Kazohinia

Szathmári Sándor regényét sokat Swift Gulliverjéhez és Huxley Szép új világ című művéhez hasonlítják. Hogy mi a hasonlóság? A Kazohinia szintén egy angol hajóorvos története, hasonlóan a swifti műhöz. Egy ismeretlen szigetre vetődik, a hinek lakhelyére, ahol a civilizáció teljes diadala valósult meg. Ettől a rendszertől azonban hamarosan megcsömörlik, és az „ellentábor” a behinek birodalmába vándorol. Itt szemben az előző, tökéletes rendet kialakított rendszerrel, teljes értelmetlenség és szabályok nélküli élet folyik. Ez sem lehet a tökéletes életforma a számára, így visszatér otthonába.

"Minden hasonló munkámat odaadnám a Kazohiniáért."

Karinthy Frigyes

Keresztury Dezső Utószó a Kazohiniához (részlet):

"A regény egy modern Gulliver utazásáról szól. Az angol hajóorvos ismeretlen szigetre vetődik, olyan országba, amely elérte a technikai civilizáció teljes diadalát. Lakói, a hinek, tökéletes rendben élnek, érzések, vágyak, művészet, politika s a közönséges ember hasonló mozgatói nélkül."

"Gulliver hamarosan boldogtalanná lesz e számára sivatagi lét tökéletességében, s bekéredzkedik a behinek, a még emberi atavizmusokkal élő, lelkes lények zárt telepére. Ott rá kell jönnie, hogy a lélek nélküli rend számára légüres teréből egy rögeszmékkel zsúfolt pokol fullasztó füstjébe került, olyan őrültek közé, akik életük elpusztítására alkotnak maguknak isteneket, törvényeket, szabályokat. Mikor megszabadul a behin telepről, megszökik a szigetről, és visszatér otthonába. Ez a történet."

Ismertető

A regény a harmincas évek derekán keletkezett, de a Horthy-korszak cenzúrája évekig meggátolta kiadását. Amikor 1941-ben mégis megjelenhetett, legélesebb háború- és imperializmusellenes részleteit ki kellett hagyni. A cselekmény szerint 1935-ben járunk; az ordas eszméktől megfertőzött Európából a legendás hajóorvos, 20. századi Gulliver, a technikai tökély és magas fokú szervezettség utópikus világába kerül. A hinek társadalmának kommunisztikus vonásai vannak: képességek szerinti munkavégzés, szükségletek szerinti részesedés a javakból; az állam, a jog, a politika már elsorvadt. Az érzelmek, a művészetek, a bensőséges emberi kapcsolatok hiánya némileg falanszterszerűvé teszi ezt a világot. A hinek megszabadultak test és lélek kettősségétől, tehát nincs feszültség életmód és vágyak között. A hinek előbb hidegen figyelik Gullivernek az európai "értékek" meghonosításáért folytatott küzdelmét, majd hősünket saját kérésére a behinek rezervátumába küldik. Olyan őrültek laknak itt, akik az emberi faj összes fonák és beteges vonását fokozott mértékben hordozzák. Rögeszmék, tévhitek és előítéletek szabják meg tetteiket. Gulliver borzadva keresi a kiutat ebből az önpusztító társadalomból, csak éppen azt nem veszi észre, hogy e világ törvényei lényegében teljesen azonosak a modern európai civilizációt működtető elvekkel. A Kazohinia mindenekelőtt a második világháborúba rohanó emberiség átfogó, totális, mérhetetlenül keserű szatírája. Az első kiadások olvasói a swifti ihletésen és formán kívül főként Karinthy Frigyes világképével rokonították a Szathmáriét. Ma már azok a vonások is előtűnnek, amelyek Déry Tibor G. A. úr X-ben és Karinthy Ferenc Epepe című regényére mutatnak.

Szathmári a regényt 1935-ben kezdte el írni, de csak 1941-ben jelent meg először, ezután pedig több cenzúrázott és megtoldott kiadás is napvilágot látott.

A regény első megjelenéséhez Keresztury Dezső írta az utószót. Az ő értelmezése szerint a hinek társadalma a kommunista utópia képe lehetne, míg a behinek birodalma az akkori társadalmi állapotokat képezi le.

"Az irodalom gyakran megfigyelhető ironikus játékát láthatjuk Szathmári esetében is. Az alkotás elszakad szerzője szándékától, a maga törvényei szerint növekszik, és kerekedik egésszé. Az író egy életbölcseleti tételt akart képekkel hozzáférhetővé tenni; a képek azonban sokkal érdekesebbé, színesebbé, jelentékenyebbé válnak a tételnél. A regény filozófiai mondanivalója nélkül - sőt, mint Swift esetében is: anélkül, vagy éppen annak ellenére - rendkívül mulatságos, lebilincselő, változatos olvasmány. Az olvasó közvetlen élményeihez jobban kapcsolódik, éppen ezért sokkal népszerűbb az életünk groteszk, tragikomikus fonákját mutató behin telep rajza; ez elevenebb is mint a másik kép, amely a hinek világát rajzolja ünnepi áhítattal, de kissé az utópisztikus filmekből ismert közhelyek szerint. Szathmári azonban nem fél a közkeletű eszközöktől, még a ponyva elemeitől sem. Stílusának egyik lényeges jellemzője éppen a kicsit esetlen hétköznapiság: a naplót író átlagember pongyolasága. Olyan író ő, aki - eltérően szónokias, színes közstílusunk mestereitől - közlendői tartalmasságával, nem szavainak ékességével akar hatni.

Érdemes megemlíteni, hogy 1935-ben a hinek technikai civilizációját a miénkhez képest körülbelül egy századdal haladottabbnak akarta ábrázolni a regény. Az azóta eltelt csaknem öt évtized minden akkori elképzelésre rácáfolt. A több fokozatú mozgójárda, a magától nyíló ajtó, a plasztikus mozi, az üzenetet szalagra rögzítő telefon, a ragasztással összeállított típusruha megvalósult. Az antibiotikus sugárkemence a különböző cillinekben és micinekben, a látótelefon pedig a televízióban szintén közel jutott a megvalósuláshoz. Fényképen láttunk már olyan szerkezetet is, amely a szívoperációk alatt nemcsak a szív, hanem a tüdő működését is helyettesíti." – Részlet a regény utószavából.

Szöveges változat letölthető a MEK

15. fejezet végéről lemaradt ez, tessék hozzáolvasni:

"És az olvasó alaposan téved, ha azt hiszi, hogy engem az érdekei védelmére szövetkezett női nem hagyott helyben. Ellenkezőleg: a férfiak voltak azok, akik legalaposabban ütlegeltek, sőt leghevesebben éppen az, akinek ételét az a nő szokta elenni, úgyhogy bár egy világ választott el e szerencsétlen fajtától, mégis szívemből sajnáltam ezt a nyomorult, szánalmasan bárgyú és megcsalt férfinemet, amint saját lealázottságát és kizsákmányoltságát védi. Viszont éppen az említett férfi minden ütleg után azt kiabálta, hogy én őt meg akartam csalatni!
De még mindig nem volt elég a szenvedésekből.

Másnap egy hivatalos ember lépett hozzám, közölte, hogy Zukrula feljelentést tett ellenem, mert egy másik nőtől kértem élelmet, és valószínűleg súlyos büntetést kapok. Álmélkodva kérdeztem, hogy miért, mire azt felelte, hogy erre egyedül Zukrula volna jogosult, mert fejbe ütötték a rézkockával.

Örömrepesve mondtam, hogy szívesen elfogadom az ételt Zukrulától is, sőt ajánlottam, hogy álljon össze négy-öt nő, akik felváltva táplálhatnak, miáltal egyre-egyre kevesebb teher esik. Ő azonban szörnyülködve jelentette ki, hogy ez lehetetlen, mert Zukrulát ütötték fejbe.

Ajánlottam, hogy üssék fejbe a többit is, mire mélységes undorral nézett végig rajtam, és azt mondta, hogy úgy látszik, a mocsok legfenekére züllöttem, és megérdemelném, hogy máglyán megégessenek.

A következő napokat már a félőrültség csendes letargiájában töltöttem, és azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet.

Sajnos, ebben is csalódtam."