Payday Loans

Keresés

A legújabb

HIBA, VÉTEK, BŰN

zsido_arckepcsarnok

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA

A HATALOM ROMLÁSA NAGY JENCIKLOPÉDIA

Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok bűnlajstroma


Akinek másoknál jobbak a szellemi képességei,

előnyösebb a társadalmi helyzete,

közismertebb, erősebb a befolyása,

nagyobb a tőkésíthető tudása vagy vagyona,

kiválóbbak a kapcsolatai, privilegizáltak a hírforrásai,

valami létfontosat monopolizál,

exkluzív elit klubok, titkos társaságok tagja stb. –

vagyis nagyobb a hatalma,

az amennyivel többet használhat többi embertársának,

legalább ugyanannyival többet is árthat...

A legjobb pandúrból lehet a legveszélyesebb rabló.

 

Amikor azt mondják, hogy a fejétől bűzlik a hal,

akkor én elsősorban a magyar értelmiségi,

a széles értelemben vett írástudók

hibáira, mulasztásaira, bűneire gondolok,

mert ők a társadalom szellemi fejedelmei

(ide nem csak a papokat, művészeket, tudósokat, bölcselőket stb. értem,

hanem pl. az éppen szülői hivatásukat gyakorló utcaseprőket is).

 

De vizsgálódásaim kiterjednek azokra is,

akik van pénzük, paripájuk fegyverük.

Akiknek a hírnevük, a rangjuk, a presztízsük, a beosztásuk,

a tisztségük, a vagyonuk, a pénzük, az informáltságuk stb.

ad az átlagosnál nagyobb hatalmat,

amivel jól vagy rosszul élhetnek.

Hiszen a szó köznapi értelmében elsősorban rájuk,

a politikusokra, a pénzemberekre, a maffiafőnökökre,

a tábornokokra, az intézményvezetőkre stb. gondolunk

a "hatalom" szó kapcsán.

 

Magának használhat vagy árthat az ember a legtöbbet.

De nincs olyan gyenge ember, aki a másiknak is ne tudna

akár folyamatosan is kisebb nagyobb károkat okozni.

Elég csak egy rossz anyósra vagy rossz szomszédra gondolni.

Különösen, ha az illetőnek jó a helyzet- és emberismerete

és jól ismeri a lélektani hadviselés eszközeit stb.

 

És hány édes/mostoha anya teszi tönkre a gyerekét,

a legjobb szándékkal kövezve útját a pokolba...

Ez utóbbi eset már szorosabban tárgykörünkhöz tartozik,

hisz a szülő még paternalista hatalmat gyakorol –

úgy taníthatja és nevelheti a neki kiszolgáltatott gyereket,

hogy ehhez még kényszerítő eszközöket is igénybe vehet...

 

Hát még mennyit és hány embernek árthat

egy szülész, egy óvónő, egy körzeti orvos, egy védőnő,

egy tanító, egy osztáyfőnök, egy edző, egy divatdiktátor,

egy házassági tanácsadó, egy családgondozó, egy polgármester,

egy egészségügyminiszter, egy bankár, egy televíziós műsorvezető,

egy gyógyszergyártó, egy prédikátor, egy újságíró, egy regényíró,

egy filmkészítő, egy dalszerző, egy véleményvezér, egy pártelnök,

egy kuruzsló, egy szélhámos, egy uzsorás, egy humorista stb.

Hogy csak olyanokból soroljak,

akikről mindenkinek lehet valamilyen személyes tapasztalata,

s akik áldatlan tevékenységének a keserű levét naponta issza...

 

Az vigasztaljon minket

e sok lehetséges/valóságos ártalom olvasgatása során,

hogy önvédelmünk egyik előfeltétele

a ránk leselkedő veszélyek megismerése, azonosítása, rangsorolása stb.

Remélem, hogy én jól élek

az istenadta szellemi képességeimmel és szorgalmammal,

és így segítséget adok a károkozók elleni védekezésben és támadásban.

 

Van, ami egyedül rajtunk múlik,

ha beláttunk valamit, és pl. már másnap

nem szolgáltatjuk ki legszemélyesebb adatainkat

és magánéletünk részleteit a világhálón, a telefonon stb.

a titkosszolgálatoknak, a gyerek- és szervkereskedőknek, a pénzhatalomnak stb.

 

De van, ahol nem lehet megúszni,

hogy másokkal összefogja védjük meg elemi érdekeinket,

ha azt szeretnék, hogy mi is boldoguljunk

 

és még unokáink is boldog magyarok lehessenek itt ezen a szent földön....

 

illyes and nl



Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 7. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2013. május 07. kedd, 13:06

geroandras

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA

A HATALOM ROMLÁSA NAGY JENCIKLOPÉDIA

 

Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 7.

 

A legszebb hivatás

avagy a leghitványabb mesterség!?

 

Vörösmarty Mihály

Gondolatok a könyvtárban

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."


Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.


Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?


Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.


És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.


Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

*

 

Nem kihívásként,

de aljas orvtámadásként fogja fel,

ha nála szakmailag jobb valaki,

s igyekszik rosszabbnak láttatni

*

 

Zseniális színházi öltöztető vagy:

a bűnt az erény ruhájába bujtatod

*

 

Provokátorként

pánikkeltő vaklármát csapok

egy politikai tömegrendezvényen,

hogy feloszlathassák azt…

*

 

Miért ne légy

egy mássággal kísérletező

pl. a legkövetkezetlenebb szülő:

ugyanazt jutalmazd, amit büntetsz is –

lássuk, mi sül ki belőle?

*

 

Médiumként kvázi automatikusan írok,

de nem a belső „daimon” az, aki diktál,

amiről Szókratész beszél, de a pénz-hírnév démona…

*

 

Piával lenyugtatózva magam

végérvényesen alább adom:

végleg beletörődöm a szellemi segédmunkás funkcióba

*

 

Személyválogató vagy:

hízelgő - elvbarátoknak tűnő - öreg rókáknak,

s nem igazmondó „ellenségednek”,

vagy egy pályakezdő kritikájának adsz hitelt…

*

 

Nem érdekel és nem követem,

hogy találmányomat

kik és milyen katonai célra használhatják:

lelkük rajta?!

*

 

Új-liberális

Ha nagyon nem értesz velem egyet,

akkor bármit megteszek,

hogy gyakorlatilag elhallgatassalak

*

 

Szólási és nyomtatási engedély kérésével

közvetve legitimálom a diktatúra játékszabályait –

nincs, sosem lehet az a helyzet,

amikor polgári engedetlenségre vetemednék…

*

 

Humorodban úgy ábrázolod

a cigányt, a zsidót, a melegeket,

hogy a hallgatód ne szerethesse,

de meggyűlölje „más” honfitársait…

*

 

Melegfront

Kiszabadulva a stigmából, vécéből

Átmész agresszív szellemi ellentámadásba:

Ha rajtad múlna, nemhogy nem tiltanák,

De tűrnék és támogatnák a homoszexualitást –

hanem szinte köteleznék is rá a modern embereket…

*

 

Nem tiltakozol máshitűek, másként gondolkozók stb.

kéziratainak, könyveinek elkobzása, elégetése ellen

*

 

Nemcsak együttműködött,

de túlbuzgón kollaborált

az Állami Egyházügyi Hivatal

vagy az ÁVÓ munkatársaival

*

 

Szorgos és megbízható kisiparos vagy

a szellemi bóvli, a giccs,

az egyszer használatos tömegcikkek gyártásában

*

 

Egy Utópia állam filozófus fejedelmeként

az embert robotgéppé, puszta hibaforrássá fokozná le

*

 

Olyan vagy az emberekkel,

mint azok a filozófusok,

akik az állatot gépnek gondolva

csak fel- és összenevettek kínszenvedésén

*

 

Gyorstalpaló

egyen-tanfolyamokon

közpénzből képzek ki

túlspecializált szakbarbárokat,

hamar elavuló kompetenciájúakat

*

 

Amit én most

a szakmáról és a világról

-  nem - tudok,

azt zömében

vagy felesleges, vagy káros megismernetek

*

 

Akit ma egekig magasztal, mennybe meneszt,

azt holnap – egy „égi jelre” – reflexből a sárba tapos

*

 

Nekem csak az egész emberiség a barátom,

de e szomszéd hiába kopogtat sóért, jó szóért

*

 

Júdáspénzt

és a rivális pályatárs rossz hírét

szívesen, jó lelkiismerettel

és buzgón költő vagyok

*

 

Humorista

A kemény pártállami időben is

mertem nyíltan tréfálkozni,

például… …a Patyolattal

*

 

Napközben

egy kicsit – nagyon - prostituálódok,

hogy azután csendes holdfényes éjszaka

léleknemesítő zsoltárokat, szonetteket írjak

*

 

Ha a fizető hallgatóság

nem vevő „intellektuális humorára”,

kis buzizásért-cigányozásért nem megy a szomszédba

*

 

Az elfogult drukker

érthető aránytévesztésével

a bolhából elefántot csinál

„a pártatlan közvetítő”

*

 

A magyar közszolgálati rádióban

úgy tudósítok a zsidó-arab háborúról,

hogy alig, vagy ügyesen leplezetten

nagyon is az én csapatomnak drukkolok

*

 

A mérsékelt nyelvművelő gúnyolója,

aki szabad utat, sőt példát ad

a gátlástalan nyelvrontók siserahadának

*

 

Nem vagyok bolond

kishazánkban poétának szegődni,

beállok inkább intellektuális zsoldos

MLM vagy pártkatonának

*

 

Tiszavirág életű,

de nagyon csinnadrattás  kampányokban

címlapokon kiemelve

Én emelem fel a cigánykérdés zászlaját

*

 

Gazdagok, híresek, hatalmasok

sztárügyvédjeként

áldozok fel

maximum kirendelt ügyvéd által védetteket

a hivatásom oltárán…

*

 

Úgy tanítgatlak

és okosítalak-butítgatlak,

hogy mindhalálig

az én szellemi mankóim szükségét érezd

*

 

Nekem is vannak szilárd elveim:

egy mindenképpen:

az az elvem, hogy elvetek minden elvet

kutyahűséggel nyalva kenyéradó gazdim talpát…

*

 

Ember vagy,

aki Hivatásos Mizantróp, Embergyűlölő,

ezt az egész emberiséget Megveted,

minden emberi idegen tőled

*

 

Folyamatosan és pofátlanul

hamisítasz és hazudsz,

de a hazugság helytelenségét,

azt bármikor bizonyítani tudod…

*

 

Ha akármilyen vétségért,

mondjuk sikkasztásért üldöznek engem,

akkor nekem hétszentség,

hogy a zsidóságom stb. mártírja vagyok

*

 

Sohasem vonulok vissza, nem töltekezem,

mindig csak „leadó üzemmódban” nyüzsgök

*

 

Feltalálod

a spanyolviaszkot vagy a meleg vizet,

és akkor rögtön

az emberiség jótevőjének

próbálod feltüntetni, s kitüntettetni magad…

*

 

A polihisztor vagy,

aki mindig mindent mindenkinél jobban tud,

amit ő nem tud, azt nem is érdemes,

vagy még nem lehet tudni

*

 

Lejárt szavatosságú,

kis- és nagyhibás,

elavult szellemi terméket

exportból visszamaradottként

nagyban is végkiárusítok

*

 

Áskálódással, intrikával,

Erinnis szellemének idézésével

áthidalhatatlanná mélyíti el

a generációk, iskolák, irányzatok közötti

- amúgy csak félreértésből adódó -

éket-szakadékot

*

 

A jó édes szülőanyám se ismerne már ma rám,

annyira asszimilálódtam az uralkodó szellemi „elithez”,

átvettem minden allűrt, babonát, rossz szokást

és végleg kettétört ifjonti világmegváltó lendületem…

*

 

Jézus, Petőfi és Gandhi szellemét, igazságát

lepelben, sírban, exhumált csontban, porban stb.

keresgélem jobb ügyhöz méltó szorgalommal…

*

 

Mindent tudni akarok kezelt „lelki betegemről” –

én titokzatos-titkolózó kisistenként őrzöm inkognitóm

*

 

Olyan jó volt az indító lökést adó diák önképzőköröm,

hogy megvénülve is még mindig ott produkálnám magam.

*

 

Betegesen irtózom, iszonyodom „elidegenedni”:

eltárgyiasulni, valami művet kezemből végleg kiadni..

*

 

Már csak az esti kártyaparti

vagy egy focimeccs hoz izgalomba,

a napi tanárkodásom nyűgös unott rutin,

de már arra a pár évtizedre nem váltok…

*

 

Amilyen szenvedéllyel

drukkol, lelkendezik egy gólért,

úgy már régóta semmi másért,

se istenért, se hazáért, se másért

*

 

Mindent hangsúlyozottan

amatőrként, csak játékból űzök,

és így persze „ahhoz képest”

nem is vagyok olyan rossz benne

*

 

Nem,

én azután tényleg nem vagyok

maximalista,

inkább minimalista:

nekem a „nem rossz”,

a mértéket éppen megütő már elég jó

*

 

Hosszú távon,

véglegesnek is el akarom fogadtatni

a szellemi áthidaló szükségmegoldásokat,

magyar buherákat

*

 

Leborulok

a „heroikus” szellemi pótcselekvések előtt,

s még magam is fényezem:

én ismertem fel hősiességüket

*

 

Frivol játékos

Szerepem én önként vállaltam,

de csak egy ideig –

bármikor kiszállok,

ha túl terhes: „nem ér a nevem!”

*

 

Szerzetesi alázattal

és áldozatos odaszánással

éjt nappallá téve, a gyertyát körmömre égetve

másolgatom és osztogatom a saját fércműveimet…

*

 

Csak a pénz

primitív nyelvére lefordítva értem,

ha a jogi stb. nyelvben

eszmei értéket és a kárt említenek

*

 

A multik és világcégek megrendelését kiszolgálva

tudományosan, laboratóriumban „klinikailag tesztelek”…

*

 

Semmi destrukció –

én soha nem rombolom

az önsorsrontó balhiedelmeket, a káros illúziókat

*

 

Táptalajt adva és locsolgatva

növesztem a gyilkos ösztönöket

palackból kiengedő gonosz mítoszok palántáit…

*

 

Permanensen

hisztérizálom a közhangulatot,

hogy ne is lehessen

józanul, logikusan vitatkozni

*

 

A „Nagymagyarország mennyország…”

- féle eszmékkel

„szubjektíve vagy objektíve”:

de biztosan háborút, vérontást készítek elő

*

 

Bár Magyarországon élek,

nekem nem nagyon fáj Trianon,

nekem arról csak a „numerus clausus” ugrik be,

amit a közbutításnak hála zsidóellenesnek tartok

*

 

A kasztosodás mellett és ellen

arányt tévesztve érvelve

örökre befagyasztom

a társadalmi munkamegosztást…

*

 

Nemhogy segítem,

de inkább gátlom,

hogy észleld

a társadalom „láthatatlan” kasztosodást

*

 

Én akarom

megrendezni saját temetésem

s megírni, a nekrológot,

megtartani a gyászbeszédet…

*

 

Nem a köznép, az ún. kisemberek első,

de a közhatalom utolsó embere, szóvivője vagy

*

 

Ha bajban van a haza,

lapul mint szar a fűben,

de ha bajban van a Főnök,

nem késlekedik segíteni

*

 

Ha megfizetnek,

tévé-show műsorokban

nagy átélés mímelésével

játszom el „az utca emberét”

(akit csak más tévéműsorból ismerek)

*

 

Kiművelt,

sőt dörzsölt emberfőként

nemcsak ismeri,

de tanítja is a félelemkeltés fortélyait

*

 

Mint szellemi-lelki „alma mater”

csalfa, vak és hiú reményeket táplál(tat)ok…

*

 

A gazemberek utolsó mentsváraiba,

a „hazaffyságba”

vagy az antiszemitázásba húzódom vissza

*

 

Nem zsidó kollegáimat kirekesztem,

kinézem őket a tudományos élet berkeiből,

„szent” meggyőződésem, hogy ők nem a könyv népe

*

 

Saját szellemileg képzetlen-védtelen népemre

eresztem vagy egyenesen uszítom ordas eszmék hadát

*

 

Ha bárki belerúghat a nemzet napszámosába

akkor én meg diákjaimat gyötröm, alázom, kínzom…

*

 

A gaz gazdag embereket feltétlenül kiszolgálva

kiszolgáltatom prédául az igaz és becsületes szegényeket

*

 

Szellemi fölénnyel gyengéket alázok -

a kutyámba én is beletörlöm a lábam

*

 

A Diplomám

engem arra kötelez,

hogy csak fanyalogjak,

leszóljak és ócsároljak, becsméreljek stb.

*

 

A boldogság eszményét eleve gyanússá teszem,

helyette az „értelmes élet” perspektíváját kínálom -

értelmiségiként a rezignáció, a nosztalgia az attitűdöm

*

 

Ha már neki annyira nem sikerült,

lehetetlennek tartja, s illúziónak állítva

mindenkit lebeszél a boldogságkereséséről

*

 

A plebsznek a kegyelemkenyér mellé cirkuszt,

vagy „a disznó a pocsolyában” olcsó-ócska örömeit kínálom…

*

 

A Nyugatosokat,

de főleg Adyt vakon követem,

igaz csak e két vonatkozásban:

csak a háromszavas címadásban és a lumpolásban

*

 

Kurátor vagy,

akinek elfogult, rossz döntését

még csak meg sem kell nyilvánosan indokolnia

*

 

Megállj!-t „parancsolok”

vagy erősen sugallmazok,

mintha már itt lenne az a bizonyos Kánaán…

*

 

Saját érdekében akarja veled is elhitetni:

az MLM rendszer boldoggá

s nem szegény és magányossá rabbá tesz…

*

 

Megrendelésre jó alibit

és meggyőző mentségeket kínál –

szabadidejében raktárra előre is legyárt

*

 

Törpe az óriás hátán

Nagy Szellemek fényében sütkérezem –

és az ő idegen tollaikkal éktelenkedem…

*

 

Görög ajándékozó

Kieszelem a trójai falovat

- a televíziót, internetet stb. -,

amit majd te cipelsz be

saját féltve őrzött házadba, váradba

(s mehet a te költségeden és közreműködéseddel

az agymosás, a lebutítás, a lehallgatás, a lekáderezés stb.)

*

 

Rábírlak, rábeszéllek,

hogy önként „vesd le”, tagadd meg és tedd lomtárba

a szokásaidat, „szubkultúrádat”, a táncod, a tájszólásodat stb.

*

 

Megnehezítem,

hogy megismerd valódi történelmed,

és őseidre büszkén hagyományaid gyökere tápláljon

(kapsz helyette primitív, bűnöző, örök vesztes elődöket)

*

 

Gyönyörű hattyú mivoltod

előtted gondosan és végleg elrejtve

rút kiskacsák közé teszlek és annak nevellek,

így mintegy jóideig azzá is „varázsollak át”…

*

 

Szinte a semmiből

gyártok, kreálok ügyeletes zsenit, sztárt,

menedzselem,  futtatom,

majd mehet-eshet-dobom a süllyesztőbe

*

 

Az én elévülhetetlen érdemem, ha felépül a beteg ,

pokoli balszerencse és az ő durva hibája, ha leépül

*

 

Lehet, hogy rólam mintázta Karinthy

a függetlenségmániás munkakerülő figurát…

*

 

Semmi ügyért

nem „áldozom fel” magam,

én inkább életművészként veszek el…

*

 

Cinizmus

Az értelmiségi előtt két út áll

Az egyik nem járható, a másik az alkohol.

Eladom mindenem, hogy az eszem elihassam…

*

 

Szennylapom nem mindig kelendő árujához

rákbeteg gyerekek segítése ügyét kapcsolom

*

 

A kereszténység márkaneve alatt

kellemesen bizsergető, lenyugtató életfilozófiát kínálgatok

*

 

Visszaél a tudása adta hatalommal

vagy gondatlan:

orvosság helyett mérget kever és „javall”…

*

 

Művészi, színészi képességemmel

és más képzettségemmel belülről bomlasztani

más pártokba, körökbe befurakodok, infiltrálódok

*

 

Ő olyan okos:

még barátja ügyének is használ besúgásával…

„És még mindig jobban járt,

hogy én és nem más jelentett róla!”

*

 

Dalszövegek

előbírálati bizottságosdis kiherélését,

vadcsikók

kezes mutatványos lóvá idomítását vállalom!

*

 

Nekem csak előfutáraim és epigonjaim vannak,

méltó utódot viszont egyet se látok, pláne nem képzek

*

 

Nincs szívem

- pláne nem kilenc évig –

várni és selejtezni:

minden egyes szavam, rajzom

egyből kőbe, gránitba vésem

*

 

A birkaiskola mestereként

nem bünteted, de még jutalmazod is

a legnagyobb lógósokat és szamarakat

*

 

Pozitivista

Koncepció nélkül,

de hangyaszorgalommal

mindenfelé és mindent keresek,

gyűjtögetem az „adatokat”

*

 

Kegyetlenül

ráborítom a bilit

az én - jó eséllyel bűntudatos -

drága – jegyet vásárló - színházi közönségemre

*

 

Miért legyek pont én

tisztességes értelmiségi,

hisz engem is kiterítenek úgyis…!

*

 

Civil kurázsis kezdeményezéseket

szétaggodalmaskodok, szétokoskodok, szétzilálok

*

 

Az a kritikus és kultúrpolitikus,

vagy az szeretne lenni,

aki pontosan előírja,

miként alkossanak remekműveket

*

 

A szcientológia, az agykontroll stb.

apostolaként

ígér gyors, olcsó és szenvedésmentes

megváltást és tuti örök földi boldogságot

*

 

Saját házi oltáromon családomból

élő-égő emberáldozatokat mutatok be

*

 

Nem élvezem, s ezt másnak se ajánlom,

de mindenkinél jobban érteni vélem a műalkotásokat

*

 

Engem nem lehet,

nem is hagyom kiiktatni

az isten és az egyszerű laikusok

közötti kapcsolatból

*

 

Érződik s éreztetem:

csak megélhetési kényszerből végzem

a nevelői, pártfogói, börtöntanári

és lelkészi munkát, hivatást

*

 

Gerontológusi karrierem sikeressége érdekében

szegényházba dugom és ott is felejtem (nagy)szüleimet

*

 

Tanári és osztályfőnöki

hatalma teljes tudatában

úgy tesz, mintha vitatkozna

a neki alárendelt diákjaival

*

 

Megalázó-megszégyenítő kínzások és büntetések,

pl. nők meztelen vesszőfutásának értelmi szerzője

*

 

Sok közpénzt költve

szervez olyan társadalomkutatást,

aminek a végeredménye

már az elején borítékolható lett volna…

*

 

Addig és úgy kutatja az ún. közvéleményt,

míg „igazolja” előfeltevését, a megrendelő elvárását

*

 

Mumus

A kegyetlen szakmai soviniszta

matek tanár

csak kudarcélményt okoz,

leselejtez, korrepetáltat és megutáltat…

*

 

Az a riporter, műsorvezető vagyok,

aki kőkeményen feszeget borítékolt álkérdéseket…

*

 

Előbb meghallgatod

a politikai vagy lelki vezetőd,

majd azt teljesen magadévá téve

kialakítod az önálló egyéni „véleményed”

*

 

Minél kevésbé van meggyőződve üdvössége módjáról,

annál vehemensebben, agresszívebben agitál mellette…!

*

 

Közömbösen sorsára hagyom

a jogsértett kisembert,

de országos botrányt csapok

pl. egy Mezzo csatorna ügyében…

*

 

Saját s közösséged zsidós fóbiáit

ki nem gyógyítva

nem disztingválsz:

fasiszta csőcselékezel utcai tüntetőket

*

 

Önkiválasztott

Szerinte a „bennszülött”, „őshonos” magyarok

nem képesek kimagasló szellemi teljesítményre

*

 

Se boldogan élni,

se boldogan meghalni nem tanított,

halálának tragikomikuma bizonyság

az ő életének hiábavalóságára…  

LAST_UPDATED2
 
Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 6. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2013. május 07. kedd, 11:53

erdos_peter_vs_ian_curtis_kep

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA

A HATALOM ROMLÁSA NAGY JENCIKLOPÉDIA

 

Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 6.

 

A legszebb hivatás

avagy a leghitványabb mesterség!?

 

Mécs László

ÍRÁSTUDÓK KÖZÖTT

Ott ültek mind a templom csarnokában.
A Gondolat csodás pengéje fénylett:
a Bibliát cserezték, teregették,
hogy új köntöst szabhassanak a népnek.

(A Bibliát Isten takarta ránk rég,
hogy a mindenség árva vándorának
az Embernek didergő lelke szabjon
évezredenként új köntöst belőle...)

Ott ültek mind acsarkodón, sötéten
utálták egymást és véresre marták,
szívük helyén vad viperák nyüzsögtek,
kígyók sziszegtek szavaik zenéjén.

... Ekkor belépett szőkén és fehéren...
Fiatal testén fénylett a ruhája:
pedig paraszti kézzel, szeretetből
szőtték falusi föld-illatú évek...

Csak gyermek-módra szólt, de megmutatta:
úgy elszabdalták Izrael ruháját,
hogy koldusként áll népek lakzijában...
S álmélkodónak mind a bölcsességén...

Csak álmélkodtak... Korhadt kor vezéri.
A nép aludt még bamba ájulatban,
mint barázdátlan márciusi föld...
Nem tudta, hogy mag-éhes, mert aludt még...

- Lassan kiment a vének csarnokából -
A föld már ébredt... kínok, vágyak, bűnök
s a nyugtalanság új éles ekéje
éhes barázdát vágtak a világba...

Ő ment fehéren magvetéssel
neki az ismeretlen századoknak...
Ő ment elül... Korok konkolyhintői
sötét falkában loholtak utána...

(Vigasztaló, 1927)

*

 

Miközben megkerüli,

úgy tesz mintha megválaszolná a kérdést,

vagy „bebizonyítja” a kérdésről,

hogy naiv, értelmetlen, buta, „gyerekes” stb.

*

 

Rosszul feltett kérdést ültet az agyadba,

hogy azon rágódj és kérőddzél holtodig,

álproblémák megoldására pazarold el

igencsak véges szellemi energiáid

*

 

1984 előtti és utáni történelmet

monopolhelyzetből, hatalom védte biztonságban,

a megrendelő igényére naprakészen átírok, hamisítok, törlök…

*

 

A gondnokságomra bízott kis- és nagykorúakat

szellemileg leépítem, lelkileg és anyagilag is kifosztom,

mindörökre személyem vagy „izmusom” rabjává teszem!

*

 

Kocsmai filozófus

Átvitt értelemben is

„messziről jött emberként”

szabados fantáziával jó nagyokat mond,

úgysem tudnak utánajárni, úgysem tudják ellenőrizni, cáfolni

*

 

Annyit agyaskodok-okoskodok,

hogy nemcsak saját magamat,

de még a rám jó példaként tekintőket is

sikerül „eltétleníteni”, passzivitásra kárhoztatni

*

 

Sokat segítesz

minden idők legrosszabb kormányainak,

hogy minél több embert minél tovább és jobban

hitegessenek, csapjanak be, verjenek át, fosszanak ki

*

 

Csak képes beszédben szólok hozzá:

értse-értelmezze, ahogy akarja –

én azért elmondtam a magamét,

s ezzel fel is mentettem a lelkem…

*

 

Életműtlen

Isteni tökélyre törekedve

perfekcionizmusára büszke:

sokkal többet radírozna

mint amennyit egyáltalán leír…

*

 

Teljesen elégedett,

ha rájött egy igazságra, feltalált valamit,

de egy lépést sem hajlandó tenni azért,

hogy ez valaha is közkincs is legyen…

*

 

Ha nem lehetek az írók fejedelme,

akkor lesz a fejedelmek  bértollnoka

*

 

Álobjektív

Értékválasztásom elrejtve elhitetetem:

mintha a makacs, vitathatatlan tényekből

bármi vagy pont ez az egy dolog „következ(het)ne”…

*

 

Előfeltevései elhallgatásával

vagy elbagatellizálásával

álobjektív légkört teremt

maga és kijelentései, teóriái körül

*

 

Vagy azt hirdetem és tanítom:

egy a lehetséges igaz történelemírás,

vagy éppen ellenkezőleg, azt vallom,

hogy ahány ember, annyi a történelmi igazság

*

 

Buzgó magándetektívként

mint megbízóm meghosszabbított karja

háborgatom magánéleted szent békéjét,

kiszimatolom lelki várad, véderőd gyengéidet!

*

 

Impresszionista kritikámban

nekem a bírálandó Mű csak ürügy

magam exhibicionista mutogatására,

saját fényezésemre és legendám építésére

*

 

Erkölcsi döntőbíróként

csak az egyik fele(sége)t hallgatja meg,

s ennek alapján hozza meg

megfellebbezhetetlen elmarasztalását

*

 

A német nyelvtan és filozófia szellemével

megerőszakolom, elsorvasztom a magyart –

azt nem honosítva, ezt nem megtermékenyítve/megújítva…

*

 

Ha már elvesztettem illúzióimat,

egy héten belül

- hamar megfejtett álnéven -

pro és kontra több cikket is írok…

*

 

Az outsider

s magát nyilvánosan védeni nem tudó

régészt, történészt, teológust stb. stb.

személyeskedéssel, diliflepnizéssel

tenném de jure- de facto  párbajképtelenné…

*

 

Éhenkórász zsurnaliszta

Az egyik potyakajás és -piás

sajtótájékoztatóról a másokra jár,

hogy azután a cégek közleményét

leadja mint saját tudósítását…

*

 

Nem mindig tolakodó,

nem mindig magát tolja előtérbe –

egy szerepet a végső esetben sem vállalna:

a névtelen hősét

*

 

Echo

Ha nincs azonnali és pozitív visszhang,

akkor megsértődve kvietálok és pecázni járok

*

 

Ha nem is tudom, de mindig teszem:

öncenzúrával már előre kiherélem művem

*

 

Földhözragadt

Nincs szívem kidobni a léghajómból

„lenyűgöző” tudásom lehúzó ballasztját

*

 

Szemérmetlenül, szégyentelenül

nagy nyilvánosság előtt követ el lelki maszturbációt

*

 

Segítőkész önkéntes házimunkásként

az utcára teregetem ki konkurenciám szennyesét

*

 

Addig

bátran, leleményesen, elszántan nyomozok egy ügyben,

amíg be nem szól a lap főszerkesztője: ez tabu cég, ez tabu párt

*

 

Ha már a nemzethalált jósolta,

nem szeretne tévedni:rontaná boltját –

most már fut a pénze, szavahihetősége után

*

 

A lelki hadviselés fegyvereiben

szárazon tartom a puskaport, és imádkozom:

a rosszisten tegye indiszponálttá a riválisom…

*

 

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom –

de a másnak is tanulságos

nyílt meggyónás helyett

csak lapulok…

*

 

A templomot szatócsbolttá,

a kultúrházat rossz kocsmává,

a színházat operetté, musical-lé,

a könyvtárat meg videotékává züllesztem.

*

 

Örökifjúságot ígérek –

de csak infantilizállak,

nem engedlek felnőni,

kamaszkorod fixálom, hibernállak…

*

 

Olyan bölcs rabbi vagy guru vagyok,

aki minden kérdésre rögtön tudja a helyes választ

*

 

Receptfelíró automataként

már nem is hisz benne,

hogy az - egész - embert gyógyítja:

csak megkopasztani vagy lerázni akarja

*

 

Megalkuvásaiba belecsömörlött

nagyöreg „bölcsként”,

mások tiszta hitébe rendőrcsizmával és lóval

cinikusan beletapos…

*

 

A virágvasárnapi bevonulás, hozsannázás stb.

nekem,

korbácsütés, leköpködés és megalázó Golgota kereszt

neked

*

 

Kapa-kaszakerülő

A tudás édes gyümölcsét élvezném,

ezzel szívesen hencegnék is fűnek-fának:

de a keserű gyökér és a napi kapálás stb. már nem kell

*

 

Magam is úgy látom s láttatom, hogy

a király nem meztelen,

sőt: a legeslegszebb ruha van rajta…

*

 

Figyelemelterelő kis bűnöket találok ki:

és teátrálisan nagy bűnbánatot gyakorlok-gyakoroltatok

*

 

Fő, hogy a rendőrségnek

jó legyen a statisztikai mutatója,

egy-két beáldozott kis halat elfogok,

s ezt azután jó nagy dobra verem…

*

 

Tudom:

kitől függ kinevezésem

és a cég pénze, meg az enyém -

napi politikai kurzust kiszolgálva

szelektíven üldözöm a bűnösöket

*

 

Életfogytiglan és rendszeresen

az én drága lelki segélyemre szorulóvá teszlek

*

 

„Szerelem”

címszó alatt

csábítási trükkökről és női praktikákról

vagy csak gyötrelmekről, sötét vermekről,

és zsákbamacskáról írok…

*

 

Kiskegyed

Mint a női magazin főnöke

cerberusként ügyelek rá,

nemhogy a halál témáját,

de még magát a szót se érintsék

*

 

Mindig csak utalok,

célozgatok és sejtelmeskedek –

soha egy határozott, egy végleges és férfias

Igen vagy Nem!?

*

 

Olyan vagyok, mint Karinthy

matekot korrepetáló apukája,

én sem értem azt, amit tanítani akarok –

de a gyereket vágom pofon

*

 

Mivel

még magadat sem sikerült meggyőznöd

szilárdnak mutatott elveid igazáról,

ezért

szinte üldözöd az embertársaidat, hogy győzködd őket

*

 

Mindentől

ironikus távolságot tartok,

mindentől elhatárolódok,

különféle szerepekben bujkálok,

még tegnapi magammal sem vállalok azonosságot!

*

 

Komolyzenei kritikáimat

főleg a bennfenteseknek írom –

engem az egy cseppet sem zavar,

hogy a közszolgálati rádióban beszélek…

*

 

Dezertőr

alakulatától elszökik; megszökik, megfutamodik;

valamely ügyet, pártot gyávaságból vagy érdekből cserbenhagy

*

 

Bölcsnek gondolt hallgatásod igazából cinkos bűnpártolás

*

 

„Tévesztve” játszom

a hálás nagypapa szerepét -

az apai betöltetlen marad,

a gyerek apai szigor nélkül nő fel

*

 

Önismeretemre jellemző, hogy

fél lábbal is jelentkezem Tarzannak

és balhézok, ha nem kellek –

de fogyatékos diákom is erre biztatom….

*

 

Az iskolám fennmaradása érdekében

akkor is felveszlek, ha tudom:

nem erre a pályára születtél,

s talán örökre boldogtalan leszel…

*

 

Paternalista

tervközgazdászként és politikusként

majd én eldöntöm, mire lesz szüksége a jónépnek

*

 

Úgy tesz

mint aki nincs tisztában elemi fogalmakkal:

összekeveri például a kultúrát a civilizációval,

az erkölcsöt az etikával és a többi, és a többi…

*

 

„Progresszív”

Ott is fejlődést akar láttatni,

ahol ennek nincs értelme,

vagy ahol a változásban

több veszteség, mint nyereség van

*

 

A szabadidődben

operett-dalokkal végleg elfeledtetném veled

az állandósult kényszermunkatábori élet

elviselhetetlen, lelkifogyatékosító  szenvedéseit.

*

 

Drága utaztató

Olcsó szellemi kábítószerekkel

repítelek új s újabb mesterséges paradicsomokba

*

 

Gyereket beszélek a hasadba,

elhitetem veled, hogy isten vagy.

De akkor már hiába keresel,

amikor rádzuhan a rideg valóság…

*

 

Az ügyeletes bebeszélőként

elhitetem veled, hogy ne aggódj:

ügyedet jól képviselik és neked nincs semmi dolgod…

Nincs ma már szükség se aktív, se passzív rezisztenciára!

*

 

Kevés tudásmorzsád

feldicsérem, megcsodálom,

hogy ne is akarj

jobban, többet, egészen tudni…

*

 

Írott-íratlan

elemi munkaköri kötelességem teljesítéséért is

már jutalmat, kitüntetést, címet-rangot,

de legalábbis nyilvános hátbeveregetést várok…

*

 

Amit már nem érek fel ésszel és szívvel, az idegesít:

megsemmisítem a művet, ellehetetlenítem az alkotót

*

 

Nem a Gulágra,

vagy a Szilencium belső önemésztésére,

de amerikai egyetemekre „száműztek” vendégprofesszornak,

ezt adom elő az én nagy szenvedéstörténetemnek, passiómak…

*

 

Olyan - kocsmádban a legjobb - filozófus vagy,

aki amatőr focitudására és gulyáslevesére a legbüszkébb

*

 

Idejekorán kényszerpályára, vakvágányra teszem

a  szellemi „vak”, kiszolgáltatott, önbeskatulyázó serdülőket…

*

 

Ex cathedra

ledarálom megírt régi előadásom,

majd ügyesen kibújok az aktuális kérdések/kérdezők elől

*

 

Pár bemondás, aranyköpés, szlogen, szójáték

- mindössze ennyi a titokba tartott ígért életmű,

sehol a várt maradandó Nagy Főmű?

(esetleg egy Balzac-féle „Ismeretlen remekmű”)

*

 

A mindenkori minimális elvárásnak

éppenhogy, de megfelelek:

kis súgással felmondom

az aznapi bemagolt leckét!

Így szereztem nem is egy diplomát…

*

 

Nem akárki,

de egyenesen Isten nevében

tartom paternalista gyámkodás alatt

az egyre inkább már csak bennem hívő birkanyájam

*

 

Embert akarok teremteni vagy gyártani,

de a végén csak egy Frankenstein lesz belőle

*

 

Mindig „éppenhogycsak”

koncertezhettél, publikálhattál?

De azért valahogy mindig éppen

az iratlan határon belülre lavíroztál –

holt tűrtek, hol támogattak,

de istenigazából sohasem tiltottak!

*

 

Teleharsogta a világsajtót: ha pár havi szilencium sújtotta,

de szalmaszálat se nyújtott az akkor teljesen elnémítottaknak

*

 

Álmomból felkeltve is magasröptű magyarázatot adok

Hiroshima, Nagasaki és Drezda stb. indokolt lebombázására

*

 

Már havi 200 fixért viccesen beléd szuggerálom:

te az éhbérnek is örülj, verd a segged a földhöz…

*

 

A tolmács alázatos, bár kreatív szolgálata helyett

szerepet tévesztve te akarsz az esemény főszereplője lenni

*

 

A politikai, gazdasági vagy szellemi gyarmatosítás

naprakész ideológiáját gyártja, buherálja „fusiban”

*

 

Elhallgatja a bajok öntevékeny megelőzési lehetőségét

hogy anyagilag-szellemileg ő profitáljon annak kezeléséből

*

 

Ha….

Forradalmár-szabadságharcos, vagy tüntető-tiltakozó lenne

ha a nagyasszony, vagy a kisasszony ezt neki is megengedné.

*

 

Tanítványaidat arra használod, hogy képeid fessék,

vagy a már készekből újabb másolatokat készítsenek

*

 

Ha rossz kritikát kap műve az ős-zseni pályatárstól,

az egyetlen jelentős alapítvány kurátoraként vág vissza

*

 

„Egy csónakban evezünk!” –

hirdetem én a fedélzetről a gályarab prédikátoroknak…

*

 

A „ki tudja milyen veszélyes”elsőgenerációs értelmiségit

nem avatom be az íratlan,  de létfontos „játékszabályokba”

*

 

Fizetést és jutalmat nem azért kap, ami igazat mond,

hanem azért, amit cinkos bűnpártolással elhallgat…!

*

 

Babits Mihály: Jónás imája 

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

LAST_UPDATED2
 
Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 5. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2013. április 19. péntek, 12:48

fielding16seggnyalka

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA

A HATALOM ROMLÁSA NAGY JENCIKLOPÉDIA

 

Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 5.

 

A legszebb hivatás

avagy a leghitványabb mesterség!?

 

Mécs László:

Vád- és védőbeszéd

Én, Mécs, Isten szavának trombitája 
s mint költő, élő lelkiismeret: 
szétkürtölöm most minden égi tájra, 
hogy vannak züllött ifjú emberek, 
kikből nem lesz se szent, se honfi hős! 
S e fiúkért valaki felelős!

A kis királyfit rajongástul égve 
nagy mesterek védték a bűn elől, 
grófok, bárók s a pápa őszentsége 
is érdeklődött hogyléte felől 
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz! 
E fiúkért valaki felelős!

E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, 
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, 
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, 
hol több család csókolt, pörölt, aludt! 
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz. 
E fiúkért valaki felelős!

Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel 
kavart habarcs volt álom-malterük. 
Az ételükben ember-jóság-ízzel 
nem találkoztak, bár az ég derűt 
szült, mert Istennel viselős! 
E fiúkért valaki felelős!

Pofozta őket mester, gazda, béres 
s rugdalta a kikent, kifent segéd: 
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres, 
bőrük tetveknek vacsora s ebéd. 
A csontjuk vitriolos s nem velős. 
E fiúkért valaki felelős!

Csak ezt hallották mindég: „te gazember”, 
s ha többen voltak, akkor: „csőcselék”, 
irigy ebek a dús koncokkal szemben 
s a háborúban ágyútöltelék! 
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős: 
e fiúkért valaki felelős!

Nem tudnak semmit ők a Bibliáról 
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! 
S csak annyit tudnak az Isten fiáról, 
hogy elítélt minden gaz gazdagot! 
Kinél szurony s arany van: az erős! 
E fiúkért valaki felelős!

Rothasztó testi-lelki rossz koszokból 
nem hámozta ki senki kincsüket 
s zenghet a jóság száz angyal-torokból, 
fülük az ég szavára már süket. 
Szívük gennyes, szemük nézése bősz. 
E fiúkért valaki felelős!

Ezeknek az lesz majd a messiásuk, 
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér, 
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk 
világ-lángok között a Holdig ér. 
Jön a Halál, a mindent elnyelős: 
ítélet lesz s valaki felelős!

Forrás: Legyen világosság, 1933

*

 

Örökfogadalmas

Örök engedelmességi fogadalmat tett

minden felettes emberi Parancsnak,

éppen csak a nemzetét nem szolgálja –

neki nem a nép üdve a legfőbb törvény….

*

 

Fűzfapoézisem

- mint minden dilettánsé -

bőven hajt, bőven terem

bugyuta dalszöveget, csacska reklámverset,

kampányrigmusokat, hitbuzgalmi fohászokat…

*

 

Bolha és elefánt

Tizedrangú események

mára már egyedül maradt tanújaként

próbálok az utólag naggyá felfújt időre

több kötetre felhígítva visszaemlékezni…

*

 

Szemetelő

Egyik ötletét sem valósítja meg,

mindenbe csak éppen belekap,

nem inspiráló torzókat, töredékeket,

félkész műveket, vázlatot hagy maga után…

*

 

Kibúvósdi

Soha nem mondod

végérvényesnek a műved -

így kedvedre kimagyarázhatod,

ha valami nagy hibája maradt

*

 

Pygmalion

Annyira megtetszik saját alkotása,

hogy a talptól fülig szerelmes lesz bele

*

 

Beszűkítő

Hamis alternatívák csapdájába

csalogatom a gyanútlan szellemi kiskorút:

mintha például a szabadság és hűség

de facto vagy de jure kizárná egymást!

*

 

Bűnsegéd

Szakértelmemmel és kapcsolataimmal

segédkezet nyújtok

pótolhatatlan műkincsek

rablásához, kilopásához, értékesítéséhez…

*

 

Hitető

Szerencsejátékot propagál

az életrontó nyomorból kiemelkedni akarónak -

mert ott ugyan – általa mismásoltan - kicsik,

de legalább matematikailag egyenlők az esélyek

*

 

Öneláruló

Nomád értelmiségi voltál,

vagy szerettél volna lenni, egy csóró –

rózsadombi villád előtt most szolgálati kocsi,

azzal jársz nép közé?

*

 

Formál-logikus 

Statikus világképű

A mérhetőség az isten

Ami nem mérhető, az nincs

A tudományok matematizálását fetisizáló 

*

 

Uniformizáló

Az élet sokszínűségét fakó teóriákba gyömöszölő

Majd hatalomra törve és oda jutva tesz is érte,

hogy a világ egyre inkább falanszterekből álljon

*

 

Képfaragó

A láthatatlan Istenről

faragott képeket csinál, szobrot farigcsál,

ereklyét, bóvli kegytárgyat gyárt,

és mellé még olcsón gyorsmegváltást kínál

*

 

Önkény

A szelektáló régész

ami nem az ő elméletét igazolja,

azokat a leleteket helyben megsemmisíti…

*

 

Heteronóm mű

Műveid annyira nem beszélnek magukért,

hogy neked kell folyamatosan megmagyarázni,

és mindenfélét „szabadon” belemagyarázni…

*

 

Önbíráló

Csalódva a korrupt

vagy a kényszerpályán megkeseredett

kritikusokban, bírálókban, recenzensekben

magad méltatod, rangsorolod, zsűrized műved!

*

 

Részelvű

Az empirikus és a pozitivista

A megismerésnek csak egyik útját ismeri el

Az intuíció, az ihlet, a fantázia, a misztikum irracionális

*

 

Végcéltudatos

Egy dolgot figyelsz rendületlenül:

itt és most mire – nem – kapható tudományos minősítés

*

 

A történész,

Mint a Politika naprakész szolgálóleánya

Különösen, ha az ún. közelmúltról van szó

De Magyarországon az őstörténet is érzékeny terület

*

 

MTA

Magyartalanító akadémia

Magyar tudománytalan akadémia

*

 

Életpótlékok-folyósító

A dinamikusan növekvő igényekre,

s főleg a fizetőképes keresletre tekintettel

három műszakban, üzemed bővítve stb. stb.

*

 

Korrupt orvos

Szakmai álindokokra hivatkozva

előre kikövetelt „hálapénz” szerint

manipulálva rangsorolom

az életmentő, életminőség-javító műtétre,

vagy a donorra, a vesére váró betegeket…

*

 

Bűnszentesítő

A kapitalizmus szelleméhez

igazítom át a protestáns etikát,

hogy a legocsmányabb bűnöket is

a Bibliával takargathassam

*

 

Megpecsételő

Legnagyobb és jó karban tartott

kollekcióm a szégyenbélyegzőkből van –

a politikai ellenfeleimet, a nem brancsbelieket

fáradhatatlanul stigmatizálom…

*

 

Szervilis samesz

Egzisztenciális félelemből,

karriervágyból, beszariságból

nem korrigálod a főorvost,

ha ő éppen szarvashibát vét is?

*

 

Feketéző

Mint elvetélt bohócdoktor

vagy önjelölt tanatológus

a nekrofiliámat

morbid humorizálgatásban élem ki…

*

 

Frankenstein

Katonás vezényszavakkal,

a genetikai boszorkánykonyhában

faragok, kovácsolok, gyártok

„új embert”, szupermanust stb.

*

 

Kollektív amnézia

előidézésével és fenntartásával

a múlt egy – sokaknak ma oly kínos - részét

végképp kitörlöm, letörlöm, eltörlöm…

*

 

„Nekrológus”

Ő csak jót akar neked –

nehogy elbízd magad:

először csak gyászbeszédben dicséri munkásságod

*

 

Vendéglátó

Vendégfogadós, kocsmáros vagyok,

aki leitatja, kihallgatja, provokálja,

majd végül feljelenti kedves vendégét…

*

 

Tippadó

Holtbiztos tippeket adok

- szinte önköltségi áron  -

az élet lóversenyén

már teljesen legatyásodottaknak…

*

 

Hullagyalázó

Amíg te börtönben

vagy kényszermunkatáborban voltál,

addig folyamatosan és keményen bíráltalak

és beültem a helyedre és a villádba…

*

 

Erőszakmentes

Csak másokat biztatgattam

a katonai szolgálat megtagadására,

hogy azután ezt én kutathassam,

vagy erre pszeudo mozgalmat alapítsak stb.

*

 

Rossz élő költők társaságába keveredve

lecsúsztam, elvetéltem, elzüllöttem –

tehetségem áldásból átok lett

úgy magamnak, mint környezetemnek…

*

 

Elszóló

Csak olykor

álmomban és részegen

merem mondani az igazat, a teljeset,

de éberen vagy kijózanodva

visszavonom, el- és letagadom stb.

*

 

A hajó kapitánya

a zsebére ütve dönt,

ki kerüljön be a mentőcsónakba,

persze csak ő utána,

mert ő már a késő vészjelzés előtt elpucolt!

*

 

Indiszponált

Gyengén muzsikált

az ördög ügyvédje szerepében:

az ő lelkén szárad,

hogy ezért sok méltatlant avatnak boldoggá…

*

 

Kútmérgező

Nem stikában, de még tüntetve is,

a trambulinról vizel a közös medencébe

*

 

Kétlekűsítő

A gyermek(ed)nek minimum kétféle,

sokszor egymásnak ellentmondó nevelést adsz/adatsz…

*

 

Csakis belső használatra,

esetleg rétegműsorban mondasz,

akkor is csak tolvajnyelven, szakzsargonban,

és akkor is csak fél- vagy részigazságokat…

*

 

Kedvére szelektáló

Magad is haszonélvezője vagy

a kábítószer- vagy embercsempészetnek.

Egy-egy kisebb esetre látványosan lecsapsz,

feldobod, hogy lássák éberséged, ügyességed…

*

 

A bíró hamis mérlege

Piti csirkefogóra, tyúktolvajra

példát statuáló súlyos ítéletet szabsz -

a nagy cápákat meg hagyod szabadon ragadozni…

*

 

Észember

Magánéletemet hivatásom alá rendelve

Jól megfontoltan érdekházasságot kötök:

a fő, hogy a nagy Ő tudjon és tanítson engem angolul stb.

*

 

Menekülőművész

Önkéntesen vállalok

„cölibátust” vagy gyerektelenséget,

a tudomány-művészet stb. oltárán áldozva –

s mire kiderül, hogy ez csak megfutamodás volt…

*

 

Álprofi  

Nemhogy átmenteném, de módszeresen kiirtom

a profi fociból a grundfoci jó szellemiségét, ethoszát

(a bajnokság, a győzelem, a rivalizálás stb. mindenek felett,

aki rögtön nem elég ügyes, azt gyorsan eltanácsolom, kinézem)

*

 

Álpatrióta

Hazafinak és sportembernek adom elő magam,

amíg megfizetnek, kitüntetnek és kiemelnek érte,

de az emberektől már addig is testőrök zárnak el…

*

 

Provokátor

Virtuális-valóságos menlevelem,

előjogaim-privilégiumaim tudatában

nagyfaszosan vagánykodok, hogy másokat beugrasszak

*

 

Szelektív kiállás

Csak a közismert személyiségekkel vagyok

olykor-olykor kockázatmentesen szolidáris,

a nálam ismeretlenebb üldözött kollegákkal

miért is lennék, mi jó származik nekem ebből?

*

 

Álszabad

A nem kényes témákban

szinte tobzódom a „szólásszabadságban”

ügyesen-trükkösen azt a látszatot keltve:

én itt most bármi másról is így beszélnék…

*

 

Salto mortale védőhálóval

Mikor a lábam lógatom, mikor a tengert úszom át:

ez utóbbit nem a nyílt vízen, de egy luxushajó medencéjében…

*

 

Nyafogó

Nem látjátok, hogy szenvedek:

önmagam a végsőkig súlytalanítva

elviselhetetlenül könnyűvé teszem

szellemi létezésem…

*

 

Hibbant Néró

Akár Rómát is felgyújt(at)om, vagy embert is ölök-öletek,

ha mint művésznek új élmény kell főművem megírásához

*

 

Nem becsületes megtaláló:

eltulajdonítja mások értékeit,

majd vagy eltünteti, vagy részeket átvesz, az egészet átfesti…

*

 

Önajánló

Mindig csak magam

vagy a nálam gyengébbet ajánlom,

sosem a nálam nem rosszabbat, pláne nem a nálam jobbat…

*

 

Más farkával…

Meghirdetem nektek az elvi harcot,

majd egy luxuskocsin még időben elviharzok…

*

 

N-empatikus

Amíg én nem kerülök politikai fogolyként börtönbe,

nem tiltakozok, protestálok a börtönviszonyok miatt

*

 

Dezinformáló

Eltitkolja vagy meghamisítja,

önkényesen szelektálja a közérdekű adatokat –

félretájékoztatja-vezeti a közösséget, a népet, a nemzetet!

*

 

A szart aranynak mondó

Minden meg tudsz magyarázni –

még az elégtelen bizonyítványt is,

tudod, hogyan kell a szerecsent mosdatni…

*

 

Agresszív aktivista

Szinte bárkiről bebizonyítom:

„gyáván” nem vállalja-vállalta identitását,

mert igazából, „a lelke mélyén”homoszexuális, leszbikus…

*

 

Pont fordítva

Pont azokat a gátlásokat oldom,

amik az emberállatot kultúrlénnyé teszik –

az elsőgenerációs értelmiségi ifjakban

fixálom a görcsöket, erősítem a gátlásokat…

*

 

Lebeszélő

Misztifikálom a művészalkatot,

hogy elvegyem a próbálkozó kedved,

túlhangsúlyozom a tehetség szerepét

a kutató-feltaláló vagy más alkotó pályán…

*

 

Becsalogató

Nekem mindennél fontosabb,

hogy tanítványaim, iskolámnak diákjai legyenek,

ezért még a tényleg antitalentumokat is hitegetem,

és kilátásaik rózsás megszépítésével kábítom, csábítom

*

 

Utópista zsarnok

Ha lehet: kancsukával, az erő pozíciójából,

ha nem: butítással, bolondítással, rémisztgetéssel

erőltetett menetben hajtom az elbirkásított nyájat

rögeszményeim, rémálmaim megvalósítása felé…

*

 

Töredékező

Összerakhatatlan-összeegyeztethetetlen

minél kisebb fragmentumokra töröm szét

az egy és oszthatatlan embert és egy világát,

hiszen „Minden egész eltörött”, ugye?

*

 

Felfuvalkodó

Tudósi vagy gyógyítói-terapeuta minőségemben

a mindent látó isteni szemnek képzelem magam,

s e szereptévesztésemnek a „paciens” issza meg a levét…

*

 

Virtigli naturalista

Obszcén tekintete bárkit-bármit levetkőztet

a csúnya meztelen naturális „tényigazságokra” –

képes vagyok úgy leírni magát a csókot,

hogy egy életre megundorodjál megízlelésétől…

*

 

Oroszlánbarlang

A hazai pálya előnyeivel

és biztos hatalmi pozícióból

kezdeményezek és folytatok

kötetlen és laza „beszélgetést”, eszmecserét…

*

 

Sikerorientált

Sors nyiss nekem tért:

ha már nem használhatok,

legalább nagyot ártsak az emberiségnek –

így is fennmaradt hírhedté váló nevem, ugye?

*

 

Here

Azon a címen,

hogy az elitnek életformákkal kell kísérleteznie,

élem a bohém, hedonista aranyifjúság

tüntetően életellenes „életét”

*

 

Tetszelgő

Inkább szerepjátékként

mint komoly őszinteséggel,

a megtéréshez vivő termékeny megbánásként

kéjelegve pocskondiázom, mocskolom magam szügyig

*

 

Az én szerénységemre és szerénykedésemre

tényleg illik Goethe mondása: „Csak a mihaszna szerény!”

*

 

Önjutalmazó

Testem-lelkem messzire bűzlik

az önfeldicsérés pacsuli szagától…

*

 

Bármi Áron

hajhászod, illetve gyártod

az egyre óriásibb világszenzációkat,

a mecénások, helyesebben: a szponzorok

kegyeinek gyors – bár rövid – megnyeréséért…

*

 

Katalizáló

A keserű pirulát

geil sziruppal öntve le nyomom le a torkodon -

lenyeltetem az infantilizált köznéppel a varangyos békákat…

*

 

Összejátszó

Az a védőügyvéd vagyok,

aki összejátszik az ügyésszel,

titkot árul a rendőrségnek,

s az ítélet súlyosbításáért fellebbez

*

 

Ön-műveletlen

továbbképzésre, tájékozódásra szánt időben

csak szappanoperák gyorsétkezése közben

leginkább a disznóólban sürög-forog…

*

 

Hazugságról hazug

Elfogadottá teszed a hazugságot,

ami rákosan burjánzik tovább…

Elhiteted: aki „egy kicsit” nem hazudik,

az hamarosan akár még éhen is halhat…

*

 

Lehúzó

Saját lelki betegsége miatt

a legsötétebb víziókkal rémisztget -

ha vonzó-taszító példáját követnék,

akkor az emberiség az öngyilkosok klubja lenne

*

 

Újanalfabéta

Csak a WC-ben olvasok:

malac falfirkát és tegnapi újságokat,

már naplót vagy rendes levelet sem írok,

maximum szellemeskedve esemeseket…

*

 

Ötletember

Mintha fizetett gegman lenne,

remek sértést, gonosz viccet agyal ki

és nem szabadalmaztatja, de azonnal közkinccsé is teszi

*

 

Több bőrt…

Ha egy műve befut,

Itt és most sikeres, sláger is lesz,

Akkor nem tud ellenállni a nyomásnak,

S ontja magából az utánérzéseket, az utánnyomást….

*

 

Kétes könyvelő

Nagybani adócsalóknak ad

félig-meddig titokban „jótanácsokat”,

Segít megtalálni a kiskapukat,

hogy kibújjon a közteherviselésből

*

 

Alföldi Géza 

(1908 - 1991) 


János bátyámtól... 

János bátyámtól - feldereng a múltam - 
Nagyon sok szépet s igazat tanultam. 
Bölcsessége, mit hajlott háta hordott, 
Oktatni, ha kértem, sohasem szabódott. 

Ültem a térdén, istállónkkal szembe, 
S mesefonalát meg-megeresztette. 
Hogyha megkértem, mesélt a hangyáról, 
A hollóról, aki feketében gyászol. 

Elmesélte az árva tücsök búját. - 
Kiöntötte rá kemény, hűvös gúnyát. - 
Állatoké volt szíve, teste, lelke. 
Talán a bogarat legjobban szerette. 

Csupa egy melegség karcolós hangja, 
Ha térdére mászott egy bohó hangya. 
Letette szépen, hogy: Eredj békével! - 
Arrébb is pöckölte a botja végével. 

Csak a poloskáról szólt gyűlölettel: 
Lusta és gyáva, piszkos, büdös... nem kell! 
Irtsad a kölykét is, ahol csak látod, 
A poloska lesz még egyszer a halálod! 

De hogyha nem bántott? - Kérdés a számon - 
Ha téged nem is, másokat se bántson! 
Ha még nem is mart meg, majd megmar máskor - 
S kemény vad akarat sugárzott markából. 

Hihetsz kígyónak és hihetsz rókának, 
Becsapni - néha! - az is megpróbálgat, 
Figyeld meg, szembeszáll, megmar, ha merhet, 
Hej, de a poloska álmaidban lep meg! 

Arcodon alszik, melleden melegszik, 
Párnád csipkéi közé telepszik, 
Sötétben hősködik, a fényben gyáva, 
Az alattomosság a fő érdem nála. 

Kínoz, gyötör, s ha elkapod, a szentjit, 
Hát nem ő, aki sosem csinált semmit!? 
Olyan szép ártatlan szemekkel néz rád, 
Hogy mért a haragod és hogy lehet vérvád!? 

Mikor olyan jó s úgy kell a házadban, 
Olyan szorgalmas és olyan ártatlan! 
Anyja keservit! Piszkos, aljas népség, 
Mert kiszívja az a piros ajkak mézét! 

Mindegy az néki, csecsemő vagy anyja, 
... Legyen rá gondod, ne maradjon magja! 
Mert, ha csak egy jut házadba belőle, 
Máris elköltözhetsz fáradtan előle! 

Ma még csak egyedül, holnapra száz van! 
Pusztítottam is, ahol csak találtam! 
Úgy felmagasult János, mint a vén fa: 
Még hogy az Isten... a sátán ivadéka! 

Emlékezz majd rá, mit meséltem néked, 
Ha egyszer beléd mar, akkor megérted. 
... János bátyámtól, - feldereng a múltam - 
Hej, de sok szépet és: igazat tanultam! 

Bogen-Ittling, 1949. VIII. 4.

LAST_UPDATED2
 
Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 4. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2013. március 29. péntek, 15:25

batthyany_kormany

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA

A HATALOM ROMLÁSA NAGY JENCIKLOPÉDIA

 

Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 4.

 

A legszebb hivatás

avagy a leghitványabb mesterség!?

 

PETŐFI SÁNDOR

A NEMZETGYŰLÉSHEZ

Ott álltok a teremnek küszöbén,
Melyből a nemzet sorsa jön ki majd,
Megálljatok, ne lépjetek be még,
Hallgassátok ki intő szózatom...
Egy ember szól, de milliók nevében!

Az a hon, melyet őseink szereztek
Verítékökkel s szívök vérivel,
Az a hon többé nincs meg, csak neve
Bolyong közöttünk, mint a temetőbül
Éjféli órán visszajött kisértet...
Az a hon többé nincs meg, falait
Elmorzsolák a mult kor férgei,
S az uj vihar szétfújta födelét,
S lakói most az ég alatt tanyáznak,
Mint a vadállat és mint a madár.
Mit őseink egy ezredév előtt
Tevének, azt kell tenni most tinektek:
Bármily erővel, bármily áldozattal,
Bár mind egy szálig elvesztek belé,
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok,
Egy új hazát, ahol ne légyenek
Kiváltságok kevély nagy tornyai,
Sötét barlangok, denevértanyák,
Egy új hazát, hol minden szögletig
Eljusson a nap s tiszta levegő,
Hogy minden ember lásson s ép legyen.
Nem mondom én: a régi épületnek
Dobjátok félre mindenik kövét,
De nézzetek meg minden darabot, mit
Alapnak vesztek, s amely porhatag már,
Vessétek azt el kérlelhetlenül,
Bármily szent emlék van csatolva hozzá,
Mert jaj a háznak, mely alapba' gyönge,
Mert fáradástok akkor hasztalan lesz,
Egy perc jöhet, s az épület ledől,
S rosz gazda, aki mindig ujra épit,
S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.

Számot vetett-e mindenik magával,
Minő dologra szánta el magát?
Nagy a dicsőség, melyet mindegyik
Szerezhet itten, de tudjátok-e,
Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!
Akit nem égő honfiérzelem
És tiszta szándék vezetett ide,
Kit a hiúság, vagy silány önérdek
Csábít e helyre, az szentségtelen
Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre,
Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd,
Átok s gyalázat lesz kisérete,
Mellyel haza s később a sírba megy. -
Ti, kik szivébül bálványistenek
Ki nem szoríták az igaz nagy istent,
Kiknek szivében a honszeretet
Mint szentegyházi oltárlámpa ég,
Eredjetek be és munkáljatok,
Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés,
Hogy bámultában, majd ha látni fogják,
Megálljon rajta a világ szeme,
A bennlakókat vallja boldogoknak
És istenítse, akik épitették!

Pest, 1848. július 4.

*

 

Képviselő

Mindenek előtt magamat képviselem.

S ezt a legjobb gyarmattartó kollaboránsként.

Ellenőrizni, számonkérni, leváltani stb. meg nem lehet

A nyomorgó, kivándorló, kihaló nép helyére jön másik…

*

 

Lelki hadviselő

Az ördög patikájával és praktikáival

lelkileg, majd fizikailag is megbetegítelek:

sátáni gúnykacaj, önbizalom rombolás,

identitászavarás, nevetségessé tétel stb.

*

 

Örök ellenzéki

Nem is akar a hatalomra kerülni,

Nem is vállalná a kormányzással járó terheket

Az előnyök így is igen jelentősek, így is dől a lé stb.,

és könnyű a demagóg ígérgetésekkel népszerűsködni

*

 

Rontó Pál

Otthonosan

mozogván a szellemvilágban

ezt a tudásom arra használom,

hogy romboljam a létfontos jó

és építsem a rossz csapatszellemet…

*

 

Bomlasztó – viszályt keltő

Közös képviselőként összeugrasztom lakótársaim.

Például: a folyosó közfalára szégyenlistát teszek ki…

Elérem: a szomszédok egymással hidegháborúznak

*

 

Jó és rossz rendőr

Kizsarolom belőled és meg is írom helyetted

a magadra terhelő – hamis - beismerő vallomásodat

*

 

Áljós

Olyan mesterien dodonai a jóslatom,

hogy mindenképpen be fog válni:

legalábbis nekem - én kasszírozok,

te meg értsd, ahogy akarod

(ha akarod vemhes, ha akarod, nem)

*

 

Talpalávalótlan

Mintha mindig ugyanazt

a régi lemezt tenném fel,

s még az is folyton elakadna…

Na, erre táncoljatok ma!

*

 

Önérdekvédő

Nem az igazam,

de a tanszékem, szinekúrám védem

foggal-körömmel, az utolsó töltényig,

árnyékbokszolva, bérgyilkost fogadva…

*

 

Szabadon – értsd: önkényesen –

rostálgatom a tényeket,

de az én – rugalmas – véleményem:

az szent, sérthetetlen…

Talán magam is eleve csalhatatlan vagyok?

*

 

Gyanakvást keltő

Ha engem egyszer

valakik valahol valamivel becsaptak,

akkor minden fórumon, agórán

egyetemes bizalmatlanságot hirdetek

*

 

Gondolatolvasó

vagy más paranormális képességem

a gondolat-rendőrállam szolgálatában,

vagy más rossz ügyben kamatoztatom

*

 

Argónauta”

Ugyan csak egy idegen nyelvben,

de abban tényleg perfekt vagyok:

a fontoskodó és bennfenteskedő

szakmai tolvajnyelvben

*

 

Öncélúskodó

Csak a vita kedvéért vitázók,

vagy pankrátorok vagyunk:

és nagyon úgy teszünk, mintha

itt és most „vérre menően” vitáznánk

*

 

Tét nélkül

Magasröptű eszmecserét folytatunk,

de senkit se ragad magával,

mert kiszaglik belőle,

hogy nincs személyes tétje, nem létkérdés

*

 

Tüntető alkoholista

El ugyan nem adtam,

de sajnos már régesrég elittam

a valaha volt józan paraszti eszem –

az értelmiségi másik útja nem járható?!

*

 

Gondatlan és/vagy sikkasztó  

A rám bízott vagy véletlenül hozzám került

szellemi hagyatékot

gondatlanul és hűtlenül kezelem,

megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb.

*

 

Álsegítő károkozó

Nemhogy a feltárással

és kezelési javaslatokkal csökkenteném,

de elfedezésével vagy álterápiákkal

még magam is növelem a bajt…

*

 

Hiperaktív Mekk Mester

Ha segíteni nem tud, legalább sokféle/nagy kárt okoz

*

 

Kőszikla

Negyedszerre is megtagadnám, meg én, Jézust,

csakhogy mentsem a nekem oly becses irhám…

*

 

Megbélyegző - diszkvalifikáló

A rivális kutatókat és paradigmákat

igyekszem elhallgattatni, hitelteleníteni,

dilettáns áltudósként, kontár amatőrként stb.

nagy nyilvánosság előtt stigmatizál(tat)ni,

csakhogy mentsem kiépült állásom és életművem…

*

 

Sehonnai bitang

Drágább rongy életem, életművem,

sőt a hús a kenyéren,  a hab a tortámon

mint a személyem, a szakmám hitele,

a tudomány és a hazám becsülete…

*

 

Kontra-produktív

A szellemi emberekkel,

a szellemi javakkal és erőforrásokkal

esztelenül vagy gonoszul bánok:

pazarolok, rablógazdálkodok, tékozlok…

*

 

Radikális

a gyökerénél ragadom meg a dolgokat –

ezért kulturálisan gyökértelenné teszlek,

vagyis egy identitászavaros konzumideótává…

*

 

Hiúság vására

Én jöjjek rá először az igazságra,

csak enyém legyen a hírnév, a dicsőség,

vagy inkább soha ebben a büdös életben ne derüljön ki!

*

 

Retardált

Kamaszos lázadásban fixálódva

minden normát megkérdőjelezek –

mintha a nyílt vízen akarnám átépíteni

az egyetlen Noé bárkánkat, élethajónkat…

*

 

Maradékelvű

A császárnak szorgosan törlesztek,

nincs jelentős hátralékom,

Az istennek nem adózok,

vagy a csak a maradékot adom

(ha a császár ezért nem neheztel).

*

 

A bizonytalan és megfoghatatlan

szellemi égi lajtorja helyett

a nagyonis kézzelfogható

- és mérhető előnyökkel kecsegtető -

szamárlétrán kapaszkodok „felfelé”

*

 

Példámmal is szubjektív önmegvalósításra,

és nem az objektív feladatvállalásra buzdítok

*

 

Logisztikus

Tekintélyemmel visszaélve

ígéretes pályákon futó vonatokat

lassítok le, állítok meg, terelek el,

vagy töröm a pályát végleg ketté

*

 

Az ördög jobbkeze

Gyenge pontjaid, kísérthetőségeid

ismerve és kihasználva vesztőhelyre csallak,

hátha megfertőz a játékszenvedély-betegség

*

 

Prejudikáló

Válóperes bírónőként

haraggal és elfogultsággal

kisemmizem és gyerektelenítem

az eleve hibásnak ítélt ex férjet

*

 

Magyarellenes gúnyolódó

Nemcsak a modorosságokat,

a felhígítást, a ripacskodást stb.

de magát a magyar nótát s a cigányzenét,

magát ezt az értékes hungarikumot figurázom ki

*

 

Felbujtó – manipuláló

Elhiteted az elégedetlenekkel,

Hogy a vezéretek zsarnoki egyeduralomra tör,

S ők összeesküdve végre is hajtják a merényletet,

Miközben ő épp a pénzhatalom levesébe köpött bele

(állítólag már a Caesar gyilkosság hátterében is ez volt)

*

 

Dezinformáló

Szándékosan terjesztek téves híreket,

Hogy ezzel megakadályozzam érdekeid érvényesítését

*

 

Túllő a célon

Úgy tájékoztatok

az amúgy létező kullancsveszélyről,

hogy ezzel mindörökre erdőkerülőkké

és – mondjuk - plázalátogatóvá teszlek…

*

 

Kényszermunkásból aktivista

Először csak megélhetési kényszerből

ír reklámot, programot, beszédeket stb.,

de addig-addig foglalkozik vele,

míg kezd azonosulni vele és hinni benne

*

 

Stockholm szindróma

Egy darabig rúgkapáltál,

tiltakoztál a túsz helyzeted ellen,

míg előbb beletörődtél

és a végén meg is ideologizáltad…

*

 

Status quo őrző

Saját gyávaságod

és kialkudott kedvezményeid mentve-féltve:

elhatárolódva bírálod a zsarnokság kritikusát,

mint megveszekedett bajkeverőt…

*

 

Rövidlátó kishitű

Nem hiszi, e hazug rendszernek

még a tyúkszaros életében vége lehet -

így nem szolidáris az ellenzéki mozgalmakkal,

nyíltan azután végképp nem, sőt…

*

 

Mimóza szektavezérként

egyre allergiásabb vagyok a belső bírálatokra,

de már a nem tőlem induló kezdeményezésre is…

(az új, friss szemű tagokat, tagjelölteket leintik,

pedig ők még talán látnák, ha a királyon nincs ruha)

*

 

Autokrata – etatista

A Süket és Korrupt Hivataltól,

ki mástól, ha nem tőle várom,

hogy méltasson, laudációt írjon

és végre valami rangot adjon

az úgynevezett szellemi életben…

*

 

Lezüllő

Királyi sasnak születtem,

őstehetség, vadzseni voltam,

ma már nagy, nemes vadra nem vadászok,

csak legyengült piaci legyek után kapkodok

és ha ott is kudarcot vallok, hát kalapozok…

*

 

Úgy adaptálom

Színpadra, rádióra, ifjúságnak stb. a nagy alapműveket,

hogy se katarzist nem kelt, se a könyvhöz vissza nem vezet

*

 

Túlreagáló

Közvetve óhatatlanul is kapitális baromságokat,

Vagy szellemi silányságokat, ócskaságokat is „reklámozok”

*

 

Süllyesztő

Próbálok jelentős - főleg kortárs –

műveket lesajnálni, „lefikázni”, vagy

a teljes visszhangtalanságba süllyeszteni.

*

 

Technokrata

Mérnöki pontossággal tervezném a társadalmat is,

mint egy olyan házat, amiben én úgyse fogok lakni…

*

 

Ellenképíró

Állatokról festek ellenségképet:

ne legyen társuk, tanítójuk,

és hogy ne érezzenek együtt velük,

csak egyék vagy kártevőként irtsák őket

*

 

Védtelenné tevő

Korunk kulturális népbetegségei,

ártó és igen fertőző szellemei ellen

juszt se adom be jó időben és jól

a hatékony szellemi védőoltásokat

*

 

Kiskorúsító

Biztos, ami biztos:

hátha mégsincs Isten,

vagy ha van, akkor teremtő,

de nem gondviselő -

ezért a valláserkölcs védelmében

mindenki mellé erkölcscsőszt is állítanék…

*

 

Álpárbajozó

Álvitákat generáló,

s ebből még nyugdíjasként is kényelmesen megélő

*

 

Materialista

Ne keresd a lelked, ne (sz)építsd a lelkivilágod,

Azzal törődj, ami megfogható, birtokolható, ehető

*

 

Behajtó

„Tudományos vizsgálat” címen

fondorlatosan közreműködök

az adatbehajtásban-beszolgáltatásban,

a rekvirálásban vagy lopásban…

*

 

Kilakoltató

Abból a szellemi otthonból, ami a hazád,

Kicsal, kiűz egy neked teljesen idegenbe,

Ahol jó esetben is csak megtűrt vendég lehetsz

(rosszabban: gyüttment betolakodó, szolganép)

*

 

Buzgó samesz

Előre borítékolva biankó aláírom,

majd lelkesen magamévá teszem

a kis- és nagyfőnökök, kultúrpolitikusok

aznapra rendelt „igazságát”, „evangéliumát”…

*

 

Kora embere

Nem vagyok maradi,

hajt engem a korszellem:

akár gatyámat letolva is versenyzek

a szponzorok igen szeszélyes kegyeiért

*

 

Képbe kerülni

Olyannyira fontos ma nekem

az ingyen tévés megmutatkozás,

hogy bármilyen feltétellel vállalom

a fellépést, a közreműködést, a megjelenést

*

 

Korszakalkotó

Egészségeseket is hibernál,

nehogy túlnőjék és lepipálják -

a maga nemében páratlan

szellemi jégkorszakalkotó, mumifikáló…

*

 

Kiégett villanykörte

Egy soha ki nem ürített

óriási lelki szemétláda, köpőcsésze,

akit nem látja be, de elér és leteper

a segítők szakmai betegsége: a kiégés stb.

*

 

Közönyösítő

Az olykor vagy sokszor

a szinte néma segélykiáltásokat

vagy tényleg meg se hallom,

vagy még le is halkítom, elhallgattatom

*

 

Önigazoló Júdások 

Csak azért árultam el én Jézust,

hogy véghezvihesse a megváltás művét…

*

 

Cáfolhatatlan

Cáfolható kijelentések megtétele elől

trükkösen bujkálok akár holtomiglan -

a buján burjánzó szóvirágok között és alatt!

*

 

Kinyilatkoztató

Amit mondok, az úgy van és úgy is lesz.

Ahogy ez áll a kinyilatkoztatott Szentírásra is…

*

 

Demotiváló

Sikerrel elkezdem és véghezviszem

diákjaim iskolai életének

teljes sikerélménytelenítését –

kapnak kárpótlásul bőven kudarcélményt…

*

 

Özönvíz árasztó

Holt betűk holt tengerével,

és mellékes vagy álinformációkkal

árasztom el védtelen szülőhazámat…

*

 

Képi agresszor

Közterületen éktelenkedő óriásplakátjaimmal

másodpercenként követek el vizuális erőszakot.

*

 

Reneszánsz ember

Egy olyan diplomatának gondolod magad,

Akinek éppen az a kötelessége, hogy hazudjon,

Minél okosabban, minél hatékonyabban stb.,

csak arra vigyázva, hogy ne – hamar – bukjál le…

*

 

Csaló kereskedő

Hamisítja a mérleget és a súlyokat

Kizsákmányolja a termelőt és becsapja a vevőt

Feldicséri, átcímkézi, megdrágítja silány termékét

Mérgező, romlott, életveszélyes stb. terméket is árul

*

 

Mesteredző

Rossz taktikát adó

és a csapategységet bomlasztó

aki csapatát folyton megvereti,

akinél a tehetségek elkallódnak…

*

 

Majdnem – mégsem – sőt

Aki majdnem kimondja az igazat,

De – csak egy kicsit – arrébb állítja a vágányokat,

S jó ütemű haladásra biztat, hogy távol kerülj a Céltól

*

 

A csapatkapitány,

aki rossz példát mutatva jár elől/hátul:

züllik, a pályán balhézik, félgőzzel játszik,

az újoncot leégeti, az egységet bomlasztja,

magának előjogokat követel, a riválisát kiutálja stb.

*

 

Eufemizáló

Gügyögve helyezem játékpolcodra

a krampuszkásított a kisördögöt,

előkészítve rá: sose vedd komolyan

az embergyilkos Sátánt, a gonosz szellemet!!

*

 

Megvilágosodó

Belátom a Sátán valóságos működését,

s előtte, mint evilágunk teljhatalmú ura előtt

mindenkinek a feltétlen kapitulációt ajánlom…

*

 

Céhszellem

Nem hiszem és nem fogadom el,

Hogy egy kívülállónak olyan ötlete lehet,

Ami kopernikuszi fordulatot hoz a szakmában,

Amikor én már évtizedek óta non stop gürizek stb.!

*

 

Hulljon a férgese!?

Bujtatott fajelméletet képviselek

és kvázi eugenikát propagálok

ahelyett, hogy a sokféleségben rejlő

számos-számtalan előnyt emlegetném…

*

 

Osztályozó

Nemcsak művet,

de embert is első- és másodosztályúra oszt:

közvetlen vagy közvetett apologétája

az informális kasztrendnek

*

 

Átfestő

Hamis képet festve

gyűlöletet keltesz minden gazdag iránt,

vagy rózsaszínű szemüvegen át

fested le a szegény élet örömeit

*

 

Azért értékes,

mert ritka nagy szemétségekre képes,

amihez nemcsak talentum,

de annak forgatása is szükséges,

rossz ügyhöz méltatlan buzgalommal…

*

 

Ideológus

Beszervezés és zsarolás nélkül is,

önként és kéjjel, nem parancsra,

a népnyúzó, léleknyomorító diktatúra

direkt-indirekt megideologizálója voltam…

*

 

Indokgyártó

Az a farkas vagyok,

Aki nemcsak maga is eszik a gyenge bárányból,

De még elő is állít hozzá mondvacsinált „indoklást”,

„bebizonyítva”: ez mennyire megérdemelt, igazságos

*

 

Transzparensre tett

szexuális forradalmárkodásom

főleg tüntető paráznaságaimban,

önpusztító kicsapongásokban áll…

*

 

Szemmel verő

Úgy néztem másokra mindig,

ahogy hülyegyerekre nézni illik,

és – láss csodát - ez a hitem, jóslatom

valósággá válik, beteljesül…!

*

 

Értékhígító

Háztájilag vagy nagyüzemben

inflálom a leírt-kimondott szó értékét -

végső soron rombolom

az embernek oly létfontos dolgok értékét!

*

 

Sárdobáló

Előbb besározod, bemocskolod

a kiválasztott szavakat,

majd ezekkel a szavakkal sározod be

a kijelölt prédaembereket.

*

 

Bajkeverő bajnok

Katasztrófa-elhárítóként

már alig várom, hogy végre bevessenek,

akár magam is előidézem a bajt,

hogy azután én hősködhessek!?

*

 

Álbölcs

Magányos farkas leszel,

emberkerülő és embergyűlölő,

és kórósan féltékeny mizantróp,

aki minden potenciális társat elmar maga mellől

___________________________

LAST_UPDATED2
 
Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok bűnlajstroma - 3. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2013. március 28. csütörtök, 15:32

moricz_zs_rokonok

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA

A HATALOM ROMLÁSA NAGY JENCIKLOPÉDIA

 

Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 3.

 

A legszebb hivatás

avagy a leghitványabb mesterség!?

 

Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj, 
mint az enyém
Eredj, ha tudsz... 
Eredj, ha gondolod, 
Hogy valahol, bárhol a nagy világon 
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, 
Eredj... 
Szállj mint a fecske, délnek, 
Vagy északnak, mint a viharmadár, 
Magasából a mérhetetlen égnek 
Kémleld a pontot, 
Hol fészekrakó vágyaid kibontod. 
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen 
Hiszed: a hontalanság odakünn 
Nem keserűbb, mint idebenn. 
Eredj, ha azt hiszed, 
Hogy odakünn a világban nem ácsol 
A lelkedből, ez érző, élő fából 
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának 
Észrevétlen ezer új hangja támad, 
Süvít, sikolt, 
S az emlékezés keresztfáira 
Téged feszít a honvágy és a bánat. 
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt, 
Ki rab hazában élni nem tudott 
De vállán égett az örök kereszt 
S egy csillag Zágon felé mutatott. 
Ha esténként a csillagok 
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, 
Meglátogatták az itthoni árnyak, 
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, 
A szívét kitépték. 
S hegyeken, tengereken túlra hordták... 
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett: 
Inkább, semmint hordani itt a jármot, 
Szórd a szelekbe minden régi álmod; 
Ha úgy látod, hogy minden elveszett, 
Menj őserdőkön, tengereken túlra 
Ajánlani fel két munkás kezed. 
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én! 
Károgva és sötéten, 
Mint téli varjú száraz jegenyén. 
Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában, 
Leszek az alj a felhajtott kupában, 
Az idegen vérben leszek a méreg, 
Miazma, láz, lappangó rút féreg, 
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang, 
Mely temet bár: halló fülekbe eseng 
És lázít: visszavenni a mienk! 
Akarok lenni a gyujtózsinór, 
A kanóc része, lángralobbant vér, 
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig 
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér 
És akkor...!!

Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De addig, varjú a száraz jegenyén: 
Én itthon maradok.

1918. december 20

*

 

Majré

Nemcsak külsőm vézna –

elég a bölcsésznek egy beígért tasli:

még anyámra is rögtön bármi terhelőt rávallok!

*

 

Tiszta forrás

Pletykás vénasszonyoktól,

Vagy az ellenérdekű féltől szerzem be

A leghitelesebbnek számító információimat

*

 

Álszent aggszűz

Egy férfi se akart lefeküdni veled:

ezért a szüzesség ill. az önmegtartóztatás

szentségét fennen és melldöngetve hirdeted,

és azóta mindenben paráznaságot „érsz tetten”…

*

 

Tiszt,

Aki másokat halába küld.

De ő a  csata előtt dezertál

*

 

A várkapitány,

aki ostrom előtt feltétel nélkül kapitulál

*

 

A profi rémhír kiötlő és terjesztő

*

 

Házassági tanácsadó

Elromlott házasságod megjavítása helyett,

a nyitott házasságok üdvözítő voltát zenged -

arról viszont már mélyen hallgatsz,

amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.

*

 

Verbális zsonglőr

Handabanda karmester

Lélegzetelállító mutatvány az üres szavakkal

*

 

Nyilvános hitehagyó

Én voltam az első renegát,

aki a komfortérzését fokozandó

Rodostóban a muszlim hitre tért át

*

 

Tömeghisztéria indító és gerjesztő

*

 

Gazdasági emigráns

Jobblétre vágyó kivándorló volt,

de magának saját legendát kreálva

politikai menedékjogot követelt magának,

és az igazi üldözötteket kintről sem segítette…

*

 

Oszlopos szent

Öncélúan tobzódó önsanyargatásommal,

mint annak idején például Oszlopos Simeon,

sokakat pont én magam riasztok el az élő istenhittől

*

 

Ravasz róka

Az előnyök szédelgő felnagyításával,

a hátrányok kicsinyítésével csallak lépre –

és mire már felvilágosodnál, már nincs visszaút…

*

 

Irgalmatlan szamaritánus

Papként a misémre sietve

lelki elsősegélynyújtás nélkül,

szó nélkül robogok mellőled tovább

*

 

Vető és arató tanító

El se vetem reggel a magot,

Illetve: nem viselem gondját,

ha nem halálbiztos már az esti,

de legalábbis a másnap reggeli szüretelés

*

 

Lélekidomár

Testi, de főleg lelki

korbáccsal és mézesmadzaggal

a cirkuszban oroszlánt késztetek-kényszerítek pitizésre

*

 

Zampano

Az emberek jótevője

kellett volna lennem,

de gyenge vásári mutatványossá,

egy trükköző erőművésszé szüllöttem el

*

 

Szofista

Nekem teljesen mindegy,

hogy legjobb tanítványom

híres és zseniális pandúr

vagy hírhedt betyár, haramia lesz?

*

 

Az elmebajtársak

megszokott körében

teánkat, borunkat hörpintgetve

kedélyesen és langy unalomban

önagyonülésezzük és ajnározzuk magunkat

*

 

Közemlék eltüntető

A napi babra aprómunka,

a pepecselés undora miatt

közkincseinket legszívesebben

a feledés feneketlen kútjába dobnám

*

 

Szelektíven halló

Szántszándékkal „hallucinál”,

úgy csinál, mintha a külső súgás belső hang lett volna

*

 

Magánkiegyező

A mindenkori Hatalommal,

annak legitimitásától függetlenül

személyre szóló titkos különbékét,

egy magán-megállapodást kötök…

*

 

Lejárató kampány

Utazó kulturális követként

hamisan rossz képet festve

módszeresen járatom le „hazámat”

*

 

Maradj feleslegesnek!?

Inkább marad eufemizmussal ún. szabadúszó,

egy „szellemi segédmunkás”, egy samesz stb.,

csakhogy a kulturális központokat bíró főváros,

az ország vízfejének pszeudo nyüzsgésben maradhass…

*

 

Hiánybeteg

Még soha nem éreztem – szakmai stb. – alázatot,

de már hallottam róla és a legjobban én definiálom…

*

 

Relativizáló

Lankadatlanul mosom el

a normálist a perverztől elválasztó

olykor keskeny, de mégis meglevő és létfontos határt…

*

 

Unfair play

Fajsúlyosabb, jobb, felkészültebb,

de egy súlycsoportban levő riválisom

szisztematikusan kerülöm, letagadom

vagy ellehetetlenítem, diszkvalifikáltatom.

*

 

A helyzet alján

Vagy a tudásod, vagy a bátorságod hiányzik

*

 

Önkímélő önfelmentő

Ha valahol valakinek egyszer elmondtad az igazat,

Akkor ezzel már megnyugodtál: mentetted lelkedet

*

 

Hidegzuhanyozó kedvszegő

Én vagyok a tiszta, naiv, idealista,

de jövőbemutató lelkesedéseteket

rutinos cinizmussal lehűtő, 

túltapasztalt nagyöreg léhűtő

*

 

Kibeszélőt lebeszélő

Leszólom, lesajnálom,

másra alkalmatlannak mondom

tudományunk népszerűsítésére

egyedül vállalkozó kollegám

(nehogy a pórnép rájöjjön: a király meztelen)

*

 

Örök öreg, vén diákként

erkölcsi munkanélküli vagyok.

Ezt mások-magam előtt fedezendő

Időhúzásból halmozom végzettségeim számát…

*

 

Szepesi Gyuri bá

Túlélem magam: nem a csúcson hagyom abba,

még gépre kötve, szenilisen is foglalom a helyet

*

 

PETŐFI SÁNDOR

A KÜLFÖLD MAGYARJAIHOZ

Ti fekélyek a hazának testén,
Mit mondjak felőletek?
Hogyha volnék tűz: kiégetnélek,
Égetném rosz véretek.

Nem vagyok tűz, nincs emésztő lángom;
De van éles hangu szóm,
Mely reátok átkait kiáltja,
Átkait irtóztatón.

Annyi kincse van hát e hazának,
Hogy nem is fér benne meg?
Hiszen e hon, e boldogtalan hon
Oly szegény és oly beteg.

És ti rablók! amit orvosságra
Izzad kínnal e haza:
Elhordjátok idegen bálványtok,
A külföld oltárira.

E hazán, mely porban esd kenyérért.
Nem esik meg szívetek;
Míg ő vért sír, poharaitokba
Kinn ti a bort töltitek.

És csak akkor tértek vissza, már ha
Koldusbot van nálatok:
Kit koldussá tettetek, hogy tőle
Ismét koldulhassatok.

Amiként ti e szegény hazából
Magatok száműzitek:
Vesse úgy ki csontotokat a sír
S a mennyország lelketek!

Pest, 1844. november

*

 

Fárosz

Messzire világító toronyként,

a rá irányuló közfigyelemben

naponként ad rossz tanácsot, sőt példát

az elkurvulásra és önsorsrontásra

*

 

Kolduló szerzetes jelmezében,

tulajdonképpen besurranó szívtolvaj

s lélekkufár, sőt: egy Tartuffe vagyok

*

 

A tudás hatalma

Ismerem a hatáskeltés eszközeit, technikáját –

Így jól megélek lélek- és emberismeretemből:

szélhámosságom arat a hiszékeny balekok között…

*

 

Divatdiktátor

Kreatívan hozzájárulok

az itt és most élő nők elcsúfításához:

aktuális szépségeszmény diktálással,

divatterror egyenruhába bújtatással…

*

 

Szépségkreátor

Olyan színésznőket futtatok,

olyan manökeneket preferálok

hogy könnyen és sokáig-végleg elmegy

a fiatal,  így önértékelésében bizonytalan

fiúk-lányok maradék kis önbizalma is…

*

 

Klikktag

Elveszettnek, névtelen nullának,

talajvesztett lúzernek érzi magát,

ha a hűségesküt letéve,

és így az íratlan szabályokat betartva

nem tartozik legalább egy szakmai klikkhez…

*

 

Létszürkítő

Fakó teóriáim skatulyáiba

gyömöszölgetném be a lét zöldellő fáit –

vagyis inkább a katonát szabom a ruhához,

megspórolva a szellemi erőfeszítéseket…

*

 

Úgy tanítgatlak

drágán, sokat buktatva autót vezetni,

hogy te évekig küszködhetsz a rossz beidegződésekkel

*

 

Sameszképző

Beavatom tanítványom

a szakma fortélyaiba, titkaiba,

de csak úgy és csak épp annyira,

hogy önállósulva ne nőhessen a fejemre

*

 

Evilági

Hazaárulási és élethűtlenségi pereimet

még „sztárügyvéddel” is mind sorra elveszíteném,

ha egyszer a Nagy Ítélőmester elé kell majd állni…

(fittyet hány arra, mint ítél majd róla az utókor…!?)

*

 

Fogyasztást serkentő

Igen művelt, érzékeny és szellemes társalgó vagy –

csak épp egy Hetéra Eszmeralda, a művelt konzumnő

(Doktor Faustus)

*

 

Házi-ördögfajzat

Nekem a családom és szeretteim,

a közeli hozzám tartozók köre

puszta életnyersanyag, kísérleti terep,

legjobb esetben kiszolgáló személyzet

*

 

„Ifjúsági változat”

jeligére vagy mottóval

időzített szellemi bombák

naprakész hatástalanítását vállalom

*

 

Szeméremsértő

Szeméremérzés és vallási érzület?

Dafke nem érdekel. Polgárt pukkasztok…!?

Az obszcén, sértő „performansz” pár percre híressé tehet…

*

 

Csak azért nem vizelek bele

trambulinról a fekete zongorába,

mert „ezek” a bunkók,

ezek az agyvérszegény lakótelepiek

ezt úgyse értenék meg…

*

 

Csak dolgozni ne!

Istennek se látná be:

nem erre a szellemi pályára termett!

Inkább végigkínlódja, vért pisilve átvészeli,

vagy frivolan ellébecolja a tanulóévtizedeket…

*

 

Rózsa és tövis

Az ún. értelmiségi vagy politikusi pálya

Összes lelki, anyagi, életformabeli, társadalmi

Előnyeit élvezném,

De a róla logikailag leválaszthatatlan terheket

Hetykén ledobom vézna vállaimról…

*

 

„Lódoktor”

Mert féltem a vértől s a szagtól,

irtóztam az idegen testtől,

nem lettem orvos, csak doktor –

aki ha nem tudja, akkor hát tanítja…

*

 

Automata

Életkrízisben

percdíjasan adagolom

jóelőre legyártott,  sablonként talált,

mindenkire, s így senkire sem passzoló

egyen-tanácsaimat

*

 

Szolgalelkűsítő

Csak annyira okosítalak ki,

csak annyi infót csepegtetek,

hogy engem holtodiglan csodálhass,

de el ne szakíthasd a köldökzsinórt…

*

 

Cirkuszi erőművész

A megmérettetéseket és a próbatételeket

nagy ívben kerülöm el, hogy ki ne derüljön a turpisság

(csak imitálom, csak úgy teszek, mintha nehezet emelnék)

*

 

Sarlatán – kuruzsló

Egy kis hókuszpókusz, varázsige, csodaszer –

De holnap már bottal üthetik lábam nyomát,

Nincs garancia, jótállás, felelősségvállalás….

*

 

Érinthetetlen

Egyedi mentességet kérő-követelő -

nagy szenvedéstörténetét tartva maga elé,

s így mögé bújva kér egyedi mentelmi jogot:

az ő alkotását ne bírálják („túl szigorúan”) –

mint amikor épp meghalt az anyja a felelő diáknak…

*

 

Szakbarbár

Elmenekülök

a Nagy Egész kérdései elől,

és minél mélyebben beásom magam

egy kiválasztott speciális, „egzotikus” téma részterületére,

s így elkerülni vélem a konfliktussal járó állásfoglalásokat

*

 

Családi okokra

vagy érdemeire hivatkozva

követeli, kibulizza, kisírja,

hogy kegyelemből elnéző legyen

az opponense, a recenzense, a vizsgáztatója

(de a pályán maradna lakóházat, hidakat tervezni)

*

 

A botcsinálta doktor

*

 

Álüldözött

Órákat tud arról mesélni,

hogy egyszer nehezen adták ki művét,

a társadalmi amnéziát tartósítva,

az akkori hosszú feketelistákat nem említve

*

 

Megalkuvó nagy generáció

Amíg ő az ellenkultúráját kiherélve

bemegy a Táncdalfesztiválra stb.,

karakán, fenegyerek pályatársaira

a mellőzés, a letiltás, a száműzetés stb. vár…

*

 

Lógós

Ha itt és most

legény kell a gátra,

akkor is önkímélő gyáván

dolgozatom lábjegyzeteivel bíbelődök

(esetleg tudásomat felhasználva szimulálok)

*

 

Gerontokrata

Az egyetemi-akadémiai intézet élén karosszékben ülve

az ígéretes tudóspalántákat, az ifjú tehetségeket

parkoló pályára vagy külhonba irányítom…

*

 

Látványtervező

Díszítő- és csomagolóművésznek sem utolsó vagyok:

kidekorálva, felcicomázva „eladom” a Nagy Semmit

*

 

A szakmai komolyság

uralkodó elvárásait kielégítve, túlteljesítve

emberi fogyasztásra alkalmatlanná tett,

ijesztően vaskos könyvet írok „a filozófiáról”…

*

 

Hamis vátesz

Világgá kürtölöm:

itt van már a Kánaán, a történelem vége,

pedig a csendes túlnyomó többség

szellemileg is alultápláltan kóvályog

az ingyen konyhákon és a lelki börtönökben…

*

 

Vissza-jelzéstelenítő

Mindent megteszek azért,

hogy lehetőleg ki se derüljön:

művem mennyire kelendő,

kik olvassák és ki – nem - értik

*

 

Bizonyítvány magyarázó

Amit a legeslegjobban tudok:

hogy mikor mire kell hivatkozni,

hogy én a slamasztikából jól jöjjek ki:

hol a kozmetikázott nézettségi mutatókra,

hol a sötét tömegre, a meg nem értett zseniségre…

*

 

Illuzionista

Munkaidőben és túlórázva

nagyon hamis illúziókat keltek,

belépődért élethazugságaid babusgatva elringatlak…

*

 

Rábeszélőgép

Rámenős, trükkös és invenciózus

lerázhatatlan ügynökként rábeszéllek:

ne Istenben, élettársadban, barátodban,

csakis a biztosítómban, a bankomban bízz!

*

 

Pedagóguszseni

A magam módján én is

nem mindennapi csodát művelek:

csodagyerekből orbitális hülyegyereket,

igavonó barmot, robotot, alattvalót fejlesztek

*

 

Baltás agysebész

Törékeny, érzékeny

és már sebzett emberi lelkek között

én vagyok az otromba behemót,

a bokros elefánt a porcelánboltban

*

 

Meghülyítő

Képes vagyok

szinte bárkiből rövid úton, garanciát is vállalva

beteget, lelki beteget, vagy gyógypedagógiai esetet csinálni

*

 

A riporter

Megszeppent riportalanyt

hívok éppen futó műsoromba,

akit profin zavarba hozok, leégetek

vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére,

s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra…

*

 

Tűzszerész

A nagy és örök igazságbombákat

még jóval a detonáció, a bumm előtt

közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal

sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom

*

 

Trezor

Oly nagy becsben tartom az értékes könyveket,

hogy gondosan el is zárom, nehogy bajuk essék

*

 

Középszerűsítő

Egalitárius vagyok:

éljen az egyenlőség minden előtt:

mindenkit egy szintre hozok,

jobban, pontosabban mondva: húzok le

*

 

Újoncokat, inasokat, kezdőket

véletlenül sem hozok jó,

csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe:

égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés…

*

 

Levél egy kivándorló kartársam után 
szerző: Juhász Gyula 
1919

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!

 

LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL