EÖTVÖS JÓZSEF
VALLOMÁSOK ÉS GONDOLATOK
ÖSSZEGYŰJTÖTTE ÉS SZERKESZTETTE BÉNYEI MIKLÓS
ÉVEK
1831-1871
1833-1834
200
Asszonyok
férfiakban mindent szeretnek,
csak a férfit nem.
201
Nagy emberek élte
olyan, mint nemzése:
gyönyör, de másnak csak.
202
Elfonnyadott fákon is virul még levél.
203
A fájdalom is
gyönyörrel töltheti el szívünket,
ha mennyünkre int.
204
Sokszor tapasztaljuk, hogy
oly ember,
ki mielőtt magát kisebb dologban elhatározná,
minden okokat megfontol,
éppen oly pillanatokban,
melyektől egész jövője függ,
csak ösztönét követi;
mintha érezné, hogy
éppen az,
mi boldogságunkra nézve legfontosabb,
nem tőlünk függ.
205
Miként
a bimbó zöld borítéka
eltakartatik a felnyíló virág bíborától,
s csak ha ez elhervadott már,
tűnik fel ismét zöld leveleivel,
mint a gyümölcs végdísze,
úgy gyermekörömeink
eltakartatnak ifjú boldogságaink által,
de ha ezek elenyésztek ismét,
akkor egyetlen örömei az aggnak.
206
Az különös
természetje az embernek, hogy
múlt fájdalom inkább komorítja el szívét,
mint az, mely most éri,
s hogy a jövő gyönyör reményei
őt inkább boldogítják.
Munkára küzdi őt a jelen,
s azért hatja meg gyengébben szívét.
207
Az fő
gyengesége a népnek, hogy
mindenki által könnyen kormányoztatik,
de csak önmaga nevében.
Ebből tűnik ki,
mennél nagyobb hatalommal bírnak
a kamarák királyoknál.
208
Monarchiákban
mennél kevesebb
törvénybeli jog engedtetik a fejdelemnek,
annál több
tettbeli támad közönségesen.
209
A monarchia
természetében fekszik, hogy
a nép királyát
vagy magasabb lénynek lássa,
vagy azt mint ellenségét gyűlölje.
Szerelemnek igen magasan áll felette.
210
Csirkéhez hasonló szívem:
miként az darabonkint rántatik csak meg,
úgy ez csak részenkint telik el szerelemmel.
211
Felette közel állnak
e föld virágai a porhoz,
melyből eredtek.
212
Egyes ember
megelőzheti századját,
s oly törvényeket alkothat,
melyek
nem
a nép mívelődésének rezultátumi. –
De törvényhozó test,
a nemzet polgáriból állván,
csak oly törvényeket alkothat,
melyeket az idő s a nép szelleme kíván.
213
Minden lénynek
mennél nagyobb belső munkássága
s lázadalma,
annál kisebb külső tehetősége.
Így, kinek kólikája vagyon,
egész belseje felzúdult,
s nyugodtan fekszik paplana alatt,
még mozdulni sem mervén.
Hogy így van az ország gyűlésével is,
azt ügyes politikusok könnyen át fogják látni.
Bizony jó hasonlítás - így szól a royalista -,
a mostani korszellem s kólika,
nincs e földön semmi, mi oly hasonló volna;[?] mind a kettő,
s a dolog végtére mégis úgy marad, mint volt. –
Gyönyörű gondolat - így szól ellenben az újító.
Úgy van, kólikában sínlődik országgyűlésünk;
de vajon nem természetes-e?
nem fekszik-e 1. R. 9. Czik.
már 600 esztendeig gyomrunkban?
nem kellett-e nyugodtan
annyi rezolúciót s dekrétumot lenyelnünk?
nem levelezünk-e
a Helytartótanáccsal s a Kancelláriával?
Kólikád van, szegény hazám,
de tisztulni fogsz, s ismét felgyógyulsz. –
Így explikálja ki a kommentátor
mindenből csak maga véleményét,
és az extrema necessitas,
mely a sótörvénynek klauzulája,
nem az egyetlen dolog,
melyet két ellenkező módon érthetni.
214
Mindenik
önmagának alkotja a világot,
melyben él;
boldog az,
ki kis horizonttal megelégszik,
ő környülményeinek ura.
De az, ki, úgy, mint én,
egy világot zár szívébe,
ki egy hazának akarna élni,
az szánandó.
Ideálját szabadon alkothatá,
de mert az nagyobb önmagánál,
nem bír vele s boldogtalan.
215
Teljes virágok
nem gyümölcsöznek;
így van a szívvel is.
216
Csak harcba menj,
a tompa kardból is,
ha sokszor vágsz vele,
fűrész lesz, és öldökölni fog.
217
A villám,
mely egyet lesújt,
világít másnak.
218
Egész szerencsétlenségem az, hogy
csak a jövőkor fogja megösmerni érdemeimet.
Ha majd meghalok,
akkor borostyánnal fognak koszorúzni,
mint a becsinált bornyúfejet,
és velőmet a legszebb rózsaajkak szörpölendik;
de én már nem leszek többé,
magas lelkem fennlebegve a magas égen,
megveti e föld hírét,
s ha majd akkor
szomorú költeményeimet fogom olvasni,
úgy látszik majd,
mintha mindez csak tréfa volna.
219
Minden ember egy darab papiros,
melyre az istenség egy gondolatot írt,
de sympatheticus téntával;
ha szerencséjére liquor secundét talál e földön,
kitűnik az írás,
ha nem,
örökre rejtve marad.
220
Anyjához,
a földhöz hasonló az ember:
háromszázhatvanötször forog maga körül,
s csak egyszer a nap körül.
221
Gondolatjaink
mindég csak helyhezetünktől függnek;
így az,
ki egy magas tetőre fáradva felment, hogy
a kilátáson gyönyörködhessen,
káromkodik a fellegek ellen,
míg a szegény földmívelő a közelgő esőnek örül.
222
Ha tudnám azt, hogy
holnap halok,
magam ásnám meg síromat,
s magam feküdnék bele, hogy
e végszolgálatot is
csak magamnak köszönhessem.
223
Szívem éhes tigrishez hasonló,
mindég húsdarabokat vetek neki, hogy
ne eméssze önmagát.
De mert már annyi avas, rossz húst evett,
gyomra romlani kezd,
s félek, elveszti még egész apetitusát.
224
Miként Szűz Mária képéhez
viaszlábat akaszt az ájtatos beteg,
csakhogy önlába gyógyuljon,
úgy aggatom én viaszbábjaimat szívemhez,
hogy tragikus személyeim szebbek legyenek.
225
Szívem cél,
melyre önmagam lövöldözök szünetlenül;
de a golyók mind átesnek,
csak kár, hogy szétzúzva.
226
Az érzemény tőke,
melyet örökségül adott
az embereknek Isten, hogy
belőle éljen és boldoguljon[!].
Ki a törvényes kamatokkal beelégszik,
az boldog,
mert mindég lesz vagyona,
de ki, mint én, uzsorát kér,
az balgatag,
mert a kamatokkal együtt tőkéjét is elveszti.
227
Az sorsa
minden hatalomnak, hogy
csak addig áll, míg másnak hódol.
228
A költés szikláján
még minden örömhajó elveszett;
az enyim is már rég széttört,
darabjai előttem ingadoznak még
a tenger hullámjain,
s én magam s elhagyatva ülök a homokon,
szomorúan tekintve elveszett vagyonom után.
De hála az égnek,
osztrigákat találtam,
s most azok tartják éltemet,
mert osztrigák a legostobább állatok.
Mindenki át fogja látni azt, hogy
itt allegorice a felsőbb társaságot,
melynek ostobaságaival naponként jóllakom,
értem.
229
Fellegek,
míg fenn a magas égen lengedeznek,
haszontalanok bár,
de a nap sugárjai fényt adnak nekik és színeket;
ilyen az ember,
míg a költés magas egén szállong,
ha a felleg végre földre száll,
hasznosabb ugyan, de sárrá válik.
230
Antro del cane barlanghoz
hasonló e föld;
csak ki fölemelt fejjel jár, jöhet ki épen –
ki csak egyszer meghajolt, ott vész.
231
Miként a pincék nyárban hidegebbek,
úgy bizonyos emberek szíve kihűl,
mihelyt körülményeik nyájasak lesznek.
232
Keserveinket és örömeinket
echoként zengik vissza álmaink.
233
Még nem hervadt el a viola,
ha harmat tölti keblét.
234
Ha nincs hullám,
maga alkot a hajó;
így az ember,
ha tisztán s nyugodtan fekszik előtte élete.
235
Szívünk oly ház,
melyben mindég fájdalom lakik;
ha egy kiköltözött, mindjárt cédulákat rakunk ki,
s ha még a lakás dűlőfélben nincs,
bizonyosan új bérlő jön az elment helyébe.
236
Szívünk társzekér:
mennél több tehert visz,
annál nehezebben emelhetni, ha egyszer feldőlt.
237
Ha két darab fát összeteszünk,
kereszt lesz belőle.
Ez szép allegória a házasságra.
238
Furcsa dolog, hogy
aki a napról
s az emberekről tudja, hogy
foltjaik vannak,
mindjárt azt képzeli magának, hogy
őket ismeri.
239
Szívem oázishoz hasonló,
naponként új és új karaván pihen árnyékában,
s mindég szép,
mindég elég enyhitalt talál a forrásnál.
240
A szív artézius kúthoz hasonló:
csak az első kifúrás nehéz,
ha egyszer folyni kezd,
nem szűnik meg többé.
241
A szerelem cilicium,
melyet azért övölt ránk az istenség, hogy
általa mennyekbe jöjjünk.
242
Lóhoz hasonló az ifjú szív:
nyáron minden külső ok nélkül is vérzik.
243
Szemei egy méh,
mely fájdalmasan szívembe döfi fullánkjait,
csakhogy a fonnyadó virágból még mézet szíhasson.
244
Fejem könyvszekrény
(bibliotheca renversée-nek úgyis már sokan nevezték),
P. egyenként kiveszi a könyveket,
s helyettek nyugtatót ad neve aláírásával.
Ó, bár inkább visszakaphatnám könyveimet ismét!
245
Az orvosok, hogy
magok élhessenek, másokat ölnek.
Így van a recenzensekkel is,
kik rossz munkákat írnak, hogy
általok másokat jobbítsanak.
246
Sokáig kell húzni a harangot,
míg végre megszólamlik;
de ha egyszer kongani kezd,
nem szűnik meg oly hamar.
247
Minden arany,
már azáltal is, hogy
sokat forog az emberek kezei között,
mindig valamit veszt valódi értékéből;
így van érzelmeinkkel is.
248
Szívem cinezett rézedény,
ki csak egy keveset vakar is rajta,
megmérgesíti.
249
Csúnya s dísztelen kolompérból
életadó pálinka főzetik,
míg a poétikus virágok szénává válnak.
250
A házasság
sokszor csak
a szerelemnek bírói zár alá tétele.
Néhány hónapokig,
talán évekig gazdálkodunk, hogy
később annyival szabadabban költhessünk.
251
Asszonyérzemény
közönségesen
a virágkitételen mutogatott virágokhoz hasonló;
nem ott termett, hol látjuk,
s mindenik csak azért mutatja, hogy
vele díjt nyerhessen.
252
A népet boldogítani
a tiranniának legfőbb mestersége.
253
Rontani –
az ember mindenhatósága.
254
A villám is
szelíd világot von magára,
ha arcain átsuhan.
255
Mindég magasbra emelkedik az ember;
a Kárpáthoz hasonló,
s ha végre elérte tetőjét,
felette égnél nincs egyéb, fejét hó fedi,
s körülötte hideg minden, virágtalan és kihalt.
256
A hunnak
egy hazája van,
s az a dicsőség.
257
A legkisebb hal,
ha felemelkedik,
s az eget keresve felugrik vizéből,
hullámot gerjeszt a tengeren is;
így az ember, bármily csekély legyen is,
ha magasra igyekszik, az egész világot ingathatja.
258
A napnak utóírása az éj;
s anyánk,
a természet - mint a többi asszonyok szoktak –
éppen ebbe írta legszebb gondolatait és érzeményeit.
259
Minden törvényt
- mint a 12 táblás törvényeket -
réztáblákra kellene írni,
s kitéve,
a lég változásinak kitenni, hogy
elrozsdásodva,
idővel olvashatatlanokká legyenek.
260
Gőzhajóhoz vagy hasonló,
sietve haladtál utod kezdetén,
de a sors sok parázst,
mely egykor melegített,
elvett alattad, s kihűlve megálltál.
Hadd legyek én az új tűz, mely felhevít;
haladj merészen elő, utunk Kelet felé vezet,
s ott kedvesidet feltalálod ismét.
Komoly az élet,
s mielőtt még férfiakká váltunk,
már sok vesztett örömért kesereghetünk;
a nap még alig emelkedik,
s máris sok felleg halaványult el,
mely egykor oly piros vala;
emlékkőként állunk a viruló életben,
melyre a sors sok kedves nevet vésett;
hadd koszorúzzalak,
nem eltörülni,
csak eltakarni akarom szomorú írásodat, hogy
az idő viszontagságaitól ment,
még késő korban ifjú örömeidre intsen.
261
Elmúlik minden,
mi állandó;
csak az idő, az állhatatlan,
nem múlik el.
262
Szerencsés emberek,
ha valami baj éri, olyanok, mint a parvenük:
nem titkolhatják gazdagságokat;
másképp van a valódi keservekkel:
azokról nem szól senki.
263
Az emberek nagyobb része
könnyebben tűri barátjának hibáit,
mint azon jó tulajdonait,
melyeket maga nélkülöz.
264
Csak egy orvossága van a szerelemnek:
a házasság;
de ez is,
mint a többi veneriai bajok ellen használt ír,
medicinális betegséget okoz,
mely az előbbinél talán rosszabb még.
265
Látunk némelykor embereket,
kik ellenségeiket titkon segítik;
ennek pedig oka az,
mert nem kíván bámultatni az ember
senki által inkább, mint maga által.
|