ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.
POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA
A HATALOM ROMLÁSA – NAGY JENCIKLOPÉDIA
Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 7.
A legszebb hivatás
avagy a leghitványabb mesterség!?
Vörösmarty Mihály
Gondolatok a könyvtárban
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon; de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szűz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény - véres lázadók Hamis birák és zsarnokok mezéből Fehérre mosdott könyvnek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai! De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belőle csínos könyv legyen, Számon kivül maradtak: Ixion Bőszült vihartól űzött kerekén Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők. Az őrült ágyán bölcs fej álmodik; A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon! Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből S most a szabadság és a hősi kor Beszéli benne nagy történetét. Hűség, barátság aljas hitszegők Gunyáiból készült lapon regél. Irtózatos hazudság mindenütt! Az írt betűket a sápadt levél Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved, De hát hol a könyv mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e A könyvek által a világ elébb? Ment, hogy minél dicsőbbek népei, Salakjok annál borzasztóbb legyen, S a rongyos ember bőszült kebele Dögvészt sohajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük, amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? A bölcsek és a költők műveit, S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az idő? Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a sziv égő romja mellett, Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon s erőt, vigasztalást. Az el nem ismert érdem hősei, Kiket - midőn már elhunytak s midőn Ingyen tehette - csúfos háladattal Kezdett imádni a galád világ, Népboldogító eszmék vértanúi Ők mind e többi rongykereskedővel, Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel, Rosz szenvedélyek oktatóival Ők mind együtt - a jók a rosz miatt - Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt, Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma, Oly fényes elmék a sár fiait A sűlyedéstől meg nem mentheték! Hogy még alig bír a föld egy zugot, Egy kis virányt a puszta homokon Hol legkelendőbb név az emberé, Hol a teremtés ősi jogai E névhez "ember!" advák örökűl - Kivéve aki feketén született, Mert azt baromnak tartják e dicsők S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, mint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján, Kihallhatók az angyalok zenéjét, És földi vérünk minden csepjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek, Menjünk szét mint a régi nemzetek, És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal S meg nem kövűlnek élő fiai. Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!
*
Nem kihívásként,
de aljas orvtámadásként fogja fel,
ha nála szakmailag jobb valaki,
s igyekszik rosszabbnak láttatni
*
Zseniális színházi öltöztető vagy:
a bűnt az erény ruhájába bujtatod
*
Provokátorként
pánikkeltő vaklármát csapok
egy politikai tömegrendezvényen,
hogy feloszlathassák azt…
*
Miért ne légy
egy mássággal kísérletező
pl. a legkövetkezetlenebb szülő:
ugyanazt jutalmazd, amit büntetsz is –
lássuk, mi sül ki belőle?
*
Médiumként kvázi automatikusan írok,
de nem a belső „daimon” az, aki diktál,
amiről Szókratész beszél, de a pénz-hírnév démona…
*
Piával lenyugtatózva magam
végérvényesen alább adom:
végleg beletörődöm a szellemi segédmunkás funkcióba
*
Személyválogató vagy:
hízelgő - elvbarátoknak tűnő - öreg rókáknak,
s nem igazmondó „ellenségednek”,
vagy egy pályakezdő kritikájának adsz hitelt…
*
Nem érdekel és nem követem,
hogy találmányomat
kik és milyen katonai célra használhatják:
lelkük rajta?!
*
Új-liberális
Ha nagyon nem értesz velem egyet,
akkor bármit megteszek,
hogy gyakorlatilag elhallgatassalak
*
Szólási és nyomtatási engedély kérésével
közvetve legitimálom a diktatúra játékszabályait –
nincs, sosem lehet az a helyzet,
amikor polgári engedetlenségre vetemednék…
*
Humorodban úgy ábrázolod
a cigányt, a zsidót, a melegeket,
hogy a hallgatód ne szerethesse,
de meggyűlölje „más” honfitársait…
*
Melegfront
Kiszabadulva a stigmából, vécéből
Átmész agresszív szellemi ellentámadásba:
Ha rajtad múlna, nemhogy nem tiltanák,
De tűrnék és támogatnák a homoszexualitást –
hanem szinte köteleznék is rá a modern embereket…
*
Nem tiltakozol máshitűek, másként gondolkozók stb.
kéziratainak, könyveinek elkobzása, elégetése ellen
*
Nemcsak együttműködött,
de túlbuzgón kollaborált
az Állami Egyházügyi Hivatal
vagy az ÁVÓ munkatársaival
*
Szorgos és megbízható kisiparos vagy
a szellemi bóvli, a giccs,
az egyszer használatos tömegcikkek gyártásában
*
Egy Utópia állam filozófus fejedelmeként
az embert robotgéppé, puszta hibaforrássá fokozná le
*
Olyan vagy az emberekkel,
mint azok a filozófusok,
akik az állatot gépnek gondolva
csak fel- és összenevettek kínszenvedésén
*
Gyorstalpaló
egyen-tanfolyamokon
közpénzből képzek ki
túlspecializált szakbarbárokat,
hamar elavuló kompetenciájúakat
*
Amit én most
a szakmáról és a világról
- nem - tudok,
azt zömében
vagy felesleges, vagy káros megismernetek
*
Akit ma egekig magasztal, mennybe meneszt,
azt holnap – egy „égi jelre” – reflexből a sárba tapos
*
Nekem csak az egész emberiség a barátom,
de e szomszéd hiába kopogtat sóért, jó szóért
*
Júdáspénzt
és a rivális pályatárs rossz hírét
szívesen, jó lelkiismerettel
és buzgón költő vagyok
*
Humorista
A kemény pártállami időben is
mertem nyíltan tréfálkozni,
például… …a Patyolattal
*
Napközben
egy kicsit – nagyon - prostituálódok,
hogy azután csendes holdfényes éjszaka
léleknemesítő zsoltárokat, szonetteket írjak
*
Ha a fizető hallgatóság
nem vevő „intellektuális humorára”,
kis buzizásért-cigányozásért nem megy a szomszédba
*
Az elfogult drukker
érthető aránytévesztésével
a bolhából elefántot csinál
„a pártatlan közvetítő”
*
A magyar közszolgálati rádióban
úgy tudósítok a zsidó-arab háborúról,
hogy alig, vagy ügyesen leplezetten
nagyon is az én csapatomnak drukkolok
*
A mérsékelt nyelvművelő gúnyolója,
aki szabad utat, sőt példát ad
a gátlástalan nyelvrontók siserahadának
*
Nem vagyok bolond
kishazánkban poétának szegődni,
beállok inkább intellektuális zsoldos
MLM vagy pártkatonának
*
Tiszavirág életű,
de nagyon csinnadrattás kampányokban
címlapokon kiemelve
Én emelem fel a cigánykérdés zászlaját
*
Gazdagok, híresek, hatalmasok
sztárügyvédjeként
áldozok fel
maximum kirendelt ügyvéd által védetteket
a hivatásom oltárán…
*
Úgy tanítgatlak
és okosítalak-butítgatlak,
hogy mindhalálig
az én szellemi mankóim szükségét érezd
*
Nekem is vannak szilárd elveim:
egy mindenképpen:
az az elvem, hogy elvetek minden elvet
kutyahűséggel nyalva kenyéradó gazdim talpát…
*
Ember vagy,
aki Hivatásos Mizantróp, Embergyűlölő,
ezt az egész emberiséget Megveted,
minden emberi idegen tőled
*
Folyamatosan és pofátlanul
hamisítasz és hazudsz,
de a hazugság helytelenségét,
azt bármikor bizonyítani tudod…
*
Ha akármilyen vétségért,
mondjuk sikkasztásért üldöznek engem,
akkor nekem hétszentség,
hogy a zsidóságom stb. mártírja vagyok
*
Sohasem vonulok vissza, nem töltekezem,
mindig csak „leadó üzemmódban” nyüzsgök
*
Feltalálod
a spanyolviaszkot vagy a meleg vizet,
és akkor rögtön
az emberiség jótevőjének
próbálod feltüntetni, s kitüntettetni magad…
*
A polihisztor vagy,
aki mindig mindent mindenkinél jobban tud,
amit ő nem tud, azt nem is érdemes,
vagy még nem lehet tudni
*
Lejárt szavatosságú,
kis- és nagyhibás,
elavult szellemi terméket
exportból visszamaradottként
nagyban is végkiárusítok
*
Áskálódással, intrikával,
Erinnis szellemének idézésével
áthidalhatatlanná mélyíti el
a generációk, iskolák, irányzatok közötti
- amúgy csak félreértésből adódó -
éket-szakadékot
*
A jó édes szülőanyám se ismerne már ma rám,
annyira asszimilálódtam az uralkodó szellemi „elithez”,
átvettem minden allűrt, babonát, rossz szokást
és végleg kettétört ifjonti világmegváltó lendületem…
*
Jézus, Petőfi és Gandhi szellemét, igazságát
lepelben, sírban, exhumált csontban, porban stb.
keresgélem jobb ügyhöz méltó szorgalommal…
*
Mindent tudni akarok kezelt „lelki betegemről” –
én titokzatos-titkolózó kisistenként őrzöm inkognitóm
*
Olyan jó volt az indító lökést adó diák önképzőköröm,
hogy megvénülve is még mindig ott produkálnám magam.
*
Betegesen irtózom, iszonyodom „elidegenedni”:
eltárgyiasulni, valami művet kezemből végleg kiadni..
*
Már csak az esti kártyaparti
vagy egy focimeccs hoz izgalomba,
a napi tanárkodásom nyűgös unott rutin,
de már arra a pár évtizedre nem váltok…
*
Amilyen szenvedéllyel
drukkol, lelkendezik egy gólért,
úgy már régóta semmi másért,
se istenért, se hazáért, se másért
*
Mindent hangsúlyozottan
amatőrként, csak játékból űzök,
és így persze „ahhoz képest”
nem is vagyok olyan rossz benne
*
Nem,
én azután tényleg nem vagyok
maximalista,
inkább minimalista:
nekem a „nem rossz”,
a mértéket éppen megütő már elég jó
*
Hosszú távon,
véglegesnek is el akarom fogadtatni
a szellemi áthidaló szükségmegoldásokat,
magyar buherákat
*
Leborulok
a „heroikus” szellemi pótcselekvések előtt,
s még magam is fényezem:
én ismertem fel hősiességüket
*
Frivol játékos
Szerepem én önként vállaltam,
de csak egy ideig –
bármikor kiszállok,
ha túl terhes: „nem ér a nevem!”
*
Szerzetesi alázattal
és áldozatos odaszánással
éjt nappallá téve, a gyertyát körmömre égetve
másolgatom és osztogatom a saját fércműveimet…
*
Csak a pénz
primitív nyelvére lefordítva értem,
ha a jogi stb. nyelvben
eszmei értéket és a kárt említenek
*
A multik és világcégek megrendelését kiszolgálva
tudományosan, laboratóriumban „klinikailag tesztelek”…
*
Semmi destrukció –
én soha nem rombolom
az önsorsrontó balhiedelmeket, a káros illúziókat
*
Táptalajt adva és locsolgatva
növesztem a gyilkos ösztönöket
palackból kiengedő gonosz mítoszok palántáit…
*
Permanensen
hisztérizálom a közhangulatot,
hogy ne is lehessen
józanul, logikusan vitatkozni
*
A „Nagymagyarország mennyország…”
- féle eszmékkel
„szubjektíve vagy objektíve”:
de biztosan háborút, vérontást készítek elő
*
Bár Magyarországon élek,
nekem nem nagyon fáj Trianon,
nekem arról csak a „numerus clausus” ugrik be,
amit a közbutításnak hála zsidóellenesnek tartok
*
A kasztosodás mellett és ellen
arányt tévesztve érvelve
örökre befagyasztom
a társadalmi munkamegosztást…
*
Nemhogy segítem,
de inkább gátlom,
hogy észleld
a társadalom „láthatatlan” kasztosodást
*
Én akarom
megrendezni saját temetésem
s megírni, a nekrológot,
megtartani a gyászbeszédet…
*
Nem a köznép, az ún. kisemberek első,
de a közhatalom utolsó embere, szóvivője vagy
*
Ha bajban van a haza,
lapul mint szar a fűben,
de ha bajban van a Főnök,
nem késlekedik segíteni
*
Ha megfizetnek,
tévé-show műsorokban
nagy átélés mímelésével
játszom el „az utca emberét”
(akit csak más tévéműsorból ismerek)
*
Kiművelt,
sőt dörzsölt emberfőként
nemcsak ismeri,
de tanítja is a félelemkeltés fortélyait
*
Mint szellemi-lelki „alma mater”
csalfa, vak és hiú reményeket táplál(tat)ok…
*
A gazemberek utolsó mentsváraiba,
a „hazaffyságba”
vagy az antiszemitázásba húzódom vissza
*
Nem zsidó kollegáimat kirekesztem,
kinézem őket a tudományos élet berkeiből,
„szent” meggyőződésem, hogy ők nem a könyv népe
*
Saját szellemileg képzetlen-védtelen népemre
eresztem vagy egyenesen uszítom ordas eszmék hadát
*
Ha bárki belerúghat a nemzet napszámosába
akkor én meg diákjaimat gyötröm, alázom, kínzom…
*
A gaz gazdag embereket feltétlenül kiszolgálva
kiszolgáltatom prédául az igaz és becsületes szegényeket
*
Szellemi fölénnyel gyengéket alázok -
a kutyámba én is beletörlöm a lábam
*
A Diplomám
engem arra kötelez,
hogy csak fanyalogjak,
leszóljak és ócsároljak, becsméreljek stb.
*
A boldogság eszményét eleve gyanússá teszem,
helyette az „értelmes élet” perspektíváját kínálom -
értelmiségiként a rezignáció, a nosztalgia az attitűdöm
*
Ha már neki annyira nem sikerült,
lehetetlennek tartja, s illúziónak állítva
mindenkit lebeszél a boldogságkereséséről
*
A plebsznek a kegyelemkenyér mellé cirkuszt,
vagy „a disznó a pocsolyában” olcsó-ócska örömeit kínálom…
*
A Nyugatosokat,
de főleg Adyt vakon követem,
igaz csak e két vonatkozásban:
csak a háromszavas címadásban és a lumpolásban
*
Kurátor vagy,
akinek elfogult, rossz döntését
még csak meg sem kell nyilvánosan indokolnia
*
Megállj!-t „parancsolok”
vagy erősen sugallmazok,
mintha már itt lenne az a bizonyos Kánaán…
*
Saját érdekében akarja veled is elhitetni:
az MLM rendszer boldoggá
s nem szegény és magányossá rabbá tesz…
*
Megrendelésre jó alibit
és meggyőző mentségeket kínál –
szabadidejében raktárra előre is legyárt
*
Törpe az óriás hátán
Nagy Szellemek fényében sütkérezem –
és az ő idegen tollaikkal éktelenkedem…
*
Görög ajándékozó
Kieszelem a trójai falovat
- a televíziót, internetet stb. -,
amit majd te cipelsz be
saját féltve őrzött házadba, váradba
(s mehet a te költségeden és közreműködéseddel
az agymosás, a lebutítás, a lehallgatás, a lekáderezés stb.)
*
Rábírlak, rábeszéllek,
hogy önként „vesd le”, tagadd meg és tedd lomtárba
a szokásaidat, „szubkultúrádat”, a táncod, a tájszólásodat stb.
*
Megnehezítem,
hogy megismerd valódi történelmed,
és őseidre büszkén hagyományaid gyökere tápláljon
(kapsz helyette primitív, bűnöző, örök vesztes elődöket)
*
Gyönyörű hattyú mivoltod
előtted gondosan és végleg elrejtve
rút kiskacsák közé teszlek és annak nevellek,
így mintegy jóideig azzá is „varázsollak át”…
*
Szinte a semmiből
gyártok, kreálok ügyeletes zsenit, sztárt,
menedzselem, futtatom,
majd mehet-eshet-dobom a süllyesztőbe
*
Az én elévülhetetlen érdemem, ha felépül a beteg ,
pokoli balszerencse és az ő durva hibája, ha leépül
*
Lehet, hogy rólam mintázta Karinthy
a függetlenségmániás munkakerülő figurát…
*
Semmi ügyért
nem „áldozom fel” magam,
én inkább életművészként veszek el…
*
Cinizmus
Az értelmiségi előtt két út áll
Az egyik nem járható, a másik az alkohol.
Eladom mindenem, hogy az eszem elihassam…
*
Szennylapom nem mindig kelendő árujához
rákbeteg gyerekek segítése ügyét kapcsolom
*
A kereszténység márkaneve alatt
kellemesen bizsergető, lenyugtató életfilozófiát kínálgatok
*
Visszaél a tudása adta hatalommal
vagy gondatlan:
orvosság helyett mérget kever és „javall”…
*
Művészi, színészi képességemmel
és más képzettségemmel belülről bomlasztani
más pártokba, körökbe befurakodok, infiltrálódok
*
Ő olyan okos:
még barátja ügyének is használ besúgásával…
„És még mindig jobban járt,
hogy én és nem más jelentett róla!”
*
Dalszövegek
előbírálati bizottságosdis kiherélését,
vadcsikók
kezes mutatványos lóvá idomítását vállalom!
*
Nekem csak előfutáraim és epigonjaim vannak,
méltó utódot viszont egyet se látok, pláne nem képzek
*
Nincs szívem
- pláne nem kilenc évig –
várni és selejtezni:
minden egyes szavam, rajzom
egyből kőbe, gránitba vésem
*
A birkaiskola mestereként
nem bünteted, de még jutalmazod is
a legnagyobb lógósokat és szamarakat
*
Pozitivista
Koncepció nélkül,
de hangyaszorgalommal
mindenfelé és mindent keresek,
gyűjtögetem az „adatokat”
*
Kegyetlenül
ráborítom a bilit
az én - jó eséllyel bűntudatos -
drága – jegyet vásárló - színházi közönségemre
*
Miért legyek pont én
tisztességes értelmiségi,
hisz engem is kiterítenek úgyis…!
*
Civil kurázsis kezdeményezéseket
szétaggodalmaskodok, szétokoskodok, szétzilálok
*
Az a kritikus és kultúrpolitikus,
vagy az szeretne lenni,
aki pontosan előírja,
miként alkossanak remekműveket
*
A szcientológia, az agykontroll stb.
apostolaként
ígér gyors, olcsó és szenvedésmentes
megváltást és tuti örök földi boldogságot
*
Saját házi oltáromon családomból
élő-égő emberáldozatokat mutatok be
*
Nem élvezem, s ezt másnak se ajánlom,
de mindenkinél jobban érteni vélem a műalkotásokat
*
Engem nem lehet,
nem is hagyom kiiktatni
az isten és az egyszerű laikusok
közötti kapcsolatból
*
Érződik s éreztetem:
csak megélhetési kényszerből végzem
a nevelői, pártfogói, börtöntanári
és lelkészi munkát, hivatást
*
Gerontológusi karrierem sikeressége érdekében
szegényházba dugom és ott is felejtem (nagy)szüleimet
*
Tanári és osztályfőnöki
hatalma teljes tudatában
úgy tesz, mintha vitatkozna
a neki alárendelt diákjaival
*
Megalázó-megszégyenítő kínzások és büntetések,
pl. nők meztelen vesszőfutásának értelmi szerzője
*
Sok közpénzt költve
szervez olyan társadalomkutatást,
aminek a végeredménye
már az elején borítékolható lett volna…
*
Addig és úgy kutatja az ún. közvéleményt,
míg „igazolja” előfeltevését, a megrendelő elvárását
*
Mumus
A kegyetlen szakmai soviniszta
matek tanár
csak kudarcélményt okoz,
leselejtez, korrepetáltat és megutáltat…
*
Az a riporter, műsorvezető vagyok,
aki kőkeményen feszeget borítékolt álkérdéseket…
*
Előbb meghallgatod
a politikai vagy lelki vezetőd,
majd azt teljesen magadévá téve
kialakítod az önálló egyéni „véleményed”
*
Minél kevésbé van meggyőződve üdvössége módjáról,
annál vehemensebben, agresszívebben agitál mellette…!
*
Közömbösen sorsára hagyom
a jogsértett kisembert,
de országos botrányt csapok
pl. egy Mezzo csatorna ügyében…
*
Saját s közösséged zsidós fóbiáit
ki nem gyógyítva
nem disztingválsz:
fasiszta csőcselékezel utcai tüntetőket
*
Önkiválasztott
Szerinte a „bennszülött”, „őshonos” magyarok
nem képesek kimagasló szellemi teljesítményre
*
Se boldogan élni,
se boldogan meghalni nem tanított,
halálának tragikomikuma bizonyság
az ő életének hiábavalóságára…
|