Koldusboton, törött mankón Jövünk búcsút járni, Szűzmáriás magyaroknak Kopott unokái. Éjfél van a Duna táján. Magyaroknak éjszakáján Nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, Hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony!
Megcsúfolták, megpöködték, Ami bennük szép volt, Kilencfelé hasogatták, Ami rajtunk ép volt; Tépett testünk megtapossák, Ragadozók ragadozzák Édes-kevesünket, Koporsónkat faragdálják. Eléd sírjuk, magyar árvák, A mi keserünket.
Idegenek megnevetik Drága magyar szónkat, Idegentől kéregetjük Kenyerünket, sónkat. Magyar kezek szántogatnak, Régi rögön új uraknak, Néped hegye-völgyén. Más arat, hol mi vetettünk: Jövevények, szolgák lettünk Úr-apáink földjén.
Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál, Eleink, ha hozzád sírtak, Hozzájuk hajoltál: Száz ostorral ostorozzon, Csak ez egyért, Boldogasszony, A jó Krisztust kérd meg: Négy-víz-parton, három-hegyen Mindörökké magyar legyen A máriás ének
A kocsonyáról az első írásos emlékek a XIV. századból származnak. A Le Viandier-ben, a középkori konyháról szóló receptgyűjteményben szerepel először a húsból készíthető kocsonya. A kocsonyát eredetileg az étel eltarthatóságának növelésére használták, hiszen akkoriban igen nehézkesen lehetett tárolni a romlandó ételeket. A kocsonyalével leöntött alapanyagokat viszont elvágták az oxigéntől, így néhány nappal tovább eltarthatóak voltak.
„Pislog, mint miskolczi kocsonyában a béka”
A két világháború közötti időben több száz, vagy talán ezer ilyen emlék vitte hírül a kocsonya történetét. Hogy pislogott-e a béka a miskolci kocsonyában vagy sem, mindmáig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a sokadalmakon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálaltak, nem beszélve az avasi vagy temesvári pincékről.
Szendrei János a történetet a következőképpen meséli el: „A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett `furmányosok` közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri kapuban lévő Szarvas, Törökfő és a Magyar huszár című kisebb vendégfogadókban szálltak meg éjszakára. Egy felső-gömöri tót furmányos is a Magyar huszárba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva Potyka Kati becéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarja konzumálni. De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiállt fel: – Jáj, jáj, kocsmárosné annak a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felim! Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért. – No ennek pechje volt! – mondá Kati és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a `a körülményekhez képest`. Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadóban és pincében megtörtént az eset, az `áldozatok` között volt fuvaros, hétköznapi polgár, s országgyűlési képviselő, s az eset előfordult a 18–19. században éppúgy, mint Böczögő 20. századi Korona Szállójában. Ezt a sokszínűséget mégis egységessé teszi, összefogja valami, s ez pedig az, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedik. A miskolciak magukénak érzik a pislogó békát. (Részletek: Dobrossy István: A miskolci fogadók és a vendéglátás története című könyvből) A kocsonya Miskolcon – elsősorban piaci és vásári napokon a népszerű házi készítésű étkek közé tartozott. A pislogó béka legendája a mai napig él és ez adta a Kocsonyafesztivál ötletét.
A CZF szótárban, 1862-ben:
*KOCSONYA "(kocs-ony-a) fn. tt. kocsonyát. Általán, enyv gyanánt megsűrösödött nedv, milyenek a czukrász-kocsonyák (szulczok, aludtlevek), vagy némely növényekből kifakadó enyvszerü nedvek. Szorosb ért. némely kifőzött húsok meghült és megsűrödött leve, pl. halkocsonya, disznókocsonya, borjulábkocsonya. A kocsonyának egyik főtulajdonsága, hogy öszveragad, a másik, hogy reszketeg. Innen mondják: remeg, mint a kocsonya. Gyöke rokon a kacs, kocsány szókkal, melyek fogódzást, egymásbaragadást jelentenek.
,Kocsonya' is talán innen vette nevét, mivel részei enyv gyanánt öszveragadnak. Ezen fogalmi rokonságnál fogva neveztetik a peucedanum nevü növény magyarul kocsord-nak, mert peuce hellén szó, am. szurok, mely természeténél fogva ragadós; továbbá a tremella nevü növény a reszketéstől kocson-nak."
Neve magyarul magyarázható!
AGYRÁGÓ BOGÁR
2013. december 09. hétfő, 11:10
AGYRÁGÓ BOGÁR
Nem nézek tévét. Illetve csak nagy ritkán. Ma például azért kapcsoltam be, hogy megtudjam, igazam van-e, amikor nem nézem? Néha kell a pozitív feedback. Mit mondjak? Az eredmény 100%-os volt. Íme, az általam nézett 10 perc terméke:
1: Tvrtko beszélget valami lyuggatott fülű és orrú, hát… állítólag férfiakkal, bár e kettő kedvéért szívesen beiktatnék egy harmadik nemet is. Sem a testékszerekkel, sem a tetoválásokkal nincs bajom. De ha szembe lógó frufrujú, melírozott hajú, 40 kilós srácokon látom ezeket, így, együtt, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy a fasznak melyik végén állnak? És miért kell nekem ezt néznem? Miért kellene ezt bárkinek is néznie? És hogy akad-e olyan nő, aki ezt szexuálisan vonzónak találja? Remélem, nem, mert akkor ezek, kérem szépen, szaporodni kezdenek, és nem akarom tudni, hogy az utódaik milyen formában manifesztálódnak erre a sárgolyóra…
2: Reklám következik. Az első blokkban Lagzi Lajcsi ajánl fogyókúrás szert. Nos, nem vagyok a témának sem szakértője, se kedvelője. De ha fogyni akarnék, ő lenne az utolsó, akit megkérnék rá, hogy segítsen ebben.
3: Még mindig reklám. ”Gondoskodó” „anyuka” kapacitálja más szülőknek is megvásárlásra a TEVA köhögés-csillapítóját, amit ő, ugye, már egészen kis kortól ad a gyerekének, de azonnal, már az első picike köhögések kezdetekor! Bizony! Mert szereti a gyerekét…
4: A reklámblokk legérdekesebb, s egyben legelszomorítóbb szeletkéje jön: csengőhangok mobiltelefonra, emelt díjas sms-ért. Székely Himnusztól egészen a Honfoglalásig. Bizony, bizony! Mi is bekerültünk a szórásba! Nesze bazmeg, hülye, magyarkodó paraszt, itt egy Székely Himnusz, tőccsed le! Igen faszányos lesz, ezzel aztán megmutathatod, hogy… MIT IS???
5: A reklámblokk zárásakor A Nemzet Cigánya, (majdnem) vitéz Mága Zoltán carrarai márvánnyal borított falú, szolid romabarokkos konyhájába hozza be ezüst tálcán egy hostess kinézetű hölgy a mai újságot. Gondolom, ez vagy egy lapajánló, vagy valamiféle etnikai megoldás hányatott sorsú roma testvéreinknek, hogy hát lám, így is lehet élni, csak egy kicsit össze kell szednie magát az embernek, és megy ez majd…
6: Folytatódik a Mokka. A műsorblokkban egy „férfi ruhatervező”, bizonyos Lakatos Sándor kreációit tekinthetjük meg. Ha most azt mondom, hogy a felsőruhák majdnem köldökig ki voltak vágva, akkor nem lódítok. Persze, Sanyikának már a gesztusaiból és az artikulációjából is kiderül, hogy análvadász.
Hát ennyi volt a napi 10 perces tévézésem kivonatolt összefoglalója. De már ez alatt a rövidke idő alatt is annyi tudatbefolyásoló szarság akart gyökeret verni az elmémben, hogy el se tudom képzelni, milyen szinten van befolyásolva az, aki napi 4-5-6 órában nézi a varázsdobozt? Ami, ugye, az emberek túlnyomó többsége.
Hát kérem! Jöhet itt 2014, 2018, és akármilyen évszám. Sorakozhatnak a pártok a jobbnál rosszabb ötleteikkel. Itt már réges rég a média keveri a paklikat. Aki ezeknek a szörnyetegeknek a tudatromboló tevékenységét szünteti meg, egyedül az fog tenni valamit ezért az országért!
() Varga B. Tamás ()
LAST_UPDATED2
Szél - Szélkakas
2013. december 09. hétfő, 09:32
Szél- Szélkakas
A kakast napmadárnak tartják. Mélyebb értelemben a kakas a születő félben levő belső fénynek, az újrakezdésnek a szimbóluma. Amikor a kakas hajnalban kukorékol illetve ébreszt, a fényt, a napfelkeltét üdvözli. Ábrázolása mindig természethű. Ősi motívum, szerepelhet mint a mezőgazdaság szimbóluma. Ezenkívül az éberség, a sötétség felett aratott győzelem jelképeként.
A néprajzi lexikonban a SZÉL: 1. (szélanya, szélfiú, szélkirály) a néphit szerint a szél egy nagy hegyen (vagy a világvégén az égen) levő lyukból fúj. Némely vidéken ismert az a hiedelem, hogyha meghal egy öreg boszorkány, akkor igen erős szél keletkezik. Ismert tilalom, hogy nem szabad szidni a szelet, mert megbosszulja. (még: forgószél)
2. Eredetmagyarázó monda-csoport: honnan fúj a szél. Típusai: a) Lyukból fúj. 1. Ha német ember áll a lyuk előtt fúj a szél, mert szűk a nadrágja, de ha magyar ember áll előtte bő gatyában, nem engedi ki a lyukból. Az eddig ismert szövegek alapján D-Dunántúlon tételezhetjük fel ismeretét. 2. Öreg asszony (vak leány) ül a lyukon, elmegy dolgára, nem talál vissza. 3. Óriás őrzi a szél lyukát, kalapjával letakarja. Ha a kalapot felemeli, fúj.
b) Barlangból fúj. 1. A Szélanya barlangban lakik öt fiával: apjáról, anyjáról fújó szél, koldusszél, rókaszél, táltosszél. Anyjuk külön zsákban tartja őket, csak akkor ereszti ki, ha valamelyik boszorkánynak lakodalma van. A barlangon kívül nincs hatalma felettük. 2. Óriás fújja. Mikor még szabadon volt, el akarta fújni a világot, de a többi óriás sziklák közé zárta, most csak onnan fúj.
c) Hordóból fúj. Vén ember (Szent Péter) őrzi a hordót. Ha elmegy otthonról, „fattyai” kihúzzák a dugót (ő maga veszti el, kiejti stb.).
d) Szentlélek szájából, Krisztus testéből fúj. Az egyik fajta szél a térdéből, másik a könyökéből.
A legtöbb szélmagyarázatot Nagyszalontáról ismerjük, de az új gyűjtések alapján megállapítható, hogy az egész magyar nyelvterületen része volt a folklórnak. A magyar szélmagyarázatok változatosságukkal tűnnek ki más eredetmagyarázó mondák közül: akár egy helységben is négy-öt vagy még több mondatípus élhet egyidőben. A klasszikus görög-latin mitológiáig visszanyúló motívumok (szélbarlang) ld. Aeneis I.52, vagy a szelek, mint óriás gyermekei) mellett keresztény elképzelések is élnek egymás mellett, valószínűleg még a középkor elejéről.
A szél vagy szelek, ill. anyjuk, a szélkirály megszemélyesítése, a szél lyuka ( Terülj asztalkám!) mesei motívum is.
KAKAS – A tyúkfélék hímje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A hím állatok bökésre utaló KA (KAkas, biKA, KAn, KAndúr, KAcsér stb.) szógyöke remélhetőleg a szláv nyelvekben is jelen van minden esetben, de ez azért, mivel az ősmag(yar)-nyelvből örökölték Kolumbán Sándor
Irod. Gönczi Ferenc: A természeti elemek kultuszának maradványai a göcseji és hetési népnél (Ethn., 1910); Szendrey Zsigmond: Nagyszalontai gyűjtés (MNGy, XIV., Bp., 1924); Kiss Lajos: Középen hajtós szélmalom Hódmezővásárhelyen (Ethn., 1938).
A napokban – pontosan december 8-án – ünnepelték különböző helyeken Karády Katalin százkettedik születésnapját. Mindenki azt ünnepel, amit akar, elvégre demokrácia van. Szóra sem méltatnánk az egészet, ha csak a Népszava, a 168 Óra, a Népszabadság vagy az ATV jól ismert sajtóbohócai nosztalgiáztak volna, de ebből a nagy ünneplésből pl. két évvel ezelőtt – a századik születésnapon – a jelenlegi állítólagos nemzeti oldal egyik fő orgánuma, a Magyar Hírlap is jócskán kivette részét. 2010. december 8-i számában Pintér Zóra tollából az alábbi írással adózott a „nagy művésznő“ emlékének:
Ikon – Egyed Zoltán laptulajdonos fedezte fel a színház és a film számára
Vászonkészítő szövőmester. A hozott fonalat a takács a gombolyítójáról csörlőjével nagy facsövekre átcsévéli. Ezeket a fájfatartóba téve, 12–20 szálával lényegesen gyorsabban végzi a fonalfelvetést, mint a parasztasszonyok két gombolyagból. A takács szövőszéke zártan beépített állványú, nehezebb, rögzítettebb, mint a parasztszövőszék. A vetélője is eltér a hagyományos csónak formától: ezt gyakran nem is kézzel dobja át szövéskor a fonalnyíláson, hanem egy zsinór megrántásával a szövőszékre szerelt egyszerű szerkezet kéz érintése nélkül csúsztatja át meg vissza.
A takács terményért vagy pénzért szőtt. A legtöbb faluban dolgozó takács nyáron részesaratónak ment, a mezőgazdaságban dolgozott, s csak ősztől tavaszig folytatta a mesterségét. A századfordulón a parasztcsaládok a Kisalföldön, a Dunántúl északi kétharmadán és a Duna–Tisza közén úgyszólván csak takácsokkal szövettek. A parasztasszonyok nem is értettek a szövéshez. D-Dunántúlon, valamint a Körös-és Duna közti területen nagyobb részt takácsokkal dolgoztattak.
A mezővárosokban az ország más részén is takácsok szőttek a parasztlakosságnak. Hazánkban a 11–12. sz.-ból ismerjük az első adatokat a takácsokról. A takácsok települését jelzi a Veszprém megyei Takácsi falunév, mely még 1200 előtt keletkezett.
Mint a takács szó mutatja, a takácsmesterséget a Kárpát-medencében lakó szláv népek valamelyikétől vettük át. Igeeen???
Lássuk: A CZF szótár 1862-ben ezt írja: *TAK elvont gyök, mely takar, s hihetőleg a takács és takony szók alapját is teszi. Mennyiben a takaró valaminek burkát, födelét, hüvelyét jelenti, rokon hozzá tok, toklász; továbbá, tekenő és dag, honnan ez is: far-dagály, vagyis a ló farát takaró hámszíjazat. Idegen nyelvekben rokonok hozzá a latin tego, teges, texo, textor, és a német decken stb. Lásd: TAKAR, TAKÁCS.
Kolumbán Sándor írja az Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótárában:
takács – Szövéssel foglalkozó iparos. [MÉKSZ szerint szláv] A TAKÁCS a T.K – K.T gyökből indul: TaK – KaT. E gyöksor minden hangzóval alkot gyököt. A kezdetek idején a munkavégzés leggyakrabban használt kifejezése volt: TÁKol, TAKarít, jóTÉKonykodik, TIKog (köhög), TOKányol (ételt készít), TÖKöl (tervezget), TUKmál, azaz tárgyal és mások. A T hangos gyökszavak a munkavégzés legnagyobb szóbokrát adják. De ezzel fejezték ki a haszontalanságot is: TEKergő, aki TÉKozol. A TAKar gyökszava indítja a TAKarót, amelyet TAKács szőtt a KATtogó osztovátán. A TAKÁCS TAK gyöke cselekvés gyökszava. TÁKol és ÁCSol – TAKÁCSol, vagyis TAKarót sző. Ősmag(yar)-nyelvi szó, még az egynyelvűség idejéből. A hivatásos nyelvészek véleménye, hogy amely szó CS hanggal végződik, az csak szláv lehet. Hazugság, de ők egyszerűen átrúgják a labdát a szlávok térfelére: találjátok ki ti, mi a szó magyarázata. Aztán leporolják kezüket-lábukat, és tartják a markukat a „jól megérdemelt” zsoldért az Akadómián. Ennyi. Az ÁCS szó CSElekvést CSInálást, ÁCSIálást, ÁCSolást jelent. A TAKÁCS ÁCSolta, SZŐTte, TÁKolta a TEXtilt azaz a TEKsztilt, amelyből a TAJkoló (szabó) ruhát TAJkolt, szabott, varrt. A szőttes fordított szótövéből (szőt – tősz – tesz) vagy a TÁK magasabb hangzós változatából lett az utódnyelvek TEKsztil szava.
----
A takácsok kezdetben céhekbe tömörült tanult mesterek voltak. A 14. sz.-tól alakultak városainkban takácscéhek, falvaikban pedig a 17. sz.-dal kezdődően kapott jelentősebb szerepet a takácsok munkája. Előbb a nyugati országrészeken alakultak falusi takácscéhek, a 18. sz.-ban már a Dunántúl északi részén és a Kisalföldön is jórészt csak céhes takácsok szőttek, s a 19. sz. közepén az akkori Magyarország délnyugati felében általános volt a házilag készített fonal takácsmesterekkel való megszövetése. Ennek a gyakorlatnak a nyugatrólól délkeletfelé való terjedését Pozsony egyétől Temes megyéig a takács-céhlevelek kiadásának alapján évszámokhoz kötötten nyomon lehet követni. Az ipari termelés növekedésével csökkent a falun dolgozó takácsok munkalehetősége.
Jól példázza ezt a legtipikusabb és legrégibb takácsokkal dolgoztató vidék, az északi Kisalföld egyik falujában, Zsigárdon (1910-ben 2626 lakos) a takácsok számának e századi apadása: 1914-ben 8, 1921-ben 5, 1929-ben 2, 1942-ben 1 takács dolgozott a községben, 1947-ben pedig már egy sem.
Irod. K. Csilléry Klára: Az Árpád-kori veremház ülőgödre és a házbeli szövőszék kérdése (Népr. Ért., 1970).
Talán nincs is olyan, aki a hideg, nyirkos hónapokat teljesen egészségesen vészelné át: ősz végén és télen sokkal gyakoribbak a felső légúti betegségek, a nátha, a megfázás. Milyen természetes módszereket vethetünk be ezek ellen?
Talán az egyik legjobb, ha gyógynövényekhez nyúlunk, igaz, érdemes kiválogatni azokat a növényeket, melyek a leghatékonyabban enyhítik a kellemetlen tüneteket. A gyakori panaszok közé tartozik a köhögés, a torokfájás, a rekedtség, a bedugult orr, a fejfájás vagy láz. A hagyományos gyógyításban ezen tünetek ellen bevált növények a lándzsás útifű, a csipkebogyó, az édesgyökér, a hársfa, a bodza és a zsálya. Ismerkedjünk meg velük egy kicsit közelebbről!
Lándzsás útifű
A lándzsás útifűről már a XVI. században azt írták, hogy gyógyítja a torkot - valóban ez az egyik leghatékonyabb köhögés elleni szer. A lándzsás útifű leveleinek forrázata, a belőlük készült szirup köhögéscsillapító és köptető hatású.
Zsálya
A zsályának gyulladásgátló, antibakteriális és antiszeptikus hatása is lehet. Kiválóan alkalmas a torokgyulladás kezelésére. Megfázásnál segít megszabadulni a felgyülemlett váladéktól, és különösen gyermekeknél lehet fontos, hogy étvágynövelő hatása is ismert.
Hárs
A meghűléses megbetegedések egyik legismertebb "gyógyszere" a hárs: a kellemes illatú tea vagy cukorka sokakban a gyermekkort idézheti fel. A hársfavirág kivonata az egész testet harmonizálja. Hatóanyagai széles körben felhasználhatók, alkalmazhatjuk lázas állapotban izzasztóként és lázcsökkentőként egyaránt. Hatásos lehet még a légúti megbetegedéseknél, köhögéscsillapító, nyákoldó és köptető hatása miatt. Kedvező hatásai gyomorbántalmak esetén is megmutatkoznak.
Bodza
Mesék, legendák fűződnek a bodzához: a középkori falvakban a házat és a háziakat védő jó szellemet látták benne. A növény egyik gyógyhatású része a virágzat, ebből a leggyakrabban teát készítenek. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó teakeverékek alkotója lehet. A bodzacserje teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, lázcsillapítónak használják, koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják.
Édesgyökér
A jellegzetes ízű édesgyökér Ázsia egyik legkedveltebb gyógynövénye, főként a torokfájás, a köhögés enyhítésére, légzőszervi problémák esetén javasolják. Összetétele köptető hatású, antimikrobális, gyulladáscsökkentő is egyben. Az édesgyökér alkalmazása eltér a szokásostól, hiszen nem forrázatot vagy teát készítünk belőle, hanem a gyökerek gumiszerű állagúra bepárolt kivonatát, a fekete színű medvecukrot fogyasztjuk.
2013. december 10. kedd 18 óra Lechner Judit biokertész: Gyógynövények, fűszerek a magyar bio kertekben 3. rész
A veteményeskert gyógynövényei, Lippay János pozsonyi kertje, a fuldai kolostorkert példája. Társítások, jó szomszédok a kertben és a fazékban, rovarriasztó –és csalogató növények. Kapor, bazsalikom, büdöske, körömvirág, snidling, sarkantyúka., csombor. Hagyományos veteményes Moldvában. Árnyékos, nyirkos élőhelyek gyógynövényei, nadálytő, menták, citromfű, lestyán . A gyógynövények szaporítása, magvetés, tőosztás, dugványozás. Helyszín: Sóter Klub Bp.VI. Dessewffy u. 53. Előadás belépő: 1.200.-Ft
Pálóczi Horváth Ádám "Ötödfélszáz énekek" című 1813-ból származó gyűjteményének első darabja.
Itt Pálóczi - ma is aktuális - szövegével halljuk.
Észak-Mezőségi dal.
Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára, Tekints az ingadozó reménység pólcára, S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni, Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit, Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit, Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek: A szabadság s a rabság, miben különböznek!
Május 10. körül visszatért Rákóczihoz Pap Mihály is, aki egy kis küldöttség élén kereste most már fel a fejedelmet. Május 12-én Rákóczi és Bercsényi néhány, már elkészített zászlót nyújtott át a küldöttségnek, amely élén Pap Mihállyal felesküdött a zászlókra. Ezek egyik oldalán a fejedelem címere és neve kezdőbetűi, a másik oldalán pedig a következő jelmondat állt: „Cum deo pro patria et libertate” - Istennel a hazáért és a szabadságért. Maga Rákóczi is megesküdött, hogy nem hagyja el a vele tartókat és amíg a francia segítőcsapatok megérkeznek, addig is gyűjt egy kis hadat a határra. Meghagyta, hogy a zászlókat újabb parancsig ne tűzzék ki, a nemesség birtokait ne pusztítsák, hanem igyekezzenek valamely hadicsel útján egy-egy, a németek által gyengén őrzött helyet elfoglalni. Rákóczi ismerte a német őrségek restségét, a tisztek gyávaságát és korruptságát, s már az 1697-es esetekből tudta, hogy az ügyesen előkészített meglepő támadásnak könnyen sikere lehet. Ugyanezen a napon kiáltványt is bocsátott ki Rákóczi, amit Bercsényi is aláírt, amelyben fegyverre hívta az ország lakosságát. Ugyanezen a napon egyesült a bajor választó serege a francia sereggel. A felkelés kilátásai tehát igen jók voltak. A nevezetes kiáltvány szövege az alábbi volt:
„Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós. Minden igaz magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselő és otthon lakós igaz magyaroknak Istentűl minden jót kívánunk. Nem lehet oly magyar, hogy az eddig Magyarországon törvénytelenül, Isten és igazság ellen hatalmaskodó és minden rendet képtelenül sanyargató idegen nemzetnek kegyetlenkedését, portiózó s képtelen adóztató zaklatásait, szabados törvényeinknek szakgatásit, nemzetünknek és szabadságunknak megvetését és már láb alá vetetteknek csúfolásit elégségesen nem érzette s nem értette volna; elannyira, hogy már országunknak, régi szabadságunknak gyükeres veszedelménél egyebet senki sem ítélhet vala, ha az minden birodalmakkal bíró kegyelmes Isten csudálatos és váratlan háborúkkal az országunkat eddig sanyargató német nemzetet mindenfelől meg nem környékezte volna és azáltal az mi régi szabadságát keservesen óhajtó s igaz hazaszeretetéért gerjedező magyar nemzetünknek is utat és alkalmatosságot az kívánt szabadulásra nem mutatott vallátván azért a nagy iga alul való szabadulásnak ideit s módját most egyszer oly alkalmatosnak lenni, kinél is sem jobb, sem több, sem bizonyosabb alkalmatosságot országunk soha nem remélhet: ezen mi törvény s nemesi szabadságunk ellen való keserves bujdosásra űzettetett sorsunkat s életünknek minden napját édes hazánk régi szabadságának, dicsőséges nemzetünk hajdani jó hírének s nevének s megnyomattatott országunk lakósinak javára s hasznára szenteltük; sőt igyekezetünk gyükeresebb megerősítésére nézve el nem múlattuk a magyar hazának képtelen nyomorgatásán szánakozó s országunknak használható királyoknak s fejedelmeknek segítségéhez s egyértelméhez ragaszkodnunk. Kihez való képest, most lévén mégegyszer ideje országunkat ily törvénytelen és szenvedhetetlen iga alul felszabadítani: országunkhoz s hazánkhoz való szeretetünktül és kötelességünktül viseltetvén, minden igaz, hazaszerető s országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselő és otthon lakós, egy szóval minden rendű igaz magyarokat hazafiuságokra intjük, kénszerítjük s kérjük, hogy az mint már Isten némelyeknek szíveket az hazáért felgerjesztette s egybenhozta: úgy ki-ki édes hazája s nemzete, szabadsága mellett az Isten s törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató, portióztató, adóztató, nemesi szabadságunkat rongáló, igaz régi törvényeinket, jussainkat megvető, jószágainkat hatalmasan foglaló és fogyató, becsületünket tapodó, sónkat, kenyerünket elvevő s életünken uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen fogjon fegyvert, és kimenetelünk előtt is azon előljáróknak s tiszteknek csoportjaival, kikre ezen dolognak megindítását bíztuk, egyezzenek minden fegyverfogók, igaz hazafiak, és kimenetelünkig is azon előljáróknak s általok teendő tiszteknek alattokvalói engedelmeskedjenek, mások pedig közönséges jó értelemmel éljenek; bizonyos lévén benne, hogy magunk is minden késedelem nélkül megyünk elégséges segítő haddal, és édes hazánkért, nemzetünkért, régi szabadságunkért, az hatalmas Istennek segítsége s az ő hatalmas hadakozó karjának ereivel, tökéletes szívvel-lélekkel szenteljük életünket, s vérünket ontani egyedül hazánk s nemzetünk szabadságáért, minden privatumnak vágyódása nélkül, készek leszünk. Hiszünk is az özvegyek és árvák, keseredettek és megnyomottak kiáltását meghallgató irgalmas Istenben s Isten után nemzetünk régi, dicséretes s ma is véleszületett hadakozó bátorságában és hazájához való gerjedésében s ahhoz az velünk egyezett hatalmas királyok s fejedelmek segítségében, hogy ezen, egyedül Isten által nyújtott alkalmatos időben nemzetünknek régi szabadságát elérjük s helybenállítjuk mindnyájunk munkájával, és Isten által mind magunk, mind maradékaink utánunk dicsőséges szabadsággal boldogíttatott állapotban végezzük napjainkat, örökes megmaradásával hazánknak. Azt mindazonáltal előre is nagy tilalommal tilalmazzuk, hogy Istennek áldása rajtunk maradhasson s az országnak minden rendi irtózás nélkül való bizodalmat vehessenek és az szegénységnek teljes nyomorúságinak megváltása, nem változása következzék: senki, sem külön, sem csoporttal, sem sereggel, akármeily vallású egyházi személyt, templomot, cintermeket, klastromokat, nemesi lakos személyeket, nemesi házokat, kastályokat, útonjárókat, kereskedőket ne háborgasson, falut, várost, malmot ne égessen, prédáljon; hanem az előljáróknak eleikben adott s vélek közlett mód szerént keresvén az ellenséget, mindenekben csendes istenes egyértelemmel legyenek, magok s hazájok javára.
Székesi gróf Bercsényi Miklós (Temetvény, 1665. december 6. – Rodostó, 1725. november 6.) kuruc főgenerális, II. Rákóczi Ferenc közeli harcostársa, a Rákóczi-szabadságharc egyik irányítója.
Felvidéki nagybirtokos család sarja. A nagyszombati egy.-en tanult, majd Esterházy Pál nádor oldalán kezdte a hadi mesterséget. 1685-ben vágsellyei kapitány. 1686-ban Buda ostrománál kitüntette magát, ezredes, majd Szeged vára főkapitánya lett. 1687-ben aranysarkantyús vitéz. 1691-től Ung vármegye főispánja, királyi tanácsos és bányavidéki vicegenerális, 1696-tól 1698-ig Felső-Magyarország főhadbiztosa.
Az 1690-es években azonban mindjobban szembefordult I. Lipót abszolutizmusával és elnyomó politikájával. Politikai elképzeléseinek megnyerte a fiatal Rákóczit, s együttesen hozzákezdtek egy nemesi összeesküvés megszervezéséhez, hogy francia segítséggel megdöntsék a Habsburgok mo.-i uralmát. 1701-ben Rákóczi elfogatásakor Lengyelo.-ba menekült, s itt előbb egyedül, majd Rákóczival együtt a francia és a svéd kir.-t akarta megnyerni a magyarországi felkelés támogatására.
Attól kezdve, hogy a tiszaháti parasztok kezdeményezésére, 1703 tavaszán megindult a szabadságharc, ~ 8 éven át szinte állandóan hadban forgott és hadat vezetett. Emellett a diplomáciában is részt vállalt, s a fejedelemnek egyik legbizalmasabb tanácsadója volt. 1705-ben a szövetkezett rendek főgenerálisa, a szenátus első tagja, 1706-ban a császárral folytatott nagyszombati béketárgyalásokon a kuruc küldöttség vezetője, 1707-ben fejedelmi helytartó, a Varsóban I. – Péter cárral titkos szövetséget kötő delegáció feje. Ekkor és később is az inkább a svédek és franciák felé tekintő fejedelemmel szemben az orosz orientáció lelkes hívének mutatkozott.
1710 végén az orosz katonai segítség kieszközlésére Lengyelországba távozott. Az 1711-i szatmári békét nem fogadta el. 1711-től 1716-ig a lengyelországi Brezan várában élt, majd 1716-ban a török-osztrák háború küszöbén a szultán meghívására török területre, az Al-Dunához ment, s 1717-ben Orsova felől megpróbált betörni Magyarországra.
A pozsareváci béke után, 1718-ban Rodostóba költözött, itt is hunyt el.
Hamvait 1906-ban II. Rákóczi Ferenc újratemetése alkalmából hazahozták és október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.
Elszegényedésünk
2013. december 07. szombat, 07:39
Döbbenetes adatok - tovább nőtt a szegénység Magyarországon
Tavaly az EU 28 lakosságának mintegy negyede volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának. Ez 124,5 millió főnek felel meg, közülük 3,2 millióan Magyarországon élnek. Az EU-ban és hazánkban is romlott a helyzet.
Határtalan volt az a lelkesedés, mellyel Rákóczi szülőföldje, a színmagyar Borsi község a november 9-én ünnepélyesen bevonuló honvédséget, de különösen a közéje beosztott vitéz Endre László által vezetett lövészszázadot fogadta. A honvédség éltetése közben állandóan kihallatszott az „éljenek a szabadcsapatok, éljen vitéz Endre László!” kiáltás és ez az ünneplő megkülönböztetés abból a virágerdőből is kitűnt, mely ennek a kis, de válogatott csapatnak s elsősorban a parancsnokának kijutott.
Szinte meglátszott az, hogy a lelkekből egy már régóta belefojtott forrongás tör ki, mely most, húsz év múlva először tud magának utat találni. A nemzetiszocialista szabadcsapatoknak kivételes ünnepléséből azonban másra is lehetett következtetni. Arra, hogy a lakosság elnyomatása nem csupán cseh részről történt, de nagy része volt ebben a zsidóságnak is. Ez a csehektől dédelgetett tömeg különös kéjjel szipolyozta az elhagyott, senkitől sem védett magyarságot.
Ezeknek a felvidéki falvaknak és városoknak elzsidósodási aránya — Ungvár és Munkács irányában haladva — mindig nagyobb és nagyobb lesz és olyan előtt szinte elképzelhetetlen, aki e tényről személyesen meg nem győződött. Csonka-Magyarországon csupán Szabolcs, esetleg Szatmár megyében találhatók ehhez hasonló állapotok. Ezeknek a városoknak központjában, főutcáin és terein még véletlenül sem találhatók más; mint zsidó üzletek; a 2-3000 lakosú falvakban pedig néha 80-240 zsidó család lakik a legjobb házakban (melyeket nem ők építettek!), míg a magyar lakosság a végén, rabszolgasorban sínylődik.
Panasz, az van elég, még ott is, ahol a csehek a „megbízható“ magyar jegyzőt meghagyták. „Kérem szépen”, mondja az egyik gazdálkodó „nekem más panaszom nincs a jegyző úr ellen, mint az, hogy valahányszor a községházán dolgom van, néhány órát is várhatok odakint, amíg sorra kerülök, a zsidó ellenben rögtön bejut és mindjárt megkérdezik tőle: „Apfelbaum úr, mit parancsol?“ Csak ennyi az én bajom kérem… Úgy a városok, mint a falvak lakóinak szeméből leolvasható azon kívánság, azon követelés, hogy a magyarság a csehek kiszorítása után: most már más feladatra is vállalkozzék. És ez a zsidókérdés megoldása, mert ez itt talán még sürgősebb; mint bárhol másutt. Itt a zsidóság, mint vérszívó pióca, mint polip ül a keresztény, magyar társadalom testén és lassan kiszívja a megélhetés utolsó lehetőségét is.
A Ruténföldön Bosnyák Zoltán, a kiváló író és statisztikus szerint 15% a zsidó. Szerinte az egész Európának legelzsidósodottabb földdarabja. A liberális kormányzat már jóval háború előtt rászabadította erre a vidékre a galíciai, keleti zsidóság sötét, szennyes áradatát. Ez a ravasz, furfangos, fanatikus, barbár horda már évtizedekkel ezelőtt leírhatatlan nyomorba taszította a jobb sorsra érdemes rutén népet. Ott valamennyi zsidó hivatása adás-vevés és tíz kézen is keresztülmegy minden, amíg eljut rendeltetési helyére. Utolsó csepp verejtékét is kisajtolják a tehetetlen rutén parasztnak, aki örökké egész életén át adósa, rabszolgája a zsidónak. Az a körülmény, hogy 1921-ben a Ruténföldön a 93.023 zsidó közül 79.722 zsidó nemzetiségűnek vallotta magát, mutatja, hogy a nemzeti öntudat milyen mélyen ott gyökerezik a zsidó nép lelkében.
Abban a néhány visszatért községben, melynek lakossága túlnyomó részben tót anyanyelvű, így a Borsitól északra fekvő Céke és Magyarsas községekben a lakosság eleinte kissé hűvös tartózkodással fogadta a magyar honvédséget és a szabadcsapatokat, hiszen a csehek és zsidók, annyi rémhírt terjesztettek rólunk, hogy ezen csodálkozni igazán nem lehet. Mihelyst azonban azt látták, hogy a szabadcsapatunk első feladata, az volt, hogy a zsidóságot a községekből a lehetőség szerint áttelepítsék, az új cseh határokon túl, megnyílt a tót testvérek szíve: a nagy, közös ellenség felismerése egybeforrasztotta a tótot a magyarral!
Mindezekből látszik, hogy a zsidókérdés gyökeres és gyors megoldása nélkül nincs boldogulás, nem lesz megelégedés a Felvidéken, de nálunk sem. A zsidóságnak nemzetiséggé való nyilvánításával olyan átfogó törvények kellenek, melyek végérvényesen szabályozzák a zsidóság jogait és kötelezettségeit. És kell majd olyan becsületes, tiszta, mindem tekintetben kifogástalan, gerinces tisztviselőkar, amely a törvényeket megalkuvás nélkül végre is hajtja.
LAST_UPDATED2
Jézus vagy Pál?
2013. december 07. szombat, 21:11
Jézus vagy Pál? - A biblikusság bírálata
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
írása
Máté 5,20: Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.
A történelem során rengeteg kritika érte már a Bibliát, kétségbe vonták tudományosságát, történetiségét, eredetiségét, hitelességét, sőt a segítségével kiépített teológiai és ideológiai elképzeléseket is megpróbálták megkérdőjelezni. Én egész más oldalról szeretném megvizsgálni a Biblia tanításait, történetesen bizonyítani szeretném, hogy Pál apostol levelei nem követik Jézus tanításait, sőt érvénytelenítik azt, és szinte teljesen feleslegessé teszi mindenki számára, akik Pál tanításait Isten ihletett tanításaként fogadják el.
Isten Lelke számtalanszor próbált ébredést támasztani a gyülekezeteinkben. Jöttek a friss megtértek, megszaporodott a gyülekezet, de mivel az elöljárók téves irásmagyarázatai miatt képtelenek voltak valóban az Ő vezetésére támaszkodni, kénytelenek voltak elfogadni azokat az írásokat, amik már évszázadok óta visszafogják a Lélek működését a történelemben. És a lélek ébredése az éppen aktuális egyház megítélése után, a tőle való elszakadást követően, egy új egyház vagy gyülekezet megalapítását eredményezte. De mivel nem értették meg, hogy az egyház hibáinak gyökerei a Pál leveleinek az alkalmazásán alapszanak, ők is a leveleket hit által alapul véve gyülekezeti látásuk megalkotásánál csak egy újabb biblikus szervezett egyházzá váltak. Jézus evangéliuma továbbra is háttérbe szorult, és csak hivatkozási alappá változott. Pál levelei annyira agyafúrtak, Jézus tanításai annyira hiányosak, hogy az egyszeri megtért hívőt igen könnyen a biblikusság rabláncával kötözhették le a Biblia írástudói.
A Look magazin 1971. februári száma olvasóit fényképekkel teletűzdelve tájékoztatta a virággyermekek megtéréséről, a 60-as évek ellenkultúráját képviselő társadalmi mozgalmak színeváltozásával a keresztény eszmék egy új térhódításával lepte meg. A Look, Time és a Newsweek magazinok tájékoztattak az óceán partján várakozó emberek bemerítkezéséről, több egyetem professzora a jelenséget az amerikai történelem egy legjelentősebb eseményének tüntette fel.
Ezeket a megtérteket használják fel a keresztény írástudók arra, hogy a téves keresztény eszméket általuk hirdettetve újra igazoltnak láttassák. A megtérés még nem azt jelenti, hogy az evangélium hirdetését szolgálják, hanem azt, hogy a keresztény eszmék szolgálatára megnyerték őket, miközben azok Jézus követésében hiszik magukat. A keresztény fogalmazványok a hippiknél az élvezeteket ítélik meg, a narkót, a közösségi életet és a szabad szerelmet. Az élvezetekből való térítés kifejezetten keresztény elmélet (Pál alapján támadt fel az érzéki test megvetésének kötelező és szent gondolata), és nem evangéliumi, ahol a hamisságokból és gonoszságokból térítenének. Miért nem tesz bizonyságot egy keresztény írástudó egy kizsákmányoló mamut cég vezetőjének a megtéréséről, aki eladja a vagyonát, amit a dolgozóinak béréből halmozott fel, a munkásai fizetését a törvényes szabályok által jogosnak érezve de mégis megrövidítve szerzett és szétosztja a szegények között? Mert a keresztény írástudónak a hitetés, a hitre térítés a célja, nem pedig a hamisságok és gonoszságok leleplezése. A hitetés pedig a jól bevált Páli módszerekkel történik, tudniillik az élvezetek kárhoztatásán keresztül, a mennyei királyság ígérgetésével és a pokol kárhozatának kilátásba helyezésével. Ez történik 2000 éve a keresztény egyházakban, és ma is, amikor a szeretetben és békességben élő hippiket, motorosokat az élvezeteik kárhoztatásán keresztül fogják meg.
Nem változtat a térítés jellegén az sem, hogy valaki nem a narkóból, hanem okkult vallásából vagy fegyveres erőszakosságából tér meg. Őt ugyanúgy ennek a szemléletnek az árnyákába állítják megtérése után, jóllehet nem a Biblia ismeretének alapján tér meg az egyszeri ember, hanem Jézus szeretetének megtapasztalásán keresztül. De majd megismeri a Bibliát, közben pedig az írástudóknak nagy lehetőségük van elméjének a megfogására az nélkül, hogy a megtévesztésének látszata is felmerüljön. És ez sajnos azért is igaz, mert a legnagyobb keresztény prédikátor sem képes, vagy nem is mer az evangélium lényege, tanítása és célja megértésével különbséget tenni a hagyományos Pál féle kereszténység téves útjával való összevetésével.
Minden ébredést a keresztény írástudók rontanak el. A fenti említett mozgalom növekedését nem az állította le, hogy elfogyott volna a hippi, gengszter vagy a motoros Amerikában, hanem az, hogy hiteltelenné vált, mert a megtértek életmódja, viselkedése és gondolkodása feletti befolyást a régóta tévedéseiben fel nem ismert Pál apostoli eszmék elfogadtatásával próbálták folytatni. Az akkor megtértek, most kétségekkel és lelki problémákkal gyötörve próbálják elkerülni a gyülekezeteket, csalódtak elöljáróikban, a keresztény eszmék mintái hamisan kezdtek csengeni a fülükben. Akik pedig nem maradoznak el a gyülekezetekből, azok végeredményben önmaguk erejéből képtelenek megítélni az elméjüket és lelküket megkötöző keresztény eszmék téves vagy igaz voltát, mert az időközben vállukra nehezedő családi és munkahelyi terhek sem időt, sem energiát nem hagynak azt írástudók tévedéseinek vagy manipulációinak felülvizsgálatára.
Ezeket azonban sem a média, sem a keresztény elöljárók és az írástudók nem verik már nagydobra, de visszatérni a kiindulópontra már azért sem lehetett, mert azt időközben maga a keresztény mozgalom vagy az amerikai üzleti kultúra felszámolta. Talán azok a megtértek érzik tvábbra is sikeresnek magukat, akiket rámenősségük és hírük akkora tekintélyre emelt, hogy elöljáró pozíciót nyerve maguk is a befolyásolás nagy üzemeltetőivé válhattak. A mai számos tag inkább a tömeghatás igazi terméke, mint az Istennel való kapcsolat tényleges megtalálásának az eredménye lenne.
A mai keresztény mozgalom tehát nem Isten erejére támaszkodik, hanem az időközben elmúlt és egyben elaludt ébredés emlékeiből él, abból próbálja önmagát fenntartani, azoknak az éveknek a dicsőségéből merítve próbál még tért nyerni, miközben értetlenül áll az ébredés megszűnése előtt, de nagy létszámú tagságával még megpróbál időt és további tagokat nyerni. Ez ma éppen úgy érvényes a magyarországi keresztény ébredésekre,mint az amerikaiakra, több szabadegyházas, szabadkeresztény gyülekezet egy korábbi magyar vagy külfödi ébredés alapjain született, de mára már csak annak emlékeiből, hagyományaiból, és mintáiból él.
A keresztény élet mintája az, ha a hívő megtagadja önmagát, ellenáll a kísértéseknek, és Isten hasznos eszközének bizonyul a missziós munkában. A keresztény önmegtagadás alávetettséget jelent a Bibliának, a test kívánságainak elfojtását, beleértve a saját énről, a régi, ó-természetű emberről való lemondást, a keresztény idejének és energiájának átadását a misszós célok szolgálatába, nem pedig azon hamis gondolatoknak, gonosz indulatoknak a megtagadását, amelyek szeretetlenségből és igazságtalanságból származóan jellemezték vagy jellemzik még sötét dolgainkat A kísértések szintén nem a kívánságok mások megsértése melletti teljesítésének csábító elutasítását, hanem a test kívánságainak bármilyen teljesítésére jelentkező lehetőségek elutasítását jelenti, függetlenül attól, hogy a kívánságok lemondása közben a hívő megmarad hazugságaiban, vagy újabbakat gyűjt a tetejére. Az írástudók nem segítenek ezeknek a különbségeknek a meglátásában, mert maguk sem látják a különbséget. Mindegyik pásztor tömegeket akar maga alá, hogy ez által bizonyítsa Istentől eredeztetett tekintélyét. Ezzel szemben Jézus egy akolról és egy pásztorról beszél, mimódon jelöli önmagát bárki egy gyülekezet pásztorává? Maga a missziós szolgálat sem a közösségi élet és Isten gyermekeinek szellemi életét biztosító és fejlesztő körülmények megteremtését vagy kialakítását jelenti, hanem annak a gyülekezeti szerkezetnek a felépítését és biztosítását, amely már évszázadok óta az elöljárók és igehirdetők emberi tekintélyének és dicsőségének kialakítását, szószékeken és templomokban (mára ezek arénákra változtak) való megteremtését biztosítja. A keresztény fogalmazványokból is látszik, mennyire keresik a pásztori hatalmat sokan a hívők tömegei felett, és saját gyülekezetekről álmodoznak. Jóllehet ezt a korábbi írástudók által megalapozott téves minta szüli meg, de mindenkinek fontosabb a hatalomból való részesedés, mint az igazság keresése. Amikor gyűjtést szerveznek, inkább adakoznak a harmadik világ szegényei számára, mint hogy a helybeli megszorultakat számba vegyék, csakhogy elkerüljék a személyes segítség erejének, a valódi szeretetnek a megszületését, hogy ezt felcseréljék a jóval elidegenedettebb, és csak a szervezeti tekintélyt növelő hivatalos segítségekkel.
A keresztény eszme első alapelve az a hit, hogy megtanuljon maximálisan bízni a hívő a Biblia tekintélyében, tévedhetelenségében. Apró életfeladatokban (lakóhely, munkahely választása) komoly leckét kap az ember, hogy a Biblia megítélésétől függetlenül döntsön, mégis mikor a Biblia helyett, sőt a Biblia kiigazítására Isten közvetlen tanításaira kellene hagyatkozni, ezt egyáltalán nem meri megtenni. Olyan erős már benne az írástudók hitetlen biblikusságra vonatkozó magyarázatai, hogy ennek gondolatát már eleve a Sátán sugalmazásának véli.
Igaz ezekre a keresztény mozgalmakon belül Jézus mondása a kereszténység igehirdetőire. prédikátoraira, hitetőire éppen úgy, mint anno a korabeli írástudókra:
Máté 23,15: Megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt kereszténnyé (eredeti: zsidóvá) tegyetek, és miután azzá lett, a gyehenna fiává teszitek, hétszerte inkább magatoknál
Mert nem csak a megtérés számít, hiszen az csak út kezdete, hanem maga az út. Pál apostol tanulmányozásából pedig az igaz út eltűnik, mert az csak Jézus tanításaiból kerülne elő, nem Pál leveleiből, így megmarad a kezdeti állapot egyhelyben topogása.
Ha azonban érvénytelenítené bárki Pál leveleit, kihúzná a talajt a szervezett keresztény egyházak alól, azok másnapra becsukhatnák a kapuikat, és lehetőség nyílna valós közösségek alakulása felé, amelyben a vezető, a Mester, az Atya az Isten, a tagok pedig mindnyájan testvérek lennének.
„Asszonyunk, Mária, Istennek szent Anyja, védelmezd örökségedet, Te magyar népedet”
2013. december 07. Ifj. Tompó László - Hunhír.info
December 8-a katolikus világ egyik legnagyobb ünnepe, a Szeplőtelen Fogantatásé, azon hittitoké, hogy Mária Isten különös kegyelméből, Jézus Krisztus érdemeiért az eredeti bűn minden foltjától mentes maradt: a sok teológus által egészen a tizenhetedik századig vitatott ünnep gondolatát az egyes szentszéki megnyilatkozások hatására aztán IX. Piusz pápa 1854-ben ezen a napon dogmaként hirdette ki, 1879-ben utódja, XIII. Leó elsőrendű ünneppé tette, 1904-ben Szent X. Piusz pedig az egész Egyházra kiterjesztette.
A hagyományos római liturgiában az e napra rendelt ünnepi szentmisebeli könyörgés (oratio) XIII. Leónak a lorettói litániához fűzött mondata („Regina sine labe originali concepta, ora pro nobis!”, vagyis „eredeti bűn nélkül fogantatott királyné, könyörögj érettünk!”) szellemében a hittitok értelmét világítja meg:
„Deus, qui per immaculátam Vírginis Conceptiónem dignum Fílio tuo habitáculum præparásti: quaesumus; ut, qui ex morte eiúsdem Filii tui prævísa eam ab omni labe præservásti, nos quoque mundos eius intercessióne ad te perveníre concédas.”
Magyarul:
„Isten, ki a szent Szűznek szeplőtelen fogantatása által Fiadnak méltó hajlékot készítettél, kérünk, hogy amint Fiadnak (érdemszerző) halálát előre látva, őt minden bűntől megőrizted, úgy engedd meg,m hogy az ő közbenjárására mi is tisztán juthassunk el hozzád.”
Ugyanezt fejezi ki egyre elfeledettebb régi adventi énekeink közül Volly István gyűjtéséből(Karácsonyi és Mária-énekek, 1982, 32.) – az erdélyi „Elindult Mária Karácsony szombatján” dallamára – az alábbi:
Üdvözlégy, Mária, Kit az Isten fia Öröktől fogva magának Választott anyjának.
Malaszttal vagy teljes, Irgalmas és kegyes, Példája minden szentségnek, Tökéletességnek.
Úr vagyon teveled, Nyitva szűz kebeled, És minden asszonyok felett Nagy a te érdemed.
Asszonyunk, Mária, Istennek szent Anyja, Bűnösöknek szószólója, Hazánk pártfogója.
Tekints ránk mennyégből, Királyi székedből, Védelmezd örökségedet, Te magyar népedet.
Napjainkban, amikor az erkölcsi szabadosság talán sohasem látott méreteket ölt világszerte, válik világossá az eleink által oly nagyra becsült ünnep igazi jelentése Bangha Béla jezsuita értelmezésében (A Nagyasszony zászlaja alatt, 1941):
„A Szeplőtelen Szűz képe ezzel az erkölcsi elernyedéssel szemben maga az élő tiltakozás. Nem! a női ideál, általában az emberi ideál, mégsem a szabadosság, a fékeveszett szenvedélyek szabadjára eresztése. Isten maga állított rá példát, hogyan lehet az ember s lehet nevezetesen a nő is minden erkölcsi szennytől tiszta, minden gyengeségtől s megalkuvástól ment.”
A példa pedig az Istenanya, Akitől ezért eleink, amint az idézett régi adventi ének is jelzi, magyar népünk védelmét kérték.
A talapzat már készen áll. A négy méter magas bronzszobor öntésre vár, de a kisebb gipsz tanulmányszobor látható volt nemrégen – kiállításon.
Most is vár csöndes kerti házban a fehér Mária-anya, mint egy szál virág. Legszívesebben imádságra kulcsolnám a kezem. Mögöttem zongora, Liszt-partitúrával. Mellettem két zongoraművész: Klukon Edit és férje, Ránki Dezső, valamint a szobrászművész Mátyássy László. „Ave maris Stella – Üdvöz légy, tenger Csillaga, Isten Édesanyja" – ezek a sorok járnak a lelkemben Liszt dallamába öltözve. Micsoda nyugalom, egyszerűség, harmónia a szoboralak! Némán is énekel a szív, s amíg a messzeségbe tekintő Mária-arcot nézem, valamit megérzek abból, amit „örök nőinek" mond a költő, bölcsességnek az Írás, melyben ekként szól Sapientia: „Az Úr szerzett engem útjai kezdetén, mielőtt bármit is alkotott. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, a halmok előtt születtem. Ott voltam mellette, az ő színe előtt játszadoztam. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között."
Tovább nézem a szobrot, a nyugtató alázatot és határozottságot a két alakon, s már tudom, igaza van a francia Pierre Emmanuelnek, a költőnek, hogy a bölcsesség a „csíra kezdettől", „Isten belső égboltja", az anyaméh, a Női, a történelem előtti kultuszok Nagy Anyja, az újszövetségi bölcsességirodalom Bölcsessége, amely a teremtésnél Istennel játszadozott, az ő energiája, dicsősége, teremtő Lelke... Szabó Ferenc jezsuita gondolatai a francia poéta körül a teológia mélyvizét idézik, a múlt század ortodoxiáját: „a Bölcsesség a Szeretet Szeretete", az a lendület, amely Istent a világ felé, a világot Isten felé viszi. Az egyház ezt a Bölcsességet Máriára is alkalmazza. Mit olvasni olykor a Máriát és gyermekét ábrázoló képeken? „Az Anya ölén ül az Atya Bölcsessége." Az Isten képére teremtett ember csak Teremtőjében leli meg végső nyugalmát. Ezért írja Emmanuel: „Bölcsesség! / Téged kerestelek minden nőben."
Nem földi lényt látok a szoborban, hanem a valóság szakrális szépségét, vigasztalást, segítséget. A néplelket ismerő Erdélyi Zsuzsanna a szoborról korábban ezt mondta nekem:
– Egy anyát ábrázol bizánci stílusban, az Istenszülő Szűz Máriát (Theotokosz), aki álló helyzetben, védőn tartja kezét mintegy lebegő gyermeke előtt. Ez a bizánci Szűz Mária itt most Jézus anyja, de maga az Anya, az Örök Anya. Jelenti a létet, az oltalmat, a szeretetet és még sok mindent, aminek forrása az anya életet adó ereje.
A kereszténységben az Atya-Fiú-Szentlélek eggyé lényegült hármas istenségében nincs helye isteni képességekkel rendelkező női princípiumnak. Nincs anyaistennő, de van Istenanya, van az Istenszülő Szűz, Mária, aki a második isteni személy anyjaként kiemelt tiszteletnek örvend. Az egyház különböző kiváltságokat biztosít számára. Többek között a közbenjáró, a bűnösök szószólója (advocata) szerepét. A hívő ember tudatában Máriának éppen ez a kiváltsága nőtt túl önmagán.
A nép Segítő Máriájában összeolvad az égi és a földi anya alakja. Egyszerre biztosítja az e világi és túlvilági védettséget, és a földi anya halálával sem szűnő szeretetet. Szeretet, oltalom, védettség. Kulcsszavak. Pontosan érezte, tudta ezt Szent István királyunk is, amikor 1038 Nagyboldogasszony napján fölajánlotta országát Szűz Máriának, a mennyek királynéjának. Ezzel népét a Szűzanya védelme alá helyezte, aki az égből „vigyázkodik" rá, s imádkozik érte. Az égből, vagy bő ezer év után a budai falakról néz majd körül.
Az asztalnál, a szobában a látottak „nem mérhető" ideje folytatódik. Újra Erdélyi Zsuzsannát idézem:
– Klukon Edit Mária-szobrát azért is szeretem, mert az időtlenség érzetét kelti. Vagyis független bármilyen időtől.
– Mikor, hol és miért támadt egy zongoraművésznek az a gondolata, hogy szobrot készíttessen? – fordulok Klukon Edithez.
– 2007-ben Bilbaóban koncerteztem. Az utolsó napon lettem figyelmes egy posztamensen álló kültéri Krisztus-szoborra. Töprengtem, miért nincs Budapestnek ilyen pontja? Itthon felhívtam Mátyássy László szobrászművészt: Mária-szobrot kértem tőle, központi helyre. Akkor még nem tudtam, milyen legyen a szobor...
Mátyássy hallgat, aztán ennyit mond:
– Az Istenszülőt ábrázoltam, akinek Szent István felajánlotta Magyarországot. Főbb vonalaiban igazodik Mária kanonikus ábrázolásához, egy ponton azonban eltér attól. Az én megfogalmazásomban Mária nem érinti a gyermek Jézust, kezeit óvó mozdulattal előtte tartja, s ily módon a gyermek lebeg anyja teste előtt, érzékeltetve a misztériumot, a csodát, melyet a megtestesülés jelent. Stílusában a nagy egyházszakadás előtti időkhöz nyúlik vissza az alkotás, így akarja szimbolizálni a keresztény világ egységét.
Elgondolkodhatunk: az árvaságra vetett világban egyáltalán nem meglepő magasra helyezni az anyaságot. Ebben nincs politikai-ideológiai párhuzam- kényszer, valláskülönbség, hanem az ember legbenső kívánsága kiált védelemért, mint a gyermekben. Így válhat ökumenikussá egyetlen jelkép is. Nincs igaza Erdélyi Zsuzsannának, amikor ezt mondja?
– Budapest népének, függetlenül attól, hogy ki mit vall, kiben hisz, ez a veretes Mária-szobor spirituális erőt sugároz, s az olyannyira vágyott belső nyugalom ígéretét hordozza. Nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem mindenkinek, aki hozzánk téved, és majd föltekint a vár fokára. Fölragyog a magasban az Anya alakja, a sajátja éppen úgy, mint az emberiségé.
Nyugtalanság, félelem, védelem és hasonló századérzés közt Dávid Katalin művészettörténész vélelme megerősít az iméntiekben, és a szoborügyet szolgálón támogató Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere is. Dávid Katalin ekként nyilatkozik:
– Klukon Edit felhozott hozzám egy csodálatos Mária-szobrot, az ősi bizánci Máriáim – hadd mondjam a magaméinak őket – egyik méltó utódát, azzal a magától értetődő ötlettel, hogy ezt a szobrot fel akarja állíttatni Budapesten. Letette elém az asztalra, és én ámulva néztem a három dimenzióban testet öltött ikonreinkarnációt. Nem adekvát a témához ez a kifejezés, de így kell mondanom, mert a szobor térbe állította, és ezzel megelevenítette az ősi bizánci, győzelmet hozó Isten anyját. Nincs Máriának glóriája, gyermekének sincs, mégis a Szent Szűz és isteni Fia áll előttünk. A glória hiánya jelentőségteljes, mert Mária és gyermekének alakját az alkotó ezzel beemeli egy általános emberi világba, ennek a világnak legnemesebb szférájába: az anya és gyermeke egységének szakrális humanitásába. Néztem a szobrot, és biztos voltam abban, hogy nem lesz itthon olyan, a kultúrát, a művészetet értő ember, aki ne akarná a szobor köztéri felállítását. Mert gondolkozzék az illető a világról így vagy úgy, legyen hívő vagy sem, tudja, hogy a művészetet nem határozhatja meg sem világnézeti, sem politikai, sem semmiféle esztétikán kívüli szempont. Hogy hol állhat a szobor, az természetesen mindig lehet vita tárgya. Az én választásom a budai Várhoz vezet.
A polgármester történeti végkövetkeztetése Kisfaludy Károly szavait „visszahangozza", aki ezt írta 1826-ban: „Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most."
Él egy legenda Budán: XI. Ince pápa, amikor elhatározta, hogy kiűzi Európából a már Bécset fenyegető törököket, egységbe hívta a kor európai nagyhatalmait, és Magyarországot, s azon belül is elsősorban Buda felszabadítását tűzte ki célul. Magához hívta a kapucinus rendi Avianói Márk atyát, s elküldte Magyarországra lelkesíteni a magyar hajdúkat és az egész Európából öszszesereglett csapatokat. Elmesélte, hogy megjelent neki a Szűzanya, és hirtelen értelmet nyert számára a BUDA szó. A Beata Virgo dabit auxilium régi fohásza új jelentést kapott: a budai Szűzanya segítségét jövendölte meg. Avianói Márk lelkesítette a katonákat, ám valahogy ez mégsem volt elég... Lassan eltelt az egész nyár, a csapatok az esős idő beállta előtt haza akartak menni, ezért már-már szedelődzködtek volna az idegen zsoldosok, amikor a vezérek szeptember elején még egy utolsó ostromra szánták el magukat. A Duna felőli oldalról ágyúzták, gyengítették a falakat. Egyszer csak a dzsáminál egy falszakasz leomlott, előtűnt egy, a hajdani Nagyboldogasszony-templomban korábban elfalazott Mária-szobor. A gyermeket kezében tartó Madonnát a törökök elől rejtették el nemzedékekkel korábban, már senki sem tudott a létezéséről. A keresztény katonák döbbenten néztek felfelé. Az első ámulat hihetetlen erővé változott, halált megvető bátorsággal indultak a falakra. Egy óra múlva Buda felszabadult. A hagyomány szerint ez a szobor látható ma is a Mátyás-templom loretói kápolnájában.
Ma, egy profanizálódó korban talán még nagyobb szükségünk van a legtisztább női, pontosabban anyai minőséget megjelenítő szimbólumokra. Ezek akkor is erővé válnak, ha nem is tudjuk pontosan, miként hatnak. Az anyaság misztériuma nélkül nem képzelhető el az élet újjászületése.
A magyarok szívének oly kedves Budavárt így jellemzi Jókai: „Hazánknak lüktető szíve... Egy ideális, nagy édesanyának látható arca..."
Fotók sokasága, az egyiken Liszt sírkamráját látni Bayreuthban. 2011. szeptember 14-én, a zeneköltő születésének kétszázadik évfordulóján magyar zongoraművészek: Klukon Edit, Ránki Dezső és Bogányi Gergely – honfitársaik nevében is – elhelyezték a sírnál adományukat, Mátyássy László Mária a Gyermekkel kis bronzalkotását.
– Mivel jól ismerjük Liszt műveiben, de leveleiben is mindenhol megnyilvánuló mély vallásosságát, Mária-tiszteletét, órákon belül megszületett az ötlet: készíttetünk még egy példányt abból a kisméretű bronzszoborból. Kettőnk kezdeményezéséhez Bogányi Gergely zongoraművész csatlakozott, anyagi hozzájárulással is – fűzi hozzá Klukon Edit, majd így folytatja: – Zongoraművészként is hiszek a látás szavakkal ki nem fejezhető, lelkünket fölemelő csodájában, ezért létrehoztuk az Immaculata Alapítvány a Köztéri Szobrok Emeléséért elnevezésű közhasznú társaságot. Én vagyok a kuratórium elnöke. Az alkotómunkálatok befejezése július végére várható. A szobor – reményeink szerint – ez év őszén megjelenhet a várfokon.
S a költségek? – A források összegyűjtését alapítványunk vállalja. A szükséges hatvanmillió forintból mintegy harmincöt még hiányzik. Egy-két hónap alatt, ha összejön, finanszírozni tudjuk a munkákat. A végén kiadványt készítünk majd az adományozók névsorával. A szoborhoz az engedélyt megkaptuk, s az elismerő szakvéleményt is.
Klukon Edit és férje szerénységét, jóban-szépben, Istenben való hitét, hűségét, művész-szolgálatát kultúránk külföldi megismertetésében is ismerem. Tudom, a szoborral nem csupán Budapest látványát akarják emelni, hanem benső, szellemi értékeit is gyarapítani, ahogyan Liszt Ferenc és még sokan tették a nemzet életéért – Európában.
Meggyőződésem: falu és város, magányszemélyek, társulatok, civil- és nem civil szervezetek, közösségek – ahogyan eddig is – elküldik adományaikat, legyen az bármekkora összeg. Így mondatja a testvérszív Kazinczy Ferenc soraival: „Eszköze lenni az isteni kéznek, / Egy nem haszontalan tagja az Egésznek, / (...) ez gyönyörű jutalom."
(Az Immaculata Alapítvány a Köztéri Szobrok Emeléséért bankszámlaszáma: 12011265-00175632-00100009. IBAN: HU 2112 0112 6500 1756 3200 1000 09. SWIFT: UBRT HUHB – Raiffeisen Bank, Budapest – www.mariaszobor.hu)
