Payday Loans

Keresés

A legújabb

Ábrányi Emil költeményei
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. április 14. szombat, 06:45
ÁBRÁNYI EMIL KÖLTEMÉNYEI




REBELLIS KOLDUS DALA

 

Királyok, királyok, tündöklő királyok,

A kiket a világ trónusain látok,

Nem vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,

Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek.

 

Botos, ebes pásztor kel a birka nyájnak

De nem kell a szabad, a művelt polgárnak,

Annak a becsület egyedüli féke,

Nem gyarló halandók ráfogott felsége.

 

Az a maga ura, a maga iránya,

A ki rosszat nem tesz, mert az embert szánja,

A kitől távol áll a bűn és a gazság,

Mert vallása lelke, hite az igazság.

 

Jól van, helyesen van, ingyen is megértem,

Hogy elől ragyogjon a valódi érdem,

De mikor köztetek annyi gyenge, rossz van,

Mégis csak ti ültök a fénylő magosban.

 

Pedig hogyha érdem és nem véletlenség

Szabná ki az osztályt: hol lenne a fenség?

Kevesen volnátok istenek e földön,

Véletek vón tömve pincze, fegyház, börtön.

 

A ki most legelső, lenne legutolsó,

Minden bárgyú mondat, minden dadogott szó

Nem hozná a népek millióit lázba,

Nem röpítné sürgöny szerte a világba.

 

Ti kuczorganátok az előszobákban,

Titeket lökdösne minden inas bátran,

És ha gondolnátok néha nagyot, szépet,

Közönytől, nyomortól hej! ti véreznétek.

 

Ha ti nem volnátok, egyszerűbbek volnánk,

Többször lelkesednénk, ritkábban hajolnánk,

Nem feszítne köztünk annyi szemtelen gőg,

Egymást igazabban, bensőbben szeretnők.

 

De a míg ti lesztek, addig mint az átok

Egy czifra hazugság rontja a világot:

Bölcsek éhen halnak és a hitvány pára

Fölkent homlokkal lép országok csúcsára

 

* * *

 

Él a magyar

.

Fessétek bár sötétre a jövőt,

Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,

Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,

Mély süllyedésről, biztos pusztulásról:

Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!

Szentül hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

.

Többet ki küzdött és ki szenvedett?

Hiszen vértenger, temető a múlt!

Vetettek rá halálos szolgaságot,

Irtották szörnyen… ámde a levágott

Törzsek helyén még szebb erdő virult.

Ezért hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

.

Ki a saját pártos dühét kiállta,

Annak nem árthat többé idegen!

Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!

S csak arra szolgált minden veresége,

Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.

Ezért hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

.

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!

Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,

Van egy erényed, mely fényt vet terád,

S melyért az Isten mindent megbocsát –

Hogy a szabadság leghűbb őre vagy!

Ezért hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

.

Ha minden nemzet fásultan lemond,

S a szent rajongás mindenütt kiég,

S a büszke jognak minden vára megdől:

A te szabadság-szerető szívedtől

Új lángra gyullad Európa még!

Ezért hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar örökre élni fog!

.

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,

Ki trónusán bírói széket ül!

És hogyha minden búra, bajra válik,

Romok között is hirdetem halálig,

Erős, nagy hittel, rendületlenül:

Legyen bár sorsunk még oly mostoha,

Él a magyar s nem veszhet el soha!



* * *


Magyar nyelv



Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged

Ajkára vón, többé nem dobhat el!

Szentség gyanánt hogy befogadja éked,

Őrző oltárrá válik a kebel.

 


Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme,

S erős, szilárd, mint hősök jelleme!

Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,

dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!


Minden, mi fejben vagy szívben fakad,

Tőled nyer pompát, színdús szavakat.

Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,

Mint egy király az ünneplő bibort!


Bír-e más nyelv úgy epedni,

Annyi bájjal, annyi kéjjel?

Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos, langyos éjjel,

Mely virágot s dalt terem,

Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:

Hangos, boldog csalogány

S boldog, néma szerelem...

*

Hát a csapongó

Gyors szavu tréfák

Játszi szökését,

Festi-e más nyelv

Oly remekűl?

Pattog a víg élc,

Ám sebe nem fáj,

Mert csak enyelgés,

Tarka bohóság

Volt az egész!...

*

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja

Úgy zendűl benne, mint egyház harangja

Mely messze hinti mély, komor szavát.

Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,

S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,

Úgy döng minden szó a kedélyen át!...

*

Ciklops pőrölye, hogyha csatát fest,

Csatakürtök bősz riadása!

Halld! Halld!

Száguldva, vihogva, kapálva

Dölyfös paripák robbannak elő.

Százak keze vág, százak keze lő.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,

Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!

Rázkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng!...

Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,

Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!



Hatalmas, szép nyelv,

Magyarnak nyelve!

Maradj örökké

Nagy és virágzó!

Kisérjen áldás,

Amíg világ áll!

S legyen megáldott

Az is, ki téged

Ajkára vesz majd:

Elsőt rebegve,

Végsőt sóhajtva! 

1885

 

*


TARTALOM

COR CORDIUM.

KALVÁRIA-DALOK.
GYERMEKEK A KALVÁRIÁN.
JÉZUS KARÁCSONY-FÁJA.
A NÁZÁRETI KASZINÓ.
DILIGIS ME?
A KERESZT-TÖRDELŐ.
BECSÜLETES ANGYALOK.
VALAKI JÁR A CSATATÉREN...

ELBESZÉLÉS.

A PILLANGÓ HALÁLA.
SZERENÁD.
TENGERSZEM.
BABÉRFA.
BÁLKIRÁLYNŐ TEMETÉSE.
KERESEM AZ ISTENT.
UTOLSÓ NAP.
A BÉRKOCSI.
DAL AZ ÖREG TÖLGYRŐL.
MOSOLY.
TELEGRÁF-OSZLOP.

MARGIT.

SZIVEM LÁZONGOTT...
OLY SZÉP, MIKOR...
AZT MONDOD...
NYUJTSD KARODAT...
VELED ÖRÖKKÉ...
TE KIS VIRÁG...
AZ ADRIÁN.
EGY NAPIG ÉLTEK...
HA NÉHA, NÉHA...
MÉG MIELŐTT...
Ó NE HIDD...
KEDVES, NÉZD!...
ÉVFORDULÓN.
NE VEDD ZOKON...
OLYKOR, HA VELED...
TEMPLOMBAN.
STRÓFÁK.
FÉLTETT BOLDOGSÁG.
HA RÁD...
A RÓZSA CSÜGGED.
EGY UNDINE-KÉP ALÁ.
OTTHON.
FIAMNAK.
KÖNNYCSEPPEK.
EPITÁFIUM.
IBOLYÁK.
ÚTON.
ROSSZ TERMÉSZET.
HA RÁM TEKINTESZ...
TÍZ ÉV.
MARGIT.
A LEGKEDVESEBBNEK.
DAL.
NEM RÁD HARAGSZOM...
MARGIT ALBUMÁBA.
KIT SZERETEK?
MARGUERIT.
VERSES KÖNYVEMBŐL.
KARÁCSONY-EST.
IN AETERNUM.

HAZA.

VÁNDOR-MADÁR.
EFIALTESZ.
HOVÁ TEMESSETEK.
MAGYAR NYELV.
KOSSUTH SÍRJA.
TUDÁS.
PETŐFI.
HAZÁDNAK RENDÜLETLENŰL...
OKTÓBER HATODIKÁN.
HIUSÁG.
MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN.
AZ AMERIKAI MAGYAROKHOZ.
EGY LOBOGÓ SZALAGJÁRA.
ÉL A MAGYAR...

SZABADSÁG

A ZÁSZLÓ.
ÁGYÚGOLYÓK AZ ARZENÁL UDVARÁN.
LÁNC-CSÖRGÉS.
HŐSÖK HARCTERÉN.
VÉGSŐ ÓHAJ.
KÓBOR LANTOS AZ UDVARONC
ELŐTT.

RÓMAI DALNOK A RÓMAI IFJUSÁGHOZ.
KRAMPUSZ-KIRÁLY.
KIRÁLYOK NÁSZA.
CATULLUS DALA
MENYASSZONYÁHOZ.

LAKÁJOK KARDALA.
HEGY ÉS KIRÁLY.
A KIS SAVOYARD.
KISZÁRADT FORRÁS ELŐTT.
KŐ-OROSZLÁN.
SZÖKÖTT MADÁR.
MARATHON ELŐTT.
A SZÁZADIK.
ÉRC-SZOBOR.
ÖRÖK HALADÁS.

EMBER

KIÉGETT CSILLAGOK.
NÉVTELEN SÍR.
ZSOLTÁR.
D. O. M.
NINCS VÁLASZ.
ZSÁKHORDÓ.
FÖLTÁMADÁS.
ZOLA EMIL.
NINCS HALÁL...
A NÉPET SZERETEM.
A HARMADIK GRANÁTOS.

FINÁLE

NE SÉRTSD MEG...
SZÉP TÉLI NAP VOLT...
VALAKI AZ ÉJBEN...
EGY MEZEI VIRÁGHOZ.
CREDO.
NAPFÉNY A MEZŐN.
FORTUNA.
LÁTTAM HALOTTAT...
MEGNYUGVÁS.
A FÖLD.
FELELT A KÖLTŐ...
MENNI KELL...
DIES ILLA...
HEGYEK, ISTEN HOZZÁTOK!