2014. június 25. szerda, 05:55 |
|
LAST_UPDATED2 |
2014. június 27. péntek, 07:10 |
1. Argentina
Ronald Martinez / Getty
2. Argentina
Ronald Martinez / Getty
3. Argentina
Vinicius Costa / Getty
4. Argentina
Ronald Martinez / Getty
5. Australia
Jeff Gross / Getty
6. Australia
Cameron Spencer / Getty
7. Belgium
Julian Finney / Getty
8. Belgium
Matthias Hangst / Getty
9. Belgium
Clive Brunskill / Getty
10. Brazil
Celso Junior / Stringer
11. Brazil
Celso Junior / Stringer
12. Brazil
Joe Raedle / Getty
13. Colombia
Adam Pretty / Getty
15. Colombia
Christopher Lee / Stringer
16. Colombia
Ian Walton / Getty
17. Ecuador
Matthias Hangst / Getty
18. England
Oli Scarff / Getty
19. England
Richard Heathcote / Getty
20. France
Clive Rose / Getty
22. Germany
Michael Steele / Getty
23. Ghana
Laurence Griffiths / Getty
25. Greece
Robert Cianflone / Getty
26. Italy
Jamie Squire / Getty
27. Ivory Coast
Michael Steele / Getty
29. Japan
Gabriel Rossi / Stringer
30. Japan
Clive Rose / Getty
32. Mexico
Miguel Tovar / Stringer
33. Mexico
Buda Mendes / Getty
34. Mexico
Jamie McDonald / Getty
35. Mexico
Michael Steele / Getty
36. Netherlands
Natacha Pisarenko / AP
37. Netherlands
David Ramos / Getty
38. Netherlands
David Ramos / Stringer
39. Netherlands
Dean Mouhtaropoulos / Getty
40. Netherlands
Quinn Rooney / Getty
41. Portugal
Adam Pretty / Getty
42. Russia
Cameron Spencer / Getty
43. Russia
Jamie Squire / Getty
44. Russia
Julian Finney / Getty
45. Switzerland
Stu Forster / Getty
46. Switzerland
Celso Junior / Stringer
48. USA
Stu Forster / Getty
|
LAST_UPDATED2 |
„Idvezlégy kegyelmes Szent László király! Magyarországnak édes oltalma” |
|
|
|
2014. június 27. péntek, 10:12 |
„Idvezlégy kegyelmes Szent László király!
Magyarországnak édes oltalma”
2014. június 27. Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Amint életrajzírói közül Karácsonyi János egyháztörténész írta (Szent László király élete, 1925), „méltán tartották őt már a régi keresztények, méltán tarthatjuk mi is őt igazi keresztény lovagnak: Ő mindenen Krisztus Jézust követte, védelmezője volt a keresztény egyháznak”, amiért is 1046. június 27-én született (és 1095. július 29-én Örökkévalóságba költözött) uralkodónk 1192-ben szentté avattatott. A legelső magyar ember Vörösmarty szerint a király, és ha ez valakire történelmünkben százszázalékosan ráillet, Reá mindenképpen, amiért méltán lehet példaképünk ma is, az idézett énekkel vallva: „Idvezlégy kegyelmes Szent László király! / Magyarországnak édes oltalma”.
Királysága alatt nemcsak birodalmát védte sikerrel a kunok és besenyők támadásaival szemben, hanem régi jó erkölcseinket is. Ezért amikor trónra került, első intézkedései a közbíráskodás igazságossá tételére, a közbiztonság helyreállításaként a vagyonjogi visszaélések megszüntetésére irányultak.
Ezért, hogy a főurakat abbeli kiváltságukról, hogy udvarházukba az igazságszolgáltatás képviselői nem léphetnek be, lemondásra bírta, s elérte, hogy felettük és a nemesek felett csak ő maga uralkodhasson. Nem tűrt kivételezést. Ha valamely bíró elnéző volt a gonosztevők iránt, feldúlták mindenét, s eladták rabszolgának. Ha pedig ártatlanul ítélt el valakit, az összes lefoglalt javát vissza kellett adnia és pénzbüntetéssel kellett sújtani.
Valósággal üldözte a tolvajlást. Amint Karácsonyi írja, „a tetten ért tolvajt, akár szabad, akár szolga volt, irgalmatlanul fel kellett akasztani, ha pedig csak ludat vagy tyúkot lopott, félszemét vesztette”. Sőt „nem kerülte el figyelmét az akkor papi ruhában járó deákok tolvajlása sem. Ha csak egy libát, tyúkot vagy egy kis gyümölcsöt loptak, a mestereknek kellett őket megvirgácsolniuk; ha nagyobb bűnt követtek el, a püspök lehúzatta róluk a papi ruhát és átadta őket a világi bírónak megbüntetés végett.”
Ha pedig „a tetten ért s bíróhoz kísért tolvaj útközben kiszabadult és az egyház kerítésébe szökött, nem halt ugyan meg, de kivezették és megvakították. Ha még meg nem fogott és meg nem kötözött tolvaj előre az egyházba menekült, életét, szemét megmentette, de örökös szolgája lőn annak az egyháznak. A papnak nem volt szabad könyörülnie az ilyen önként rabszolgasorsra jutott emberen, mert ha szabadon bocsátotta, ő maga került rabszolgaságra, a tolvajt pedig eladták külföldre”.
De hozott más törvényeket is. Az 1092-ben tartott Szabolcsi Zsinaton egyenesen eltiltotta a keresztények és zsidók közti házasságkötést, a keresztények – különösen a negyven év aluli nők – zsidók körében cselédekként való tartását. Mindemellett igyekezett mindenkit rászorítani a keresztény ünnepnapok megtartására. Elrendelte például, hogy ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepen talál zsidót munkában, szerszámát el kell tőle venni.
Vasszigorú rendelkezései meg is hozták a várt eredményt, így halála után öt évvel már enyhíteni kellett rendeletein. A nép „piissimus rex Ladislaus”-ként emlegette, „nagyon kegyes” királyként. Különösen is egyházi alkotásaiért. Püspökséget alapított Zágrábban, erdélyi püspöki székhelynek megtette Gyulafehérvárt, a bihari püspök székhelyéül Nagyváradot jelölte ki. Adományaiból jött létre halála után a nyitrai püspökség. Székesegyházat létesített Bácson, apátságot alapított Kolozsmonostoron és Somogyváron, hozzáfogott a szentjobbi megalapításához, s számos új bencés monostort építtetett.
Már életében csodatevőként tisztelték. Legendája hat csodáját örökítette meg. Az elsőben a forró imába merült király legénye látja, hogy amikor ura éjjel belép a nagyváradi templomba, teste megdicsőülve lebeg a levegőben. A másodikban a besenyőkkel való harc közepette pusztaságba jut: vitézeit éhhalál fenyegeti, mire akaratából Isten szarvasokat és bivalyokat küld közéjük, és annyit ölnek le belőlük, amennyit akarnak, míg ő maga a kősziklákból vizet fakaszt. A harmadikban holttestét minden emberi és állati segítség nélkül viszi a szekér önmaga kijelölte nyughelye, Várad felé. A negyedikben annak, aki jó illatokat árasztó tetemét dohosnak mondja, arca a hátára csavarodik, amíg csak meg nem bánja tettét és bocsánatért nem esedezik. Az ötödikben a gonosz ispán szegény katonától akar elvenni egy tálat, de amikor azt a király sírjára teszik, eszméletlenül összeroskad. A hatodikban pedig két órán keresztül látják az emberek azt a csillagot, amely a királyi földi porhüvelyét őrző monostor fölött ragyog szentté avatásakor.
A középkori latin nyelven megőrzött legendák közül az övében van a legtöbb csodás elem, a király erényekben gazdag életének és uralkodásának isteni jutalmaként, az égi gondviselés megtapasztalásaként. Így amikor a trónjáról elűzött Salamon király szembekerül vele Pozsonynál, megdöbbenve látja, hogy László feje felett kezükben testét tüzes tőrökkel védő angyalok lebegnek, és megrettenve menekül várbeli vitézei közé:
Mondának a vitézek: Uram, mit futsz? Lám, nem szoktál te egy, kettő avagy három előtt elfutni. Kiknek felele: Tudjátok, hogy emberek előtt nem futok. De ez nem ember, mert tüzes angyalok oltalmazzák őt.
Már életében rengeteg csoda fűződött imáihoz, harcaihoz, pénzéhez, kútjához, kocsijához, lovához, barmaihoz, füvéhez és koporsójához, halála minden alattvalóját megrendítette, amelynek jeléül – amint Garay János életéről írt költeményciklusában olvassuk – három évig megtiltották a mulatságokat:
Három évig gyászolá őt nemzete, Mely alatt mindenki mély gyászt visele: Zene és tánc országszerte megszünék, Emlékét a nagy királynak így ülék!
Költészetünknek ilyetén nem véletlenül vált örökzöld eszményképévé alakja, olyannyira, hogy halála után évszázadokkal is hódolattal illették énekverseink, és hogy mennyire, mutatja közülük az alábbi latinból fordított, 1500 tájáról való, amelynek két csonka másolata maradt fenn, az egyik a Gyöngyösi-, a másik a Peer-Kódexben: ezeket egyesítette könyvében (A magyar világi líra kezdetei, 1962) Gerézdi Rabán irodalomtörténész:
Idvezlégy kegyelmes Szent László király! Magyarországnak édes oltalma, szent kerályok közt drágalátus gyöngy, csillagok között fényességes csillag.
Szentháromságnak vagy te szolgája, Jézus Krisztusnak nyomdoka követi, Te szent léleknek tiszta edénye, Szíz Máriának választott vitéze.
Magyarországnak vagy kerályi magzatja, szent kerályoknak fényes tüköre teneked atyád kegyes Béla kerály, hogy hozza képest kegyes kerály lennél.
Nekönk sziletíl Lengyelországban, Mennyből adatál nagy csudaképpen. másszor sziletíl szent keresztvíztől, ősödnek nevén László lőn neved.
Mikoron méglen gyermekded volnál, kihoza Béla kerály jó Magyarországba, hogy dicsekednél te két országban, Magyarországban és Mennyországban.
Letelepedél Bihar-Váradon, ah várusnak lől édes oltalma; templomot rakatál Szíz Máriának, kiben most nyugoszol menden tisztességvel.
Környől fekesznek téged császárok, püspökök, kerályok és jobbágyurak; olaj származik szent koporsódból, tetemed foglalták az szép sár-aranyból,
Téged dicsérnek szent zsolozsmával papok, diákok és várusnépek; téged dicsér földnek kereksége, mert téged dicsérnek Istennek angyeli.
Te dicsekedel keráli székedben, képed feltötték az magas kőszálra, fénlik mint nap, salyog mint arany: nem elégeszik senki, tereád nézni.
Te arcul teljes, szép piros valál, tekéntetedben embereknél kedvesb; beszédedben ékes, karodban erős. lám mendent te ejtesz, ki tevéled küzdik.
Testedben tiszta, lelkedben fényes, szívedben bátor, miként vad oroszlán, azért neveztek Bátor Lászlónak, mikoron méglen iffiúdad volnál.
Tagodban ékes, termetedben díszes, válladtul fogva mendeneknél magasb; csak szépséged császárságra méltó, hogy szent korona téged méltán illet.
Mert választa az Szíz Mária, megdicsőíte sok jó ajándékkal, hogy te őriznéd és oltalmaznád, neki ajánlád jó Magyarországot.
Fejedben kele az szent korona, megbátorejta téged az Szentlélek; kezdéd követni atyádnak életét, rózsákot szaggatál, koronádban fízéd.
Te tatároknak vagy megtereje, magokat szaggatád az havasokban, te pogányoknak vagy rettenetik, terekek mondottak feld félelmének.
Te kivagdalád az eretnekeket, mind kigyomláltad, elszaggatád, nem volt idédben gonoszol teve, mert csak híred-neved mindenek rettegték.
Azért igazságnak valál bírója, Az szép szízességnek valál koronája, te tisztaságnak tiszta ótalma, irgalmasságnak teljes keveteje.
Dicsérjük magyarok Szent László kerált, Bizony érdemli mi dícséretönköt, dicsérik őtet angyelok, mondván: Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály.
Nem csoda tehát, hogy romantikánk legnagyobb klasszikusát, Vörösmartyt is megihlette személye, aki „Cserhalom” című elbeszélő költeményében a keresztény lovag ideáljaként örökítette meg, aki nemcsak hazánkat menti meg, hanem egy elrabolt magyar leányt is. Igen, a köztudatban leginkább lovagkirályként élt, aki uralkodása során a keresztény erények megszemélyesítőjeként egyszerre volt képes kifejezni fogékonyságát az Aquinói Szent Tamás kifejezte erkölcsi jó cselekvésére (habitus operativus bonus), a bölcsességre (sapientia), az értelmességre (intelligentia), tudományra (scientia), az ügyességre (habilitas), az igazságosságra (iustitia) – vagyis hogy megadjuk mindenkinek, ami neki jár (suum cuique) –, a tisztaságra (castitas), a józanságra (sobrietas), a mértékletességre (temperantia), az önuralomra (continentia), az alázatosságra (humilitas), az illedelmességre (honestas), a szemérmetességre (verecundia), a szelídségre (mansuetudo), az erősségre (fortitudo).
Ilyetén, amint életrajzírói közül Karácsonyi János egyháztörténész írta (Szent László király élete, 1925), „méltán tartották őt már a régi keresztények, méltán tarthatjuk mi is őt igazi keresztény lovagnak: Ő mindenben Krisztus Jézust követte, védelmezője volt a keresztény egyháznak”, amiért is, tekintettel csodatételei hitelességére, 1192-ben III. Béla által, III. Celesztin pápa jóváhagyásával szentté avattatott. A legelső magyar ember Vörösmarty szerint a király, és ha ez valakire történelmünkben százszázalékosan ráillet, Reá mindenképpen, amiért méltán lehet példaképünk ma is, az idézett énekkel vallva: „Idvezlégy kegyelmes Szent László király! / Magyarországnak édes oltalma”. |
LAST_UPDATED2 |
...hogy jaj, valaha mit akartam. |
|
|
|
2012. november 14. szerda, 10:57 |
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 38.
Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Boldog, szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van, van gyermekem és feleségem. Szívem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák suttogva hajolnak utamra, és benn a dió, mogyoró, mák terhétől öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, telefonom, úti bőröndöm, van jó-szivű jót-akaróm is, s nem kell kegyekért könyörögnöm. Nem többet az egykori köd-kép, részegje a ködnek, a könnynek, ha néha magam köszönök még, már sokszor előre köszönnek. Van villanyom, izzik a villany, tárcám van igaz színezüstből, tollam, ceruzám vigan illan, szájamban öreg pipa füstöl. Fürdő van, üdíteni testem, langy téa beteg idegeimnek, ha járok a bús Budapesten, nem tudnak egész idegennek. Mit eldalolok, az a bánat könnyekbe borít nem egy orcát, és énekes ifjú fiának vall engem a vén Magyarország. De néha megállok az éjen, gyötrődve, halálba hanyatlón, úgy ásom a kincset a mélyen, a kincset, a régit, a padlón, mint lázbeteg, aki föleszmél, álmát hüvelyezve, zavartan, kezem kotorászva keresgél, hogy jaj, valaha mit akartam. Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben.
*
A márványdarab és a szobrász Darabmárványt lelt útfelen az ügyes müvész, S csinos szoborrá képezé. Tetszett a mű; Csak egy kontárnak volt ily észrevétele: "Szép, szép! De a márványanyag nem tőle van."
Csongorról éppen így itélt egy műbiró.
(Czuczor Gergely)
*
Üres zsebbel
Vidáman sétálsz el az útonállók között,
De nem vehetsz belépőjegyet a koncertre,
S a potyautast esetleg a tengerbe dobják…
*
Aki másnak vermet ás, maga esik bele
*
A selejt bosszúja
Amikor Latyinak tánc közben lecsúszik a nadrágja,
Amit amúgy éppen ő maga gyártott-gyártatott le
(Ahogy a Fekete Péter-ben a srácok klott gatyája)
*
Személyválogatás
Nem az számít, hogy mit mond,
Csak az számít, hogy ki mondja…
(gyerekre, koldusra, ellenségre stb. nem figyelsz)
*
Kazuisztika
Rettegés a bizonytalanságtól
Minden lehető esetet előre kell látni,
S a szabályok mindegyikre pontosan passzoljanak
*
Egyenlősdi
Mindenkinek mindenből egyformán
Hiába beteg valaki, ő sem érdemel több figyelmet
*
Pótolhatatlan
Ha nem akartál volna emancipálódni,
És értéktelen diplomákért szinglinek maradni,
Akkor lehettél volna jó feleség, háziasszony,
Jó családanya, jó lakásberendező, kertész stb.
*
Megbénult kéz
Már soha többé nem tudsz vele
Kezet fogni – simogatni – ütni – vakarni,
Írni – rajzolni – jelezni – fityiszt mutatni
Zongorázni – gombolkozni – kenyeret szelni
Kormányozni – csavarni – masszírozni - mosakodni
*
Rossz halál
Szörnyethalni
Megkövezve
Justizmord
Kínzócölöp
Hullához kötve rohadni
Dezertőr katona felkoncolva
Nyilvános megszégyenítő akasztás
Stb.
*
Wanted
Körözés alatt
Élve vagy halva
Nagy jutalom a kézre kerítődnek
*
Osztályrész
Az örökségen marakodó testvérek
*
Gondozatlan
Kerteletlen virág hamar elenyész.
*
Jó kerítés, jó szomszéd.
Rossz szomszédság török átok
Száz rokonnál többet árthat egy rossz szomszéd
*
A bolond mély vízbe veti a kerítőhálót.
*
Fontoskodó
Nagy feneket kerít a dolognak.
*
Mindenkinek maga felé hajlik a keze?
Minden vizet magad malmára ne keríts.
*
Szelet vet és vihart arat
*
Kockázatfelmérés
Nyulat kerget és medvére talált.
*
Örökségből kitagadva
Mig éltél, kergettél,
meghaltál megfogtál,
mi hasznod van benne.
*
Állatismeret
Ki bogár után indul, keringőre készüljön.
*
Bökd már ki
Ne kerengesd annyit, mondd ki a bökkenőjét.
*
Asszonybeszéd
Akkor higgy az asszonynak,
mikor már nem bírja átlépni a kerékvágást.
*
Kereketört
Átkozódik, mint a kereketört kocsis.
Búsul, mint a kereketört kocsis.
Búslakodik, mint a kereketört paraszt.
Fohászkodik, mint a kereketört kocsis.
*
Liszt is elfogy,
ha sok markon megy keresztül.
*
Láblógató
Keresztben a lába egész nap.
*
Csaló
Kereskedő: már ez elég.
*
Kereskedőnek hazája.
(Hol jól megy dolga.)
Ott a hazám, ahol – még - többet fizetnek?
*
Van annak esze elég,
csakhogy a zsidó kereskedik vele.
(Van esze, de nem veszi hasznát.)
*
Kereskedés
Eb a zsidó kereskedés nélkül.
Észből, pénzből áll a kereskedés.
*
Néma gyerek
Többet ér(t volna) egy kérdezés száz keresésnél.
*
Eltartott-kitartott férfi
Élhetetlen, ki feleségének keresményéből él.
*
Júdás pénz
Hitvány kereset az árulkodás.
*
Cigány kereset
Hamis kereset ritkán száll más ízre.
*
A becsület
a keresőt kerüli, a kerülőt keresi.
*
Kereplő
Jár a szája, mint a nagypénteki kereplő.
Nagypénteken kereplővel fogják nyelvét agyonütni.
Ha kereplő lenne szája, eddig a város megsüketült volna.
*
Könnyen jött és ment
*
Kerekes a pénz, hamar elgurul.
Pláne annál, akinek égeti a markát…
*
Ebül szerzett jószág ebül vész el…
*
Nyakasnak csak hóhérpallos a kenőcse.
*
Pipe és kendő
Kendőzés ördög zászlója és bélyege.
Nagy pipesség és kendőzés Vénuszt vadász.
Olyan a kendőzéstől, mint az olajos korsó.
*
A milyen mosdót
ők tartottak nekem,
én is olyan kendőt ő nekiek.
Ha sáros a mosdó, olyan lesz kendőd is.
*
Ravasz
Nem vall színt…
Szines kendő egy szint sem mutat igazán.
*
Zsidószagú a kendőd húgom.
(Hitelbe vetted.)
*
Nem tarka kendő a házasság.
(Melyet bármikor meg lehet cserélni.)
*
Kend-kegyelmed
Kend csak kend, én meg: hallja kend.
Kend csak kend, de én kegyelmed.
*
Költsd orvosságra…
Kelletlen ott a kincs, hol jó egészség nincs.
*
Iszik, mint a kefekötő.
*
Kákom-bákom ember.
*
Ki sok vizet iszik, káka nő a hasában.
*
Kötekedő kákán is görcsöt talál
*
Magad kádjáról dézsmálj, ne bántsd a másét.
*
Nincstelen
Ha egy kád méz egy pénz volna is,
de a kinek nincs, meg nem veheti.
*
Jó példát ad a tyúk, de kácsái nem követik.
*
Sok kába közt elvész az okos.
*
Kazán a fazéknak
nem hányhatja szemére a feketeséget.
*
Kazalban tűt keres.
*
A Katuska ember.
Katuska férfi.
*
Részegen
biankó papírokat iratnak alá veled,
majd föléírnak egy adásvételi szerződést
*
Tanúból vádlott
Bemész a rendőrségre kihallgatásra,
de nem tudod, kifelé nem gyanúsított leszel-e?
*
Sótlanok
Hiányzik a humor az életükből,
Rossz néven veszik az ártatlan tréfát
*
Konyhanyelvi társalgás
Leredukált anyanyelvi „szókincs”…
*
Meg kellene valakit nevettetni,
aki mintha elhatározta volna,
hogy már őt pedig ezután nem lehet
*
Nevető-síró
Nagy nevetésnek sírás a vége
Nem te vagy az, aki utoljára nevet…
*
Mi csínyt követett el a plébánosunk?
Mi csínyt: hát baszott!
(Vajdasági erotikus népmese csattanó)
*
Kakukkfióka
Nagy szerelmed
három hónapra szül neked egy szép gyermeket,
csak egy bibi van, a kicsi nem tőled fogantatott…
*
Emlékezőtehetetlenség
Ami a mondat elején volt,
arra már nem is emlékezel
*
Régi dicsőségünk
hol késel az éji homályban?
*
Rémálmaidról kiderül,
hogy mind valóra válnak…
*
Pályatörés
Csak egy ujjad törik el, de úgy,
hogy többé nem tudsz gitárakkordokat lefogni vele
*
Szabad madárnak születtél
s most mégis örökre kalitkába zártak
„A géniusz,ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas…”
(Reviczky Gyula)
*
Hajótörés
Süllyed a hajó,
de nincs elég mentőcsónak…
Sok kapaszkodónak baltával vágnak a kezére…
*
A legeslegrosszabb
Rossz hír, rosszkor, rosszul stb.
Derült égből villámcsapásként ér…
*
Nem tudni,
melyik élelmiszer mérgezett,
de sorsolás után mindenki egyből eszik…
*
Alvásmegvonás
Nem bántanak téged,
csak nem hagynak elaludni…
Nem ölnek meg, csak halni hagynak
*
Kufstein
Penészes kenyér és poshadt víz
a reggeli, uzsonna, ebéd, vacsora,
és az ablakokon is sűrű rács van…
*
Szakmád elavul –
középkorúan egészen mást kell elölről kezdeni
*
Amnézia
Még a feleségedre és gyermekeidre sem emlékezel
*
Hiába vető
Rossz a talaj, nincs eső,
sok a kártevő és a tolvaj
*
Fogatlanul
Nincs pénzed fogorvosra
Irreverzibilis változások – romlás és hullás
*
Viszonzatlan
Nagyon nehezen fogadják a köszönésed,
úgy kell lesni, hogy elkapd a tekintetüket
*
Esélyegyenlőség
Te csak menekülsz, menekülsz,
az üldözők meg óránként váltják egymást…
*
Tétlen
Nincs tétje az élet meccseinek!?
Tényleg tétlenségre vagy kárhoztatva?
*
Pacsirta
A csúnya vénlány,
és a megkeseredett szülők,
akiket alig mer magukra hagyni,
pedig ők csak erre, s a vőre vártak,
s így egy este végre régóta először elmennek mulatni
*
A teher alatt nem nő,
de már összetörik a pálma
*
Beszédhelyzet
Amikor, nem kell beszélni,
de az, amit mégis mondasz,
az mind felhasználható ellened…
*
Kilöknek
a családi fészekből és sorsodra hagynak
(pedig még életképtelen kis fióka voltál,
csak a kakukktojásból kikeltek az erősek)
*
Légszomj
Asztmás rohamok, fulladás
és még fojtogató a társadalmi légkör is…
*
Reklamáció
A pénztártól való távozás után
kellene – jogosan!? - reklamálnod,
mert csak a kijáratban jöttél rá.
hogy nagyságrenddel átvertek…
*
Silabizáló
Szótagolva olvasnak, de így is beszélnek
*
Bezárva egy szűk cellába azzal,
akit éppen te, mint rendőr/ügyész ítéltettél el…
*
Mentőautó
a Bécsi úti dugóban
lépésben cammog a koraszülöttöddel…
*
Donor
Arra várni,
hogy vesét kapjál egy balesetben meghalt ifjútól,
akinek/szüleinek még csak meg sem köszönheted,
hogy az ő életvesztése árán nyertél új esélyt…
*
A családban marad a veséd,
de éppen te lennél az alkalmas donor,
s egy éjszaka alatt kell eldöntened,
hogy megosztod e páros szerved felét…
*
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Verés
Hogy vertek engem, kisfiam, nőm, kiket szeretek, édesek, tirólatok dalol ma lelkem, mely csupa jaj és csupa seb.
Ha sírsz, fiam, halvány sirással versz engem, és ütöd urad, én asszonyom, ha tompa délben a hőmérőd lázat mutat.
Akik gyülöltek, mindig adtak,
ők a szelídek és a jók. De görcs nekem, halál a jóság és keserű és fáj a csók.
Mert vertem, akiket szerettem, s kiket szeretek, vernek ők. Mostan sötét kezüket áldom, áldottak a nagyon-verők.
Így még csak az Istent szerettem kisgyermeki, bús éjeken, ő vert ilyen kemény ütéssel, a nagy, a vak, a végtelen.
Jaj, én tudom, hogy nem mulatság szeretni és nem heverés. De most tudom, szeretni szörnyű, szeretni az: verés, verés.
Verjétek életem kegyetlen, amint sose vert a harag, verjétek értetek kiáltó, könnytől fuldokló szájamat.
Én nem panaszlom, hogy szerettem, és hogy szeretni fájt nagyon. Verjétek a jobb és bal arcom, szívekkel verjetek agyon.
|
LAST_UPDATED2 |
Nem félünk a farkastól... |
|
|
|
2012. november 15. csütörtök, 21:15 |
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 39.
Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek
Egy finom angol úr
Én egy finom angol úr, Nem kívánok semmi mást, Had teljen békén napra nap, Had éljek úgy, ahogy szokás És mint a klub szerint szabad Egy átlag férfiú Kiben nincs szenvedély, Ki el nem tévelyeg, S módfelett Szisztematikusan, ésszerűen él, Mint a többi angol úr.
De rád tör hirtelen a nő! És akkor nyugalom, agyő! Össze-vissza fecserész, Sírva-ríva heherész, És ha unod már a lármát, Hozzád vág egy lámpát, ő!
Csak ereszd magadhoz a nőt, És akkor majd a buta csap, Mindent ide-oda tesz, Ezer kacabajkát vesz, Akkor boldog, hogyha csalhat, És a papucsférj csak alhat ez alatt!
Keresném üdvöd, Schumann dalban. A rádión, ha jő az est. Keresnéd Bachot, s ő szól halkan, Fiam, a kesztyűmet keresd!
De rád tör végzeted a nő! És akkor nyugalom, agyő! Nem fog rajtam e varázs, Húzzon gyűrűt néki más! Húzzák ki a fogam végül Inkább injekció nélkül, Mintsem legyűrjön az iszonyat: a nő!
Én egy finom angol úr, Mértéktartó, illedelmes hangon, Mint a lány selyem, A hölgyerény oly hősi papja, Szűz a nászi éjeken, Elvem a ’non shalant’, A szívem sziklavár, Oly szilárd, Ha valakit bajban meg kell védenem. Mint a többi angol úr.
De rád tör hirtelen a nő! És védekezni sose tudsz, Egész élete a pucc, És ha dühös jön, a trucc És ha konkurálva struccal, Néha szembeszállsz a truccal, Mire jutsz?!
Csiszolt és művelt ember volnál, De mondasz egy-két oly cifrát! Hogy az a részeg, bengál matróz, Bámulattal néz fel rád!
Hát ereszd magadhoz a nőt, Bedöföd szívedbe a tőrt, Rajtad úrrá lesz a szex, S oly hiába keseregsz, Jobb, ha rám suhint a bakó, Mintsem nőért, aki tahó, Menjek másvilágra, időnek előtt.
Én egy finom angol úr, Gothe könyve mellett álmodozva tölteném az éjt, Oly megdühödten gyűlölvén a durva testi szenvedélyt, Imádom bölcsen én A hellén klasszikát, A késő gótikát, Ossziánt, És mindent, ami oly szép és kulturált, Én egy finom angol úr.
De rád tör hirtelen a nő! És akkor nyugalom, agyő! Jön a família, ó, Ósdi tánti, nagyanyó, Ez is beszél, az is beszél, Locsog-fecseg már az egész pereputty, Kishúga, öccse, nénje, bátyja, Mind ide költöznek hozzá! Nem áll be, angyalbajszos szája, Csak, ha csókot cuppant rám!
Hát ereszd magadhoz a nőt! Hát ereszd magadhoz a nőt! Engem nem gyűr le az iszonyat: a nő!
(MY FAIR LADY)
*
Örökifjak
Letagadod, hogy unokád van,
Mert úgy véled, úgy öregebbnek látszanál,
S így pont attól fosztod meg magad,
Hogy még egyszer átélhessed kisgyerekkorodat,
És a kis unokáddal önfeledten hancúrozhassál stb.
*
Kiskapukereső
Joghézag-kutató
*
Sír a telefon
Amikor nagyon nem akarsz sírni,
Mert ismered, milyen fogásokat alkalmaznak,
De azután végül mégiscsak a hatásuk alá kerülsz…
*
Drága szavak
Beszólsz a sorbaállást mellőző párttitkárnak,
Amiért letöltendő börtönre ítélnek, priuszod lesz,
Mert – úgymond – az Üdvözítő Rendszer ellen lázítottál
*
Jó és rossz
Jó ember, de rossz zenész
Jó zenész, de rossz ember
*
Kollektív büntetés
Nemcsak az szenved el súlyos hátrányokat,
Akit több évi szabadságvesztésre ítélnek el,
De a családja is, aki elesik a fenntartótól,
A feleség a férjtől, a gyerek az apjától stb.
*
Helytelenség
Se óvóhely, se menedékhely
Nincs egy hely, ahova mehetnék
*
Szabad szerelem
Az önkielégítésben a világ bármely nőjével…?
*
Kiöntenek a lukadból, mint egy ürgét
*
Körzetesítés
Bezárják a faludban az iskolát
Utazhat a gyerek, indulhat hajnalban álmosan
*
Trianon
Elcsatolt országrészben
Anyanyelved „nem értik” a hivatalokban
Ha nem teszel esküt, elveszíted az állásod
Útlevéllel se utazhatsz a legközelebbi rokonaidhoz
Minden rosszból duplán kapsz, a jóból kimaradsz…
*
A munkát mímelni
Lázas semmittevés kell művelni
*
Ápoló-nőtlenül
Saját ürülékedben fetrengsz
*
Anyagcsere
Eszel és hány, eszel és hánysz
*
Kisfaszoskodó
A farkadnál fogva vezetnek
Szexuális, függésben, rabságban leledzel
*
Alvajáró
Automata ember
Magad se tudod, mit miért teszel
Mint akit egy időre meghipnotizáltak
*
Gondterhelt
Nem tudod lerakni a terhed
Addig pakolnak rád, amíg már nem bírod
Magadra veszed bárki másnak is a terhét…
*
„Kölcsönkérés”
Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,
De közben azt gondolod, úgyse adja oda,
S megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:
Kell a francnak a te rohadt kaszád!
*
Túl „büszke”,
Aki nem kér/fogad el segítséget,
így hagyják őt ott télen az árokban részegen,
mert éppen antipaternalista polgártársai jártak arra
*
Végletek
Hamis önképek
Pótolhatatlan kisisten vagyok?
Porszem vagy – humusz – alávaló sár
*
Ajtófélfa
A nem alázatos beveri a fejét
A teremtőjével alázatos emelt fővel járhat
*
Taníthatatlan – nevelhetetlen
Magad mindenkinél különbnek gondolod
Így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj
Hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
Okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…
*
Alább adó
Elég, hogy a nagy átlagnál jobb vagy?
Nem akarod a mindenséggel mérni magad…!
*
Bezárnak az üdülőben: meg ne szökj
*
Mikor?
Sohanapján kiskedden
Majd ha piros hó esik és cigánygyerekek
*
Visszamondja, amit csak neki mondtál
*
Szerencsebérletes
A szerencse pártodra áll, de nem örökre
*
Nem ügyelsz rá, hogy ki előtt mit mondasz
*
Non stop
Nem fogy a sor
Egyre reménytelenebbül várakozni
*
Az észt nem lehet erővel pótolni
Sokat elbírsz cipelni, de a kerékkel versenyeznél?
*
A legtudatlanabb vagy: kérdezni se tudsz
*
Kibeszélnek, megszólnak, kerülnek
A közvélemény zsarnokságának eszközei
*
Önkizsákmányolás
Te vagy a legjobb hajcsárod: nem lógsz!
*
„Ülősztrájk”
Nappal számítógép, utána autó, este tévé
*
Éhen marad,
vagy a vallási tilalom ellen vét
*
Kapsz enni,
de olyat, ami neked ehetetlen
*
Úgy kezdődött, hogy ő visszaütött
*
Szép új világ
A diák büntetlenül pofozza a tanárt
*
Elfutsz egy gödörtől és beesel a kútba
*
A kegyelem néha kegyetlenség
*
Közkézen forgó
Amit folyton fogdosnak, bepiszkolódik
(Mint a rosszlány, a ringyó a kuplerájban)
*
Térkérdés
Jó testvéreid távol,
rossz szomszéd közel,
s ő nap mint nap bosszúságot okozhat…
*
Ámító-kábító
Messziről jött embernek mindent elhiszel
*
Házat vennél,
de a szomszédokat nem nézed meg?
Pedig azokat nem cserélheted el, válthatod le…
*
Háta közepe
A saját hátadat csak más szeme látja,
De te mégis csak tekered a nyakad, forgolódsz…
*
Nyugi
Ne aggódj,
hisz csak a szomszéd ház ég,
nyugodtan dőlj hátra és ringatózz a hintaszéken…
*
Önrabló
Rókamese
Többet kér reggel, mint amit este hozott
(akit hagynak, hogy visszaéljen a jóhiszeműséggel,
Illetve azzal, hogy a vendégfogadó jó hírét védik
*
Bicebóca
Aki két lábra sántítana
*
Majré
Aki fél, azt saját botjával is megütheted
*
Patthelyzet?
Fölé nem tud, alá nem akar kerekedni
*
Önámító
Most bármit bevállal,
és majd nyugdíjban majd kiteljesedi…
*
Találós kérdés
Könnyű kérni, nehéz visszaadni: mi az?
(kölcsön)
*
Az üres has adja a tanácsot
*
Félretájékoztató
Félinformációk özönvize
És/vagy a lényeges részek elhallgatása
*
Lefölöző
Másnak bőven termő bamba diófa
Te vetsz, gondozol, aratsz: másé a haszon
*
Kétélű kés
A túl éles kés a tartó kezed is megvághatja
*
Kismértékben orvosság, nagyban méreg
Az orvosságnak nem a mennyisége gyógyít
*
Zsarnokság alatt türelmes ökör vagy
*
Hiábavaló
Az oroszlánnak prédikál a jóságról
*
Hiányzó láncszem
A szád várja, de a kezed nem fogja meg…
Egy ember, aki nem adja tovább a stafétabotot
Egy feledékeny, akinél megszakad a hírlánc…
*
Kapituláció
Feltett kézzel megy ki a mérkőzésre
Aki előre borítékolja a saját vereségét
(esetleg még maga ellen is fogad…)
*
Előre iszol a medve bőrére
*
Más farkával vert csalán
Királyok civakodnak, népek háborúznak
*
Utcán angyal, otthon ördög
Minden sérelmedért szeretteidet ütöd?
*
Feladat
Egy bögre fagyos vízből
és a kisujjaddal lemosni az egész testedet
*
Fából vaskarika
Fával nem vághatsz vasat- csak vassal
*
Sorrendetlen
Előbb vág, azután mér
Előbb beszél, utána gondolkodik
Előbb jégre lép, majd vizsgálja: vastag?
*
Nem szó,
tövis torlaszolná el a bejáratod
*
Bújócska
Akkor bújsz el, amikor már megláttak
Úgy elbújsz, hogy senki sem talál meg
Ha eltakarod a szemed, téged sem látnak…
Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában…
Táncsics M. éveken át házuk mellett egy veremben
(és közben a felesége áldott állapotba került…)
*
Önkímélő
Aki menti életét, az elveszíti azt…
Aki kíméli magát, a gyengeségbe hal bele
*
Szerszám
Se szeri, se száma…
A szerszámot okolod, pedig benned a hiba
Jó munkához jó szerszámok kellettek volna
(ócska szerszámmal sokáig kínlódsz, s hiába…)
*
A legjobb helyett a legrosszabb
Nem olajozott kéz nem masszíroz, kínoz
*
Rákmenet
Előre – helyben – hátra
Elkésett lépés – hátralépés
Ennél már az is jobb lett volna, ha nem lépsz
*
Perfekcionista
Soha semmivel semmikor nem elégedett
Mintha isten lenne, akinek csak a tökély az elfogadható
(Ezért azután sosem készül el semmivel,
és ráadásul még büszke is erre…)
*
„Párbeszéd”
Nem hallod azt, amit te mondasz
Vagy mindig csak magadat hallod vissza
*
A végsőkig kihasznál – minden bőrt lehúz
Nem legelteti, csak nyírni akarja a juhokat
*
Saját lében fő
Mintha magadat szoptatnád
*
Illuzionista paradicsom
Szemfényvesztő hókuszpókusz
A szemednek hiszel, hagyod átverni magad
Nem hallottál még az érzéki csalódásokról…
*
Statárium
Rögtön ítélet – se vizsgálat, se tárgyalás
S nem csak háborús vészhelyzetben, de békeidőben
*
Transzmisszió
A magyar szakszervezet,
mint kommunista kádertemető,
akik kiviszik a népet május elsején integetni
*
Álválasztás
Megvásárolt rabszolga leszel - vagy éhhalál…
Felakasszanak, agyonlőjenek vagy villamosszék?
A baloldali vagy a jobboldali pártra szavazol?
*
Adósok
Neki elengedve a nagy,
Míg ő annál inkább behajtja a kicsit!
*
Esztétikum
Taszító, undort keltő látvány és bűz
Torzók, csiricsáré színek, aránytalanságok
Stílustörések, eklektika,
*
Növekvő kín
Nem szabad megvakarni a viszkető helyet
Csorgó vízcsap mellett visszatartandó vizelet
Ha csiklandoznak, s tilos hangosan nevetned…
*
Ha inger éri, nem ura a válasznak
*
Se esküvő, se keresztelő – vadházasság
*
Babona
Ha átment előtted egy fekete macska
Ha éppen véletlenül bal lábbal keltél fel…
*
Semmi nem jog
Semmi nem magától értetődő
Minden lépésed meg kell indokolni
*
A halálraítéltek cellája – siralomházlakó
*
Dzsentri karikatúra
Elkártyázod mindened, majd főbe lövés…
(Ha csak nincs/nem volt egy „vén gazembered”…)
*
A poénért még anyját is eladja
*
Könyvember
Csak könyvből tanulta: bajvívás, szerelem
*
Vaktában tüzelő
Hamar ellövi minden puskaporát,
S mire ott az ellen, már nincs tölténye…
*
Csak malackodó - szándékolt kétértelmű
*
Honi soit qui mal y pense
Rossz az, aki rosszra gondol
Mindent direkt félreért – pajzán értelmező
*
Egy csónakban evezünk
Te a gályarab, ő a luxushajó fedélzetén
Egy csónakban eveztek, de nem egyfelé
*
A bú elemészti a húst
*
Legádázabb ellenfél kegyétől függeni
*
Elkábítva
Túl erős fény és hang hatása alatt
*
Ide-oda rángatva, ráncigálva és lökdösve
*
Vonzerő
Mágnesként vonz a Rossz – beránt, rángat
*
Diabolikus
Szétszórva – szórakozottan
Nem hagynak munkádra koncentrálni
*
Önklónozó
Belőlem kéne még ezer példány – önhitt
*
Minden az, aminek látszik: a Föld lapos
*
Elkápráztatva – káprázat világban lakó
*
Szavakba önteni, amit csak hangba lehet
*
A gátlásossá tett impotens
A nemi ösztön gátlástalan kiélője
*
Taktikus
Csak annyit ad ki magából, ami éppen kell
De mindig ezt teszi, sosem tud csúcsra járni…
*
Megjátszott vendégszeretet
Korrekt, de nagyon kimért, majdnem hűvös,
De olyan, hogy konkrétan nehéz legyen belekötni…
*
Túlcsorduló
Túláradó öröm és bánat
*
Rossz ügyet jól képviselő sztárügyvéd
*
A hiányzó hős
A sárkány folyton ifjú szüzet követel
*
Kínpadon
akármit bevall vagy megtagad,
de már egy beígért pofontól is becsinál…
*
Az önvád és önmarcangolás kínpadján
*
Semmiségért véres párbajt vívni
*
Korunk embere
Üzérkedő üzletember – uzsorás
*
Nyögvenyelő
Nagy akarásnak nagy nyögés a vége
Nyögés, nyögdécselés – nyögvenyelős
*
Aszimmetria
Mindig tőled kér, s te tőle semmit,
s ezért utál meg, mert nem tudja viszonozni,
vagy mert azt hiszi, hogy ő nem tud semmit adni
*
Eldönthetetlen
Örömében vagy bánatában sír?
Most igazából sír vagy nevet – vagy mindkettő?
*
Porosz iskola
Lélekölő katonaság
Betörik az ifjú vad csikók lelkét
Kiölik belőle a kritikus, „forradalmi” szellemet
*
Kirakott-elvett csecsemő
Kihord, fájdalommal szül, de sose látja
*
Hozományvadász
Elmegy a hozomány, megmarad a nő
A szépsége elmúlik, a butasága megmarad
*
Néma Levente
Hallgatási fogadalmat tesz/kényszerül tenni
*
Emberfeletti elvárások
Teljesíthetetlen követelmények, feltételek
*
The Winner Takes it All
A győztes mindent visz: csak egy első van
Minden többi induló vesztes, elismerés nélkül
*
Kosztolányi Dezső: Kínai korsó
Amiért te évekig küszködsz, az neki ennyi!
A vendég egy laza mozdulattal összetöri azt,
ami a család egyetlen komoly értéke, kincse volt…
(és ezt te nem mered, röstelled a tudomására hozni!)
*
Agyaglábú óriás
Csak egy lábon állsz, s ha az kidől
*
Felmentések
Felmentve tornából
Felmentés a katonai szolgálat alól
Nem ér a nevem, káposzta a fejem
Felmentés az élet alól: bolondokháza
*
Asszonycsúfoló
Feleségem olyan tiszta,
kétszer mosdik egy hónapban…
*
Militarizálás
Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére…
Mindenre engedélyt kell kérni –
vagy a parancsokat azonnal teljesíteni…
(egyenruha, egyenbeszéd, egyenviselkedés stb.)
*
Embervágóhíd
Hol vannak a katonák – sírjukon száz virág
Gyalogos, lovas katonák a géppuskatűzbe hajtva
A kényszerbesorozott katonák élete beáldozva…
*
Röghöz kötés
Kényszerlakhely – hatósági kilakoltatás
Kitoloncolva más országba –szükséglakásba
Lakhelyelhagyási tilalom – internálás - kitelepítés
Még az országon belül is csak útlevéllel utazhattok
*
Ki- és betelepítés
Lakosságcserék, XX. század
Svábok helyére berakott felvidékiek
Hontalan – kitoloncolt – száműzött
*
Mire nevel a börtön?
Javítóintézetben majd jobb ember leszel?
Vagy rafináltabb és elvetemültebb „bűnöző”?
*
Autómárkák
Látszatsokféleség – lényegi azonosság
Csak a külcsínt nézed, a belbecstelenséget nem látod
(a nagy fogyasztást, a hitelt, a drága fenntartást,
s céltáblája leszel a pénzbeszedő/korrupt rendőröknek)
*
Ez komoly? Ez te vagy?
Mintha magadat parodizálnád…
*
Balsors, akit régen tép
*
Titokgazda
Titkos tárgyalásokon dől el a haza sorsa
S még a tárgyalások jegyzőkönyveit is titkosítják
*
Proletárdiktatúra
Az olcsón vehető csőcselék rémuralma
A seprő, a söpredék kerül felülre, az élre…
*
Elmebetegesítés
Zubbony helyett kényszerzubbony
Zárt osztály – gumiszoba - rácsos ágy
Állandó felügyelet – paternalista rendszer
Ha hospitalizálódsz, akkor infantilizálódsz….
*
A névadás hatalma
Ahogy hívják, az is – nominalista
Ha pl. a szart aranynak nevezed, akkor az, az
*
Várj, Te gaz Henry Higgins
(Eliza Doolittle – MY FAIR LADY)
Várj, Te gaz Henry Higgins, Várj Te gaz! Sírba rísz Te értem, ez lesz majd a klassz, Tönkre mész, nem lesz egy inged, Kérve kérsz egy pár fityinget! Várj, Te gaz Henry Higgins, Várj Te gaz!
Várj, Te gaz Henry Higgins, Jő a nap Majd a csúz, a köszvény lábadról lekap! S míg a láz, a hideg ráz ki, Én egy dixie-t fogok járni. Hohohó, Henry Higgins, Várj Te gaz!
Húú, Henry Higgins! Együtt úszunk majd a tenger lágy ölén, Úúú, Henry Higgins! Míg Te görcsöt kapsz, a vízben hagylak én. SOS! Így ordítasz, Hát csak ordíts, ó Te gaz! Hohohó, Henry Higgins!
Hohohó, Henry Higgins!
Várj, Te gaz!
S egy szép nap, oly elegáns nagy dáma leszek, És egy főmókus majd a trónus mellé vezet, Nyájasan szól a királynő, jó ??? néz rám, A fővirág-árusnőm Te légy, úgy biz ám! És koppan a hoppmesteri bot, Urak csönd, a király szólni fog Jó leányok, a király int egy pukedlivel, Most ha van bármi kívánságod, csak szólni kell. Köszönöm, jó király, és ezt kértem tőle. Gaz Henry Higgins feje hulljon le.
’Stimmt’ - szólt az angol király, Int, és a lövészraj feláll. Falhoz állsz, amíg a kürtös trombitál, Csőre tölts, és csattan már a puskazár! Esdekelsz, de bosszúvágy űz, Szólók, vigyázz, kész, tűz! Hohohó, Henry Higgins! Majd kinyúlsz, mint egy béka, Úgy elnyúlsz!
http://www.youtube.com/watch?v=V333eqhwmNY
|
LAST_UPDATED2 |
Tisztelvén Mammonát örök áldozattal... |
|
|
|
2012. november 18. vasárnap, 08:23 |
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 40.
Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek
Csokonai Vitéz Mihály
A fösvény
Esmérek én egy vént. Ki az? - neve nincsen,
Régen eladta már eztet is a kincsen,
Sőt míg bírt is vele, magába tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén Mammonát örök áldozattal.
Most is sóhajtásit azért hármoztatja,
Bérben a levegőt hogy ki nem adhatja.
Imádó szemekkel néz rakás pénzére,
Neheztel, hogy tágas házába béfér e'.
A bús gond béesett orcájába hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever,
Melyeknek oly sárgák sovárgó gödrei,
Mint az aranyra vert királyok képei,
Mint a sírból feljött rémítő halottak,
Melyekről minden húst Párkák lefosztottak.
Egy homályos felhő lebeg körűlötte,
Ezt a sóhajtások gőzi sűrítette.
Itt űl, s hányván-vetvén saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
"Balgatag! (így kiált, tekintvén az eget)
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak nyolcszáz forint jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba! mely szörnyű károm következe:
(Itt jajgat s fejére kúlcsolódik keze)
Mely szörnyű kár! egy szél kedvem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta."
Így tűnődik; s most is neheztel reátok,
Hogy őróla ingyen verset írhatátok.
*
Sirisaka Andor:
Magyar közmondások könyve I.
Acélja jó, de a kovács rossz. (Jeles tehetsége van, de rosszra használja)
*
Addig a barátság, míg zsíros a konyha.
*
Addig a békesség, míg a szomszéd akarja.
*
Addig hajlítsd a fát, míg vessző.
*
Addig hamis az ember, míg eleven.
*
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.
*
Addig járt a maga esze után, míg neki ment a falnak.
*
Addig játszik a macska az egérrel, míg megeszi.
*
Addig marad távol a háztól, míg pogácsája tart.
*
Addig nyalta-falta, míg elcsábította.
*
Addig nyújtózkodják, meddig a takaród ér. (Pazarló, könnyelmű emberekre szól.)
*
Addig szolgád a szó, míg ki nem mondottad.
*
Addig tündöklik a hold, míg a nap helyre ér.
*
Addig úszik a kobak, míg egyszer elmerül.
*
Addig üsd a vasat, míg meleg. (Mig az alkalom valaminek kivitelére kedvező, ideje korán fel kell azt használni.)
*
Adj a tótnak szállást, kiver a házból.
*
Adjon Isten sok irigyet, kevés szánakodót.
*
Adj uram Isten, de mindjárt.
*
Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot.
*
Adós embernek sokszor kell hazudni. (Mert ha tudja is, hogy nem tud fizetni, mégis ígérnie kell.)
*
Adós fizess, beteg nyögj.
*
Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. (Ha Isten a kért eső helyett jégesőt küld. E közmondással élünk, ha valakinek kérése teljesül ugyan, de nem úgy, ahogy ő akarta.)
*
Agglegényből sohasem lesz fiatal vőlegény.
*
Agyafúrt ember.
*
Agyarkodik, mint a vadkan.
*
Ajándék csikónak nézik a fogát.
*
Ajándék elfogadás, szabadság eladás. Ajándék elvétel, szabadság letétel. Ajándékkal mindent meg lehet hajtani. Ajándék megvakítja a bírót.
*
Ajkába harapott. (Bosszúságot, vagy nevetést fojt el.)
*
Ajtóstul ront be a házba. (Szeles emberekre mondják.)
*
Akad huncut. (Ha sajnálkoznak: ki lesz már pl. a bíró? így felelnek: akad huncut.)
*
Akaratos Kelemen. (Fejes, önfejű emberre mondják.)
*
Akasztással is elhíresedik az ember. Akasztófa címere, hóhér pallós levele. Akasztófa virága. Akasztás sem esik ingyen. (Nem tudni, hová való ítélőszéknek nem volt hóhérja, ki egy tolvaj cigányt felakasztana. Azt határozták tehát, hogy a cigányt elküldik, hogy maga akasztassa fel magát. A cigány látván, kivel van dolga, mondá erre, hogy őt ingyen sehol sem fognák felakasztani. Ezért hát pár forintot adtak neki,
mellyel elment ugyan a cigány, de felakasztatta-e magát vagy nem, erről hallgat a krónika.)
*
Akasztófa senkit se hí, mindenkit magához fogad.
*
Akasztófára való.
*
Akár lopjon, akár a zsákot tartsa: egy tolvajság.
*
Akár a falnak beszélj. Akár a részeg németnek beszélj, akár annak. (Nem hallgat a békítő szóra, nem lehet megkérlelni.)
*
Akár a kőhöz, akár a kővel: egyformán fáj.
*
Akármily nagy legyen a kincs, kicsinyenként elfogyhat.
*
Akármint keféljék az avult mentét, nem lesz új belőle.
*
Akkorát hazudik, hogy maga sem hiszi el.
*
Akkora a különbség köztük, mint Krisztus és kalapos inas között, – vagy: mint ég és föld között.
*
Akkor becsüli ember az egészséget, mikor beteg. Akkor drága az egészség, mikor meglep a betegség.
*
Akkor keres puskát, mikor a varjú elrepült. Akkor vet lakatot az istállóra, mikor már lovát kilopták.
*
Akkor felelj, mikor kérdeznek.
*
Akkor fizet, mikor a bíbic fára száll.
*
Akkor higgy a parasztnak, mikor szőrt látsz a fogán.
*
Akkor kíméli a kolbászt, mikor elfogyott.
*
Akkor lássam, mikor a hátam közepét. Akkor lássam, mikor a nagyapám lelkét.
*
Akkor lop a macska, ha nincs mit ennie.
*
Akkor még a farkas is a földön járt. (Hát most hol jár? – a talpán.)
*
Bezzeg az én időmben… Akkor még a nap is melegebben sütött.
*
Akkor mondj hoppot, ha átugrottad az árkot.
*
Akkor örül a csizmadia, mikor fáradt muzsikust lát. (Mert sok csizma kopott a táncban.)
*
Akkor sem hisznek a hazugnak, ha igazat mond.
*
Akkor van rosszul az orvos, mikor mások jól vannak.
*
Akkor kel föl, mikor már hasára süt a nap.
*
Akkora, mint a tökmag. Akkora, mint a veréblépés.
*
Akkor szép a diák, mikor rongyos. * Alattomos macska nagyot ugrik.
*
Alázatos, mint a barát. Alázatos, mint a kin kifogtak. Alázatos, mint a koldus. Alázatos, mint a leforrázott kutya. Alázatos, mint a pap macskája. Alázatos, mint a verembe esett farkas. Alázatos, mint az elcsapott szolga. Alázatos, mint az ügye-vesztett.
*
Alig botlik, mindjárt elesik.
*
Alig győzi szusszal.
*
Hóhérdinasztia Alma nem messze esik fájától.
*
Almának is szépe férgesül meg. Almának is szépét szokták felkötni.
*
Alkalom szüli a tolvajt.
*
Alkudj cigányosan, fizess becsületesen.
*
Alkonyodó napot kevesen imádják.
*
Alvó róka nem fog csirkét.
*
Alkalmatlan vendég az éhség. Alkalmatlan vendég a vénség.
*
Alkuszik, mint cigány a lóra. Alkuszik, mint zsidó a gyapjúra.
*
Alpári ember. (Együgyű. Azon történeti adatból maradhatott fenn e km., mikor Alpáron meg hagyá magát csalatni Zalán, fehér lóért eladván országát.)
*
Aludttejet is megfújja (Rendkívül óvatos.)
*
Anda Pál hadába való. (Azaz papucshős. Anda Pál a 16-ik században,
feleséges lovas kapitán Miskolcon,
ki mivel törvény tiltotta,
hogy asszonyok járhassanak a táborral,
minden héten haza kéredzett látogatóba.)
*
Annak parancsolj, kinek enni adsz.
*
Annak már nem fáj foga. (Holtakra mondják.)
*
Annak már ütheted nyomát.
*
Anya nem magának neveli leányát.
*
Anyámasszony ember.
*
Annyi a becse, mint a kitolókásának.
*
Annyi a bűne, mint a fűszál.
*
Annyi a pénze, mint a polyva. Annyi a pénze, mint békának a tolla.
*
Annyi köze van hozzá, mint kálomista embernek a szűz Máriához.
*
Annyi, mint a szemét. Annyi, mint körmöm alatt a piszok. Annyi, mint a bűn. Annyi, mint a dög. Annyi, mint a sáska.
*
Annyi, mint vaknak a szemét bekötni. (Fölösleges.) *
Annyi, mint Ó-Budán a zsidó gyerek. Annyi, mint a sváb gyerek.
*
Annyi neki onnét ide, mint nekem innét oda.
*
Annyit eszik, mint egy veréb.
*
Annyit ér a beszédje, mint a fületlen gomb.
*
Annyit ér, mint döglött lovon a patkó. (Székely km.)
*
Annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. (Nem ért hozzá éppen semmit.)
*
Annyit ér, mint pokolban egy zsidó. (Göcseji km.)
*
Annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez.
*
Annyit hazudik, mint a bomlott óra.
*
Annyit tud, mint egy káptalan.
*
Annyira jár az igazságtól,
mint a cigány lelke a mennyországtól.
*
Apád átkozódása, anyád sírása, ostort fonhat nyakadra.
*
Apró pénzzel fizették ki.
*
Apostolok közt is volt egy Júdás.
*
Aranyból sem lesz gyűrű, ha meg nem verik. (Tűrni kell, míg valamire jutunk.)
*
Aranyakat nem gyűjt, ki a fillért meg nem becsüli.
*
Arany hegyeket ígér. (Nagy ígéreteket tesz. Olyant ígér, mit nem is lehetne megtartani.)
*
Arannyal jól nekem lakik az ember. (Pénz nem tesz boldoggá.)
*
Arany kereken forog a törvény. (Az a gyanú van benne kifejezve, hogy könnyű igazságot kapni, ha az ember fizeti a bírót.)
*
Arany tűzben tisztul, polyva megég. (A nagy lelket a sors csapásai még nemesebbé teszik, a hitvány ember viszontagságok közt még inkább elvetemedik.)
*
Arany koporsóban is féreg táplálkozik. (Veszprémi közmondás.)
*
Arany kulcs minden ajtóba beillik.
*
Arany szép és jó, még sem békesség.
*
Aranyat hord a szamár, mégis bogáncsot eszik.
*
Arannyal sem lehetne belőle egy szót kicsalni.
*
Arcátlan, mint a kutya.
*
Arcul csapja a beszédét. (Hazudik.)
*
Arra fordítja a köpönyeget, honnan a szél fú. (Oda hajol mindig, hol kedvezők a körülmények.)
*
Arról ne is álmodjál. Arról szó se legyen.
*
Asszony nem ember. (Azaz: nem férfi.)
*
Asszonyt, vásznat nem jó gyertyavilágnál venni.
*
Asszonyi könny hamar kiszárad. (Minden, ami állhatatlan, hamar elmúlik.)
*
Asszonynak fegyvere a nyelve. (E példabeszéd a kínaiaknál is meg van, de igen hamis toldalékkal: »Az asszonyok nyelve – úgymond – az ő fegyverük s nem hagyják soha rozsdásodni.«)
*
Asszonysírásnak, ebszomorúságnak ritkán lehet hinni.
*
Asszonyból, rosszból, uborkából mindig jobb a kisebb.
*
Asszony viseli a nadrágot. (T. i. az asszony az úr a háznál.)
*
Asszonyt verni: ördögöt nevelni.
*
Asszonykormány: papucskormány.
*
Asszonygazda, gyerekszolga, szalmatűz, csikóparipa, malacszalonna, tótemberség egy se sokat ér. (Gömöri közmondás.)
*
Asztagban tűt keres. (Hiába való munkát tesz.)
*
Asztal alatt keveri a kártyát. (Jelent csalást.)
*
Asztal hazugja. (Hízelkedő, tányérnyaló.)
*
Az az ő megölő betűje.
*
Azé a világ, aki élvezheti,
azé a mennyország, aki elnyerheti.
*
Azért van annyi bolond, mert ki-ki okosnak hiszi magát.
*
Az kiált először, kinek a háza ég. (T. i. miben gyanús, abban bűnös.)
*
Azóta szaporodik a tolvaj, mióta sok a törvény.
*
Az sem éri meg a kakukkszót. (Nem sokára meghal.)
*
Azt a lovat ütik legtöbbet, a melyik legjobban húz.
*
Azt gondolja, övé ország-világ. Azt gondolja, hogy mind övé a Dunáig. (Dúsgazdagnak képzeli magát.)
*
Azt gondolom, borjú repül. (Hazudókra mondják.)
*
Az is baj, ha sok van; az is baj, ha nincs. (T. i. gyerek.)
*
Az nevet legjobban, ki utoljára nevet.
*
Azért vagyok olyan furcsa, mert a nevem Julcsa. (Kacér, negédes lányok mondása.)
*
Az sem volt mátkatál. (Annyi mint: őt sem zsákkal ijesztették. A mátkatálat süteményekkel megrakva karácsony vagy húsvét másod napján
pór leány küldi a legénynek, kihez vonzalma leginkább vezeti. A küldemény elfogadása arra jogosítja föl a küldőt, hogy a legényt ő s viszont a legény is őt
mátkának szólíthassa.)
*
Azt gondolja, ő ölte meg a gúnárt. (Azt véli, hogy derék ember.)
*
Az sem fenékig tejfel.
*
Azt sem mondja eb, vagy kutya. Azt sem mondta, eb ura fakó.
*
Azt hallottam felőle, semmi sem lett belőle. (A nép ajkán gyakran előforduló szólás-mondás, különösen midőn szóba hoznak valakit, ki már régen távol van a háztól, vagy szülőföldétől, de ki az előtt sem jogosított vérmes reményekre.)
*
Azt is elfelejtette, mi a neve.
*
Azt hiszi, ő vezeti a kaszást. (T. i. a kaszás csillagot. Értelme: kevély, büszke s gőgös.)
*
Azt ígéri, mit el nem hozott, otthon sem hagyott.
*
Azt sem érdemli meg, a mit megeszik.
*
Azt sem mondta, befellegzett.
*
Azt sem mondta, cseréljünk pipát. (Szó nélkül távozott.)
*
Azt sem mondta: papucs.
*
Azt sem tudja: bű-e, vagy bá. Azt sem tudja, fiú-e, vagy leány. Azt sem tudja, hová hajtsa fejét. Azt sem tudja, melyik világon van. Azt sem tudja, hány az Isten. Azt sem tudja, tök-e, vagy túrósétek? (Pimaszra mondják.) Azt sem tudja, hol a feje.
*
Azt sem tudom, hová kapjak.
*
Azt sem tudja, mi a neve. Azt sem tudja, mi fán terem. Azt sem tudom, van-e világon, avagy nincs.
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
I
Tavasz
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellet terhelő,
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Óh, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne:
Uram! uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
II
Nyár
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
III
Ősz
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, mely rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőllőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény volna,
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
IV
Tél
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
|
LAST_UPDATED2 |
2014. június 30. hétfő, 06:16 |
|
LAST_UPDATED2 |
2014. június 30. hétfő, 14:25 |
TÓTFALUSI KISS MIKLÓS
SIRALMAS PANASZ-A
1697.
SIRALMAS ÉNEK
1. Ha megsokasodik A' Bün, s megrakodik Föld szine gonoszsággal; Az igaz itélö, Személyt nem tekintö Jehova nagy haraggal Székit letéteti Itéletet tenni Szörnyü bosszú állással.
2. Mit mondhatsz Kolosvár? Nem áradott vólt már Minden bün el közötted? Mellyel búsúlásra Iszonyu haragra Istent ugyan kisztetted? Húzván le az égböl, Szép lakóhelyéböl Ostorával ellened.
3. A' szent História Ezt példáúl hagyta Örök emlékezetben. Hogy Sodoma földe, Gomora vidéke Ollyan kies vólt régen Világi életre, Söt testnek kényére, Egyszóval, mint a Éden.
4. Emberek fiai De hogy viszszaélni Kezdettenek ezekkel Testi bújaságra És fajtalanságra Egyéb terhes bünökkel; Magokra ingerlék Istent sietteték Jöni mennyei tüzzel.
5. Kénköves esövel Tüzes fergeteggel Ugy veszté el a' helyet, Elsüllyesztvén Isten, Töttenek vólt mellyben Ollyan sok rút bünöket: Holmi büdös tónál, Sovány por-hamunál Ma sem látsz ott egyebet;
6. Sok jókkal bövössé És nevezetessé Ezelött ö Felsége Tégedett-is tött vólt, Alkalmatosságot Életnek szükségire Böven szolgáltatván, És felmagasztalván Fejedet ditsöségre.
7. Ugy-hogy, mások között Kintses Kolosvár lött Neved 's emlékezeted, Avagy kis Béts; mivel majd olly nagy böséggel Vólt minden kereseted. Erdélynek Vég-háza Vóltál jeles Tagja Kóltsa-is vólt melletted.
8. De megsokasítád, Szintén feltornyozád Gonoszságid az égig, Alig vólt ollyan bün, Mellyben részed nem lün Ülvén benne füledig Sodomát követvén, Istentelenségben Bugyborékoltál torkig.
9. Hit szegés, káromlás, A' Mammon imádás Köz dolog vólt tenéked, Otsmány szitok, átok, Mellyel most is szájok Sokaknak dohos benned, A' hamis esküvést Szent Név vesztegetést Szabadoson szenvedted.
10. Isten Szombatjának, Szent Innep napoknak Vólt sokszor sok rontója, Az Elöjáróknak, Szülék 's Tanitóknak Szavok által-hágója: Nem vólt a' fenyiték; Mindenre menedék Vakmeröknek az utja
11. Ártatlan vér-ontás, Irégység, áskálás Egymás veszedelmére, Legalább hirében És betsületiben Nyelvel megölésére; Ugyan-is mérgesebb Kardnál-is élesebb E' fegyver a' sértésre;
12. Hát a' paráznaság, Sodomából jött ág Hol termett, 's nött bövebben? Éktelen bujaság, undok fajtalanság Eláradott volt épen, Piperés öltözet A' fajtalan szivet Mútogatta nap-fényen.
13. Tántz-is ide való, Bújaságra hajtó Az otsmány részegséggel. Hihetö, ez oka, Hogy Isten áldása Hegyeinkröl fordúlt-el, Csak erönket vesztjük, Hijába miveljük A' földet veréjtékkel.
14. Hát tolvaj és lopó, Titkos 's nyilvánvaló Igaz elég nem vólt-é? Szines tsalárdságok (Kik mind arra valók) Nem gondoltattanak-é? Kiki maga tudja, Egymást mint megtsalta, Édes lévén a másé.
15. Szegényt nyomorítás, Özvegy 's árva rontás Oh melly sokszor hallatott! Nem folyt az itélet, Igaz ügy szenvedett Törvény-Székben is gántsot: Lopó, kurva, vagy mi könyen szabadúlt-ki. Ha pénzt bövön adhatott.
16. Bizonyság-tételben Attyafia ellen Némelly élt hazugsággal Élete fogytára, Vagy más nagy kárára, Igyekezván szájával: Gonosz kivánságot Még bünnek sem tartott, Alitván, nem vét azzal.
17. Egy szóval az Isten Szent 's jó Törvényiben Egy sem maradt rontatlan, A' testi bátorság És háladatlanság Minden rendben hallatlan: Melyekért az átok Fejed felett olly sok, Ég, föld, mind ellened van.
18. Oh melly régen, hogy vár Az Isten, hogyha már Megeszmélnéd magadat. A' sok gonoszságból, Testi bátorságból Felserkenvén, útadat Hogy megjobbitanád, Magad megaláznád Isten haragja alatt.
19. E' végre régólta Sokféle ostora Töle reád származott, Mellyekkel inteni Tégedet feddeni Büneidröl láttatott: Ellenség tábora, Tsere-bogár, sáska, Hideg mire való vólt?
20. Esztendönként nyújtott Ujabb-újabb ostor, Hogy verését elunván, Vennéd észre egykor, Kitöl száll az ostor, És miért, meggondolván Istent félni szoknád, Bünt megzaboláznád, 'S jobban élnél ezután.
21. De ez sem vólt elég. Mert tsak vak vereség A megtompúlt népnek ez, Inkább megkeményült Ezek alatt, 's meghült A' kegyesség Istenhez Az egymáshoz való Szeretet nem való, Az igazság tsüggedez.
22. E' végre Szolgáit, Kiküldte Postáit, Hogy a népet intenék, Az Urnak nevében, Az eláradt bünben Élöket megfeddenék: Jövendö haragtól, Ö terhes átkától, Ha lehet, hogy megmentsék.
23. De ez sem lön hasznos, Nem lön foganatos A' sok prédikátzió; Söt kik dorgálodlak, Ollyba tartanak, Mint az ott kün ugató. Sok mondta: Nem jő-el Ez Urnak napja-fel, Mi ez, hanem Tsufoló? 2. Pet. 3: 3.
24. Söt (a' melly nagy tsuda) Egy valaki nyilva Majd mindent így megmondott, Bizonnyal hirdetvén És megjövendőlvén Városunknak ez átkot; Az-is Varáslónak, Hamis Ámítónak Mindnyájunktól tartatott.
25. A' Sidók romlása Közelítvén álla Egy hitván ember elö, Ki tsak jajt kiálta Mind addig, e' szava Mig bételék Avagy ö Magától szólott-é? Hazugsággal járt-é? Hogy im esze fél-szegü.
26. Eleget kiálta Nóé Pátriarcha Undok első világnak; Nem tuda megtérni; Özönvizzel veszni Azért kelleték annak: Isten büntetése Egyedül kedveze A' Nóé Bárkájának.
27. Akkor megesküvék, Hogy többé nem esnék Illy veszedelem neme; Hanem inkább tüzzel Ezután 's nem vizzel Bünös világ bünhödne: Ezt-is gyakarlotta Többire azólta A Seregek Istene.
28. Ezért méltán mondja Az Irás ö róla, Hogy tűz mégyen elötte; Mellyel azok ellen Él, a' kik szüntelen Néki járnak ellene. Ily itéletétöl, Emésztö veszélytöl, Kérlek, ki ne rettegne?
29. Tüzzel jöve reád, Kolozsvár és hozzád Ez ostorával nyúla, Minekutánna más, Egy néhány nagy tsapás Te néked nem használa, Olthatatlan tüzet, Láng, füst fergeteget Utzáidon gyúlaszta.
30. Ezer hatszáz felett A' kilentzven heted Esztendö folydogalván. Közepén tavasznak, Szép Pünköst Havának Szintén hatodik napján, Akkor egyébként-is Egy néhány hétig-is Szárazság uralkodván.
31. Iszonyú romlást tön Azzal rövid idön A' Városnak a' szinén, Az elébbi tüzet, Azon veszedelmet Ujjolag rajtunk ejtvén; Söt látjuk nagyobbnak: Tsak-hogy esett anak Akkor a' másik részén.
32. Hadd számláljam elö, Hogy a következö Nemzetség ezt tudhassa. Magyar útza elsö (Lévén ebéd idö, Mikor a tüz támada) Gerjesztetvén széltöl, Kivált a' viz felöl Abban keveset hagya.
33. Ottan elboritá Majd a' földig rontá Megette Szappan útzát; Minthogy fából állott Többire, 's kevés ott Kö épület. Nem állhat Már ember ellene, Kivált minthogy szive Mindeneknek el-lankadt.
34. Tsak bámulva nézik'; Némelly tolvajkodik. Ha mit kaphat, magájé, Vagy tüz, vagy a' lopó Házainkban duló Gondolván, most ideje. Némelly ott mulatván, Holmiljén kapdosván, Véletlenül ott süle.
35. Gyenge nép kiállott, A' Mezöre szállott, Onnétt nézi e' romlást: Gondolhadd, mitsoda Sirással jajgatta Kiki maga jószágát. Semmijéhez számot Senki már nem tartott, Egyaránt tött jajgatást.
36. Azonban a' tüznek Mint mérges fenének Hid-utza következék. Azt is megemésztvén Az ó várra innen Tsak hamar harapozék, Monostor utza-is Söt még a' Piacz-is E' nagy romlást megérzék.
37. Nagy munkával készült Sok költséggel épültt Piaczi Templom 's Torony Óra, szerszámival, 'S minden harangokkal Egyaránt oda vagyon, Több más Templomok-is, Collegiumok-is, Égtenek azon módon.
38. Innen Közép utzán Túl pedig Szén útzán Lön határa a' tüznek Gyönyörü paloták, Rendes Uri házak Mind megemésztettenek: A' kárt megbetsűlni, Igazán felirni Gond vólna akárkinek.
39. Régi épületek, Sok jószág, emberek Égtenek nem kevesen, Kints, búza, öltözet, Edény mennyi égett. Száma 's betsüje nintsen, (Mellyekkel a' házak ékesítve vóltak) Baromnak azonképen.
40. Városnak harmada, Alig, ha marada, Az-is nagy köszönet volt; Nagy félelem alatt Ez-is forgott sokat Azon romlástól tartott, Sok idökig rendbe: Tulajdon helyébe Egyetmást nem rakhatott.
41. Christus Urunk szava: Az aszszú közt nyers fa Tüzben megemésztetik, Sem vallás, sem élet Most semmit nem tehet Isten haragja látszik, Igazak, hitlenek, Elegyesleg vesztek, Különbség nem tartatik.
42. Eljárván a' várost, Szörnyü pusztaságot Láthatz ott most ha nézed, Sok csak ugy maradott, A' mint a' teste vólt, Nints semmije, ha kérded. Könnyei erednek, Ortzáján gördülnek, Te-is sirva nézheted.
43. Söt hogyha nem hagyott Vólna maradékot Nékünk az Ur irgalma; Bizony Sodomához, Avagy Gomorához Hasonlók löttünk vólna: E' romlott Hazának Söt egész Világnak Iszonyu példájára.
44. De megszáná végre Népét, 's hogy megszünne Parantsolá a' lángnak, Miképen régentén Dávid idejében Az öldöklö Angyalnak. Minket tellyességgel még is nem veszte el, Tüzében haragjának.
45. Oh szegény megromlott, Por-hamuba szállott, 'S már szintén el-alélt nép Mellyet az idegen Nemzet-is szertelen Paskol 's rongál, mint a' tsép Sorsod ki ne szánná? A' ki nem fájlalná, Vólna merö bálvány kép.
46. Azt gondoljuk vala, Hogy elmúlt haragja Immár a' nagy Istennek; De imé felhuzva Vagyon mégis karja. Nints nyugalma fejünknek, Ujabb ostort készít, Látván, azzal semmit Hogy nem használt e' népnek.
47. Szörnyü rettegésben, Éjjeli féltünkben Megindítá a szelet, Erös zivatarral és nagy harsogással Néhol ollyan rontást tett, Emberek halála Hogy történt miatta, Igy veszték-el élteket.
48. Még ezzel sem múlt-el Búsulása, még fel Huzta kezét tsapásra, Eget bézárlotta, Nagy aszályt botsáta Egész mi határinkra: Hogy a' föld ne hozná, Termését ne adná Éltünk táplálására.
49. Söt ez sem lön elég; Romlásunkra az Ég Megnyittaték általa, Hartzol már mennykövel, Tsattogó dörgéssel Nyilait ugyan szórja Mind épületeknek, Mind sok embereknek Iszonyú romlásokra.
50. Hát még a' kö-esö melly miatt hegy 's mezö, Nem kitsiny kárt szenvedett? Alig gyözi szám el, Mennyi vesszeivel Isten eddig érdeklett: Hogy meghunnyászkodnánk, Hozzája fordulnánk, Lehagyván büneinket.
51. Söt félö, e ' jelek Még nagyobb veszélynek Sengéi ne legyenek: Vagyon még ostora, Keményebb páltzája Kezében az Istennek, Mellyel megemészszen, És rontson egészen 'S példa légy mindeneknek.
52. A' mint hozzád fogott, Hidd-el nem játszodott 'S nem kitsiny ok vitte rá, Hogy igy ostorozzon, Seprett minden módon Azért sokasította Te rajtad tsapásit, Meglásd, ne kénszeritsd Ezután nagyobbakra.
53. Igazán mondhatná Christus Urunk-is ma: E' jelek Sodomában Ha estenek vólna, 'S véghez mentek vólna Nem lett vólna hijában; Megtértenek volna, megkeresték vólna Istent, öltözvén sákban.
54. Térj-meg Város, térj meg,Vég romlást elözd meg Sirással, böjtöléssel, Életedet jobbitsd, Lakósidat tisztítsd Sanyaru fenyitékkel: Hidd-el nem kegyetlen, Nem könyörületlen Az UR, töle nem vét el.
55. Vedd elö Ninivé Példáját, melly érté Jonás fenyegetését; Megalázá magát, Megjobbítá útját, Megsiratván büneit. És így megelözé, Magától elveté Istennek Ítéletét.
56. Keresztyéni névvel Hogyha ditsekedel, Szégyen pogányt követni. De annál vétkesebb Szégyen 's rettenetesb Attól meghaladtatni; Serkenj-fel ne aludgy, Ily példával hogy tugy Te-is Istentöl félni.
57. Könyörgésnek hasznát Láthad foganatyát Ezekíás királyban Kinek egykor Isten Izenvén, hogy tégyen Rendelést ö hazában Jelen van az idö Halál véget vét ö Élete folyásában.
58. Sirással keresé Istent engesztelé Buzgó könyörgésével Im mit nyere véle Isten megengede Halálát nem hozá el Söt meghosszabbítá életét megnyujtá Tizenöt esztendövel.
59. Még amaz hitetlen Hires istentelen Acháb is ám mint jára Hogy meghunyászkodék És sákba öltözék A Prophéta szavára Fejének kegyelmet Nyert 's veszedelmet Az Ur reá nem hoza.
60. Több jeles példákból (Mellyekröl széllyel szol A' Szent Irás eleget) Vedd eszedbe magad, A' könyörgést ne hadd Minden bajt ez elüzhet, Kegyelmet Istentől, 's áldást onnét fellyül, Bünös emberre nyerhet.
61. Ezzel Istenedet Keresd, a' ki megvert Tégedet illyen igen Kérjed ö Felségét: Könyörgésnek Lelkét Adja, kivel segéljen; Magad, ha visgálod, Tsak kérni sem tudod. Mit, mikor, 'S miként kelljen
62. Hogy ne haragudjék, Ostorival szünjék, Kérjed, buzgó szivedböl. Hogy kedvezen ennek A' megmaradt résznek Kivánd igaz lélekből: A meg romlot részt is Építse, hogy ott is Neve áldassék erröl.
63. Mert igen hatalmas Tárháza bö 's tágas, Sok útakon megáldhat, Mostani romlásból A' nagy pusztaságból Kivánt épségre hozhat: Velem együtt azért Illy nagy jókedvéért Igy imádjad az Urat:
KÖNYÖRGÖ ÉNEK
Nota Mikor Senacerib a Jérusálemet, 's'a't.
Mennynek sz: Lakosa Seregek Istene Hosszu türö szelid engedelmes vagy te; Hogy a bünösöket tehozád térésre Édesgesd Atyai sz. szeretetedre. Ellenben haragod buzgó a' nép ellen, Mely sok várásodra meg is térhetetlen: Bokros ostoridat nyugtatod-meg ezen Mi vagyunk közelebb elég példák ebben. Kik sem a' te édes hivogatásiddal, Sem reánk bocsátott számos ostoriddal, Mindenképen próbáltt dajkálkodásiddal Megtérni akarók nem lévénk mind azzal. Vallást tenni készek vagyunk vétkeinkröl, Parantsolatidnak mind megszegésekröl, Minden bünbe való bémerültségünkröl: Méltók vólnánk, hogy eltörlenél a' földről. Jaj hát, jaj minékünk! hogy felingerlettük Méltó haragodat ránk ugyan kisztettük Sok rendbéli csapást igy magunkra vettünk, De az azt fájlalással ingyen sem érzettük. Ugy fogál mihozzánk sulyosab ostorral Tsak nem megemésztél sebes tüz lángjával Minden ditsöségét Városunknak azzal Porrá s hamuvá töd, bé töltvén azt jajjal Térj meg haragodbol ne harczoly ellenünk Immár légyen elég, kegyelmes Istenünk Ily keserü pohárt ha itatál velünk Sujtoló karodat már nem szenvedhetjük. Elmulván szomorú haragnak napjai Söt itéletidnek számos esztendei Terjedjenek reánk kegyelmed sugári Örökké ne légyünk átkodnak abraki Mintegy czélt kitévél minket nyilaidnak Rettentö példái lönk egész világnak Melly most romlására igy készült magának Mind ez jele talám Itélet napjának Ültetél idegen Nemzetet nyakunkra, Kötvén igen sulyos terhet hátainkra. Életünk elalélt, lenyomál a' porba: Jaj már szinte hasunk a földhöz ragada. Nyújtsd-ki jobb kezedet, végy fel a romlásból Emlékezzél Uram régi irgalmadról: Ments ki ránk áradott nyomoruságinkból, Könnyhúllatásinkat törüld el orczánkról! Földünk békességét lássa már valaha Hogy hányodásitól nyughassék ez Haza Ujjits napjainkat, mint régentén vala; Hálá adó népnek zengedezzen szava! Módot [nem] akarunk szabni, URam néked, Tudjuk mindenüvé elhat erös kezed Mennyen földön a' mit akarsz, megmiveled Egyszóval valamit kérünk megteheted. Egyszersmind de tanits minket utaidra Hozzánk ragad a bűn. Lelked munkájára Szükségünk vagyon és szent ajándékidra, Természetünk veszett, hát ne hagyj magunkra. Igy lészen életünk kellemetes néked, Minden dolgainkat te magad vezérled Mig e földön élünk járjunk hát te veled, Végre Lelkeinket Országodba vigyed.
AMEN!
TÓTFALUSI KISS MIKLÓS SIRALMAS PANASZ-A
1697.
KIADJA GYALUI FARKAS m. kir. egyetemi könyvtártiszt.
AZ EREDETI KIADÁSRÓL VETT KÉT FOTOCINKOGRAFIAI HASONMÁSSAL.
KOLOZSVÁR 1892 FERDINÁND, GOMBOS és SZTUPJÁR SAJTÓJA
KOLOZSVÁR, 1892. MÁRCIUS 20-ÁN,
TÓTFALUSI KISS MIKLÓS
HALÁLÁNAK 190-IK ÉVFORDULÓJÁN.
Két száz esztendeje elmúlt már annak, hogy egy szegény preceptor, aki előbb Nagyenyeden, majd Fogarason tanított, éveken át szorgalmasan összekuporgatott háromszáz tallérjával Belgiumba ment, a betümetszés mesterségét tanulni. Elérkezett Amszterdámba és kétszáz tallérral mestert fogadott magának, aki betüöntésre tanitaná. Félesztendő alatt annyira vitte a szorgalmas betüöntő, hogy e mesterséget elsajátitotta.
És most hozzákezdett ez iparágból ismeretei, izlése és lelkesedése segítségével müvészetet teremteni. Oly izléses szép betüket alkotott, hogy híre futamodott egész Európában. Nyomtatási műveit megbámulták, messze földről tanitványok jöttek a magyar mesterhez, oktatást nyerni tőle a szép betümetszés müvészetéből és betüket rendeltek nála nagyhercegek, sőt, ámbár református volt, a római szentséges pápa tipografiájába is kértek tőle betüket.
Tótfalusi Kiss Miklós - mert ő volt az, kiről szólunk - a magyar névnek világszerte dicsőséget szerzett, máig is méltán bámult könyvnyomtatói tehetségével.
Szép ólom betüit aranynyal fizették s tömérdek pénzt kapott, egy izben egyik nagyherczeg egyszerre tizenegyezer forintot fizetett neki. Ámde ő a legszűkösebben élve, minden pénzét arra forditotta, hogy szolgálatot tegyen hazájának. Saját költségén kinyomatta a bibliát és a zsoltárokat. Nem elég, hogy a betük formáját megnemesitette, hanem a magyar helyesiráson is számos jó és célszerü változtatást tett. Aztán visszatért hazájába és elhagyván a kincsekkel fizető fényes munkaadót, Kolozsvárra jött. Sorsa ismeretes. Jó Bod Péter, Tótfalusiról irván, megjegyzi, hogy a "jó cselekedet után sántikál az irigység". A zseniális törekvő embert irigyei bosszantásokkal, gyötrésekkel ketségbeejtették, megsemmisitették önérzetét, megtörték lelkét. És a kiváló müveltségű jó hazafi, a világhirü magyar könyvnyomtató, elbetegedve, szegényen halt meg. Sokat fáradt teste ott porladozik, eltaposott sirhant alatt a kolozsvári temetőben. Itt megjegyezzük, hogy a kolozsvári nyomdász-egylet dicséretreméltó kegyelettel alapot gyüjt egy Tótfalusi-síremlék létesitésére.
Ama kor embereinek némi csekély mentségéül emlitsük föl, hogy akadtak kevés számmal bár, kik tudták méltányolni e ritka férfiu nagy jelentőségét és a mennyire lehetett vigasztalták is bajaiban. De - mint ez fájdalom gyakran megesik - kellő mértékben csak akkor és csak azután becsülték meg, mikor már az elismerés nem az élővel szemben jutalom, hanem a halott iránt való kegyelet volt.
Halála után emlékbeszédeket mondottak fölötte: ellenségei megcsonkitották az egyik kinyomatott emlékbeszéd példányait, melyekben nehány ellensége névszerint is föl volt emlitve. A nagy tudományu Páriz-Pápai Ferencz professzor, ki jóakaró barátja volt Tótfalusinak, egész kis kötet verset irt "Erdély Fénikszéről" s kegyelete jeléül sirverset is irt számára ez az érző szivü tudós.
Most, midőn kétszáz esztendő borúlt Tótfalusi kora fölé, mennyire kiválik előttünk ez a halálra zaklatott áldozat. Mily megható önfeláldozó, nemes hazafiassága és mennyire tiszteletreméltó önzetlen törekvése. Ezenkivül mint nyomtatót a magyar müipar történetében elsőrangu hely illeti, másfelől mint nyelvész figyelemreméltó a magyar helyesirás terén tett sikeres ujitásaiért.
Legutóbbi időben Csernátoni Gyula dr. kolozsvári tanár méltatta kellően Tótfalusit, a Budapesti Hirlap 1890-iki karácsonyi számában irván róla életrajzot, majd igen jeles szakértekezést az Erdélyi Muzeum Egylet bölcs, nyelv és történettudományi Értesitőjének 1891-iki folyamában. Ezuttal mi Tótfalusit ugy mutatjuk be mint versirót, kinek keserűséggel tele lelke azonban feddést, szatirát teszen kötött beszédbe és fölhasználván alkalmul azt a nagy égést, mely 1697-ben Kolozsvár egy részét elpusztitotta, megirta folyékony versekben és jól csengő középrimekkel Siralmas panasz c. hosszabb feddő költeményét.
Magáról a tűzről és pusztitásairól csak éppen annyit hoz föl Tótfalusi, amennyi szükséges arra, hogy az alapból kiindulva, vagyis ezt inkább címül használva, erős, kemény és kiméletlenül nyilt hangu szóval szemére lobbantsa Kolozsvár népének hibáit, büneit, melyekért isteni büntetéskép érte e büszke várost az ég tüze.
A Siralmas Panasz a nép számára volt irva, még pedig dallamra. Az ének dallama ki is van nyomtatva az első versszak elején. A tulajdonképeni verses mű után "a megtérésre való intést - mint a cimlap is mondja - Istenhez nyujtott áhitatos könyörgő ének rekeszti be."
Tótfalusi e müve - melyet mi ama kort fölötte jellemző érdekessége miatt is érdemesnek tartottunk a közzétevésre, nagyon el volt terjedve, városszerte énekelték, ugy a nép, mint a müveltebb osztályok, s ezért irigyei ugyancsak áskálódtak szerzője ellen. Szemére vetették még azt is, hogy a piacon botrány történt a tipografus versezetei miatt. Erre vonatkozik Tótfalusinak következő följegyzése:
"Hasonlatosképen a' Kolosvári égésről igen hamarjában irván én holmi verseket, ezekkel is, hogy irritalódtak ö Kegyelmek, megtetszik abból, hogy mint amakkor, ugy ekkor mindenekben leg acerbusabbak voltak ő Kegyelmek ellenem. E felől is micsoda sentimentben vóltak az emberek, megtetszik alkalmasint onnét, hogy egy más vallásu nemes ember referálá, hogy a Méltóságbéli Asszonyok is már majd mint a miatyánkat ugy tudják. Igyekezték, hallom, improbalni azzal, hogy együtt vagyon az hogy Isten az idegen nemzeteket fejünkre ültette Felelet (1) Az Istennek jövendölésképen megmondott átkait különben elő nem számlálhattam. (2) Magok is az idegen népek megvallják ezt, hogy Isten ostorul botsátotta őket reánk. Mikor Kolosváratt ezeket dudolná egy szüle, nem azért rugta fel egy Német; hanem minthogy egy helyt ugy volt Némelly tolvajkodik ö ugy tanulta s mondotta: Német tolvajkodik. Melyet hallván és megértvén egy Német; azért rúgta fel a piaczon."
A Siralmas Panasz-ból mindössze két példány ismeretes, a többinek elpusztitására valószinüleg gondot forditottak Tótfalusi ellenségei, kiket bántott az a népszerüség, melyet e kis szatirikus müvecske elért. Az általunk kiadott teljes verses mü a kolozsvári unitárius főtanoda példányáról van másolva és e fénnyomatu cimmás, úgyszintén a kótára tett első versszak erről a példányról van lefényképezve. E példányon kivül csupán a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának van (eddig ismeretes) nyomtatott példánya. A nyolcadrét alaku füzet A 1-8 jelzéssel egy ívre (8 számozatlan levél) terjed.
A CIMLAP BELSŐ OLDALÁN
Solt. 102:19. Irattassék meg ez a következendő Nemzetségnek hasznára: hogy a megujittatott nép ditsérje az Urat.
Mát. 11:23. Te is Kapernaum, ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig levettetel: mert ha Sodomában azok az Isteni erők löttek volna, melyek te benned löttek, mind e mai napig megmaradott volna.
Solt. 50:3. eljő a mi Istenünk, és nem hallgat megemésztő tűz vagyon ő előtte, és ő környüle erős forgó szél.
Sid. 12:29. Mert a mi Urunk Istenünk megemésztő tűz.
JEGYZETEK
|
LAST_UPDATED2 |
...kancsalúl, festett egekbe néz. |
|
|
|
2012. november 20. kedd, 08:13 |
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 41.
Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek
Vörösmarty Mihály
A MERENGŐHÖZ
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt.
1843. február vége - március eleje
*
Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve II.
Ábécét se tudja, mégis papolni akar.
*
Ácsorog, mint a boltos legény. Ácsorog, mint a jászok ebe a dombon.
*
Ádám ette meg az almát, és a mi fogaink váslanak tőle.
*
Ádám és Évánál kezdeni.
*
Ádám látott ilyen dolgot, nőtelen korában. (Hódmezővásárhelyi.)
*
Ágon mutat madarat. (Bizonytalant ígér.)
*
Ágról szakadt ember. (A kinek semmije sincs.)
*
Ágyú torkába való, – ágyútöltelék.
*
Ájtatos, mint a koldus zsidó.
*
Állandó, mint a pokol. Állandó, mint a szerencsétlenség. * Állhatatlan, mint a förgeteg.
*
Állhatatlan,
mint a gyermekjáték. Állhatatlan, mint az őszi idő. Állhatatlan, mint a sátoros czigány.
*
Álmos, mint a macska. Álmos, mint a hörcsök. Álmos, mint a rest szolga.
* Állva alszik, mint a ló.
*
Áldja meg az Isten, mint a munkácsi szénát. (Üsse meg a menykő.)
*
Áldja meg az Isten, mint a suhai malmot. (Suha község Nógrádmegyében.
E malomba egy nyáron hétszer ütött bele az Istennyila.)
*
Áldott a sok kéz, de átkozott a sok száj.
*
Áll, mint a fancsali feszület. (Elképedt, szomoru arcza, alakra mondják.)
*
Áll, mint a faszent. Áll, mintha gyökeret vert volna a lába. *
Által esett az küszöbön. (Szerencsétlenül járt.)
*
Ángyomnak szólok, hogy menyem is értsen belőle. (Közvetlen adni valamit értésére valakinek.)
*
Áprilist járatni. (Valakit bolonditani.)
*
Árkon kívül hegymester. (Arról mondatik, kire semmi sincs biza, mégis parancsol.)
*
Árt a vargának. (Midőn valami ételről, vagy italról azt mondják a betegnek, hogy neki árt; erre ő másra forditva a szó értelmét, azt szokta felelni, árt a vargának, azaz: »ár« vargának való.)
*
Árva az árva, ha arany is a kapufája. Árva, mint a gerlice. Árva, mint az útszéli bogáncs. Árva mint a gólya. »Árva vagyok, mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója.« Árvát még az ág is húzza.
*
Ár ellen úszik. Árral úszik (Alkalmazkodik a viszonyokhoz.)
*
Árnyéka se lehet annak. Árnyékot ölel. Árnyékától is fél. Árnyéka elől fut. Árnyékkal ijeszti az oroszlánt. Árnyék után fut. Árnyékától is megijed. Árnyék után kapkod. (Hiú reményekkel kecsegteti magát.)
*
Ártatlanságnak csak egy a szava. (»Beszédetek legyen igen-igen, nem-nem, a mi ezen felül van, a gonosztól van.« Szentírás.)
*
Ásítozik, mint a falusi kuvasz. Ásítozik, mint a kutya a pozdorján. (Unatkozik.) *
Átellenben lakik Senki Pállal. (Azaz nincs hová fejét lehajtani – oly szegény.)
*
Átkozódik, mint a kereke tört kocsis.
*
Átok fogta a magyart. »Azért veri Isten a magyart, Mert az soha össze nem tart.«
*
Átabotában végzett munka. (Fölületesen végzett munka.)
*
Átkozott a hal a harmadik vizben (Ezt a borkedvelők tartják.)
*
Babérjain nyugszik.
*
Bagoly is azt véli, hogy sólyom a fia.
*
Bagoly mondja a verébnek nagyfejű.
*
Bagoly hiten vannak. (Törvénytelen házasokról mondják.)
*
Bagolyhoz kapván, elszalasztá a sólymot.
*
Bagoly is biró a barlangjában, vagy házában. Bagoly nem szereti a napfényt. Baglyokkal huhogass, verebekkel csiripelj. (Azaz: alkalmazkodjál környezetedhez.) Bagolynak is szép az ő magzatja. (Mindenkinek a magáé szép.)
*
Bajos minden ember kedve szerint tenni.
*
Bajos ott lopni, a hol a gazda maga is tolvaj.
*
Baj van a káptalanban. (Azaz a fejben.)
*
Bakot nyúz. Bakot fej. Bakot lőtt. (Hibát követett el.)
*
Bal lábbal kelt föl. (A babona szerint, a ki bal lábbal kel föl, az egész nap rossz kedvű lesz.)
*
Balekot fogott. (Joghallgatóktól eredő mondás.)
*
Balkörmű kisasszony félre csap. (Kicsapongó nőkre mondják.)
*
Balhás, mint a kutya. Balhás, mint a cselédszoba.
*
Balkézre nősült. (Törvénytelenül élt vele.)
*
Bamba, mint a falusi liba.
*
Baranyai tarisznyás, somogyi bicskás, bácskai bugris.
*
Barát beszél a böjtről, de hasa tele van.
*
Barátot látott, nem hoz vadat. (Babonás mondás.)
*
Barátot szerencse hoz, szükség próbál.
*
Barátság sem jó, ha felettébb való.
*
Barátzsák, kántortorok nehezen telik.
*
Bámul, mint borjú az új kapura.
*
Bánja a kis szék. (Azaz: bánom is én, törődöm is vele.) Bánja is ő, ha a kerék kiesik is. Bánja béka a deret. Bánja a fene, – vagy: az ördög.
*
Bársonyt megveszti a zsír, embert a gonosz hír.
*
Bársony mellény, üres has.
*
Báránybőrbe öltözött farkas.
*
Bátor a kemence mögött. (Gyáva ember.) Bátor, a hol senki sincs. Bátort féli, a gyávát nyomja a szerencse.
*
Bátor szivekkel társalkodik a szerencse. »A szerencse változásain: Tanult elme nem indul: Ide s oda rándulásin: Nem sértődik, nem mozdul.« Bátran czinczog az egér, ha macskát nem érez. (Mindent fölforgatnak, ha nincs otthon a gazda.)
*
Bátori nemzetségből való (T. i. nem félénk.)
*
Beadta a kulcsot. (Megbukott, csődbe került.)
*
Beadta a derekát. (Megadta magát.)
*
Beadta a kanalat. (Megszökött.)
*
Beadtak neki. (Megmérgezték.)
*
Beborult annak már fényes nappal is.
*
Becsüld ellenségedet, ő mondja ki hibádat.
*
Becsületes ember megőszül, hunczfut megkopaszodik.
*
Becsületre későn, szégyenre korán érsz haza. (Korhelyek mondják.)
*
Bedugták, betömték a száját. (Elhallgattatták.)
*
Befellegzett neki. (Valami baj érte.)
*
Befütöttek neki. (Igy is: befütyöltek neki.)
*
Begyibe vette. (Megharagudott rá.)
*
Begyógyul a seb, de megmarad a helye.
*
Beházosodott vő, olcsóbb a korpánál.
*
Behuzza magát, mint a téli csiga.
*
Behuzta a farát. (Meghunyászkodott.)
*
Beinná a Krisztus köntösét is. (Részeges emberre mondják.)
*
Beirták a fekete könyvbe.
*
Beköpte a légy.
*
Bekapta, mint kutya a legyet.
*
Bekötötte a koszorúját. (Megadta megérdemlett jutalmát, vagy büntetését.)
*
Belebolondult. (Pl. beleszeretett valakibe v. valamibe.)
*
Beleharapott a savanyú almába. (Pl. megnősült.)
*
Beleütött az Istennyila. Beleütött a száraz menykő. *
Belesüppedt, mint koldus az üres zsákba.
*
Beleütött erszényébe a lapus guta.
*
Beletörik a foga. Belevásott a foga. (Megunta.)
*
Beleütött a menykő a dologba. (Meghiúsult valami terv.)
*
Belekötődzik mindenbe. (Megférhetlen ember.)
*
Belejutott, mint Pilátus a krédóba. (Véletlenül jutott valami bajba, vagy csődbe esett.)
*
Belesült a beszédbe. (Elakadt, nem tudta folytatni.)
*
Beletörött a bicskája. (Nem sikerült neki.) Beletörött a kése. (Belebukott valami vállalatba.)
*
Beléveszt, ki reménységbe öli a pénzét. (Igy járnak pl. a kis lutri hívei.)
*
Benne van a pácban, vagy: lében, szószban.
*
Benne van a hínárban. (Nem tud kievickélni a bajból.)
*
Benne van, mint zsidó a lóban.
*
Benyakalt. (Sok szeszes italt ivott, – részeg.)
*
Beszél a barát, de alamizsnát vár.
*
Beszélhetsz neki, akár a dűlt fának. (Hiába beszélsz vele, nem éred el célodat.)
*
Beszélni is lusta.
*
Beszédének nincs se füle se farka. Beszédének nincs se hossza se vége.
*
Beszélj vele németül, ha tudsz.
*
Betegséget, sántaságot, szegénységet nem lehet titkolni.
*
Beteg se volt, mégis megholt.
*
Beteg ember böjtje, részeg ember imádsága nem sokat ér.
*
Betevő falatja sincs.
*
Beütött az Isten áldás. (A sok gyermek.)
*
Betű megöl.
*
Bevágom az útját. (Leálcázom, vagy terveiben megakadályozom.)
*
Be van maszatolva. (Részeg.)
*
Bécsben volt bátyja köszörűs. (Életlen késre mondják.)
*
Békára is lesz dér.
*
Béke: orvosság; a civódás méreg.
* Bélyeges arcnak ne higgy.
*
Bélyeges bárányt is elviszi a farkas.
*
Bélyeges lóra is felül a cigány.
*
Béna rajkó is kedves az anyjának. *
Bíbor, bársony, vendégség – jobb egy napi egészség.
*
Bíborban is megterem a tetű. (Hibákban és fogyatkozásokban a nagyok sem szűkölködnek.)
*
Bika alatt borjút keres. (Zsugori, fösvényről mondják.)
*
Bíró hátán vágott dohány (Nagyjából vágott dohány.)
*
Bírónak és falu bikájának minden szabad.
*
Bízd el magad, ha szégyent akarsz vallani. (Itt az elbizakodás korholtatik.)
*
Bízik benne, mint kutyában a nyúl. Bízik, mint rossz katona a lábában.
*
Bizonyost a bizonytalanért el ne hagyd. *
Bocskorbőr az orcája. (Szemérmetlen, tolakodó, szemtelen és hazug.)
*
Bogara van. (Különcködő emberről mondják.)
*
Boldog, ki más kárán tanul. Boldog ember, kinek semmije sincs. Boldog, ki felejteni tud. Boldog, ki másra nem szorul. Boldogságot nem lehet pénzen venni. Boldogság ott kezdődik, hol a nagyravágyás végződik. Boldog volna az ember, ha füle s szája nem volna.
*
Bolond a ki kínál, szamár a ki el nem fogadja.
*
Bolonddal nem jó tréfálódni. Bolond, kit a kötött eb megharap. Bolond a bolondot neveti. Bolondtól kér jó tanácsot. Bolond is, ha hallgat, okosnak tartatik. Bolondot beszédjéről, szamarat füleiről szokták megismerni. Bolondnak a szerencséje is bolond. Bolondnak ne köss mindent az orrára. Bolondnak bú a járása, kár a társa. Bolondok bolond dolgokon törik a fejöket. Bolondul járt. (Felsült, elhibázta a dolgot.)
*
Bolond Istók, – bolond Misi módjára. (Ostobául cselekedni valamit.)
*
Bolondját járja. (Bohóságokat követ el.)
*
Bolond lyukból bolond szél fú.
*
Bolond mesternek eszelős a tanítványa.
*
Bolondnak fa pénz is jó. (Ha elveszti sem kár.)
*
Bolond, ki orvosát örökösévé teszi.
*
Bolondnak lába a szeme. (Csak azt látja, miben felbotlik.)
*
Bolondok házába való. Bolondra száll a füst. Bolondtól kér tanácsot. Bolondtól ritkán várhatsz okos szót. Bolondot ütni kell, miért lett bolond. (Néhol: Bolondot ütni kell, miért nem gyógyul.) Bolond: nyelvén hordja a szívét.
*
Bolyong, mint az elátkozott lélek.
*
Borban van az igazság. (Egy lármás vendégségben egy jelenlevő nevezetes tudós magába vonulva hallgatag ott ült az asztalnál. Egyik szomszédja, hogy felvidítsa, összekoccantja a poharat vele s »igyunk« úgymond – »in vino veritas« Uram! felelé a tudós, tartsa meg ezt a példabeszédet azok számára, kik józan létükben hazudni szoktak.)
*
Bor és kenyér nélkül meghűl a szerelem.
*
Bor beszél belőle.
*
Bort hord a ló is, de vizet iszik.
*
Bor nagy lator, legelőször is lábáról ejti le az embert.
*
Bor és pénz tartva tart, költve fogy.
*
Borodat, kincsedet, feleségedet, pipádat, puskádat ne bízd senkire.
*
Bor nélkül szegény a vendégség. Bor, pecsenye nélkül a szerelem meghűl.
*
Bor erőt ad. (Gúnyszó, ha az ittas elesik.)
*
Borsódzik a háta. (Irtózik valamitől.)
*
Borsot tör az orra alá. (Kemény igazságot mond valakinek.)
*
Bort sem látott, mégis részeg.
*
Bor tudóssá teszi az ostobát is.
*
Borvirágos az orra.
*
Borjú vezeti a tehenet. (Az ostobább az okosabbat.)
*
Borjút keresett ökröt vesztett.
*
Borsos az ára. (Drága.)
*
Bosszúság nagyra viszi az embert.
*
Bosszantja, mint vörös posztó a bikát.
*
Bosszút állni nem vitézség. (Pekri Lőrincz vezér mondá ezt, midőn tisztjei arra beszélték, hogy erővel törjön a megyesi szászokra, kik noha sok jót tett velük, nem akarták bebocsájtani városukba. Megyes, Szatmárban van.)
*
Botból beretva, kutyából szalonna, nyúlból jáger, krinolinból hózentráger soha se lesz.
*
Bottal ütheti nyomát.
*
Botnak is végén a bunkója. *
Bölcs embernek bajos tudatlanok közt szólani.
*
Bölcset is megvakítja a szerelem.
*
Bölcsre hallgat az okos. Bölcsebb a reggelre halasztott tanács. Bölcsesség, legjobb uti költség. Bölcs is hétszer botlik egy nap. Bölcs, mint a Sibylla. (Sibyllák az ókorban jóstehetségű nők. Leghiresebb volt a cumani Sibylla, kinek a Sibylla-könyveket tulajdonitják.)
*
Vörösmarty Mihály
A FÉLTÉKENY
Setét hajadnak árnyában nyugodtam, S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: Kegyelmed távozásán riadoztam, Mely mint hajad lengése, változó.
Félt ennyi kincset bírni aggodalmam, Mely osztozatlan s egynek adva jó; De átok és bűn többre pazaroltan, És semmivé lesz, mint az esküszó.
Iszonynak háza lett lázadt szivemből: Kéj és gyönyör kinokká váltanak, Hogy kárhozattal ostorozzanak.
Felrémülék irígylett nyughelyemből, S szemedbe nézni hítt egy gondolat, S e szemben, ah! őrangyalom mulat.
1837. július-augusztus
|
LAST_UPDATED2 |
Sarlós Boldogasszony ünnepe |
|
|
|
2014. június 30. hétfő, 18:23 |
|
LAST_UPDATED2 |
Csalóka Péternek igaz ivadéka |
|
|
|
2012. november 21. szerda, 12:25 |
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 42.
Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek
.
Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet,
Áraszd meg a vizet, had vigyen el ingem.
Apám kapujába, anyám ajtajába,
Hagy kérde(j)zzem őket, kinek adtak ingem.
Cifra katonának, nagy híres tolvajnak,
Ki egyér, kettőért nem szán vért ontani.
Istenem, Istenem, hogy meguntam élni,
Folyóvízre menni, véres inget mosni.
Ha folyóvíz volnék, sohase búsulnék,
Hegyeken-völgyeken, zengedezve járnék.
Annak is örülnék, porondot hajtani,
Kaszáló rétekbe virágot növelni.
***
/:Kerek erdő, csendes patak,:/
Jaj, de rossz legénynek adtak.
/:Éjjel iszik, nem aluszik,:/
Nappal fekszik, nem dolgozik.
/:Csak a pipa, s az álom,:/
Kapa nyele halálom.
/:Ha mégegyszer lány lehetnék,:/
Jól megválasztnám a legényt.
/:Úgy megválasztnám a legényt,:/
Mind a piacon az edényt.
/:Az edénynek a mázassát,
a legénynek a pirossát.:/
Böjtöl, mint a pap macskája.
*
Az ember származása
A tanítónéni előadást tart az ember származásáról:
- Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik...
Közbevág Móricka:
- De tanítónéni,
nekem a papám azt mondta,
hogy az ember a majomtól származik!
- De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!
*
Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve III.
Bőben büdös, szűkben édes. Bőben redves, szűkben kedves.
*
Bőrével fizet, kinek pénze nincs. (Sokszor mondják a hitelezők: »lenyúzzuk a bőrét.«)
*
Bőrére megy. (Az ő kára, vagy haszna forog fenn.)
*
Bőrét is lenyúzná az embernek. (Pl. az uzsorás.)
*
Búcsújárás: pénzpazarlás.
*
Buj a lóba – jársz hintóba.
*
Buksi fejü. (Nagy fej, de nem valami okos ember.)
*
Búsuljak, vagy örvendjek, egy a fizetés.
*
Búsuljon a ló, elég nagy a feje. »Ne szomorkodj, légy vig, Nem lesz az mindig igy.«
*
Búsul,
mint cigány Szent-Mihály napján. Búsul, mintha elkapta volna kenyerét a tyúk. (Kis veszteségen töprenkedőről mondják.)
*
Búsul, mint a lengyel. »Búsul a lengyel, Hona állapotján.«
*
Búsul,
mint a vert had. Bús, mint a kárvallott cigány. Bús, mint a kotlóstyúk. Bús, mint a férjhez nem ment veréb. Bús, mint a kereketörött kocsis. Bús, mint a szomorú fűz.
*
Budán sem segítenek a mulán. (Mula – ostoba.)
*
Budai mértékkel fizet. (Nagyokat hazudik.)
*
Buta, mint a föld. Buta, mint az éjszaka. Buta, mint a bot.
*
Buzát vetett, konkolyt aratott.
*
Bucsut vett a kapufélfától. (Szó nélkül távozott.)
*
Búnak eresztette fejét.
*
Büdös a kevélységtől.
*
Büdös bornak szép cégért szoktak kötni.
*
Büdös,
mint a banka. Büdös, mint a dög. Büdös, mint az ördög.
*
Büdös húst jó lével adják föl. (Silány dolgot dicsérni kell, hogy elkeljen.)
*
Büdös,
mint a görény. Büdös, mint a bakkecske.
*
Büszke,
mint a borbély legény. Büszke, mint a kanpulyka. Büszke, mint a pénzes szatyor. Büszke, mint a gazdag leány. * Bűnbaknak kell lenni.
*
Bűnös ember a falevél rezgésétől is megijed.
*
Bűn, ha sokan követik is el, nem lesz kisebb.
*
Bűnhődik, ki ebül cselekszik.
*
Czégéres tolvaj, – czégéres gazember. (A tolvajok közt a leggazabb.)
* Czégéres bűn, czégéres gonosz.
*
Czél szentesíti az eszközt.
*
Czérnaszál nem hajókötél.
*
Czifra,
mint a rácz oltár. (A rácz oltárok igen tarkabarkák.) Czifra, mint az eladó leány. Czifra, mint a komédiás asszony.
*
Czifra nyomorúság. (Rangtartás mód nélkül.) »Czifra ruha, bársony bajkó, Szobában a végrehajtó.«
*
Czifra szolgáló, – dologtalan asszony. (Minő az asszony, olyan a cselédje.)
*
Czifra lakodalom, kevés jutalom.
*
Czifra,
még sem szép. Czifra, mint a báb. Czifra, mint a remek ökör. Czifra, mint a markotányosnő. Czifra ruhába öltözött, mintha Csicsóba készülne.
*
Czifrázza, mint macska az ugrást.
*
Czigány is a maga lovát dicséri. (Mindenkinek szép a magáé.)
*
Czigánynak büdös a kender. (Mert emberakasztó zsineget abból készítenek.)
*
Czigánykodik. (Szemtelenül alkuszik.)
*
Czigány utczába szaladt; vagy: czigány torokba ment. (A légcsőbe ment az étel vagy ital.)
*
Czigány nem való sem vadra, sem hadra. (T. i. hadakozásra.)
*
Czigánytól szenet, macskától hájas bajos venni.
*
Czigánytól szenet,
örménytől selymet, udvarból feleséget ne végy.
*
Czigánymódra esküszik.
*
Czigány lovon szánt.
*
Czigánysátorban árul.
*
Czigánynak tilt lopást. (Lehetetlent kiván. Olyant tilt, amit nem lehet.)
*
Czigány sem mond mindig igazat. (T. i. sohasem.)
*
Czigánytól vesz túrót.
*
Czigány jobbágy, csiga gyüjtemény, galamb majorság: nem nagy gazdaság.
*
Czinczognak az egerek, nincs itthon a macska.
*
Cirógatással is lehet ártani. (Vagyis: hízelkedéssel.)
*
Czinegének kóró a nyársa.
*
Cinkét fog a feje. (Tök fejű. Nagyon gyenge felfogású.)
*
Czoki kása, nem szoki kása.
*
Cudar a nemzetsége is.
*
Csacsogó, mint a szajkó. (Mindent kifecseg.)
*
Csak a levegőt rontja. (Azaz éretlent, esetlent beszél.)
*
Csak a melle kívánja.
*
Kicsi ökröm, nagy a szarva,
Nem fér bé az istállóba.
A szarvából ki kell vágni,
Tőled babám el kell válni.
Megfogom az ökröm szarvát,
Felszántom az ország útját.
Vetek belé árpát, búzát,
Közepébe piros rózsát.
Piros rózsa ne virágozz,
Értem babám ne várakozz!
Mert, ha értem várakozol,
Soha meg nem házasodol.
Szeretett a fene soha,
Csak megvoltam véled szokva.
Úgy megvoltam véled szokva,
El se felejtelek soha.
S ütött volna meg ménkő,
Akkora, mint egy malomkő.
Tégedet es, apádat es,
S a jó édesanyádat es.
Száraz, forró a hegytető,
Száradj meg régi szerető!
Úgy száradj meg lábon állva,
Mint a fűszál lekaszálva.
Szeress, szeress, csak nézd meg kit,
Mer a szerelem megvakít.
Ingemet es megvakított,
Örökre gyászba borított.
*
Csak most lesz a hadd el hadd.
*
Csak azt hidd, a mit szemeddel látsz. (Ne higgy el mindent.)
*
Csak épen hogy teng, leng; – mint Toldy Miklós lova a szemétdombon.
*
Csak egy jó mostoha volt, azt is elvitte az ördög.
*
Csak imádság tartja benne a lelket. (Nagyon beteg.)
*
Csak olyan tedd-ide, tedd-oda. (Határozatlan ember.)
*
Csak orvos ölheti meg az embert birság nélkül.
*
Csak úgy kutyafuttában. (Hamarosan, hirtelen.)
*
Csak addig áll fogadásának, míg az ajtón kilép.
*
Csak addig kedves a szolga, míg hasznát vehetik.
*
Csak a régi nótát fújja.
*
Csak a készet szereti. (Restekre mondják.)
*
Csak a könnyű végét fogja. (T. i. a dolognak.)
*
Csak félvállról felelget. (Büszke, gőgös.)
*
Csak egy cérnaszálon függött az élete. (Majd agyonütötték.)
*
Csak a part mentében hajókázik.
*
Csak a vajasát eszi a kásának.
*
Csak egy paraszt hajszál híja volt.
*
Csalóka Péternek igaz ivadéka. (Hazug ember.)
*
Csalánra vizelt. (Rossz kedvűre mondják.)
*
Csalánba nem üt a menykő.
*
Csaló a fény, mint a remény.
*
Csal, mint a zsidó.
*
Csaljuk meg a zsidót. (Akkor mondják, mikor pl. ketten egy gyufánál gyújtanak rá.)
*
Csapja a csíkot a lencsével. (Egymással össze nem férő dolgokat kever egybe.)
*
Csapja a levet, – vagy: szelet. (Azaz: hízelkedik pl. egy nőnek.)
*
Csapon venni a lisztet. (Rossz gazdasszonyra illik, ki a lisztet borért eladja.)
*
Csapkod, mint palóc az ostorával. (Midőn kiütötte a hátul ülőnek egyik szemét, nagy kényesen felelt: hát la eén vagyon a hibás!)
*
Csavarog, mint a falusi kutya a nagyvárosban. (Sokat kóborló embereket jellemez.)
*
Csárda felé áll a kalapja. (Félre csapta a kalapját.)
*
Csávába esett, – került.
*
Csehül van. (T. i. rosszul.)
*
Csendes időben könnyű kormányozni.
*
Csengős macska nem fog egeret.
*
Csere csalával jár. (A cserélés gyakran csalással van összekötve.)
*
Cserben hagyta. (Elhagyta a bajban.)
*
Cserfa erdőben almát keres. »Elment az én uram, bolond kurafi, Cserfaerdőbe almát keresni.«
*
Cserebogár nem jó csősze az erdőnek, – vagy: cserjének.
*
Cseresnyét az úrnak, magvát a parasztnak.
*
Csetlik-botlik, mint a vak ló.
*
Csép, kapa, nyavalya, ki nem hiszi, próbálja. (T. i. a cséplés és kapálás terhes két munka.)
*
Csiga postán jár. (Igen lassú ember.) Csigaparipán jár.
*
Csikorgatja fogait.
*
Csikorog a szekér, megitta a kocsis a háj árát. (Részeges és gondatlan kocsisokra áll.)
*
Csillagok közt jár. (Fennhéjázó vagy képzelgő.)
*
Csinálj magadnak bolondot, ha tudsz.
*
Csirke csipog a nád alatt. (Elárult titokra mondják, midőn már észre kezdik venni.)
*
Csirkehúsra fáj a foga. (Ha idősb férfi fiatal leány után jár.)
*
Csiri-biri rossz emberek. (Mátyás király mondása a mádiakról. Különben a ravasz és általában gonosz erkölcsü emberekről mondják.)
*
Csikót nyakán, hazugot szaván. (T. i. fogják.)
*
Csirke okosabb akar lenni a tyúknál.
*
Csiriz rágó. (Dunántúlnak némely vidékén a csizmadiákat és cipészeket csúfolják így.)
*
Csiri-biri kan veréb, a bolondot küld odébb. (Árpilisi járatásnál néhol ezt írják az elküldendő cédulájára.)
*
Csirájában fojts meg a rosszat.
*
Csizmadiát fogott. (Rútul felsült.)
*
Csizma szárába szállott az esze, a bátorsága.
*
Csizmaszár a torka. (Nagyivó.)
*
Csizmakapcámat sem törölném hozzá.
*
Csizmájában sem szereti a vizet. (Iszákosról mondják.)
*
Csomót köt az orrára. (Emlékeztetőnek, hogy az ember valamit megjegyezzen.)
*
Csont van a hasában. (Olyanról mondatik, ki lomhán hajol a munkához.)
*
Csontjára száradt a bőr. (Nagyon kiaszott emberre mondják.)
*
Csontra hízik. (Soványodik.)
*
Csontjához forrott a gonoszság.
*
Csonka toronyba zárták. (Azaz: halálra ítélték. A csonka torony a Dunára dűlő egyik része volt a budai várnak, melybe régi királyaink alatt a súlyosabban terhelt államfoglyokat zárták, és siralomháza volt egyúttal a halálra ítélteknek. Századunk elején még látható volt.)
*
Csoda, hogy még el nem kopott a nyelve.
*
Csóválja a farkát. (Aljas módon hizelg.)
*
Csöbörből vödörbe. (Egy életmódot a másikkal, ép oly szegénnyel felcserélni.)
*
Csörög a szarka, vendég jön. (Babonás közmondás.)
*
Csudálatos, mint a harapófogó.
*
Csúfot űz mindenből.
*
Csuklik, emlegetik – vagy: Csuklom, emleget a cukrom.
*
Csúnya a ganéj, de szép cipó terem utána. (Gazdasági közmondás.)
*
Csúnya madár az, mely saját fészkébe rondít.
*
Csúnya, mikor a tetű, – vagy: szúnyog köhög. (Az erősebb mondja a gyöngébbnek.)
*
Csúnya nagyon: részeg asszony, rongyos pap, görhes disznó, vén szerelmes és gazdag fösvény.
*
Csúnya,
mint az ítélet. Csúnya, mint az éjszaka. Csúnya szájú, – nagy szájú, – véres szájú. Csúnyább a csonka pipánál.
*
Csurom víz vagyok. (Bőrömig megáztam.)
*
Csurgóra áll a kalapja. »Az én sapkám csurgóra, Mindig innám ha vóna.«
*
Csűri-csavarja a dolgot.
*
Csütörtököt mondott. (Nem sikerült a terv.)
*
Csütörtököt mondott a puskája. (Azaz nem sült el, csettent a puskája,
mert csak a gyutacsa sült el.)
*
Volt szeretőm, volt egy pár,
Kiért szívem holtig fáj!
A menyasszony szép virág,
Koszorúja gyöngyvirág,
Az a boldog vőlegény,
Ki azt mondja az enyém.
A menyasszony gyöngykoszorú,
Csak az én szívem szomorú,
A menyasszony szíve tája,
Boldog minden dobbanása.
Virágos a fa teteje,
Koszorús a leány feje,
Hullani kell a virágnak,
Esküdni kell a leánynak.
Gyere rózsám, gyere már,
Mert a szívem téged vár,
Téged óhajt, téged vár,
Téged csókolni nem kár.
Szép a leány, ha lánykort él,
Szép hajával játszik a szél,
Nem is tudja, mi a bánat,
Még lánybarátival játszhat,
De a leány férjhez megy már,
S kalickába bézárt madár,
Megtudta, hogy mi a bánat,
Mert az örömtől megválott.
***
Nincsen a világon
Nagyobb nyomorúság,
Mint kik összepárosodnak,
S nem szeretik egymást.
Ha meg kell ölelje,
Karjait fájlalja,
Ha meg kell csókolja,
Bús könnyit hullatja.
Szeretlek, szeretlek,
Csak ne mondd senkinek,
Míg a templom földjén
Össze nem esketnek.
Ne mondd meg anyádnak,
Hogy szeretlek téged,
Ne tudja meg senki,
Hogy meghalok érted.
Rózsám, ha meghalok,
Tégy egy annyit értem,
Hogyha nem is sajnálsz,
Sirassál meg engem.
Ne sirassál, rózsám,
Ott hol sokan látnak,
Sírd ki két szemedet
Magányos fejfámnak.
***
Édesanyám mért is szültél,
Ha engemet megvetettél,
Mért is szültél a világra,
Örökös szomorúságra,
Édesapám is volt nékem,
Nem is olyan réges-régen.
Mért nincs apám, mért nincs anyám,
Csak mióta meghalt apám.
Édesanyám hol a szíved,
Hol az anyai szerelmed?
Mért virágzik jégvirágot,
Mért vetetted meg a lányod?
Kimegyek a tevetőbe,
Leborulok egy sírkőre.
Az a sírkő kinek jele?
Ott van apám eltemetve,
Leborulok sírhalmára,
Szívem vigasztalására.
Göröngyei azt susogják,
Itt vár reád a boldogság,
Itt lesz szíved meggyógyulva,
Itt lesz lelked megnyugodva.
Édesanyám, mért is szültél,
Ha ennyire megvetettél?
De sok mindennek kitettél,
A bánattól nem kíméltél.
|
LAST_UPDATED2 |
2014. július 02. szerda, 06:14 |
Az 1879-ben született Weaver Miles F. amerikai fotográfus talán leghíresebb alkotását, egy kaliforniai (fürdőruha)szépségversenyen készült panorámafotóját mutatjuk be. Az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében található fotó eredeti méretét 23x152 centiméteresnek jelzik. A Balboa Beach Bathing Beauty Parade címet viselő panorámafotón 49 versenyzőt láthattok. Mivel júliusban a facebook oldalunkon található NAP FOTÓJA rovatunkban a Nyár a témánk, ezért ebben a hónapban igyekszünk hasonló tematikájú bejegyzésekkel a blogunkon is megjelenni.
Fotó: Weaver Miles F.: Balboa Beach Bathing Beauty Parade, 1925 / Library of Congress Prints and Photographs Division Washington, D.C.
A fotóra kattintva annak vízszintes verzióját láthatod!
Fotó: Weaver Miles F.: Balboa Beach Bathing Beauty Parade, 1925 / Library of Congress Prints and Photographs Division Washington, D.C. |
LAST_UPDATED2 |
|
|