Közmondások 101-200
101 Ne menj a halál elébe, mert azzal megtiszteled. 102 Megfogalmazni azt, amiről fogalmunk sincs, művészi absztrakció. 103 Az eszméket később kell megfürdetni, nem a születésük után. 104 A félember egészen embertelen. 105 Könnyű kevéssel beérni abból, ami semmit sem ér. 106 Az alkotás az a szűk tér, ahová énünk jobbik része menekül. 107 A titkot el lehet lopni, de elveszteni nem. 108 Aki sokra tartja magát, azt hiszi, hogy a nézete közvélemény. 109 Az szabja meg ki vagyok, hogy miről gondolkodom. 110 Ha a művész nem kegyetlen önmagához, megfojtják a kegyelmet nyert művei. 111 Mindig önmagadból meríts, de sohasem szűretlenül. 112 A szó a legszebb öltözet, de ha kopik, akkor sem szabad kifordítani. 113 A halál hűtlen elhagyás, de elválást ritkán jelent. 114 Minden a szerencsétől függ, de mitől függ a szerencse? 115 Az óceán teste a víz, a lelke a végtelen. 116 Tíz év elszáll, de a holnap lassan érkezik. 117 Akit egyszer kiismertünk, elismerni roppant nehéz. 118 A kerítés tovább áll, ha sikerül is átugrani. 119 A bokornak nincs igénye, éppen ezért kerekedik. 120 Egyedül csak a zéró jelent semmit. 121 A napfényben égő lámpa mutatja, hogy mit ér a felesleges. 122 Aki nem vigyáz magára, nem biztos, hogy fontosabbra figyel. 123 Ha a jókat megkíméli, hírnevén javít a sors. 124 A véletlen valóban vak: azért olyan finomak az érzékei. 125 A jövőnek azok is tartoznak, akik már nem várhatnak semmit tőle. 126 Ritka az olyan udvariatlan ember, aki a halálnál ne tessékelné előre a másikat. 127 Ha költő hal meg, az anyanyelv elveszti a legkedvesebb gyermekét. 128 A tilalom mézbe cseppent méreg. 129 Akinek a terve tiszta, átlátnak a szándékain. 130 A csordultig telt pohárnak keserű az itala. 131 A nép vesztesége országos gyász, a magányos gyásza világra szóló veszteség. 132 A mézes beszédtől lehet a legkorábban megcsömörleni. 133 Labda vagy a sors kezében akkor is, ha célba dob? 134 Aki mások megítélésénél magából indul ki, a saját útján téved el. 135 A sir felé mind lassabban lépkedünk, de egyre gyorsabban haladunk. 136 Ismételni csak azt szabad, ami egyszeri. 137 Az időt nem lehet megállítani, de ö azért elácsorog. 138 Őseidet ostorozod, ha cipődről levered a port. 139 A disznó akkor illetlen, mikor nem disznólkodik. 140 A szónoknak a hallgatóságát a nyelvnél is jobban kell ismernie. 141 Csak a tengeren vagy szabad, de boldog csak a parton lehetsz. 142 Mikor az igazság nevet, a gúny szolgálója lesz. 143 Elnéző ember szemében a betörő legfőbb bűne, hogy bejön és nem kopogtat. 144 A tömegben mindig több fejet számlálunk, mint amennyi van. 145 A hamis hang az egyetlen becsületes áruló. 146 Ha nyújtani próbáljuk, a boldogság is elvékonyodik. 147 Aki könyvek fölé görnyed, lélekben fölegyenesedik. 148 Az aláírást azért kell gyakorolni, hogy olvashatatlan legyen. 149 Az önzők felháborítanak, mert önzők vagyunk. 150 Aki a mélységbe tekint, meghajlásra kényszerül. 151 Az ügyetlen elszalasztja azt is, ami cammogva jön. 152 Míg szellemileg gazdag vagy, a tehetség bőkezűen támogat. 153 A nagy csapás szíven üt, a kicsi orron talál. 154 A jövő lépteit - sajnos - csak akkor halljuk, ha bakancsban közeleg. 155 Önmagunkhoz visszatérni, a legszebb találkozás. 156 A boldogság a legüldözöttebb bujdosó. 157 A virágos utak végén legmélyebb a szakadék. 158 Kétségbe esni annyi, mint nem félni már semmitől. 159 Nagy baj mikor az ész megáll, de a nyelv még tovább forog. 160 Az életünk akkor üres, ha nincs hiányérzetünk. 161 A példakép minden lehet, csak karikatúra nem. 162 Ha a gyűlölet elalszik, a bosszúról álmodik. 163 Aki önmagába temetkezik, a sírján nem nő virág. 164 Minden halandó céltábla és minden perc mesterlövő. 165 A ranglétra fokait át lehet ugorni, de kitörni nem. 166 A szerencse úgy jellemes, ha mindig forog. 167 A meggondolatlan szavakat kár leírni - anélkül is megjegyezzük. 168 A villám kioktat arra, hogy mi a megjelenés. 169 Elszaladni nevetséges - elrepülni győzelem. 170 A szemérem az egyetlen, amin illő tisztelettel nevetünk. 171 Sohasem untat az az út, amelyen a vágyunk vezet. 172 Akinek az igazánál nincs egyebe: a leggazdagabb nincstelen. 173 Ha a halál hazug volna - neki megbocsátanám. 174 Azon gazdagodik az idő, hogy mindennap adósunk marad valamivel. 175 A holnapnak hitelezhetsz - de ne remélj kamatot. 176 Az aranyhoz lehajolni, hogy beragyogjon, az ezüstöt felemelni, hogy beragyogjuk: a költészet lényege. 177 Úgy készülj a halálra, mint ahogy a betörő csomagol. 178 Mindig későn látom meg, ha valamit nézni érdemes. 179 Ki tudja, az első fecske hányadik? 180 Nincs gyávább a boldogságnál, még a saját árnyékától is megijed. 181 A járt úton könnyű járni - gondolják a járatlanok. 182 A középút mindig széles, de van rajta halálkanyar. 183 Ne üvöltözz, az utókor nem süket. 184 A némák éneke a csend. 185 A cél mindig valaminek a vége, de sohasem a vég a cél. 186 Reményeink felfelé nőnek, mint az ágak, emlékeink lefelé, mint a gyökerek. 187 Az érthetetlen túl zsúfolt, az értelmetlen viszont üres. 188 A dermesztő igazság is izzó tűzben születik. 189 A fának egyformán fáj, akár botnak, akár dísznek törik le az ágát. 190 A páratlan nincs egyedül: csodálatunk mellette áll. 191 A barátság akkor szép, ha magunk fölött érezzük azt, aki fölnéz ránk. 192 Az idő minden sebet begyógyít, de nem végez plasztikai műtétet. 193 A boldogság azért mérhetetlen, mert nincs hozzá mérőeszközünk. 194 Nem a szabad száj veszélyes, hanem a csukott fül. 195 A pontosság kínos: megszenvednek miatta a pontatlanok. 196 Minden elfojtott nevetés olyan, mint a napfogyatkozás. 197 Csak a hajunknak tudjuk megbocsátani, hogy a fejünkre nőtt. 198 Aki nem látja az erdőtől a fát, azon már csak az segít, ha egy ág az arcába vág. 199 A neveletlen ember tapintatlanul dicsér, a jól nevelt tapintattal sérteget. 200 Más az igazságért élni, és más megélni belőle.
Léta Sándor
|