Bölcs/balga, boldog/boldogtalan ember ABC
Életminőségünk nem őrzése/javítása, de rontása
Balga, gonosz állatorvosi lovak a földi poklukban
Ami van, és ami sokkal rosszabb is volt/lehetne
LÉTRONTÁS/ROMLÁS LEXIKON CSÍRÁK - IV.
Usztics Mátyás
Penészleki temető
Állok a hóban, a dombon. Vékony cipőben topog a gyász, nem férnek el a koszorúk, nem fér el a jajgatás.
A bádogszínű ég alatt egykedvű varjak. Varjak az ég alatt, a dombon. Kántáló, fekete varjak: "bűnös volt, bocsáss meg néki, Uram"
A dombra feküdt temetőn rokonok, talpam alatt ők is mocorognak. Emitt nagyapám, dédem, látom nevemet fejfákra írva.
Együtt vagyunk, ahogy sose voltunk és csak itt lehetünk. Felcsap a jaj, és rögtön elrántja a szél a harangszót. Sírva jajongnak néném asszonylányai is, és a halottat akarja ölelni a bátyám.
"Fehér volt a hajad, mint a tejföl"- mondta nekem és nevetett hozzá mára halott néném. Nevetett és kiabált mindig valamit., de a szeme tele volt könnyel. "Mikor jössz nálunk megint?" Mért nem maradsz még, hadd el, ó, ülj mán le magadnak."
Miért mentem el, miért megyek el onnan, ahol szeretnek? És miért jövök újra meg újra? Talán, hogy lopva megsimogasson a múlt, hogy még egyszer megpillanthassam a határból ballagó nagyapám szekerét, a saroglyán felderengő gyermekkorom aranyát.
Többet tehettem volna, ha maradok? Ha ide fulladok a homokba, ha eke fölé görbülök, és belenő fejembe a kucsma?
Néma az út. Temetőtől a házig. Előtte a kút. Ostor- fája, kolonca régen alá- hullott az időben, elevült gémmel meredez.
Most merül épp el a Nap, beleroppan az alkonyat burka. Csend evez át a tavon. Vak denevérek szárnya alatt összezömül a sötét, és míg a Hold lámpáz körülöttük, az erdők sörtéje alatt valahol készül az útra megint a halál.
*
Ki vagy?
Mindenkitől csak azt hallod,
Hogy az apád/ősöd tolvaj, buta és aljas volt,
És rád is csak ezt mondják, te is az maradtál
Az ellenséged írja az életrajzod/történelmed…
*
Szép új világ
Ha már két villamos megállónyival arrébb mész,
Nem tudhatod, hogy ott mi a tilos és ki a kötelező
Ha például az anyanyelveden szólalsz meg,
Akkor a szádat kipeckelik, hátadra írnak stb.,
Mindaddig, amíg egy sorstársad fel nem jelented
(így válsz anyanyelvtelenné és jellemtelenné)
*
Érdek
Nem tudod
az érdekeid érvényesíteni,
Mert vagy nem ismer(het)ed fel őket,
Vagy nem áll módodban: se pénz, se pozíció stb.
*
Oly kor
Csak ügyeskedéssel,
Vagy bűncselekménnyel,
Vagy gátlástalanul élősködve
Lehet a kor szintjén megélni –
Mindenki más csak máról holnapra vegetál…
*
Változás
Változnak az idők,
S benne mi magunk
Valaha ember voltál,
Világmegváltásra készülő elszánt ifjú -
Mára nyála-folyós konzum-idióta lettél
*
Jó gazda…
Nem csak befogadod az élősködőket
A testedbe, a házadba, a hazádba,
Hanem még marasztalod és kedvét keresed,
Mint egy szívesen látott vendégnek…
*
Lélekrák
Lelked meghibásodott immunrendszere
A kóros „sejteket” táplálja igen virulenssé,
Így pl. a hazugság kórosan-károsan burjánozhat
*
Tisztogatás
(ami a mocsoknak nyit szabad utat)
Aki néven nevezi a Sátánt, a Gonoszt,
Azt bolondok házába zárva lehetetlenítik,
Jobb esetben a nép ellenségévé stigmatizálják
*
Bepörögve
“Ha én ördög lennék,
és kapnék egy megbízást
egy még nagyobb ördögtől,
hogy tegyem tönkre
az Isten által teremtett világot,
pontosan azt csinálnám,
amit most az ember:
siettetnék.
Gyorsítanám a fejlődést,
az élményeket, az információkat,
a történéseket, az érzelmi hatásokat,
és mint tehetséges Sátán,
pörgetni kezdeném a világot.
És addig pörgetném,
amíg ennek a pörgésnek a sebessége
meghaladja az emberi agy
élmény-feldolgozási képességét,
az emocionális teherbírását.
Amíg minden tönkre nem megy.”
(Popper Péter:
“Miért siettél, ha elmaradtál?”…)
*
Zenebona
Jó emberek muzsikálnak,
Akik sajnos nagyon rossz zenészek
Vagy: az egész zenekarban
Mindenki játszik és jól játszik,
Csak mindenki egy másik művet
Vagy kiszúrásból-tüntetésként pont úgy,
ahogy a karmester éppen most dirigál…
*
Dudássors
Előbb agyonhallgatnak,
Majd később kigúnyolnak,
Megbélyegeznek és harcolnak ellened
(te egyedül, meztelenül az igazságoddal,
ők meg minden eszközt, fórumot uralva…)
*
Bábel tornya
Az ország lerohadt elitje
Nagyobb zsebpénzért, koncért
Éjt nappallá téve azon dolgozik,
Hogy összezavarja a közös nyelvet
*
„Fejlődés”
Egyre többet kell dolgozni
Egyre kevesebb értékű bérért
(ez már közel vihet a fejlövés-hez)
*
Állandó-változó
Az ördög egy és ugyanaz,
De különböző alakokat vesz fel,
S így téveszti meg az új generációkat
(lásd például: Legyetek jók, ha tudtok)
*
I-gazság
Egyedül vagy a szigeten
És nem tudsz/tudhatsz róla:
Egy nyomdahibás Szentírásod van
Ahol lemaradtak ezek az „i” betűk,
De te a szentírásból jottányit se engedsz…
*
Í
Az „I” betű már megvan,
Csak a pontot nem teszed fel rá,
Amiért az egész nem sokat/semmit ér
Csak udvarolgatsz, de nem mered megcsókolni
Csak csókolóztok, de nem kéred meg a kezét
Csak összeházasodtok, de se nemi élet, se utód…
*
Hagymaember
Ha lehámozzuk rólad a felszínt,
Mint hagymáról sorra a héjakat,
Akkor nem marad a végén semmi,
Sehol az a bizonyos kemény mag…
*
A bűnözők alja
Pedofil erőszak, rontás vagy
Markecolás miatt kerülsz a sittre,
Ott meg vamzerkodással jutsz előjogokhoz
Ezért még sorstársaid is megvetnek, leköpnek
*
Mindaddig
„szentnek” tűnt a béke köztetek,
Míg papírpénzek hullani nem kezdet rátok,
S akkor egymást letiporva, legázolva
Mindenki gyilkos versenyben harácsolva gyűjt
*
Kivétel
Egy külföldi
A törvények felett áll
Vagy mintha minden idegen
Diplomáciai mentességet élvezne
Jobb idegennek lenni a hazádban…
*
Sebezhetetlen
félistennek tartod magad,
Míg ki nem derítik rólad,
Hogy hol van a te Achilles sarkad
*
Beszéd
Minden egyes
mondat nyelvtörő:
Olyasfélék mint a
„Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál”
Ha hibázol, akkor és ott helybenhagynak
Minimum fenéken billentenek…
*
Boldogtalan
“Mert vannak,
akik azért nem
tudnak boldogok lenni soha,
mert nem mernek boldogokká lenni.
Talán csak akkor boldogok,
ha boldogtalanok lehetnek.”
(Gyökössy Endre)
*
Szenvedő
“Ha nem kapod meg,
amit akarsz, szenvedsz;
ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz;
sőt ha pontosan azt kapod meg , amit akarsz,
akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.”
(Dan Millman)
*
Test/lélektartás
Délceg büszke tartásod és járásod volt,
S most hétrét görnyedve állsz, gubbasztasz
S csak tántorogsz, vánszorogsz a kerülő utakon…
*
*
Keljfeljancsi
Voltál egyszer réges-régen,
De egyszer padlóra kerültél,
Kiütöttek, két vállra fektettek,
S te úgy maradtál, s üveges szemekkel bámulsz
*
Tóték
Úgy kell élned otthon
Mintha mindig egy háklis
VIP vendég lenne a háznál,
Akire nagyon tekintettel kell lenni
(aki még dologházat is varázsol nektek)
*
Testjelek
Nem mered/tudod
észlelni testet jelzéseit,
S csak akkor fordulsz az orvoshoz,
Amikor már a fájdalom elviselhetetlen,
És amikor többnyire már túl későn van
*
Éretlen
Nincs türelmed várni,
Zölden eszed meg a szilvát,
S csodálkozol, hogy vérhast kapsz,
Pedig éretten egészségedet szolgálná…
*
Stukker csere
Olyan világban kell leélned életed,
Amelyet nagy ellenségeidnek kívántál,
És el is kezdted annak a kivitelezését,
Csakhogy időközben fordult a kocka…
*
Pech
Találkozol egy ronda banyával,
Aki azt mondja, hogy magadévá teheted,
Ha megmondod, hogy mit tart a kezében –
Te a seprűt direkt kolbásznak nevezed,
Mire ő: Ezt a megoldást még elfogadom….
*
Zabagép
Szellemileg is úgy táplálkozol
Mint az a falánkul zabáló ember,
Aki meg sem várj, hogy megeméssze az ételt,
Máris újabb más adagokat fal és nyom le a torkán
*
Nincs béke
A háborúnak vége,
De te még mindig talpig fegyverben,
S csak ellenséget vagy jóbarátot különböztetsz meg:
Aki nincs veled, az ellened – nincs köztes kategória…!?
*
Viselet
Méltóság-
teljesen kéne lépkedned,
De fiúként lánynak öltöztettek,
S még a szoknya is folyton lecsúszik…
*
„Kínai örömszerzés”
Neked már csak ez a forrás marad:
Gúzsba kötöd, elzsibbasztod magad,
Majd azt élvezed, hogy milyen jó utána…
*
Terror
1.
A terrorizált gyerek
Akit rideg kegyetlen mostoha nevel
2.
A terrorizáló gyerek
Neki minden megengedett
Kénye és kívánsága szerint élhet
*
„Büntetés”
A hazug embernek
Nem csak az a „büntetése”,
Hogy senki sem hisz már neki,
Hanem az, hogy ő se hisz senkinek…
*
Titokban
"Mit számít,
hogy gyalázatost cselekszel,
ha senki nem tudja?
Te magad tudod.
Ezt a tanút semmibe venni,
ez az igazi nyomorúság."
(Seneca)
*
Van-nincs
“Ritkán gondolunk arra, amink van,
és túl gyakran arra, amink nincs.
Ez a magatartás
több nyomorúságot okozott már az emberiségnek,
mint az összes háború és járvány együttvéve.”
(Arthur Schopenhauer)
*
Ideáltípus
Alkotsz magadban egy képet a jövendőbelidről,
Elindulsz a nagyvilágba, hogy megkeresd az „igazit”,
S mivel nyilván valami mindenkinél hibázik, hiányzik,
Visszavonulsz – esetleg Jézus menyasszonya leszel
*
Névadó
Az állam ad a gyerekednek neved
És tilos minden becenév adás is,
Csak a teljes vezeték és utónevén szólíthatod
(mert minden beszélgetést rögzítenek…!)
*
Szalonképes szadista
Őszinte nem ismer kíméletet, könyörületet,
Számára ismeretlen a tapintat dimenziója –
Nincs fogalma a kegyes csalásról,
Őszintesége szalonképes szadizmus
*
Lefelé a lejtőn
Először csak a kezed nem mosod meg,
Majd már az alsóneműidet sem váltod,
A legvégén már a vécére se mész ki, bent mész ki…
*
A behódolás aljasága
Odatörleszkedsz egy nagy erős vezérhez
És bármire készen felajánlod szolgálataidat
*
Prokrusztész ágy
Nem a ruhát szabják a katonához,
Hanem a katonát faragják bele az uniformisba
Gnóm törpévé, szörnyszülötté tesznek,
Hogy a cirkuszban kunsztokra idomítsanak,
Vagy hogy haszonélvezzék a támogatásokat
*
Fejlődés
Abból kiindulva, hogy ma repülőn utazhatsz,
És házi írógépe, sőt laptopja van az ölében,
Arra következtetsz, hogy a mai ember bölcsebb is
S hogy a ma írott drámák felülmúlják a görögökét…
*
Jótanács
Életed nagy döntései,
Például házasságkötés, pályaválasztás előtt,
Nem a téged ismerő és szerető társakhoz fordulsz,
Hanem azokhoz az általad fizetett jósokhoz,
Akik megérzik, hogy mit szeretnél hallani
Súlyos pénzeket fizetsz olyan dodonai jóslatért,
Ami így is és úgy is, ellenkezőleg is érthető,
Ami „nesze semmi, fogd meg jól”
*
Gagyi
horoszkópokat
Olyan érdeklődéssel tanulmányozol,
Mintha tényleg kiolvashatnád belőle a jövőd,
S jobb híján tényleg ehhez tartod is magad
S ha nem válnak be, akkor lenézed az asztrológiát,
S még azt sem hiszed: Hold-függő a havi tisztulás
*
Fordítva
Többet erővel, mint ésszel:
Miért használnál egyszerű gépeket,
Kereket, csigát, emelőt, éket stb.
Ha a kezedben/hátadon is cipekedhetsz…
Csak egy dologgal dicsekedhetsz,
Pont abban, amiben semmi érdemed:
A származásoddal kérkedsz…
*
Hetirend
Vasárnap bort inni,
hétfőn nem dolgozni,
sej, kedden lefeküdni,
szeredán fölkelni.
Csütörtökön írni,
pénteken számolni,
ej, szombaton kérdezni,
mit fogunk dolgozni.
*
*
Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz
Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek.
Megvídító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom, Zsuzsiét nem csókolgatom.
Óh, hogy kótog a kebeled, Melyben szívemet viseled! Óh, milyen szép az ajakad S arany láncra méltó nyakad!
Karcsú derekadon a váll Halhéj nélkűl is szépen áll; Nem úgy ám, mint a Mancié, Vagy a majd megmondám kié.
Szép a hajad szép szála is, Ha kis csikó hordozta is, Nem akasztott ember haja, Mint a Trézi rőt vuklija.
Édes a te danolásod, Jérce-forma kotyogásod: Kittykottyod innepi ének Bús szívemnek, szegénykének.
Ha bánatim közlöm véled, Egy szódra lelkem megéled; Ha jókedvem csucsorodik, Általad megszaporodik.
Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a fagynak; És mikor a hév nyár lankaszt, Nékem te megfrissíted azt.
Óh, ha téged nem láthatlak, Be óhajtlak, be siratlak! S ha képed kezembe akad, Szememből örömkönny fakad.
Téged hordozlak útamban, Téged ölellek ágyamban; És valahányszor felkelek, Szerelmedről énekelek.
Együtt be sokszor feküdtünk, Bár soha meg nem esküdtünk! Az éjjel is, csak megintsem, Együtt hálunk úgye, kincsem?
Óh, ha szívünk szerelmének Kis zálogi születnének S ott űlnének hosszú sorral A kuckóban, tele borral!
Bárcsak a feleségemmel Téged cserélhetnélek fel, Hogy fiakat, leányokat Szűlnél, apró kulacsokat:
Zsanám meg kulaccsá válna, Borral mindég színig állna. Az ő bőre úgyis csikó, Beléférne négy-öt akó.
De jaj, engem ide-tova Elvisz a Szent Mihály lova, Szerelmed megemészt végre, És te maradsz özvegységre.
Keserves sors! adjatok bort! Lakjuk el előre a tort; Ami menne más kutyába, Jobb, megy a magunk torkába.
Akadtam még egy bankóra, Kit szántam szemborítóra: De vakságtól ki már nem fél, Minek annak a szemfedél?
Kincsem, violám, rubintom! Itt az utólsó forintom: Érted adom ezt is, tubám! Csak szádhoz érhessen a szám.
Óh, csókollak, óh, ölellek! Míg moccanok, míg lehellek: Tested tegyék hólttestemhez És ezt az írást fejemhez:
"Útas, köszönj rám egy pint bort: Itt látsz nyúgodni egy jámbort, Kedves élete-párjával, Csikóbőrös kulacsával.
Csokonai Vitéz, Mihály
|