A SZELLEMI HIVATÁSOK, PÁLYÁK KOCKÁZATAI
„A géniusz, ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas…” (Reviczky Gyula) „Kiválasztottságod” annyit jelent, hogy több a dolgod: noblesse oblige „Különc” s hopp-kopp életmódod miatt gyerekeid elvételével fenyegetnek „Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!” (József Attila) „Pech”: a Zsarnok tisztában van a Szellem hatalmával: felír halállistájára A „kibeszélő” pacifista orosz, zsidó atomtudósokat bebörtönzik, ugye? A „szaván fogják” a vézna, tüdőbeteg költőt, s kiprovokálják a harctérre A betegjogi képviselőn vezetődnek le a kórházban felgyűlt feszültségek A bulvársajtó szabad prédájaként indul családod ellen a hajtóvadászat… A csatában őt tolják előre, győzelem után nevét is törlik a történelemből A független értékbecslő se a vevőnek, se az eladónak nem tehet eleget… A gátlástalan grafománoktól megriadva már-már perfekcionista lehetsz A gyermekszülés bábáskodására esküdt, de magzatelhajtást várnak tőle A háborús hisztériában nehéz legalább egy emberként pacifista maradni A hazai pályán maradsz, pedig jobb feltételekkel „idegenlégióskodhatnál” A humorista nem kap díjat, vagy ha kap, az annál rosszabb szégyenbélyeg A jog szerint fel kell mentened ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát A jót elfelejtik, a rossz házasságközvetítést sokáig és sokat átkozzák… A kibontakozó tehetség főként másnak áldás - ellenkezőleg neked átok… A király bolondjaként feszegeted a határokat – az ostor rajtad csattan A kiszámíthatatlanul hullámzó kultúr- és tudománypolitika elszenvedője A közönség érdekében is ki kell bírni direktorod-rendeződ magalázásait A lelki szegény és a szent együgyű boldogsága adva van – neked feladva… A magad útját kell járnod – nincs kit követni, utánozni vagy kérdezni... A magyar közmondás szerint: mondd meg az igazat és betörik a fejed A margón magadra hagynak, ha a középpontba kerülsz: elözönlenek A megélhetésüket anyafarkasként védő sarlatánokkal, kontárokkal küzdő A mély vízen kell járnod: ha gyengül a hited, akkor rögtön süllyedsz is el A mindenséggel méri magát: egyre magasabb csúcsot kísérel megmászni A műért hozott áldozatnak jelképes példája Farinelli, a kasztrált énekes A pápának hadserege, neked pénzed sincs – csak az igazságod van, ha van A papíron még alig valami olvasni érdemes, de a papírkosarat üríteni kell A passzív diákok rád ásítoznak – az aktívabbak köpőcsővel becélozgatnak A rablógyilkos kárvallottjai tömegben mégis inkább Jézust feszítik meg A régésznek, a nyomozónak néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia A rivaldafény, a taps az éltető közege, de mi lesz a kiöregedett bohóccal A sok fiaskó sem veszi el kedved a további igen drága kísérletezésektől? A sok tennivalót és lógóst látva neked nehéz, hogy ne légy munkamániás A suszterből lett komisszár, újgazdag beledumálhat a műhelymunkádba… A szélhámos leleplezésével mindenkit szolgált, ő viszont rajta áll bosszút A szellemi dolgozó anno hivatalosan improduktív, népnyelven lógós jelzős A szellemi kiskorúak a paternalista tanítómestert mumusnak nézhetik… A szemed láttára égetik el pótolhatatlan kézirataidat, egész életműved… A szépség erotikus dimenzióját tárod fel, mégis pornográfiával vádolnak A színpadon átszellemülve kivirul – otthon viszont mint kifacsart citrom A szó elrepül, de írásod megmarad: eléd tolják mint terhelő bizonyítékot A szorgalmas hangyáktól megkapja a muzsikus tücsök a kioktatást… A szülő élete nyitott könyv a kritikus gyermekszem és gyerekszáj előtt A te „vétkeidért” gyermekeiden állnak bosszún meggátolva tanulásuk stb. A te verseddel vallanak szerelmet pont annak a lánynak, aki rád se néz… A tóparton nyugdíjasként horgásznál, de hogy ezek butítsák a „népedet”! A többségért „lobbizva” nemcsak kisebbségben, de magadra maradsz… A túl sok gyónás, Gulag emlékezés hallgatásába is megbetegedhet a lélek A vádlott mindig túl súlyosnak, az ügyész túl enyhének érzi az ítéleted A vadrezervátumban testi épséged is kockáztatod az orvvadászt üldözve A világ más táján szent dalnok lett volna a Hortobágy elvetélt poétája… A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak – még negatív válasz sincs A zsákbamacskában oly feleség volt, ki cerberusként őriz dolgozószobát Addig és oly átéléssel alakította az intrikus szerepeket, míg úgy maradt Agorafóbiás, közszerepléstől rettegő sem úszhatja meg olykor: a Beszéd Ahogyan Szókratész, „az ifjúság megrontójaként” ő is méregpoharat kap Akár túlórában is neked kell kimosni a körzeted lakóinak lelki szennyesét Aki próbált már egyszer is árral szemben úszni, széllel szemben járni… Akkor is előre törsz, kúszol-mászol, ha senki, de senki se követ, biztosít Akkor is riadóztatsz, ha nem vagy teljesen biztos – ki is pellengéreznek… Akkor is tovább nyomoz a bűnös után, ha a szálak magasabbra vezetnek… Aktfestményed sorsáról nem a publikum, a zsűri, de erkölcsrendész dönt Amennyire biztos, hogy gyereked éhes lesz, annyira bizonytalan a gázsid Amíg mások pankrációzgatnak, te élethalálharcban küzdő gladiátor vagy Amíg ők játszottak a téren, addig te billentyűket gyúrtál egy zongorán… Amikor éppen neked kell működtetni, szervezni illegális kiadót, rádiót… Amikor már végre szabadon szólhatnál, annál kínosabb, ha már nincs mit Amikor nagyon megy a munka,akkor bűnösen elhanyagolja szerettei körét Amikor osztozkodik a cigánybanda, hiába járna mindenkinek: nem jut… Amikor tanácsot kell adni a gyámügynek egy állami gondozásba vételről… Amikor úgy kell felderíteni a tettest,hogy maga az áldozat sem segít, sőt Amit kutatni szeretnél, az most de jure vagy de facto nem hozzáférhető Amit kutatsz, arról nem beszélnek – dokumentumok 25 évre titkosítva... Amit vesztettél s amit ártottál, az kézzelfogható – az ellenkezője ködös Annak tudatában kell keményen dolgoznod, hogy ettől még nem lesz siker Anyagi vagy erkölcsi gond miatt saját próbababád, kísérleti alanyod vagy Annyira félsz az éretlen műtől, hogy kilenc éven is túl érlelve cefrésedik Atomhulladékot szállító vonatszerelvény elé a sínekhez láncolnád magad? Az a püspök vagy, aki a téged meglopó exfegyencnek még ajándékoz is… Az ámokfutó gyilkost szabályosan üldözi, míg ő semmitől nem riad vissza Az élet vizét kutatva szomjan hal, mert nincs, aki egy pohár vizet adjon… Az emberiségnek szóló életbevágó üzeneted csak palackposta az óceánon Az erkölcsi etalon szerepét osztva rád pályatársaid elvárják: „éhezzél!” Az erotika új költői nyelvén kísérletezik, de csak a Pajtás újságba írhat Az hagyján, hogy neked nincs nyugdíjkorhatárod – de nyugdíjad sincs! Az igazat megmondani, de diplomatikusan, hogy iskolád ne sértődjön meg! Az illegalitásba szorult szellemi-politikai mozgalom se oly romantikus… Az önfeladásig asszimilálódsz vagy lassan éhenhalsz: tessék „választani”! Az újságírók is korán halnak, pláne ha komoly oknyomozók, haditudósítók Azért tudtad Bovaryné tragédiáját oly jól ábrázolni, mert önmagadra vall Bármennyire aláaknázott terület: fel kell tenned zsidókérdéseidet stb. Bármily óvatosan tapogat is a sötétben, mégis darázsfészekbe nyúlhat… Belegyömöszölnének abba a skatulyába, hogy neked soha semmi se jó Beleremeg kezed és hangod amilyen nagy felelősség százezrekhez szólni Biztos, hogy akarsz írni, ha ez mindig bűnvallás, önvád és önelítélés is? Büszke lehetsz rá, hogy vezéregyéniség vagy, de a mesterlövész is rád lő Csak a zenei csodagyerek ugorhatja át a beszürkítő iskola létrafokait…? Csak az biztos, hogy bizonytalan egzisztencia vagy – ki lenne így a párod? Csak balsors nyitott neked teret: bugyuta reklámversikéket irogathatsz Csak két utad volt értelmiségiként: az egyik az ital, a másik nem járható Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, de az utcán csak lenézett cigány Csakazértis „keljfeljancsi” vagy – jöhet a gáncs, a bukás és knock out Csillagok útján meghal, ki továbbmenni fél?! De mi lehet ott tovább? Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz… Dörzsölt, pénzes és rafinált ipari kémbandák ellen védenéd a találmányod Dürer Melankólia c. grafikája nem földművelőt vagy kovácsot ábrázol Egész életen át ott sugdos a kisördög: csak rögeszméd oltárán áldoztál Egy „puszta szilenciummal” könnyen, mégis súlyosan „büntethetnek” Egy életen át beleadtál apait-anyait, mégiscsak selejtet termeltél… Egy ismeretlen öngyilkos önjelöltben kellene telefonon át tartani a lelket Egy kihalófélben levő és rokontalan kis nép nyelvi börtönébe záródtál… Egy kócerájban kell eszközeid összebuherálni s nagy intézeteket kihívni! Egy középszerű művésztárs ártani sokat tud a zseninek, ha akar: és akar Egy mindenkiért és mindenki egy ellen: rád nemegyszer ez a „játék” vár Egy nagyobbat mindenki hibázhat – egyedül ő nem javíthat, mert meghal Egy szórakozott prof sok mindennek ki van téve:pl. gondnokság alá veszik Egyik percben „mindenhatónak”, a másikban „impotensnek” érzed magad Elég egy hiba-műhiba a szülés levezetésekor,máris autista lehet a gyerek Életfogytig elítélt nehéz fiúk börtönében próbálsz igét is hirdetni Életfogytig kutatsz gyógyszert, ásol sivatagot stb. - és semmi eredmény Eleve túl sok stressz, hogy a csúcsformádat pontosan kellene időzítened Előbb állást ígérnek, majd munkát se kap - a végén már megélni se tud… Előbb gúzsba kötik, majd táncra cukkolják: most mutasd meg, mit tudsz! Elsőgenerációs cigány értelmiségiként helytállni a „szabad versenyben”… Éltében leköpve-megvetve éhezett,holta után bankárok licitálnak képeire Elviselni annak a látszatát, hogy mások keményen dolgoznak helyetted Emberfeletti munka a magvetésed, de te már meg sem éred az aratást Ép lélekkel túlélhetők az iskolák, ha ő az ott nem értékeltekben kiváló? Ércnél maradandóbbnak szánt műved WC papírra kell írnod: elhasználják Ereklyevadászok vagy „tudományos kutatók” még csontjaidat is kiássák… Érzékenyíteni kell magad, de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj… És ha negyvenévesen világosodsz meg, hogy isten Napút festőnek hív el? Félek, hogy nem szóltok rám: a régi dicsőségemből szeretnék ma megélni Fényképed könyvekben, plakátokon meggyalázások szabad prédája Fénytelen harcokba kényszerítve lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz Fertőtlenítni akarnád az ivóvizet – a nép meg kútmérgezéssel vádol… Filantróp és karitatív működésed mögé hátsó szándékokat vetítenek be Fizikumánál fogva is védtelen, ha a megbírált naiva verőlegényt küld rá… Folyton döntened kell, melyik család életébe mennyire – ne – avatkozz be Folyton ébren és résen lenni, nehogy bekapj egy csali mézesmadzagot… Füledbe forró ólmot öntenek, s leszel az új, az énekes Vazul… Fütyülés és lehurrogás légkörében mondod parlamenti „szűzbeszédedet” Gyanakvó, zsémbes és keserű öregek házába varázsolna derűt, békét… Gyermekkorod áldoztad a balettért, pályád a lábaddal együtt törik ketté Gyökereit kitépve hány szellemi embert száműztek akár életfogytiglan? Ha – első - nőként ér el sikert, kétszer annyit kell tenni elfogadásáért Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit, ő – titokban – fejed veheti Ha „kigojózást” észlel is, akkor sem eshet az antiszemitizmus csapdába… Ha a papi pályát választod, tudnod kellene kvázi üvegfalú házban élned… Ha alkotói áldott magánosságra vágysz, ezt embergyűlöletnek vehetik Ha beválik előrejelzése, az természetes,ha nem: a meteorológust szidják Ha csak az éjszaka „piszkálja fel” a költészetet, hogyan áll helyt másnap Ha diplomásként egy rossz válás után könyveiddel a híd alá kerülsz… Ha egy Defoe a Robinson Crusoe kéziratával megalázóan előszobázott… Ha egy színészházaspár veszekszik-verekszik, biztos, hogy próbálnak? Ha egyik klikk székét sem foglalod el, könnyen a pad alatt találod magad Ha egyszer már közreadtál egy humoreszket, nemigen publikálják ódád Ha előre tudnád, mennyi keserű kenyeret fogsz megenni száműzetésben Ha este elég sok kenceficét eladsz, nappal taníthatsz matematikát is Ha fél életeden át tanult s művelt tudományod „burzsuáként” kiátkozzák Ha feltárod mozgalmatok belső visszáságait: saját fészkedbe piszkítasz! Ha frontember, akkor mosolyogva kell tűrnie a csápolók „tapperolását” Ha győztek, az a csapat érdeme – a vereségért egyedül viszi el a balhét… Ha hosszú életű akarsz lenni a Földön, ne légy maffia ügyben vizsgálóbíró Ha jó pap, tanár, orvos akar lenni, akkor neki tényleg holtáig kell tanulnia Ha lakásszentélyed, családi otthonod egy részében nyílt klub stb. üzemel Ha leadtad kéziratod, csak aggódsz: hogyan fog megjelenni, hol árulják… Ha lebombázzák fél életeden át gyűjtögetett, megkoplalt könyvtáradat… Ha legalább egy értő befogadó lenne, már nem félkarú szellemóriás vagy! Ha leleplez áltudóst, blöffölő művészt: ádáz ellenséget már szerezett… Ha már diákként túl sokat kérdezett, tanárai megnehezíthetik ifjúkorát Ha már egyszer a színre léptél, nincs visszaút a mimikris „névtelenségbe” Ha mindenki szabadlábon levő bolondként bánik vele, hogy nem lesz az? Ha nem fut áltiszteletköröket a szakma „nagy öregeinek”,nem érvényesül Ha nem kell a póráz s a szájkosár, akkor maradj olykor éhező vad farkas Ha nem kollaborálsz a megszálló idegen erőkkel, akkor Ben Hur sorsa vár! Ha nem lövöd le gyereked fejéről az almát, akkor biztosan meghal… Ha nem vagy elég harsány vagy botrányhős, észrevétlen maradhat műved Ha nem vesz részt minden kocsmai tivornyában, akkor „lenézi társaid!” Ha nem zengsz dicshimnuszt a zsarnokról, biztos a walesi máglyahalál Ha nincs mellette Sancho Panza, fantaszta lesz, ha ott van, földhözragad Ha nyíltan nem is mernek veled szemben fellépni, alattomban betartanak Ha őt mindenki ismeri, zokon veszik, ha nem áll le mindenkivel diskurálni… Ha pogány sámán voltál az államkereszténység erőszakos felvételekor… Ha rosszkor születsz, akkor balkezesség, furaság nem a nagyságod jele Ha se orvos, se jogász, de bölcsész akarsz lenni: szüleid „kitagadhatnak” Ha színésznő akar lenni, akkor ismerősei körében leendő kurvának nézik… Ha teológiát akartál tanulni, egy évvel tovább sorkatonáskodhattál… Ha tudásának katonai jelentősége is van, emberrablás áldozata is lehet! Ha valamiben te vagy a legjobb, mindenki téged akar megelőzni, legyőzni Ha valamit felfedeztél-igazoltál, akkor kezdődik a neheze: elismertetése Halált megvető bátorsággal repked mint Ikarosz – de a kutyát se érdekli Hamarabb amnesztiát kap egy orv bérgyilkos mint egy népfelkelő, lázadó Hányszor hallhatta – volna – egy Picasso is: hát ilyet én is tudok csinálni! Házitanítóként az úrfi lelki vezetője vagy, de a csizmáját beléd törölheti Hétágra süt a simogató májusi nap, ő bevonul egy sötét, poros levéltárba Hiába a legesélyesebb, s tett fel mindent egy lapra: olimpia előtt baleset Hiába érzed meg előre a végveszélyt: csak ugatsz, míg a karaván halad… Hiába készül el a Nagy Mű – az megy a zúzdába, te meg a süllyesztőbe… Hiába méltánytalan a rossz kritika, mégis örök időre felhagytál az írással Hiába nő idővel a rutinod, ezzel nem fordított arányban a lámpalázad is… Hiába őstehetség, kegyelemketteseken múlhat iskoláinak elvégzése Hiába tudják: Michelangelo vagy – annál inkább széklábakat kell faragnod Hiába vagy jó tolmács, életveszélyes rosszkor és rossz helyen lenned Hiába vagy jól időzített csúcsformában, ha a publikum rosszindulatú… Hiába van igaza, ha ellenfele nyílt vitában gyengébb érveit jobban adta el Hiába, hogy ki nem állhatod, de sokan sztárolnak, bálványoznak, imitálnak Híres emberek gyerekeink a sorsa is méltán aggodalommal tölthet el… Híres vagy, hogyha ezt akartad, s hány hét a világ, te bolond… Hogy csak munkádra koncentrálhass, ki mindenki alkalmazkodik hozzád? Hogy egy kicsiről mindent tudjál, ahhoz mindenről egy kicsit tudnod kell Hogy pár percig önfeledten nevess, a humorista napokig gyötri az agyát Hogy szavai hitelt érdemeljenek, a cigányövezet közepébe kell költöznie Hogy tehetséges diákokat menthess, egy protekcióst is fel kell venned… Hol találsz egy olyan társat, aki életed végéig hisz benned és ki is tart? Hospice szolgálatban végstádiumban levő emberek testét-lelkét ápolod Hősiesen kell elviselned annak látszatát, hogy ingyenélő, parazita vagy Hülyének néznek, ha pénzben-hatalomban nem kamatozik erkölcsi tőkéd Incommunicado: elvágva az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől Ingyen kísérleti alany vagy: meddig bírod társadalmi súlytalanságban? Isten nagy embereként téged a Sátán is sokkal jobban, többször kísért! Isten nem ver Bobbal: pánikbetege betör magánéletébe s rombol… Járni siralomházba vigaszt nyújtani: lelki békét-megbocsátást katalizálni Jó esélye van rá: felesége nem sokáig bírja, s hátország nélkül csatázhat Jó ügyekkel vagy könyvekkel házal, de ők inkább a betörőt engednék be… Jóhiszemű, hithű kommunista értelmiségi rádöbbenve, mihez asszisztált Jót és jól szólnál és szólsz is, csakhogy a pusztába kiáltod… Kabátlopási ügyekbe kevernek - a pedofilia vádból hátha rádragad valami Kegyetlen versenyt futsz a gyilkos kórral az ellenszerért: kevés eséllyel Kénytelen vagy szeretett néped-nemzeted bűneit ostorozni – nem hálás… Kerülik a társaságod, mert átlátsz a már jól beüzemelt élethazugságokon Keservesen keresed kenyered a medvék által lenézett „könnyű műfajban” Ki a haláltól, ki a Kárhozattól retteg - te naponként halsz s jársz poklot… Ki lehetsz téve titkos vagy nyílt házkutatásnak, kézirataid elkobzásának Ki más vállalná a közutált kisebbség ügyvivője, védője hálátlan szerepét? Kiadják ugyan könyvét, de ahogy terjesztik: sose tudja meg, mi lett volna Kibírod, hogy aranyifjú szociológushallgatók kinézik maguk közül a prolit? Kik állnak majd a sírodnál és kik mondjál el, hogy ki voltál? Kiközösítik a kollegák, mert betege fontosabb mint a mundér becsülete… Kimeríthetetlen arzenállal demoralizálnak, hátha magadtól is feladod… Kínszenvedve megoldott probléma – hát ilyen pofonegyszerű a megoldás? Kiragadnak versedből egy mondatot: meghurcolnak, bíróság elé állítanak… Kívülállók „homokosnak” gondolnak - belül állók meg el akarnak csábítani… Kódolva ugyan, de a háziorvostól várnák lelki problémáik megoldását is… Korán fog őszülni, ha értelmi fogyatékosok színházát segíti s dotáltatná Korrupció ellen fellépő, koncepciós perrel elítélt zsaruként a börtönben Könnyen babonák rabja lehet, oly nagy szerepe van nála a szerencsének… Könyvheti sátorban toporogsz, és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted Krakéler profi párbajozó köt beléd – vagy kiállsz vagy oda a becsületed… Kutatási eredményeid nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítják Külcsíne annyira ellentmond belbecsének, hogy senki sem veszi komolyan Külországban karrier csinált, mégis hazajön hazát emelni, húzza a mocsár Lassan emelkedett nagyon magasra, majd meredeken zuhant a mélységbe Latinovits Zoltán nem végzett főiskolát, mégis vagy épp ezért lett király Leállította az önjelölt néptribunt március idusán: egyetemről börtönbe… Lebutító-lélekdurvító szociális s szellemi közegbe kényszertetelepítenek Legálisan le van fedezve dokumentumfilmje, morális okból mégsem vetíti Leghamarabb akkor ismernek el, amikor már a halálos ágyadon fekszel… Lehallgatják a hálószobád, s még jó, ha nem az interneten szellőztetik ki Lehet más mint pl. Szabó Lőrinc: ha akarom szent, ha akarom szörnyeteg Lehetsz te egy Pege Aladár – a Vígmatrózban kell éjszaka vendéglátózni Lennél mozgássérült gyerekek mínuszból nullára felhozó konduktora? Leteszi a szerzetesi fogadalmat: pl. önként vállalja az örök szegénységet Lincshangulatú csőcselékkel szemben egyedül fogod egy cigány pártját… Magad vagy! - mondták, bár velük lettél volna te boldogan Magadra vess, ha tolókocsid a BMW ellen lemarad a „szabad versenyen”… Magándetektív a vállalt ügyben továbbnyomozva veszélyes vizekre ér… Magányos szélmalomharcos fogyasztóvédő áll szemben multi óriásokkal Mágusedző a győzelmekig, de vereség után már kötik az útilaput talpa alá Már a kereszten feszül, de még gúnyolják: istengyermek mentsd magad! Már éppen publikálnál, levédenél stb., mikor értesülsz róla: megelőztek Márvánnyal, formával és megrendelővel küszködve őszülsz, megrokkansz Más fix, zsíros állami megrendelésre dolgozik, te a labilis piacon küzdesz Más meleg ágyikóban alukál, te fagyos uszodában vagy lavinában mentve… Másnak megengedett a hallgatás - neked egyenesen kötelező az önvád Matek zsenidet csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod Mázlista, ha újgazdagék szülinapi partiján táncolhat, ahogy fütyülnek?! Meddig tudsz ellenállni a körülmények kényszerítésének: korrumpálódj! Médiasztárok reklámkampánnyal támogatott „könyveivel” egy ringben Még a jó tréfamestereknek is sok az ellensége, hát még a rosszaknak… Még békeidőkben is életveszélyes, családellenes stb. a hírszerző pálya Még egy Arany János is azt írta: pályám bére éget mint Nesszusz vére Még egy csillagász Kepler is gagyi horoszkópok gyártására kényszerült… Még egy Hrabalnak se volt könnyű elfogadni helyzetét: asszony tartja el Még egy Kosztolányi és Babits is mily ellenségesen fogadta Ady jöttét! Még életében „leleplező” könyvet ír róla a szomszéd és a fűszeres segéd Meg kell csinálni a riportot: ha kidobnak az ajtón, visszamész az ablakon Még maga a názáreti Jézus Krisztus sem lehetett próféta a hazájában Még meg se haltál, máris meghamisítják vagy szétrabolják az életműved Még sírjában se lehet nyugtod: ott is forog a szellemi hullarablók miatt Megalázóan kevés a honorárium – olykor még neked kell(ene) fizetni… Megélhet olyan értelmiségellenes kurzust, hogy átkozza pályaválasztását Mennyi mindenről nem végrendelkezhetsz, mennyire bíznál az utókorban! Mert tüzet hoztál az emberiségnek, leláncolt Prométheuszként kínlódsz Meséid szó szerint veszik: így a nagyotmondó, sőt a hazudós a gúnyneved Mesterséges stimuláló szerekkel próbálok ihlethez jutni, s függővé válok Mihelyst bajba kerülsz, a legígéretesebb tanítványod tagad meg először Miközben alázattal nagy ügyet szolgál, mégis szörnyű önzőnek érzi magát Miközben meddő órákat töltesz írógépednél, feleséged főz és mesét ír Milyen nehéz filippikáiddal feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársaid…! Milyen nehéz lecsendesíteni a csőcselékké züllött, vérszomjas tömeget…. Mindenki rajtad röhög – mint Noén, aki a sivatagban építette a bárkáját Mindig mögötte a gyanú árnyéka, hogy végső soron ő is a Hatalom embere Mindig új és új betegek panaszai ömlenek rá – tőle senki se kérdi, mi fáj? Minél komolyabban veszi a hivatását, annál sűrűbben kételkedik magában Minimum 8+4+5= 17 év diákmunka után se lakásod, se állásod, se hiteled… Mint aki a törpék országába tévedt és ők szörnyetegként bánnak el vele Mint aki rohanó vad hegyi folyókban kerülgetne Szküllát és Karübdiszt Mint amikor az állatok királya tüzes karikába ugrással produkálja magát… Mint Cassandra megverve jóstehetséggel, ráadásul nem is hisznek neked Mint elsőgenerációs értelmiségi otthonról kevés motivációt kaptál, sőt… Mint jó vendéglős, fogadós, idegenvezető: mindent le kell nyelned! Mintha addig kellene összefoglalni hited lényegét, amíg egy lábon állsz Mintha egy versenyparipának a lelátóról kéne végignéznie a nagy derbit… Mintha naponként újra le kellene tenned a pályaalkalmassági vizsgádat…! Mintha te úgy huszonegyeznél, hogy 19-re még lapot kellene kérned Mire minden elemi lét- és munkafeltételt előállít, már nem akar semmit… Mivel folyton az Eget kémleled, megbotlasz minden ki földi akadályban Modern diktatúrákban a legrosszabb sorsa az ún. politikai foglyoknak van Monopolhelyzetben levő pártkritikusok árgus szemekkel lesnek hibáidra Nagy dolog a sajtószabadság, de ezt újra és újra neked is ki kell harcolni Nagy idők nagy tanúja vagy, épp ezért veszélyben: tanúvédelmi program? Nagy zajt csap körülötted az életpiac: alig hallod az isteni sugallatokat Naiv idealistának hiszed embertársaidat is, mint a szellemi fogyatékosok Nálad a Szellem, a Költészet: de a Disznófejű Nagyúr csak ül az aranyán Napi betevődért huzatos aluljárókban zenéddel szemérmesen koldulsz Napi visszajelzett sikerélményed akkor van, ha a szünetben gulyást főzöl Naponként újra ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak... Naponként vakon ugrasz fejest ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe Nappal szervezkedsz, adminisztrálsz, éjszaka csillagászkodsz – alvás? Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél csak elszabotálása rosszabb Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, „szellemi ellenfeled” nem válogat Neked kell bemenni az oroszlánbarlangba, s csak egy hangszert vihetsz… Neked kell lerombolni a hamis illúziókat, amiért csak köszönetet ne várj Neked kell példát mutatnod, hogy csak a bűnt gyűlöld, a bűnös embert ne Neked kellene győzni a maratoni táncversenyen, vagy félbeszakad pályád Neki a hétvégéken kell behozni a lemaradást - mások kerti mulatságon… Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, olykor élete árán is Nem akartad, de mégis „rajongóid” lettek elvárásokkal és üldözésükkel Nem bújhat ki a nyomasztó felelősség alól: amputáljad-e a beteg lábat Nem elég, hogy politikai nyomás alatt vagy, de még műveid is ócsárolják… Nem feltétlenül, de gyakran koldusbottal fizeti meg függetlensége árát Nem kaptál fajsúlyos megbízatást, Feladatot, amihez felnőhettél volna Nem korlátolt,de teljes anyagi felelősséggel tartozol minden baklövésért Nem könnyű magadban legyőzni az autodidakták kisebbrendűségi érzését Nem kötöztetted ki magad az árbochoz, s ottragadtál a szirénszigeten Nem minden álomfejtő József, sokan ott rohadnak meg a tömlöcben Nem te vagy az ideális férj, apa, szomszéd, testvér, barát, polgártárs… Nem te, az üldözött vad, de a hajtó, a vadász kap veszélyességi pótlékot! Nem tér ki a hitéből, így prédikátorként hadigálya rabevezője lesz Nem túl hálás szerep sokkal ébreszteni szellemi álomszuszék „tesóidat” Nem vették észre, nem fedezték fel vagy nem gondozták a tehetségét… Nemcsak az elsőbbséged vitatják, de még meg is vádolnak plagizálással Nemcsak elérni nehéz a magas szintet, de hosszú távon meg is tartani Nemcsak Sütő András, de Fekete István fél szemét is kiverve: politizált Nemegyszer szellemi épülete fundamentumát is lerombolja és újrakezd… Nevednek becsületet szereztél, s mégis álnéven írsz, gúnynévvel illetnek Nézd meg: választott pályádon átlagban miben, s főleg mikor halnak meg Nincs nyugodt légkör szellem munkádhoz: zaklatás, feljelentés, becitálás Non profit szellemi vállalkozása dotáció híján csak veszteséget „termel” Nyílt önélveboncolásod részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg… Nyilvántartanak – nyilván tartanak tőled: titkos feketelistákon a neved Odalehet minden igyekezet, ha a nézőtéren egyvalaki rosszkor tüsszent Olcsó energiaforrást fedeztél fel: beleköptél az energiamaffia levesébe Oly korban él, amikor a bölcselőket feleslegesnek, sőt károsnak tartják… Oly sokáig voltál tartalékban, hogy mire éles bevetés jön, bajban vagy… Olyan Isten háta mögötti helyre kerülsz, ahol nincs kivel eszmét cserélni Olyan korban élsz, amikor a művelt emberek csak ennivalóra költhetnek Olyan magasfeszültségben él, hogy nehéz italhoz, droghoz nem nyúlnia… Olyan szigorú kritikát igényelsz, hogy az már-már mazochizmust súrolja Olyannyira felháborítanak az igazságtalanságok, hogy a szívedre mennek Olyannyira világítanál a sötétben, mint két végéről égő-fogyó gyertya Olykor jó és jól is fizető ajánlatokat is visszautasít a főműve érdekében Orfeusz lemehetett kedveséért az alvilágba, de csak rosszabb lett neki Orosz nyelvet tanítottál a tárgyat „politikai” okból szabotáló diákoknak Otthoni mindennapjait mérgezi, hogy – ha - gyermeke totál hülyének nézi Ő önként állt a katedrára, míg diákjai tankötelesként ülnek vele szemben Ő ugyan ellenállt a beszervezési kísérletnek, de miatta apját bezsarolták Önfeláldozó, megszállott, fegyelmezett „munkás”, mégsem biztos a siker Önhibádon kívül vagy nincs munkád, vagy gyilkos tempót diktál a határidő Önként adod a véred, de sem itt és most, sem később ne várj viszonzást! Örökké aszimmetrikus a viszony: Ők róla mindent tudnak, ő róluk semmit Ötvenéves korodig öt évig volt havi fixe, így nagyon is tudja,mit vesztett Pál apostol szőnyegeket szőtt, Spinoza üvegeket csiszolt, Hamvas Béla… Pálfordulásával az üldözöttek mellé áll, s elkezdődik hosszú vesszőfutása Pályaalkalmassági vizsga: olvasd el mit írt a kortárs kritika Karinthyról Pályád delén túl megszokni: nincs bérelt hely, minden szerepért verseny… Pályakezdőként nagyon alulfizetik, az öregkort nem biztos, hogy megéri Pár hét alatt kell egy rossz kurvából egy kiművelt hetérát varázsolni… Pillanatonként ötlenek fel a gondolatok, amiket éppily gyorsan el is vetsz Platón barátod,de az igazságból az ő kedvéért se engedsz: így elveszíted Polgárjogi aktivisták ügyének védelme miatt elesel pénzes megbízásoktól Politikai fogoly, akit a smasszerek mellet a közbűntényesek is szívatnak… Pont azok a pályatársak ellendrukkerek, akik értik a műved jelentőségét Rágalomhadjárat indul ellened: te védekezésre képtelen állapotban vagy Rákbeteg kisgyerekek rácsos ágyai között járod bohócdoktori utad Régóta tart alkotói válságod s depressziód és nincs fény az alagút végén. Rendőri megfigyelés alá helyeznek, hogy elriasszák tőled pályatársaidat Rendszeresen egyedül marad különvéleményével, s így elbizonytalanodhat Rengeteg gyakorolás teszi a mestert: indiszponáltan se mehet a szint alá S ha még mártírt se csinálnak belőled? - Diliházba zárva szépen leépülsz Saját keresztje mellett egy darabig másokét is cipeli a Kálvária dombra Saját ügyét istenre bízva másokért perel és ágál az evilági fórumok előtt Se a börtönben, se szabadulásod után nem képezheted tovább magad Sok becsületsértéseknek le kell peregnie rólad – az a legény, aki állja… Sok hűhó semmiért? Erre a legnagyobb esélyed a szellemi pályán van… Sok irigyed a szenvedésed aranyfedezetéből csak aranyat mazsolázna ki Sok régi ”jóakaródról” kell elgondolnod: nem volt a családi barát ügynök? Sok terved meghiúsul, sok kudarc éri, s így hol magára, hol másra támad Sok tudás, lelemény és bátorság kell a Döbrögi uraságok elfenekeléséhez Sokáig kavarog kaotikusan benne a tartalom, míg kozmosszá formálódik Sokáig maradsz „fiatal pályakezdő”, amíg ki nem halnak a gerontokraták Sokáig, elmélyülten próbálnak, pedig esélyük sincs a darab bemutatására Sok-sok meghívást kapsz távoli kis falvakba – nehéz a visszautasítás Sokszor a hallgatásod a legtöbb, amit tehetsz, pedig úgy üvöltenél már… Sokszor fel-felébred bennem a gyötrő gyanakvás: csak epigon vagyok? Sóvár gyerekszemek kalácsot kérnek tőle, de te csak tanácsot tud adni… Szamizdatosként kerülnek mint a pestises, vagy karanténba zárnak Szavai hitelének aranyfedezete van: szenvedéstörténeted, passiód Szelíd paternalista erőszakkal nevel, a kései köszönet nem jut el hozzá… Szép dolog a repülés úttörőjének lenni, de ki kötne veled életbiztosítást Szépé s a családra szabott házat tervez, de az újgazdag „kisisten” végez Szétosztod királyi kincseidet, neked viszont alamizsnáért kell koldulni Szinte lehetetlen, de mégis zsarolhatatlannak kell lenned és maradnod Szonettjeid ívre, kilóra mérik – még jó, ha nem a hentes zsírpapírja lesz Szülei már, munkája még nem tudja eltartani: koldusdiákként nyomorog Szülőanyja-apja volt a műnek, de annyit „adaptálták”: már nem ismer rá… Szülőfölded javát akarva igazadhoz ragaszkodva leszel „a nép ellensége” Szülői értekezleten úgy felszólalni,hogy ne gyerekeden verjék el a port... Tábornokként arról dönthetsz, melyik csapatod küldöd a biztos halálba Talán sose derül ki: tehetségtelen agy tényleg titkosan feketelistázott? Te álmodban is tovább dolgozol, ahogyan álmodban is tovább üldöznek Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt, ő meg piti,aljas bosszút áll rajtad Te nem a tévéfotelből, de a helyszínen tanulmányozol vulkánkitöréseket Te nem lehetsz zsarolható, semmi nyíltan vállalhatatlant nem tehetsz… Te vagy az a naiv bolond lány, aki más súlyos bűnét is magára vállalja? Te vagy Cassius is és Brutus is, akinek meg kellene ölnie a „zsarnokot „…! Tehetetlenül kell ismét végignézned: a kezed között hal meg kis beteged Tehetetlenül kell nézned, ahogy a tollaiddal ékeskedők illegetik magukat Többen olvassák ex-szerelmed szennyes-kiteregetését mint a verseidet Törheted a fejed, akrobatikáztathatod agyad: a múltat rekonstruálni Tudnod kell hallgatni is gondolatcsíráidról, hogy durva láb le ne tapossa Tudnod kell nagyon biztosan titkosítani és széles körben publikálni is… Túl jól sikerült a regény: típusaiban sok ismerős magára ismer s megutál Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót és kiadót is találni Túl sok titkot bíztak rád, s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól Túlképzett: ha nem „butítja le” magát, sehol nem tud elhelyezkedni… Úgy él mint a nomád vándor, aki nem tudja még, hogy hol alszik ma éjjel… Úgy is győznöd kellene, ha a riválisok doppingolnak és durván csalnak… Úgy járhatsz mint József A. és Babits: publikálják (elme)orvosi leleteid Úgy kell elvégezni iskolákat, letenni vizsgákat, hogy ne mossák ki agyad… Úgy szeretne otthon pipázni, de Muszáj Herkulesként küzd a közéletben Új numerus clausus léphet életbe korlátozva diploma- és állásszerzésed Új s így szokatlan alkotásod, életformád szabad prédája a vicclapoknak… Utálhatnak mint a seregben az írnokot, aki elsunnyogja a napi kiképzést! Üres papírral és tollal, a semmiből kellene egy új világot teremtened… Vádolnak,mert szenvedélybetegek „orvosaként” kutyaharapást szőrével… Vagy a kitelepítésben senyved - vagy a gaz górék előtt produkálja magát Vagy a kutya se szól hozzád, vagy túlhalmoznak: meghívások, programok Vagy a víz alá nyomnak – vagy üres medencében lehetsz „szabadúszó” Vagy apokriffá stigmatizálják, vagy kanonizálva kötelező olvasmány lesz Vagy bűntudatosan lógsz, vagy az égő házból próbálsz embert menteni Vagy családi könyvtár se volt, vagy csak éjjel titokban olvashattál… Vagy meg sem értik a műved, vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák Vagy nem érti-értékeli feleséged a munkád, vagy mindenbe bele-beleszól Vagy nem kap megrendelést köztéri szoborra,vagy még életében ledöntik Vajon kapsz-e égi segítséget évekig türelemmel várni, míg eljön az időd Vannak idők, amikor nem veheted át a kitüntetést, pedig jól jönne-esne Veled statuálnak példát, hogy újságíró kollegáidat öncenzúrára bírják rá Veszélyes misszióddal járhat,hogy szőröstül-bőröstül felfalnak a „vadak” Vigasztaljon a közmondás: nem az a legény, aki üt, hanem az, aki állja… Világmegváltásra készült, ma meg az írógépét sem tudja zaciból kiváltani Visszautasíthatatlan felkérést kapsz, hogy verssel köszöntsd a Vezért… Vörös posztó a Hatalom szemében: megvadulva sokszor legázol, megtipor Zseniális szójátékaid, pesti humorod elvileg örökre lefordíthatatlanok
|