Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan emberek életminősége

Fájl:Bruegel, Pieter de Oude - De val van icarus - hi res.jpg – Wikipédia

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Renoir olvasó hölgyei



pEUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!



Nagypapa mesél by Richard Geiger, 1870-1945, Hungarian. | M. festők |  Festmények, Irodalom és Illusztrációk

Üdvözlet a nyájas olvasónak!

Nagy Jenő/Eugéniusz

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 



Schopenhauer: Az akarat szabadságáról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 24. szerda, 11:08
Arthur Schopenhauer: Az akarat szabadságáról (Reprint ex Hungaria) |  antikvár | bookline

SCHOPENHAUER ARTHUR.

AZ AKARAT
SZABADSÁGÁRÓL.

FORDITOTTA:

Dr. SZABÓ KÁROLY.

BUDAPEST, 1906.

VASS JÓZSEF KIADÁSA.

VII., ERZSÉBET-KÖRUT 38.

„Thália“ nyomda, Budapest, V., Pannonia-utcza 6.

 



Motto: A szabadság rejtély.

I.
Fogalommeghatározások.

Levezethető-e az emberi akarat szabadsága a puszta öntudatból?1)

Ez a fontos, komoly és nehéz kérdés lényegében nem más, mint az egész közép- és ujkori filozófiának egyik főproblémája. Tárgyalása megkivánja a szabatosságot, azért szükséges lesz előbb a kérdésben előforduló főfogalmakat elemeznünk.

1. Mi a szabadság?

A szabadság, ha közelebbről vizsgáljuk, negativ fogalom. Csupán minden akadályozó és gátló elemnek a távollétét értjük alatta: ennek pedig, minthogy erőt fejt ki, pozitivnek kell lennie. E gátló elem lehetséges mivoltának megfelelően, fogalmunknak három teljesen különböző alfaja van: fizikai, intellektuális és morális szabadság.

aFizikai szabadság bárminemü anyagi akadály távolléte. Azért mondjuk: szabad ég, szabad -4-kilátás, szabad levegő, szabad mező, szabad tér, szabad hőség (mely nincs kémiailag lekötve), szabad elektromosság, a viz szabad folyása (melynek nem állnak utjába hegyek vagy zsilipek) stb. Még a szabad lakás, szabad élelmezés, szabad sajtó is ama terhes föltételek távollétét jelzi, amelyek az élvezet akadályára szoktak ilynemü dolgokkal társulni. Ám gondolatvilágunkban a szabadság leggyakrabban állati lényeknek a predikátuma, amelyeknek az a tulajdonsága, hogy mozgásaik saját akaratukból indulnak ki, önkényesek s ennélfogva a szabad névvel jelölhetők, valahányszor ezt semmi anyagi akadály nem teszi lehetetlenné. És minthogy ezek az akadályok nagyon különbözők lehetnek, de amit akadályoznak, az mindig akarat, egyszerüség okáért a fogalmat inkább pozitiv oldalról tekintjük és értjük alatta mindazt, ami csak saját akaratából mozog vagy pusztán saját akaratából cselekszik: a fogalomnak ez a módositása a lényegen mit sem változtat. Eszerint, a szabadság fogalmának ebben a fizikai jelentésében, állatok és emberek akkor nevezhetők szabadoknak, mikor se kötelék, se börtön, se bénulás, tehát egyáltalán semmi fizikaianyagi akadály nem gátolja cselekedeteiket, hanem ezek akaratukhoz mérten jönnek létre.

A szabadság fogalmának e fizikai jelentése – és különösen mint állati lények predikátuma – az eredeti, közvetlen s igy a leggyakoribb, amely jelentésben épen ezért semmi kétséget vagy ellenvetést nem szenved, hanem valódiságát mindig a tapasztalás hitelesiti. Mert mihelyt egy állati lény -5-tisztán az ő saját akaratából cselekszik, ebben a jelentésben szabad: itt nem vesszük tekintetbe azt, a mi esetleg magát az ő akaratát befolyásolhatná. Mert a szabadság fogalma ebben az eredeti, közvetlen s igy népszerü jelentésében csak erre a lehetőségre, azaz épen az ő cselekedetei fizikai akadályának távollétére vonatkozik. Ezért mondjuk: szabad a madár a levegőben, a vad az erdőben; szabad az ember a természetben; csak a szabad ember boldog. Mondhatjuk egy népről is, hogy szabad s ezalatt azt értjük, hogy azt a népet csupán törvények kormányozzák, s azokat a törvényeket ő maga alkotta: mert csakis akkor követi mindenben a saját akaratát. A politikai szabadságot tehát a fizikai szabadsághoz kell számitanunk.

Ám, ha ebből a fizikai szabadságból indulunk ki és annak másik két faját tekintjük, most már a fogalomnak nem népszerü, hanem filozófiai értelmével van dolgunk, amely tudvalevőleg sok nehézségnek magvát rejti magában. Ez ismét két, teljesen különböző alfajra oszlik s egyik az intellektuális, a másik a morális szabadság.

bAz intellektuális szabadság (to hekuzion kai akuzion kata dianojan, Aristotelesnél) itt csak a fogalom felosztásának teljessége szempontjából vehető tekintetbe, mert a fizikai szabadsággal közel rokonságban lévén, mindjárt ez után kell sorakoznia.

c) Tehát áttérek mindjárt a harmadik fajra, a morális szabadságra, mint amely igazában az a liberum arbitrium, melynek az öntudatból való levezethetését kell megvizsgálnom.-6-

Ez a fogalom egyrészt azzal a fizikai szabadsággal társul, amely ennek – természetesen sokkal későbbi – eredetét érthetővé teszi. A fizikai szabadság (mint mondtuk) csakis anyagi akadályokra vonatkozik, amelyek elmaradásánál tüstént megjelen. De akárhány esetben azt látták, hogy az embert, anélkül hogy anyagi akadályok gátolnák, csupa olyan motivumok, mint teszem fenyegetés, igéret, veszély s hasonlók visszatartják a cselekvéstől, amelyet egyébként bizonyára saját akarata szerint hajtott volna végre.

Azért vetették fel a kérdést: hogy vajon egy ilyen ember még szabadnak nevezhető-e? vagy pedig igaz az, hogy egy erős elleninditék a tulajdonképeni akarathoz mért cselekvést ép ugy megakadályozhatja és lehetetlenné teheti, mint egy fizikai akadály? Az egészséges elme könnyen megadhatja erre a választ. Egy motivum sohasem hat ugy, mint egy fizikai akadály; mert emez az emberi test erejét általában könnyen lebirhatja, mig ellenben egy motivum – önmagában véve – sohasem ellenállhatatlan, sem valami föltétlen ereje nincs, hanem egyre ki van téve annak, hogy valamely ellentéteserősebb motivum legyőzi, ha akad ilyen és ha az emberre – adott esetben – döntő erővel hat. Hiszen akárhányszor látjuk, hogy még azt az általában legerősebb motivumot, az önfentartás ösztönét is legyőzik egyéb motivumok, teszem azt az öngyilkosságnál vagy az életnek másokért, nézetekért vagy különféle érdekekért való feláldozásánál; és hogy viszont a kinpad legválogatottabb gyötrelmeit mind legyőzi néha maga -7-az a puszta gondolat, hogy az élet ugy is mulandó. Ha pedig ebből is az tünik ki, hogy e motivumok semmi tiszta objektiv és abszolut kényszerrel nem járnak, akkor csak szubjektiv és relativ kényszerük lehet az egyénre: ami végeredményében egy és ugyanaz.

Tehát ez a kérdés volt hátra: szabad-e maga az akarat? Vagyis itt a szabadság fogalmát, melyet addig csak a lehetőség irányában gondoltak el, az akarással hozták vonatkozásba s igy merült fel az a probléma, hogy vajon szabad-e maga az akarat. Csakhogy, közelebbről szemügyre véve, a szabadságnak eredeti, tisztán empirikus és igy népszerü fogalmát alig lehet összekötni az akarással. Mert ebben a fogalmazásban „szabad“ azt jelenti: „saját akarata szerint.“ Ha most azt kérdezzük, hogy szabad-e az akarat, azzal azt kérdezzük, vajon az akarat saját maga szerint igazodik-e, ami különben magától értetődik, de amivel nem is mondtunk semmit. A szabadság empirikus fogalmát ez a tétel fejezi ki: „Én szabad vagyok, ha azt tehetem, amit akarok“ és ha azt mondjuk: „amit akarok“, ezzel itt a szabadság már el van döntve. De most, minthogy mi magának az akarásnak szabadsága után kérdezősködünk, a kérdés ilyenképen alakulna: „akarhatod is te azt, amit akarsz?“ ami ugy hangzik, mintha az akarás még egy másik, mögötte rejlő akarástól függene.

És föltéve, hogy e kérdés igenlő választ nyer, előállna mindjárt a másik kérdés: „akarhatod-e te azt, amit akarni akarsz?“ És igy folytathatnók -8-ezt a végtelenségig, miközben mindig egy korábbi vagy mélyebben fekvő akarástól független akarásra gondolnánk és hasztalanul iparkodnánk ezen az uton egy olyan akaráshoz eljutni, amelyet minden egyébtől függetlennek kelljen elgondolnunk és feltételeznünk. Ám ha ilyent akarunk felvenni, akkor ugyanolyan joggal vehetjük az elsőt, vagy, ha ugy tetszik, az utolsót, minek folytán a kérdést egyszerüen igy redukálhatjuk: „akarhatsz-e te?“ Hogy azonban e kérdésnek puszta igenlése eldönti-e az akarás szabadságát, ez épen az, amit meg akarnánk tudni s ami eldöntetlen marad.

A szabadságnak eredeti, empirikus, a cselekvésből levezetett fogalma tehát nem nagyon hajlandó az akarat fogalmával egyenes összeköttetésbe lépni. Azért kellett a szabadság fogalmát, hogy mégis az akaratra alkalmazható legyen, ugy módositani, hogy elvontnak fogtuk fel. Ez ugy történt, hogy a szabadság fogalma alatt csak általában minden kényszerüség távollétét értettük. Ezzel a fogalom megtartja negativ jellegét, amelyet mindjárt kezdetben föltüntettem. Ennélfogva a kényszerüség fogalma – mint annak negativ jelentést adó pozitiv fogalom – volna közelebbről meghatározandó.

Azt kérdezzük tehát: mi az a kényszerü? A szokásos magyarázat: „kényszerü az, aminek ellentéte lehetetlen, vagy ami nem lehet máskép“, csak a szavak körül forog, csak a fogalom körülirása, ami még nem mond semmit. Reális magyarázattal azonban felállítom ezt: kényszerü az, ami adott -9-elégséges elvből következik: amely tétel, mint minden helyes definició, megforditva is érvényes. Aszerint most már, hogy ez az elégséges elv logikai vagy matematikai vagy fizikai elv, ugynevezett ok, a kényszerüség lehet logikai (mint a következtetésé, ha a premisszák adva vannak), matematikai (pl. a háromszög oldalai egyenlők, ha a szögek egyenlők), vagy fizikai, reális kényszerüség (minővel az okozat lép fel, ha megvan az ok): csakhogy mindig egyforma pontossággal jár együtt a következménnyel, ha az ok adva van. Csak annyiban ismerünk el valamely következményt kényszerünek, amennyiben adott okból magyarázható és megforditva, ha egyszer mi valamit egy elégséges elv következményének ismerünk fel, be is látjuk annak kényszerüségét: mert minden elv kényszeritő.

Ez a reális magyarázat olyan szabatos és kimeritő, hogy kényszerüség és következmény – ha elégséges elv adva van – cserefogalmak, vagyis egyiket mindenütt helyettesithetjük a másikkal. Eszerint a kényszerüség hiánya azonos volna döntő, elégséges elv hiányával.

kényszerünek ellentétéül mégis az esetlegest gondolják; ami ezzel nem ellenkezik. Minden esetleges ugyanis csak relativ valami. Mert a reális világban, ahol csupa esetlegest találunk, minden esemény kényszerü, az okához viszonyitva; mig minden egyébhez viszonyitva, amivel csak térben és időben együtt van: esetleges. Ám most ami szabad – s minthogy ennek ismertető jegye a kényszerüség hiánya – a minden októl független -10-lét, ugy volna definiálható, mint az abszolut esetleges: nagyon is problematikus egy fogalom, amelynek elgondolhatóságáról nem állok jót, de amely mégis sajátságos módon összeesik a szabadság fogalmával. Az egyszer s mindenkor áll, hogy ami szabad, az semmiféle tekintetben sem kényszerü, vagyis ezt igy mondjuk: nem függ semmilyen elvtől.

Ez a fogalom már most, az emberi akaratra alkalmazva, azt jelentené, hogy valamely individuális akaratot a megnyilvánulásában (akarattevékenységében) nem determinál sem ok, sem általában elégséges elv: különben – mivel adott, bármiféle elvből származó következmény mindenkor kényszerü – cselekedetei nem szabadok, hanem kényszerüek volnának.

Ezen alapszik Kantnak meghatározása, melynek értelmében a szabadság az a képesség, mely egy sor változást magától tud megkezdeni. Mert ez a „magától“ kifejezés, igazi jelentésére visszavezetve, azt akarja mondani: „minden megelőző ok nélkül“, ez pedig azonos evvel: „kényszer“ nélkül. Habár ez a definició a szabadság fogalmát ugy tünteti fel, mintha az pozitiv volna, közelebbről szemügyre véve mégis megláthatjuk a fogalom negativ természetét.

Szabad akarat tehát olyan akarat volna, amelyet nem határoznak meg elvek – és minthogy mindaz, ami más valamit meghatároz, egy-egy elv, reális dolgoknál reális elv, azaz ok lehet csak: – olyan akarat, amelyet nem határoz meg semmi; amelynek egyes nyilvánulásai (akarattevékenysége) -11-egyenesen és egészen eredetileg belőle magából indulnak ki, előfeltételek kényszere vagy bármi más szabály korlátozása nélkül.

E fogalmat azért nem gondolhatjuk el világosan, mert az oktörvény, valamennyi jelentésében, a lényeges formája egész megismerő tehetségünknek: itt azonban föl kell adnunk ezt is. Hanem azért terminus technikus dolgában nincs hiány és igy hivjuk ezt a fogalmat: liberum arbitrium indifferentiae. Az úgynevezett akaratszabadságnak különben ez a fogalom az egyetlen, világosan meghatározott, szilárd és megállapitott vonása; azért nem mozdulhatunk mellőle anélkül, hogy ingadozó, homályos magyarázatokba – melyek mögött csak késlekedő félszegség rejlik – ne bonyolodjunk: akár mintha olyan elvekről beszélnénk, amelyek nem vonják magok után szükségképen a következményt.

Egy elvnek minden következménye kényszerü és minden kényszerüség egy-egy ilyen elvnek következménye. Abból, hogy fölveszünk egy ilyen liberum arbitrium-ot, mindjárt azt a következtetést vonhatjuk – ez jellemzi magát a fogalmat és adja meg különös ismertető jegyét – hogy a vele biró emberi individuum számára, adott, egészen egyéni és általában meghatározott külső körülmények között, két, egymással diametrálisan ellentett cselekvés lesz lehetséges.

(...)

 

folytatás:


https://mek.oszk.hu/11400/11428/11428.htm


Arthur Schopenhauer: Az akarat szabadságáról | antikvár | bookline

 
Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - XIII. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 20. szombat, 11:36

Tolnai Lajos - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1. oldal

Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -XII.



Könyv: A polgármester úr (Tolnai Lajos)

Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Tolnai Lajos - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1. oldal

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline

Komjáthy Jenő

A BOLDOGSÁG MI?

 

A boldogság mi? Önfelejtés,

Örvény fölött mosolygva lejtés.

.

A boldogság mi? Nyugalom,

Virágos, enyhe sírhalom.

.

A boldogság mi? Szép önösség,

Hideg sugárod, büszke fönnség!

.

A boldogság mi? Hatalom,

Gőg a kényúri homlokon.

.

A boldogság mi? Röpke mámor

Az élvek légi poharából.

.

A boldogság mi? Szerelem,

Mely üdvözít, mert végtelen.

.

A boldogság mi? Összehangzat,

Fájdalmak szülte égi magzat.

.

A boldogság mi? Győzelem

A kínokon, az életen.

 

*

 

Komjáthy Jenő

IDEGENBEN

 

Miféle ország ez? Milyen sötét!

Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,

Csak azt, hogy ide köt sok rémes emlék,

Hol a gonoszság és az esztelenség

Aratja váltig gyászos győzedelmét

Csatameződön, átkos förtelem-lét!

Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,

Csak azt tudom, hogy zordon és sötét,

Csak azt, hogy benne fázom s éhezem,

Csupán az üdvnek híját érezem,

Melynek szivemben itt csak vágya van,

Betölthetetlen és határtalan.

.

És kik lakói vajjon? Tudja ég!

Valamint emberforma ivadék;

Gonosz, alantas, rút, ravaszdi nép,

Szemében borzalom az ősi szép.

Lángelme díja biztos vértanúság,

A nagyszivűt, dicsőt keresztre húzzák;

De egymás közt régen megalkuvának:

Kimenti bűnük kölcsönös bocsánat.

S mi tartja őket össze? Szolgaság!...

Mily törpe, vak, hideg, sötét világ!

Sokáig itt én nem maradhatok,

El innen, el! Megyek! Bocsássatok!

.

Bocsássatok, hiszen nem ez honom, nem!

Hol e rabszolgafaj, hol e konok nem

Dőzsölve teng és csillog a piszokban,

Míg pisla élete gyáván kilobban;

Bolygó lidérc, temetőgáz szülötte,

Bús létre rothadásnak tüze lökte;

Nem élhet napvilágon, dús ozonban,

Csak sírokon, erjedve, testromokban.

Koldus-világ! Kifosztott, megalázott,

Hol bűn szeretni s élni már gyalázat!

S ha születik - volt már eset - nemes, kiváló,

Átok kiséri, üldözik s elhal magától.

.

Nem, nem hazám e vad, kietlen ország!

Szeretni nem fogom világok torzát,

Szolgák sötét biralmát, e pokolt,

Mely föllengő szivemre rátiport;

A bölcs s a költő itten számüzött;

És minden csökevény; - barátság, szerelem,

Ha olykor - áloé virágja - megterem:

Csak szolgafrígy, mit össze lánc füzött,

Nem az, mit fönnen érez a szabad...

Ó, bár emelhetném már szárnyamat!

De szép hazámba még nem szállhatok,

Boldog csak akkor, hogyha meghalok.

Szabadság és szerelem őshazája,

Szemem már újra fényedet kivánja!

Honvágytól égek és beteg vagyok:

El innen, el! Megyek! Bocsássatok!

*

Tolnai Lajos: A sötét világ | e-Könyv | bookline

p 1

p

p A szocializmus vagy kapitalizmus alternatíva csapdájában vergődő –

p ő hallgatólag megszavazza az utóbbit, majd a holtáig attól koldulhat…

p

p Egy örök bosszankodó, zsörtölődő, mérgelődő –

p ez az önbetegítő önpusztítás nála ez az igényessége jele…!?

p

p Ő más hibája, vétke, mulasztása, bosszantása stb. miatt

p főképpen, sőt kizárólag önmagát „bünteti”: egy notórius önmérgező

p

p Megindokolja, hogy ő miért egy rossz sorsú boldogtalan:

p ő mindenkinek az áldozata, és e szerepben még tetszeleg is

p

p Ő a nagy megmentő szerepében csillog-villog:

p pusztába kiált szót, falra hány borsót, szór diszónak gyöngyöt

p

p Ország-világ legtöbb/minden bűnéért nagy büszkén

p hivalkodva főként, vagy csak önmagát okolja: magából csinál bűnbakot

p

p Egy nagy bajkeverő, de illetlenséget, tapintatlanságot

p ő semmi „pénzért” el nem követ, akkor inkább szenved?

p

p Az áldozatával még bűncselekménye közben is

p végtelenül kedves, mosolygós, előzékeny, udvarias

p

p Aki egy mindent, még önmagát is túlélő”:

p még a saját erkölcsi halálát, a drámai becsületvesztését is

p

p Ő, mint egy kiköpött, echte, par excellence farizeus:

p kívül illatosított, fehérre meszelt, de belül büdös, rothadó

p

p Ők csak békés egymás mellett élők, (el)táncolók –

p házaséletük egyik csúcsa a páros önkielégítésük…

p

p Távolítsd, vadítsd el (potenciális) szövetségeseid:

p másban, emberben soha ne bízz, csakis önmagadban

p

p Szaporítsd/növeszd nagyobbra ádáz ellenségeidet,

p így azután értékesebb lesz a győzelem, menthető a vereség…

p

p

p 2

p

p Előre felnagyítod az ellenfeledet: te törpe, ő óriás -

p így menthetőbb lesz a kishitűen tényleg várható vereség…

p

p Ő tanult az állatoktól: ökörkövetkezetes, makacs szamár,

p gyáva nyúl, gerinctelen, kaméleon, buta tyúk, ravasz róka stb.stb.

p

p Aki már nem élt hiába, ha pár napig híres/hírhedt lehet:

p az önmagából hülyét/bolondot csináló, ill. feltűnősködő botrányhős

p

p Az ő életjelmondása, igéje: különbözzél mindenáron:

p öncélú különcködő: nappal nyárspolgár, éjjel csodabogár!

p

p Aki kétségbe esik, el van veszve, ha valamiben is

p eltér a véleménye vagy pláne életformája a nagy többségétől

p

p Véges erőit pont a legrosszabb lelkizésre fordítja:

p önigazolás, panaszkodás, nyafogás, önsajnáltatás stb. …

p

p A mese nem róla szól? Másokon felettébb szörnyülködik

p vagy nevet, de hogy saját balgaságán elcsodálkozzon, derüljön?

p

p Mindent tud arról, hogy hol hibázta el az életét,

p „csak” egyet nem tud: azt akarni, hogy most változtasson…

p

p Mindig viccesen beszélj, de menj biztosra:

p te magad nevessél rajta a legelőször és a legjobban

p

p A humor olyan sajátosan emberi adottság:

p te csak ironizálj, gúnyolódj más, gyengébbek rovására

p

p Teljesen lebénítja, rettenti az a gondolat,

p hogy ő valami bolondságért nevetséges lehet…

p

p Amúgy minden ember halandó, de ő az egy kivétel –

p csak az ő halála elképzelhetetlen: ő így a mindenre ráérő

p

p A teremtés botránya az ember halandósága! –

p de amúgy meg élete dögunalom, elblicceli a hivatását…

p

p x

Tolnai Lajos: A jubilánsok | antikvár | bookline

Komjáthy Jenő

AZ ÁLMODÓ

Emlékül Révay Zoltán barátomnak

 

Hogyha véletlenűl utadba téved:

Ó, meg ne szólítsd őt, az álmodót!

Porszem! Ő nem ér rá mulatni véled

Kutatva, látva egy mélyebb valót.

Lelkébe néz. Sokszor sír örömében,

Nemföldi büszkeség ragyog szemében;

Mert látja ő, mit nem lát senki más:

Titkaid: Élet, Sír, Föltámadás!

S mély gyászt ha érez és világborút,

Ó, ne zavard, tiszteld a szomorút!

Soká eltépelődik andalogva,

S átönti zajló, zengő hangsorokba,

Mi önlelkében zeng, zajong, viharzik.

(Véget nem ér az óriási harc itt,

A Gondolat le nem ereszti szárnyát;

A milljó Kép vég nélkül űzi árnyát;

Az Élet Gondolat, a Lét a Lélek:

A Gondolat meg fényes, gazdag Élet.)

Egy szó csupán, mit sokszor úgy keres,

Egy szó, amely világok magva lesz;

Nem puszta szó, de Isteníge: tett,

Mely a Lét kútfejéből született.

Ki a szivek s dolgok mélyébe lát:

Ó, meg ne bántsd az álmok nagy fiát!

.

Nem társad ő! Bár színre oly hasonló,

A teste hervatag, a húsa omló,

Balsors az árnya itt a földtekén,

Menny tükröződik szíve mély egén,

A tiszta menny, a boldog végtelen.

A csöndes vértanú a méla tűrő,

Hahogy honába léphet hirtelen,

A szellemek fölött korlátlan úr ő;

E honnak ő királya, Istene,

Mikéntha mind körötte lejtene,

Mi fényes és vidám, mi tiszta és mi szép,

És szembe véle nyájasan királyi nője lép;

Körötte lejtne mind, mi önzetlen, mi nagy,

Mi Istent üdvözít, mit gondol Isten-agy.

Körötte lejtenek vágyára lesve:

Figyelve, szorgosan és fáradatlanul;

S mi még csodálatosb: nem szolga egy se,

Szabadság él szivükben olthatatlanul.

Nincs kegyre éhes, undok szolgahad,

Mindenki úr körötte és szabad.

Nem ismer senki itt iromba érdeket,

Önzetlen és mindenható a Képzelet...

Ki e szabad s dicső világba lát:

Tiszteljed őt, az álmok nagy fiát!

.

Világszem ő. Nem ismert tért, időt se;

Örök gyönyörben úszó, isteni;

Világur ő, az álmok méla hőse,

Nem kell neki, csak egyet inteni,

S körötte él, sugárzik, zeng, lobog,

Csapong, repűl, örvénylik, dúl, ragyog,

Mind testet ölt, aminek lelke van,

Formába tör, ami határtalan.

Hatalma nincs a durva földanyagnak,

Hol minden élet általfinomúl,

Nem sejtik ezt, kik mindenen kacagnak,

Mi törpe szellemük haladja túl.

A fény ez itt, a tiszta érzelem,

Központja, napja: világszerelem.

Lakóit Isten-álmaid ragadják:

Világszerelem és világszabadság!

.

Törvénye nincs, csak egy van, hogy szeress!

Akard a szépet, jót, nagyot, dicsőt!

És megtalálja itt, ki mit keres,

Mi téphetetlenül szívéhe' nőtt.

Munkája kéj, parancsa meg gyönyör,

S minden csodás harmóniába tör...

Ki a Szerelem őshonába lát:

Szeressed őt, az álmok nagy fiát!

[1890. július 26.]

 

A pénzcsináló - Fórum

 

Komjáthy Jenő

JÓSLAT

 

Vészt jósol a felhők taréja,

A szél szilaj danába kap,

Az élet kínja, mint a héja,

Vijjogva a szivemre csap.

Fekete fellegek robognak,

Nyomukban az egész pokol,

Követi dúló viharoknak,

Az ég a földdel összefoly.

Harmóniátlan, vad zsivajba

Kitör a szél, a kárhozott;

Kislelküen borulnak arcra

A gőgös földi boldogok.

A porba hullnak büszke arcok,

Sikoltva: "Itt a fergeteg!"

A zivatar zenéje harsog:

Csak rajta! Én nem reszketek.

Átok dulongja ősi telkem,

A tűz már vérem égeti,

Vesszőzi ostoréle lelkem:

Csak rajta! Hisz ez kell neki.

Csókolja felleg ajka főmet!

Nem jő szemembe gyáva köny

A vészharag szivembe tör meg

El nem borít a vérözön.

Ujjongok én a viharokkal,

S a viharokkal kacagok,

A földre ütnek égi joggal,

Én magam is vihar vagyok.

Tapossatok szivemre bízvást,

Dúljátok föl a dús határt!

Nem törlitek a szellemírást,

Mit szívem legmélyébe zárt.

Nem alszik a fáklya, csak lefordult,

Majd eljön még az én napom,

Kiömlik a szivem, vére csordul,

Hogy mi vagyok, megmutatom.

A bűvös vessző kirügyedzik,

A forgó vész gyöngyöt kavar,

A viharok még jobban edzik,

Aki merészet, hőn akar.

Nálam a szó, a titokoldó,

Kimondom én, nem reszketek,

Elmém, e végtelenbe bolygó

Nem léha árnyat kergetett.

Nevem a csillagokba írom

S emberszivekbe égetem,

És túl időkön, túl a síron

Terjed hatalmas életem.

Szivükbe égetem a dalnak

Fényes, örök betűivel;

Mellem kitárom a viharnak:

Jöjjön, aminek jönni kell!

 

Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline

 

Komjáthy Jenő

MÉRTÉK

 

Ha durva dölyf kerűl utamba,

S fölemeli fejét a gőg:

Féreggé szűkül egy szavamra,

Én megalázom földig őt.

Te por, te semmi! - így kiáltok -

A semminél is kevesebb,

Ki nem is élsz, bár élni látszol,

Éhenhalónál éhesebb,

Hiába oszt parancsot s gúnyt szavad,

Üresb vagy, mint üres beszéded,

Nem ment meg senki, semmi téged:

Mert semminek érzed magad!

Ha egyedül vagy, akkor érzed -

S ilyenkor szinte futsz magadtól,

Borzongva undor- s unalomtól,

Ilyenkor szinte gyűlölöd magad -

S bár meg nem vallod, mélyen érzed

Önhitványságod, semmiséged.

Megvetni látszol gáncsoló szavam?

Hiába mind! dölyfödnek vége van.

Találva vagy! Magad előtt pirulsz:

Szégyellned kell, hogy élsz, hogy létezel.

Remegsz, ahogy üres szivedbe nyulsz:

Mert semmi vagy és semmivé leszel!

.

Ha az erényt szenvedni látom

Görnyedve a kereszt alatt,

A szabad lelket rabigában:

Én fölmagasztom égig azt.

.

Ember! - eként üdvözlöm őt,

Adhatok-e különb nevet? -

Ki élve élsz, te jó, te hős,

A többieknél lelkesebb,

A többieknél szabadabb:

Emeld föl vérző homlokod,

Érezz ma boldog büszkeséget,

Ragadjon lelked messze téged!

És amit látsz itt lábaidnál,

Bizony mondom, több vagy te annál,

Több, semmint magad is tudod!

Ha egyedül vagy, mélyen érzed,

Ha ekkor önlelkedbe mélyedsz,

Reszketve titkos, mély gyönyörtől,

Ihlettől, égi szerelemtől -

Be kell, hogy valljad, mélyen érzed,

Hogy végtelen, örök a lélek,

Mely igazért, nagyért hevült.

Ó, boldog te, ki lelkesülsz!

Fölemel égig egy szavam;

Nyomornak, búnak vége van,

Örvendezel, midőn szivedbe nyúlsz,

Ó, mert érezned kell önnön becsed!

A mindenség lelkével rokonúlsz;

Mert minden vagy és mindenné lehetsz!

[1892. április]

Tolnai Lajos: A nemes vér (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951) - antikvarium.hu

p 3

p

p Neki az egész élet egy nagy játék: bármi visszacsinálható,

p még a szemkiszúrás is, mert nincsen irreverzibilis károkozás…

p

p Nem jól érzékeli az ún. rendelt időt – ő rosszkor üti a vasat,

p vagy nagyon előre siető koravén, vagy örök késő, végleg elmulasztó

p

p Ha kimegy az utcára, a is fejére eshet egy tégla:

p halálfóbiás, örök rettegő, raktárra aggódó önbetegítő

p

p Aki már egy rossz pillantásra lecsapó krakéler:

p és maximumot hoz ki az „inszinuációból”: véres kardpárbaj

p

p Rossz „elvi”, presztízs-okokból megy bele a sok-sok

p önfelőrlő piszlicsáré csetepatéba (legyek után kapdosó sas)

p

p Nincs ugyan vészhelyzet, de ő mégis belepusztulna,

p ha itt-most nem ő lesz ő – káros - igazmondás felkent bajnoka…

p

p Örömmel hagyod éhezésből a felhizlalásod, a lakomákat,

p de kövéren meg majd a vágóhídra hajtanak (Jancsi és Juliska)

p

p Már előre kínlódsz, ha már közelegnek:

p minden vágyad: csak valahogyan megúsznád az ünnepeket…

p

p Magának a legszebb efemer, lakhatatlan lakot:

p a lég/jég/kártyavárat ő építi fel és ezért még lakbért is fizet

p

p A vergődő hálapénz is ad az őt simogató, babusgató segítőnek,

p aki ezért sem segíti vissza a partra-vetett halat éltető közegébe…

p

p Az orvosa mindig jobban tudja, és tőle tudhatja is, mint ő,

p hogy neki éppen mije, és hogyan és mennyire fáj és mi jó neki

p

p Csak akkor könnyezik, ha sok hagymát pucol?

p Szégyelli a sírást, az nem katonadolog - így nem könnyebül…

p

p Rossz vásárt csinál: egy nap álvágy-kielégítő dolce vita,

p amit ráadásul csalódás követ, majd jöhet a sok év börtön…

p

p

p 4

p

p Fenn az ernyő, nincsen kas - világraszóló lagzit tart:

p pár napig a dínom-dánom, majd meg a sok szánom-bánom

p

p Megfelelési kényszerből olyasmikért vállal alja, ill. túlmunkát,

p amire neki egyáltalán nincs is szüksége, sőt csak a baj van vele

p

p Aki olyan, mint egy kitelepített, elhurcolt kényszermunkás,

p idegenben vállal ostoba hitele stb. miatt lélekölő, testnyúzó robotot

p

p Ő a bevásárláskor, vagy a vendéglőben érzi Valakinek magát:

p ott-akkor ő az Úr, mert fizet, így őérte van a bolt(os), a személyzet stb.

p

p Úgy vásárol, nagy a boltba, hogy nem tudja mi a szüksége

p így azután könnyen rá is sóznak sok fölöst/károst vackot, bóvlit

p

p Parasztvakítás: hiszi, hogy ő most nagyon jól, pontosan lát,

p pedig csak éppen elkábítva a szemfényvesztők elkápráztatták…

p

p Ha sok pénzt nyer álmában, ővé lett a lottó főnyeremény,

p ébren hitelre vadul költekezik és így óhatatlanul adósrab lesz

p

p Megszokásból, illendően unos-untig hallgatja odahelyezett papját,

p pedig annak már minden ún. prédikációja a könyökén jön ki: el is alszik

p

p Heti egyszer a szentmisén részt véve ő áldoz az Istenének,

p de a hét többi, nagyobb része már a császáré, illetve az ördögé…

p

p Carpe diem: csak egy nap a világ, ki tudja, mit hoz a holnap,

p egy jó húslevesért levágja még az aranytojást tojó tyúkocskáját is…

p

p Nem hiszi: mindenekelőtt Isten országát keresse, a többi majd megadatik:

p feladja ifjúkori álmát, hivatását a biztos megélhetést nyújtó dologházi melóért

p

p Amíg nincs összkomfortos öröklakása, nagy bankbetétje stb.

p addig nem kockáztat „gyermekvállalást” … azután meg már késő…

p

p A gyermek az Élet vége, csak sok kiadás, töméntelen gond viselése stb.,

p inkább marad az elviselhetetlen könnyűségű léte/késő bánata: ebgondolat….

p

p x

Nemes vér / A polgármester úr · Tolnai Lajos · Könyv · Moly

Komjáthy Jenő

A MÚLTBÓL

 

Mosolygott rám sok szép leányajk,

Szeretkezém sok szép leánnyal,

Élvet kinált a lomb, a rózsa,

Sok titkos-édes pásztoróra.

.

Pazar fényt szórt reám az égbolt,

A mindenség ködfátyolkép volt,

Ezüst folyam, arany virágok,

Lábom mesés kincsekre hágott.

.

Ittam a kéjek poharából,

Ittas valék az ifjuságtól:

De ím a serleg inog, lendül,

Reszketve ejtém el kezembül.

.

Pezsgő gyönyörre jött a bánat,

Mely maga ellen törve támad;

S én élvunottan, kéjgyötörten

A habzó kelyhet összetörtem.

.

Majd új gyönyör ragadt el engem,

S az életet kockára tettem.

Perdült a köb, baljós a száma,

Búkedv köszönte vak nyomába.

.

Ó, én botor, osztályi részem

Eladtam csengő álompénzen!

Árnyképeimnek csábölébe:

Dobáltam mindent lázban égve!

.

De vége, vége! Már nem vágyom

Pihenni púha rózsaágyon;

A rózsaláncot is letéptem,

Nem sorvadok már szolga-kéjben.

.

Már csak az vonz, mi lehetetlen,

Ragyognak kéjnapok felettem:

De én keresek titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

.

Magából szőjön új világot!

Mindegyre szítom benn a lángot.

Mélység, magasság szava lettem,

Istennek lett visszhangja lelkem.

.

S visszhangja lett a fergetegnek,

Mitől a gyöngék úgy remegnek.

Fejem a Vész keblére hajtván,

Vad viharének vitte sajkám.

.

Lángviharok zúgtak felettem,

Az örök fény visszfénye lettem,

Visszfénye új, dicsőbb napoknak -

A régiek már haldokolnak...

.

Napszínen kába tündököljön,

Pillangószárnyat hernyó öltsön:

Keresem én a titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

.

És köd előttem, köd utánam,

Megközelítlen, szűz magányban:

Szövöm a csodás, égi regét,

Mélyeid járom, isteni lét!

.

S hol a szent liget árnya béfed,

Új, csodaszép életet élek,

Tündérsziget ölébe fogad,

Álmodom boldog, mély álmokat.

 

*

 

ÁBRÁNDOS FIÚ

 

A milliókat átöleltem,

Átkarolám a végtelent;

Ragyogó fényben, égdörejben

Éreztem az örök jelent.

Föllengő, óriás szivemmel

Csak üdvöd szomjuhoztam, Ember!

Bántottak s én szerettem őket,

Hímeztem álmát a jövőnek.

De szóltak ők s gúny lobogott szemökbe:

"Amért rajongsz: hiú;

Bolond vagy, és az is léssz mindörökre

Ábrándaiddal, jó fiú!"

.

Koszorút fontam dalaimból

És álmaimból főm köré;

És dal fakadt, virág a sírból,

Szivem vérével öntözé.

Mártírszivemmel a kereszten

Világ szivét, Istent kerestem.

Túláradó, eszményi vágyban

Embert emberré tenni vágytam.

És szóltak ők haraggal messze lökve:

"Merész álmod hiú;

Légy átkozott és számüzött örökre,

Pusztulj, te vakmerő fiú!"

.

De én azért most is rajongok

S átölelem a végtelent,

Felhőzik lelkem égi gondon,

Agyam lángképeket teremt;

Bántottak s én szerettem őket,

Látom szent árnyát a jövőnek.

Embert szabaddá tenni vágyom,

Meglátni Istent hőn kivánom.

S legyen, miért szivem lángokra lobbant,

Törekvésem hiú:

Rajongok, álmodom s leszek, ki voltam,

A régi ábrándos fiú.

 

[Szenic, 1890. szeptember 21., 1892. május 2.]

 

Könyv: Dániel pap lesz (Tolnai Lajos)

Komjáthy Jenő

OTTHON

 

Amért van békés otthonom,

Ne mondj boldognak engem!

Felhők borítják homlokom,

Mély gyász borong szivemben

.

Köröttem boldog kedvesim:

De vannak elhagyottak;

A hideg éjben gyermekim

Künn fáznak, künn zokognak.

.

Fagyos szárnyával élesen

Megcsap az ősi szégyen:

Járnak magán, testvértelen,

Testvéreim az éjben.

.

Mit ér, ha boldog hajlokom

Betöltve puha kéjjel,

Ha szívem nem szakíthatom

Milljó darabra széjjel!

.

Mit ér, ha itten csönd honol

S beleng az égi béke,

Ha künn a poklok vésze forr,

Öröklött bűnök mérge?

.

Ott kívül minden reng, remeg,

És rajta nincs hatalmam.

- Megállhat-e, ó, Istenek,

E fészek ily viharban? -

.

De nem e fészket féltem én,

Nem csupán e családot;

Boldoggá tenni vágyom én

S ölelni a világot:

.

A boldogságot gyűlölöm,

Mely megbuvik magába,

Melyből a főrész nem ömöl

A nagy embercsaládba.

.

A boldogságot megvetem,

Mely egy kicsinke koncon

Lapulva rágcsál kéjesen,

- Pákosztos eb a csonton.

.

Míg lesz egy, ki nyomorban él,

Nem lehet senki boldog;

Rossz szív, mely önmagába fér,

Az önzők mind bolondok.

.

Boldognak mondasz? Ó, ne mondj

Addig boldognak engem,

Míg emberszív fájdalmat ont,

Könny ég emberszemekben!

.

Tudnám csak, hogy megváltanám

Véreimet a vérrel,

Magamat szétszakítanám

Milljó darabra kéjjel!

.

De addig csak hadd hordozom

A zordon gyászt, az átkot,

Hogy boldogítani nem tudom

A nagy embercsaládot!

[1893. február 27.]

Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline



A jubilánsok · Tolnai Lajos · Könyv · Moly

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x

Gergely Gergely: Tolnai Lajos pályája (Akadémiai Kiadó, 1964) -  antikvarium.hu



Új föld, új szerencse - Tolnai Lajos: Új föld, új szerencse – A  Tisztviselőtelep tiltott története

 

LAST_UPDATED2
 
Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - XII. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 20. szombat, 11:11

Vlagyimir Szolovjov: Az Antikrisztus története | antikvár | bookline

Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -XII.



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Wass Albert: Az antikrisztus és a pásztorok - Ráday Antikvárium

Komjáthy Jenő

SZÁLLJ MAGADBA!

 

Szállj magadba, könnyü lélek!

Ifju, csillapítsd le véred!

Jobb, ha lángra gyúl az agy.

Nézz magadba éles szemmel,

Ősmivoltod ásd fel, ember,

Gondold által, hogy mi vagy!

.

Szállj magadba, élv betegje!

Eszményekért lelkesedve

Jobb, ha a jövőnek élsz.

Élve élsz majd s többszörözve;

Átfinomul tűzkörödbe

És megolvad minden érc.

.

Szállj magadba, bűn halottja,

Ki magad körűl forogva,

Önimádva elbukál!

Szívből szívbe öntsd a véred,

S int, ha a bűn köre széled,

Új magasság, új sugár.

.

Szállj magadba, s törj előre!

Az igazság levegője

Jól tudod, hogy edz s emel.

Győzd le, győzd le szenvedélyed,

Nyugasztald meg lázad véred:

Szíved szívért esdekel.

.

Szállj magadba, szállj a mélybe!

Járj a lelki, benső égbe,

Mely sokáig volt pokol!

Ragyogd be az éjek éjét,

És meglátod tiszta kékjét,

Melyből derü s fény omol.

.

Szállj magadba, szállj magasba!

A magasnak mély a magva,

Mélység az, mi szárnyra kél;

Ott honol a tiszta mellben

Az erdő, mitől a szellem

A magasba visszatér.

.

Szállj magadba, és magadbol

Irtsd ki, ami benned tombol,

S összeroncsol szívet, észt!

A gyávára vár a nemlét,

Egy istennő tárja keblét,

S várja hévvel a merészt!

 

[1893. július 21.]

Selma Lagerlöf: Az antikrisztus csodái (Franklin-Társulat) - antikvarium.hu

p 1

p A szellemi rövidlátó, az aranytojást tojó tyúkját is levágó,

p vagy az egy nap dínom-dánom után sok hó/év szánom-bánom

p

p Jótündér-szerencse - a három kívánságát balgán elszórakozó

p A lehetséges sokkal jobból egy még rosszabb helyzetbe kerülő

p

p Önismeretlen maradó - az igazmondó tükör ripityára törője -

p és ki mást, pont a hízelgőket a legjobb igaz barátjának tekintő

p

p A minőség-érzéketlen mennyiség-centrikus életszemléletű,

p ő az egy jó helyett a rossz(ab)ból vesz, eszik, tesz stb. jóval többet

p

p Aki nagy bajban van, mert van egy tényleg hiteles próbája

p az ő pudingjának: mégpedig az evés, amit igyekezne elodázni…

p

p Fejlett kritikai készségét csak másokon kamatoztató: önkritikája így elsatnyul

p Más szemében kis szálkát is észre-vevő, a magáéban még a gerendát sem látó

p

p A folyamatos lesújtó ítélkezései akarata ellenére önelárulók:

p aki mondja másra, az mondja magára – ő is magából indul ki: önleleplező

p

p Elővigyázatlan, végzetesen óvatlan: picit elindul a züllés útján,

p de csak a(z élet)lejtőn lefelé gyorsulva derül ki: gyenge-rossz a fék

p

p Az élet-feladványai megoldása helyett non stop más által kiagyalt rejtvényt fejt

p Értelmetlen időpocsékolásnak tart minden „öncélú” nyelvi-logikai (társas)játékot…

p

p Imád rejtélyeskedni, rébuszokban, tolvajnyelven fogalmazni:

p imponál neki, ha nemigen értik/ill. így nem bukik le a semmitmondása…

p

p Neki minden ellentmondás akadékoskodás, kötözködés, lázadás,

p ő inkább mindenkinek engedelmes, ill. a hallgatásával beleegyező stb.

p

p Aki nyíltan nem mer, de titkon, lopva majd mindennek ellentmond:

p így lehet/lesz akár az élete végéig, vagyis krónikus szenvedő cukorbeteg

p

p Aki nem is hisz a teljes gyógyulásában, vagy ez azért nem jön létre,

p mert van egy nagyon hiányzó láncszem: és ez pont Ő maga/önvizsgálata…!

p

p

p 2

p

p

p „Tetszhalott” - beolvad környezetébe: folyamatos mimikri, mintha itt sem lenne

p Szklerózis multiplex vészjel: nem érti - ő csak eltűnik a háttérben, nem ér a neve

p

p Fiatalon magáévá teszi a szülőktől hallott önkorlátozó balhiedelmeket,

p például, hogy a szegény ember gyereke soha ne akarjon művész/tudós lenni

p

p A meglopott és ezért méltatlankodó tolvaj

p akinek az ebül szerzett jószága pont így, vagyis ebül vész el…

p

p A gőgös, nagyzási hóbortos, megalomán stb.

p egyre jobban felfuvalkodó, majd hirtelenül haló: kipukkanó béka…

p

p Önképfestménye: ő egy született vesztes, lúzer –

p a mindennapi öncsőd bejelentő: ez egy önbeteljesítő jóslat…

p

p A férfinál a szigorú ész legyen mindenek felett,

p a szívirgalom csak női gyengeség: ő így ön-könyörtelen is

p

p A hiba beismerés, bűnei magános/nyílt megvallása

p neki csak a gyengeség jele: ő így lenne tökéletes (önáltató)

p

p Nehéz, majdnem lehetetlen őt szeretni,

p mert röstelli beismerni, megvallani az emberi gyarlóságait

p

p Úgy mentegeti, konokul tagadja esendőségét/bűneit,

p mint akit éppen az esküdt halálos ellensége vallatna

p

p „Otthona”: semmi melegség, kedvesség stb.,

p csak pattogó vezényszavak hűvös, rideg, katonás légköre

p

p Zsarold meg, és magad tedd élesben próbára Istent

p valami nagy extra követeléssel: vajon átmegy-e a vizsgán…

p

p Ha Isten itt-most nem teljesíti a – hülye - követelésed,

p úgy mielőbb keressél egy másik, bőkezűbb, nagylelkűbb Urat

p

p Nyújtózkodj mindig tovább, mint takaród ér:

p te dugod bele az adósrab holtig tartó bilincsébe

p

p x

Az Antikrisztus

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

 

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

 

Rev. P. Huchedé: Az Antikrisztus (Vallás és Élet) - antikvarium.hu

 

Komjáthy Jenő

EGY FŐPAPNAK

 

Apage Satavaz

 

Hazugság apja volt a Sátán;

Hazugság papja! Most a hátán

Nyargalsz te fene-szilajon.

Hiába sallang és tudós lé,

Jól ismerünk mi már, te kópé,

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Eszményiség! Ez hát a jelszó,

A hímporos szárny, - ámde hernyó

Lebeg a csilló szárnyakon.

Gyönyörű mez! De hát a lényeg

Csak undok, éhes, satnya féreg...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Az Evolúciót lihegve

Megtámadád, titkon szepegve,

Szemed a zsíros koncokon.

Tanítni mersz? Előbb te menj hát

A belső evolúción át!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Ismerjük a szemforgatósdit,

Így védte kasztod mind az ósdit,

Legelve buja maszlagon.

Vesd le előbb a reverendát,

Az ósdi vallás ócska rongyát!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Kardot ragadni, dalra kelni,

Eszményekért hevülni, tenni:

Barbár vagy ehhez, paflagon.

Ne affektáld az Eszme gondját,

Magadba járjad a bolondját!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

A Szabadságért harcra kelni,

Népet szeretni, fölemelni,

Hogy éljen méltón, szabadon:

Minderre szűk a reverenda.

Ám dividete dividenda!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

"Divide et impera!" Régen

Hatott, de az új nemzedéken

Nem fog ki jelmezes barom.

E faj a cifra színen átlát,

Hiába bíbor és a skárlát...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Fölszabadítni minden embert,

Ragadva zsarnokokra fegyvert:

Dicső dolog vón, mondhatom!

Ez ám az Eszmény! De a gátra

Ember kell, ki ne nézzen hátra!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Szabadságot minden paránynak!

Ezt hirdetik a jók, a bátrak,

Hogy ne heverjen parlagon

A Mindenségnek egy atomja...

Utópia! Kinek mi gondja!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Sötétség apja volt a Sátán;

Sötétség papja! most a hátán

Nyargalsz te furfang-utakon.

Hiába sallang és tudós lé,

Jól ismerünk mi már, te kópé,

Elárul a lóláb, papom!

Bernard Mcginn: Antikrisztus | könyv | bookline

p 3

p

p Minden mindegy - „Majd csak lesz valahogy,

p úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna…!”

p

p Ha nem megy valami hivatalból/erkölcsi tekintélyből,

p akkor a lovak közé dobod a gyeplőt: laissez-faire, laissez passer…

p

p Lám mire képes egy végtelenül ostoba ember:

p kihozni a karmoló vadállatot a sarokba szorított kiscicából is…

p

p Vakon megbízol a vadidegen, az egyszer,

p először-utoljára látható kereskedőben: csak a javadat akarja…

p

p Csak otthon éri a kellemetlen meglepetés: jól bevásárolt,

p a zsákban csak egy kóbor macska van (elrontott leányvásár)

p

p Rossz „matekos” - neki inkább/mindig

p az ezermilliméteres kell, és nem a „csak” háromméteres kolbász…

p

p Elvakítható fizetése névleges értékével,

p nem nézi a vásárlóerőt, mert nem ő jár a boltba

p

p Pont a kecskére bízod a káposztádat – pártállami iskolára,

p kontraszelektált tanítóra, sőt pedofil kéjencre a kisgyereked?

p

p Le is állna az idétlenkedő, vagy hisztis gyerekadás,

p ha te nem lennél rá olyan hálás befogadó, vevő-közönség

p

p Alternatív kitűnni vágyó:

p csak hülyéskedése vált ki erős reakciót: osztálybohóc

p

p Nem látja: ő a magát éretlen bolondozásával

p folyamatosan nevetségessé tevő társasági pojáca

p

p Ő egy projektor: a lelki falra naponként újra vetíti

p az ő kreált ellenségképét, „akit” azután vadul gyűlölhet

p

p Akit úgymond a legjobban „imád”, pont azt gyűlöli meg,

p csak azért, mert nem tudta eddig az önképére formálni

p

p

p 4

p

p Vérszemet kap: a telefonbetyárkodása stb.

p indíthat el a nagyobb bűnt, akár egész lavinát is…

p

p Hecchívás – dolgozat halasztó bombariadó:

p ami már nem bocsánatos diákcsíny, de bűncselekmény

p

p A pótolható pénztárcájára jobban vigyáz,

p mint a szüzességére, lelki tisztaságára, üdvösségére…

p

p Nagyban hazárdjátékos, nagy tétekben „játszik” -

p egyszer csak bejön a mindenért kárpótló főnyeremény

p

p Mintha űrhajón lenne: nehéz/időrabló főzni:

p finom étel helyett inkább tablettát, pasztillát kapkod be be

p

p Aki egy permanens ön-lekicsinyítő, önleértékelő

p ez a hiedelem-érzésvilága azután jó táptalaj a „testi bajokra”

p

p Levetkőzik akár meztelenre is, és bármire kész,

p de azt már nem engedi, hogy az orvos a lelkébe is lásson

p

p Mintha egy városban élő Robinzon lenne:

p palackpostán elküldi a „panaszait”, és várja rá az orvosságot

p

p Bármit, csak változni ne kelljen: aktív-passzív partner

p az élethosszig tartó orvos-beteg medikalizációs játszmában.

p

p Hagyja, hogy rendszeresen hülyét csináljanak belőle,

p amit így is él meg, így jöhet akár még egy agyvérzés is

p

p Önlebecsülő: a maga teremtette zöldszemű szörnye,

p az átkozott féltékenysége gyötri non stop, éjjel-nappal

p

p Szertelenül szerettél volna élni, mióta eszed tudod –

p mégis nyugtatók, altatószerek/serkentők a napi betevő falatjaid

p

p x

 

Merezskovszkij: Az antikrisztus/Péter és Alexej I-II. (Franklin-Társulat  Kiadása) - antikvarium.hu

Komjáthy Jenő

BABONÁS HATALOM...

 

Babonás hatalom járma alatt

Nyög a földön érzés, gondolat.

Szakadozva, csonka alakban

Jelenik meg a láthatatlan.

Töredezve, ferde tükörben

Jelenik meg a pipogya rögben

Az Isten.

.

Rokonát a rokon nem leli föl,

Örökös a magány, nem veri föl

Zeneszóval a vidám, igazi testvér,

Csak az árnyat ölelte, aki eszmél;

Hiába ver a szíve sebesebben:

Töredék marad a földön, esetlen

A Szellem.

.

Gyönyörű, de fátyolozottan

Jelenik meg a lenge sorokban;

Sanyarú, szomorú, sorsa enyészet;

S ah, vérbe fürösztve ér kora véget,

Az okát hiába keresném,

E siralomvölgybe keresztjén

Az Eszmény.

A babona lélektana - Jahoda, Gustav - Régikönyvek webáruház



A bibliai Antikrisztus - Idea könyvtér - erdélyi magyar könyvek

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

pRöck Gyula: Az Antikrisztus és a Hamispróféta | könyv | bookline

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x



 

Könyv: Az Antikrisztus - Emilijan Sztanev - ECOkönyvek webár

 

 

 

LAST_UPDATED2
 
Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - XI. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 20. szombat, 11:09

36 Mednyánszky László ideas | festék, művészet, festmények

Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -XI.



72 Mednyánszky László ideas | művészet, festék, festmények

Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



72 Mednyánszky László ideas | művészet, festék, festmények

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Kiállítás - Mednyánszky László festőművész kiállítása - Museum.hu

Komjáthy Jenő

A homályból

 

Ki fény vagyok, homályban éltem,

Világ elől elrejtezém:

Nagy, ismeretlen messzeségben

Magányosan lobogtam én.

.

Míg más napok ragyogtak erre

S imádta őket mind a nép;

Addig szívem nem látta egy se,

Nem érzé tiszta, nagy hevét.

.

Sugaramat nem verte vissza,

Magamban égő láng valék;

Világomat gyönyörrel itta

Csupán a könnyű, tiszta lég.

.

Csupán a boldog csillagokra

Néztem föl a nagy éjszakán,

Velük keringve és lobogva

Epedtem felsőbb lét után.

.

De mostan szívem szerteárad,

Gátját szakítva szétömöl,

Keresve földi, égi társat

Kire borulni szent gyönyör.

.

Melege, fénye széjjelomlik

Elűzve a sűrű homályt

És millió sugárrá foszlik,

Hogy minden szívet járjon át.

.

Rohanj a lelkek tengerébe

Lelkem, te büszke nagy folyam!

Szakadj a boldog összeségbe,

Hova minden világ rohan!

.

Halj át az élet-óceánba

És mindenekbe halva élj!

A szellemek rokon világa

Szavadra rég figyel: beszélj!

.

Ölelni vágyom a világot

És sírni milliók szívén;

Beoltani e tiszta lángot

Vágyom milliók szívébe én.

.

Oh jöjjetek velem repülni,

Velem zokogni, zengeni,

Egy érzelemviharba dülni,

egy Indulatba rengeni.

.

Szívembe' hordom én a lángot,

Szívembe' hordom a napot:

Oh, gyújtsatok rokon világot!

Én látok: ti is lássatok!

Császtvay Tünde: Mednyánszky László (Kossuth Kiadó-Magyar Nemzeti Galéria,  2003) - antikvarium.hu

 

Komjáthy Jenő

ÁRNY

 

Egy gondolattól nincsen pihenésed,

Zord réme kísér mindenüvé téged,

Nyugodni sír ölén se hagy:

Akármi lennél, bármi voltál,

Elméd erős, a szíved oltár:

Tennenmagadnak árnya vagy.

.

Megfogni lényedet - tudom - szeretnéd,

Erőid égi pompáját kifejtnéd,

Elégsz a vágytól, hogy haladj;

Hiába futsz hatvány-erővel,

Belátod sírva majd idővel,

Hogy tenmagadnak árnya vagy.

.

Érezned kell a roppant űrt magadban,

Betölthetetlen és áthághatatlan,

Hiába forr a szív s az agy;

Nem nyughatol meg semmi célon,

Kacagva kísér, hajt a démon:

Tennenmagadnak árnya vagy!

.

Teremtés szégyenét itt látva ebben,

Ez, ami rád vadász mindenha lesben,

Légy bármi jó, légy bármi nagy;

Elégsz a vágytól, megragadnád,

Sötét szeméből gúnyt lövell rád:

Csak tenmagadnak árnya vagy!

.

Atóm vagy s mégis végtelen mivoltú;

Úr vagy, ki szolgál és király, ki koldul,

Az istenálmok roncsa vagy;

Örvény a lelked, színre csilló,

Örök a lényed, élted illó,

Magadnak létlen árnya vagy!

.

Mit szomjazol mindegyre telhetetlen?

Nyugtot nem lelhet az, mi véghetetlen,

Vágyakbul újra vágy fakad,

Szomjad növekszik egyre jobban,

Nem oltható lángokra lobban:

Magad magadnak árnya vagy!

.

A gondolat haláli szárnya rebben,

S meghűl a vér a kékellő erekben,

Ifjú szivedhez odafagy;

Szépítenéd és eltagadnád,

Ám démonod ujjal mutat rád:

Árnyék! Magadnak árnya vagy!

 

[Szenic, 1890. szeptember 8.]

*

26 László Mednyánszky ideas | painting, art, artist

p 1

p

p Részegen nem vezet, csak gyogyósan-gyagyásan: ön/közveszélyes

p Ez az ő mentsége: „csak” egyszer aludt el a volánnál – „családirtás” …

p

p A sírást holtig szégyellő fiú-férfi, aki nem tud így megkönnyebbülni,

p vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina, aki utolsó „érvként” beveti ezt…

p

p Három kívánság mesék azokról, akik az egyszeri, első-utolsó,

p vagyis soha vissza nem térő alkalomból csinál balszerencsét…

p

p Szennyesteregető: a sértett családtagok a bíróságon perre mennek

p A tyúkért pereskedő legalább egy disznót veszít: az ügyvédzseb tömő

p

p Nincs már becsületszava, hiába fogadkozik, ő már eljátszotta azt

p Játszi könnyedséggel elszórakozta, kínkeservesen szerezheti vissza…

p

p Az élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, akit gúnyolnak, kiközösítenek,

p pedig szép hattyúnak született, „csak” nem találta meg az élethelyét…

p

p Addig hencegően „bátor”, igazából vakmerő, amíg az italozása tart

p A kocsmai hőbörgő, aki otthon/hivatalban papucs/meghunyászkodó

p

p Rossz, elhasznált, büdös levegőt szív be: mert nem mer szólni,

p vagy parancsszóra non stop maszkot visel/nincs lakásszellőzés stb.

p

p Aki csak a munkabért nézi, s ha elég sok, bármit elvállal,

p nem érdekli a zajártalom, méreggőzölgés, rossz munkahelyi légkör stb.

p

p Akinek fogalma sincs, hogy a munkájával miben vesz részt –

p ő csak egy csavar a gépezetben: atomerőmű/bomba – neki mindegy….

p

p Ő is „katona”: a hallgatólagos engedelmével betörték, idomították,

p és ezek után ő már az élete végéig könnyen mozgatható vezényszóra

p

p Ő egy mindig jól, jobban járni akaró rigorózus boltos, könyvelő:

p aki kimutatást vezet: pontosan mennyi is az adott/kapott szívesség

p

p A jégszívű, ezért mindig fázó, ház/országfelgyújtó Didergő király,

p akit csak egy gyermeki szív könyörgése ébreszt rá: nem tud szeretni…

p

p

p 2

p

p A szellemi/lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van

p Aki olyan művet, zenét stb. nem fogad be, ami lelke mélyére láttatná…

p

p Aki rettegve-őszülve időzített bombán ül, de nem hatástalanítja

p Aggódva figyeli a betegsége súlyosbodó tüneteit, de okát nem hárítja el

p

p Aki a többiek rovására szegi meg titokban a játékszabályokat:

p a közös legelő csapdás rablógazdálkodó - termőföldből sivatag lesz!

p

p Akinek a családi prüdéria, álszemérem ellen csak a trágárság,

p a szemérmetlenség stb. az ifjúkori lázadása: de végül úgy is marad

p

p Tudathasadás: te vagy az üldöző és a – magad elől - menekülő is

p Aki az önhibája miatt kergeti magát újabb házasságba, majd tovább…

p

p Egy balek analfabéta: aki se írni, se olvasni nem tud, ráadásul

p pont a kezelő orvosának diktálja, az meg át is írja, a végrendeletét…

p

p Aki hiábavalóságokra pazarol drága, mert oly véges életidőt,

p és ráadásul magától nem távol tartja, de marasztalja az időrablókat

p

p Akinek a háborús, vészhelyzeti, katasztrófa alatti indokolt spórolás

p már olyannyira a vérévé vált, hogy úgy is maradt, nem tud változtatni…

p

p Ha ma a becsületes munka eredménye „csak” a tisztes szegénység,

p ő ebből kitör, s lesz ferde úton, lebukástól rettegő boldogtalan „gazdag”

p

p Aki azt hiszi, hogy ő a például a „diáknyomorából” kisegítendő

p csak a szép testét kiáruló, hisz nem is csókolózó: a lelke így ép marad…

p

p A humor magaslatáról, ha felhágna rá, eltörpülne az „óriási” gond

p És jókedvűen töltené az életét: tudna-merne magán is jóízűen nevetni

p

p Aki mindent elviccel, mindenből tréfát űz, nem lehet komolyan venni,

p és így hiába is ad le vészhelyzetben segélyhívást, csak nevetnek rajta…

p

p Komoly kötelességtudatos felnőtt, felelős funkcionárius stb.

p aki úgymond „ezért” mindig oly sótlan, nyársat nyelt, komor stb.

p

p x

 

121 legszebb Mednyánszky festmény|62|1 Archívum - Virág Judit Galéria

Komjáthy Jenő

BOLYONGJAK...

 

Bolyongjak elhagyottan, árván,

Dobjon mindenki rám követ!

Nem bánom én, akármi vár rám,

Amit a végzet hoz: jöhet.

.

Hadd ünnepeljen vérszopó gazt

A nép, mely még most gyáva rab,

Megnyugszom, hisz nem tudja ő azt,

Hogy lelkem fényes, mint a nap.

.

Boruljon életemre átok,

Mint nemes ércre a salak,

Raboljátok ki a világot:

Csak téged, Isten, lássalak!

.

Bár reszkető, sovány kezembe

Nyomjátok a koldusbotot,

Szememből büszke fény lövellne,

Mert boldog én és dús vagyok.

.

Csak árnyamat dúlhatja szégyen,

A fényt magammal hordozom,

Szivembe van beírva mélyen

A boldogság, a hatalom.

.

Csak rajta hát, üssétek árnyam,

Civódjatok a hűlt nyomon!

Én azalatt, kibontva szárnyam,

Repűlök égi tájakon.

.

Kit ti szerettek, meg van ölve;

Üldözzetek, mit bánom én!

Az eszmehon enyém örökre,

Enyém a hatalom, a fény!

[1890. január 12., 1890. szeptember 19.]

 

Mednyánszky László - Kalapos fiúportré festménye

Komjáthy Jenő

DACBÓL

 

Dacból, haragból szívem összetéptem.

Itt állok egyedül, némán, sötéten,

Ajkam vonaglik lázas reszketésben.

.

Dacból, haragból mindent összetörtem,

Ami mosolygó, édes volt köröttem,

Kéjt, örömet magamtól messze löktem.

.

Szilaj gyönyörrel mindent összedúltam,

Mi égetett, fájt és emelt a múltban,

Kegyetlen kézzel önszivembe nyúltam.

.

Mámort ivám, hevertem rózsaágyon,

Csüggtem sok csillogó parányiságon,

De fölriadtam: másra, többre vágyom!

.

Fejemet égeté a púha párna,

Fojtogatott az élvek rózsajárma,

Magasba tört most lelkem álma.

.

Szóltam: lemondok, mindenről lemondok,

Miért hevülnek annyian bolondok,

Puhány érzésre lágy rimet se mondok.

.

Küzdék; a lomha békét megvetettem,

Harc, lobogó csaták után epedtem,

Bosszút lihegve, mindig lelkesebben.

.

Jártam sürű tömegben. Taps viharzott.

Ragyogni láttam számos büszke arcot,

Hír, pompa, taps amint együtt kavargott.

.

S kérdém magamtól olykor elborúltan:

Minden ragyog; hát sűrü ködborúban

Mért jársz te köztük, mért jársz koszorútlan?

.

Hamar beláttam: jobb, hogy ismeretlen,

Mi szép, mi nagy e vágyak dúlta mellben;

Beh jó, hogy lelkem tőlük illetetlen!

.

Nem vont könnyű siker, vásári lárma,

És ködruhában, nesztelenül járva,

Maradtam ismeretlen, néma árva.

.

De végül untatott e dőre játék,

Egyhangu és sivár nyugalmu tájék,

És zúgolódva fönnen így kiálték:

.

Sors! Mért vetettél ilyen környezetbe?!

Nincs élet itt, régen kiszíva nedve,

Lehelj hát lelket a lélektelenbe!

.

Isten! Ki földi léttel fölcsufoltál,

S szivembe lángot, olthatatlant oltál,

Te lásd, ha martaléka lesz az oltár!

.

S kiáradt lelkem féktelen szavakban,

Ki hallja: érezi tüstént hatalmam,

Hol tett az íge és erő a dallam.

.

Nem írom nevemet futó habokra,

Emléket nem rovok sívó homokba;

Dőljön, aminek dőlni kell romokba!

.

Ah, tűz a lelkem! És szivem ha dobban

Forró gyönyörben, égő fájdalomban:

Nem langyos permeteg, tűz van dalomban!

.

Hajlítva mindég, sohasem hajolva,

Átömlik vérem lángoló dalokba,

Égő haragba, zengő viharokba.

.

Örökre szól a dal! Örökre zajlik,

S a büszke szó a síron túlra hallik:

A teste eltört, lelke még se hajlik!

 

[Szenic, 1890. július 24.]

*

Ellopták a legdrágábban vett magyar festményt | Kaposvár Most.hu

 

p 3

p

p Neki még mindig játék az egész élet: minden visszacsinálható –

p pl. a kilőtt helyett átmenetileg az üvegszem is jó, mert visszanyerhető

p

p Akinek csak egy ádáz létharcos robotolás az élete: struggle for life,

p maximálisan hiányzik belőle a könnyed, ötletes, felszabadító játékosság

p

p Aki elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő esküdt ellensége

p és ezért neki mindenki ellen létharcot kell vívnia (lásd: cigány-himnusz)

p

p Aki először még nem mer szólni, még új fiú, frissen megtért stb.

p majd harmadnapra már meg is szokja, hogy egy büdös ketrecben „él”

p

p A tüzet már csírájában el nem fojtó/a szomszéd ház égését bámuló,

p akinek ezért martaléka lesz az élete munkájával felépített háza is…

p

p Mindent „tudatosan” csinálna, még a járást, és a ki-és belégzést is,

p nem engedi: második természet/vegetatív működése tehermentesítse

p

p A magát örök szolgaságra ítélő, mert egy idegen istenképet imádó,

p ami szerint ő csak egy eszköz a kiválasztott nép céljainak elérésére

p

p Agyaglábú óriás, kétlábú szék, és az egylábú mankós ember,

p aki nem támaszkodik a legnagyobbra, a benne rejlő isteni szellemre

p

p Aki úgymond a maga ura, őneki nem parancsol senki,

p pedig csak akkor beszélhet, ha kérdik, amúgy „Kuss!” a neve

p

p Aki a neki csak jót akaró mosolygó cukros bácsi, vagy ügynök stb.

p kedves szavait elhiszi, és névértékben veszi, aki a javát el is veszi…

p

p A hízelgő, az igazmondással a szakítást nem kockáztató álbarátok

p miatt is egy téves pályán futó, és ott rekedő, kínlódó kudarcos életű

p

p Az ún. bölcset csak külsőségeiben, főleg különcködésükben.

p de abban maximális igyekezettel majomutánzó kis epigon, imitátor

p

p Aki mindenkitől három lépés távolságot megkövetelő:

p ki simogatná, ki ölelné így meg? A testkontaktus-hiánybeteg…

p

p

p 4

p

p Kisökörként nagy Jupiternek képzeli magát: pofára esik

p Ő az a „Mohamed”, aki azt várja, hogy a hegy jöjjön őhozzá…

p

p Szájhős, csak a szája jár, de olyan kis legény, hogy még

p egy leányt csókolni sem mer, mert fél, hogy nem kapja vissza

p

p Mértéktelen: ami kicsiben, elegendő mennyiségben

p az orvossága lenne, az nagyban a halálos mérge lehet/lesz…

p

p A hamis mellett minden illúziót porig romboló rontó-bontó

p Aki nem tudja magát beleélni még egy színdarab előadásába se

p

p Ő csak „naturálisan” látja és láttatja pl. a csókot: gusztustalan,

p mert két embernek összeolvad a szája és abban a nyála is stb. stb.

p

p Aki a szutyok, mocskos mosdóvízzel az édes gyereket,

p vagy egy rossz pappal magát a Jóistent is pöcegödörbe kiöntő

p

p Aki ősbizalommal, naivan még a nagyvárosban is

p egy becsületkasszába gyűjti a munkatermékeinek az árát…

p

p Aki betegesen rosszhiszemű, s bezárkózó lesz és marad,

p ha őt egyszer egy pohár vízért bekéredzkedő tolvaj meglopta

p

p Az örök halogató, mindenre ráérő Pató Pál uraság:

p még a tűzoltómunkát is a körmére égető, másnapra áttevő…

p

p A gyorsan és nagyon felbuzduló, fellelkesedő, tettvágyas,

p de nem kitartó, és nagyon hamar feladó ún. szalmaláng lélek

p

p Az önfelmentő/önbűneit ajnározó, vagy mismásoló,

p magán nem javító, de inkább ádáz bűnbakkereső boldogtalan…

p

p A csalárd róka-gólya vendégség mindkét bús kárvallottja,

p akik sohasem élik át a vendégszeretet/barátság sok-sok örömét…

p

p Ő kedvtelenül nem fog semmihez, nem főz ebédet: azon nincs áldás?

p De ha nem is kezd a munkába, akkor nem is jöhet meg a kedve sem…

p

p x

 

Képzőművészet Magyarországon - Fine Arts in Hungary

Komjáthy Jenő

MAGAMHOZ

- 1891. jún. 22. -

 

Ne sírj, ne sírj! Ó, hagyd a múltat!

A lélek könnyei a porba hullnak;

Növényi táp lesz büszke véred,

Hogy lenne zöldebb,

A satnya földet

Termékenyíti szenvedélyed.

.

S mi lesz a szellem drágasága,

A gondolat gyönyörvilága?

Miként a hang eloszlik, elhal;

A légbe olvad,

Miként az illat,

Eltűnsz te is egy halk sohajjal.

.

Múltaddal, jobb, számolj le végképp,

Halottaidnak hagyj te békét,

Hozd rendbe gyorsan számadásod!

Siess előre,

Ugorj a tőrbe,

A sírt magadnak ássad, ássad!

.

Ne sírj, ne sírj! Minden hiába,

Csak egy van még számodra hátra,

Egy vígaszod van, föld betegje:

Mit szíved óhajt,

Eljő a nap majd,

Elszállsz, eloszlasz kéjelegve.

.

Hiába sírsz. Te nagy beteg vagy.

Minden kigúnyol, minden elhagy;

Kegyetlen rend uralg terajtad.

Örök magányod,

Örök a bánat,

Amely lezárja dalos ajkad.

.

De kéj lesz majd oszolni széjjel,

Eggyé olvadni a nagy éjjel,

Megsemmisülni csepprül-cseppre!

Derűl a gondég,

Van vígaszod még:

Gondolj a sírra, lét betegje!

 

Mednyánszky László (1852-1919) – Bálványos Huba

Komjáthy Jenő

EUTHANÁZIA

 

Dib-bád öröm s ti tünde élvek,

Ragyogó, gúnyos semmiségek

Suhanjatok el nyomtalan!

Rajongó szívem egyet áhít:

Meghalni boldogan!

.

Rohanjatok, ti pásztorórák!

Tiszavirág kéj, fürge nóták

Csak múljatok, csak múljatok!

S ti néma, hosszu, zordon árnyak,

Szivembe nyúljatok!

.

Dobjátok ki a léha kedvet!

Te vérgyönyör s ti vak szerelmek,

A tűzre mind, a tűzre mind!

Lelkemnek itt már szűk a pálya,

Csak fölfelé tekint.

.

Feledve minden földiséget

Egy gondolatnak lángja éget,

Hatalmas vágya megrohan:

Az üdvözítő kínok árán

Meghalni boldogan!

.

Ó, mondhatatlan lesz, mit érez,

Ha tisztamélyű kútfejéhez

E büszke szellem visszatér!

Dicső Halál! Ha üt az óra,

Jövel majd fiadér!

.

Jövel, jövel, rajongva várlak,

Hogy titkaid honába szálljak,

El nem riaszt már semmi vész!

S merészen, gyorsan, szent erővel

Ragad egy égi kéz.

.

Ragadj, ragadj dicső egedbe,

Szépségeit hogy lelkesedve

Kutassam és daloljam én!

Lelkem csak lelked szomjuhozza,

Világok üdve, Fény!

.

Repülve mindig magasabban,

Itt hagyom az omló salakban

A földi vágyat, földi kínt;

A mindenségnek napja süt rám,

Szellője meglegyint.

.

S repülve mindig sebesebben,

Fürdöm a zajló fényelemben,

Ó, mérhetetlen gyönyörök!

Meglátom arcod, titkos Isten,

Fönséges és örök!

.

S mit hasztalan kutattam én lenn,

Egyszerre mind előmbe lebben,

Föltárod, ó, dicső Halál!

Igazság, látom szűzi arcod,

Ölellek, Ideál!

.

Igy akarok meghalni bátran!

Enyém lesz, mit e zabolátlan,

E nagyralátó szív kiván;

Nem lészen veszteség a nemlét,

Hanem boldog hiány.

.

Igy akarok meghalni tisztán!

Áttörni sírom sűrü titkán

Láng lelkem már repül, rohan!

Eldobni létem tört alakját,

Meghalni boldogan!

.

Igy akarok meghalni büszkén!

Lobogva töltött élet üszkén

Elégni gyorsan, könnyedén!

Nem siratom, mi összeomlott,

Örökké élek én!

.

Elégek én ragyogva fényben,

Szétáradok az összeségben,

Magamat égbe ragadom,

Az ősi honba visszatérek

Tisztán és szabadon.

.

[Szenic, 1890. szeptember 18.]

A temetőben4 (Mednyánszky László) poszter | Képáruház



26 László Mednyánszky ideas | painting, art, artist

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

pKiállítás - Mednyánszky László (1852-1919) emlékkiállítás - Museum.hu

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x



 

 

LAST_UPDATED2
 
Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - X. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 20. szombat, 11:08

Pogány szokások őseinknél-Mátyás Flórián-Könyv-Nemzeti Örökség-Magyar  Menedék Könyvesház

Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -X.



Az ősmagyar vallás emlékeiről-Kókai Lajos-Könyv-Nemzeti Örökség-Magyar  Menedék Könyvesház

Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Könyv: A pogány magyarok vallása (Kállay Ferencz)

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Az ősmagyarok hitvilága · Zajti Ferenc · Könyv · Moly

Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

 

Pogány vagyok. Nincs bennem semmi

Alázatos, tömjénszagú;

Zsolozsma, zsoltár, istenesdi

Nem ejti lelkemet rabul.

.

Nem verem én bűnbánva mellem,

Nem mondok szánom-bánomot,

Olcsó dicséretét se zengem

Annak, ki - majmot alkotott.

.

Nem ejt meg engem semmi földi,

Se földöntúli hatalom:

Az eget ostrommal bevenni,

Nem lekoldulni akarom.

.

Nem járok templomaitokba,

Miket a hízelgés emelt,

Bálványotok előtt a porba

Lelkem sohase térdepelt.

.

A földön úr szolgái vagytok,

S urat imádtok mennyben is;

A szív, a szolgaságba hajtott,

Csupán a zsarnokokba hisz.

.

Szeretek én, s ti hízelegtek,

Csúsztok ti, míg repülök én!

Imátok lenn a porba reszket,

Fönnszárnyaló enyém.

.

Arcotokon a kegy malasztja;

Fő vágyatok a nyugalom:

Én nem születtem hódolatra;

Szívem örök forradalom.

.

Pogány vagyok. Dac ül szememben,

Gúny és harag rezg ajkimon;

Pusztító tűz feszíti mellem,

A harcok élvét áhitom.

.

A gyűlöletnek óceánja

Csap olykor át a szívemen;

A viharoknak orgonája

Játszik most benne rémesen.

.

Mert gyűlölöm sivár világtok,

Amelynek neve: unalom;

Ásító kéje nekem átok,

Rothadt nyugalmát eldobom.

.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,

Gyűlölöm arcod, rút Közöny!

Rég fekszi tetemed a földet,

Gőzébe hal milljó öröm.

.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,

Törpék álarca, pórerény!

Hiszen te adtál kúszni lábat

A Gyávaságnak, látom én.

.

És gyűlölöm a Szolgaságot,

A bűnök bűnét mindfölött:

Haragtól reszketek, ha látok

Egy elnyomót vagy görnyedőt. -

.

Pogány vagyok. Merész szememben

A szép Igazság szomja ég.

Istennő az; ha fátyla lebben,

Gyönyörbe tör a föld, az ég.

.

A szeretetnek óceánja

Csap akkor át a szívemen;

A teremtésnek orgonája

Szól mostan oly fönségesen.

.

Megzendül a szférák zenéje;

Az égi gömbök szózata,

Zokogva, zengve hull beléje

Az örök fájdalom maga.

.

Megnyílik a világ köröttem,

A légi kárpit széthasad,

Lebegni szigorú körökben

Látok csodás, nagy tárgyakat.

.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;

A régi istenek talán:

A lelkük test, a testük lélek,

Tapintom s mégis látomány.

.

Alattam a föld is kitárul,

A por rajong, a kő beszél,

Jelt ád a némaság magárul,

És fölragyog a titkos éj.

.

A mélység mély szivét kitárja,

Leveti lepleit az Ég...

Úgy érzem, egy világ királya,

Ugy érzem, egy isten levék.

.

Természet! Élő templomodban

A tárgyak lelkét szíhatom:

Szent falaid közt égre lobban

Minden leláncolt hatalom.

.

Határtalan nagy templomodban

Az isten testét érezem;

Szivem szivével összedobban,

Szemébe néz ihlett szemem.

.

Világok teste lett a testem,

Amit látok, az mind enyém;

Átcsapnak a lángok felettem:

Égek, de el nem égek én!

.

A lelkek lelke lett e lélek,

A szívek szíve lett e szív,

Az ember bennem istenné lett,

Olimp dicső követje hív!

Könyv: Ipolyi Arnold: Magyar mythologia

 

p 1

p

p Aki minden nap reggelén egy „szépségversenyre” indul – de

p divatos szépségideálhoz hasonlítva magát kudarcélményt halmoz

p

p Akinek unalmas, érdektelen az a játék, ahol mindenki nyertes,

p nincs vesztes - amilyen együttműködésre építő magyar népi játék

p

p Aki csak a destruktív rivalizálásban jó, profi lelki hadviselő stb.,

p de a konstruktív együttműködésben, a csapatjátékban bűn rossz

p

p Aki minden nap más, az épen olcsóbb helyen vásárol, kávézik –

p nem szempontja a magyar áru-árus, és sehol se hű törzsvendég

p

p Aki minden tettét, még azt is, ami jogában áll hangosan-írásban

p indokolja: pl.: ha „behatol” a lakásába, vagy megszidja a gyerekét…

p

p Aki minden új életpéldát-feladványt gépies (ön)gyilkos rutinnal

p mindig ugyanazzal a már egyszer jól bevált képlettel oldana meg

p

p Aki előre megfontoltan, folytonosan be nem tartható szabályokkal

p gyárt az alkalmazottjaiban bűntudatot, hogy mindig ő támadhasson

p

p Aki minden Újévkor teljesen új életet kezd, és ha ez persze nyilván

p nem sikerülhet, akkor csalódottsága mélyebbre viszi, mint előtte volt…

p

p Aki mindenáron Úr akar lenni: csak egy kakas a szemétdombon.

p A kutyák királya lehetett volna, de inkább a királyok kutyája lett…

p

p Aki mindenben a rajongott-imádott, most éppen holtrészeg,

p vagy szerelmi bánatos Mestert követi: ő is utána, a kútba ugrik

p

p Aki mosakodás, tisztulás helyett mindenkit befröcsköl sárral:

p egy sárdobálásba provokál, hogy így majd az ő sara se tűnjön ki...

p

p Aki mindenre oly betegesen kíváncsi, hogy így végül például

p az égő zsírt vízzel oltva akár még egy lakásfalat is robbanthat…!

p

p Aki dafke, csak azért se tér ki a részeg elöl, vagy leáll vele vitázni,

p vagy éppen rábízza a legféltettebb titkait, netán kincseit, sőt gyerekét…

p

p

p 2

p

p Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is, pl. ráléptek a lábára,

p keresi a reváns/megtorlás, vagy akár az önvesztő vérbosszú alkalmát

p

p Aki nem győz bocsánatot kérni, ha pl. rátüsszentett egy nagyúrra,

p és nem is hiszi el: az adott neki, és zaklatja… (A csinovnyik halála)

p

p Aki a rossz híreket epekedve várja, gyártja, a rémhíreket kéjjel,

p színezve terjeszti – másokat riogatva helyezi magát a középpontba…

p

p Aki még soha nem készített, főzött be és evett saját gyümölcsből

p baracklekvárt, vagy a patakparton, mezőn szedett bodza főzetet stb.

p

p Aki még nem érezte, hogy milyen a házi kertben, és nem pedig

p a fóliás sátorban stb. ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze…

p

p Aki még soha nem járt mezítláb füvön, talpát masszírozó és

p a lelkét erősítő anyaföldön és nem úszott át még folyót, vadvizeket…

p

p Aki egy áldozatjelölt: életerőtlen/kedvtelen, életunt, magányos préda,

p így a társadalmi ragadozók megérzik rajta a gyengeséget és levadásszák…

p

p Aki, jobb híján elfogadja pl. az örökre szóló nőtlenségi fogadalmat,

p de mégsem hagyja ott a katolikus papi pályát, ha nem tud nő nélkül élni…

p

p Aki „fiatalos” lazaságból vagy mert rosszul alszik/ébred, már eleve késve,

p hajszolva indul és napközben sem éri utol magát, ezért soha nincs a helyén…

p

p Aki a bűnözők alja, a családon belüli pedofil erőszak, rontás miatt sittes,

p és ott vamzerként jut előjogokhoz - még a sorstársai is megvetik, leköpik…

p

p Aki, mint az a bizonyos korsó, addig jár a kútra, míg el nem törik,

p aki egy alkalom szülte tolvaj volt, de vérszemet kapott és bűnöző lett…

p

p Aki elzárja vagy eltiltja egykéjétől a magyar népdalt-mesét-táncot,

p helyette mai műmesékkel, világzenével tömi, divatmajmolóan öltözteti

p

p Aki mindenből ki tudja hozni a maximumot - akivel vitád miatta(tok)

p szinte mindig veszekedéssé, sőt nem ritkán még verekedéssé is fajul…

p

p x

*

Vallástörténet - Vallás - Könyv | bookline

Komjáthy Jenő

NEM EGY AZ ISTEN!

 

Nem egy az Isten! Szinte látom

Az őserőket küzdeni;

Egymásra törve hallom őket

Csodásan, fönnen zengeni.

Innét van minden meghasonlás,

Innét a diszharmónia,

Magasba szállás, mélybe omlás,

Fölváltva gyász és glória.

.

Csatájuk a szférák zenéje,

Fönséges, óriás tusa;

Megüté fülemet a győzők

Kegyetlen kéjü himnusza.

S az elbukók gyászindulója

Megcsapta lelkem szárnyival;

Merész szivem rémülve tölt be

A titkok hallomásival.

.

És látomásival beteltem

Olimp magasztos harcinak,

Szédítő kéjén ittasultam,

Mi fönn viharzik, dúl, kacag.

Mert végtelen gyürűkbe zeng ott

És lejt a roppant égi kar,

Megannyi Nap, megannyi Eszme,

S mind szeret, érez, lát, akar.

.

Ó, mert egy halhatatlan átok

Uralg az égiek fölött;

Más-más a cél, de egy a Végzet,

Küzdelmük egyenlőn örök.

Közös a vágy, közös a bánat,

A láz, a szomj s a viadal;

Mérhetlen kín, ó, szörnyű végzet:

Mind mást szeret és mást akar!

.

Innét a harc. Pártos kezükben

A visszavonásnak üszke ég.

Vad gyönyörét a rombolásnak

Már végtelenszer érezék.

Mély gyönyörét az alkotásnak

Érezniük örökre kéj;

Alkotni, zúzni készti őket

Egy halhatatlan szenvedély.

.

Nem egy az Isten! Fönn az égben

Ha egyé vón az uralom,

A mindenség egyhangu volna,

S a végtelenség unalom.

Nem egy a lét, bár egy a lényeg,

Bár egy az ok, nem egy a cél,

Szapora szellem szüli a létet,

A Természet dús és pazér.

.

Dúsgazdag, szertelen az Élet,

S a Lelkek száma számtalan.

Előttük ím a Végtelennek

Roppant pályája nyitva van.

Az Istenek, az örök Eszmék

Vívnak rajt emelő csatát,

S a Végtelent magát fokozva

Dúsabb s dicsőbb lesz a világ.

.

És tör az Élet mind magasbra

Lángelmű szerzők műveként,

Mind szebbé lesz a végtelen szép,

Nem ismer egyuralmi kényt.

Nincs rendiség a szabad égben,

És nincs elsőszülötti jog,

Testvérek ők a hatalomban,

S mind egyenlőek, szabadok.

.

Titkok mélysége, lét magassa,

Én látlak, ó, csodák hona!

De veled, ó, te végtelen dús,

Betelni nem lehet soha!

Imádjon más egy zsarnok-Istent,

Urat a szolgák s gyermekek,

Csodállak én, de nem remeglek

Titeket, örök Istenek.

.

Nem egy az Isten! Büszke perc volt,

Mely fölnyitá vakult szemem,

Egy perc! Ó, mily csodás varázslat,

Megnyílt, föltárult ím a menny!

Nem egy az Isten! Fönn az égben

Szabad, nagy Eszmék küzdenek,

Napszemetek világol onnan,

Fönséges, örök Istenek!

 

Unitárius ösvény (Hitelvek és eszmerendszer, Egyháztörténeti áttekintés,  Híres unitáriusok) | könyv | bookline

Komjáthy Jenő

MÉGIS EGY

 

Nem egy az isten! S mégis minden egy!

A lelkek mind egymásba ömlenek,

Közöttük nincsen korlát, sem határ,

A tért legyőzik, mint a villamár;

Kilépnek önmagukból a dicsők -

S mert szellemek, legyőzik az időt.

S mit költe szent homálya rejtekén,

Társítja társival az ősegyén.

.

Az egy a minden és az én az össz,

Hol nincsen gát és semmi sem kötöz;

A szűz magány testvéri társaság,

A belső szem egy mindenségbe lát;

A szellemkéz a végtelenbe nyúl,

Teremt mindenhatón s korlátlanul:

A lelki nap az összeségre süt,

Fényét, hevét megérzik mindenütt.

.

Mindenben ő lehel és ő akar,

Mindent meglelkesít, ha ráfuval,

Mindenben ő és minden benne él,

Ő a középpont, ő az ok s a cél.

Itt, hol a makrokozmosz egy atom,

S a csöpp a végtelennel vérrokon,

Sokszor egy porszem is világokat

Lenyom, s méhébe újakat fogad.

.

Ah, egy világ itt mindenik atom!

Egy pontban az egészet bírhatom.

Mélység s magasság: a parány s az ég:

Egymást nemzé s egymásból születék.

Egy homorú s egy domború világ:

Boldog, ki e csodák szivébe lát!

Kettős a lét, mindennek párja van,

Formába tör minden határtalan.

.

A végtelen nagy s végtelen kicsi

Egymásba foly, és egy a mást viszi.

Eget a föld, a földet meg az ég,

Mindenha egymást visszatükrözék.

Ott a víztükör, itt a délibáb,

A csillagboly s az ázalékvilág.

És e roppant világok mezsgyején

Törhetlen áll s múlhatlan az egyén.

.

Nem egy az isten! S mégis minden egy;

A lelkek mind egymásba ömlenek.

A minden egy s az összeség egyén,

A végtelen atom és minden én.

Teremtő és teremtmény, ész s alak

Hatalmas, bűvös, szent egységbe omlanak;

Egy magas és egy mélységes világ:

Boldog, ki e csodák szívébe lát!

*

Egy az Isten · Jókai Mór · Könyv · Moly

p 3

p

p Mindenkiben, de főképp előszeretteiben belső ellenséget látó

p és az árnyékbokszolással ehhez még valódi ellenséget is gyártó

p

p Aki korán és egy egész életre beskatulyázza, stigmatizálja,

p elkönyveli, leírja magát… és „barátai” szemében is csak egy lúzer…

p

p Aki amíg még a bekapott gólján rágódik, marcangolja magát,

p addig így könnyen kap egy újat, egy könnyen kivédhetőt: potyagól

p

p Az ökör következetes, elveihez mereven ragaszkodó, vagy épp

p a teljesen következetlen kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő

p

p A valódi önérdekét fel nem ismerő, vagy nem érvényesítő,

p sőt önmaga ellensége: a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…

p

p Az indokolatlan/oktalan sértődöttségében magába zárkózó,

p (ön)kedvrontó morgolódó, duzzogó vagy lázongó, elégedetlenkedő…

p

p A szélhámosok balekja: a naiv, hiszékeny ideális áldozat,

p aki azonnal vevő Napóleon drága gyerekkori-koponyájára is…

p

p Akinek a rábízott/elvállalt munkához se tehetsége, se tudása –

p a feladatot elpuskázó ügyetlen, képzetlen, kétbalkezes pancser

p

p Az alváson, pihenésen spóroló, még az éjszakát is nappallá tevő

p módszeres életrövidítő - az életgyertyáját mind a két végéről égető…

p

p Aki „a tudomány mai állása szerint” engedi magát kínozni-mérgezni,

p sugár/kemo-terápiázni-vágni, csak lelkében/életében ne „vájkáljanak”!

p

p Aki annyira nem érti, értékeli és folytatja a jó hagyományokat, hogy

p még az egyszerű gépeket és a kenyérsütést is újra ki/fel akarja találni…

p

p Egy szentfazék erkölcscsősz, csak a füle, de az nagyon kormos…

p Aki titkos erkölcsi bűnözését hangos papolással fedezné, rejtegetné…

p

p A kis Valentin képzelte Nagy Élet csak kriminális úton elérhető:

p Legalább egy nap dolce vita, majd csalódás és a lebukás és börtön…

p

p

p 4

p

p Aki egy kisebb baj elől fejvesztve menekülve egy jóval nagyobba fut,

p például: átmenetileg megússza az atyai pofont, de szakadékba zuhan…

p

p Ő egy kis sziruppal, egy kis mézes-mázos körítéssel

p a keserű pirulát, a békát, de még akár a mérget stb. is lenyeli

p

p Aránytévesztő: már egy kis horzsoláskor úgy üvölt, jajveszékel,

p mint akit élve nyúznak – jajszava a nagy bajban már nem kap hitelt…

p

p Az unaloműzésből, viccből hamis riadókat fújó pásztorfiú -

p ha majd bajba kerül, jön a farkas, már nem veszik már komolyan…

p

p Ő egy ideig a „teherbeeséstől” retteg, testileg-lelkileg védekezik,

p majd meg a „meddősége” gyötri, mert anno nem akart anya lenni…

p

p Ő egy hirtelen fellángolással főzné meg/égeti el - a mindennapi ételt

p A szalmaláng lelkű, akiknek hamar lelohad, hamu lesz a lelkesedése

p

p Felmelegítve csak a töltött káposzta jó, sőt akár még jobb is…

p Amikor egy már kihűlt szerelmet próbálgatnának újra langyosítgatni

p

p Rátartian válogatós és hoppon maradt, penészvirág vénlány,

p vagy akit a Rigócsőr királyfi vihetett el, akit ő akkor koldusnak hitt

p

p A jósnőnek fizet jó sokat, ő ezért cserébe azt mondja, amit hallani akar

p Amúgy pedig csak az ostoba, szokásrab stb. ember jövője kiszámítható

p

p Előre nem látó, nyáron csak hegedülő, de télen meg koplaló tücsök

p Örökké „átmeneti” pénzzavarban leledző alázatoskodó/pimasz tarháló

p

p A munkamániás, és erre még felettébb felvágó, olyan büszke,

p mulatni, játszani, szemlélődni stb. sem akaró, illetve tudó hangya…

p

p Aki bérbe eladja magát és a lélekölő hosszú munkaidő után

p hobbi, ital, tévé, szex, szerencsejáték stb. kábítószeresen kompenzál…

p

p Sors bona, nihil aluit: jószerencse, semmi más nem számít?

p Aki ezt úgy fogja fel: vakon nagyot kockáztató élethazárdjátékos lesz…

p

p x

Zarathustra Zend-Avesztája-Zajti Ferenc-Könyv-Magyar Menedék Könyvesház

Komjáthy Jenő

VA BANQUE!

 

Hazárd valék én világéletemben,

Gyönyör volt mindent egy kockára tennem,

A semmis üdvöt, koldus-gazdag álmot,

Ujjongva láttam tűnni egy világot.

.

Va banque! - kiáltám s kéjes izgalommal

Szórtam a pénzt s az életet halommal.

Ki már a mélybe s a magasba láték,

Nekem e bús-vidám lét csupa játék!

.

Va banque! Véremre menjen most a játszma!

A kapzsi bankár százszor is kijátssza,

Lehullt szememről régesrég a hályog,

Kacagva látok tűnni egy világot.

.

Kacagva látok mindent füstbe menni,

Hisz jól tudom, hogy mindez semmi, semmi

Nábob e szív s olyan könnyelmű, préda,

Hisz ez az élet csupa merő tréfa!

.

E buborék-tusát nevetve nézem,

A csilla álmot elfuvom merészen.

Meg mások jőnek, és ujjongva látok

A semmiből támadni egy világot.

.

Ujjongva látom, milyen mély a forrás,

Melyből buzog ez andalító zsongás,

Milyen kifogyhatatlan öblü mélye,

Hogy rajzik, alkot álomszenvedélye.

.

Tudom, hogy újra csak megsemmisülnek,

Az anda légbe tüstént elvegyülnek;

Meg mások jőnek és kacagva látok

A semmiből támadni egy világot.

.

Va banque! - kiáltom s kéjes izgalommal

Játszom a gúnyos, örök hatalommal.

Mindent ragyogni s összetörni láték,

Nekem e bús-vidám lét csupa játék.

.

Va banque! A szívemet teszem e lapra.

Hol a merész? Nos, hol van, aki tartja?

Hurrá! Mondjátok, ó, ki látott

Gyönyörbe tűnni egy bukó világot?!

[Szenic, 1890. november 3.]

*

HVG Könyvek Kiadó - E-könyv – Mit tenne Nietzsche?

Va banque!

1.

(szerencsejáték)

minden vagy semmi

fogadási forma, amikor

a játékos az összes tét

összegének megfelelő téttel fogad

2.

(átvitt) mindent egy lapra tenni

olyan lépés, ami rendkívül kockázatos

Így szólott Zarathustra · Friedrich Nietzsche · Könyv · Moly



Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága | antikvár | bookline

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x



Pogány” teológia - Bíró Lajos - Angyali Menedék Kiadó

Deér József Pogány magyarság keresztény magyarság - Püski Könyv Kiadó

 

 

 

LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL