Payday Loans

Keresés

A legújabb

BOLDOG-TALAN XXI.- Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 12.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. február 22. csütörtök, 06:42

Képtalálat a következőre: „csokonai vitéz mihály”

BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

 

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 12.

Képtalálat a következőre: „csokonai vitéz mihály”

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

A BÉKÉTELENKEDŐ

Képtalálat a következőre: „csokonai vitéz mihály”

TAVASZ

Ejnye, már az esztendőnek

Silány napjai eljőnek,

Itt a kedvetlen tavasz.

Locsos, pocsos minden napja,

Komor a bőjtmás hónapja.

Április csalárd, ravasz.

Sovány szelek süvőltése,

Száraz porral kerengése

Torkot, mellyet terhelő

Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!

Bárcsak hamar vége lenne

Únalmas óráinak.

Szemem bármerre tekintsen,

Sem gyümőlcse semmi nincsen

Kertem puszta fáinak.

Mit ér zőldje a szőlőnek,

Ha rajta fürtök nem nőnek,

Mit ér a bimbó, virág,

Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,

Elfogyott a takarmányok,

Már sem széna, sem mező,

Ezer az ember szükségi,

Nincs új, elfogyott a régi,

Majd kihúz az éhező.

Ó, bárcsak hamar nyár lenne,

E silány tavasz elmenne;

Uram! Uram! talán már

Nem is fog már lenni nyár!

Képtalálat a következőre: „méla tempefői”

NYÁR

Haj, haj, no! be elfáradtam,

Ugyan nagyon megizzadtam,

Adjatok egy kis vizet!

A nyári napnak hésége

Éltünk terhe, veszettsége

Csak, csak illyennel fizet;

Uram, szűntesd a héséget,

Mert magunkat is eléget.

Tikkasztó kánikulánk

Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,

Lélekszakadva aratjuk

Ami kis termésünk jött;

Vetegettük hideg szélbe,

Most takarjuk forró délbe

Dudva és bogács között;

Amit e' még meg nem fojtott,

Szipoly és sáskaraj tojt ott,

S amit ez is meghagya,

Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,

A munka keménységétől

Csigázódik életünk.

Mégis mindezért végtére

Mi a szegény ember bére?

Aggunk s alig ehetünk.

Mennykő, villám és mennydörgés

Mind, amit nyer a könyörgés,

Forgószél és jégeső,

Ami a munkánkra jő.

Képtalálat a következőre: „csokonai vitéz mihály”

ŐSZ

A fejem már majd megbódúl,

Annyi a gond, melly rámtódúl,

Érik a gohér nagyon.

Szintúgy félek még előre,

Ha ránézek a szőlőre,

A szüret s baj itt vagyon;

Restellek már ki is menni,

Eső esik, mit kell tenni,

Alhatnám is, de nem is,

Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek

A megaggott esztendőnek

Legkomorabb részei,

Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szűnetlen

Bugyognak lőcs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom,

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény vólna,

Vagy kemény télre hajólna

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve,

S azért hozzám más se jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak únalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.

Kapcsolódó kép

TÉL

No eljöttél valahára,

Gyászos tél, a főld nyakára,

És az erszényt oldozod:

Együk most már munkánk bérét,

Igyuk saját testünk vérét,

Már az inséget hozod.

Igazán, hogy minél rosszabb

A te részed, annál hosszabb,

Életünkből majd fél rész

A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek

Tején hízott természetnek

Gyönyörűségit magad;

Mindent, amit a termékeny

Nyár s ősz adott a vidéken,

Fagyod tőlünk elragad.

Csak számodra munkálódunk,

Érted élünk és aggódunk,

S midőn mindent elragadsz,

Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,

Kertünket és gyümőlcsfánkat

Zúzzal virágoztatod.

És azalatt nagy lármával

Kimormolsz szélhahotával

S jégfogad vicsorgatod.

Ne dúld fel minden kedvünket,

Enyhítsd megúnt életünket,

Bocsásd hozzánk a tavaszt,

Szívszakadva várjuk azt.

Kapcsolódó kép

 

*


Kontextus:

írtál, alkottál valamit, amit vállalhatsz

de azzal már nem törődsz, hogy hova kerül:

milyen lapba, milyen standra, milyen kiállításra?

*

Nem lehet belékötni,

semmi rosszat nem szól

csak olyan dermesztő a kisugárzása,

a tüntetően szótlan tevése-vevése stb.,

hogy ennél az is jobb lenne, ha üvöltözne velem

*



Szimuláns-játszma

Az iskola unalmas, a diáktársak undokok,

viszont ha beteg vagy, hagynak otthon olvasni

(a szimuláns másnap reggel meghalt:

A 22-es csapdája)

*


A

hajó

kapitánya voltál,

mégis patkányként

elsőnek hagytad el a fedélzetet



*


Utána

a vízözön:

úgy él, mintha

utolsóként élne a földön,

és nem úgy, mint aki azt

az unokájától kapta kölcsön…



*



A

jótevő

kezébe harapó

ara haragszol meg,

aki mindig kisegít,

mert megalázónak

érzed az egyoldalúságot,

de azt nem vizsgálod,

miért vagy örök segélyezett…



*


Visszakozó – 

beijedsz, tele lesz a gatyád

és legyűr és lehúz a középszer terrorja…



*



Te vagy

a szélhámosok álma:

keresve sem találni nálad naivabb balekot

*



Sokkal

jobban járnál egyedül,

mint abban a tévhitben,

hogy van barátod, aki csak

eszközként, ugródeszkaként használ



*



Nem

válogatod meg

az ún. barátaidat -

madarat tolláról,

embert barátjáról ismerni meg

(és aki korpa közé keveredik,

azt felfalják a disznók)



*



A rest

kétszer fárad,

a zsugori kétszer költ



*

Prokrusztész ágy

Ha nem pontosan passzolsz az ágyba,

akkor vagy kinyújtanak, vagy lerövidítenek…

…és te mégis odafekszel

(ugyanez átvitt, szellemi

-lelki értelemben is)


*



Sport-

értéktelen:

olyan ellenfelet keresel magadnak,

akit gyenge formában is meg tudsz verni

(mint pl. aki gyerekkel áll ki birkózni)

*



Nem

tudsz veszíteni,

mindenkit hibáztatsz,

csalásra gyanakszol,

háborog a lelked,

dúlsz-fúlsz, csapkodsz stb.

s így nem tudod levonni a fontos tanulságokat



*


Nincs

kellő öncenzúrád

nem válogatod meg a szavaidat

 

*


Megszakított

természetes körforgás

pl. drága pénzeden elszállítják

az emberi ürüléket, vizeletet stb.,

ami pedig ott helyben aranyat érne



*



Feszült

házasélet -


ki védekezik

(coitus interruptus)

És ha vallásod tiltja

a fogamzásgátlást, akkor…  

*



Ügy-

védelem:

a jó ügyet rosszul,

a rosszat jól védik

 


*


Úgy

került bele,

mint Pilátus a krédóba

(a katolikus hitvallásba)

 


*



Gittegyletek

(és önagyonülésezők),

versus a grundot védő

tétre menően küzdő

Pál utcai fiúk…

 


*



Kivert kutya

Legalább tíz évvel

idősebbnek nézel ki –

a magányos farkas évek

duplán számítottak…


*


Kvantifikátor

Ami valahogy nem mérhető,

az számodra nem is valóságos létező,

az csak amolyan lila ködös lelki dolog…



*



Furcsa pár

Az egyikük rendmániás

a másik meg szörnyen trehány

(olykor csak dafke, csakazértis…)

 


*


Minden

bevételed kiadod

túméretezett lakásod rezsijére,

ingyen-konyháknál állsz sorban ebédért



*



Akut válság

Mire elő mersz állni

a házasságotok krízisével,

addigra már végleg eltávolodtatok egymástól

*



Korunk

testi-lelki népbetegségei:

alattomos kórok lappangási időszaka -

amikor manifesztálódik, már nehéz legyőzni,

s te csak elszol/elsiklasz a vészjelek mellett…



*

 


Kigolyózva –

„öntörvényűségedre” vagy büszke,

s mégis ámulsz, ha arcodba vágják:

akkor lássanak, amikor a hátuk közepét



*

Lerí rólad,

hogy szinte bármire

képes vagy/lennél, csakhogy

ne közösítsenek ki ebből a körből…

 

*


Ki

mit tud -

ki tud szem-

rebbenés nélkül

nagyobbat mondani



*


Fel szeretnél

fedezni egy új világot,

de csak a part közelében

mersz óvatosan csónakázni



*



Az

egész

evilági „életed”

egy folyamatos készülődés,

egy folyamatos próbaidőszak

az igazi Életre, a másvilágra…



*


A mór

megtette

kötelességét,

a mór mehet!?



*


Aki

jobban táncol,

mint ahogy tud -

nem tudok táncolni,

de ha megfizeted…



*

Képtalálat a következőre: „zsugori”

ZSUGORI URAM

Esmérek én egy vént. - Ki az? - Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -
Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a maramont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága.
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: -
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze -
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

Csokonai V. Mihály

Képtalálat a következőre: „fösvény”

 

*



Már rég

fent vagy a fán,

amikor azon töröd a fejed,

hogy a csodába kéne lemászni

(csak eddig terjedt az előrelátásod)



*



Ha

rossz szemmel

néz rád a kedvesed,

ebből nemcsak arra

- a sokra - következtetsz,

hogy most nem szeret,

de arra is, hogy

sose szeretett…



*



Álima 

Legyen meg az úr akarata,

ha pont azt akarja, amit én itt és most

(ill. sok mindent akarhat, csak ezt meg ezt ne!)



*


Változtatni,

jobbítani, lendíteni

akarsz/szeretnél a világon,

csak neked ne kelljen ehhez megváltozni



*


Ha

nem tudják

a mozgalmatokat legyőzni,

szétzilálni, lejáratni, kriminalizálni stb.,

akkor beépülnek, s bomlasztják vagy az élére állnak,

s ti vagy nem látjátok, ölbe tett karokkal tűritek ezt

 

*



Mindenen

változtatnak,

csakhogy az egész

semmit ne változzon,

s te túl könnyen bedőlsz

eme lázas semmittevésnek



*



Jobban

voltál addig,

amíg nem tudtál valamit,

mint most, amikor azt hiszed,

hogy jól tudod…



*



Téged

soha senki

semmire nem választ ki,

vagy ha mégis, hát akkor

nem veszed észre, vagy

nincs bátorságod a küldetésre…



*



Isten

– Sátán

Neked mindegy,

milyenek a magán-

hangzók, amiket

az SNT mással-

hangzók közé

illesztesz


*


Mindig

csak „vagy

-vagy”-ban,

s nem dialektikusan,

„is-is”-ben gondolkodsz


*


Az

az ember vagy,

aki mindent megszokik

és még rabságban is szaporodik



*


A

holt pontok

és holt idők embere

(a Holt tenger vizét issza,

nem is vágyik szíve vissza…)



*



Ünneptelenül

Az életed sivatag oázis nélkül

Egy végtelen hosszú út vendégfogadók nélkül

 


*



„Pálfordulás”

átállsz a győztesek oldalára

(még anyád sem ismerne rád – 

igaz, hogy nem is mersz szemébe nézni…)


*


Minden

vágyad teljesül,

még a legvakmerőbb is:

amihez érsz, az arannyá válik

(ez olykor még rosszabb is lesz,

mintha rémálmaid válnak valóra)

 


*



Felégeted

magad mögött a hidakat,

pedig a túlparton nemcsak

a most épp gyűlölt feleséged,

de az édes kis gyerekeid is

ott maradtak…



*



Ahogy

te ma itt

a disznókat,

a csirkéket tartod,

téged is ilyen módon

tenyésztenek egykor…



*


Emberrablók

fogságában vagy,

és senki nem ad

bele a váltságdíjadba –

most döbbensz rá,

kik voltak „barátaid”…



*



Még

azt sem tudod,

hogy fiú vagy-e, vagy lány,

a többit már elképzelhetjük…


*

Csipkerózsika

100 éves álmát alszod,

s nem érkezik a királyfi,

hogy felébresszen – vagy

nem hagyod/nem üdvözlöd

stb.



*



Mindenkinek

tetszeni akarsz,

s ha egyvalakinek

nem vagy szimpatikus, sőt,

akkor odavagy, magad alatt vagy…



*



Minden

egész széttörött,

minden darabokra esett szét,

s te mégis úgy élsz, mintha

mi sem történt volna…



*



Igazmondó

tükröd összetörve,

csak széttört üvegcserepek maradnak

(azok meg már csak torz képet adnak)

 


*



Érzéki

csalódások áldozata –

a pohár vízbe tett kanál görbe,

a délibáb pár méterre levő falu…


*



Aki

raktárra aggódik -

mindig a lehető legrosszabb

kimenetellel, mint várhatóval számol,

s mindez teljesen meg is bénítja,

meg- és feladásra készteti…

 

*

 

Aljas

indítékból,

megfontoltan

elkövetett lélekgyilkos

 

*

 

Beülsz

a készbe és

a hasznot lefölözöd –

zsidó stb. migráns a kiegyezés után…

 

*

 

A király meztelen,

mégis mindenki az új ruháját dicséri,

Az udvari költők egyenesen himnikusan…

 

*

 

Szegény Zsuzsi, a táborozáskor

Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.

Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:

Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.

Csákóját könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.

A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.

1802

Csokonai Vitéz Mihály

 

*

 

Önként és kéjjel

Olyan jó minta rendőr-

állampolgár, hogy még anyjára is

önként tesz terhelő vallomást!

 

*

 

Okos tojás

Okvetlen okvetetlenkedő

 

*

Arra emlékszik,

ami tíz éve volt,

de arra már nem,

amit tíz perce ígért

 

*

 

A saját farkába harapó kígyó

 

*

 

Veréb

mondja bagolynak,

hogy nagyfejű

 

*

 

Hülye

ötleteid vannak:

a nyílt tengeren

fogsz hozzá hajód átépítéséhez

 

*

 

„Búvár Kund”

A külső fogytán

belső ellenséget

keres és talál és furkál

 

*

 

Vétkes szépítgető

Bűneid eufemizmusokkal bagatellizálod:

pl. Az ordas hazugság=füllentés, lódítás, tévedés, elhallgatás

 

*

 

Hazug alak

Nem mondasz semmi valótlant,

de elhallgatsz minden lényeges odavágó tudnivalót

 

*

 

Önkizáró

Csácsogásoddal

csak terhére vagy

a társaságnak -

többet nem is hívnak

 

*

 

„Hős”

Csak a botránykrónikákba

kerül be neved mint krakéler „párbajhősnek”

 

*

 

A felhergelt

-felheccelt csőcselékben

érezni véled a kollektív erőt, bölcsességet

 

*

 

Akarod akarni?

Csak a karod kéne kinyújtanod

szíved választottjáért, de te további „isteni jelre” vársz

 

 

*

Képtalálat a következőre: „csokonai vitéz mihály”

EGY

FIATAL

HÁZOSÚLANDÓNAK

HABOZÁSA

Szeme nem sír, mégis nedves;
Képe ráncos; foga redves;
Horgas lába tittyen-tottyan;
Sovány fara egyet lottyan.

Mégis, noha hidegvette,
Legényes a szedtevette:
Ó, Uram! őrizz meg ettől
A vasorrú kísértettől! -

Vén ugyan, vén a kurvanyja:
De van ezüstje, aranyja,
Amellybe ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.

Csak pénzében lennék vice;
Megölelném histórice,
Férje lennék az erszénynek,
E' kén a szegény legénynek!

Csokonai Vitéz Mihály

Képtalálat a következőre: „csokonai vitéz mihály könyvei”

*

 

Szkeptikus empirista

Csak annak hiszel, amit látsz:

azt meg elég látni (kivéve a zsiráfot…)

 

*

 

Szalmaláng

Csak az amputáció megúszása

utáni napokban tudsz örülni, hogy földig ér a lábad

 

*

 

Pirománia

Csak egy kis tüzet raksz,

lábbal könnyen eltaposhatót,

de a szelet nem kalkulálod be

 

*

 

Szelet vet és vihart arat

Egy kis hólabdával lavinát indít el

 

*

 

Csak egyszer

ülsz részegen a volánhoz,

de akkor gerincet és lelket is törsz

 

*

 

Csak fejni

akarod a juhnyájad,

de még a legelőre se hajtod ki reggel

 

*

 

Nem

nézted meg az anyját,

mielőtt elvetted a lányát

 

*

 

Up to date man

Csak az éppen futó

kortárs „bölcsekre” figyelsz,

hisz ők nyilván aktuálisabbak

Platónnál, Epiktétosznál stb.

 

*

 

Aki

a kishitűségét

nagyképűséggel orvosolná

 

*

 

Részletekben elvesző

A magát elaprózó – tehetségét aprópénzre váltó

 

*

 

Változást szeretnél,

csak neked ne kelljen változni

 

*

 

Önizoláló

Csak csípsz, rúgsz,

karmolsz és harapsz:

így gyorsan és biztosan

mindenkit elvadítasz magadtól

 

*

 

Direkt

Szándékosan

rontod a sorsod,

hogy a sok szenvedésből

igazgyöngyöt „izzadj ki”

 

*

 

Önkigúnyoló

Dögkeselyűként

lecsapsz legkisebb hibádra,

felnagyítod és kifigurázod azt

 

*

 

Agresszív kismalac

Dühös vagy az irgalmas szamaritánusra,

hogy miért „késett” segítségnyújtásával

 

*

 

Ég ugyan

a föld a talpad alatt,

vagy éppen ég a házad,

viszont közben gyönyörű

szép virágoskertet varázsoltál

 

*

 

Kivagyiság

Egész hónapban

azért hajtasz, hogy

egy este gazdagnak add ki

és érezd magad…

 

*

 

Cinikus

Egy aranyköpésen élsz:

„csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

 

*

 

Egy

csónakban evezel

az élet tengerén,

míg csak ki nem kötsz a bánat szigetén

 

*

 

Fél

A fél igazság

Rosszabb lehet, mint

A legsötétebb hazugság

 

*

 

Söpredék vagy

Aki a nagy kavarodásban,

zavargásban a felszínre kerül

 

*

 

Aljas

Sok beszédednek sok az alja

Szószaporítással takargatod az igazságot

 

*

 

Balkezes

Aki nagyon ügyetlen?

Vagy akinek a bal keze a jobbik

(és nem „szoktatták át” a másikra…)

 

*

 

Nevetések

Az nevet igazán, aki utoljára nevet

Nagy nevetésnek olykor sírás lesz a vége

A szívből jövő és az erőltetett nevetés, hahota

 

*

 

Mintha

Mintha megtenné, de mégse

Róka-gólya vendégség: mintha vendég lennél

Úgy csinál, mintha élne – de igazából haldoklik

 

*

 

Igaz-hazug

A hazug embert

Hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát

Mondd meg az igazat és betörik a fejed

 

*

 

Versus

Aki semmire nem aspirál

Becsvágytalan, ambíció nélküli.

És a törtető, könyöklő karrierista,

A máson átgázoló, a mást csak ugródeszkának tekintő

 

*

 

Bűnbak

Nincs bátorság az önvizsgálatra,

Helyette intenzíven bűnbakot keres,

Akire minden bűnt rá lehet olvasni,

Majd mehet minden tovább a rossz vágányon…

 

*

 

Gresham törvény

A rosszabb pénzhez romlik a jó

A rossz diákhoz romlanak a jobbak

A középszer lehúzza magához a kiválót

 

*

 

Mintha űrhajón

Elszigeteled magad a szeszélyes természettől

Minden mesterséges vagy konzerv, még a levegő is

Művirágok és festett műegek, műnapok és műszelek…

 

*

Képtalálat a következőre: „csokonai vitéz mihály könyvei”

Csokonai

A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

 

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

 

 

*

Kapcsolódó kép

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

 

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

 

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

 

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

 

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!

Képtalálat a következőre: „csokonai vitéz mihály”

http://mek.oszk.hu/06300/06302/