BOLDOG-TALAN EMBER XXI.
Emberi balgaság, hazugság és gyávaság
Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat
A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői
Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 8.
*
REMÉNYIK SÁNDOR
Ha számbavetted...
Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot!
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az, Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán S tán az se, mit suttogva, hátmögött Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet, Mely indult jóakarat ösvenyén És öntudatlan gúnyba tévedett.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet, Indulnak egy elejtett szó nyomán, Mit elhallgatni - véltük - nincs miért, S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped Egy szónkért, mely meg tudná váltani, S virágoskertből sivataggá lesz, Mert azt az igét nem mondottuk ki.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, A léptünk rajta döngve áthaladt, Semmit se tettünk - csak nem vettük észre - És eltapostuk, mint egy bogarat.
Oh végtelen a vétkeinknek száma, Mi álomroncsba, tört reménybe járunk, Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
Ha számbavetted mind a vétkeid, Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok, sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot.
*
„Jó ismerőseinek”
se szeri, se száma –
ám egy igaz barátja
sose volt, és sose lesz
*
Minden jóízűen
lenyelt falatnál
bűntudat nyilall belé
és bűntudat járja át:
hisz van ahol éheznek!
*
A
Császárnak
mindent megadsz,
a maradékból meg Istent elégíted ki?
*
Isten
akaratát hozzád
aktuális papod napi
parancsai közvetítik?
*
Annyira
vigyázol magadra,
hogy a legmegkíméltebb állapotban múlsz ki…
*
Annyit gürizett
élete csicsás kirakatán:
a végén maga is elhiszi:
ugyanez van bent a boltban is…
*
Nem,
te soha
nem maradsz adós:
rögtön viszonzol mindent,
mintha bolti vásárló lennél?
*
Az
arany középút
keresését feladva -
akkor már inkább
prűd vagy mint trágár?
*
Mindig
rosszat választ,
még ha olykor a kisebbet is,
és még erre mellét döngetően büszke?
*
Ha
csak a kisebbik
rosszat választhatná,
ezt elvből nem teszi,
így magától a nagyobb választódik
*
Addig-addig aprózod fel
és el magad,hogy a végén
már nem átváltható a nagy egészre!
*
Addig-addig
őrizgeted értékeidet,
míg azok el nem inflálódnak, el nem avulnak…
*
A
te kaland-
(pótlék)od a Vidám Parkban
egy garantált biztonságú szellemvasutazás…
*
Minden
– nem - fiktív
történetben, mesében
csak önigazolásod keresed,
így mást nem is találhatsz…
*
Ha
egy kicsit
is fellángolnál,
ez csak szalmaláng,
vagy gyorsan eloltod,
amíg kontrollálni tudod…
*
Csak úgy
érzed igazságosnak,
ha patikamérleggel osztod el a tortát?
*
Nagyon-
nagyon jónak látszana,
így a torta felosztásánál
magának szinte semmit se hagy
*
Inkább
koplalsz, nélkülözöl,
csakhogy „szégyen” ne érje a házad?
*
Semmitől
sem fél annyira,
mint a jó-rossz
szomszédok megszólásától
*
Neked
a jónál is jobb helyzet kell:
nem csoda, hogy nem lősz „gólt”…
*
A – nyomda-
hibás – szakácskönyv
holt betűihez hűen főzi ételét-életét…
*
Az ő
őszinte
beismerő vallomását
a több +börtönévvel „jutalmazzák”…
*
Olyan
jó mintaállampolgár:
még anyjára is önként tesz terhelő vallomást!
*
Csak
halálos ágyadon
egy elszólásából derül ki:
sose szeretted az édes bort,
sem a tepertős pogácsát
*
Akkor nyugodt
a kazuista lelke, ha
minden eshetőségre van
egy fix hajszálpontos előírás
*
Amit csak
kegyelemből kaphat,
arra próbál jogot formálni!
Így még a kegyelem esélyéből is kiesik
*
A kérés
neki nagy szégyen:
Ő kérés nélkül is kapjon,
különben panaszt tesz?
*
Titokban vagy sem,
de még de büszke is rá,
hogy sosem, még kicsit sem elégedett magával
*
Nem mer
„hülyeséget” kérdezni:
ez nem illik az Éltanuló
vagy a Professzor szerephez…
*
Jó ideig
szégyellted a „másságod”,
most meg egyenesen büszke vagy!
*
Mintha
minden
új megszólalás
premier lenne:
leblokkol a lámpaláz
vagy ugyanaz a lemez…
*
Nem te
vagy véletlenül
az a stréber eminens diák,
aki csak a tanárának tanult
és végzősként elveszik az „életben”?
*
Örömöd
megsokszorozná,
bánatod osztaná,
ha lenne kivel megosztani
– de főleg miattad nincsen…
*
Nem szereti
a nyitott kérdést –
a nem használt agy pedig elsorvad…
*
Nem mer
lelke mélyebb
régióiban búvárkodni:
ezért szisztematikusan kerüli a komoly beszélgetést...
*
Mintha
rendőr hallgatna ki,
annyira vigyázol, jaj,
nehogy elszóld magad…?
*
Rossz ügyeket
védsz, képviselsz, intézel
jó ügyhöz méltó buzgalommal, odaszánással…
*
Megszoktad:
mindig hozzád fordultak segítségért –
te akkor sem kérsz, ha egyedül ülsz a gödör fenekén?
*
Biztos
vagy benne, hogy nem
kapod kölcsön a kaszát,
ezért mikor kérni kellene,
már előre egy sértést vágsz a fejéhez…
*
Röstellsz
segítségért kiáltani,
inkább végleg berendezkedsz
a közben lakályossá tett veremben
*
Olyan
észrevétlenül
élsz és távozol el,
mint egy profi besurranó tolvaj…
*
Be-
illeszkedőnek
hiszi magát, pedig
csak a zsarnok közvélemény asszimilálta
*
A te
korodban
már nem való
színesen öltözni,
pláne táncolni, sőt udvarolni?
*
Abba vénül,
sőt rokkan bele, hogy
életkora meghazudtolásával
túlerőlteti, túlfeszíti magát…
*
Vagy
bezárul,
mint egy autista –
vagy megnyílik, mint
egy lelki szemétláda?
*
A
sok
kéregető
egy ideig facsarja szíved:
védekezésül lekoldusmaffiázod őket!
*
Akasztófa
alatt kegyelemre várva
húzd az időt! De máskor minek?
Hisz egy életed van és amúgy is rövid!
*
Soha semmiben
nem vállal szóló szerepet,
inkább a kórusban búvik el…
*
Ha
nyer a csapatod,
akkor vered a melled.
ha veszít, akkor meg
megtagadva szidod őket
*
Sok művet
írtak már „az életből ellesve „
a rendes, de mégis féléltű ember tragédiájáról!
*
Mindig
annyira az imáiba merül,
hogy akár fel is fordulhat(t)ok mellette
*
Neki imponál
„vadember” mivolta…
olyan mint elefánt a porcelánboltban…
*
Nem mer
bekopogni a cigányputriba –
így egy új, életre tanító mestertől esik el…
*
Messziről
a hűséges ember példája,
közelről csak befogadott kóbor kutya…
*
Mint
egy kiskatona:
mereven áll a díszszemlén,
és izgul: jaj, csak bele ne kössenek!
*
Mindig
más szemével
rak lakásában rendet:
attól függően, hogy ma
kit vár éppen vendégségbe!
*
A tespedést,
a tunya punnyadást stb.
fennkölten, eufemizmussal
bölcs türelemnek nevezed?
*
Jó lenne
mindenkinek tetszeni?
Te mindig pont azt az
egyetlenegy fanyalgót látod!
*
Amíg
a bandában van,
bármire képesnek érzi magát –
majd egyedül maradva szinte semmire!
*
Ellenállásod
idővel feladva
csak egy a modus vivendi:
teljesen azonosulni a rabtartó eszméivel?
*
Ideiglenesen
rangon aluli munkát kell vállalnod:
majd mégis itt ragadsz - innen mész nyugdíjba!
*
A
vad
fenegyereknek
mára benőtt a feje lágya,
s az establishment része:
ügyész, bankár, üzletember stb.
*
Nominalistának
- egy átnevezőnek -
a gyávaság óvatosság,
a megalkuvás kompromisszum!
*
Ha
majd
felépül a házam,
ha majd gazdag leszek,
ha majd…, ha majd!
Ha-ha-ha… bruhaha!
*
Aki
semmit
nem kapkod el:
még 60 évesen is
csak előéletnél/előételnél tart!
*
Legyen igazság,
ha pusztul is a világ!
Kohlhaas Mihályként mindenkidet feláldozod?!
*
Soha
nem engedsz
az „igazadból” –
így azután szamárként szenvedsz
*
Reményik Sándor
A katonák
Külön-külön mind csöndes emberek, Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, Együtt: a katonák.
Külön-külön, úgy lehet, mindenik Beleborzadna, mikor öldököl, Együtt: egy rettentő, véres ököl.
Külön-külön halk, bús pásztortüzek, Itt-ott csillan a lángjuk tétován, Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.
Magukra mind külön kis életek, Fáradt ívük magasból mélybe száll, Együtt, jaj együtt: a halál.
*
*
Presztízs-
kérdést csinál belőle,
hogy minden tantárgyból jeles legyen!
*
Már hogyan is
menne be ő a kocsmába,
hisz csak lumpok „tivornyáznak”!?
*
Másnak
még csak-csak megbocsát,
de magához kérlelhetetlen…
*
Aki
self made man
képet fest és ápol magáról:
önerőből ért el mindent,
így kinek is tartozna hálával?
*
Ha egy
self made man
sora rosszul alakul
akkor ő így mindezért
csakis magát hibáztathatja
*
Le-
takarnád,
rejtegetnéd
emberi gyarlóságaidat,
mintha tökéletes lehetnél,
mintha ez szégyenbélyeg lenne?
*
Nem
nézel szembe
saját életed piszkosságaival,
ezért is vagy oly kegyetlen,
és oly irgalmatlan mással?
*
Ha
nincs
közvetlen
életveszélyben,
nem szólsz rá más gyerekére,
nehogy ők is visszaszóljanak…
*
Csak
a tárgyak
használati,vagy
a piaci értéke számít,
a szépségükre érzéketlen
- erre nincs szeme, látása…
*
Minden
kiselejtezne,
semmihez nem ragaszkodva –
vagy mindent őriz, raktároz,
eltesz, rakosgat, bekatalogizál stb.?!
*
Olyan
„illedelmesen”,
visszafogottan táncol,
hogy még meg se izzad,
nehogy „testszaga” legyen
*
A férj forrón,
az asszony hidegen szereti,
kompromisszumként életfogytig langyosan eszik…
*
Ha „csak”
szeretne gyereket,
akkor valószínűleg lehetne,
de ő NAGYON AKAR,
így viszont csak nem fogan meg.
*
Átengedi
a kiválasztottnak
a csoda művelését:
ő ezt eleve feladja,
s beéri a magyarázó szereppel…
*
Annyi
erotika
van a táncában,
mint mikor a fiú
az anyukáját kéri fel…
*
Mielőtt „szól”,
előbb megfogalmazza,
majd leírja és a végén óvatosan felolvassa
*
Röstelli, hogy
neki is baja lehet –
egészségesnek szimulálja magát?!
*
Csak
azért ócsárolod
oly dühösen a hazád,
hogy ne fájjon annyira
az elhagyása, cserbenhagyása…
*
Szobornak
még szép lennél,
de ahogy feléledsz,
már elcsúful az összkép…
*
Még
fizetésnapon sem
engedsz meg magadnak
egy kis plusz költekezést,
egy kis luxust, „felesleget” ?
*
A szükséghelyzetben
megtanult és gyakorolt spórolás
a szokásoddá, véreddé, „második természeteddé” vált?
*
Csak nyeled,
csak nyeled a mérget,
s az csak gyűlik-gyűlik, halmozódik benned…
*
Depressziós,
mert hitelre
viszonylag hamar
megvan már mindene,
amire az ideális amerikai
és európai fogyasztó vágyik
*
Jó
ember vagy,
ezt mondhatni,
de senki nem mondta meg,
hogy viszont rossz zenész/költő
*
Erőszakmentesen
könyörögsz gyerekednek,
hogy legalább tüntetően,
az utcán ne köpjön szembe…
*
Minden
újszülött
kismacskát meghagysz:
életüket nem te adtad,
így azt nem is veheted el –
ki is túrnak otthonodból
*
Már-már
szinte a vízbe is löknél,
csakhogy életmentő hős lehess?
*
A
hazugság
glóriája a munka,
ha azt rabszolgalélekkel végzed…
*
Ha
egy kicsit is hibázol,
akkor nyilvánosan és
szigorúan dorgálod meg magad
*
Makacs Keraban:
inkább megkerüli a tengert,
de hídpénzt azt nem, azt nem fizet
*
Nem
fogadja el
a talált pénzt –
mindenért keményen akar dolgozni!
*
Méltatlanra pazarolod
bókod, csókod és leleményes önfeláldozásod
*
Mintha
a fogát húznák,
mégis úgy tesz,
mintha igen szívesen adna…
*
Mintha
sose józanodnál ki:
kebledre ölelsz minden
idegent, ismeretlent és fát
*
Minden
orvosra hallgat –
állatorvosi ló lesz,
édes étel helyett
keserű orvosságokat nyel
*
Megöregedve
feleslegesnek minősíti magát:
kimegy a nagy hegyre, a büdös barlangba/jégre
*
Úgy
komponálod életed,
hogy egy eszme tankönyvi példája legyen
*
Ha kicsit
megkapirgáljuk derűlátásod,
az nem több és nem más,
mint kincstári optimizmus
*
Annyira félsz
a nevetségessé válástól,
hogy inkább csigaházba
bújsz s olykor kikukucskálsz
*
Félsz
elaludni,
de főleg álmodni,
hisz tudod, hogy
az álmok nem hazudnak…
*
Magaddal
szemben vagy
szociál-darwinista, fajnemesítő:
ha gyengének születtél,
vagy végelgyengülsz:
pusztulj!
*
Csak
időmennyiséget
áldozol a rászorulóra,
a minőségi idődet más,
Nagy Dolgokra tartalékolod
*
Milyen életed
lehet neked amúgy,
ha a „nyaraláson”, üdülésen
így kell kitombolnod magad?
*
Ami
sorkatonaként
túlélő taktika, a beolvadás -
az később már életelvesztegetés, önkiherélés lesz!
*
Hiába
talál rá először
az a nagy szerelem:
gyáva kiköltözni a már
jól bejáratott érdekházasságából…
*
Nem
éled bele magad
a tragikus hős szerepébe:
nem élsz át mély katarzist,
és így nem is tisztulhatsz meg
*
Nincs
egy olyan ügy sem,
amire feltenné életét:
még tragikus hős,
hősi halott stb.
se lesz/lehet
*
Az
a nagy eszed
túlkontrollál, lefagyaszt stb. –
meggátolja érzelmi áradásaidat:
így ébren folyamatosan pókerarcot vágsz
*
Humorérzéke elsorvad:
túl komolyan veszi magát,
nem lát rá annak magaslatáról „óriási” gondjaira…
*
Ha
még te sem
veszed komolyan
magad és ügyeidet,
akkor miért várnád el,
hogy bárki más ezt tegye?
*
Túl
komolyan
veszed magad,
épp ettől válsz
nevetséges, megmosolygott figurává
*
Irigységből
örök a harag
a kistestvéreddel,
mert már jobban megy a családnak –
így neki több a játéka és a szabadsága is
*
Csodálkozol,
ha bezárkózik
előtted gyereked,
ha ügyeit a szomszédban
kitálaltad és jól kitárgyaltad
*
Beledöglik
a kis kudarcba is,
mert nem a humor
magaslatáról néz le rá…
*
Nem
keresel
és találsz
sorstársakat,
ezért nyomnak agyon oly
egyedinek hitt problémáid…
*
Holtsápadtan,
mert aggódva és kialvatlanul
precízen könyvelgeted szíveség-bankod egyenlegét?
*
A gyermekben csak
egy életfogytig tartó gondot lát,
azt nem, hogy tanítva mit tanulhat,
még akár újjá is születhet tőle
*
Minden
családi programban
csak félszívvel, csak
- úgymond- a békeség
kedvéért veszel részt?
*
Carpe diem?
Éjszaka nem tudod befejezni,
reggel meg elkezdeni a napot
*
Annyi szabály
és ceremónia veszi
körül ételed és életed:
mindez teljesen elveszi ízét,
s már csak muszájból élsz…
*
Csoda-
gyerekedből
hülyegyereket,
királylányból,
királyfiból meg
rút varangyot
varázsolsz…
*
Az
ön-
korrekciós
képesség hiánya
(pláne: ha még
nem is tud róla)
*
Az élete
csak kötelező
gyakorlatok sora,
semmi fakultatív,
szabadon választott program…
*
Az
élet-
másoló
feszülten figyel:
egy vessző se kerüljön rossz helyre…
*
Ha
jól elvegyül
az egy igaz
Hit gyülekezetében,
akkor a vezér által/
kollektíven garantáltan üdvözül?
*
Reményik Sándor:
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
*
Eugéniusz:
A boldogtalan ember
Egymondatos lényegkereső kísérletek
Szembesítő tükör:
bátran meglátni a fájó igazságot.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz:
a mese pont rólad is szól!
Te
mi mindent
mulasztasz el,
illetve teszel rosszul,
amivel folyamatosan és
durván rontod legfőképp
saját, de legalább közvetve
az előszeretteid stb. életminőségét?
Gyáván,
öngyilkos módon,
hárítható a felelősség
mindaddig,
míg meg nem halsz,
mielőtt éltél volna…
Ismerj önmagadra,
- a betegség felismerése
már a gyógyulás kezdete -
és változtass bölcsen: van,
lehet/legyen Élet a halál előtt!
|