Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai

bruegel_pieter_icarus_-_hi_res

Tisztelt ifjú és szépkorú olvasók!

Mindenkit üdvözlök, aki jóhiszeműen a honlapra "tévedt",

s csak remélni merem, hogy visszatérő vendég lesz nálunk.

Elég vonzónak találja az ingyenes és bő szellemi kínálatot,

és lesz elegendő, elég nagy lelki bátorsága szembenézni

jobbítandó önmagával és a pusztuló nemzet sorskérdéseivel...

diogenesz_m_3

Üdvözlettel: Nagy Jenő (1952-)

Elérhetőségem: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.


ferenczy krtnc


Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt.

 

Vörösmarty Mihály

Gondolatok a könyvtárban


ablak olvas erotika

MÉDIUMAJÁNLAT:

Álmos Király Televízió

hiszek_egy_istenben

 



Utas és holdvilág hangjáték PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 16. vasárnap, 14:56

Vajdai Vilmos: Talán a legcsodálatosabb dolog olvasni

Varga Ferenc|Dömötör Ági|2010. 01. 06., 22:56|

 

Hangjáték, rádiójáték, bárminek nevezzük, a műfaj minden ellenkező híresztelés dacára sem múlt ki teljesen, bár népszerűsége sokat csökkent - részben a boltokban borsos áron kapható hangoskönyvek javára. Sorozatunkban olyan hangjátékokra szeretnénk felhívni az [origo] olvasóinak figyelmét, amelyek ötletes megvalósításuk vagy esetleg más egyéb miatt többet tudnak a hangoskönyveknél. Első cikkünkben az Utas és holdvilág-ról lesz szó: Szerb Antal titokzatos regényét olyan színészek keltik életre, mint Bodó Viktor, Ónodi Eszter vagy a négy éve elhunyt avantgárd színházi figura, Halász Péter. A rendező Vajdai Vilmossal beszélgettünk. A hangjáték ingyenesen letölthető oldalunkról.

 

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Vajdai Vilmos

MI A HANGJÁTÉK?

A hangjáték tipikusan rádiós műfaj: egy irodalmi mű színházi eszközökkel operáló rádiós adaptációja. Általában több, elvétve egy színész szereplésével készül. Leginkább abban tér el a hangoskönyvtől, hogy színházi eszközöket alkalmaz, például akusztikus hatáselemeket, amit hangkulisszának is neveznek (zörejek, csend), és a színészek dikciója is eltér a felolvasásétól.

KI AZ A VAJDAI VILMOS?

Vajdai Vilmos a budapesti Katona József Színház színésze, a TÁP Színház vezetője és rendezője. "A legsokoldalúbb, legnehezebben kategorizálható magyar művészek egyike" - írja a Wikipédia. Vajdai első és azóta is egyetlen játszóhelye a Katona, ahol számos híres előadásban szerepelt (Csirkefej, Top Dogs, Ledarálnakeltűntem), többnyire karakteres epizodistaként. A TÁP Színházat 1994-ben alapította, a társulat azóta is fontos formációja a a hazai alternatív színházi mozgalomnak. Hangjátékokhoz való vonzódása régóta egyértelmű: sok katonás darab zenéjét és hangjait állítja össze, a TÁP Színház Vajdai rendezte díjnyertes Keresők című előadása pedig nem más, mint egy színre vitt hangjáték.

KÉPGALÉRIA

- Milyen indíttatásból készült ez a hangjáték?

- Turai Tamás már régóta szeretett volna elhívni engem a rádióba valami hangjátékot rendezni. És éppen az Utas és holdvilág volt az, aminek a kapcsán felhívott, hogy ez egy nagyon nagy falat, és elvileg nem biztos, hogy elsőre jó ötlet lenne. Én gondolkoztam rajta, elolvastam újra a regényt meg a dramatizált változatát, amit ő írt rádióra, és úgy éreztem, hogy belevágnék szívesen.

- Tehát már megvolt előre a forgatókönyv és téged csak a rendezésre kért fel?


- Igen. Aztán dolgoztunk rajta közösen is, de a szöveg nagy része az ő munkája. Amikor már csináltuk, akkor én is beleszólogattam.

- Miért tartottad pont ezt a könyvet alkalmasnak egy hangjátékra?

- Erre volt épp akkor lehetőség. Abszolút volt kedvem rádióban hangjátékot rendezni, aztán beleástam magam, és végül egy egyéves munka lett belőle. Akkor épp nem készült szinte semmi rádiójáték, a stúdió üres volt, minden szempontból egy egészen kivételes helyzet volt. Akkor még csak egy digitális technikával felszerelt stúdió volt, de a komputertechnikához képest az is jó pár évvel elmaradottabb volt, úgyhogy egy kicsit nehezen ment ott a vágás. Szinte végig két nagyon jó hangmérnökkel dolgoztam együtt.

- A színészekkel hogyan folyt a munka?

- Sokat egyeztettünk. Általában az volt a cél, hogy jelenetenként vagy részenként meglegyenek az emberek. A főszereplőnek (Bodó Viktor - a szerk.) és a narrátornak pedig sok olyan szövege volt, amit egyedül mondott el, tehát azokat ők felmondták egyben. Amennyire tudtuk, mindig próbáltuk úgy odahívni a színészeket, hogy együtt legyenek a jelenetek, de ez nagyon nehéz a magyar színészeknél, mert annyi dolguk van. Az életben sok egyéb bizonytalanságommal szemben itt valahogy elég biztos voltam abban, hogy mit szeretnék.

- Több hangoskönyvnél hallatszik, hogy a dialógjeleneteket úgy vették fel, hogy a színészek külön-külön voltak a stúdióban...

- Az elég nagy hiba, mert egy profi hangmérnökkel, aki rendesen egymáshoz nézi a hangokat, ez nem hallatszhat. Én eleve azt kértem, hogy egyszerűen mondják fel a szöveget, ne beszéljenek egymásra, ezért a rendezés inkább a vágóasztalon folyt. Még az ő ritmusukat is tudtam vágni.

- Többször használod azt az effektet, hogy bizonyos szavakat, hangokat, sóhajokat megismételsz, kihangsúlyozol...

- Ezt a megoldást itt használtam először, hogy kicsit folyóssá, kicsit légiessé tegyek bizonyos jeleneteket, főleg a narrátor esetében. Közben fedeztem fel, hogy ezzel tudok egy másik síkot teremteni: van egy dolog, amiről beszélnek, és egy másik, amire gondolnak vagy a tudatalattijukban van. Ezt tudtam megteremteni ezekkel az ismétlésekkel, kiemelésekkel. Nem szájbarágósan ismételek, nem mondanivalót akarok vele közölni. Tehát nem olyan dolgot ismétlek, ami evidens, hanem olyat, ami az adott helyzetben valami kimondatlan. Illetve ezekkel szeretem megmutatni magát a rádiójáték-készítést is, például úgy, hogy nem kivágom a hibákat, hanem felerősítem őket. Ez is egy újabb síkja a dolognak, hogy hoppá, ott élő színészek vannak.

- Ezeket a nyögéseket, nevetéseket a felvett anyagban találod meg, vagy direkt így kéred őket a színészektől?

- Nem kérek semmi ilyet, viszont úgy készült a felvétel, hogy elindítottuk a magnót és ment végig, tehát iszonyatos mennyiségű anyag keletkezett, amiben aztán nagyon nehezen lehetett keresgélni. Ha például emlékeztem, hogy valakinek volt egy nagyon jó bakija, ami a dolognak is megfelelt, akkor azt nagyon nehezen tudtuk kikeresni az ikszedik DAT kazettáról. Most már ez sokkal könnyebb, hogy számítógéppel készülnek a felvételek.

SZERB ANTAL: UTAS ÉS HOLDVILÁG (hangjáték)

Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye gyönyörű és misztikus könyv a gyerekkori lázadásról és a felnőtté válásról. Mihály olaszországi nászútján felidézi feleségének, Erzsinek gyermekkori barátságát a furcsa Ulpius testvérpárral, akik teljesen mások voltak, mint más gyerekek: imádták az etruszkokat, a színjátszást és a halált.

Vajdai Vilmos hangjátéka Ónodi Eszter kacér kis sóhajaival, gyöngyöző nevetésével, Bodó Viktor visszafojtott hangjával, a sok hallgatással és feszült csenddel tökéletesen vissza tudja adni a regény titkokkal terhes atmoszféráját. De ennél többről van szó: a kész mű letaglózóan különbözik attól, amit a hangjátékokról gondolunk. Tele van szokatlan életteli hangokkal, visszhanggal, visszajátszott félmondatokkal, egyszóval egy csomó audio-ötlettel,  így aztán a folyamatos meglepődés élménye tevődik hozzá a színészi játék és a mű élvezetéhez. Az összesen ötórás, 14 részes hanganyag - már csak a számok törvénye szerint is - nyilván nem tartalmazza az eredeti mű összes szövegét, de végighallgatva egyszerűen nem lehet rájönni, honnan is hiányozhatna akár csak egy félmondat is. Kerek és tökéletes.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Zenéjét összeállította és rendezte: Vajdai Vilmos 
Dramaturg: Turai Tamás
A rendező munkatársa: Sosa

Szereplők:

Mihály - Bodó Viktor
Erzsi - Ónodi Eszter
Elbeszélő - Gálffi László
Szepetneki János - Csányi Sándor
Zoltán - Hajdú István
Utas - Takátsy Péter
Ellesley - Lukáts Andor
Millicent - Pokorny Lia
Ervin - Zsótér Sándor
Sári - Kecskés Karina
Perzsa - Halász Péter
Waldheim - Mucsi Zoltán
Portás - Ternyák Zoltán
Nő - Gryllus Dorka
Vannina - Hámori Gabriella
Éva - Marozsán Erika
Apa - Szacsvay László

 

 

Letöltés MP3-ban*:

Első rész (18:25)
Második rész (19:12)
Harmadik rész (24:00) 
Negyedik rész (20:55)
Ötödik rész (21:19)
Hatodik rész (22:49)
Hetedik rész (21:39)
Nyolcadik rész (22:13)
Kilencedik rész (21:07) 
Tizedik rész (21:22) 
Tizenegyedik rész (22:09)
Tizenkettedik rész (23:37)
Tizenharmadik rész (24:06)
Tizennegyedik rész (23:25)

* Bal gombbal rákattintasz, bejön az oldal, ott kis várakozás után a "Click here to start download..." szövegre klikkelsz, és már indul is a letöltés.




- Előre kitaláltad, hogy milyen zenéket fogsz használni, vagy később próbálgattad rá a szövegre?

- Részenként keresgéltem. Miután megvoltak a felvételek, húszperces részenként haladtunk, és általában felkészültem zenékkel, amelyeket hangulatában jónak gondoltam oda. Egy részben körülbelül tíz zene van, és azokat otthon megvagdostam, olyan loopokat csináltam, amelyek nem mennek a szövegértés kárára, tehát egy folyamatos zene, amiben nincs bonyolultabb ritmus, viszont van benne egy olyan hangulatú szőnyeg, ami segíti a jelenetet.

- Mi volt a zenékkel a célod?

- A zenével képivé, filmessé teszem a dolgokat. Amikor ezt csinálom, képekben gondolkodom, és a zene nagyon alkalmas erre. Részben a zene, részben az általad említett effektek is. Nem csak a visszhangokat, ismétléseket, hanem rengeteg olyan effektet is használtam, amelyek nagyon jól tudják jellemezni, hogy hol vagyunk éppen.

- Találtál ki bizonyos karakterekhez egy-egy visszatérő témát például?

- Olyan is volt. Részekben készült, de az egész is át volt gondolva. Nagyon sokat dolgoztunk rajta, és mindig adódott hozzá, tehát a mű maga is alakította saját magát.

- Milyen zenéket használtál?

- Amit találtam. Mivel DJ is vagyok, nagyon sok zenével van dolgom, és azokból válogattam. Főleg lassú, úszós zenéket kerestem, és azokból is kivágtam a kevésbé dobos részeket. Majdhogynem zeneszerzés volt, csak nem a saját zenéimből, hanem sok zenéből, mozaikokból raktam össze. Körülbelül ilyen a zenekészítés is manapság, az elektronikus zenéket kis darabokból szegecselik össze, és szerkezetet adnak neki. Én is ezt tettem. Például sok számot használtam a drum and bass kezdeti korszakából. Azok nagyon jók ilyesmire, mert folyamatosan egy ritmus megy, finom úszós alapokkal. De klasszikus és kortárs komolyzene is van benne, például Kurtág.

- Szóval magyar előadóktól is szemezgettél.

- Igen, a hatodik részben például Deutsch Gábor zenéi vannak. Egy darabig még próbáltam úgy csinálni, hogy bizonyos jelenetekhez egyfajta zenét párosítsak.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz képeket Vajdai Vilmosról! | Pályi Zsófia [origo]

- Szoktál hallgatni hangoskönyveket?

- Csinálni lenne kedvem, de hallgatni nem szoktam. Ha jól elkapják, élvezetes lehet. Annak csak örülni tudok, hogy a kultúra egy újabb csatornán is terjed. Az embereknek nincs arra idejük, hogy olvassanak, pedig a modern kor legfantasztikusabb médiumai mellett is talán a legcsodálatosabb dolog olvasni. Nagyon hiányzik az olvasás, nincs időm erre se. Folyamatosan olvasok sorokat, oldalakat, most a képregényre kattantam rá kicsit. Az is egy teljesen más művészi műfaj.

- Miket például?

- A kedvencem a Tükörváros. Az egyik színdarabomból (Keresők) is megjelent egy képregény nemrég.

- Van energiád azzal is foglalkozni, hogy egy ilyen anyag hogyan jut el a hallgatókhoz? Meg lehet oldani a terjesztését?

- Kicsit próbáltam ezzel is foglalkozni, mert a rádiónak akkor sem volt túl nagy a hallgatottsága. Annyit tudtam tenni, hogy a költségvetésből kicsit elraktunk szórólapokra, és azokat szétszórtuk.

- Van valami jogi akadálya annak, hogy kiadjátok ezt az Utas és holdvilág hangjátékot?

- Ha kiadnánk, akkor meg kellene fizetni a zenék jogdíjait, és nagyon nehezen tudnám összeszedni, hogy miből mennyit használtam. Szerintem a rádió megengedhetné magának. Volt róla szó, hogy aKeresők képregény mellé odatesszük a hangjátékot is, de a rádió nagyon magas összeget kért volna érte a kiadótól. Ahelyett, hogy örült volna annak, hogy megjelenik a rádió még egy helyen. Pedig a kiadó valamifajta missziót vállalt azzal, hogy kiadta a képregényt, mert nagyon sok haszna nem lesz rajta.

- Milyen volt a rádiójáték fogadtatása?

- Szerették. Többször is műsorra tűzte a rádió, és jó visszajelzések jöttek. Láttam, hogy csináltak nekiegy honlapot is valamilyen egyetemi szerveren.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz képeket Vajdai Vilmosról! | Pályi Zsófia [origo]

- Gondolom, hallottad, hogy Szabó István csinál egy angol nyelvű filmet az Utas és holdvilág-ból. Szerinted működhet játékfilmként?

- Abszolút. Nagyon nagy baj, hogy nem készült belőle eddig. Szerintem az egyik alapregénye a magyar irodalomnak. Szabó tanárom volt a főiskolán, és amikor olvastam, hogy ezt fogja készíteni, akkor elküldtem neki a hangjátékot, de nem válaszolt rá. Sőt, korábban megcsináltam egy részt a Rokonok-ból - pont amikor készült a film -, azt is elküldtem neki, de arra sem válaszolt. Gondolom, meglehetősen elfoglalt volt ezzel-azzal.

- Tudod már, hogy miből akarod csinálni a következő hangjátékodat?

- Igen, Dosztojevszkij egyik kevésbé ismert kisregényéből.

- Melyikből?

- Hát azt most nem mondom meg.

 
Utas és holdvilág PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 16. vasárnap, 14:53

Elbohóckodják az Utas és holdvilágot

2014. február 15., szombat, 20:20 
Szerző:



Ami Szerb Antal regényében csak sejthető, titokzatos, romantikus intellektualizmus, az a Holdvilág és utasa címre átkeresztelt darabban (rendezte: Harsányi Sulyom László) kézzelfogható valósággá válik, és túlságosan is direkten áll előttünk: Ulpius Tamás és Éva furcsa kapcsolatából itt szinte csak a szexualitás marad az arcunkba tolva, Mihály egzisztenciális problémái az éretlenségében testesülnek meg, a filozofikus beszélgetések pedig kiüresedett elmélkedésnek hatnak.

A komor hangulatú, sokat ígérő nyitójelenetben Mihály egy, a színpad közepén álló póznán ereszkedik le, miközben a forgószínpadon elhelyezett nézőkkel együtt megmozdul a föld - érezni lehet az "örvényt" és a szédülést, amitől végül Ulpius Tamás menti meg a főhőst. De a komoly kezdet után még élesebb a váltás arra a harsányságra, amit Éva (Balsai Mónika) játéka hoz a darabba, és amitől az Ulpius-ház nem egy különleges menedéknek tűnik, inkább csak a dekadencia fellegvárának.

Fotó:

Vannak persze a darabban olyan pillanatok, amikor érezhető az a megismételhetetlen hangulat, amiért az emberek a regényt is szeretik - Mihály szédülése a nyitó képben, az Ulpius-házban játszódó egyes epizódok, az Ervin és Szepetneki megjelenésével megváltozó miliő. Az Utas és holdvilág komolysága a színpadon azonban helyenként egyenesen paródiává válik, a darab sokszor feláldozza a komolyabb beszélgetéseket a helyzetkomikum oltárán. Ami a regényben intellektuális, komoly és izgalmas, az a darabban egyszeri, szinte tartalom nélküli beszélgetés marad, a mélységek helyett a történet csordogálására és az egyes szereplők életútjára kerül a hangsúly.

Folyamatosak a váltások a hétköznapiság, majd a komolyság, a dráma, illetve a harsány kiabálás, szexuális utalások és orgiasztikus jelenetek között, a pergő dramaturgiát a színpadon körben elhelyezett széksorok, illetve a középen helyet kapó játszótér egészen minimális díszlete is segíti - nem is kellene több, ha a jelenetekből kibontakoznának a mélyebb rétegek.

Az első felvonásban Erzsi és Mihály olasz nászútjának pillanatai, valamint az Ulpius-házhoz kapcsolódó fel-felvillanó emlékképek néhol egyszerre vannak jelen a színpadon belüli színpadon, de itt még jó ütemérzékkel és kreatívan váltják egymást az egymásba kapcsolódó jelenetek, a lendület viszi a darabot, még ha másra is számítottunk.

Fotó:

A második felvonás viszont végképp már csak a karikatúrajelleget kap. Erzsi és a perzsa afférja kifejezetten bohózatra emlékeztet, ahogy Mihály szinte végtelen római szenvedése, valamint a darab befejezése is, amelyben Mihály és Erzsi váratlanul még egyszer összejönnek, Mihály apjának felbukkanása pedig kedélyes kolbászozássá alakul.

A Magyar Színház adaptációjában a folyamatos életválságban létező Mihályból (Takács Géza) egy komolyan egyáltalán nem vehető, határozatlan, tehetetlen, szinte akarat nélküli ember lesz, akin mintha egyre inkább eluralkodna vagy az elmebaj, vagy az alkoholizmus, esetleg mindkettő. A legkomolyabb beszélgetéseket is elvicceli, a vágyaiból, lelki vívódásaiból, egész jelleméből mintha csak annyi maradna, hogy nem mer felnőni, ezt pedig kamaszosan elnagyolt gesztusokkal és daccal teszi nyilvánvalóvá.

Erzsi (Auksz Éva) puszta jelenlétével is megteremti azt a polgári miliőt, amelyhez tartozik, miközben érezhető a női útkeresése. Külön színfolt a párizsi barátnő, Tolnai Sári (Benkő Nóra) felbukkanása, aki az életet és a férfiakat habzsoló nagyasszonyként tűnik fel.

Fotó:

Éva viszont egy nőiességével visszaélő, enyhén hisztérikus dekadens zsarnok benyomását kelti a színpadon, az Ulpiusok testvéri viszonyában rejlő furcsaságokat a darab pedig szinte csak annyival adja vissza, hogy a két szereplő gyakorlatilag állandó testi kapcsolatban van egymással, egyértelművé téve a regényben csak érezhető vérfertőző vonalat. Horváth Illés halált kereső Ulpius Tamása szinte csak egy különc mellékszereplő marad a darabban, hiába rá hivatkozik mindenki, Éva lesz a kulcsszereplő. Szatmári Attila mindamellett meglepően komolyan játssza a szerzetesnek álló érzelmes Ervint, Szepetneki János (Pavletits Béla) nőcsábász simlisként viszont már nem mindig elég világot járt szélhámosnak.

Hiába más a cím, és hiába kerülnek máshová a hangsúlyok, a Magyar Színház darabja még így is inkább csak egy túl harsányra sikerült illusztráció a regényhez, amelyből azonban kimaradnak azok a finom rezdülések és intellektuális mélységek, amelyek az Utas és holdvilágot azzá teszik, ami.

Egy dolgot tudunk tehát tanácsolni: ha valaki Utas és holdvilág rajongó, az ne úgy nézze meg a Holdvilág és utasát, hogy Szerb Antalt kéri rajta számon, még ha ez szinte lehetetlen is egy olyan darabnál, amely a magyar irodalom egyik remekművéhez nyúl. Ha ugyanis az Utas és holdvilág mélységeit várjuk a Magyar Színház darabjától, akkor csalódni fogunk.

 
P.O. a keresztfia gyilkosa...? PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 16. vasárnap, 14:51

Hatvanöt éve gyilkolták meg Szerb Antalt

2010. január 26. kedd, 19:02 → Dalit.hu

7


Hatvanöt éve gyilkolták meg Szerb Antalt


A keresztfiú

szerb-antal„A Szépség aranyüledéke gyakran mocskos folyók iszapjából csapódik le, és ezért szeretjük a nagy zavaros folyót, a Történelmet.”

Ezzel a mondattal fejezte be Szerb Antal 1943-ban írt utolsó novelláját. A herceg a címe. Főszereplője az olasz reneszánsz egy kisszerű, ám Galilei nyomán a Földet magát is a megszámlálhatatlan világok egyikének tartó zsarnoka, „… valami lényegtelen és nemtelen közember a csillagok megdöbbentő hierarchiájában. És ha ez így van, kérdezi (maga a zsarnokocska)eltűnődve és riadtan egyik levelében, vajon akkor hogyan lehet az, hogy Isten éppen ennek a tizedrangú kis csillagnak a megváltásáért áldozta fel Egyszülött Fiát?”

Szerb Antal egy évvel korábban az alábbi mondatot írta a naplójába: „A zsidóság tragédiája az, hogy nem dicsekedhet a legnagyobbal, amit adott, Jézussal és a kereszténységgel.”

Akkortájt a parlamentben Magyar irodalomtörténet című munkájának betiltásáról folyt a szó, „Égessék el a könyvet!”, javasolta volt hangosan az országgyűlési képviselők egyike, jelesül Baky László.

Szerb Antalt 1945. január 27-én katolikusként, a zsidósága miatt verték agyon.

Akkor már gyenge volt nagyon. Nem tudott megállni a lábán. Megtámasztatták hát a rabtársaival. Hogy puskatussal szétverhessék a fejét.

Gyilkosai fiatal nyilasok voltak, s bizonyára nem tudták, hogy Prohászka Ottokár keresztfiával végeztek. Talán a legendás püspökről se hallottak sokat.

Szerb Antal azonban tudta, tudnia kellett, hogy elpusztításának a saját keresztapja jóvátehetetlenül a részese.

Szülei vélhetően megtiszteltetésnek vélték, hogy egy Rómában tanult és felszentelt pap – akit esztergomi lelki vezetőként a századforduló idején a magyar katolikus megújhodás programadójának is neveztek – egyáltalán elvállalta az asszimilált zsidó családban született gyermek keresztapaságát. Bizonyára nem olvasták a katolikus folyóiratokban megjelent cikkeit, amelyeket utóbb (Prohászka Ottokár püspökké avatásának centenáriumán, 2005-ben) a boldoggá avatásáért imádkozók reveláció erejűeknek minősítettek. Ezek egyikében (a Magyar Sion hasábjain, 1893-ban publikált A zsidó recepció című dolgozatában) nemhogy nem tagadja a saját anitiszemitizmusát – amint azt főpap-polititikusként később többször is megtette –, hanem a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend képviseletében az antiszemitizmus jogosultságának bizonyítására vállalkozott: „Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom, minek bizonyítására vállalkozunk!”

Márpedig ez az ember lett az 1901. május 1-jén született Szerb Antal keresztapja.

Aki a fenti írása tanúsága szerint már korábban nyilvánosságra hozta a zsidóságról kialakított álláspontját:„A zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.”

Különös véletlene a sorsnak, hogy amikor a piaristák gimnáziumában jelesen érettségizett keresztfiú1920 szeptemberében beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára, éppen a keresztapjának volt jelentős szerepe abban, hogy a magyar zsidó fiatalság felsőoktatási intézményekben történő továbbtanulását korlátozó, úgynevezett numerus clausus törvényt fogadott el a magyar parlament. A törvényjavaslatot támogató beszédében Prohászka Ottokár a már beiratkozott zsidók visszahívásáról ekként vélekedett: „Én is tisztelem a jogot, tisztelem azoknak jogát, akik már beiratkoztak, hogy folytathassák tanulmányaikat, de ha az immatrikulált nem állja meg helyét az igazoló-bizottság előtt, ha rá lehet sütni a nemzetköziségnek, a hazátlanságnak és a destruktív irányzatnak bélyegét, akkor azt mondom, hogy itt a jog határozottan megszűnt, vagy legalább is azt mondom, hogy ez egy kisebb jog, amelynek egy nagyobb jog előtt okvetlenül meg kell hátrálnia. Itt a közösség nagy joga áll előttünk, a magyar keresztény fejlődés nagy joga áll szemben a kisebb joggal, az egyes egyének jogával, olyan egyénekével, akik kompromittálvavannak, akik az igazoló-bizottság ítéletét nem állják, akiknek tehát mindenesetre a rövidebbet kell húzniok.”

A keresztfiú feltehetően felismerte, hogy a törvény szerint a magyar állam a keresztény hitre tért zsidókat nem kereszténynek, hanem zsidónak tekinti akkor is, ha papírjaikon keresztény vallás szerepel. És ha esetleg mégis azt képzelte volna volt, hogy őrá, a római katolikus vallású zsidóra nem vonatkoznak ezek a mondatok, egy évvel később az Ébredő Magyarok Egyesülete közgyűlésén ebbéli hitéből maga a keresztapja ábrándította ki. Már amennyiben a tudomására jutott, amit Prohászka Ottokár ott hangoztatott:

„Vannak keresztelt emberek. Abból van elég. Ez azonban nem keresztény kurzus, hanem a kereszteltekkurzusa. Tagadni nem lehet, hogy ez nem szellem és élet, nem erő és valóság. Ez csak olyan rakéta, mely puffog, izzik, fénylik, színt játszik, de amelynek vége korom, piszok és üres tok és semmi más… Ráfogják az Ébredő Magyarok Egyesületére, hogy az zsidópusztító egylet. Ez nem igaz, mert az ébredők csak a magyar fajt védik. Hiába mondja akármilyen tekintély, hogy a jogrend, az egyenlőség mindenkinek egyenlő jogot kíván. Lehet-e ez? Egy példát említek. Ugy-e, a görény is csak állat, s e mivoltánál fogva helyet kívánhatna a — tyúkketrecben is.”

A keresztfiú, persze, bizonyosan antiszemitának tartotta az új törvényt. Annak ellenére, vagy éppen azért, amit főpap-politikus keresztapja mondott az elfogadásáért a parlamentben: „…a numerus clausust a közvélemény általában antiszemitizmusnak ítéli, azt mondhatnám, bélyegzi sok tekintetben. Azt gondolják egyáltalában, hogy mi  a numerus claususszal a zsidóságot el akarjuk nyomni és a keresztény nemzeti társadalmat kiváltságban akarjuk részesíteni az ő kulturális jogaiknak leszorításával. A numerus clausust… a magyar középosztály leromlása ellen és a magyar faji géniusz veszélyeztetése ellen kontempláljuk. Úgyhogy nem antiszemitizmusról van itt szó egyáltalában — ezt nagyon szeretném belekiáltani a magyar világba — hanem ez faji önvédelem.”

Szerb Antal legfeljebb nem hitt a keresztapjának. Tudta, hogy nem igaz, amivel az új törvény elfogadását  Prohászka Ottokár megindokolta: „Nemcsak a magyar középosztály leszorulásában, leszorításában van a probléma, hanem a magyar faji géniusz romlásában. Ha az ember a magyar irodalmat nézi, amire a kultuszminiszter úr is rámutatott, okvetlenül azt látja, hogy a zsidó értelmiség térfoglalása a magyar irodalom elzsidósodását eredményezte.”

Nem, a keresztfiú tette a dolgát: elvégezte az egyetem magyar-német szakát, közben megtanult angolul és franciául, verseket és kritikákat publikált jeles irodalmi folyóiratokban, majd a Himnusz költőjéről írt disszertációjának benyújtása után doktorrá avatták.

Nem zavarta, hogy keresztapja parlamentben elmondott beszéde részletes és tipikus antiszemita ideológia jegyében fogant, amelynek természetes része volt a nemzetvédelem igénye, s az antiszemita-vád elhárításának valamennyi ismert fordulata:

„Mi akarjuk védeni a magyart; mi akarjuk védeni a magyar keresztény középosztályt; mi akarjuk védeni a magyar kultúrát, a magyar faji géniuszt, semmi egyebet nem akarunk. És ha ez a védekezés a liberalizmus ellen van, akkor szakítok ezzel a liberalizmussal.”

Talán arra sem fordított figyelmet, hogy numerus clausus a magyar zsidóság feltétel nélküli jogegyenlőségének és emancipációjának elvét megtagadta (Schmidt Mária megfogalmazásában „elsőként ütött rést a magyar zsidóság feltétel nélküli jogegyenlőségének és emancipációjának elvén”), részint, mert hithű katolikus volt, részint, mert a törvény végrehajtását nem tapasztalta.

Miután a keresztapja meghalt (1927-ben) és a numerus clausus visszavonatott (1928-ban), beleáshatta magát a regényelméletbe, az angolszász és a világirodalomba. Műveivel több mint egy évtizeden át részese lett a különféle nemzetbeli alkotók egymást termékenyítő folyamatának, írói alkotásaiban gyarapodott a misztika, s irónikusan szemlélte az egyre jobban borongó önmagát. Mert borongott ugyan, de nem feltétlenül érzékelte a magyar politikai vezetőréteg és a magyar zsidóság vezetése közötti viszony alakulását, a zsidóknak a megváltozott kül- és belpolitikai helyzetnek megfelelő alárendelt szerepének konzerválását, előttük a köz- és államigazgatás, valamint a fegyveres testületek kapuinak bezáródását.

De érzékelte, érzékelnie kellett, hogy fogy körülötte az alkotói tér, s hogy akik a rádióelőadásaitól megfosztották, irodalomtörténetét betiltották, továbbá megszüntették a Nyugat című folyóiratot, azok egy része a keresztapja hazafiasan keresztény hitvallására hivatkozva tette ezt.

Fokozatosan szinte minden időszerűvé vált, amit a Prohászka Ottokár mondott. Például a fajvédelemről. A náci fajvédelem ugyan különbözött az általa használt fogalomtól, de magyarországi változata a püspök-politikus mondataiból táplálkozott. Akár csak Ébredő Magyarok Egyesülete, s más, hasonló elvek alapján szerveződött mozgalmak, csoportok, szervezetek sora. Akarom – mondta 1921-ben, az Ébredő Magyarok Egyesületének közgyűlésén Prohászka Ottokár – „akarom, hogy az ébredő magyarság szervezkedjen, egymás oldalán szorosan haladjon, hogy szervezkedjen öntudatosan, hogy szervezkedjen utcák szerint, hogy szervezkedjen gárda módra. Hadseregünket elvették, elsorvasztották. De hát mi teszi a hadsereget? Nézzenek oda föl Írországba, hogy mi teszi. Mi az oka

annak, hogy Írország a legnagyobb hatalommal szemben ki tudta vívni szabadságát? Ott nem volt mundér, de volt gárda. Ott szövetkeztek, szervezkedtek. Ott az angol nem tudhatta, melyik a káplár, melyik a frajter, mert senki sem árulta el. Kossuth azt mondta, hogy leborul a nemzet nagysága előtt; hát ilyen nagy nép előtt, mint az ír, mi is mondhatjuk, hogy leborulhatunk, mert ott nincs árulás, nincs zsidóság, romlasztás, bomlasztás, repesztés… Tehát, szervezkedjünk, szervezkedjünk, szervezkedjünk! Ha azt mi megértjük, hogy csak mi magunk segíthetünk magunkon, akkor bízom az ébredő magyarokban.Megírtam az újságban is, most élőszóval is hangoztatom, hogy az ír nemzeti mozgalmat úgy hívták: sinnfein. Magyarul: mi magunk. Hát minket nem fognak hívni sinnfeinistáknak, de mi leszünk a «Mi magunkisták»…Ne olvasson senki zsidó újságot, és ha van 100 koronája, adja ide, az ébredő sajtóra.”

Nemcsak két évtized múltán hatottak, de most is hatnak a katolikus egyház kiemelt példaképei, és a jobboldali-konzervatív irányzatú szervezetek iránymutató, identifikáló történelmi személyiségei közé további fél évszázad után emelt, egykori székesfehérvári püspök szavai. Amiképpen az általa meghonosított hungarizmus fogalmát a maguk módján értelmezve vették át a nyilasok és veszik át a szebb jövőt ígérő mai nácik.

Annak az esztendőnek a novemberében, amely évben Szerb Antal könyvének elégetését hangos szóval a parlamentben indítványozta Baky László (aki később belügyi államtikárként vagoníroztatta be a csendőrökkel a koncentrációs táborok felé gördülő vonatokba a magyarországi zsidókat) ezt írta naplójába Prohászka Ottokár római katolikus keresztfia: „Megtaláltam a definíciómat: magyar anyanyelvű zsidó vagyok.”
Először 1943-ban, utoljára 1944. június 5-én hívták be munkaszolgálatosnak. Akkor, amikor (ismét  Schmidt Máriának Diktatúrák ördögszekerén című, Budapesten a Magvető által 1998-ban megjelentetett értekezéséből idézve) „a náci bábok által dirigált ország nem védte többé zsidó polgárait”. Schmidt Mária szerint „a hagyományos uralkodó körök egy részének az utolsó pillanatban még sikerült a katonaköteles korban lévő zsidó férfiakat munkaszolgálatra behívni, és ezzel megmenteni őket a deportálástól”. Így mentették meg Szerb Antalt is, aki más, csak a zsidótörvények értelmében zsidónak tekinthető értelmiségiekkel együtt az úgynevezett védett századok egyikébe került, amelynek irányítását november végén vették át a nyilasok. Hogy aztán ezernyolcszáz sorstársával sáncot ásson az ország nyugati határán. December 16-án a feleségének címzett levélben ez áll: „Általában az a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely, és minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz, ez tartja még bennem a lelket.”

Szilveszter éjszakáján Prohászka Ottokár keresztfia betegen, tetvesen és éhesen a rabtársainak állítólag József Attiláról és Shakespeare-ről tartott előadást.

Íme utolsó regénye előszavának záró mondata: „És a tényeket megmagyaráztam, amennyire szükségesnek látszott és amennyire tudtam; tettem ezt abban a szerénységre intő tudatban, hogy a történelem végeredményben megmagyarázhatatlan.”

Aczél Gábor

 
PERIPATETIKUS PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 15. szombat, 09:20

"Nem lehet magas sarkú cipőben irodalmi sétákat folytatni"
Mesterek és tanítványok sorozat VI. rész

„Kedves Ágneske, visszaélve eddigi szíves ügybuzgalmával, további szívességeket kell kérnem”, – kezdte levelét a 42 éves Szerb Antal, amelyet tanítványának, a 21 éves Nemes Nagy Ágnesnek küldött. Szerb a Száz vers című antológia összeállításán dolgozott, és arra kérte az egyetemista lányt, hogy néhány, Kosztolányi fordításában megismert angol és francia vers eredetijét keresse meg számára az Egyetemi Könyvtárban. „Mindez ráadásul elég hamar kellene nekem. Ha szép kis írásával leírja a verseket, azt hiszem, nem is kell legépelni, csak arra kérném, hogy a papirosnak csak az egyik oldalára írjon.” Az utolsó kérés meglehetősen szokatlan egy könyvet író tanártól, aki egy tanítványának ad feladatot. Szerb Antal azonban már nem volt tanár, és nagy szüksége volt papírra, amire írhat. A levelet a munkaszolgálatból küldte.

Nemes Nagy Ágnes már 18 éves korában pontosan tudta, hogy költő akar lenni. Verseit nem tartotta elég jónak ahhoz, hogy a Nyugatnak elküldje őket, de érdekelte volna egy hozzáértő ember véleménye. A magyar–latin–művészettörténet szakos egyetemi hallgató 1941 augusztusában összeszedte a bátorságát – és egy felbélyegzett válaszborítékot is mellékelve – elküldte verseit Szerb Antalnak. „Miért mertem én Szerb Antalnak verset küldeni? Azért, mert azzal a csacsi fejemmel azt képzeltem, hogy az írók olyanok, mint az írásaik.” – nyilatkozta később. „És mivel ő olyan kedves, olyan elragadó volt az írásaiban, azt hittem, hogy olyan lesz a személye is. És megtörtént a csoda, olyan volt!” Néhány nappal később a válasz is megérkezett: „Kedves Kolléganő, bevallom, gyakran szoktam verseket kapni ismeretlentől és rendszerint nagy zavarban vagyok, hogy mit válaszoljak nekik. Annál nagyobb örömöm, hogy most végre egyszer őszintén és kertelés nélkül ezt írhatom: A versei jók, Maga tehetséges és egyáltalán nem érzek lelkiismeret-furdalást, ha arra biztatom, hogy folytassa… ha egyszer el akar beszélgetni velem, örülni fogok… Verseket is hozzon! Kézcsókkal és üdvözlettel, Szerb Antal.” 

A levelet hamarosan követte az első találkozás. A lobogóan szőke, feltűnően szép lány először másfajta beszélgetésekre számított: „Gyönyörűen akartam felöltözni, és fölhúztam ezeket a magas sarkú cipőket, amikben aztán majdnem letört a lábam. Szerb Antal a maga irodalmi tanulságai között azt is tartalmazta számomra, hogy a hiúságot, a földi hiúságot meg kell vetni. És nem lehet magas sarkú cipőben irodalmi sétákat folytatni. Nos tehát, sétáltunk Szerb Antallal, néha be-beültünk egy-egy kávéházba, egy-egy kiskocsmába. (…) Ültünk az egyik asztalnál, és irodalomról, irodalomról, irodalomról beszéltünk.” Szerb Antal népszerű rádióelőadásait származása miatt ekkorra levették műsorról, majd középiskolai tanári állásából is kényszenyugdíjazták, így örömmel fogadta tanítványául a művelt és szorgalmas egyetemistát. Néhány, a Várban és a Vízivárosban tett séta után már szoros mester-tanítvány kapcsolat alakult ki köztük. A lányt Szerb Antal óriási tudása mellett közvetlensége fogta meg: „elragadott a magas irodalomnak, tudománynak és az öniróniának az együttese, ami benne volt.” Szerb teljesen elütött a szigorú vagy atyáskodó egyetemi professzoroktól. „Kisképű vagyok, a legkisebb képű író a magyar irodalomban” – mondta magáról tanítványának. Nemes Nagy Ágnes később így emlékezett erre a pillanatra: „Mosolygott, ahogy szokta; még én is észrevettem, hogy milyen kisfiús. Meg is mondtam neki. – Öreg kisfiú – húzta fel a szemöldökét. Aztán elbúcsúztunk, mint annyiszor.”

Szerb nem oktatott a séták során, csak mesélt és olvasmányokat ajánlott. „Egyik kiváló tulajdonsága volt, hogy elevenné tudta tenni a nagy emberek szobrait. Ha ő beszélt róluk, akkor a kétezer éves nagyságok leszálltak dögletesen nehéz talapzataikról, és elkezdtek sétálni a Böszörményi úton, vagy bementek egy eszpresszóba.” – mesélte évtizedekkel később Nemes Nagy Ágnes. Az író szerettetett meg vele több magyar klasszikust, például Berzsenyit, és ismertetett meg sok kevéssé ismert külföldi kortársat, köztük nehéz olvasmányokat és ponyvairodalmat egyaránt. A sétáknak azonban egyszer csak vége lett, amikor 1943-ban rövid levél érkezett Szerb Antaltól: „Kedves Ágnes, olvasom versét az Új Időkben. Örülök. Másrészt szomorú vagyok, mert holnap be kell vonulnom munkaszolgálatra, anélkül, hogy Magától elbúcsúzhattam volna. De hát csak visszajövök egyszer.” Az első munkaszolgálatból még többször hazatérhetett szabadságra, ilyenkor találkozni is tudott tanítványával, hogy a Száz vers antológia előrehaladásáról beszéljen neki. 

Az író a következő tavaszt újra Budapesten tölthette. Nemes Nagy Ágnes ekkor, 1944 áprilisában kötött házasságot vőlegényével, a későbbi műkritikus Lengyel Balázzsal. A mester nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni friss házas tanítványát az ifjú férj előtt, amiért túl gyakran keresi: „Ha fölhívom, mondja gyorsan a telefonba: szervusz, Marika” – ajánlotta. Erre végül nem volt szükség, Lengyel Balázs örült, hogy mestere szellemi támogatásával elindult felesége költői pályája. Szerb Antal úgy tett, mint aki nem akar tudomást venni az egyre növekvő veszélyről, és megpróbált polgári életet élni. „Nagyon-nagyon kedves lenne, ha eljönne hozzánk, kies remetelakunkba, amelyet egyelőre még lakunk. Akármikor; a nappal és az éjszaka minden órájában itthon talál, de mégis inkább a nappal óráit ajánlanám, illedelem szempontjából is, meg légiveszedelem miatt is” – írta tanítványának. 

Nemes Nagy Ágnes és férje azonban tudták, hogy a helyzet egyre súlyosabb, Szerb Antal élete veszélyben forog. Amikor Szerb júniusban megkapta az újabb behívót, úgy tervezték, hogy a saját Margit körúti lakásukba fogják elbujtatni, s ehhez hamis igazolványt is készíttettek neki Kántor Antal néven. Szerb és író-sorstársai, Halász Gábor és Sárközi György azonban úgy gondolták, hogy biztosabb dolog legális körülmények között a munkaszolgálatot választani, mint bujkálni. Bevonultak, és Nemes Nagy Ágnes többször meg is látogatta őket a Nürnberg utcai munkaszolgálatos körletben. Az utolsó találkozásra egy novemberi délelőttön került sor. Budán dolgozott a század, így Szerb Antal Halász Gáborral az oldalán rövid időre fel tudott szökni tanítványához az Átrium mozi feletti lakásba. Lengyel Balázs később így emlékezett: „Most már maradj nálunk – mondtam Szerb Antalnak –, van itt könyv elég; én éppen Flaubert Érzelmek iskoláját olvastam. – Lefordított könyvet én nem olvasok – tette hozzá kicsit oktató hangsúlyával. – Különben a század kerete megbízható – érvelt –, a katonák tudni fogják, mikor kell szétugrani s megbújni. – Körülfogják a keretet a nyilasok – mondtam neki, emlékszem szó szerint –, nem tudsz majd elmenekülni.” Hiába kérlelték őket, Szerb és Halász ragaszkodtak a törvényes megoldáshoz. A találkozástól feltöltekezve, nevetve szaladtak vissza pulóverben és kabátban a munkaszolgálatos századhoz. 

Nemes Nagy Ágnes akkor látta mesterét utoljára. Élete végéig vádolta magát, amiért nem volt határozottabb, és nem tudta meggyőzni őket. November 14-én még egy levél érkezett Szerb Antaltól. „Kedves Ágnes és Balázs, nagyon kérném, látogassatok meg még egyszer, holnap, szerdán. Egy egészen új, az eddigieknél sokkal jobb figuráról van szó. – Klári holnap délután 1/2 4 felé szalad magukhoz, megkérdezni, hogy még itt vagyok-e. Mondják meg, hogy igen. Kézcsók és üdv. T.” Soha nem derült ki, mi volt a sokkal jobb terv: a századot még aznap Fertőrákosra majd Balfra terelték, ahol Szerb Antalt 1945. január 27-én őrei agyonverték. 

Nemes Nagy Ágnes Budapest ostroma idején még nem tudta, mi lett mestere sorsa. A pincében ülve Huxley Nyár a kastélyban című regényét olvasta, amelyre Szerb Antal hívta fel a figyelmét. „Nehéz volna nagyobb ellentétet elképzelni, mint a gépfegyverek és aknák állandó zaja, a hóban fekvő holttestek, a pinceélet – és egy nyári angol kastély nagyon szellemi légköre. Fölösleges is mondanom: amikor Huxleyt olvastam, Sz. A.-ra gondoltam, amikor Sz. A.-ra gondoltam, az irodalomra, a normális életre, a szellemi lét önfenntartására gondoltam. Az irodalom fontosságában való hit: ezt tanultam én elsősorban Sz. A.-tól.” Csak hónapokkal később után értesült mestere haláláról. Élete első kritikáját egy évvel később publikálta Szerb Antal Gondolatok a könyvtárban című könyvéről: „Úgy tetszik ma, hogy az a kiváló tanulmányíró nemzedék, amelyhez Szerb Antal is tartozott, tragikus végű, folytatás nélküli intermezzo volt a magyar irodalomban. Nincsenek folytatóik… a magyar esszéírásban bennszakadt a lélegzet…” Végül ő maga tett róla, hogy ne így legyen. Amikor harminc évvel később megjelent a költőnő első esszékötete az értő olvasók a Szerb Antal-i hagyomány újjászületését ünnepelték benne. 

Nemes Nagy Ágnes élete során sokszor írt vagy beszélt Szerb Antalról. Pontos, éleslátó és érzékeny elemzéseit adta a Szerb-örökségnek, személyes érzelmeit azonban ilyen alkalmakkor nem mutatta meg. A 70-es években meghívást kapott egy nemzetközi írókonferenciára Jeruzsálembe. A szünetben néhányan elmentek megnézni a siratófalat. „Megérinthetem?” – kérdezte a kísérőjétől. „Tudod, Szerb Antal helyett.” És elsírta magát, miközben a falat megérintette.

(A cikk az Aegon Művészeti Díj fb-oldalán -https://www.facebook.com/aegondij -és a Nők Lapja legfrissebb számában is olvasható)

NYÁRY KRISZTIÁN

+
Fénykép: Dömötör Tekla (1914-1987) etnográfus Szerbről és Kerényi Károlyról: "Alkatilag nagyon különböztek egymástól: a cinikusan érzelmes, bölcs, pápaszemes 'neofrivol', alacsony termetű Szerb Antal és a sovány, szikár, prófétai tűzben égő, könnyen sebezhető Kerényi. /.../ Barátságuk alapja a kölcsönös tisztelet volt, Szerbet vonzotta a térítő hév, az iskolaalkotó egyéniség, Kerényi pedig megbecsülte Szerb judíciumát, műveltségét, humorát, kedvességét. /.../ Az okos irónia és az izzó térítő hév jól kiegészítették egymást." Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán. Budapest, 1987, 58. o.



LAST_UPDATED2
 
Csernobil és Paks PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 15. szombat, 17:55















LAST_UPDATED2
 
Szvorák Katalin PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 15. szombat, 17:37

Szvorák Katalin

56 videó

Berettyóújfalu, a Herpályi monostor romjaival - 2013.


Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Boldogasszony Anyánk - Szvorák Katalin előadásában

EGYEDÜL VAGYUNK OLY SOKAN - SZVORÁK K. - MIHI


Gárdonyi Géza Jubileumi Emlékév - 2013. /Szvorák Katalin - Valami történik odafenn/


Illés Lajos - Küszöbén az estnek - Szvorák Katalin

Kassai emlékképek - Košice Memories. (Szvorák Katalin - Valami történik odafenn.)

Katalin Szvorak Advent 01

Katalin Szvorak advent 05

Lilaszív-Szvorák Katalin-Valami történik odafenn

Magyar Hajnal Énekstúdió - Szvorák Katalin mesterkurzusa

Mátraverebélyi Nemzeti Kegyhely - Szentkút. (Szvorák Katalin - Csillagoknak

teremtője)

Megszületett...Jesus was born! (Szvorák Katalin - Ave Maria, Istennek anyja...)

Népdalok Szvorák Katalin és a TÉKA együttes előadásában

Ócsai Tájház és Skanzen.

Öreg hegyi pincesor -- Ócsa. /Old mountain wine cellars./

Őrségi Népi Műemlékegyüttes - Szalafői - Pityerszeri Skanzen.

Ratkó József - Illés Lajos: Hazám (ének: Szvorák Katalin) 2011. december 3.

Székely Nemzeti Múzeum - Sepsiszentgyörgy. /Március 15. - Nemzeti Ünnep/

Szvorák K., Virág L., Szüts I.: Fohász

Szvorák Katalin - A csillagokban alszom

Szvorák Katalin - Alleluia

Szvorák Katalin - Ave Maria

Szvorák Katalin - Csillagoknak teremtője

Szvorák Katalin - Ének a régmúltból

Szvorák Katalin - Gyönyörű szép leány + Mária altatók

Szvorák Katalin - Hej, víg juhászok

Szvorák Katalin - Karácsonynak éjszakáján

Szvorák Katalin - Kodály Zoltán: Esti dal

Szvorák Katalin - Mária, Mária Tengernek csillaga

Szvorák Katalin - Mennyország piaca

Szvorák Katalin - Menyország piaca

Szvorák Katalin - Mikor Máriához

Szvorák Katalin - Mint a szép hűvös patakra

Szvorák Katalin - Örvendezzünk

Szvorák Katalin - Pakulár

Szvorák Katalin - Pejtsik Péter, A mélységből Hozzád kiáltok Uram

Szvorák Katalin - Pejtsik Péter, Íme tündöklik

Szvorák Katalin - Pejtsik Péter, Légy te a csillag

Szvorák Katalin - Pejtsik Péter, Mérhetetlen Úr

Szvorák Katalin - Pejtsik Péter, Új éneket daloljatok

Szvorák Katalin - Szentivánéji dalok

Szvorák Katalin: Ég, föld, tenger és a szél

Szvorák Katalin: Ez éjszakán kinyílt egy szép virág

Szvorák Katalin: Hallod-e Te szelidecske

Szvorák Katalin: Református énekek I.

Szvorák Katalin és Andrejszki Judit: Esti dal I.

Szvorák Katalin és Illés Lajos - Anyák napjára

Szvorák Katalin és Varga Miklós, Illés-Tárczy: Ungnak és Tiszának

Szvorák Katalin és a TÉKA együttes: Megvirágzott a diófa

Szvorák Katalin torontói koncertje. * 3/3 rész * 2012 október 27

Szvorák Kati - Kormorán: Ruszki Iván

Szvorák Kati: Paradicsomnak közepibe (népdal) 2006

Szvorák Kati és a Kalamajka: Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre

Téka együttes - Névcsúfolók

szvorak advent 02

LAST_UPDATED2
 
Népéletképek PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 15. szombat, 08:42
Mindenkit haza vár


Készülnek a téglák

Kas készítő

 

Kas készítő

 

 

kint a határban.

 

kint a határban.

 

 

Ezt es tudom ecsém.... 

 

Ezt es tudom ecsém....  :D

 

 

Ez volt a játékunk...

 

Ez volt a játékunk...

 

 

...nincs háború
LAST_UPDATED2
 
Gárdonyi ismeretlen arca PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 06. csütörtök, 15:59

Gárdonyi Géza ismeretlen arca

Ahol csak lehetett, visszaszorították

2014. február 06.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

gardonyi-geza.jpgGárdonyi Géza korántsem csak közismert regényeiben (Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai) vagy akár (mindmáig sokak által félreértett) Göre Gábor-történeteiben mutatta meg oroszlánkörmeit, hanem fiának, Józsefnek írt intelmeiben is (Földre néző szem). Különösen ezen, ismeretlen arcát megmutató műve alapján érthetjük meg, miért volt minden népszerűség ellenére is valójában oly magányos, miért, hogy kerülte a léha írókat, társaságokat, a fővárost, a közéletet, a vitákat mindazokkal, akiknek a testük fejlettebb a lelküknél, miért, hogy ahol csak lehetett, visszaszorították.

Arra intett, hogy lehetőleg kerüljük a hízelkedő, csupán viseletükre adó sznobokat, régi magyar társas életünkből tudva, hogy „művelt ember társalgásából hiányzik az ember-szólás, a pénz, az ember állati dolgai, a dicsekvés, a tisztálkodás, az emésztés, sértegetés”. A nem ilyenekkel pedig teljesen felesleges vitatkoznunk „Istenről, lélekről, halhatatlanságról”, mivel „akinek a lelke fejlettebb, mint a teste, mindezeket úgyis érzi, akinek meg a lelke fejletlenebb, mint a teste, annak beszélhet akár maga Jézus Krisztus, nem lehet neki bebizonyítani”. Aki közülük mégis kötözködne, intsük le: „Kérem, ne haragudjon, hogy az én véleményem más. Én se haragszom, hogy az öné más. Beszéljünk más egyébről. Vagy: Ön kiabál, tehát izgatott. A fölizgult ember érzelmi alapon áll. Értelmi ügyet tisztázni érzelmi argumentumokkal nem lehet.” Ha még ebből sem értene, hallgassunk, és mihelyt tudjuk, fejezzük ki sajnálatunkat, hogy távoznunk kell.

Visszatérő témája, hogy sem a lexikális ismeretek nem jelentenek még rendszerező képességre valló enciklopédikus műveltséget, sem az öncélú, csupán birtoklásvágyból fakadó könyvgyűjtés. Noha mintegy tízezer kötetes könyvtárral rendelkezett, mégis úgy vallott, „milyen nagy valami, ha elgondoljuk, hogy a világ száz legokosabb, legkedvesebb emberét betehetjük a szobánkba, s nem foglalnak el nagyobb helyet, mint egy vadászpuska hossza”, hangsúlyozva ezzel, mennyire fontos, hogy az ifjúkori birtoklásvágy kielégüléseként való állandó könyvbeszerzést az idő múlásával fokozatosan a feleslegesen felhalmozottaknak kiselejtezése és a maradandóknak megőrzése váltsa fel. Amúgy pedig az író világképe olyan, mint egy katedrális, amelynek építőkövei a könyvek, hiszen „az emberi lélek könyvekben vedlik”, bennük szűrődnek le és rögzülnek leginkább empirikus megfigyeléseink, így olyanok vagyunk, amilyen a könyvtárunk.

Különösen is nyugtalanította a teátrumok világa. Úgy látta, a társadalom kilencvennyolc százalékának a pénz zsebben ülő úr, ezért ment tönkre színjátszásunk is, amely eltávolodott minden klasszikus hagyománytól, hiszen Hollywoodból közismert ízléstelenségek lepték el a vidéki és főleg a fővárosi színházakat. Keserűen konstatálta, hogy színházaink, kevés kivétellel, „komisz portékák”-at mutatnak be, sőt némelyik egyenesen „a külföldi drámairodalom szemétlerakodó telepe”. Ugyanakkor nem kisebb keserűséggel töltötték el a divatos népszínművek, melyek árvalányhajas, hejehujás figurái nem magyar lelkiségünk igazi kifejezői, hiszen „a mi népszínmű-íróink úgy főzik a pörköltet, hogy több benne a paprika, mint a hús”, a bennük szereplő cifraruhás, felsütött hajú asszonyok „sohase dolgoznak, csak a szoknyájukat riszálják s örökké csókolódznak”, holott „ilyenféle parasztnép Magyarországon nincsen”.

Ám korántsem csak a színjátszás iparággá válása, hanem a mindmáig pozitívumként elkönyvelt urbanizáció, modernizálódás által kialakult új életforma és ezzel a női nem emancipálására irányuló törekvések is szomorúsággal töltötték el, vagyis az, hogy rabszolgakasztbeli városlakóinkból kialudt a lelkiség és szellemiség lángja, így egyre ritkább lett az eszményi házasság, holott „a lélek lángja az értelem, e láng olaja a morál: városon nincs ilyen olaj, azért nem is fehér a láng, hanem sokszínű”. Az eszményi nőben a lelki tisztaság, az anyaság, a szív megszemélyesítőjét látta, akiben „mindig az anyát tiszteljük”, akkor is, ha még távol van tőle, akkor is, ha már régen túl van rajta, a létének teljességét férfiúhoz tartozásával meglelő nemet. Bizony ma is megszívlelendő gondolata, hogy „sok-sok házasság boldog volna, ha a férfi éppoly figyelmes maradna a nő iránt, mint az esküvő előtt volt, a nő pedig oly szemérmes és angyali”.

Bántotta aztán emelkedő nemzetté válásunk egyik legfőbb akadálya, a cím- és rangkórság is – tudva, hogy a „cím, rang, tagság (választmány, kaszinó, akadémia, főrendiház) s más ilyesmiért való kapaszkodás, tolakodás, tülekedés selyem nyakkendő csontvázon” –, valamint az arisztokrácia, az úri középosztály parasztsággal szembeni ellenséges érzülete. Vallotta, hogy egyedül a moralitás tesz bennünket nemessé, arisztokratává, különben óhatatlanul elszaporodnak társadalmunk „heréi”. A társadalmat a jogok és kötelességek harmóniáján alapuló, a marxizmussal és a kapitalizmussal szemben osztályharcot nem ismerő organizmusnak tekintette, amelynek felbomlása az örökösen csak (többnyire amúgy utópikus) jogokat követelők felülkerekedésének következménye: „A méhkas azt mondják, kicsibe képe az emberi államnak. Én azonban azt látom, hogy a méhek állama tökéletesebb. Náluk a herék az alsórendűek.”..

A társalgás, a műveltség, a pénz, a házasság, a társadalom jelenségein túl leginkább mégis a hit világa foglalkoztatta, az ontológia titkai. A marxizmustól megfertőződöttekkel szemben az evilági és túlvilági, a transzcendens és immanens lét viszonyának meghatározása kötötte le legállandóbban figyelmét. A természettudomány úttörőinek elsöprő többségével egyetemben vallotta, hogy a kísérleti megtapasztalás a dolgok, jelenségek végső okát öntudatlanul is Istenben leli: „A természeti életet vizsgáló tudomány nem keres Istent, csak a természet titkait, s mégis, ahogy ezeket fejti, folyton az Istent találja: lépésről lépésre közeledik hozzá.”. Éppen ezért olyan elirtóztatók az ateista könyvek, ugyanis „olyanok, mint azok a lábtörlők, amelyeken ez a mondás olvasható: Isten hozott!, s a vendég az Isten szent nevébe törli a sáros lábait.”. Elvégre miféle logika alapján ismerik el a világegyetem létét, ha annak Teremtője puszta létezését is tagadják?

Mindezen alapvető gondolatai alapján aligha csodálhatjuk, miért volt minden népszerűség ellenére is valójában oly magányos. Pintér Jenő irodalomtörténész így foglalta egybe ennek okait (A magyar irodalom a XX. század első harmadában, 1941):

„Lelki alkata és testi szervezete egyformán érzékeny volt, az emberektől egyre jobban eltávolodott, csak írószobájában és kertjében érezte jól magát. Nem kellett neki sem a derűs baráti kör, sem a szerkesztőség, sem a színház. Ha időnkint rászánta magát, hogy körülnézzen a pesti életben, vagy kiutazzék a külföldre, csakhamar hazamenekült egri otthonába. Vidéki elszigeteltsége nehézzé tette helyzetét a fővárossal szemben. Ahol csak lehetett, visszaszorították. Annál is inkább nehezteltek rá, mert olykor zsidóellenes megjegyzéseket tett. A zsidókérdést nem a vallással vagy fajjal kapcsolatban emlegette, hanem azért, mert fájt neki néhány zsidócsoport nemzetietlen szelleme. Magáévá tette Ravasz Lászlónak a világháború idején kifejtett felfogását:

„Mi a magyar szellemi életnek az etikai idealizmus alapján való szervezését követeljük. Tehát háborút viselünk minden léhaság, ideáltalanság és erkölcstelenség ellen. Nem csinálunk belőle titkot, hogy utálatosnak és magyar emberhez méltatlannak tartjuk azt a pökhendi, konfidens, bizalmaskodó és cinikus modort, amely eleink szemérmes és tisztességtudó érintkezési formáját kiszorítással fenyegeti. Őszintén megvalljuk, hogy a magyar nemzeti művelődés szempontjából nem tartjuk kívánatos elemnek sem a galíciai bevándorlót, aki pálinkával és hangyasavval kezdi, sem fiát, a vigécet, aki hadseregszállító és milliomos lesz, sem unokáját, a szociológust, aki „egy meglátásos és kéjszagú” filozófiát ír szét az újságokba. Egyiket sem vallása miatt ítéljük el. Minden vallás olyan nagy, erős és szent dolog, hogy ha igazán komollyá válik, meg tud szentelni egy embert, és tömörré tud tenni egy férfijellemet. Mi azt mondjuk: bélyegezd meg a hitványt, még ha zsidó is!”

Az ilyen álláspont a Galilei-kör fanatikus fiatal zsidósága és türelmetlen pártfogóik szemében megtorlást érdemlő lázadás volt, s az egri remetének éreznie kellett a hírlapi bírálatokban elhelyezett tűszúrásokat. De ő nem sokat gondolt a kicsinylésekkel, nem törődött a támadásokkal.”

Nem bizony, ezért, hogy fenti gondolatait bearanyozó etikai idealizmusából sohasem engedett, ezért, hogy (amint vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály írta (A zsidókérdés magyarországi irodalma, 1943)) noha „erősen antiszemita érzületű ember volt”, erről nyíltan egzisztenciája, olvasóközönsége megtartása érdekében nem nyilatkozhatott, sőt ahol csak lehetett, visszaszorították. Így tehát már érthető, miért is kerülte a léha írókat, társaságokat, a fővárost, a közéletet, a vitákat mindazokkal, akiknek a testük fejlettebb a lelküknél. Mert amint sírfelirata is hirdeti, csak a teste halt meg, lelke nem, ami továbbél műveiben és azok olvasóiban.

LAST_UPDATED2
 
Szép kort megélni.... PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 13. csütörtök, 23:01









LAST_UPDATED2
 
A termőföld és az ördög PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 14. péntek, 11:53

Volt egyszer egy eszes, furfangos paraszt, sokat lehetne mesélni a tréfáiról, de én itt most csak a legkülönbet mondom el: azt, hogyan tette egyszer bolonddá az ördögöt. Úgy kezdődött a dolog, hogy a paraszt egyszer kint dolgozott napestig a földjén. Mikor bealkonyodott, hazafelé készült, de mint jó gazdához illik, mielőtt elindult, még egyszer körülnézett, rendben van-e minden. Hát ahogy így vizsgálódik, mi nem akad a szemébe? Valami villódzik a szürkületben: nagy halom parázs izzik a szántóföldje közepén. Igen elcsodálkozott, hiszen az előbb még nem volt ott semmi. Odaballagott megnézni, mi az. Valódi tüzes zsarátnok volt, és egy kis fekete ördög kuporgott a tetején. – Csak tán nem kincsen kotlasz? – kérdezte a paraszt. – De bizony azon – felelte az ördög –, mégpedig nagy kincsen! Több abban az arany meg az ezüst, mint amennyit te egész életedben láttál! – No, akkor jól van – folytatta a paraszt a beszélgetést –, a kincs az én földemben van, tehát az enyém. – Nem bánom, tiéd lehet – állt rá az ördög –, de csak egy feltétellel: ha két esztendőn át nekem adod annak a felét, ami a földeden terem. Pénzem van dugig, aranyra-ezüstre akár rá se nézzek, de a föld gyümölcseit nagyon megkívántam. A paraszt gondolkodott egy percig, aztán belement az üzletbe. – Rendben van – mondta –, de hogy ne legyen vita az osztozkodásnál, egyezzünk meg: ami a föld alatt van, az az enyém, ami meg a föld fölött, az a tiéd. Az ördögnek tetszett az alku, el is fogadta. Igen ám, csakhogy az agyafúrt paraszt abban az esztendőben egyebet sem vetett, mint répát! Mikor eljött a szedés ideje, jelentkezett az ördög a részéért. – Kaszát hozzak, vagy úgy téped puszta kézzel? – kérdezte a paraszt. – Hogyhogy? – hüledezett az ördög. – A répát? – Azt nem, csak a levelét! – mondta a paraszt. – Nem emlékszel az egyezségre? Ami fölül van, az a levele, azt mind elviheted. Nekiállt, s nagy vígan szedegetni kezdte a földből a szép kövér répafejeket. Az ördög dühösen vakarta az üstökét. – Most az egyszer te jártál jól – füstölgött –, de jövőre nem ér a kikötésed; jövőre fordítva lesz: ami a föld alatt van, az enyém, ami a föld fölött, a tiéd. Megértetted? A paraszt vállat vont, sodorított egyet a bajszán, hogy az ördög észre ne vegye valahogy a somolygását, és ráhagyta: – Nekem úgy is jó, legyen a kedved szerint. Az ördög morgott valamit, s elinalt. A paraszt meg fölszántotta a földjét, s az egészet bevetette tiszta búzával. Mikor a gabona beért, nekiállt és mind egy szálig learatta. Épp az utolsó kévét hányta föl a kocsijára, mikor nagy dérrel-dúrral megjelent az ördög. – Hohó! – kiabálta már messziről. – Hallod-e, hékás, hová viszed azt a búzát? – Haza, a csűrömbe – mondta a paraszt. – Hát nekem mit hagytál? – kérdezte az ördög. – Mindent, ami a föld alatt van – hangzott a felelet. És az ördög nem talált mást, mint a puszta tarlót. Rettenetesen megdühödött és egy sziklahasadékon át lerucskázott egyenest a pokol fenekére. Így lett a furfangos paraszté a kétesztendei termés is meg a kincs is.

http://szka.eu/mese-mozi/video/latest/

a-paraszt-meg-az-oerdoeg-hangjatek.html

 
Dal a Pokolból PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 14. péntek, 08:24

Először játszottak le dalt egyenesen a Pokolból

 

Hieronymus Bosch ötszáz éves tripticonján, a Gyönyörök kertjének jobb oldali szárnyán, a megkínzott alakok egyikének a hátsójára egy kotta van festve. Ötszáz évvel később két egyetemista úgy döntött, lejátssza.

 

A Gyönyörök kertjének keletkezését 1490 és 1510 közé szokás tenni, jelenleg a madridi Pradóban van kiállítva. De ennek a mi esetünkben nincs különösebben nagy jelentősége. Egy szárnyas oltárról van szó, amelynek közepe a Földi gyönyörök kertjét ábrázolja, a baloldali szárnya a Paradicsomot, a jobboldali a Poklot. Ezekkel a címekkel is szokták jelölni az összecsukható mű három részét.

Ezúttal nem merülünk el a középkori keresztény szimbólumrendszer ágas-bogas erdejében és nyirkos aljnövényzetében, inkább csak kiemeljük onnan egy megkínzott alak seggét, rajta egy tetovált kottával. Pontosabban ezt tette az Oklahomai Keresztény Egyetem egy hallgatója (egyébként szereti a videójátékokat), aki az egyik barátjával úgy döntött, hogy a modern kottázás szabályai szerint átírta azt (a korabeli énekek gyakorlatából feltételezve, hogy a második vonal jelöli a C-t), és lejátssza. Tudomása szerint először a történelem során. Könnyen lehet, hogy téved, de mi sem hallottuk még.Ide kattintva hallgatható meg a dal a Pokolból.

Most épp nincs nálam az a több kilós Bosch-album, amelyből kiderülhetne, hogy mi is a jelentése a kiragadott résznek. Mert egyrészt nagyon jók a metálos poénok, másrészt viszont még azoknál is egy fokkal izgalmasabb lenne, ha tudnánk, hogy pontosan miféle eretnek tartalmak rejtőzhettek a középkori hiedelmek szerint a dallam mögött. Ha megtudom, szólok.

 

Hieronymus Bosch

 
A rádió világnapja PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 14. péntek, 08:09

Február 13- A rádió világnapja

A rádió a fénynél alacsonyabb frekvenciájú elektromágneses hullámok modulációjával működő, jeltovábbításra használt eszköz. Megkülönböztetünk rádióadót és rádióvevőt (illetve rádió-adóvevőt) a jeltovábbítás irányának megfelelően, mivel ezek működése és belső felépítése jelentősen eltérő.

Pontos megegyezés nincs azt illetően, hogy ki volt a rádió feltalálója. Nikola Tesla, Guglielmo Marconi és Alekszandr Popov egymástól függetlenül találták fel a szikratávírót (Marconi Tesla asszisztense volt Amerikában, ahol láthatta Tesla kutatásait és annak eredményeit). Marconi 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását, 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Tesla beperelte, azzal a váddal, hogy Marconi ellopta a találmányát. 1943-ban az Amerikai Legfelső Bíróság hivatalosan is Teslának tulajdonította a rádió feltalálását). Azt viszont tudjuk, hogy Marconi 1902-ben már tudott Morse-jeleket küldeni Milánóból, illetve ő fejlesztette ki kereskedelmi, haditechnikai értelemben jól használható eszközzé a szikratávírót.
Később, az 1910-es években kezdték el a nagyobb hatótávolságú rádiók fejlesztését. Az első rádióadást, amely emberi hangot közvetített, Lee de Forest valósította meg 1910 január 12-én. A Tosca előadását közvetítette a Metropolitan operaházból. Az adást néhány száz készülékkel hallgatták.

Amerikai és angol tudósok 1920-ra kidolgozták a mai rádiók elvén alapuló készüléket, amely emberi hang, és zene továbbítására is alkalmas volt. Az első kereskedelmi rádióadó, a KDKA 1920-ban, a Pennsylvania állambeli Pittsburgh-ben kezdte meg működését. Az RCA 1929-ben kezdte meg rendszeres műsorszolgáltatását. Nagy-Britanniában 1922-ben, Budapesten már 1925. december 1-jén elindult a rádióadás.

A budapesti rádiózás elindulásáról itt olvashatsz:
http://cultura.hu/aktualis/regota-szol-a-radio/


„A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel gyarapodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting. Fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kozma Miklós, az MTI vezérigazgatója 1925. december 1-jén a magyar rádióhírmondó budapesti állomását.

A magyar rádiózás napja az első hivatalos adásra emlékezik. 1925-ben ezen a napon kezdődött meg a rendszeres rádiós műsorsugárzás. A Magyar Rádió első folyamatos adása, avatóünnepséggel és hangversennyel indult.

Magyarországon a rádiózás Európában egyedülálló előzménnyel vette kezdetét, amely nem volt más, mint aTelefonhírmondó. Puskás Tivadar – a telefonközpont létrehozója – Budapesten 1893. február 15-én indította el a telefonhálózaton keresztüli hír- és műsorközlést. A magyar rádióműsor-szórás 1925. december 1-jén hivatalosan is megindult, aminek előre látható következménye volt, hogy a drótnélküli rádió hamarosan vetélytársa lett a telefonhírmondónak, majd háttérbe is szorította.

Az adóállomás Budapest néven jelentkezett be este 8 órakor, és 1925. december 1-jén megindulhattak az adások a Telefonhírmondó Rákóczi úti stúdiójából. A megnyitón Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül, magyar, francia és angol nyelven szólt a rádióhallgatókhoz. Az ünnepi beszédet vitéz leveldi Kozma Miklós, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság alelnöke mondta.

A korábban ötezret számláló hallgatóság megnőtt, az éter segítségével az első évben már 16 ezer, a harmadikban 90 ezer, 1929-ben pedig már egy erősebb adóállomásról negyedmillió háztartásba juthatott el.

A rádiózás kezdetén nem volt folyamatos műsor, az adások végén a bemondó jelezte, hogy a műsor mennyi idő múlva folytatódik. A korabeli készülékeken nem volt könnyű megtalálni és beállítani egy állomást, nagy segítséget jelentett ilyenkor a szünetjel, amit egy elektroncső- oszcillátorral előállított hangja jelentett.

A korabeli kutatások szerint a tetszési lista élén holtversenyben az operett előadások, a magyar nóta és a cigányzene álltak.
1939-ben a Rádiónak már 13 stúdiója volt a Sándor utcában. 1941-ben Magyarország hadba lépése előtt az 1939 őszén indították az olcsó néprádió-akciónak köszönhetően az előfizetők száma hirtelen megugrott, 600 ezerre nőtt. Ekkor az egész ország területén biztosította Budapest I. és Budapest II. vételét.

Móricz Zsigmond: A rádió új lelket termel (Részlet)
Minden, amit hanggal át lehet adni, a rádió által remek terjeszkedési lehetőséget nyer.
De mi az, amit föltétlenül terjeszteni kell? Ha a rádió elé ülök, ma is ugyanazt a meghatottságot és felelősséget érzem, amit a legelső alkalommal: csak a legfontosabbat szabad mondanom. Csak azt, ami nekem magamnak is nagy és szent és valóban megmondani valónak tűnik fel. Nem vagyok csevegő ember, szeretek a társaságban hallgatagon jelen lenni: figyelő őrszemnek érzem magam. Ha megszólalok, mindig van bennem valami felelősségérzet. Ha a rádióban megszólalok, ez a felelősségérzés a legmagasabbra fokozódik: mi az, amit az egész magyarságnak el kell mondanom. A zene az egész emberiséghez szól, a beszéd csak a nyelv közösségéhez. De a nyelvközösség nemzeti közösséget jelent: aki a rádióban megszólal, a nemzet munkása.
Így a rádió, mint élő szó, élő nyilatkozatközvetítő, a legnagyobb mértékben részességet vállal a nemzeti munkában. Az írásnál is inkább csak egy nemzetnek céljait tudja szolgálni. Az írást le lehet fordítani idegen nyelvekre; a rádióbeszéd elhangzik, s hatása csak a nyelvet értők lelkében maradhat vissza.
A rádiót hallgatók sokkal egységesebbek, mint bármely művészet élvezői.

Az 1956 előtt gyártott rádiókészülékeken alul helyezkedtek el a forgatógombok, középen a skála és felül a hangszóró és a varázsszem. Ezt követően azonban, egészen az 1970-es évekig már nyomtatott áramkörökkel kombinált nyomógombos rádiókat gyártottak. Az 1950-es évektől kezdődően 1963-ig a vevőkészülékek többsége az Orionból került ki.




Zene: Locomotiv GT - Rádió Készítette: Jampipi
LAST_UPDATED2
 
BÁLINT NAP PDF Nyomtatás E-mail
2014. február 13. csütörtök, 20:13

A Bálint-napi szokások eredete bizonytalan. Lehetséges, hogy az egyház egy pogány ünnep közelébe egy fontos keresztény napot, így „ keresztelve meg” az ősi ünnepet.. A római tavaszkezdet, a megtisztulás ünnepe volt a Lupercalia ugyanis ekkor volt. Aki keres,talál is összefüggést Bálint napja és a Lupercalia ünnep között. Az említett római nap a rossz kiűzésének, a tél végének megünneplése, mely mára egybeesik a Bálint-nappal.

lup.jpg

A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt. Ahogy a fenti  és lentebbi képen is látható,   termékenységvarázslást végeztek. A férfiak a  Palatinus dombot mezítelenül körbe-  körbe futkosa, minden útjukba kerülő nőt megcsapkodtak a februa nevű kecskebőr szíjakkal. Az ifjú férfiak Lupercalia idején gyakorlatilag kisorsolták egymás között a hajadonokat. ( Igen sok múlhatott a szerencsén...) A sorsolás útján kialakult párok egy évig együvé tartoztak, néhányan talán egymásba szerettek, a többi meg várta, hogy leteljen az év.….festival.jpg

Ezt az ünnepséget váltotta fel a Bálint-nap keresztény hagyománya.

De ki volt Szent Bálint?

Nem tudom. De ezzel nem vagyok egyedül, mert  ahogy az ünnep eredete, úgy a Bálint-nap névadója is a homályba vész. Lehetetlen azonosítani azt a személyt, akihez a hagyományok kötődnek Elég arra gondolnunk, hogy a keresztényüldözések idején három Bálintból is vértanú vált. ( A név volt gyakori vagy az üldözés nagyon alapos?).

stvalentine.jpg

A három Bálint nevű keresztény mártír közül az egyik Afrikában halt meg, a másik pap lehetett Rómában, a harmadik valószínűleg püspök Róma környékén.

A püspök működése idején a császár a nőtlen katonák számára megtiltotta a házasságkötést, hogy csak a munkájukra koncentráljanak. Bálint püspök nem értett egyet ezzel  az intézkedéssel, titokban továbbra is összeadta a párokat. A dolog persze kiderült, s császár halálra ítélte a püspököt a mozaik őt ábrázolja.

Ő lehetett az a Bálint, aki a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak ( aki már el is tudta olvasni, hiszen újra látott), „A te Bálintod(tól)” szignóval ellátva. Állítólag innen erednek a Bálint-napi üzenetek. A legrégebbi írásban fennmaradt üdvözlet Károly orléans-i hercegtől maradt fenn. A Towerből küldte levelét a feleségének 1415-ben, ez is igen romantikus gesztus egy bebörtönzött férjtől.

Volt azonban még egy Bálint néhány évszázaddal később, akinek köze lehet az ünnep mai formájához. Ő német püspök volt, aki a nyavalyatörősök segítője lett. ( Nem arról van szó, hogy a szerelem is nyavalya, bár ki tudja.) Később mindkét Bálinthoz fohászkodtak nyavalyatörés és lelki betegség (szerelmi bánat? Hoppá!) Esetén. A két szent alakja eggyé olvadt.  A nyavalyatörés különben az epilepszia megnevezése volt, s szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet az érintettek, a betegség elriasztására.

Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IEB) Bálint napon tartja az epilepsziával élők világnapját.

Szent Bálint (ok) így a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentjei lettek.

A mi Bálint-napi hagyományaink:

Magyar népi hiedelmek is kapcsolódnak e naphoz. Bálint-napon, ha hideg, száraz az idő , akkor bőséges termés várható, s ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó időre lehet számítani.

Ez a nap a tavasz közeledtét jelzi. Ezért is mondták, hogy ha ekkor a vadgalambok visszatérnek, akkor közel a tavasz.

gal.jpgEkkor választanak párt a verebek – tartották régen.

Bálint napján szokás volt a madarakat etetni, meg a tyúkokat is ekkor ültettek, hogy sok legyen az aprójószág. Gyümölcsfacsemetéket is ültették, a fákra pedig termékenységvarázsló céllal perecet, aprósüteményeket aggattak. Napkelte előtt pedig szintén termésbővítő szertartásként a szőlőtermesztők megkerülték a szőlőt és megmetszették a föld négy sarkán a tőkéket. "csíkot söpörtek", vagyis utat vágtak az udvaron, s a sávba gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki a vadmadaraknak, de ez csak egy napig tartott! A Balaton-felvidéken Bálint napkor hajnalban a gazdák megkerülték a birtokot, hogy a madarakat távol tartsák a szőlőtől, és  ugyanezzel a szándékkal metszették meg a szőlő négy sarkán a tőkéket

A naphoz kapcsolódó babonák legtöbbje fiatal lányoknakházasodási szándékához kapcsolódott. Ezen az estén ugyanezek a fiatal lányok babérleveleket szúrtak párnájukba, négyet a párna négy sarkába, egyet pedig a közepébe. E praktika segítségével megálmodták, hogy ki lesz a párjuk, vagy mátkájuk.Az igazán elszántak semmitől sem riadtak vissza:  a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, s megláthatták leendő férjüket (Mit csináltak eközben a legények? A temetőt járták?). Következő lépésben olyan almát kellett keríteni, melynek kilenc magva volt.A gyümölcsöt elfogyasztását követően a magjait titokban bele kellett szórni a kiszemelt férfiú zsebébe. Vajon milyen volt a szívtipró fiatalemberek zsebe ilyenkor?

APPLE.jpg

Bálint meg  a madarak

Európa-szerte hitték, hogy a madarak e napon párosodnak. Ez a hiedelem egyrészt kapcsolódik az antik Lupercalia párosító hagyományához, másrészt ahhoz a madarak érkezése a várva várt tavaszt közelségét jelenti.

BIRDS.jpg

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://zipp.hu/kultura/2011/02/13/hagyomanyok_es_szokasok_valentin_nap_vagy_balint_nap

http://hvg.hu/tudomany/20110211_valentin_nap_tortenete

http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20090214/balint-napi_hagyomanyok/

http://barbacs.network.hu/blog/barbacs-kozossegi-oldala-hirei/a-magyar-nephagyomany-es-balint-napja

LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 Következő > Utolsó >>