|
Eugéniusz:
Életminőség ABC – VI.
Egy mondat a bölcs/balga és
a boldog-boldogtalan lélekről
A maguknak közvetlenül vagy
máson keresztül használók/ártók,
ill. a jó önvédők vagy önvédtelenek
Jó/rossz Isten/ön/társismeret-szeretet
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Életminőségjavító/rontó típusok vizsgálata
Reviczky Gyula
Bábel
Te volnál hát egy ország szemefénye,
Te érthetetlen összevisszaság? -
Város, melynek se nappala sem éje,
Te felfordult, elkárhozott világ!
A szerelemnek nincs bübája,
Csavargóké a csillagtiszta menny.
Lehet-e ott az érzelem hazája,
Hol diadalt arat a bűn, a szenny?...
.
Rajongó lélekkel hittem sokáig,
Hogy a főváros égi Pantheon,
Melyből a nemes ideál kiválik,
S ezé a taps, ezé a jutalom.
Megálmodám az elfeledt regéket.
Hevültem, mint egy régi kor fia.
Athén és Róma nálam ujra éltek
S Aristidesz, Brutusz, Kornélia.
.
A nép közt, falun éltem volna szépen
S irásból ismerném csak Szodomát.
Ha már önvétkünkön kaczagni szégyen,
Iszonyu látni ezrek mámorát.
Menj! s hallgasd meg, ha még el nem romoltál,
Az önzés gyáva evangeljomát.
Borulj a porba! ott egy fényes oltár, -
Csókolni fuss a bűn aranyhaját.
.
Szemem e bábeltornyu tarkaságot,
E nyomorú fényt nézi hidegen.
Kaczagnám ezt a hóbortos világot.
De nem kaczagom, mert nem érthetem.
Mint számüzött kerűlök minden embert
És sirni vágyom, ha leszáll az est;
Rab vagyok én, a ki daczolni nem mert
És halni vágya, élni kába, rest.
.
Sebzetten itt bolyongok félbolondul;
Bolondok közt a félbolond magam,
Indúlatom viharharangja kondul,
És óriásnak gondolom magam.
Szeretném összezúzni ezt a népet,
Mint a mese kigúnyolt Sámsona,
Hogy halljon az utókor is regéket;
Minőket senki nem hallott soha!
p 1
p
p Ahol a „kincse”, ott a szíve: félálomban „alszik”, minden ajtót magára zár stb.
p
p Csak testőri/rendőri őrizetben érzi biztonságban holmiját, szajréját/életét…
p
p Neked nem lehet titkod: minden kiíródik az arcodra - ha akarod, ha nem?
p
p Fapofákat vágott és úgy maradt: kifejezéstelenül elsorvadnak az érzelmei
p
p Öröm helyett üröm – a kiprovokált, vagy másként jól elszúrt ajándékozások
p
p A múltat végképp eltörlöd – és rabszolgasorba indulsz eme „tiszta lapon”
p
p A korszellem agyhalottja: úgy látod: aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…
p
p Nem tudsz értelmet átvinni: pl. a testi és a lelki épség (fizika és metafizika)
p
p Tüntető materialista ateista, de mintha titkon mégis csak a csodában bízna
p
p Még/naponta nem csodálja meg, hogy ő is mily tökéletesre van megteremtve
p
p Aki a testét csak bonyolult gépnek veszi, amit beadhat a dokijához megszerelni
p
p A boldogtalanság-jelző „testi bajait” nem radikálisan, csak tünetileg kezel(tet)i
p
p Minél távolabb kerül a szép ifjúkori álom, annál közelebb-több a pálinkáspohár
p
p
p 2
p
p Módszeresen bemószerol: az „erkölcsi hullámon” áttaposva a helyemre kerülne
p
p A bankár egyik kezével kilakoltat, a másikkal ingyen-látványkonyhát üzemeltet
p
p A közlegelők csapdája, avagy az együtt nem működés méregdrága ára: sivatag
p
p Nem zavarja: nincs sportértéke győzelmének: óriás törpe, felnőtt gyerek ellen!?
p
p A világképe: mindenki harca mindenki ellen az élet? Ember embernek farkasa!?
p
p A csónakotokban csak egyetlen ember evez, de hét is kormányoz, sőt hétfelé…
p
p A fertőzésfóbiás, aki nem fog kezet, nem simogat, nem szív mással egy levegőt…
p
p A hipochonder aggkori halálával „cáfolja” a kételkedőket - sírfelirata: na ugye!
p
p Mámorosan köt hitelszerződést – de viszont színjózanul mulat, sőt szeretkezik…
p
p Nőuralom – a papucsférj a fizetett, eltartott házisárkány napi terrorja alatt
p
p A gazdag beszűkülve mindig egyre gondol: most épp ki/hogy lophatja meg őt
p
p Kakaó-effektus: minden túlzásba visz – a jóból is megárt a sok: élvezet/undor
p
p Gyáva népnek nincs hazája – a gyávának nincs szerencséje: ez mind a bátraké…
p
p
p 3
p
p Aki merne, nyerne – de ő papírforma néző, és eleve felteszi kezét: előre kapitulál
p
p Lendületesen, jó tempóban és kitartóan halad, „csak” éppen nem a jó irányba…
p
p Még mindig sokkal közelebb lenne a céljához, ha inkább egyhelyben maradt volna
p
p Büszkén spórolva az éppen már rohadó almát eszi, az épbe így soha nem harap
p
p Egy egzotikus útra spórol: nagykabátban ül spórolásból fűtetlen „otthonában”
p
p A vészhelyzetben jól megtanult a végletekig spórolni – de végleg úgy maradt…
p
p Tanult tehetetlensége rosszul értett büszkeséggel párosítva: megsegíthetetlen
p
p Makacs önsajnáltatása nehezíti kikerülni a hátrányos helyzetek ördögi köréből
p
p Lépcsőházi gondolat: mindig ott jut csak eszébe, mit kellett volna bent mondania
p
p Késő bánat, ebgondolat – csak az eső után vesz fel köpönyeget, de akkor többet is
p
p Szó szerint/átvitt értelem: örök támaszra szoruló labilis, dülöngélő, tántorgó stb.
p
p „Összetéveszti” az isteni kegyelmet a kormány/oligarcha-kegyenc helyzetével
p
p Érdemtelen engedi: nagyon magasra emelik, majd váratlanul a mélybe vetve
p
p
p 4
p
p Szimultán nyüzsögne, mint egy százkarú isten - így egyetlen dolgot se fejez be
p
p Levágni még az aranytojást tojó tyúkot is, mintha csak egy nap lenne a világ…!?
p
p Gondol ő egy „merészet és nagyot” és szinte mindenét felteszi egy rulett számra…
p
p Ha egy baja van, „a biztonság kedvéért” minimum tíz orvoshoz is fordul (agybaj)
p
p A kutyaharapást nem a szőrével gyógyítja: szerelmi bánatra például csak iszik…
p
p Maga helyett mást küld vizsgázni, fodrászhoz, lelethez vért adni, sőt udvarolni…
p
p Más helyett mész az orvoshoz elmondani a „panaszát” és kérni rá „gyógyszert”
p
p Hiszel annak a jósnak, aki a „honorárium” arányában jósol jót, és egyre jobbat…
p
p Egy dodonai jóshoz fordulsz? Értsed úgy, ahogyan éppen most te azt akarod!?
p
p A „jóslatok”, amik legalább nem kötnek gúzsba: ugyanúgy élsz tovább, mint eddig…
p
p A fatalista babonás, aki már készül a társa halálára, mert ezt ő már megálmodta
p
p Semmit se bíz a véletlenre, a vajas kenyeret direkt úgy ejti le: ő peches ember
p
p Rosszul döntött, nem korrigált kezdése már fél sikertelenség, majd egész kudarc
p
p x
Reviczky Gyula
Jób siralma
Kegyetlen Adonáj!
Gyönyört lelő szolgád gyötrelmiben.
Undok fekélyektől borítva,
Itt vergődöm, vonaglom a szeméten,
És átkozom a méhet, mely fogant,
A napot, a melyen hirűl vivék
Apámnak, hogy fiat szült felesége,
A térdet, mely gyöngéden ringatott,
S mely meg nem fojta rögtön, a kezet.
.
Mindenki elhagy, vádol és gunyol.
Ti is, ti is, barátim!... Óh, tudom,
Ártatlant érjen bár, a szenvedés
Mindig a bűn szinében jelenik meg.
Fájdalmimat s fogyatkozásimat
Óh, vajha meg lehetne mérlegelni!
Óh, vajha a világ tudtára adnád,
Hogy ártatlan, vétektől ment vagyok!
Tudom, előtted nincsen igaz ember;
De a világ előtt én az valék.
Vaknak szeme, sántának lába voltam.
Jót tettem és most gonosz az eredmény.
Valaha szánakoztam a szegényen,
És engem, íme, nem szán senkisem!
Vetekszem mostan Adonájjal.
A kinek gondja úgy sincsen reánk.
Megkárosítjuk-é, ha vétkezünk,
S ha jót cselekszünk, használunk-e néki?...
Gonoszságunk az embereknek árt csak,
S igazságunk nekik használ csupán.
És mégis a szerencse
Hiába mosolyog bolondra:
Örömben élni a bölcs tud csupán.
Az ezüst érnek kezdete vagyon;
De hol található a bölcseség?...
Ennek becsét nem tudja a világ,
S a gazdagok, nagyok földjén sehol sincs.
A mélység szól: nincs bennem! - és a tenger
Azt mondja: nincs itt! - Van-e, a ki látta?
Gyöngyökhe', szárdonixho' nem hasonlit
S nem mérhető ofíri sárarannyal.
Nem rejti azt magában India;
A drágakőnél ritkább, becsesebb
S zafir- s topázért nem cserélhető el.
Vész és halál szólt: hallottuk hirét!
Utját s helyét azonban egyedül
A lélek tudja; ez mondhatja meg csak:
Az Úr félelme, ez a bölcseség,
S távozni a gonosztul: értelem!
Az Úr félelme!... Mit használt nekem!
Nincs Adonájban részvét, irgalom.
Nem büntet és nem áld érdem szerint.
Mert a csalánhoz nem nyúl senkisem,
De a rózsát bezzeg mindenki tépi!
Utálatos lét, hát ide jutottam,
Hogy most durván kiköpnek én előttem,
Kik dicsőségem hirdetői voltak!...
Ki adja nékem a halál nyugalmát?
Porból van és nem érczből gyönge testem,
S nem a kövek szilárdsága erőm.
Keserü jajgatásra vál' türelmem:
A ki elkezdte, sujtson agyon engem!
.
Hogy elmult tőlem az öröm-pohár!
Sírásra változott, hajh, cziterám,
S vig énekem a zokogók szavára!
Mi hát az üdv? Virág, mely peczre nyílik
S el lesz taposva, ha lehullt a földre.
Mi hát az élet?... Árny, melynek növése
Az éjszaka közelgését jelenti.
Mi hát az ember?... Állat, ki dologra
Van e világon, mint igás barom.
Tűr, fárad, izzad, árnyékot keres.
S lankadtan alig várja, mint a szolga,
Hogy mikor dőlhet már le az alomra!
S mégis, mit jajgatok, mit sírok itten!...
Adonáj jobban tudja, mit mivel.
Hol voltam én, a por s porrá leendő,
Midőn a földnek sarkait lerakta
S föléje az ég boltját kifeszíté!...
Midőn irányt adott a folyamoknak
S a szelek útját meghatározá!
Mit tudom én, végzése mire jó,
S midőn igy sujt, nem emel-é magához!...
Szünj' meg zihálni, lázongó kebel:
Az Isten adta, Isten vette el!
p 5
p
p Ha csak egy parányit céloz mellé, a messzi célnál ez az eltérés már óriási lesz
p
p Úgy áll hozzá a sürgős munkához, hogy más is hozzáférjen: egy önleépítő lógós
p
p Csak arra kell nagyon vigyáznia, hogy a lázas semmittevés munkává ne fajuljon…
p
p A mohó funkció-halmozás vége: sokat akarna a szarka, de nem bírja el a farka…
p
p Mindent hajszál-tűpontosan tervezz el előre - a sétád, a szeretkezésed stb. stb.
p
p Semmit nem tervez, nem képzel el fejben: majd ahogy esik, úgy is puffan…!?
p
p Véges=drága idejével ő hol feleslegesen zsugori, hol meg esztelenül tékozló
p
p Véges=drága lelki erejét nem az önjavítására, de az önigazolására fecsérli el
p
p Tüntet vele: ő mily vigasztalhatatlan! Minden értékes bölcsesség olcsó neki …
p
p Aki beéri olcsó vigasszal: nem ő – még – nem elég magas, de a szőlő savanyú
p
p Csak akkor nyugszik meg, ha garantált ígéretet kap: mennyben várja a halottja
p
p Vallási/egyházi demagógok licit-versengése ámít: mi jó/rossz vár rád „odaát” …
p
p Egyszer élünk! - a csömörig élvhajhász: a halál neki csak vég, nem egy új kezdet
p
p
p 6
p
p A féktelen/kiégő hedonista már itt teremti poklát: már semmi nem okoz élvezetet
p
p Bűntudatos, ha érzékiségben élvez, hisz a siralomvölgy a szenvedés helye/ideje
p
p Csak azért retteg a haláltól, mert még mindig nem tud mit kezdeni önmagával…
p
p Neki az ő halandósága egy büntetés/átok, nem pedig egy állandó serkentőszer
p
p Aki csak a halálos ágyán döbben rá, hogy idáig mások életét „élte”, utánozta
p
p Nem tudja elsiratni-meggyászolni, elengedni szeretteit: otthona egy halottasház
p
p Szerelme holt testével is egy akar lenni, ezért még nemileg is közösülne vele…
p
p Kontár bűvészinas: csak kiengedni tudja a palackból a szellemet, de uralni nem
p
p Ha már életében nem szerzett megbecsülést, akkor legalább „hősi halott” lesz
p
p Még a feleségben se bízik meg teljesen, még előle is dugdos minden értéket…
p
p Kísértsd az istent, élj veszélyesen: így a próbára tett őrangyalod sem unatkozik?
p
p Kerüld a terhes konfliktusokat: alkudj meg, és mindent nyelj le s tovább élsz!?
p
p Konfrontálj „bátran”, ütközz, élezz, hiszen te az elvek – merev - embere vagy
p
p
p 7
p
p Ne állj meg félúton: a kis vitából nagy veszekedést, sőt verekedést hozhatsz ki…
p
p Seperd a szőnyeg alá a koszt/problémákat, ha jól kerülgeted, nem buksz fel/el…!?
p
p Infantilis szembekötősdi játék: amit itt és most ő nem lát, az igazából nincs is…
p
p Félórás rendrakáson hetekig spórol, helyette növekvő káosz lesz a lelkében is
p
p Az írástudatlan hajótörött, túsz stb.– ő nem tud üzenni még palackpostával se
p
p Kiteregeti a családi szennyest, mert ő ilyen „őszinte” vagy újsághíres akar lenni
p
p Ha elmúlt már az újdonság varázsa, akkor cseréld le még gyerekeid anyját is?
p
p A közmédia pánik/félelemkeltő „szakmai” hírei „betegítik” az erre vevő gyávát
p
p A „védőoltás” ellen tiltakozót már te is hamar ön/közveszélyes bolondnak látod?
p
p Pont a közbaj okát kinyomozó (újság)íróból lesz még előtted is „a nép ellensége”
p
p Aki minden szirszar szert bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”
p
p Ha a referendum/népszavazás úgy dönt: 2x2=5, akkor ezentúl már ő is ezt tartja
p
p Ha ő részegen/kényszerben fogadalmat tett, akkor józanon/szabadon is betartja…
p
p
p 8
p
p A józan könny(ebb)en játszik, tettet részeget, mint fordítva: ő mégis ezt próbálja
p
p Komolyan elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő ellensége („cigány-himnusz”)
p
p Ha lusta-tunya, hiába drágakő/gyémánt ő, mégis csak nyers, csiszolatlan maradt
p
p A mindenkit egyenlősítő: a középszer társas lelki/politikai terrorjának aktivistája
p
p A mindennél erősebb zsarnokság: közvélemény/társas elvárások vétkes áldozata
p
p A zsarnokságban nem csak áldozat, de tettes is mindenki: kis vagy nagy láncszem
p
p Aki élvezi a társasélet/csapatjáték előnyeit, de mégis mindig ő a gyenge láncszem…
p
p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem lobog/járatja csúcsra magát: mire spórol?
p
p A hazugság-média függőségében „élő”, egy jól hipnotizálható, eszközlétű médium
p
p Mennyiség elvű: ha sokszor ismételgetnek valamit, akkor az biztosa, hogy igaz is…
p
p Ki, mint az a bizonyos korsó, ami addig-addig jár a kútra, amíg végül el nem törik
p
p Az alkalom szülte tolvaj, aki vesztére vérszemet kap, s végül akár rablógyilkos lesz
p
p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgálgat, amíg még egyáltalán fizetgetik őt
p
p x
Reviczky Gyula
Sátán
Egy éjjel a sátán ágyamhoz álla;
Nevetett, hítt, igérte kincseit.
Frakkot viselt s oly inger volt szavába',
Hogy már azt hittem: végem, elveszit!
»Eljősz-e hozzám, édes, jó barátom?
Protekcziómat ígérem neked.
Mi kell? Szép hölgy? arany? fény? pompa? mámor?
Mind a tied lesz...« - Én koldus leszek.
»Agyadban égsz s rossz álmaid' beszéled:
Igy senki sem felelt nekem soha.
Rég' vágyom okos alkut kötni véled;
Ne légy, öcsém, ily szörnyen ostoba.
Dörgöld ki szemeid' s ne álmodozzál;
Légy ember és ne hitvány lázbeteg.
Gavallér lesz belőled. Jősz-e hozzám?...
Fejedet rázod?...« Én koldus leszek.
Gavallérnak kevély vagyok s ügyetlen;
Majom és róka lenni nem tudok.
Kincsnek pedig hatalma nincs felettem;
Az kincsem, a mit érzek, gondolok!
Vigasztalóm az édes dal zenéje;
Ez balzsamom, hitem, ha szenvedek;
S dalolva hágok a sátán fejére.
Aranyod nem kell! Én koldus leszek!
Urad vagyok! Leszállok a pokolba
És Luczifert magát elégetem.
A jókat összegyűjtöm egy akolba.
Halleluja! Megáldva végzetem!
»Már látom, hogy méltó vagy ostoromra,
Bolond te, kin segítni nem lehet.
Adieu!« - S én visszadőltem vánkosomra
És felzokogtam: Én koldus leszek!
Reviczky Gyula
Jó lelkek
Vannak jó lelkek még a földön;
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.
.
Éltük szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek czégére nincsen;
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.
.
Vásári zajt, hühót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás útakon.
Lelkük zománczát féltve őrzik.
A merre járnak, csend van s nyúgalom.
.
A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.
.
Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, ugy élnek,
És nem irigyli sorsuk' senki sem.
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Magyarán írt szellemi segítség lélekbátraknak,
bölcsességszerető/boldogságkereső örökifjaknak
Szellemi, lelki, testi és társas jó élethiány/kár
Szándékokðkövetkezmények, okokðokozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
Tünetekð bajdiagnózis ð terápia ð jó egészség
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp
|
