Payday Loans

Keresés

A legújabb

Eugéniusz testamentuma XXI. - Az ön- és társsorsrontás VI.
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. április 14. szombat, 07:08

Képtalálat a következőre: „kognitív disszonancia”

Eugéniusz testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Az aranykor helyett földi pokol

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

 

Emberélet-minőség: Az ön- és társsorsrontás VI.

Képtalálat a következőre: „kognitív disszonancia könyv”

Ábrányi Emil

NE SÉRTSD MEG...

Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!...
Borúlt ég újra földerűl,
Hint még szebb sugarat...
Ez gyöngédebb ég: itt a folt
Örökké megmarad!

Egy szó elég!... És húnyni kezd
A régi, tiszta fény.
Mélyebb sebet vág, mint a tőr,
A nő nemes szivén!...
Átérzi lelked bánatát,
Vidáman hal meg érted, -
De bús kétségben csügged el,
Ha egy rossz szóval sérted!

Ne félj! Nem hal meg a madár
Ha szárnyait megtörték.
A pillangó tovább röpűl,
Bár fényporát letörléd.
Tovább él a szerelem is
Mert mindennél nagyobb, -
De többé nem száll ég felé,
És többé nem ragyog!...

Kapcsolódó kép

*

 

A self made man:

önerőből ért el mindent,

így kinek tartozna hálával

(persze majd baját is csakis,

egyedül magának „köszönheti”)

 

*

 

Hogy

a sok kéregető

ne facsarja annyira a szíved:

védekezésül lekoldusmaffiázod,

vagy csak lealkoholistázod őket…

 

*

 

A

sok-sok

kudarc nem tört meg,

de a váratlan siker romlásba dönt?

 

*

 

A

szabad

szólásod jogáért

túl nagy árat fizettél:

életfogytiglan diliflepnid lett

 

*

 

A szeretet-

pótló édességhegytől

cukorbeteg lesz diabetikus diétán…

 

*

 

A

szexben

semmi újítgatás,

semmi „perverzió”, „extra” dolog,

csak a szolid és a bevált – gyilkos - rutin…

 

*

 

A

szexuális

és a szellemi önkielégítés

okozta kéj nem mély, de sekély

 

*

 

A

lefüggönyözött,

elsötétített szobában

vetített képek, film előtt

vadul bicajozva látsz világot?

 

*

 

A

szólás-

szabadság

harcosának adja ki magát –

otthon meg se mukkan,

ott „Hallgass” a neve,

papucs alatt a helye…

 

*

 

A

szükség-

helyzetben

megtanult spórolás

szokásoddá, véreddé,

második természeteddé vált?

 

*

 

Mondva-

csinált ürügy:

mint amikor a farkas

„megindokolja”, hogy miért is kell

a ma született báránynak általa bűnhődnie

 

*

 

A

te

vasárnapi

vidám parki

kalandpótlékod

egy garantált biztonságú

sikongatós szellemvasutazás…

 

*

 

A

te korodban

– mondjuk ötven felett –

már nem való színesen öltözni,

táncolni, udvarolni, ölelkezni – meg is öregít…

 

*

 

A

tér-

idő távolságból

szépítgetnéd, színezgetnéd,

nagyítanád kisszerű, beszürkült,

meglehetősen nyárspolgári életedet…

 

*

 

A

tespedést,

a tunya rothadást

fennkölten türelemnek nevezed?

 

*

 

A

tökélyig csiszolod

hasonlóságod a királyhoz, vezérhez:

dublőrként, epigonként, imitátorként élsz-halsz

 

*

 

A

Törvény előtt

védhetően normális, jó szülő,

nem is lehet belekötni – csak…

…csak az anyasági plusz hiányzik…

 

*

 

A

vad

ál-fenegyereknek

időben benőtt a feje lágya,

s ma pártállamügyész,  korrupt politikus,

vagy őfelsége polbeat, protest song énekese…

 

*

 

A

vég-

rendelkezés és

lelked megbékítése helyett:

„Sose halunk meg!” jelszóval

szánalmasan múlsz ki e világból

 

*

 

Abban

a téves és

önigazoló-önvigasztaló

hiszemben éldegél, vegetál,

hogy csak néhány, igen kevés

kiválasztott lehet boldog!

 

*

 

Udvariasságból

addig enged maga elé a sorban

kismamákat, öregeket, rokkantakat,

majd még a keveset vásárlókat stb. is,

hogy a végén lemarad, bezárják a boltot!

 

*

 

„Introvertált” –

addig-addig figyeled magad,

míg nem találsz egy életfelmentő betegséget!

És onnantól fogva neked az Életben nem ér a neved…

 

*

 

Ahhoz is gyáva,

hogy öngyilkos legyen,

ha végleg odalett becsülete!

Ő a minden, bármi áron túlélő…

 

*

 

Akár

csalással is

nyer a versenyben:

kit ért eddig és ma

több és nagyobb baj?

(panaszkönyv-írómester)

 

*

 

Akasztófa alatt

kegyelemre várva húzza az időt –

de máskor, más helyzetben minek?

Fél lábon is kihúzza azt a 60-70 évet…

 

*

 

Csak akkor

és úgy akarsz jó lenni,

hogy ez rögtön teljesen

nyilvánvaló, kiplakátolt is legyen,,,

 

*

 

Elvi

dolgokban

hajlékony,

mint a nád,

a mellékesekben

meg merev, mint a tölgy

 

*

 

Akkor

nyugodt a lelke,

akkor nem feszült,

ha minden eshetőségre

van egy pontos-precíz előírás

(kazuisztika)

 

*

 

Alibi házasságban,

folyamatos hazudozásban él:

mert nem meri nyíltan vállalni

a homo-szexualitását, leszbikusságát…

 

*

 

Azt

várod,

hogy a világ

alkalmazkodjon hozzád,

vagy mindig mindenben

te alkalmazkodsz másokhoz

 

*

 

Ha

itt és most

mindenki az ellenkezőjét mondja,

akkor könnyen elbizonytalanodik:

a 2x2 tényleg 4? De az is lehet, hogy 5?

 

*

 

Alkoholmámorban

zseniálisnak tűnő

verset, kiáltványt írt:

így, józan kontroll nélkül

vagy fércművet ad nyomdába,

vagy ő a géniuszában csalódott másnapos…

 

*

 

Állandóan

ügyeletes jópofaként

te csinálsz  - minden nap

újból és újból - magadból pojácát

 

*

 

Állatbarát,

aki akkor is

megsimogatja a nyuszit,

ha az beledöglik is (mert

a végén ő veri agyon…)

 

*

 

Álmodban

tiéd lett a királylány:

reggel hiába lógott a bilibe a kezed…

Az álmoknak hisz, hisz azok nem hazudnak…

 

*

 

Nem mersz

nagyot álmodni,

eleve leírod, leértékeled magad -

nem is pályázol a te királylányod kezére…

 

*

 

Áltatod magad,

pedig csak egyedül

a protekció segített –

de felgördül a függöny

és jön a nagy leégés, a blama…

 

*

 

Ami

pl. sorkatonaként

egy praktikus túlélő taktika:

a beolvadás – az később már

önkiherélés, az önleépítő-szürkítő mimikri!

 

*

 

Ami

nem volt

kötelező házi feladat,

azt büszke Magánszorgalommal,

csak vagy főleg a Tanár kedvéért…

 

*

 

Amíg

a bandádban van,

bármire képesnek érzi magát –

majd magára maradva már semmire!

 

*

 

Amíg

meg nem jön a kedved,

addig nem teljesíted a kötelességed

(mondván: azon hogy is lenne áldás…)

 

*

 

Amíg

tart az ital hatása:

erősnek, okosnak, bátornak érzed magad -

de utána mindebből csak a másik véglet marad…

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kognitív disszonancia könyv”

 

*

 

KRAMPUSZ-KIRÁLY.

 

Krampusz-király a hajdan-korban élt.

Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

Királyilag töltötte a napot.

Egyszer - barátim, halljatok mesét -

Krampusz király elveszti az eszét;

Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

A nép riong: "Vivát Krampusz király!"

 

Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:

Legyen már vége a komédiának!

Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

De úgy bántok mint istennel velem.

Íme, fejemben korona ragyog,

Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""

 

Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,

S előttem, mint a birkák, porba estek!

Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

Egész éltemben fogamat piszkáltam

És ásitottam szörnyen-szörnyeket

Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""

 

Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,

Mégis nekem milljókat megszavaztok!

Minek nekem e falka millió?

Az ország pénze hát csak arra jó,

Libériákba hogy verjem bele,

S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""

 

Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!

Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

Hogy szamarat megillessen a fenség!

Vezessen kormányt, aki ember szintén,

És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""

 

1879.

Ábrányi Emil

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kognitív disszonancia könyv”

 

*

 

Amit csak

kegyelemből kaphat,

arra megpróbálna jogot formálni?

Így elveszti az esélyét a kegyelemre is…

 

*

 

Amit

szégyellned kellene,

pont azzal dicsekszel:

pl. a munkaalkoholizmus,

vagy más szenvedélybetegség…

 

*

 

Anélkül

magasztalja az égig

a – mély - szegénységet,

hogy valaha is gazdag lett volna ezen a Földön…

 

*

 

Annyi

erotika

van az ő táncában,

mint mikor a fiú az anyját kéri fel tangózni…

 

*

 

Annyi

erőt-energiát vet be,

hogy fiatalabbnak lássák,

hogy végül belesántul, beleőszül

 

*

 

Rakoncátlan nyelved

kifecsegi féltve őrzött titkaitokat

háborgatva, feldúlva ezzel a családi békét

 

*

 

A bénán nevetve

mintegy figyelmeztetsz

saját, eddig rejtett sántikálásodra

 

*

 

Csúf nevetéssel

ítéled más fogyatkozását;

majd megdöbbensz azon, hogy

a te vétkeidet is nagydobra verik

 

*

 

Csácsogó,

locsogó-fecsegő:

csak terhére van a társaságnak,

többet már nem is hívnak meg,

nélküled többen, jobban vannak…

 

*

 

Egyszer,

de tényleg csak

egyetlen egyszer

– mindent bő lére eresztve –

visszaélhetsz hallgatóid idejével…

 

*

 

A

hátam

mögött csak gyalázol,

de mit gondolhat hallgatód,

miket majd mondasz máskor őróla?

 

*

 

Szelet vetsz,

vihart aratsz:

csípős fullánkodra

gúnyos nyílzáport kapsz

 

*

 

Nem

biztosítod be magad,

hogy bármikor, baleset miatt,

illetve megöregedve biztosan

te is magatehetetlen lehetsz

 

*

 

Napi munkád

rendes elvégzése,

adott-kapott szerepeid jó,

felelős és kreatív eljátszása helyett

folyton „országos ügyekben” fontoskodsz

 

*

 

Ha

egyszer

felvitte az isten a dolgod,

akkor – bérletesként – élet-

fogytiglan erre számítasz, építesz…

 

*

 

Nem

teszed ki próbáknak

a mindent gyógyító szert áruló vándorvigécet

(pedig az a „minden” éppenhogy egy nagy semmi)

 

*

 

Nem

az igazságot keresed:

a vita kedvéért vitázol

és állítasz oly meghökkentőket

 

*

 

Kipróbált,

igaz barátoddal

nem úgy bánsz mint

becsülhetetlen kinccsel illik

 

*

 

Hagyod,

hogy rágalommal

éket verjenek meg-

bonthatatlannak tűnt párotok közé

 

*

 

Nem teszteled

és így nem buktatod le

a hozzád csak nyereségvágyból közeledőt

 

*

 

A

mai lakoma

emléke holnapra megkeseredik,

ha dideregve üres kenyeret eszel

 

*

 

Tömeg-

pszichózisban

és csodavárásban

vadidegeneknek adod megforgatni

kínkeservesen kuporgatott összvagyonkád

 

*

 

Nagy

nevetésnek

sokszor sírás a vége,

vagy esetleg csak kínodban nevetsz…

 

*

 

Erőltetett

humorizálgatásodtól

nem felenged, hanem

inkább megdermed a „légkör”

 

*

 

Minden

célod elérted,

s ennek ellenére,

vagy pont ezért:

kiüresedtél, meghaltál…!?

(A cél halál, az élet küzdelem!?)

 

*

 

A

cerberus

portást nézed

az illetékes főnöknek,

s vele kezdesz tárgyalni

 

*

 

Gyorsan

megöregszel,

mert nem találsz

kapcsolatot és hangot az ifjúsággal

 

*

 

Lebratyizol

a diákjaiddal,

s azután azon keseregsz,

hogy milyen pimaszok veled

 

*

 

Olyan óriási

az a felelősség,

amit a válladra vettél,

hogy súlya agyon is nyom

 

*

 

Egyszer

vészhelyzetben

használt a vegyszer,

azóta drága tablettákkal javítod hangulatod

 

*

 

Nem

próbálsz feltámadni

a szellemi halálodból,

de s.k. kifested hulládat

*

 

Keveset élsz,

soká vagy halott? –

hibernálásoddal „fogsz ki”

„botrányos” kérészéletűségeden

 

*

 

A felvágás,

hencegés miatt

az egyik blama, felsülés,

leégés és pofára esés követi a másikat

 

*

 

Legfőbb vágyam,

hogy rögtön nyíljon meg a föld

és menten elsüllyedjek szégyenemben

 

*

 

Feleséged

csak halálos ágyán

mondja el nászéjszakája,

és a mézeshetei panaszait

 

*

 

Öregedéseddel

transzparens lesz minden

eddig csak látens rossz vonásod

 

*

 

Neked

az a „nyaralás”,

ha egyre barnábban

és bambábban „döglesz” a napon

(vagy önleleplezően itt tombolod ki magad)

 

*

 

Neked

a vasárnap se szent:

büszkén „cselezed ki”

profán restanciák ledolgozásával

 

*

 

Nem

kockáztatsz

„idegen” gyerek

örökbefogadásával,

kutyával „pótolod” hiányod

 

*

 

Nem

egy kistestvérkét

kérsz és kapsz szülinapodra,

hanem egy új okosabb mobil telefont

(ha megbánnád, később már hiába is…)

 

*

 

Neked

„Isten” megtiltotta

a művi fogamzásgátlást,

ezért így, tömegnyomorban éltek

 

*

 

Kapcsolódó kép

 

*

 

FORTUNA.

Mások a szerencsét

Könyörögve kérik,

Tolakodva hívják.

Úton, útfelen

Futnak utána.

 

Bele csimpaszkodnak

Fényes köpenyébe,

Ráncigálják, húzzák

Éhesen, mohón,

Görcsös erővel.

 

Szemüket kinyitják,

Nézik, egyre nézik,

Mint hajó-töröttek

Messzi tengeren

Nézik a partot.

 

Lesütött szemekkel

Járok a világon

S a szerencse mellett

Némán megyek el.

Nem veszem észre.

 

Ábrányi Emil

Kapcsolódó kép

 

*

 

Még

a feltétel nélküli

szülői segítséget is

kapásból visszautasítod:

„nagyon lekötelezne”…!?

 

*

 

Az

anyósnál lakás

rövidtávú kényelmi

szempontjai miatt

felbomlik házasságod

 

*

 

Visszaélsz

a Földön vendégjogoddal:

vandál randalírozóként te

leszel a „persona non grata”

 

*

 

Elfogadod, hogy

„rangidős” élettársad

„nagy gyerekként” kezel;

és te nem is emancipálódsz…

 

*

 

Kielégíted

mások jogos igényeit,

de még a szeszélyeit is,

bűnösen elhanyagolva

magaddal szembeni

kötelességeid…

 

*

 

Boldog házasságok

közvetítője, terapeutája vagy –

de egyre jobban elmagányosodva…

(„Aki nem tudja, az tanítja”!?)

 

*

 

Úgy

és annyira

óvod szépséged a „kalandoktól”,

hogy lassan elvirágzol és elfonnyadsz

 

*

 

A halál elleni

orvosságot kutatva

nem marad időd, hogy

maradandó érvényűt alkoss

 

*

 

Férfiatlannak

ítéled a sírást, lelked kiöntését –

inkább infarktust, vagy frászt kapsz

 

*

 

Ezer

életed lehetne,

ha regényeket olvasva

azonosulnál szereplőik sorsával

 

*

 

Előbb

lemondasz

szabadságjogaidról,

így utóbb a szociálisakat könnyen elvehetik

 

*

 

Zseni

lehettél volna,

ha 1-2% tehetséged mellé

teszel 98-99% szorgalmat…!

 

*

 

Iránytű

és világítótorony nélkül

hánykolódsz viharos tengeren:

eszménytelenül, magasztos cél nélkül

 

*

 

Neked

nem lehet jó a szél,

mert nem tudod, hogy

melyik kikötőbe tartasz…

 

*

 

Jómódú

és megbecsült polgárként

akár még boldog lehetnél,

éppen „csak” álmaidat adtad fel…

 

*

 

Mindig:

vendéglőben,

vendégszerepelve,

vendégmunkásként, vendégként –

soha, de tényleg soha nem otthon?

 

*

 

Ha

nem tudod

kiherélni megerőszakolódat,

akkor a magad szemében 

a - világ – kurvája leszel!?

 

*

 

Addig

vagy Nő,

míg el nem vettek

ill. nem szültél még gyereket –

azután már csak/elsősorban

Anyafarkas, mama, nagyi stb.

 

*

 

Te csak

újabb terheket raktál

kis családi sajkátokra:

együtt is süllyedtek el a mélybe…

 

*

 

Gyermekeiddel

bástyázod körül magad,

hátha így nem látszik meg,

vagy néminemű dicsfényt kap,

hogy háztartási robotgép lettél

 

*

 

A

könnyebb

ellenállás felé menő:

nem házasságodon belül,

de kívül „újító” csőd(ör)…

 

*

 

Csak

a botrány-

krónikákba kerül

be neved - mint

krakéler „párbajhősnek”

 

*

 

Táltos,

Pegazus létedre beállsz

a malomba vak lóként körbe-körbe trógerolni

 

*

 

Hogy

ne kövess

el kis hibát,

a nagyot követed el:

nem csinálsz semmit

 

*

 

Minden

esti számvetésed

csak kudarc-élményt hozhat,

mert mindig túl sokat tervezel

 

*

 

Mire

össze-

csiszolódnátok

és megszoknátok egymást,

megszöktök és újra kezditek

 

*

 

Elremetésedve

kidobod életed nagy részét:

nincs kivel felidézni emlékeidet

 

*

 

Ugyan

megmaradt a Sárkány,

de vigasztal, hogy másnak se sikerült lefejeznie

 

*

 

Búvár Kundként

a külső fogytán belső ellenséget

keresel és találsz és furkálsz, süllyesztesz stb.

 

*

 

A mostoha,

személytelen intézetből kiengedve

egyenesen a kedves cukros bácsik karjába szaladsz

 

*

 

Te

nem jársz

„szórakozni”, társaságba,

programokra – mindent a gyerekeknek!

(ezzel az „önfeláldozással” nekik is ártva)

 

*

 

Se

örömöt nem szerez,

se kapcsolatot nem erősít:

a szex csak gyereknemzési eszköz neked

 

*

 

Mire

megteremted

életed kiagyalt feltételeid,

már nem is tudod, mit akartál

 

*

 

Nyomasztanak

a gyülemlő tartozásaid:

örökre adós maradtál sok-sok vallomással

 

*

 

Igaz,

hogy életedben

csak egyetlenegyszer

léptél félre, de nem léptél vissza…

 

*

 

Nem

hátrálsz ki

az olyan helyzetből,

ahol vagy te alázol,

vagy téged aláznak

 

*

 

Túlzott

konformitásból

annyi vágyat, ösztönt fojtasz el,

hogy előbb-utóbb/legvégén felrobbantanak

 

*

 

Annyira

tetszel magadnak,

hogy ismerőseidet is

saját képedre akarod formálni

 

*

 

Sikerült

elrabolni és

megszöktetni a lányt,

de a megtartása már nem erő dolga

 

*

 

Gazdálkodásod

egy (gólya)lábon egyensúlyozod –

egy nagyobb lökés, rúgás már a padlóra küld

 

*

 

Te

hallucinálva

hallod éneklésed,

más meg nem szól,

hogy hamisan kornyikálsz

 

*

 

Szellemi

fogyatékosító kúrát

ill. tanfolyamot kitüntetéssel viselsz/végzel el

 

*

 

A

család

vasárnapi ebédje alatt

vitatjátok meg az összes kényes kérdést

 

*

 

Nem

ugrasz le

a szakadékba,

te csak „véletlenül”

épp a legszélére álltál

 

*

 

Provokálod a balsorsot:

éjszaka egyedül lakatlan,

rossz hírű helyen csámborogsz…

(hátha történik már veled Valami)

 

*

 

A

múltadból

akarsz élni:

fejedről feneked alá

került a babér s azon csücsülsz

 

*

 

Ha

nem csapkodnál

oly hevesen, bepánikolva,

a most még lehúzó örvény

magától kidobna a víz fölé

 

*

 

A

szerencsét

királyi útnak, és

nem keréknek képzeled,

mely felemel, majd meg levisz…

 

*

 

Az ihletet

hangyaszorgalommal

akarod pótolni, helyettesíteni és vica versa

 

*

 

Az

öregedés jeleit

egy ismeretlen kór

tünetének tartva orvoshoz rohangálsz

 

*

 

Lassan

legfőbb élet-

programoddá vált,

hogyan cselezd ki,

csapd be a BKV-ellenőrt

 

*

 

A

lincs-

hangulatra hergelt

csőcselék „népítélete”

neked kollektív bölcsesség

 

*

 

Ellógtad

a szexuális

felvilágosító órákat,

huszonévesen meg már

röstellsz kérdezősködni…

 

*

 

Tested illata

örökre rejtve marad,

mert mosdatlanságodat

dezodorral kompenzálod…

 

*

 

Kapcsolódó kép

ÁBRÁNYI EMIL

LAKÁJOK DALA


Be nagyszerű annak a sorsa,

Akit táplál nagyúri kéz!

Nem küzd a létért! Kényelemben

Hallgatja, hogy' sír künn a vész!

Puhán vetett, jó, meleg ágyban

A takaró füléig ér!...

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

 

Hideglelősként dideregjek?

Éhezzem, mint erdei vad?

Csupán azért, hogy elmondhassák;

"Nézzétek! Független! Szabad!?"

Nem! A kegyetlen koplalásnál

A kegy falatja többet ér!...

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

 

Mily kellemes, könnyű mulatság

Szolgálni a nagy urakat!

Egy kis hajlongás, kis hizelgés,

S a jutalom csak úgy szakad!

Mit árt az, hogyha rosz kedvükben

Megrúgnak néha? Csigavér!

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

 

Csak egyszer él az ember! És ezt

Koplalva, fázva, élje le?

Rossz társaság a büszkeség, ha

Koldustarisznya jár vele.

Ej! a busás borravalónál

Nincs finomabb, szebb pályabér!

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

 

Vígan hörpintem uraságom'

Borával töltött nagy kupám!

Éljen a függés! A szabadság

Zsiványoknak való csupán!

Koplaljon a bölcs és a költő,

Az én szám enni, inni kér!

Utálatos szabadság! Távozz!

Nekem livrée kell és kenyér!

Képtalálat a következőre: „kognitív disszonancia könyv”

*

Képtalálat a következőre: „kognitív disszonancia könyv”

Mindennapi és ünnepi tét- és létkérdések

 

Gondolatébresztő/serkentő vázlatok arról,

Hogy min múlik, min áll vagy bukik boldogságunk,

Teljes értékűnek ítélt és érzett egyszeri életünk.

 

Csak ez emberi élet lehet ennyire fent vagy lent…!?

Az evés-ivás nem az öröm, de a bánat forrása lesz?

Kivirulunk-e az egészségben, vagy betegeskedünk?

 

A szerelem megtáltosít, vagy átkozott gyötrelmet okoz?

A szex tiszta gyönyörei helyén kínos nyomor, mocsok…?

A házasság mennyországa helyett mindennapi pokol?

 

Lesz-e édes otthonunk, s - nem csonka - családunk?

Hivatásunkat gyakoroljuk, vagy bérért rabszolgálunk…

Éltető vagy (ön)gyilkos lesz-e e humorunk stb. stb.

 

Képtalálat a következőre: „kognitív disszonancia”