Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – I.
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
(1860.)
*
A pokoljáró elit
Virágvasárnaptól a Golgotáig
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni
Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni
*
Vissza-
él a tudása
adta hatalommal
vagy gondatlan:
orvosság helyett
mérget kever és „javall”…
*
Művészi,
színészi képességemmel
és más képzettségemmel
belülről bomlasztani
más pártokba befurakodok, infiltrálódok
(pl.: anno Az úgynevezett kriptokommunista)
*
Ő
olyan okos:
még barátja ügyének
is használ besúgásával…
„És még mindig jobban járt,
hogy én és nem más jelentett róla!”
*
Dal-
szövegek
elő-bírálati
bizottságosdis kiherélését,
vadcsikók kezes mutatványos
lóvá idomítását vállalom!
*
Nekem
csak előfutáraim
és epigonjaim vannak,
méltó utódot egyet se
látok, pláne nem képzek
*
Nincs szívem
- pláne nem kilenc évig –
várni és selejtezni:
minden egyes szavam, rajzom
egyből kőbe, gránitba vésem
*
A
birkaiskola
mestereként
nem bünteted,
de még jutalmazod is
a legnagyobb lógósokat
és a vad szamarakat
*
Koncepció nélkül,
de hangyaszorgalommal
mindenfelé és mindent keresek,
gyűjtögetem az „adatokat”
*
Kegyetlenül
ráborítom a bilit
a jó eséllyel bűntudatos
drága – jegyet vásárló –
színházi közönségemre…
*
Miért
legyek pont én
tisztességes értelmiségi,
hisz engem is kiterítenek úgyis…!
*
Civil kurázsis
kezdeményezéseket
szétaggodalmaskodok,
szétokoskodok, szétzilálok
*
Az
a kritikus
és kultúrpolitikus,
vagy az szeretne lenni,
aki pontosan előírja,
miként alkossanak remekműveket
*
A
szcientológia,
az agykontroll stb.
apostolaként
ígér gyors, olcsó
és szenvedésmentes
megváltást és
tuti boldogságot
*
Saját házi
oltáromon
családomból
élő-égő ember-
áldozatokat mutatok be
*
Nem
élvezem, s
ezt másnak se ajánlom,
de mindenkinél jobban
érteni vélem a műalkotásokat
*
Engem
nem lehet,
nem is hagyom kiiktatni
az isten és az egyszerű laikusok
közötti kapcsolatból
*
Érződik
s éreztetem:
csak megélhetési
kényszerből végzem
a nevelői, pártfogói,
börtöntanári és lelkészi
munkát, hivatást
*
Gerontológusi
karrierem sikeressége érdekében
szegényházba dugom és ottfelejtem szüleimet
*
Tanári
és osztályfőnöki
hatalma teljes tudatában
úgy tesz, mintha vitatkozna
a neki alárendelt diákjaival
*
Megalázó-
megszégyenítő
kínzások és büntetések,
pl. nők meztelen vessző-
futásának értelmi szerzője
*
Sok
közpénzt költve
szervez olyan társadalom-
kutatást, aminek a végeredménye
az elején borítékolható lett volna…
*
Addig és úgy
kutatja az ún. közvéleményt,
míg „igazolja” előfeltevését,
a megrendelő elvárását
*
*
A
kegyetlen
szakmai soviniszta
matematika stb. tanár
csak kudarcélményt okoz,
leselejtez, korrepetáltat és megutáltat…
*
Az
a riporter,
műsorvezető vagyok,
aki kőkeményen feszeget
borítékolt álkérdéseket…
*
Előbb
meghallgatod
a politikai vagy
lelki vezetődet,
majd magadévá téve
kialakítod az önálló
„egyéni véleményed”
*
Minél
kevésbé
van meggyőződve
üdvössége módjáról,
annál vehemensebben,
agresszívebben agitál mellette
*
Közömbösen
sorsára hagyom
a jogsértett kisembert,
de országos botrányt csapok
egy komolyzenei tévécsatorna ügyében…
*
Saját
s közösséged
zsidós fóbiáit
ki nem gyógyítva
nem disztingválsz:
fasiszta csőcselékezel
utcai tüntetőket
*
Szerinted
a „bennszülött”,
„őshonos” magyarok
nem képesek kimagasló
szellemi teljesítményre
*
Se
boldogan élni,
se boldogan meg-
halni nem tanított,
halálának tragikomikuma
bizonyság az ő életének
hiábavalóságára…
*
Márvánnyal
és a formával
de főleg a meg-
rendelővel küszködve
szenvedsz, őszülsz,
megrokkansz, belepusztulsz…
*
Hiábavaló volt?
Elkészül el a Nagy Mű –
az itt megy a zúzdába,
te meg most a süllyesztőbe…
*
Megalázóan
kevés a honorárium –
méltánytalan, hogy
ingyen dolgozol,
sőt: olykor még
neked kell(ene) fizetni…
*
Szavaid hitelének
biztos aranyfedezete van:
szenvedéstörténeted, passiód…
*
Jót és
jól szólnál
és tényleg szólsz is,
csakhogy visszhangtalanul,
a pusztába kiáltod…
*
Olyannyira
világítanál a sötétben,
mint két végéről égő-fogyó gyertya…
*
ADY ENDRE
A Hortobágy poétája
Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle.
De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett
*
Szülőfölded
javát akarva
igazadhoz ragaszkodva
leszel „A nép ellensége” (Ibsen)
*
A
többségért
kitartóan „lobbizva”
nemcsak kisebbségben,
de teljesen magadra maradsz…
*
Ki más vállalná
a közutált kisebbség
ügyvivője, védője
hálátlan szerepét?
*
A
bulvársajtó
szabad prédájaként
indul családod ellen
a hajtóvadászat…
*
Még maga
a názáreti Jézus Krisztus
sem lehetett próféta a hazájában…!?
*
A
vissz-
hangtalanság
közönyébe fullasztnak –
még negatív válasz, vissz-
hang, reagálás sincsen
*
Ha
– nyíltan –
a király fejére
olvasod a bűneit,
ő – titokban – fejed
veheti, vagy eltetet láb alól…
*
Naponként
vakon ugrasz fejest
ismeretlen – mély
vagy sekély – vizekbe
*
Nehéz,
veszélyes küldetésed
teljesítésénél csak annak
elszabotálása lenne neked nehezebb…
*
*
Nyílt ön-
élveboncolásod,
viviszekciód
részvétlenül figyeli
a bámész és kandi tömeg…
*
Szamizdatosként
kerülnek mint a pestisest,
vagy diliház karanténba zárnak,
vagy kitoloncolnak, deportálnak…
*
Monopol-
helyzetben levő
állampárt-kritikusok
árgus szemekkel,
nagyítóval lesnek
hibáidra, és dög-
keselyűként csapnak le,
ha valamit is elrontasz…
*
A
jog
szerint
fel kellene
mentened
egy ártatlan gyermek
elvetemült kéjgyilkosát,
és a még nagyobb bűnösök
még eléd sem állnak…
*
Halált
megvető
bátorsággal
repkedsz, mint
Daidalosz és Ikarosz –
de ez a kutyát se érdekli…
*
Füledbe
forró ólmot öntenek,
s leszel az új, az énekes Vazul…
(vagy a megsüketült Beethoven)
*
Egy
kihalófélben
levő és rokontalan
kis nép szigorú nyelvi
börtönébe záródtál…
*
Zseniális
szójátékaid,
jó pesti, budai,
vidéki humorod
elvileg szinte örökre
lefordíthatatlanok maradnak…
*
Szakmai ártalom:
addig, oly sokáig
és oly átéléssel alakította
a rá szabott intrikus szerepeket,
míg magánemberként is úgy maradt
*
Ércnél
maradandóbbnak
szánt és sikerült műved
WC papírra kell írnod –
s szükségben elhasználják…
*
Ahogyan
a nagy Szókratész,
„az ifjúság megrontójaként”
ő is méregpoharat kap…
…és nem gyakorlati,
de elvi (ind)okokból
nem menekülhet!
*
Mihelyst
bajba kerülsz,
a legígéretesebb tanítványod
tagad meg először, háromszor…
*
Leghamarabb
akkor ismernek el,
amikor már a halálos ágyadon fekszel,
s ezzel még az utolsókat rúgják beléd…
*
Vagy
meg sem értik,
fel se fogják a műved,
vagy – akár szándékkal –
teljesen félremagyarázzák…
*
Hivatásodnál fogva
túl sok titkot bíztak rád,
s te retteghetsz a kifecsegéstől,
hát még a kínvallatástól…
*
Épater le bourgeois!
Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt,
ő meg piti, buta és aljas bosszút áll rajtad…
*
Ha
se orvos,
se jogász,
de bölcsész akarsz lenni:
szüleid „kitagadhatnak”,
a diáknyomor az osztályrészed
*
Neked kell
lerombolni
a hamis illúziókat,
amiért bármi mást,
csak pont köszönetet ne várj…
*
„Különc”
s hopp-kopp
életmódod miatt
még saját gyerekeid
elvételével is fenyegethetnek…
*
Platón
a barátod,
de esetleg elveszítheted,
mert a teljes igazságból
még az ő kedvéért se engedhetsz…
*
A
világ
más táján
szent dalnok
lett volna belőle -
a Hortobágy elvetélt,
káromkodó-fütyörésző poétája…
*
Neki kell
Antigonéként
eltemetnie a halott testvért,
olykor-sokszor akár élete és
szerelme boldogsága árán is…
*
Könyv-heti
sátorban toporogsz,
és „Nagyon fáj”:
nem veszi senki
a vérrel írt köteted!
*
Non
profit
szellemi
vállalkozása
dotáció híján
csak veszteséget „termel”
*
Csak
zenédre lehet
igazán sírva-vigadni,
de amúgy s az utcán
csak lenézett cigány vagy
*
*
Reményik Sándor
Az Ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!
*
Matek
zsenidet
nem önhibádból
csak olcsó cirkuszi
mutatványokban kamatoztathatod…
*
Csak
két utad volt
értelmiségiként:
az egyik az ital,
a másik nem járható…
*
Mesterséges
stimuláló szerekkel
próbálok ihlethez jutni,
s így függővé válok…
*
Neked is
betömték a füled,
s így nem hallottál semmit, vagy:
nem kötöztetted ki magad az árbochoz,
s így ott is ragadtál a szirének szigetén
*
Hiába
méltánytalan
a rossz kritika,
mégis örök időre
felhagytál az írással…
(Berzsenyi Dániel)
*
Mindenki
rajtad röhög –
mint a bibliai Noén,
aki a sivatagban építette a bárkáját…
*
*
Vannak idők,
amikor te nem
veheted át a kitüntetést,
pedig jól jönne a pénz és
jól esne az elismerés is…
*
Pál-
fordulásával
az üldözöttek mellé áll,
s elkezdődik hosszú,
holtig tartó vesszőfutása…
*
Nem tér
ki a hitéből,
ott áll és nem tehet másként,
így prédikátorként nem lelkipásztor,
de egy hadigálya rabevezője lesz…
*
Napi
betevődért
huzatos aluljárókban
szemérmesen koldulsz
egy szál gitárral vagy mással…
*.
Neked
csak tiszta
eszközeid lehetnek,
„szellemi ellenfeled-
ellenséged” nem válogat…
*
Egy
mindenkiért
és majdnem
mindenki egy ellen:
rád nemegyszer ez a
nem fair „játék” vár…
*
Ha
egy Defoe
a Robinson
Crusoe kéziratával
oly megalázóan előszobázott,
te mire számíthatsz?
*
Az
önfeladásig
asszimilálódsz
vagy lassan, de
biztosan éhenhalsz:
na, ebből a kettőből
tessék „választani”!
*
A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag,
- de még az elszemtelenedett suszterinas is -
beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba…
*
Mert
tüzet hoztál
az emberiségnek,
hogy javíts életminőségén,
örökre leláncolt és kínzott
Prométheuszként szenvedsz…
*
Nemcsak
az elsőbbséged vitatják,
de még meg is vádolnak plagizálással
*
Szép dolog
a repülés úttörőjének lenni,
de ki kötne veled életbiztosítást
*
Keservesen
keresed kenyered
a medvék által lenézett
ún. „könnyű műfajban”
*
Nálad
a Szellem,
a Költészet:
de a Disznófejű Nagyúr
csak ül, csak ül az aranyán…
*
Fénytelen
harcokba kényszerítve
lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz..
*
A
háborús
hisztériában nehéz
legalább egy emberként,
egyedül pacifista maradni –
kikiáltanak nemzetietlennek,
hazaárulónak stb.!
És akkor jaj neked!
*
Amíg ők
játszottak a téren,
addig te billentyűket
gyúrtál egy zongorán,
pedig majd megszakadt
a szíved zsivajukra..
*
Az illegalitásba szorult
szellemi-politikai mozgalom,
az „alvilág” se oly romantikus belülről
egy „puha” diktatúrában, rendőrállamban…
*
Nem
bújhat ki
a nyomasztó
felelősség alól:
amputáljad-e
a beteg lábat?
*
A
király
bolondjaként
feszegeted a határokat –
és az ostor rajtad csattan!
*
Szinte
lehetetlen, de mégis:
zsarolhatatlannak kell
lenned és maradnod,
nem lehet semmilyen
titkolt „disznóságod”…
*
Gyökereit kitépve
hány szellemi embert
száműztek idegenbe
akár életfogytiglan is?
*
*
Ady Endre
A muszáj Herkules
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hígfejüek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, űznek S nekihajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magam utálni, De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten Bujdosni, szökni, sírni, fájni. De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény, muszáj Herkules, állom, Győzöm a harcot bús haraggal S késik az álmom s a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi, Jó lesz egy kis hódolás és csönd: Így nem fogok sohse meghalni.
*
A
magad
útját kell járnod –
nincs kit követni,
utánozni vagy kérdezni...
Mintha egyedül vágnál át a sötétben
a mocsáron vagy a taposóaknás réten…
*
Olykor
odalehet
minden igyekezet,
egy csapat többhavi
megfeszített munkája,
ha a nézőtéren egyvalaki
rosszkor tüsszent,
s nem akarva
a tragikus komikussá válik…
*
Nem
feltétlenül,
de drágán, gyakran
koldusbottal fizeted
meg függetlenséged árát
*
Hiába
van az,
hogy te csak a
népzenét, nép-
táncot gyűjtöd,
ezt a Hivatal akkor is
államellenesnek minősíti,
ha te pl. egy kisebbségi magyar vagy
*
Aki
próbált már
csak egyszer is
árral szemben úszni,
széllel szemben járni,
annak lehet némi fogalma
a szellemi pályán futásról…
*
A
nálunk
mindig aktuális
magyar közmondás szerint:
mondd meg az igazat és betörik a fejed
*
„Miért
ne legyek
tisztességes,
kiterítenek úgyis!”
(József Attila)
*
A
modern
diktatúrákban
a legrosszabb sorsa a börtönben
az úgynevezett politikai foglyoknak van…
*
S
ha még
mártírt se
csinálnak belőled? –
Diliházba zárva
hospitalizáció a sorsod -
szépen leépülsz, bedilizel…
És akkor már nem zseni,
de szimpla őrült leszel!
*
A
művészetért
hozott áldozatnak
jelképes drámai példája Farinelli,
a fiatalkorában kasztrált énekes…
*
Egy
életen át
beleadtál apait-anyait,
mégiscsak selejtet termeltél…
(ez is benne van a pakliban…)
*
Érzékenyíteni kell magad,
szinte hiper szenzibilis szeizmográffá -
de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…
*
Kívülállók
„homokosnak” gondolnak –
belül állók meg el akarnak csábítani…
(s ha nem sikerül, akkor kiebrudalni)
*
Mint Cassandra:
meg vagy verve
a jóstehetséggel,
ráadásul még
nem is hisznek neked…
*
Ha
nem zengsz
dicshimnuszt
az aktuális zsarnokról,
akkor biztosan vár rád
a walesi bárdok máglyahalála
*
Egy
íratlan,
de érvényesített
„szilenciummal”,
ill. feketelistával
könnyen, mégis
súlyosan „büntethetnek”
(és nincs hova fellebezni)
*
Vagy
a víz alá
nyomnak –
vagy egy üres
medencében lehetsz
„szabadúszó”…
*
Folyton
ébren és
résen lenni,
nehogy bekapj
egy csali mézesmadzagot…
*
Hősiesen
kell elviselned
annak látszatát,
hogy ingyenélő,
parazita, élősködő figura vagy!
*
Vagy
apokriffá
stigmatizálják,
indexre teszik,
netán bezúzzák
könyved,
vagy unt-
utált kanonizált
kötelező olvasmány lesz
*
Mivel
folyton
az Eget kémleled,
megbotlasz minden
kis földi akadályban –
becsapnak, kinevetnek,
lenéznek, kihasználnak…
*
Kiközösítik a kollegák,
mert neki a betege fontosabb
mint „a mundér becsülete”…
*
Túl jól
sikerült a kulcsregény:
típusaiban sok ismerős
magára ismer s megsértődik,
megutál - vagy még
bosszút is áll rajtad,
családodon…
*
Csak
az biztos,
hogy kétes,
bizonytalan
egzisztencia vagy –
ki lenne így a párod,
egy életre társad?
*
Te vagy
az a naiv
bolond lány,
aki más súlyos
bűnét is magára vállalja?
*
Nem
tehetsz róla,
csak irtózatosan
szenvedsz tőle, hogy
stréber epigonok követnek
és próbálják felfalni a mesterüket…
*
Ha nyíltan
nem is mernek
veled szemben fellépni,
alattomban viszont annál
hathatósabban betartanak!
*
Pont
azok a
pályatársak
lesznek leg-
hangosabb
ellendrukkerek,
akik értik, felfogják
a műved jelentőségét…
*
Üres
papírral
és tollal,
tényleg szinte
a semmiből
kellene egy új
világot teremtened…
*
Olyan
korban élsz,
amikor a művelt emberek
csak ennivalóra költhetnek –
könyvre, színházra stb. már nem!
*
Lincs
hangulatú
csőcselékkel
szemben egyedül
fogod egy tetten ért
cigány pártját…
*
Az
emberiségnek szóló
életbevágó üzeneted
csak hánykolódó palack-
posta a végtelen óceánon…
*
Ingyen
kísérleti
alany vagy:
vajon meddig bírod
visszhangtalanságban,
társadalmi súlytalanságban?
*
Emberfeletti
munka a magvetésed,
de te már meg sem éred az aratást,
s még abba se lehetsz biztos,
hogy tényleg beérik-e a gyümölcs?
*
Szelíd
paternalista
erőszakkal nevel:
akkor csak dacos
ellenkezést stb. kap -
a kései köszönet
esetleg el se jut el hozzá…
*
Reményik Sándor
Eredj, ha tudsz! Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A lelkedből, ez érző, élő fából Az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának Észrevétlen ezer új hangja támad, Süvít, sikolt, S az emlékezés keresztfáira Téged feszít a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott De vállán égett az örök kereszt S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, Meglátogatták az itthoni árnyak, Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, A szívét kitépték. S hegyeken, tengereken túlra hordták... Eredj, ha tudsz. Ha majd úgy látod, minden elveszett: Inkább, semmint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod; Ha úgy látod, hogy minden elveszett, Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok. Leszek őrlő szú az idegen fában, Leszek az alj a felhajtott kupában, Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, lappangó rút féreg, De itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekbe eseng És lázít: visszavenni a mienk! Akarok lenni a gyujtózsinór, A kanóc része, lángralobbant vér, Mely titkon kúszik tíz-száz évekig Hamuban, éjben. Míg a keservek lőporához ér És akkor...!! Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz jegenyén: Én itthon maradok. 1918. december 20
*
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás
Aki sokat tud segíteni, az ártani ugyancsak
A szellemi, társadalmi, politikai stb. elit pálya
hívogató szépsége, presztízse és más előnyei –
és a kevésbé nyilvánvaló terhei, buktatói, hátrányai,
valamint a visszaélések ezzel a kiváltságos hatalommal
(szerep – ars poetica – elhívás és pályafutás stb. stb.)
Ki hogyan-mire használja talentumait és helyzetét,
hogyan szolgálja a társait, a hazáját, s az emberiséget,
s miképp – nem – vállalja a meg nem alkuvással járó
nehézségeket, áldozatokat, dudássorsot, pokoljárást…
(apostolok, walesi bárdok, bolond poéták stb. stb.)
|