Payday Loans

Keresés

A legújabb

Boldog-boldogtalan emberek életminősége

Fájl:Bruegel, Pieter de Oude - De val van icarus - hi res.jpg – Wikipédia

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Renoir olvasó hölgyei



pEUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!



Nagypapa mesél by Richard Geiger, 1870-1945, Hungarian. | M. festők |  Festmények, Irodalom és Illusztrációk

Üdvözlet a nyájas olvasónak!

Nagy Jenő/Eugéniusz

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 



Bőrbetegségek megértése a Germán Gyógytudomány ismeretében PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 24. szerda, 12:12
 
A Schopenhauer-terápia PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 24. szerda, 12:06

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Írta: Kovács Tímea | 2019. 08. 26.

 

 

 

 

Julius Hertzfeld, a sikeres pszichoterapeuta megtudja, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. Orvosai maximum egy évet jósolnak neki. Mihez kezd egy pszichiáter a halálos diagnózis birtokában? Nos, elsőre nyilván összeomlik. Ahogy bármelyikünk. Aztán számot vet: családdal, barátokkal, emberi kapcsolatokkal, sikerekkel és kudarcokkal. Majd, immáron visszatérve hivatása keretei (és korlátai) közé, elgondolkodik azon, mit is adott ő, Julius az emberiségnek? Segített-e valójában bárkin, vagy sok évtizedes küzdelme a páciensei lelki egészségéért csupán szélmalomharc volt? Mit ért az élet? Mit ért a munka? Mit ért a temérdek befektetett energia? Egyáltalán: ér-e bármit bármelyikünk élete a nagy egészet szemlélve, vagy valóban csupán cseppek vagyunk a végtelen tengerében? Van-e értelme feltenni e kérdéseket az elmúlás küszöbén? Lehet-e nem feltenni e kérdéseket?


Julius nem aprózza el: felkeresi egyik korábbi páciensét, akit legnagyobb kudarcai közt tart számon. Philip Slate, az egykor szexfüggőséggel három évig kezelt férfi azok közé tartozik, akiken nem tudott segíteni. És most, a halál árnyékában Julius valamiféle önigazolásra vár: tán egy csodára, tán megváltásra – arra, hogy kiderüljön: akkori kudarca valamiképp mégis sikerre vezetett és Philip élete megváltozott. Meg is változott, csak épp nem úgy, mint hitte, és – állítása szerint – a legkevésbé sem Juliusnak köszönhetően. Philip kigyógyult függőségéből, ám azt szélsőséges kapcsolatfóbiával és embergyűlölettel pótolta – mindezt az őt „kigyógyító” német mester, Arthur Schopenhauer pesszimista filozófiáját követve. Philip, az embergyűlölő Philip maga is terapeutaként építené újra önmagát – pontosabban: filozófiai tanácsadóként, akármit is jelentsen eme roppant amerikai elnevezés –, ehhez pedig szüksége van Julius segítségére. Üzlet köttetik hát: Julius szupervíziót ad Philipnek, cserébe egykori páciense bevezeti őt Schopenhauer munkásságába és megvilágítja, hogyan is gyógyította meg őt a német egzisztencialista filozófia.


És kezdetét veszi a filozófus és a pszichiáter intellektuális párharca egy csoportterápia keretein belül – amit leginkább úgy lehetne leírni, hogy ilyen lenne, ha a filozófiáért rajongó, szépíróként is sikeres, amúgy gyakorló pszichiáter Irvin D. Yalom beültetné saját terápiás csoportjába Arthur Schopenhauert. Végülis hajszál híján ez történik: Julius beülteti utolsó terápiás csoportjába a Schopenhauer modern kori reinkarnációjának szerepében tetszelgő Philipet. Nem titkolt szándéka, hogy a csoport dinamikája rést üssön Philip embergyűlölő páncélján – ezzel együtt elültesse benne a terapeutaként nélkülözhetetlen empátia magját. Arra persze egyikük sem számít, mit hoz felszínre kettejükből és a csoport többi tagjából mind Philip megjelenése, mind Julius betegségével kapcsolatos bejelentése.


Két szálon fut a történet: egyfelől hétről hétre követhetjük a csoport üléseit, másfelől kapunk egy gyorstalpaló Schopenhauer életrajzot. Valójában persze ez Philip hitvallásának bemutatását szolgálja (ahogy a csoportról szóló fejezetek meg inkább Juliuséi), ezzel együtt egy ponton roppant idegesítővé válik – ha az ember ismerte az életrajzot, azért, ha nem kíváncsi rá, azért, ha meg egyszerűen csak olvasná már tovább a regényt magát, akkor azért. Yalom szerelmes ezekbe a filozófusokba, ez nyilvánvaló, de jobban örültem volna, ha kevesebb életrajzot és több pszichoterápiát kapok (tegyük hozzá, még így is jóval élvezhetőbb lett, mint a témájában is komorabb és filozófiából is még nagyobbat markoló A Spinoza-probléma – de, pont a túl sok múltba révedés miatt korántsem annyira élvezhető, mint a Terápiás hazugságok).


A csoportterápia leírása mesteri, a csoporttagok dinamikája életszerű és mélyen emberi – Yalom sikeres csoportterapeuta, úgyhogy ez a legkevésbé sem meglepő. Nem csodálkoznék, ha a regénybeli technikák és történetek a szerző saját praxisából származnának – még úgy sem, hogy nem egyszer bosszantott fel túlságosan is amerikai, már-már hollywoodi színezetű megoldásaival és problémáival (Philip és az egyik csoporttag felszínre kerülő korábbi kapcsolata határozottan ezek közé tartozik, ahogy az egymást követő „vallomások” is). Igenám, de: jól tudjuk, hogy a legelképesztőbb meséket az élet írja, az meg gondolom senkinek sem hat újdonságként, hogy a pszichiáter díványán (jó, a terápiás csoport székein) derülhetnek ki a legmeglepőbb dolgok. Nem tudok igazán haragudni Yalomra időnként túlzásnak ható történeteiért, mert simán el tudom képzelni, hogy megtörténtek – a tanulság meg, amit leszűr belőlük, attól függetlenül örökérvényű, hogy mennyire színezte ki őket.


Végső soron Julius és Philip/Schopenhauer összecsapása egy kérdés köré összpontosul: vajon az élet végének elfogadását megkönnyíti-e a személyes kötődések és a kapcsolati háló kiterjedtsége vagy épp ellenkezőleg, minél jobban kötődünk embertársainkhoz, annál nehezebb elfogadni az elkerülhetetlent, mely e kapcsolatok végét is jelenti? Mi a célravezetőbb a teljes élet felé vezető úton: ha minél több embert gyűjtünk magunk köré, ha minél nagyobb energiát fektetünk kapcsolatainkba, ha felvállaljuk, hogy e kötődések olykor fájdalmat is okozhatnak – vagy ha elzárkózunk a többi ember elől és a csalódás, az életvégi búcsúzás elkerülése érdekében magányra ítéljük önmagunkat? A válasz látszólag egyértelmű – ezzel együtt a filozófiai háttér igencsak érdekes.


Miközben megpróbálunk választ találni e kérdésre, remekül szórakozhatunk a csoporttagok egymásnak feszülésén és közös fejlődésén és még tán Schopenhauer halhatatlan filozófiájánál is többet tanulhatunk abból, amit Yalom saját módszerének vall és szinte minden regényébe belecsempész: az „itt és most” technikájából. Terápiás csoportjában Julius is ezt tanítja: bármilyen érzés, konfliktus, nehézség felbukkanásakor ne az oda vezető utat és ne a lehetséges kimeneteleket vizsgáljuk először, hanem azt, mit vált ki belőlünk a történés itt és most. S ha tisztáztuk a jelenbéli hatásokat, az aktuális lelki állapotunkat, ha látjuk, mi a talaj, ami itt, most a lábunk alatt van – akkor lehet elkezdeni a múltba révedve megvizsgálni, hogyan jutottunk idáig, vagy a jövőbe nézni a lehetséges folytatásokért. Örökké a „mi lett volna, ha” és a „de mi lesz akkor” kérdéskörének bűvkörében vergődő szorongóknak (ne tagadjuk: e sorok írójának is) igencsak hasznos ajándékot nyújt e kötet.


A Schopenhauer-terápia

 

Hirdetések

Szponzorált
— Több mint 800 000 antikvár és új könyv, remek áron. Nézz csak körül. Itt az ideje feltölteni a könyvespolcot, ha valmit netán...
Budapest, Soroksári út 18(06 1) 215 7972Ma nyitva · 10:00–18:00
Kapcsolódó keresések

 

 

 

LAST_UPDATED2
 
Schopenhauer: Az akarat szabadságáról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 24. szerda, 11:08
Arthur Schopenhauer: Az akarat szabadságáról (Reprint ex Hungaria) |  antikvár | bookline

SCHOPENHAUER ARTHUR.

AZ AKARAT
SZABADSÁGÁRÓL.

FORDITOTTA:

Dr. SZABÓ KÁROLY.

BUDAPEST, 1906.

VASS JÓZSEF KIADÁSA.

VII., ERZSÉBET-KÖRUT 38.

„Thália“ nyomda, Budapest, V., Pannonia-utcza 6.

 



Motto: A szabadság rejtély.

I.
Fogalommeghatározások.

Levezethető-e az emberi akarat szabadsága a puszta öntudatból?1)

Ez a fontos, komoly és nehéz kérdés lényegében nem más, mint az egész közép- és ujkori filozófiának egyik főproblémája. Tárgyalása megkivánja a szabatosságot, azért szükséges lesz előbb a kérdésben előforduló főfogalmakat elemeznünk.

1. Mi a szabadság?

A szabadság, ha közelebbről vizsgáljuk, negativ fogalom. Csupán minden akadályozó és gátló elemnek a távollétét értjük alatta: ennek pedig, minthogy erőt fejt ki, pozitivnek kell lennie. E gátló elem lehetséges mivoltának megfelelően, fogalmunknak három teljesen különböző alfaja van: fizikai, intellektuális és morális szabadság.

aFizikai szabadság bárminemü anyagi akadály távolléte. Azért mondjuk: szabad ég, szabad -4-kilátás, szabad levegő, szabad mező, szabad tér, szabad hőség (mely nincs kémiailag lekötve), szabad elektromosság, a viz szabad folyása (melynek nem állnak utjába hegyek vagy zsilipek) stb. Még a szabad lakás, szabad élelmezés, szabad sajtó is ama terhes föltételek távollétét jelzi, amelyek az élvezet akadályára szoktak ilynemü dolgokkal társulni. Ám gondolatvilágunkban a szabadság leggyakrabban állati lényeknek a predikátuma, amelyeknek az a tulajdonsága, hogy mozgásaik saját akaratukból indulnak ki, önkényesek s ennélfogva a szabad névvel jelölhetők, valahányszor ezt semmi anyagi akadály nem teszi lehetetlenné. És minthogy ezek az akadályok nagyon különbözők lehetnek, de amit akadályoznak, az mindig akarat, egyszerüség okáért a fogalmat inkább pozitiv oldalról tekintjük és értjük alatta mindazt, ami csak saját akaratából mozog vagy pusztán saját akaratából cselekszik: a fogalomnak ez a módositása a lényegen mit sem változtat. Eszerint, a szabadság fogalmának ebben a fizikai jelentésében, állatok és emberek akkor nevezhetők szabadoknak, mikor se kötelék, se börtön, se bénulás, tehát egyáltalán semmi fizikaianyagi akadály nem gátolja cselekedeteiket, hanem ezek akaratukhoz mérten jönnek létre.

A szabadság fogalmának e fizikai jelentése – és különösen mint állati lények predikátuma – az eredeti, közvetlen s igy a leggyakoribb, amely jelentésben épen ezért semmi kétséget vagy ellenvetést nem szenved, hanem valódiságát mindig a tapasztalás hitelesiti. Mert mihelyt egy állati lény -5-tisztán az ő saját akaratából cselekszik, ebben a jelentésben szabad: itt nem vesszük tekintetbe azt, a mi esetleg magát az ő akaratát befolyásolhatná. Mert a szabadság fogalma ebben az eredeti, közvetlen s igy népszerü jelentésében csak erre a lehetőségre, azaz épen az ő cselekedetei fizikai akadályának távollétére vonatkozik. Ezért mondjuk: szabad a madár a levegőben, a vad az erdőben; szabad az ember a természetben; csak a szabad ember boldog. Mondhatjuk egy népről is, hogy szabad s ezalatt azt értjük, hogy azt a népet csupán törvények kormányozzák, s azokat a törvényeket ő maga alkotta: mert csakis akkor követi mindenben a saját akaratát. A politikai szabadságot tehát a fizikai szabadsághoz kell számitanunk.

Ám, ha ebből a fizikai szabadságból indulunk ki és annak másik két faját tekintjük, most már a fogalomnak nem népszerü, hanem filozófiai értelmével van dolgunk, amely tudvalevőleg sok nehézségnek magvát rejti magában. Ez ismét két, teljesen különböző alfajra oszlik s egyik az intellektuális, a másik a morális szabadság.

bAz intellektuális szabadság (to hekuzion kai akuzion kata dianojan, Aristotelesnél) itt csak a fogalom felosztásának teljessége szempontjából vehető tekintetbe, mert a fizikai szabadsággal közel rokonságban lévén, mindjárt ez után kell sorakoznia.

c) Tehát áttérek mindjárt a harmadik fajra, a morális szabadságra, mint amely igazában az a liberum arbitrium, melynek az öntudatból való levezethetését kell megvizsgálnom.-6-

Ez a fogalom egyrészt azzal a fizikai szabadsággal társul, amely ennek – természetesen sokkal későbbi – eredetét érthetővé teszi. A fizikai szabadság (mint mondtuk) csakis anyagi akadályokra vonatkozik, amelyek elmaradásánál tüstént megjelen. De akárhány esetben azt látták, hogy az embert, anélkül hogy anyagi akadályok gátolnák, csupa olyan motivumok, mint teszem fenyegetés, igéret, veszély s hasonlók visszatartják a cselekvéstől, amelyet egyébként bizonyára saját akarata szerint hajtott volna végre.

Azért vetették fel a kérdést: hogy vajon egy ilyen ember még szabadnak nevezhető-e? vagy pedig igaz az, hogy egy erős elleninditék a tulajdonképeni akarathoz mért cselekvést ép ugy megakadályozhatja és lehetetlenné teheti, mint egy fizikai akadály? Az egészséges elme könnyen megadhatja erre a választ. Egy motivum sohasem hat ugy, mint egy fizikai akadály; mert emez az emberi test erejét általában könnyen lebirhatja, mig ellenben egy motivum – önmagában véve – sohasem ellenállhatatlan, sem valami föltétlen ereje nincs, hanem egyre ki van téve annak, hogy valamely ellentéteserősebb motivum legyőzi, ha akad ilyen és ha az emberre – adott esetben – döntő erővel hat. Hiszen akárhányszor látjuk, hogy még azt az általában legerősebb motivumot, az önfentartás ösztönét is legyőzik egyéb motivumok, teszem azt az öngyilkosságnál vagy az életnek másokért, nézetekért vagy különféle érdekekért való feláldozásánál; és hogy viszont a kinpad legválogatottabb gyötrelmeit mind legyőzi néha maga -7-az a puszta gondolat, hogy az élet ugy is mulandó. Ha pedig ebből is az tünik ki, hogy e motivumok semmi tiszta objektiv és abszolut kényszerrel nem járnak, akkor csak szubjektiv és relativ kényszerük lehet az egyénre: ami végeredményében egy és ugyanaz.

Tehát ez a kérdés volt hátra: szabad-e maga az akarat? Vagyis itt a szabadság fogalmát, melyet addig csak a lehetőség irányában gondoltak el, az akarással hozták vonatkozásba s igy merült fel az a probléma, hogy vajon szabad-e maga az akarat. Csakhogy, közelebbről szemügyre véve, a szabadságnak eredeti, tisztán empirikus és igy népszerü fogalmát alig lehet összekötni az akarással. Mert ebben a fogalmazásban „szabad“ azt jelenti: „saját akarata szerint.“ Ha most azt kérdezzük, hogy szabad-e az akarat, azzal azt kérdezzük, vajon az akarat saját maga szerint igazodik-e, ami különben magától értetődik, de amivel nem is mondtunk semmit. A szabadság empirikus fogalmát ez a tétel fejezi ki: „Én szabad vagyok, ha azt tehetem, amit akarok“ és ha azt mondjuk: „amit akarok“, ezzel itt a szabadság már el van döntve. De most, minthogy mi magának az akarásnak szabadsága után kérdezősködünk, a kérdés ilyenképen alakulna: „akarhatod is te azt, amit akarsz?“ ami ugy hangzik, mintha az akarás még egy másik, mögötte rejlő akarástól függene.

És föltéve, hogy e kérdés igenlő választ nyer, előállna mindjárt a másik kérdés: „akarhatod-e te azt, amit akarni akarsz?“ És igy folytathatnók -8-ezt a végtelenségig, miközben mindig egy korábbi vagy mélyebben fekvő akarástól független akarásra gondolnánk és hasztalanul iparkodnánk ezen az uton egy olyan akaráshoz eljutni, amelyet minden egyébtől függetlennek kelljen elgondolnunk és feltételeznünk. Ám ha ilyent akarunk felvenni, akkor ugyanolyan joggal vehetjük az elsőt, vagy, ha ugy tetszik, az utolsót, minek folytán a kérdést egyszerüen igy redukálhatjuk: „akarhatsz-e te?“ Hogy azonban e kérdésnek puszta igenlése eldönti-e az akarás szabadságát, ez épen az, amit meg akarnánk tudni s ami eldöntetlen marad.

A szabadságnak eredeti, empirikus, a cselekvésből levezetett fogalma tehát nem nagyon hajlandó az akarat fogalmával egyenes összeköttetésbe lépni. Azért kellett a szabadság fogalmát, hogy mégis az akaratra alkalmazható legyen, ugy módositani, hogy elvontnak fogtuk fel. Ez ugy történt, hogy a szabadság fogalma alatt csak általában minden kényszerüség távollétét értettük. Ezzel a fogalom megtartja negativ jellegét, amelyet mindjárt kezdetben föltüntettem. Ennélfogva a kényszerüség fogalma – mint annak negativ jelentést adó pozitiv fogalom – volna közelebbről meghatározandó.

Azt kérdezzük tehát: mi az a kényszerü? A szokásos magyarázat: „kényszerü az, aminek ellentéte lehetetlen, vagy ami nem lehet máskép“, csak a szavak körül forog, csak a fogalom körülirása, ami még nem mond semmit. Reális magyarázattal azonban felállítom ezt: kényszerü az, ami adott -9-elégséges elvből következik: amely tétel, mint minden helyes definició, megforditva is érvényes. Aszerint most már, hogy ez az elégséges elv logikai vagy matematikai vagy fizikai elv, ugynevezett ok, a kényszerüség lehet logikai (mint a következtetésé, ha a premisszák adva vannak), matematikai (pl. a háromszög oldalai egyenlők, ha a szögek egyenlők), vagy fizikai, reális kényszerüség (minővel az okozat lép fel, ha megvan az ok): csakhogy mindig egyforma pontossággal jár együtt a következménnyel, ha az ok adva van. Csak annyiban ismerünk el valamely következményt kényszerünek, amennyiben adott okból magyarázható és megforditva, ha egyszer mi valamit egy elégséges elv következményének ismerünk fel, be is látjuk annak kényszerüségét: mert minden elv kényszeritő.

Ez a reális magyarázat olyan szabatos és kimeritő, hogy kényszerüség és következmény – ha elégséges elv adva van – cserefogalmak, vagyis egyiket mindenütt helyettesithetjük a másikkal. Eszerint a kényszerüség hiánya azonos volna döntő, elégséges elv hiányával.

kényszerünek ellentétéül mégis az esetlegest gondolják; ami ezzel nem ellenkezik. Minden esetleges ugyanis csak relativ valami. Mert a reális világban, ahol csupa esetlegest találunk, minden esemény kényszerü, az okához viszonyitva; mig minden egyébhez viszonyitva, amivel csak térben és időben együtt van: esetleges. Ám most ami szabad – s minthogy ennek ismertető jegye a kényszerüség hiánya – a minden októl független -10-lét, ugy volna definiálható, mint az abszolut esetleges: nagyon is problematikus egy fogalom, amelynek elgondolhatóságáról nem állok jót, de amely mégis sajátságos módon összeesik a szabadság fogalmával. Az egyszer s mindenkor áll, hogy ami szabad, az semmiféle tekintetben sem kényszerü, vagyis ezt igy mondjuk: nem függ semmilyen elvtől.

Ez a fogalom már most, az emberi akaratra alkalmazva, azt jelentené, hogy valamely individuális akaratot a megnyilvánulásában (akarattevékenységében) nem determinál sem ok, sem általában elégséges elv: különben – mivel adott, bármiféle elvből származó következmény mindenkor kényszerü – cselekedetei nem szabadok, hanem kényszerüek volnának.

Ezen alapszik Kantnak meghatározása, melynek értelmében a szabadság az a képesség, mely egy sor változást magától tud megkezdeni. Mert ez a „magától“ kifejezés, igazi jelentésére visszavezetve, azt akarja mondani: „minden megelőző ok nélkül“, ez pedig azonos evvel: „kényszer“ nélkül. Habár ez a definició a szabadság fogalmát ugy tünteti fel, mintha az pozitiv volna, közelebbről szemügyre véve mégis megláthatjuk a fogalom negativ természetét.

Szabad akarat tehát olyan akarat volna, amelyet nem határoznak meg elvek – és minthogy mindaz, ami más valamit meghatároz, egy-egy elv, reális dolgoknál reális elv, azaz ok lehet csak: – olyan akarat, amelyet nem határoz meg semmi; amelynek egyes nyilvánulásai (akarattevékenysége) -11-egyenesen és egészen eredetileg belőle magából indulnak ki, előfeltételek kényszere vagy bármi más szabály korlátozása nélkül.

E fogalmat azért nem gondolhatjuk el világosan, mert az oktörvény, valamennyi jelentésében, a lényeges formája egész megismerő tehetségünknek: itt azonban föl kell adnunk ezt is. Hanem azért terminus technikus dolgában nincs hiány és igy hivjuk ezt a fogalmat: liberum arbitrium indifferentiae. Az úgynevezett akaratszabadságnak különben ez a fogalom az egyetlen, világosan meghatározott, szilárd és megállapitott vonása; azért nem mozdulhatunk mellőle anélkül, hogy ingadozó, homályos magyarázatokba – melyek mögött csak késlekedő félszegség rejlik – ne bonyolodjunk: akár mintha olyan elvekről beszélnénk, amelyek nem vonják magok után szükségképen a következményt.

Egy elvnek minden következménye kényszerü és minden kényszerüség egy-egy ilyen elvnek következménye. Abból, hogy fölveszünk egy ilyen liberum arbitrium-ot, mindjárt azt a következtetést vonhatjuk – ez jellemzi magát a fogalmat és adja meg különös ismertető jegyét – hogy a vele biró emberi individuum számára, adott, egészen egyéni és általában meghatározott külső körülmények között, két, egymással diametrálisan ellentett cselekvés lesz lehetséges.

(...)

 

folytatás:


https://mek.oszk.hu/11400/11428/11428.htm


Arthur Schopenhauer: Az akarat szabadságáról | antikvár | bookline

 
Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - XIII. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 20. szombat, 11:36

Tolnai Lajos - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1. oldal

Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -XII.



Könyv: A polgármester úr (Tolnai Lajos)

Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Tolnai Lajos - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1. oldal

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline

Komjáthy Jenő

A BOLDOGSÁG MI?

 

A boldogság mi? Önfelejtés,

Örvény fölött mosolygva lejtés.

.

A boldogság mi? Nyugalom,

Virágos, enyhe sírhalom.

.

A boldogság mi? Szép önösség,

Hideg sugárod, büszke fönnség!

.

A boldogság mi? Hatalom,

Gőg a kényúri homlokon.

.

A boldogság mi? Röpke mámor

Az élvek légi poharából.

.

A boldogság mi? Szerelem,

Mely üdvözít, mert végtelen.

.

A boldogság mi? Összehangzat,

Fájdalmak szülte égi magzat.

.

A boldogság mi? Győzelem

A kínokon, az életen.

 

*

 

Komjáthy Jenő

IDEGENBEN

 

Miféle ország ez? Milyen sötét!

Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,

Csak azt, hogy ide köt sok rémes emlék,

Hol a gonoszság és az esztelenség

Aratja váltig gyászos győzedelmét

Csatameződön, átkos förtelem-lét!

Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,

Csak azt tudom, hogy zordon és sötét,

Csak azt, hogy benne fázom s éhezem,

Csupán az üdvnek híját érezem,

Melynek szivemben itt csak vágya van,

Betölthetetlen és határtalan.

.

És kik lakói vajjon? Tudja ég!

Valamint emberforma ivadék;

Gonosz, alantas, rút, ravaszdi nép,

Szemében borzalom az ősi szép.

Lángelme díja biztos vértanúság,

A nagyszivűt, dicsőt keresztre húzzák;

De egymás közt régen megalkuvának:

Kimenti bűnük kölcsönös bocsánat.

S mi tartja őket össze? Szolgaság!...

Mily törpe, vak, hideg, sötét világ!

Sokáig itt én nem maradhatok,

El innen, el! Megyek! Bocsássatok!

.

Bocsássatok, hiszen nem ez honom, nem!

Hol e rabszolgafaj, hol e konok nem

Dőzsölve teng és csillog a piszokban,

Míg pisla élete gyáván kilobban;

Bolygó lidérc, temetőgáz szülötte,

Bús létre rothadásnak tüze lökte;

Nem élhet napvilágon, dús ozonban,

Csak sírokon, erjedve, testromokban.

Koldus-világ! Kifosztott, megalázott,

Hol bűn szeretni s élni már gyalázat!

S ha születik - volt már eset - nemes, kiváló,

Átok kiséri, üldözik s elhal magától.

.

Nem, nem hazám e vad, kietlen ország!

Szeretni nem fogom világok torzát,

Szolgák sötét biralmát, e pokolt,

Mely föllengő szivemre rátiport;

A bölcs s a költő itten számüzött;

És minden csökevény; - barátság, szerelem,

Ha olykor - áloé virágja - megterem:

Csak szolgafrígy, mit össze lánc füzött,

Nem az, mit fönnen érez a szabad...

Ó, bár emelhetném már szárnyamat!

De szép hazámba még nem szállhatok,

Boldog csak akkor, hogyha meghalok.

Szabadság és szerelem őshazája,

Szemem már újra fényedet kivánja!

Honvágytól égek és beteg vagyok:

El innen, el! Megyek! Bocsássatok!

*

Tolnai Lajos: A sötét világ | e-Könyv | bookline

p 1

p

p A szocializmus vagy kapitalizmus alternatíva csapdájában vergődő –

p ő hallgatólag megszavazza az utóbbit, majd a holtáig attól koldulhat…

p

p Egy örök bosszankodó, zsörtölődő, mérgelődő –

p ez az önbetegítő önpusztítás nála ez az igényessége jele…!?

p

p Ő más hibája, vétke, mulasztása, bosszantása stb. miatt

p főképpen, sőt kizárólag önmagát „bünteti”: egy notórius önmérgező

p

p Megindokolja, hogy ő miért egy rossz sorsú boldogtalan:

p ő mindenkinek az áldozata, és e szerepben még tetszeleg is

p

p Ő a nagy megmentő szerepében csillog-villog:

p pusztába kiált szót, falra hány borsót, szór diszónak gyöngyöt

p

p Ország-világ legtöbb/minden bűnéért nagy büszkén

p hivalkodva főként, vagy csak önmagát okolja: magából csinál bűnbakot

p

p Egy nagy bajkeverő, de illetlenséget, tapintatlanságot

p ő semmi „pénzért” el nem követ, akkor inkább szenved?

p

p Az áldozatával még bűncselekménye közben is

p végtelenül kedves, mosolygós, előzékeny, udvarias

p

p Aki egy mindent, még önmagát is túlélő”:

p még a saját erkölcsi halálát, a drámai becsületvesztését is

p

p Ő, mint egy kiköpött, echte, par excellence farizeus:

p kívül illatosított, fehérre meszelt, de belül büdös, rothadó

p

p Ők csak békés egymás mellett élők, (el)táncolók –

p házaséletük egyik csúcsa a páros önkielégítésük…

p

p Távolítsd, vadítsd el (potenciális) szövetségeseid:

p másban, emberben soha ne bízz, csakis önmagadban

p

p Szaporítsd/növeszd nagyobbra ádáz ellenségeidet,

p így azután értékesebb lesz a győzelem, menthető a vereség…

p

p

p 2

p

p Előre felnagyítod az ellenfeledet: te törpe, ő óriás -

p így menthetőbb lesz a kishitűen tényleg várható vereség…

p

p Ő tanult az állatoktól: ökörkövetkezetes, makacs szamár,

p gyáva nyúl, gerinctelen, kaméleon, buta tyúk, ravasz róka stb.stb.

p

p Aki már nem élt hiába, ha pár napig híres/hírhedt lehet:

p az önmagából hülyét/bolondot csináló, ill. feltűnősködő botrányhős

p

p Az ő életjelmondása, igéje: különbözzél mindenáron:

p öncélú különcködő: nappal nyárspolgár, éjjel csodabogár!

p

p Aki kétségbe esik, el van veszve, ha valamiben is

p eltér a véleménye vagy pláne életformája a nagy többségétől

p

p Véges erőit pont a legrosszabb lelkizésre fordítja:

p önigazolás, panaszkodás, nyafogás, önsajnáltatás stb. …

p

p A mese nem róla szól? Másokon felettébb szörnyülködik

p vagy nevet, de hogy saját balgaságán elcsodálkozzon, derüljön?

p

p Mindent tud arról, hogy hol hibázta el az életét,

p „csak” egyet nem tud: azt akarni, hogy most változtasson…

p

p Mindig viccesen beszélj, de menj biztosra:

p te magad nevessél rajta a legelőször és a legjobban

p

p A humor olyan sajátosan emberi adottság:

p te csak ironizálj, gúnyolódj más, gyengébbek rovására

p

p Teljesen lebénítja, rettenti az a gondolat,

p hogy ő valami bolondságért nevetséges lehet…

p

p Amúgy minden ember halandó, de ő az egy kivétel –

p csak az ő halála elképzelhetetlen: ő így a mindenre ráérő

p

p A teremtés botránya az ember halandósága! –

p de amúgy meg élete dögunalom, elblicceli a hivatását…

p

p x

Tolnai Lajos: A jubilánsok | antikvár | bookline

Komjáthy Jenő

AZ ÁLMODÓ

Emlékül Révay Zoltán barátomnak

 

Hogyha véletlenűl utadba téved:

Ó, meg ne szólítsd őt, az álmodót!

Porszem! Ő nem ér rá mulatni véled

Kutatva, látva egy mélyebb valót.

Lelkébe néz. Sokszor sír örömében,

Nemföldi büszkeség ragyog szemében;

Mert látja ő, mit nem lát senki más:

Titkaid: Élet, Sír, Föltámadás!

S mély gyászt ha érez és világborút,

Ó, ne zavard, tiszteld a szomorút!

Soká eltépelődik andalogva,

S átönti zajló, zengő hangsorokba,

Mi önlelkében zeng, zajong, viharzik.

(Véget nem ér az óriási harc itt,

A Gondolat le nem ereszti szárnyát;

A milljó Kép vég nélkül űzi árnyát;

Az Élet Gondolat, a Lét a Lélek:

A Gondolat meg fényes, gazdag Élet.)

Egy szó csupán, mit sokszor úgy keres,

Egy szó, amely világok magva lesz;

Nem puszta szó, de Isteníge: tett,

Mely a Lét kútfejéből született.

Ki a szivek s dolgok mélyébe lát:

Ó, meg ne bántsd az álmok nagy fiát!

.

Nem társad ő! Bár színre oly hasonló,

A teste hervatag, a húsa omló,

Balsors az árnya itt a földtekén,

Menny tükröződik szíve mély egén,

A tiszta menny, a boldog végtelen.

A csöndes vértanú a méla tűrő,

Hahogy honába léphet hirtelen,

A szellemek fölött korlátlan úr ő;

E honnak ő királya, Istene,

Mikéntha mind körötte lejtene,

Mi fényes és vidám, mi tiszta és mi szép,

És szembe véle nyájasan királyi nője lép;

Körötte lejtne mind, mi önzetlen, mi nagy,

Mi Istent üdvözít, mit gondol Isten-agy.

Körötte lejtenek vágyára lesve:

Figyelve, szorgosan és fáradatlanul;

S mi még csodálatosb: nem szolga egy se,

Szabadság él szivükben olthatatlanul.

Nincs kegyre éhes, undok szolgahad,

Mindenki úr körötte és szabad.

Nem ismer senki itt iromba érdeket,

Önzetlen és mindenható a Képzelet...

Ki e szabad s dicső világba lát:

Tiszteljed őt, az álmok nagy fiát!

.

Világszem ő. Nem ismert tért, időt se;

Örök gyönyörben úszó, isteni;

Világur ő, az álmok méla hőse,

Nem kell neki, csak egyet inteni,

S körötte él, sugárzik, zeng, lobog,

Csapong, repűl, örvénylik, dúl, ragyog,

Mind testet ölt, aminek lelke van,

Formába tör, ami határtalan.

Hatalma nincs a durva földanyagnak,

Hol minden élet általfinomúl,

Nem sejtik ezt, kik mindenen kacagnak,

Mi törpe szellemük haladja túl.

A fény ez itt, a tiszta érzelem,

Központja, napja: világszerelem.

Lakóit Isten-álmaid ragadják:

Világszerelem és világszabadság!

.

Törvénye nincs, csak egy van, hogy szeress!

Akard a szépet, jót, nagyot, dicsőt!

És megtalálja itt, ki mit keres,

Mi téphetetlenül szívéhe' nőtt.

Munkája kéj, parancsa meg gyönyör,

S minden csodás harmóniába tör...

Ki a Szerelem őshonába lát:

Szeressed őt, az álmok nagy fiát!

[1890. július 26.]

 

A pénzcsináló - Fórum

 

Komjáthy Jenő

JÓSLAT

 

Vészt jósol a felhők taréja,

A szél szilaj danába kap,

Az élet kínja, mint a héja,

Vijjogva a szivemre csap.

Fekete fellegek robognak,

Nyomukban az egész pokol,

Követi dúló viharoknak,

Az ég a földdel összefoly.

Harmóniátlan, vad zsivajba

Kitör a szél, a kárhozott;

Kislelküen borulnak arcra

A gőgös földi boldogok.

A porba hullnak büszke arcok,

Sikoltva: "Itt a fergeteg!"

A zivatar zenéje harsog:

Csak rajta! Én nem reszketek.

Átok dulongja ősi telkem,

A tűz már vérem égeti,

Vesszőzi ostoréle lelkem:

Csak rajta! Hisz ez kell neki.

Csókolja felleg ajka főmet!

Nem jő szemembe gyáva köny

A vészharag szivembe tör meg

El nem borít a vérözön.

Ujjongok én a viharokkal,

S a viharokkal kacagok,

A földre ütnek égi joggal,

Én magam is vihar vagyok.

Tapossatok szivemre bízvást,

Dúljátok föl a dús határt!

Nem törlitek a szellemírást,

Mit szívem legmélyébe zárt.

Nem alszik a fáklya, csak lefordult,

Majd eljön még az én napom,

Kiömlik a szivem, vére csordul,

Hogy mi vagyok, megmutatom.

A bűvös vessző kirügyedzik,

A forgó vész gyöngyöt kavar,

A viharok még jobban edzik,

Aki merészet, hőn akar.

Nálam a szó, a titokoldó,

Kimondom én, nem reszketek,

Elmém, e végtelenbe bolygó

Nem léha árnyat kergetett.

Nevem a csillagokba írom

S emberszivekbe égetem,

És túl időkön, túl a síron

Terjed hatalmas életem.

Szivükbe égetem a dalnak

Fényes, örök betűivel;

Mellem kitárom a viharnak:

Jöjjön, aminek jönni kell!

 

Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline

 

Komjáthy Jenő

MÉRTÉK

 

Ha durva dölyf kerűl utamba,

S fölemeli fejét a gőg:

Féreggé szűkül egy szavamra,

Én megalázom földig őt.

Te por, te semmi! - így kiáltok -

A semminél is kevesebb,

Ki nem is élsz, bár élni látszol,

Éhenhalónál éhesebb,

Hiába oszt parancsot s gúnyt szavad,

Üresb vagy, mint üres beszéded,

Nem ment meg senki, semmi téged:

Mert semminek érzed magad!

Ha egyedül vagy, akkor érzed -

S ilyenkor szinte futsz magadtól,

Borzongva undor- s unalomtól,

Ilyenkor szinte gyűlölöd magad -

S bár meg nem vallod, mélyen érzed

Önhitványságod, semmiséged.

Megvetni látszol gáncsoló szavam?

Hiába mind! dölyfödnek vége van.

Találva vagy! Magad előtt pirulsz:

Szégyellned kell, hogy élsz, hogy létezel.

Remegsz, ahogy üres szivedbe nyulsz:

Mert semmi vagy és semmivé leszel!

.

Ha az erényt szenvedni látom

Görnyedve a kereszt alatt,

A szabad lelket rabigában:

Én fölmagasztom égig azt.

.

Ember! - eként üdvözlöm őt,

Adhatok-e különb nevet? -

Ki élve élsz, te jó, te hős,

A többieknél lelkesebb,

A többieknél szabadabb:

Emeld föl vérző homlokod,

Érezz ma boldog büszkeséget,

Ragadjon lelked messze téged!

És amit látsz itt lábaidnál,

Bizony mondom, több vagy te annál,

Több, semmint magad is tudod!

Ha egyedül vagy, mélyen érzed,

Ha ekkor önlelkedbe mélyedsz,

Reszketve titkos, mély gyönyörtől,

Ihlettől, égi szerelemtől -

Be kell, hogy valljad, mélyen érzed,

Hogy végtelen, örök a lélek,

Mely igazért, nagyért hevült.

Ó, boldog te, ki lelkesülsz!

Fölemel égig egy szavam;

Nyomornak, búnak vége van,

Örvendezel, midőn szivedbe nyúlsz,

Ó, mert érezned kell önnön becsed!

A mindenség lelkével rokonúlsz;

Mert minden vagy és mindenné lehetsz!

[1892. április]

Tolnai Lajos: A nemes vér (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951) - antikvarium.hu

p 3

p

p Neki az egész élet egy nagy játék: bármi visszacsinálható,

p még a szemkiszúrás is, mert nincsen irreverzibilis károkozás…

p

p Nem jól érzékeli az ún. rendelt időt – ő rosszkor üti a vasat,

p vagy nagyon előre siető koravén, vagy örök késő, végleg elmulasztó

p

p Ha kimegy az utcára, a is fejére eshet egy tégla:

p halálfóbiás, örök rettegő, raktárra aggódó önbetegítő

p

p Aki már egy rossz pillantásra lecsapó krakéler:

p és maximumot hoz ki az „inszinuációból”: véres kardpárbaj

p

p Rossz „elvi”, presztízs-okokból megy bele a sok-sok

p önfelőrlő piszlicsáré csetepatéba (legyek után kapdosó sas)

p

p Nincs ugyan vészhelyzet, de ő mégis belepusztulna,

p ha itt-most nem ő lesz ő – káros - igazmondás felkent bajnoka…

p

p Örömmel hagyod éhezésből a felhizlalásod, a lakomákat,

p de kövéren meg majd a vágóhídra hajtanak (Jancsi és Juliska)

p

p Már előre kínlódsz, ha már közelegnek:

p minden vágyad: csak valahogyan megúsznád az ünnepeket…

p

p Magának a legszebb efemer, lakhatatlan lakot:

p a lég/jég/kártyavárat ő építi fel és ezért még lakbért is fizet

p

p A vergődő hálapénz is ad az őt simogató, babusgató segítőnek,

p aki ezért sem segíti vissza a partra-vetett halat éltető közegébe…

p

p Az orvosa mindig jobban tudja, és tőle tudhatja is, mint ő,

p hogy neki éppen mije, és hogyan és mennyire fáj és mi jó neki

p

p Csak akkor könnyezik, ha sok hagymát pucol?

p Szégyelli a sírást, az nem katonadolog - így nem könnyebül…

p

p Rossz vásárt csinál: egy nap álvágy-kielégítő dolce vita,

p amit ráadásul csalódás követ, majd jöhet a sok év börtön…

p

p

p 4

p

p Fenn az ernyő, nincsen kas - világraszóló lagzit tart:

p pár napig a dínom-dánom, majd meg a sok szánom-bánom

p

p Megfelelési kényszerből olyasmikért vállal alja, ill. túlmunkát,

p amire neki egyáltalán nincs is szüksége, sőt csak a baj van vele

p

p Aki olyan, mint egy kitelepített, elhurcolt kényszermunkás,

p idegenben vállal ostoba hitele stb. miatt lélekölő, testnyúzó robotot

p

p Ő a bevásárláskor, vagy a vendéglőben érzi Valakinek magát:

p ott-akkor ő az Úr, mert fizet, így őérte van a bolt(os), a személyzet stb.

p

p Úgy vásárol, nagy a boltba, hogy nem tudja mi a szüksége

p így azután könnyen rá is sóznak sok fölöst/károst vackot, bóvlit

p

p Parasztvakítás: hiszi, hogy ő most nagyon jól, pontosan lát,

p pedig csak éppen elkábítva a szemfényvesztők elkápráztatták…

p

p Ha sok pénzt nyer álmában, ővé lett a lottó főnyeremény,

p ébren hitelre vadul költekezik és így óhatatlanul adósrab lesz

p

p Megszokásból, illendően unos-untig hallgatja odahelyezett papját,

p pedig annak már minden ún. prédikációja a könyökén jön ki: el is alszik

p

p Heti egyszer a szentmisén részt véve ő áldoz az Istenének,

p de a hét többi, nagyobb része már a császáré, illetve az ördögé…

p

p Carpe diem: csak egy nap a világ, ki tudja, mit hoz a holnap,

p egy jó húslevesért levágja még az aranytojást tojó tyúkocskáját is…

p

p Nem hiszi: mindenekelőtt Isten országát keresse, a többi majd megadatik:

p feladja ifjúkori álmát, hivatását a biztos megélhetést nyújtó dologházi melóért

p

p Amíg nincs összkomfortos öröklakása, nagy bankbetétje stb.

p addig nem kockáztat „gyermekvállalást” … azután meg már késő…

p

p A gyermek az Élet vége, csak sok kiadás, töméntelen gond viselése stb.,

p inkább marad az elviselhetetlen könnyűségű léte/késő bánata: ebgondolat….

p

p x

Nemes vér / A polgármester úr · Tolnai Lajos · Könyv · Moly

Komjáthy Jenő

A MÚLTBÓL

 

Mosolygott rám sok szép leányajk,

Szeretkezém sok szép leánnyal,

Élvet kinált a lomb, a rózsa,

Sok titkos-édes pásztoróra.

.

Pazar fényt szórt reám az égbolt,

A mindenség ködfátyolkép volt,

Ezüst folyam, arany virágok,

Lábom mesés kincsekre hágott.

.

Ittam a kéjek poharából,

Ittas valék az ifjuságtól:

De ím a serleg inog, lendül,

Reszketve ejtém el kezembül.

.

Pezsgő gyönyörre jött a bánat,

Mely maga ellen törve támad;

S én élvunottan, kéjgyötörten

A habzó kelyhet összetörtem.

.

Majd új gyönyör ragadt el engem,

S az életet kockára tettem.

Perdült a köb, baljós a száma,

Búkedv köszönte vak nyomába.

.

Ó, én botor, osztályi részem

Eladtam csengő álompénzen!

Árnyképeimnek csábölébe:

Dobáltam mindent lázban égve!

.

De vége, vége! Már nem vágyom

Pihenni púha rózsaágyon;

A rózsaláncot is letéptem,

Nem sorvadok már szolga-kéjben.

.

Már csak az vonz, mi lehetetlen,

Ragyognak kéjnapok felettem:

De én keresek titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

.

Magából szőjön új világot!

Mindegyre szítom benn a lángot.

Mélység, magasság szava lettem,

Istennek lett visszhangja lelkem.

.

S visszhangja lett a fergetegnek,

Mitől a gyöngék úgy remegnek.

Fejem a Vész keblére hajtván,

Vad viharének vitte sajkám.

.

Lángviharok zúgtak felettem,

Az örök fény visszfénye lettem,

Visszfénye új, dicsőbb napoknak -

A régiek már haldokolnak...

.

Napszínen kába tündököljön,

Pillangószárnyat hernyó öltsön:

Keresem én a titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

.

És köd előttem, köd utánam,

Megközelítlen, szűz magányban:

Szövöm a csodás, égi regét,

Mélyeid járom, isteni lét!

.

S hol a szent liget árnya béfed,

Új, csodaszép életet élek,

Tündérsziget ölébe fogad,

Álmodom boldog, mély álmokat.

 

*

 

ÁBRÁNDOS FIÚ

 

A milliókat átöleltem,

Átkarolám a végtelent;

Ragyogó fényben, égdörejben

Éreztem az örök jelent.

Föllengő, óriás szivemmel

Csak üdvöd szomjuhoztam, Ember!

Bántottak s én szerettem őket,

Hímeztem álmát a jövőnek.

De szóltak ők s gúny lobogott szemökbe:

"Amért rajongsz: hiú;

Bolond vagy, és az is léssz mindörökre

Ábrándaiddal, jó fiú!"

.

Koszorút fontam dalaimból

És álmaimból főm köré;

És dal fakadt, virág a sírból,

Szivem vérével öntözé.

Mártírszivemmel a kereszten

Világ szivét, Istent kerestem.

Túláradó, eszményi vágyban

Embert emberré tenni vágytam.

És szóltak ők haraggal messze lökve:

"Merész álmod hiú;

Légy átkozott és számüzött örökre,

Pusztulj, te vakmerő fiú!"

.

De én azért most is rajongok

S átölelem a végtelent,

Felhőzik lelkem égi gondon,

Agyam lángképeket teremt;

Bántottak s én szerettem őket,

Látom szent árnyát a jövőnek.

Embert szabaddá tenni vágyom,

Meglátni Istent hőn kivánom.

S legyen, miért szivem lángokra lobbant,

Törekvésem hiú:

Rajongok, álmodom s leszek, ki voltam,

A régi ábrándos fiú.

 

[Szenic, 1890. szeptember 21., 1892. május 2.]

 

Könyv: Dániel pap lesz (Tolnai Lajos)

Komjáthy Jenő

OTTHON

 

Amért van békés otthonom,

Ne mondj boldognak engem!

Felhők borítják homlokom,

Mély gyász borong szivemben

.

Köröttem boldog kedvesim:

De vannak elhagyottak;

A hideg éjben gyermekim

Künn fáznak, künn zokognak.

.

Fagyos szárnyával élesen

Megcsap az ősi szégyen:

Járnak magán, testvértelen,

Testvéreim az éjben.

.

Mit ér, ha boldog hajlokom

Betöltve puha kéjjel,

Ha szívem nem szakíthatom

Milljó darabra széjjel!

.

Mit ér, ha itten csönd honol

S beleng az égi béke,

Ha künn a poklok vésze forr,

Öröklött bűnök mérge?

.

Ott kívül minden reng, remeg,

És rajta nincs hatalmam.

- Megállhat-e, ó, Istenek,

E fészek ily viharban? -

.

De nem e fészket féltem én,

Nem csupán e családot;

Boldoggá tenni vágyom én

S ölelni a világot:

.

A boldogságot gyűlölöm,

Mely megbuvik magába,

Melyből a főrész nem ömöl

A nagy embercsaládba.

.

A boldogságot megvetem,

Mely egy kicsinke koncon

Lapulva rágcsál kéjesen,

- Pákosztos eb a csonton.

.

Míg lesz egy, ki nyomorban él,

Nem lehet senki boldog;

Rossz szív, mely önmagába fér,

Az önzők mind bolondok.

.

Boldognak mondasz? Ó, ne mondj

Addig boldognak engem,

Míg emberszív fájdalmat ont,

Könny ég emberszemekben!

.

Tudnám csak, hogy megváltanám

Véreimet a vérrel,

Magamat szétszakítanám

Milljó darabra kéjjel!

.

De addig csak hadd hordozom

A zordon gyászt, az átkot,

Hogy boldogítani nem tudom

A nagy embercsaládot!

[1893. február 27.]

Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline



A jubilánsok · Tolnai Lajos · Könyv · Moly

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x

Gergely Gergely: Tolnai Lajos pályája (Akadémiai Kiadó, 1964) -  antikvarium.hu



Új föld, új szerencse - Tolnai Lajos: Új föld, új szerencse – A  Tisztviselőtelep tiltott története

 

LAST_UPDATED2
 
Eugéniusz: Létrontás/javítás - Egymondatos szabad ötletek - XII. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Jenő   
2024. január 20. szombat, 11:11

Vlagyimir Szolovjov: Az Antikrisztus története | antikvár | bookline

Eugéniusz:

Létrontás vagy javítás -

Egymondatos szabad ötletek -XII.



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Ami az/egy ember hatalmában áll,

magának/másnak ártani/használni

Témakörök és gondolatcsírák gyűjtése



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok



Wass Albert: Az antikrisztus és a pásztorok - Ráday Antikvárium

Komjáthy Jenő

SZÁLLJ MAGADBA!

 

Szállj magadba, könnyü lélek!

Ifju, csillapítsd le véred!

Jobb, ha lángra gyúl az agy.

Nézz magadba éles szemmel,

Ősmivoltod ásd fel, ember,

Gondold által, hogy mi vagy!

.

Szállj magadba, élv betegje!

Eszményekért lelkesedve

Jobb, ha a jövőnek élsz.

Élve élsz majd s többszörözve;

Átfinomul tűzkörödbe

És megolvad minden érc.

.

Szállj magadba, bűn halottja,

Ki magad körűl forogva,

Önimádva elbukál!

Szívből szívbe öntsd a véred,

S int, ha a bűn köre széled,

Új magasság, új sugár.

.

Szállj magadba, s törj előre!

Az igazság levegője

Jól tudod, hogy edz s emel.

Győzd le, győzd le szenvedélyed,

Nyugasztald meg lázad véred:

Szíved szívért esdekel.

.

Szállj magadba, szállj a mélybe!

Járj a lelki, benső égbe,

Mely sokáig volt pokol!

Ragyogd be az éjek éjét,

És meglátod tiszta kékjét,

Melyből derü s fény omol.

.

Szállj magadba, szállj magasba!

A magasnak mély a magva,

Mélység az, mi szárnyra kél;

Ott honol a tiszta mellben

Az erdő, mitől a szellem

A magasba visszatér.

.

Szállj magadba, és magadbol

Irtsd ki, ami benned tombol,

S összeroncsol szívet, észt!

A gyávára vár a nemlét,

Egy istennő tárja keblét,

S várja hévvel a merészt!

 

[1893. július 21.]

Selma Lagerlöf: Az antikrisztus csodái (Franklin-Társulat) - antikvarium.hu

p 1

p A szellemi rövidlátó, az aranytojást tojó tyúkját is levágó,

p vagy az egy nap dínom-dánom után sok hó/év szánom-bánom

p

p Jótündér-szerencse - a három kívánságát balgán elszórakozó

p A lehetséges sokkal jobból egy még rosszabb helyzetbe kerülő

p

p Önismeretlen maradó - az igazmondó tükör ripityára törője -

p és ki mást, pont a hízelgőket a legjobb igaz barátjának tekintő

p

p A minőség-érzéketlen mennyiség-centrikus életszemléletű,

p ő az egy jó helyett a rossz(ab)ból vesz, eszik, tesz stb. jóval többet

p

p Aki nagy bajban van, mert van egy tényleg hiteles próbája

p az ő pudingjának: mégpedig az evés, amit igyekezne elodázni…

p

p Fejlett kritikai készségét csak másokon kamatoztató: önkritikája így elsatnyul

p Más szemében kis szálkát is észre-vevő, a magáéban még a gerendát sem látó

p

p A folyamatos lesújtó ítélkezései akarata ellenére önelárulók:

p aki mondja másra, az mondja magára – ő is magából indul ki: önleleplező

p

p Elővigyázatlan, végzetesen óvatlan: picit elindul a züllés útján,

p de csak a(z élet)lejtőn lefelé gyorsulva derül ki: gyenge-rossz a fék

p

p Az élet-feladványai megoldása helyett non stop más által kiagyalt rejtvényt fejt

p Értelmetlen időpocsékolásnak tart minden „öncélú” nyelvi-logikai (társas)játékot…

p

p Imád rejtélyeskedni, rébuszokban, tolvajnyelven fogalmazni:

p imponál neki, ha nemigen értik/ill. így nem bukik le a semmitmondása…

p

p Neki minden ellentmondás akadékoskodás, kötözködés, lázadás,

p ő inkább mindenkinek engedelmes, ill. a hallgatásával beleegyező stb.

p

p Aki nyíltan nem mer, de titkon, lopva majd mindennek ellentmond:

p így lehet/lesz akár az élete végéig, vagyis krónikus szenvedő cukorbeteg

p

p Aki nem is hisz a teljes gyógyulásában, vagy ez azért nem jön létre,

p mert van egy nagyon hiányzó láncszem: és ez pont Ő maga/önvizsgálata…!

p

p

p 2

p

p

p „Tetszhalott” - beolvad környezetébe: folyamatos mimikri, mintha itt sem lenne

p Szklerózis multiplex vészjel: nem érti - ő csak eltűnik a háttérben, nem ér a neve

p

p Fiatalon magáévá teszi a szülőktől hallott önkorlátozó balhiedelmeket,

p például, hogy a szegény ember gyereke soha ne akarjon művész/tudós lenni

p

p A meglopott és ezért méltatlankodó tolvaj

p akinek az ebül szerzett jószága pont így, vagyis ebül vész el…

p

p A gőgös, nagyzási hóbortos, megalomán stb.

p egyre jobban felfuvalkodó, majd hirtelenül haló: kipukkanó béka…

p

p Önképfestménye: ő egy született vesztes, lúzer –

p a mindennapi öncsőd bejelentő: ez egy önbeteljesítő jóslat…

p

p A férfinál a szigorú ész legyen mindenek felett,

p a szívirgalom csak női gyengeség: ő így ön-könyörtelen is

p

p A hiba beismerés, bűnei magános/nyílt megvallása

p neki csak a gyengeség jele: ő így lenne tökéletes (önáltató)

p

p Nehéz, majdnem lehetetlen őt szeretni,

p mert röstelli beismerni, megvallani az emberi gyarlóságait

p

p Úgy mentegeti, konokul tagadja esendőségét/bűneit,

p mint akit éppen az esküdt halálos ellensége vallatna

p

p „Otthona”: semmi melegség, kedvesség stb.,

p csak pattogó vezényszavak hűvös, rideg, katonás légköre

p

p Zsarold meg, és magad tedd élesben próbára Istent

p valami nagy extra követeléssel: vajon átmegy-e a vizsgán…

p

p Ha Isten itt-most nem teljesíti a – hülye - követelésed,

p úgy mielőbb keressél egy másik, bőkezűbb, nagylelkűbb Urat

p

p Nyújtózkodj mindig tovább, mint takaród ér:

p te dugod bele az adósrab holtig tartó bilincsébe

p

p x

Az Antikrisztus

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

 

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

 

Rev. P. Huchedé: Az Antikrisztus (Vallás és Élet) - antikvarium.hu

 

Komjáthy Jenő

EGY FŐPAPNAK

 

Apage Satavaz

 

Hazugság apja volt a Sátán;

Hazugság papja! Most a hátán

Nyargalsz te fene-szilajon.

Hiába sallang és tudós lé,

Jól ismerünk mi már, te kópé,

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Eszményiség! Ez hát a jelszó,

A hímporos szárny, - ámde hernyó

Lebeg a csilló szárnyakon.

Gyönyörű mez! De hát a lényeg

Csak undok, éhes, satnya féreg...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Az Evolúciót lihegve

Megtámadád, titkon szepegve,

Szemed a zsíros koncokon.

Tanítni mersz? Előbb te menj hát

A belső evolúción át!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Ismerjük a szemforgatósdit,

Így védte kasztod mind az ósdit,

Legelve buja maszlagon.

Vesd le előbb a reverendát,

Az ósdi vallás ócska rongyát!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Kardot ragadni, dalra kelni,

Eszményekért hevülni, tenni:

Barbár vagy ehhez, paflagon.

Ne affektáld az Eszme gondját,

Magadba járjad a bolondját!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

A Szabadságért harcra kelni,

Népet szeretni, fölemelni,

Hogy éljen méltón, szabadon:

Minderre szűk a reverenda.

Ám dividete dividenda!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

"Divide et impera!" Régen

Hatott, de az új nemzedéken

Nem fog ki jelmezes barom.

E faj a cifra színen átlát,

Hiába bíbor és a skárlát...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Fölszabadítni minden embert,

Ragadva zsarnokokra fegyvert:

Dicső dolog vón, mondhatom!

Ez ám az Eszmény! De a gátra

Ember kell, ki ne nézzen hátra!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Szabadságot minden paránynak!

Ezt hirdetik a jók, a bátrak,

Hogy ne heverjen parlagon

A Mindenségnek egy atomja...

Utópia! Kinek mi gondja!...

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Sötétség apja volt a Sátán;

Sötétség papja! most a hátán

Nyargalsz te furfang-utakon.

Hiába sallang és tudós lé,

Jól ismerünk mi már, te kópé,

Elárul a lóláb, papom!

Bernard Mcginn: Antikrisztus | könyv | bookline

p 3

p

p Minden mindegy - „Majd csak lesz valahogy,

p úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna…!”

p

p Ha nem megy valami hivatalból/erkölcsi tekintélyből,

p akkor a lovak közé dobod a gyeplőt: laissez-faire, laissez passer…

p

p Lám mire képes egy végtelenül ostoba ember:

p kihozni a karmoló vadállatot a sarokba szorított kiscicából is…

p

p Vakon megbízol a vadidegen, az egyszer,

p először-utoljára látható kereskedőben: csak a javadat akarja…

p

p Csak otthon éri a kellemetlen meglepetés: jól bevásárolt,

p a zsákban csak egy kóbor macska van (elrontott leányvásár)

p

p Rossz „matekos” - neki inkább/mindig

p az ezermilliméteres kell, és nem a „csak” háromméteres kolbász…

p

p Elvakítható fizetése névleges értékével,

p nem nézi a vásárlóerőt, mert nem ő jár a boltba

p

p Pont a kecskére bízod a káposztádat – pártállami iskolára,

p kontraszelektált tanítóra, sőt pedofil kéjencre a kisgyereked?

p

p Le is állna az idétlenkedő, vagy hisztis gyerekadás,

p ha te nem lennél rá olyan hálás befogadó, vevő-közönség

p

p Alternatív kitűnni vágyó:

p csak hülyéskedése vált ki erős reakciót: osztálybohóc

p

p Nem látja: ő a magát éretlen bolondozásával

p folyamatosan nevetségessé tevő társasági pojáca

p

p Ő egy projektor: a lelki falra naponként újra vetíti

p az ő kreált ellenségképét, „akit” azután vadul gyűlölhet

p

p Akit úgymond a legjobban „imád”, pont azt gyűlöli meg,

p csak azért, mert nem tudta eddig az önképére formálni

p

p

p 4

p

p Vérszemet kap: a telefonbetyárkodása stb.

p indíthat el a nagyobb bűnt, akár egész lavinát is…

p

p Hecchívás – dolgozat halasztó bombariadó:

p ami már nem bocsánatos diákcsíny, de bűncselekmény

p

p A pótolható pénztárcájára jobban vigyáz,

p mint a szüzességére, lelki tisztaságára, üdvösségére…

p

p Nagyban hazárdjátékos, nagy tétekben „játszik” -

p egyszer csak bejön a mindenért kárpótló főnyeremény

p

p Mintha űrhajón lenne: nehéz/időrabló főzni:

p finom étel helyett inkább tablettát, pasztillát kapkod be be

p

p Aki egy permanens ön-lekicsinyítő, önleértékelő

p ez a hiedelem-érzésvilága azután jó táptalaj a „testi bajokra”

p

p Levetkőzik akár meztelenre is, és bármire kész,

p de azt már nem engedi, hogy az orvos a lelkébe is lásson

p

p Mintha egy városban élő Robinzon lenne:

p palackpostán elküldi a „panaszait”, és várja rá az orvosságot

p

p Bármit, csak változni ne kelljen: aktív-passzív partner

p az élethosszig tartó orvos-beteg medikalizációs játszmában.

p

p Hagyja, hogy rendszeresen hülyét csináljanak belőle,

p amit így is él meg, így jöhet akár még egy agyvérzés is

p

p Önlebecsülő: a maga teremtette zöldszemű szörnye,

p az átkozott féltékenysége gyötri non stop, éjjel-nappal

p

p Szertelenül szerettél volna élni, mióta eszed tudod –

p mégis nyugtatók, altatószerek/serkentők a napi betevő falatjaid

p

p x

 

Merezskovszkij: Az antikrisztus/Péter és Alexej I-II. (Franklin-Társulat  Kiadása) - antikvarium.hu

Komjáthy Jenő

BABONÁS HATALOM...

 

Babonás hatalom járma alatt

Nyög a földön érzés, gondolat.

Szakadozva, csonka alakban

Jelenik meg a láthatatlan.

Töredezve, ferde tükörben

Jelenik meg a pipogya rögben

Az Isten.

.

Rokonát a rokon nem leli föl,

Örökös a magány, nem veri föl

Zeneszóval a vidám, igazi testvér,

Csak az árnyat ölelte, aki eszmél;

Hiába ver a szíve sebesebben:

Töredék marad a földön, esetlen

A Szellem.

.

Gyönyörű, de fátyolozottan

Jelenik meg a lenge sorokban;

Sanyarú, szomorú, sorsa enyészet;

S ah, vérbe fürösztve ér kora véget,

Az okát hiába keresném,

E siralomvölgybe keresztjén

Az Eszmény.

A babona lélektana - Jahoda, Gustav - Régikönyvek webáruház



A bibliai Antikrisztus - Idea könyvtér - erdélyi magyar könyvek

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

pRöck Gyula: Az Antikrisztus és a Hamispróféta | könyv | bookline

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők - és

p végül - az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p p.s.:

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre

p és szeretetre: bölcs változásra indító magyarán írt gondolatok…

p x



 

Könyv: Az Antikrisztus - Emilijan Sztanev - ECOkönyvek webár

 

 

 

LAST_UPDATED2
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL