Petőfi Sándor 1848-as választási kudarcának okairól

Petőfi Sándor, a lánglelkű költő, a március 15-ei események egyik főszereplője, országos ismertsége és a haladás (polgári változások) híveinek szimpátiája ellenére 1848 június 15-én, napra pontosan három hónappal a pesti forradalom után az 1848-as első népképviseleti választáson, saját maga és az utókor számára talán meglepően, de a jelöltetés körülményeit és a választás menetét ismerők számára nem váratlanul "technikai vereséget" szenvedett a Jászkun Kerület szabadszállási körzetében Nagy Károly, a szabadszállási lelkész fia, módos redemptus, Kiskunlacháza főjegyzője ellenében.

Ennek okait tekintjük most át.

Előzmény

Az 1847. november 27-én megnyílott, a reformkori országgyűlések sorába illeszkedő újabb 'diéta' a maga kis lanyha ügymenetében a pártpolitika medrében csordogált. Az 1848. februári párizsi forradalom híre azonban, mely március 1-én ért Pozsonyba, felgyorsította az események menetét. A Kossuth Lajos, mint a reformellenzék vezére által még február 25-én "felirati javaslat"-ként előterjesztett reformjavaslatokhoz képest is jelentősen megváltozott (kibővült, merészebb lett). Az történt ugyanis, hogy a február 25-ei elképzeléseket - melyek tartalmazták a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást, a politikai jogok kiterjesztését, valamint a felelős kormány igényét - február 27-én még maga az ellenzék is elvetette, de a párizsi hírek 'átlendítették' a közhangulatot. (A kossuthi felirat hatásáról annyit, hogy lényegében e felirati javaslaton alapszik az Irinyi által Pesten megfogalmazott, s március 15-én előtárt 12 pont is). A március 13-ai bécsi forradalom újabb híre döntő lökést adott az elképzelések keresztülviteléhez. Kossuth felirati javaslatát a 'nemzetközi helyzet fokozódásának' hatására március 14-én a felsőház is elfogadta (magyarul azt, hogy tárgyalják). Ezt követően a követeléseket az országgyűlés három hét alatt megvitatta, s az uralkodó a diétát április 10-vel berekesztette, s ezt követően április 11-ével szentesítette a törvényeket. (Az egyes témák lezárását, az indítványok elfogadását itt tekinthetjük meg). Eszerint március 20-val a képviselők elfogadták az évenkénti országgyűlés "kívánalmát" IV. (4.) tc., április 4-én pedig a népképviseletről V. (5.) tc. - amely mégsem volt a jelenlegi értelemben vett népképviselet (20 éves kor felett megillető, vagyonhoz kötött szavazati jog - 2. §.) - április 6-án pedig a megyei választásokról XVI. (16.) tc. ill. a XVII (17.) tc., valamint a községi választásokról XXIV. (24.) tc.. Lám a közigazgatás alacsonyabb szintjein is a népképviselet útján választattak immár a képviselők.

Az 1848. évi V. (5.) tv. 5 §-ban részletezettek szerint a témánk szempontjából fontos 102. soron szereplő Jász-Kun Kerület 4 követ küldésére volt jogosult. Emellett Jászberény, (Kiskun)Félegyháza, (Kiskun)Halas külön küldött 1-1 követet, így összesen 7 képviselőt állíthattak.

Csak megjegyzem, hogy szintúgy az 5. §. szerint "Fog pedig állani a képviselőház, Erdélyt ide nem értve, 377 követből", de persze ebben benne van az egész "történelmi" Magyarország. Fizetésként ill. költségtérítésként a törvény az alábbiak szerint rendelkezett (mindenfajta célozgatás nélkül):"56. § Mindegyik országgyülési követnek az országos pénztárból 5 pft. napidij, s lakbér fejében évenkt 400 pft. fizettetik". A lakbér elszámolás módját nem ismerem, a vásárlóerőre viszont néhány összehasonlító adatot mutatnék. Az 1848 előtti hiperinfláció, meg az 1847-es nagy aszály és éhínség hatását kiszűrendő igyekeztem 1848-as adatokat fellelni, de ilyen nem nagyon volt. A Kossuth-bankó kibocsátása a választások ill. a törvényalkotás utáni időszakra esik, ezért a jogalkotói szándék idején még számolhatunk az 1847-es viszonyokkal (Meg akkor még nem nagyon használták a fogyasztói-kosár, meg vásárlóerő-paritás fogalmát sem.): Az 1848-49-es árviszonyokat figyelembe véve 1 nap napidíjáért 1 pozsonyi mérő (= 2 véka) búzát lehetett venni (kb. 62,5 liter). Ennek 2009 augusztus végén az ára 17 dollár körül volt (bár az étkezési búza ekkor 36 %-kal a 2008-as árszint alatt volt, amikor februárban ez a mennyiség - 2 véka - 23 dollár volt. Ez már komoly összeg, persze önmagában, egy összehasonlításként nem lehet megfeleltetést tenni.) Ugyancsak ezért az összegért a Vachot-féle Pesti Divatlapra vagy a Hetilapra is féléves előfizetést lehetett előjegyezni. Szintúgy esetleg mond valamit, hogy az akkor költőfejedelemnek tartott Vörösmarty 1847-ben 500 forintot kapott éves jövedelemként (tiszteletdíjként) az Akadémiától (ebből élt).

Az 1823. január 1-én született (most mindegy, hogy hol) Alexander Petrovits a követválasztások idején messze megfelelt a választhatósági feltételeknek - "3. § Választható mindaz, ki választó, ha életének 24-ik évét betöltötte, s a törvény azon rendeletének, mindszerint törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni képes." - előző télen már a 25-öt is betöltötte.

Talán nem árt tudni, hogy mivel akkor nem volt központi népességnyilvántartó, meg országos választási névjegyzék, a törvény szerint a választókerületekben 14 nap állt rendelkezésre, hogy a fenti (5.§). jogalanyiság megállapítását elvégezzék (azt, hogy ki választhat - 12. §). 15 napot elégnek gondoltak a választás napja előtt annak időpontját kihirdetni (ezen időszakban kellett, ill. lehetett korteskedni), de e szűkre szabott idő mellett azért 'rendesek voltak', mert a választások napjának az országgyűlést 4 héttel meg kellett előznie - hagytak időt a megválasztott követeknek felkészülni, na meg persze felutazni  (24.§). A vármegyei életből átszüremlő 'közfelkiáltás' ugyan már megszűnt, de a 30. §. azért hagy egy kiskaput (ugyanis, csak akkor van választás, ha a választani egy időben (?) egybegyűltek közül legalább 10 személy nem ért egyet a jelölt személyével, és - mik vannak ! - mégis választani akar. A szavazás nem titkos, urnás, hanem szóbeli megnyilatkozás, melyet a "szavazatszedő választmány" írt össze, az előtte megjelentek nyilatkozata szerint, s csak szavazategyenlőség esetén van második forduló. Ennek az egész 'közfelkiáltásosdinak' esetünkben konkrét jelentősége lesz.

De mit részletezem itt, nézzünk bele a leobonyolítás menetébe.
"32. § A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi feljegyzésével, - s valamint a szavazatok összeszámitása is nyilván történik.
33. § A szavazás megkezdetvén, mindaddig, mig magát szavazó jelenti, félbenszakasztás nélkül, folytatandó.
34. § Ha a szavazás bevégeztével a szavazóknak általános többsége egy egyén mellett nyilatkozik, az megválasztott országgyülési követnek azonnal kijelentetik.
35. § Ha a szavazóknak általános többségét azok közül, kikre a szavazás történt, egyik sem nyerné el, azon két egyén között, kik aránylag legtöbb szavazatot nyertek, újabb szavazás történik.
36. § Ezen másodszori szavazás; a mennyiben a szavazók sokasága miatt, az első szavazással egy napon nem végeztethetnék be, a következő napon fog megkezdetni, s mindenesetre egyfolytában befejeztetni.
37. § A kitűzött két egyén közül az, ki a másodszori szavazásnak alkalmával az abban résztvevő választók szavazatának többségét megnyeri, megválasztott országgyülési követnek azonnal kijelentetik."

Na de mindez csak ahhoz kell, hogy lássuk, Petőfi a Márciusi Ifjú, milyen jogi keretek közt jelöltette magát ezen, a Jász-Kun kerületben végül 1848. június 15-én lezajlott országgyűlési követválasztáson. Csak a teljesség kedvéért: az országgyűlést július 2-ára tűzték ki (mégis csak július 5-én ül össze, 2-a vasárnap, 5-e szerda volt), a nádor május 20-án kezdeményezte a választás menetének megkezdését. (vármegyénként más-más időben zajlott, amikor a megyegyűlés azt kitűzte. Heves vármegyében, melybe a Jászkun kerület beékelődött, június 2-án 'olvastatott fel' a megyei közgyűlésen és június 26-ra tűzetett ki.)

A választás

Térjünk át a környezetre. Illetve magára a tényre. Petőfi Sándor nyolcadmagával egyéni jelöltként indult a Jászkun kerület  szabadszállási választókörzetében az 1848. június 15-én megtartott választáson.

Jász-Kun Kerület Palugyay féle térképe 1854-ből

A nádor május 20-ai elrendelését követően valamennyi vármegyében és különleges jogállású területen, így a Jász-Kun kerületben is lázas előkészületek folytak a jelöltek részéről a 'soha vissza nem térő lehetőség', nem feudális keretek közt, hanem a kiszélesített választójog alapján történő képviselővé válás reményében. Maga a választás a törvény elfogadásától kezdően tudott, várható dolog volt. A községi (helyhatósági) választásokat már május végén megtartották, a választásra jogosultak 40-50 %-ának megjelenése mellett. Fontos, s ez megmutatta volna Petőfi számára is az esélyeit, ha ott van akkor, hogy a 'választói névjegyzékben' (akkor választói lista) alig szerepeltek irredemptusok, azaz az 1745-ös megváltáskor földet nem jegyzők, ill. iparosok, kereskedők. Lényegében a Jászkun Statutumok által, ill. az 1745. évi kiváltságaikat megerősítő redemptionális levélben meghatározott választójogok éltek tovább, a polgári átalakulás ellenére.

(A redemptus-irredemptus viszonyról, az eltérő jogállásról lesz külön poszt, egyelőre annyi, hogy aki nem vett részt a megváltásban, annak kevesebb joga volt, kimaradt a közösségi jogok gyakorlásából, amely akkor még nem töröltetett el, ill. az ún. áprilisi törvények hatása, - mely az addig kiváltságos helyzetben lévő jászok, kunok előjogait a friss jobbágyfelszabadítással negligálta - nem érződött)

Petőfi az ő hazájának vallott kiskunok közt, a választókerületre jutó 1 fő országgyűlési követi hely megszerzéséért kívánt indulni. Ennek érdekében június elején leutazott választókerületébe, ahol június 8-áig tartózkodott. Ott tartózkodása az "irodalmi munkásságának" is jót tett, azok az élmények ihlették a Szülőföldemen c. versét (június 6-8.) "Cserebogár, sárga cserebogár", valamint az A Kiskunság c. versét. "Testi szemeimet Behunyom, és lelkem szemeivel nézek". Csak pihentetésül nézzük egy kicsit lelki szemeinkkel két életkép feltűnő hasonlóságát (1 éven belül):

Konkrétan a megválasztása érdekében kiáltvánnyal forult a szavazóihoz, A kis-kunokhozcímmel. Ezt valószínűleg június első napjaiban írta, személyesen vett részt a kiosztásában, de amely azonban mint később látjuk, nem volt szerencsés fogalmazású. Hasonlóan inkább ártott, mint használt a választás napján, június 15-én Kunszentmiklóson tett Nyilatkozata, nem formai, hanem tartalmi okok miatt. Hiába, más a költészet és más a retorika.

Ezt a Nyilatkozatot később több újságnak is elküldte. Így a radikális Marczius Tizenötödike nevű országos politikai napilapban is megjelent, melynek szerkesztője Pálffy Albert, Petőfi jó barátja volt.  Előtte persze elkövette azt a hibát, hogy június 8-15 között pár napra visszatért Pestre, s mikor a választás napjára ismét a választókerületébe ment, az ellenérzések hangos megnyilvánulásaival találkozhatott. Olyannyira, hogy mikor Szabadszálláson meg kívánt szállni, ismerős házigazdáék óvandó testi épségét a falubeliektől inkább távozását kérték.

Mert volt ott minden, ami egy jó kis korteskedésbe beleillik, itatás, lejáratás, fenyegetés, tetlegességre való felbuzdítás. A választás előtt a választásra felügyelő kunszentmiklósi bíró, Virágh Dénes megtiltotta Petőfinek, hogy az őt ért vádakra választási beszédében kitérjen.
A Marczius Tizenötödike június 20-i számában Pálffy ekként hozta le Petőfi tárgybani tájékoztatását: "a kiskunsági kaputosok azzal agitáltak Petőfi ellen, hogy ő republicanus és – tót királyt akar" (a kaputosok alatt a kabátosok megnevezés értendő, a módosabb gazdák elnevezéseként).

A választás eredménye a helybélieket igazolta. Alacsony, a májusi községi választásnál alacsonyabb részvétel mellett Nagy Károlyt, a szabadszállási református lelkész fiát, kiskunlacházi főjegyzőt a Jász-Kun Kerület szabadszállási választókerülete (lényegében a Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas nélkül tekintett Kiskunság, térképünkön a kékkel jelölt terület) követévé választották.

A választás lezajlásáról a Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. c. kiadvány (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996) 136.oldala a BKML. Szabadszállás iratai 1848. követválasztási jkv. alapján (Fondjegyzék: V.376.a) ekként számol be:

"A szabadszállási választókerületben 1848. június 15-én megtartott választás jegyzőkönyvébe a következő 7 jelöltet írták fel: Nagy Károlyt, Tóth Károlyt, Balajthy Vendelt, Tóth Pált, Kerek Józsefet, Virágh Dénest [ő ugyanaz a személy, aki a választás 'tisztaságát felügyelte, jó mi?], és ifj. Horváth Jánost. Petőfi Sándort aki, mint más forrásokból tudjuk, szintén itt jelöltette magát,fel sem tünteti a választási jegyzőkönyv a jelöltek között. A hét jelöltből hatan visszaléptek, ezt követően a jelenlévők közfelkiálltással követté választották a szabadszállási Nagy Károlyt. A választáson összesen 770-en jelentek meg. Közülük Szabadszállásról és Fülöpszállásról összesen 560-an, Kunszentmiklósról 160-an, Lacházáról 50-en, Majsáról és Dorozsmáról senki."

Nagy Károlyról pár életrajzi adat:

Nagy Károly (1817-1855.) 1841-ben ügyvédi diplomát kap. 1842-ben Kiskunlacháza főjegyzője. Tekintélyes vagyonnal rendelkező redemptus. A nemzetgyűlést Debrecenbe is követte. A szabadságharc leverése után börtönbe került, de választókerülete és felesége kérelmeire 1849-ben szabadon bocsátották.

Petőfi felháborodását az alábbi mondata szemléletesen mutatja: "Nagy Károly uram pedig hiába diadalmaskodik, mert azt a választást meg fogja semmisiteni az országgyülés, mint törvénytelent, és őkelmét ebrudon fogják kivetni a követek közül, és ugy kell neki, mert aki mint vet, ugy arat."Nos nem így történt.

A kiáltvány, a Nyilatkozat és a röplap teljes terjedelmében megtekinthető itt (szövegmagyarázattal! érdemes elolvasni)

A kudarc okai

Az, hogy milyen lélektani, ill. taktikai hibái voltak kampányának, milyen stratégiai hibát ejtett Petőfi a választási körzet megválasztásánál, mikor úgy gondolta, hogy a "kiskunok" örömmel fogadják az ő jelölését, ill. mennyire nem értette meg azt a kiskun közeget, amely tagjának hitte magát, jól mutatja Bánkiné Molnár Erzsébet Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban c. cikkének az a része, amely feltárja Petőfi választási kudarcának okait:

"Sok egyéb ok mellett 1848-ban e létező kun, jászkun érzület semmisnek tekintése is hozzájárult az országgyűlési követjelölt Petőfi Sándor választási bukásához. Elemzésünk szerint a bukást elősegítő jászkun tudati tényezők a következők voltak:

1. Petőfi nagyszerű költeménye: A nép nevében, az utolsó nemesi felkelés, a Győrnél megfutamodó, helytállásra képtelen, gőgös, csak szavakban hazaszerető nemesség kigúnyolása. „S ti kik valljátok olyan gőgösen: / Mienk a haza és mienk a jog! / Hazátokkal mit tennétek vajon, / Ha ellenség ütne rajtatok? / De ezt kérdeznem ! engedelmet kérek, / Majd elfeledtem győri vitézségtek. / Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hősi lábnak, mely ott futott?"

A vers 1847-ben jelent meg, s azokat a kunszentmiklósiakat, akik „mindenkinél szorgalmasabban vásárolták költeményeit" [ezek Illyés Gyula szavai] e gúnyos találat mélyen megsértette. [a jászkun huszárok a nemesi insurrectiókban mindig részt vettek, így Győrnél is ott voltak]

2. A bukást elősegítő, a kiskun öntudat tiltakozását kiváltó okok közé soroljuk Petőfi választási kiáltványát is. (A Kis-Kunokhoz. BKML.IV.1604.XII./80. Nyomtatvány) A kiáltványban büszkén hivatkozik apjára, aki korábban Szabadszálláson redemptus és székárendás volt. (Ugy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszéket árendálta: az az én apám." — Részlet: Petőfi: A Kis-Kunokhoz kiáltványából.) A szabadszállásiak emlékezete azonban nem azt őrizte meg, amit Petőfi fiúi szeretettel elképzelt. Petrovits [anyakönyv szerint Petrovitz] István vagyonbukott redemptus volt, aki redemptusi jogát elveszítve a jászkun jog szerint társadalmi helyzetében is „bukott ember" lett. A nincstelenné vált Petrovits család 1841-ben Dunavecsére, a Jászkun Kerületen kívüli helységbe költözött. A későbbiekben a szabadszállási okmányok már csak „a megbukott Petrovits"-ként emlegetik, s talán még arra emlékeztek: mennyi bosszúságot okozott feljelentéseivel a zugbormérőknek. Petőfi ugyan büszkén vallotta magát a Kiskunság szülöttének, de a szabadszállási bíró jellemzése szerint „ez a Petőfi csak ollyan sehonnai ember, redemptioja sincs neki, mégis követ akar lenni..." ( Mezősi, 1972.105.)

3. A kiskunokhoz intézett kiáltvány a kiváltságaikra, katonai erényeikre, szabadságukra büszke kunokat szolgalelkűnek, kutyaalázatosságúnak titulálta, minősítésével vérig sértette jövendő választóit.
„Az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süvegeltétek, hogy csúsztatok-másztatok előtte." Petőfi nyersen megfogalmazott véleménye — a kiskun ellenzék központjában — igen vegyes fogadtatásra talált. Kunszentmiklóson, s a többi kiskun helységben is, 1848. május 22. óta új tisztikar működött, a kerületi kapitány pedig már Szentkirályi Móric volt. Szluha lemondását éppen az iránta megnyilvánuló lakossági ellenszenv váltotta ki. (Bánkiné, 1994.) Petőfi e sorai inkább ellenfele korteseinek kedveztek, s kevés számú híveiben is ellentmondásos érzelmeket váltottak ki.

4. A kiskunok történeti tudatában a királyhűség - a királyi hatalom fegyveres védelmével érdemelték ki egykori kiváltságaikat - mindenkor megtalálható volt. Petőfi forradalmi tanai, e tudati talajban nehezen ereszthettek gyökeret."

A vereségen - a csalódás okozta elkeseredettségből ébredve, mely elkeseredettségének az említett röplapban adott hangot - viszonylag könnyen túltette magát, s verssel (A Nemzetgyűléshez) köszöntötte az alakuló nemzetgyűlést. 
Talán a szintúgy 1848 júliusiként datált Miért zárjátok el az útamat? c. versének alapgondolata emlékezteti még az utókort e lánglelkű ifjonc szándékaira, hogy miért is akart ő követ, képviselő lenni.
"Miért zárjátok el az útamat? / Bocsássatok! / Előre vonnak vágyaim, de én / Használni s nem ragyogni akarok."