|
Eugéniusz:
Életminőség ABC – IV.
Egy mondat a bölcs/balga és
a boldog-boldogtalan lélekről
A maguknak közvetlenül vagy
máson keresztül használók/ártók,
ill. a jó önvédők vagy önvédtelenek
Jó/rossz Isten/ön/társismeret-szeretet
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Életminőségjavító/rontó típusok vizsgálata
Jövendő évek...
Jövendő évek, nemzedékek,
Kiket szegény fejem nem ér meg,
Vajon minő lesz arczotok?
Egyet tudok, hogy bármi lészen,
Én soha többé meg nem érzem,
S a föld azért tovább forog.
.
Tavasz fog akkor is virúlni,
Szerelmes ifju lángra gyúlni,
A gondtalan vigadni fog.
Harmatkönny hull a rózsafára,
Csók méze lányok ajakára...
S a föld azért tovább forog.
.
S én nem tudok majd semmit erről,
Tavaszról, csókról, küzdelemről.
Porladni lent csak én fogok.
Aludva a halottak álmát,
Nem hallom a világi lármát,
S a föld azért tovább forog.
.
Kikért forró szivek dobogtak,
Megvénülnek, megránczosodnak
A legszebb lányok, asszonyok.
A bánkodó lélek kiszenved,
Elmulnak örömek, szerelmek...
S a föld azért tovább forog.
.
A halál, mint az őszi lombot,
Gödrébe hajt bölcset, bolondot:
Befutja mind a sírhomok.
Mindegy ha gyom, mindegy ha rózsa;
Mindegy ha könny, ha pásztoróra...
S a föld azért tovább forog.
.
Jobb nem lesz a világ, se rosszabb,
Hazát ad jámbornak, gonosznak.
Lesz rajta úr és elnyomott.
S örökre tart, örökre járja
Bohó játékod, élet álma!...
S a föld azért tovább forog.
.
Nem, nem örökké! Hála isten,
Hogy a mi van, mind véges itten;
Mind a mi érez, él, mozog.
Nem lesz, ki sírjon és nevessen;
Nem lesz, ki gyűlöljön, szeressen,
S sziv nem dobog, föld nem forog.
*
Reviczky Gyula
Mi baj van a világon?
Mi baj van a világon?
Mi baj?... Tekints körül:
Penészes pinczelyukban,
Hová nap bé se kukkan,
Ül nedves szalmazsákon
Egy váz a sok közül.
.
Pálinka-gőz tódul belőle;
Káromkodás az estimája,
S oly szennyes a ruhája,
Mint lelkének minden redője.
S a mint járok, czél nélkül épen,
Hallom rekedt hangját az éjben:
»Sokan vagyunk, de meg nem osztjuk,
A mit a buja föld terem.
Nekem csak rongy, penész, piszok jut.
Az úr utálja kenyerem',
Büzt izzadok, járványt lehellek;
Bünt éhezem, vért szomjazom.
Ember vagyok tán; igy neveznek;
De volnék bár inkább barom!«
.
Mi baj van a világon?
Nézz csak jobban körül.
Tekints az emeletre!
Ott ásitoz, heverve
Rugós selyem diványon
Egy úr a sok közül.
.
Fején a haj ritkul; szemének
Nincs fénye; azt hinnéd kisértet.
Petyhüdt arczán nem ül öröm,
Se bú csak végtelen közöny.
Hogy szóra nyissa, rest a nyelve;
De mégis, mintha így hebegne:
»Nem éhezem s mégis zabálok;
Iszom, pedig nem szomjazom.
Virágok közt ásítva járok;
Az élet csábjait nem érzem;
Balról és jobbról két vezérem,
A csömör és az unalom.«
.
Mi baj van a világon?
Válaszra kell-e várnom?...
Remélem megtanultad,
Egy itt a baj, fiam:
Egyforma nyomorultak
Vagyunk mindannyian.
p 1
p
p Aki a tuti nyerésért minden lottószámot megjátszik: kerül, amibe kerül…!
p
p Aki annyira néma gyerek/szemérmes koldus, hogy titokban éhezik/éhen hal
p
p Aki olyannyira szeretné magát megmutatni: exhibicionista pucérkodó lesz
p
p A fütyije mutogatásával botránkoztatva kisdedeket érez szexuális élvezetet…
p
p Aki ennyire „önellátó”: ő lesz önmaga bírája és dicsérője – ő nem szorul másra
p
p Aki Nárciszként annyira imádja magát, hogy a saját tükörképbe szerelmes
p
p Aki annyira jellegtelen, nem karakteres, hogy így csak elrettentő példa lehet
p
p Aki annyira imádja/gyűlöli ex szerelmét: még az ördöggel is összefog ellene
p
p Aki annyira gyáva nyúl, hogy se istene, se hazája - se párja, se otthona
p
p Akinek minden dolga félbe van hagyva, mintha csak ő élne mindörökké
p
p Aki olyannyira bolond, hogy nem az örökkévalóságra rendezkedik be
p
p Aki úgy ősbizalmas édesanyjával, hogy ő választhat neki hivatást és párt
p
p Aki oly a földhözragadt, hogy nem látja-csodálja pl. Ikarosz szárnyalását
p
p
p 2
p
p Aki az anyja szoknyája mögé-alá bújik, ha itt-most legény kell a gátra
p
p Aki állva hal meg, mert rangon alulinak találja lehajolni pl. az eperért
p
p Aki amíg rosszul van, mindent megfogad - de ezt felépülve hamar felejti…
p
p Aki az áldozatból egy cinkos tettestárs lesz: hamis szégyenérzetből falaz
p
p Aki alattomban él a kis erejével, hiszen ártani-rontani még ő is tud…
p
p Akinek a titkos jelszava: mindenki egyért, értem, de én meg senkiért
p
p Aki addig-addig válogat, míg hoppon/aggszűz vénlány-agglegény marad
p
p Aki ágyúval lő a verébre: vele/helyette elpusztítja még az öreg diófát is
p
p Aki, ahova lép, ott fű többet nem terem – még az írmag is kipusztul
p
p A rablógazdálkodó, aki kiuzsorázza a földet – csak sivatag marad utána
p
p Az ajtófélfa ember - ő sehol sincs se bent, se kint: mindig csak a küszöbön
p
p Dogma: még akkor sem eszik húst, ha ezzel most megmenthetne egy embert
p
p Aki mindig hiperaktív: minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincse
p
p
p 3
p
p Aki oly alacsony tűrésküszöbű: még egy légy is kihozza a béketűréséből
p
p Aki addig-addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg már késő
p
p Aki addig söpöri a szőnyeg alá lelki szemetét, míg elbukik és nyakát töri
p
p Aki addig-addig piszkálódik, kötekedik, míg csak ki nem húzza a gyufát
p
p Aki addig nem vall színt, míg biztosan nem tudni, hogy ki lesz a győztes
p
p Aki nem tudja, hogy hol a helye – így mindig csak helytelenül viselkedik
p
p Aki elvágja az őt éltető gyökereit és így idegen földön hervad, sorvad el
p
p Aki világpolgárként mindenütt otthon akar lenni – így örök lesz hontalan
p
p Aki nem megy le az igazgyöngyért a lélekmélyre: egy felszínes búvárkodó
p
p Aki értékes, mert páratlan, ritka kincseit bóvlikért is elkótyavetyéli
p
p Aki addig evez Élete tengerén, míg végleg ki nem köt a Bánat szigetén
p
p Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit, míg bele nem csömörlött
p
p Aki csak addig volt Jézus nagy barátja, amíg le nem fogják, el nem ítélik
p
p
p 4
p
p Aki addig keresi hiába a testi halhatatlanság titkát, míg lepereg élete
p
p Aki addig kíméli-menti magát, hogy újszerű, infantilis állapotban múlik ki
p
p Ő addig nem segít másoknak, amíg az illető nem tér át az ő szektás hitére
p
p Aki keveset tud, de azt is rosszul, vagy a jó tudást rosszul alkalmazza
p
p Aki sokat tud, de rosszat és rosszul, de viszont azt nagyon jól csinálja
p
p Akinek a feje/agya a fölösleges, sőt káros ismeretek telített tárháza
p
p Aki egy életen át építgetett jó hírnevét egy rossz döntéssel dönti le
p
p Aki csak egyszer esett bele a kísértésbe, de egy életen át fizet érte
p
p Akinek a „kóbor numera” magas ára: egy nem kívánt gyerek és válás stb.
p
p Aki azzal áltatta magát, hogy csak testét adta bérbe, a lelke ép mard…
p
p Aki csak a bajban döbben rá, hogy sok a haver, de nincs egyetlen jóbarát
p
p Aki azt hiszi, hogy ha egyszer szerencséje volt, onnantól bérletes lesz…
p
p x
Reviczky Gyula
Magyar virtus
Lármázz magyar! Ellenfeled'
Kongó szavakkal kardlapozzad,
És öltsd azokra nyelvedet,
Kik megcsufolni nem haboznak.
Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,
De az utolsó vagy, ha tenni kell.
.
Aludj', magyar nép! Bármi jő:
Mindegy, te sült verébrül álmodj',
Változván ember és idő,
Őrizd meg ősi lomhaságod'.
Mig más egész nap fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.
.
Hallgass magyar! Ha rád morog
A külföld, némulj el szavára.
Mert bár mindenbe' majmolod,
S mint árnyék támolyogsz nyomába:
Nem hallgatsz, csak dicséretére;
Hibád' ha látja, esz a méreg.
.
Vakulj magyar! Türelmedet
Nem józanság okozza, hidd el.
Szidd inkább gyönge merszedet
S keleti röstséged veszítsd el.
Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!
Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!
Reviczky Gyula –
Március tizenötödikén
Hivatlanul is megjössz minden évben,
Szép március, bilincs-oldó tavasz!
De azt a régi márciust nem érzem;
A naptár mond csak annak; nem vagy az;
A hit kidőlt, a szívnek semmi lángja;
Fásultan él a kor s eszmétlenül;
Multon mereng a költő, és dalába
Villám s haragvó mélabú vegyül.
.
Megalkuvás iránya most a kornak;
Ábrándnál egy kis állás többet ér;
Egy zsiros koncért százan marakodnak,
Hogy EGYnek jusson mentül több kenyér.
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki értük harcra kelne, nincs olyan,
Csak szóvirág ma a magyar szabadság
S az érte hősen ontott vérfolyam.
.
Nem, ez nem az a márciusi szellő!
Nem a szabadság éltető lehe,
Egy alvó népet új életre keltő,
Hogy százados rabláncát tépje le!
A nagy, a negyvennyolcas márciusnak
Nincs más emléke: néhány béna kar,
S távol,hol citrom és narancs virulnak,
Honán kivül a legnagyobb magyar!
.
Ezért löktél hát annyit hősi sírba,
Hogy ami véred, óh hon, megmaradt,
Mohó ajakkal, éhesen kiszívja
Egy ingyenélő parazita-had?...
Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát,
Hogy megtagadjanak gyáván előbb
S örököd oszt arcátlanul felosszák
Kétszínű,romlott,léha kegylesők?...
.
Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt
Ember-méltóság tiszta ihlete!
Álmodjunk, hívjuk vissza azt a régit!...
S ha van még a magyarnak Istene:
Őt kérjük, adjon még egy csoda-kardot,
Büvös csapásitól hadd hulljanak
A hitvány léhűtők, kik, mint a barmok,
Csak ettek-ittak és meghíztanak.
p 5
p
p Aki holtáig nem fogja fel: minden emberi lény halandó, még ő sem kivétel
p
p Aki a Teremtőt átkozza halandósága miatt, de amúgy dögunalom az élete
p
p Aki a dögunalmas élettől félve inkább istent kísértve ön/közveszélyesen élő
p
p Aki nem végzi el életfeladatát, ezért nem akarja átadni helyét az utódnak
p
p Akit lebénít, lebetegít a halálfóbiája, és pont ezért nincs teljes élete: vegetál
p
p Aki a jó és a rossz szellemiségek harcában örök semleges akarna maradni
p
p Nem kér/fogad el beavatkozást válsághelyzetben: javulás helyett belepusztul
p
p Aki a krízisében nem látja meg az előző állapotnál még jobb minőségű kiutat
p
p Aki a házasságával végleg sorvadni hagyja egyéb létfontos baráti kapcsolatait
p
p A gyermekszülés után már szinte kizárólag, hamar magára maradó „hős” anya
p
p Aki csak a fegyvert hibáztatja, noha ő töltötte, és tartotta a kezében s a célra!
p
p Aki a „csata” előtt már kész kudarca magyarázatával – ő egy önbeteljesítő jós
p
p Aki a boldogságot csak hamis illúziónak, vagy csak gyerekkori ábrándnak veszi
p
p
p 6
p
p A biztonság a fő: nem vág el lelki köldökzsinórt, és nem dob el szellemi mankót
p
p Aki sorsdöntő jótanácsot kér barátjától, de pont a lényeges tényeket elhallgatja
p
p Aki kéri a barátját, hogy akár fájó igazat is mondjon, de utána megharagszik rá
p
p Aki azt hiszi: a barátja csakis igazat, de ellensége csak hazugot/hamist szól
p
p Aki irgalmatlanul előadott igazságokkal szűkít, nullára redukál baráti kört
p
p Aki nem ismeri/érti: mi a kegyes hazugság – ő szinte egy szalonképes szadista
p
p Aki pont azt tanítaná, amit maga se tud - orvosi tanácsot adó beteg (orvos)
p
p Akit kiköp az úr, mert ő se nem tűzforró, se nem jéghideg, de mindig langyos
p
p Akinek a „kompromisszum”: ő hidegen, neje forrón szereti – langyosan isszák
p
p Aki azt hiszi, hogy pontosan olyan tűz-forrón eszik a kását, ahogyan azt főzik!
p
p Aki kívánja: bárcsak mindig csak csokoládét ehetne és minden abból lenne
p
p Aki azt hiszi: amiről önként lemond, az könnyen vissza is jön: pl. szabadság
p
p Aki azt hiszi: a kárörvendőnek örömtelibb az élete - több a szennyes forrás
p
p
p 7
p
p Aki azt hiszi: van isten háta mögötti ócska hely, de legalább senki sem látja
p
p Aki azt hiszi: üdvözül, ha szétosztja mindenét, de csak Goriot apó sorsára jut
p
p Aki az a gazdag ifjú, akinek Jézus a vagyontól szabadulást javasolja: hiába…
p
p Aki azt hiszi, hogy majd öregen, nyugdíjban végre ő is hegedül s képeket fest…
p
p Ő türelmetlenül sietteti a felnőttséget, de csak egy kiégett koravén lesz belőle
p
p Ő azt hiszi, hogy felnőve semmi életértéket nem veszíthet, csak nyerhet hozzá
p
p Aki felnőve már nem is próbálja megőrizni a gyermeklélekből a megmentendőt
p
p Aki nem is akar felnőni, mert csak a védett gyermekkor lehet boldog (infantilis)
p
p Aki sokallja megfizetni a szabadsága árát, olcsóbban megússza mint örök szolga
p
p Neki a szabadság a boldogságnak nemcsak a szükséges és elégséges feltétele is
p
p Aki az emberiség nagy barátja, de pl. hidegen hagyja mellette szenvedő hitvese
p
p Akinek léte elviselhetetlen könnyűségű, fajsúlytalan: teher alatt nőne a pálma
p
p Aki azt szeretné, ha minden egyes életesetre lenne egy fix szabály vagy ukáz
p
p
p 8
p
p Aki az eleve elrendelés protestáns hitét önfelmentő fatalizmusként vallja
p
p Aki az egyszeri kegyelmi adományra, emberi ajándékra jogot akar formálni
p
p Ő nevette, mikor a gyerek Széchenyi az asztalnál ülő jobbágya kezét csókolja
p
p Aki a mindennapi élelmét megtermelő paraszt nevet csak sértésként használja
p
p Aki egyszerre fúj hideget-meleget, aki az egyik szavával agyonüti a másikat
p
p Aki az Égre köpköd: visszahull az arcába, átka is bumerángként tér vissza
p
p Aki az egész emberiséged megveti, de közben/a legvégén legfőként magát
p
p Aki az amúgy is nehéz, de fél sikert jelentő jó kezdetet folyton csak halogatja
p
p Aki az egyoldalúan képzelt életekből mazsoláz egy irigyelt ideális fantomot
p
p Aki pont arra büszke, azzal henceg, amit csakis a szerencséjének köszönhet
p
p Aki a hálátlan tarháló: állomásfőnöktől kér cigit, bakternak köszöni a tüzet
p
p Aki addig issza kedvenc kakaóját, amíg megutálja – jóból is megárt a sok
p
p Aki annyira zsugori, hogy még magát is sanyargatja, elemi nélkülözésben él
p
p x
Reviczky Gyula
Politikus nemzet
Mi kedveltebb minálunk mint a kártya,
Káromkodás, czigány, zsidók szidása?
Minek van mindenütt biztos keletje,
Kocsmába', klubba', künn, tanácsterembe'?
Mi képes a magyart ugy feltüzelni,
Hogy falnak kész rohanni valamennyi?
Mi mérgez meg családot, társadalmat?
Mi vet szünetlen gáncsot a magyarnak,
Hogy azt mondják honára: Ázsia?...
Kimondjam-e, hogy a - politika!
.
Óh, Goethe, bár csodálom lángeszed',
Igazságod biz' még se volt neked,
Midőn bölcs elméd úgy okoskodott:
Versben politizálni rút dolog.
Költők királya, te nem ismeréd
Árpád politizáló nemzetét;
Különben, meg vagyok győződve róla,
Hires mondásod változtatva szólna:
Politizálás rút versben, papíron;
De legrutabb, ha gyakorlom, nem írom.
Nálunk versnél ugy sincs ártatlanabb
Portéka: olvasatlanul marad.
Lehetsz oly bölcs, mint Salamon király:
Lenéz a kortes, ki politizál,
És többre tart egy rossz programmbeszédet,
Mint minden tudományt és bölcseséget.
De bezzeg másnak tünsz fel néki egyben,
Ha dikcziózol orditó tömegben,
Ha népgyüléseken tudsz szolnokolni
S nagy garral értesz hangoztatni holmi
Kopott, erőtlen szópuffancsokat.
(Idézhetnék, ha kedvem vón', sokat.)
Ha tollat forgatsz, pár lapos vezérczikk,
Biztosra foghatod, számodra tért nyit,
S ha nagykorú vagy és ki van fizetve
Adód, bizton bejutsz a parlamentbe.
.
Országház! óh igéret földje te!
Rajtad függ milliók sovár szeme.
Mert nem igaz magyar, kinek szemében
Más pálya is van, isten ugy segéljen!
Cicero mondta, hogy ki mihez ért,
Annak szentelje minden idejét.
Nálunk? Az is, ki három iskolát
Végzett s nem lát az orránál tovább,
Még csupasz állu s már korteskedik.
Kész kis Kossuth (álmában!) mindegyik.
De ott, a hol dolgozni, tenni kéne,
Rögtön megcsappan hirhedett erélye,
S kisül, hogy csak Pató Pál úr fia.
Vagy »ama bizonyos csizmadia«.
.
És bárhová menj, édes honfitársam,
Egyben botolsz meg: a politikában.
Magyar vért többé nem hoz semmi lázba,
(A bort kivéve) csak kortes-kokárda.
S a honleány se buzdul már ma máson,
Csak képviselői beszámoláson.
Egy pálya van csak, egy czél, egy dicsőség:
Választókerület, képviselőség.
Beszélhettek, ti józan emberek,
Hogy ide orvos kell, a nép beteg,
Kereskedés, ipar lassan halad
S a mi van is, német kézben marad;
Hogy irodalom és müvészetek
Csak kegyelemkenyéren tengenek:
A magyarok minderre rá nem érnek,
A mig az ország házában beszélnek.
.
Igy látva téged, édes magyarom,
Erősen bízom benned, mondhatom;
Mert meggyőződöm, hogy nem árt neked már
Se Schulverein, se horvát ügy, sem Eszlár.
Történjék bármi e czudar világon,
Te csüngj tovább kedvelt politikádon,
Ha eddig nem volt képes tönkre tenni:
Örökké élsz, nem öl meg soha semmi!
Reviczky Gyula
Csak lőjetek, csak vívjatok!
Aljas zsiványt, gaz árulót
Ha a törvény itél halálra:
Mindenki mélyen érezi,
Az élet kincse hogy mi drága;
De két gyerek, ha semmiért
Egymást levágja, legolyózza;
Mondják: derék, bátor legény,
Ki becsületét igy megóvja.
.
Lármázva, bor közt, részegen.
Ha jó pajtások összevesznek:
Ahelyt, hogy szégyelnék maguk',
A »becsületért« verekesznek.
Karddal kell bosszut állnia,
Ki másnak tyúkszemére hágott;
Két bolond igy tűz össze és
Igy bolondítja a világot.
.
A meggyalázott becsület,
Szent elvek és nagy eszmék,
Kardhegyre nem bízzák maguk',
Hogy azt vérrel befessék.
Ki vivni tud, a másikat
Tréfábul is leczudarolja,
A párbaj néki heczcz, minők:
Ballet, lóverseny, kártya, polka.
.
Csak lőjetek, csak vívjatok!
Van még e népnek ifjusága.
Az élet olcsó és bitang
S a puskapor, golyó se drága.
Csak lőjetek, csak vívjatok.
Ha nem vagytok jók semmi másra;
Olyan fán ugy se lesz gyümölcs,
»A melynek nincs virága.«
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Magyarán írt szellemi segítség lélekbátraknak,
bölcsességszerető/boldogságkereső örökifjaknak
Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár
Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp
Rabbi portré
Shylock - báró Mednyánszky László
https://viragjuditgaleria.hu/hu/termekkategoria/kiallitas/121-legszebb-mednyanszky-festmeny621/
|
