BOLDOG-TALAN EMBER XXI.
Emberi balgaság, hazugság és gyávaság
Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat
A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői
Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 9.
*
Ady Endre
Az Idő rostájában
Kezében óriás rostával
Áll az Idő és rostál egyre,
Világokat szed és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.
S aki kihull, megérdemelte,
Az ocsut az Idő nem szánja,
Aszott nemzetek, hült világok,
Tört életek miazmás vágya
Halálra-valók s nem kár értük.
Szóljak próféták új szavával:
Nem kik mertek tagadni multat,
De kik nem magvak a Jövőnek,
Mindig azok, akik kihullnak:
Világok, népek, girhes eszmék.
Fonnyadtak s összezsugorodtak,
(Így szól az új próféta-ének)
Az Úr, az Idő áll örökké,
De elmulnak a renyhe népek
S velük együtt a tiszta Lóthok.
Óh, aszottak és be nem teltek
S óh, magam is faj-sorsom osztván,
Be igazság szerint hullunk ki
A kegyetlen óriás rostán,
Kedvét nem töltvén az Időnek.
*
Kvantifikálva
kell bizonygatnod:
istenáldotta a Te életed
(pl. pénzed mennyiségével)
*
Egyheti
böjtöt még kibírsz,
de hogy egyedül maradj a nézeteddel...
*
Megvesztegethetetlenül
szolgál ki minden rendszert:
a még annyira népelleneset is
*
Csak úgy
sétálgatva szemlélődni:
ez időpazarlás, igazolatlan hiányzás?
*
Távoli
útra gyűjtve
nem marad időd
fűben hasalva rácsodálkozni a világra?
*
Skrupulózus
a táplálék válogatásban:
de tévé „ingyen-konyhájából”
még a moslékot is eszi, falja, zabálja!
*
„Lelki nyugalma”
csupán beletörődés:
beéri már más Nagy Életek kukkolásával
*
Ígéret
szép szó –
ő akkor is megtartja,
ha zsarolás, megtévesztés vette rá?
*
Istened
hermafrodita, biszexuális,
és te neki a hű hasonmás akarsz lenni?
*
Egy spicli
kígyót melengetsz kebleden,
hátha pont te egy szelíd galambbá téríted…?
*
Nagylelkűnek
gondolva-mutatva magad,
már életedben szétosztod
mindened, de tényleg mindened?
*
Minden terved
túl korán szétkürtölöd:
így lenyúlják vagy csírájában elfojtják!
*
Még
akkor sem
tudod magad
másnak tettetni,
amikor ez itt és most
érték- vagy életmentő lenne?
*
Ő egy
„büszke legény”,
senki elől nem tér ki:
se úr, se csőcselék,
se részeg, se bolond elöl?
*
Amikor
már nem vitáznak,
de mindent ráhagynak
ezt bölcsessége, s nem
bolondsága elismerésének veszi
*
Egy
négyéves kisfiúval,
vagy egy fanatikussal is
éppen úgy vitázol, mint
bárki más vitapartnerrel?
*
Te
nem mondasz
„hazug gólyamesét”:
már óvodásod felvilágosítod?
*
Nálatok
nincs Jézuska/Mikulás:
varázstalanított világ,
tőled kapja a gyerek, amit kér,
együtt is veszitek meg a boltban!
(még meglepetés sincsen!)
*
Inkább
rongyokban jársz,
hogy a gyereked divatos legyen –
és hogy ezért így téged szégyelljen…
*
Jaj,
csak
a gyereknek
mindene meglegyen,
(és így garantáltan
életre nem való legyen?)
*
Ha
a haza
az áldozatáért
rosszal-rosszul fizet,
akkor rögtön átáll és
a legnagyobb ellensége lesz!
*
Mennyire
büszke rá, hogy
nem tud hazudni:
az ostromló ellenségnek
is elmondja a vár gyengéit!
*
Míg
a bekapott
kínos potyagólért
ostorozod önmagadat,
máris egy újat kaptál,
esetleg egy még nagyobbat…
*
Hétköznap
semmi „őrültség” –
a gyüliben, dizsiben,
csak szombaton jöhet
egy óra „extázis” öttől hatig!
*
A
gyerek
kegyelemkettese
érdekében eljátszva,
az alkoholista apa szerepébe
túlságosan is beleélte magát
*
Oly
alaposan
fontolgatod,
hova ültesd el
magad-magod,
míg késő lesz…
*
Gyermekkora
süllyedő világa hajójáról
semmit se ment ki a még lakatlan szigetre?
*
Meddig megy el
a nagy alázatoskodásban –
neki jó az életben a statisztaszerep?
*
Megfutamodsz
a szerelmi kihívás elöl:
Hűbele Balázs inkább idegen országért ontja véred
*
Azért,
csak azért
szülsz gyereket,
hogy ezzel végleg
magadhoz bilincseld szerelmed?
*
Több
sebből vérzel,
fél lábbal a sírban,
de a fodrásznál ülsz,
hogy frizurád csinosítsa?
*
Hova jutott
Monte Christo grófja,
aki hátralevő életét az amúgy
jogosnak tűnő bosszúnak „szentelte”!
*
Miért
lett öngyilkos
a Nyomorultak Javert felügyelője,
aki amúgy szakmája-hivatása kiválósága volt!?
*
Potenciális-aktuális
barát előtt bezárulsz,
egyszer látott vadidegen,
alkalmi útitárs előtt megnyílsz?
*
Lakása
egy „tisztaszoba”,
amit csak vendége használhatna,
ha élete nyugalmát-unalmát meghívással kockáztatná…
*
Ünnepre
- mint Szaros Pista,
Jézus nevenapján –
kirittyented magad,
a napestig hordott
munkaruha-cipő ócska,
kényelmetlen…
*
Mintha mindig
a sötét bábukkal sakkoznál –
lemondasz erről a pozícióról:
soha nem kezdeményezel,
te csak reagálsz a másikra?
*
Te nem vagy
egy panaszkodós típus:
neked akár még a fejedre is tojhatnak
(legfeljebb belül morogsz, de nem tiltakozol)
*
Semmi
hatalmat senkinek,
semmi paternalizmus:
döntsön mindenben a gyereked,
vagy legalább legyen vétójoga…
*
*
Csak semmi
két-három lépés távolság,
ő a gyerek bratyizós barátja:
ő így, ekképpen modern szülő, tanár
*
Fő a békesség?
Kerülöd a legkisebb konfrontációt is:
fejedre nő a nő, a főnök, a kolléga és a szomszéd…
*
Sokáig
csak némán
nyelsz és nyelsz,
majd egyszer csak szétrobbansz…
*
Nem
tudván a lényeget,
egyetlen vesszőt sem
enged el a Szentírásából…
*
A bölcsőtől a koporsóig
az osztályon aluli fapados életre fizetsz be?
*
Annyira
megtetszik
a teremtett mesevilág,
hogy végleg beköltözöl,
kivonulsz a való világból
*
Minden közeli
és távoli ismerőst egyformán,
mélyen és hosszan meggyászolsz?
*
Mert
tegnap jót főztél,
ezért ma is ugyanazt
és pont ugyanúgy főznéd?
*
Szigorúan
betartja a törvényeket:
méltányosságból se „kivételez”!?
*
Másból
sem áll az élete
mint próba-szerencse kísérletezgetésből
(még az állására-járására, ülésére is igaz ez)
*
Még lakása
bejárati ajtaját nyitandó is
újból végigpróbál minden egyes kulcsot
*
Nem tudva-merve
kifejezni-kimutatni érzéseid,
azok szép lassan, de biztosan sorra elsorvadnak…
*
Isten
apácának teremtette:
de megfelelési késztetésből férjhez ment!
*
Kitartásként éli meg,
ami már csak a csúcson túli szánalmas vergődés
*
Szeretnél
megszépülni,
ezért sminkeled agyon
idegen mintára arcodat…
*
A
komolytalan
játékot kerülendő
úgy focizol, mintha
az tényleg vérre menne?
*
Úgy
viselkedsz
„illemtudásból”
a vendégségben, mintha
egy magatehetetlen/rokkant kripli lennél?
*
Nem akarván
túl otthonosan mozogni,
nem is találva fel magát:
túlterheli vendéglátóját
*
Belátva:
nem lehet tökéletesen jó,
nem éri be félmegoldással:
inkább teljesen rossz lesz?
*
Ami
nem volt
kötelező házi feladat,
azt öndicsőítő magánszorgalommal végzi…
*
Ne akadékoskodj,
hisz egyértelmű az eset,
és az a 12 dühös ember is
sietne halaszthatatlan dolgára!
*
Jó
szándékában
tiszteletreméltó lenne,
mégis erőszakmentességre
terrorizálja keresztény családját…
*
Nem
tudod bevenni,
hogy az evangélium
egyik főhőse, a bűnbánó Magdolna,
aki előbb tér meg, mint a jó Mária
*
Ha
már egyszer
kibírta a csúcsterhelést,
akkor ezután soha alább már nem is adja?
*
Nem
akar mást
betegségével terhelni:
így még egy önsegítő
csoportba se jut el!
*
Ő a legjobb
a kisegítő osztályban,
így ebből nem váltana jövőre se…
*
Inkább
eltitkolod betegséged –
mert nem bírod ki, hogy
valaha másra is szorulhatsz?
*
Sok
jó bába között
is elveszhet gyerek,
pedig nincs egyetlen boszorka sem köztük
*
Pénisz
komplexusodat
bazi nagy autó
üzemeltetésével kompenzálod?
*
Hiányzik
férfiasság az arcodból,
mozgásodból, kiállásodból,
az egész lényedből, jellemedből
*
Te
minden
akarsz lenni:
egyszerre férfi
és nő, gyerek és felnőtt?
*
Az
a jószívű
kontár vagy,
aki minél lelkesebb,
annál több kárt okoz…
*
Ha élete
nem foglalható
pöttyös leányregénybe,
nem biztos a happy end,
akkor mérget rá: öngyilkos lesz!
*
Annyira
fölülemelkedsz
az emberek napi ügyén-baján,
hogy csak elvont általánosságok eseteit látod bennük
*
Nemcsak
kifelé állsz ki
a tűzre rossz fát tett gyerekedért,
de azután még otthon se veszed őt elő?
*
Te még
az ostromállapotban is
mindent újra és újra megvitatnál…
*
Nemes hivatás
egy komoly létproblémán gondolkodni –
hiábavaló parazita mesterség kiagyalttal tenni ugyanezt
*
*
Nem létező
dolgok kutatására
áldozza fel saját és családja életét…
*
Önleleplező,
ha egy egész napra kiborít,
hogy egyvalaki eléd furakodott a sorban…
*
Páni félelemmel
„várod” az öregkorod,
mondván, hogy „nem
akarsz másra szorulni”!?
*
Az
egy ideig
használt, majd
dobott kapcsolat
valójában nem egy
önkezű lelki öncsonkítás?
*
Miután lebuktál,
milyen az a bevásárlás,
ahol tüntetően kell jelezni:
te most biztosan nem lopsz…!?
*
Életfogytig titkolnod
vagy magyaráznod kell:
mi a munkád/foglalkozásod -
kétes az egzisztenciád?
*
Elveszett
ember vagy, ha elérik:
szégyelld tisztes szegénységedet…
*
Ha
már dől a ház,
a munka hőse vagy –
de hol voltál előtte hosszú éveken át?
*
Elvetettségedben
mindig új társaságba mész,
hogy ott ismét premieren debütálva előadd magad
*
A bűvész tud(at)ja:
„csal” és a közönsége is:
de téged (senki)ki (sem) figyel(meztet)?
*
Olyan
terepre vonul
- szabad költészet,
absztrakt festészet -,
ahol nehéz mérni, megítélni
a teljesítményt - könnyű a blöff?
*
Lakásod
már készen vetted,
a feleséged rendezi be –
te meg naphosszat és éjjel
úgy teszel, mintha élnél is benne?
*
Egy álruhás
rendőr, ellenőr, próbavásárló stb.
tartós szakmai-foglalkozási ártalmainak listája
*
A
nomád
vándorlást dicsőíti,
pedig de szívesen verne már gyökeret…
*
A
sok-sok
kudarc nem tört meg,
de a váratlan siker romlásba dönt?
*
Pusztán
már attól bűntudatod van,
ha valamit bűntudat nélkül, önfeledten élvezel?
*
Nem tud
mulatni, ünnepelni –
az árlapra, a holnapi felkelésre gondol…
*
Csak semmi
erősebb színdinamika,
csak semmi vadítóbb-pörgetős zene?
*
Hogy ne
ábrándítsd ki rajongóidat,
megöregedve már bujkálsz a világ elöl?
*
Állandó
ügyeletes jópofaként
te csinálsz magadból pojácát…!
*
Taszítóan
piszkos, büdös –
vagy túlillatosított,
cicomázott piperkőc?
*
*
Származási-
családi adottságaidat
születési hibaként radíroznád ki?
*
Rengeteg
energiát pazarol
azzal, hogy mindenkit
az ő kis gyülekezetébe terelne…
*
Mindent
fényűzésnek ítélsz,
amit a Földön nem
mindenki engedhet meg...
*
Idő
előtt
végelgyengül,
mert minden,
de minden ellen
védőoltást kér…
*
Ha csak
autóstoppal utazhatna,
akkor inkább mások világjárását nézi…
*
Ihlet
helyett szorgalom,
vagy pont megfordítva!?
Nincs tertium datur!?
*
Botrány-
kőként nyom agyon
a bal lator kegyelmi példázata!
*
Vagy
a haza nem térő tékozló fiú
vagy a méltatlankodó „jó testvér”?
*
Azt hiszed,
megvan a tuti életrecept,
hogy üdvözülésed biztos útja,
ha mindig rosszul jársz?
*
Tiszteletreméltó,
milyen hévvel építi a házát –
nagy kár, hogy homokból homok fundamentumra!
*
Nem eszel
a tiltott gyümölcsből,
de keserű a szád és a csókod íze…
*
Példaképei
vonzó életéből
mazsolázza össze az övét:
egy felskiccelt fantomképet…
*
Sosem késik el
a prédikációjáról,
ha egy-két lelki sebesültön
elsősegélynyújtás nélkül át is ugrik…
*
Csak
gazdagak tanácsát kéri:
Isten vihette fel dolgukat,
s akinek ő pénzt ad, annak észt is ad
- aki boldogul, csak az a boldog…
*
A kis lépések
biztosra vett taktikáját vallod,
pedig most éppen egy széles szakadék áll utadban
*
Csak
a rendőri körözés esetén derül ki,
neki tulajdonképpen nincs is különös ismertetőjele…
*
Nem
„komplikálja” az életét –
ő se megy sehova, hozzá se jöjjön senki…
*
Nem bízz
semmit a véletlenre:
már most tudd, hogy
hol leszel fél év múlva este
és azt is: mi lesz a vacsorád?
*
Hiába
beszélsz
az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs benned, lópikulát sem ér
*
Egész napod
arra megy el, hogy
helyet keress magadnak,
ahol éjjel meghúzhatod magad!
*
Egy
mai költő
ne legyen érzelmes:
így posztmodernül ironizálgatsz?!
(tán még szerelmet is így „vallasz”…)
*
Mintha
vészhelyzetek
sorozata lenne az élet,
mindig csúcsra járatsz,
és a vésztartalékokat mozgósítod
*
Csak
imitálod
az élettánc lépéseit –
biztosan a másvilágra tartalékolsz!
*
Isten ügyét
akarván védeni
te mindig többet
mutatsz, mint amid van?
*
Gyógyultnak,
és nem most
éppen tisztának véve
hagyod megkísérteni,
és a bukásba is vinni magad?
*
Magadat
akarod becsapni?
Sámlira állva méred meg a magasságodat?
*
Az
ihletet
bejegelnéd,
hisz csak nem fogsz
az utcán állva-ülve írni?
*
Két
füled van
neked is és
csak egy nagy szád,
mégis kétszer annyit
beszélsz, mint hallgatsz
*
Folyton
úgy kárhoztatod magad,
mintha tévedni nem lenne
általánosan emberi dolog…
*
Ha
naiv idealista
illúzióiból veszít,
akkor keserű-cinikus
törtető karrierista lesz ?
*
Mozgásban
hiszi magát:
a világ halad,
ő holtvágányon
áll vagy tolat…
*
Hiperaktívan
brusztol a részcélokért –
fél megállni és elmeditálni a végcélokról?
*
Betartva
a munkavégzés
minden hivatalos előírását:
ez már majdnem vagy tényleg
kvázi lassító sztrájk?
*
Úgy teszel,
mintha számodra
teljesen közömbös lenne
az elismerés, a pozitív visszajelzés
- ne adjisten: a kitüntetés stb….?!
*
Csak
egy várakozás
fűti az ő mozdonyát:
dicséret, kitüntetés, rang s cím
(gyógyíthatatlan rangkórságban szenved)
*
Nem mered
megcsókolni a szerelmed,
s ezért kitalálod, hogy ez
egy úgynevezett plátói kapcsolat
*
Aki
abban élvezkedik,
abban tetszeleg, hogy
magát becsmérli, köpködi stb.
*
Egy
nagy manipulátor
eldobható eszköze,
vagy egy álszent ügy
buzgó balekja vagy…
*
Ha
már
te esendő,
gyarló ember vagy,
akkor már legalább
az élettársad legyen tökéletes
*
ADY ENDRE
A HŐKÖLÉS NÉPE
Bíró Lajosnak,
akivel szerencsés volt
régi találkozásom s örök a barátságom
Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.
Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.
Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.
Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.
Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kíméletlenséget.
Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért ugyis is mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.
*
Eugéniusz:
A boldogtalan ember
Egymondatos lényegkereső kísérletek
Szembesítő tükör:
bátran meglátni a fájó igazságot.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz:
a mese pont rólad is szól!
Te
mi mindent
mulasztasz el,
illetve teszel rosszul,
amivel folyamatosan és
durván rontod legfőképp
saját, de legalább közvetve
az előszeretteid stb. életminőségét?
Gyáván,
öngyilkos módon,
hárítható a felelősség
mindaddig,
míg meg nem halsz,
mielőtt éltél volna…
Ismerj önmagadra,
- a betegség felismerése
már a gyógyulás kezdete -
és változtass bölcsen: van,
lehet/legyen Élet a halál előtt!
|