Eugéniusz Testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs és balga

A földi/égi poklok és mennyországok

Értelmiségi hivatások és hitvallások – II.

Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

*

Ha még oly nehéz is, de nyíltan bevalljuk,

ha nem tudunk segíteni - legalább nem ártunk senkinek

*

Nekünk sokkal előbbre való

a beteg emberek érdeke mint a mundér becsülete

*

Szerényen elismerjük, hogy

a Természet gyógyít, mi csak akadályokat hárítunk

*

Agy- vagy szívműtétnél sem

hiszed magad élet és halál urának, csak szolgának

*

Tudatában vagyunk, milyen végzetes

következménye lehet kis tévedésünknek is

*

Naprakész szakmai tudással

és formát jól időzítve vágunk bele a Nagy Feladatba

*

Kollektív bölcsesség leleményével

tartunk konzíliumot a beteg társadalom felett

*

Időnket nem kímélve gondosan,

sok feltevést fel- és elvetve diagnosztizálunk

*

Tudásunkat sosem méregkeverésre,

de gyógyszer és kúra kiötlésére használjuk

*

Hosszas mérlegelés után javaslunk

egy terápiát, amit folyamatosan tesztelünk

*

Hol remeteként elvonulsz-

elrejtőzöl meditálni, hol mozgalmak élén menetelsz

*

Megbecsüljük a ritka alkalmat,

ha kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt szót kapunk

*

Mi magunk teremtünk új fórumokat

szakértők és laikusok nézeteit ütköztetni

*

A szép műalkotással igényt ébresztünk

belső és külső világod folyamatos megszépítésére

*

Javaslatainkat személynevünkkel

vállaljuk, mert jótállunk-kezeskedünk értük

*

Receptek és előzmények nélkül

merünk semmiből, káoszból új világot teremteni

*

Ne hagyjuk levenni a napirendről

csoportunk, rétegünk, nemzetünk sorskérdéseit

*

Nem engedjük a mellébeszélést,

leleplezzük az eufemizmusokat, álválaszokat

*

A sötétség ellen nem nagyobb sötétséggel,

de fénnyel, világosággal vesszük fel a harcunkat

*

Fároszként világítunk éjszaka

a lélektenger partján, hogy a hajó hazataláljon

*

Szellemi arzenálunk korszerűsítéséért

örök konstruktív fegyverkezési versenyben állunk

*

Nincs választásunk, nekünk akár

még magunk ellen is nyíltan tanúskodnunk kell

*

Ha rossz irányban kutattunk,

akkor visszamegyünk az indulásig és újra kezdjük

*

Nem futhatunk a pénzünk után,

hiába tettünk fel egy rossz lóra mindent

*

Megrendelés nélkül is sűrűn

ébresztgetjük a társadalom szundikáló lelkiismeretét

*

Aki mindenkit szolgál, azt olykor senki

sem fizeti? Légy hát kolduló szerzetes!

*

Világot járunk és látunk, tanulunk,

hogy ésszel verjük el a port a mai Döbrögiken

*

Bátran éljünk a mindenkori

király bolondja szerep adta előjogokkal

*

Az arra alkalmas jelentkezőt

mi avatjuk be fokozatosan a szellemvilág titkaiba

*

Tudjuk és tanítjuk, mennyire más

a tudás, a művészet és a hit titkainak jellege

*

Lebeszélünk a minden titok

megfejtésének fölösleges, sőt káros vállalkozásáról

*

Óvjuk az embereket a számonkérhetetlen

politikai, ideológiai, papi, tanári stb. demagógiától

*

Már azzal sokat használunk,

ha oldjuk a rögeszméket és oszlatjuk a babonákat

*

Ne csak aufklerista, de radikális légy:

nyomozd ki a hamis tudat társadalmi gyökerét

*

Az efemer, másvilági, mesterséges

paradicsom helyett ürömmentes igazit ajánlj!

*

Meggyőzünk: végleg dobd el

élethazugságaid mankóját - de elesni nem engedünk

*

Vizsgálva átlátunk élethazugságaidon -

érzéstelenítve, de megmondjuk az igazat

*

Leszoktatunk a szellemi kábító-

szerekről, az öngyilkoló életpótlékokról is

*

Beláttatjuk, hogy elengedhetetlen

a nagy bajban külső közvetítőkhöz fordulni

*

Ellenezzük-betiltatjuk az elektrosokkot,

de meg-megrázzuk, ébresztjük az élet hétalvóit

*

Buzdítunk és segítünk:

emancipálódj a mai korszellem rabszolgasorából!

*

Mi olyan bábukat-szobrokat,

királyfikat faragunk, amikbe életet is tudunk lehelni

*

Nemcsak megálmodunk, vagy vizionálunk

alternatív jövőképeket - azt le is festjük

*

Mindig át kell látnunk a társadalmi

kontextust: mikor mire nem használhatnak?

*

Ha csak te szólhatsz „szabadon”,

alapos a gyanúd: gőzlevezető szelep a szerep

*

Újra és újra fogalmazd meg velősen

és velőtrázón az éppen aktuális 12 pontot

*

Mivel mi tudjuk, mi a lényeg,

ezért kívüle mindenből nagyvonalúan engedhetünk!

*

Közvetlenül pompásan szórakoztatsz-vidítasz,

közvetve fabulád erkölcsnemesítő küldetést teljesít

*

Játszani hívod s nem csapod be a nebulót,

de általa okul is és jelleme is jó felé alakul

*

Petőfi Sándor

SZÍNÉSZDAL

Minden müvészetek

Fején a korona:

A mi művészetünk,

Ellen ki mondana?

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Csak árny, amit teremt

A költőképzelet;

Mi adjuk meg neki

A lelket, életet.

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Miénk a hatalom

Az emberszív felett:

Idézni egyaránt

Mosolyt vagy könnyeket.

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

Apostolok vagyunk

Az erkölcs mezején.

Apostoli szavunk

Téged kiált: erény!

Mi szép, mi szép, mi szép

A mi föladatunk!

Legyünk büszkék reá,

Hogy színészek vagyunk.

De amit színpadon

A népnek hirdetünk,

Ne hazudtolja meg

A cselekedetünk.

Ha meg nem tesszük azt,

Ami föladatunk:

Akkor gyalázat ránk,

Szinészek nem vagyunk!

Pest, 1844. szeptember

*

*

Leleplezed a műbalhékat-pszeudo-

botrányokat és a figyelemelterelő manővereket

*

Ne engedd megbotránkoztatni

a kisdedeket, s itt végképp ne te légy botrányhős

*

Ha nincs más mód figyelemfelhívásra,

akkor nem lehet nem botrányt csapni!

*

A rivális eszmerendek legjobb

képviselőit hívjuk ki szellemi élet-halál párbajra

*

Akár cirkuszi mutatványokat is

betanulsz, csakhogy a közönségednek üzenhess

*

Nyíltan felvilágosítunk a nemi betegségekről,

de nem vesszük el nemi életkedved, ellenkezőleg…

*

Nekünk nem kell álruhában/kampányban

a nép közé járni: sorsközösségben élünk vele…

*

Igyekszünk mindenkitől minél többet

ellesni-eltanulni, még többet el is felejteni

*

Szervezem s propagálom, képviselem

az anonim alkoholisták önsegítő csoportját

*

A névtelenek ezreinek érdekeit képviselendő

arccal és névvel is vállalom prostituált múltam

*

Színházterápiát - fellépést - szervezek

fogyatékosokkal, börtönbe zártakkal, ill. nekik

*

Magam példáján is bizonyítom:

az oly nehéz bűnvallás mennyire könnyíti a lelket

*

A közszolgálatban elkövetett bűneinket

amúgy is nyilvánosan kell megvallanunk!

*

Bemutatjuk és éreztetjük:

milyen nagyszerű s teljesértékű hivatás anyának lenni

*

Előre figyelmeztetünk a házasélet

tipikus buktatóira ill. segítünk mielőbb felállni

*

Régóta befagyott hidegháborús légkört

oldunk békévé mediátori ügyködésünkkel

*

A tenger fenekére is lemegyünk

az emberiségnek hiányzó kulturális közkincsért

*

Töredékekből restaurálunk tárgyakat,

de megszívlelendő letűnt életformákat is

*

Elővigyázzuk-utógondozzuk

az emberek s kultúrkincsek testi/szellemi épségét

*

Ha egyszer szagot kapunk,

magyar agárként üldözzük és elkapjuk a dúvadakat…

*

Nagyrabecsülésünk jeléül

a maximumot követelve futtatjuk a tanítványainkat

*

Ne az ökör, de a gondolkodó ember következetességével neveld gyereked, diákod

*

Folyamatosan felülvizsgáljuk, revideáljuk

a nemzeti alaptanterveket és nevelési eszményeket

*

Felcsábítunk a humor magaslatára,

hogy innen lássál rá "óriási” ügyedre-bajodra

*

Az örökkévalóság szempontjából

vizsgáltatjuk meg arasznyi földi léted céljait

*

Ha bajban van a haza, verbunkossal,

szózattal toborzunk, de csakis a honvédelemre!

*

Nem csiki-csukizok: színt vallva

az álláspontomat akár írásba-nyomdába is adom

*

Mentjük-rögzítjük és tároljuk-védjük

mindazt, amit őrzésre érdemesnek ítélünk

*

Felnőtt emberrel ne atyáskodjunk,

de próbáljuk rávezetni valódi érdekei felismerésére

*

Gyermekeink hosszabbtávú érdekeiért

akár nem szabad akarata ellen is döntünk!

*

Törekedj a társadalmi békére, de

tudatosítd: az igazságtalan rend is időzített bomba

*

Szakértő és követhető tanácsokkal segítsük

a mamutcégekkel szerződő gyenge egyes embert

*

Egy nagy-nagy Panaszkönyvbe

gyűjtsük össze a polgárok, fogyasztók sérelmeit

*

Olykor görbe tükröt is készítsünk,

melyben sokan döbbennek rá torzult arcukra

*

Dramatizáljuk a hatóságok által

bagatellizált, komolyan fenyegető veszélyeket

*

*

Reményik Sándor

Írjad poéta

Írjad poéta!

Ha csügged a lelked,

Nehezül a szárnyad,

Ha rajtad a kétely

Zsibbasztón elárad:

Írjad csakazértis!

Ne kérdezd; mi célból?

Ne kérdezd: mi végre?

Nem tudod te, hol vár,

Éppen terád hol vár,

Egy lélek ínsége.

Egy lélek éhsége,

Egy szív szomjúsága:

Megenyhül a lelked

Egy rebbenésére,

Egy színes szavára.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

Nem tudod te, mit tesz

A szavad hatalma,

Hova mindenüvé

Vagyon bejáratja,

Ismeretlen ajtók

Nyílanak meg néki,

Hova nem is szántad,

Oda fog betérni.

Nő a jelentése,

Mint a folyam, árad,

Távol szerelmeket

Himbál, hajókáztat,

Ismeretlen partok

Intenek feléje,

Szélvészként belekap

Vitorlák vásznába

Lobogók selymébe.

Szertezúg, szétárad

Világ minden táján,

Míg te nem is sejted

Magányod szomorú,

Szép Szent-Ilonáján.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

*

Ne tűrjük, hogy gazdasági-politikai

érdekből kitalált mumussal riogassák népünk

*

Tanítva tanulj és a tanítvány

kérdéseiből okulva még jobb mesterek legyél!

*

Könyvtárosként úgy szolgálunk ki,

hogy – rejtve - apránként megemeljük igényeidet

*

Megvizsgáljuk a műtárgyak, zenék

és teóriák eredetiségét - kiszűrjük a hamisat

*

Fülöp és Böjte atyaként - kallódó

gyerekeket mentendő - házról-házra kolduljunk

*

Manipulálatlan felméréssel

az érintettekért kutasd és ismertesd a közvéleményt

*

Minden kezdet nehéz: mi a kezdő

lökéssel beindítunk szellemi műhelyt, fórumot

*

Olyan jó kérdést teszünk fel,

mely új megvilágításba helyezi korábbi tudásunkat

*

Tárgyilagosan, de buzgón elősegítjük

alternatív gyógymódok egyenlőbb esélyű versenyzését

*

Házasságot közvetítve is segítsünk

a sok egyedülállónak megfelelő párt találni…

*

Csak addig élünk-éldegélünk

a sportból, míg ezt magáért a sportért tehetjük!

*

A parttól olykor végleg eltávolodva

modern Kolumbuszként hajózz Új Világ felé

*

A drága időnkből áldozunk, ha valaki

komolyan tanulni, gyógyulni vagy gyónni kíván

*

Költők vagyunk: istenadta hatalmunk

erkölcsi törvényeket hozni és ítélkezni

*

Nem járunk kérdőívezni, mégis mi vagyunk

a consensus omnium, a közvélemény legjobb kifejezői

*

Sámán, táltos révületben átkelünk

a túlsó partra elhozva népünknek az égi segélyt

*

Kiengesztelhetetlen, távolodó csoportok

közé időben verünk hidat a szakadék fölé

*

Örökérvényűnek szánt remekművekben

őrizzük, élesztjük az emberiség emlékezetét

*

Előszelektálva csak a legjobb könyveket

ajánld,és képesíts is az értésükre-élvezetükre

*

Szaktudásunkkal és empátiánkkal

ott állunk a bölcsitől a mesterkurzusig

*

Egy nap se hagyd szó nélkül

a megalázó családbomlasztó és lélekölő nyomort

*

A társadalmi igazságtalanságokat bírálva

ne ringasd hamis illúziókba a szegényeket

*

Hirdesd az igét: a tisztes szegény ember

jó-jobb eséllyel élhet és halhat boldogan

*

Szellemi immunerősítő védőoltásokat

adj a mindenkori „morbus hungaricus” ellen

*

Leromboljuk az önáltató illúziókat,

kifigurázzuk a divatos életrontó ábrándokat

*

Katalizáld-mobilizád a feltörekvést

a lelki nemesek, a szellem arisztokratái közé

*

Támpontokat adunk, hogy te is

beazonosíthatod a megélhetési politikust, közírót

*

Megismerve tedd közzé a varázsigéket,

mellyel a veszett verekedés-háború megelőzhető

*

Diplomáciai érzéket csúcsig fejlesztve

ültess tárgyalóasztalhoz ádáz ellenfeleket

*

Elveid demonstrálni költözz hordóba is,

de tartózkodj, irtózz minden öncélú különcködéstől

*

Egy jó családterapeuta tisztázza

a légkörmérgező félreértést, leleplezze le játszmáikat

*

A zavarosban halászókat,

a sötétben ólálkodókat megröntgenezzük, átvilágítjuk

*

A „közérdekű” kezdeményezés, intézkedés

mögött bemutatjuk az önző egyéni-csoportérdeket

*

Mint kívülről jött outsider

új paradigmákkal forradalmasíthatod szakterületed

*

Te vagy az úr, a vers csak cifra szolga –

felülírva túllépsz minden létező, bevett kánonon!

*

*

Mécs László:

Vád- és védőbeszéd

Én, Mécs, Isten szavának trombitája 
s mint költő, élő lelkiismeret: 
szétkürtölöm most minden égi tájra, 
hogy vannak züllött ifjú emberek, 
kikből nem lesz se szent, se honfi hős! 
S e fiúkért valaki felelős!

A kis királyfit rajongástul égve 
nagy mesterek védték a bűn elől, 
grófok, bárók s a pápa őszentsége 
is érdeklődött hogyléte felől 
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz! 
E fiúkért valaki felelős!

E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, 
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, 
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, 
hol több család csókolt, pörölt, aludt! 
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz. 
E fiúkért valaki felelős!

Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel 
kavart habarcs volt álom-malterük. 
Az ételükben ember-jóság-ízzel 
nem találkoztak, bár az ég derűt 
szült, mert Istennel viselős! 
E fiúkért valaki felelős!

Pofozta őket mester, gazda, béres 
s rugdalta a kikent, kifent segéd: 
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres, 
bőrük tetveknek vacsora s ebéd. 
A csontjuk vitriolos s nem velős. 
E fiúkért valaki felelős!

Csak ezt hallották mindég: „te gazember”, 
s ha többen voltak, akkor: „csőcselék”, 
irigy ebek a dús koncokkal szemben 
s a háborúban ágyútöltelék! 
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős: 
e fiúkért valaki felelős!

Nem tudnak semmit ők a Bibliáról 
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! 
S csak annyit tudnak az Isten fiáról, 
hogy elítélt minden gaz gazdagot! 
Kinél szurony s arany van: az erős! 
E fiúkért valaki felelős!

Rothasztó testi-lelki rossz koszokból 
nem hámozta ki senki kincsüket 
s zenghet a jóság száz angyal-torokból, 
fülük az ég szavára már süket. 
Szívük gennyes, szemük nézése bősz. 
E fiúkért valaki felelős!

Ezeknek az lesz majd a messiásuk, 
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér, 
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk 
világ-lángok között a Holdig ér. 
Jön a Halál, a mindent elnyelős: 
ítélet lesz s valaki felelős!

Forrás: Legyen világosság, 1933

*

*

Te ne akarj bölcsebb lenni,

mint versed, hisz az egyszeri ihletben született

*

Inkább műveljük mint magyarázzuk

a csodát - a mű önmagáért beszéljen

*

A leendő vásárló eszére is, szívére is

hatva: csakis a jó bornak festünk cégért

*

Visszavadítjuk a vadonba a gyógyult

farkast és megszelídítjük a vadembereket

*

Egy marslakó, egy „vadember” szemével

csodálkoztassunk rá a kiüresedett konvencióinkra

*

A gyermekpalánták vadhajtásait

le-lenyesegetjük, a kertünket ki-kigyomláljuk

*

A légváradat a segítségeddel leromboljuk, de

nem hagyunk a lelki-szellemi hajléktalanok sorában

*

Közérdekű nyílt levélben, kiáltványban

követeljünk intézményes garanciát a levéltitokra stb.

*

A többieket tehermentesítve szorgosan,

türelmesen átrágjuk magunkat a könyvhegyeken

*

Ne dugd be füled, ha szirént hallhatsz,

de az árbochoz jó erősen kötöztesd ki magad…!

*

Furfanggal, emberismerettel

és kitartással kinyomozod: ki gyanúsítható alaposan

*

Csak úgy ítélkezz, hogy a bűnös meglakoljon,

de az ártatlan vádlottat felmentsék, kárpótolják

*

Te légy az a tizenkét dühös emberből,

akinek az igazság kiderülése a legeslegfontosabb

*

Intellektuális kihívásként éld meg

szellemi játszmád a rafinált fehérgalléros bűnözővel

*

Megalapítod, gyarapítod, óvod

és rendszerezed az általános és szakkönyvtárakat

*

Tudósítunk minden csata frontjáról,

ahol ember bízva küzd a jobb minőségű életéért

*

Kis és nagy idők kis-nagy tanújaként

akkor is igazat írj, ha ezzel önmagad jelented fel

*

Száraz tényekkel vagy érzelmes mesével,

de szociálisan érzékenyítsd kőszívű embereket…

*

Ha felesküdtem a gyógyításra,

elmegyek falura, lepratelepre, járványkórházba is

*

Kiállunk a lincshangulatú, pogromra hergelt

csőcselék, vérszomjas söpredék elé, hogy lenyugtassuk

*

Protest song énekesként

egy szál gitárral is felvillanyozod a dermedt publikumot

*

Egy öngyilkosságra készülő ismeretlennek

telefonon is próbálj segíteni: az élet mellett döntsön

*

Nem helyetted döntünk,

de nagy megtiszteltetésnek vesszük, ha tanácsot kérsz

*

Ha alkalmas vagy rá, te légy

a csoporthangadó, az érdeket artikuláló és képviselő

*

A családot közelről ismerő orvosként

megelőzöd ill. csírájában fojtod el a bajokat

*

A család életmódját-lelkületét figyelve tervezed-

építed kívül-belül a házukat, leendő otthonuk színterét

*

Bátorítjuk és önpusztító szorongásaitól

mentesítjük a várandós nőt, de be nem csapva őt!

*

Nem tukmálsz rá senkire életcélokat,

de átgondoltatod azt/javasolsz-kifogásolsz eszközöket

*

Kiss Dénes:

Velünk, vagy ellenünk

Döntsd el magyar, mondd ki a szót!
Itt visszalépni nem lehet!
Az ifjúság acél-szíve
a forróságtól megreped!-
Döntsd el magyar, döntsd el diák,
és fonjuk lánccá a kezünk!
Döntsd el, ki élsz itt e honban
velünk jössz-e? Vagy ellenünk?

Ébredj magyar! Ma aludni
gyalázat! Vakondok szerep!
Jöjj el közénk égő szívvel
s emeld fel büszkén fejed!
Birka-fejjel a gyávák járnak!
Napba-néző a mi szemünk!
Ne várj tovább! Ma határozz!
Velünk jössz-e? Vagy ellenünk?

Felgyújtottuk a szíveinket,
szemünkben villámfény lobog,
hozzátok szólunk fásult falvak,
ébredő magyar városok!
Mi lettünk ma a vérkeringés,
új indulókat ver szívünk.
Tudni akarjuk, még ma! Tudni!
Ki van velünk és ellenünk?

Utódai a mártíroknak -
mi döntsük el a holnapunk!
Bitófák nőnek virágok közt,
ha nem merünk, ha hallgatunk! -
Kiégetik a lelkeinket,
férgek marják az életünk!
Holnap késő már! Ma kiáltson:
Ki van velünk és ellenünk!!

(írta: 1956.10.24-én, Pécsett)

https://www.youtube.com/watch?v=zJpc9wLhG28

*

A Szent Hivatások

Nagy Jenciklopédiájának előmunkálatai

Szerep és ars poétika – elhívás és megfelelés

Az isteni talentumok méltó kamatoztatása a köz javára

Szellemi és politikai vezetők, papok, tanítók és bölcselők

Tudósok, feltalálók, művészek, gyógyítók, nevelőszülők stb.

A nagyobb rész boldogságának áldott áldozatos munkálkodói