Payday Loans

Keresés

Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai

bruegel_pieter_icarus_-_hi_res

Tisztelt ifjú és szépkorú olvasók!

Mindenkit üdvözlök, aki jóhiszeműen a honlapra "tévedt",

s csak remélni merem, hogy visszatérő vendég lesz nálunk.

Elég vonzónak találja az ingyenes és bő szellemi kínálatot,

és lesz elegendő, elég nagy lelki bátorsága szembenézni

jobbítandó önmagával és a pusztuló nemzet sorskérdéseivel...

diogenesz_m_3

Üdvözlettel: Nagy Jenő (1952-)

Elérhetőségem: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.


ferenczy krtnc


Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt.

 

Vörösmarty Mihály

Gondolatok a könyvtárban


ablak olvas erotika

MÉDIUMAJÁNLAT:

Álmos Király Televízió

hiszek_egy_istenben

 



Vencel a szőlősgazdák patrónusa PDF Nyomtatás E-mail
2014. szeptember 29. hétfő, 06:41

Vencel a szőlősgazdák patrónusa

2014. szeptember 27.

A cseh Szent Vencel napját, szeptember 28-át a magyar néphagyomány összekapcsolta szürettel.  Időjárásjósló nap is!

San_Venceslao.jpg


Azt mondják, hogy ahányszor van fagy Vencel nap előtt, annyiszor lesz fagy Jakab napja, május elseje  előtt.

Szőlősgazdák  patrónusa:

Szeptemberben a szőlősgazdák számára a szüret a legfontosabb, Vencel napján már nyakig benne vannak -  vagy éppen ekkor kezdik, ezért  ő hozzá folyamodnak a szerencsés szüret érdekében.

szuretjo_2.jpg

A zempléni Tállyán a templomban emlékeztek meg a szent Vencelről,  s a nevenapját követő  követő vasárnap a róla elnevezett oltárhoz szőlősgazdák járultak, égő fáklyával, gyertyával. Az oltárképet és szobrokat szőlőlevelekkel, fürtökkel  díszítik föl.

szuret.jpg

A szüretről bővebben itt olvashat:

http://netfolk.blog.hu/2012/10/11/erik_a_szolo_hajlik_a_vesszo


Ki volt Vencel?

venceslaus.jpg

A csehek első szentje a 10. században élt, és  szeptember 28-án szenvedett vértanúságot. A fiatal herceg  csupán  hét évig uralkodott. Ez idő alatt  felvette a kereszténységet, és  keresztény hitre akarta téríteni népét. Ez lett a veszte!

A cseh  nemesek   nem akartak kereszténnyé válni, ezért úgy döntöttek, hogy megölik a fejedelmet és helyére az öccsét, Boleszlávot ültetik.  Az álnok kistestvér kapott az alkalmon. A nemesek  elfogták és megölték m Vencelt.  Boleszláv állítólag   idővel megbánta tettét,  hiszen neki is része volt bátyja megölésében. Bűnbánatában Boleszláv v vitte véghez   Vencel  tervét. Megkeresztelkedett és elterjesztette a kereszténységet.  Vencel testét pedig átvitette Prágába, az általa alapított Szent Vitus- templomba.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_vencel

http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Vencel_cseh_fejedelem

Néprajzi Múzeum oldala

LAST_UPDATED2
 
ÓZDON CSODA TÖRTÉNT... PDF Nyomtatás E-mail
2014. szeptember 28. vasárnap, 12:12
PÉNTEKEN ÓZDON CSODA TÖRTÉNT...
Hírlevél
- AVAGY HOGYAN KELL ELŐADÁST SZERVEZNI

Dancsok Tamás az Ózdi Szabadegyetem szervezőjének meghívására érkeztünk a kohász városba. Már az első percekben ámulatba estünk attól a szeretettől amellyel fogadtak minket. A kitűnő és színvonalas Hotel Ózd-ban kaptunk enni, inni valót és néhány szűk perc erejéig ismerkedhettünk a helyiek kulturális tevékenységével. Aztán indulnunk kellett az előadás helyszínére...

És ott jött a második csoda... Az "Olvasó"-nak hívott kultúrház volt a helyszín. A Nagyterembe benézve leesett az állunk. Több mint 400 főt befogadni képes gyönyörűen helyreállított termet láttunk, kimondottan erre az alkalomra épített pici színpaddal, a nézőtér első sorai fölé emelve. (Kár lett volna ha Szántai Lajost csak 20 méter távolságból élvezhette volna a közönség, ezért építették külön erre az alkalomra a kis színpadot!)

Aztán elkezdtek érkezni a népek... És csak jöttek, és jöttek... És a 400 fős terem majdnem megtelt... Ilyet nem sokszor láttunk országjárásaink alkalmával.

Az érdeklődők hada között egyszer csak megjelentek 15-16 éves fiatalok, szép rendezett sorokban. Kérdeztük, a rendezőt, hogy ezek kik? Hát a történelem tanáruk elhozta 2 osztályát az előadásra!!! - hangzott a válasz. Majd a tanár bácsi hozzá tette, hogy senkit nem kényszerített. Önkéntes alapon jöttek, de a két osztály teljes létszámmal jelen volt.

Aztán egyszer csak Tamás oda köszön egy embernek. "Dicsértessék!" A helyi pap volt aki a híveit hozta el erre az alkalomra...
Összegezve: Gyönyörű környezet, szeretet teljes vendéglátás, és 300 főnél nagyobb tömeg hallgatta Szántai Lajos Hunyadi Mátyásról szóló előadását...

Lajos is kitett magáért.Annyira, hogy a gyerekek elfelejtették nyomkodni telefonjaikat előadás közben... Tátott szájjal figyelték őt!
A végén hatalmas vastaps volt a jutalma ennek az estének.

Amikor már hazatért a sok-sok ember, akkor egy kis állófogadásra invitáltak minket, ahol megismerkedhettünk a szervezőcsapattal. Sőt! Azt is felajánlották, hogy a kiváló Hotel Ózdban szívesen erre az éjszakára vendégül látnak minket, hogy ne kelljen éjszaka haza mennünk.
Már félúton voltunk hazafelé, amikor telefont kaptunk Tamástól... Elmondta hogy nagyon sokan felhívták megköszönve neki a mai estét. Olyan is volt közöttük, aki ennek az estének a hatására lemond az internetről és televízió nézésről...

Régen nem volt ilyen csodálatos élményben részünk. Köszönjük a szervezőknek és ígérjük, egyszer majd újra megháláljuk!

NA ÍGY KELL SZERVEZNI ELŐADÁST! LEGYEN EZ PÉLDA MINDENKINEK! HAJRÁ ÓZD! CSAK ÍGY TOVÁBB!
LAST_UPDATED2
 
Kónya Levente PDF Nyomtatás E-mail
2014. szeptember 27. szombat, 07:03

 

    1. Levente József Kónya

      • Csatorna
      19
    2. ÚjInkognitó kult és pult ( Debrecen ) - kiállítás megnyító

      Szűcs Ildikó Anna kiállításának megnyitóján Kónya Levente József gitáron játszik és énekel.
      • HD
    3. Soha El

      Zene: Kuttya Szöveg: Kónya Levente József müvészúr Muzsikus urak: Fábry András György müvészúr - basszusgitár Kónya ...
      • HD
    4. Kuttya - Hadak Dícséreti

      Zene: Kuttya Szöveg: Kónya Levente József müvészúr Muzsikus urak: Fábry András György müvészúr - basszusgitár Kónya ...
      • HD
    5. Béke és Szabadság

      Zene: Kuttya Szöveg: Kónya Levente József müvészúr Muzsikus urak: Fábry András György müvészúr - basszusgitár Kónya ...
      • HD
    6. Kuttya - Mesekert

      Zene: Kuttya Szöveg: Kónya Levente József müvészúr - Sárvári Géza Zsolt müvészúr Muzsikus urak: Fábry András György ...
      • HD
    7. Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol

      Mindenes: Lóri Elmondja: Kónya Levente József.
      • HD
    8. Petőfi Sándor: Jövendölés

      Mindenes: Lóri Elmondja: Kónya Levente József.
      • HD
    9. Áprily Lajos: Bartimeus

      Mindenes: Lóri Elmondja: Kónya Levente József.
      • HD
    10. Reményik Sándor: Némely pesti poétának

      Mindenes: Lóri Elmondja: Kónya Levente József.
      • HD
    11. Kuttya @ A38 - Interjú - Interview 3 (06/13)

      A Kuttya zenekar 2011 március 26-án az A38 koncerthajón a "Polyphony" című rendezvénysorozat keretében adott koncertje ...
    12. Kuttya @ A38 - Gyakorlati Szerelmes Dal - Practical Lovesong (13/13)

      A Kuttya zenekar 2011 március 26-án az A38 koncerthajón a "Polyphony" című rendezvénysorozat keretében adott koncertje ...
    13. Kuttya - Hadak Dícséreti

      Kuttya - Hadak Dícséreti.
    14. Kuttya @ A38 - Ballada - Ballad (05/13)

      A Kuttya zenekar 2011 március 26-án az A38 koncerthajón a "Polyphony" című rendezvénysorozat keretében adott koncertje ...
    15. Kuttya - Patkánykerék

      Kuttya - Patkánykerék.
    16. Kuttya @ A38 - Interjú - Interview 4 (08/13)

      A Kuttya zenekar 2011 március 26-án az A38 koncerthajón a "Polyphony" című rendezvénysorozat keretében adott koncertje ...
    17. Kuttya @ A38 - Pálinka - Pálinka (07/13)

      A Kuttya zenekar 2011 március 26-án az A38 koncerthajón a "Polyphony" című rendezvénysorozat keretében adott koncertje ...
    18. Kuttya - Édesanyám...

      Kuttya - Édesanyám...
    19. Kuttya - Így Lettem Kutya

      Kuttya - Így Lettem Kutya.
    20. Kuttya @ A38 - Hadak Dícséreti - Militaris Congratulatio (03/13)

      A Kuttya zenekar 2011 március 26-án az A38 koncerthajón a "Polyphony" című rendezvénysorozat keretében adott koncertje ...
LAST_UPDATED2
 
A Jézus kép torzítása PDF Nyomtatás E-mail
2014. szeptember 26. péntek, 19:13

Aranyi László:

A Nag Hammadi Gnosztikus Könyvtár

Közzététel: 2014. júl. 3.

 

Az 1945-ben, felső Egyiptomban felfedezett gyűjtemény

13 ősi kódexből áll és több mint 50 szöveget tartalmaz.

Az eddig ismert leggazdagabb, hiteles gnosztikus szöveggyűjtemény.

Pl. a Tamás Evangéliuma, Fülöp Evangéliuma, stb.

A 2000 éves szövegekről a fordító beszél.

http://aranylaci.hu/nag-hammadi/nag-h...

http://www.youtube.com/watch?v=U_2rKZPjcUw

 

 
Ősrégi jövendők PDF Nyomtatás E-mail
2014. szeptember 26. péntek, 17:07
Ősrégi jövendők - Ladakh tanulsága


Ladakh a Tibeti-fennsík nyugati szélén, mélyen a Himalája belsejében található. Egyike a Föld legmagasabban fekvő, legszárazabb lakott területeinek. Olyan vad, sivatagi vidék ez, ahol szűkösek az erőforrások és szélsőséges az éghajlat. Nyáron a nap égeti, télen nyolc hónapon át minden kőkeményre fagy. És mégis: egy több mint ezer éve virágzó kultúra otthona.

A takarékosság és az együttműködés hagyományai, valamint a környezetükhöz fűződő meghitt kapcsolat képessé tette az ott élőket arra, hogy ne pusztán túlélők legyenek, hanem boldoguljanak is. Aztán elérkezett a "fejlődés". Lehbe, a fővárosba már beköltözött a környezetszennyezés, a társadalmi megosztottság, az infláció, a munkanélküliség, a türelmetlenség és a kapzsiság. Az évszázadokon át megőrzött ökológiai egyensúlyt és társadalmi harmóniát most a modernizáció veszélye fenyegeti.

Ladakh tanulsága 1 - A nyugati kultúra és a globalizáció "áldásos" hatása a társadalmunkra

Helena Norberg-Hodge, aki az elmúlt tizennyolc év nagy részét Ladakhban töltötte, az Ökológia és Kultúra nemzetközi szervezet megbízásából filmet készített itteni tapasztalatairól. (Filmjét a Magyar Televízió kétszer is bemutatta, ebből mutattunk be részleteket fentebb.)
A dalai láma üzenete a magyaroknak (2006):

- Amikor megérkeztem Ladakhba, még nem volt környezetszennyezés, nem volt bűnözés, az emberek békésen éltek egymás mellett évszázadok óta -- mondja Helena Norberg-Hodge. -- És roppant módon élvezték az életet. Az elmúlt évek során módom volt látni a modern nyugati világ hatását a hagyományos kultúrára. Ily módon lehetőségem van a régi és az új összevetésére, s ez nagyon sok dologra rávilágít. Segít abban, hogy megértsük azokat problémákat, melyekkel mi a nyugati világban küszködünk. Például, hogy miért nem vezetett eredményre a környezetvédelemért folytatott harcunk, és hogy miért zilálódnak szét emberi közösségeink. És ami ennél is fontosabb: irányt mutat arra, hogy miként tudnánk kikeveredni abból a zűrzavaros helyzetből, amelyben jelenleg is vagyunk.
Boldog szegénység
Ladakh az 1800-as évek közepéig független királyság volt, jelenleg az indiai Jammu és Kashmir része. Kultúrája jellegzetesen tibeti, olyannyira, hogy még mindig úgy ismerik, hogy ez a "Kis Tibet". Egyes részeken a lakosság muzulmán, de Ladakh középső részének, azaz a "régi" Ladakhnak uralkodó vallása mégis a tibeti buddhizmus.

Területére nézve Ladakh majdnem akkora, mint Anglia, de lakosainak száma csupán 130 000, többségük tanyákon él vagy falvakban. Mivel az évi csapadékmennyiség kevesebb 10 mm-nél, a lakosság kénytelen a gleccserek olvadó vízét használni, amelyet egy bonyolult csatorna-rendszer segítségével vezetnek a földjeikre, nem ritkán sok mérföld távolságból. Kulturális hagyományaik nem tesznek lehetővé nagy népszaporulatot, és így a föld eltartó-képessége nem kerül veszélybe.
A családok több mint 90 százaléka saját földjén dolgozik -- ez gyakorlatilag 1,5-2 hektárt jelent. Viszonylag sok állatot tartanak. A földet gyakorlatilag nem adják el, és nem is osztják meg. Az egyes generációk szinte változás nélkül öröklik a birtokot.
A falvak 3-4 ezer méterre vannak a tengerszint felett. Ezen a magasságon a termelés szempontjából hasznos évszak rendkívül rövid. Ennek ellenére a helyi búzafajták és az árpa igen bőségesen terem. Emellett a családoknak konyhakertjük is van, és az alacsonyabban fekvő területeken almát és sárgabarackot is tudnak termelni.
Kevés kivételtől eltekintve a közösség minden szükséges dolgot megtermel magának. Házaikat abból az anyagból építik, amit a környezetükben találnak: az alapozáshoz követ használnak, a falakat napon szárított vályogból készítik. Lakásaik tágasak és szépek, és nincs szükségük építészekre: itt mindenki ért a házépítéshez.
Az itt található önállóság a természeti környezettel is magyarázható.
Nyáron a falvak lakosai a magas fekvésű legelőkön tartózkodnak, és őrzik az állatokat. 4500 m magasságban nagyon zordak a körülmények, de az itteni birkák és kecskék jól tudnak alkalmazkodni ehhez a klímához. Mivel a növényzet gyér, az állatokat állandóan új területekre hajtják, nehogy tönkremenjen a legelő.
Szinte időtlen élet ez. A munka szórakozás is egyben. A birkákat megnyírják, a gyapjút hosszú darabokba sodorják, s ebből készítik a hagyományos öltözéket, a goncha-t.
A generációk folyamán a ladakhi emberek megtanulták, hogyan kell felhasználni a természeti adottságokat. Majdnem mindent begyűjtenek, ami vadon nő, és felhasználják valamire -- például takarmánynak, ennivalónak vagy orvosságnak, kerítést csinálnak, vagy kosarat fonnak. Az emberek semmit sem pazarolnak el. Vigyáznak a természetre, és szüntelenül azon gondolkodnak, hogyan fokozhatnák annak erőforrásait.
A természettel való szoros kapcsolatuk az élettapasztalatok mellett nagymértékben a buddhizmus hatását tükrözi. A vallás az élet minden területén megnyilvánul. Majd minden falunak saját kolostora van szinte nincs olyan család, amelynek valamelyik tagja ne lenne szerzetes. Minden háznak megvan a maga saját kis kápolnája. Vidéken számos félgömb alakú Buddha emlékhalmot lehet látni. Ezek képviselik a buddhista filozófia lényegét: a világmindenségben minden kölcsönösen összefügg. A sztúpa tetején egy félhold fogja közre a napot, igy jelképezve az élet egységét. A Nap és a Hold, amelyek egyébként távol vannak egymástól, egyfajta rejtélyes módon mégis egymás mellé kerülnek.

A mezőgazdaság is az együttműködés függvénye. Rendszeresen megosztják a munkát, az állatokat és a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket. A gazdaságok kis mérete is erősíti a közösségi kötelékeket. Biztonságot jelent az embereknek, hiszen mindig számíthatnak egymásra.
A kölcsönös segítség hagyománya különösen a víz szétosztásának módjában követhető nyomon. Évszázadok folyamán a vízzel való kölcsönös gazdálkodás sajátos módszere, amely meghatározza, hogy melyik család mikor használhatja a főcsatorna vizét saját földjének az öntözésére.
A falu állataira csak néhányan vigyáznak egy-egy alkalommal, és felváltva kerül a sor az emberekre.
A ladakhi családok egymást segítő rendszerének van egy formalizáltabb része is, ezt az intézményt "paspun"-nak (magyarul talán komaságnak) nevezzük.
Minden család a háztartások egy csoportjához tartozik, amelyek segítik egymást olyankor, amikor gyerek születik, házasságot kötnek, vagy haláleset történik. Ilyen események alkalmából nagy számban gyűlnek össze a falusiak, akiket el kell látni étellel, itallal.
Ha valaki meghal, akkor a paspun végzi az összes tennivalót: megmossák és ruhába burkolják a tetemet, és gondoskodnak az otthoni halotti szertartásról. Ez a segítség nagy terhet vesz le a család válláról, és érezteti velük, hogy egy náluk nagyobb közösség tagjai. Az emberek nincsenek egyedül a legnagyobb bánat idején sem.
A legtöbb munkát családi közösségben végzik, de nagyobb lélegzetű vállalkozásban -- például az öntözőcsatorna vagy egy-egy fontosabb út újjáépítése -- az egész közösség részt vesz. Az ilyen nagyságrendű közösségekben az emberek tudják, hogy mások segítése az ő érdeküket is szolgálja.
A falu egészére vonatkozó döntéseket egy tanács hozza meg, amelynek a tagjai a családok képviselőiből tevődnek össze: kb. minden tíz család küld egy-egy képviselőt.
Jóllehet Ladakhban a legtöbb fontos döntést a férfiak hozzák, a nők helyzete egészen figyelemreméltóan jó. Az emberek életét befolyásoló szinte minden döntést családi körben hozzák, és itt a nőké a központi szerep.
Az aratásban az egész család részt vesz. Csatlakoznak hozzá a szomszédok és a barátok, a kölcsönösség ősidők óta kipróbált szabályai szerint. Mivel az aratás gyakran szakaszosan történik; több család -- esetleg távolabbi falvakból -- tud együtt dolgozni. Ez az év legkritikusabb időszaka, mert a termést gyorsan be kell takarítani, mielőtt leesik az első hó.
Ladakhban a mezőgazdaság emberi és állati munkaerőre támaszkodik, és házilag készített szerszámokat használnak. A "legfejlettebb" technológiát a rantak képviseli, egy egyszerű vízimalom, ezen őrlik meg a gabonát. Mégis, a tavaszi és őszi fagyok közötti négy hónapban a ladakhi emberek elégséges mennyiségű élelmet tudnak termelni az egész évre.
A legtöbbször még meg is marad egy jelentős mennyiség, amit el lehet cserélni sóra, teára, vagy akár még ékszerekre is. Árpa is van bőven, amiből a helyi sört, a chang-ot készítik.

Amikor vége van az aratásnak, alig múlik el hét valamilyen vigasság nélkül: énekelnek, táncolnak, szól a zene, és az egész közösség részt vesz az ünneplésben. Egy-egy esküvő napokig, akár hetekig is eltart. Ilyenkor még a vallási élet eseményei is ünnepi formát öltenek, különösen az évente rendezett "bonc"-táncok a nagyobb kolostorokban. A táncosok mind szerzetesek. Az előadott táncok a buddhista filozófia egyes tételeinek drámai megjelenítései.
A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló, hogy az élet Ladakhban jóval többet jelent az egyszerű létfenntartásnál. Ez a gazdag kultúra lehetővé teszi nemcsak az anyagi igények kielégítését, de ami ennél sokkal fontosabb, a közösség tagjai számára megadja az együvé tartozás érzését.
Ladakh - egy másik világ
- Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy idealizáljuk a hagyományos kultúrákat -- vélekedik Helena Norberg-Hodge. -- Ladakhban például nagyon magas volt a csecsemőhalandóság, nagyon hideg volt télen, és az élet nem volt olyan kényelmes, mint nekünk ma itt, Nyugaton. De ha a fontos dolgokra figyelünk, azt látjuk, hogy a hagyományos kultúra életképes. Fennmaradt az évszázadok során, fenntartható volt. És az emberek boldogok voltak.
Pusztító fejlődés
Az elmúlt két évtized folyamán Ladakhot egyre több modern hatás érte. Ma már kövezett út köti össze az indiai síkságokkal, amelyen nemcsak anyagi javak érkeznek, hanem a nyugati értelemben vett haladás eszméje is. A fővárosban, Lehben számos fogyasztási cikk kapható, és sok ladakhi ember számára az élet kezd fizikailag kevésbé megterhelő lenni.
A modernizálás azonban aláássa a hagyományos kultúra alapjait, és azt a jól ismert helyzetet látjuk kialakulni, hogy ezzel párhuzamosan egyre súlyosabbá válnak a környezeti és társadalmi problémák.
Leh rohamosan fejlődik, és az uj gazdasági rend arra ösztökéli az embereket, hogy egyre nagyobb számban hagyják el a falvakat fizetett állás reményében. "Lakótelepek" jelennek meg a sivatagban, amelyek nélkülözik a körülöttük található természeti erőforrásokat. Itt nincs természetes folyóvíz, és minden szükséges dolgot a kormány teherautói szállítanak a lakosok számára.

Leh fizikai környezete is pusztul már évek óta. Az oxigénszegény levegőt a fővárosba naponta özönlő teherautók és buszok dízelmotorja szennyezi. Az utcákon szemétkupacok tömegei jelennek meg, nem beszélve a városon kívül lévő szeméttelepről.
A hagyományos falu nem ismeri a szemetet -- ott minden a földből származik, és oda is tér vissza. Még az emberi ürüléket is komposztálják és trágyának használják a földeken. Lehben gyakorlatilag nincsenek közművek. A néhány létező és egyébként is rosszul megépített csatorna túlterheli a felszíni vízfolyásokat. Az ülepítő tartályok többnyire eresztenek, és ez jelenti a szennyezés másik fő forrását.
A városon átfolyó és a környéken található folyóvizek nem alkalmasak többé emberi fogyasztásra.

Egyre nagyobb gondot jelentenek a víz által okozott betegségek, például a májgyulladás, mely a hagyományos keretek között élő falusi emberek között gyakorlatilag ismeretlen. A múltban Leh az önfenntartó gazdaság központja volt. A legfontosabb szükségleteket viszonylag közeli területekről lehetett kielégíteni. Ma viszont Leh lakosai egyre inkább külső forrásokra támaszkodnak az ellátásban, és nemcsak a luxustermékek és fogyasztási cikkek terén, hanem az alapvető szükségletekben is, mint az élelem, a ruházat és az energia.
A fejlődés Ladakhban - hasonlóan a világ egyéb területeihez - tervszerű változtatás. És mi lett az eredménye? A helyi gazdasági élet leépítése, az önfenntartó rendszer megsemmisítése. E folyamat legfőbb áldozata a kisparaszt, akinek az egész megélhetése veszélybe került.
A nagymértékű támogatás eredményeképpen a Himalája másik oldaláról teherautóval idehozott gabona Ladakhban olcsóbb, mint amit a helyiek árulnak. Ez úgy tűnik, megöli a helyi mezőgazdaságot. Semmi sem ösztönzi a gazdákat a termelés folytatására.
Rövid távon az olcsón importált élelem valóságos jótéteménynek tűnhet. De ennek az az eredménye, hogy a ladakhi emberek egyre inkább a világgazdaságtól függnek, és ki vannak szolgáltatva egy olyan piac törvényeinek, melyre vajmi kevés befolyásuk van.
A hagyományos gazdaságban egy kiló árpa: az egy kiló árpa. A termés évente nagyjából ugyanaz, így a család megélhetése biztosított. Az emberek tudják, hogy el tudják látni magukat. A pénzgazdálkodás körülményei között azonban Leh helyzete nagyon megváltozott. Előfordulhat, hogy egyik évben egy kiló árpa három rúpia, a következő évben viszont hat. Továbbá az importált áruk minősége nem mindig megbízható.
Az év kétharmadában a Ladakhot Indiától elválasztó hágók átjárhatatlanok a nagy hó miatt. A nyaranta felhalmozott készletek a tél végére rendszerint kimerülnek. Jegyre adják az alapvető élelmiszereket és a fűtőolajat, melyet széles körben főzésre használnak. A hiánycikk mindig feszültséget okoz. Ráadásul a bürokratikus elosztási rendszer hozzájárul egyfajta kisebbségi érzéshez és az elégedetlenség fokozódásához.
A hagyományos társadalomban az emberek saját sorsukat irányították. Ma viszont azt látjuk, hogy egyre több döntés, még a falvak mindennapi életét befolyásoló döntés is, a lakóhelytől távol, kormányhivatalokban születik.
Mivel a gazdasági élet központja a fővárosba helyeződött, a családok egyre jobban összezsugorodnak. Ezekben a házakban már nincs hely a nagyszülőknek, sem fizikailag, sem érzelmileg.
Az együttműködés hagyományos elve az új pénzgazdasági rendszerben elvesztette jelentőségét, és gyorsan a feledés homályába merül. Még a falvakban is kezd megszűnni a kalákamunka intézménye. A kölcsönös segítség helyét az egyéni érdek váltja fel, amelynek az alapja a pénz.
A vidék természetes állapotát ma nagyban kezdi veszélyeztetni az, amit úgy hívnak, hogy "modern" mezőgazdasági módszerek, amelyek egyre terjednek, a nyugati stílusú fejlesztési csomagterv eredményeképpen. A Ladakhban alkalmazott rovarölő szerek több mint kétharmadát Nyugaton már vagy betiltották vagy szigorúan korlátozták.
Paradox helyzet, de a modernizáció folyamata elveszi az időt a ladakhiaktól. A fejlődés felgyorsítja az élet ritmusát. A tempót egyre inkább a technológia kezdi diktálni. Egy távoli faluból való férfi mondta: "Egyszerűen nem értem. A nővérem a fővárosban lakik, és megvan mindene, amivel időt lehet megtakarítani. Van modern konyhája, háztartási gépei, telefonja, van egy dzsipjük. És mégis, amikor meglátogatom őket, alig van ideje arra, hogy beszélgessünk."
A hagyományos társadalom pusztulásával egyidejűleg újfajta megosztottság alakul ki. Évről évre erősödik a bűnözés és az erőszak. Ezzel párhuzamosan az etnikai feszültség is.
A muzulmánok s a buddhisták közti viszony öt-hat évvel ezelőtt kezdett megromlani, s jelenleg nagyon feszült a helyzet, sőt kifejezetten rossz.
A nők helyzete is sokat romlott. Manapság az a jellemző, hogy a férfi reggel elmegy dolgozni a városba egész napra, otthon hagyja a feleségét, aki így kimarad az új gazdasági életből.
Manapság a családokat nem abból a szempontból ítélik meg, hogy mennyire képesek eltartani magukat saját erőforrásaikból, hanem hogy milyen az ún. vásárlóerejük, azaz mennyi pénzük van. Egyre nő a különbség a gazdagok és a szegények között, és a történelem során először fordult elő, hogy vannak, akiknek nincs hol lakniuk. Miért van az, hogy ezek az emberek hagyják életüket ilyen módon tönkremenni? Helena Morberg-Hodge úgy véli, hogy ezt a modernizálásra való törekvés pszichológiai vágya motiválja. Az elmúlt nyolc év során sorra bombázták az itt élőket e szörnyen egysíkú nyugati eszményképekkel, és hirtelen az ő kultúrájuk elmaradottnak, primitívnek és szegényesnek tetszett.
Nyaranta a turisták szállják meg Leht. Otthon ezek a turisták bizonyára nem különösebben jómódúak, de itt mesésen gazdagoknak látszanak, hiszen többet költenek egyetlen napon, mint esetleg egy átlagos helyi lakos egy év alatt. És úgy tűnik, hogy nem is kell megdolgozniuk ezért a sok pénzért. Azt a benyomást keltik, hogy az élet a modern világban tiszta, könnyű és gondtalan. Egyes turisták alig tekintik a ladakhi embereket többnek egyszerű tárgyi tétezőknél. Mindez aztán roppant módon megtépázza az emberek önbecsülését.
A filmek, és újabban a televízió, egyre inkább kialakítja az emberekben azt a meggyőződést, hogy "legjobb Nyugaton", mert azt mutatja, hogy ott minden mesés, az emberek luxuskörülmények között élnek, rengeteg a szabad idejük, és mindenféle gépeik vannak, amelyek megkímélik az embert a munkától. Ezen túl a nemek szerepét sarkítva mutatják be: a nőknek általában passzív szerep jut, és csak szépségükkel vannak elfoglalva, míg a férfiak agresszívak, és imádják az erőszakot. Ezek a sztereotip elképzelések jelennek meg az új játékboltokban is. A legnépszerűbb játékok a szőke Barbie-babák és a lövöldöző Rambó-figurák.
A fiatalok, különösképpen a férfiak, nagyon hatása alá kerülnek ennek a befolyásnak, és egyre inkább elutasítják saját kultúrájuk értékeit. A fejlődés közvetlen következményeképpen a ladakhi emberek kezdik elveszíteni régi önbizalmukat és önbecsülésüket. Abbeli igyekezetükben, hogy megfeleljenek a nyugati kultúra eszményképeinek, elidegenítik magukat családjuktól és közösségűktől, és egyre bizonytalanabbá kezdenek válni.
Hosszú távon az ország kultúrája és gazdasága elleni legnagyobb veszély az oktatás terén jelentkezik. Általában a közoktatásra úgy tekintünk, minta fejlődés fontos tényezőjére. De ami ma Ladakhban történik, megkérdőjelezi azt, amit általában oktatáson szoktunk érteni.
A hagyományos kultúrákban a gyerekek tapasztalatból okulnak. Megtanulják, hogyan kell ennivalót termelni, házat építeni, vagy ruhát készíteni. És megismerkednek azokkal az értékekkel, amelyek a ladakhi kultúrát életben tartották évszázadok során. Ezzel ellentétben az ún. modern oktatás legjobb esetben speciális munkára készíti fel a gyerekeket, ahol a munkahely a városközpontban van. A baj csak az, hogy kevés a munkahely. Egyre inkább azt látjuk, hogy az oktatás nem tesz mást, mint munkanélkülieket képez.
A mai ladakhi iskolában a gyerekek semmit sem tanulnak saját kultúrájukról, vagy a helyi lehetőségekről, erőforrásokról. Helyette nyugati mintára készített ipari tanterv alapján oktatják őket, és ráadásul idegen nyelven. Nyolc évig urdu nyelven tanulnak, majd minden átmenet nélkül angolra kell váltaniuk. A tankönyvek pedig a nyugati típusú fejlődést dicsőítik. A kétéves angol kurzus végén következik a vizsga, amelytől a további tanulmányok függnek. És a tanulók bizony itt rendre megbuknak, százával. Évente 90-95 százalékuk fennakad a rostán. Vissza már nem mehetnek, hogy folytassák a hagyományos életformát, a földművelést. Már régen eltávolodtak ettől. A modern világ pedig nem fogadja be őket. Immár egyikhez sem tartoznak. Elveszett emberek.
Ladakh tanulsága
Úgy általánosságban azt mondjuk, hogy a fejlődés mélyen felkavarta a viszonyokat. Kétségtelen, hogy a modernizáció rövid távon hozott anyagi hasznot, de ezzel együtt szétbontja azt a gazdag viszonyrendszert, amely Ladakhot összetartotta az évszázadok alatt. Szennyezi a környezetet, szétzülleszti a közösséget, és pusztítja az egyéniségtudatot.
Az iparosodott világban lezajlott változásokat régóta érezzük, mert ezek az Ipari Forradalom idejéig nyúlnak vissza, vagy még korábbra. Emiatt nagyon nehéz megállapítani az összefüggést a jelenkor problémái és az eredeti okok között. Ladakhban a változások olyan gyorsan mentek végbe, hogy az okozati összefüggések sokkal világosabbak. Így történhet meg az, hogy Ladakh saját sorsunk szempontjából is tanulságul szolgálhat.
-- Úgy vélem, hogy Ladakh legfontosabb tanulsága az, hogy az emberek kötődésre vágynak -- mondja HelenaNorberg-Hodge. -- Kötődnek a helyhez, ahol laknak, kötődnek a földhöz a talpuk alatt, és arra is vágynak, hogy egy közösség része legyenek, ahol számítanak rájuk és számíthatnak másokra.
A régi kultúrában ezeket a kapcsolatokat a mindennapi élet kis méretei tették lehetővé. A politikai és gazdasági egységek elég kicsik ahhoz, hogy az emberek közvetlenül láthassák cselekedeteik hatását a környező világra. Még ennél is többet jelent az, hogy képesek részt venni olyan döntésekben, amelyek közvetlenül hatással vannak az életük alakulására. A hagyományos falusi életformában az egyén része egy bonyolult hálózatnak, amely magában foglalja a családot, a nagy családot, a szomszédságot, a paspunt, az egész falut, akik mind számba vehetők lehetséges segítség szempontjából. Ez jelenti az emberi dimenziót.
Amilyen mértékben felgyorsul az élet, úgy gyengülnek a közösség belső kapcsolatrendszerei, és nő a verseny. Az iparosodott világban ez a tempó ma már olyan gyors, hogy városainkban és egyre terjeszkedő külvárosainkban az egyénnek láthatóan nincs semmiféle hatása arra, hogyan alakul a közösség sorsa általában. Mégis, az élet egyre gyorsabb tempót diktál.
És Ladakhban a farmer nem tud versenyezni a Himalája túloldaláról behozott és államilag támogatott olcsó gabonával, mint ahogyan a kiskereskedő sem veheti fel a versenyt a tömeggyártásban előállított termékekkel.
Van egy dolog, ami igen figyelemreméltó a ladakhi emberek viselkedésében: bármit tesznek is, mindig alaposan mérlegelik annak következményeit, azt, hogy milyen hatással lesz a következő generációkra, gyermekeikre és unokáikra. "Mit fog hozzá szólni a mi kis drága tatunk, a mi kis drága gyerekünk" -- mondogatják.
Ladakhban a hangsúly azon van, hogy minden mindennel összefügg, beleértve a mindennapi élet összefüggéseit is. Az a lényeg, hogy mindannyian tagjai vagyunk egy bonyolult függőségi viszonyrendszernek.
A nyugati ember a világot a modern természettudomány szempontjából nézi. Ez a szempont ma már minden egyéb viszonyítási alapot háttérbe szorított.
Az emberek specialisták akarnak lenni, szakemberek valamilyen területen. Ezen a területen agyuk jól működik, tele világos ismeretekkel. De agyuk egyéb részeiben teljes sötétség honol.
Kétségtelen, hogy a tudomány igen sok tiszteletreméltó eredményt hozott az emberiség számára, de az egysíkú közgazdasági szemlélet és a technológiai kölcsönhatása jó néhány előre nem látható súlyos bajt eredményezett, mind a környezetben, mind a társadalomban.
Ha tanulhatunk valamit Ladakhtól az az, hogy vissza kellene térnünk egy olyan életformához, amely közelebb van a természethez, és jobban támaszkodik az emberi közösségre. Nem arról van szó, hogy úgy kellene élnünk, ahogy a ladakhiak éltek, de törekednünk kellene arra, hogy új alapokra helyezzük viszonyunkat embertársainkkal és a természeti környezettel.
(H. L. - Ökotáj)



További részletek: http://kuruc.info/r/6/70831/#ixzz2QG2oKV6q

+

LAST_UPDATED2
 
Tibeti mesék PDF Nyomtatás E-mail
2014. szeptember 26. péntek, 16:16

Tibeti mesék Ladakhból


A füvesember

Egyszer régen egy országban élt egy füvesember. Volt néhány gyereke, akiknek etetése, itatása, ruháztatása nagyon sokba került. Az apa a hegyekben fuféleségeket gyujtött, ezt árulta a piacon. A kapott pénzbol tartotta fenn családját.
Egy napon egy állami hivatalnok ellenorzokörutat tartott a városban. Látva a füvesember szenvedésselteli munkáját, megsajnálta ot, kerek ötven ezüstpénzt ajándékozott neki, és elment. A füvesember vett két ökröt, hogy legyen mire málháznia a sok begyujtött füvet. Továbbra is úgy élt, mint eddig. Néhány év múlva az államhivatalnok újra ellátogatott a városba ellenorzokörútjára. A füvesember helyzetét most is hasonlónak látta, száz ezüstpénzt ajándékozott neki és elment. A füvesember most négy ökröt vett, s továbbra is szegényen élt. Újabb évek teltek el, az államhivatalnok a megszokott körútját járta, megállapította, hogy a helyzet mit sem változott.
"Bár én segítettem, mégsem állt be változás" - gondolta. Egyetlen fillért adott csupán és elment. A füvesember a pénzt egy ládába dobta, és ott is hagyta.
Történt egy napon, hogy egy halász horgot akart venni a piacon, hiányzott azonban egy fillér a horog árához, így nem tudta megvenni. Lám milyen értékes is egyetlen fillér! Elindult, hátha sikerül valahol megszerezni a hiányzó pénzt. Így jutott el a füvesember házához.
"Nekem van egy fillérem"- gondolta a füvesember.
- Járj szerencsével - mondta a halásznak, és odaadta a fillért.
- Mivel leköteleztél, adok neked egy halat - köszönte meg a halász és elment.
Amikor a füvesember kiszedte a hal beleit, egy jókora drágakore bukkant a hal gyomrában. Egy napon és egy éjszakán át immádkozott, hálát adva az isteneknek szerencséjéért. Nagyon gazdag ember lett.
Amikor a hivatalnok újra a városba látogatott, a füvesember meghívta magához és gazdagon megvendégelte. A hivatalnok erosen elcsodálkozott a gazdagság láttán, s annak okát tudakolta. A füvesember elmesélte neki történetét, amit oszinte örömmel hallgatott.
Ok ketten barátok lettek.


A két furfangos kereskedő

Valamikor régen egy keleti kereskedő gyapjúval üzletelt, egy nyugati pedig vajjal.
Egyszer találkoztak egy városban.
Az egyik azt mondta:
- Én keleti kereskedő vagyok és gyapjúval üzletelek.
- Én nyugati kereskedő vagyok és vajjal üzletelek - mondta a másik.
Aztán tanakodni kezdtek:
- Nekem vajam van, neked gyapjúd, cseréljük el.
Így is tettek.
Azt kérdezed, miért? Mert ők ketten kereskedők voltak. A vajárus is ravaszkodni akart és a gyapjúárus is. A vajárus ezt gondolta:
"nekem csak vajam van, és ha megszerzem a gyapjút, nagy haszonra teszek szert."
A gyapjúárus pedig ezt gondolta:
"nekem csak gyapjúm van, és ha megszerzem érte a vajat, nagy haszonra teszek szert."
Előre örült mindkettő. Aztán a vaj és a gyapjú gazdát cserélt, hazamentek és azt gondolták jókora haszonhoz jutottak.
Néhány nap múlva a gyapjúárus anyja így szólt:
- Fiam, a vajnak amit hoztál ürülékszaga van. Nézzük meg mi van a zsákban!
Fölvágták hát a zsákot, és valóban, a bőrzsákban nem más volt, csak emberi ürülék.
A gyapjúárus nagyon rosszul járt.
Közben a vajárus is hazavitte a gyapjút. Megnézte a csomagot, és csak akkor látta meg, hogy abban a várt gyapjú helyett szétvagdosott kötelek, gyapjúszövetfoszlányok és más effélék voltak.
Bizony a vajárust is rászedték.
Egy napon újra találkoztak. A gyapjúárus így szólt:
- Te csaló, nyugati kereskedő, a vaj amit adtál, nem valódi vaj volt!
- De a te gyapjúd se volt valódi!
Ezzel a dolgot meg is beszélték. Azt mondja a nyugati kereskedő:
- Egy országban Ba-ba király meghalt, már el is temették. Utazzunk oda! Te fölásod a sírt, és ott vársz engem, én pedig elmegyek a várba, és azt mondom, én vagyok Ba-ba király fia, engem illet az örökség. Ha az emberek nem hiszik el , akkor én a sír elé vezetem őket és megkérdezem: "Ba-ba király, én a te fiad vagyok-e?". A sírban akkor már te leszel, és azt mondod: "Igen". Ami örökséget kapok, azon fele-fele arányban elosztozunk.
A keleti kereskedő beleegyezett. Elmentek hát a sírhoz, fölnyitották, és a keleti kereskedő belefeküdt. A nyugati kereskedő pedig elment a várba.
- Én vagyok Ba-ba király fia, az örökség engem illet - mondta az új királynak.
- Nekem nem volt bátyám - mondta a király. Aztán megkérdezte tanácsosait és az alattvalókat is.
- Te vagy Ba-ba király fia, téged illet az örökség - mondták az új királynak.
- Ő nem apám fia!
Akkor minden alattvaló, élükön a királlyal, Ba-ba király sírjához vonult. A nyugati kereskedő túlvilági hangon szólt:
- Nagyságos Ba-ba király! Én a te fiad vagyok-e?
A sírban már a keleti kereskedő volt, ezért a föld alól a túlvilági hang így szólt:
- Igen, igen. Te az én fiam vagy, tiéd kell legyen a váram és az örökség is!
Az új király, a tanácsosok és a nép is nagyon megrémült. Mivel a nyugati kereskedő Ba-ba király fiává vált, az örökséget, ahogy illik, neki adták.
A nyugati kereskedő ezt gondolta:
"ha a keleti kereskedőt kiszabadítom a föld alól, neki kell adnom a fele kincset. Inkább a föld alatt hagyom, és enyém marad az egész ország."
A keleti kereskedő lassan megértette, hogy nem akarják őt kiszabadítani. Erősen keresni kezdte, hogyan tudna a sírból kijutni. Végül sikerült is kijutnia. Elindult, hogy megkeresse a nyugati kereskedőt. Amaz már messziről észrevette jöttét. Egyik csizmáját a porba dobta, és elszaladt. A keleti kereskedő megtalálta a csizmát, s mivel neki nem volt, gondolta fölveszi.
"de ennek nincs párja, nem érek vele semmit"- jutott eszébe. Otthagyta, és továbbindult a nyugati keresdkedő felkutatására. Ahogy mendegélt újra talált egy fél pár csizmát.
"ha az előzőre vigyáztam volna, most már tudnám használni"- gondolta, és visszafordult, hogy megkeresse a csizma párját. De közben a nyugati kereskedő is visszament és elvitte azt. A keleti kereskedő egy fél pár csizmát cipelve keresgélt, de nem találta meg az eldobott fél párat. Elgondolkozott:
"ez a nyugati kereskedő megint rászedett"
Továbbindult, hogy megkeresse a nyugati kereskedőt. Nemsokára egy faluba ért, ahol rengeteg emberi tetemet látott. A hullák között feküdt a nyugati kereskedő is, elmaszkírozva. A keleti kereskedő eltöprengett:
"honnan tudhatnám meg, hogy a sok hulla között van-e a nyugati kereskedő?"
Fogott egy nagy követ, és sorban rádobta mindegyik hulla fejére. Amikor a nyugati kereskedőhöz ért, az gyorsan megszólalt:
- Megfogtál, megfogtál, csak ne dobd a fejemre a követ!
Végre megtalálta hát. A kincset ugyan szétosztották egymás közt, de mindkettőjük fejében az járt, hogy nem jól van ez így. Két nap múlva váltak el, s közben a nyugati kereskedő sok aranyat lopott a másiktól.
Aztán a keleti kereskedő fölkereste a nyugatit, hogy visszakapja az aranyat. Az már messziről látta érkezését, azt mondta a feleségének:
- Amikor ő az ajtó elé ér, sírjál és mondd azt, hogy meghaltam.
Így is történt. Amikor a keleti kereskedő az ajtó elé ért, és bekiáltott, a feleség sírva panaszolta el, hogy férje meghalt.
- Mikor halt meg? - kérdezte az.
- Ma reggel, pedig tegnap még semmi baja sem volt.
Akkor a keleti kereskedő fogta a hullát, fölrakta egy tüskebokorra, azon húzgálta majd egy tüskét szúrt a szemébe. A nyugati kereskedő nem bírta elviselni a fájdalmat, s kihúzta a tüskét a szeméből. Akkor a keleti kereskedő megbizonyosodott róla, hogy még él. Talpra segítette és azt mondta:
- Te háromszor vetted el az én részemet az aranyból. Most meg kell osztoznunk!
Szét is osztották az aranyat és békében hazamentek.


A nyúl és a teknősbéka

A nyúl füvet eszegetve éldegélt a réten. Egyszer találkozott egy nagy teknősbékával és igencsak megijedt tőle. Megszólította:
- Neked nagyon nagy a fejed, a szemed és a hasad, és tele vagy ráncokkal - mondta őszintén.
A teknősbéka meghallgatta és így felelt:
- A nagy fejem és szemem régmúlt cselekedeteim gyümölcse . A hasam azért nagy, mert sokat eszek, a sok ráncot pedig hajlott koromnak köszönhetem. De te csak a más hibáit veszed észre, a saját, szamárhoz hasonló nagy füleidet nem?
A nyúl reszketett a félelemtől, meg akarta nézni saját füleit, de nem látta.
- Mi van a füleimben- kérdezte
- Mindkét füledbe méreg van kenve. Egy napon a füleid okozzák halálodat, ebben ne is kételkedj!- mondta a teknősbéka.
A nyúl félt korábbi cselekedeteinek következményeitől, szíve megtelt bánattal és várakozással.
Aztán egy napon elment a teknősbékához. Tisztelettel köszöntötte, és nagyon alázatosan így szólt:
- Kérlek, tisztítsd meg méreggel bekent füleimet!
- Dugd be a tó partjáról a füleidet ide a vízbe, és én majd kimosom belőlük a mérget!
A nyúl a tó partjáról két fülét a vízbe dugta. A teknősbéka csak erre várt. Megfogta a nyúl füleit, behúzta a tóba és megölte.

LAST_UPDATED2
 
Ősrégi jövendők - Ladakh tanulsága PDF Nyomtatás E-mail
2013. április 12. péntek, 15:03
Ősrégi jövendők - Ladakh tanulsága


Ladakh a Tibeti-fennsík nyugati szélén, mélyen a Himalája belsejében található. Egyike a Föld legmagasabban fekvő, legszárazabb lakott területeinek. Olyan vad, sivatagi vidék ez, ahol szűkösek az erőforrások és szélsőséges az éghajlat. Nyáron a nap égeti, télen nyolc hónapon át minden kőkeményre fagy. És mégis: egy több mint ezer éve virágzó kultúra otthona.

A takarékosság és az együttműködés hagyományai, valamint a környezetükhöz fűződő meghitt kapcsolat képessé tette az ott élőket arra, hogy ne pusztán túlélők legyenek, hanem boldoguljanak is. Aztán elérkezett a "fejlődés". Lehbe, a fővárosba már beköltözött a környezetszennyezés, a társadalmi megosztottság, az infláció, a munkanélküliség, a türelmetlenség és a kapzsiság. Az évszázadokon át megőrzött ökológiai egyensúlyt és társadalmi harmóniát most a modernizáció veszélye fenyegeti.

Ladakh tanulsága 1 - A nyugati kultúra és a globalizáció "áldásos" hatása a társadalmunkra

Helena Norberg-Hodge, aki az elmúlt tizennyolc év nagy részét Ladakhban töltötte, az Ökológia és Kultúra nemzetközi szervezet megbízásából filmet készített itteni tapasztalatairól. (Filmjét a Magyar Televízió kétszer is bemutatta, ebből mutattunk be részleteket fentebb.)
A dalai láma üzenete a magyaroknak (2006):

- Amikor megérkeztem Ladakhba, még nem volt környezetszennyezés, nem volt bűnözés, az emberek békésen éltek egymás mellett évszázadok óta -- mondja Helena Norberg-Hodge. -- És roppant módon élvezték az életet. Az elmúlt évek során módom volt látni a modern nyugati világ hatását a hagyományos kultúrára. Ily módon lehetőségem van a régi és az új összevetésére, s ez nagyon sok dologra rávilágít. Segít abban, hogy megértsük azokat problémákat, melyekkel mi a nyugati világban küszködünk. Például, hogy miért nem vezetett eredményre a környezetvédelemért folytatott harcunk, és hogy miért zilálódnak szét emberi közösségeink. És ami ennél is fontosabb: irányt mutat arra, hogy miként tudnánk kikeveredni abból a zűrzavaros helyzetből, amelyben jelenleg is vagyunk.
Boldog szegénység
Ladakh az 1800-as évek közepéig független királyság volt, jelenleg az indiai Jammu és Kashmir része. Kultúrája jellegzetesen tibeti, olyannyira, hogy még mindig úgy ismerik, hogy ez a "Kis Tibet". Egyes részeken a lakosság muzulmán, de Ladakh középső részének, azaz a "régi" Ladakhnak uralkodó vallása mégis a tibeti buddhizmus.

Területére nézve Ladakh majdnem akkora, mint Anglia, de lakosainak száma csupán 130 000, többségük tanyákon él vagy falvakban. Mivel az évi csapadékmennyiség kevesebb 10 mm-nél, a lakosság kénytelen a gleccserek olvadó vízét használni, amelyet egy bonyolult csatorna-rendszer segítségével vezetnek a földjeikre, nem ritkán sok mérföld távolságból. Kulturális hagyományaik nem tesznek lehetővé nagy népszaporulatot, és így a föld eltartó-képessége nem kerül veszélybe.
A családok több mint 90 százaléka saját földjén dolgozik -- ez gyakorlatilag 1,5-2 hektárt jelent. Viszonylag sok állatot tartanak. A földet gyakorlatilag nem adják el, és nem is osztják meg. Az egyes generációk szinte változás nélkül öröklik a birtokot.
A falvak 3-4 ezer méterre vannak a tengerszint felett. Ezen a magasságon a termelés szempontjából hasznos évszak rendkívül rövid. Ennek ellenére a helyi búzafajták és az árpa igen bőségesen terem. Emellett a családoknak konyhakertjük is van, és az alacsonyabban fekvő területeken almát és sárgabarackot is tudnak termelni.
Kevés kivételtől eltekintve a közösség minden szükséges dolgot megtermel magának. Házaikat abból az anyagból építik, amit a környezetükben találnak: az alapozáshoz követ használnak, a falakat napon szárított vályogból készítik. Lakásaik tágasak és szépek, és nincs szükségük építészekre: itt mindenki ért a házépítéshez.
Az itt található önállóság a természeti környezettel is magyarázható.
Nyáron a falvak lakosai a magas fekvésű legelőkön tartózkodnak, és őrzik az állatokat. 4500 m magasságban nagyon zordak a körülmények, de az itteni birkák és kecskék jól tudnak alkalmazkodni ehhez a klímához. Mivel a növényzet gyér, az állatokat állandóan új területekre hajtják, nehogy tönkremenjen a legelő.
Szinte időtlen élet ez. A munka szórakozás is egyben. A birkákat megnyírják, a gyapjút hosszú darabokba sodorják, s ebből készítik a hagyományos öltözéket, a goncha-t.
A generációk folyamán a ladakhi emberek megtanulták, hogyan kell felhasználni a természeti adottságokat. Majdnem mindent begyűjtenek, ami vadon nő, és felhasználják valamire -- például takarmánynak, ennivalónak vagy orvosságnak, kerítést csinálnak, vagy kosarat fonnak. Az emberek semmit sem pazarolnak el. Vigyáznak a természetre, és szüntelenül azon gondolkodnak, hogyan fokozhatnák annak erőforrásait.
A természettel való szoros kapcsolatuk az élettapasztalatok mellett nagymértékben a buddhizmus hatását tükrözi. A vallás az élet minden területén megnyilvánul. Majd minden falunak saját kolostora van szinte nincs olyan család, amelynek valamelyik tagja ne lenne szerzetes. Minden háznak megvan a maga saját kis kápolnája. Vidéken számos félgömb alakú Buddha emlékhalmot lehet látni. Ezek képviselik a buddhista filozófia lényegét: a világmindenségben minden kölcsönösen összefügg. A sztúpa tetején egy félhold fogja közre a napot, igy jelképezve az élet egységét. A Nap és a Hold, amelyek egyébként távol vannak egymástól, egyfajta rejtélyes módon mégis egymás mellé kerülnek.

A mezőgazdaság is az együttműködés függvénye. Rendszeresen megosztják a munkát, az állatokat és a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket. A gazdaságok kis mérete is erősíti a közösségi kötelékeket. Biztonságot jelent az embereknek, hiszen mindig számíthatnak egymásra.
A kölcsönös segítség hagyománya különösen a víz szétosztásának módjában követhető nyomon. Évszázadok folyamán a vízzel való kölcsönös gazdálkodás sajátos módszere, amely meghatározza, hogy melyik család mikor használhatja a főcsatorna vizét saját földjének az öntözésére.
A falu állataira csak néhányan vigyáznak egy-egy alkalommal, és felváltva kerül a sor az emberekre.
A ladakhi családok egymást segítő rendszerének van egy formalizáltabb része is, ezt az intézményt "paspun"-nak (magyarul talán komaságnak) nevezzük.
Minden család a háztartások egy csoportjához tartozik, amelyek segítik egymást olyankor, amikor gyerek születik, házasságot kötnek, vagy haláleset történik. Ilyen események alkalmából nagy számban gyűlnek össze a falusiak, akiket el kell látni étellel, itallal.
Ha valaki meghal, akkor a paspun végzi az összes tennivalót: megmossák és ruhába burkolják a tetemet, és gondoskodnak az otthoni halotti szertartásról. Ez a segítség nagy terhet vesz le a család válláról, és érezteti velük, hogy egy náluk nagyobb közösség tagjai. Az emberek nincsenek egyedül a legnagyobb bánat idején sem.
A legtöbb munkát családi közösségben végzik, de nagyobb lélegzetű vállalkozásban -- például az öntözőcsatorna vagy egy-egy fontosabb út újjáépítése -- az egész közösség részt vesz. Az ilyen nagyságrendű közösségekben az emberek tudják, hogy mások segítése az ő érdeküket is szolgálja.
A falu egészére vonatkozó döntéseket egy tanács hozza meg, amelynek a tagjai a családok képviselőiből tevődnek össze: kb. minden tíz család küld egy-egy képviselőt.
Jóllehet Ladakhban a legtöbb fontos döntést a férfiak hozzák, a nők helyzete egészen figyelemreméltóan jó. Az emberek életét befolyásoló szinte minden döntést családi körben hozzák, és itt a nőké a központi szerep.
Az aratásban az egész család részt vesz. Csatlakoznak hozzá a szomszédok és a barátok, a kölcsönösség ősidők óta kipróbált szabályai szerint. Mivel az aratás gyakran szakaszosan történik; több család -- esetleg távolabbi falvakból -- tud együtt dolgozni. Ez az év legkritikusabb időszaka, mert a termést gyorsan be kell takarítani, mielőtt leesik az első hó.
Ladakhban a mezőgazdaság emberi és állati munkaerőre támaszkodik, és házilag készített szerszámokat használnak. A "legfejlettebb" technológiát a rantak képviseli, egy egyszerű vízimalom, ezen őrlik meg a gabonát. Mégis, a tavaszi és őszi fagyok közötti négy hónapban a ladakhi emberek elégséges mennyiségű élelmet tudnak termelni az egész évre.
A legtöbbször még meg is marad egy jelentős mennyiség, amit el lehet cserélni sóra, teára, vagy akár még ékszerekre is. Árpa is van bőven, amiből a helyi sört, a chang-ot készítik.

Amikor vége van az aratásnak, alig múlik el hét valamilyen vigasság nélkül: énekelnek, táncolnak, szól a zene, és az egész közösség részt vesz az ünneplésben. Egy-egy esküvő napokig, akár hetekig is eltart. Ilyenkor még a vallási élet eseményei is ünnepi formát öltenek, különösen az évente rendezett "bonc"-táncok a nagyobb kolostorokban. A táncosok mind szerzetesek. Az előadott táncok a buddhista filozófia egyes tételeinek drámai megjelenítései.
A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló, hogy az élet Ladakhban jóval többet jelent az egyszerű létfenntartásnál. Ez a gazdag kultúra lehetővé teszi nemcsak az anyagi igények kielégítését, de ami ennél sokkal fontosabb, a közösség tagjai számára megadja az együvé tartozás érzését.
Ladakh - egy másik világ
- Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy idealizáljuk a hagyományos kultúrákat -- vélekedik Helena Norberg-Hodge. -- Ladakhban például nagyon magas volt a csecsemőhalandóság, nagyon hideg volt télen, és az élet nem volt olyan kényelmes, mint nekünk ma itt, Nyugaton. De ha a fontos dolgokra figyelünk, azt látjuk, hogy a hagyományos kultúra életképes. Fennmaradt az évszázadok során, fenntartható volt. És az emberek boldogok voltak.
Pusztító fejlődés
Az elmúlt két évtized folyamán Ladakhot egyre több modern hatás érte. Ma már kövezett út köti össze az indiai síkságokkal, amelyen nemcsak anyagi javak érkeznek, hanem a nyugati értelemben vett haladás eszméje is. A fővárosban, Lehben számos fogyasztási cikk kapható, és sok ladakhi ember számára az élet kezd fizikailag kevésbé megterhelő lenni.
A modernizálás azonban aláássa a hagyományos kultúra alapjait, és azt a jól ismert helyzetet látjuk kialakulni, hogy ezzel párhuzamosan egyre súlyosabbá válnak a környezeti és társadalmi problémák.
Leh rohamosan fejlődik, és az uj gazdasági rend arra ösztökéli az embereket, hogy egyre nagyobb számban hagyják el a falvakat fizetett állás reményében. "Lakótelepek" jelennek meg a sivatagban, amelyek nélkülözik a körülöttük található természeti erőforrásokat. Itt nincs természetes folyóvíz, és minden szükséges dolgot a kormány teherautói szállítanak a lakosok számára.

Leh fizikai környezete is pusztul már évek óta. Az oxigénszegény levegőt a fővárosba naponta özönlő teherautók és buszok dízelmotorja szennyezi. Az utcákon szemétkupacok tömegei jelennek meg, nem beszélve a városon kívül lévő szeméttelepről.
A hagyományos falu nem ismeri a szemetet -- ott minden a földből származik, és oda is tér vissza. Még az emberi ürüléket is komposztálják és trágyának használják a földeken. Lehben gyakorlatilag nincsenek közművek. A néhány létező és egyébként is rosszul megépített csatorna túlterheli a felszíni vízfolyásokat. Az ülepítő tartályok többnyire eresztenek, és ez jelenti a szennyezés másik fő forrását.
A városon átfolyó és a környéken található folyóvizek nem alkalmasak többé emberi fogyasztásra.

Egyre nagyobb gondot jelentenek a víz által okozott betegségek, például a májgyulladás, mely a hagyományos keretek között élő falusi emberek között gyakorlatilag ismeretlen. A múltban Leh az önfenntartó gazdaság központja volt. A legfontosabb szükségleteket viszonylag közeli területekről lehetett kielégíteni. Ma viszont Leh lakosai egyre inkább külső forrásokra támaszkodnak az ellátásban, és nemcsak a luxustermékek és fogyasztási cikkek terén, hanem az alapvető szükségletekben is, mint az élelem, a ruházat és az energia.
A fejlődés Ladakhban - hasonlóan a világ egyéb területeihez - tervszerű változtatás. És mi lett az eredménye? A helyi gazdasági élet leépítése, az önfenntartó rendszer megsemmisítése. E folyamat legfőbb áldozata a kisparaszt, akinek az egész megélhetése veszélybe került.
A nagymértékű támogatás eredményeképpen a Himalája másik oldaláról teherautóval idehozott gabona Ladakhban olcsóbb, mint amit a helyiek árulnak. Ez úgy tűnik, megöli a helyi mezőgazdaságot. Semmi sem ösztönzi a gazdákat a termelés folytatására.
Rövid távon az olcsón importált élelem valóságos jótéteménynek tűnhet. De ennek az az eredménye, hogy a ladakhi emberek egyre inkább a világgazdaságtól függnek, és ki vannak szolgáltatva egy olyan piac törvényeinek, melyre vajmi kevés befolyásuk van.
A hagyományos gazdaságban egy kiló árpa: az egy kiló árpa. A termés évente nagyjából ugyanaz, így a család megélhetése biztosított. Az emberek tudják, hogy el tudják látni magukat. A pénzgazdálkodás körülményei között azonban Leh helyzete nagyon megváltozott. Előfordulhat, hogy egyik évben egy kiló árpa három rúpia, a következő évben viszont hat. Továbbá az importált áruk minősége nem mindig megbízható.
Az év kétharmadában a Ladakhot Indiától elválasztó hágók átjárhatatlanok a nagy hó miatt. A nyaranta felhalmozott készletek a tél végére rendszerint kimerülnek. Jegyre adják az alapvető élelmiszereket és a fűtőolajat, melyet széles körben főzésre használnak. A hiánycikk mindig feszültséget okoz. Ráadásul a bürokratikus elosztási rendszer hozzájárul egyfajta kisebbségi érzéshez és az elégedetlenség fokozódásához.
A hagyományos társadalomban az emberek saját sorsukat irányították. Ma viszont azt látjuk, hogy egyre több döntés, még a falvak mindennapi életét befolyásoló döntés is, a lakóhelytől távol, kormányhivatalokban születik.
Mivel a gazdasági élet központja a fővárosba helyeződött, a családok egyre jobban összezsugorodnak. Ezekben a házakban már nincs hely a nagyszülőknek, sem fizikailag, sem érzelmileg.
Az együttműködés hagyományos elve az új pénzgazdasági rendszerben elvesztette jelentőségét, és gyorsan a feledés homályába merül. Még a falvakban is kezd megszűnni a kalákamunka intézménye. A kölcsönös segítség helyét az egyéni érdek váltja fel, amelynek az alapja a pénz.
A vidék természetes állapotát ma nagyban kezdi veszélyeztetni az, amit úgy hívnak, hogy "modern" mezőgazdasági módszerek, amelyek egyre terjednek, a nyugati stílusú fejlesztési csomagterv eredményeképpen. A Ladakhban alkalmazott rovarölő szerek több mint kétharmadát Nyugaton már vagy betiltották vagy szigorúan korlátozták.
Paradox helyzet, de a modernizáció folyamata elveszi az időt a ladakhiaktól. A fejlődés felgyorsítja az élet ritmusát. A tempót egyre inkább a technológia kezdi diktálni. Egy távoli faluból való férfi mondta: "Egyszerűen nem értem. A nővérem a fővárosban lakik, és megvan mindene, amivel időt lehet megtakarítani. Van modern konyhája, háztartási gépei, telefonja, van egy dzsipjük. És mégis, amikor meglátogatom őket, alig van ideje arra, hogy beszélgessünk."
A hagyományos társadalom pusztulásával egyidejűleg újfajta megosztottság alakul ki. Évről évre erősödik a bűnözés és az erőszak. Ezzel párhuzamosan az etnikai feszültség is.
A muzulmánok s a buddhisták közti viszony öt-hat évvel ezelőtt kezdett megromlani, s jelenleg nagyon feszült a helyzet, sőt kifejezetten rossz.
A nők helyzete is sokat romlott. Manapság az a jellemző, hogy a férfi reggel elmegy dolgozni a városba egész napra, otthon hagyja a feleségét, aki így kimarad az új gazdasági életből.
Manapság a családokat nem abból a szempontból ítélik meg, hogy mennyire képesek eltartani magukat saját erőforrásaikból, hanem hogy milyen az ún. vásárlóerejük, azaz mennyi pénzük van. Egyre nő a különbség a gazdagok és a szegények között, és a történelem során először fordult elő, hogy vannak, akiknek nincs hol lakniuk. Miért van az, hogy ezek az emberek hagyják életüket ilyen módon tönkremenni? Helena Morberg-Hodge úgy véli, hogy ezt a modernizálásra való törekvés pszichológiai vágya motiválja. Az elmúlt nyolc év során sorra bombázták az itt élőket e szörnyen egysíkú nyugati eszményképekkel, és hirtelen az ő kultúrájuk elmaradottnak, primitívnek és szegényesnek tetszett.
Nyaranta a turisták szállják meg Leht. Otthon ezek a turisták bizonyára nem különösebben jómódúak, de itt mesésen gazdagoknak látszanak, hiszen többet költenek egyetlen napon, mint esetleg egy átlagos helyi lakos egy év alatt. És úgy tűnik, hogy nem is kell megdolgozniuk ezért a sok pénzért. Azt a benyomást keltik, hogy az élet a modern világban tiszta, könnyű és gondtalan. Egyes turisták alig tekintik a ladakhi embereket többnek egyszerű tárgyi tétezőknél. Mindez aztán roppant módon megtépázza az emberek önbecsülését.
A filmek, és újabban a televízió, egyre inkább kialakítja az emberekben azt a meggyőződést, hogy "legjobb Nyugaton", mert azt mutatja, hogy ott minden mesés, az emberek luxuskörülmények között élnek, rengeteg a szabad idejük, és mindenféle gépeik vannak, amelyek megkímélik az embert a munkától. Ezen túl a nemek szerepét sarkítva mutatják be: a nőknek általában passzív szerep jut, és csak szépségükkel vannak elfoglalva, míg a férfiak agresszívak, és imádják az erőszakot. Ezek a sztereotip elképzelések jelennek meg az új játékboltokban is. A legnépszerűbb játékok a szőke Barbie-babák és a lövöldöző Rambó-figurák.
A fiatalok, különösképpen a férfiak, nagyon hatása alá kerülnek ennek a befolyásnak, és egyre inkább elutasítják saját kultúrájuk értékeit. A fejlődés közvetlen következményeképpen a ladakhi emberek kezdik elveszíteni régi önbizalmukat és önbecsülésüket. Abbeli igyekezetükben, hogy megfeleljenek a nyugati kultúra eszményképeinek, elidegenítik magukat családjuktól és közösségűktől, és egyre bizonytalanabbá kezdenek válni.
Hosszú távon az ország kultúrája és gazdasága elleni legnagyobb veszély az oktatás terén jelentkezik. Általában a közoktatásra úgy tekintünk, minta fejlődés fontos tényezőjére. De ami ma Ladakhban történik, megkérdőjelezi azt, amit általában oktatáson szoktunk érteni.
A hagyományos kultúrákban a gyerekek tapasztalatból okulnak. Megtanulják, hogyan kell ennivalót termelni, házat építeni, vagy ruhát készíteni. És megismerkednek azokkal az értékekkel, amelyek a ladakhi kultúrát életben tartották évszázadok során. Ezzel ellentétben az ún. modern oktatás legjobb esetben speciális munkára készíti fel a gyerekeket, ahol a munkahely a városközpontban van. A baj csak az, hogy kevés a munkahely. Egyre inkább azt látjuk, hogy az oktatás nem tesz mást, mint munkanélkülieket képez.
A mai ladakhi iskolában a gyerekek semmit sem tanulnak saját kultúrájukról, vagy a helyi lehetőségekről, erőforrásokról. Helyette nyugati mintára készített ipari tanterv alapján oktatják őket, és ráadásul idegen nyelven. Nyolc évig urdu nyelven tanulnak, majd minden átmenet nélkül angolra kell váltaniuk. A tankönyvek pedig a nyugati típusú fejlődést dicsőítik. A kétéves angol kurzus végén következik a vizsga, amelytől a további tanulmányok függnek. És a tanulók bizony itt rendre megbuknak, százával. Évente 90-95 százalékuk fennakad a rostán. Vissza már nem mehetnek, hogy folytassák a hagyományos életformát, a földművelést. Már régen eltávolodtak ettől. A modern világ pedig nem fogadja be őket. Immár egyikhez sem tartoznak. Elveszett emberek.
Ladakh tanulsága
Úgy általánosságban azt mondjuk, hogy a fejlődés mélyen felkavarta a viszonyokat. Kétségtelen, hogy a modernizáció rövid távon hozott anyagi hasznot, de ezzel együtt szétbontja azt a gazdag viszonyrendszert, amely Ladakhot összetartotta az évszázadok alatt. Szennyezi a környezetet, szétzülleszti a közösséget, és pusztítja az egyéniségtudatot.
Az iparosodott világban lezajlott változásokat régóta érezzük, mert ezek az Ipari Forradalom idejéig nyúlnak vissza, vagy még korábbra. Emiatt nagyon nehéz megállapítani az összefüggést a jelenkor problémái és az eredeti okok között. Ladakhban a változások olyan gyorsan mentek végbe, hogy az okozati összefüggések sokkal világosabbak. Így történhet meg az, hogy Ladakh saját sorsunk szempontjából is tanulságul szolgálhat.
-- Úgy vélem, hogy Ladakh legfontosabb tanulsága az, hogy az emberek kötődésre vágynak -- mondja HelenaNorberg-Hodge. -- Kötődnek a helyhez, ahol laknak, kötődnek a földhöz a talpuk alatt, és arra is vágynak, hogy egy közösség része legyenek, ahol számítanak rájuk és számíthatnak másokra.
A régi kultúrában ezeket a kapcsolatokat a mindennapi élet kis méretei tették lehetővé. A politikai és gazdasági egységek elég kicsik ahhoz, hogy az emberek közvetlenül láthassák cselekedeteik hatását a környező világra. Még ennél is többet jelent az, hogy képesek részt venni olyan döntésekben, amelyek közvetlenül hatással vannak az életük alakulására. A hagyományos falusi életformában az egyén része egy bonyolult hálózatnak, amely magában foglalja a családot, a nagy családot, a szomszédságot, a paspunt, az egész falut, akik mind számba vehetők lehetséges segítség szempontjából. Ez jelenti az emberi dimenziót.
Amilyen mértékben felgyorsul az élet, úgy gyengülnek a közösség belső kapcsolatrendszerei, és nő a verseny. Az iparosodott világban ez a tempó ma már olyan gyors, hogy városainkban és egyre terjeszkedő külvárosainkban az egyénnek láthatóan nincs semmiféle hatása arra, hogyan alakul a közösség sorsa általában. Mégis, az élet egyre gyorsabb tempót diktál.
És Ladakhban a farmer nem tud versenyezni a Himalája túloldaláról behozott és államilag támogatott olcsó gabonával, mint ahogyan a kiskereskedő sem veheti fel a versenyt a tömeggyártásban előállított termékekkel.
Van egy dolog, ami igen figyelemreméltó a ladakhi emberek viselkedésében: bármit tesznek is, mindig alaposan mérlegelik annak következményeit, azt, hogy milyen hatással lesz a következő generációkra, gyermekeikre és unokáikra. "Mit fog hozzá szólni a mi kis drága tatunk, a mi kis drága gyerekünk" -- mondogatják.
Ladakhban a hangsúly azon van, hogy minden mindennel összefügg, beleértve a mindennapi élet összefüggéseit is. Az a lényeg, hogy mindannyian tagjai vagyunk egy bonyolult függőségi viszonyrendszernek.
A nyugati ember a világot a modern természettudomány szempontjából nézi. Ez a szempont ma már minden egyéb viszonyítási alapot háttérbe szorított.
Az emberek specialisták akarnak lenni, szakemberek valamilyen területen. Ezen a területen agyuk jól működik, tele világos ismeretekkel. De agyuk egyéb részeiben teljes sötétség honol.
Kétségtelen, hogy a tudomány igen sok tiszteletreméltó eredményt hozott az emberiség számára, de az egysíkú közgazdasági szemlélet és a technológiai kölcsönhatása jó néhány előre nem látható súlyos bajt eredményezett, mind a környezetben, mind a társadalomban.
Ha tanulhatunk valamit Ladakhtól az az, hogy vissza kellene térnünk egy olyan életformához, amely közelebb van a természethez, és jobban támaszkodik az emberi közösségre. Nem arról van szó, hogy úgy kellene élnünk, ahogy a ladakhiak éltek, de törekednünk kellene arra, hogy új alapokra helyezzük viszonyunkat embertársainkkal és a természeti környezettel.
(H. L. - Ökotáj)


További részletek: http://kuruc.info/r/6/70831/#ixzz2QG2oKV6q
LAST_UPDATED2
 
Rózsa Péter, a gazda PDF Nyomtatás E-mail
2014. szeptember 26. péntek, 13:14

arozsapeterinterju.jpg

http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/4892-szinte-a-semmibol-epitette-fel-az-orszag-legnagyobb-biogazdasagat

LAST_UPDATED2
 
Befogad és kitaszít a világ PDF Nyomtatás E-mail
2014. május 24. szombat, 16:45

villon

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 2.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke

Kaláka - Villon: ELLENTÉTEK

Am          \     F          Em

Szomjan halok a forrás vize mellett;

Em  -  G    G= F/A- F/A   Am - A9=Am A4=Am=A9=Am

Tűzben égek és mégis vacogok;

Parazsas kályhánál vad láz diderget;

Hazám földjén is száműzött vagyok;

Csupasz féreg, díszes talárt kapok;

Hitetlen várok, sírva nevetek;

Az bíztat, ami tegnap tönkretett;

Víg dáridó bennem a bosszúság;

C-F    F         Dm - C      Bb  -  C

Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;

G    F/A    Dm -  C       Dm

Befogad és kitaszít a világ.

C-F F Dm-C Bb-C  G F/A Dm-C Dm

Nem biztos csak a kétes a szememnek

S ami világos, mint a nap: titok;

Hiszek a véletlennek, hirtelennek,

S gyanúm az igaz körül sompolyog;

Mindig nyerek és vesztes maradok;

Fektemben is fölbukás fenyeget;

Van pénzem, s egy vasat se keresek,

És reggel köszönök jó éjszakát;

Várom, senkitől, örökségemet;

Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,

Kínnal mégis csak olyat hajszolok;

Csalánnal a szeretet szava ver meg,

S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;

Barátom, aki elhiteti, hogy

Hattyúk csapata a varjú-sereg;

Igazság és hazugság egyre-megy,

És elhiszem, hogy segít, aki árt;

Mindent megőrzök s mindent feledek:

Befogad és kitaszít a világ.

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:

Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.

Lázongva vallok törvényt és szabályt.

S most mi jön? Várom a pályabéremet,

C-F F Dm-C Bb-C  G F/A Dm-C Dm

C-F F Dm-C Bb-C

G    F/A    Dm -  C       Dm

Mert befogad és kitaszít a világ.

*

 

Minden nap

próbálkoznak a rákos sejtek

túlburjánozni, az életünkre törni.

Minden nap

ki kell seprűzni lelkünkből a gonoszt,

hogy például ne dédelgessük kis önbecsapásainkat,

mert lavinaként nagy ordas élethazugságokként maga alá temet

 

*

Létbiztonság és harmónia

Síklaky István

eme nagyszerű könyvével - és élete példájával –

arra ösztönöz,

hogy ne legyünk

sorsunkba fatalistán beletörődő pesszimisták,

mert az emberiségnek

nem kell elkerülhetetlenül pénzrabszolgaságban élnie.

De óv a könnyelmű optimizmustól is,

amely szerint elég türelmesen várni,

hiszen a végén úgyis minden jóra fordul.

Nem fog magától megszűnni a kamatszolgaság.

Szinte biztos,

hogy a pénzuralmi rendszer kialakítóit és haszonélvezőit

csak kemény és szívós ellenállással lehet

előjogaik feladására kényszeríteni.

Síklaky a bénító pesszimizmus

és a lefegyverző optimizmus helyett azt ajánlja,

hogy aktívak legyünk, s vegyük saját kezünkbe a sorsunkat.

E könyvével ránk bízta a cselekvés

sok tudással, bölcsességgel és bátorsággal elkészített –

programját.

Mindannyiunk feladata, hogy megvalósítsuk.

Jutalmunk a létbiztonság és a harmónia lesz (...)


http://www.scribd.com/doc/138724690/

Siklaky-Istvan-főműve-Letbiztonsag-es-harmonia

 

*

Repülj hajóm,

rajtad a holnap hőse...

Jószerencse kell, semmi más?

Persze, ha tudod, merre mennél…

Felhúztuk a vitorlát, de szélcsend van.

De még mindig jobb,

mintha pusztító vihar jönne.

Az hosszabb távon bosszulja meg magát,

ha a jó szélben elbízzuk magunkat -

és neadjisten azt hisszük,

hogy bérletünk van a szerencséhez.

 

*

Halállista

A medve halállistát készít. Odajön a róka:

- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

- Igen.

- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?

- De.

Hazamegy a róka,

nagy sírás-rívás közepette elbúcsúzik a családtól,

majd visszamegy.

A medve széttépi és megeszi.

Jön a farkas:

- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

- Igen.

- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?

- De.

Hazamegy a farkas,

nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól,

majd visszamegy.

A medve széttépi és megeszi.

Jön a nyuszika:

- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

- Igen.

- Nem lehetne kihúzni?

- De.

 

*

Ratkó József: Mégiscsak ők

 

Illyés Gyulának

 

Mégiscsak ők tartják a földet,
drága halottaink.
Csont törik, izom kékül, foszlik
rajtuk a hús, az ing.

Szép szemük behorpad, pedig
vannak már annyian,
mint az égen a csillag, annyi
szülém, lányom, fiam.

Közöttük küszködik, feszül
elsőhalott anyám.
Tapossuk ágyékát, gerincét,
járunk a derekán.

Ház épül rájuk; tartanak
falat, falut, hazát.
S jövőnk ha van, ők cipelik
még ezer éven át.

Mert mindent elbírnak, hiszen
mi vagyunk a teher.
Vagyunk mi oly gyöngék, árvák -
minket is vinni kell.

Halandó - egyrangú velük
csak az lehet, aki
oly kemény, legalább 
magát meg tudja tartani.

 

*

IMA

 

Add Uram,

hogy belenyugodjak

a megváltoztathatatlanba,

add Uram,

hogy megtegyem azt, ami rajtam múlik,

s adj elég bölcsességet,

hogy e két esetet mindig, újból és újból

meg tudjam különböztetni egymástól...

 

*

„Válasz egy katolikus fiatal lánynak”

 

„Igen, Húgocskám.

Amikor bement egy mezítlábas, rongyos ruhájú

galíciai zsidó egy magyar faluba egy hordó pálinkával.

És egy pár év alatt hozzája szakadt

a magyar paraszt munkájának minden eredménye,

földje, háza, tehenei,

hozzászakadt az ősi nemesi kúria s a gazdag kalászú földek.

És míg a koldusbotra jutott magyaroknak ezrei mentek Amerikába

vak tántorgással idegen kenyeret keresni, a

z ő fia mint főrendiházi tag, széles feszengéssel ült a vagyonba,

a hatalomba, az élet minden jóságába,

ez Szeretet volt, ez tiszta, keresztény levegő volt.

Olyan tiszta levegő,

hogy éhes, ápolatlan magyar gyermekek ezrei fulladtak bele.

Mikor a germán középszerűség

Egyházban, hadseregben, egyetemeinken, hivatalainkban

dús cirógatások közt jut vagyonhoz, hatalomhoz, dicsőséghez

és a magyar zseni üldözve, megtagadva,

a kenyér minden lehetőségétől elzárva pusztul sírjába,

ez megint Szeretet,

már majdnem erotika, ez megint tisztaság és keresztény ájeres luft.

De amikor én

mintegy belém testesedve

érzem nyolcmillió magyar árvaságát,

kitagadottságát, irtózatos szenvedéseit

és felüvöltök, mint Cyrus király ama néma fia

– Ne bántsd a magyart! –, az Gyűlölet.

Ha az idegen hódít, kiszakít, megrabol, megsemmisít,

az szeretet, az copyright és patentos kereszténység.

De ha én

az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt,

a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság

védelmére mozdulok,

az Gyűlölet.”

 

Szabó Dezső

 

*

BIZTATÓ

 

A sztoikusok nyomán

amennyire elborzasztó,

éppannyira vigasztaló is  azt elgondolni,

hogy mások akár meg is ölhetnek,

de ártani nem tudnak!

Hogy a legtöbbet én árthatom magamnak!

De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet,

nem?

 

*

DIÁKSZLENG

 

"... minden szó, minden mondat, minden költészet mögött

a slang a rendhagyó csíráztató erő,

a beszédben a szabadság élő bizonyítéka,

s bizonyítéka az örök tiltakozásnak és

az örök termékenységnek ... 

A slang az a kerülőút,

amelyen az átlagos ember

igyekszik megmenekülni a rossz irodalmiságtól,

hogy magát korlátlanul kifejezze ..."

Whitman

 

Szójegyzék

http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/ronaky/re_szot.htm

 

*

Atyáskodás pro és kontra

 

Miért ártana az ember magának?

Miért lennék én a magam ellensége?

Netán tudatlanságból mint egy kisgyerek,

aki a tűzzel vagy a sínek között játszik?

Ezért van gondviselője, aki óvja, oktatja és neveli,

akár paternalista erőszakkal is megvédi őt magától!

De ha felnő az ember, megérik,

akkor nem ő tudja a legjobban, mi az ő java?

És ezt ne az állam vagy a papja mondja meg…

Lehet gyereksorban tartani felnőtteket:

Sztálin és Rákosi apánk tudja csak igazán,

hogy mire is van valójában nekünk szükségünk?!

Az eszmét megtestesítő

mindenható Pártban, Vezérében

a hívők előbb-utóbb csalódnak,

a műmosolyok mögött lelepleződik a gonosz mostoha?

De…

Midász király nem volt elég felnőtt,

amikor azt kívánta,

hogy minden változzék arannyá a kezében…!?

Meg is bánta, mint a kutya, aki hatot kölykezett…

 

*

Czóbel Minka

Száz szál gyertyát !

 

Nóta. Zeneszerző: Fráter Lóránd

 

„Esik eső sűrű cseppje, sötét felhők alatt,
Szomorúan verdesi a ragyás csárda falat.
Tört ablakon süvít a szél, benn egy csonka lámpa,
Meg–meg inog hosszú drótján, füstös már a lángja.

Vendég ide, hogy is jönne, ily cudar időbe'
A vén csaplárné is alszik, ott a kármentőbe'.
Hej! mert olyan jómadarak, most már nem is járnak,
Mind elpusztult, régen vége a betyárvilágnak.

Ámde mégis ajtó nyílik, , lassan belép rajta
Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta,
A csaplárné meg nagyot néz, hogy még egyszer hallja:

Száz szál gyertyát, száz icce bort, ide az asztalra!


A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja,
Kocsmárosné! Száz szál gyertyát,
Száz icce bort, ide az asztalra!”

http://www.youtube.com/watch?v=affumh3TaOQ

 

*

 

A Rózsa Sándor legenda

Rózsa Sándor felbukkanásával

nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó.

Valódi igazságosztó volt –

nemcsak a nép, de a többi haramia között is.

A korabeli források szerint csakis a gazdagoktól vett el,

másokkal bőkezűen bánt:

elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással.

A zsákmányt

mindig egyenlően

porciózta ki zsiványcimborái között,

magának sosem hagyva többet, mint másnak.

Mi több:

barátai családját is felkarolta, ha bajba jutottak.

Rózsa eredeti mestersége szerint pásztor volt –

és lám, később, betyárként sem lett hűtlen szakmájához:

komoly karriert futott be mint „a nép pásztora”.


Alakját idealizálták védencei,

mi több:

emberfeletti képességek birtokosaként tartották számon.

Egyes történetek szerint

mérhetetlen varázsereje volt,

amellyel boszorkányok ajándékozták meg.

Ez a fajta bálványisztikus tisztelet

nem ritka más népek betyármitológiájában sem:

elég csak az angol folklór népszerű haramiájára,

Robin Hoodra gondolnunk.

Ha hihetünk a szájhagyománynak,

Rózsa Sándoron nem fogott a golyó sem,

mert burokban jött világra.

Mára elmondhatjuk,

hogy az idő szintúgy nem hagyott nyomot rajta.

Karizmatikus alakja

rendre fölbukkant az évszázadok során

irodalmi alkotásokban, ponyvafüzetekben, népszínművekben,

nótaslágereket ihletett –

de a Rózsa-legendárium visszaköszön

csárdák, utcák és közterek neveiben is.

A pandúrokat leleményesen kicselező betyárkirályt

televíziós műsorokban is megörökítették.

(…)

 

*

Köszönéseink 

Szellemiség és lelkület

 

Adjon az Isten - Jó napot!

- köszön az érkező.

A gazda,

tudván, hogy a házában van egy nagyobb "ÚR" is,

válaszolja: hogy Fogadja Isten!

Eredeti magyar köszöntés vidéken:

ADJON ISTEN - JÓ NAPOT !

erre a válasz: FOGADJA ISTEN!

A magyar szereti kitenni a határozott névelőt,

ezért helyesebb, ha így mondjuk, napszaknak megfelelően:

ADJON AZ ISTEN –

JÓ REGGELT, JÓ NAPOT, JÓ ESTÉT, JÓ ÉJSZAKÁT!

erre a válasz: FOGADJA ISTEN!

Ezt a köszöntést, a múlt század közepéig használták. 

A háborús években,

a "LEVENTE" mozgalom

ezt az ősrégi köszöntést átformálta,

(nagy valószínűséggel TRIANON -i határvesztésre utalva

a következőképpen:

ADJON - AZ - ISTEN !

erre a válasz:SZEBB JÖVŐT!

A köznapi életben falun,

előfordult, hogy a kalapot megbökve,

csak annyit mondott valaki, 

ADJON ISTEN ! kiejtve: AGGYONISTEN !

vagy AGGYISTEN !

erre szintén FOGADJ' ISTEN!

- kiejtve: FOGAGGYISTEN !

1945 után,

amikor a párt-buzik lesték a saroktól,

hogy ki, s melyik pedagógus jár templomba,

akkor az emberek szóhasználatában

kezdett kikopni a köszöntésnek "ISTEN' -hez kötődő része,

s maradt a JÓ NAPOT ! –

de mert így rövidnek és illetlennek bizonyult,

kiegészítették: JÓ NAPOT KÍVÁNOK!

erre a felelet sete-sután ugyanez megismételve:

JÓ NAPOT KÍVÁNOK!

De,

mert ez hosszúnak bizonyult,

sokszor csak ennyit mondanak ma,

nem egyszer úgy tűnik, foghegyről odavetve:

JÓ NAPOT!

ugyanígy a válasz  foghegyről: JÓ NAPOT!

Összefoglalva, 

ADJON  (AZ)  ISTEN - JÓ NAPOT –

amire a válasz FOGADJA  - ISTEN 

köszöntés, ősi magyar köszöntés. 

Erre utal a közmondás: 

"Amilyen az ADJON-ISTEN. Olyan a FOGADJ-ISTEN"

 

*

Megismerni a kárásztelki menyecskét,
Mer úgy köszön: Adjon Isten jó estét!
/:Én meg csak úgy betyárosan fogadom,
Adjon Isten teneked is galambom!:/

Nincs édesebb a létai dinnyénél,
Nincs kényesebb a kárásztelki legénynél,
/:Háromnak van hat krajcár a zsebébe,
Úgy megyen a csaplárosné elébe.:/

Feljött már az esthajnali csillag,
Az én rózsám hazafelé ballag.
/:Eresszen ki édesanyám, sej hozzája,
Gyenge a szívem, majd meghasad utána.:/

Jaj, de szépen ragyognak a csillagok,
Sötét van, én mégis az utcán járok,
/:Takarj este, sej fekete takaróval,
Meg ne lássanak a babám karjában.:/

***

Pántlikás kalapom fujdogálja a szél,
Ha meguntál galambom, szabad másat szeressél,
Amíg ingem szerettél, cúgos cipőt viseltél,
De mióta nem szeretsz, mezitláb is elmehetsz.

Van széna, van szalma, van a szénatartóba,
Megölelem a rózsám, künn a pitvarajtóba.
Megölelem a rózsám, künn a pitvarajtóba.

 

*

Zsebpénz

 

Ha gyerekként bánnak veled,

akkor akár mindörökre az is maradsz.

Hogyan lehet egyáltalán kiskorúból nagykorú?

Ha soha nem kap zsebpénzt,

amit szabadon költhet el - akár hülyeségekre is,

ha nem tanulhat a saját kárán is,

ha nem kapja meg a tévedés jogát,

akkor csak infantilis óriáscsecsemő lesz.

 

*

Romhányi József: Sírfeliratok

Zebra:
Egy tévedés áldozata vagyok. 
Az elefánt átkelt rajtam gyalog. 

Seregély:
Elhunytam, mert az idén 
sörét nôtt a venyigén. 
Szüretkor a puskák 
rám szórták a mustját. 

Hangya:
Kinek járandója csak egy apró morzsa, 
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa. 

Nerc:
Hogy lenyúztak, ó, én árva, 
elvittek az operába! 
Lógott ott még hód, nyest, menyét. 
O, hogy utálom a zenét! 

Gödény:
Ha volna sírkövem, megtudnád belôle, 
azért nincs, mert azt is elittam elôre. 

Egy sáska a hadból:
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska? 
...Várnom kell az esti névsorolvasásra. 

Vakondok:
Feltemettek. Az se tudom, kicsodák. 
Most felülrôl szagolom az ibolyát. 


Cerkóf:
Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen. 
Tévedtem. 

Hülye tyúk:
Csábos voltam csitri jérce koromtól. 
Az érckakas rám ugrott a toronyból. 

Galamb:
Dörgedelmes intelmembôl tanulj, hogyha tudsz: 
Az ágyúcsô égnek mered, mégsem galambdúc. 

Lajhár:
Lustább voltam én, mint mások. 
Pihengettem. De ez már sok!

 

*

J

Jó hír lap

Egy zsidó ül a padon és újságot olvas.

Meglátja egy barátja, és elképed:

- Te Samu, hát ez egy keresztény újság!

Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod?

- Nézd, Móric, a zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak:

antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok.

A keresztény újságban meg egyéb sincsen,

mint hogy a zsidóké minden pénz,

a zsidóké minden bank,

a zsidók irányítják az országot.

Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni,

amiben csupa jó hír van?

 

*

A pletyka

 

A fecsegés, a pletykálkodás nem léhaság.

Nem a férfiak idegeit nyomorító női lelemény.

A fecsegés és a pletykálkodás

olyan evolúciós vívmány,

ami stabilizálja a társadalmakat.

Minden férfi,

aki rossz szemmel néz akár csak egy nőt is

fecsegés vagy pletykálkodás közben,

megakadályozza ezzel a nő evolúciós kötelességének teljesítését,

és a társadalom stabilitását ássa alá.

Ne szidjuk tehát a fecsegést, hanem tanuljuk el!”

Csermely Péter

 

*

Hallgatni

Hallgatni arany

A hallgatás olykor beleegyezés

Vétkesek között cinkos, aki néma

A kínvallatáskor nem köpni, hallgatni dicsőség

A nő csak arról tud hallgatni, amit nem tud (Seneca)

 

*

Hallgat

Meghallgat

Kihallgat

Rá hallgat

Elhallgat

Visszahallgat

Hallgatáspénz

Ide hallgass!

 

*

Surprised

Rossz lelkiismeret

 

Egy férfi és egy nő szerelmeskedik az ágyban,

amikor meghallják, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.
- Ó, gyorsan tűnj el, ez biztosan a férjem! - suttogja a nő.
A férfi felugrik, felkapja a ruháit és már indulna az ablak felé,

amikor megáll és így szól:
- Hé, álljon meg a menet! ÉN vagyok a férjed!

 

*

Adjon Isten minden jót

- Muzsikás Együttes

https://www.youtube.com/watch?v=bOntZWqFcwM

 

*

Szó-

család

Jatt

Hálapénz

Borravaló 

Kenőpénz

Csúszópénz

Korrumpálás

Vesztegetés

Lekenyerezés

Paraszolvencia 

 

*

J

Pártnap

Nyílt pártnapot hirdet

a kerületi pártszervezet

"A nép és a párt egysége" címmel.

Senki nem jön le a pártnapra.

Következő héten a pártházban

"A szerelem három formája" címmel

hirdetnek előadást.

Teltház van.

Az előadó elkezd beszélni:

- A szerelem három formája ismeretes.

Az első a patologikus szerelem,

ez csúnya dolog,

nem is fogunk róla többet beszélni.

A második a normál szerelem,

erre sem fecséreljük az időt,

hiszen Önök mind tökéletesen tudják,

hogy mi a normális szerelem.

Van azonban a szerelemnek

egy harmadik formája is:

amit a nép érez a párt iránt.

Most bővebben szólnék erről.

 

*

Átokdalok

Népdal csokor

 

Nem kívánok én egyebet,
Fújjon a szél, mikor gyűjtél!
Fújja széjjel a rendedet!
Mér­csaltad meg a szívemet?

Nem kívánok egyéb átkot, 
Egyél meg egy mázsa mákot.
Addig élj, míg megeszed!

Nem átkozlak, nem szokásom,
Verjen meg sok sóhajtásom.

Rózsám, amely rózsát adtál,
El sem hervadt, már elhagytál.
Úgy hervadj el, mint a rózsa,
Eszedbe se jussak soha!

Rózsám voltál, de már nem vagy,
Akié vagy, avval hervadj.
Hervadj, mint a rózalevél,
Melyet elhord az őszi szél!

Mindekinek azt ajánlom,
Szerelmnél jobba az álom.
Mer­ az álom nyugodalom, 
A szerelem szívfájdalom.

***

Alacsony a rózsám háza,
Kilátszik a gerendája.
Hadd el, rózsám, ne hajts rája,
Ketten vágunk nádat rája

Lábam alatt ropog a nád,
Tagadd meg értem az anyád.
Olyan igaz leszek hozzád,
Igazabb, mint édesanyád.

***

Szék városán van egy csorgó
Ott a legény napraforgó.
Kétszer esküszik napjába­,
Mást szeret minden órába­.

Ne lépj jégre, mert elesel,
Ne szeress, mert boldog leszel.
Ne szeressél kettőt-hármat,
Mer­ az egy is elég bánat.

Szerettelek, kedveltelek,
Amíg meg nem ismetelek.
Mióta megismertelek,
Jaj, de könnyen felejtelek.

Szerettelek sok ideig,
Szeredától csütörtökig.
Úgye, babám, sok szép idő?
Száradjon beléd a tüdő!

 

LAST_UPDATED2
 
A szeretet jogosítvány az őszinteséghez PDF Nyomtatás E-mail
2014. május 25. vasárnap, 16:41

image75

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása


ABCD


NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 3.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke


József Attila

GYERMEKKÉ TETTÉL

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. május

 

*


A szeretet,

ami jogosít és kötelez


Akit szeretsz,

nemesíted, szépíted,

segítesz neki méltóvá válni önmagához.

Így vagy a gyerekeddel,

de így kell, hogy legyen a pároddal is.

Ha szereted,

az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki,

hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!"

Ha szereted,

tudod, hogy csak kívül gyenge,

belül mégis erős, és csak kívül gyáva - belül bátor.

Te vagy az egyedüli,

aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él,

mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez.

Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.

Lehet, hogy dühbe gurul, persze,

kikel magából és üvölt,

de előbb-utóbb meghallgat.

Ha nem hallgat meg,

nem is szeret igazán, és akkor minden hiába.

Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell.

Müller Péter


*


S.O.S.

Mentsétek meg lelkünket


Oly sok ismerősöm

néz rám könyörgő tekintettel,

hisz érzi, hogy látom: gödörben van -

csak neki a kérés nagy szégyen,

csak nem ad semmi segítséget,

beteges bizalmatlansággal titkolózik,

s közben mégis szemrehányó a pillantása,

mintha világomat élve cserbenhagynám őt...

Mintha úgy fordulna orvoshoz,

hogy nem vetkőzne akár meztelenre is

és harapófogóval kéne kiszedni belőle "panaszát",

s még ő neheztelne,

hogy miért akar a testében-lelkében vájkálni...


*


Önátadás


Amit legbiztosabban önként csinálunk,

azok legelsőbbike a különféle játék, sportjáték,

amit szintén el tud rontani,

ha hiányzik a teljes átadottság lelkülete,

s vagy a szabályokon vitatkozunk,

vagy hátsó szándékunk leplezésén munkálkodunk,

vagy attól félünk,

hogy a játék hevében lehullnak álarcaink...


*


Árulkodó


Az embert elárulhatják,

kifecseghetik például féltett és szégyellt titkát -

de az hogy lehet,

hogy ő maga árulkodik magáról?

Akaratlanul?!

Nem kínvallatással.

Egy elszólásban, egy óvatlan gesztusban,

egy spontán arckifejezésben?


*

huxley magyar

Utópia a XX. században


Úgy tetszik,

az utópiák sokkal inkább megvalósíthatók, mint ahogyan azt hiszik.

S voltaképpen egy sokkal nyugtalanítóbb kérdés előtt találjuk magunkat:

hogyan kerüljük el határozott megvalósulásukat?...

Az utópiák megvalósíthatók.

Az élet az utópiák felé halad.

És talán egy új évszázad kezdődik el,

egy olyan század, amikor az értelmiségiek és a művelt osztály

majd olyan módozatokról álmodozik,

amelyekkel el lehet kerülni az utópiákat,

és vissza lehet térni egy nem utópista társadalomhoz,

amely kevésbé "tökéletes" és szabadabb.

Nyikolaj Bergyajev


*

ÖREG HUSZÁR
(dalszöveg)


Öreg huszár vagyok, kérem alássan.
Alám már nem ád lovat az Isten.
Harcoltam hazámért száz csatában,
Lányom sosem volt, s már fiam sincsen.
Elvitte a vész, ahogy lábamat a gránát.
Jézusom, de csata volt! A pusztán át
Üldöztük az ellent fene módon.

Öreg huszár vagyok. Kardom a komódon,
Kezem is remeg már jobbára.
Hangom senki se méltatja füle botjára,
Termetem rég nem bámulják a menyecskék;

Szegény komámat is múlt héten temették…
Ő is huszár volt, akárcsak én.
Öreg huszárok voltunk, s kérdem én 
Kinek kellünk mi, ki akar minket?
Versezet, dal nem őrzi tetteinket.

Senki lettem, semmire kellő.
Ha van nagysád, három szem tepertő,
Vagy negyed krajcárja rám, ma még élnék.

Nézze csak? Eladom! Vitézségi érmék,
Én kaptam száz csatáért, mikor még
Azt hittem, fiam is huszár leszen.
Öreg vagyok, se fiam, se erőm.
Nekem, nagysád, a múltam a temetőm.
Kardom komódon, csákóm kereveten.

Ha lenne reám csak néhány jó szava,
Hát elmondaná, meghallgatnám csendben.
S utána elmennék meghalni, haza.


() Varga B. Tamás ()


*

2013. Magyarország.


"Elképzelni sem tudom,

hogy mire elég a 49 ezer forint

– meditál az egyik falu háziorvosa. –

Ha egy gyerek megfázik,

a gyógyszer belekerül 5-6 ezer forintba.

Volt, akinek titokban én adtam kölcsön,

hogy váltsa ki a gyógyszert.

A gyermeket nevelő közmunkások

egyöntetűen azt felelik

a „mire elég a 49 ezer forint?” kérdésre,

hogy: a túlélésre.

Azokat kérdeztem.. akik

– a két háború közti kifejezéssel élve –

tisztes szegénységben élnek.

Szavaikból az derül ki,

hogy egy családtag ételére-italára

átlagosan 12-17 ezer forint jut havonta.

Akinek van kertje, annak kicsit több,

hisz megtermelik 6-12 hónapra

a krumplit, a hagymát, a zöldségeket,

a gyümölcsöt, a tojást és a húst.

Tegyük hozzá,

hogy a kert se hoz többet tisztán havi 2-3 ezer forintnál,

mert pénzbe kerül a mag, a permetezőszer,

a kapálógép benzinje, a vásárolt naposcsibe

és malac, a táp, az állatorvos,

és a spájzolt értékek ósdi hűtőládája zabálja az áramot."


*

A ganajtúró bogár palotája

Egy napon a kopár

Pusztán a ganajtúró bogár

Szarból várat épített magának,

S elnevezte ganéjpalotának.

Hogy pedig termei

Üresen ne bűzölögjenek, 

Isteni ötlete támadt:

Feltölti azt belé valókkal.

Nosza, levelet írt, vagy tucatot, nem párat,

Tele csínnyel, keccsel, bókkal.

Címzettnek írt lótetűt, férget, gilisztát,

S minden jótét pondrót, 

Kik a trágya levét isszák,

Majd ünnepi lakomát főzött szarból. 

S a húgy-cuvée sem hiányzott az asztalról.

Aztán várt, várt, egyre várt, mindhiába.

Sosem teljesült a vágya. 

Mert nem fogta fel szegényke ésszel:

Hogy minden trágyaszagú féreg

Önmagáról sokkal többet képzel.

() Varga B. Tamás ()


*

Ha felnövök székely leszek


Gyermekkori álma vált valóra

a magyarországi születésű Sipos Bettinek,

amikor vette a bátorságot,

és maga mögött hagyva budapesti tévés munkáját,

Székelyföldre költözött.

Az itt megélt tapasztalatairól,

különbségekről és értékekről beszélgettünk,

arra keresve a választ,

hogy miért érdemes Székelyföldön élni

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=

145109&cim=ha_felnovok_szekely_leszek


*


Megvilágosodás


“A legnagyobb gondolkodók érdeme éppen abban áll,

hogy a meglévő könyvektől és szájhagyományoktól függetlenül

azt fejezték ki, amit ők gondoltak,

és nem azt, amit a korábban éltek vagy a körülöttük lévők gondoltak.

Éppen ezért mindegyikünk kötelessége

lesni és elcsípni azokat a tiszta gondolatokat,

melyek szikrához hasonlóan időről időre

felvillannak és fellángolnak a tudatunkban.

Ezek a belső megvilágosodások

mindegyikünk számára sokkal nagyobb jelentőségűek,

mint a tengernyi költő bölcs elmélkedései és tanulmányai.”

(Ralph Waldo Emerson)


*


Zelk Zoltán:
Párbeszéd 

- Honnét, szomszéd?

- Ahol voltam, onnét!

- Mit evett?

- Eleget!

- Mi jót?

- Hernyót!

- Hány volt?

- Egy volt!

- És még?

- Kukacot!

- Mennyit?

- Hatot!

- Hát még?

- Legyet!

- Hányat?

- Hetet!

- Mást még?

- Pondrót!

- Sok volt?

- Nyolc volt!

- Jó volt?

- Jó volt! 

Illusztráció: http://www.flickr.com/

*

 

Férfi és nő


Bölcs-balga/cinikus gondolatok

 

Gyönyörű nő, gyönyörű nyugtalanság.

 

Ne bízd a kecskére a káposztát.

 

A szépség minden fegyvernél pusztítóbb.

 

Vannak nők,

akiknek sem a jelenlétét,

sem a távollétét nem lehet elviselni.

 

A férfinak tenni, a nőnek lenni kell.

 

Könnyebb az asszonyt táncba vinni, mint ráncba szedni.

 

Tűzön, vízen, asszonyon nehéz kifogni.

 

A házasságok az égben köttetnek,

de az ágyban buknak meg.

 

A házasságban

a harmadik személy megjelenése

nem ok, hanem következmény.

 

A szerelemben nem lehet osztozkodni.

 

Ha nincs ló, megteszi a szamár is.

 

Ha egy férfi megérint a szavával,

a keze sincs már messze.

 

A férfi addig férfi, amíg kíván;

a nő addig nő, amíg kívánják.

 

Ha egeret akarsz fogni,

nem árt, ha szalonnát is teszel az egérfogóba.

 

Az első feleségének

a vagyonát köszönheti a férfi,

a vagyonának a második feleségét.


*


Fekete hajú kis gimnazista


Fekete hajú kis gimnazista voltál,

ott mentél át a házunk előtt az úton.

De sokszor néztelek, hallgattam léptedet,

amíg az első bálon én megismertelek.

Most mellettem ülsz sok év telt el azóta,

jöttél velem sok gondon és viharon át.

Hajadból néha már egy pár ezüst szál villan elő,

kell már egy kis pihenő ebéd után.

Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,

ameddig élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.

Te megmutattad, hogy kell élni szépen ezt az életet,

A múló éveket vígan kacagtuk át,

Én úgy érzem, hogy nem csalódtál,

boldog voltál énvelem,

Tovább is így legyen

Kedves, öreg diák.


http://www.youtube.com/watch?v=RsJUQEMHQlc


*


Kevés – sok - elég


Minden tudni akarok?

Mennyi sok-sok mindent

érdemes, fontos, életbevágó, örömteli stb. tudni -

ennél már csak az a több,

amit nem érdemes, ami felesleges, sőt:  egyenesen káros!

A szükséges tudás nélkül nem lehetünk boldogok,

a felesleges és káros ismeretek bajt, szenvedést okoznak.

(Az ember, aki túl sokat tudott… )


*


Nászéjszaka


A Biblia Károli féle fordítása

úgy írja le a nászéjszakát,

hogy a szerelmesek "megismerik egymást" -

és tényleg:

jó esetben testileg-lelkileg lemeztelenedünk az ölelésben

- ahogy az ölésben is...

De még arról az emberről sem jó mindent tudni,

akit holtomiglan-holtodiglan élettársul választunk...

(És magunkról?)


*


Önfeledten


Lehet ugyan,

de nem érdemes

nagykabátban,

tessék-lássék szerelmeskedni,

a másikat bizalmatlanul méregetve,

a teherbeeséstől

vagy NTB-től rettegve,

megtartva a három lépés távolságot

esetleg az elküldött ondót művi úton behelyezni


*


Nem kell nékem nagyhercegnő


Nem kell nékem nagyhercegnő,

Monacóba nem utazom.

Megtalálom én a párom

itt, Pesten is, a körúton.

Megtetszik, s akkor nálam

nyert ügye van,

hogyha csinos, lehet csintalan.

Jól feszüljön rajt a blúza,

a szoknya, jaj, bő ne legyen,

És a lábán neccharisnya

simuljon ám oly kecsesen!

Csíkos, vagy csíktalan,

mindegy nekem, csak a lába

karcsú, formás legyen!

Megtetszik, s akkor nálam...

...karcsú, formás legyen!

Csak a lába formás legyen!


http://www.youtube.com/watch?v=GzHNJLj1w8o&feature=related


*


J

Választás


Mikor volt a világ első

népi demokratikus választása?

Amikor Isten Évát Ádám elé helyezte

és így szólt: - Ádám, válassz magadnak feleséget!".


*


Mintha


Miért élsz úgy

mintha túl kiskorú lennél,

mintha gondnokság alatt lennél,

mintha börtönben, jogfosztva lennél,

mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától -

miért hagyod, hogy mindig nélküled döntsenek rólad?

Hiába morogsz, mert a morgás jogával azért élsz,

nem a szél, de a  bank vitte el fejed felől a tetőt…


*


Elnevelés


Addig üsd a vasat, amíg meleg,

addig formáld gyereked, amíg képlékeny,

mert utána már csak kínkeservesen

nyesegetheted a vadhajtásokat.

Ki tudja megmondani,

hogy melyik gyereknek nehezebb az élete:

a majomszeretett elkényeztetettnek

vagy a mostoha sorsúnak?


*


J

Lenin élt, él és élni fog


A bölcs vezérek a pokolban:

- Hogy lehet, hogy Hitler nyakig áll a szarban, Sztálin viszont csak derékig?

- Mert Sztálin Lenin vállán áll.

+

Felirat a falon:

LENIN MEGHALT, DE ÜGYE ÉL!

Egy járókelő:

- Akkor már inkább maradt volna életben...


*


Építés és rombolás


Évekig spórolva, gürcölve,

imádkozva felépítesz egy házat,

amit egy szempillantás alatt elvihet

az ár vagy elveszejthet a tűzvész, a bank...

Éppannyi, ha nem több "munkánk" van

egy szinte ősrégi baráti kapcsolatban is,

s mégis oly könnyen veszni hagyjuk

akár egy politikai nézeteltérés miatt is?

(pankrációs pártok miatt marjuk egymást

– ők meg mutyiznak és a markukba röhögnek)


*

Sánta Őz, a sziú indián sámán - Gyermekáldás

http://www.szabadonebredok.hu/santa-oz-a-sziu-indian-saman-gyermekaldas/

*

anyasg

A fájdalmas anya balladája

Kosáryné Réz Lola, A föld ködében, Kráter Kiadó, Pomáz, 2012

A 2011-ben indult,

sok olvasót vonzó Kosáryné Réz Lola Regénytár

legutóbbi kötete – bár prózai alkotás –

az írónő kevésbé ismert arcát, a költőit is megmutatja nekünk.

A megrendítő, misztériumjátékhoz

(sőt, helyenként a danse macabre,

a haláltánc középkori műfajához is!)

hasonlító szöveg egy mindenórás fiatalasszony,

Rozálka filmszerűen lepergő rémálmának „forgatókönyve.”

A fiatalasszony boldogan éldegél derék férjével, Péterrel,

„valahol Európában”, valahol Közép-Európában,

talán éppen Kosáryné szülőföldjén, a Felvidéken,

az első világháborút követő években.

Ám, ahogy a szülés időpontja közeledik,

úgy keríti hatalmába Rozálkát a félelem.

Először a minden idők minden asszonyainak

életét megkeserítő nagybetűs Pók, Por és Füst,

a sziszifuszi háztartási munka jelképei dalolnak kajánul a fülébe:

„Az asszony a miénk,

Az asszony a mi rabunk,

Ő harcolna velünk, 

De mi erősebbek vagyunk.

Ő kerget, üldöz minket,

Mi itt jövünk megint,

És meg nem szabadulhat

Régi átok szerint…”

A terhes asszonyka félelmeit, rosszérzését

csak fokozzák a férfiakból kiábrándult bába

– itt a feminista Kosáry Réz Lola szólal meg – keserű szavai:

„A férfiak… Beleütik mindenbe az orrukat.

Részekre szedik mindazt,

ami egyszerű és érthető volt az asszonyok kezében…

Amíg a férfiak nem tettek mást,

csak verekedtek, szántottak, vetettek, arattak,

vasat vertek és fát fűrészeltek, prédikáltak,

vagy gyermeket nemzettek,

jó volt minden.

De ez nekik nem volt elég.

Semmi sem volt nekik úgy jó,

ahogyan az isten megteremtette,

mindent másképpen akarnak csinálni,

és ami a legfontosabb, azt nem értik.”

E baljós nyitányok után Rozálka,

a Halállal történt első, riasztó találkozása után,

mintegy félálomban, útra kel.

Álom és ébrenlét közti állapotában meglátja a jövőt,

fájdalmas anyasága, mater dolorosa-sorsa évtizedeit,

amikor gyermekét az újra és újra támadó

haláltól, láztól, korhellyé durvult apától és a világ kísértéseitől

újabb és újabb áldozatok árán kell megmentenie.

Egyetlen megmaradt fiát, akinek hét testvérét kellett eltemetnie.

Az is nyilvánvaló jelkép, hogy Rozálka

– egy nyugodt szakácsnői állás-közjátékot kivéve –

egész nyomorult életében csak mos és mos.

Mossa családja és mossa idegenek szennyesét,

egy huszadik század eleji Ágnes asszony konokságával. 


Tudjuk,

az anyaság minden országban és minden történelmi korszakban

sok áldozattal, egyre fakuló fiatalsággal, számtalan lemondással,

s a gyermekek felnövekedését követően

sokszor még több csalódással, fájdalommal jár.

Mindezek a veszteségek

(természetesen ne feledkezzünk meg azért

az anyaság-adta örömteli élményekről,

ezeket az írónő is bele-beleszövi azért

az alapvetően balladaian komor történésekbe!)

megsokszorozódnak egy olyan,

alapvetően nehézsorsú nép esetében, amilyen a miénk.

Ahogyan az asszony lelkében visszhangzó dal mondja:

Völgy ölében, föld ködében

Sem mennyország, sem pokol,

Bánatfák, örömcserjék közt

Visz a sorsunk valahol.

Mind acsargunk, mind verekszünk,

Egymásnak mind vermet ás,

Egymást fojtjuk – ez az élet,

S azt sem tudjuk, van-e más,

Nincs előttünk semmi más:

Völgy ölében, föld ködében

Versengés és rohanás.”

Ez a kis dal akár a kíméletlen,

keresztyéni értékektől egyre távolodó máról is szólhatna.

A föld ködében

– e fájdalmasan igaz verssorok ellenére –

sem válik a reménytelenség könyvévé.

A rémálmából felébredő Rozálka utolsó látomása,

a regény záró sorai, mégis életet,

mégis folytatást és jövőt ígérnek:

„Aztán egyszerre csak halk csengettyűszó hallatszott,

és a derengő hajnalhasadásban, rózsaszínű fényben

egy kicsi kis angyalruhás gyermek jött előrenyújtott kézzel,

téveteg lépésekkel, az ablakban égő gyertyafény elé.”

Ez a kép,

a regény elején érzékletes szépséggel leírt,

a segítségre szorulóknak kezét nyújtó

Megváltó-portréval

(még ha az egy vándor-piktor festménye volt is!)

kiegészülve,

mintegy keretbe foglalja az asszony kálváriáját,

s egyben határt szab a fájdalmaknak, a gyásznak, a félelmeknek,

enyhíti a riasztó álombéli történések tragikumát.

A befejezés tehát olyan emberséges,

annyira Isten- és emberszeretetet sugárzó,

mint Kosáryné Réz Lola

ugyancsak „feltámasztásra” méltó meséié és meseregényeié.

Aki pedig

felnőttes-huszonegyedik századias finnyássággal

elutasítja e felnőtt létünkből sem kizárható, lélekgyógyító műfaj

mai létjogosultságát,

annak idézzük Hans Christian Andersen szavait:

„A mese nem hal meg soha.”


Petrőczi Éva

*


"Egy nemzet kultúráját

nem az határozza meg, 

hogy ki az operaház igazgatója,

hanem az, ki a falusi tanító"

(Kodály Zoltán)


*

lenin

JL


Nézeteltérés


Lenin és Sztálin beszélgetnek:

- Sztálin elvtárs, mondd meg őszintén,

mit tennél, ha a ügyünk győzelme érdekében

meg kellene ölnöd 10 ezer embert?

- Természetesen megölném őket, Vlagyimir Iljics!

- Na és, Sztálin elvtárs,

ha egymillió embert kellene megölni ügyünk érdekében?

- Hogy kételkedhet bennem, Vlagyimir Iljics? Természetesen gondolkodás

nélkül megölném őket!

- S akkor mit tennél, Sztálin elvtárs,

ha 10 millió embert kellene megölnöd?

- 10 milliót is megölnék.

- Na és ha 50 millióról lenne szó?

- Ha ügyünk ezt kívánja, 50 milliót is megölnék,

Vlagyimir Iljics!

- Na, hát itt, Sztálin elvtárs,

egy icipicit nem tudok veled egyetérteni...

gulag

*


Kovács Kati : Neked se jó


A nyár a hegyen c. filmben hangzott el

A dal Fényes Szabolcs-Bacsó Péter szerzeménye

1967-ből.
Kísért az Atlantis együttes.

Ne hagyj egyedül!

Neked se jó!

Ha külön megyünk,

Mi lesz velünk?

Magad csavarogsz,

Neked se jó,

Nehéz a szíved,hát add a kezed!

Ma még miénk ez az élet.

Vigyázz,ami szép, olyan könnyen szalad el.

Nehéz egyedül:ez a való!

Ne bántsuk egymást,

Ez neked se jó

 

https://www.youtube.com/watch?v=nC4h-iWQvoo


*


J


Pályázat

Sztálin idejében

pályázatot hirdetnek egy új,

Moszkva központjában

felállítandó Puskin-szoborra.

Személyesen Sztálin elvtárs bírálja el a műveket.

Első mű: Sztálin elvtárs, kezében Puskin-kötettel.

Sztálin:

- Ez történelmileg helyes mű,

de nem jó a politikai üzenete.

Második mű:

Puskin, kezében Sztálin-kötettel.

Sztálin:

- Ennek megfelelő a politikai üzenete,

de történelmileg helytelen.

Végül a győztes mű:

Sztálin, kezében Sztálin-kötettel.


*


József Attila

[SZÜRKÜLET]


Ez éles, tiszta szürkület való nekem.

A távolban tar ágak szerkezetei

tartják keccsel az üres levegőt.

A tárgy-egyén mind elválik a többitől,

magába mélyed és talán megsemmisül.

Ki tudja? Válaszolna erre ösztönöm,

de mint az eb, melyet gazdája megszidott

s kedvetlenül borong a rideg udvaron

s ha idegen jő, rávonít, de nem beszél,

olyan most ő. Mihez foghatnék nélküle?

Csak egy bizonyos itt - az, ami tévedés.

Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe

beléfogóznom. - Járni gyermek így tanul.

Hisz gyermek is csupán azért nem lehetek,

mert túlnyügös volnék, makacs és kétszinű,

talán mivelhogy minden ember épp ilyen

ravasz és csökönyös, ha az - hogy tudjam én?

Az egyik rámkacsint s azt mondja, szép fiú

s a másik: randa dög, megint nem dolgozol,

de hasadat azt félted! (Hát ne féltsem-e?)

Ez pénzt nyom a kezembe s így szól: Boldogulj,

megértelek, szenvedtem én is eleget

s amaz ellopja tőlem a szemetet is.

Ez ideránt, az odahúz, mind fogdos, vartyog, taszigál,

de észre egyikük sem veszi púpomat,

mit úgy hordok, mint őrült anya magzatát,

amellyel - azt hiszi - ősi némaságot szűl vagy tiszta űrt.

 

LAST_UPDATED2
 
Útakadályok lélektől lélekig PDF Nyomtatás E-mail
2014. május 26. hétfő, 10:05

hungarian_gypsy_mother_and_child_ngm-v31-p563

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 4.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke

viaticum spirituale

Tóth Árpád

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

 

*

795px-brueghel-tower-of-babel

Bábel tornya

Kommunikációs zavarok és tragédiák

ÚTAKADÁLYOK LÉLEKTŐL LÉLEKIG

  1. A fordított szöveget más nyelvre továbbfordítják
  2. A magyar szókapcsolatokat tükörfordításban…
  3. A másik nem jelzi, hogy már régóta elvesztette a fonalat
  4. A másik nem vallja be, hogy nem érti az idegen szavakat
  5. A másik szégyelli elmondani, hogy nagyothalló, s úgy tesz mintha…
  6. A mondat minden szava más nyelven, a szintaxis még másikon
  7. A nyomda ördöge – szórakozott szedő
  8. A szlovák határőr nem akarja érteni a magyar
  9. A tolmács kenyerét, presztízsét féltve úgy tesz mintha perfekt…
  10. A vaknak mesélnek a színekről
  11. Afrikai francia
  12. Ahogy egy részeg ember „artikulál”…
  13. Ahogy a félsüket beszél, úgy tesz, mintha jól beszélne, nem ismétel
  14. Aki töri a magyart – ő idegen nyelvként tanulta
  15. Állathangokon megszólalni – utánozni
  16. Állítod vagy kérded?
  17. Álmodból felkelt és már magyaráz
  18. Amerikás magyar kevert nyelve
  19. Amikor szándékolt a kétértelműség - célzások, viccek
  20. Angol vagy német tudományos nyelvi-műfaji hagyomány: a megértés
  21. Argó – tolvajnyelv: új szavak, régiek új jelentéssel
  22. Artikulálatlan hörgés
  23. Az állatok nyelve – mese
  24. Az artikulációs bázishoz képest túl gyorsan beszél, hadar
  25. Az operaénekes magyarul énekel, de nincs feliratozva…
  26. Az út lélektől lélekig
  27. Beszéd közben csiklandoznak vagy nevettetnek
  28. Beszélő a börtönben – fegyveres őr a fejed felett
  29. Bürokrata zsargon: projekt
  30. Csak a hangját hallod, de nem látod az arcát (tréfál)
  31. Csak a mássalhangzókat írták le…
  32. Csak az egyik telefonálót hallgatod, ebből kéne rekonstruálni
  33. Csak egyszer mondja el – nincs mód megismételtetni
  34. Csak minden harmadik-negyedik szó nincs elmosódva, áthúzva
  35. Csak simogatni a nyuszit
  36. Családi bennfentes félszavak
  37. Csecsemőt megérteni: hang, mimika, testtartás, gesztus
  38. Dadogás – nem győzöd kivárni
  39. Dadogás: nem azt mondja, amit akar, hanem, amit tud
  40. Denevértartományban ultrarövidhullámon küldött üzenet
  41. Dob távközlés hibaszázaléka
  42. Dübörgő, nyitott ablakos metróban bonyolultabb közlendő
  43. Egy elrohanó ember már messziről kiabál, de közben zihál stb.
  44. Egy száguldó autóból kéne elolvasni az utcaneveket
  45. Egy vadidegen kultúrába cseppenve kézzel-lábbal mutogatni
  46. Egymás mellet kerékpározunk
  47. Egyszerre beszéltek ketten
  48. Egyszerre kellene három-négy rádióadást figyelni
  49. Elcsúszik a szinkron
  50. Elmosódó füstjelek
  51. Ember és kutya kommunikációs zavar
  52. Éneklő, deklamáló beszédmód
  53. Etruszk stb. feliratokat megfejteni – de kevés a szöveg korpusz
  54. Félreértések vígjátéka: sokáig nem derül ki
  55. Félreértett mozdulat
  56. Fordítás és ferdítés
  57. Fülzúgás vagy vatta, fülhallgató a fülben
  58. Gombóc: nem jön ki hang a torkomon
  59. Gyereket beszél a hasadba
  60. Halandzsa – nem is akar semmit mondani, csak mintha
  61. Hangszálgyulladás, torokfájás, köhögés
  62. Hiába ordítod a segélykérést, nem figyelnek rád
  63. Hibás hangsúlyozás
  64. Hol kezdődik az új szó, új mondat
  65. Idegen nyelv, aminek nem ismered a szavait és szabályait
  66. Írásjegyek helyett számjegyeket használ
  67. Ironikus beszéd elértése
  68. Ismeretlen maga a rövidítés – többféle feloldása lehetséges
  69. Isten-ember párbeszéd: hallucinálok?
  70. Jogász bikkfanyelv: szótár, mondatszerkezet, mondathosszúság
  71. Karizmatikus istentisztelet
  72. Katonai vezényszavak: hangerő, elharapva, hangsúly, frászt hoz rád
  73. Képrejtvényeket kéne megfejteni
  74. Két szöveg egy kazettán
  75. Kétértelmű a távirat – a központozástól függően pont ellentétes
  76. Kézírást kéne kisilabizálni, de macskakaparás
  77. Kihalt nyelv megfejtés - hireoglifák
  78. Kiről-miről beszél: referencia zavar
  79. Köhögő roham – tüsszentés
  80. Középkori magyar kiejtés
  81. Közvetítő: gyenge tolmács (pl. magyar-orosz Koltai Róbert)
  82. Közvetítő: sámán, pap - elferdítik
  83. Lassított vagy gyorsított lejátszás
  84. Latin nyelvű istentisztelet és prédikáció
  85. Latin nyelvű mise
  86. Lerajzolni, hogy te nem ellenség, kém stb. vagy
  87. Magyar írás orosz betűvel
  88. Magyar, de tájnyelvi szó
  89. Magyar-cigány keverék
  90. Meg-megszakadó vonal
  91. Minden szó benne van, csak épp a sorrend önkényes
  92. Monoton és hosszú beszéd – lankadó figyelem, elbóbiskolás
  93. Mozaikszavak
  94. Mutogatás: bolgár igen vagy nem
  95. Nem érted: néma segélykiáltás…
  96. Nem figyelnek rám
  97. Nem mered elárulni nyelvtudásod hiányosságait
  98. Nem nyitja ki a száját – motyog
  99. Nem tudod magadhoz ragadni a szót – nincs egy pillanatnyi szünet
  100. Nem tudod, hogyan kell kiejteni azt az idegen nevet
  101. Nem tudod: betű vagy képírás, magán vagy mássalhangzó
  102. Nem voltál ott az elején – nem tudod, miről van szó
  103. Néma gyereknek anyja se
  104. Nincs egy pillanatnyi csend, amikor beszólhatnál
  105. Nincs ékezet az írógépen
  106. Nincs időd kivárni a dadogót: találgatsz, mit akarna
  107. Nincs lektor – leiterjakab
  108. Nincs szemmagasságban a felirat – a templom tornyára vésték
  109. Olvasva tanult angol…
  110. Olyan nagyok a betűk, hogy csak repülőről lehet rálátni
  111. Orvosi latin
  112. Őrmesterbeszéd: Usztics
  113. Pap Jancsis viccmesélés
  114. Papolás, prédikáció – egyik füleden be, a másikon ki
  115. Percenként egy szót mond – te meg rakd össze?
  116. Politikai szónoklat
  117. Raccsol: rét vagy lét
  118. Rájönni, hogy mellébeszél
  119. Referálás és prédikátum
  120. Rossz a megszólítás, ettől a másik nem tud az üzenetre figyelni
  121. Rossz a szó sorrend
  122. Semleges hangalámondás – az őskor
  123. Simogatni vagy ütni akar?
  124. Spórolni kell a telefonidővel…
  125. Süket: nemzeti jelbeszéd - jeltolmács
  126. Süketnéma
  127. Szájról olvasni
  128. Szakértelem nélkül hallgatsz egy előadást
  129. Szakmai zsargon
  130. Szándékos kétértelműség: A királynőt…
  131. SZER: rövid hullám ingadozás + zavaróállomás
  132. Színkommunikáció: fehér-fekete gyász
  133. Szituatív nyelvhasználat
  134. Szövegromlások – másolás, könyvsérülés, elvesző oldalak
  135. Titkosírás, amihez nincs kód
  136. Titkosírást kéne megfejtened, s a rossz kód is ad egy „megfejtést”
  137. Töltelékszöveget mond, de igazából udvarolni akar
  138. Túl apró a betű és túl rövid ideig villant fel
  139. Túl kell kiabálni a hangoskodókat
  140. Túl közel jön és köpköd
  141. Túl nagy háttérzaj
  142. Túl sok kézen megy át az üzenet, mindenki elvesz-hozzárak
  143. Vadembert felnőttként tanítani
  144. Vallási, filozófiai és tudományos szaknyelv és stílus
  145. Viccmesélés közben elneveted magad

 

*

 

Hogyan tudja eldönteni

egy marslakó, a mostohám,

hogy az amit ő most lát,

két ember testi kontaktusát,

az verés, verekedés, boksz, pankráció,

élet-halál gladiátor küzdelem,

apa-fia birkózás, testmasszázs vagy szexuális-szerelmi játék?

 

*

 

Amit nem, nehezen vagy csak közvetítővel érthetünk:

halandzsa, hieroglifa, képírás, titkosírás, családi nyelv,

nonszensz, képes beszéd, magas tudomány, angyalok nyelvén szólás,

süketnéma jelbeszéd, magas művészet, szakmai tolvajnyelv, argo

 

*

 

Milyen pokoli lenne az a világ,

ahol egyáltalán nem értenénk egymást

vagy szisztematikusan félreértenének minket

és úgy járnánk mint Karinthy hőse a nyúllal,

akit csak meg akart simogatni,

de az ezt nem fogta fel, inkább támadásnak vette,

mire emberünk egyre jobban bedühödött,

s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja...

 

*

 

Sok házaspárt-élettársat látni,

akiknek a magyar az anyanyelvük,

mégis csak egy vadidegen ember előtt,

már csak a válóperük során mondják el,

hogy tulajdonképpen mi bajuk is volt egymással.

Pedig még az anyja sem érti a szavát a gyereknek, ha néma

(a néma szavunk rokon a némettel,

ami a nem érthetőt, az idegent jelentette...)

 

*

 

Indulj el egy úton

Indulj el egy úton
Én is egy másikon
Hol egy mást találjunk
Egymáshoz se szóljunk

Aki minket meglát
Mit fog az mondani
Azt fogja gondolni
Hogy idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk
Szeretetet tartunk
Ahol össze gyűlünk
Ketten szeretkezünk

Az bajom van véled
Sír a szívem érted
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.

*

 

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

A társam mégis expressis verbis a mennyországról mesél,

miközben elvárná, hogy kitaláljam eltitkolt vágyait...

Sok mindent nem lehet élőszóval elmondani,

még kevesebbet "holt betűkkel".

Van amit például csak a zene tud kifejezni,

különben mi szükség volna rá?

Van e szerelmesebb vallomás

mint egy szál virág és semmi más

vagy egy tangó, egy tánc, ami egy miniatűr próbaházasság?

 

*

 

Lehetne úgyis együtt élni két embernek,

hogy egymással rébuszokban beszélnek,

hogy csak találós kérdéseket tesznek fel,

hogy ki kell taláni - például barkóbázással - ,

itt és most mire gondol a másik,

hogy szándékosan kétértelműen fogalmaznak,

mint a dodonai jóslatok,

hogy balladai-költői homályossággal fejezik ki szándékukat

vagy hogy egymásnak úgy üzennek,

hogy palackpostát dobnak a patakba, hátha kifogja a címzett,

vagy eldugják a titkosírással írott S.O.S. kiáltást:

letesztelve így a másik leleményét és okoságát és szeretetét:

ha tényleg szeret, akkor áldoz rám időt és energiát...

 

*

 

Képzeljük el,

hogy két ember nem beszél egymással, mosolyszünet van,

és csak közvetítőkön keresztül üzennek egymásnak,

nemcsak a nyelv, a hang vagy az írás, a rajz eszközét,

de egy harmadik személyt igénybe véve,

aki nemcsak a postás szerepét tölti be,

hannem érdekei szerint maga is módosít rajta.

Örkény postása csak szelektálta a jó vagy rossz híreket vivő levelet,

de ennél tovább is lehet menni :

bele is lehet írni a levélbe,

át lehet azt fogalmazni vagy ki lehet belőle hagyni.

Pedig lehet, hogy a legjobb barátunkra bízzuk,

hogy gyorsan és sértetlenül továbbítsa üzenetünket

- de a szerelemben nincs barátság? -,

s nem a "gonosz anyósra",

aki nem bánná, ha az ék közöttünk szakadékká szélesülne.

 

*

723px-plato_i_sin_akademi_av_carl_johan_wahlbom_ur_svenska_familj-journalen

Miért nem értem meg a Másikat?

  • nem elég hangosan beszél vagy túlzottan is
  • nem akarom érteni, amit mond
  • úgy teszek mintha nem is hallanám..
  • rosszul artikulál - tele van a szája
  • halmozottan beszédhibás - hadar, dadog
  • óránként mond egy szót
  • összefüggéstelenül beszél
  • csak akkor érteném, ha látnám azt, amit ő
  • nem tudom, hogy miről beszél
  • nem értek ahhoz, amiről beszél
  • félreértem a helyzetet
  • szándékosan nem egyértelmű
  • ködösít, mellébeszél - nem akarja, hogy értsem
  • csak mutogatni tudja a számtanpéldát
  • idegen nyelvet használ
  • szakzsargonokkal dobálózik
  • nem tudni, hogy tréfál-e vagy sem?
  • bókolni akar, mégis sértést vág fejemhez
  • azt hiszi, hogy ha bólogatok, akkor már megértettem
  • mindent csak egyszer mond el
  • lényegtelen dolgokat hangsúlyoz
  • annyit beszél, hogy ellankad a figyelmem
  • ugyanazt állítja is és tagadja is
  • a tolmács gyenge vagy szándékosan ferdít
  • nem ismerem a mondat kontextusát
  • nem ismerem a hozzámszóló kultúráját
  • miközben beszél, közben csiklandoz
  • elzongorázná a különbséget...
  • nem tudok a szájáról olvasni
  • nem beszélhet nyíltan...
  • a rabmorzéban sok a zörej
  • szégyelli mondandóját - ki kellene találnom
  • rosszul használja az idegen szavakat
  • indulatos, hisztérikus az előadásmódja
  • beszéd közben szemével levetkőztet
  • eleve rosszhiszeműen hallgatom...
  • csak azt hittem, hogy nekem üzent
  • visszafelé mondja a szavakat
  • egyszerre három emberre is figyelnem kéne
  • mire a végére ér már elfelejtem az elejét
  • koszos és büdös és beleliheg a számba
  • összetéveszt engem valaki másal
  • nem tudja, hogy tegezzen vagy magázzon
  • nem tartja be a nyelvhasználat szabályait...
  • akkora úr, hogy a grammatikának is parancsolna
  • mindig csak célozgat - nem vall színt
  • vért izzad, annyira válogatja a szavait
  • csak töri még a nyelvet
  • nyelvtörőkben beszél
  • csak metaforákban fejezi ki magát
  • azt hitte, hogy már elmondta, amit csak gondolt...
  • csak repülőről lenne olvasható a mondat
  • minden szó más nyelven van
  • magyarul ír, de orosz betűkkel
  • minden szó megvan, csak éppen a sorrenddel van baj
  • a "felakasztani" és a "felfüggeszteni" neki ugyanaz
  • kicsi a szókincse árnyakatok kifejezésére
  • csúnya szavakkal fejezi ki magát - megbotránkoztat
  • fentebb stílben keresné a mellékhelyiséget

*

A pletyka természete

 

Ahol emberi közösség van,

ott pletyka is van,

a kettő szinte törvényszerűen együtt jár.

A pletykák, botrányok egyik legfontosabb feladata 

a közösség kontrolljának,

valamint az egyes csoportok összetartó erejének megteremtése.

Mindennapjainkban sokszor fel sem tűnik,

hogy szinte minden percben mi magunk is pletykálkodunk.

Popper Péter szerint

a pletyka a lódítás és a hazugság között van valahol félúton,

csak még nem döntötte el, melyik akar lenni.

Szvetelszky Zsuzsannának,

a téma neves kutatójának definíciója szerint

a pletyka ismert, ismerhető személyekről szóló,

nem publikus információ,

ami kis közösségekben érvényesül,

és legfőbb jellegzetessége a gyors terjedés.

A kutató legismertebb műve a Pletyka című kötet,

melyből több alfaját is megismerhetjük a pletykának:

előpletyka, utópletyka, gyógy pletyka, sznob pletyka,

szadista pletyka, ágypletyka, generációs pletyka,

internet pletyka, kontroll-pletyka…

és még számos fajtája létezik.

A fecsegés, a pletykálkodás nem léhaság.

Nem a férfiak idegeit nyomorító női lelemény.

A fecsegés és a pletykálkodás

olyan evolúciós vívmány,

ami stabilizálja a társadalmakat.

Minden férfi,

aki rossz szemmel néz akár csak egy nőt is

fecsegés vagy pletykálkodás közben,

megakadályozza ezzel a nő evolúciós kötelességének teljesítését,

és a társadalom stabilitását ássa alá.

Ne szidjuk tehát a fecsegést, hanem tanuljuk el!”

Csermely Péter

Két ugyanolyan pletykát véletlenül sem találunk.

Bizonyíthatja ezt az az ismert játék,

amit gyakran játszunk gyerekeinkkel:

egy mondatot súgunk az elsőnek,

akinek tovább kell adnia azt társainak –

a vége totális káosz,

az alapmondatnak nyoma sincsen természetesen,

mire az utolsó játékoshoz ér.

Azaz a pletyka bővíthető, variálható, rövidíthető, színesíthető.

A pletykálkodás nem öncélú jelenség.

Ha egy közösségben valaki

eddig nem ismert információ birtokába jut,

illetve tovább is adja,

azzal másodlagos haszonra tesz szert.

Ez annyit jelent,

hogy növeli a presztízsét azzal,

hogy az általa szerzett információt

"bennfentesként" megosztja a közösségével.

Pletykafészeknek lenni nem könnyű.

Mi kell hozzá?

Alapvetően elég a jó emlékezőtehetség 

és a "jólértesültség fitogtatásához" való tehetség.

„A nő csak arról tud hallgatni, amit nem tud” (Seneca)

Mindnyájunkban él

a "Juli néni, Kati néni letye-petye-lepetye!"

kezdetű Weöres Sándor-vers

és felmerül a kérdés is,

hogy vajon a nők, vagy a férfiak pletykálnak-e többet.

A férfiak ugyanúgy pletykálkodnak mint mi nők,

csupán a helyszín más, amely meghatározza a szituációt.

Ki se mondják,

hogy amikor összejönnek a barátokkal,

valószínűleg ugyanazt művelik, mint az asszonyok.

A legfontosabb indítékuk pedig az,

hogy ezáltal erősebbnek, népszerűbbnek érezzék magukat.

(A PÚDER című tévéműsor beharangozójából…)

*

 

Weöres Sándor:

Pletykázó asszonyok

 

Juli néni, Kati néni
-letye-petye-lepetye!
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
-letye-petye-lepetye!

Bárki inge, rokolyája
-letye-petye-lepetye!
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
-letye-petye-lepetye!

*

karinthy balaton

MŰFERDÍTÉS

 

Egy költői antológiában megjelent

a következő szép versszak Ady Endrétől:


Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

 

Egy széplelkű műfordító

olvasta az antológiát

és kiváltképp megtetszett neki ez a vers.

Elhatározta, hogy lefordítja

és a "Dichterstimmen" című folyóiratnak beküldi.

Le is fordította a következőképpen:


Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.

Hát, istenem

a rím kedvéért

az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban.

Eddig minden rendben volt,

de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben,

nagyon megtetszett neki

és elragadtatásában nem vette észre,

hogy magyarról fordították németre:

eredetinek nézte

és lefordítván magyarra,

ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:


Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.

 

Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban:

de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát –

érthető, hogy a különben kitűnő műfordító

a "südischen" szót "jüdischen"-nek olvasta.

Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította.

Istenem, nem szabad elfelejteni,

hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent.

Más baj nem is lett volna,

ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító,

aki magyar versnek nézte,

lefordította és beküldte a "Gedicht-Magazin"-nak,

az alább olvasható tökéletes átköltésben:


O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?

 

No, igen ami a folyosót illeti,

hát az igaz, hogy ha az ember német fordító,

nem lehet tekintettel

ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre,

hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent.

Azt pedig igazán meg lehet érteni,

hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről

inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése.

A „Gedicht-Magazin”

nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel,

hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát,

leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe,

aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte

a közben világhírűvé vált költeményt,

mégpedig a következő formában:


A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!

 

Ami tekintve,

hogy a „Dichter” szót „sűrűbb”-nek fordítani

valóban éppen úgy lehet, mint „költő”-nek:

egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek.

A költő

– eltekintve azoktól a módosításoktól,

amiket a költői forma megenged –

a vers tartalmán igazán keveset változtatott,

s amellett a magyar költészeten kívül

még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte,

aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának.

Ami mindenképpen szép eredmény.

 

KARINTHY FRIGYES

 

*

 

Gyimóthy Gábor :

Nyelvlecke 

 

Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember,  állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek. 

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes  pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet – és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem  'lófrál'?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad? 

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki 'beslisszol' elinal,

Nem 'battyog' az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Ám egy másik itt tekereg, –

Elárulja kósza nesz – 

Itt kóvályog, itt ténfereg. . 

Franciául, hogy van ez? 

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet..!

(Firenze 1984. X. 12. )

 

*

krudy bort

NEM MEGYEK AMERIKÁBA

Levél a szerkesztőhöz

 

Mélyen tisztelt Szerkesztő Barátom,

nemigen untatlak a magam dolgaival,

mert voltaképpen nincsenek is olyan dolgaim,

amelyek érdekesek lehetnének.

Már esztendők óta

mindent a magam kedvéért vagy elkedvetlenítéséért csinálok.

Éppen az életmódom, magányom, nemtörődésem

engedi meg ezt a horribilis luxust.

Most azonban mégiscsak elő kell hozakodni a Remetével,

állj elő, vén Márkus, vedd le a süveged,

és mondd el szépen sorjában,

hogy mi történt veled a pünkösdi ünnepek alatt,

amely dolgok megzavartak mindennapi teendőidben.

Levelet hozott Szabó bácsi Amerikából

(mert az én házam táján a levélhordónak, kéményseprőnek,

újságos asszonynak, házaló kereskedőnek, hivatali kézbesítőnek,

házalónak éppúgy szokás ismerni a nevét, mint valami falusi házban).

A levelet Edward K. 

(azért nem írom ki a teljes nevét,

hogy megkíméljem őt mindenféle levelektől)

Los Angelesből 352 W. 96 St. írja,

aki egyszerűen meghív Amerikába.

Hallotta, hogy beteg voltam,

hallotta, hogy nem vagyok gazdag ember, hogy könyveket írok

(mennyi mindent meghallanak Los Angelesben!),

hagyjam ott tehát a Margitszigetet,

és menjek Los Angelesbe,

ahol legutóbb is 15000 dollárt fizettek Biró Lajosnak

Hotel Imperial című darabjáért.

Ott van még Vajda Ernő, Bánky Vilma, Fülöp Ilona,

Kertész Mihály és mások, akiknek mind jól megy a soruk,

mert a vállalkozók "bolondjai a külföldi dolgoknak mostan".

Tehát csak nyugodtan üljek hajóra,

a hajójegyet küldi Zukor Gyula,

aki amúgy is nyíregyházi ember, tehát földim.

Edward K.-nak még nem válaszoltam,

talán nem is fogok válaszolni,

mert sok levelet kell előbb megírni.

De annyi bizonyos, hogy nem megyek Amerikába.


Valamikor

a falusi embereket

csábítgatták ilyenformán Amerikába,

mint mostanában a színészeket és írókat.

Hát az nagyon rendjén volt,

hogy a felvidéki szegény tótokat,

a szabolcsi feketeöklű földmíveseket,

az elszánt magyarokat hajóteherszámra vitték Amerikába.

De már túl vagyunk ezeken a dolgokon,

már kiábrándulhattunk Amerikából

és mindazokból a hóbortokból,

amelyek egész nemzedékeket foglalkoztattak.

Mit csinálnék én Amerikában,

közeledvén az ötvenedik évemhez,

amikor semmi színészprodukciót, kalandosságot,

bukfencet és kétszínűséget

többé megtanulni nem tudok és nem is akarok.

Mit csinálnék én 15000 dollárral

ott az émelygős idegenben,

amikor lépten-nyomon az jutna eszembe,

hogy itthon, szegény Magyarországon koplalnak a barátaim?

Igen, jó volna a 15000 dollár,

de csak itthon, Pesten,

ahol a 15000 dollárnak

még valóban ezeregyéjszakai értéke van,

ahol házat, kis kertet, szép sírhelyet

és jó barátságot lehet venni 15000 dollárért.

Ha ide küldenék a 15000 dollárt,

nem mondom, hogy megharagudnék Szabó bácsira,

ha egy napon beállítana vele.

De hajóra ülni, vonatra szállni,

idegen emberekkel idegenkedni,

keserűnek érezni az édeset,

keménynek a puhát,

hamisnak az égboltozaton ragyogó csillagot,

új emberi arcokon kitanulmányozni,

hogy mit mond a mosoly, mit jelent a torzítás,

mi igaz a tekintetből,

és mit fúrnak-faragnak a gondolatok,

hol fojtogatnak a kitárt karok,

és mikor nyílik ki a bicska a zsebben:

15000 dollárt nekem nem ér meg egy új világ megismerése.

Nem éri meg, tisztelt Edward K.,

hogy még csak gondoljak is a maga 15000 dollárjára:

az áldozat, hogy levessem régi köntösöm,

elváltoztassam az arcomat,

ugrándozzak, mikor üldögélni szeretek,

kacagjak, amikor semmi kedvem nincs hozzá,

aspiránsnak mutatkozzam,

amikor végeredményében nem aspirálok semmire,

új terhekkel rakjam meg a vállamat

és új eszmékkel a gondolataimat,

kiszeressek régi nagyokból új nagyok kedvéért,

új lépéseket tanuljak,

amikor a régiekkel meg vagyok elégedve

(miután bebizonyultak, hogy szerencsétlenek voltak),

új lélegzetvétel, új alvás, új napi teendő kavarodjon a tagjaimba,

és soha többé ne tudjak úgy szippantani levegőt,

mint hazámban szoktam,

úgy aludni, mint egy vén szőlőtőke,

amely évről évre kevesebb gyümölcsöt terem,

de mindig tudja a kötelességét;

új napi teendőket venni a nyakamba,

amikor a meglévőkkel sem bírok elkészülni.

Nem, kedves Edward,

nem ér meg nekem annyit a maga 15000 dollárja,

hogy vándormadárrá tudjak válni,

hogy távoli szemlélője legyek hazámnak egy közömbös csillagról,

hogy ne halljam többé hazai hangjainkat,

a veszekedéseket, a pörlekedéseket, az irigységeket

- hogy megismerkedjek egy új betegséggel, a honvággyal.

Azt hiszem, minden betegség között

ez a honvágy nevű betegség az egyetlen, amely elviselhetetlen.

Hát pénzért vegyek betegséget magamnak,

amikor amúgy is van belőle elegendő?


Kedves Ödön úr,

nem megyek Los Angelesbe,

mert azt a 15000 dollárt, amelyről szó van,

az utóbbi években

(amikor mindig csak hallottam róla,

de személyesen meg nem ismerhettem)

úgy megutáltam, mint valami csúf ragályt,

amely elcsúfítja, eltorzítja, elgörbíti

a régen nemesnek látott magyar arculatokat.

- Ez a 15000 dollár

(képzelem, mennyi kevés lehet az Amerikában)

okozta azt, hogy itthon Magyarországon

elfelejtettünk magyarok maradni az elmúlt szörnyű évek alatt.

Ez a nyomorult 15000 dollár volt az okozója annak,

hogy a megsértett madár könnyűszerrel csapott föl vándormadárnak,

holott az itthoni köleshez volt szokva.

Ez a Los Angeles-i ígéret hördült föl az emberekben,

amikor a hazai ostorsuhintásokat érezték - bizony érdemtelenül.

De én már csak itt maradok,

mert nem tudnék új, még boldogabb világhoz szokni.

Az ember végül beleszeret a boldogtalanságba, mint a betegségbe.

Krúdy Gyula

(1927)

*

juhasz

Juhász Gyula

Levél egy kivándorló kartársam után

 

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!

vrubel_seraph_pushkin

LAST_UPDATED2
 
Őrzők, vigyázzatok a strázsán! PDF Nyomtatás E-mail
2014. május 27. kedd, 06:26

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 5.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke

leda_02

Ady Endre

Intés az őrzőkhöz

 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok
a strázsán

 

*

 

Térítők

Többnyire

azok akarnak megváltoztatni másokat,

akik nagyon is rászorulnának egy kis változásra.

Magukkal nem tudnak mit kezdeni,

ezért buzgólkodnak,

hogy kezükbe vegyék mások sorsának irányítását. 

(Seabury, David 20.sz., amerikai szerző)

 

*

szex appeal india

SZABADEGYETEM

1.

A Férfi / Somlósi Lajos / előadás

https://www.youtube.com/watch?v=BXz-KrYCpKU

2.

Női virágzás - Somlósi Lajos előadása

A női lélekben lakozó Hold minőségének

előhívásában és megélésében nyújt segítséget az előadás.

Nemi identitásunkból kiforgatott világunkban különösen fontos,

hogy a nő ismét megtalálja oltalmazó, elfogadó szerepét,

ismét nőként élje meg magát

és visszaálljon az anyaság lerombolt becsülete.

Csakis ekkor jelenhetnek meg az igazi férfi minőségek.

https://www.youtube.com/watch?v=96qc9OLRCfY

este

*

Korunk 1926.

A nyárspolgár tükre

 

A szatirikus anekdóta, az epigram, a vicc és gunynév

a néptömegek szociális kritikájának leghübb kifejezése.

Ami korhadt a társadalom épületében,

ami rothadt a gyökerekben, ami beteg az ágakban,

azt a vicc megtalálja s nevetségessé teszi.

Ahol az igazat nem lehet kimondani szabadon,

ott teremnek a legjobb politikai anekdoták.

Az elnyomott közvélemény vicc formájában nyilatkozik meg.

A vicc többnyire anonim s a kollektivitás közös terméke.

Ugy keletkezik, mint a népdal:

valaki megüt egy motívumot,

amely megfelel a közösség érzésének

s utánna jönnek sokan, akik formát adnak neki.

Friedrich Wendel 

egy kis kötetet gyüjtött össze

a nyárspolgárt kifigurázó viccekből.

(Der Bürgerspiegel. Kiadta a berlini Malik-Verlag). 

Nem csak anonim vicceket

s pár soros anekdotákat vett fel

az érdekes s a XIX. század nyárspolgárát tényleg

sok kötetes szakkönyveknél

jobban jellemző kis könyvbe,

hanem néhány klasszikussá vált pamfletet is,

amelyek a filiszterséget kipellengérezik.

Mutatóba leközöljük Ludwig Kalisch-nak, 

a XIX.század egyik legjobb szatirikusának

maró, éles irását a német filiszterről.

A több, mint félszázados írás még ma is aktuális.

Ime :

A német filiszter

 

„Minden városban százszámra, gyakran ezerszámra található.

Az egyik  filiszter mindig még ostobább, mint a másik.

Ez a fő ismertető jele.

Ezenkívül megfigyelhetjük a következőket: 

A filiszter vagy nagyra van azzal,

hogy ősei jól értettek a csalafintasághoz

vagy mint hivatalnok aktákba ássa el szívét és becsületét

vagy van egy jó üzlete, amely illendően ellátja.

Gyermekeit,

akiket néha maga csinál, igen okosaknak tartja,

bár ugyanezt a tulajdonságot felnőtteknél ki nem állhatja,

A filiszter megelégedett

s ezért nem látja be. hogy mire jók az újítások

s miért elégedetlen némely ember.

A filiszter jól tagolva mondja: „Jó étvágyat!”

Ha a filiszter despotikus államban él,

időnként, amikor egyedül van, meg-meg rázza a fejét.

Ha a filiszter szabad államban él,

a szabadság szónál mindig körülnéz, vajon hallotta-e valaki.

A filiszter ugyanazt a politikai napilapot járatja, amit az apja.

A filiszter mindig bizonyos ítéletében.

Mihelyt nincs oka nem tenni,

azonnal egyetlen jól kifejlesztett képességéhez folyamodik:

goromba és komisz.

Valahányszor a filiszter szatírát olvas, mindig találva érzi magát.

A filiszter mindent már régen tudott, miután megtörtént.

Hogy utána sem tud semmit, azt nem is sejti.

A filiszter házában a kutyának jobb dolga van, mint „embereinek”.

Legjobban utálja a filiszter a zseniálisat és a költőit.

Ellenben szívesen eszik zöldborsót és savanyú káposztát.

Felesége ugyanazon a véleményen van.

Minél inkább lenézi a szegényebbet

annál alázatosabb a gazdagabbal szemben.

Színházba megy a filiszter, hogy színházba menjen.

Rendes ebédet adni, ezt nevezi a filiszter jól neveltnek lenni.

A fő ismertető jele marad mégis:

az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik!”

 

*

 

Beugratás

1.

Csőbehúzás

- Azt mondtad, hogy hengertalpas az anyám???

- Én?? Nem, nem, dehogy…

- Ház hazudok én!!!???

Ez az eset az, amikor nincs jó válasz.

Ha „bevallom”, akkor meg azért kapok

egy taslit, fülest, nyaklevest, pofont, kokit stb.

2.

Szóvicc

- Mennyi tíz hatod meg tíz hatod?

- Húszhatod!

- Húzhatom?!

És akkor meg is húzom a hajadat,

hiszen te magad egyeztél bele, nem?

 

*

charles_baudelaire

Baudelaire

Egy dög

 

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,

melybe ma szemünk ütközött:

Az ösvényforduló kavicsos homokágyán

váratlan egy iszonyú dög

nyitotta, lábait cédán magasba lökve,

mig izzadt méreg járta át,

elénk, gúnyosan és semmivel sem törödve,

kipárolgással telt hasát,

A nap sugarai tán azért tündököltek

úgy e sűlő szemét fölött,

hogy atomjaiban adják vissza a Földnek

azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra

nézett alá az ég szeme,

a bűz ereje az egész rétet bejárta,

azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle

folyadékként és vastagon,

fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve

másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve

s gyöngyözve néha felszökellt,

a test bizonytalan dagadva-lélegezve

sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,

mint futó szél a tó vizén,

vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában

ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,

kusza vonalak tömege,

vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon

a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva

nézett bennünket dühösen,

sóváran lesve a percet, mikor ujra

laknározhat a tetemen.

-És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,

ilyen ragály és borzalom,

szemeim csillaga,életem napvilága,

te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,

az utolsó szentség után,

csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő

s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a férgeknek, hogy e börtön

vad csókjaival megehet,

én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm

elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc

 

*

 

Dög

Ördög

Döglődik

Bedöglött

Dögszag  

Dögölj meg

Dögkút

Dögvész

Dögrovás

Dögbogár

Dögfa

Döglégy

Dögevő

Dögnyúzó

Dögfáradt

Dögönyöz

Szívdöglesztő   

Dögös csaj

Dögunalom

Dögcédula   

 

*

 

Dög

1. hulla (cadaver),

2. pestis (lues, ném. Seuche),

3. méreg (venenum).

A 2. és 3. jelentésben

a mirigy (l. o.) szó szinonimája,

p. D.-halál a. m. mirigy-halál.

A Szombatos-kódexben azonban

még egy 4-ik jelentésével is találkozunk, a

melyben egyébként tájszólásilag némely helyütt

(p. Borsod- és a vele szomszédos vmegyékben)

még ma is használatos,

t. i. az ördög szó értelmében

(P. «ki a D. mondta, hogy ezt tedd ?»)

Ha ugyanitt a megunt vén embert v. asszonyt is

vén D.-nek mondják,

azzal inkább a szó 1. jelentésére céloznak.

Mindenesetre nagyon csekély tehát az alapja

Ipolyi (Magy. Myth. 37, 46.) azon feltevésének,

hogy az ördög szó második tagja egy a D. szavunkkal

s igy természetesen vajmi kétséges már eleve is

annak a következtetésnek az értéke,

amit e feltevésből levon.

Teljesen halomra dönti pedig e következtetést

s kivonja alóla az említett gyenge alapot,

t. i. az ördög-beli Dög-nek a D. szóval való azonosságát,

amannak az ujabb nyelvtudományi eredmények világánál valószinüvé vált etimologiája.

Forrás: Pallas Nagylexikon

 

*

 

Dögfauna

Mindazok az állatok,

amelyek más állatok holttestéből élnek,

D. név alatt foglaltatnak össze.

Ilyenek p. az emlősök közül a hiénák,

a madarak közül a keselyük,

továbbá egy egész sereg rovar,

részint kifejlődött,

részint álcaállapotban.

holttestek eltakarítása körül

különösen fontos szerep jut a szárazföldön

bizonyos bogaraknak (l. Dögbogarak),

hangyáknak és legyeknek;

a hangyáknak kifejlődött alakjai,

a bogaraknak részint kifejlődött alakjai,

részint álcái,

a legyeknek

az elhullott állatokra rakott petékből kibujó álcái

falják fel a holttesteket.

A vizekben számos hal és rák él

más állatok holttestéből

s a tengerekben a rákok

ép oly tevékenységet fejtenek ki,

mint a holttestek eltakarítói,

mint a szárazföldön a rovarok.

Forrás: Pallas Nagylexikon

 

*

 

Ütésálló

Nem az a legény, aki üt,

hanem az a legény, aki állja!?

A bokszban is az győz,

aki a tizedik menet végén is talpon marad,

hiába ütött kevesebbet vagy kisebbet,

elvesztve sok menetet,

de nem az összes csatát,

a háborút kell megnyerni:

mit ér a pirruszi győzelem?

 

*

papplajos

Életvég és halálkezdet

 

„1991-ben vagyunk,

egy fiatal, kétgyermekes családanyáról van szó.

Mikor hozzám, a műtőbe behozták, a szíve már megállt.

A kérdés itt nem az volt, hogy vajon meghalt-e,

hanem hogy mikor halt meg.

Tudniillik, miközben a műtőbe szállították,

nem volt náluk olyan ellenőrző műszer,

amellyel az életfunkciókat követni tudták volna.

Elkezdtük az újraélesztést.

Ezt természetesen

– ugyanúgy, mint a szívműtéteket – nem egyedül végeztem,

ez egy tíz-tizenkét tagú csapat munkája,

amely csapatnak én vagyok a kapitánya.

Negyven perces megfeszített munkával

sem tudtuk az életfunkcióit beindítani,

azaz a halálból valahogy visszahozni.

És én, a kapitány azt mondtam

– miközben Istennel és a világgal pereltem –,

hogy: akkor most elhagyjuk a hajót.


A miérteket kerestem.

Miért kellett ennek a fiatalasszonynak meghalnia

és két gyereket árván hagynia?

Ennyit ér a tudományom?

Most mit tegyek, Istenem?

Már kihúzták a csövet a légcsövéből,

már az utolsó fázis lett volna,

hogy az EKG-kontaktust megszüntessék,

mikor kifelé menet a műtőből

az ajtó kis kerek ablakán,

nem is tudom miért, egy pillanatra visszanéztem.

Ebben a másodpercben,

mintha láttam volna valamit a monitoron,

most már soha nem fogom megtudni,

hogy ez egy utolsó szívmozgásból származó elektromos jel volt,

vagy csak meglökték a lábát,

és ez az elektromos zaj valahogy a monitoron megjelent.

Mindenesetre ez a "jel" nekem elég volt ahhoz,

hogy a hitem visszajöjjön, hogy él az illető,

és hogy meg tudom menteni.

Visszarendeltem a stábot,

és elkezdtük a műtétet.

El kellett felejtenünk,

hogy több mint fél óráig

eredménytelenül próbálkoztunk az újraélesztéssel.

Valahogy el kellett hitetnem a stábbal azt is,

hogy nem halottat operálunk.

Felnyitottam a szívét.

Akkor látszott, hogy az egyenirányító szelepek,

a billentyűk olyan súlyosan károsodtak,

tehát annyira beteg volt a szív,

hogy valószínű ezért nem mutatott a gépen,

a monitoron semmilyen életjelt.

Persze ez csak egy utólagos teória.

A műtét alatt

végig ott volt a levegőben az a kérdés,

hogy: akkor most halottat vagy élőt operálunk?

A műtét befejezése után hat órával beszéltem a hölggyel.

Ennek már hét éve, és a hölgy azóta is él és jól van.

Amint látja,

borzasztóan veszélyesek mindenhol

a dogmák, a beidegződések,

de leginkább az élet és halál mezsgyéjén.

Tarthatatlannak tartom azt,

hogy az emberi életért való küzdelmet

pillanatokhoz, percekhez kössék.

Sok ember, érzésem szerint azért hal meg,

mert az egyetemi tankönyvekben

még mindig azt olvashatják az orvostanhallgatók,

hogy három perc után nem érdemes újraélesztést végezni,

mert az már maradandó agykárosodást okoz,

és hat-hét perc után a szív sem újraéleszthető.

Ezt a dogmát mindenki megtanulja és elhiszi,

bár számtalan ellenpéldával találkozik élete során.

Ezek természetesen

a tudomány mai állása szerint megalapozott tételek,

csakhogy tartok tőle,

hogy a tudomány

az élet számos területén vajmi keveset tud.

Egy mondattal válaszolva a kérdésére,

azt tudom mondani:

nem érzem magam olyan tudás birtokában,

hogy meg tudnám biztonsággal állapítani

az élet végének és a halál kezdetének a pillanatát.

Ezért aztán biztos elkövettem többször azt a hibát is,

hogy halotton végeztem az újraélesztés manővereit.”

Dr. Papp Lajos

 

*

Szerencsés János

 

tréfás reális mese, ill. annak hőse.

Két ember beszélget a feleségéről.

Egyik szidja, a másik dicséri,

mondván, hogy bármilyen ostobaságot elkövethet,

a felesége sohasem veszekszik érte.

Fogadást kötnek.

A feleségét dicsérő ember

elviszi lovát a vásárra,

elcseréli egy tehénért,

a tehenet egy kecskéért, a kecskét egy libáért stb.

végül semmije sem marad.

Megnyeri a fogadást.

(Ritkább az a forma,

mikor szolgálata jutalmául nagy darab aranyat kap,

azt cseréli el lóra, tehénre, libára stb.: AaTh 1415.).

A mesének 9 magyar változata ismert,

köztük ponyván a népszerű Grimm-mese.

„Hans im Glück” magyar fordítása:

Szerencsés Jancsi mulatságos története,

vagy mi lett a nagy darab aranyból?

Ékes rigmusokba szedett vidám történet,

ill. ennek származéka is,

mely a nyelvterület nyugati felén került feljegyzésre,

a keleti felén a fogadásos-redakció az elterjedtebb.

Jellegzetes a „Fa kivágása”:

rátótiáda ( falucsúfoló) típussal kombinált kalotaszegi változat,

amelynek hőse, az ostoba ember

ökreit, szekerét, fejszéjét, ruháit,

végül még nemi szervét is elveszti

(„Szerencsétlen János”)

Ellentétes előjelű cseresorozatot tartalmaz

a „Szegény ember búzaszeme”:

róka- és emberhőssel (ügyes fiú).

A mese egész Európában, a Közel-Keleten,

Elő- és Hátsó-Indiában, valamint É-Amerikában elterjedt.

*

orban iren naiv kpmese

Az utolsó mese


Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi,

aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott.

De csak úgy kaphatta meg,

ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt,

felépíti a kacsalábon forgó kastélyt,

s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisasszonyt.

Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán

legyőzte hát a hétfejű sárkányt,

felépítette a kacsalábon forgó kastélyt,

és felébresztette az alvó királykisasszonyt.

No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.

Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.

De eltelt egy nap, s még egy, még egy.

Már az első is igen hosszú volt,

mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.

– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.

– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.

– Igaz is.

De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.

– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.

– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.

– Vagy úgy, persze.

Megint mosolyogtak egymásra egy napig,

de akkor egyszerre felállt mind a kettő.

– No csak.

– Van egy ötletem – mondta a királyfi.

– Befalazlak és elaltatlak megint.

– Jó!

– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt,

és föltámasztom a hétfejű sárkányt.

Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.

Neki is fogott mindjárt.

Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű.

Sem a sok vesződség, még több hőstett,

sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt

– mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -,

még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét,

s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé.

Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők,

s így küszködtek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.


Ottlik Géza, 1945

*

szlasi3

Prédikáció a szeretetről és Istenről

 

A prédikációt Mezei Mária színésznő tartotta

1946. június 10-én, Budapesten, a pasaréti  református templomban.

Megrendítően szép és felejthetetlen pillanat ez számomra.

amikor most idelépek az Úrasztala elé.

Színésznő vagyok, sok-sok szerep van   mögöttem, s

most mégis elszorult szívvel, akadó lélegzettel állok itt,

mert először történik meg  velem,

hogy nem színházban, a mások élményeit és  szavait közvetítem,

ami tulajdonképpen a színésznő feladata,

hanem az Isten házában,

a saját  élményeimet a saját szavaimmal próbálom átadni Önöknek.

Bocsássák meg nekem ezt a merészséget

és engedjék meg,

hogy belekezdjek ebbe a csendes beszélgetésbe,

amit úgy kívánok, mint soha semmit  egész életemben.

Legelőször is kérni szeretnék Önöktől valamit.

Én azt kérném,

ha lehet, vessenek  le most magukról

minden cinizmust és gőgöt

s hallgassák meg az én szerény dadogásomat -  szeretettel.

Mert én most őszintén szeretnék   beszélni,

olyan őszintén, ahogy talán életemben  nem beszéltem,

olyan őszintén,

mint ahogy a füvek és a. fák, a hegyek és a madarak beszélnek,

akik  között közel két évig éltem.

Ez a két esztendő volt,

azt hiszem mindnyájunk életében a legnehezebb,

a legsötétebb élményekkel telezsúfolt idő.

Mindnyájan

hoztunk valamit magunkkal

ebből a  pokoli két esztendőből,

valami végleges tapasztalást,

ami irányítja azóta is az életünket.

Én is hoztam.

Én azt, hogy itt állok és élek

s ezt olyan nagyon nagy ajándéknak érzem,

amit nem fogadhatok el viszonzás nélkül,

s amikor most Önökkel beszélgetni kívánok,

amikor verset mondok vagy énekelek,

amikor színházat játszom,

vagy egy gyereket megsimogatok,

úgy érzem, nem teszek egyebet,

mint törlesztek - törlesztem az adósságom,

amivel tartozom annak a Valakinek,

aki  az életemmel újból megajándékozott.

S én úgy gondolom,

s ezért ne haragudjanak rám,

hogy  mindnyájunknak valahogy így kellene felfogni

az ez utáni életünket:

ajándéknak, amiért hála jár és viszonzás.

Meggyőződésem, hogy ez a végső értelme

ennek a különben olyan nagyon értelmetlennek látszó háborúnak.

Igen, én hoztam valamit a hegyekből.  

Hazahoztam a hitemet,

mint egy nagy, jó szagú  meleg kenyeret,

most szeretném, úgy, de úgy szeretném széjjelosztani.

A hitemet, hogy érdemes  élni, de érdemes meghalni is, 

mert csodálatos  törvények igazítják mindnyájunk lépéseit,  

s a halál nem pont az életünk mondatának végén,

legfeljebb pontosvessző, ami után újabb mondat következik.

Elhoztam a meggyőződésemet,

hogy van egy nagyon nagy törvény, ami így szól:

minden ami történik veled, benned vagy körülötted,

nem  véletlen,

hanem minden tetted és gondolatod megtermi a következményét

s ezért, bármi jó vagy  rossz ér az életben,

annak előidézője te és csakis  te vagy.

S ha értetlenül állsz szemben valami történéssel,

valami méltatlansággal, szenvedéssel vagy magával a halállal –

légy meggyőződve róla,  hogy feltétlenül megérdemelted,

mert  okozóját, a törvényellenes tettet

te követted el még akkor is,  ha most már nem emlékszel rá.

És elhoztam a legnagyobb törvényt,

a törvények királyát, amiben minden benne van,

ami mindent betölt és mindent éltet,

ami mindennek a megoldása, célja és értelme –

elhoztam a Szeretetet. 

Itt lakik bennem, benned, mindnyájunkban.

A füvekben és a fákban, a virágok illatában és a kutyád szemében,

a kavicsokban és a hegyekben, a csillagokban és a méhekben,

a búzádra hulló esőben és a gyermekedre hulló könnyben,

az igazi dalban, az igazi csókban,

mindenben, ami van, amit látsz és amit csak sejtesz,

mindenben a  szeretet él - mert a szeretet az Isten.

Szinte

látom most egyesek arcán

a gúnyos és főlényes mosolyt.

Szegény teremtés - gondolják -,

milyen naiv és megszállott a hitével.

Látom a másik megránduló vállát,

amint lerázza magáról a képtelennek

és számára szinte már nevetségesnek hangzó elavult szót:

Isten.

Látom a harmadik ökölbe szoruló kezét,

haragosan ránduló száját, amint fenyegetően dünnyögi:

Istent mernek emlegetni nekem,

nekem, aki annyi szörnyű kínon és megaláztatáson mentem át?

Hát hol van az az Isten,

aki eltűrte ezt a pokoli sok szenvedést és halált?

De látom

azt a néhány kifényesedő szemet és  kisimuló arcot is,

akik a saját lelkük halkan éneklő hangját hallják visszhangozni,

amikor elsóhajtom a szót: Isten.

Látom mind a négyfajta embert:

a Gőgösöket, a Bosszúállókat, a Kételkedőket és a Hívőket.

Jól látom őket,

mert vándorlásom alatt sokszor találkoztam mindegyikükkel.

Akkor hallgattam, kérdeztem, figyeltem őket,

most megpróbálok felelni nekik.

Mondd,

te szegény, gőgös ember,

miért rángatod a vállad?

Mire vagy olyan gőgös, mondd? Az erődre talán?

Hát nem láttad,

hogy fosztja le az éhség csontjaidról

a jól ápolt és agyontornáztatott izmokat?

Nem láttad,

hogy mállik szét imádott tested

a gyűlölet által gyártott fegyverek egyetlen kis szilánkjától?

Nem láttad,

hogy dőltek össze palotáid, villáid, gyáraid, hidaid,

nagyszerű erőid minden produktuma?

Mert a gyűlölet szórta a bombát,

s a sok büszke emberi alkotás összeomlott, mint a kártyavár.

Nem merült fel benned egy pillanatra sem a kétely,

hogy talán, talán nem volt jó az alap, amire építettünk eddig?

Mert nézz csak szét

a romokon, pesti embertársam –

nem furcsa az, nézd csak -,

hogy a templomtornyok mind-mind milyen egyenesen állnak?

Mint összetett, imádkozó kezek nyúlnak fel a romok közül az égre.

Mosolyogsz?

Nem hiszel a jeleknek?

Kár - nagy kár, 

mert a Jelek és Csodák vezethetnek már csak ki bennünket

abból a sötét és félelmetes rengetegből,

ahová az emberi értelem bevezetett s ottfelejtett minket.

Vagy

a vagyonodra vagy gőgös,

te szegény vállvonogató?

Hát van még vagyonod ?

Vagy ha már nincs, gondolod,

hogy ha újra összespekulálod,

összefeketézed, összeházasodod, összeirigykeded?

Gondolod,

hogy most majd meg fogod tudni tartani?

Nem, és ezerszer is nem!

Ez az egyik legnagyobb értelme

ennek az egész elmúlt szörnyűségnek,

hogy ráébredjünk végre:

csak az marad meg az anyagi javakból,

amiért becsületes és jó szándékú munkával,

mi magunk megdolgoztunk.

A többit elviszik, elszórják, felégetik, mind.

Nem fontos kicsoda,

milyen jogcímen és milyen jelszó védelme alatt. 

A jelszavak

és emberi szándékok mögött

az isteni szándék rejtezik

és könyörtelenül csak annyit hagy meg mindenkinek,

amennyi valóságosan jár neki

és amennyire valóságosan szüksége van ahhoz,

hogy az Úton tovább tudjon menni. 

És tudd ember,

minél kevesebb az úti csomagod,

annál közelebb vagy a Célhoz,

s aki mindenét és mindenkijét elvesztette,

az nagyon figyeljen, áhítatosan figyeljen,

mert ahhoz már nagyon közel van a Cél:

ahhoz már nagyon közel hajolt az Isten.

Te Gőgös,

még mindig hozzád szólok.

Hozzád,

aki nagyhatalmú, tekintélyű, magas rangú hivatalnok voltál.

Te voltál az,

aki felvetett fejjel büszkén vitted feketére festett bajuszodat

s csak minden tízedik köszöntést fogadtad kegyes biccentéssel.

Emlékszel-e rám?

Mert én nagyon jól emlékszem rád.

Ott ültél szemben velem a teherautón,

ami vitt bennünket az ismeretlen felé –

akkor úgy éreztük, a halál felé.

Emlékszem alázatos tekintetedre,

a szemed sarkán kibuggyanó könnyre,

amivel elhagyott gyermekeidet sirattad.

*

hitler rotschild

Árkossy Károly

Miért lettem nemzetiszocialista ?

 

http://mtda.hu/books/arkossy_karoly_miert_lettem_nemzetiszocialista.pdf

 

*

 

J

A székely összehívja hat fiát, és megkérdezi,

melyikük döntötte be a budit az árokba.

Senki sem jelentkezik.

- Emlékezzetek George Washington

és a cseresznyefa esetére - mondja.

- Mikor George kivágta a fát, és bevallotta tettét,

apja büszke volt fiára az őszinteségéért.

Kilép a legkisebb fia, s bevallja, hogy ő a tettes.

Mire az apja lekever neki egy jókora pofont.

- Te mondtad, hogy George Washington apja büszke volt,

amikor a fia bevallotta, amit tett! - tiltakozik a gyerek.

- De ő nem ült a fán, amikor a fia kivágta!

 

*

a_masok_elete_poster_ang

Állambiztonsági rendszerváltás, 1989

„Ez egy életveszélyesen komoly ügy!”

- A rejtélyes „László” dosszié  feltáratlan titkai -

http://tdyweb.wbteam.com/LaszloDosszieFeltaratlanTitkai.htm

 

*

 

Gondolatébresztők....

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Weöres Sándor

 

*

majomember

Majom-ember reklám

 

A majmot szerepeltető reklám

számomra is eredetinek hatott,

de inkább tűnt nyomasztónak, mint kedvesnek.

Valahogy eszembe jutott róla az,

amit Rudolf Steiner mondott,

aki szerint az emberiség a fejlődése során

sikeresen elkerült egy szétválást

egy fejlett civilizációjú, de elállatiasodott csoportra,

s egy műszaki és szervezeti értelemben elmaradott,

ám annál kulturáltabb csoportra.

Ma azt tapasztalhatjuk,

hogy a gépesített barbárság impulzusa

mind meghatározóbb szerepet kap a világban,

aminek tünete ez a reklám is.

Lehet

szeretetreméltónak találni

egy majmot emberi szerepben,

ahogyan egy a felnőtt funkciókat

próbálgató gyermeket is annak tartunk,

azonban amikor az emberek kezdenek el

okos majomként uralkodni a természeten

és egymáson,

az csak idő kérdése,

hogy mikor fog vérfagyasztó következményekhez vezetni.

Ma még legfeljebb

az izomemberek utcai terrorjában

és az amerikai professzorok kiszámított viselkedésében

nyilvánul meg az ember önmagáról alkotott eszményeinek elvesztése,

az alap azonban,

hogy a történelem újabb tömeggyilkosságok irányában haladjon

így már készen áll.

Ha megnézed

a 20-as évekből fennmaradt

írott és audiovizuális dokumentumokat,

valami nyomasztó embertelenséget sejthetsz azokban,

ami „az ember állat”, „az ember tömeglény” és „a társadalom gép”

alapfeltevések köré szerveződött.

A sportversenyek

akkoriban feltámadt kultuszától

egészen addig,

ahogyan a munkásoknak tervezett ipari zuhanyzókat

egy prospektusban bemutatták

sok minden előrevetítette a közeljövő emberi vágóhídjait,

s hasonló benyomást kelt bennem az általad bemutatott reklám is.

Mégis meddig nyugodt az az ember,

aki olyan módon szemléli a világot,

amilyen módon a hangrámondással szerepeltetett majom?

Legkésőbb addig,

amíg az önkényes igényeit nem tudja kielégíteni,

onnantól kezdve azonban

ugyanazok a késztetések jelennek meg nála,

ami a riválisuk koponyáját összetörő majmoknál is.

De még

az önkényes igények kielégítése

sem teheti igazán nyugodttá soha,

s ezért ha mindent megkap is,

aminek szükségét megfogalmazza magának,

még akkor is várható,

hogy le fogja rombolni azt a társadalmi rendszert,

amelyet az igényei kielégítésére teremtett.

Egyfajta önpusztítás is ez nála,

a megsejtetten hamis irányba vezető pályák lerombolása,

ám mégha kétely nélkül is kapaszkodik berendezkedésébe,

szűklátókörű önzése és erőszakossága

akkor is a pusztulásához fog vezetni.

 

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

http://www.youtube.com/watch?v=dXOiIntWwNY


*

 

"Egy nagyvállalat

akármikor, akárhol és akárhányszor elmondhatja,

hogy ő kínálja a legfehérítőbb mosóport,

a legízletesebb hamburgert vagy legtrendibb üdítőt,

én viszont egy szaros-hugyos blogon sem bírálhatom

se a hitvány terméküket, se a kártékony hirdetésüket,

hacsak nem akarok egyenlőtlen és végeláthatatlan

bírósági küzdelembe kerülni

egy nagyhatalmú multinacionális részvénytársasággal.

Ezt a helyzetet József Attila szavai írják le a legpontosabban:

"Jogállamban a pénz a fegyver." 

- írja Puzsér Róbert Sas Istvánnak címzett válaszában. 

 

A reklámvita - Sas István vs. Puzsér Róbert

https://www.youtube.com/watch?v=C1GZyZUG9Is

 

*

demon

Démonűzés –

akit megszáll a Gonosz lélek

 

Amikor a színeváltozás hegyéről

Jézus visszatért tanítványaihoz,

látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük,

és írástudók vitatkoznak velük.

Amint az emberek észrevették Jézust,

mindnyájan meglepődtek,

majd elébe siettek és üdvözölték.

Jézus megkérdezte tanítványait:

"Miről vitatkoztok velük?"

Valaki a tömegből így felelt neki:

"Mester! Elhoztam hozzád a fiamat.

Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette.

Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja.

Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik.

Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."

Jézus így válaszolt:

"Ó, hitetlen nemzedék!

Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket?

Vezessétek hozzám a gyermeket!"

Erre odavitték hozzá.

Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust,

tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút,

az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott.

Jézus megkérdezte a fiú apját:

"Mióta szenved ebben a bajban?"

Ő azt felelte: "Gyermekkora óta.

A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította,

hogy elpusztítsa.

Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!"

Jézus így felelt neki:

"Ha valamit tehetsz?

Minden lehetséges annak, aki hisz!"

Erre a fiú apja azonnal felkiáltott:

"Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!"

Amikor Jézus látta,

hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze,

ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre:

"Te néma és süket lélek!

Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!"

Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút,

és hangos kiáltással kiment belőle.

A fiú olyan lett, mint a halott.

Többen meg is jegyezték: "Meghalt!"

Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette.

A fiú talpra állt.

Amikor azután Jézus hazaérkezett,

és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték:

"Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?"

Jézus így felelt:

"Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni,

csak imádsággal és böjtöléssel."

Mk 9,14-29

 

*

varkonyi-biblio-cimlap

WEÖRES SÁNDOR:
Várkonyi Nándor emlékezete

Holtod tudni nehéz.
Hiányodon tovább-élni nehéz.
Nemléteden vagy másléteden tengődni nehéz,
mint a talajból kiemelve virágcserépbe férő kicsi földön
a viharok és csillagok lobogásában
a menny érintetlen partú medencéje alatt
a palántának, mely nevét se tudja
s hogy neve van, azt se tudja
és hogy létezik, azt se tudja.
Évmilliók milliói előzték meg ezt az életet
és követik évmilliók milliói.
Nemléted vagy másléted ott van
az évmilliókban. Többé nem neked nevezetes,
csak nekünk, kimért kis életidőnk
papírcsónakján úszva számlálatlan idő-óceánon.
Ahol te vagy, ott a határtalan,
s létnek vagy nemlétnek nevezzük-e,
plusz vagy mínusz jelet teszünk eléje: attól
a végtelen nem változik.
Lét és nemlét: nekünk ellentét,
neked azonosság.
Tegnap még öregebb s ifjabb
a körötted imbolygóknál,
ma már egyidős vagy
az éneklő kövekkel, az adamant ligetekkel,
a habba merült Atlantisszal
és Sziriat oszlopaival
és a teremtés dátumával,
át nem törhető, nem változható
és aki átlépett a halálon:
íme a halhatatlan!

LAST_UPDATED2
 
A gyáva, a vakmerő - és a bátor... PDF Nyomtatás E-mail
2014. május 27. kedd, 10:12

szent bertalan - -last_judgement

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK6.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke

tuzugras_1932_nograd

Ady Endre

A tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

*

szll a kaukk fszkre

Bátor – gyáva

Bölcs-balga gondolatok

 

A félénket is bátorrá teszi a szükség.

+

A gyávaság senkit sem tett halhatatlanná.

+

A gyáva százszor hal meg, a bátor csak egyszer.

+

Bátor csak az lehet, aki ismeri a félelmet;

aki nem ismeri a félelmet, az nem bátor, hanem vakmerő.

+

A bátorság az arany közép

A gyáva/vakmerő a két rossz szélsőérték

+

Gyáva népnek nincs hazája,

gyáva embernek nincs otthona

+

A gyáva emberek

összerondítják magukat, ha bajba kerülnek,

és éppen ezért kegyetlenek lesznek,

ha kikászálódnak a saját mocskukból.

Gion Nándor

+

A félelem nem az ördögtől való,

hanem az emberi létünk alapvető és fontos tulajdonsága,

amivel elindulhat a fejlődés. (...)

Az egyik út:

bedugom a fejem a homokba,

és habzsolom, falom a külsőségeket,

hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat.

A másik út:

ki merem mondani azt,

hogy gyáva vagyok kockáztatni,

vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakik bennem.

Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll,

hogy másként döntök-e.

Csernus Imre

+

Nagy bátorság kell ahhoz,

hogy az ember

fenntartás nélkül

engedje szeretni magát.

A legtöbb ember

nem tud szeretetet adni és kapni,

mert gyáva és hiú, fél a bukástól.

Szégyelli,

hogy odaadja,

s még sokkal inkább szégyelli,

hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát...

Azt a szomorú emberi titkot,

hogy szüksége van gyöngédségre,

nem tud meglenni nélküle.

Nincs szégyellnivaló az életben.

Csak a gyávaság szégyenletes,

mellyel az ember nem tud adni,

vagy nem mer elfogadni érzéseket.

Csaknem becsület dolga ez.

S a becsületben hiszek.

Gyalázatban élni nem lehet.

Márai Sándor

+

A gyávaság

erkölcsileg többet rombol, mint egy vesztes háború.

A gyáva végül teljesen elpusztul, önmagát pusztítja el.

A vesztes háborúból,

ha a gerinc nem törött el, új,

győztes nemzedékek születhetnek.

Bertók László

+

Ha úgy vesszük, nem történt az életemben semmi.

Ennek bizonyára én voltam az oka s nem a "végzet".

Nem hiszek a végzetekben.

Az ember maga csinálja az életét.

Ha még egyszer kezdhetném, talán másképp csinálnám.

Egészen biztosan másképp csinálnám.

Gyáva voltam és kényelmes.

Így nem viszi az ember semmire.

Márai Sándor

+

Néha, pillanatokra, úgy érzem,

mintha minden, ami életemben történt és nem történt velem,

minden, amit szerettem volna,

amihez gyáva vagy kényelmes, vagy erőtlen voltam,

most tető alatt lenne.

Ilyen pillanatokban

úgy látom magamat és az életem folyását,

mint egy nagy rendszert. (...)

Úgy érzem magam,

mint aki mély, beteg álomból felébred s ocsúdik,

és látja, hogy fejbe verték régen és kirabolták

és ájultan hevert; és a rablók a kinccsel messze futnak.

Márai Sándor

+

A jövőnek sok neve van:
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi.

Victor Hugo

+

Az a gyáva, aki fél és elmenekül;

az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

+

- Szereted? 

Gondolkodnom kell. Szeretem (...)? Nem tudom.

Azt hiszem, a szerelem nem ismer vacillálást, méricskélést.

S ha egyszer nem vagyok benne biztos, szeretem-e,

akkor világos a dolog: nem vagyok szerelmes... 

- Nem - mondom ki kereken. 

- Nem szereted, mert nem mered szeretni.

Próbáld egy kicsit sarokba vágni az eszed.

Oda, ahová az érzéseidet dugtad.

És hadd jöjjenek elő azok az érzések.

Merj lovagias lenni az érzéseiddel.

Add meg nekik a sanszot,

hogy egyenrangú párbajpartnerek legyenek az eszeddel szemben.

Merj szembenézni a valósággal.

Gyáva dolog, fiam, ha eleve elvágsz minden utat...

Tanulj meg egyvalamit:

úgy nézz minden helyzetre, amibe belecsöppensz,

hogy soha többet nem jön vissza.

Szilvási Lajos

+

Akit szeretsz,

nemesíted, szépíted,

segítesz neki méltóvá válni önmagához.

Így vagy a gyerekeddel,

de így kell, hogy legyen a pároddal is.

Ha szereted, az egyetlen ember vagy,

aki megmondhatja neki,

hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!"

Ha szereted, tudod,

hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős,

és csak kívül gyáva - belül bátor.

Te vagy az egyedüli,

aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él,

mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez.

Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.

Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt,

de előbb-utóbb meghallgat.

Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán,

és akkor minden hiába.

Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell.

Müller Péter

+

A kudarctól való félelem mögött

ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság.

Mert aki gyáva, az fél is mindentől.

Csernus Imre

+

A gyáva faj, a törpe lelkek...

Nem tudják, amit mi tudunk.

Míg ők a tegnapot alusszák,

mi a holnap felé futunk.

Új hajnal ví a régi éjjel

s a ma küzdelmükből terem

és bármilyen sötét az éjjel,

a hajnalé a győzelem!

Babits Mihály

+

Gyáva krapekot verni,

aki nem mer visszaütni,

ebben nincs fantázia.

Ilyen alakkal ne piszkítsd be a kezed,

hagyd sorsára, elrohad önállóan is.

Szilvási Lajos

+

Kiszolgáltatottá lesz

az ki szeretni gyáva

nem a pengevékony száj

mögé harapott szavak

a bizonytalan szerető tesz azzá

szerelmi csapda ez

ha nem vagy bátor elfogadni

és hős viszonozni

felkínált szerelmemet.

Pethes Mária

+

Nem vagy legény, nem vagy,

Nem mersz megcsókolni,

Talán attól félsz,

Hogy nem tudom visszaadni

Népdal

+

Bevallom:

alapvetően gyáva vagyok,

és lehet, hogy furcsán hangzik,

ezt nem szégyellem,

hanem egyenesen büszkélkedem vele.

Mert ha egy oroszlán bátor, az ember csak vállat von:

mi a különös ebben?

Egy oroszlántól elvárható a merészség,

de annál inkább megbecsülendő,

ha egy magamfajta gyáva nyúl,

belátva, hogy nem kerülheti el a harcot,

hátsó két lábára emelkedik, és támadásba lendül.

Moldova György

+

Az ember belép az életbe,

hogy keressen és találjon elegendő szépséget,

hogy megőrizze, hogy elnyerje és növelje,

hogy küzdjön érte,

hogy mindennel szembenézzen, és megküzdjön érte,

és ne törődjék a halállal,

és még haldokló szemeit is feléje fordítsa.

És a félelem és unalom és nemtörődömség és a mohóság,

amelyek alapjában véve testvérei a félelemnek,

akik leselkednek ránk, és előkúsznak éjszakánként,

ezek ellene vannak,

hogy elpusztítsák, hogy tönkretegyék és megsemmisítsék.

Csak fel kellene emelnie szemét,

és akkor meglátná,

hogy mindez éppoly valóságos része az életének,

mint a futó felhők vagy mint a hajló fűszál,

de ő lesüti a szemét,

és megmarad dörmögő, gyáva, piszkos, elhízott kis csavargónak,

aki tele van álmokkal és gyáva kifogásokkal.

Herbert George Wells

+

Eképp az öntudat

Belőlünk mind gyávát csinál,

S az elszántság természetes színét

A gondolat halványra betegíti;

Ily kétkedés által sok nagyszerű,

Fontos merény kifordul medriből

S elveszti "tett" nevét.

(Hamlet: III, 1.)

+

Nem! Nem vagyok Hamlet királyfi, nem is törekszem erre;

Talán kíséretéből egy udvaronc lehetnék,

A kifejlet felé gördítve a cselekményt,

Eszköz csupán; ha kell, tanácsot ont,

Boldog, ha szükség van szolgálatára,

Előrelátó, furfangos, de gyáva;

Mindig magvas szentenciákra kész ő,

Bár ostoba...

Thomas Stearns Eliot

+

És bűnünk mind makacs, igaz bánatra gyáva;

ki gyón is néhanap, jó zsíros bérre vár,

aztán vigad megint, nyakig hadd lepje sár,

s lemosni mocskaink csak ronda könny a láva.

Charles Baudelaire

+

A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell,

a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.

Arisztotelész

+

Ha ebben a másodperctöredékben

úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy tudjuk:

elszalasztottunk egy lehetőséget,

amikor az élet csodáját ünnepelhettük volna - az a Pokol.

Az viszont a Paradicsom, ha elmondhatjuk:

"Követtem el hibákat, de nem voltam gyáva.

Leéltem az életem, és megtettem, amit meg kellett tennem."

Paulo Coelho

+

Visszhangzottak benned is, kedvesem,

teher voltam csak ezer terheden,

gyáva, én, kit került a hit, a tett:

elpazaroltam édességedet,

minden keserű most már, nélküled!

Szabó Lőrinc

+

Te ne kérdezz, csak menj az utadon,

Az agyad bármi kábult,

A gyöngeséged, tétovázó vágyad

Egy hanggal el ne áruld.

 

Magadba higgy és menj az utadon,

Mint kit nem döbbent titkok árnya,

Gyáva, ki minden mondata után

Megtorpan kérdőjellé válva.

Reményik Sándor

+

Egy éjszakai támadás kezdete nem éppen látványos.

A katonák felkapják a felszerelésüket,

és egyenként felkerekednek, a lehető leglassúbb iramban.

A sötétben nem látni semmit a világon,

legfeljebb az előttünk haladó lépteinek halk csoszogása hallatszik.

A bakancsunk minden egyes lépéssel súlyosabb lesz,

a gyomrunkat kemény kis gubóba szorítja a félelem.

Arcunkon a veríték összevegyül a hajnali harmattal,

és emlékezetünk sorra felidéz

minden egyes meleg, kényelmes szobát,

amelyben valaha is megfordultunk.

Mire kivilágosodik,

már készségesen meghúzódunk bármelyik biztonságos zugban,

ha mégoly kényelmetlen is,

és szinte ellenállhatatlan vágyat érzünk,

hogy leroskadjunk az első nagyobb szikla mögé,

ahol rágyújthatnánk egy cigarettára.

De hát az ember, ugyebár, nem holmi gyáva féreg,

így aztán elvánszorgunk a szikla mellett,

és tudjuk, hogy ezt később még ezerszer is megbánjuk.

 

Robert Capa

+

Az olyasféle önáltatás,

hogy a háború elkerülhetetlen szükségszerűség,

nem más, mint gyávamenekülés saját bűneinktől.

Jevtusenko

+

A félelem (...) tanít, csakhogy mire?

Hogy engedelmeskedj annak, amivel nem értesz egyet.

Ha pedig engedelmeskedsz annak, amit gyűlölsz és megvetsz,

akkor magad is azonosulsz vele.

Akkor nem menekülhetsz meg a félelemtől.

Csak egy dologtól féljen a gyerek, arra kell nevelni: a lelkiismeretétől.

Az ilyen félelem, (...) bátor félelem.

Ha aztán a gyerek felnő,

és az élet gyáva félelmet ébreszt benne,

az beleütközik a bátor félelembe, mint valami kőfalba,

és meghátrál.

Jevtusenko

+

Ha változtatni akarsz az életeden,

akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened.

Elindulsz, egy lépés fájdalom.

Továbblépsz, még egy lépés fájdalom,

de ebben az egy lépésben

hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma?

A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél.

És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni,

hogy miért is nem teszi meg.

Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani,

hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát.

Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal,

elkezdjük sajnálni magunkat.

Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat,

hogy lehettünk ilyen hülyék.

De még mindig nem változtatunk.

Csernus Imre

+

Csak a gyáva ember kapaszkodik üres illúziókba.

Doán Giói

+

Legrosszabb cselekedeteink és tulajdonságaink

sem lehetnek oly rondák,

mintaminő ronda ésgyáva,

ha nem merjük bevallani őket.

Michel de Montaigne

+

Az a gyáva, 

Ki, amit érez, elrejti magába, 

És ami benne gyönge, emberi, 

A másiknak föltárni nem meri. 

Mért várod őt, ha nem ezért? 

A boldog élet vágya nem kisért? 

Galambok közt, virágos szigeten, 

Békés, családi kör, parányi házban. 

Az élet szép... Tenéked magyarázzam?

Heltai Jenő

+

Nem kívánok örök békét,

csak a gyáva harcok végét.

Szent áldozat ez az élet,

ha igaz szívvel fecsérled,

de amelyért kényszer-vér folyt,

a zászlón szenny lesz a vérfolt.

Babits Mihály

+

A csatatéren nincsenek hősök,

nincsenek bátor emberek,

csak egy rakás halálra rémült, félelemtől reszkető kölyök.

Igen, hősök csak a mesékben léteznek;

a valóságban mindenki gyáva,

és az egészből csak az érdekli,

hogy ő bármilyen áron életben maradjon.

Kyle Sternhagen

+

A gyáva ember

képtelen a szeretet kimutatására,

az a bátrak kiváltsága.

Mahatma Gandhi

+

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár

(...)

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.

Heltai Jenő

+

Egész délelőtt attól rettegtem,

hogy megint olyan érthetetlenül

gyűlölködő pillantással fog majd méregetni.

A lelkem egyik fele szeretett volna elébe állni

és nekiszegezni a kérdést, mi baja van velem.

Éjszaka, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban,

el is képzeltem, mit fogok mondani neki.

De túl jól ismerem magamat,

és egy pillanatig sem gondoltam komolyan,

hogy csakugyan elébe mernék állni.

Hozzám képest a Gyáva Oroszlán maga a Terminátor.

Stephenie Meyer

+

A nevetés mély forrású,

mélyebb az emberi szívnél,

mely szabadító erőként

fakad fel a legválságosabb pillanatokban,

és el tud söpörni minden gátat

- erkölcsöt, vallást, hazát -

amellyel a szegény, gyáva ember bástyázta körül magát,

hogy biztonságban tengesse nyomorúságos kis életét.

Nikosz Kazantzakisz

+

Először nagyon féltem a haláltól, 

gyáva voltam, és csak magamra gondoltam.

Most látom, milyen önző voltam.

A szörnyű abban, hogy így halok meg,

nem az, hogy nem leszek,

hanem az, hogy nem látom őket többé;

nem mondhatom meg,

hogy nem tekintettem őket levegőnek;

nem mondhatom meg nekik,

hogy tudtam az áldozataikról,

melyekkel boldogabbá tették az életemet,

tudtam mindarról, amit értem tettek,

és hogy mennyivel jobban szerettem őket,

mint ahogy valaha is mutattam.

Ezeket soha nem mondtam el nekik.

Nem mondunk ilyeneket,

amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet...

attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik.

De annyira más, amikor meg kell halni...

Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna,

szeretném,

ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért,

amiket valaha elkövettem vagy mondtam.

Bárcsak el lehetne mondani,

hogy sohasem akartam igazán megbántani őket,

és csak arra emlékezzenek,

hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.

Tom Godwin

+

A gyáva többször hal meg sír előtt,

A bátor egyszer ízli a halált.

William Shakespeare

+

Az előzés egyetlen kritériuma

az a bizonyosságunk,

miszerint a szembejövő gyáva féreg,

tehát még időben félrekapja a kormányt,

és fejre áll az árokban.

Egyébként az ilyen nagyarcú fickók kocsijára készül

a "Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tűnés a járdáról!"

szövegű matrica.

Vavyan Fable

+

A sértett fenség póza többnyire egy gyáva, gyenge gyermeket takar.

Kodolányi János

+

A félénk ember a veszély előtt ijed meg,

a gyáva a veszély közben,

a bátor a veszély elmúlta után.

Jean Paul Richter

+

Amikor az emberek

nem bírnak mit kezdeni

a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel,

nem tudnak hova menekülni önmaguk elől,

kifelé vetítik kínjaikat.

E vetítés folytán meglátják másokban mindazt,

amitől saját lényükben irtóztak,

és mindenáron le akarnak számolni vele.

A tudat hasad, mint az atom,

a gyűlölködők mind többen és többen lesznek,

s végül kirobban a fegyveres konfliktus.

Minden erőszakos esemény úgy kezdődik,

hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával.

Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra.

Vavyan Fable

+

Hogy zúg megint, hogy "nemzet!" és "magyar!"

és mennyire megint csupán - zsivaj,

árverések hang-dühével tele,

mennyire csak a nagy száj ereje

s a még nagyobbé! mely épp így - kiáltva -

árulja el, hogy szóra egyre gyáva.

Illyés Gyula

+

Vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben,

mikor az ember tisztábban lát mindent,

érzi erejét, a lehetőségeket,

látja azt, amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge.

Ezek az élet változásainak pillanatai.

Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi,

mint a halál vagy a megtérés.

Márai Sándor

+

Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik;

Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed.

Kölcsey Ferenc

+

Nagy bátorság kell ahhoz,

hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.

Bátorság, csaknem hősiesség.

A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,

mert gyáva és hiú, fél a bukástól.

Szégyelli, hogy odaadja,

s még sokkal inkább szégyelli,

hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.

Azt a szomorú, emberi titkot, h

hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

Márai Sándor

+

Nem tudjuk,

hol és mikor vár ránk a halál,

így inkább nekünk kell várnunk rá.

A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát.

Aki megtanulta az állandó szembenézést,

már nem lehet többé gyáva.

Aki megértette,

hogy a halál nem az ördög mesterkedése,

a gonoszságokkal találkozva

többé nem szenved úgy, mint azelőtt.

Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás.

Georg Klein

 

*

a tmegek lzadsa

GYÁVA

Az ember fajilag kétségtelenül 

hozott magával agresszivitást, legalábbis hajlamos rá. 

Életében a családi, társadalmi ráhatás következtében, 

a szocializációja során dől el, 

hogy az erőszakossága kifejlődik-e vagy gátlás alá kerül. 

Ha valakitől elvesszük a kultúráját, néptudatát, identitását és hitét, 

többé nem fűti eszme az erkölcsös életért, 

ezért bármire, a legdurvább agresszióra is képes.

Megítélésem szerint kétféle gyáva ember létezik. 

Az egyik a méhen belüli fejlődése során 

genetikailag elveszti agresszív hajlamát. 

A nép erre mondja, hogy galambepéjű, 

holott jól tudjuk,

a galamb meglehetősen erőszakos madár. 

A gyáva másik típusa 

születésekor nem hoz magával több erőszakos hajlamot, mint más, 

de neveltetése 

és az agresszív megnyilvánulásaiért elszenvedett 

büntetések, megvonások, hátrányos helyzetek 

megtanítják arra, hogy elnéző, beletörődő és együttműködő ember legyen. 

 

A környezete ezt igényli, ezért kifejlődhet benne a "nyuszi". 

A "gyáva nyúl" népi kifejezés legföljebb részben igaz. 

Etológusok bizonyították, 

hogy ez a rágcsáló párzás idején a vetélytársakkal 

mind a négy lábával kemény "ökölvívó mérkőzésekben" vesz részt. 

Kis termete, növényevő táplálkozási szokása miatt 

a természet a táplálékláncba beépítette, 

ezért a nálánál nagyobb ragadozók prédaállata. 

Ebből következik,

hogy veszély esetén "gyávának" mutatkozva,

"fölkösse a nyúlcipőt" és idejében kereket oldjon.

Az embernél is 

van hasonlóság az említett állatok viselkedéséhez, 

de a társadalom a magatartásukat sokkal jobban befolyásolja. 


A gyáva a sikeresebb,

mert jobban megtűrik, mint az erőszakost. 


A forradalmárt

általában kivégzik, bebörtönzik, 

őt és családját lehetetlenné teszik, 

kiszorítják az uralkodó rétegbeli boldogulók közül. 

Az alattomos, a gyáva besúgó

tisztes fizetést kap, elnézik kisebb botlásait. 

Akár a nyúl esetében, ő szaporodik jobban. 

Azok a népek, amelyek gyakorta lázadnak, 

hősöket és mártírokat faragnak gyermekeik legjavából, 

kiirtódnak, lassanként eltűnnek a történelemből, 

mert mindig a patkány szaporodik jobban, 

és bár pusztítgatják, igyekeznek annyit meghagyni, 

amennyi szükséges a társadalmi egyensúly megtartásához. 


Ezért nem igaz az a közmondásunk sem, 

hogy "gyáva népnek nincs hazája". 

A gyáva szüntelen maga előtt tolja az őt védőt, 

aki rendre helyette veszik el, míg ő a háttérben marad, 

és a veszély elmúltával tovább éli megszokott életét. 

Egy biztos, bármiként is cselekszik, belőle sohasem válik oroszlán.

A gyáva

mindig alattomos és árulásra alkalmas.

Fölhasználható minden erkölcstelen dologra, 

elég megfélemlíteni. 

Szereti a törleszkedést, hízelkedést. 

"Macskatermészete van" - szokták rá mondani. 

Mindenkit képes kiszolgálni, aki agresszívabb nála. 

Az összeütközéseket kerüli, inkább meghunyászkodik. 

Ha hiába tér ki, rajta mégis erőszakot hajtanak végre, 

sebeit világfájdalommal nyalogatja, és szerencsétlennek érzi magát. 

Tele van alantas indulatokkal. 

Titokban kezét dörzsöli, 

ha a számára koncot vetők közül valaki pórul jár, 

miközben sajnálatában könnyeit törülgeti.

A gyáva emberrel nem érdemes packázni. 

Tudni kell, hol a mérték, ameddig üthető. 

Ha sarokba szorítják, patkányként harapni kezd. 

Beárul és tanúkat szerez. 

Támadójára még olyan cselekedeteket is rábizonyít, 

amelyeket nem követett el. 

A megtorlásban kíméletlen tud lenni, amíg kétes értékű hatalmat kap.

Az ilyen ember nemcsak lelkileg torz, 

de legtöbbször született vagy szerzett testi hibája következtében, 

tehát önhibáján kívül is személyiségtorzulást szenved. 

A gyávák között ritkán találni

két méter magas, mázsa tömegű atlétát,

aki már a puszta megjelenésével is tiszteletet, 

legalábbis kíméletet parancsol, 

annál többet láthatunk a gyönge, hibás alkatúak csoportjában. 


Ez nem "faji" kérdés, hanem természeti adottság 

- úgy mondják, hogy "a természet elhibázta" -, 

amely miatt az ilyen szerencsétleneket a diktatúrák kihasználják, 

ahelyett, hogy humánummal kezelnék őket.

A gyáva

ritkán választ erőszakos társat. 

Madách szerint "ebnek is eb a párja". 


Esetünkben az a mondás sem igaz,

hogy "az ellentétek vonzzák egymást". 


Más kérdés,

a gyávának esetleg igénye lenne egy erős védelmezőre, 

de az erőszakos ember

ritkán választ maga mellé ilyen barátot, hitvest, 

hacsak azért nem,

hogy szadisztikus vágyait a gyáva állandó gyötrésével kiélje.

Ahogy az erőszakos egyéniség szélsőséges, 

a gyáva is a végletek másik részéhez tartozik. 

Valamiképpen mindegyikhez többet kell alkalmazkodni, 

keservesebb a velük való együttélés vagy kapcsolattartás, 

mint a kiegyensúlyozott személyiséggel. 

A gyáva nem válogat, alapjában mindenkit utál és irigyel 

vagy azért, mert agresszív, avagy a kiegyensúlyozottsága miatt.

A gyáva ösztönösen rejtőzik. 

Mindig nesztelenül jár, mintha mezítláb volna. 

Szereti a gumitalpú és vászoncipőket. 

Az ajtót véletlenül sem csapdossa. 

Igyekszik beleolvadni környezetébe, 

hogy észrevétlen maradjon, 

miközben sunyi módon mindent megfigyel, és magában elraktároz, 

hogy tapasztalatait adott pillanatban bárki ellen fölhasználhassa.

Különös ellentmondásként szereplési vágya is van.


Imádna kitűnni, 

illetve valami olyan dolgot cselekedni, 

amely meghozná neki az áhított elismerést és kitüntetést. 

Utóbbiért akár a családját is föláldozná. 

Ez a magatartása azért alakult ki, 

mert a kiválóság

társadalmi védelmet is nyújtana neki az agresszorokkal szemben. 

Nem ő lenne a célpont. 

Ugyanakkor a megméretés, 

a felelősség és a teljesítmény elérése nem tetszik neki. 

Szorgalma addig terjed, míg vele egyéniségét födheti.

Nárcisztikus tulajdonság is van benne. 

Szeret tükör előtt hosszan magával foglalkozni. 

Gondosan elrendezi haját, ruháját. 

Nemétől függetlenül 

örömmel használ élénk illatosítókat és különleges díszeket. 

Szeretne magával elégedett lenni, 

és ezt az örömet meg is szerzi. 

Ha piperézésén rajta kapják, roppant dühös, 

de ha a fölfedező nálánál erősebb egyéniség,

igyekszik indulatát palástolni.

Lelki vonatkozásban 

a fájdalomküszöbe rendkívül változó. 

Hol túlérzékeny 

és sohasem tudhatja az ember, mikor sérti meg, 

ha ezt nem is mutatja ki, 

hol pedig semmit sem vesz magára. 

Lelkére pajzsot, testére páncélt növeszt, 

hogy bevehetetlen bástya legyen. 

Tűrőképessége 

mindkét szélsőséges irányban 

meghaladja a fejlett személyiség által elviselhetőt.

Soha sincs világos, tiszta fogalmazása. 


Jelképekben beszél,

amely így is, úgy is érthető. 

Nehéz rábizonyítani, 

hogy szavaival kígyóként mérges nyálat lövellt, 

mert mondandóját nem pontosítja, csak érzékelteti. 

 


Amikor rákérdezünk,

hogy "ez a célzás nekem szólt?", 

magában azt gondolja, 

hogy "ez már nem célzás volt, hanem találat", 

míg szavakkal azt közli, 

hogy "ne vedd magadra, csak általában említettem". 

Itt a témának és a vitának vége. 

Egyiket sincs értelme tovább folytatni, 

mert az ember úgy kaphat újabb nyilakat, 

hogy azokat tisztességes körülmények között nem tudja visszalőni, 

miközben a sebző gyáván megfutamodik.

Végül bele kell törődnünk, 

hogy a gyáva természet és személyiség hozzátartozik az emberhez. 

Tetszik, vagy sem, itt van velünk. 

Néha elviselhetetlenül nagy csoportosulásokban, 

máskor sajnálatot ébresztő magányban. 

Ha sokan vannak együtt, 

természetük átcsap a másik végletbe, erejük megnő 

és puszta jelenlétük is agresszív lehet.

 

SZENTI TIBOR

 

*

laciociara

József Attila

... AKI SZERETNI GYÁVA VAGY

Te rongy, aki szeretni gyáva vagy,
akinek több a biztosító munka,
melyet a tetves ég taszít nyakunkba,
küldvén máris a külső fagyokat, -
fordított ringyó, ki a kötelesség
aranyát gyüjtöd élő nap alatt:
a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék,
én nem tehetem; elpusztítalak.

Én férfi vagyok, nemes és konok,
nincs vigaszom s nem erényem a bánat.
Csak szenvedek, mint akit megnyomott
ásás közben a föld; káromkodok -
Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad!
Rajtad a komolyság is kellemes,
nő létedre erős vagy s érdemes,
hogy lábod csámpás mivoltán nevess.
Én nem jártatom hiába a számat,
de kín sem űzhet hiába utánad.

Már elrebbent a férfias szemérem
nyoma orcámról, és csak sáppadok.
Dolgaim is úgy hallgatják személyem,
mint bolond tanárt az üres padok.
Nem éreznéd, mily veszély fenyeget
téged, életem s engem is, ki vágyom,
ha másra nem, hát hogy veled legyek
s ha másutt nem, hát a halálos ágyon?

Add kezembe e zárt világ kilincsét,
könnyü kezedet - vár kinn a szabad.
Gyülekező halottaimat intsd szét,
szólj s hízelegjen körül jószavad.
Ismersz engem, kit szemed megviselt,
lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!
Egykor egy sejt a tengerben kikelt,
hadd jusson el már örökös öledhez!

1936. október 23.

szonyi209

LAST_UPDATED2
 
További cikkeink...
<< Első < Előző 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 Következő > Utolsó >>