Payday Loans

Keresés

A legújabb

Emberélet-minőség dimenziók:Pokoljáró dudások sorsa – IV.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. április 19. csütörtök, 06:38

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL”

Eugéniusz Testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs és balga

A földi/égi poklok és mennyországok

 

Pokoljáró dudások sorsa – IV.

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL”

APOSTOL

(részlet)

Megmondta ő, hogy gondolatjai
Fejében nem halhatnak el,
Hogy eljön a nap, amidőn
Ezek kijőnek börtönükből,
S bejárják a világot.

És úgy történt. Amit sok évi
Erőködés meg nem hozott, amért
Hiába volt olyan sok fáradás,
Meghozta egy véletlen pillanat.
Egy titkos nyomdát fedezett föl
Alant: elrejtve föld alá,
S ott kinyomatta műveit.
Mi volt ezen müvekben? az,
Hogy a papok nem emberek,
De ördögök,
S a királyok nem istenek,
Hanem csak emberek,
És minden ember ember egyaránt,
S az embernek nemcsak joga,
Hanem teremtőjéhezi
Kötelessége is
Szabadnak lennie,
Mert aki isten legszebb adományát
Meg nem becsűli,
Magát az istent sem becsűli az!

Kijött a könyv, s ország-világban
Ezrével olyan gyorsan terjedett el,
Mikéntha villám hordta volna szét.
Mohón nyelé el a szomjas világ
E tiszta enyhitő italt,
És lelke tőle megfrisült,
De elsápadt a hatalom, kiűlt
Ráncokba szedett homlokára a düh,
És elmennydörgé haragos szavával:
"Ez lázitó könyv!
Vallást s fölséget sért.
Szerzőjének lakolnia
Kell a törvény szerint."
És a megrémült nép utánamondá:
"Valóban, e könyv lázitó,
Vallást s fölséget sért.
Szerzőjének lakolnia
Kell a törvény szerint.
A törvény szent és sérthetetlen!"

S szerzője rémesen lakolt.
Az utca közepén
Fogták el őt, s elhurcolák.
"Megálljatok," szólt esdekelve,
"Oh irgalom, megálljatok!
Nem akarok én menekűlni,
Mindenhová megyek nyugodtan,
Csak egy kevéssé várjatok.
Nézzétek azt az ablakot,
Az én szobámnak ablaka,
Ott nőm és gyermekem lakik.
Vezessetek hozzájok egy,
Csak egy rövid kis pillanatra,
Mig egyszer ölelem meg őket
S egy isten-hozzádot mondok nekik,
Aztán nem bánom én, hurcoljatok,
De én bucsú nélkül nem mehetek.
Inkább megyek le a pokolba
A búcsuzás után,
Mint föl a mennybe búcsu nélkül.
Nem vagytok férjek és apák?
Mit mondanátok, és mit érzenétek,
Ha véletek mások bánnának így?
Nekem nincs senkim a kerek világon,
Csak nőm és gyermekem,
És őnekik sincs a világon
Kivűlem senkiök, de senkiök;
Eresszetek, jó emberek,
Eresszetek, hadd lássuk egymást
Még egyszer és talán utószor.
Ne rajtam szánakozzatok,
De őrajtok, hisz ők ártatlanok,
Hisz nem vétettek ők
Sem a törvénynek, sem tinektek,
Ne öljétek meg őket!...
Oh istenem, ha szavaimra
Nem indultok meg, könnyeim
Indítsanak meg... e könyűk
Szivem vérének cseppjei,
Halálveríték lelkem homlokáról!"

Zokogva térdepelt le,
S mint szebb időkben egykor kedvesének,
Most a poroszlók térdeit ölelte,
De ők kegyetlen, gúnyos röhögéssel
Emelték őt fel s vitték a szekérhez,
Mely ott az ő számára állt.
Midőn látá, hogy nem használ a szép szó,
Düh szállta meg, s előszedé
Testének minden erejét, hogy
Erőszak által győzzön, menekűljön.
Oroszlánbátorsággal és
Őrült erővel küszködött,
De hasztalan! legyűrték, megkötözték.
S bedobták őt a szekér mélyibe.
Ott ordított, mint a vadállat,
Ordított ilyen átkokat:

"Átok reátok s maradékitokra,
Ti emberbőrbe öltözött,
Sátánokkal bélelt fenevadak,
Kiknek keblében szív helyett
Undok varangyos béka van!
Borítsa el pofátokat
A fekély olyan vastagon,
Mint a gazság van lelketek felett,
És aztán faljanak föl a
Szemétdomb férgei!
Átok reátok és királyotokra,
Kinek nevében az erényt
A mészárszékre viszitek!
Átok reád, bitang lator király,
Ki istennek tartod magad,
S ördög vagy, a hazugság ördöge!...
Ki bízta rád a milliókat?
Farkasra a nyájat ki bízta?
Kezed vörös, mint bíborod,
Arcod sápadt, mint koronád,
Szived fekete, mint a gyász,
Mely műveid után huzódik,
Miként az esti hosszu árnyék.
Meddig bitorlod még a
Rablott hatalmat, rablott jogokat?
Lázadjanak föl, mint az óceán,
Alattvalóid, és ha zsoldosidnak
Százezrivel kiállasz ellenök,
Ne adja isten, hogy meghalj vitézül
Ott a csatán, mint illő férfiúhoz;
Te légy, ki megkezdd gyáván a futást,
Fuss és bújjál el trónusod alá,
Mint ágy alá a megszeppent kutya,
Onnan kotorjanak ki és kacagva
Köpködjenek könyörgő szemeidbe
A gyermekek s vénasszonyok,
S kik egykor lábad csókolák,
Azoknak csókold majd te lábait,
Azok rugdossák ki egyenként
Vigyorgó fogadat,
Azok rugdossák ki belőled a
Nyomoruságos hitvány életet!
Dögölj meg oly kétségb'esetten,
Amilyenné engem tevél!...
Oh nőm... oh gyermekem
..."

Petőfi Sándor, 1848.

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL”

*

Első

generációs

értelmiségiként

„tour-rotour” osztályidegen –

ahonnan jött, ott már nem,

ahová érkezett, ott még nem

fogadják vissza illetve be…

 

*

 

Pár

hét alatt kell

egy rossz kurvából

egy kiművelt hetérát varázsolni…

 

*

 

Pillanatonként

ötlenek fel a gondolatok,

amiket éppily gyorsan el is vetsz

(a papír még üres, de a papírkosár már tele)

 

*

 

Platón barátod,

de az igazságból

az ő kedvéért se engedsz:

így akár még Őt is elveszíted

 

*

 

Polgárjogi aktivisták

ügyének védelme miatt

elesel pénzes megbízásoktól

 

*

 

Politikai fogoly,

akit a smasszerek mellet

a közbűntényesek is szívatnak…

 

*

 

Pont azok

a pályatársak ellendrukkerek,

akik már értik a műved jelentőségét

 

*

 

Rágalom-

hadjárat indul ellened:

te védekezésre képtelen állapotban vagy

 

*

 

Rákbeteg

kisgyerekek rácsos ágyai

között járod bohócdoktori utad

 

*

 

Régóta tart

alkotói válságod

és depressziód és

nincs fény az alagút végén.

 

*

 

Rendőri

megfigyelés alá helyeznek,

hogy elriasszák tőled pályatársaidat

 

*

 

Rendszeresen

egyedül marad külön-

véleményével, és így

könnyen elbizonytalanodhat

 

*

 

Rengeteg

gyakorolás teszi a mestert:

indiszponáltan sem mehet a Szint alá

 

*

 

S ha

még mártírt se

csinálnak belőled? –

Diliházba zárva szépen leépülsz

 

*

 

Saját

keresztje mellett

egy darabig másokét

is cipeli a Kálvária dombra

 

*

 

Saját

ügyét istenre bízva

másokért perel és ágál

az evilági fórumok előtt

 

*

 

Se

a börtönben,

se szabadulásod után

nem képezheted tovább magad

 

*

 

Sok

becsület-

sértéseknek

le kell peregnie rólad:

mert az a legény, aki állja…

 

*

 

Sok

hűhó semmiért?

Erre a legnagyobb

esélyed a szellemi pályán van…

 

*

 

Sok irigyed

a szenvedésed

aranyfedezetéből

csak aranyat mazsolázna ki

 

*

 

Sok régi

”jóakaródról”

kell elgondolnod:

nem volt a családi barát ügynök?

 

*

 

Sok

terve meghiúsul,

sok kudarc éri, és így

hol magára, hol másra támad

 

*

 

Sok tudás,

lelemény és bátorság,

és még több szerencse kell

a mindenkori Döbrögi uraságok

igen kockázatos elfenekeléséhez

 

*

 

Sokáig

kavarog kaotikusan

benne a mondandó, a tartalom,

míg kozmosszá, kész művé formálódik

 

*

 

Sokáig maradsz

„fiatal pályakezdő”,

amíg ki nem halnak

a nagy, hosszúéltű öregek,

a gerontokrata akadémiákon

 

*

 

Sokáig,

és elmélyülten próbálnak,

pedig esélyük sincs a darab bemutatására

 

*

 

Sok-sok

meghívást kapsz

távoli kis falvakba,

jelképes díjazásárt –

nehéz a visszautasítás

 

*

 

Sokszor

a hallgatásod a legtöbb,

amit itt és most tehetsz,

pedig te úgy üvöltenél már…

 

*

 

Sokszor

fel-felébred bennem

a gyötrő gyanakvás:

csak epigon vagyok?

 

*

 

Sóvár

gyerekszemek

kalácsot kérnek tőle,

de te csak tanácsot tud adni…

 

*

 

Szent Johanna

Előbb máglyán megégetnek,

majd később – jó esetben – szentté avatnak

 

*

 

Szamizdatosként

kerülnek, mint a pestisest,

vagy karanténba, gettóba zárnak

 

*

 

Szavai hitelének

aranyfedezete van:

szenvedéstörténeted, passiód

 

*

 

Szelíd

paternalista

erőszakkal nevel,

a kései köszönet nem jut el hozzá…

 

*

 

Szép dolog

a repülés úttörőjének lenni,

de ki kötne veled életbiztosítást

 

*

 

Szép

és a családra szabott

házat tervez, ill. tervezne,

ha az újgazdag „kisisten” nem végezne

 

*

 

Szétosztod

királyi kincseidet,

neked viszont alamizsnáért kell koldulni

 

*

 

Szinte lehetetlen,

de mégis zsarolhatatlannak

kell lenned és mindvégig maradnod

 

*

 

Szonettjeid

ívre, kilóra mérik  –

még jó, ha nem

a hentes zsírpapírja lesz

(Csokonai: A méla Tempefői)

 

*

 

Szülei már,

munkája még

nem tudja eltartani:

koldusdiákként nyomorog

 

*

 

Szülő-

anyja-apja

volt a műnek,

de annyit „adaptálták”:

már nem is ismer rá…

 

*

 

Szülőfölded

javát akarva

igazadhoz ragaszkodva

leszel „a nép ellensége”

 

*

 

Szülői

értekezleten

úgy felszólalni,hogy

ne gyerekeden verjék el a port…

 

*

 

Tábornokként

arról kell döntened, hogy

melyik csapatod küldöd a biztos halálba

 

*

 

Kapcsolódó kép

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL”

 

*

 

Talán

sose derül ki:

tehetségtelen vagy, vagy

tényleg titkosan feketelistázott?

 

*

 

Te

álmodban

is tovább dolgozol,

ahogyan álmodban is tovább üldöznek

 

*

 

Te

megbotránkoztatod

a konformistát, a nyárspolgárt -

ő meg piti,aljas bosszút áll rajtad

 

*

 

Te

nem a tévéfotelből,

de a helyszínen tanulmányozol

vulkánkitöréseket, földrengéseket stb.

 

*

 

Te

nem lehetsz zsarolható,

semmi nyíltan vállalhatatlant nem tehetsz…

 

*

 

Te

olyan vagy, mint

az a naiv bolond lány,

aki más súlyos bűnét is magára vállalja?

 

*

 

Te vagy

Cassius is és Brutus is,

akinek meg kellene ölnie a „zsarnokot”…!

 

*

 

Tehetetlenül

kell ismét végignézned:

a kezed között hal meg kis beteged

 

*

 

Tehetetlenül

kell nézned, ahogy

a tollaiddal ékeskedők illegetik magukat

 

*

 

Többen olvassák

ex-szerelmed szennyes-

kiteregetését mint a verseidet

 

*

 

Törheted a fejed,

akrobatikáztathatod agyad:

a múltat miképp lehet rekonstruálni

 

*

 

Tudnod kell

hallgatni is gondolatcsíráidról,

hogy durva láb le és el ne tapossa

 

*

 

Tudnod kell

nagyon biztosan titkosítani

és széles körben publikálni is…

 

*

 

Túl jól

sikerült a regény:

típusaiban sok ismerős

magára ismer és ezért megutál

(az úgynevezett kulcsregény)

 

*

 

Túl sok

a szem a láncban:

slágert szerezni, jó előadót

és kiadót is, kereskedőt is találni

 

*

 

Túl sok

titkot bíztak rád,

s te joggal retteghetsz

a kifecsegéstől, vagy a kínvallatástól

 

*

 

Túlképzett:

ha nem „butítja le” magát,

sehol nem tud elhelyezkedni…

 

*

 

Úgy él,

mint a nomád vándor,

aki nem tudhatja még,

hogy hol alszik ma éjjel…

 

*

 

Úgy is

győznöd kellene,

ha a riválisok ma éppen

doppingolnak és durván csalnak…

 

*

 

Úgy járhatsz,

mint József A. és Babits:

publikálják (elme)orvosi leleteid

 

*

 

Úgy kell

elvégezni iskolákat,

és letenni a vizsgákat,

hogy közben ne mossák ki agyad…

 

*

 

Úgy szeretne

otthon békésen pipázgatni,

de Muszáj Herkulesként küzd a közéletben

 

*

 

Új

numerus clausus

léphet életbe korlátozva

diploma- és állásszerzésed

 

*

 

Új

és így szokatlan

alkotásod, életformád

szabad prédája a vicclapoknak…

 

*

 

Utálhatnak,

mint a seregben az írnokot,

aki elsunnyogja a napi kemény kiképzést!

(nincsenek tisztában a munkád nehézségeivel)

 

*

 

Üres papírral

és tollal, tintával

a semmiből kellene

egy új világot teremtened…

 

*

 

Vádolnak,

mert szenvedély-

betegek „orvosaként”

kutyaharapást szőrével is…

 

*

 

Vagy

a kitelepítésben senyved,

és kiesik a gyakorlatból, a pályáról –

vagy a gaz górék előtt produkálja magát

(pl.: a Te rongyos élet c. film operett dívája)

 

*

 

Vagy

a kutya

se szól hozzád,

vagy túlhalmoznak:

meghívások, programok…

 

*

 

Vagy

a víz alá nyomnak –

vagy üres medencében

lehetsz úgynevezett szabadúszó

 

*

 

Vagy

apokriffá stigmatizálják,

vagy kanonizálva kötelező olvasmány lesz

 

*

 

Vagy

bűntudatosan lógsz,

vagy az égő házból próbálsz embert menteni

 

*

 

Vagy

családi könyvtár se volt,

vagy csak éjjel titokban olvashattál…

 

*

 

Vagy

meg sem értik, elhallgatják a műved,

vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák

 

*

 

Vagy

nem érti-értékeli

feleséged a munkád,

vagy mindenbe bele-beleszól

 

*

 

Vagy

nem kap

megrendelést

köztéri szoborra,

vagy még életében ledöntik

 

*

 

Vajon

kapsz-e égi segítséget

évekig türelemmel várni,

míg egyszer talán eljön az időd

 

*

 

Vannak idők,

amikor nem veheted át a kitüntetést,

pedig akkor éppen de jól jönne-esne

 

*

 

Veled

statuálnak példát,

hogy újságíró kollegáidat

szigorúbb öncenzúrára bírják rá

 

*

 

Veszélyes

misszióddal járhat,hogy

szőröstül-bőröstül felfalnak a „vadak”

 

*

 

Vigasztal-e

az a közmondás,

miszerint nem az a legény,

aki üt, hanem az, aki állja…

 

*

 

Világ-

megváltásra készült,

ma meg az írógépét

sem tudja zaciból kiváltani

 

*

 

Visszautasíthatatlan

felkérést kapsz, hogy

verssel köszöntsd a Vezért…

…hogy vágod ki magad a csávából?

 

*

 

Vörös posztó

a Hatalom szemében:

s Ő megvadulva sokszor

legázol, megtipor, megtapos…

 

*

 

Zseniális

szójátékaid,

pesti humorod

elvileg örökre lefordíthatatlanok

 

*

 

A dilettáns,

a kontár stigma a homlokodon,

ha nem szereztél diplomát, fokozatokat…

 

*

 

A

Hortobágy

poétája vagy,

akit lehúznak a társak,

aki nem kap pozitív megerősítést…

 

*

 

A

humorista

nem kap díjat –

egy sorba vesznek

a nadrágletolós bohóccal…

 

*

 

A

képesítés

ára az agymosás –

vagy mehetsz a bányába dolgozni,

és éjszaka előveheted a könyveket…

 

*

 

A középszer

lehúzó terrorja –

avagy a Gresham-törvény érvénye

a szellemi hivatásokban, pályákon…

 

*

 

A

köz-

szeméremsértés vádja ér,

és megvető pillantások, levelek

áradnak feléd családos anyukáktól…

 

*

 

A magyar messiások -

egy nagyra hivatott népet

kellene nagyon felrázni a félálomból,

visszafordítani a züllés/pusztulás lejtőről…

 

*

 

A megalázó hálapénz –

próbálsz, de nem mindig tudsz

úgy nézni a paciensre, hogy ad-e…

 

*

 

A muzsikus tücsök tele…

Kiöregszel a szakmából,

kettétörik a pályád,

nincs tartalékod,

nincs kenyérkereseted…

 

*

 

A jótettedet

hamar elfelejtik –

az egy vaskos tévedésed

viszont örökre neved mellé kerül…

 

*

 

A napi

életben csetlő-botló,

a szórakozott professzor,

akit kihasználnak, átvernek,

s még ki is nevetnek…

 

*

 

A

nem fair

diszkvalifikálás veszélye –

el sem indulhatsz a „versenyen”,

nem is engedik, hogy megmérettesd magad…

 

*

 

Közellenség

Public Enemy No. 1.

Amiért jutalmat érdemelnél,

éppen azért büntet a hatalom,

de még a közhangulat is ellened fordul…

 

*

 

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL”

Jn 16,29-33

Tanítványai erre azt mondták:

,,Íme, most nyíltan beszélsz,

és nem példabeszédet mondasz.

Most tudjuk, hogy mindent tudsz,

és nincs szükséged arra,

hogy valaki kérdezzen téged.

Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.''

Jézus azt felelte nekik:

,,Most hiszitek?

Íme, eljön az óra, sőt már itt is van,

amikor elszéledtek, mindenki az otthonába,

engem pedig magamra hagytok.

De én nem vagyok egyedül,

mert az Atya velem van.

Ezeket azért mondtam el nektek,

hogy békességetek legyen bennem.

A világban megpróbáltatások érnek titeket,

de bízzatok: én legyőztem a világot.''

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL”

*

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL”

A pokoljáró dudások

Nagy Jenciklopédiájá-

nak napi előmunkálatai

Aki dudás akar lenni,

pokolra kell annak menni,

ott kell annak megtanulni,

hogyan kell a dudát fújni….

Mire (ne) számíts, ki itt belépsz!

Jobb ha előre tudod, mit vállalsz.

A szellemi, a vezető, a segítő stb.

pálya buktatói, veszélyei, kockázatai.

Nem – csak - az a legény, aki üt,

hanem az, és főleg az, aki állja….

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL”