Eugéniusz Testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs és balga

A földi/égi poklok és mennyországok

Értelmiségi hivatások és hitvallások – III.

Reményik Sándor

Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!

*

Ne röstellj

a bulvársajtótól is tanulni:

olvasóbarát tipográfiát, címadást, humort

*

Szerep-

repertoárjukat bővítve

új életdimenziókat tárok fel embertársaim előtt

*

Elmesélve,

magyarázva vagy

ábrázolva csinálok kedvet:

légy egy kutyus jó gazdija !

(hogy téged/gyereked jóra tanítson)

*

Folyamatosan kutatva

közkinccsé tesszük az öröm

tiszta, ki nem apadó forrásait

*

Mint

Indiana Jones:

légy egy személyben te is

professzor és vagány kalandhős

*

Megtanítunk

úgy nézni minden újszülöttedre

mint egy leendő új Messiásra

*

Felfedeztetjük-

kicsiszoltatjuk veled

rejtett értékeidet, csodagyerekségedet!

*

Örömzenét játszunk,

de tudunk szenvedni is érte,

hogy a közönség a jót élvezze

(de lelkében is mélybúvárkodjon)

*

Felrázzuk

és gyógyítgatjuk

a kollektív amnéziában

szenvedő társadalmunkat

*

Előbb

tudatosítjuk

betegséged-abnormalitásod,

hogy akarj is gyógyulni, változni

*

Nyíltan

vagy rejtve

újból neked szegezzük

a felszólítást: Ismerd meg magadat!

*

A műalkotáson

keresztül sugározó

szabadító üzenetünk:

Változtasd meg éltedet!

*

Figyelmeztetünk

a rejtve ketyegő időzített

bombákra és a jól álcázott csapdákra

*

Pofozkodás

és gumibot nélkül

harcolunk a fatalisták,

a rémhírterjesztők ellen

*

Elmagyarázzuk:

mit jelent egy embernek

joggal rendelkezni, azzal élni-visszaélni

*

„Alternatív”,

kisebbségi kultúrád

egyenértékesítjük, felértékeljük:

így kishitűséged csökken, önbizalmad nő

*

Önként

s nagy nyilvánosság előtt

bátran tisztogasd a közéletet

a korrupció rákfenéjétől, polipjától

*

Napirenden

tartod a kérdést:

hogyan lehet a korrupció lehetőségét

intézményi biztosítékokkal minimalizálni

*

Felkérés nélkül is

átvilágítjuk a politikust,

a bírót, a kurátort, a közpénzosztót…

*

Megvesztegethetetlenek vagyunk,

ezért érdemel hitelt „tiszta kéz” követelésünk

*

Nem titkolva

„szubjektivitásunk”:

fikarcnyit sem engedünk

a létfontod objektív igazságból

*

Akkor

nem vállaljuk el

a médiaszereplést,

ha csak gúzsbakötve táncikálhatunk

*

Történelmi

kutatásod következtetése

ma, itt és most állásfoglalás

égető és rázós társadalmi ügyekben

*

Úgy tudd

tanítani „a történelmet”,

hogy érdeklődést kelts és érzékenyen érints

*

*

Öncenzúránk

olykor indokolt, de

nem engedjük másnak

kiherélni mondanivalónkat

*

Mi vagyunk,

illetve mi tanítjuk

az étel és az élet sava-borsa:

a megbolondítók, a boszorkányok

*

Tisztázva

a félreértéseket

oldjuk a vallások, felekezetek

közötti mondvacsinált ellentéteket

*

A vallások

sokszínű kavalkádjában

megkeressük-megnevezzük a közös lényeget,

ami összeköti, s nem szétválasztja a hívőket…

*

Minket

inkább azért fizessenek,

ha alapállapot: egészség van –

mi ne – csak - a betegeinkből éljünk

*

Taníts

és nevelj

a boldogságra:

az ember rendeltetésszerű

használatára, teremtményi alázatára

*

Átélhető-izgalmas

tanmeséket mondok és írok,

hogy lehetőleg más kárán tanulj

*

Nagyvilági kitekintést

s így összehasonlítási alapot adj:

hogy élnek jobban/rosszabbul máshol mások

*

Olyan távoli-

rejtett helyekről

adok élménybeszámolót,

ahova más nemigen jut el

(idő, pénz, kockázat stb. miatt)

*

Megmutatjuk,

milyen volt rég

s elképzeljük, hogy

mivé lehetne a gyermekbarát iskola

*

Fejlesztjük

arányérzékedet, hogy

például eltaláld a jogos önvédelem mértékét

*

Megtanítunk

létfontos disztinkciókra:

pl. elképzelt vagy reális-e egy veszély?

*

Vicceket

gyártunk és terjesztünk

a kiskirályok nevetségessé tételére

(jól élünk az ősi népi csodafegyverrel)

*

Minden utunk

tanulmányút és

zarándoklat is egyben,

önmagunk és mások épülésére

*

Ellen-

példámmal is

tüntetve nehezményezem,

hogy leírják a mai öregeket

(pl. holtig tanulok és tanítok)

*

Éberen őrködünk

nemcsak a természeti,

de a társadalmi diverzitáson is –

védjük a nyelvek-életformák sokféleségét

*

Az autók,

újságok éss pártok

látszatsokfélesége mögött

kimutatjuk lényegi azonosságukat

*

Ingyen adom

nem olcsó vigaszom

és nem bagatellizálom el a bánatokat

*

Észrevetetjük

a társadalmi és lelki

bilincseket s tanítgatjuk a kibújást

(„menekülőművész” kiképzést tartunk)

*

Menekülő-

művészek vagyunk,

de nem csak, s főleg nem

elsősorban egy cirkuszi mutatványként

*

József Attila 

ARS POETICA

Németh Andornak

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

1937. február-március

*

Öncélúan

vagy magamutogatásból nem,

de az ügyért akár fakírok leszünk:

vállaljuk a pokoljáró dudás sorsot

*

Bűvész

trükkjeinket

nem misztifikáljuk -

de azt sem titkoljuk:

van, ami nem tanítható

*

Belelátjuk

az ormótlan kőtömbbe

a köztérre készülő szobrot,

és kínkeservvel lefaragjuk a felesleget

*

Addig várunk

rejtőzködve a lápban,

míg lencsevégre kapjuk a madarat

*

Erkölcs-

csőszködésre nem,

de becsületbíráskodásra igen: vállalkozunk

*

Idegenben

vezetünk és tolmácsolunk,

tájékoztatunk és igényt keltünk

*

Dalokat

és versikéket szerzünk,

mellyel szép álomba ringatod kisdeded

*

Szellemes

vetélkedők kitalálásával-

szervezésével agyakat tornáztatunk

és alapműveltségi normát állítunk fel

*

Nemzeti

nagyjainkra

katartikus és

doppingoló megemlékezést tartsunk!

*

A baj

ismétlődésének

ellenszerét kínáljuk, adjuk:

felidézzük-elemezzük nemzeti tragédiáinkat

*

Megőrzöd

a hajdani vízi világ emlékeit,

a ritka gyümölcsfák stb. magvait:

ez a majdani feltámasztás esélye

*

Ha

nem is

ért egyet vele,

mindent megtesz,

hogy kifejthesse nézetét

*

Magános

közvádlóként lépünk fel

a jog hálójából kieső közbűnök ellen

*

Siker-

élményekhez juttatjuk

a legfrusztráltabb, leszakadt diákokat is

(nem engedjük beskatulyázni, leszakadni őket)

*

Nevet adunk

a szellemi kezdeményezéseknek,

a civil társadalmi mozgalmaknak stb.,

és keresztszülőként odaadóan óvjuk ezeket

*

Alternatív

civil díjakat alapítunk,

a „hivatalosan” el nem ismert

értékteremtő alkotók kitüntetésére

*

A

nép joga

csendben morogni,

de mi jó hangosan

tiltakozunk minden Justizmord ellen

*

Ha

egy zsidó

vagy cigány barátom sincs,

akkor se engedem ki a szellemet a palackból

*

Mind zárt,

mind nyílt körben

elhatárolódunk a nyílt

vagy burkolt zsidózóktól

(mi nem hús-vér emberek,

de szellemek ellen csatázunk)

*

Nem akarjuk

a közönségünk jóindulatát

olcsó és ócska cigányellenes

viccekkel, álbölcsességgel megnyerni

*

Szóvá tesszük,

és diszkreditáljuk,

ha valaki leantiszemitázza

az őt ért szakmai bírálókat

*

Bűnöket

és ördögi szellemiségeket

teszünk gyűlöletessé és undorítóvá:

a Talmud, az uzsora stb. lelkületét

*

Segítünk

a Holocaust túlélőinek

másnak-maguknak is megbocsátani:

gyűlöletmentesen, lelki békében élni

*

Nevén nevezzük

és beírjuk a Nagyszótárba

a „zsidós” stb. magyargyűlöletet is…

*

Nem engedjük

kicenzúrázni a regényekből,

életrajzokból, közmondásgyűjteményekből

a zsidóság szerepét illető kritikus részeket…

*

Minden

jóakaratú

felebarátunknak

áldást osztunk és

kinyitjuk a templomot

a hajléktalanok előtt is…

*

Kincskereső

kalandunk eredményét

ha megoszt, közkinccsé tesszük,

akkor ezáltal meg is sokszorozzuk…

*

Istent

nem kísértem,

de ha embert kell menteni,

akkor az életemet is kockáztatom

(mint tűzoltó, katona, rendőr stb.)

*

A legkritikusabban figyeljük,

milyen játék, könyv kerül a gyerek kezébe,

s kipellengérezzük a potenciális megrontókat…

*

Fogyasztási

és más szokások tarthatatlanságára

a tendencia leírásával figyelmeztetünk

*

A statisztika eszközeivel

segítsünk az egészre rálátni,

az arányokat, trendeket éreztetni

*

Előimádkozók,

dicsőítésvezetők legyünk,

de istene-papja senkinek se!?

*

Az

igazságkutató

nem lehet személyválogató:

egy prosti is taníthat egy püspököt

*

Olykor

a csapatban

alázattal cipeljük a zongorát,

hogy te a színpadon brillírozhass

*

Írástudóként felvéssük,

hogy mi van a hatalmaskodó főnökök rovásán

*

Impulzusokat,

stimulusokat, ötleteket

adunk pályatársnak, famulusnak

*

Nagydobra

verjük az örömhírt:

nem hiába a bánat,

tudjuk, hogy van bocsánat

*

Lankadatlanul szorgoskodunk

a láthatatlan kasztrendszer lebontásán

*

Nem

nagymellénnyel

papolunk a bűnösöknek -

önsegítő csoportot alkotunk

*

Jézus titkát

próbáljuk meg ellesni,

akihez közelegtek a bűnösök,

nem ő üldözte őket: térjetek meg!

*

Szükséghelyzetben

én adom a kábítószert,

de nem engedlek rászokni

*

Csak addig

vagyok a konduktorod,

míg saját lábadra nem állsz

*

Nem

pótolhatatlanná,

inkább ellenkezőleg:

feleslegessé akarjuk tenni magunkat!

*

Tanárként is

pozitívan diszkrimináld

a tehetséges hátrányos helyzetűt

*

Vigyázó szemünket

le se vesszük a végleges

leszakadás veszélyzónájáról

*

Nem hagyjuk,

hogy megszokjuk a büdöset

és a botrányos közállapotokat!

Felháborodunk, tehát vagyunk!

*

Ha

a csoda

csak három napig tartana,

újra rácsodálkoztatunk magadra

*

Belebújunk

a gyerek bőrébe és leírjuk,

milyen gyerekellenes a világunk

(ami látszólag oly gyerekpárti…)

*

Ad abszurdum vidd,

karikírozva értesd meg

a majomszeretet rontását

*

Profi

bohócként

vidámítjuk fel

s nevettetjük meg

a nagybeteg kisgyerekeket

*

A

rám

bízott

drágakőből

mély szakmai alázattal

csiszolom a gyémántot

*

A

lehetséges

következmény előrevetítésével

beszéllek le jónak tűnő szándékodról

*

Mécs László:

Vadócba rózsát oltok,

hogy szebb legyen a föld

Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.

A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.

Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a félszemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, fél-ősz, bozontos, mint szakálla,
bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.

A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
"Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.

Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
---Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:

s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését... a földet letarolták...
fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog...
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

*

A Szent Hivatások

Nagy Jenciklopédiájának előmunkálatai

Szerep és ars poétika – elhívás és megfelelés

Az isteni talentumok méltó kamatoztatása a köz javára

Szellemi és politikai vezetők, papok, tanítók és bölcselők

Tudósok, feltalálók, művészek, gyógyítók, nevelőszülők stb.

A nagyobb rész boldogságának áldott áldozatos munkálkodói