Történt pedig esztendő fordultán,
abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni,
hogy Dávid elküldte Joábot és vele szolgáit és egész Izraelt,
hogy dúlják fel Ammon fiainak földjét, s vegyék ostrom alá Rabbát.
Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
Amíg ez folyt, történt, hogy
Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről
és a királyi palota tetején sétált
és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki ott szemben fürdött.
Az asszony igen szép volt.
Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony.
Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége.
Erre Dávid követeket küldött érte,
elhozatta, és amikor eljött hozzá, vele aludt.
Az éppen akkor tisztult meg tisztátalanságából.
Az asszony fogant, és visszatért a házába.
Aztán elküldött, és megüzente Dávidnak:
,,Fogantam.''
Dávid erre Joábhoz küldött ezzel az üzenettel:
,,Küldd el hozzám a hetita Uriást!''
Joáb el is küldte Uriást Dávidhoz.
Amikor Uriás megérkezett Dávidhoz,
Dávid megkérdezte, jól van-e Joáb és a nép, s hogy megy a harc.
Majd azt mondta Dávid Uriásnak:
,,Eredj házadba, s mosd meg lábadat.''
Erre Uriás kiment a király palotájából és királyi ételt vittek utána.
Ám Uriás a királyi palota kapuja előtt,
urának többi szolgája között tért aludni, s nem ment le házába.
Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki:
,,Nem ment a házába Uriás.''
Azt mondta erre Dávid Uriásnak:
,,Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?''
Dávid meghívta, hogy egyen és igyon nála, lerészegítette,
de az, amikor este kiment, a szokott fekvőhelyén,
urának szolgái között tért aludni, s nem ment be házába.
Ezért reggel Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Uriással.
Ezt írta a levélben:
,,Állítsátok Uriást az ütközet élére,
ahol leghevesebb a harc,
s hagyjátok magára, hogy megöljék és elvesszen.''
Amikor tehát Joáb ostrom alá vette a várost,
arra a helyre állította Uriást,
ahol tudta, hogy igen erős emberek vannak.
Ki is jöttek a városból az emberek,
megütköztek Joábbal,
és néhányan el is estek Dávid szolgáinak népéből.
Meghalt a hetita Uriás is.

Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz.
Amikor odaért hozzá, azt mondta neki:
,,Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény.
A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,
a szegénynek azonban nem volt semmije sem,
csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált,
s amely nála, fiaival együtt nőtt fel,
a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt,
s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna.
Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz,
az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni,
hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak,
hanem fogta a szegény ember bárányát,
s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.''
Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen,
s azt mondta Nátánnak:
,,Az Úr életére mondom,
hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte.
Négyszeresen térítse vissza a bárányt,
mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.''
Azt mondta erre Nátán Dávidnak:
,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene:
Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből,
Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól,
mivel semmibe sem vettél engem,
s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.
Ezt üzeni ezért az Úr:
Íme, saját házadból támasztok bajt ellened,
szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak.
Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe alatt.
Te ugyanis titokban cselekedtél,
én azonban egész Izrael színe előtt
s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.''
Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak:
,,Vétkeztem az Úr ellen!''
Azt mondta erre Nátán Dávidnak:
,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet:
nem lakolsz halállal; mindazonáltal,
mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra,
fiad, aki született neked, meghal.''
Nátán erre visszatért házába.
Meg is verte az Úr azt a gyermeket,
akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla.
Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért,
majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre.
Erre odamentek hozzá házának vénei,
és unszolták, hogy keljen fel a földről.
Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.

ÓSZÖVETSÉG - SÁMUEL KÖNYVE