Boldog-boldogtalan emberek életminősége

Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - II.

Írta: Jenő
2024. február 19. hétfő, 09:53
Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások – II. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak  Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol  Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)  p Ady Endre p A Tűz csiholója p p Csak akkor születtek nagy dolgok, p Ha bátrak voltak, akik mertek p S ha százszor tudtak bátrak lenni, p Százszor bátrak és viharvertek. p p Az első emberi bátorság p Áldassék: a Tűz csiholója, p Aki az ismeretlen lángra p Úgy nézett, mint jogos adóra. p p Mint egy Isten, hóban vacogva p Fogadta szent munkája bérét: p Még ma is minden bátor ember p Csörgedezteti az ő vérét. p p Ez a világ nem testálódott p Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: p Legkülömb ember, aki bátor p S csak egy külömb van, aki: bátrabb. p p S aki mást akar, mint mi most van, p Kényes bőrét gyáván nem óvja: p Mint ős-ősére ütött Isten: p A fölséges Tűz csiholója. p p p Aki p a kocsmában p egy bősz hőbörgő, p rendszert is megdöntő, p asszonyát szoros láncon tartó, p de a főnöke előtt már mukkanni se mer, p és otthon is egy meghunyászkodó papucs… p p p Aki p akkor is üzemel, p amikor nincs ihlete, p nincs munkáján áldás - p aki bele se fog semmibe, p csak meddőn „imádkozik”, p és szidja a frigid múzsáját… p p p Aki p a szükséghelyzetben p rászokott a fizikai/lelki mankóra, p s így annak elmúltával sem mer már p a saját két lábán/ „lábán” állni és járni… p p p Aki p nincs tisztában p a nagyságrenddel, p a helyi értékekkel, és a ritka forintot p sokkal többre becsüli a sűrű fillérnél… p p p Akinek az őszintesége p csak szalonképes szadizmus, p aki nem tudja, mi a tapintat, p és mikor kell kegyesen csalni… p p p Vég- p kiárusító p Minden értékét kis pénzzé tevő p Még szüzességét is kótyavetyélő p Még a becsületét is elvesztegető p Még a lelkiismeretét is bérbe adó p A minden/bármi áron túlélni akaró… p stb. p p p Önkritikátlan p A véges szellemi-lelki erőit p a bátor változtatás helyett gyáván p a fölös-káros önigazolásra fecsérlő p ön-szerecsenmosdató… p p p Külcsín-centrikus p Aki, a belbecse, lelki élete rovására p csak a kirakatát rendezgető, szépítő, gazdagító p (majd előbb-utóbb kiül arcára a sivár lelkivilága) p p p Álbölcs – p Vanitatum vanitas p Minden hiábavaló…!? p Az ő „kozmikus perspektívájából” az ember p csak beprogramozott hangya/hiába hősködő lény, p nála nagyobb földi/égi erők kiszolgáltatott játékszere… p p p Ő hol p kis tehetetlen, p szélfútta porszemnek, p hol a mindenható istennek látja/tartja magát, p és ezen két rossz véglet közt ide-oda csapódik… p p p Miért pont, p esetleg egyedül ő p legyen tisztességes? p Hiszen kiterítik őt is úgyis… p Pedig, ha Isten akár csak p egyetlen ilyen embert találna, p akkor már megkegyelmezne, p és nem lenne új vízözön…!? p p p Aki p a két végéről p elégeti a gyertyát: p az éjt is nappallá teszi, p mintha közeledne a világvég, p mint aki már mielőbb megboldogulna…!? p p p Aki p esztelenül tékozolja, p drága idejét, lopja a napjait, p kicselezi, ellógja a Dolgait stb., p mint aki e Földön is örökké élne… p p p Tiszta volt p ő is mindaddig, p míg bele nem ment p a kölcsönös sárdobálásba, p mert ő úgymond felveszi a kesztyűt, p a sérelmét azonnal meg kell torolnia… p p p Aki p bedől a látszatnak, p és nem az amúgy táltos p gebét választja a ménesből, p de a csillogó-villogó paripát… p p p Potya vendégség: p amíg nincs degeszre, p puffadásig tömve a hasa, nem távozik p Netán ki is enné vagyonából a gazdagot… p (És úgy jár, mint Kis János Móricz Zsigmond p Tragédia című elbeszélésének az irigy főhőse…) p p p Ő mindenki p eszén túljárna: p kettős ügynökként p még jobban is keresne, mint… p (várható lebukása után persze p mind a két oldalon megvetik, leköpik) p p p Hűbele Balázs p Akinek csak a karját p kellett volna kinyújtania p a szíve választottjáért, de p nem volt vér a pucájában, p s egy hamis ábrándképért p megkerülte az egész Földet – p mire visszajött, már lemaradt… p p p Akit p még az unokái is p naponta emlegetnek, p de leginkább átkoznak p a státusz szimbólumai, pl. p a palotája, a síremlékműve p uzsora-kamatát nyögve… p p Egy p sértődős mimóza, p egy Rézbányai Győző, p aki „szinte” önismeretlenül p mi másnak, mint egy futball- p bírónak ön-jelölteti magát… p p p Aki p nem ül bele p a mentőcsónakba, p neki Isten ígérte eljövetelét, p a nagy szükségben a segítségét, p és ha nem Ő jön el, akkor nincs is… p p p Élő- p égő fáklya p Aki bármire képes, p hogy legalább öt percig p csak őróla beszéljen a világ - p akár még fel is gyújtja magát… p p p Aki p részegen p lépre menve p önként teherbe ejt p egy világcsúfja banyát: p holtáig a nyakán maradnak, p és a jó házassága meg rámegy… p p p Aki p meglopja önmagát: p a gyönyörű pásztorórák helyett p csak kóbor numerákban van része, p és mikor erre rádöbben, már késő, p „skalpgyűjteménye” se gyönyörködteti… p p p Aki p „igazoltan” p és ezért tüntetően boldogtalan: p hiszen mindenkinek látnia kellene, p hogy ő rosszkor/rossz helyre született, p halmozottan hátrányos helyzetekbe került… p p p Nincs p új a Nap alatt, p minden „déja vu”: p a semmin se csodálkozó, p és így dögunalomban szenvedő… p p p Aki p moslékká p keveri egybe a fogásokat, p és így ezzel sok időt spórol, p hisz úgyis mind egy helyre megy p (vagy csak űrhajós-tablettát „eszik”) p p p Aki p ravaszul, p a többieket kijátszva p rablógazdálkodást folytat p a közös legelő drága kincsével: p így ott hamarosan fű nem terem neki se… p p p Drágakő p Csiszolt gyémánt helyett p nyers, csiszolatlan marad, p vagy korán szürke hamuvá ég ki… p p p Aki p semmilyen se… p Se nem hideg, se nem meleg - p csak az Úr által kiköpött langyos p p p Ady Endre p A krisztusok mártírja p p Vad, nagyszerű rajongást oltott p Az Érnek partja énbelém, p Csupa pogányság volt a lelkem, p Gondtalan vágy és vak remény. p p Forgott körültem zagyva módon, p Lármával, vadul a világ p És én kerestem egyre-egyre p Valami nagy Harmóniát. p p Paraszt Apollónak termettem, p Ki dalos, erős és pogány, p Ki szeretkezve és dalolva p Dől el az élet alkonyán. p p Pogány erőtől, daltól, vágytól p A lelkem immár nem buzog, p Megöltek az evangélisták, p Az életbölcsek, krisztusok. p p p Aki p készakarva öntorzító: p a nagy esze kidagasztja fejét, p de a szíve meg összezsugorítva… p (már-már egy mesterséges intelligencia) p p p Aki p a kevés, p elég jó helyett p inkább a rosszból eszik túl sokat – p a mennyiséggel pótolna minőséget… p p p Aki p egy parazita p ravasz átprogramozó p buta, balga balek áldozata p és attól fogva csak neki szolgál p mint egy bamba vagy kerge birka… p p p Abortusz… p Aki egy idegen, p orvosi latin szóval p szépítgetne magzatgyilkosságot p (ő bagatellizál, sorsa majd dramatizál) p p p Aki amíg p ilyen bűnös-mocskos, p addig ő nem járulhat az Úr elé!? p Pedig Jézust nem nagy ívben kerülték, p de éppen hogy közelegtek hozzá a bűnösök… p p p Az aránytévesztő: p aki ágyúval lő a verébre, p a közvetett fagyilkos, házbontó stb. p Vagy annyira elborult az agya, hogy p nem is bánja, ha minden törik-szakad, p csak az a szemtelen légy is pusztuljon… p p p Az egyik p nem tud vitatkozni, p relevánsan és jól érvelni, p ill. nincs szellemi muníciója stb., p a másik meg egy öncélú vitázó, p akinél nincs tétje az egésznek… p p p Akinél p a hiábavaló p önkínzó fogyókúra után p hedonista zabálás a jutalom – p így csak rosszabb helyzetbe kerül… p p p Bűnbandás: p ily áron rövid úton gazdagodni, p egy kriminális karriert megfutni, p vesszőfutással, a lebukás rémével, p és igen valószínű bekövetkeztével - p és a kisbíró, a lelkiismeret kínpadján… p p p A sikeres p hozományvadász csóró, p aki nagyon korán örül, mert p majd sokat/nagyon szomorkodik: p holtig szenvedi a rossz házasságát, p ahol az ő szava nem sokat/semmit ér… p p p Aki p előbb tetőt ácsol, p majd később alapoz – p a levegőre épít légvárat p (majd a pszichiáterének p még „szép” lakbért is fizethet…) p p p Aki p csak épp p a szó-sorrendet téveszt, p vagy szándékosan fordítja ki, p így pont ellenkezője az értelme p Bocsánatot kérek: a Kohn egy becsületes ember! p A Kohn egy becsületes ember? – bocsánatot kérek! p p p Szeles, p szeleburdi, p aki előbb vág p és csak azután mér, p és így meggondolatlanul p helyrehozhatatlan kárt okozhat… p p p Rossz időzítő p Aki jóval eső után, p későn, feleslegesen p vesz magára köpönyeget, p sőt: esetleg még duplán is, p és még egy esernyőt is tart feje fölé p p p Súgni p se akárkinek lehet – p ha semmit nem tud, p és nem csak elakad, p csak még rosszabb lesz… p p.s.: p Ha elrepül az ő papírja, p oda minden tudománya… p p p Együtt p nem működő p Menj az orvoshoz nagykabátban, p így vizsgáltasd meg így magad, p ne mondd el, hogy igazából mi fáj, p majd szúrd le, ha placebót ír fel, p ill. hogy egy szimulánsnak néz, p és kéri, hogy ne rabold idejét p p p Szabadon p szolgál a szellem p De ha meg lehet – olcsón - venni p az éhenkórászt egy-két vacsorával, p vagy kitüntetéssel, jutalomutazással stb.? p Régen rossz akkor, ha a szellemi emberek p nem vállalják a pokoljáró dudás sorsot, p olykor egészen a mártírhalálig is… p (de sokszor annyi is elegendő lenne, p ha nem abból akarna megélni, amiért él, p vagyis nem lenne egy kapa-kaszakerülő…) p p Koldusdiák p – kolduló szerzetes p Aki még vagy már nem tudja eltartani magát, p És támogatásra vagy közadakozásra szorul p (Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti?) p p p Tányérozó, kalapozó p Aki az utcán vagy egy vendéglőben fellép, p Egy hasbeszélő, egy bűvész, egy mókamester stb., p s utána körbejár, s ki-ki tehetsége szerint honorálja p p p "Que p philosopher p c' est apprendre a mourir" p Sose tudhatjuk, hol vár ránk a halál, p ezért várjuk inkább mi őt - mindenütt. p A szabadságra készül fel, aki felkészül a halálra. p Tanuld meg, hogyan kell meghalni, s vége a rabságodnak. p Ha szembe mersz nézni a halállal, p leráztál minden kényszert, szolgaságot. p Semmi rossz az életben nem érhet, p ha jól megértetted, hogy p az élet elvesztése nem rossz... p Michel de Montaigne (1533-1592) p p p A sas p nem kapkod p a legyek után p És nem válthatod p aprópénzre a talentumaidat. p Michelangelo nem faraghat széklábat… p p p Testi p kontaktus – érintés p Az embernek sok napi p szerető érintésre lenne szüksége, p Amit nem pótolhat a lökdösés, taszigálás. p a fogdosás, vagy a pofozás, rugdosás – sőt! p Ami kurkászás, paskolás, simogatás, p kedélyes hátba „verés”, masszírozás, p Baráti-szerelmes ölelés, puszi és csók, p vakarás, birizgálás stb. stb. p p p Aki p a „bezzeg gyerek” p szerepet örömmel elfogadó, p aki így könnyen beképzelt is lesz, p és aki így megutáltatja, izolálja magát, p miközben maga sem előre, de vissza „fejlődik” p p p Ő „csak”, p mint Oscar Wilde, p egyedül a kísértésnek p nem áll ellen – cinikus „bölcsen” p (majd ennek issza az oly keserű levét: p az ördög sokat ígér, keveset ád, az is üröm) p p p Ha p meglátod lelke p tükörképét: az arcát, p akkor azt hinnéd, hogy p csak egy fantomképet látsz… p p p Egy előnye van, p ha rossz fát tesz a tűre: p körözni-keresni is nehéz: p ő egy annyira átlagos, semmilyen, p szinte különös ismertetőjeltelen lény… p p p Ha p úgyis meghalsz, p akkor semmi értelme p a földi erőfeszítéseknek – p kár nagy célokért küzdeni, p önmagad áldozatosan nemesíteni, p bármiért is kitartóan szorgoskodni stb. … p p p Aki p csak egy p hagymaember: p neki nincs is kemény magva, p szilárd jelleme, meggyőződése, p csak sok-sok lehámozható héja… p p p Imponál neki, p ha beveszi a „kemény mag”: p ő csak a csőcselékben erős, p ez lesz az ő pszeudo identitása, p amit egy kreált ellenségkép éltet, p akkor akár még lincselni is kész… p p p Ady Endre: p A mindegy átka p p Sorakoznak s elfutnak a hetek, p Mintha kórház-szagtól futnának. p Talán nem volt soha ilyen beteg p Az Élet, mely szennyesen bukdos p S nem tud eljutni tiszta kúthoz. p p Máskor se volt itt élni jó dolog, p De viharok sűrübben jöttek p És többen voltak zúgó bátorok. p Most már a reménytelen Mindegy p Túlságosan meggyőzött minket. p p A Mindegy, mi ma mindent összetör, p A lágy ujjakat összefonja, p Hogy nem szorul össze az ököl. p S hogy itt még valami teremjen, p Gyertek, menjünk a Mindegy ellen. p p Igenis: kell a bátor lobbanás p S nem élet, hogyha nem kiáltjuk, p Hogy minden vannál mindig jobb a más. p Gyujtsuk ki jól a sziveinket: p Csak azért se győzhet a Mindegy. p p 1913. p p p Aki p bolondul p a kicsire nem ad, p és a nagy meg nem számít… p Akinek pl. tök mindegy, hogy p ő most amnéziát vagy amnesztiát kap… p p p Kamaszos p dackorszak-alkotó, p aki csak azért is ellentmond p az először istennek, majd meg p semmibe nézett szüleinek stb., p s nem növi ki a gyerekbetegségét… p p p Akit meglep, p hogy van még nála is p egy még makacsabb dolog: p mégpedig a kőkemény tény, p ami egyszer csak a fejére zuhan… p p p Büszke rá, hogy p könnyen „hódította meg” a hölgyét, p de háborog, magából kikel, amikor p más is éppen így csapja le a kezéről… p p p Könnyen jött p - nyert, lopott, p talált, ajándékba kapott – p pénze is pontosan így megy el: p elveszti, mert nem vigyáz rá, p elherdálja, elosztogatja, p elszórakozza stb. p p p Aki p pénzzel akar/szeretne p barátokat szerezni és megtartani: p a kocsmában ő fizet a szesztesóknak, p lakomáival élősködőket, potyalesőket p gyűjt maga köré a házába… p p p Aki p csak a bajban döbben rá, p hogy mennyit ér a szesztestvér, p amikor például meg kéne őt védeni, p vagy valami komolyabbat kölcsön adni, p vagy valamilyen ügyletben kezeskedni stb. p p p Aki p egy krónikus p jószándékú szereptévesztő: p a mással pótolhatatlan szülő p helyett ő lesz a gyereke ún. jóbarátja… p p p Aki p egy profi rágalmazó, p aki nagyon jól tudja, hogy p valami hihetőt kell ráfogni, p és azt suttogó propagandával p minél szélesebb körben terjeszteni… p Majd mindez bumerángként visszaüt rá… p p p Aki p visszaél p a szellem p hatalmával, fölényével: p a gúnyolódó lélek-gyilkos, p aki gyilkos iróniájával teszi, p tenné nevetségessé áldozatát… p Miközben így ő magát teszi p éltető humorra képtelenné… p p p Aki p mások előtt p folyton nevetgél, vagy p vigyorog, mint a fakutya – p otthon meg csak búsong, sírdogál p p p Vigyori p Gyakran megokolatlanul p v. a káröröm, gúny, csúfolódás kifejezéseként p fogait mutogatva csúnyán, bántóan v. sértően, p rendszerint hangtalanul nevető… p p p Aki, p ha van éltető humora, p akkor szinte mindent tud, p bölcs mosollyal szemlélő - p de ha nincs, bármire képes… p p p Az idegen, p messziről jött, p nem keresztény kocsmáros, p aki a silány pálinkával csalja, p adósságba veri, kisemmizi a falut, p mert teheti, mert van elég vevő rá… p p p Az p „önigazoló” p ördögi körös: p aki azért iszik, mert bánatos p és aki azért bánatos, mert iszik… p (Saint-Exupéry kis hercege látott ilyet) p p p Aki p alkoholba p fojtaná bánatát, p de az megerősödve p feltámad, sőt szaporodik, p még újabb bánatokat is hoz magával… p p p Időzítés p Aki akkor üti, p de akkor nagyon-nagyon p a vasat, amikor az már hideg. p Akkor kezdené gyerekét nevelni, p amikor az már alig-alig hajlítható… p p p Aki p túl későn p kap észbe, hogy p a gyerek minden p óhaját és sóhaját p máris parancsnak véve p egy nem kis házi zsarnokot p nevelt az egyszem gyerekéből… p p p Amikor p az egymással rivalizáló p meny és anyós egymásra licitálva p halmozzák el ún. minden földi jóval p az egyszem gyereket, ill. unokát: p ki is kövezik útját a pokolba p (Kosztolányi D.: Ali) p p p Aki nem közönyös, p és telve jó szándékkal p úgy leplez le más családban p ún. élethazugságokat, hogy p abból így gyerek-tragédia lesz p (Henrik Ibsen: Vadkacsa) p p p Aki p szentté avatja az anyját, p a „perében” nem az ördög ügyvédje, p amivel a benne jókat is hitelteleníti, p és így ő se jön rá, milyen, tőle kapott p káros teher húzza le az életléghajóját: p miért magányos, hivatástalan, boldogtalan… p p p Ahol p és amikor p szinte kizárólag p a párthűség alapján, p vagy urambátyám alapon stb. p módszeresen kontra-szelektálnak p kulcsfontos társadalmi vezető tisztségekre… p p p Ahol p és amikor p katonai fegyelemerősítést p megtizedeléssel foganatosítók… p (mint pl. Lukács György 1919-ben – p a kommunizmus szent céljához p akár bűnös eszköz is használható…) p p p Aki p éppen p az egy csatában aratott p ún. pirrüszi győzelme miatt p veszíti el magát a nagy háborút, p mert kiheverhetetlen veszteségeket szenved… p p p Aki p majdhogynem p eleve elrendeli magát p az örök elégedetlenségre, p mert mindig azt nézi, hogy p mi tett érte pl. a hazája, és p nem azt, hogy ő mit tett érte… p p p Aki p nem kérdi p és nem azt kutatja, p nyomozza: kinek állt érdekében – p ezért soha nem is deríti így ki a bűnöst p (és így magát is mindig ártatlannak véli…) p p p Ahol p és amikor p nyíltan-titkon p megvesztegethető a bíró: p akár lehet is versenyt licitálni – p egy ideig ennek az előnyét élvezed, p de hosszú távon mindenki veszít, te is… p (lásd például Arany János: Fülemüle c. művét) p p p Aki p már nem p is borotválkozik, p és ehhez humoros/ p magasztos indokot kreál, p csak hogy ne kelljen neki tükörbe néznie, p és a saját arcát, és így a lelkét is meglátnia… p p p Aki p látatlanban p odaígéri az ördögnek p azt, amiről ő még nem tud: p az otthon, távollétében, előtte p még titokban fogant/születendő gyermekét p p p Aki p beléphetne p már az oázisba, p hisz mindjárt szomjan hal p ha előbb vesz egy, az előtte p levő sivatagi helyzetben teljesen p feleslegesnek látszó nyakkendőt – p de nem vett és így szomjan is hal… p p p Aki p magát p Isten előtt p nem alázza meg, p ott oly kevély és gőgös, p de hogy más tegye, azt megengedi – p sőt ezzel a mentalitással bőven el is éri… p p p Akinek p a hátából akár még p szíjat is lehet hasítani, p ha azt kokárdás eke szánthatja… p p p Ady Endre: p A hőkölés népe p p Ez a hőkölő harcok népe p S mosti lapulása is rávall, p Hogy az úri kiméletlenség p Rásuhintott szíjostorával. p p Mindig ilyen volt: apró kánok p Révén minden igának barma, p Sohse harcolt még harcot végig, p Csak léhán és gyáván kavarta. p p Erőt mutattak, erőt látott, p Vertnek született, nem verőnek. p Önerejét feledte mindig, p Sohse szegzett erőt erőnek. p p Betyár urai így nevelték, p Nem rúg vissza, csak búsan átkoz p S ki egyszer rugott a magyarba, p Szinte kedvet kap a rugáshoz. p p Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, p Fejét, jussát, szivét kobozzák p S ha nehányan nem kiáltoznánk, p Azt se tudná, hogy őt pofozzák. p p Csak a Csodák-Ura meglátná p Végre ezt a szánalmas népet, p Adna neki csak egy dárdányi, p Úri, kis kiméletlenséget. p p Hogy néhány maradt sereghajtó p Törötten, fogyva azt ne vallja: p Ezért a népért úgyis mindegy, p Ebsorsot akar, hát - akarja. p p x  p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x 
LAST_UPDATED2

Az ördög cimbcorája - Vígszínház, 1905. - Ady Endre + Tévéjáték, 1973.

Írta: Jenő
2024. február 19. hétfő, 08:34
Kézikönyvtár Ady Endre összes prózai műve 7. KÖTET CIKKEK, TANULMÁNYOK • 1905. október 1.–1906. június 14. 130. AZ ÖRDÖG CIMBORÁJA 130. AZ ÖRDÖG CIMBORÁJA Teljes szövegű keresés 130. AZ ÖRDÖG CIMBORÁJA – Bemutató előadás a Vígszínházban – Vesszünk össze Bernard Shaw darabján. Megérdemli. Bernard Shaw is. A darab is. A Vígszínház kassza-darabot kapott. Egy melodrámát. Bele lehet magyarázni mindent. Rémdráma, ha úgy tetszik. Szimbólumos játék. Költemény. Történelmi színmű. Gunyoros dráma. Morális ének. És talán szeszélyeskedése egy hatalmas talentumnak. De talán tudatosabb minden újabb színpadi műnél. Valamiképpen ítélnünk kell fölötte. Szigorú arcát Bernard Shaw-nak látjuk. Csúfolódóan figyel bennünket. Ne lássa a gyávaságot. Hát írjunk. A tizennyolcadik század Amerikájában vagyunk. Anglia meg akarja törni lázadozó gyarmatait. Dudgeon Richard ebben a vajudó korszakban születik. Nagy Amerikával, az Unióval, egyidőben. Világrendülésnek kora volt ez. Valami ilyes a mi korunk is. Richard fölszabadult lélek. Új erkölcsök képviselője. Azt mondhatnók, hogy hellén ő ebben az angol-amerikaiasan szenteskedő zsidó-keresztény világban. Mindenki elveszett, istentelen, veszedelmes embernek tartja. Ő nem bánja ezt. Hirdeti, hogy igenis: ő az ördög cimborája. Ő: szerződött az ördöggel. A könnyeket gyűlöli. Gyűlöli az emberalázó isteneskedést. Ez az ember, ez az elveszett ember, jár-kél öröm nélkül. És az első alkalommal a Halál nyakába ugrik. Anderson lelkésznél van Dudgeon Richard. Az ötven éves papnak ifjú felesége van. Ez a nő gyűlöli Richardot. Tehát szerelem lappang a szívében. A papot elhívják a Richard haldokló anyjához. Közben dobpergés. Angol katonák érkeznek. Minden városban kivégeznek valakit elrettentésül. A napokban végezték ki Richard nagybátyját is. Most ezen a városon van a sor. A papért jöttek: Andersonért. Richard kijelenti, hogy ő a lelkész. Az asszonyt szuggerálja: ne árulja el a dolgot. Mentse meg a férjét. Ő feláldozza magát. Miért? Szereti az asszonyt? Haszontalannak tartja a maga életét? Hivalkodni akar valami infernábilis bátorsággal? Hazafiságból? Az asszony, Anderson felesége, nem tudja ezt meg. Mi sem. De fölébred az asszonyban a lappangó szerelem a gyűlölt ember iránt. Pláne mikor a férje megszökik. A bitóig elkíséri Richardot. Vérfagyasztó jelenetek. Megérkezik Anderson. Diadalmas sereggel. Megmenti Richardot. Az ifjú, a megszületett Amerika győzelmes himnusza zendül, s a darab véget ér. Teljesen nihilista darab. És csak angol író írhatta. Az Élet és Halál nagy, szoros szomszédságát érezzük. A puritán erkölcsök csúfolását. Bizonytalan minden. Az életünk, a halálunk, a szerelmünk, a bátorságunk, a hazafiságunk. Véletlenül vagyunk jók vagy rosszak. Még az életet is hiába röhögjük ki. Végül az Élet röhög reánk nagyobbat. Tele van az életünk eseményekkel. De a Boldogságtól egyre-egyre messzebb visz bennünket a sors gályája. Persze, ezt a tömeg nem érti. Mit is magyarázzuk neki véli Bernard Shaw. – Uraim és hölgyeim, le a zsarnoksággal. Éljen a szabadság. Ezt mindenki megérti, és kész a siker. Szóval annyira nihilista Bernard Shaw, hogy még önmagát is kicsúfolja. Fölséges művészet és bukfenc váltogatják egymást. Néha pedig mintha valami magyar koalíciós író lehetetlen frázisai potyognának reánk. És e sok mindenből, mindennek e megvetéséből – siker születik. Pénz és siker Bernard Shaw számára. Természetes, hogy a sikert a darab olcsó jelenetei csinálják. A külsőségek. Bernard Shaw, a művész, könnyes kacagással bujkál keresztül a jeleneteken. Hogy támadt a siker? Mindegy. Megvan. Pedig rossz előadás volt. Góth volt talán az egyetlen, aki megértette a dolgokat. A rendezésben is hatalmasat mívelt. Mellette néhány jelenetben G. Kertész Ella volt utolsó nagy sikereihez méltó. Aztán Kiss Irén és Hegedüs kiválóak. De már Fenyvesi csak nagyszerűen színészkedett. De a darabba be nem olvadt. És a többiek is ekként játszottak. Nem ők az okai. Bernard Shaw, a nagy nihilista. A külső siker nem sablonos és néhol veszedelmesen zajos volt. Kapott rengeteg tapsot szinte minden egyes szereplő. Mikes Lajos jól fordította a darabot. Budapesti Napló 1906. március 29. Dyb * Az ördög cimborája BAKANCSLISTÁHOZ ADOM magyar tévéjáték, 95 perc, 1973 Amerika, 1774. Dudgeonné sógorát, Pétert felakasztják, de törvénytelen lányát, Esztert befogadja a család. Dudgeonné férje váratlanul meghal, s végrendeletében a családi vagyon nagyobbik részét Richárdra, tékozló fiára hagyja, a többi családtagra csak kevesebb jut. Richárd arra büszke, hogy az ördög cimborájának nevezik őt. György király katonái minden városban elrettentésként embereket akasztanak. Anderson tiszteletes figyelmezteti Richárdot, hogy veszélyben van. Richárd szerint viszont inkább a tekintélyes, tisztességes emberek vannak veszélyben, mert ők alkalmasabbak arra, hogy a hatalom megfélemlítse az alattvalókat. Richárd éppen vendégségben van Andersonnénál, amikor az angol katonák lázadásért letartóztatják, mint Anderson tiszteletest. Mikor ezt megtudja a tiszteletes, rögtön Richárd bőrébe bújik, s elmenekül a lázadókhoz. Az asszony nagyot csalódik férjében. Az angol tábornok már látja, hogy ez a háború számukra vesztett ügy, a felkelők már el is foglalták a szomszéd várost. Azért a hadbíróság összeül, a tárgyalás vidám hangulatban folyik az ítéletig, amikor is Andersonné közli, hogy a vádlott nem a férje. Kristóf is tanúsítja ezt, de azért az akasztás nem marad el. Az utolsó pillanatban megérkezik Anderson tiszteletes a felkelők kapitányának, vagyis neki kiállított menlevéllel. Richárdot elengedik, s a tiszteletest sem bánthatják. https://ok.ru/video/4640501205724 Stáblista: Szereplők Huszti Péter Dudgeon Richard Lőte Attila Anderson tiszteletes Piros Ildikó Andersonné Gábor Miklós Burgoyne tábornok Sulyok Mária Dudgeonné Schütz Ila Eszter Márton András Dudgeon Kristóf Zenthe FerencVándor JózsefBasilides Zoltán Alkotók Rendező:Ádám Ottó Író:George Bernard Shaw Forgatókönyvíró:Ádám Ottó Operatőr:Sík Igor

G. B. Shaw: Színművek

Írta: Jenő

2024. február 17. szombat, 10:47

Színművek

SZERZŐ

FORDÍTÓ

'G. B. Shaw: Színművek ' összes példány

Kiadó:	Magyar Helikon
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1965
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	1.562 oldal
Sorozatcím:	Helikon klasszikusok
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	19 cm x 13 cm
ISBN:

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

TARTALOM

Sartorius úr házai - Fordította Réz Ádám	7
Warrenné mestersége - Fordította Réz Ádám	69
Fegyver és vitéz - Fordította Réz Ádám	137
Candida - Fordította Ottlik Géza	201
A sors embere - Fordította Szász Imre	271
Sosem lehet tudni - Fordította Ottlik Géza	313
Az ördög cimborája - Fordította Mészöly Dezső	417
Caesar és Kleopátra - Fordította Réz Ádám	487
Ember és felsőbbrendű ember - Fordította Ottlik Géza	593
Barbara őrnagy - Fordította Ottlik Géza	763
Az orvos dilemmája - Fordította Réz Ádám	867
A tőrbecsalt Blanco Posnet - Fordította Ungvári Tamás	961
A szonettek fekete hölgye - Fordította Réz Ádám	993
Androcles és az oroszlán - Fordította Szász Imre	1009
Pygmalion - Fordította Mészöly Dezső	1051
Szent Johanna - Fordította Ottlik Géza	1151
A királyság szekere - Fordította Vajda Miklós	1263
Olyan igaz, hogy nem is lehet szép - Fordította Réz Ádám	1339
Genf - Fordította Képes Géza	1419
Utószó - Írta Benedek András	1523
Jegyzetek - Összeállította Karig Sára	1543

G. B. Shaw: Sartorius úr házai/Szerelmi házasság

Írta: Jenő

2024. február 17. szombat, 10:44

Az első Shaw-szerep: Szerelmi házasság

Gábor Miklós, miután a háború után üstökös-szerűen indult újra pályája, a Nemzeti Színház tagjaként hamar megkapta első Shaw-szerepét, egy Harry Trench nevű gazdag fiatalembert, Shaw legelső színművének egyik főhősét. A darab eredeti címe Widowers' Houses; magyarul először Sartorius úr házai címmel játszották, majd a közönségcsalogatóbb Szerelmi házasság címet ragasztották rá.

Az 1947. október 16-án bemutatott előadás stáblistája:

Fordította: Békés István

Sartorius: Rátkai Márton
Blanche, a lánya: Bánki Zsuzsa
Harry Trench: Gábor Miklós
Lickhnese: Peti Sándor
Cokane: Pataki Miklós
Szobalány: Pártos Erzsi
Pincér: Horkai János
Hordár: Hindy Sándor

Díszlet: Ambrózy István
Jelmez: Nagyajtay Teréz

Rendezte: Gellért Endre

A korabeli források megőrizték, hogy a próbaidőszak szeptember 18-án kezdődött, így durván egy hónapig tartott, s ez naponta átlag egy próbát jelentett, összesen 29 alkalmat.

Tudok mutatni fényképet az egyik próbáról, mert szerencsére ez került egy, a kor színháztörténetével foglalkozó könyv borítójára:

Mint a korabeli Budapest című folyóirat kritikája összegezte, a darab egy tőkepénzes fiatalembernek és egy vállalkozó lányának szerelméről szól, amely eszmei okokból majdnem meghiúsul, de az anyagiak segítségével mégiscsak révbe jut. A két partner közül, mint Shaw darabjaiban mindenütt, a nő az erősebb: az okos, hisztériás Sartorius kisasszony, aki szemet vet Trench doktorra, egy kényelmesen idealista, vagyonos, nyegle fiatalemberre s némi bonyodalmak után hozzá is megy feleségül. A bonyodalmakat az okozza, hogy Sartorius úr vagyona elég piszkos eredetű: nyomortanyák házbérjövedelméből származik. A titkot Lickhnese árulja el a fiatalembernek, Sartorius pénzbeszedő piócája, akit gazdája épp kirúgott, mert a lakókkal szemben nem volt elég szősösszívű. Amikor állás nélkül maradt, rájött, hogy meggazdagodni csak szennyes úton lehet: vesztegetés árán kiszimatol bizonyos középítkezéseket, amelyekhez ilyen nyomortanyákat kell kisajátítani. Ezeket gyorsan átépíteni, hogy az értük fizetendő kártérítés mentől nagyobb legyen, ez Lickhnese terve. Sartorius úr kapván kap az üzleten. Trench doktor pedig, akinek tőkéje után eddig is Sartorius fizette az uzsorakamatot, szintén betársul. Tőke és vállalkozó egymásra talált, semmi akadálya többé az érzelmeknek.

GM és Bánki Zsuzsa

Az előadás a Nemzeti Színház kamaraszínházában került színre, a korabeli kritikai visszhangok szerint tényleg hamisítatlan angol levegőt árasztva a színpadon. Persze e kritikák alaphangját az 1947-es év hazai légköre adta meg, a "fordulat" előtti utolsó hónapok, s ennek megfelelően értékelték a körülbelül fél évszázaddal azelőtt írt, legelső Shaw-darabban felvetett társadalmi kérdéseket. De azt hiszem, a színészi alakítások megítélésére ez annyira nem nyomta rá a bélyegét. Legközelebb ezekből idézek. Ma nézzünk még fényképeket, forrásuk a Magyar Színházi Adattár:

Két angol úr egy külföldi szállodában :) Pataky Miklós és GM

Lickhnese és Harry Tench

GM, Pataky Miklós, Peti Sándor

LAST_UPDATED2

Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások - I.

Írta: Jenő
2024. február 16. péntek, 16:52
Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember: életminőség-vizsgálódások – I. az édes-ékes anyanyelvünkön Szellemi segítség lélekbátraknak  Bölcs/balga szellemű lélek/élet Táltos paripa vagy állatorvosi ló Isten gyermeke vagy sátánfajzat Régi-új aranykor/vaskori földi pokol  Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok Szándékok-következmények és okok-okozatok (Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)  p Szabó Lőrinc p Gyengeség p p Csak egy kicsit voltam becsületes, p csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz, p csak egy kicsit próbáltam igazi p szeretettel szólni, segíteni, p csak épp elkezdtem, s máris visszavág p s ellenem fordul a legjobb barát. p p Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az p ember erős, az egyetlen igaz, p ez az egyetlen, aki keresi p és elbírja és hasznát is veszi, p hasznát annak, amit mindenki tud p s amit elrejt előle a hazug. p p Arra gondoltam, hogy hogy szeretem, p hogy megtisztítom, megkétszerezem p az erejét s még szebb lesz, még nagyobb, p s arra, hogy ő maga kért, bíztatott, p ő akarta... És szólni kezdtem... És p egyszerre kiderült a tévedés: p p kiderült, hogy itt is hazudni kell, p hogy az igazat ő se bírja el, p és hogy az elszánt hízelgő, aki p a háta mögött csak kineveti, p az nemes neki, az bölcs, az barát, p én meg irígy vagyok, vagy még kutyább, p p még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám, p az árulóra, s látom, az agyán p hogy ömlik el a fájó, megriadt, p tiltakozó s gyanakvó indulat: p - Mi lelt? Már te is?... - és szavain át p szinte robban a sértett hiúság. p p Borzadva nézek a szemébe, és p mosolygok és dadogok: - Tévedés, p félreértettél... És már hazudok, p hazudok neki, csűrök-csavarok: p mentek valamit, őt és magamat p és szégyenkezem mindkettőnk miatt. p p p Hazudni p „A filozófia p első és legfontosabb része az, p amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól; p például az, hogy nem szabad hazudni. p p A filozófia második része p A bizonyításokat tartalmazza: p Miért nem szabad hazudni? p p A harmadik rész p Az előzőeknek alapvetésül p és megvilágosításul szolgál. p Miért bizonyítás ez? - kérdezi. p Mi a bizonyítás? Mi a következtetés? p Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis? p p A harmadik rész tehát p A második rész miatt szükséges. p A második pedig az első miatt. p A legfontosabb azonban, p Amivel mindig foglalkoznunk kell, p az első rész. p p Mi viszont fordítva csináljuk. p A harmadik résszel töltjük időnket, p És minden buzgalmunk ebben merül ki. p Az első résszel egyáltalán nem törődünk. p p Így történik, p hogy hazudozunk ugyan, p de annak a bizonyítási módja, p hogy nem szabad hazudni, p kéznél van nekünk" p (Epiktétosz kézikönyvecskéje) p p p Hazug. p Bölcs szólás-közmondás p A hazug a hazugtól tanul. p A hazug csak akkor mond igazat, p mikor magát hazugnak mondja. p A hazug csakugyan hazug, p ha igazmondó ruháját veszi is fel. p A hazuggal hazudni. p A hazugnak szavát gyakran megrostálják. p A hazugnak szájából az igazság is hazugság. p A hazugnál hazugabb. p A hazugon leghamarabb kifognak. p Az ugar nem hazug. (Bőven terem.) p Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond. p A rút hízelkedés p s hazug incselkedés mérge a barátságnak. p Asztal hazugja. (Tányér nyaló.) p Csikót nyakán, hazugot szaván. p Első béresnek szegődött a hazughoz. p Hamarább utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát. p A hazug embert hamar megfogják. p Hazug és csalárd egy fának ágai. p Hazug, mint a vámos. p Hazugnak beszélek-e én? p (Én nem hazudok; csak a hazug tart minden mást hazugnak.) p Hazugnak igazszavát sem hiszik. p Igaz vagy hazug egy áron kel nála. p Jó fejűnek kell lenni a hazugnak, p hogy mindenütt egyformán hazudhasson. p Kofásan árulja a hazug vakarcsot. p Nem jár hazug nyelve egy úton szájával. p Nyelvén fogják meg a hazugot. p Piac hazugja. p Sok hazug ember van innen és túl a Tiszán. p Szépen szól a hegedű, de hazug belül. p Tolvaj és hazug egy húron pendülnek. p (Aki hazudik, az lop is) p Közmondás nem hazugszólás. p p p Hazugság p Minden az, p ami nem igaz? p Ha a másik – javadra – p tévedett, az is hazugság? p És ha igazat mond ugyan, p de nem mindent - ha elhallgat? p A tapintat, a kegyes csalás nem az, sőt… p De ha mást, többnyire szánt szándékosan p a magad javára, az ő kárára megtévesztesz… p És amikor önmagadat, a magad kárára p akár egy életen áltatod: élethazugság… p (lásd pl.: H. Ibsen Vadkacsa c. drámáját…) p p p Aki p senkinek p nem árulja el p féltett/szégyellt titkait, p még legjobb barátjának sem, p csak vonaton a vadidegennek, p vagy mint Midasz, a mezőnek… p De, ami azután úgyis/mégis kiderül, p és akkor már bumerángént csap le rá… p Vagy csak rosszakarói, ellenségei tudják, p és így zsarolási helyzetbe is kerülnek… p p p Jó- p barátodnak p harapófogóval p kellene kiszedni belőled azt, p amit egy vadidegen utastársnak p kéretlenül is bármikor kifecsegsz!? p Persze abban a hiszemben, hogy p őt az életben többé már nem látod… p Vagy ezt elmondod, azt elhallgatod – p de mégis várod a tőle a jótanácsot… p p p Vétkes p elhallgatás p Az Őszinteség p ellen vét mindenki, p aki nem önmagát adja, p vagy nem adja magát oda egészen. p Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink p hatástalanok maradnak vagy éppen p ellenkező hatást érnek el.” p (Karácsony Sándor: p Ocsúdó magyarság) p p p Titkosító p Ő úgymond p nem teregeti ki p a „családi szennyest”, p még bizalmasnak vett, p közeli barátjának sem – p a mocskos vízben tartogatja azt, p a saját szemében látná önmagát. p Vagy ellenkezőleg: szinte mindent p elmond, ha pl. az óvónéni kérdezi p a csoportos foglalkozáson… p p p Mások p bűne szemünk előtt, p a magunké a hátunkon – p mások szemében a szálkát is, p a magunkéban még a gerendát p sem látjuk, ha nincs jó tükrünk p (szó szerint és átvitt értelemben: p rólunk szóló mese, jóbarát szeme) p p p Ő p azt tanulta, p hogy neki is p mindig-mindenkinek p igazat kell mondani, p vagyis a teljes igazat, p különben bűnös hazug… p Ő nem ismer kivételeket: p nem ismeri a tapintatot, p se a kegyes hazugságot, p se az illetéktelen ember, p se az ellenség esetét… p p p Aki p Őszinte: p aki istenigazából p egy „szalonképes” szadista, p aki hírből sem ismeri a tapintatot, p a diszkréciót, a kegyes csalást stb. p p p A p rossz p jó oldala p A sztoikusok, p és Jézus nyomán p amennyire elborzasztó, p éppannyira vigasztaló is azt elgondolni, p hogy mások akár meg is ölhetnek engem, p de ártani nem, mégsem tudnak (lelkemnek)! p Hogy a legtöbbet én árthatok magamnak! p De hisz akkor ennek p az ellenkezője is p igaz lehet, p nem? p p p Büszke-gőgös p Még kijavítható hibát csinálsz, p de mert röstellsz segítséget kérni, p ezért vagy tétlenül sült galambot vársz, p valami deus ex machina égi segítséget, p vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal, p a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol, p így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz p a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába... p p p Individualista gőg p Paternalizmus kizárva – p ő még részegen is „liberális” … p Senkit nem hatalmaz fel arra, p hogy ha már – nagyon - berúgott, p akkor ne szolgálja ki, ill. erőszakkal, p tiltakozása ellenére is vigye őt haza, p így jó eséllyel fagy meg az árokban… p p p Saját p hajadnál fogva p húznád ki magad a mocsárból. p mint állítólag Münchhausen báró p „Büszkén” ne is kérj segítséget, p hogy is szorulhatnál te másra!? p Vagy agresszív kismalacként p harapj bele a segítő kézbe… p p p Szándék p és következmény p Nagy dolgokban úgymond p már a szándék is dicséretes, p de ha egy segítőkész elefánt p jön be a porcelánboltba, p ha egy lelkes kontár Mekk mester p nagy lendülettel javítja-rontja eszközeidet... p ...több kárt okozhat neked buzgalmával p mint száz lusta vagy ádáz ellenséged. p Ahogy nem véletlenül alakult ki p és maradt fenn örökre a bölcs mondás: p a pokolra vezető út jószándékkal van kirakva. p p p Szándék és p következmény p A jó és rossz p ún. dialektikája p Felmentheti-e p a rosszat akarót, p ha szándéka ellenére p a következmény jó lesz? p S elegendő védekezés-e, p hogy én csak jót akartam, p de az épp rosszul sült el? p Tudjuk: a pokolra vezető út is p jószándékokkal vannak kikövezve… p Olykor kevesebbet árthat nekünk p egy ádáz, elszánt rosszakarónk, p mint egy majomszerető édesanya, p akiben mi még feltétlenül megbízunk… p (a „jóbarátainktól védjen meg az isten, p az ellenséggel elbánok magam is, p sőt még taníthat, ösztönözhet is…) p p p Reményik Sándor: p Jóakarat p p "Én jót akartam, - s minden rosszra vált..." p Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés, p Mellyel a szív magának ád halált, p S önnön hajába markol szaggatón p A Kétségbeesés?! p p "Én jót akartam. p Zephirt vetettem, - és vihart arattam. - p Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! - p S az megindult alattam, p Mint a horkanó paripa, vadul. p Egy tégla nem tetszett a templomfalban, p Megmozgattam, - s a templom összedőlt. p Én jót akartam" p p Mikor eljő az ítéletnek napja, p A végső nap p S a maga jussát minden szív kikapja, p Mikor a Bíró rátekint merőn: p Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát, p Egy hópehely a másik serpenyőn; p Lángtengerek közt keskeny tejfolyó, p Kárhozat-földjén üdvösség-barázda: p Jóakarat - elég lesz ez a szó?... p p p „Jó anyák” p Jószándékkal kövezett út a pokolba p Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét, p pláne, ha már egyedül, „hősiesen” neveli, p pedig ő úgymond csakis az ő javát akarja, p érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva, p a felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva p p p „Segítség” p Segítség, ember...! p Jobban jártam volna, p ha nem segítettél volna, p minthogy – nagyon - rosszul segítettél, p és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba p (miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz, p mint az Ibsen Vadkacsájá-nak a gyermektragédiát okozója…) p p p Nyuszi simogatás p Milyen pokoli – lenne - az a világ, p ahol egyáltalán nem értjük/ értenénk egymást p vagy szisztematikusan félreértenének minket… p És úgy járnánk, mint Karinthy alakja a nyúllal, p akit tényleg csak meg akarta azt simogatni, p de a nyúl ezt nem érti, sőt: támadásnak vette, p mire a mi emberünk egyre jobban bedühödött, p s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja... p p p Bizalomvesztő p Kifecsegi a rá bízott titkaidat... p Visszamondja, amit csak neki mondtál p A hátad mögött/szemedbe mást mond p Elkölti a rá bízott spórolt pénzed zömét p Hanyagul bánik a kölcsönkért eszközzel p Visszaél a vendégbarátságoddal (pl. lop) p Nem, vagy nem jól képviseli az érdekedet p Nem, vagy csak gyengén indokolja a szava p be nem tartását, sőt a megszegését... p És a többi… p p p Mindenhol p csak azt nézi, p hogy neki mi jár, p s hogyan járhatna legjobban, p akár mindenki más rovására is: p nem bízik az isteni gondviselésben, p a „jótettért jót várhatsz” igazságában, p és így még az is lecsökken, amije volt, p ill. ami szellemi-lelki kincse lehetne, p mert annyira beszűkül a világlátása… p p p A p bírvágy p uralta embernek p sosem lehet elege, p sosincs meg a lelki békéje, p mert mindig csak azt látja meg, p ami még nincsen, ami hiányzik, p és nem tud hálaadással örülni, p sőt gyönyörködni mind abban, p amije már eleve/ingyen van… p Egydimenziósra szűkíti le, p redukálja, torzítja életét… p p p Aki p csak akkor p becsül bármit is, p ha abból keveseknek lehet, p egy Csontváry kép/ritka bélyeg, p vagy ami eleve csak egyenlőtlenül p lehet elosztva: pénz, hírnév, hatalom stb. p Háborog a lelke, mert a Nap mindenkire süt… p Csak azzal nem törődik, hogy ő, mint egy-én p hogyan tudna „közhasznúan” boldog is lenni… p p p A p nyomor p sem csak „szívás,” p mert imára is tanít: p betegen még az ördög p is szerzetes kíván lenni… p (amíg meg nem gyógyul…) p Szükségben közeli a segítség, p megtapasztalod az isteni gondviselést, p ha bölcsen, illő alázattal viseled sorsod… p Nem mellékes haszna, hogy ez teszteli p a jellemed állapotát, a szilárdságát és p az ún. barátot/hitvest is, ki az igazi, ki az ál… p p p Istenkísértő p Próbára teszed védőangyalod. p Segítségét kérve kiugrasz a repülőből, p ejtőernyő(s ismeret/gyakorlat) nélkül… p Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon, p s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért! p Vajon mit akarsz önveszélyeztetéssel kompenzálni? p Gyávának mondtak/érzed magad, s ezért cáfolnád ezt p öngyilkos-jelölt vakmerőséggel, hazardírozással? p p p „Imposztor” p Aki nem azon ügyködik, p hogy a maga és a köz javára p az adottságaiból kihozza a maximumot, p de pl. imponálási, bizonyítási kényszerből p fölöslegesen és károsan, önveszélyesen p semmilyen magasztos célt nem szolgáló p rekordokat döntene, csúcsokat mászna… p p p Bizonyítási p kényszerben!? p A - pl. cigány vagy épp magyar - p származásod, nyelved, identitásod, p vagy rossz híred, netán priuszod miatt p neked mindig jóval többet kell teljesíteni, p neked nem nagyon lehet kicsit se hibázni, p neked nem lehet késni, te nem lehetsz beteg stb., p másként az első vagy, aki álokkal, ürüggyel kidobnak…!? p p p „Létminimum” p Ép testben még éppen hogy élek…!? p Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni? p Vagy csak takarékon, sosem csúcsra járatva p Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon p Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz stb. p p p Rafinált p (ön)áltató szájhős, p aki ravaszul-trükkösen p kikerüli a megmérettetést p Addig mond egyre nagyobbakat, p de kínosan kerülve a megmérést, p amíg egyszer a szaván fogják őt: p itt és mostan bizonyíthat, ha tud… p …de csak felsül: blama, leégés p (Hic Rhodus, hic salta) p p p Jaj neki, p ha ő a – végső – p nagy megmérettetésnél p (amikor már nincs javítás) p ő habkönnyűnek találtatik, p mert elszórakozta az életét, p elásta, elvesztegette, vagy p épp rosszra használta talentumát, p el-életművészkedte kötelességeit… p p p Teher p alatt nő, p nőne, nőtt p volna a pálma: p de az ő önkímélt, p hivatáskerülő és p család nem alapító léte p elviselhetetlen könnyűségű, p csak egy tőke, vagy fajsúlytalan p lebegés és sodródás, hánykódás… p p p Aktív balek p Aki oly lelkesen, p de mindig másnak p kaparja ki a gesztenyét, p forrón a hamu közepéről. p Aki még nem látja át, hogy p ő milyen igen bőven termő p de igen nagyon bamba diófa p Aki egy „hasznos idióta’, aki p egy cseppet sem kételkedve p meg van győződve róla, hogy p megmenti a népét, ha vállalja, p hogy megölje a „zsarnokot” p p p Aki p szégyelli p a balekságát, p és így másoknak p elmesélni az átverését, p ezért barátai és ismerősei p nem tudnak erre felkészülni, p és könnyen új áldozatok lesznek p p p Aki p szégyell sírni, p mert őt úgy nevelték, p hogy az nem katonadolog, p és nem tud így természetes p úton-módon megkönnyebbülni, p és ön-megerőszakolva elfojtja könnyeit… p p p Nem p figyelve, p nem érzékelve testjeleit, p a neki éppen alkalmas időben p ráül a bilire, és órákig hiába vár, p vagy nagyon erőlködik, úgymond p „mindent lehet, csak akarni kell!”, p de ennek nem (be)kakilás, p de sérv stb. lehet a vége… p p p Csapdában p te vagy feleslegesen, sőt p károsan hiperaktívan rángatózol, p és így csak szorul nyakadon a hurok, p vagy letargiába esel, feladod a reményt, p nem vagy résen, és így nem tudsz élni p a kínálkozó szabadulási alkalommal… p p p Akinek p gyenge az akarata, p nem fejlesztette, gyakorolta, p és e jellemhibájából fakadóan p semmiben nem lesz állhatatos, p nem akarásnak nyögés a vége - p sőt ki lesz téve annak a veszélynek, p hogy így mások, és nem jószándékú p akarata fog érvényesülni az életében… p p p Midasz király p Ha módodban van p egyszer bármit kívánni, p akkor legyen meg a Te akaratod, p és ne is tudakold, hogy mi lenne p a Jóistené, ami a javad szolgálná: p kérd azt, ami neked most a legtöbb, p vagyis váljon minden arannyá kezedben… p (utána attól koldulsz, és nem győzhetsz p imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!) p p p Szabó Lőrinc: p Hazám, keresztény Európa p p Útálom és arcába vágom: p – Száz év, de tán kétezer óta p őrült, mocskos, aljas világ ez, p ez a farizeus Európa! p p Kenyér s jog helyett a szegényt p csitítja karddal, üres éggel p és cinkos lelkiismeretét p avatag és modern mesékkel; p p száz év, de már kétezer óta p hány szent vágy halt meg gaz szivében! p Hazám, keresztény Európa, p mi lesz, ha bukására döbben, p p mi lesz, ha újra földre száll p a Megcsúfolt és Megfeszített, p s mert jósága, hite, imája p egyszer már mindent elveszített: p p mi lesz, ha megjő pokoli p lángszórókkal, gépfegyverekkel, p vassisakos, pestishozó, p bosszúálló angyalsereggel? p p Mi lesz, ha megjő Krisztus és p új országot teremt a földön, p ha elhullanak a banditák p s nem lesz több harc, se kard, se börtön, p p ha égi szerelmét a földi p szükséghez szabja ama Bárány p s újra megvált – óh, nem a jók, p de a gonoszok vére árán: p p hazám, boldogtalan Európa, p ha túléled a harcok végét, p elbírod-e még te az Istent, p a Szeretetet és a Békét? p 1923 p p p Ő p idegen p istenképet, p pl. zsidó Jehovát p rád erőltetve tesz p holtig szellemi rabjává, p majd dönt testi-lelki nyomorba… p Az egyiknek pl. engedett/kötelező az erőszak, p mindenki más csak eszköz a céljai eléréséhez - p a másik még az elemi önvédelemről is lemond p p p Ad p absurdum vinni: p egy amúgy helyes, p pl. keresztényi elv p túl merev alkalmazása: p pl. nem csak a végsőkig p törekszel a békés megoldásra, p de már eleve, elvből lemondasz p az arányos önvédelmi erőszakról… p p p Egyenlő p felek között p nemigen tör ki háború – p de aki erőszakmentes amis, p vagy dogmatikus katolikus, p az egy bevonzó szabad préda, p az a másikat kísértésbe hozza, p a provokáló agresszív lépésre… p p p Veszélyben p a természetes ész is p engedi az önvédelmet, p a támadás elhárításához p szükséges, arányos mértékben p Már amennyire egy felzaklatott p idegállapotban mérlegelni lehet, p ha pl. besurranó tolvajra ébredsz… p De azét lelőni nem akarjad, mert p így jóval nagyobb bűnt követsz el, p vagy e fegyver által veszel el, p ha elveszi tőled… p p p Későn p már felesleges, p vagy még kár is… p Eső után köpönyeg p Jól bezárni az ajtót, p ha már megtörtént a baj p (esetleg így pont azokat kizárni, p akik kármentőnek segíteni jönnének…) p p p A p csak p képzelt p veszélyed p eltereli a figyelmed, p elfedi a valósat-komolyt p Vagy egy kis veszélytől p már fejvesztve menekülsz, p és rohansz így bele a jó nagyba, p a szúnyogok, vagy az apai pofon p elől menekül a mély szakadékba… p p p Nem elvi, p de felesleges, p sőt káros presztízskérdés: p mikor nem elég szívokosak, p és egyik házasfél sem enged, p mindkettő szamárként szenved… p Két kicsi kecske baktat a hegyre, p a hídon nem térnek ki, mind p a szakadékban végzik… p p p Aki p a haszonban részesült, p az viselje a károkat is – p gyönyörködsz a rózsában, p élvezed a színét, illatát stb., p de ne téged szúrjon meg tövise, p mert akkor reklamálsz, panaszkodsz… p Ahogy még a feleséged is visszaküldöd, p ha kiderül róla valamely fogyatkozása…!? p p p Ha épp p nem tudja elérni, p amire pedig vágyik, p akkor hamar, hamisan, p olcsón meg is vigasztalódik: p Még nagyon savanyú ez a szőlő… p Még kicsi/már kurva ez a lány/nő… p Pedig csak a kudarc kockázatát kerülve p nem is mert egyértelműen kezdeményezni. p Vagy indokoltan kosarazták ki, és örülhetne is, p mert számára – is – pokol lett volna ez a frigy… p p p Szabó Lőrinc p A szörnyeteg városa p p A nagy bérház, ahol lakunk, p nem palota; p álmomban láttam: ez a ház p nagy kőkoponya. p Koponya, egy gonosz óriásé, p halott üreg; p az teszi benne temetővé p a lelketeket. p Ez a ház fej volt valaha: p az óriás p meghalt, de a feje itt maradt p és ránk vigyáz. p A vénség egyre töri-nyúzza p a rossz koponyát, p s mi benne élünk, mint a dögben p a paraziták. p A nagy bérház, ahol lakunk, p nem palota. p Mint a halott szörny szeme, villog p mindenik ablaka. p A kapu a száj, a fekete száj, p ahogy megmerevedett; p a régi száj eszi-köpi p az embereket; p s bent, mint a régi sok tekervény, p futnak a folyosók, p és azt is láttam, hogy születik p örökké újra a csók, p a halottban, halottak helyén p új élet hogy születik: p láttam magunkat, a régiek p kisérteteit! p És elborzadtam: nem csoda, hogy p e nagy labirint p annyi bűnt présel össze, annyi p emberi kínt, p hisz féregként nyüzsgünk a multban p s éljük mind, ami volt, p s folytatjuk a rablást, szégyeneket, p üzletet, alkoholt, p gyilkos kést, járványt, pénzek és p párzások piszkait, p a kihasznált nyomort, amely p mindent lealjasít: p újra éljük a szörnyeteget, p az óriás időt, p s amit csak kitalált, az egész p pokoli agyvelőt. p Szörnyű álom volt látni, milyen p ez a nagy rovartanya p és végig az utcákon a többi p vigyorgó csontpalota, p és sorra nyíltak az óriás p koponyák üregei, p s egy hang szólt: – „Átkozd meg a várost p s menekülj a szabadba, ki, p menekülj a hegyekbe, mezőkre s ott p a tiszta ég alatt p mindent előlről kezdve építsd p új városodat: p építs új várost és idézd p az új istent, aki p jön és vihara csákányaival p a multat szétveri!” p p p Irtózik p a csendtől, p az egyedülléttől, p zajártalomban és p örök nyüzsgésben él - p aki nem mer önmagával, p illetve a benne élő isteni p lélekkel kettesben maradni… p Így hát nem is (sz)építgetheti p legnagyobb kincsét, a lelkét… p p p Az p érzelmi p fogyatékos, p aki kikacagja p a temetésen sírókat p és még ő csodálkozik, p és felettébb háborog, hogy p erre fel ezután alaposan p el is agyabugyálják őt… p p p Aki p olyan könnyelmű, p mintha minden ismételhető, p és így bármikor jóvá-tehető lenne, p mintha az élet egy bármikor nulláról, p tiszta lappal újrakezdhető nagy játék lenne, p mikor a gyufával játszva felgyújtja a lakóházat… p p p Pálya- p tévesztett p önismeretlen… p Üzleti érzékkel p nemigen megáldott… p Akinek az eddigi legjobb, p legígéretesebb gazdasági, és így p tisztes hasznot remélő vállalkozása: p a sivatagban homokot/eszkimónak jeget árult… p p p Álszent p kirakatpolitikus, p aki vizet prédikál, de bort iszik p Pl. nyíltan kiáll a „melegek” jogaiért, p de otthon meg elveri a négy gyerek p után magát leszbikusnak valló feleségét - p azon nem töpreng, hogy ő mit mindent tett p ezért a nemi orientáció változásért… p p p A p hipokrita, p aki nyíltan hódol az erény előtt, p de magában ezt csak a hülyék, p a birkák eszményképének tartja, p titokban viszont, magát okosnak, p életrevalónak, élelmesnek tartva p rendeltetésellenesen rongálja a lelkét… p p p Aki p már nem képmutató, p ő már arra büszke, hogy p nyíltan kimondja a szándékát: p elhatározza, hogy ezután gazember lesz, p és/vagy nyíltan élvezi a tiltott gyümölcsöket, p amiktől csak az aszkéta, cölibátusban élő stb. p papok akarják az embereket megfosztani… p Ha nem jön be, akkor élete végén megtér… p p p Aki p mindazért p a rengeteg jóért, p kegyelmi adományért, p amiben folyton részesül, p azért nem ad naponta hálát – p de viszont tucat párna alatt is p megérzi az egy kis borsószemet… p A polcain már sorba rakva állnak p naponta/havonta teleírt panaszkönyvei – p ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel, p hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” … p Be is vonzza, meg is teremti így ezeket! p p p Aki p mintha p még itt-most is p török átok alatt élne: p a potenciális/aktuális jószomszédjaival p konfliktust élez, frontot nyit, perlekedik stb. p Pont azokkal, akiket ma nem válogathat meg, p akik minden nap test és lélek-közelben vannak! p Ahogy Arany János Fülemüle versében Péter és Pál, p akik azon civakodnak, sőt bírónál pereskednek, p és még bűnösen vesztegetnek is, hogy p kinek énekel a kerítésen kismadár… p p p Aki p nem tudja elfogadni, hogy p neki csekély az arcszőrzete, p ez neki férfiassága fogyatkozási jele, p és bármily sarlatán tortúrának aláveti magát, p ahogyan ez Arany János Bajusz c. versében is van. p Sokat fizet semmiért: a szélhámos cigányok még p közben ki is rabolják, és köznevetség tárgya is lesz… p p p Aki p a vagyonát p plasztikai sebészekre költi: p nem tudja önmagát elfogadni, p nem abból hozza ki a szebbet, p de Madonna faragásra adja be testét, p és így költségesen csúfítja el önmagát, p majd meg már később hiába is szeretné p visszafarigcsáltatni magát az eredetire… p p p Szabó Lőrinc: p Különbéke p p Ha tudtam volna régen, amit p ma már tudok, p ha tudtam volna, hogy az élet p milyen mocsok, p nem fütyörésznék most az uccán p ilyen vigan: p valószínűleg felkötöttem p volna magam. p Régen, mint az álamok tékozló p más fiai, p azt hittem, lehet a világon p segíteni, p azt hittem, szép szó vagy erőszak p ér valamit p s az élet, ha sokan akarjuk, p megváltozik. p Minden szörnyübb, mint hittem akkor, p fiatalon, p de, hálistennek, egyre csökken p az undorom, p egyre jobban bírom az évek p förtelmeit, p és az idő és a közöny már p fertőtlenít. p Mert fátylát sorra dobta minden, p egymásután, p s harminchárom évem ma átlát p minden szitán: p látom, sokkal több a mocsok, mint p az ifjukor p sejteni bírta volna bennem p valamikor, p látom milyen rútúl becsapják p a baleket, p s hogy a balek azért balek, mert p mást nem tehet, p s hogy az ész az érdek rimája, p és hogy magát p sugaras hőssé a bitang is p hogy költi át, p s ha van is, kézen-közön elvész p az ideál, p és hogy nem hozhat egyetértést, p csak a halál, - p s mert mindez mégcsak nemis aljas, p nem szomorú, p a minden dolog apja valóban p a háború: p úgy nézzem elszát nyugalommal, p az életet, p mint reménytelen lepratábort p vagy harcteret. p Ha egyszerre tudok meg mindent, p hogy itt mi van, p egész biztossan felkötöttem p volna magam. p De valamit a sors, úgy látszik, p akart velem: p megmutatott mindent, de lassan, p türelmessen: p különbékét ezért kötöttem p a semmivel, p ezért van, hogy csinálom, amit p csinálni kell, p ezért becsülök úgy egy-egy jó p pillanatot, p ezért van, hogy a háborúban p verset irok p s a leprások közt fütyörészek p és nevetek p s egyre jobban kezdem szeretni p a gyerekeket. p p x  p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza p p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… p p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… p p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… p p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom…. p p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. p p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, p p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, p p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? p p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! p p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! p p p.s.: p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató, p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak… p x 
LAST_UPDATED2