Akik eltűnt vagy lehetséges aranykorokat/negatív utópiákat, radikálisan más élet- és államformákat  álmodtak meg, képzeltek, illetve meséltek el akár bölcseletibb, akár irodalmibb formában...Akár művük egészében, vagy csak részében. De mindenképpen az Egészről volt egy látomásuk. Én ide fogok sorolni világkölteményeket is, amilyen pl. Madách főműve, de a tudományos-fantasztikus irodalomnak is azt a részét, mely  - vonzó vagy elrettentő - átfogó képet ad alternatív életvitelről és társadalmi intézményekről... Amik tükröt tartanak a válságban levő Nyugati kultúra és civilizáció elé: merre - ne - menjen "előre", és merre - ne - menjen "vissza". Részben ide tartozónak érzem azokat a teljesség igényével fellépő leírásokat is, melyek a már gyakorlatilag végleg letűnt ún. primitív társadalmakról, vagy a biztatóan indult jelentős életforma kísérletekről szólnak... S minden olyan Pokol vagy Mennyország, Isten Országa elképzelést, mely az aktuális/potenciális veszélyekre figyelmeztet, vagy olyan eszményi állapotokat fest, amik a jó szellem vezette emberiség számára nem üres fantazmagóriák... Sajnos az egyes, amúgy pozitívnak tetsző, látszó utópiák éppen gyakorlati megvalósításra való törekvésük közben bűnrészessé válnak a legszörnyűségesebb földi poklok, a Gulág világok stb. kialakulásában...(lásd: Az utópia mindig ugyanaz)