Payday Loans

Keresés

A nevető Magyarország
Az emberi életminőség/boldogság
2009. június 09. kedd, 13:51

 

Képtalálat a következőre: „a nevető magyarország”

IX.
Szemita világ.

Zsidó adomák.


A nagy rend.

A bécsi Rothschild bárót két lengyel zsidó akarta megsarcolni. Az egyik fölment a palotába, a másik pedig az utcán várakozott. De bizony rosszul járt a követségben járó lengyel zsidó. Kissé szemtelen volt, sokat akart, úgy hogy Rothschild egyszerűen kilódította a szobájából.

Az előszobában a titkár fogadta. Az is galléron kapta a koldust és kidobta a folyosóra; onnan meg az inas a kapuhoz lökte, a kapunál pedig a portás röpítette ki az utcára.

- No, Smüle, - fogadja odakünn várakozó társa, - mit kaptál a bárótól?

- Kapni ugyan nem kaptam semmit, - fakadt ki szomorúan Smüle, - de ha tudnád micsoda rend van ebben a házban!


Svájcban.

Bankárné (elragadtatva): Noccerő kilátás! Igazán megfizethetetlen!

Bankár: Ne mondjál oztot! Minden meg von fizetve. Mink tehetönk!


Uj nemesség.

- Milyen jó, hogy megértük az új századot, - mondja férjének Gyémántköviné.

- Miért? - kérdi kiváncsian Gyémántkövi úr, az új nemes.

- Csak azért, mert most legalább mondhatjuk, hogy nemességünk még a mult századból ered.


Jó biztatás.

- Hát ez o becsölet? Te mondol konkurzt és nekem ausgleichba csak csupán adsz tizenöt procent, míg a tübbi hitelezü kapta harminc?

- Nű, csak sendesen! Ki fogom edjenledni a dolog. A gyüvő esztendübe, ha megint csődöt mondok, te kopsz harminc procent, a tübbiek csak tizenöt.


Ebben a drága időben.

Nagybácsi: Na, hod hívnak a picike lánykát?

Mama: Arankának.

Nagybácsi: Ebe a drága idübe lett volna elég a Rézike is.


A kikerésztelkedés.

Lébele: Te igozán kikürüsztülküdtél thégedet? És milyen religiont választottál?

Simele: Lettem egy protestánt.

Lébele: Miért nem lettél inkább egy katolik?

Simele: Mert ottond már nodjon sok a zsidó.


Nagy haladás.

- Mennyire vagy már o tiéd ideállol?

- Mennyire? Nodjon messzire!

- Odj? Tolán már megkértél az üvé kezét?

- Nem én; honem már valtam o telekkünyvbe.


Jó jel.

Apa: Ez o mi fiunkat egyre csok o háboru érdekli.

Anya: Meglásd, még zob-liferáns lesz belüle.


Nagyot akart mondani.

Müller: Odje nodjszerően viseltem mogomat o párbojnál?

Spitz: Borátom, de ódj lüttél, mint edj oroszlán.


Bankár-büszkeség.

Vendég: Kedves Tulpenthal úr, a leányának valóban nagyon kellemes ezüstcsengésű nevetése van.

Bankár: Mért ne ledjen neki ezöstnevetés, mikor kapja kétszázezer korona hozományt?


A kiegyenlítés.

Könyvelő: Főnök úr, Pazarnoki már többel tartozik nekünk mint ötvenezer koronával.

Bankár: Terhelje meg a legidősebbik leányommal.


A keserűvíz.

- Rákóci ór Rákóci ór! Álljo meg! Rákóci ór, minek nem álljo meg?

- Nú, minek álljok meg? Engem nem hivják Rákócinak, hanem Honyadinak!

- Mboh! oz mindedj! Todtam, hodj edj keserőviz!


Stílszerűen.

Báró Aranyhegyi: Tanár úr, van szerencsém önnek bemutatni az Árpád fiamat.

Tanár: Árpád? Azt hiszem, azelőtt nem az volt a neve.

Báró Aranyhegyi: Nem; ezelőtt Izidor volt. De hogy ilyen ősrégi bútorokat szereztünk be, hát ehhez mégis csak jobban illik az Árpád név.


Ravasz házaló.

Házaló: Tolán szolgálhatok edj doboz ezösttisztító posztát?

Nő: Nem kell semmi!

Házaló: Nodjon sojnálok; de látom, hodj a szamszédasszonynak igozo volt, mikor mondta, hodj ne is jőjek ide, mert o nodságánok nincsen is ezüstnemő.

Nő: Adjon rögtön hat dobozzal.


Kitelik tőle.

- Mit keresel te a keresztény templombo?

- Csok benéztem, hodj a feleségem nem járjo még ide is az üvé oj rohát motogatni?


Mikor megy jól?

- Hogy megy a kávémérés, Schwarcz úr?

- Pampáson! Minden nap nüvekedik a czigória-fogyosztás.


Különös.

- A háziór felmandta nekönk.

- Miért?

- Aztot mand, hodj nálunk sok a palaska.

- Nű, és az neki fáj, ha minket csípik?


Irigykedés.

A lengyel zsidó az Andrássy-úton egy fényesen kivilágított divatüzlet nagy forgalmát látva, így sóhajt fel:

- Gott, ha egy ilyen boltos csűdöt mond!


Nagy szerelem.

Kohn: Grotolálok, Ciceszbeiszer. Hallom, hodj mogánok o fia házasodja. Remélek, csinál edj jó párti?

Ciceszbeiszer: Wie hájszt, jó párti? Kitönő párti!... O legszebb leángy o városbo!... Százezer karana hozomángy!... És milejen szép, mővelt leángy!... Voloságos kincs oz o leángy! Oztot hiszek, oz én Izidorkám okkor is elvett volno, ho volno neki csopán csok kilencvenezer karana hozomány.


Tőzsdenyelven.

- Hodj van, Rosenbaum ór?

- Tizenöt korona per auguszt-szeptember.


A reklám sikere.

Apa: Te kölök, mit koporászol obbo o spenotba? Ürdög bujjon a tied gyombrodba!

Számi: Tátikám, keresem a spenótba edj poloskát, a melikért kapok majd száz aranyt.


A névmagyarosítás korában.

A Széchenyi-szobrot nézegeti egy fővárosi izraelita egy vidéki ismerősével.

- Kit ábrázolja ez monument? - kérdi a vidéki zsidó.

- Gróf Széchenyi Istvánt.

- Nű, és hodj hivták őtet azelőtt?


Kellemetlen megelőzés.

Báró: Engedje meg, Ezüstkövi úr, hogy bájos leánya kezéért esedezzem.

Bankár: Ajánlata nagyon megtisztelő rám nézve, báró úr, de leányom kinyilatkoztatta, hogy már egy másik adósomat szereti.


Nagyzás.

Asszony: Jajtelesz, Jajtelesz! Nű, nem hallosz, hodj hívlok?

Férj: Dehodj nem! De mandtam már neked, hodj ebbe az oj szép óri lokásbo nem illik ez o megszólítás: Jajtelesz! Igozán nem értek, te nem todol erről leszakni! Mandtam már ezentól hívjál engimet idj: Jeán! Te még mindig oztot hiszel, hodj a szerecsen-otcábo lokunk!


Elővigyázó.

Örömapa: Itt van a húszezer korona hozomány; de igérje meg, hogy hű s szerető férje lesz a leányomnak.

Vőlegény: Bocsánat, - előbb megolvasom!


Nemes vetélkedés.

Apa: Miért te sirsz, Icig fiom?

Dolfi: Hát a Goldsteinéknál valtam és ott a jerekek ozzol csófolnak, hodj oz ű tátijok már kétszer megbokott, s oz én tátim még csok edjszer.

Apa: Nű, azt ne szédjeljél, fiomlében. Ne félj, még ebben az esztendűben otólérem én a Goldsteint.


A nehezebb dolog.

- Ez a Roth nodjszerően tod az üvé velocipédrűl leogroni.

- Mboh! Leograni, aztot mindenki todjo, de rojto morodni!


Mit tud hát?

Witzmann (segédjéhez): Holljo mogo Boronkai. Megfizette-e mogánok o Hozenzeig o portékáért o péndzt?

Segéd: Már nem todom!

Witzmann: Hát o Barmos Pálnok elköldte o portékát?

Segéd: Ozt se nem todom.

Witzmann (nagy dühösen): Mogo semmit se nem tod! Ozt se todjo, miljen keveset tod!


Ha tudná!

A bankárnak megmutatják újszülött leánykáját. A tőzsér nézi, nézi; aztán megszólal:

- Mit vág ez a lány oljan sovonyu arcot? Hiszen százezer khorona hozomány fog thűlem kopni.


Talpraesett válasz.

Diák: Mózsi, miért nem be fog még egy szamarat a taligájába? Hisz az az egy nem birja a nehéz terhet.

Handlé: Hisz volna csak akkora is, mint az ifiúr, minden bizonynyal mellé fognám.


Ki kiabál?

A tőzsdén két ágens összevész.

- Khérem, ne kiabáljon olyan sokat!

- Micsodha? Én khiabálok? Ki khiabál? Ön khiabál!... Forcsha; ő khiabál és aztat khiabálja, hogy én khiabálok!


Cserélne a kutyájával.

Ábrahám Máramarosból Budapestre utazott a kutyájával. A kutyát elhelyezték egy egészen üres kutyakocsiban, őt pedig egy zsufolásig megtelt harmadik osztályú szakaszba tuszkolta be a vonatvezető.

- Bocsánat, khondokter ór, - fordul Ábrahám a vonatvezetőhöz, - nem cserélhetnék tolán a kotyámmol?


Bálban.

- Noccsád, kérem, bátorkodok mogomot bemotatni, én Kohn vadjok.

- Mindjárt gondoltam.


Csak öntse be!

Egy lengyel zsidó nyit be a tokaji gyógyszertárba.

- Kérek ütven fillérért féregpor.

- Papirosban, vagy dobozban? - kérdi a segéd.

- Nem, - válaszol erősen vakarózva a lengyel zsidó. - Csak üntse mindjárt ide a nyakomba, bele!


Előrelátás.

- Ez a Rettichblüh miért hozzo mindig csok oz edjik leányát o bálba?

- Nű, mert edj leány mogában nem látszik oljan csonyának, mint mikar mind a nédj edjött von.


Jó tanács.

- Mi lelt mogát a korjatul, Izidor?

- Lóvteniszt jáctam és kificamítottam.

- Holja, minek jácik mogo lóvtenisz, minek nem jácik klobriász?


Mitől hízik?

- The Náci, mitől híztál te meg oljan rövid idő olott?

- Mithől? Hát - a rab-élelmezésből.


Furfangos kibúvó.

- Micsoda, Áron, maga szombaton is csinál üzletet?

- Khérem, ha én mogának eztet a kabátot eladom hat forintért, az nem özlet; az van egy ajándék. Ajándékozni pedig szombaton is szabad.


Az is párbaj.

Lilienthal: Nű, mi lelte o te kípedet?

Rosenduft: Hodjál el engemet, én párbojoztam.

Lilienthal: Gatt! És kivel?

Rosenduft: Hát a Szálikámmal.


Ismeri őket.

A vigéc-bálon többen bemutatkoznak egy ismeretlen idősb úrnak.

A.: Van szerencsém magam bemutatni: Kemény Ignác vagyok.

B.: Én Kohári Izidor vagyok...

C.: Nevem Kun Izrael.

D.: Nodjon örvendek, - én is Kohn vodjok.


Drága hóditás.

Gyémántligetiné: Móritz, o te leányod meghódított egy főhadnagyot!

Gyémántligeti: Hodjál el az oljan hódítást, ahol a győző félnek kell füzetni o hadikültség!


Szerencse.

Férj: Te Rézi, o mienk cselédnek két huszárszeretője von.

Asszony: Szerencse, hodj nincs nekönk zabkereskedés.


A csengeri vásáron.

A rőföskereskedő: A feleségem ne érje meg a holnapi sábeszt, a jerekeim foladjanak meg a torokjikba, ha minden méterre öt garast nem ráfözetek!

Erzsók néni: No jó Áron szomszéd, vágjon hát le a kelméből öt métert. De mondja csak szomszéd, egy kis vásár miatt, hogy tudta úgy elátkozni a feleségit, meg a gyermekeit?

A rőföskereskedő: Phő!... Hiszen nékhem nincs is familiám!


A közönséges név.

Apa: Oztot hiszek, legjubb lesz, ho Adolfnok hívják o jerekönket.

Anya: Nű, csok nem okorsz fizetű-pincért nevelni belűle?


Az eladó fogfájás.

- Hé Icig gazda, gyűjjék csak ide! - kiált a portája előtt elmenő handléra a falusi gazda.

- Nű, mi van eladó?

- Egy fogfájás. Mit ad érte? Olcsón adom.

- Itt van khendnek négy fillér foglaló. Thartsa meg khend a foghfájását a gyüvő egri vásárig, akkor majd eljüvök érte.


A nagy siker.

- Nézze csak Bruck ór, ez az én feleség. Senkinek se kellett, s én mégis megkoptom.


Rosz üzlet.

Mózsi: Te mán csináltál nadjon sok jó özlet, te mán vadj edj gazdag ember. Foksz most nősölni magad?

Náci: Micsada? Nősölni? Hát thodsz te, hodj házasságban férj és feleség lesz edj test és lélek: - kettőbül edj; a mi van 50 procent thiszta veszteség. Gondolod, hodj én tsinálok iljen rosz özlet?


Franciául tanul.

Izor: Thátikám, bon jour!...

Gyémántvölgyi: Micsoda nyelven beszélsz te velem?

Izor: Thátikám, én thanulom franciáol.

Gyémántvölgyi: Jobb lesz, ha nem tonolsz. Minek todjanak a franciák is, hodj te miljen nadj szamár vagy.


Alapos magyarázat.

Fiú: Tátikám, mi oz o komorozene?

Apa: A komorozene? Te ostaba, a ki vodj! Hát mikor a komorába muzsikálják.


Az ok.

Grosz: Ez a Klein rettentű szerelmi bánotbon szenved! Borzasztó, o hodj kinéz!

Blau: Nű, hát oljan rosz parthi az ideálja?


Túllicitálta.

- Félévtül óta hardak eztet o pár cipőt és még egészen új.

- Mböh! Én már háromnedjed esztendűtűl óta hardak edj ing, s még egészen tiszta.


A tőzsdéről.

- A tőzsdén - magyarázgatta egy vén börziáner, - kétféle ember fordul meg: a ki csal, és a ki csalatik.

- Hát ön melyik osztályhoz tartozik?

- Én? Már mind a kettőhöz tartoztam.


A kurta méter.

- Ejh, Mózsi, de kurta méterje van, - szól a parasztmenyecske a vásáros-zsidóhoz. - Ez csalás ám!

- Shemmi csholás! Ha khurta is a mérthékem, de annál vastagabb.


Esdeklés.

- Kisasszony, - esdekel a kereskedő imádottja előtt, - ha már engem nem szeret és nem akar a feleségem lenni; csak arra az egyre khérem, ne menjen férjhez a khonkurrenshez.


Óvatosság.

- Móric, kelj fel! - költögeti a kocsmáros a fiát. - Thodod, hogy a khi khorán kel, aranyat megtholál!

- Mutasd meg előbb az arany, aztán khelek fel.


Rotschild és a lengyel herceg.

Rotschild báró irodájába egyszer egy lengyel herceg ment valami üzleti ügyben.

Rotschild éppen fontos levelet írt, fölnézett írásából és így szólt:

- Kérem legyen szives leülni. Egy kis sürgős dolgom van még. Akad ott valahol egy szék.

Ezzel tovább írt. A vendég vár néhány percig, azután türelmetlenül, hangsúlyozva mondja:

- Kérem én Y. herceg vagyok!

A báróbankár még nem végezvén el dolgát, egész flegmatikusan így vág vissza:

- Hát akkor vegyen két széket magának.


Az élet becse.

Rákócy Izor: Mit? Nem okorsz nékhem odni szotiszfakción? Te gyáva kotya!

Zrinyi Mór: Inkább vadjok edj élő kotya, mint edj adjonlőtt aroszlán!


A nagyszerű találmány.

Két felvidéki zsidó utazik a vasuton.

- Huvá, huvá, borátomkám? - kérdi az egyik zsidó szembenülő hitsorsosától.

- Én Bodapesthre. És mogo?

- Én Debrecinba.

- Naccerő! Én ölek ebe o sorkába, maga öli o másik sorkába, s a güzös elvisz mogát Debrecinba és enghemet Bodapesthre. Naccerő!

Képtalálat a következőre: „zsidó adomák”
Mindent percentre.

Jakab: Hát csak elvesztetted egyetlen fiadat?

Ábrahám: Ne is emlékeztess rá. A fájdhalom 34 procenttel öregebbé thette enghemet.


Jeles firmák.

Grün: De mondja csak Weisz úr, hogy adhat ennek a Khalmannak hitelbe? Hiszen nem fizet.

Weisz: Hát én fizetek?


Ez is üzlet.

- Geseftben okorok beszélni a nodságos órral.

- Hiszen ön koldul!...

- Nü? A koldolás az én geseftem!


Az utolsó szó.

Aranka kisasszony visszautasítja kérője, egy utazó ügynök házassági ajánlatát.

- Nem akar tehát az enyém lenni? - kérdi az ügynök kétségbeesetten.

- Igazán sajnálom, hogy tagadó választ kell adnom.

A kérő kalapjához nyúl.

- Csak még egyetlen egy utolsó szót engedjen meg, mielőtt örökre távoznám.

- Kérem, csak szóljon bátran.

- Vegyen tőlem, három doboz Hicksen-féle hajkenőcsöt. A legjobb gyártmány a föld kerekségén.


Találó.

A kis Móric: Tátelében, mondjál meg nekem, mit irjok o borátomnak oz üvé emlékkünyvibe?

Apa: Nű, hát írjál edjszerően: "Memento Móric."


Divat és főkönyv.

- Ej, Rosenzweig úr, hogy van az, hogy a felesége olyan pompásan öltözködik, maga meg olyan egyszerűen, ne mondjam: kopottan jár?

- Az onnét van, hogy a nőm a divat szerint öltözködik, én pedig a főkönyv szerint.


Tengeren.

- Juj, Ármin, érzem, hogy elfog a tengeri betegség!

- Mi jut eszedbe. Éppen most, hogy ötfrankos ebédet ettünk. Micsoda tékozlás lenne az?!


Apai tanács.

- Olga, jön a kérőd. Ülj a Wertheim-kaszsza mellé, hogy ne látszassál olyan vénnek.


A gazdagodás útja.

- Te Smüle! Aztat mondanak, hogy te már nagyon ghazdag vadjol.

- Vi hajszt! Ghazdag? Hiszen thodod, hodj mégh csak egyszer boktham meg magamat.


Apai büszkeség.

Bankár, a kinek megmutatják újszülött fiacskáját:

- Milyen okos jermek! Epend o gozdog Oronyküvi bonkárt választotta ki oz üvé tátikájának!


Az új földesúr.

- András thodja, hogy két hét óta vadjok a maga nadságos ór. Hanem maga megfeledkezi a szökséges tisztelet. Vedje le a khalap!

- Elhallgass Mózsi! - válaszol a számadó juhász. - Hiszen, ha ezeket a jólelkű, tisztességes birkáidat nem tekinteném, rég faképnél hagytalak volna.


Kitalálta a módját.

Izor: Mit csináltál ozoknak oz üsmert ontésemitáknak o társoságába, omik mindig szidnak a zsidókt?

Adolf: Mi csináltam vuna? Segítettem nekhik, hadd ledjenek homarább khészen.


Gyöngéd figyelem.

Egy gazdag bankár e szavakkal hívta meg ismerőseit estélyre:

- Igenis oraim, - cigányok is fogják mozsikálni a szojarémba. És todják oraim, miért hozatok éppen cigányokat? Azért oraim, hodj ha el tonál veszni mogáth edj pár ezüstkonál, ne lehessen ráfogni ünökre.


Csúffá teszi a familiáját.

Sugár parasztlegény kopogtat be a rabbinushoz.

- Tisztelendő rabbinus úr, én át akarok térni a zsidó vallásra.

- Fhiam, jól gondolja meg, mit tesz, - inti elhatározása következményeire a rabbinus.

- Jól tudom.

- Tehát mi khészti arra, hodj a keresztény hitet elhagyja?

- Hát kérem alásan,... édes apámék nem akarják megengedni, hogy a Julist elvegyem, már most elhatároztam, hogy csúffá teszem az egész familiát.


Félreértés.

- Hogy hívják önt?

- Szentkereszty Mórnak.

- Nemes ember ön?

- Hogyne!

- Mi az előneve?

- Kohn!


A kereskedői becsület.

- Ugyan, főnök úr, ha szabad kérdeznem, mi a kereskedői becsület? - kérdezi a gyakornok főnökétől.

- Én istenem, hisz ez igen egyszerű, - magyarázza a főnök. - Ha például valamelyik adósunk 500 korona helyett tévedésből 600 koronát küld és a pénzt én veszem át, a czégtársamnak adok e váratlan nyereségből 50 koronát. Ez a kereskedői becsület, édes barátom.


Az arany óra.

A házaló aranyműves zsebórát adott el egy vidéki földbirtokosnak.

Ámde az óra, pedig ugyancsak drága volt, másnap reggel már megáll, s semmiféle módon nem lehet többé megindítani.

Előhivatja a földbirtokos a házalót.

- Hallja! Maga, úgy látszik, engem csúful becsapott.

- Éhn? - méltatlankodik a házaló. - Hisz oz óhra djonörü, thiszta orony!

- Mit ér az, ha még oly tiszta arany is, mikor tizennyolc óra mulva, ámbátor fel volt húzva, mégis megállott?

- Khérem aláson, - válaszol a házaló, - hisz ez nem cshoda. Tessék a nagyságos órnak thizennyolc óhra hosszat járni, bizomosan meg fogh állani a nagyságos úr is.


A mentség.

Nagykereskedő: Blau, ho mogát még edjszer rojto kopok, hogy verseket irjo oz én konkurensem leányához, hát én rügtön elcsapok mogát. Érthette...

Segéd: De fűnök ór, tessék elolvasni eztet a verset, milyen rémítűen rosz!


Ki a nagyobb?

Grosz és Mänseles az Orczy-kávéházban szörnyen összekaptak.

Grosz: Te vodjol edj szomár!

Mänseles: Te vodjol edj nodjobb szomár!

Grosz (a pincérhez): Holljo, mogo, Ignác, mandja meg mogo, ki a nodjobb szomár: én-e, vodj o Mänseles ór?

Pincér (kedélyesen): Oztot ódj nem mandhatok, tessenek mind o ketten felállni!


Mindig üzletember.

Knófelesz: Kedves oram, oz én lánjommol tízezer koronát adok magának, hodj edj özletet sináljon... Nű, megelégszik?

Vőlegényjelölt: Nodjon is, kérem. Áll oz özlet. (Belenyúl a zsebébe.) Itt van mindjárt edj váltó tizezer koronárúl. Tessék aláírni.


Ez is műbirálat.

- Nézd csak, milyen drágo kíp ez. Ötezer kharona.

- Mi von ezen drága, mikar csok olojfestékkel von befestve. Még ho oronyfestékkel valna, okkor még érne volomit.


A barátságos arc.

- Igazán, Braun úr, ezen a fényképen nagyon barátságos arcot vág... Vajjon mire gondolt?

- Hát arra, hogy a fotográfusnál nagyszerűen lealkudtam a képek árából.


Nagy hozomány.

- Smüle, hallod, mit adsz a lányoddal hozományt?

- Sáros vármedjét.

- Micsada? Sáros vármedjét.

- Na igen, mindjárt megmandak nekhed. Járokh én egész esztendőn át Sáros, Zemplén és Abauj vármedjébe seftelni. Foghom járni ezentól csak Zemplén és Abauj vármedjébe; khapja az én vhűm egész Sáros vármedjét.


Mikor ő úgy is tud.

- Dolfi, miért jársz te görbén, miért nem edjenesen?

- Miért járjak én edjenesen, mikor thodok görbén is járni?!


A befektetés.

- Hát aztán mennyi hozományt kap a leánya?

- Húszezer koronát.

- Nű, akkor a házasságból nem lesz semmi. Én az Izor fiamat jobb procentre tudom befektetni.


Lefőzte őket.

Egy sörházban két fiatal ember ül. Odalép hozzájuk egy házaló és kínálja az áruit.

- Ifiorak, thessék venni, fájn dolgok. Edj khitönő khefe, edj szép djofatarthó!

Az egyik tréfából ezt feleli a nagy kínálásra:

- Barátom, minket kínál vele? Hiszen mi csináljuk az ilyeneket.

- Odj! Nadjon sajnálok. Mert ez meg van egy fegyencmunka.


Az antiszemita világban.

Egy kikeresztelkedett zsidó találkozik egy régi ismerősével.

- Hallotham, hodj the fhelcsoptod mogadat anthiszemitának?

- Moszháj boráthom, - divat!


Önbirálat.

Apa: Mit válogatsz? Nem vagy szép, se művelt; s csak kétezer korona a hozományod. Kire vársz?

Leány: Morgenstern Szálinak csak ezer koronája volt, mégis kapott férjet.

Apa: De neki van legalább egy tisztességes apja.


A vigéc szerelmi vallomása.

Menyasszony (pirulva): Igazán még nem volt szerelmes?

Utazó (lelkesen): Esküszöm, hogy eddig még nem utaztam ebben a cikkben!


Ki van meglőve?...

- Waj geschrieen! - kiált az uzsorás, mikor meghallja, hogy egy adósa főbe lőtte magát. - Waj geschrieen! Magát lőthe főbe és mégis engemet tanált!


Felfortyanás.

- Ugyan, Rosenzweig, miért önt annyi porzót a könyvkivonatra? Azt hiszi, hogy a sivatagban van maga edj teve?!


A szökő év.

- Tátikám, mi az a szökő év? - kérdezi a kis Izor apjától.

- A szükő év? Hát a melyik esztendőben a legtübb bokásra van kilátás, - hangzott a magyarázat.


Kárbaveszett harag.

- Juj, de dühös vadjok! - fakad ki az uzsorás. - És épend ilyenkor nem tod jönni voloki, aki thülem pénzt kéri!


Tromf.

Jakab: Hová megyel, Sműle?

Sműle: Nézni nekem egy menyosszony.

Jakab: És ezzel a mojompofával?

Sműle (dühösen): Hát mikor o tiéd menyosszony férjhez ment, te milyen pafát vettél fel?


A szamárbőr.

Ószeres: Van-e nyulbőr eladó?

Emeleti lakó (lekiált): Van még szamárbőr is.

Ószeres: Nű, abból jó vásárja lehetett, mert csok egyet láthok.


Figyelmeztetés.

- Vigyázzon az ön pénztárnokára, bankár úr! Magaviselete nagyon gyanús.

- Hogy-hogy?

- Egyre útleírásokat olvas.


Érthetetlen.

- Azt a Borkövi Izidort már husz év óta ismerem, s még egyszer se mondotta csőd.

- Khölönös! Hodj tett akkor oly nadj vagyonra szhert?!


Mikor a gyakornok panaszkodik.

Gyakornok: Főnök ór, kérem, a künyvelő nyakonvágta enghemet!

Főnök: Hát mindent mogom végezzek?


Jó számítás.

- Azt hallom, hogy atyád részletekben fizeti ki férjednek a hozományt.

- Igaz. Azt mondja, hogy így hosszabb ideig tart majd a férjem szerelme.


A nagyralátó.

Bankár: Mi van?

Pincér: Kitünő halászlé.

Bankár: Oz közönséges. Hozzon nekem egy holászlé orongyholokból!


Az még nem baj.

Asszony: A Julinál odakin egy katona von. Odj látszik tőzér!

Férj: Nű, mi kölömös von ebbe?

Asszony: De kordjo is von neki!

Férj: Nű, csok ágyut ne hozzon mogával!


Föltételes bocsánat.

Vigéc: Bocsánatot kérek, a nevem Khon Mór...

Kereskedő: Azt megbocsájtom, de ha mintákat akar mutatni, baj lesz!


Kivágta magát.

Izidor: Papa, itten tanulok a természetrajzban az állatvilágot. Szeretném tudni micsoda állat az a Kolibri?

Apa (a kinek a hideg verejték üt ki a homlokán): Kalibri, Kalibri! Már todom, már todom! O Kalibri von edj megbalandult hal!

Izidor: Hogy lehet az? Hiszen itt áll, hogy egy ágról a másikra száll!

Apa: Nű, oz épen von oz üvé balandságo!


Tudja a következményét.

Leány: Áronkám, igozán szeretsz?

Áron: Szeretlek.

Leány: Még okkor is, ho o totám megboknék?

Áron: Okkor még jobban!


Mikor fürdik?

- Hodj ez a fürdőjegy?

- Hatvan krajcár.

- Hiszen oz rappant drágo!

- Vegyen tizenkét darabot, akkor csak negyven krajcárba kerül darabja.

- Mböh! Mit todok én, hodj élek-e tizenkét esztendűt?


Megnyugtató tudat.

- Nem félsz a tengerre szállni? Hátha vihar támad, s a hajó elsülyed? - kérdik a kereskedelmi utazótól.

- Ha elsülyedünk, - válaszolta a kereskedelmi utazó, - majd kidob a tenger. Engem még mindenünnen kidobtak!


Háborús hírek idején.

Egy úri ember szóba elegyedik a tőzsdebankárral.

- A háborús hírek, nemde sok embernek nagy veszteségeket okoztak a börzén? - kérdi az úri ember.

- Bizony.

- Ön is köztük van?

- De mennyire! Többet vesztettem százezer koronánál. S a mi leginkább bánt engem, hogy száz korona az én pénzemből volt.


Az első gondolat.

Az ékszerész kis fia játék közben egy arany inggombot nyelt le.

- Jaj, Dolfi, az istenért, - jajveszékel az asszony, - a fiónk lenyelte edj aranygomb!

- Nű, - válaszol dühösen az ékszerész, - nem találta edj utánzatot? Mindjárt neki edj drágo echt aranygomb nyelni le!


A hitel.

Koldus: Ajándékozzon meg, nagyságos úr, egy pár forinttal, mert nagyon rossz dolgom van, majd szorgalmasan imádkozom nagyságodért, hogy még több szerencsében legyen része s még gazdagabb legyen.

Bankár: Kedves barátom, én azt hiszem, hogy magának a menyországban sincs elég - hitele.

Képtalálat a következőre: „a nevető magyarország”


beforejudge

[összeáll.] Gracza György
A nevető Magyarország

TARTALOM




I. kötet


I. Krónikás adomák.
11. A zsentri. (Adomák a magyar köznemesség életéből)
III. Papramorgó. (Papi adomák)
IV. Budapesti élet. (Adomák a fővárosi életből)
V. A színfalak mögül. (Színházi adomák)
VI. Csöppek. (Orvosi adomák)
VII. Ahol az igazságot mérik. (Adomák a biróság köréből és az ügyvédi életből)
VIII. A kaszárnyából. (Adomák a katona-életből)
IX. Szemita-világ. (Zsidó adomák)
X. A társaságból. (Adomák a társaséletből)



II. kötet


I. Jaj de huncut... {Adomák a szabadságharc- és a Bach-korszakból)
II. Kalapács. (Adomák az iparos- és munkásvilágból)
III. Baklövések. {Vadász adomák)
IV. Az iskolából. (Diák-adomák.)
V. Rántás. (Vendéglői és kávéházi adomák.)
VI. Kortesvilág. (Választási adomák)
VII. A nép humora. (Adomák a nép életéből.)
VIII. Gyermek-észjárás. (Gyermek-adomák.)
IX. Cigánykerekek. (Cigány-adomák)
X. Görögtűz. (Különféle apróságok.)

Képtalálat a következőre: „a nevető magyarország”

http://mektukor.oszk.hu/07000/07085/index.phtml#