Eugéniusz Testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs és balga
A földi/égi poklok és mennyországok
Pokoljáró dudások sorsa – III.
A kutyák dala
Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait! + A farkasok dala
Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk; Nincs egy bokor se', hol Meghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kinoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor… De szabadok vagyunk!
(Petőfi Sándor-versek)
https://www.youtube.com/watch?v=9RCABCv5vEM
*
Megalázóan
kevés a honorárium –
olykor még neked kell(ene)
fizetni a fellépésért, a nyomtatásért stb.
*
Megélhetsz
olyan értelmiségellenes kurzust,
hogy holtig átkozod pályaválasztásod
*
Mennyi mindenről
nem végrendelkezhetsz,
mennyire bíznál az utókorban!
*
Mert
tüzet hoztál az emberiségnek,
leláncolt Prométheuszként kínlódsz
*
Meséid
szó szerint veszik:
így a nagyotmondó, sőt
a hazudós a gúnyneved…
*
Mesterséges
stimuláló szerekkel
próbálok ihlethez jutni,
és így könnyen függővé válok
*
Mihelyst
bajba kerülsz,
a legígéretesebb
tanítványod tagad meg először
*
Miközben
alázattal nagy ügyet szolgál,
mégis szörnyű önzőnek érzi magát
*
Miközben
meddő órákat
töltesz írógépednél,
feleséged mos, főz és mesét ír
*
Milyen nehéz
filippikáiddal feltüzelni
passzívan dagonyázó honfitársaid…!
*
Milyen
nehéz lecsendesíteni
a csőcselékké züllött, vérszomjas tömeget…
*
Mindenki
rajtad röhög – mint Noén,
aki a sivatagban építette a bárkáját
*
Mindig
mögötte a gyanú árnyéka,
hogy végső soron ő is a Hatalom embere
*
Mindig
új és új betegek
panaszai ömlenek rá –
tőle senki se kérdi, mi fáj?
*
Minél
komolyabban
veszi a hivatását,
annál sűrűbben kételkedik magában
*
Minimum
8+4+5= 17 év diákmunka után
se lakásod, se állásod, se hiteled…
*
Mint aki
a törpék országába tévedt
és ők szörnyetegként bánnak el vele
*
Mint aki
rohanó vad hegyi folyókban
„evezve” kerülgetne Szküllát és Karübdiszt
*
Mint amikor
az állatok királya
tüzes karikába ugrással produkálja magát…
*
Mint Cassandra -
megverve jóstehetséggel,
ráadásul nem is hisznek neked
*
Mint
elsőgenerációs értelmiségi
otthonról kevés motivációt kaptál, sőt…
*
Mint jó
vendéglős, fogadós, idegenvezető:
neked – majdnem - mindent le kell nyelned!?
*
Mintha
addig kellene
összefoglalni hited lényegét,
amíg egy lábon meg bírsz állni…
*
Mintha
egy versenyparipának
a lelátóról kéne végignéznie a nagy derbit…
*
Mintha naponként
újra le kellene tenned
a pályaalkalmassági vizsgádat…!
*
Mintha
te úgy huszonegyeznél,
hogy 19-re még lapot kellene kérned
*
Mire
minden elemi
lét- és munkafeltételt előállít,
már kifullad, már nem is akar semmit…
*
Mivel
folyton az Eget kémleled,
megbotlasz minden kis földi akadályban
*
Modern
diktatúrákban
a legrosszabb sorsa
az ún. politikai foglyoknak van
*
Monopol-
helyzetben levő
pártkritikusok árgus
szemekkel lesnek hibáidra
*
Nagy dolog
a sajtószabadság,
de ezt újra és újra
neked is ki kell harcolni
*
Nagy idők
nagy tanúja vagy,
épp ezért veszélyben:
tanúvédelmi program?
*
Nagy zajt csap
körülötted az életpiac:
alig hallod az isteni sugallatokat
*
Naiv idealistának
hiszed embertársaidat is,
mint a szellemi fogyatékosok
*
ADY ENDRE:
A MUSZÁJ HERKULES
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hig fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény, muszáj Herkules állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
+
Ady Endre
A magyar Messiások
Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.
Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.
*
*
Nálad a Szellem,
nálad a Költészet:
de a Disznófejű Nagyúr csak ül az aranyán
*
Napi betevődért
huzatos aluljárókban
zenéddel, könyveddel stb.
szemérmesen koldulsz…
*
Napi
visszajelzett
sikerélményed akkor van,
ha a szünetben gulyást főzöl
*
Naponként
újra ellenállni
a könnyű siker,
a Nagy Céda csábításainak…
*
Naponként
vakon ugrasz fejest
ismeretlen – túl mély
vagy sekély – vizekbe
*
Nappal
szervezkedsz, adminisztrálsz,
éjszaka csillagászkodsz – alvás?
*
Nehéz,
veszélyes
küldetésed teljesítésénél
csak elszabotálása rosszabb
*
Neked
csak tiszta
eszközeid lehetnek,
„szellemi ellenfeled” nem válogat
*
Neked
kell bemenni
az oroszlánbarlangba,
s csak egy hangszert vihetsz…
*
Neked kell
lerombolni a hamis illúziókat,
amiért csak köszönetet ne várj
*
Neked kell
példát mutatnod:
csak a bűnt gyűlöld,
de a bűnös embert nem
*
Neked
kellene győzni
a maratoni táncversenyen,
vagy végleg félbeszakad pályád
*
Neki
a hétvégéken
kell behozni a lemaradást –
míg mások kerti mulatságon időznek…
*
Neki kell
Antigonéként
eltemetni a halott testvért,
olykor – mint most - az élete árán is
*
Nem akartad,
de mégis „rajongóid” lettek
elvárásokkal és üldözésükkel
*
Nem
bújhat ki
a nyomasztó felelősség alól:
amputáljad-e ezt a beteg lábat…
*
Nem elég, hogy
politikai nyomás alatt vagy,
de még műveidet is ócsárolják…
*
Nem
feltétlenül,
de igen gyakran
koldusbottal fizeti meg
oly becses függetlensége árát
*
Nem
kaptál jókor jókora,
fajsúlyos megbízatást,
Feladatot, Kihívást stb.,
amihez felnőhettél volna
*
Nem korlátolt,
de teljes anyagi felelősséggel
tartozol minden egyes baklövésért
*
Nem könnyű
magadban legyőzni
az autodidaktákba táplált
kisebbrendűségi érzéseket…
*
Nem
kötöztetted ki
magad az árbochoz,
s ott ragadtál a szirénszigeten
*
Nem minden
álomfejtő József,
sokan ott rohadnak meg a tömlöcben
*
Nem
te vagy
az ideális férj, apa,
szomszéd, testvér, barát, polgártárs…
*
Nem te,
az üldözött vad,
de a hajtó, a vadász
kap veszélyességi pótlékot!
*
Nem
tér ki a hitéből,
így prédikátorként
hadigálya rabevezője lesz
*
Nem túl
hálás szerep
sokkal ébreszteni
szellemi álomszuszék
„tesóidat”, fele-barátaidat…
*
Nem vették észre,
nem fedezték fel vagy
nem gondozták a tehetségét,
ami így áldásból átokká rohad…
*
Nemcsak
az elsőbbséged vitatják,
de még meg is vádolnak plagizálással
*
Nemcsak
elérni nehéz
a magas szintet,
de hosszú távon meg is tartani
*
Nemcsak
Sütő András,
de Fekete István
fél szemét is kiverték:
pedig az utóbbi „csak” művével
„politizált” – Zsellérek (kommün)
*
Nemegyszer
szellemi épülete
fundamentumát is
lerombolja és újrakezd…
*
Nevednek
becsületet szereztél,
de mégis álnéven írsz,
illetve gúnynévvel illetnek
*
Ábrányi Emil:
Rebellis koldus dala
Királyok, királyok, tündöklő királyok,
A kiket a világ trónusain látok,
Nem vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,
Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek.
Botos, ebes pásztor kel a birka nyájnak
De nem kell a szabad, a művelt polgárnak,
Annak a becsület egyedüli féke,
Nem gyarló halandók ráfogott felsége.
Az a maga ura, a maga iránya,
A ki rosszat nem tesz, mert az embert szánja,
A kitől távol áll a bűn és a gazság,
Mert vallása lelke, hite az igazság.
Jól van, helyesen van, ingyen is megértem,
Hogy elől ragyogjon a valódi érdem,
De mikor köztetek annyi gyenge, rossz van,
Mégis csak ti ültök a fénylő magosban.
Pedig hogyha érdem és nem véletlenség
Szabná ki az osztályt: hol lenne a fenség?
Kevesen volnátok istenek e földön,
Véletek vón tömve pincze, fegyház, börtön.
A ki most legelső, lenne legutolsó,
Minden bárgyú mondat, minden dadogott szó
Nem hozná a népek millióit lázba,
Nem röpítné sürgöny szerte a világba.
Ti kuczorganátok az előszobákban,
Titeket lökdösne minden inas bátran,
És ha gondolnátok néha nagyot, szépet,
Közönytől, nyomortól hej! ti véreznétek.
Ha ti nem volnátok, egyszerűbbek volnánk,
Többször lelkesednénk, ritkábban hajolnánk,
Nem feszítne köztünk annyi szemtelen gőg,
Egymást igazabban, bensőbben szeretnők.
De a míg ti lesztek, addig mint az átok
Egy czifra hazugság rontja a világot:
Bölcsek éhen halnak és a hitvány pára
*
*
Nézd meg:
választott pályádon
átlagban milyen bajban,
és főleg: mikor halnak meg
*
Nincs
nyugodt légkör
szellem munkádhoz:
zaklatás, feljelentés, becitálás
(vagy „csak” a napi megélhetési gondok)
*
Non profit
szellemi vállalkozása
dotáció, közadakozás, mecénás
híján csak veszteséget „termel”
*
Nyílt
önélveboncolásod
részvétlenül figyeli
a bámész és kandi tömeg…
*
Nyilvántartanak –
nyilván tartanak tőled:
titkos feketelistákon a neved
*
Odalehet
minden igyekezet,
ha a nézőtéren egyvalaki
éppen rosszkor tüsszent egyet…
*
Olcsó
energiaforrást fedeztél fel:
beleköptél az energiamaffia levesébe
*
Oly korban él,
amikor a bölcselőket
feleslegesnek, sőt károsnak tartják…
*
Oly
sokáig
voltál tartalékban,
hogy mire az éles bevetés jön,
bajban vagy, készületlenül ér stb.
*
Olyan
Isten háta
mögötti helyre kerülsz,
ahol nincs kivel eszmét cserélni
*
Olyan
korban élsz,
amikor a művelt emberek
csak ennivalóra költhetnek,
könyvre, belépőre stb. nem
*
Olyan
magasfeszültségben él,
hogy nehéz italhoz, droghoz nem nyúlnia…
*
Olyan
szigorú kritikát igényelsz,
hogy az már-már mazochizmust súrolja
*
Olyannyira
felháborítanak
az igazságtalanságok,
hogy a szívedre mennek,
hogy te bele is betegszel…
*
Olyannyira
világítanál a sötétben,
mint két végéről égő-fogyó gyertya
*
Olykor még
jó és jól is fizető
ajánlatokat is muszáj
visszautasítania a főműve érdekében
*
Orfeusz
lemehetett
kedveséért az alvilágba,
de csak még rosszabb lett neki
*
Orosz
nyelvet tanítottál
a tárgyat „politikai”
okból szabotáló diákoknak
*
Otthoni
mindennapjait
mérgezi, hogy – ha –
gyermeke totál hülyének nézi
*
Ő
önként állt
a katedrára,
míg diákjai tankötelesként
és ellenségesen ülnek vele szemben
*
Ő
ugyan ellenállt
a beszervezési kísérletnek,
de miatta apját bezsarolták
*
Önfeláldozó,
megszállott, fegyelmezett „munkás”,
de ettől egyáltalán nem biztos a siker
*
Önhibádon kívül
vagy nincs munkád,
vagy gyilkos tempót diktál a határidő
*
Önként
adod a véred,
de sem itt és most,
sem később ne várj viszonzást!
*
Örökké
aszimmetrikus a viszony:
Ők róla mindent tudnak, ő róluk semmit
*
Ötvenéves koráig
öt évig volt havi fixe,
így nagyon is tudja, és
családja naponta tudatja vele,
hogy mit, mennyi mindent vesztett
*
Pál apostol
szőnyegeket szőtt,
Spinoza üvegeket csiszolt,
Hamvas Béla meg raktáros volt –
de te elmulasztottál szakmát tanulni
*
Pál-
fordulásával
az üldözöttek mellé áll,
s elkezdődik hosszú vesszőfutása
*
Pálya-
alkalmassági vizsga:
olvasd el, mit írt a kortárs kritika
az amúgy népszerűnek gondolt Karinthyról
(hát még egy Csontváry Kosztka Tivadarról…!)
*
Kiver a veríték,
ha belegondolsz, hogy
milyen kicsin múlt csak, hogy
Csontváry „vásznait” nem fuvarosok,
és nem esővédő anyagnak vették meg…
*
Pályád
delén túl
megszokni:
nincs bérelt hely,
minden új szerepért
újra és újra versenyezni…
*
Pálya-
kezdőként
nagyon alulfizetik,
az öregkort nem biztos,
inkább bizonytalan, hogy megéri
*
Petőfi Sándor
SZOMORÚ ÉJ
Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,
Mert gondomat el nem altathatom.
Mi fog történni vélem s a hazával?
E kettős kérdés tépi lelkemet.
Ah, nem érem be a magam bajával,
Még te is gyötresz, hazaszeretet!
Ez hát a költő sorsa, mindig ez,
Hogy örök vészű tengeren evez?
S mit ér, ha őt a haragos habokból
Mentő sajkával partra is tevék,
Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,
Kik ott maradtak a hajóba’ még?
Apám, apám, mért is taníttatál,
Miért az eke mellett nem hagyál?
A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra,
De le nem hoz... a magasból levet.
Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.
A napvilágtól szemed fénye vész.
Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,
Mely erősíti még szemeidet,
S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben
Tünik föl, hogyha távol nézheted.
Miért tanultam? mért nem maradék
Földmívelő, aminek szánt az ég?
Nem tölteném most kínos virrasztással
A végtelenbe nyúló éjszakát;
Lelkem fölött az álom víg dallással
Madár módjára ringatná magát.
Volnék földmíves, vagy volnék juhász!
Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,
S mig ellegelget kolompolva nyája,
Ő hűs bokorba vészi bé magát,
S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja
Saját kedvéért a kis furulyát.
Vasárnap tisztát venni hazajár,
Hol a szerelmes lyányka várja már.
A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,
S oly szép, mint a megszületett tavasz;
Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,
Hiszi tehát, hogy a világ is az.
Pest, 1847. január
*
A pokoljáró dudások
Nagy Jenciklopédiájá-
nak napi előmunkálatai
Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni….
Mire (ne) számíts, ki itt belépsz!
Jobb ha előre tudod, mit vállalsz.
A szellemi, a vezető, a segítő stb.
pálya buktatói, veszélyei, kockázatai.
Nem – csak - az a legény, aki üt,
hanem az, és főleg az, aki állja…
|