Payday Loans

Keresés

A legújabb

POKOL-VÍZIÓ
vaneyck hall s pokol

ÁLLATORVOSI LOVAK A POKOLBAN


Egy képzeletbeli utazás élménybeszámolói,

felderítők-kémek jelentései arról a Fekete Utópia szigetről,

ahol egy helyen és egy időben megtalálható

az összes volt, jelenvaló és lehetséges baj, szörnyűség, kín,

ami csak az emberrel ezen a Földön megeshet.

Úgy az ún. objektív körülményeket,

mint a szubjektumot, az egyes embert/csoportjait illetően.

*

Miért és mire jó ez nekünk?

 

Láthatjuk, mennyivel és minőképp rosszabb is lehetne

Rádöbbenhetünk, hogy milyen szörnyűségeket szoktunk meg

Élesíthetjük veszélyérzetünk megelőzendő a nagyobb bajokat

Igyekezhetünk a Rosszat visszaverni, kiszorítani, csökkenteni

Megpróbálhatunk a hátrányból előnyt, szarból aranyat csinálni

Beláthatjuk öncsalásunkat: mennyi szart neveztünk aranynak

Felismerhetjük: idáig inkább a Sátánt, s nem Isten szolgáltuk

 

És persze reménykedhetünk,

hogy nem abba a Pokolba kerülünk,

aminek ez a földi csak halvány előképe

ahol már nincs meg az idődimenzió vigasza,

mert a Kárhozat örök, s megváltoztathatatlan…

 

mestrovic2

Ivan Meštrović: Jób

 



Egy pokoljáró lát(om)ásai - 3. PDF Nyomtatás E-mail
2013. március 23. szombat, 21:21

siralom

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOL-VÍZIÓ: ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

A ROMLÁS VILÁGAI - JENCIKLOPÉDIA

 

Egy pokoljáró lát(om)ásai - 3.

 

Alföldi Géza

A patkányok dala

'

Éljen a halál! Éljen a pusztulás!

Éljen a szenny, a mocsok, a szemét!

Piszokról, bűzről zengjen most dalunk,

Mert mi vagyunk a kiválasztott nép:

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

Ahol rothad, erjed, gennyed, ami szép,

S csatornákban szennyvíz possadoz,-

Vidám dalunkkal odarohanunk,

Hol dögöket az ár hulláma hoz:

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

Megrágjuk mi az élőt is, hogyha rab,

Ha védelemre nincs már ereje.

A rothadásnak hű színt mi adunk,

Mert mi vagyunk a vége s kezdete:

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

Hogyha új hajót épít a szorgalom,

Ki elsőnek ver benne új tanyát,

Mi vagyunk! Mi! Mind rája rohanunk,

S a korhadásig szétrágjuk falát:

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

S ha málló roncs, mert szétrágta fogunk,

A süllyedést mi tudjuk legelébb,

El is hagyjuk, haj, futva rohanunk,

- míg életet remél a kerge nép,-

- mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

Ahová egyszer betettük a lábunk,

Minden szépet és jót szétrombolunk,-

Erre rendelt a sors, Dicső Fajunk!-

Nincs, amit szét nem rág fogunk:

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

Szétrágunk mi Istent, templomot, hazát,

Családot és a szent becsületet,

Szennyes a bőrünk, szagunk és szavunk,-

Mégis urak e nagy világ felett:-

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

Átkoz, sároz, mocskol, hej a balga nép,

Kiirtana, de ki nem irtható.

Csak gyarapszunk, de ki nem halhatunk,

-A tisztaság is hiábavaló,-

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

S míg a világ világ, mi csak leszünk!

Rombolunk, irtunk, rágunk, szennyezünk.

Mindig a világ réme maradunk,

Mert a sátán, a bűn, a szenny velünk,

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

Te hülye, ki szebb jövőről álmodol,

Vedd le előttünk gyűrött kalapod,

Tedd Istenné rút, utált alakunk,

S tőlünk a hírt, a fényt is megkapod,

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

Mert Isten nélkül felépülhet a világ,

De patkány nélkül nem élet a lét,

S mi kegyelmet az égnek sem adunk,

Dalold hát hittel fajunk szent nevét:

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

'

A szobrunk álljon minden utcasarkon,

Költő csak rólunk zengjen éneket!

Az ég üvöltse dicsérő dalunk,

Mert úr lettünk az ég s a föld felett:

Mert mi a híres patkányok vagyunk!

*

Nagy nyilvánosság előtt is

büntetlenül gyalázhatnak, rágalmazhatnak

(A legfondorlatosabb rágalmazót ki is tüntetik)

*

Egyszál magad

Még az a vigasz sem jut neked,

hogy más is osztozik rossz sorodban

*

Aljas

Neked mindenből az alja jut:

a maradék, a seprő, a zacc, a kozma

*

Csóró

Csak annyi pénzmag

csörög a zsebedben, hogy még a kutya is lepisil

*

Még az édes-mostoha szülőanyád is

csak közjegyző előtt ad neked kölcsön elsejéig

*

Élet-erőtlen

Már az útra kelés előtt holtfáradtnak érzed magad 

*

Petrezselymet áruló – pártában maradó (vén)lányok

*

Egy kondérban

A Föld egész népességének egy helyen főznek,

s ha ott elrontják, megmérgezik a mindennapi betevőt,

akkor mindenki rosszul lesz, beteg lesz vagy végelgyengül…

*

Egy botlás után stigmatizálva

egy bordélyházban kényszerdolgoztatnak,

vagy pl. az ún. Magdolna házakban megalázva „átnevelnek”…

*

A nevelés csodája

Csodagyereknek született,

de lassan, de biztosan hülyegyerekként bánva vele azzá teszik

*

Minden rossz, ha a vége rossz

Minden bolondozás, vigasság és táncmulatság

félelmetesen és vészjóslóan örvénylő haláltáncban végződik

*

Hiteltelenítve

Esküdhetsz te égre-földre,

egy fityinget sem ér itt és most a becsületszavad

*

Oroszlánbarlangban

Mintha egy gonoszul kiagyalt túlélőverseny lenne az életed

*

Hazárdjáték

minden szippantás a levegőből: hátha mérges gáz?

*

Minden próbajáték sikerül,

de „élesben” mindig csütörtököt mondasz

*

Nem törik meg a gonosz varázs:

nincs áldás a kiűzetéskor magátkozott munkádon

*

Átvágva

Rendszeresen átvernek, mint szart a palánkon

ezt minimum tűrnöd kell – maximum jó képet vágni hozzá

*

Csicska

Olyan mindenes cselédje, rabszolgája kényurának,

Akivel bármit megtehet, mert csak kötelességei vannak

*

Balkezesnek születtél,

mégis mindent bevetve sutává „jobbkezesítenek”

*

Se füle, se farka

Se vége, se hossza beszédeket kell hallgatni naphosszat

*

Állandó életveszély

Vulkánkitörést és földrengést jeleznek minden hajnalban

És pont az óceán partján élsz, ahol meg az ún. cunami riogat

*

Bal láb

Csak a lábaddal foghatsz, ehetsz, írhatsz és simogathatsz

*

Vérfertőzésre kényszerítve, vagy abból megszületve

*

Minden út egy rozoga, korhadt palló

az alant, a mély szakadékban rohanó folyó felett

*

Kénytelen-kelletlen túlvállalod magad,

s ki se látsz a munkából – be vagy havazva…

*

Nem feltűnő eltűnő

Egy évre elrabolnak az UFO-k,

és döbbenten tapasztalod: egyáltalán nem is kerestek!

*

Gyászvitézek

A szégyenletes hadi vereséget jelentő levágott fülűek

*

Egy ember kényének-kedvének teljesen ki vagy szolgáltatva

*

Vitakultúra

Ostoba erőszakos nagyhangú emberek

döntenek a beszédtémákról, a stílusról, a beszédrendről…

*

Az irónia birodalma

Ha egy icipicikét is lelkesednél,

máris lehűtenek, leforráznak és kifiguráznak –

a minden igaz pátoszt is kigúnyoló posztmodernek…

*

Pillangót szeretsz meg, aki házasság után bebábozódik

*

Új Vandálok

felforgatják, megrongálják és összerondítják a világot

*

A Múltat végképp eltörölték:

csak az van Most, ami majd Lesz

*

A Központ Agytrösztje dönt

a történelem kutatásáról, annak publikálásáról és tanításáról,

hogy kik, mit, hogyan vizsgálhatnak, s mire – nem - juthatnak

*

Feneketlenség

Nem lehetsz annyira mélyen,

hogy még – sokkal - lejjebb ne süllyedhetnél

*

Minden „beszélgetés”

igazából egy aszimmetrikus kihallgatás

*

Nem tisztelik

se a nőket, se az öregeket:

nincs udvariasság, se tapintat, se illem

*

A tömegmészárosok

kínos precizitással tartják be az illemet,

s mindig tiszták és jólöltözöttek, ápoltak

*

Megtagadják a végtisztességet

és meggyalázzák még a hullákat is

*

Emberkísérlet

Nem hagynak szépen meghalni:

kíváncsiságból mesterségesen húzzák-halasztják

a kegyelemdöfést

*

Bármit mondasz, mindig úgy veszik, mintha tréfálnál

Egy örökmozgó, hiperaktív rosszcsont gyerek a dolgozószobámban

*

Frontátvonulás – sokk

Az intenzív meleg- és a hidegfrontok

csaknem megállás nélkül hetente/naponta váltakoznak

*

Spontán abortusz

Amilyen nehezen fogannak a gyerekek,

oly könnyen és tömegével vetélnek-vetélődnek el

*

Elkorcsosulás

Egyre nagyobb többség

a satnya koraszülött, az inkubátorházlakó csecsemő

*

Rosszat rosszul

Mindig rossz időpontban,

rossz helyen és rossz stílusban szólnak rád,

ami nem javít, inkább egy dacreakciót vált ki belőled

*

Hatalomátvétel

A mesterséges intelligenciák felmondják a szolgálatot

*

Ős- és törzstáborlakó:

beutalva munka-, átnevelő- és haláltáborokba

*

„Memento mori”:

csontvázak dőlnek rád a szekrényekből, hulla az ágyban

*

Szakadatlan vijjognak

a szirénázó autók: mentő, tűzoltó, rendőr, katasztrófavédő stb.

*

Parafenoménként

mindenki más fájdalmát is intenzíven átéled-átérzed

*

Addig bonyolítanak minden ügyet,

míg már az isten sem tud kiigazodni rajta

*

Nehéz kenyérkereset

Hullákat kell mosdatnom,

sminkelnem, csinosítanom, illatosítanom, öltöztetnem stb.

*

Kommün

Mindenki beadja mindenét a közösbe

és a javát elvéve a maradékot havonta újrasorsolják

*

Semmit, de semmit nem

gyűjthetsz vagy halmozhatsz fel: tapasztalatot sem

*

Nincs tehermentesítés

Már se a nevetéstől, se a sírástól

nem tudok könnyezni, s így ezúton is könnyebbülni

*

Génmanipuláció

Csak a rosszat öröklik utódaim:

génekben, hajlamokban és jellemben

*

Káin a bátyám,

aki legszívesebben eltenne láb alól: esküdt ellenség

*

Helytelenségek

Semminek nincs helye,

ill. semmi nincs a helyén: csak keresel, keresel…

*

Csak az „igazságot”

vágják a fejedhez, csak „őszintén” megmondják

*

„Mobil” vagy – tour/retour osztályidegen,

de már se a régiekhez, se az újakhoz nem tartozol

*

Intolarenciában

Nincs vallási türelem:

hinned kell, s pont úgy, ahogy a napi Hivatali Kánon

(ha nem így teszed, eretnekként kiiktatnak, eliminálnak

*

Ha a végső kérdésekről nyilvánosan bölcselkedsz,

a nép mihaszna ingyenélőnek, a Hatalom kártevőnek tart

*

Viharkár

A dúló vihar rontása tör ránk

elpusztítva szorgos évek alkotásait, műveit, létesítményeit

*

Magadba zárva

Nincs kivel vitatkozni, kinek „dicsekedni”, kivel borozgatni

*

Mindent feláldoztál

Nagy Találmányod érdekében, de közönybe/nevetségbe fullad

*

Ordas eszmék uszulnak ránk,

ordas had áradata tör ellenünk

*

Érzéstelenítés nélkül

lövöldözik belém a gúny nyílzáporát

*

Labirintus és Minótaurosz

mindennapos útjaim mindegyike útvesztő,

lesben álló útonállókkal, haramiákkal, gengszterekkel

*

A zord öröktél

a legrosszabb oldalát mutatja és hibernálja:

sötét, fagyos szél, jéghideg, kopárság, naphiány, mirelite stb.

*

Rontom-bontom

Amit nappal kemény munkával felépítesz,

azt gonosz manók éjjel teljesen lebontják, lerontják

*

Rossz szomszédság

Keservesen kiböjtölt új lakásod

szomszédságában: bűnözők, bohém cigányok, bolondok

*

Jövőt bűnhődő

Balsors, akit régen tép:

a hét szűk esztendőt újabb és újabb hét követi…

*

Kialvatlan kóválygó

Mindent megtennél érte,

hogy csak egyszer kialudhasd magad és mégse…

*

Minden a másé, semmi nem a tied:

hozzá se érhetsz, sőt még rá se nézhetsz

*

Búvóhelytelen

Nincs hova elrejtőznöd, nincs mentsvárad:

kifütyülnek, megdobálnak, köpködnek és gyaláznak

*

Pofozóbábú

Bárki bármit bárhol és bármikor vét,

rajtam csattan, nem is egyszer a szöges ostor

*

Könyvet

csak a legnagyobb titokban,

például éjszaka a vécén olvashatsz

(ha tetten érnek, kipellengéreznek)

*

Csak gólyalábbal közlekedhetsz

a szeméttel, kutyaszarral elárasztott úton

*

Bármikor kirakható,

mert csak jogcím nélküli lakó/lakásfoglaló lehetsz

*

Lecövekelve

Bárhova lépsz: hangyaboly, viperafészek,

bárhova nyúlsz: darázsfészek, méhkas, harapós kutya

*

Rosszhír-özön

Lefagy az arcodról a mosoly,

elkámpicsorodott képed megkövül

*

Bundameccs

Sosem nyerhetsz,

pedig legnehezebben a vereséget viseled el

(Két félidő a pokolban – ha nyersz, meghalsz)

*

Leépülve

Az idő múlásával

egyre kevésbé érted, ami veled és körülötted történik

*

Düledező

Csak egy életveszélyessé nyilvánított

lakóházban, kócerájban, sufniban húzhatod meg magad

*

Semmi nem valódi, eredeti –

minden csak hamisítvány, silány utánzat

*

A nagy osztozkodás után

a koncból, szajréból neked egy méregzsák jut

*

Jogállamban a pénz a fegyver:

közüzem, bankár és az adóhivatal rendőrökkel üldöznek

*

A pandúrok

csak éjjel mernek kilopakodni, nappal a rablók az urak

*

Vizsgadrukk

A kérdező vizsgáztató

csak arra kíváncsi, amit nem tudsz, és nem is tudhatsz

*

Ha egyszer elveszíted a jegyed, lecsap rád az ellenőr mint notórius bliccelőre

*

Szerelemmel üldözve

Halálosan beléd szeret, beléd esik

egy bányarém és hol rimánkodik, hol zsarol

*

Kiszolgáltatva

Mint aki a sínek közé esett,

kábán és jártányi akaraterő nélkül

*

Mindig osztály-, munka-, játéktársaid előtt

bőgsz le ill. égetnek, járatnak le, figuráznak ki

*

Hullámokban jönnek a rohamok:

az ördöggörcs, a düh- és szívroham

*

Időhúzás

Addig jó, amíg a fogam húzzák,

mert utána tüzes trónra ültetnek

*

Minden méreggel van átitatva,

de sehol egy ellenszer vagy detoxikáló

*

A körülmények hatalma

A személytelen életkörülmények

diktálnak gyilkos, kegyetlen iramot,

és nincs is kire haragudni, neheztelni stb.

*

Élet-tolvaj!

Fényes nappal

pofátlanul húzzák, sőt rabolják a drága idődet

*

Defenzívában

Téged mindig támadnak

és neked mindig védekezned kell,

téged mindig a sarokba szorítanak stb.

*

Nyelvtörő

Egy természetes (anya)nyelvet sem

tanítottak meg neked rendesen, egy embert se érsz

*

Versenyló

Nemcsak mást,

de mindig egyre többet és többet kell holtig tanulni

*

Hangraforgó

Csak onnan hallasz hangot, segélykiáltást,

amerre nem nézel s így forogsz mint egy radar

*

Illogikus

Képtelenné tesznek

a logikus gondolkodásra: kívül-belül módszeresen zavarnak

*

Vagy szilenciumra kárhoztatnak,

vagy egy grafománnal kell versengened,

ha meg akarod keresni a család betevő kenyerét….

LAST_UPDATED2
 
Egy pokoljáró lát(om)ásai - 2. PDF Nyomtatás E-mail
2013. március 15. péntek, 16:04

03

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOL-VÍZIÓ: ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

A ROMLÁS VILÁGAI - JENCIKLOPÉDIA

 

Egy pokoljáró lát(om)ásai - 2.

 

Jókai Mór:

A Szózat leforditva gyászmagyarra


Jobb pártnak rendületlenül 
Légy híve gyászmagyar! 
Bölcsed* itt, majdan zsírod is, 
S a „fátyol”, mely takar! 

Te kívüled itt senkinek 
Nincsen számára hely, 
Alkotmány: provisorium 
Ott élned, laknod kell. 

Ez a föld, melyen annyiszor 
Apáid bora folyt, 
Hol minden restóráció 
Egy ezrest elpakolt. 

Itt küzdtenek borért a hős 
Kortesek hadai, 
Itt törtek össze poharat 
Tyukodnak botjai. 

Ittasság! Itten hordozák 
Sáros zászlóidat, 
S elhulltanak leg jobb jaink 
Hosszú asztal alatt. 

És annyi köpeny-forgatás 
S színváltozás után 
Ha senki meg nem élhet is, 
Mink élünk a hazán. 

S népek hazája, egységes 
Osztrák birodalom, 
Húsz évi hízelgés kiált 
„Tányérod hadd nyalom!” 

Az nem lehet, hogy annyi toll 
Hiába annyit írt, 
Hogy stempli, accis* és trafik, 
Ne legyen approbirt. 

Az nem lehet, hogy ispán, pap 
Gróf, főtiszt, pressbüró 
Hiába korteskedjenek, – 
S hát a sok főbíró? 

Még jőni kell, még jőni fog 
A muszka, ki után 
Vezetni egykor küldeténk, 
Vezetjük újra tán. 

Vagy menni fog, ha menni kell 
A miniszterium 
S utána jön vagy Tiszapárt, 
Vagy provisorium. 

Már így is, úgy is penziót 
Nekünk adni muszáj. 
Bár kígyót, békát kiabál 
Ránk sok nagy torkú száj. 

Légy híve rendületlenül 
A jobbnak,* gyászmagyar! 
Ez osztja most a hivatalt 
S nyugdíjba ez takar. 

Rajtad kívül itt senkinek 
Nincsen számára hely, 
Légy nagy szamár, vagy kis szamár 
Hivatalt kapnod kell. 

(Kakas Márton élclap - 1869)

*

 

Arany János

HASADNAK RENDÜLETLENÜL

Hasadnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar!
Bölcsődtül kezdve sírodig
Ezt ápold, ezt takard.
A nagy világon ekivűl
Nincs más, amit mivelj:
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt enned, innod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez a föld másra sem való,
Csak hogy eltékozold.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Bátorság volna ezt a hont
Neked fenntartani.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
Szabad száj! itt csikorgatod
Véres fogaidat.
- - - - - - - - - - - - - - -

(1880 körül.)

*

 

Az egyiket éheztetik,

A másikat kényszertáplálják,

A harmadikkal megutáltatják kedvenceit,

A negyedik minden nap csak ugyanazt kapja,

Az ötödik nem tudja még: ő eszik, vagy őt eszik…

*

 

Hol árvíz, özönvíz van,

hol meg hónapokig tartó aszály

*

 

Idegeneket költöztetnek a lakásodba

Ahol csak egy WC és egy konyha van

*

 

Felruházva

Úgy áll rajta, mint a tehénen a gatya

*

 

Szinte karnyújtásnyira vagy

az áhított dolgoktól, mégse érheted el

*

 

Idegen lények szállják meg

és igázzák igavonó barommá bolygónk lakóit

*

 

Egyszerre vetik be

a biológiai, kémiai és fizikai tömegpusztító fegyvert

*

 

Görgey Artúr

Az emberi élet végső határáig élsz

egy nemzettől árulónak bélyegezve

*

 

Soha nem láthatsz emberi arcokat:

még rabtartódét, de még a sajátodét sem

*

 

Ha nincs több meséd, vagy untatod a császárt:

Akkor azon nyomban kivégeznek a családodból valakit

*

 

Fél életen át koplalod,

s fél életen át nyögöd a Nagy Lakodalmat

*

 

Nagyon szégyenlős, sőt prűd vagy,

pont ezért tesznek meztelenül kirakatba

*

 

Még egyszer le kell élned pontosan ugyanazt az életet

*

 

Életre vagy kényszerítve:

soha nem jöhet el a megváltó halál, a kegyelemdöfés  

*

 

Soha nem tudható,

mikor, miért, mivel és hányszor büntetnek

*

 

Létkérdés, hogy eljátszd: valaki más vagy –

közben éjjel-nappal retteghetsz a lebukástól

*

 

Bármennyi erővel fűtesz és udvarolsz:

hideg marad a lakás és jégcsap a párod

*

 

Degenerálódás

Egyre korcsosabb generációk:

testi, lelki és szellemi fogyatékosok

*

 

Egyetlen éjszaka alatt

összeroppanok, megőszülök és összetöpörödök

*

 

Hősként mész a börtönbe,

De balfácánként vagy kiközösített bajkeverőként jössz ki

*

 

Nemcsak a hamis illúzióidat rombolják le, de az összest

*

 

Mindig van lejjebb

A gazdasági, társadalmi és erkölcsi válság csak egyre mélyül

*

 

Egyre jobban megfogyatkozva

és – sajnos - egyre jobban megtörve álltok a vártán

*

 

A kör közepén állsz:

a hangosan és némán vádlók gyűrűjében

*

 

A szüleidet mindig csak

Vitatkozni, veszekedni, marakodni és verekedni láttad

*

 

Szüleid fűt-fát ígérnek,

de ennek tizedrészét sem kapod meg soha

*

 

Csak az a kevés gazdag

lehet egészséges és boldog ember

*

 

Rajtad semmi nem áll vagy bukik

Minden a jó- vagy balszerencsén múlik…

*

 

„Barátaid” és „drukkereid”

nagy tétekben fogadnak vesztedre

*

 

Vizuális, verbális és fizikai agresszió

támadja védtelen, csupasz, érzékenyített felületeid

*

 

Ámokfutások

Ön- és közveszélyes „őrültek”

futkosnak mint mérgezett egerek

*

 

Átprogramozva

Nem sikerült kitörnöd

az evilági mulandóságok korlátaiból

*

 

Próféta a hazájában

Hiába üvöltöd torkod szakadtából az igazat:

süket fülekre találsz – pusztába kiáltod életmentő szavad

*

 

Ha nem akarsz karambolt és balhét,

maximális teherrel és sebességgel kell non stop menekülni

*

 

Zajártalom

Akkora az alapzaj,

hogy túlkiabálhatatlan: csak szájról olvashatunk

*

 

Mindig csak utólag derül ki:

tettedért megdicsérnek vagy összeszidnak

*

 

Sík terepen észvesztve vargabetűzöl,

míg speciális helikopterekkel vadásznak rád

*

 

Elüzletiesedés

Minden szívességed, segítséged

rögtön elkönyvelik és viszonozzák

*

 

Világvége

Vészjóslóak a megbízható előrejelzések:

kivédhetetlen kozmikus katasztrófa várható

*

 

Te akkor kaphatsz életmentő új szervet,

ha egy fiatal mostanság balesetben meghal

*

 

A szentek iskolájába írattak,

de ott szörnyeteggé változtattak

*

 

Az orvos nem ajánl és tanácsol,

de utasíthat és parancsolhat, és szankcionálhat

*

 

Majmok bolygója

A majmok ostorral és cukorkával

idomítanak kunsztokra, lélegzetelállító cirkuszi számokra

*

 

A lét a tét

Minden játék és sport

nagy pénzekre, nemegyszer vérre megy

*

 

Egy idegen bolygón

sehogy nem akarják elhinni: nem vagy ellenség

(amit és ahogyan cáfolsz, az mind csak ellened sül el)

*

 

Mumussá tesznek,

s veled ijesztgetik a környékbeli gyerkőcöket

*

 

Egynapi élelemmel

életfogytiglan kitesznek egy ismeretlen lakatlan szigetre

*

 

Ha megbetegszel,

veszélyezteted a Küldetést, s így sorsodra hagynak

*

 

Vészkorszak

Mint elkorcsosított városlakó,

Nem tudhatod, hogy aznap te eszel, vagy téged esznek

*

 

A Faj él szabadon, jólétben –

csak a közegyedek nyomorgó rabok…?!

(ez már a szocializmus, vagy lesz még rosszabb is?)

*

 

Már előre, eleve diszkvalifikálnak,

hogy ne is állhass starthoz, meg se mérkőzhess velük

*

 

Nem bántanak, csak halni hagynak

Kikötözve magadra hagynak a szúnyogok szigetén

*

 

Arra ébredsz:

nem ismernek rád, de te sem magadra

*

 

Gyerekátnevelés

Teljesen elidegenítnek családtagjaidtól:

Olyan neked velük, mintha sose láttad volna őket

*

 

Még anyád hasában-méhében

se figyeltek rád, törődtek veled

*

 

Egy bigott vegetáriánus családfő

ledögevőzi és kipellengérezi a másként evőket

*

 

Kényszer ezermester

Nincs kivel megosztani a munkát,

ezért mindent neked kell megcsinálni

*

 

Intézményes és egyetemes

a bizalmatlanság és a rosszhiszeműség

*

 

Anyádat gumibotozod

Okos, ügyes és erős embereket tenyésztenek,

bármely célra – ellenállás nélkül - bevethetőeket

*

 

Mindig zsákbamacskát vásárolsz

és a nyitáskor hatalmas a csalódásod

*

 

-Nagyon fáj!

Szeretsz, szeretsz! – de párra nem találhatsz…

*

 

Legféltettebb, pótolhatatlan kincseidet

a szemed láttára röhögve nyeglén a tenger mélyébe dobják

*

 

Piromániás

grasszál a faludban, aki láthatatlanná tud válni

*

 

Kínos-kínzó orvosi vizsgálatok

Hetenként alávetve gyomortükrözésnek, prosztatavizsgálatnak

*

 

„Fogd a pénzt és kuss!”

A cinkossá tett polgárok életigéje

*

 

Az emberek vagy balhitű fanatikusok,

vagy cinikusan csak akkor „hisznek”, ha látnak

*

 

Nem szabadítanak ki a rabságból,

mert sokallják, sajnálják rád a váltságdíjat

*

 

Élesben

Naponta kell

bemenned az oroszlánbarlangba,

vagy a vérszomjas cirkuszi közönség előtt

betenni fejed a – nem fogatlan! – szájába…

*

 

A felhergelt csőcselék

magával sodor és/vagy letapos, keresztülgázol rajtad

*

 

Felsőbbrendűség

Kiengedik a palackból

a rasszizmus szellemét, s az önállósul és elszabadul a pokol

*

 

Utolsó halvány reményed,

a palackpostád széttörik és a szemed láttára süllyed el

*

 

Világszép kedvesed

a karjaidban undorító büdös varangyosbékává változik

*

 

Addig él felakasztott testvéred,

amíg alatta állva bírsz maradni

*

 

Annak van igaza és igazsága,

akinek nagyobb a rangja vagy több a pénze

*

 

Dologházban élni

A lélekölő munka tapsómamában

Nincs nyugodt pihenés, lazítás és kikapcsolódás, szórakozás

*

 

Terhes örökség

Elődeid mindent feléltek,

csak az adósságokat hagyták örökül rád

*

 

Valahányszor csak simogatásra nyújtod buksidat,

ököllel arcodba vágnak – meleg helyett hidegzuhany

*

 

Börtönbe juttat egy gazfickó,

aki közben még szerelmedet is elcsábítja,

netán azzal az ígérettel, hogy ő fog kiszabadítani

*

 

Fehér Anna

Fehér László lovat lopott 
A fekete halom alatt 
Nagyot csattant ostorával 
Felhallatszott Göncz várába 

Zsandár urak, rajta-rajta 
Fehér László el van fogva 
Fehér Lászlót úgy vallatják, 
(Hej, de) Van-e apád, van-e anyád 

Nincsen apám, nincsen anyám 
Csak egy aranyos húgocskám 
Annak neve Fehér Anna 
Fent lakik a Fehér várba 

(De) Fogd be kocsis a lovakat, 
Rakjá’ rájuk sok aranyat 
Hónap menünk Göncz várába 
Bátyám szabadítására 

Bíró, bíró, Horváth bíró 
Hoztam neked sok aranyat 
(Hej, de) Hoztam neked sok aranyat, 
Szabadítsd ki a bátyámat 

Nem kell nékem az aranyad 
Csak egy éjjeli szállásod 
Hájjá’ vélem egy éccaka 
(Ej, de) Szabad lesz a bátyád újra 

Mikor Anna ezt hallotta 
Kiszaladt a folyosóra 
Folyosóró’- folyosóra 
(Hej, de) Megy a börtön ablakára 

Bátyám, bátyám, Fehér László, 
Hallod-e, mit mond a bíró 
(Hogy) Háljak véle egy éccaka 
(Ej, de) Kiszabadúlsz szép hajnalra 

(De) Ne hálj véle, a piszokval 
Az akasztanyivalóval 
Néked lyányságodat veszi, 
Bátyádnak fejét véteti 

Hallod-e, te bíró gazda, 
Mi csörög az udvarodba? 
Lovam viszik itatóra, 
(Hej, de) Zabla csörög a szájába 

Bátyám, bátyám, édes bátyám, 
Alszol-e te, vagy meghaltál? 
(De) Kiszólnak a többi rabok 
(Hej, de) Ne itt keresd a bátyádot 
(De) Ződ erdőbe, ződ mezőbe 
(Az) Akasztófa tetejébe 

Átkozásom nem szokásom, 
Mosdóvized vérré váljon, 
(a) Törűlköződ lángot hányjon, 
Az Úristen ne bocsásson! 
(Hogy) Tizenhárom szeker szalma 
Rothadjon el az ágyadba!

https://www.youtube.com/watch?v=ECUGSug_V2Q

LAST_UPDATED2
 
Egy pokoljáró lát(om)ásai - 1. PDF Nyomtatás E-mail
2013. március 01. péntek, 10:15

avh

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOL-VÍZIÓ: ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

A ROMLÁS VILÁGAI - JENCIKLOPÉDIA

 

ILLYÉS GYULA

EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL


Hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

nemcsak a puskacsőben,

nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,

nemcsak az éjszakában

kiáltó őr szavában,

ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten

lobogó vádbeszédben,

beismerésben,

rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös

ítéletében: bűnös!

ott zsarnokság van,

nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,

"tűz!"-ben, a dobolásban,

s abban, ahogy a hullát

gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon

félignyílt ajtón

ijedten

besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan

pisszt jelző ujjban,

ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban

s e rácsban már szótlan

vergődő jajsikolyban,

a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában,

kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van

nemcsak a talpraálltan

harsogott éljenekben,

hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

nemcsak az ernyedetlen

tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,

épp oly hazug-harsányan

zengő szoborkövekben,

színekben, képteremben,

külön minden keretben,

már az ecsetben;

nemcsak az éjben halkan

sikló gépkocsizajban

s abban,

megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van

jelenvalóan

mindenekben,

ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van

az óvodákban,

az apai tanácsban,

az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek

idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,

nemcsak a könyvsorokban

szögesdrótnál jobban

butító szólamokban;

az ott van

a búcsúcsókban,

ahogy így szól a hitves:

mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan

ismételt hogy-vagy-okban

a hirtelen puhábban

szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak

szerelmed arca megfagy,

mert ott van

a légyottban,

nemcsak a vallatásban,

ott van a vallomásban,

az édes szó-mámorában,

mint légy a borban,

mert álmaidban

sem vagy magadban,

ott van a nászi ágyban,

előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled

mi egyszer már övé lett;

vele hevertél,

ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,

az van az orrban, szájban,

hidegben és homályban,

szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak

s bedől a dögszag,

mintha a házban

valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,

ő, a zsarnokság kérdez,

képzeletedben

se vagy független,

fönt a Tejút is már más:

határsáv, hol a fény pásztáz,

aknamező; a csillag:

kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:

egyetlen munkatábor;

mert zsarnokság szól

lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,

a prédikációból,

templom, parlament, kínpad:

megannyi színpad;

húnyod-nyitod a pillád,

mind az tekint rád;

mint a betegség,

veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,

rab vagy, rab, erre kattog;

hegyen és tenger mellett

be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van

minden váratlan

zörejben, fényben,

a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,

e bilincs-unalomban,

a zápor zuhogásban,

az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren

bezáró hóesésben;

az néz rád

kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,

ott van a holnapodban,

gondolatodban,

minden mozdulatodban;

mint víz a medret

követed és teremted;

kémlelődsz ki e körből?

ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,

fogoly vagy, s egyben foglár;

dohányod zamatába,

ruháid anyagába,

beivódik, evődik

velődig;

eszmélnél, de eszme

csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,

mit ő eléd varázsolt,

s már körbe lángol

erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,

el nem tiportad;

s így rád is ő vigyáz már,

gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,

hús és kenyér mi,

mi szeretni, kívánni,

karod kitárni,

bilincseit a szolga

maga így gyártja s hordja;

ha eszel, őt növeszted,

gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,

mindenki szem a láncban;

belőled bűzlik, árad,

magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,

így járunk vaksötétben,

s feszengünk kamarában,

akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,

minden hiában,

a dal is, az ilyen hű,

akármilyen mű,

mert ott áll

eleve sírodnál,

ő mondja meg, ki voltál,

porod is neki szolgál.

 

1950.

 

(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)

 

*

 

Stigmatizált kisebbségben vannak

A nem perverzek, a nem deviánsok

*

 

Minden közös:

a konyhák és WC-k, a gyerekek és a nők stb.

*

 

Ha nem akarsz kiesni,

minden nap többet és többet kell teljesíteni

*

 

Esténként egy jégcsappal bújsz ágyba,

s ez még csak a jéghegy kicsinyke csúcsa

*

 

Nem érzed, mihez érsz hozzá:

mi szúr meg, mi éget meg, mi ráz stb.

*

 

Megutáltatják, sőt kinevettetik veled

apáid kedves nótáit, s így apád, hazád is

*

 

Eltékozolva királyi jussodat

egy disznóólban kötsz ki: nincs új esély

*

 

Az iskolákban kiemelt stréberek

lesznek társaik besúgói, hajcsárai

*

 

Már csak egy vesztőhelyen

egy preparált géppel „játszhatsz”

*

 

Dologidőben lélekölő pénzkeresetre,

„szabadidőben” meg zülleni mehetek

*

 

Fertőz mint a TBC

az önsorsrontás morbus hungaricus-a

*

 

Senki sem elégedett

kinézetemmel, szorgalmammal és magatartásommal

*

 

Politikai okokból diliházba zárnak,

S még  be is „bizonyítják”: bolond vagy

*

 

Hiába vetsz, csak gyomot aratsz –

vagy más szüreteli le a termést

*

 

Sziámi ikerként születsz

a pároddal a fejednél összenőve

*

 

A gyermekeid, az ápolóid és az állam

a mielőbbi elpatkolásodban érdekelt

*

 

Képíró, festő voltál,

s most szürke és zöld hályog stb. van a szemeden

*

 

A lehalkíthatatlan néprádió

bömböli a propaganda hazugságait

*

 

Betegesen spórolós párod

a nyomodban van és ellenőrzi „pazarlásaid”

*

 

Folyton beugratnak, s a bolondját járatják veled

*

 

Olyan cigány stb. vicceket

sütögetnek el a rovásodra, amin te nem nevetsz

*

 

A „lex talio” a játékszabály:

fogat fogért, szemet szemért

*

 

Engem kivéve minden fiatal divatos,

én meg (nagy)apám levetett göncében járok

*

 

Mást sem érzékelsz,

minthogy e világban hívatlan vendég vagy

*

 

Embertársaid még arra sem méltatnak,

hogy szóba álljanak veled – levegőnek néznek

*

 

Adósrabszolgává tesznek,

s ha mulasztok: elárverezik házam, otthonom

*

 

A baj csőstül jön:

elveszted állásod, otthagy feleséged, lerobbansz

*

 

Kínzó érzés,

hogy elvált szüleid csatájában csak egy eszköz vagy

*

 

A közért hoztál áldozatokat,

a szenvedésed mégse enyhíti szolidaritás

*

 

Akela vagy,

akit széttépnek a fiatal farkasok, ha elvéti az ugrást

*

 

A háborúban vesztettél,

s „jaj a legyőzöttnek!” – a győztes mindent visz

*

 

Össztűzben:

lent és fent között közvetítesz, s mindkét fél leárulóz

*

 

Semmi semeddig nem tart:

mihelyst elkezdődik, már be is fejeződik

*

 

Öregedéseddel

transzparens lesz minden látens rossz vonásod

*

 

E világban a kisgyermekeket gyakran megbotránkoztatják, ugye?!

*

 

Úgy elcsúfítják az arcokat,

hogy mindenki fátyollal takarja el azt

*

 

A kisebb testvérednek

szinte mindent megengednek, neked semmit

*

 

Feszülten kell figyelned

egy monoton hang hivatali nyelvére

*

 

Egyre több szomszéd ránt-rángat bele

„fülemile-perekbe”

*

 

Mintha mindig:

„utolsó óra, utolsó nap /

nem fog a kréta, nem fog az agy”

*

 

Ahol nemrég még elsőként tündököltél,

ott most bukottként elkullogsz

*

 

Lakhelyeid, „otthonaid”:

börtön, dologház, szegényház, siralomház, hospice-elfekvő

*

 

Csillapíthatatlan a fájdalmad,

de nem tudod mi okozza, mi mulasztja

*

 

Egyszer s mindenkorra

betiltanak minden ünnepet, ünnepi rendezvényt

*

 

Hadikommunizmus

és jegyrendszer lett bevezetve és nem vezették ki

*

 

Senki nem véd meg

a gonoszul manipulált közvélemény zsarnokságától

*

 

Nincs beszélgetés,

mely ne egy „ki kit győz le” játszma lenne

*

 

Szüleidre, házastársadra és gyerekeidre

kell súlyosan terhelő vallomást tenned

*

 

Egy esélyed marad az emberhez méltó életre:

a hazárdjáték

*

 

A gyilkos rutin és a vak megszokás

tartja „életben” az emberi társadalmat

*

 

A világ egy nagy kolostor,

lakóik tetteit a kazuisztika részletességével regulázzák

*

 

Akit éjszaka imádva magamhoz láncoltam,

az reggelre hirtelen gyűlölt idegenné válik…

*

 

Egy tisztelt vendég

átveszi a családfőnökséget és militarizál

*

 

Teljesen kriminalizálják

a társadalmat, alig néhányan vannak szabadlábon

*

 

Legszentebb vallási tilalmaim

megszegésére késztetnek, kényszerítenek

*

 

Te mindig csak kérsz, kéregetsz, rimánkodsz,

de soha senkinek nem adhatsz semmit, de semmit

*

 

Egy kirakhatatlan öreg rokon

unalmában összeugrasztja a családtagokat

*

 

Nemcsak az egész termést,

de még a vetőmagokat is be kell szolgáltatni

*

 

A végrehajtó hatalom korlátlan:

nincs se alkotmány, se parlament, se bíróság

*

 

Diszharmónia van

az emberek gondolatai, szavai, írása és tettei között

*

 

De ronda pálya:

sótlan fapofákat kell nap mint nap megnevettetni

*

 

Nem tudsz általánosítani:

minden tárgy és eset teljesen új, egyedi

*

 

Menthetetlenül elveszel a részletekben:

nem látod a fáktól az erdőt, a lényeget

*

 

Mindig úgy érzed magad.

mint az, aki pánikba esik Duna-átúszás közben

*

 

Nem bizonyulhatsz férfinak

se a csatában, se a munkában, se a szerelemben

*

 

Meghaltál mielőtt

érezhetted volna egy lény feltétlen szeretetét

*

 

Elveszik a neved, cserélgetik „családjaid”,

nem ismerheted származásod, hagyományaidat

*

 

Már mindent láttál,

már mindent tudsz:

neked már nincs új a nap alatt

*

 

Újra és újra elveszik tőled

kenyérkereseted eszközeit, lehetőségeit

*

 

Egy életen át

„basic english” primitív nyelven muszáj társalogni

*

 

Nincs folyóvíz, eldugul a WC, a lefolyó,

nem viszik el a szemetet, jönnek a patkányok…

*

 

Csövön vezetik beléd a tápanyagot,

és egy másik csövön vezetik ki az oldaladon

*

 

A város minden épületét

ugyanaz a konstruktivista építésziroda tervezheti csak meg

*

 

Potyára mész, potyára vársz

és potyára gürcölsz végkimerülésig

*

 

Nem akadtál senkire,

akinek elegendő türelme lett volna hozzád

*

 

Ha focista vagy,

akkor mindenképpen valamelyik lábadat törik el

*

 

Hangosan dobog, zakatol a szíved –

füledbe bömbölnek gyomorhangjaid

*

 

Minden szutykos, ragacsos,

olajos, frissen festett, nyálkás stb.

*

 

Ha úri kedvük úgy tartja,

kilógatnak a 100. Emeletről

*

 

Horribilis kölcsönökből

kontárok gányolják össze első-utolsó házad

*

 

A túlparton vár a kedves,

de a folyóban hemzsegnek a krokodilok

*

 

A napi betevő falatért

kikent, kiszagosított „múmiákkal” pásztorórán

*

 

Egy nyirkos, sötét és hideg

földalatti veremben bújtatva évekig

*

 

Reggel, délben és este:

krumpli a menü, s holnap ismét ugyanaz

*

 

Teljesen szétszakítják családunkat,

s az már soha többé nem egyesülhet

*

 

Még nyaraláskor az üdülőben is

katonai szellemi házirend érvényes

*

 

Egy dilettáns

hangyaszorgalommal kornyikál, hegedül a szomszédban

*

 

Agyament koreográfusok

diktálják mozgásunkat, testtartásunkat

*

 

Már csak egy nő marad a világon,

de kiderül: „töke van a menyasszonynak!”

*

 

Van ételválaszték-váladék:

kaki, fika, fülzsír, gennyes váladék, vér stb.

*

 

Megtiltanak-meggátolnak mindent,

amihez csak egy iciri-piciri kedved is lenne

*

 

Égbekiáltó igazságtalanságok

történnek és intézményesülnek

*

 

Kiirtják belőled

az áhítat, a hála, a szolidaritás stb. érzését

*

 

Nem lehet átvenni a hagyományt:

mindent nulláról kezdeni, újból ki kell találni

*

 

Mindig veled van baj

Iskolai, munkahelyi fegyelmi ügyeid halmozódnak…

*

 

Csak a gügyögést, csacsogást

vagy az artikulátlan üvöltést értik

*

 

Elrontják a szemmértéked:

nem tudod megbecsülni a távot, a sebességet

*

 

Mint elefánt a porcelánboltban:

élettársad mindent borít, tör és zúz

*

 

Nem vesznek emberszámba:

igavonó barom, ágyútöltelék, bazári majom vagy

*

 

Mindenki rajtam élezi az eszét

s az én rovásomra tréfálkozik

*

 

Nem árulhatod el soha érzéseidet,

Mindig, otthon is  „pókerarcot” kell vágni

*

 

Minden mások engedélyétől függ:

evés, ivás, alvás, utazás, költözés, szerelem, alkotás

*

 

Úgy van berendezve kényszerlakhelyed,

ahogy neked a legeslegkényelmetlenebb

*

 

Lerázhatatlan szószátyár

szomszéd, kolléga és hittestvér tapad rád

*

 

Méregdrága portékáknak

sincs szavatossága, jótállása, garanciája

*

 

Csak addig működik tévéd,

amíg a szerelő el nem tűnik nyugdíjaddal

*

 

Ha igazmondáson kapnak,

neved szégyentáblára, tested kalodába kerül

*

 

Egy pohár vízért is

pitizned kell vagy békaügetésben körözni

*

 

Úgy működsz aznap,

ahogy távolról a Központ reggel éppen beprogramoz

*

 

Egyedül nem fürödhetsz

és nem mehetsz WC-re, csak idegenekkel

*

 

Útlezárások

Az utakon mindig blokád, dugó, építkezés, terelés van…

*

 

Már a puszta gondolatot is

azonnal szankcionálja a kegyetlen büntető hatalom

*

 

Egy életen át kell

ugyanazt a primitív betanított munkát végezned

*

 

Öregen és nagybetegen is

csak akkor kapsz enni, ha dolgozol

*

 

Időtlenség

Semmiről nem tudható:

mikor kezdődött és kb. meddig fog tartani

*

 

Nemi életed

mennyiségét és minőségét  

másnap egy bizottság nyilvánosan kielemzi és értékeli

*

 

Rémálmaid egytől egyig

tökéletesen és gyorsan valóra válnak

*

 

Ép emberként

a lakásban és a köztereken is tolókocsiban közlekedsz

*

 

Gyerekcsínyért is

úgy összevernek, hogy nyomorékként tolókocsiba kerülsz

(de annak a lehetőségét elveszik, hogy végezhess magaddal)

*

 

Már kisgyerekként

párt-kiskatonává dresszíroznak, kondicionálnak

*

 

Kihullott-kivert fogakkal:

fogatlanul kell enned, beszélned, nevetned

*

 

Geometriai formájú

Minden kő, növény és állat, ember és tárgy

*

 

Soha nem egyenesedhetsz ki,

földalatti bunkerben kúszhatsz, guggolhatsz

*

 

Bedeszkázzák az eget:

a Napot, a Holdat, a csillagokat és felhőket

*

 

Alighogy belekóstolsz valamibe,

már hamarost/rögtön el is kapják előled

*

 

Éjjel-nappal

radioaktív sugárzás elleni védőöltözetben

*

 

Permanens és komoly a veszély,

hogy megmérgezik a sós- és az édesvizeket

*

 

Fertőzésveszély miatt

nincs kézfogás, puszi, simogatás és anyai-asszonyi ölelés

*

 

Rejtélyes kór szedi áldozatait

és semmit nem lehet tenni ellene

*

 

Akkora a tehetetlenségi nyomaték,

hogy nem tudsz életlendületbe jönni

*

 

Amerre nézel,

csüggedt és kiégett embertársakat látsz tespedni

*

 

Ha van még szellemi élet,

az maximum egyfajta cinikus „halálfilozófia”

*

 

Üvegházban és átvilágítva élni

fizető nézők unaloműző szórakoztatására

*

 

Filmre vett életedből

mindig visszajátsszák a felejteni valókat

*

 

Aki szegényen születik,

annak úgy is kell élnie – sőt: nyomorban meghalnia

*

 

Kapsz egy utolsó esélyt:

jeget kell eladnod az eszkimóknak

*

 

Szabó Lőrinc:

Hazám, keresztény Európa


Útálom és arcába vágom:

– Száz év, de tán kétezer óta

őrült, mocskos, aljas világ ez,

ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt

csitítja karddal, üres éggel

és cinkos lelkiismeretét

avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta

hány szent vágy halt meg gaz szivében!

Hazám, keresztény Európa,

mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll

a Megcsúfolt és Megfeszített,

s mert jósága, hite, imája

egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli

lángszórókkal, gépfegyverekkel,

vassisakos, pestishozó,

bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és

új országot teremt a földön,

ha elhullanak a banditák

s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi

szükséghez szabja ama Bárány

s újra megvált – óh, nem a jók,

de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,

ha túléled a harcok végét,

elbírod-e még te az Istent,

a Szeretetet és a Békét?

1923

LAST_UPDATED2