Payday Loans

Keresés

POKOLJÁRÓ DUDÁS: a szellemi pályák és hivatások kockázatai, mellékhatásai PDF Nyomtatás E-mail
42. Test-lélek és szellem-világ - 42. Test-lélek és szellem-világ
2009. május 10. vasárnap, 11:07


pygmalion

A SZELLEMI HIVATÁSOK, PÁLYÁK KOCKÁZATAI



„A géniusz, ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas…” (Reviczky Gyula)
„Kiválasztottságod” annyit jelent, hogy több a dolgod: noblesse oblige
„Különc” s hopp-kopp életmódod miatt gyerekeid elvételével fenyegetnek
„Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!” (József Attila)
„Pech”: a Zsarnok tisztában van a Szellem hatalmával: felír halállistájára
A „kibeszélő” pacifista orosz, zsidó atomtudósokat bebörtönzik, ugye?
A „szaván fogják” a vézna, tüdőbeteg költőt, s kiprovokálják a harctérre
A betegjogi képviselőn vezetődnek le a kórházban felgyűlt feszültségek
A bulvársajtó szabad prédájaként indul családod ellen a hajtóvadászat…
A csatában őt tolják előre, győzelem után nevét is törlik a történelemből
A független értékbecslő se a vevőnek, se az eladónak nem tehet eleget…
A gátlástalan grafománoktól megriadva már-már perfekcionista lehetsz
A gyermekszülés bábáskodására esküdt, de magzatelhajtást várnak tőle
A háborús hisztériában nehéz legalább egy emberként pacifista maradni
A hazai pályán maradsz, pedig jobb feltételekkel „idegenlégióskodhatnál”
A humorista nem kap díjat, vagy ha kap, az annál rosszabb szégyenbélyeg
A jog szerint fel kell mentened ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát
A jót elfelejtik, a rossz házasságközvetítést sokáig és sokat átkozzák…
A kibontakozó tehetség főként másnak áldás - ellenkezőleg neked átok…
A király bolondjaként feszegeted a határokat – az ostor rajtad csattan
A kiszámíthatatlanul hullámzó kultúr- és tudománypolitika elszenvedője
A közönség érdekében is ki kell bírni direktorod-rendeződ magalázásait
A lelki szegény és a szent együgyű boldogsága adva van – neked feladva…
A magad útját kell járnod – nincs kit követni, utánozni vagy kérdezni...
A magyar közmondás szerint: mondd meg az igazat és betörik a fejed
A margón magadra hagynak, ha a középpontba kerülsz: elözönlenek
A megélhetésüket anyafarkasként védő sarlatánokkal, kontárokkal küzdő
A mély vízen kell járnod: ha gyengül a hited, akkor rögtön süllyedsz is el
A mindenséggel méri magát: egyre magasabb csúcsot kísérel megmászni
A műért hozott áldozatnak jelképes példája Farinelli, a kasztrált énekes
A pápának hadserege, neked pénzed sincs – csak az igazságod van, ha van
A papíron még alig valami olvasni érdemes, de a papírkosarat üríteni kell
A passzív diákok rád ásítoznak – az aktívabbak köpőcsővel becélozgatnak
A rablógyilkos kárvallottjai tömegben mégis inkább Jézust feszítik meg
A régésznek, a nyomozónak néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia
A rivaldafény, a taps az éltető közege, de mi lesz a kiöregedett bohóccal
A sok fiaskó sem veszi el kedved a további igen drága kísérletezésektől?
A sok tennivalót és lógóst látva neked nehéz, hogy ne légy munkamániás
A suszterből lett komisszár, újgazdag beledumálhat a műhelymunkádba…
A szélhámos leleplezésével mindenkit szolgált, ő viszont rajta áll bosszút
A szellemi dolgozó anno hivatalosan improduktív, népnyelven lógós jelzős
A szellemi kiskorúak a paternalista tanítómestert mumusnak nézhetik…
A szemed láttára égetik el pótolhatatlan kézirataidat, egész életműved…
A szépség erotikus dimenzióját tárod fel, mégis pornográfiával vádolnak
A színpadon átszellemülve kivirul – otthon viszont mint kifacsart citrom
A szó elrepül, de írásod megmarad: eléd tolják mint terhelő bizonyítékot
A szorgalmas hangyáktól megkapja a muzsikus tücsök a kioktatást…
A szülő élete nyitott könyv a kritikus gyermekszem és gyerekszáj előtt
A te „vétkeidért” gyermekeiden állnak bosszún meggátolva tanulásuk stb.
A te verseddel vallanak szerelmet pont annak a lánynak, aki rád se néz…
A tóparton nyugdíjasként horgásznál, de hogy ezek butítsák a „népedet”!
A többségért „lobbizva” nemcsak kisebbségben, de magadra maradsz…
A túl sok gyónás, Gulag emlékezés hallgatásába is megbetegedhet a lélek
A vádlott mindig túl súlyosnak, az ügyész túl enyhének érzi az ítéleted
A vadrezervátumban testi épséged is kockáztatod az orvvadászt üldözve
A világ más táján szent dalnok lett volna a Hortobágy elvetélt poétája…
A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak – még negatív válasz sincs
A zsákbamacskában oly feleség volt, ki cerberusként őriz dolgozószobát
Addig és oly átéléssel alakította az intrikus szerepeket, míg úgy maradt
Agorafóbiás, közszerepléstől rettegő sem úszhatja meg olykor: a Beszéd
Ahogyan Szókratész, „az ifjúság megrontójaként” ő is méregpoharat kap
Akár túlórában is neked kell kimosni a körzeted lakóinak lelki szennyesét
Aki próbált már egyszer is árral szemben úszni, széllel szemben járni…
Akkor is előre törsz, kúszol-mászol, ha senki, de senki se követ, biztosít
Akkor is riadóztatsz, ha nem vagy teljesen biztos – ki is pellengéreznek…
Akkor is tovább nyomoz a bűnös után, ha a szálak magasabbra vezetnek…
Aktfestményed sorsáról nem a publikum, a zsűri, de erkölcsrendész dönt
Amennyire biztos, hogy gyereked éhes lesz, annyira bizonytalan a gázsid
Amíg mások pankrációzgatnak, te élethalálharcban küzdő gladiátor vagy
Amíg ők játszottak a téren, addig te billentyűket gyúrtál egy zongorán…
Amikor éppen neked kell működtetni, szervezni illegális kiadót, rádiót…
Amikor már végre szabadon szólhatnál, annál kínosabb, ha már nincs mit
Amikor nagyon megy a munka,akkor bűnösen elhanyagolja szerettei körét
Amikor osztozkodik a cigánybanda, hiába járna mindenkinek: nem jut…
Amikor tanácsot kell adni a gyámügynek egy állami gondozásba vételről…
Amikor úgy kell felderíteni a tettest,hogy maga az áldozat sem segít, sőt
Amit kutatni szeretnél, az most de jure vagy de facto nem hozzáférhető
Amit kutatsz, arról nem beszélnek – dokumentumok 25 évre titkosítva...
Amit vesztettél s amit ártottál, az kézzelfogható – az ellenkezője ködös
Annak tudatában kell keményen dolgoznod, hogy ettől még nem lesz siker
Anyagi vagy erkölcsi gond miatt saját próbababád, kísérleti alanyod vagy
Annyira félsz az éretlen műtől, hogy kilenc éven is túl érlelve cefrésedik
Atomhulladékot szállító vonatszerelvény elé a sínekhez láncolnád magad?
Az a püspök vagy, aki a téged meglopó exfegyencnek még ajándékoz is…
Az ámokfutó gyilkost szabályosan üldözi, míg ő semmitől nem riad vissza
Az élet vizét kutatva szomjan hal, mert nincs, aki egy pohár vizet adjon…
Az emberiségnek szóló életbevágó üzeneted csak palackposta az óceánon
Az erkölcsi etalon szerepét osztva rád pályatársaid elvárják: „éhezzél!”
Az erotika új költői nyelvén kísérletezik, de csak a Pajtás újságba írhat
Az hagyján, hogy neked nincs nyugdíjkorhatárod – de nyugdíjad sincs!
Az igazat megmondani, de diplomatikusan, hogy iskolád ne sértődjön meg!
Az illegalitásba szorult szellemi-politikai mozgalom se oly romantikus…
Az önfeladásig asszimilálódsz vagy lassan éhenhalsz: tessék „választani”!
Az újságírók is korán halnak, pláne ha komoly oknyomozók, haditudósítók
Azért tudtad Bovaryné tragédiáját oly jól ábrázolni, mert önmagadra vall
Bármennyire aláaknázott terület: fel kell tenned zsidókérdéseidet stb.
Bármily óvatosan tapogat is a sötétben, mégis darázsfészekbe nyúlhat…
Belegyömöszölnének abba a skatulyába, hogy neked soha semmi se jó
Beleremeg kezed és hangod amilyen nagy felelősség százezrekhez szólni
Biztos, hogy akarsz írni, ha ez mindig bűnvallás, önvád és önelítélés is?
Büszke lehetsz rá, hogy vezéregyéniség vagy, de a mesterlövész is rád lő
Csak a zenei csodagyerek ugorhatja át a beszürkítő iskola létrafokait…?
Csak az biztos, hogy bizonytalan egzisztencia vagy – ki lenne így a párod?
Csak balsors nyitott neked teret: bugyuta reklámversikéket irogathatsz
Csak két utad volt értelmiségiként: az egyik az ital, a másik nem járható
Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, de az utcán csak lenézett cigány
Csakazértis „keljfeljancsi” vagy – jöhet a gáncs, a bukás és knock out
Csillagok útján meghal, ki továbbmenni fél?! De mi lehet ott tovább?
Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz…
Dörzsölt, pénzes és rafinált ipari kémbandák ellen védenéd a találmányod
Dürer Melankólia c. grafikája nem földművelőt vagy kovácsot ábrázol
Egész életen át ott sugdos a kisördög: csak rögeszméd oltárán áldoztál
Egy „puszta szilenciummal” könnyen, mégis súlyosan „büntethetnek”
Egy életen át beleadtál apait-anyait, mégiscsak selejtet termeltél…
Egy ismeretlen öngyilkos önjelöltben kellene telefonon át tartani a lelket
Egy kihalófélben levő és rokontalan kis nép nyelvi börtönébe záródtál…
Egy kócerájban kell eszközeid összebuherálni s nagy intézeteket kihívni!
Egy középszerű művésztárs ártani sokat tud a zseninek, ha akar: és akar
Egy mindenkiért és mindenki egy ellen: rád nemegyszer ez a „játék” vár
Egy nagyobbat mindenki hibázhat – egyedül ő nem javíthat, mert meghal
Egy szórakozott prof sok mindennek ki van téve:pl. gondnokság alá veszik
Egyik percben „mindenhatónak”, a másikban „impotensnek” érzed magad
Elég egy hiba-műhiba a szülés levezetésekor,máris autista lehet a gyerek
Életfogytig elítélt nehéz fiúk börtönében próbálsz igét is hirdetni
Életfogytig kutatsz gyógyszert, ásol sivatagot stb. - és semmi eredmény
Eleve túl sok stressz, hogy a csúcsformádat pontosan kellene időzítened
Előbb állást ígérnek, majd munkát se kap - a végén már megélni se tud…
Előbb gúzsba kötik, majd táncra cukkolják: most mutasd meg, mit tudsz!
Elsőgenerációs cigány értelmiségiként helytállni a „szabad versenyben”…
Éltében leköpve-megvetve éhezett,holta után bankárok licitálnak képeire
Elviselni annak a látszatát, hogy mások keményen dolgoznak helyetted
Emberfeletti munka a magvetésed, de te már meg sem éred az aratást
Ép lélekkel túlélhetők az iskolák, ha ő az ott nem értékeltekben kiváló?
Ércnél maradandóbbnak szánt műved WC papírra kell írnod: elhasználják
Ereklyevadászok vagy „tudományos kutatók” még csontjaidat is kiássák…
Érzékenyíteni kell magad, de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…
És ha negyvenévesen világosodsz meg, hogy isten Napút festőnek hív el?
Félek, hogy nem szóltok rám: a régi dicsőségemből szeretnék ma megélni
Fényképed könyvekben, plakátokon meggyalázások szabad prédája
Fénytelen harcokba kényszerítve lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz
Fertőtlenítni akarnád az ivóvizet – a nép meg kútmérgezéssel vádol…
Filantróp és karitatív működésed mögé hátsó szándékokat vetítenek be
Fizikumánál fogva is védtelen, ha a megbírált naiva verőlegényt küld rá…
Folyton döntened kell, melyik család életébe mennyire – ne – avatkozz be
Folyton ébren és résen lenni, nehogy bekapj egy csali mézesmadzagot…
Füledbe forró ólmot öntenek, s leszel az új, az énekes Vazul…
Fütyülés és lehurrogás légkörében mondod parlamenti „szűzbeszédedet”
Gyanakvó, zsémbes és keserű öregek házába varázsolna derűt, békét…
Gyermekkorod áldoztad a balettért, pályád a lábaddal együtt törik ketté
Gyökereit kitépve hány szellemi embert száműztek akár életfogytiglan?
Ha – első - nőként ér el sikert, kétszer annyit kell tenni elfogadásáért
Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit, ő – titokban – fejed veheti
Ha „kigojózást” észlel is, akkor sem eshet az antiszemitizmus csapdába…
Ha a papi pályát választod, tudnod kellene kvázi üvegfalú házban élned…
Ha alkotói áldott magánosságra vágysz, ezt embergyűlöletnek vehetik
Ha beválik előrejelzése, az természetes,ha nem: a meteorológust szidják
Ha csak az éjszaka „piszkálja fel” a költészetet, hogyan áll helyt másnap
Ha diplomásként egy rossz válás után könyveiddel a híd alá kerülsz…
Ha egy Defoe a Robinson Crusoe kéziratával megalázóan előszobázott…
Ha egy színészházaspár veszekszik-verekszik, biztos, hogy próbálnak?
Ha egyik klikk székét sem foglalod el, könnyen a pad alatt találod magad
Ha egyszer már közreadtál egy humoreszket, nemigen publikálják ódád
Ha előre tudnád, mennyi keserű kenyeret fogsz megenni száműzetésben
Ha este elég sok kenceficét eladsz, nappal taníthatsz matematikát is
Ha fél életeden át tanult s művelt tudományod „burzsuáként” kiátkozzák
Ha feltárod mozgalmatok belső visszáságait: saját fészkedbe piszkítasz!
Ha frontember, akkor mosolyogva kell tűrnie a csápolók „tapperolását”
Ha győztek, az a csapat érdeme – a vereségért egyedül viszi el a balhét…
Ha hosszú életű akarsz lenni a Földön, ne légy maffia ügyben vizsgálóbíró
Ha jó pap, tanár, orvos akar lenni, akkor neki tényleg holtáig kell tanulnia
Ha lakásszentélyed, családi otthonod egy részében nyílt klub stb. üzemel
Ha leadtad kéziratod, csak aggódsz: hogyan fog megjelenni, hol árulják…
Ha lebombázzák fél életeden át gyűjtögetett, megkoplalt könyvtáradat…
Ha legalább egy értő befogadó lenne, már nem félkarú szellemóriás vagy!
Ha leleplez áltudóst, blöffölő művészt: ádáz ellenséget már szerezett…
Ha már diákként túl sokat kérdezett, tanárai megnehezíthetik ifjúkorát
Ha már egyszer a színre léptél, nincs visszaút a mimikris „névtelenségbe”
Ha mindenki szabadlábon levő bolondként bánik vele, hogy nem lesz az?
Ha nem fut áltiszteletköröket a szakma „nagy öregeinek”,nem érvényesül
Ha nem kell a póráz s a szájkosár, akkor maradj olykor éhező vad farkas
Ha nem kollaborálsz a megszálló idegen erőkkel, akkor Ben Hur sorsa vár!
Ha nem lövöd le gyereked fejéről az almát, akkor biztosan meghal…
Ha nem vagy elég harsány vagy botrányhős, észrevétlen maradhat műved
Ha nem vesz részt minden kocsmai tivornyában, akkor „lenézi társaid!”
Ha nem zengsz dicshimnuszt a zsarnokról, biztos a walesi máglyahalál
Ha nincs mellette Sancho Panza, fantaszta lesz, ha ott van, földhözragad
Ha nyíltan nem is mernek veled szemben fellépni, alattomban betartanak
Ha őt mindenki ismeri, zokon veszik, ha nem áll le mindenkivel diskurálni…
Ha pogány sámán voltál az államkereszténység erőszakos felvételekor…
Ha rosszkor születsz, akkor balkezesség, furaság nem a nagyságod jele
Ha se orvos, se jogász, de bölcsész akarsz lenni: szüleid „kitagadhatnak”
Ha színésznő akar lenni, akkor ismerősei körében leendő kurvának nézik…
Ha teológiát akartál tanulni, egy évvel tovább sorkatonáskodhattál…
Ha tudásának katonai jelentősége is van, emberrablás áldozata is lehet!
Ha valamiben te vagy a legjobb, mindenki téged akar megelőzni, legyőzni
Ha valamit felfedeztél-igazoltál, akkor kezdődik a neheze: elismertetése
Halált megvető bátorsággal repked mint Ikarosz – de a kutyát se érdekli
Hamarabb amnesztiát kap egy orv bérgyilkos mint egy népfelkelő, lázadó
Hányszor hallhatta – volna – egy Picasso is: hát ilyet én is tudok csinálni!
Házitanítóként az úrfi lelki vezetője vagy, de a csizmáját beléd törölheti
Hétágra süt a simogató májusi nap, ő bevonul egy sötét, poros levéltárba
Hiába a legesélyesebb, s tett fel mindent egy lapra: olimpia előtt baleset
Hiába érzed meg előre a végveszélyt: csak ugatsz, míg a karaván halad…
Hiába készül el a Nagy Mű – az megy a zúzdába, te meg a süllyesztőbe…
Hiába méltánytalan a rossz kritika, mégis örök időre felhagytál az írással
Hiába nő idővel a rutinod, ezzel nem fordított arányban a lámpalázad is…
Hiába őstehetség, kegyelemketteseken múlhat iskoláinak elvégzése
Hiába tudják: Michelangelo vagy – annál inkább széklábakat kell faragnod
Hiába vagy jó tolmács, életveszélyes rosszkor és rossz helyen lenned
Hiába vagy jól időzített csúcsformában, ha a publikum rosszindulatú…
Hiába van igaza, ha ellenfele nyílt vitában gyengébb érveit jobban adta el
Hiába, hogy ki nem állhatod, de sokan sztárolnak, bálványoznak, imitálnak
Híres emberek gyerekeink a sorsa is méltán aggodalommal tölthet el…
Híres vagy, hogyha ezt akartad, s hány hét a világ, te bolond…
Hogy csak munkádra koncentrálhass, ki mindenki alkalmazkodik hozzád?
Hogy egy kicsiről mindent tudjál, ahhoz mindenről egy kicsit tudnod kell
Hogy pár percig önfeledten nevess, a humorista napokig gyötri az agyát
Hogy szavai hitelt érdemeljenek, a cigányövezet közepébe kell költöznie
Hogy tehetséges diákokat menthess, egy protekcióst is fel kell venned…
Hol találsz egy olyan társat, aki életed végéig hisz benned és ki is tart?
Hospice szolgálatban végstádiumban levő emberek testét-lelkét ápolod
Hősiesen kell elviselned annak látszatát, hogy ingyenélő, parazita vagy
Hülyének néznek, ha pénzben-hatalomban nem kamatozik erkölcsi tőkéd
Incommunicado: elvágva az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől
Ingyen kísérleti alany vagy: meddig bírod társadalmi súlytalanságban?
Isten nagy embereként téged a Sátán is sokkal jobban, többször kísért!
Isten nem ver Bobbal: pánikbetege betör magánéletébe s rombol…
Járni siralomházba vigaszt nyújtani: lelki békét-megbocsátást katalizálni
Jó esélye van rá: felesége nem sokáig bírja, s hátország nélkül csatázhat
Jó ügyekkel vagy könyvekkel házal, de ők inkább a betörőt engednék be…
Jóhiszemű, hithű kommunista értelmiségi rádöbbenve, mihez asszisztált
Jót és jól szólnál és szólsz is, csakhogy a pusztába kiáltod…
Kabátlopási ügyekbe kevernek - a pedofilia vádból hátha rádragad valami
Kegyetlen versenyt futsz a gyilkos kórral az ellenszerért: kevés eséllyel
Kénytelen vagy szeretett néped-nemzeted bűneit ostorozni – nem hálás…
Kerülik a társaságod, mert átlátsz a már jól beüzemelt élethazugságokon
Keservesen keresed kenyered a medvék által lenézett „könnyű műfajban”
Ki a haláltól, ki a Kárhozattól retteg - te naponként halsz s jársz poklot…
Ki lehetsz téve titkos vagy nyílt házkutatásnak, kézirataid elkobzásának
Ki más vállalná a közutált kisebbség ügyvivője, védője hálátlan szerepét?
Kiadják ugyan könyvét, de ahogy terjesztik: sose tudja meg, mi lett volna
Kibírod, hogy aranyifjú szociológushallgatók kinézik maguk közül a prolit?
Kik állnak majd a sírodnál és kik mondjál el, hogy ki voltál?
Kiközösítik a kollegák, mert betege fontosabb mint a mundér becsülete…
Kimeríthetetlen arzenállal demoralizálnak, hátha magadtól is feladod…
Kínszenvedve megoldott probléma – hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?
Kiragadnak versedből egy mondatot: meghurcolnak, bíróság elé állítanak…
Kívülállók „homokosnak” gondolnak - belül állók meg el akarnak csábítani…
Kódolva ugyan, de a háziorvostól várnák lelki problémáik megoldását is…
Korán fog őszülni, ha értelmi fogyatékosok színházát segíti s dotáltatná
Korrupció ellen fellépő, koncepciós perrel elítélt zsaruként a börtönben
Könnyen babonák rabja lehet, oly nagy szerepe van nála a szerencsének…
Könyvheti sátorban toporogsz, és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted
Krakéler profi párbajozó köt beléd – vagy kiállsz vagy oda a becsületed…
Kutatási eredményeid nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítják
Külcsíne annyira ellentmond belbecsének, hogy senki sem veszi komolyan
Külországban karrier csinált, mégis hazajön hazát emelni, húzza a mocsár
Lassan emelkedett nagyon magasra, majd meredeken zuhant a mélységbe
Latinovits Zoltán nem végzett főiskolát, mégis vagy épp ezért lett király
Leállította az önjelölt néptribunt március idusán: egyetemről börtönbe…
Lebutító-lélekdurvító szociális s szellemi közegbe kényszertetelepítenek
Legálisan le van fedezve dokumentumfilmje, morális okból mégsem vetíti
Leghamarabb akkor ismernek el, amikor már a halálos ágyadon fekszel…
Lehallgatják a hálószobád, s még jó, ha nem az interneten szellőztetik ki
Lehet más mint pl. Szabó Lőrinc: ha akarom szent, ha akarom szörnyeteg
Lehetsz te egy Pege Aladár – a Vígmatrózban kell éjszaka vendéglátózni
Lennél mozgássérült gyerekek mínuszból nullára felhozó konduktora?
Leteszi a szerzetesi fogadalmat: pl. önként vállalja az örök szegénységet
Lincshangulatú csőcselékkel szemben egyedül fogod egy cigány pártját…
Magad vagy! - mondták, bár velük lettél volna te boldogan
Magadra vess, ha tolókocsid a BMW ellen lemarad a „szabad versenyen”…
Magándetektív a vállalt ügyben továbbnyomozva veszélyes vizekre ér…
Magányos szélmalomharcos fogyasztóvédő áll szemben multi óriásokkal
Mágusedző a győzelmekig, de vereség után már kötik az útilaput talpa alá
Már a kereszten feszül, de még gúnyolják: istengyermek mentsd magad!
Már éppen publikálnál, levédenél stb., mikor értesülsz róla: megelőztek
Márvánnyal, formával és megrendelővel küszködve őszülsz, megrokkansz
Más fix, zsíros állami megrendelésre dolgozik, te a labilis piacon küzdesz
Más meleg ágyikóban alukál, te fagyos uszodában vagy lavinában mentve…
Másnak megengedett a hallgatás - neked egyenesen kötelező az önvád
Matek zsenidet csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod
Mázlista, ha újgazdagék szülinapi partiján táncolhat, ahogy fütyülnek?!
Meddig tudsz ellenállni a körülmények kényszerítésének: korrumpálódj!
Médiasztárok reklámkampánnyal támogatott „könyveivel” egy ringben
Még a jó tréfamestereknek is sok az ellensége, hát még a rosszaknak…
Még békeidőkben is életveszélyes, családellenes stb. a hírszerző pálya
Még egy Arany János is azt írta: pályám bére éget mint Nesszusz vére
Még egy csillagász Kepler is gagyi horoszkópok gyártására kényszerült…
Még egy Hrabalnak se volt könnyű elfogadni helyzetét: asszony tartja el
Még egy Kosztolányi és Babits is mily ellenségesen fogadta Ady jöttét!
Még életében „leleplező” könyvet ír róla a szomszéd és a fűszeres segéd
Meg kell csinálni a riportot: ha kidobnak az ajtón, visszamész az ablakon
Még maga a názáreti Jézus Krisztus sem lehetett próféta a hazájában
Még meg se haltál, máris meghamisítják vagy szétrabolják az életműved
Még sírjában se lehet nyugtod: ott is forog a szellemi hullarablók miatt
Megalázóan kevés a honorárium – olykor még neked kell(ene) fizetni…
Megélhet olyan értelmiségellenes kurzust, hogy átkozza pályaválasztását
Mennyi mindenről nem végrendelkezhetsz, mennyire bíznál az utókorban!
Mert tüzet hoztál az emberiségnek, leláncolt Prométheuszként kínlódsz
Meséid szó szerint veszik: így a nagyotmondó, sőt a hazudós a gúnyneved
Mesterséges stimuláló szerekkel próbálok ihlethez jutni, s függővé válok
Mihelyst bajba kerülsz, a legígéretesebb tanítványod tagad meg először
Miközben alázattal nagy ügyet szolgál, mégis szörnyű önzőnek érzi magát
Miközben meddő órákat töltesz írógépednél, feleséged főz és mesét ír
Milyen nehéz filippikáiddal feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársaid…!
Milyen nehéz lecsendesíteni a csőcselékké züllött, vérszomjas tömeget….
Mindenki rajtad röhög – mint Noén, aki a sivatagban építette a bárkáját
Mindig mögötte a gyanú árnyéka, hogy végső soron ő is a Hatalom embere
Mindig új és új betegek panaszai ömlenek rá – tőle senki se kérdi, mi fáj?
Minél komolyabban veszi a hivatását, annál sűrűbben kételkedik magában
Minimum 8+4+5= 17 év diákmunka után se lakásod, se állásod, se hiteled…
Mint aki a törpék országába tévedt és ők szörnyetegként bánnak el vele
Mint aki rohanó vad hegyi folyókban kerülgetne Szküllát és Karübdiszt
Mint amikor az állatok királya tüzes karikába ugrással produkálja magát…
Mint Cassandra megverve jóstehetséggel, ráadásul nem is hisznek neked
Mint elsőgenerációs értelmiségi otthonról kevés motivációt kaptál, sőt…
Mint jó vendéglős, fogadós, idegenvezető: mindent le kell nyelned!
Mintha addig kellene összefoglalni hited lényegét, amíg egy lábon állsz
Mintha egy versenyparipának a lelátóról kéne végignéznie a nagy derbit…
Mintha naponként újra le kellene tenned a pályaalkalmassági vizsgádat…!
Mintha te úgy huszonegyeznél, hogy 19-re még lapot kellene kérned
Mire minden elemi lét- és munkafeltételt előállít, már nem akar semmit…
Mivel folyton az Eget kémleled, megbotlasz minden ki földi akadályban
Modern diktatúrákban a legrosszabb sorsa az ún. politikai foglyoknak van
Monopolhelyzetben levő pártkritikusok árgus szemekkel lesnek hibáidra
Nagy dolog a sajtószabadság, de ezt újra és újra neked is ki kell harcolni
Nagy idők nagy tanúja vagy, épp ezért veszélyben: tanúvédelmi program?
Nagy zajt csap körülötted az életpiac: alig hallod az isteni sugallatokat
Naiv idealistának hiszed embertársaidat is, mint a szellemi fogyatékosok
Nálad a Szellem, a Költészet: de a Disznófejű Nagyúr csak ül az aranyán
Napi betevődért huzatos aluljárókban zenéddel szemérmesen koldulsz
Napi visszajelzett sikerélményed akkor van, ha a szünetben gulyást főzöl
Naponként újra ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak...
Naponként vakon ugrasz fejest ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe
Nappal szervezkedsz, adminisztrálsz, éjszaka csillagászkodsz – alvás?
Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél csak elszabotálása rosszabb
Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, „szellemi ellenfeled” nem válogat
Neked kell bemenni az oroszlánbarlangba, s csak egy hangszert vihetsz…
Neked kell lerombolni a hamis illúziókat, amiért csak köszönetet ne várj
Neked kell példát mutatnod, hogy csak a bűnt gyűlöld, a bűnös embert ne
Neked kellene győzni a maratoni táncversenyen, vagy félbeszakad pályád
Neki a hétvégéken kell behozni a lemaradást - mások kerti mulatságon…
Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, olykor élete árán is
Nem akartad, de mégis „rajongóid” lettek elvárásokkal és üldözésükkel
Nem bújhat ki a nyomasztó felelősség alól: amputáljad-e a beteg lábat
Nem elég, hogy politikai nyomás alatt vagy, de még műveid is ócsárolják…
Nem feltétlenül, de gyakran koldusbottal fizeti meg függetlensége árát
Nem kaptál fajsúlyos megbízatást, Feladatot, amihez felnőhettél volna
Nem korlátolt,de teljes anyagi felelősséggel tartozol minden baklövésért
Nem könnyű magadban legyőzni az autodidakták kisebbrendűségi érzését
Nem kötöztetted ki magad az árbochoz, s ottragadtál a szirénszigeten
Nem minden álomfejtő József, sokan ott rohadnak meg a tömlöcben
Nem te vagy az ideális férj, apa, szomszéd, testvér, barát, polgártárs…
Nem te, az üldözött vad, de a hajtó, a vadász kap veszélyességi pótlékot!
Nem tér ki a hitéből, így prédikátorként hadigálya rabevezője lesz
Nem túl hálás szerep sokkal ébreszteni szellemi álomszuszék „tesóidat”
Nem vették észre, nem fedezték fel vagy nem gondozták a tehetségét…
Nemcsak az elsőbbséged vitatják, de még meg is vádolnak plagizálással
Nemcsak elérni nehéz a magas szintet, de hosszú távon meg is tartani
Nemcsak Sütő András, de Fekete István fél szemét is kiverve: politizált
Nemegyszer szellemi épülete fundamentumát is lerombolja és újrakezd…
Nevednek becsületet szereztél, s mégis álnéven írsz, gúnynévvel illetnek
Nézd meg: választott pályádon átlagban miben, s főleg mikor halnak meg
Nincs nyugodt légkör szellem munkádhoz: zaklatás, feljelentés, becitálás
Non profit szellemi vállalkozása dotáció híján csak veszteséget „termel”
Nyílt önélveboncolásod részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg…
Nyilvántartanak – nyilván tartanak tőled: titkos feketelistákon a neved
Odalehet minden igyekezet, ha a nézőtéren egyvalaki rosszkor tüsszent
Olcsó energiaforrást fedeztél fel: beleköptél az energiamaffia levesébe
Oly korban él, amikor a bölcselőket feleslegesnek, sőt károsnak tartják…
Oly sokáig voltál tartalékban, hogy mire éles bevetés jön, bajban vagy…
Olyan Isten háta mögötti helyre kerülsz, ahol nincs kivel eszmét cserélni
Olyan korban élsz, amikor a művelt emberek csak ennivalóra költhetnek
Olyan magasfeszültségben él, hogy nehéz italhoz, droghoz nem nyúlnia…
Olyan szigorú kritikát igényelsz, hogy az már-már mazochizmust súrolja
Olyannyira felháborítanak az igazságtalanságok, hogy a szívedre mennek
Olyannyira világítanál a sötétben, mint két végéről égő-fogyó gyertya
Olykor jó és jól is fizető ajánlatokat is visszautasít a főműve érdekében
Orfeusz lemehetett kedveséért az alvilágba, de csak rosszabb lett neki
Orosz nyelvet tanítottál a tárgyat „politikai” okból szabotáló diákoknak
Otthoni mindennapjait mérgezi, hogy – ha - gyermeke totál hülyének nézi
Ő önként állt a katedrára, míg diákjai tankötelesként ülnek vele szemben
Ő ugyan ellenállt a beszervezési kísérletnek, de miatta apját bezsarolták
Önfeláldozó, megszállott, fegyelmezett „munkás”, mégsem biztos a siker
Önhibádon kívül vagy nincs munkád, vagy gyilkos tempót diktál a határidő
Önként adod a véred, de sem itt és most, sem később ne várj viszonzást!
Örökké aszimmetrikus a viszony: Ők róla mindent tudnak, ő róluk semmit
Ötvenéves korodig öt évig volt havi fixe, így nagyon is tudja,mit vesztett
Pál apostol szőnyegeket szőtt, Spinoza üvegeket csiszolt, Hamvas Béla…
Pálfordulásával az üldözöttek mellé áll, s elkezdődik hosszú vesszőfutása
Pályaalkalmassági vizsga: olvasd el mit írt a kortárs kritika Karinthyról
Pályád delén túl megszokni: nincs bérelt hely, minden szerepért verseny…
Pályakezdőként nagyon alulfizetik, az öregkort nem biztos, hogy megéri
Pár hét alatt kell egy rossz kurvából egy kiművelt hetérát varázsolni…
Pillanatonként ötlenek fel a gondolatok, amiket éppily gyorsan el is vetsz
Platón barátod,de az igazságból az ő kedvéért se engedsz: így elveszíted
Polgárjogi aktivisták ügyének védelme miatt elesel pénzes megbízásoktól
Politikai fogoly, akit a smasszerek mellet a közbűntényesek is szívatnak…
Pont azok a pályatársak ellendrukkerek, akik értik a műved jelentőségét
Rágalomhadjárat indul ellened: te védekezésre képtelen állapotban vagy
Rákbeteg kisgyerekek rácsos ágyai között járod bohócdoktori utad
Régóta tart alkotói válságod s depressziód és nincs fény az alagút végén.
Rendőri megfigyelés alá helyeznek, hogy elriasszák tőled pályatársaidat
Rendszeresen egyedül marad különvéleményével, s így elbizonytalanodhat
Rengeteg gyakorolás teszi a mestert: indiszponáltan se mehet a szint alá
S ha még mártírt se csinálnak belőled? - Diliházba zárva szépen leépülsz
Saját keresztje mellett egy darabig másokét is cipeli a Kálvária dombra
Saját ügyét istenre bízva másokért perel és ágál az evilági fórumok előtt
Se a börtönben, se szabadulásod után nem képezheted tovább magad
Sok becsületsértéseknek le kell peregnie rólad – az a legény, aki állja…
Sok hűhó semmiért? Erre a legnagyobb esélyed a szellemi pályán van…
Sok irigyed a szenvedésed aranyfedezetéből csak aranyat mazsolázna ki
Sok régi ”jóakaródról” kell elgondolnod: nem volt a családi barát ügynök?
Sok terved meghiúsul, sok kudarc éri, s így hol magára, hol másra támad
Sok tudás, lelemény és bátorság kell a Döbrögi uraságok elfenekeléséhez
Sokáig kavarog kaotikusan benne a tartalom, míg kozmosszá formálódik
Sokáig maradsz „fiatal pályakezdő”, amíg ki nem halnak a gerontokraták
Sokáig, elmélyülten próbálnak, pedig esélyük sincs a darab bemutatására
Sok-sok meghívást kapsz távoli kis falvakba – nehéz a visszautasítás
Sokszor a hallgatásod a legtöbb, amit tehetsz, pedig úgy üvöltenél már…
Sokszor fel-felébred bennem a gyötrő gyanakvás: csak epigon vagyok?
Sóvár gyerekszemek kalácsot kérnek tőle, de te csak tanácsot tud adni…
Szamizdatosként kerülnek mint a pestises, vagy karanténba zárnak
Szavai hitelének aranyfedezete van: szenvedéstörténeted, passiód
Szelíd paternalista erőszakkal nevel, a kései köszönet nem jut el hozzá…
Szép dolog a repülés úttörőjének lenni, de ki kötne veled életbiztosítást
Szépé s a családra szabott házat tervez, de az újgazdag „kisisten” végez
Szétosztod királyi kincseidet, neked viszont alamizsnáért kell koldulni
Szinte lehetetlen, de mégis zsarolhatatlannak kell lenned és maradnod
Szonettjeid ívre, kilóra mérik – még jó, ha nem a hentes zsírpapírja lesz
Szülei már, munkája még nem tudja eltartani: koldusdiákként nyomorog
Szülőanyja-apja volt a műnek, de annyit „adaptálták”: már nem ismer rá…
Szülőfölded javát akarva igazadhoz ragaszkodva leszel „a nép ellensége”
Szülői értekezleten úgy felszólalni,hogy ne gyerekeden verjék el a port...
Tábornokként arról dönthetsz, melyik csapatod küldöd a biztos halálba
Talán sose derül ki: tehetségtelen agy tényleg titkosan feketelistázott?
Te álmodban is tovább dolgozol, ahogyan álmodban is tovább üldöznek
Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt, ő meg piti,aljas bosszút áll rajtad
Te nem a tévéfotelből, de a helyszínen tanulmányozol vulkánkitöréseket
Te nem lehetsz zsarolható, semmi nyíltan vállalhatatlant nem tehetsz…
Te vagy az a naiv bolond lány, aki más súlyos bűnét is magára vállalja?
Te vagy Cassius is és Brutus is, akinek meg kellene ölnie a „zsarnokot „…!
Tehetetlenül kell ismét végignézned: a kezed között hal meg kis beteged
Tehetetlenül kell nézned, ahogy a tollaiddal ékeskedők illegetik magukat
Többen olvassák ex-szerelmed szennyes-kiteregetését mint a verseidet
Törheted a fejed, akrobatikáztathatod agyad: a múltat rekonstruálni
Tudnod kell hallgatni is gondolatcsíráidról, hogy durva láb le ne tapossa
Tudnod kell nagyon biztosan titkosítani és széles körben publikálni is…
Túl jól sikerült a regény: típusaiban sok ismerős magára ismer s megutál
Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót és kiadót is találni
Túl sok titkot bíztak rád, s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól
Túlképzett: ha nem „butítja le” magát, sehol nem tud elhelyezkedni…
Úgy él mint a nomád vándor, aki nem tudja még, hogy hol alszik ma éjjel…
Úgy is győznöd kellene, ha a riválisok doppingolnak és durván csalnak…
Úgy járhatsz mint József A. és Babits: publikálják (elme)orvosi leleteid
Úgy kell elvégezni iskolákat, letenni vizsgákat, hogy ne mossák ki agyad…
Úgy szeretne otthon pipázni, de Muszáj Herkulesként küzd a közéletben
Új numerus clausus léphet életbe korlátozva diploma- és állásszerzésed
Új s így szokatlan alkotásod, életformád szabad prédája a vicclapoknak…
Utálhatnak mint a seregben az írnokot, aki elsunnyogja a napi kiképzést!
Üres papírral és tollal, a semmiből kellene egy új világot teremtened…
Vádolnak,mert szenvedélybetegek „orvosaként” kutyaharapást szőrével…
Vagy a kitelepítésben senyved - vagy a gaz górék előtt produkálja magát
Vagy a kutya se szól hozzád, vagy túlhalmoznak: meghívások, programok
Vagy a víz alá nyomnak – vagy üres medencében lehetsz „szabadúszó”
Vagy apokriffá stigmatizálják, vagy kanonizálva kötelező olvasmány lesz
Vagy bűntudatosan lógsz, vagy az égő házból próbálsz embert menteni
Vagy családi könyvtár se volt, vagy csak éjjel titokban olvashattál…
Vagy meg sem értik a műved, vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák
Vagy nem érti-értékeli feleséged a munkád, vagy mindenbe bele-beleszól
Vagy nem kap megrendelést köztéri szoborra,vagy még életében ledöntik
Vajon kapsz-e égi segítséget évekig türelemmel várni, míg eljön az időd
Vannak idők, amikor nem veheted át a kitüntetést, pedig jól jönne-esne
Veled statuálnak példát, hogy újságíró kollegáidat öncenzúrára bírják rá
Veszélyes misszióddal járhat,hogy szőröstül-bőröstül felfalnak a „vadak”
Vigasztaljon a közmondás: nem az a legény, aki üt, hanem az, aki állja…
Világmegváltásra készült, ma meg az írógépét sem tudja zaciból kiváltani
Visszautasíthatatlan felkérést kapsz, hogy verssel köszöntsd a Vezért…
Vörös posztó a Hatalom szemében: megvadulva sokszor legázol, megtipor
Zseniális szójátékaid, pesti humorod elvileg örökre lefordíthatatlanok

LAST_UPDATED2