Nagy Jenő,
bölcsességszerető-boldogságkutató
(Budapest/Sződliget, 1952. október 8.)
*
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
(…)
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban
*
A felkérést nyilván annak is köszönhetem, hogy a nyolcvanas években
a - sajnos elég kis - magyar szamizdatban és a hozzá kapcsolódó ún.
demokratikus ellenzékben elég meghatározó szerepet töltöttem be.
Tulajdonképpen azóta is „szamizdatos” vagyok: magam adom ki, vagy/is
teszem közzé írásaimat, ill. szerkesztem a honlapomat. Akkor közvetlenül
ért a sok retorzió, de ma is feketelistán vagyok, kis nyugdíjjal büntetnek,
’89 után sem kaptam se szakmai állást, se megbízatást. S „persze” az ún.
közszolgálati médiában sem szólalhattam meg… És a második/harmadi
nyilvánosságból tájékozódom, (pl.: Álmos Király TV) És a mai „hétfői”,
alternatív szabadegyetemek előadásait hallgatom. És „teológiai főiskolára”
is egy kis keresztény szabadcsapatba jártam stb. stb.
Társadalmi megbízatásból dolgozok, és aki mindenkit szolgál, azt senki
sem fizeti. Egy ideig tettem lépéseket, hogy az egykori polgári engedetlen
sajtószabadság-harcosok is megkapják a Nemzeti Helytállási Pótlékot,
kik, ha ők sem? – de sem az illetékesek nem válaszoltak, se fórumok,
se „elit” értelmiségiek stb. nem láttak benne ügyet. Egyedül a Szilaj Csikó
online folyóirat vette az ügyet a pártfogásába…
Ma meg már talán örülök neki, hogy így se adtam a nevem ahhoz,
ami 1989 után történt… És így sorsközösségben lehetek azokkal,
sokakkal, akik létminimum alatti havi jövedelemből léteznek, és így
is bizonyság lehetek arra, hogy a legkevésbé ezen áll vagy bukik az
ember boldogsága. Életem próbája és példája is az általam hirdetett
emberbarát magyar bölcseletnek… Javallataimat magamon tesztelem…
És pl. egy Kőrösi Csomához képest én tulajdonképpen úri körülmények
között gyakorolhatom szent hivatásomat…
A rólam 2000-ben készült portréfilmet Modor Ádám és Gulyás Gyula
magukkal vitték a sírba. Ez is egy kis bizonyság arról, hogy milyen gyenge
lábon áll ennek a kerekasztalos színjátékkal idegen hatalom által lezavart
rendszerváltás legitimitása. Az „eredményt” látjuk… A szabad sajtó
egykori hőseinek el nem ismerése, sőt büntetése nem a mi bajunk –
e szabadság hiányát megtapasztalhattuk e „pandémiás” években,
amikor már közvetlenül az életünkre törtek és törnek… Ahol nem
lehet a dolgokat nevén nevezni, ott lezüllik a közösség…
A fejétől bűzlik a hal! Meggyőződésem, hogy egy ország sorsát döntő
mértékben az befolyásolja, hogy a szellemi elitje a hivatása magaslatán
áll-e, vagy éppen az alján. Az általam jobban ismerni vélt ún. humán
körökben én inkább többnyire pont ezt az utóbbit tapasztaltam…
E szűk helyen címszavakban felsorolok néhány bűnös aktív-passzív
magatartást, amit - talán - még nem késő nyilvánosan meggyónni,
megbánni és érte vezekelni, és valamennyire jóvá is tenni… Másként
fogalmazva: izgalmas, és így sok tapasztalattal gazdagító pályám végéről,
némileg remélhetőbben bölcsebben is mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen
ne legyen, mit ne tegyen akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverbot, sőt akár börtön, vagy bolondokháza, száműzetés stb. is várhat rá…
A legszebb hivatás vár rá, érdemes/kell is érte poklot járni, aminek jutalma
a hitelesség szenvedés-aranyfedezete, másként meg csak a leghitványabb
mesterséget gyakorolja (közmegvetés/köznevetség tárgyaként)
Milyennek – is - láttam/látom én a magyar szellemi elitet? Milyen volt/maradt…
(Persze, sajnos a „mese” rólam is szól, nem - csak - másokról, így igaz és hiteles)
Istentagadó hamis istenképfestő hazaáruló családbomlasztó,
önsorsrontó alkoholista szellemi drogárus álcivil pártkatona
megalkuvást kompromisszumnak álcázó álpálforduló antiszolidáris
közönyös bértollnok talentumelásó ördöggel paktumot kötő
Belzebubbal Sátánt űző képmutató bűneivel erényként dicsekvő,
demagóg civil kurázsi-hiányos szerecsenmosó destruktív rivalizáló
„barátkozó” spion életművészkedő kötelességmulasztó bérbeadott
lelkiismeretű emberkísérletező janicsár-kiképző „hasznos” idióta
bujkáló Jónás cinkos néma a sarat aranynak nevező élősködő
multiknak falazó a győztes történelmét író (ön)kiherélő (ön)cenzúrázó
hiú önimádó hőbörgő-meghunyászkodó szegénység megmagyarázó
bűnbagatellizáló társadalmi amnézia igéző tudását rosszra használó
zsarnok dicsőítő kocsmai zsidózó antiszemita-gyártó/vadász dísz-gój
a Tiborcok panaszát nem/elhallgató klikkes cinikus álbölcs félművelt
a szellemi népirtó igazság/találmány titkosító országrabló szélhámos
személyválogató protekciós érvényesülő kényszerpályás sztárcsináló
talmudista idegen/magyargyűlölő méregkeverő hidegháborús „hős”
szadista-pedofil szülő/pedagógus mostoha/kényeztető anya bértüntető
perverzióval tüntető fanatikus/értékrelativista háborús ellenségképfestő
gazdasági emigráns/dezertőr profi forradalmár/terrorista dezinformáló
paternalista civilizátor provokátor jó ügy-lejárató minőségérzéketlen
pátoszfóbiás walesi bárd-gúnyoló őfelsége ellenzéke rémhírterjesztő
mennyiségelvű anglomán Pató Pál kormánypárti/alpári humorista
tömeghipnotizáló-manipulátor világvégváró fatalista judeo-krisztián pap
hamis realista/túlfeszült lényeglátó utópikus népmegerőszakoló kegyenc
plagizáló tolvaj ifjúság megrontó elvtelen/rögeszmés felelősséghárító
Egy ilyen görbe tükör persze egy „állatorvosi ló” fantomképét mutatja…
De nem csupa elvetemült gazfickót látok-láttatok. Igaz, aki sokat segíthetne,
azt tud igen sokat ártani. De többnyire nem rossz szándékból. Jó szándékkal
kövezzük az utakat a pokolba… Ahogy a kényeztető anya, és pl. a protokoll-rab
orvos, aki a rossz tudását jól alkalmazva fenntartja, sőt súlyosbítja a betegséget…
p.s.:
Akinek ezzel a kis ízelítővel felkeltettem e kényes, súlyos téma iránt
az érdeklődését, annak ajánlom figyelmébe www.boldogsag.net honlapom
„Magyar írástudók árulása” címén gondolataimat, egymondatos soraimat,
amihez várom a kritikai hozzászólásokat, kiegészítő megjegyzéseket stb. …