BOLDOG-TALAN EMBER XXI.
Emberi balgaság, hazugság és gyávaság
Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat
A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői
Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 12.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
A BÉKÉTELENKEDŐ
TAVASZ
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellyet terhelő
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Ó, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne;
Uram! Uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
NYÁR
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége
Csak, csak illyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére?
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyer a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
ŐSZ
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, melly rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőlőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szűnetlen
Bugyognak lőcs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény vólna,
Vagy kemény télre hajólna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
TÉL
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
*
Kontextus:
írtál, alkottál valamit, amit vállalhatsz
de azzal már nem törődsz, hogy hova kerül:
milyen lapba, milyen standra, milyen kiállításra?
*
Nem lehet belékötni,
semmi rosszat nem szól
csak olyan dermesztő a kisugárzása,
a tüntetően szótlan tevése-vevése stb.,
hogy ennél az is jobb lenne, ha üvöltözne velem
*
Szimuláns-játszma
Az iskola unalmas, a diáktársak undokok,
viszont ha beteg vagy, hagynak otthon olvasni
(a szimuláns másnap reggel meghalt:
A 22-es csapdája) *
A
hajó
kapitánya voltál,
mégis patkányként
elsőnek hagytad el a fedélzetet
*
Utána
a vízözön:
úgy él, mintha
utolsóként élne a földön,
és nem úgy, mint aki azt
az unokájától kapta kölcsön…
*
A
jótevő
kezébe harapó
ara haragszol meg,
aki mindig kisegít,
mert megalázónak
érzed az egyoldalúságot,
de azt nem vizsgálod,
miért vagy örök segélyezett…
*
Visszakozó –
beijedsz, tele lesz a gatyád
és legyűr és lehúz a középszer terrorja…
*
Te vagy
a szélhámosok álma:
keresve sem találni nálad naivabb balekot
*
Sokkal
jobban járnál egyedül,
mint abban a tévhitben,
hogy van barátod, aki csak
eszközként, ugródeszkaként használ
*
Nem
válogatod meg
az ún. barátaidat -
madarat tolláról,
embert barátjáról ismerni meg
(és aki korpa közé keveredik,
azt felfalják a disznók)
*
A rest
kétszer fárad,
a zsugori kétszer költ
* Prokrusztész ágy
Ha nem pontosan passzolsz az ágyba,
akkor vagy kinyújtanak, vagy lerövidítenek…
…és te mégis odafekszel
(ugyanez átvitt, szellemi
-lelki értelemben is)
*
Sport-
értéktelen:
olyan ellenfelet keresel magadnak,
akit gyenge formában is meg tudsz verni
(mint pl. aki gyerekkel áll ki birkózni)
*
Nem
tudsz veszíteni,
mindenkit hibáztatsz,
csalásra gyanakszol,
háborog a lelked,
dúlsz-fúlsz, csapkodsz stb.
s így nem tudod levonni a fontos tanulságokat
*
Nincs
kellő öncenzúrád
nem válogatod meg a szavaidat
*
Megszakított
természetes körforgás
pl. drága pénzeden elszállítják
az emberi ürüléket, vizeletet stb.,
ami pedig ott helyben aranyat érne
*
Feszült
házasélet -
ki védekezik
(coitus interruptus)
És ha vallásod tiltja
a fogamzásgátlást, akkor…
*
Ügy-
védelem:
a jó ügyet rosszul,
a rosszat jól védik
*
Úgy
került bele,
mint Pilátus a krédóba
(a katolikus hitvallásba)
*
Gittegyletek
(és önagyonülésezők),
versus a grundot védő
tétre menően küzdő
Pál utcai fiúk…
*
Kivert kutya
Legalább tíz évvel
idősebbnek nézel ki –
a magányos farkas évek
duplán számítottak…
*
Kvantifikátor
Ami valahogy nem mérhető,
az számodra nem is valóságos létező,
az csak amolyan lila ködös lelki dolog…
*
Furcsa pár
Az egyikük rendmániás
a másik meg szörnyen trehány
(olykor csak dafke, csakazértis…)
*
Minden
bevételed kiadod
túméretezett lakásod rezsijére,
ingyen-konyháknál állsz sorban ebédért
*
Akut válság
Mire elő mersz állni
a házasságotok krízisével,
addigra már végleg eltávolodtatok egymástól
*
Korunk
testi-lelki népbetegségei:
alattomos kórok lappangási időszaka -
amikor manifesztálódik, már nehéz legyőzni,
s te csak elszol/elsiklasz a vészjelek mellett…
*
Kigolyózva –
„öntörvényűségedre” vagy büszke,
s mégis ámulsz, ha arcodba vágják:
akkor lássanak, amikor a hátuk közepét
*
Lerí rólad,
hogy szinte bármire
képes vagy/lennél, csakhogy
ne közösítsenek ki ebből a körből…
*
Ki
mit tud -
ki tud szem-
rebbenés nélkül
nagyobbat mondani
*
Fel szeretnél
fedezni egy új világot,
de csak a part közelében
mersz óvatosan csónakázni
*
Az
egész
evilági „életed”
egy folyamatos készülődés,
egy folyamatos próbaidőszak
az igazi Életre, a másvilágra…
*
A mór
megtette
kötelességét,
a mór mehet!?
*
Aki
jobban táncol,
mint ahogy tud -
nem tudok táncolni,
de ha megfizeted…
*
ZSUGORI URAM
Esmérek én egy vént. - Ki az? - Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. - Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája a Piac-utcába, De azt a rácoknak adta árendába; Maga e kunyhóba éhezvén kucorog, S elméjébe mindég a drágaság forog. Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal, Tisztelvén a maramont örök áldozattal. A bús gond béesett orcájában hever, Mérget kedveltető kincseiből kever. Olly sárgák orcája sovárgó gödrei, Mint aranyjára vert királyok képei: Mint a sírból feljött halott útálsága, Amellyről minden húst a párka lerága. Most is azért sóhajt és dúlfúl magába, Mért nem adhatja az áert árendába. S öszvekalkulálván saját számadását, Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását, Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, - Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget: Ma csak harminc arany jött bé a kasszába, Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába. Azonba melly szörnyű károm következe: - Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze - Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta, Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő, Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.
Csokonai V. Mihály
*
Már rég
fent vagy a fán,
amikor azon töröd a fejed,
hogy a csodába kéne lemászni
(csak eddig terjedt az előrelátásod)
*
Ha
rossz szemmel
néz rád a kedvesed,
ebből nemcsak arra
- a sokra - következtetsz,
hogy most nem szeret,
de arra is, hogy
sose szeretett…
*
Álima
Legyen meg az úr akarata,
ha pont azt akarja, amit én itt és most
(ill. sok mindent akarhat, csak ezt meg ezt ne!)
*
Változtatni,
jobbítani, lendíteni
akarsz/szeretnél a világon,
csak neked ne kelljen ehhez megváltozni
*
Ha
nem tudják
a mozgalmatokat legyőzni,
szétzilálni, lejáratni, kriminalizálni stb.,
akkor beépülnek, s bomlasztják vagy az élére állnak,
s ti vagy nem látjátok, ölbe tett karokkal tűritek ezt
*
Mindenen
változtatnak,
csakhogy az egész
semmit ne változzon,
s te túl könnyen bedőlsz
eme lázas semmittevésnek
*
Jobban
voltál addig,
amíg nem tudtál valamit,
mint most, amikor azt hiszed,
hogy jól tudod…
*
Téged
soha senki
semmire nem választ ki,
vagy ha mégis, hát akkor
nem veszed észre, vagy
nincs bátorságod a küldetésre…
*
Isten
– Sátán
Neked mindegy,
milyenek a magán-
hangzók, amiket
az SNT mással-
hangzók közé
illesztesz
*
Mindig
csak „vagy
-vagy”-ban,
s nem dialektikusan,
„is-is”-ben gondolkodsz
*
Az
az ember vagy,
aki mindent megszokik
és még rabságban is szaporodik
*
A
holt pontok
és holt idők embere
(a Holt tenger vizét issza,
nem is vágyik szíve vissza…)
*
Ünneptelenül
Az életed sivatag oázis nélkül
Egy végtelen hosszú út vendégfogadók nélkül
*
„Pálfordulás”
átállsz a győztesek oldalára
(még anyád sem ismerne rád –
igaz, hogy nem is mersz szemébe nézni…)
*
Minden
vágyad teljesül,
még a legvakmerőbb is:
amihez érsz, az arannyá válik
(ez olykor még rosszabb is lesz,
mintha rémálmaid válnak valóra)
*
Felégeted
magad mögött a hidakat,
pedig a túlparton nemcsak
a most épp gyűlölt feleséged,
de az édes kis gyerekeid is
ott maradtak…
*
Ahogy
te ma itt
a disznókat,
a csirkéket tartod,
téged is ilyen módon
tenyésztenek egykor…
*
Emberrablók
fogságában vagy,
és senki nem ad
bele a váltságdíjadba –
most döbbensz rá,
kik voltak „barátaid”…
*
Még
azt sem tudod,
hogy fiú vagy-e, vagy lány,
a többit már elképzelhetjük…
* Csipkerózsika
100 éves álmát alszod,
s nem érkezik a királyfi,
hogy felébresszen – vagy
nem hagyod/nem üdvözlöd
stb.
*
Mindenkinek
tetszeni akarsz,
s ha egyvalakinek
nem vagy szimpatikus, sőt,
akkor odavagy, magad alatt vagy…
*
Minden
egész széttörött,
minden darabokra esett szét,
s te mégis úgy élsz, mintha
mi sem történt volna…
*
Igazmondó
tükröd összetörve,
csak széttört üvegcserepek maradnak
(azok meg már csak torz képet adnak)
*
Érzéki
csalódások áldozata –
a pohár vízbe tett kanál görbe,
a délibáb pár méterre levő falu…
*
Aki
raktárra aggódik -
mindig a lehető legrosszabb
kimenetellel, mint várhatóval számol,
s mindez teljesen meg is bénítja,
meg- és feladásra készteti…
*
Aljas
indítékból,
megfontoltan
elkövetett lélekgyilkos
*
Beülsz
a készbe és
a hasznot lefölözöd –
zsidó stb. migráns a kiegyezés után…
*
A király meztelen,
mégis mindenki az új ruháját dicséri,
Az udvari költők egyenesen himnikusan…
*
Szegény Zsuzsi, a táborozáskor
Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán.
Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában:
Mikor bús trombitaszóra Űlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán elvált örökre!
Sírva mentem kvártélyjáig S onnan a kertek aljáig. Indúlt nyelvem bús nótára, Árva gerlice módjára.
Csákóját könnyel öntöztem, Gyász pántlikám rákötöztem; Tíz rózsát hinték lovára, Százannyi csókot magára.
A lelkem is sírt belőlem, Mikor búcsút veve tőlem: "Isten hozzád!" többet nem szólt, Nyakamba borúlt s megcsókolt.
1802
Csokonai Vitéz Mihály
*
Önként és kéjjel
Olyan jó minta rendőr-
állampolgár, hogy még anyjára is
önként tesz terhelő vallomást!
*
Okos tojás
Okvetlen okvetetlenkedő
*
Arra emlékszik,
ami tíz éve volt,
de arra már nem,
amit tíz perce ígért
*
A saját farkába harapó kígyó
*
Veréb
mondja bagolynak,
hogy nagyfejű
*
Hülye
ötleteid vannak:
a nyílt tengeren
fogsz hozzá hajód átépítéséhez
*
„Búvár Kund”
A külső fogytán
belső ellenséget
keres és talál és furkál
*
Vétkes szépítgető
Bűneid eufemizmusokkal bagatellizálod:
pl. Az ordas hazugság=füllentés, lódítás, tévedés, elhallgatás
*
Hazug alak
Nem mondasz semmi valótlant,
de elhallgatsz minden lényeges odavágó tudnivalót
*
Önkizáró
Csácsogásoddal
csak terhére vagy
a társaságnak -
többet nem is hívnak
*
„Hős”
Csak a botránykrónikákba
kerül be neved mint krakéler „párbajhősnek”
*
A felhergelt
-felheccelt csőcselékben
érezni véled a kollektív erőt, bölcsességet
*
Akarod akarni?
Csak a karod kéne kinyújtanod
szíved választottjáért, de te további „isteni jelre” vársz
*
EGY
FIATAL
HÁZOSÚLANDÓNAK
HABOZÁSA
Szeme nem sír, mégis nedves; Képe ráncos; foga redves; Horgas lába tittyen-tottyan; Sovány fara egyet lottyan.
Mégis, noha hidegvette, Legényes a szedtevette: Ó, Uram! őrizz meg ettől A vasorrú kísértettől! -
Vén ugyan, vén a kurvanyja: De van ezüstje, aranyja, Amellybe ha markolhatnék, Hozzá jobb kedvet mutatnék.
Csak pénzében lennék vice; Megölelném histórice, Férje lennék az erszénynek, E' kén a szegény legénynek!
Csokonai Vitéz Mihály
*
Szkeptikus empirista
Csak annak hiszel, amit látsz:
azt meg elég látni (kivéve a zsiráfot…)
*
Szalmaláng
Csak az amputáció megúszása
utáni napokban tudsz örülni, hogy földig ér a lábad
*
Pirománia
Csak egy kis tüzet raksz,
lábbal könnyen eltaposhatót,
de a szelet nem kalkulálod be
*
Szelet vet és vihart arat
Egy kis hólabdával lavinát indít el
*
Csak egyszer
ülsz részegen a volánhoz,
de akkor gerincet és lelket is törsz
*
Csak fejni
akarod a juhnyájad,
de még a legelőre se hajtod ki reggel
*
Nem
nézted meg az anyját,
mielőtt elvetted a lányát
*
Up to date man
Csak az éppen futó
kortárs „bölcsekre” figyelsz,
hisz ők nyilván aktuálisabbak
Platónnál, Epiktétosznál stb.
*
Aki
a kishitűségét
nagyképűséggel orvosolná
*
Részletekben elvesző
A magát elaprózó – tehetségét aprópénzre váltó
*
Változást szeretnél,
csak neked ne kelljen változni
*
Önizoláló
Csak csípsz, rúgsz,
karmolsz és harapsz:
így gyorsan és biztosan
mindenkit elvadítasz magadtól
*
Direkt
Szándékosan
rontod a sorsod,
hogy a sok szenvedésből
igazgyöngyöt „izzadj ki”
*
Önkigúnyoló
Dögkeselyűként
lecsapsz legkisebb hibádra,
felnagyítod és kifigurázod azt
*
Agresszív kismalac
Dühös vagy az irgalmas szamaritánusra,
hogy miért „késett” segítségnyújtásával
*
Ég ugyan
a föld a talpad alatt,
vagy éppen ég a házad,
viszont közben gyönyörű
szép virágoskertet varázsoltál
*
Kivagyiság
Egész hónapban
azért hajtasz, hogy
egy este gazdagnak add ki
és érezd magad…
*
Cinikus
Egy aranyköpésen élsz:
„csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”
*
Egy
csónakban evezel
az élet tengerén,
míg csak ki nem kötsz a bánat szigetén
*
Fél
A fél igazság
Rosszabb lehet, mint
A legsötétebb hazugság
*
Söpredék vagy
Aki a nagy kavarodásban,
zavargásban a felszínre kerül
*
Aljas
Sok beszédednek sok az alja
Szószaporítással takargatod az igazságot
*
Balkezes
Aki nagyon ügyetlen?
Vagy akinek a bal keze a jobbik
(és nem „szoktatták át” a másikra…)
*
Nevetések
Az nevet igazán, aki utoljára nevet
Nagy nevetésnek olykor sírás lesz a vége
A szívből jövő és az erőltetett nevetés, hahota
*
Mintha
Mintha megtenné, de mégse
Róka-gólya vendégség: mintha vendég lennél
Úgy csinál, mintha élne – de igazából haldoklik
*
Igaz-hazug
A hazug embert
Hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát
Mondd meg az igazat és betörik a fejed
*
Versus
Aki semmire nem aspirál
Becsvágytalan, ambíció nélküli.
És a törtető, könyöklő karrierista,
A máson átgázoló, a mást csak ugródeszkának tekintő
*
Bűnbak
Nincs bátorság az önvizsgálatra,
Helyette intenzíven bűnbakot keres,
Akire minden bűnt rá lehet olvasni,
Majd mehet minden tovább a rossz vágányon…
*
Gresham törvény
A rosszabb pénzhez romlik a jó
A rossz diákhoz romlanak a jobbak
A középszer lehúzza magához a kiválót
*
Mintha űrhajón
Elszigeteled magad a szeszélyes természettől
Minden mesterséges vagy konzerv, még a levegő is
Művirágok és festett műegek, műnapok és műszelek…
*
Csokonai
A reményhez
Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
*
Eugéniusz:
A boldogtalan ember
Egymondatos lényegkereső kísérletek
Szembesítő tükör:
bátran meglátni a fájó igazságot.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz:
a mese pont rólad is szól!
Te
mi mindent
mulasztasz el,
illetve teszel rosszul,
amivel folyamatosan és
durván rontod legfőképp
saját, de legalább közvetve
az előszeretteid stb. életminőségét?
Gyáván,
öngyilkos módon,
hárítható a felelősség
mindaddig,
míg meg nem halsz,
mielőtt éltél volna…
Ismerj önmagadra,
- a betegség felismerése
már a gyógyulás kezdete -
és változtass bölcsen: van,
lehet/legyen Élet a halál előtt!
http://mek.oszk.hu/06300/06302/
|