Eugéniusz testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Az aranykor helyett földi pokol

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Írástudók-vezetők árulása és bűnvallása – III.

Petőfi Sándor: A nép nevében

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

*

Az

öröm

írmagját is kiirtom

a templomokban és az iskolákban

*

Az

öröm-

hírt elhallgatom,

a rossz hírt nagydobra verem

*

Az új

kérdésekre is

a régen bevált válaszokat adom

*

Az

utca kisemberétől

megszépítő messzeségbe távolodom

*

Az

utcán

riogatok:

ha nem leszel

Jehova tanúja, el vagy veszve…

*

Az

vagyok,

aki mindig

az erősebbnek ad igazat

*

Az vagyok,

aki mindig mindent

mindenkinél jobban tud

*

Az vagyok,

aki önként és kéjjel

gyűlöltet, nemcsak parancsra

*

Azért

vagyok olyan értékes,

mert ritka szemétségekre vagyok képes

*

Azon

töröm a fejem,

hogyan törhető meg mások akarata

*

Azt

akarom

tanítani vagy tanulni,

amire amúgy születni kell

*

Azt kutatom,

hogyan érhető el,

hogy rémeket álmodjál

*

Bárki

nótáját elhúzom,

ha a homlokomra tapaszt egy bankót

*

Bárkiből

– így magamból is –

felkérésre is, hülyét csinálok

*

Bárkiről

„bebizonyítom”,

hogy a lelke mélyén igazából homoszexuális

*

Bárkitől,

és bármikor,

bármilyen kitüntetést elfogadok

*

Bármi áron

hajhászom vagy

gyártom a szenzációt

*

Bárminek

túlhangsúlyozom előnyeit,

s elkenem, kicsinyítem a hátrányait

*

Be

nem avatkozó

megfigyelő vagyok

mintha csillagász lennék

*

Be

nem vallott

múltam csontváza

a dolgozószobámban „bujkál”

*

Be

tudom „bizonyítani”,

hogy semmit sem tudsz,

vagy éppen rosszul tudod…

*

„Bebizonyítom”,

hogy erre a világra

nem érdemes gyereket szülni

*

Becsületbeli ügyekben

jogot formálok az önbíráskodásra

*

Bekéredzkedek segíteni,

majd átveszem a szellemi hatalmat

*

Belefojtom

a diákba a szót:

már kérdezni sem mer…

*

Bele-

gondolni is szörnyű,

hogy nézetemmel akár

egy napig is egyedül maradjak

*

Belekontárkodom

az isteni teremtésbe:

átalakítanám a természetet

*

Bele-

szuggerálom

az áldozatba,

hogy valójában ő a bűnös

*

Belső

vagy külső

száműzetésbe kergetem

a nem középszerű kortársam

*

Belviszályt szítok

és külháborúra uszítok

*

Belzebubbal

akarom, próbálom kiűzni a Sátánt

*

Bennem

inkarnálódik, ölt testet

a „genius loci”: a vesztőhelyé

*

Berlinben festem

a magyar tájat magyar/német ecsettel…

*

Bér-

tüntetőként

akármilyen transzparenst, jelszót

a kezembe nyomhatsz, a számba adhatsz

*

Besurranok

az otthonokba

s búval bélelem ki azokat

*

Beszariságomban

az ellenzékiséget hibáztatom

a hatalom bekeményítéséért

*

Beszervezés nélkül is

a diktatúra direkt–indirekt apologétája voltam

*

Bibliai átkokkal

és „orvosi kórképekkel”

riasztalak el az önkielégítéstől

*

Bipoláris vagyok:

ha nem depressziós,

akkor kleptomán plagizátor

*

Birka-

iskolamesterként

még meg is jutalmazom a lógósokat

*

Biztos,

ami biztos:

a valláserkölcs mellé rendőrt állítanék

*

Blöffel

és humbuggal

etetem a sznob közönséget

*

Bogarat

teszek a füledbe

s lehallgatót a mobilodba

*

Bohóc vagyok,

aki a publikumot

alpári módon nevetteti,

privátim meg csak szomorítok

*

Bölcs

rabbi vagyok, a

ki minden kérdésre

tudja a helyes választ

*

Bővítem

és kifinomítom

a lélektani hadviselés arzenálját

*

Ferenc József (Barabás Miklós, 1852)

*

Petőfi Sándor 

A MÁRCIUSI IFJAK 


Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért! 

Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát! 

A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott. 

Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala. 

Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák. 

És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen. 

Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek. 

E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut! 

Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért. 

És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk. 

Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat. 

Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon! 

Pest, 1848. június

*

*

Buktatással,

pótvizsgával fenyegetlek,

hogy velem/cimborámmal korrepetálj

*

Bűnöket

találok ki,

hogy teátrálisan

nagyokat gyónhassa(to)k

*

Büntetem

az emberiséget,

megsemmisítem a fontos iratokat

*

Bűvészinasként

a bűnt az erény ruhájába öltöztetem

*

Cég-

szóvivő a főállásom,

mellékállás: szakszervezeti bizalmi

*

Cifra

istenkáromlásban

mindmáig veretlenül első vagyok

*

Cigány

tenyérjósnőként

megérzem, mit akarsz tőlem hallani

*

Csak

a botrányokat

tartom érdemesnek

krónikámba feljegyezni

*

Csak a

jogaira tanítom meg

az új nemzedéket, a követelőzésre…

*

Csak

a konyaktól és sörtől

kerülök „illuminált állapotba”

*

Csak

a színészklub

kártyapartiján jövök extázisba

*

Csak

a WC-ben olvasok:

falfirkákat, tegnapi újságot

*

Csak

akkor húzlak

ki a veremből,

ha áttérsz a hitemre

*

Csak

altatni tudok,

de ébresztőt fújni már nem

*

Csak

alulnézetem

van a történelemről –

sub specie aeternitatis?

*

Csak

az én

kukorékolásomra

jöhet a sötétség után a hajnal

*

Csak

az üzenő-

füzeten keresztül

nevelem gyerekeimet

*

Csak,

de csak azért

árultam el Jézust,

hogy véghezvigye a megváltás művét

*

Csak

azért nem

vizelek bele a szaxofonba,

mert „ezek” úgyse értenék

*

Csak azért

zajongok egy kicsit,

hogy eladhassam a kussolásom

*

Csak

belső használatra,

legfeljebb éjszakai

rétegműsorba mondok

el rész, fél igazságokat

*

Csak

majdnem

mondom el a teljes igazat –

így vezetek félre a legtöbb embert…

*

Csak

egy tele

pöcegödör

nyomát hagyom magam után

*

Csak

én nem tudom,

hogy megcsal és

felszarvaz a múzsám

*

Csak

én születtem

erre a pályára,

tanulni ezt nem lehet:

unikum vagyok és maradok…

*

Csak

gyászbeszédemben

dicsérem munkásságod,

nehogy elbízd magad

*

Csak

ironizálva szólok,

sohasem pátosszal:

isten, haza, család…

*

Csak

képes beszédben

szólok hozzátok:

értsétek, ahogy akarjátok

*

Csak

megélhetési

kényszerből

végzem pártfogói munkám

*

Csak

megfigyelem a verekedőket,

de be már nem avatkoznék

*

Csak

monologizálok,

képtelen vagyok dialógust folytatni

*

Csak olyan

ideális esetben

tudnék alkotni,

ami sose jöhet össze

*

Csak olyat

kérdezhet a diák,

amire tudod a választ

(külömben megkeserüli…)

*

Csak úgy

ontom magamból

a halva született ötleteket

*

Csak

várom,

hogy a hegy

jöjjön hozzám, „Mohamedhez”

*

Családi lakóháznak

„börtönt”, „bunkert”, „disznóólat”,

vagy éppen cifra palotát stb. építek

*

Család-

látogatásomtól

a békés otthon tájkép lesz csata után

*

Csalafinta

bűvész vagyok,

aki varázslónak képzeli magát

*

Csalfa,

vak és hiú reményeket

táplálok mint „alma mater”

*

Csalódtam,

mint apostol:

nem lettem Jézus

királyi kincstárnoka

*

Csavaros észjárásom

az agitációs propagandagépezet csavarja

*

Csecsemőnek

töltött káposztás

és óangol Shakespeare-t adok

*

Csillagász Keplerként

horoszkópokkal szórakoztatom az udvart

*

Csipike vagyok,

a „nélkülözhetetlen”

gonosz fontoskodó törpe

*

Csodabogarakat

közveszélyes őrültté nyilvánítok

*

Csodaszép

ígéretekkel tömöm be

a sok panaszos szájat

*

Dafke

sem tanulok meg

egy idegen nyelvet: ezt nektek!

*

Defenzív

életvezetésre

képezlek ki téged:

az élet kibírására…

*

Demokrata vagyok:

elméletem igazságáról döntsön a népszavazás…

*

Didergő

királyként melegszem

a bezúzott könyvek máglyarakásánál

*

Diplomám kötelez rá,

hogy csak fanyalogjak és kritizáljak…

*

Diplomás örömlány,

„hetéra eszmeralda” vagyok…

*

Díszítő-

művészként kidekorálom,

felcicomázom a Nagy Semmit

*

Dög-

keselyűként

marcangolom

a leláncolt Prométheusz máját

*

Döntéseimet

mindenekelőtt

cím- és rangkórságom irányítja

*

Döntésem

nem kell indokolni,

nem lehet megóvni:

én egy kurátor vagyok

*

Döntő-

bíráskodom:

az egyik felet

többször is meghallgatom

*

Drágább

rongy életem,

mint házam és hazám becsülete

*

Petőfi Sándor:

Az országgyűléshez

Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!
Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.
Időt, erőt eltékozoltok, és ha
Sükert mutattok is föl néha-néha,
Csak olyan az, mint hogyha engemet
A szomjuság bánt, s adnak víz helyett
Ételt, s talán még épen olyan ételt,
Mitől szomjúságom csak jobban éget.
Ha ez siker, ha ez jótétemény:
Elmémet a bölcsőben hagytam én.
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét,
Ha a kezdetnél el nem kezditek...
Sajtószabadságot szerezzetek.
Sajtószabadságot, csak ezt ide!
Ez oly nagy, oly mindenható ige
A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,
Amellyel egy mindenséget teremte.
Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek
Eláradó bőségben termenek,
S bár az utósó szolga és a pór
Zsebébül aranyat marokkal szór:
Azon nemzetnek még sincs semmije,
Azon nemzetnek koldus a neve.
S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,
Nyomorg, tengődik mindenfélekép:
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mert a jövendőt bírja örökűl.
Haladni vágyunk; de haladhatunk?
Én istenem, milyen golyhók vagyunk!
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,
Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe.
Szemünk bekötve, fogva szellemünk,
Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,
A szellem rab, s a ronda légbe fúl,
Mely dögvészes már önnön átkitúl.
A szellem rab; mint a hitvány kutyát,
A ház végére láncba szoriták,
S láncát harapva tördeli fogát,
Amellyel védni tudná a hazát...
A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,
S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!
Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak
Megvetésére a kerek világnak!

(Pest, 1848. február)

*

Írástudók árulása

– gyónása, bűnvallása

A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség!?

Amennyit használhatna, annyit vagy többet árthat…

Élni vagy visszaélni a szellemi, politikai stb. hatalommal

Az emberiség jótevői és/vagy aktív-passzív gonosztevői

Tippek önvizsgálathoz és bűnvalláshoz, változáshoz…

Az Értelmiségiek/Vezetők Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai

Az 1867-ben alakult Andrássy-kormány tagjai