Eugéniusz Testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs és balga
A földi/égi poklok és mennyországok
Pokoljáró dudások sorsa – IV.
APOSTOL
(részlet)
Megmondta ő, hogy gondolatjai Fejében nem halhatnak el, Hogy eljön a nap, amidőn Ezek kijőnek börtönükből, S bejárják a világot.
És úgy történt. Amit sok évi Erőködés meg nem hozott, amért Hiába volt olyan sok fáradás, Meghozta egy véletlen pillanat. Egy titkos nyomdát fedezett föl Alant: elrejtve föld alá, S ott kinyomatta műveit. Mi volt ezen müvekben? az, Hogy a papok nem emberek, De ördögök, S a királyok nem istenek, Hanem csak emberek, És minden ember ember egyaránt, S az embernek nemcsak joga, Hanem teremtőjéhezi Kötelessége is Szabadnak lennie, Mert aki isten legszebb adományát Meg nem becsűli, Magát az istent sem becsűli az!
Kijött a könyv, s ország-világban Ezrével olyan gyorsan terjedett el, Mikéntha villám hordta volna szét. Mohón nyelé el a szomjas világ E tiszta enyhitő italt, És lelke tőle megfrisült, De elsápadt a hatalom, kiűlt Ráncokba szedett homlokára a düh, És elmennydörgé haragos szavával: "Ez lázitó könyv! Vallást s fölséget sért. Szerzőjének lakolnia Kell a törvény szerint." És a megrémült nép utánamondá: "Valóban, e könyv lázitó, Vallást s fölséget sért. Szerzőjének lakolnia Kell a törvény szerint. A törvény szent és sérthetetlen!"
S szerzője rémesen lakolt. Az utca közepén Fogták el őt, s elhurcolák. "Megálljatok," szólt esdekelve, "Oh irgalom, megálljatok! Nem akarok én menekűlni, Mindenhová megyek nyugodtan, Csak egy kevéssé várjatok. Nézzétek azt az ablakot, Az én szobámnak ablaka, Ott nőm és gyermekem lakik. Vezessetek hozzájok egy, Csak egy rövid kis pillanatra, Mig egyszer ölelem meg őket S egy isten-hozzádot mondok nekik, Aztán nem bánom én, hurcoljatok, De én bucsú nélkül nem mehetek. Inkább megyek le a pokolba A búcsuzás után, Mint föl a mennybe búcsu nélkül. Nem vagytok férjek és apák? Mit mondanátok, és mit érzenétek, Ha véletek mások bánnának így? Nekem nincs senkim a kerek világon, Csak nőm és gyermekem, És őnekik sincs a világon Kivűlem senkiök, de senkiök; Eresszetek, jó emberek, Eresszetek, hadd lássuk egymást Még egyszer és talán utószor. Ne rajtam szánakozzatok, De őrajtok, hisz ők ártatlanok, Hisz nem vétettek ők Sem a törvénynek, sem tinektek, Ne öljétek meg őket!... Oh istenem, ha szavaimra Nem indultok meg, könnyeim Indítsanak meg... e könyűk Szivem vérének cseppjei, Halálveríték lelkem homlokáról!"
Zokogva térdepelt le, S mint szebb időkben egykor kedvesének, Most a poroszlók térdeit ölelte, De ők kegyetlen, gúnyos röhögéssel Emelték őt fel s vitték a szekérhez, Mely ott az ő számára állt. Midőn látá, hogy nem használ a szép szó, Düh szállta meg, s előszedé Testének minden erejét, hogy Erőszak által győzzön, menekűljön. Oroszlánbátorsággal és Őrült erővel küszködött, De hasztalan! legyűrték, megkötözték. S bedobták őt a szekér mélyibe. Ott ordított, mint a vadállat, Ordított ilyen átkokat:
"Átok reátok s maradékitokra, Ti emberbőrbe öltözött, Sátánokkal bélelt fenevadak, Kiknek keblében szív helyett Undok varangyos béka van! Borítsa el pofátokat A fekély olyan vastagon, Mint a gazság van lelketek felett, És aztán faljanak föl a Szemétdomb férgei! Átok reátok és királyotokra, Kinek nevében az erényt A mészárszékre viszitek! Átok reád, bitang lator király, Ki istennek tartod magad, S ördög vagy, a hazugság ördöge!... Ki bízta rád a milliókat? Farkasra a nyájat ki bízta? Kezed vörös, mint bíborod, Arcod sápadt, mint koronád, Szived fekete, mint a gyász, Mely műveid után huzódik, Miként az esti hosszu árnyék. Meddig bitorlod még a Rablott hatalmat, rablott jogokat? Lázadjanak föl, mint az óceán, Alattvalóid, és ha zsoldosidnak Százezrivel kiállasz ellenök, Ne adja isten, hogy meghalj vitézül Ott a csatán, mint illő férfiúhoz; Te légy, ki megkezdd gyáván a futást, Fuss és bújjál el trónusod alá, Mint ágy alá a megszeppent kutya, Onnan kotorjanak ki és kacagva Köpködjenek könyörgő szemeidbe A gyermekek s vénasszonyok, S kik egykor lábad csókolák, Azoknak csókold majd te lábait, Azok rugdossák ki egyenként Vigyorgó fogadat, Azok rugdossák ki belőled a Nyomoruságos hitvány életet! Dögölj meg oly kétségb'esetten, Amilyenné engem tevél!... Oh nőm... oh gyermekem..."
Petőfi Sándor, 1848.
*
Első
generációs
értelmiségiként
„tour-rotour” osztályidegen –
ahonnan jött, ott már nem,
ahová érkezett, ott még nem
fogadják vissza illetve be…
*
Pár
hét alatt kell
egy rossz kurvából
egy kiművelt hetérát varázsolni…
*
Pillanatonként
ötlenek fel a gondolatok,
amiket éppily gyorsan el is vetsz
(a papír még üres, de a papírkosár már tele)
*
Platón barátod,
de az igazságból
az ő kedvéért se engedsz:
így akár még Őt is elveszíted
*
Polgárjogi aktivisták
ügyének védelme miatt
elesel pénzes megbízásoktól
*
Politikai fogoly,
akit a smasszerek mellet
a közbűntényesek is szívatnak…
*
Pont azok
a pályatársak ellendrukkerek,
akik már értik a műved jelentőségét
*
Rágalom-
hadjárat indul ellened:
te védekezésre képtelen állapotban vagy
*
Rákbeteg
kisgyerekek rácsos ágyai
között járod bohócdoktori utad
*
Régóta tart
alkotói válságod
és depressziód és
nincs fény az alagút végén.
*
Rendőri
megfigyelés alá helyeznek,
hogy elriasszák tőled pályatársaidat
*
Rendszeresen
egyedül marad külön-
véleményével, és így
könnyen elbizonytalanodhat
*
Rengeteg
gyakorolás teszi a mestert:
indiszponáltan sem mehet a Szint alá
*
S ha
még mártírt se
csinálnak belőled? –
Diliházba zárva szépen leépülsz
*
Saját
keresztje mellett
egy darabig másokét
is cipeli a Kálvária dombra
*
Saját
ügyét istenre bízva
másokért perel és ágál
az evilági fórumok előtt
*
Se
a börtönben,
se szabadulásod után
nem képezheted tovább magad
*
Sok
becsület-
sértéseknek
le kell peregnie rólad:
mert az a legény, aki állja…
*
Sok
hűhó semmiért?
Erre a legnagyobb
esélyed a szellemi pályán van…
*
Sok irigyed
a szenvedésed
aranyfedezetéből
csak aranyat mazsolázna ki
*
Sok régi
”jóakaródról”
kell elgondolnod:
nem volt a családi barát ügynök?
*
Sok
terve meghiúsul,
sok kudarc éri, és így
hol magára, hol másra támad
*
Sok tudás,
lelemény és bátorság,
és még több szerencse kell
a mindenkori Döbrögi uraságok
igen kockázatos elfenekeléséhez
*
Sokáig
kavarog kaotikusan
benne a mondandó, a tartalom,
míg kozmosszá, kész művé formálódik
*
Sokáig maradsz
„fiatal pályakezdő”,
amíg ki nem halnak
a nagy, hosszúéltű öregek,
a gerontokrata akadémiákon
*
Sokáig,
és elmélyülten próbálnak,
pedig esélyük sincs a darab bemutatására
*
Sok-sok
meghívást kapsz
távoli kis falvakba,
jelképes díjazásárt –
nehéz a visszautasítás
*
Sokszor
a hallgatásod a legtöbb,
amit itt és most tehetsz,
pedig te úgy üvöltenél már…
*
Sokszor
fel-felébred bennem
a gyötrő gyanakvás:
csak epigon vagyok?
*
Sóvár
gyerekszemek
kalácsot kérnek tőle,
de te csak tanácsot tud adni…
*
Szent Johanna
Előbb máglyán megégetnek,
majd később – jó esetben – szentté avatnak
*
Szamizdatosként
kerülnek, mint a pestisest,
vagy karanténba, gettóba zárnak
*
Szavai hitelének
aranyfedezete van:
szenvedéstörténeted, passiód
*
Szelíd
paternalista
erőszakkal nevel,
a kései köszönet nem jut el hozzá…
*
Szép dolog
a repülés úttörőjének lenni,
de ki kötne veled életbiztosítást
*
Szép
és a családra szabott
házat tervez, ill. tervezne,
ha az újgazdag „kisisten” nem végezne
*
Szétosztod
királyi kincseidet,
neked viszont alamizsnáért kell koldulni
*
Szinte lehetetlen,
de mégis zsarolhatatlannak
kell lenned és mindvégig maradnod
*
Szonettjeid
ívre, kilóra mérik –
még jó, ha nem
a hentes zsírpapírja lesz
(Csokonai: A méla Tempefői)
*
Szülei már,
munkája még
nem tudja eltartani:
koldusdiákként nyomorog
*
Szülő-
anyja-apja
volt a műnek,
de annyit „adaptálták”:
már nem is ismer rá…
*
Szülőfölded
javát akarva
igazadhoz ragaszkodva
leszel „a nép ellensége”
*
Szülői
értekezleten
úgy felszólalni,hogy
ne gyerekeden verjék el a port…
*
Tábornokként
arról kell döntened, hogy
melyik csapatod küldöd a biztos halálba
*
*
Talán
sose derül ki:
tehetségtelen vagy, vagy
tényleg titkosan feketelistázott?
*
Te
álmodban
is tovább dolgozol,
ahogyan álmodban is tovább üldöznek
*
Te
megbotránkoztatod
a konformistát, a nyárspolgárt -
ő meg piti,aljas bosszút áll rajtad
*
Te
nem a tévéfotelből,
de a helyszínen tanulmányozol
vulkánkitöréseket, földrengéseket stb.
*
Te
nem lehetsz zsarolható,
semmi nyíltan vállalhatatlant nem tehetsz…
*
Te
olyan vagy, mint
az a naiv bolond lány,
aki más súlyos bűnét is magára vállalja?
*
Te vagy
Cassius is és Brutus is,
akinek meg kellene ölnie a „zsarnokot”…!
*
Tehetetlenül
kell ismét végignézned:
a kezed között hal meg kis beteged
*
Tehetetlenül
kell nézned, ahogy
a tollaiddal ékeskedők illegetik magukat
*
Többen olvassák
ex-szerelmed szennyes-
kiteregetését mint a verseidet
*
Törheted a fejed,
akrobatikáztathatod agyad:
a múltat miképp lehet rekonstruálni
*
Tudnod kell
hallgatni is gondolatcsíráidról,
hogy durva láb le és el ne tapossa
*
Tudnod kell
nagyon biztosan titkosítani
és széles körben publikálni is…
*
Túl jól
sikerült a regény:
típusaiban sok ismerős
magára ismer és ezért megutál
(az úgynevezett kulcsregény)
*
Túl sok
a szem a láncban:
slágert szerezni, jó előadót
és kiadót is, kereskedőt is találni
*
Túl sok
titkot bíztak rád,
s te joggal retteghetsz
a kifecsegéstől, vagy a kínvallatástól
*
Túlképzett:
ha nem „butítja le” magát,
sehol nem tud elhelyezkedni…
*
Úgy él,
mint a nomád vándor,
aki nem tudhatja még,
hogy hol alszik ma éjjel…
*
Úgy is
győznöd kellene,
ha a riválisok ma éppen
doppingolnak és durván csalnak…
*
Úgy járhatsz,
mint József A. és Babits:
publikálják (elme)orvosi leleteid
*
Úgy kell
elvégezni iskolákat,
és letenni a vizsgákat,
hogy közben ne mossák ki agyad…
*
Úgy szeretne
otthon békésen pipázgatni,
de Muszáj Herkulesként küzd a közéletben
*
Új
numerus clausus
léphet életbe korlátozva
diploma- és állásszerzésed
*
Új
és így szokatlan
alkotásod, életformád
szabad prédája a vicclapoknak…
*
Utálhatnak,
mint a seregben az írnokot,
aki elsunnyogja a napi kemény kiképzést!
(nincsenek tisztában a munkád nehézségeivel)
*
Üres papírral
és tollal, tintával
a semmiből kellene
egy új világot teremtened…
*
Vádolnak,
mert szenvedély-
betegek „orvosaként”
kutyaharapást szőrével is…
*
Vagy
a kitelepítésben senyved,
és kiesik a gyakorlatból, a pályáról –
vagy a gaz górék előtt produkálja magát
(pl.: a Te rongyos élet c. film operett dívája)
*
Vagy
a kutya
se szól hozzád,
vagy túlhalmoznak:
meghívások, programok…
*
Vagy
a víz alá nyomnak –
vagy üres medencében
lehetsz úgynevezett szabadúszó
*
Vagy
apokriffá stigmatizálják,
vagy kanonizálva kötelező olvasmány lesz
*
Vagy
bűntudatosan lógsz,
vagy az égő házból próbálsz embert menteni
*
Vagy
családi könyvtár se volt,
vagy csak éjjel titokban olvashattál…
*
Vagy
meg sem értik, elhallgatják a műved,
vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák
*
Vagy
nem érti-értékeli
feleséged a munkád,
vagy mindenbe bele-beleszól
*
Vagy
nem kap
megrendelést
köztéri szoborra,
vagy még életében ledöntik
*
Vajon
kapsz-e égi segítséget
évekig türelemmel várni,
míg egyszer talán eljön az időd
*
Vannak idők,
amikor nem veheted át a kitüntetést,
pedig akkor éppen de jól jönne-esne
*
Veled
statuálnak példát,
hogy újságíró kollegáidat
szigorúbb öncenzúrára bírják rá
*
Veszélyes
misszióddal járhat,hogy
szőröstül-bőröstül felfalnak a „vadak”
*
Vigasztal-e
az a közmondás,
miszerint nem az a legény,
aki üt, hanem az, aki állja…
*
Világ-
megváltásra készült,
ma meg az írógépét
sem tudja zaciból kiváltani
*
Visszautasíthatatlan
felkérést kapsz, hogy
verssel köszöntsd a Vezért…
…hogy vágod ki magad a csávából?
*
Vörös posztó
a Hatalom szemében:
s Ő megvadulva sokszor
legázol, megtipor, megtapos…
*
Zseniális
szójátékaid,
pesti humorod
elvileg örökre lefordíthatatlanok
*
A dilettáns,
a kontár stigma a homlokodon,
ha nem szereztél diplomát, fokozatokat…
*
A
Hortobágy
poétája vagy,
akit lehúznak a társak,
aki nem kap pozitív megerősítést…
*
A
humorista
nem kap díjat –
egy sorba vesznek
a nadrágletolós bohóccal…
*
A
képesítés
ára az agymosás –
vagy mehetsz a bányába dolgozni,
és éjszaka előveheted a könyveket…
*
A középszer
lehúzó terrorja –
avagy a Gresham-törvény érvénye
a szellemi hivatásokban, pályákon…
*
A
köz-
szeméremsértés vádja ér,
és megvető pillantások, levelek
áradnak feléd családos anyukáktól…
*
A magyar messiások -
egy nagyra hivatott népet
kellene nagyon felrázni a félálomból,
visszafordítani a züllés/pusztulás lejtőről…
*
A megalázó hálapénz –
próbálsz, de nem mindig tudsz
úgy nézni a paciensre, hogy ad-e…
*
A muzsikus tücsök tele…
Kiöregszel a szakmából,
kettétörik a pályád,
nincs tartalékod,
nincs kenyérkereseted…
*
A jótettedet
hamar elfelejtik –
az egy vaskos tévedésed
viszont örökre neved mellé kerül…
*
A napi
életben csetlő-botló,
a szórakozott professzor,
akit kihasználnak, átvernek,
s még ki is nevetnek…
*
A
nem fair
diszkvalifikálás veszélye –
el sem indulhatsz a „versenyen”,
nem is engedik, hogy megmérettesd magad…
*
Közellenség
Public Enemy No. 1.
Amiért jutalmat érdemelnél,
éppen azért büntet a hatalom,
de még a közhangulat is ellened fordul…
*
Jn 16,29-33
Tanítványai erre azt mondták:
,,Íme, most nyíltan beszélsz,
és nem példabeszédet mondasz.
Most tudjuk, hogy mindent tudsz,
és nincs szükséged arra,
hogy valaki kérdezzen téged.
Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.''
Jézus azt felelte nekik:
,,Most hiszitek?
Íme, eljön az óra, sőt már itt is van,
amikor elszéledtek, mindenki az otthonába,
engem pedig magamra hagytok.
De én nem vagyok egyedül,
mert az Atya velem van.
Ezeket azért mondtam el nektek,
hogy békességetek legyen bennem.
A világban megpróbáltatások érnek titeket,
de bízzatok: én legyőztem a világot.''
*
A pokoljáró dudások
Nagy Jenciklopédiájá-
nak napi előmunkálatai
Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni….
Mire (ne) számíts, ki itt belépsz!
Jobb ha előre tudod, mit vállalsz.
A szellemi, a vezető, a segítő stb.
pálya buktatói, veszélyei, kockázatai.
Nem – csak - az a legény, aki üt,
hanem az, és főleg az, aki állja….
|