Oly rossz korban élni e Földön XXI.
Káin gonosz népe és a préda ember
Állatorvosi lovak a legrosszabb világban
A megélt és képzelt evilági poklok leírása – I.
ILLYÉS GYULA
EGY MONDAT A
ZSARNOKSÁGRÓL Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott "vigyázz!"-ban, "tűz!"-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban; hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget; nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves; az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorában, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a Tejút is már más: határsáv, hol a fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad; húnyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, az égigérő rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret követed és teremted; kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál, s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. 1950. (Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)
***
A legrészletesebben szabályozott a napirend, az önkifejezés, a szex
Szexuális nyomorba döntenek: csak az önkielégítés, fajtalankodás marad
Egy hülye, hisztis, klimaxos főnök naphosszat pattog, toporzékol stb. Stb.
Patyomkin faluba vezényelnek, ami csak egy messziről szép díszlet
Kedvesed testszaga és lehelete irreverzibilisen orrfacsaró büdös lesz
Szégyenszemre vénlány, agglegény maradsz: nem kellesz senkinek
Mindig mindent máskor és máshogyan kell csinálnod, hogy csinálhasd
Csak akkor kapsz munkát, ha mindenes cselédként egy életre eladod magad
Te vagy a beugró: más helyett mész a seregbe, a börtönbe, a bányába
Viharban hánykolódik a hajó kormány és vitorlák nélkül „szabadon”
Környezetedben mindenki szenvedélybeteg: pia, drog, játék, munka stb.
Szüleid, nagyszüleid, testvéreid, rokonaid: egymást szeretik, téged nem
Hiábavaló munkába kell egyre nagyobb százalékban belerokkannod
*
*
Nincs válás, pedig férjed iszik, kártyázik, megcsal és ütlegel
Olyan világba cseppensz, ahol semmi nem szent
A vevőket ott vágják át, ahol tudják, s nincs fogyasztóvédelem
Már csak érdek- és üzletemberek vannak, a barátság kiszenvedett
Nem válogathatod meg, hogy kit engedsz be házadba, vendégszobádba
Automata szerelem: bedobod a pénzt, s kijön amit kérsz
Nem csukhatod és zárhatod a kapukat és ajtókat: nyitott a ház
A Nap fivértől már csak napszúrást, bőrbajt és bőrrákot kaphatsz
Hazugságra programoznak, de mindig lebuksz és rád pirítanak
Már pénzért sem kapsz semmit, ha nincs homlokodon a Jel
Plasztikai sebész, sminkes stb. Vesz kezelésbe: világcsúffá varázsolnak
Grimaszba torzulnak az arcok, s már nem tudnak visszasimulni
Tréfát nem ismerő, kőkemény hústorony pénzbehajtók a nyomodban
*
*
Testi hibás cigány gyerek vagy egy állami nevelőintézetben
Csúfolnak a hajszíned, a fülformád, az alakod, a ruhád stb. Miatt
Mesterséges karambolokkal veled tesztelik az új autókat
Pont a féktávolság határán kell a mozdony elé állnod a síneken
Minden lenyelt falatnál arra kell gondolnom, hátha megmérgeztek
A Vezér púpos és sánta: az ő képére faragnak át mindenkit
Mindenki valaki mást parodizál, karikíroz – és úgy marad…
Ha a fene fenét eszik, akkor is csak az lehetsz, ami apád volt
„Magad vagy!” – mondják, bár én velük lettem volna boldogan
Egy katonai puccs után totálisan militarizálják a társadalmat
Jéghideg cellában kőkemény priccsen egy csupasz égő villanykörte alatt
Indoklás nélkül letartóztathatnak, előállíthatnak, őrizetbe vehetnek
Ha ezer veszéllyel dacolva nem csempészel, az biztos éhhalál
*
*
Nincs járda, csak autópálya a száguldó autók között járókelek
Egy ízlésficamos császár diktálja az egyendivatot, a formatervezést
Az egyik blama, felsülés, leégés és pofára esés követi a másikat
Legfőbb vágyam, hogy nyíljon meg a föld s elsüllyedjek szégyenemben
Már nem is adják-veszik az embert, hisz egy fabatkát sem ér
Minden bíróság elfogult és statáriális – nincs apelláta
A teljhatalmú zsarnokot senki és semmi nem fékezi ámokfutásában
Nem tudsz úgy lépni, hogy ne tartsanak be, ne gáncsoskodjanak
Mindenkit megfertőz a mindennapos agyvérszegénység és „szívelégtelenség”
Minden hajnalban, még félálmodban kipenderítenek az ágyikódból
Csak akkor írhatsz, ha előbb minden könyvet végigolvastál
Beutalnak egy lakótelepre, ahol mindent áthallasz az idegen szomszédtól
Minél jobban igyekszel kiemelkedni, annál jobban lesüllyedsz a mocsárba
*
*
Egyszer lehet bepótolni mindent, s így betegre-halálra zabálod magad
Minden virtuális: interneten keresztül focizunk és szeretkezünk
Kötelező lesz a primitív eszperantó nyelven beszélni és írni
A látható, tapintható és hallható világ vagy giccs vagy „avantgard”
Monopóliumok diktálnak: megszűnik a verseny, nem számít a fogyasztó
A kicsinek nem mesélnek, énekelnek, de bölcsőde-előkészítőbe járatják
Beoltottak lelki érzéstelenítővel: már nem bánkódsz, de nem is örülsz
Feleséged csak halálos ágyán mondja el nászéjszakái panaszait
Szemesnek áll a világ, illetve szemtelen piaci legyek urainak
Még ki sem virágoznak a lágy rózsabimbók, már el is hervadnak
Varázsitallal elbűbájolnak, s egy szamárba leszel fülig szerelmes
„megáll az idő”: elátkozott Csipkerózsika vagy a megváltó csók nélkül
Egy eltérített repülő a világ, amit egy amatőr pilóta vezet
*
*
Ha megbetegszel, koncként vetnek oda az éhes farkasoknak
Ha egy kicsit lemaradsz, végleg leszakadsz s leszel gyógypedagógiai eset
Mindig eggyel kevesebb szék van, mint ahány holtfáradt köröz
Gyakori bombariadó, de nem tudható, melyik a vaklárma
Feltüzelt, megvadított lumpen bandák garázdálkodnak, fosztogatnak
Az éjszakai kórtermekben egy „fekete angyal” oszt „kegyes halált”
Váratlan pillanatokban és veszélyes helyeken az ájulás környékez
Nem mersz otthonról kimozdulni az epilepsziás rohamtól való félelmedben
A sors nem nyit neked teret és „tele kofferral” lépsz le
Nem lehet ablakot, ajtót nyitni, s elromlik a klímaberendezés
Profin rágalmaznak, s a te védőd többet árt mint használ neked
Akit megszeretsz, az megbetegszik, elsorvad és elpusztul
Annyira elkényeztettek, hogy már csak a gonoszkodásban leled kárörömed
*
*
Mindenből mindig vagy túl keveset vagy túl sokat kapsz
Idő előtt mindent kipróbáltatnak veled: unatkozol, csömöröd van
Az ördögfióka megkaparintja a csodafurulyát és a halálba táncoltat
Az ávósutódok a csikket az arcodon nyomják el, tépkedik a körmeidet
Az ágynak dőlsz és nem itatnak, nem ágytálaznak, nem babusgatnak
Mihelyst a szádhoz emelsz egy falatot, éhező gyermekek néznek rád
Mindenért fizetni kell: levegő, napfény, járdahasználat, éneklés stb.
Veszett kutya harap, marcangol és kullancs fúródik bőrömbe
Kudarcai után fiad „felfedezi” ferde hajlamait és fiúkkal jár, hál
Kihűlőfélben a Nap: már alig melegít s éppenhogy pislákol
Földalatti városban vakondéletmódra berendezkedve vegetálsz
A talpfákhoz kötöznek, s fejed felett robog át a villamos, a vonat
Nagy vihar előtti nyomasztó csend vagy mennydörgős égiháború van
*
*
Édesanyád még a halálos ágyán sem bocsát meg végre neked
Egy életen át úgy néznek rád, mint nem ill. A pokolba kívánt gyerekre
Nem tudod, mi bajod van: akaratod ellenére titkolóznak előtted
Csak a csupasz kezed, öklöd van s rád uszítják a felhergelt harci kutyákat
Alighogy eltervezel valamit s elindulsz, már el is felejted célod
Mindent átrendeznek és átneveznek: elcsavargok és nem találok haza
Hamis vádakkal szerzetesként bedutyiznak, ahol „köcsögnek” használnak
Túl sok pénzt nyersz a lottón: minden kapcsolatod tönkremegy
Kényszerbeutalnak Nagyfára egy szocialista állami alkoholelvonó kúrára
Az ígéreteket és a szerződéseket büntetlenül lehet be nem tartani
Korrupt a rendőr, a bíró, a tanár, az adószedő, a hivatalnok, a politikus
Beteg a gyerek, de nincs pénzed orvosra, orvosságra, szanatóriumra
Titkos feketelistán vagy, senki nem akar neked szakmunkát adni
*
MARSCHALKÓ LAJOS
A sodródóknak
Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,
Te kis sodródó, te rongy akarnok.
Nem lenne rajtunk semmi hatalma,
Éhen pusztulna, útfélen halna
De te vagy és csak te vagy a pártja
Joga, hatalma, hóhéri bárdja
Kinyújtott karja, felemelt ökle
Te szállítod a tapsot dörögve
Te, ki a szolgák himnuszát zengi,
Te vagy a bűnös, névtelen senki.
Te vagy a bűnös, ki súgva mondod
Hogy szolgálod csak a gaz bolondot
S óh, bár a bicskád testvérbe mártod
Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,
Ölni tudnék — mondod — ha látom
De a kenyerem, de a családom...!
Farizeusként nyögöd kereszted
S te vagy ki néped sírjába veszted
Mert mit neked a más vére dolga
Te vagy a bűnös, picinyke szolga!
Te vagy a bűnös, te porszem ember
Ki szent eszméért lázadni nem mer
Kinek csak a hasa a hazája,
Ki a korbácsot kutyaként állja
És követ raksz, hogy nőjön a gúla
Mindegy ha egy nép jajong alula
S tagadva Istent, hitet, vagy elvet
A fáraót ha csúcsra emelted
Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:
Porszem! A gúlát Te építetted.
A börtönt, bitót mind te csináltad!
Gazoknak létra meggörbedt hátad
Koporsót, rácsot, acél bilincset
Te alkottál, mert rothadt gerincet
Nyaldosó nyelved minden urat szolgál
Kicsi sodródó rossz szolga voltál!
Elvtelen tollnok, bőrödet mentő
Csinovnyik, bíró, öncélú bendő
Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,
Te vagy a bűnös, kis napraforgó!
Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!
Büntetésed a szép, szabad élet:
Mikor magadra hagy a diktátor
Melyben versenyre kelhet a bátor,
Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni
Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.
Kidob minden párt, megvet a szabad
S hiába sírod hízelgő szavad
Szeméten nyúlsz el számkivetetten
Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.
Szabadult néped betölti rajtad.
Itt az ítélet! Magad akartad!
*
P.s.:
POKOLKÉPEK
Életminőségünk romlása/rontása
Rossznak tartott korban-helyen születni-halni
A halmozottan hátrányos adottságok-helyzetek
Ördögi zsarnokság – mindenki szem a láncban!?
Népnyomorító és népirtó, életellenes rendszerek
Bűnös szellem, rendszer, politika, állami terror
Hidegháborús családi, rokoni tűzfészkek
Balszerencsés/katasztrofális helyzetek
Az írástudók árulása/pokoljárása
Mostohagyerek-sorsok
Ragadozók és prédák
Stb.
p.s.:
De hát senki sem
– csupán – vétlen áldozat,
A balsors peches, balszerencsés alanya-tárgya,
Hanem szellemi-társadalmi súlyával arányban
Aktív-passzív közreműködő, cinkos bűnpártoló,
Aki segíti-hagyja, hogy így legyen, maradjon…!
És aki nem is próbál a szarból aranyat csinálni…
Boldogtalansága okát külső körülményekben keresi,
Saját felelősségét pedig minimalizálja, sőt: hárítja:
Pedig a legtöbbet ő árthat magának és szeretteinek…
|