nemettortenelem.tti.btk.pte.hu/

files/tiny_mce/Publ/Vitari%20publ/

Rubicon2005_10_2006_1Egy%20ismeretlen%20kalandor.pdf

*

 

Miként tudott a több százezer fiatalember állattá válni?

A német hadsereg, mint bármelyik más hadsereg estében is, előfordult agresszió a civil lakossággal szemben a második világháborúban, ugyanakkor nagyságrendileg kisebb számban, mint azt a szovjet katonák tették. Össze sem lehet hasonlítani a két hadsereg mentalitását. Dr. Horváth Attila jogtörténész az Echo Tv Kiút többszemközt című műsorában felhívta rá a figyelmet, hogy az 1944-ben Magyarország területére lépő Vörös Hadsereg akkori katonái az 1920-as években születtek, a polgárháború időszakában, amikor 6 millió orosz árva mászkált az utcákon, valamint élt a gyermeklágerekben. Azt, amit a magyar lakosságnak okoztak azt ők és a saját családjuk már egyszer végigélte, például a kuláktalanítás során, vagyis egyfajta revansot vettek másokon, többek között a magyar népen is. A becslések szerint Magyarországon több százezer lányt és asszonyt erőszakoltak meg a szovjet katonák a második világháborúban.

További részletek az Echo Tv Kiút többszemközt című műsorában, amely a linkre kattintva elérhető: http://www.echotv.hu/kiut-tobbszemkozt-2014-01-04-kiut-tobbszemkozt

*

 

A "művelt Nyugat"

úgyis azt hiszi, hogy minden kultúrát, tudást tőlük kaptunk, és nélkülük még nyereg alatt puhítanánk a "kaiserfleischt", holott az igazság az, hogy még a nyelvünket is megrövidítették - nem maguknak ugyan, de az enyészetnek -, és mi jóhiszemű bámulással kotlottunk az idegen szavak kakukktojásain, ki is költöttük őket, és csak most vesszük észre, hogy az édes gyerekek a fészek szélére kerültek, ha ugyan le nem zuhantak a megsemmisülés bozótjába.

Fekete István
magyar író
1900. január 25. — 1970. június 23

*

 

Gavallér János

Magyar jelen

Futottam eléd, mégsem jöttél közelébb!
Mond holnap: - Mire vársz?
Tapossam az időt belőled előrébb?
És ha kinyögöd majd a hajnalt,
nyugalmat oszt a felkelő nap?
Vagy a sírásók lélekkortyintó búja
mossa torkunkról le a fuldoklást?
Mélyül sírunk, vagy csírázik lelkünk?
Édesded tekintet ciánt szór
álmaink hűs talajára - reform,
kiadáscsökkentés, adómorál-,
s lógunk a holnapkosarán, bambán.
Míg volt se jutott, eztán már nem is lesz.
- Aposztrofálják felénk a magyar jelent!-
De sok táncot roptak távol a hazától,
szórták a világba szerteszét a pénzt,
ami itthon alig volt, ott mindenre jutott:
Vadkapitalizmus, milliárdos-örvény
vitte kacsalábon forgó bankszámlákra
apáink becsület-verítékét. Nekik jutott!
A társadalmi igazságosság alapja a rend.
Nekik jutott! Könnyeken hízott barmok
mulattak, mulattak az Antillákon,
vagy síeltek az Alpok lejtőin,
s fillérekről vitatkoztak a sajtó hasábjain,
mert ők okkal, vagy ok nélkül,
akkor és ott voltak, ahol, és amikor kellett:
Nekik jutott! De a nép - Az Isten adta nép!-,
nem érdemelt semmit, a jogállamban!
Mert ez itt már a Kánaán! Jogállam van.
Sose volt jómódban él a múlt férge,
fészket rakott nekik a mohó világ.
Csak nyúzzák, faragják a „bűnös népet”!
S ha eszükbe jut, - két buli között,
míg sír a nép- kik hátán csattan az ostor,
lerészegednek egy-egy wellness hétvégén
- Nekik jutott!-, s szabad bűnbe fojtani a mát.
De mi csak kérdezzük, kérdezzük a holnapot:
- Ugye felkel még a nap, s tehetünk értük valamit!
De ha így marad e rongy világ,
minek ébredjek hajnalhasadáskor,
miért fussak a perc után,
hisz már mammon-illanás gyárt illúziót,
s szúrja a szemem a pazarlás.
Tejre, kenyérre sokaknak nem jut!
Jogállamban – Nekik jutott!-, éhen lehet halni!
Csukódott az ajtó, vannak bent, s vannak kint.
Kit érdekel a vágy, a holnap,
ma jött a nyomor, utánam.
Vírus-járvány árnyékaként követ
a munkám – mert semmit nem ér, a bér!
Napról napra drágább az életem,
s nem ér a munka egy fabatkát sem,
ha az életnek nincs célja,
és nem hozhat újat a holnap:
Árnyékai lettünk önmagunknak.
Már nincs mit osztani, másé lett minden.
Csak az ország van tecchalott állapotban,
a manézs csillog, s mi mély hipnózisban.
A varázsló pálcája lebben, zúg a taps,
szájtáti papírjog hangszórón hőzöng.
Márión a sor! Valami történni fog az éjjel,
mert holnap már nem ugyanaz a nap kel fel,
egyszer fel kell ébredni álmainkból,
a hipnózis véget ér, dördül a pisztoly,
sikolt a vér! A tükörből valaki visszanéz

*

 

Könyvajánló /

Illik tudnom, mert magyar vagyok

Részlet az írásból:

"Hasonlóan a Nobel-díjasokhoz, a nemzet számarányához képest az olimpiai aranyérmet nyert magyarok lélekszáma is feltűnően magas.Az okait ennek nem szeretném most boncolgatni, mivel az akár egy másik könyv témája is lehetne. A Kedves Olvasó elégedjen meg annyival, hogy az oka ennek „csupán” az, hogy a magyar egy rendkívüli fizikai adottságokkal és szellemi képességekkel rendelkező nép, akik sokszor egyszerűen megmagyarázhatatlan dolgokat képesek produkálni, melynek szellemében négyévente az olimpiai játékokon rendre ámulatba ejtik a világ közvéleményét. 

Viszonylag széles körben köztudott, hogy 2004-ig (az athéni olimpiáig) a nyári olimpiai játékokon összesen 157(!) magyar állampolgár nyert aranyérmet. Ennél azonban jóval többel büszkélkedhetünk, amit nem tudom,hogy miért, de egyszerűen elfelejtenek (Vagy csak nem akarnak?) a sporttal foglalkozó szakemberek megemlíteni. Sőt, vannak aranyérmeink még a téli olimpiákról is, számszerint kettő. Véleményem szerint semmi kétség afelől,hogy a magyarok aranyérmét gyarapította - néggyel - a zágoni születésű Szabó Katalin, akinek bölcsője felett édesanyja magyarul énekelt, de magyar az az arany is, amit gróf Wass Albert nyert (volna). Ő a berlini olimpia idején még román állampolgárnak számított, ennek ellenére magyar színekben indult. A lövészetet megnyerte, azonban az aranyérmet csak mint román állampolgár kaphatta volna meg. Ezt Wass Albert elutasította, így az olimpia legjobb lövészeként csupán egy oklevelet vehetett át. Ezek az emberek (vagy őseik) nem önként választották az új útlevelet, hanem azt erőszakkal kényszerítették rájuk,így az ő érmeik a miénk is, a miénk pedig az övék."


Mátyás Szabolcs: Illik tudnom, mert magyar vagyok című könyvéből 71. oldal

Letölthető itt:


http://szegedem.hu/

Matyas_Szabolcs_Illik_tudnom_mert_magyar_vagyok.pdf

*

 

FERDINANDY GYÖRGY:

Magyarok

(részlet)

Szörnyű érzés még annak is, aki alig érti, amit
látni fog. Talán még azt sem, hogy két kapura megy
a játék, és az győz, aki többször bedobja a labdát
valamelyik kapuba.
Ők pedig itt. Öt ázott
veréb százezer idegen
között. Lehet, hogy ekkor
érezték meg először, hová
kerültek. Hogy mit tett
velük ez az ordító, hadonászó
idegen.
De akkor, hirtelen
nagy csend támadt a tribünökön.
A magyar csapat
kiegyenlített! Lehet -
séges, hogy azok heten
ott lent a mélyben le -
győznék az egész világot? És akkor az öt lány hangja
belehasított a csendbe. Hallotta mindenki, az
egész uszoda, és igen, mindenki. Alaszka és a
Tűzföld, a Dunakorzó és a Rákóczi tér között.
– Magyarok! – kiáltotta Daisy és Margó, Móni és
Barbie, és nem volt már román a brassói lány, Ildi
sem. Magyarok! Szállt fel a magasba ez a nagy
sikoltás. A bizakodás, a keserűség és a fájdalom.
– Magyarok! – kiáltotta Daisy, Sandra, Margó és
Móni ott fent a grádicson.
Lehet, hogy azok odalent felkapták a fejüket. Még
egy pillanat, és győztek! Igen, legyőzték a világbajnokot!
Körös-körül csalódottan állt fel a tömeg. Lent, a
medencében hét fiú sírt és nevetett. Vajon a fülükben
maradt-e az a nagy sikoltás?

A teljes novella a Magyar Napló decemberi számában olvasható!

*

 

GYEREKNEVELÉS

Mit gondolsz, mi lesz így a gyerekedből?

Vajon melyik gyerek fogja jobban megállni a helyét az életben? Az, akit a mai világunkban törtetésre, versengésre és taposásra nevelnek már kicsi kora óta? Vagy az, aki érzelmi biztonságban tudhatja magát, és ha kell, az iskolával szemben is megvédik?  Vekerdy Tamás népszerű  könyvében megkapjuk a választ.

http://www.eletforma.hu/otthon/

mit-gondolszmi-lesz-igy-a-gyerekedbol/

*

 

"A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet rövid, észre sem vesszük, s már itt az öregség. Ezért aztán jól meg kell gondolni, mit csinál az ember, mert elég egyetlen aprócska tévedés, és minden odavan. Aki itt meg akar állni a lábán, és vinni akarja valamire, annak tudnia kell, mi a dörgés: semmit nem elsietni, és semmit nem elmulasztani."

Isten éltesse a 60 éves Krasznahorkai Lászlót

*

 

Merengő

A megfelelési kényszer a gyors sikerről szól.

Azért akarsz másoknak megfelelni, hogy kapj egy gyors elismerést. Szeretnéd másoktól azt hallani, hogy "köszi, de jó voltál". Szeretnéd, ha megdicsérnének. Szeretnéd, ha mindenkivel kiegyensúlyozott lenne a kapcsolatod, ha nem lennének összeütközések, sem olyan emberek, akik neheztelnek rád. Olvasd gyorsan megint végig ezeket az elvárásokat, lehetségesnek tűnik, hogy mindegyiket megvalósítsd? Ugye, hogy nem? Mégis mennyi idő és energia elmegy azzal, hogy másoknak próbálsz megfelelni, míg a saját érdekeid, céljaid, vágyaid háttérbe szorulnak. Te magad szorítod háttérbe őket

Vida Ágnes

*

 

Egy hegyháti falu

magyar lakosságának hagyományos tánckultúrájáról

http://folkradio.hu/folkszemle/varga_hegyhat/index.php

*

 

Rossz napunk lesz…

http://divany.hu/tejbenvajban/2013/12/30/

10_dolog_amitol_garantaltan_rossz_napunk_lesz/

*

 

Ezt a 14 dolgot nem szeretik a pasik a nőkben!

Sok nő tesz meg mindent azért, hogy nőiesnek és érdekesnek tűnjön, de lehetnek olyan esetek, amikor épp az ellenkező hatást váltjuk ki a legjobb szándék mellett is. Minden férfi mást tart nőiesnek vagy túlzásnak, de van néhány dolog, amiben a nagyrészük megegyezik.

Hosszú, karom szerű köröm

A legtöbb férfi inkább taszítónak, vagy akár kifejezetten nevetségesnek tartja a nagyon hosszú körmöket egy nőn.
Mivel ők a praktikusságot helyezik előnybe, ezért érthetetlen számukra, hogy óriási körmökkel hogyan lehet megoldani a mindennapi teendőket.

Túldíszített műköröm

A nők gyakran esnek abba a hibába, hogy mivel régóta van műkörmük, ezért túlzásba viszik annak díszítését.
Az eredeti célunk ilyenkor persze a változatosság elérése, de az eredmény akár lehangoló is lehet egy férfi szemében, ha túl sok virág, inda és strasszok ékesítik a női körmöket.

Lenőtt haj

A lenőtt haj egyik nem számára sem vonzó, így a férfiak sem kedvelik. Azt sugallja, hogy az illető nő nem foglalkozik eleget a külsejével, nőiességével, sőt akár még elhanyagolt benyomást is kelthet a férfiakban.
Különösen csúnya, ha nagy az eltérés a színek között vagy ha túl sok az ősz hajszálunk.

Túl bő ruhák

A túlságosan bő darabokkal szinte soha nem érünk el vonzó hatást, hiszen azok egyrészt nem engednek látni belőlünk semmit, másrészt általában nagyobbnak is mutatnak bennünket a valóságnál.
Válasszunk inkább előnyösen szabott, testünk szépségeire koncentráló darabokat – a saját méretünkben.

Úszógumik

Egy férfinak gyakran vonzó, ha „van mit fogni” egy nőn, de az szinte soha nem jó látvány, ha egy nőnek kilátszik az úszógumija.
Kár erőltetni a kényelmetlen, szűk nadrágokat, amelyben minden mozdulatunkkal a súlyfeleslegünket hangsúlyozzuk derekunkon, és még jól sem érezzük magunkat benne.

Kilátszó szőrzet

A férfiaknak egyáltalán nem vonzó, ha azt látják, hogy egy nőn felesleges szőrszálak vannak, ráadásul látványos helyen.
Ez egyáltalán nem csak a bikinivonalra érvényes, de az épp növésnek indult hónalj- vagy lábszőrzetre is, még akkor is, ha másnapra van időpontunk a kozmetikushoz.

Bajusz

A férfiak szemében a nők arcán látszó bajusz különösen visszataszító hatást kelthet.
Ők a nőket finomnak és bársonyos bőrűnek szeretik látni, ezért könnyen lerombolhatja a nőiségünket, ha a férfiasságra emlékeztető bajuszt viselünk, bármilyen mennyiségben is.

Tetovált szemöldök

Nagyon sok éven keresztül volt divat a tetovált szemöldök, és sajnos sokan nem vették észre, hogy ennek az ideje már régen lejárt. Bár ennek viselői már így szokták meg az arcukat, attól még elég valószínű, hogy a férfiakban természetellenes, taszító hatást vált ki a látványa.

Kontúrozott száj

A szájkontúr lehet nagyon szép és akár természetesnek ható is, de ehhez az kell, hogy egyrészt pontosan kövesse a szánk vonalát, másrészt pedig hogy az ajkainkkal megegyező színű legyen.
Férfi szemmel a túl nagy kontraszt természetellenesnek és minden finomságot nélkülözőnek tűnhet.

Kényelmetlen, hordhatatlan ruhák – mivel divatosak

A legtöbb kapcsolatban volt már példa rá, hogy a férfiak értetlenül által életük párja mellett és nem értették, hogy az miért feszeng inkább egy kényelmetlen, de nagyon divatosnak számító ruhadarabban, miközben felvehette volna a kényelmeset is – épp ahogy a férfiak teszik.

Török buggyos ülepű nadrágok

Ahogy melegszik az idő, úgy kerülnek elő a lenge anyagból készült, buggyos ülepű török nadrág és a férfiak legnagyobb része értetlenül áll a jelenség előtt.  Mivel ők imádják nézni a nők hátsóját, ezért talán egyiknek sem tetszik, hogy ez a nadrágtípus ezt sajnos nem teszi lehetővé.

Túl erős dezodor / parfüm

Sajnos a dezodorok illatát és főleg erősségét nehéz megítélnünk. Mivel mi a kifújáskor is éreztük, ezért orrunk hozzászokik és nem vesszük észre, hogy fél óra múlva is nagyon erős az illata. Ezt a férfiak általában taszítónak tartják, mivel nem tudnak finomságot társítani hozzá.

Erős, akár elmosódott smink

Az elhanyagoltságnak egyik tipikus jele az elmosódott smink. Vigyünk magunkkal mindenhova egy kis tükröt és a mosdóban gyakran ellenőrizzük, hogy rendben van-e, mert nőnek és férfinak egyaránt rossz érzés egy elkenődött, elhanyagolt sminket látni bármilyen szép arcon is.

Kedvesség hiánya

Egy nő lehet kövér, sovány, szőke vagy barna, de a férfiak szemében az egyik legfontosabb elvárás a kedvessége.
Ha egy nő mogorva, nem mosolyog soha, azt a férfiak általában elkerülik, mivel nem tartják elég nőiesnek. Ugyanez igaz az utcán vagy a vezetés közben kiabáló nőkre is.

forrás: bien.hu

*

 

Megismerni a kanászt cifra járásáról, 
Űzött- fűzött bocskoráról, tarisznyaszijáról. 

Refr:
Heej, élet-élet betyár élet ez aztán az élet
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

Hüccs ki disznó a berekből! Csak a füle látszik, 
Kanászbojtár bokor alatt, menyecskével játszik. 

Refr:
Heej, élet-élet betyár élet ez aztán az élet
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

A Bakonynak közepén van a Csesznek vára,
De a pici hétszentségit mi közöd hozzája

Refr:
Heej, élet-élet betyár élet ez aztán az élet
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

LAST_UPDATED2
 
Böngésző - 1. PDF Nyomtatás E-mail
2014. január 04. szombat, 10:42

Internetes böngésző – 2014.

Cikkek, viccek, dalok, idézetek, szösszenetek


 

Petőfi Sándor: A téli este

Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél:
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld mind egy vén koldus, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Úgy áll a hidegben, didereg...az ínség
Vastagon van bágyadt ajkára festve.
Mit csinálna kint az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpül tán, most beszáll a szív közepébe.

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!
El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.
A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál
Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,
Szájokba a pipa, elöttök palack áll
Megtelve a pince legrégibb borával:
A palack fenekét nem lelik, akárhogy
Iparkodnak...újra megtelik, ha már fogy.

Kínálgatja őket a jó háziasszony,
Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,
Hej mert ő nagyon jól tudja, mit miképp kell,
A kötelességét ő jól megtanulta,
Nem bánik könnyen a ház becsületével,
Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.
Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:
"Tessék szomszéd uram, tessék, komám uram!"

Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,
S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,
És mint a pipafüst csavarog a légben,
Akkép csavarognak szanaszét elméik,
És ami már régen elmúlt, nagyon régen,
Összeszedegetik, sorra elregélik.
Akitől nincs messze az élet határa,
Nem előre szeret nézni, hanem hátra.

A kis asztal mellett egy ifjú s egy lányka,
Fiatal pár, nem is a múlt időt hányja.
Mit is törődnének a múlttal? az élet
Elöttök vagyon még, nem a hátok megett:
Lelkök a jövendő látkörébe tévedt,
Merengve nézik a rózsafelhős eget.
Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,
Tudja a jó isten mégis jól mulatnak.

Amott hátul pedig a kemence körül
Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva ül,
Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek
Kártyából tornyokat csinál...épít, rombol...
Űzi pillangóit a boldog jelennek,
Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. -
Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:
Itt van egy szobában múlt, jövő és jelen!

Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a
Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.
Csikorog a kút gém ott kinn az udvaron,
Lovat itatj' a kocsis éjszakára.
Húzzák a cigányok valami víg toron,
Távolról hangzik a bőgő mormogása.
S e különféle zaj ott benn a szobába'
Összefoly egy csendes lágy harmóniába.

Esik a hó, mégis fekete az utca,
Nagy vastag sötétség egészen behúzta.
Járó-kelő ember nem is igen akad,
Egy-egy látogató megy csak hazafelé,
Lámpája megvillan az ablakok alatt,
S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,
Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig
Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?

*

 

Az adósságokról

1. Hét év végén tarts elengedést. 2. Ez pedig az elengedés módja: Engedje el minden hitelező az adósságot, amit kölcsönzött felebarátjának. Ne szorítsa felebarátját és pedig az ő testvérét, mert elengedést hirdettek az Örökkévalónak. 3. Az idegent szoríthatod, de amid lesz neked a testvérednél, azt engedje el kezed. 4. Csakhogy nem lesz közepetted szűkölködő, mert megáld téged az Örökkévaló az országban, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul, hogy azt elfoglaljad, 5. de csak ha hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára; hogy megőrizd, hogy megtegyed mindazt a parancsot, melyet ma neked parancsolok. 6. Mert az Örökkévaló, a te Istened megáld téged, amint szólt hozzád; és te kölcsönadsz sok népnek, de te nem fogsz kölcsönvenni, te uralkodsz sok népen, de rajtad nem fognak uralkodni. 
7. Ha lesz közötted szűkölködő, testvéreid egyike, kapuid egyikében, a te országodban, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet testvéred előtt, aki szűkölködő. 8. De nyisd meg kezedet neki és adj kölcsön neki szükségéhez mérten, amennyire szüksége van. 9. Őrizkedjél, hogy ne legyen valamely alávaló gondolat a te szívedben, mondván: Közeledik a hetedik év, az elengedés éve és irigy lenne szemed testvéredre, a szűkölködőre, hogy nem adnál neki; és ő kiált ellened az Örökkévalóhoz és vétek lesz rajtad.10. Adj bizony neki és ne irigykedjék szíved, midőn adsz neki, mert e dolog miatt áld meg téged az Örökkévaló, a te Istened minden munkádban és kezed minden szerzeményében. 11. Mert nem fog kifogyni a szűkölködő az országból, azért parancsolom én neked; mondván: Nyisd meg kezedet testvérednek, szegényednek és szűkölködődnek a te országodban.

http://www.zsido.com/konyv/9/95/Roe_(5Mozes_11_2616_17.)

*

 

A MAGYAR POLITIKAI ELITRŐL

Képzelj el egy éttermet, aminek az építési költségeit is te álltad, és a rezsijét is te fizeted! 
Helyed csak a konyhaajtónál van, a zenekar szomszédságában.
A pincér négy év múlva érkezik, és udvariasan megkérdezi, hogy mit rendelsz?
Aztán másnap, amikor kihozza az üres tányért, nem elég, hogy beleszarik, de még jó étvágyat is kíván hozzá!
() Varga B. Tamás ()

*

 

Mesterek és tanítványok sorozat:

Jókai Mór és Bródy Sándor

A 22 éves Bródy Sándor egy pofonnak köszönhette, hogy megismerte a mesterét. A pofont az 1885-ben Josephstadtban sorkatonai szolgálatát töltő fiatal író adta egy goromba őrmesternek, aki szidta az édesanyját. Bródy azonnal a kaszárnya börtönébe került, onnan pedig hamarosan a gyengélkedőre, mert munka közben – talán szándékosan – a lábára ejtett egy nehéz raklapot. Úgy tűnt, a függelemsértés miatt még évekig bakaként kell szolgálnia. Bekötött lábbal feküdt a priccsén, amikor egy ezredes jelent meg a zárkája ajtajában, és köszönés helyett csak ennyit mondott: „A Jókai magáért írt!”. Bródy meglepődve hallotta kedvenc írója nevét. Még inkább elcsodálkozott, amikor az ezredes közölte vele, hogy József főherceg arra utasította, hogy szereltesse le a függelemsértő bakát, mivel Jókai Mór levélben ezt kérte tőle. Bródy másnap civilként távozhatott a kaszárnyából.

Jókai csak annyit olvasott az újságban, hogy egy fiatal magyar író áristomba került a sorkatonai szolgálata alatt. Nem valószínű, hogy ismerte Bródy Sándor egy évvel korábban megjelent első könyvét, a Nyomor című novelláskötetet. Egyszerűen csak úgy tarthatta: nem ifjú írónak való hely a katonai börtön, ezért írta meg beadványát József főhercegnek. Bródy leszerelése után azonnal köszönőlevelet írt szabadítójának. Ő nagyon is ismerte Jókai műveit, és egyik példaképének tartotta szerzőjüket...

NY.K.

*

 

Nem olyan emberekre van szüksége a társadalomnak, akik csak gyűjtögetik maguknak a tudást, mint a fösvény az aranyát, hanem igenis olyanokra, akik tudják, mi a kötelességük azokkal szemben, (…) akik nem tudják otthon csak úgy leemelni a szükséges könyveket a zsúfolt könyvespolcról. 

Rakovszky Zsuzsa 
magyar író, költő, műfordító
1950. december 4. —

*

 

A Nap Gyökere

2013. december 18.

„Jó zeneszerző vagyok, jó dalokat írok, meg fog jelenni egy regényem, tudok jó könyvet írni. (…) én a saját generációm körében, az egyetemen mindig is központi ember voltam, mindenki jó haverom volt,”(...) „Soha nem volt parám a csajokkal, életemben egy visszautasítást sem kaptam, most is gyönyörű barátnőm van” - Ilyen és nagyon hasonló, döbbenetesen kínos mondatoktól hemzsegő interjút adott a HVG.hu-nak ByeAlex. 

A Miskolci Egyetem roppant jelentőségű bölcsészkarán filozófiát tanult fiatalemberről egy éve a lőtéri kutya nem tudta, kicsoda, most pedig itt áll előttünk egy küldetéstudattal és túláradó egóval megvert „polihisztor”, aki saját bevallása szerint remek dalszerző (  ), remek énekes ( :DDD ) , mindemellett valóságos Adonisz ( :DDDDDDD ), most pedig épp egy saját könyvvel kívánja megajándékozni szeretett népét, amelyik azonban – fájdalom – nem nőtt még fel a korszakos művész zsenialitásának megértő befogadására.

Az interjú további részében, a hatalmas pofával előadott kioktató szövegekből megkapja a magáét a zeneszakma, a sajtó és az internetes kommentelők egyaránt, mi pedig reménytelenül egyre csak keressük az iróniajelet, a szmájlikat, vagy hogy a parókás Jáksó László előugorjon egy üveg pezsgővel, mondván átverés volt az egész, de nem, Márta Alex komolyan gondolja. Ő tényleg ilyen: kitartó munkával, önerőből lett címeres gyökér.

(Spiritual)

*

 

"…..mi az a honszeretet?

Lelki gyöngeség, költői rajongás, gyermeki ösztön. 

Ha kérdeni találja benned valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait is név szerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arcai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szívedbe büszkeség, ha a múltakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? …"

Jókai Mór 
magyar regényíró
1825. február 18. — 1904. május 5.

*

 

TRB - Szabad vér

http://www.youtube.com/watch?v=dAN1UmhvtJc

*

 

A könyvek lelke (1941)


"Irodalmi nevelésünkben két halálos hibát voltam kénytelen minduntalan tapasztalni. Nagyobbik hibaszámba azt kellett vennem, hogy irodalomra tanítani akarják a növendékeket, nem nevelni. Ebbe a hibába csak az esketik bele, aki azt hiszi, hogy a növendék egyéni lelkének a tartalmává válhatik az irodalom (holott az társaslelki viszonyulás). Mihelyt tehát – fűzi tovább a téves következtetést az így gondolkozó – rávezetem növendékeimet az irodalom klasszikus lelőhelyeire, néhány mesterfogást közlök velők, hogy bánjanak az itt kapható kincsekkel, egypár adatban ismertetem a természetrajzát írónak, műnek, kornak, misatöbbi, már elvégeztem a dolgomat, s magára hagyhatom kettejüket, az irodalmat meg a növendéket, majd jön a többi magától. Ezért hidegül aztán el a legtöbb ifjú lélek viszonya az irodalommal, s telnek el a későbbi évek irodalomtól mentesen vagy ál-irodalom törvénytelen ölelései és csókjai között. Irodalmi nevelés csak társaslelki funkcióként lehetséges. A nevelőnek ív-növendéknek a relációjából fakadhat irodalmi nevelés, úgy, mint ahogy mindenféle nevelés. Hiszen maga a nevelés is társaslelki reláció. Az irodalmi nevelésnél azonban a reláció nem nyelvi, hanem művészeti, nem mester és tanítványként viselkednek közben nevelő és növendék, hanem mint költő (vagy tolmács) és közönsége, A végeredmény nem is megértés, tehát nem bizonyos anyag tudása Az irodalmi nevelés vagy sikerül, vagy nem sikerül, a végeredmény, akárcsak magában az irodalomban, itt is: siker, nem pedig megértés."

Karácsony Sándor

*

 

Részegesekről

Egyik hétfőn hazamentem, részeg vótam épp,
Há egy idegöny ló legelészett a lovam helyén.
Szótam is az asszonnak, má te se leszel vén,
De miféle ló legelész az én lovam helyén?

Jaj, te meg vagy ejszen részegödve, s csuszonkáz a kép
Nem ló vót az, disznyó vót, az anyád kűdte még,
Mondom, jártam ejszen itt es ott es, láttam ezt meg azt,
De főnyergelve disznyót… cselös, ha igaz!

Kedden vót, hogy hazamentem, részeg vótam épp,
A fogason egy lajbi fogta a lajbim helyét.
Szótam is az asszonnak, te sose vótál szép,
De milyen lajbi foglalja az én lajbim helyét?

Jaj, te meg vagy ejszen részegödve, s csuszonkáz a kép
Nem lajbi az, cserge az, az anyád kűdte még.
Mondom, jártam én már itt es ott es, láttam ezt meg azt,
De gombolkozós cserge … cselös, ha igaz!

Szerda vót és hazamentem, részeg vótam épp,
Látom, hogy a szék támláján más pipája ég.
Szótam is az asszonnak, te sose vótál szép,
De ki az ánti pipája ez, ami itten ég?

Jaj, te meg vagy ejszen részegödve, s csuszonkáz a kép
Nem es pipa, furugla az, anyád kűdte még.
Mondom jártam én már itt es ott es, láttam ezt meg azt,
De dohánnyal telt furuglát… cselös, ha igaz!

Csütörtök vót, s hazamentem, részeg vótam épp,
S há két nagy bokkancs foglalta el bokkancsom helyét.
Szótam is az asszonnak, te sose vótál szép,
De milyen bokkancs foglalja itt a bokkancsom helyét?

Jaj, te meg vagy ejszen részegödve, s csuszonkáz a kép,
Nem es bokkancs ejszen az, csak két virágcserép.
Mondom, jártam én már itt es ott es, láttam ezt meg azt,
De virágcserép füdzővel… cselös, ha igaz!

Péntek éjjel hazamentem, részeg vótam épp,
S há egy fej foglalta el az ágyon bikkfejem helyét.
Szótam is az asszonnak, te sose vótál szép,
De kinek feje foglalja az én fejem helyét?

Jaj, te meg vagy ejszen részegödve, s csuszonkáz a kép,
Ez itt csak egy kicsi gyermök, anyád kűdte még.
Mondom, jártam én már itt es ott es, láttam ezt meg azt,
De kicsi gyermök szakállason… cselös, ha igaz!

Szombat vót és hazamentem, részeg vótam épp,
Há idegöny kéz markolásza a kezem helyén.
Mondom is az asszonnak, má te se leszel vén,
Ellenben milyen tenyér markolász a tenyerem helyén?

Jaj, te meg vagy ejszen részegödve, s csuszonkáz a kép,
Melytartó ez, nem tenyér, az anyád küldte még.
Mondom, jártam én már itt es ott es, láttam ezt meg azt,
De ujjpereces melytartót… cselös, ha igaz!

Vasárnap vót, s hazamentem, részeg vótam épp,
Há az asszony izéjébe’ más izé izélt.
Szótam is hát neki, asszony, sose voltál szép,
De ki izéje izéli az én izém helyét?

Jaj, te meg vagy ejsze részegödve, s csuszonkáz a kép,
Bötét az, és nem izé, az anyád kűdte még.
Mondom, jártam én már itt es ott es, láttam ezt meg azt,
De golyós bötét, hogy is mondjam… cselös, ha igaz!

*

 

Puzsér Robi értékel

A Hír24 felkért, hogy értékeljem az X-Factory mentorait. Így születtek az alábbi, lényegre törő minikritikák hazánk legnagyobb szabású karaoke-versenyének szakmai stábjáról. Eközben pedig arra is rájöttem, hogy Tóth Gabiból, Oravecz Nórából, Selmeczi Gabriellából és Lendvai Ildikóból olyan gyilkos szörnyeteget lehetne gyúrni, amely elpusztíthatná az egész Naprendszert, továbbá Középföldét, de még Westerost is. De ez már egy másik történet... Íme a zsűri rövid zsűrizése:

Alföldi Róbert:

Példás keménységet és következetességet tud mutatni, ha színvonaltalan produkciókat kell minősítenie, amikor azonban egy fellépő valamelyest elnyeri a tetszését, már nem képes arra a mértéktartásra, ami egy értelmiségitől elvárható lenne. Amint az adásmenet úgy kívánja, Alföldit éppúgy elsodorja a kollektív elragadtatás örvénye, ahogy kollégáit a szomszédos székekben. Ilyenkor nem is mentorként van jelen, immár színész, aki egy szirupos szerepet játszik - ez pedig cseppet sincs összhangban azzal a magázódó távolságtartással, mely máskor jellemzi őt.

Az utóbbi évek során a politika teljesen rátelepedett Alföldi személyére, aki félreérthetetlen élvezettel lubickol ebben. Ő a baloldal burjánzó tehetségű csodagyereke, aki messiás módjára jött el, hogy megváltsa a magyar kultúrát - nagy baj, hogy számos jel szerint maga Alföldi is hiszi-vallja ezt a próféciát. Ahhoz, hogy kurzushősből autonóm kulturális szereplővé váljon, fel kell mondania a saját mephistói alkuját; a jobboldallal szemben vívott kulturkampf mellett végre karakteresen meg kell határoznia magát az akolmeleg balliberális szekértáborhoz képest is.

Geszti Péter:

A karrierje során valójában sosem lett dalszerző, mindig szöveggyáros maradt. Elmarad ugyan a legnagyobbaktól, Romhányi Józseftől és Speier Dávidtól, de tagadhatatlan, hogy jelentős szöveggyáros. Sajnálatos, hogy még mindig a Viva TV nemzedékének gyárt szórakoztató tartalmat, húsz év elteltével is ugyanazt a könnyed, felszínes popzenét. Hamar rájött, hogy az a minőségű világmegfejtés, miszerint "Télen-nyáron nyár" tökéletesen megfelel a tinik igényeinek. Azt persze sosem vártam tőle, hogy egy Bereményi Géza legyen, de azért öt centinél mélyebbre is hasíthatna a strófáival. Ma már az egykori Rapülők-rajongók gyerekeinek szövegel, sajnálatos módon ötvenéves korára se találta meg a kivezető utat a Dzsungel könyve Balu medvéjének hóna alól.

Emellett azt is sérelmezem Geszti tevékenysége kapcsán, hogy az @RC kiállítással a tudat piaci adásvétlére szolgáló óriásplakát-marketinget egyfajta kortárs művészeti irányzatként igyekszik felmutatni. Méltányolandó teljesítmény ugyanakkor, hogy a Nemzeti Vágta révén két olyan merőben különböző brandet volt képes keresztezni, mint a 2006 őszi, Kossuth téri Alkotmányozó Nemzetgyűlés valamint a Forma-1.

Szikora Róbert:

Bírom Szikorát. Az R-GO talán a legkirályabb dolog, ami a nyolcvanas évek során a hazai popéletben történt. Egyszerűen ellenállhatatlan volt, ahogy a tagok a Rejtő-regények világát az akkori áporodott magyar könnyűzenébe beemelték. Mind muzikálisan, mind stílusukban átütőek és összetéveszthetetlenek voltak, miközben Szikora a korszak legautentikusabb rock 'n' roll sztárjaként állt a mikrofonállvány mögött. Olyan kultusza és jelenléte volt, hogy az önmagukból kivetkőzött rajongó lányok a színpadra fölszabadulva hisztérikusan tépték-szaggatták le róla a ruhát, holott ez a minőségű sztárság nem igazán volt jellemző a vasfüggönynek ezen az oldalán. 

Nyilvánvaló, hogy rég túl van már a csúcson, ez sokszor sajnos a képernyőn is átjön, ennek ellenére neki legalább tényleg van köze a zenéhez, nem is kevés.

Tóth Gabi:

Tóth Gabi immár valóban úgy érezheti, hogy a Viva Cometen elhangzott szavaival élve "elérte végre a fain dolgokat". Vicc, hogy olyasvalaki egy országos sugárzású énekes-tehetségkutató verseny mentora lehet, akit pár éve castingoltak ki egy ehhez pont hasonlóból, amit még csak meg se nyert. Vajon hogy segít Gabi a mentoráltjainak? Megadja nekik egy producer vagy egy stylist telefonszámát?

Érthetetlen, hogy a műsor készítői nem veszik észre, milyen ütemben fosztják meg minden hitelétől és komolyságától a mentori széket pusztán azzal, hogy a konkurens csatorna múltkori kis gyémánthangú felfedezettjét beleültetik. Magát a szakértővé avanzsált pacsirtalányt is megzavarta, hogy már nem csupán a dalos hangjáért tartják, de valamiféle "szakmát" is képviselnie kell. Ezzel a helyzettel folytatott küzdelme energiáinak kilencvenhat százalékát szemmel láthatóan felőrli, a fennmaradó négy százalékból pedig már se szellemességre, se érdemi véleményre nem futja.

*

 

J

Az idei orvosi Nobel díj nyertesének kijelentése:

"A mai világban ötször többet költenek a férfi potenciát növelő gyógyszerekre és a női mellekbe való szilikonra, mint az Alzheimer-kór gyógyítására.
Következésképpen néhány év múlva nagy mellű idős nők és kemény péniszű idős férfiak lesznek.
Csakhogy egyikük sem fog emlékezni, ezek mire szolgálnak."

*

 

Parabola

A szúfi mester mindig egy parabolát mesélt az óra végén, ám a tanítványai nem mindig értették meg a történet üzenetét....

- Mester- állt eléje egyik este a tanítványa.-Te csak meséled a történeteidet, de nem magyarázod el, hogy mit jelentenek....

- Bocsássatok meg érte- mentegetőzött a mester.- Engedd meg, hogy kárpótlásul neked adjam ezt a zamatos őszibarackot.

- Köszönöm, mester-vágta rá elégedetten a tanítvány, mert tetszett a hiúságának a mester válasza.

- ÉS hogy teljesebb legyen az ajándék, meg is hámoznám neked a barackot. Megengeded?

- Igen, mester. Nagyon köszönöm-felelte a tanítvány.

- Ha már itt van a kezemben a kés, szeretnéd, ha feldarabolnám, hogy annyival is kényelmesebb legyen neked?

- Örömmel venném. De nem szeretnék visszaélni a jóságoddal, mester...

- Nem visszaélés, ah én ajánlom fel. Csupán a kedvedben szeretnék járni. Engedd meg, hogy meg is rágjam, mielőtt átnyújtanám neked....

-Ne, mester! Nem szeretném ha megrágnád!- tiltakozott nagy csodálkozva a tanítvány.

A szúfi mester szünetet tartott, aztán így folytatta:

Ha minden történet értelmét elmagyaráznám...az olyan lenne, mintha megrágva adnám a gyümölcsöt a szádba.

/ A szúfi bölcseletből/

*

 

NACIONALISTA GEOGRÁFIA

A magát nonkonformistának nevező, kvázi-rebellis elme büszke gőgje mondatja azt egyesekkel: „Én nem nézem a szenny-adókat! Mit nekem TV2, vagy RTL Klub! Csak Nat.Geo-t, Spektrumot, Travel Channelt, és ilyesmiket nézek.”

Hát, kedves feleim! Érjen Titeket a reveláció erejével a hír: ezek is ugyanolyan kereskedelmi adók! Sőt! Annyival szennyesebbek a nyíltan koszosaktól, hogy ezek az értékteremtés, hagyományőrzés, néptanítás talmi ruháiban pöffeszkedve hitetik el velünk önnön jóságukat.

A kedvemért kezeljétek csak egy napig kákaként a National Geographicot! Millió csomót találtok majd rajta! Amit teljesen biztosan találni fogtok: tényként kezelt, ám egyértelműen hamis történelmi adatokat, felülreprezentált izmusokat, manipulatív narratívákat. Hogy csak egy példát mondjak: nemrégiben a gyilkos afrikai darazsaknak méhek ellen indított támadását (amelynek során 30 darázs mintegy 15 ezer méhecskét kivégzett) a holokauszthoz hasonlították. Igen, egy állatokról szóló dokumentumfilmben. 

Egyezzünk meg tehát valamiben: a tévé az tévé. Mára már teljesen, és szerintem végérvényesen eltűntek az úgynevezett közszolgálati csatornák. Csak, és kizárólag kereskedelmi adók maradtak. Amelyek minden esetben a fenntartó, a megrendelő érdekeit szolgálják.

Így eshet meg az a fura eset is, hogy szájtátva nézzük, ahogyan Bear Grylls elefántszarból kinyert vizet kortyolgat, majd „megpróbálja túlélni a szavannán az éjszakát”. Nem esik nehezére. Ugyanis a „snitt!” után szépen felcuccol, és a legközelebbi ötcsillagos szálloda elnöki lakosztályában hajtja nyugovóra szaros víz ivásától megfáradt fejét.

Mindezekkel nem azt akarom mondani, hogy ne nézzetek tévét. Hanem, hogy amit néztek, az ezer szűrőn átfuttatva jusson el az elmétekben való tárolásig. 

Jó szórakozást!
() Varga B. Tamás ()

*

 

Lakóhajó

http://www.nlcafe.hu/otthon/20121207/lakohajo-budapest-duna/

*

 

Cenzúra

http://atlatszooktatas.cink.hu/politikai-okokbol-cenzuraztak-egy-diak-slam-poetry-szov-1489499425

*

 

A FORRADALMIAN ÚJ BALÁZS MÓDSZER

Ismerd meg te is a méltán népszerű Balázs módszert, melynek segítségével csupán 20 ezer Ft-ért (nem átverés, valóban ennyiért) tető alá hozol egy kereskedelmi rádiós/tévés országos népszerűsítő kampányt!

Hogyan? Azt mondod, ez lehetetlen? Na, és mit szólsz, ha azt mondom, hogy ez a 20 ezer Ft sem a te pénztárcádat keskenyíti, hanem az adófizetők pénzéből lesz elvonva?

Micsoda? Hogy ezt aztán már végképp nem hiszed? 

Nos, akkor itt az ideje, hogy megismertesselek Téged a forradalmian új Balázs módszerrel, melyet az angol tudósok által is nagyra becsült Sebestyén Balázs fejlesztett ki!

Íme:
1: Hajts a megengedettnél gyorsabban, majd ne fizesd be a 10 ezer Ft-os büntetést!
2: Hajts gyorsabban egy másik alkalommal is, és szintén ne fizesd be a szintén 10 ezer Ft-os bírságot!
3: Várj néhány hétig!
4: Vedd át a rendőrségtől érkező felszólítást, melyben tudatják veled, hogy, amennyiben nem fizetsz, a büntetési tételt fogházban kell letöltened, 5.000 Ft/nap kvótával számolva, mindösszesen 4 napig!
5: A hírt promótáld tévé-, és rádióműsorodban!
6: Vonulj be a böribe, és üld le a 4 napot! A rossz hír, hogy jó magaviselet esetén sem jár harmadolás. A jó hír, hogy mire az első sitkós köcsög az ánuszod közelébe ügyeskedi magát, te addigra vígan szabadulsz (Ha mégsem, legyen nálad Nivea kézápoló krém! Szárazon is betolja, de az meg neked fog fájni…).
7: Szabadulásod napjára rendezz szabaduló bulit Jollyval, Kis Grófóval és LL. Juniorral! Természetesen a Fókusz élő, egyenes közvetítésével megspékelve.
8: Adj ki egy gengszter rap számot! Ehhez a Dopeman Módszert ajánljuk: lopj egy amcsi alapot, és nyomj alá rá egy ragrímes, baszdmegekkel sűrűn tűzdelt szöveget!
9: Írj egy könyvet a bent töltött napokról! Ne felejtsd el megemlíteni, hogy az éjszakákat csak úgy tudtad ép ésszel elviselni, hogy azt gondoltad: egy buja, hűs fövenyen Szepesi Nikit kúrogatod!
10: A téged ért traumákat kezeltesd Csernus doktorral, és vitasd meg a YouTube-on Oravecz Nórával!

Amennyiben egyéb segítségre vágysz, vagy többet szeretnél tudni a forradalmian új Balázs módszerről, fordulj hozzám bizalommal!
() Varga B. Tamás ()

*

 

Karácsonyi süti

"A mák és dió napja, mondja, a régi szakácskönyv, amelyből néha a nagyapám módjára ebédelni és vacsorázni is szoktam, hogy hosszú életkort élhessek a földön, mint általában a régebbi magyarok. A máktörő koloncnak vendéghívogató hangja volt, és minden házból kihallatszott döngése. A dió olyan jóízűen roppant, mintha a bánatot törtük volna össze darabidőre. Az asszonyhang, amely a zúzmarás ablakú konyhában kommandírozott, a legkeményebb férfit is meglágyította. A pajkos gyerek szorongva ült a suton, a komondor alázatosan ólálkodott az ünnepi illatokra, a pincében a hordó igyekezett megtisztulni szennyeitől, mert ő is tudta, hogy e napon vérét veszik, a gyalogösvényen a postás csodálatos levelekkel közelgett, nyelves szomszédasszony békét kötött, és szakértelemmel jött a fazékfedelek fölemelkedéséhez, a sütők átvizsgálásához, a patkók megkóstolásához.
Nem volt olyan ház Magyarországon, ahol a diós és mákos sütemények nem sikerültek volna e napon. Vajon termett-e elég mák, elegendő dió ez évben hazánkban, hogy mindenkinek patkó jusson az asztalára? A régi könyv azt mondja, hogy e sütemények nélkül nem érvényes a karácsonyi ünnep. Tán még a másvilági bíróság is valamiképpen felelősségre vonja az ünneprontót. Vajon mivel fog védekezni a magyar, aki a karácsonyi kalácsot elmulasztotta? "

Krúdy Gyula, 1922

*

 

Nyelvlecke

hogy miért is a világ leggazdagabb

nyelveinek egyike a magyar? fotón: Amikor a róka

"mozgásban van" , például: somfordál, sompolyog,

oson, bóklászik, csámborog, settenkedik, sétafikál,

sétál, slisszol, slattyog, csalinkázik, becserkész,

megközelít, besurran, elinal, eliszkol, körüljár,

kerülget, kóricál, elkotródik, követ, közelít, kujtor

og, poroszkál, portyázik, rajtol, tovarejtőzik,

odamerészkedik, mozdul, nyargal, nyomul, ődöng,

őgyeleg, oldalaz, oldalog, kúszik, lassít, mögé

óvakodik, lendül, lépdel, lépeget, lódul, lohol,

spurizik, surran, sürög, szalad, elszelel, felszívódik,

szökell, szökken, takarodik, tágul, támad, távozik,

tekeredik, tekereg, ténfereg, betör, ugrik, üldöz,

utolér, űz, verekszik, elviharzik, visz, vonszol,

lődörög, mászkál, elrohan, rohamoz, elrugaszkodik,

sertepertél, settenkedik, menekül, lopódzik, vagy

éppen lopakodik - hogy egy pár igét megemlítsünk a

több száz közül kattints a jópofa

"nyelvleckére:

http://www.patriotaeuropa.hu/?p=3347

*

 

Prof. Dr. Bagdy Emőke

Túlélni az érzelmi analfabéták világában

Okosnak, intelligensnek, felvilágosultnak, mondhatni mindentudónak gondoljuk magunkat, de tény: nincs olyan iskola jelenleg, ami nemcsak az értelmi tudásunkat biztosítja, hanem az érzelmit is. Belegondoltunk már abba, hogy tele vagyunk érzelmi analfabétákkal? Tudjuk vajon, hogy a ki nem mondott haragtól akár rákosak is lehetünk? Hogyan kell legyőzni a sértettséget és megbocsátani?

http://antalvali.com/hirek/prof-dr-bagdy-emoke-tulelni-az-erzelmi-analfabetak-vilagaban.html

*

 

Puzsér Róbert

Amikor egy showműsor gyenge nézettséget produkál és hétről-hétre totális érdektelenségbe fullad, a tévécsatorna fogja és leveszi a műsorról. Ezt követeli a piac és a televíziózás logikája. Erre hivatkozva távolították el a szemünk elől azt a néhány nívós és kulturált műsort, ami miatt valaha talán érdemes volt a nagy tőkeerejű televíziós csatornákat nézni. Ilyen volt például a Hajós András által vezetett Magánszám vagy akár a BL-közvetítések. Ezeknek a műsoroknak az állítólagos kudarca teremt hivatkozást arra, hogy évről-évre egyre hitványabb és aljasabb koncepciók kapjanak teret, amilyen momentán mondjuk az Éjjel-Nappal Budapest.

Na de mi történik akkor, amikor Hajdú Péter kerül ebbe a cipőbe? Mi történik, ha Hajdú Péter szennyes show-ja szorul ki a harminc legnézettebb magyar nyelvű tévéműsor közül? Mi történik akkor, amikor az emberek fogják a távkapcsolót, és azt mondják, hogy köszönik, a rákbeteg gyerekek sztorijai többé nem szórakoztatják el őket két reklámblokk között. Köszönik, elegük van ebből a beszédképtelen, humortalan és gátlástalan újgazdag proliból valamint nyomorúságos műsorának egyetlen önfeledt tagjából, a röhögőgépből. Immár tudjuk, mi történik. Egy órával előbbre hozzák a műsor kezdésének időpontját, és ezzel a legnézettebb sávba emelik.

Tönkretette az elvtárs a gyárat? Nevezzük ki miniszternek! Nincs nézettséged a késő estében? A prime time-ban a helyed! Egy kulturált országban Hajdú Péter soha nem kerülhetett volna képernyőre. Egy tőkés országban most húzna el a vérbe. Magyarországon azonban a csőd nemhogy elbocsátást, de előléptetést ér. Vajon mit üzen ez a jutalom Hajdú Péternek? Ha tovább romlik a teljesítménye, és a Frizbi az ötven legnézettebb tévéműsor közül is kihullik, átkerülhet a szerda estéből a szombat estébe? Aztán ha már a százban se lesz benne, kinevezik a TV2 programigazgatójának?

Mindegy, hogy ez az előléptetés azért valósulhat meg, mert Hajdú milliárdos vállalkozó, és busásan megvásárolja a műsorsávot, amit lerombol, vagy azért, mert az egykori szoci aranyifjú jelenleg épp a fideszes kapcsolatait építgeti sikeresen vagy akár azért, mert a hirdető cégek dogmásan hisznek abban, hogy minél állatibbá kell tenni a tömeget, olyan mélyre rugdosni a közerkölcsöt meg a jóízlést, hogy a tévénéző még egy Hajdút is képes legyen megemészteni. Teljesen mindegy, hogy miért.

Ez az ország a tervezett és jutalmazott csőd országa. Ez az ország a Hajdú Péterek országa. A pszichopaták, a gátlástalan törtetők, az alkalmatlan, de jó kapcsolatokkal rendelkező elvtársak országa voltunk, vagyunk, és amíg mindezt ilyen pofátlanul tehetik a szemünk láttára, azok is maradunk. Hajdú egy civilizációs ártalom. Hajdú egy klinikai pszichopata. Hajdú egy gátlástalan és pénzéhes oligarcha. Hajdú mindaz, ami miatt élhetetlen ez az ország, és mindaz, ami miatt erkölcstelen ez a civilizáció. Hajdú minden nyomorúságunk legékesebb példázata.

(Megjelent a Nevem Senki című hetilapban.)

*

 

Nagy Endre Gárdonyiról.


"Ami siker tapsban, pénzben szegény kis Magyarországtól kitelik, azt mind egyszerre hozta meg neki «A bor». A tömegek kiapadhatatlanul tódultak a Nemzeti Színházba, mi ifjú írók pedig a színpad vakmerő forradalmát ünnepeltük benne. Népszínmű, amelyben nem a régi népszínművek lakkcsizmás, kipöndörített beszédű figurái játszottak, hanem igazi földszagú emberek. Még nem életet játszottak, csak vígjátékot, de már a hivatalos esztétika is úgy üdvözölte, mint korszak-újító irodalmi alkotást. Minden este végignéztem, nem bírtam betelni a mulatsággal. Mikor a robusztus Gyenes László és a siheder Rózsahegyi Kálmán egyedül marad korgó gyomrával az asszonytalan házban és elhatározzák, hogy ketten majd összeszerkesztenek valamiképen egy csirkepaprikást és akkor derül ki, hogy egyikük se meri elvágni a csirke nyakát, vagy amikor Ligeti Juliska, a darab paraszti ingénue-je orrát szipogatva vallja be szerelmét, vagy amikor Gabányi és Gyenes a kiskapuban belékezd a béketárgyalásba, de előbb egy kis diplomata-kerülővel az esőről beszélget, - ez mind az üde falusi játékoskedvnek olyan vidámító derüje volt, amilyen eddig sohasem áradt magyar színpadról.

Gárdonyi egyszerre túlemelkedett az Otthon és a Newyork-kávéház körén, eltünt a mi alacsony látóhatárunkról; úgy mondták, házat épít a pénzéből és a Nemzeti Színház igazgatója csak posta útján kérvényezhetett hozzá új darabért.

De egyszer véletlenül a miskolci vonat étkezőkocsijában találkoztam vele. Egyedül ült most is, a pipáját szívta és vörös bor volt előtte. A darabjáról kezdtem áradozni neki, de ő rosszkedvűen intett:
- Hagyja azt a szerencsétlen darabot!... Érdemes is írni ebben az országban!
Görbén néztem rá; azt hittem, ugrat. Lelkendezve beszéltem neki, hogy nagyközönségben, írói világban senki sem akad, akinek egyetlen gáncsoló szava is volna e darab ellen. A nézőtéren folytonos nevetés és taps, az irodalomban pedig folytonos fenntartás-nélküli magasztalás... Haragosan szakított félbe:
- Ez az éppen, ez a siker! Ez mutatja, hogy nem értik meg a darabomat! A nép csődül oda, vihog, tapsol és senki sem veszi észre, hogy «A bor» nem egyszerű vígjáték, hanem Madách müvének a kiegészítője: «A Nő tragédiája»... Majd száz év mulva, akkor talán meg fogják érteni!
Többet nem is beszélt róla, hanem komoran bámult a poharába."

*

 

20 FILLÉRNÉL TÖBBET ÉRŐ

Morvai képviselő asszony - országjárása során – Izsákra érkezett. Ahol a cigánysoron áldatlan állapotokat talált: minden tele volt szeméttel. 
Az önkormányzat egy szemétgyűjtő konténert vitetett a cigánysorra. Az ott lakók pedig arról panaszkodnak, hogy a patakparton, és a patakban talált szemét nem az ő szemetük, hanem azokat „magyar” emberek hordják oda, és ők pakolják a konténerbe.

A cigány önkormányzat elnöke azt is elmondja, hogy a „magyarok” szemete már lehetséges, hogy a cigányok által kerül a patakba, merthogy a cigányok feltúrják, megnézik, van-e benne valami használható. Aztán persze, az egészet úgy hagyják, de ez már egy másik történet. 

Hát kérem!
Aki a szegény emberbe belerúg, az nem ember! Függetlenül attól, hogy a szegény ember milyen bőrszínű, származású. 
Ráadásul a szegény ember mindig, mindenhol, mindenkor ugyanolyan: megnézi a más szemetét, hátha az neki még érték.
Apám egy régi mondása jut az eszembe:

„Fiam, a paraszt régen olyan volt, hogy ami a szarnál egy kicsit is jobb szagú volt, és 20 fillérnél többet ért, azt ki nem dobta!”

Ha tehát mi úri jómódunkban - hála a fogyasztói társadalomnak - olyan dolgokat dobunk a szemétbe, amiket más még használni tud, akkor egy szavunk se legyen! De direkt a cigányokhoz vinni a szemetünket? Hát hol élünk? Mi akarunk bárkit is integrálni? Szépre, jóra nevelni? Mikor a legelemibb dolog, a személyes példamutatás is hiányzik? 

Végezetül a jó és rossz példáról:
A jó példát az ember az élete végéig adhatja, lehet, hogy akkor sem kap érte köszönetet. De egyszer, egyetlen egyszer adjon rossz példát! Az bizony körbejárja a háza táját!
() Varga B. Tamás ()

*

 

50 dolog,

amit bárcsak hamarabb tanultam volna meg

1. Sokkal többre vagy képes, mint azt el tudod képzelni.

2. Minden vereség egy lépéssel közelebb visz a céljaidhoz.

3. Senki más nem tarthat vissza, csak saját magad.

4. A végén nem az számit hány évet éltél, hanem mennyi élet volt éveidben.

5. Mindig lesznek hitetlen emberek körülötted, akik szerint nem tudod megcsinálni.

6. Bármit meg tudsz valósítani, amit el tudsz képzelni!

7. A megérzéseid soha sem hazudnak.

8. Soha ne add fel, lehet, hogy egy lépésre vagy a sikertől.

9. A szerencse a munka szinonimája. Ha többet dolgozol, szerencsésebb leszel.

10. Ha elhiszed, hogy meg tudod csinálni, ha nem; mindenképp igazad van.

11. Bocsáss meg mindenkinek, hiszen a harag az csak benned létezik.

12. Az élet igazságos, amit adsz, azt is kapod vissza.

13. Senki sem él örökké; egy meghatározott ideig vagy ezen a világon.

14. Éld az életed minden percét úgy, mintha az utolsó lenne; egyszer biztosan igazad lesz.

15. Ha minden nap arra számítasz, hogy csodálatos dolgok fognak történni veled, gyakran igazad lesz.

16. Mosolyogj és a világ is visszamosolyog rád.

17. Szeresd saját magad, hiszen egész életedben kénytelen leszel együtt élni magaddal.

18. Ne próbáld meg kitalálni mi járhat a másik ember fejében, a legtöbbször hatalmasat tévedsz.

19. Aki elég bolond, hogy azt higgye megváltoztathatja a világot; meg is teszi.

20. Soha ne hagyd abba a tanulást, a legváratlanabb helyzetekben lehet szükséged egy régen megszerzett tudásra.

21. Az életben a célok csak akkor érnek valamit, ha élvezzük a feléjük vezető utat.

22. Soha nem tudod meg, milyen erős vagy valójában ameddig rá nem kényszerülsz.

23. Néha, ami a legnagyobb katasztrófának tűnik, a legnagyobb szerencse.

24. Ahhoz, hogy megváltozz, először el kell ismerned, hogy meg kell változnod.

25. Az összes problémád az életedben csak miattad van.

26. Ha sírsz nem jelenti azt, hogy gyenge vagy.

27. Nem számít hány hibát követsz el vagy milyen lassan haladsz, még mindig sokkal többet érsz el, mint azok, akik nem is próbálkoznak.

28. Sosem jön el a megfelelő időpont, mert a megfelelő időpont most van.

29. Tanulj meg tanulni más emberek hibáiból.

30. Ne törődj vele, hogy mások mit gondolnak rólad.

31. Légy te a változás a világban.

32. Ha megteszel valamit, amit halogatsz, vagy amitől félsz; fejlődsz.

33. Sosem lehetsz biztos abban, hogy amit csinálsz működni fog, de teljesen biztos lehetsz benne, hogyha nem csinálsz semmit, nem is fog semmi történni.

34. Ne élj a múltban és ne aggódj a jövő miatt, hiszen az egyetlen pillanat, ami számít az most van.

35. Néha, ha nem szerzel meg valamit a legnagyobb szerencse, ami történhet veled az életben.

36. Higyj magadban, ne várd azt, hogy mások higyjenek benned.

37. Ha azt teszed, amit eddig is tettél; azt kapod, amit eddig is kaptál.

38. Ha könnyű volna, mindenki megcsinálná.

39. Probléma = lehetőség.

40. Amit a cél elérésével kapunk közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.

41. A legfontosabb dolog a sikerhez a pontos, világos cél.

42. Egyedül te vagy a felelős a saját életedért.

43. Ha tudod, hogy mit akarsz az élet furcsa “véletleneket” sodor eléd, hogy segítsen az utadon.

44. Bánj úgy minden emberrel, mintha ő lenne a legfontosabb ember a világon.

45. Nem a körülményeinktől vagyunk boldogtalanok, hanem a hozzáállásunktól a körülményekhez.

46. A képzelőerő fontosabb, mint a tudás.

47. Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja amit gondol, a másiknak vannak barátai.

48. Mindenkitől lehet valamit tanulni.

49. Addig ameddig nem tudjuk kezelni az időt, nem tudunk kezelni semmi mást.

50. Ha találsz egy utat akadályok nélkül, az valószínűleg nem vezet sehová.

*

 

FABULA


–Doris Lessing (Doris Lessing (született Doris May Tayler) Kermansah, Perzsia (ma Irán), 1919. október 22. – London, 2013. november 17. Nobel-díjas brit író.

Jól emlékszem a dallamra, ahogy visszafordulok.
Mind ez idáig csend volt a hosszú meleg szobában.

Áthatolhatatlanok, eme falak, gondoltuk
mi, régidők pajzsai a sötétben. A lány
fejére sütött a nap vagy a kis csibész
gondtalanul tovaterjedt. És a mély hangok
felerősödtek csendben, s elvesztek a vízben.

Mindeddig nyugodt és meleg volt, akár
a kéz, ha egyikőnk felrajzolja a függönyt
a zuhogó eső könnyedén kint rekedt.
A szellő néha bekúszik, meglobogtatva
a tüzet, és sarokba szorítja az árnyakat,
avagy odakint a farkas üvölt az éjszakába,
testünk csontig fagyott, együtt rajzoltunk.

Bár rövid ideig a tánc folytatódik –
nyugodtan mozognak a lassú alakok át
a tavak fényében, akár az arany fonat
a padlón. Talán folytatódik tovább, akár
egy álom, örökre. Olyan ez most nekem.

Új szelek fújnak majd az évek során?
Esőtől rohadnak majd a falak, végül?
A lemenő napsugarak láttán előtolják
képüket a farkasok?

Oly rég volt már.
De néha még emlékszem a függönyös szobára
és hallom a távolban éneklő fiatal hangokat.

Fordította: Nagypál István

LAST_UPDATED2