Payday Loans

Keresés

A legújabb

Pokolbéli élet-halálképek - I.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. február 24. szombat, 20:14

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”

Oly rossz korban élni e Földön XXI.

Káin gonosz népe és a préda ember

Állatorvosi lovak a legrosszabb világban

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”

A megélt és képzelt evilági poklok leírása – I.

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”


ILLYÉS GYULA


EGY MONDAT A

ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,  
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

1950.
(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”

***

A legrészletesebben szabályozott a napirend, az önkifejezés, a szex

Szexuális nyomorba döntenek: csak az önkielégítés, fajtalankodás marad

Egy hülye, hisztis, klimaxos főnök naphosszat pattog, toporzékol stb. Stb.

Patyomkin faluba vezényelnek, ami csak egy messziről szép díszlet

Kedvesed testszaga és lehelete irreverzibilisen orrfacsaró büdös lesz

Szégyenszemre vénlány, agglegény maradsz: nem kellesz senkinek

Mindig mindent máskor és máshogyan kell csinálnod, hogy csinálhasd

Csak akkor kapsz munkát, ha mindenes cselédként egy életre eladod magad

Te vagy a beugró: más helyett mész a seregbe, a börtönbe, a bányába

Viharban hánykolódik a hajó kormány és vitorlák nélkül „szabadon”

Környezetedben mindenki szenvedélybeteg: pia, drog, játék, munka stb.

Szüleid, nagyszüleid, testvéreid, rokonaid: egymást szeretik, téged nem

Hiábavaló munkába kell egyre nagyobb százalékban belerokkannod

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”

 

*

 

Nincs válás, pedig férjed iszik, kártyázik, megcsal és ütlegel

Olyan világba cseppensz, ahol semmi nem szent

A vevőket ott vágják át, ahol tudják, s nincs fogyasztóvédelem

Már csak érdek- és üzletemberek vannak, a barátság kiszenvedett

Nem válogathatod meg, hogy kit engedsz be házadba, vendégszobádba

Automata szerelem: bedobod a pénzt, s kijön amit kérsz

Nem csukhatod és zárhatod a kapukat és ajtókat: nyitott a ház

A Nap fivértől már csak napszúrást, bőrbajt és bőrrákot kaphatsz

Hazugságra programoznak, de mindig lebuksz és rád pirítanak

Már pénzért sem kapsz semmit, ha nincs homlokodon a Jel

Plasztikai sebész, sminkes stb. Vesz kezelésbe: világcsúffá varázsolnak

Grimaszba torzulnak az arcok, s már nem tudnak visszasimulni

Tréfát nem ismerő, kőkemény hústorony pénzbehajtók a nyomodban

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”

 

*

 

Testi hibás cigány gyerek vagy egy állami nevelőintézetben

Csúfolnak a hajszíned, a fülformád, az alakod, a ruhád stb. Miatt

Mesterséges karambolokkal veled tesztelik az új autókat

Pont a féktávolság határán kell a mozdony elé állnod a síneken

Minden lenyelt falatnál arra kell gondolnom, hátha megmérgeztek

A Vezér púpos és sánta: az ő képére faragnak át mindenkit

Mindenki valaki mást parodizál, karikíroz – és úgy marad…

Ha a fene fenét eszik, akkor is csak az lehetsz, ami apád volt

„Magad vagy!” – mondják, bár én velük lettem volna boldogan

Egy katonai puccs után totálisan militarizálják a társadalmat

Jéghideg cellában kőkemény priccsen egy csupasz égő villanykörte alatt

Indoklás nélkül letartóztathatnak, előállíthatnak, őrizetbe vehetnek

Ha ezer veszéllyel dacolva nem csempészel, az biztos éhhalál

 

*

 

Kapcsolódó kép

 

*

 

Nincs járda, csak autópálya a száguldó autók között járókelek

Egy ízlésficamos császár diktálja az egyendivatot, a formatervezést

Az egyik blama, felsülés, leégés és pofára esés követi a másikat

Legfőbb vágyam, hogy nyíljon meg a föld s elsüllyedjek szégyenemben

Már nem is adják-veszik az embert, hisz egy fabatkát sem ér

Minden bíróság elfogult és statáriális – nincs apelláta

A teljhatalmú zsarnokot senki és semmi nem fékezi ámokfutásában

Nem tudsz úgy lépni, hogy ne tartsanak be, ne gáncsoskodjanak

Mindenkit megfertőz a mindennapos agyvérszegénység és „szívelégtelenség”

Minden hajnalban, még félálmodban kipenderítenek az ágyikódból

Csak akkor írhatsz, ha előbb minden könyvet végigolvastál

Beutalnak egy lakótelepre, ahol mindent áthallasz az idegen szomszédtól

Minél jobban igyekszel kiemelkedni, annál jobban lesüllyedsz a mocsárba

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”

 

*

 

Egyszer lehet bepótolni mindent, s így betegre-halálra zabálod magad

Minden virtuális: interneten keresztül focizunk és szeretkezünk

Kötelező lesz a primitív eszperantó nyelven beszélni és írni

A látható, tapintható és hallható világ vagy giccs vagy „avantgard”

Monopóliumok diktálnak: megszűnik a verseny, nem számít a fogyasztó

A kicsinek nem mesélnek, énekelnek, de bölcsőde-előkészítőbe járatják

Beoltottak lelki érzéstelenítővel: már nem bánkódsz, de nem is örülsz

Feleséged csak halálos ágyán mondja el nászéjszakái panaszait

Szemesnek áll a világ, illetve szemtelen piaci legyek urainak

Még ki sem virágoznak a lágy rózsabimbók, már el is hervadnak

Varázsitallal elbűbájolnak, s egy szamárba leszel fülig szerelmes

„megáll az idő”: elátkozott Csipkerózsika vagy a megváltó csók nélkül

Egy eltérített repülő a világ, amit egy amatőr pilóta vezet

 

*

 

Kapcsolódó kép

 

*

 

Ha megbetegszel, koncként vetnek oda az éhes farkasoknak

Ha egy kicsit lemaradsz, végleg leszakadsz s leszel gyógypedagógiai eset

Mindig eggyel kevesebb szék van, mint ahány holtfáradt köröz

Gyakori bombariadó, de nem tudható, melyik a vaklárma

Feltüzelt, megvadított lumpen bandák garázdálkodnak, fosztogatnak

Az éjszakai kórtermekben egy „fekete angyal” oszt „kegyes halált”

Váratlan pillanatokban és veszélyes helyeken az ájulás környékez

Nem mersz otthonról kimozdulni az epilepsziás rohamtól való félelmedben

A sors nem nyit neked teret és „tele kofferral” lépsz le

Nem lehet ablakot, ajtót nyitni, s elromlik a klímaberendezés

Profin rágalmaznak, s a te védőd többet árt mint használ neked

Akit megszeretsz, az megbetegszik, elsorvad és elpusztul

Annyira elkényeztettek, hogy már csak a gonoszkodásban leled kárörömed

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”

 

*

 

Mindenből mindig vagy túl keveset vagy túl sokat kapsz

Idő előtt mindent kipróbáltatnak veled: unatkozol, csömöröd van

Az ördögfióka megkaparintja a csodafurulyát és a halálba táncoltat

Az ávósutódok a csikket az arcodon nyomják el, tépkedik a körmeidet

Az ágynak dőlsz és nem itatnak, nem ágytálaznak, nem babusgatnak

Mihelyst a szádhoz emelsz egy falatot, éhező gyermekek néznek rád

Mindenért fizetni kell: levegő, napfény, járdahasználat, éneklés stb.

Veszett kutya harap, marcangol és kullancs fúródik bőrömbe

Kudarcai után fiad „felfedezi” ferde hajlamait és fiúkkal jár, hál

Kihűlőfélben a Nap: már alig melegít s éppenhogy pislákol

Földalatti városban vakondéletmódra berendezkedve vegetálsz

A talpfákhoz kötöznek, s fejed felett robog át a villamos, a vonat

Nagy vihar előtti nyomasztó csend vagy mennydörgős égiháború van

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kommunizmus bűnei könyv”

 

*

 

Édesanyád még a halálos ágyán sem bocsát meg végre neked

Egy életen át úgy néznek rád, mint nem ill. A pokolba kívánt gyerekre

Nem tudod, mi bajod van: akaratod ellenére titkolóznak előtted

Csak a csupasz kezed, öklöd van s rád uszítják a felhergelt harci kutyákat

Alighogy eltervezel valamit s elindulsz, már el is felejted célod

Mindent átrendeznek és átneveznek: elcsavargok és nem találok haza

Hamis vádakkal szerzetesként bedutyiznak, ahol „köcsögnek” használnak

Túl sok pénzt nyersz a lottón: minden kapcsolatod tönkremegy

Kényszerbeutalnak Nagyfára egy szocialista állami alkoholelvonó kúrára

Az ígéreteket és a szerződéseket büntetlenül lehet be nem tartani

Korrupt a rendőr, a bíró, a tanár, az adószedő, a hivatalnok, a politikus

Beteg a gyerek, de nincs pénzed orvosra, orvosságra, szanatóriumra

Titkos feketelistán vagy, senki nem akar neked szakmunkát adni

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kommunizmus bűnei könyv”

MARSCHALKÓ LAJOS

A sodródóknak

 

Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,

Te kis sodródó, te rongy akarnok.

Nem lenne rajtunk semmi hatalma,

Éhen pusztulna, útfélen halna

De te vagy és csak te vagy a pártja

Joga, hatalma, hóhéri bárdja

Kinyújtott karja, felemelt ökle

Te szállítod a tapsot dörögve

Te, ki a szolgák himnuszát zengi,

Te vagy a bűnös, névtelen senki.

Te vagy a bűnös, ki súgva mondod

Hogy szolgálod csak a gaz bolondot

S óh, bár a bicskád testvérbe mártod

Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,

Ölni tudnék — mondod — ha látom

De a kenyerem, de a családom...!

Farizeusként nyögöd kereszted

S te vagy ki néped sírjába veszted

Mert mit neked a más vére dolga

Te vagy a bűnös, picinyke szolga!

Te vagy a bűnös, te porszem ember

Ki szent eszméért lázadni nem mer

Kinek csak a hasa a hazája,

Ki a korbácsot kutyaként állja

És követ raksz, hogy nőjön a gúla

Mindegy ha egy nép jajong alula

S tagadva Istent, hitet, vagy elvet

A fáraót ha csúcsra emelted

Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:

Porszem! A gúlát Te építetted.

A börtönt, bitót mind te csináltad!

Gazoknak létra meggörbedt hátad

Koporsót, rácsot, acél bilincset

Te alkottál, mert rothadt gerincet

Nyaldosó nyelved minden urat szolgál

Kicsi sodródó rossz szolga voltál!

Elvtelen tollnok, bőrödet mentő

Csinovnyik, bíró, öncélú bendő

Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,

Te vagy a bűnös, kis napraforgó!

Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!

Büntetésed a szép, szabad élet:

Mikor magadra hagy a diktátor

Melyben versenyre kelhet a bátor,

Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni

Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.

Kidob minden párt, megvet a szabad

S hiába sírod hízelgő szavad

Szeméten nyúlsz el számkivetetten

Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.

Szabadult néped betölti rajtad.

Itt az ítélet! Magad akartad!

Képtalálat a következőre: „kommunizmus bűnei könyv”

 

*

 

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”

P.s.:

POKOLKÉPEK

Életminőségünk romlása/rontása

 

Rossznak tartott korban-helyen születni-halni

A halmozottan hátrányos adottságok-helyzetek

Ördögi zsarnokság – mindenki szem a láncban!?

Népnyomorító és népirtó, életellenes rendszerek

Bűnös szellem, rendszer, politika, állami terror

Hidegháborús családi, rokoni tűzfészkek

Balszerencsés/katasztrofális helyzetek

Az írástudók árulása/pokoljárása

Mostohagyerek-sorsok

Ragadozók és prédák

Stb.

 

p.s.:

De hát senki sem

– csupán – vétlen áldozat,

A balsors peches, balszerencsés alanya-tárgya,

Hanem szellemi-társadalmi súlyával arányban

Aktív-passzív közreműködő, cinkos bűnpártoló,

Aki segíti-hagyja, hogy így legyen, maradjon…!

És aki nem is próbál a szarból aranyat csinálni…

Boldogtalansága okát külső körülményekben keresi,

Saját felelősségét pedig minimalizálja, sőt: hárítja:

Pedig a legtöbbet ő árthat magának és szeretteinek…

Képtalálat a következőre: „kommunizmus áldozatai könyv”