|
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Endrődi Sándor versek
TANÁCS
Ha boldog akarsz lenni igazán,
Adok neked, szívem, egy jó tanácsot:
Ne fuss, kérlek, a boldogság után.
Maradj nyugodtan s nézz magad körül:
Sok szenvedő bolyongja a világot,
Kit sorsa ver s ki sohasem örül.
Vállán teher, örök könnyek szemében,
Soh'sem lát jó napot, áldó eget,
Öli a nyomor, üldözi a szégyen...
Hajolj le hozzájuk védőn, híven,
S köztük - ha őket boldoggá teszed -
Meglásd, magad is boldog léssz, szívem!
SZÓL EZ A HONLAP MINDAZOKNAK
I. rész
1.
akik a falra festik az ördögöt, a legrosszabbat várják,
majd csodálkoznak, hogy balhitük valósággá válik
2.
akik egyszer túl magasra tették a mércét,
s miután leverték, méltatlanul alacsonyra teszik
3.
akik mindent félretéve összegürizték a házukat,
majd csodálkoznak, hogy automatikusan nem lett otthonuk is
4.
akik rossz házasságuk helyrehozatala helyett
hős anyaként magukhoz láncolják majomszeretett gyereküket
5.
akik sehol nem tudnak gyökeret verni, örökmozgók,
akik önkéntes száműzetéssel magukat büntetik életfogytiglan
6.
akik nem vették észre, hogy a hátuk mögött állt Isten,
s heroikus pótcselekvésként megkerülik érte az egész Földet
7.
akik hagyták magukat zsarolhatóvá tenni,
és így egyre aljasabb dolgokra lettek beszervezhetők
8.
akik kisebbrendűségi komplexusok kikezelése helyett
csőcselékbe verődve gyengébbeket szadiznak, terrorizálnak
9.
akik számára csak a mérhető dolgok valóságosak,
minden más csak kiméra, lila köd, értéktelen holmi
10.
akik nem hatnak, alkotnak, gyarapítanak,
s így létezésük elviselhetetlenül könnyűvé vált
11.
akik felesleges luxusnak tekintik a szemlélődést,
a céltalan sétát, s hogy egy könyv őket is kiolvassa
12.
aki minden kapcsolatot leépítve bezárkóznak a házasságba,
s csodálkoznak, hogy a túlterheléstől leszakad a híd közöttük
13.
akik összetörik a közeli igazmondó tükröket,
és hízelgő álbarátokkal veszik magukat körül
14.
akik csak egy személybe tudnak halálosan beleszeretni,
és ez nem más mint ő saját maguk (akik az önimádók)
15.
akik önként korlátozott cselekvőképességűnek
nyilvánítják önmagukat s gyámság után kiáltanak
16.
akik képtelenek a másik emberre figyelni, azt megérteni,
akik mindig csak saját magukat, visszhangjukat hallgatják
17.
akik azt hiszik, hogy ők szabadok és nagyobbak lehetnek,
ha másokat elnyomnak és minél mélyebbre nyomnak
18.
akik minden áldozatra és erőszakra képesek azért,
hogy gyermekük az legyen, akik ők szerettek volna lenni
19.
akik bármilyen istenkísértő őrültségre képesek,
csakhogy pár percig végre rájuk figyeljen a nagyvilág
20.
akik más szemében a szálkát is látják, s felnagyítják,
a sajátjukéban még a gerendát sem, mert bagatellizálják
21.
akik beleszerelmesednek a "depijükbe",
s ezzel már nem ér a nevük, kiszállnak az életjátékból
22.
akik akár az öncsonkításig is elmennek,
csakhogy sokkal több előnyt, gondoskodást zsaroljanak ki
23.
akik annyira beleélik magukat az eljátszott szerepbe,
hogy nem esnek ki belőle, hanem "úgy maradnak"
24.
akik képtelenek megtanulni színlelni, szimulálni, hazudni,
ezért még ellenségük előtt is öregbetűs nyitott könyv az életük
25.
akik kiabálnak, pedig az ő házuk ég, nem másé -
akik más hibáját nagyítón, sajátjukét kicsinyítőn át nézik
26.
akik a kis lépések politikáját folytatják,
akkor is, ha épen szakadék előtt állnak, amit átugorhatnának
27.
akik szerint senki és semmi nem pótolhatatlan:
az alvást evéssel, a citromot citromsavval pótolják...
28.
akik egy fenékkel két lovat ülnének,
egyszerre két urat is szolgálnának, két segget is nyalnának...
29.
akik soha nem engednek,
hanem inkább "büszkén" szenvednek
30.
akik feltett kézzel mennek a csatába,
és rögtön belemennek a feltétel nélküli kapitulációba
31.
akiket elvakít az egyszeri szerencséjük,
s azt hiszik, hogy mostantól már bérletük van hozzá
32.
akik egyetlenegyszer a jótündértől hármat kívánhatnak,
de a végén rosszabbul állnak mint előtte (még össze is vesztek)
33.
akik a kecskére bízzák a káposztát,
akik pedofil nevelőre, pesztonkára, papra a gyereküket...
34.
akik ha nem lehet jót választani,
akkor két rossz közül a kisebbet sem választják
(amputáció helyett halál)
35.
akik mindig a másikban keresik a hibát, először is élettársukban,
hisz nem lehet mindenért bajért, kudarcért a kormányt szidni
36.
akik szeretnék kiélvezni az együttélés minden előnyét,
de egyáltalán nem akarják elviselni a vele járó hátrányokat
37.
akik mindig elvárnák, hogy kitalálják az ő gondolataikat,
pedig sokszor még az anyja se érti szavát a néma gyerekének
38.
akik szeretik és keresik a nehézségeket,
akkor is csupasz kézzel verik be a szöget, ha lenne kalapácsuk...
39.
akik nem tudnak beletörődni a sorsukba,
s lázadoznak az ellen, hogy lánynak, magyarnak stb. születtek
40.
akik összetévesztik az orvost vagy a pszichiátert a vallatóval,
s csak kényszerrel v. trükkös kérdésekkel szedhető ki panaszuk
41.
akik kissé bohém, laza életstílusuk és trehányságuk ellenére
egy rendmániás, pedáns asszonyt hoznak a házhoz holtukiglan
42.
akik nem dolgoznak, hogy még véletlenül se hibázzanak,
aki nem megy ki a rétre kószálni, nehogy megöljön egy hangyát
43.
akik semmit nem tudnak csak úgy elfogadni,
mindenért és ráadásul azonnal fizetni akarnak
44.
akik ha ütik-vágják őket, akkor szívesen maradnak,
de ha adnának nekik valamit, akkor kifutnak a világból
45.
akik mindent, de mindent ki akarnak érdemelni,
s kétségbeesnek, ha valamit csak úgy
vagy negatív érdemeik dacára ajándékba kapnak
46.
akik egész életükön át gyűjtögették a jópontokat,
s nem értik, hogy előzheti őket meg a bitón megtért lator...
47.
aki vakmerőn bemennek a labirintusba a szörnyet legyőzni,
de nem tesznek óvintézkedést, nincs velük Ariadné fonala
48.
Akik még sohasem láttak békésen szendergő nyulakat,
s el lehet velük hitetni, hogy ezek az ő életére törő haramiák
ELITÉLTEK
Nekem a porban fuldokló tömeg,
Ezek az élő, küzdő emberek,
Mind úgy tűnnek fel, mint az elitéltek.
Köröttük hír, dicsőség, ifjúság,
Ujjongó lárma, zengő harsonák,
Diadalittas bűnök és erények.
De mintha mindez azért volna csak,
Hogy mámorukban elkábuljanak,
S ne tudják, mikor a - vérpadra lépnek...
SZÓL EZ A HONLAP MINDAZOKNAK
II. rész
1.
akik élőhalottként sínylődnek bűneik börtönében,
miközben gonosz pótcselekvésként bűnbakokra vadásznak
2.
akik betömetik füleiket a szirénsziget közelében hajózva,
vagy akik nem kötözik ki magukat, s örökre elcsábulnak
3.
akik képtelenek összefoglalni/hallgatóhoz szabni történetüket,
ezért mindent úgyanúgy túlrészletezve, dögunalmasan mesélnek
4.
akik ihlet nélkül üzemszerűen ontják magukból a fércműveket,
akik ahhoz is sugallatra várnak, hogy kiürítsék szemetesüket
5.
akik múzealizálnák, skanzenbe raknák a nagy világvallásokat,
de spiritiszta szeánszon keresik kapcsolatukat a szellemvilággal
6.
akik minden istennek, minden oltáron áldoznak,
hátha mégis van benne valami, s akkor az egyik csak bejön
7.
akik minden lehetséges lottószámot megjátszanak,
hogy teljesen biztosak legyenek: övék lesz a főnyeremény
8.
aki sportot űznek a válogatás nélküli szexből,
s akikkel ezután a nemi úton terjedő betegségek játszadoznak
9.
akik szentimentálisan nyavalyognak a halandóságuk miatt,
de már délután dögunalomtól szenvednek, magukat is unják
10.
akik annyira szeretnének a legbiztosabb három lábon állni,
hogy felépülésük után sem dobják el a fizikai-lelki mankókat
11.
akik nem akarnak semmit a - fatális - véletlenre bízni,
minden elképzelhető betegség ellen beoltatnák magukat
12.
akik vagy nem tudnak mértéket tartani a nemes alkoholokból,
vagy saját gyengeségüket erényként tüntetve fel Absztinensek
13.
aki azt hiszi, hogy egyszer s mindenkorra kigyógyult,
pedig élete végéig szenvedélybeteg, s így könnyen visszaeső
14.
Akiknek van pénzük, de nincs stílusérzékük,
s nem tudják elfogadni, hogy egy csóró az ízlésüket formálja
15.
akiknek nem adatik meg, hogy hősök lehessenek,
de ez minden vágyuk,
ezért botrányhősködésben élik ki magukat
16.
akik olyan társ után vágyakoznak, akik nem is létezhetnek,
akik szeretetéhségükben elmennek az elsővel,
aki rájuk mosolyog
17.
aki másnak vermet ás, taposóaknát telepít,
de a végén ő maga esik bele, ő maga lép rá...
18.
aki vért izzadva gyötri az agyát,
hogy a legteljesebben felidézhesse az éjszakai álmait
19.
akik nem két órát dolgoznak létfenntartásukért
mint a busmanok,
és mégse élnek olyan minőségű,
értsd: olyan egész, teljes életet...!
20.
akik úgy élnek mint az állatok, vagy mint a fogyatékos emberek:
nem nevetnek, legfeljebb vigyorognak –
inkább csak vicsorognak
21.
akik szeretik a meglepetést,
és ezért szinte zsákbamacska módjára vesznek feleséget
22.
aki verembe estek, s ott berendezkednek,
majd mindenki odacsalnak, esetleg be is rántanak
23.
akik mindent tudnak a nevetésről és a humorról,
de még életükben nem nevettek, nem kacagtak egy jóízűt
24.
akik azokat gondolják a legjobb barátjuknak,
akik hízelegnek,
s azokat elvadítják maguktól,
akik olykor fájó igazságot mondanak
A RÉGI TEMPLOM
Hirdetni Isten dicsőségét
És buzdításul a híveknek -
A régi templomunkkal szemben
Nemrég egy újat építettek.
Karcsúbb és csillogóbb a tornya,
Az egész alkata formásabb,
És mintha zengőbb hangja volna
Harangja érces szózatának.
Bizony a régi kicsi templom
Szegényes viskó csak mellette;
A népség mégis oda tódul,
Mert már megszokta, megszerette.
Ott jobban megtalálja Istent,
Közelebb érezi a mennyet,
Abban imádkozott az apjuk,
Anyjuk, - hát ők is odamennek.
Az új templom nagyobb, tündöklőbb,
Látszatra több is benn' a kincs,
Harangja zengőbb, tornya messzebb látszik,
De hatalmából egy mégis hiányzik:
Az új templomnak - multja nincs!
KI MINDENKIT SZÓLÍT MEG E HONLAP?
MINDAZOKAT,
III. rész
1.
akik már végleg lemondtak arról,
hogy valaha is boldogak lehessenek
2.
akik sohase hittek benne komolyan,
hogy itt és most az ember vagy ő lehet boldog
3.
akik hagyták magukat beskatulyázni
született vesztesnek, felesleges embernek
4.
akiknek beteges félelmek,
vagy maga a halálfóbia eszi a lelkét
5.
akik életútjuk felén egy nagy sötét erdőbe jutottak,
de az igaz utat nem lelik, de izgatottan és igazán keresik
6.
akik maguknak se vallják be lelki bajaikat,
s ezek medikalizálásában partnerre találnak az orvosban
7.
akik tudják, hogy milyen létfontos a lelkiviláguk,
de rosszul tették fel a kérdéseiket,
rossz szellemi iránytűjük van
8.
akik nem is mernek szembenézni az élet-halál kérdéseivel,
azt hiszik, akkor megússzák a válaszadást, pedig dehogyis...
9.
akik amúgy olyan rendes, becsületes, szorgos emberek,
és sehogyan sem értik, hogy akkor ők miért nem boldogok
10.
akik mindig abban reménykednek, hogy „majd holnap’”,
vagy akik visszaképzelgik magukat sohanemvolt aranykorba
11.
akiket amúgy mindenki boldognak mondana,
de félig titkon érzik, hogy nagyonis kínzó hiányérzetük van
12.
akik kompromisszumok címén egyre jobban megalkudtak,
s ezt alkohollal, rajongással vagy cinizmussal kompenzálják
13.
akinek minden nap egy túlélési gyakorlat,
s ehhez reggel felkapnak egy gondolatot, hogy kihúzzák vele...
14.
akik nem úgy néznek magukra, ahogy csodára nézni illik,
s magátólértetődőnek veszik, ami már nekik megszokott
15.
akik mindaddig nem értékelik, amik s amijük van,
míg az nem kerül veszélybe, vagy nem vesztik végleg el
16.
akik annyi mindenki mással cserélnének,
egy összemazsolázgatott "életet" élnének...
17.
akiket a sárga irigység
vagy az átkozott féltékenység gyötör
18.
akik úgy érzik, hogy tehetetlenek,
mert leigázta őket a körülmények hatalma
19.
akik azt hiszik, hogy nincs bocsánat,
s így fekszenek naponta lelkiismeretük kínpadján
20.
akik már annyiszor akartak új életet kezdeni,
saját magukat a hajuknál fogva kihúzni a mocsárból
21.
akik ábrándozók, akik a bírhatót eladják álompénzért,
akik légvárat építenek a lakbérszedő "lelki szakembernek"
22.
akik oly tudatlanok és hiszékenyek, balek boldogtalanok:
könnyű prédái a gazdasági, politikai, szellemi szélhámosoknak
23.
akik testükben-lelkükben túl öregnek érzik magukat,
hogy szellemileg újjászülessenek - nekik már mindegy...
24.
akik már olyan mocskosak, annyi bűnt követtek el,
hogy így már nem is mernek "Isten színe elé állni"
25.
akik mártírkodva szinte keresik a szenvedést,
titkon vagy nyíltan a túlvilági jutalmat remélve
26.
akik úgy élik a világukat a gyertyát két végéről égetve,
mintha csak egy nap lenne már a világból hátra...
27.
akik úgy halogatják létfontos döntéseiket, dolgaikat,
mintha örökké élnének, s nem lenne "rendelt idő"
28.
akik kiábrándultak a langymeleg történelmi egyházakból,
akiket tönkretettek a folyton tüzelő szekták és a vezéreik
és így a nihilizmus, cinizmus karjába vetik magukat
29.
aki szó szerint értik a mesét, a mítoszokat,
s így vagy szellemi fogyatékosok vagy nihilisták lesznek
30.
akik még nem döbbentek rá, milyen gagyit sóztak rájuk
a second hand túrkálókban, a szellemi ócskapiacokon
31.
akik az úgynevezett politikai-gazdasági rendszerváltástól
várták volna személyes megváltásukat, családi boldogságukat
32.
akik már annyi csodaterápiát kipróbáltak, de sikertelenül,
akik anyagi sikert sikerre halmoztak, mégis depressziósok
33.
akik az élet császárai helyett,
valamelyik MLM rabszolgái lettek
34.
akik a gödör fenekén vannak, mert hittek az ördögnek,
aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott - az is keserű volt...
35.
akik aktuális fizetettmunka-nélküliségük miatt
magukat feleslegesnek, parazitának, káros elemnek érzik
36.
akik nem ismerik a csendet,
s így nem hallják a halk belső hangokat
37.
akik rút kiskacsként önleértékelésben vannak,
pedig amúgy gyönyörű hattyúként élhetnének
38.
akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek,
pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának
39.
akik jó ügyekhez méltó buzgalommal
rossz ügyeket szolgálnak, képviselnek, védenek
40.
akiket már semmi nem érdekel, teljesen közönyösek,
nem tudják, hogy milyen sok múlhat egyetlen emberen
41.
aki nem akarnak felnőtté válni,
elbújnak a mamahotelban s infntilizálódnak
42.
akik erőltetik a "nagykorúsodást",
s koravénülnek, fiatalon kiégettek lesznek
43.
akiknek nincs igaz jó barátjuk,
esetleg a minőséget itt is mennyiséggel pótolnák
44.
akik abban a hiszemben vannak: van barátjuk, szerelmük,
ezért nem is keresnek - pedig csak álbarátuk, ellenségük van
45.
akik mindig jónak is akarnak látszani
és minden "jótettükért" rögtön hálát várnak
46.
akik, ha már nem lehetnek dogmájuk szerint "jók" ,
akkor a gonoszságban akarnak tökélyre jutni
47.
akik sorozatosan gyűjtik a kudarcélményüket,
majd környezetük vagy önmaguk ellen agresszívek
48.
akik nevetségesé vagy szánalmassá váltak
szüntelen öndicsérgetésükben és önsajnáltatásukban
*
ÖREG LEGÉNYEK
1.
Öreg legények, letelt az időtök,
Bevégződött az előírt szerep.
Jó lesz, ha lassan-lassan készülődtök
S másoknak adtok munkát és helyet.
Közétek állok én is, rokkant hősök,
És, kéz a kézben, veletek megyek;
Úgy sem lehetne itt már mást keresnem:
Kiket becsültem, sorra - eltemetnem.
2.
Új nép tolong a régiek nyomába,
A korhadt törzs tövén új sarj fakad;
Gyorsabban szökkenő merész sudárba
S talán pompára, színre gazdagabb -
De más talajból szíjja fel magába
A nedvet, mi lombjának tápot ad,
S ha virágára szédülnek a méhek:
Nem szednek arról többé honi mézet.
3.
S új harcnak zendül harsány trombitája,
De haj! számunkra nem válik gyönyörré!
Az az ujjongó forradalmi lárma
Nem a mi harci kedvünk zaja többé.
Reánk lehull az alkony kétes árnya,
Reményeinket gyászsors mossa köddé,
S míg lenn a völgyben mélázunk mogorván:
Az ifjú had fenn jár a bércek ormán.
4.
Fenn jár hitének csapkodó tüzével,
Ajkáról lesüvölt a lázadó dal,
Megrázza öklét, pörbe száll az éggel,
S győzz vagy bukik a felvett lobogóval.
Nincs kétség: szembenéz minden veszéllyel,
Pokol se bír e gőgös lázadóval, -
S míg száz halállal kél bátor birokra:
Lángokban áll, mint Mózes csipkebokra.
5.
S körötte, hajrá! tűzbe, lángba minden,
Égő viharban az egész világ!
Tenger kincs rogy üszökbe földeinken,
Zsarátnokká zuhannak ősi fák.
Potomság! A jövő száguldoz itten
Avatag multak alkotásin át,
S mi sápadozó arcunk eltakarva -
Reá omlunk a felperzselt avarra.
6.
S kezdődik új teremtés új munkája,
Látszatra szebb, dicsőbb a réginél;
A küzdő ember romról-romra hágva
Egekbe száll a szellem fényinél,
Betör a titkok szent titokzatába,
Mindent mer, többé semmitől se fél,
S szilajon átgázolva egy a máson,
Úgy rémlik: győz magán az elmúláson!
7.
Oh mámor! oh tavasz! A régi tornán
Valamikor mi is csak így csináltuk:
"Csak neki bátran, vakmerőn, gorombán!
Nincs igazabb, mint a mi ifjúságunk.
Törjünk rést a tekintély sziklatornyán,
S legyen halálos minden kardcsapásunk!
Miénk az élet, az erő, a jog -
Kik voltatok csak, most pusztuljatok!"
8.
Oh mámor! oh tavasz! oh ifjú hév!
Hogy hamvadoztok, hogy eltűntetek!
S veletek annyi virágterhes év,
Tündér fantómok, - bús kísértetek!
Mind közelebb és közelebb a rév,
Hol nem csattognak immár fegyverek, -
A hadak útját más hősök tapossák:
Csend a mi részünk és - alázatosság.
9.
Gondokkal küzdve meg kellett tanulnunk:
Az a valódi Gond mely jönni fog!
Mert bár a jövendőt szolgálta multunk:
A holnap mégis rettentő titok.
Im, az idők szennyében elfakultunk,
Lettünk romokra roskadó romok,
S most, a megásott sír szélén borongva,
Állunk fajunkért aggódón, szorongva.
10.
Ne érjen téged ily sors, ifjú had,
Ki vakmerően rontasz most az égbe!
S hivén: az igazságnak törsz utat:
Tört szárnyakkal ne hullj alá a mélybe!
Ha egykor rád borul az alkonyat:
Kísérjen sírba győzelmed zenéje,
S porod felett zendüljön hála-ének,
Mit majd dalolnak - boldog nemzedékek!
|
