Payday Loans

Keresés

BOLDOG-TALAN XXI.- Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 8.
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 11. vasárnap, 07:38

Képtalálat a következőre: „SZERELEM FESTMÉNYEK”

BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Képtalálat a következőre: „SZERELEM FESTMÉNYEK”

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 8.

 

*

Képtalálat a következőre: „SZERELEM FESTMÉNYEK”

REMÉNYIK SÁNDOR

Ha számbavetted...

Ha számbavetted mind a vétkeid 
Szemed ha metszőn önmagadba látott: 
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, 
Mert végtelen a vétkeinknek száma 
S talán nem az a legölőbb csapás, 
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán 
S tán az se, mit suttogva, hátmögött 
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet, 
Mely indult jóakarat ösvenyén
És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet, 
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni - véltük - nincs miért, 
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped 
Egy szónkért, mely meg tudná váltani, 
S virágoskertből sivataggá lesz,
Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, 
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -
És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk, 
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, 
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid, 
Szemed ha metszőn önmagadba látott: 
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot.

Kapcsolódó kép

*

 

„Jó ismerőseinek”

se szeri, se száma –

ám egy igaz barátja

sose volt, és sose lesz

 

*

 

Minden jóízűen

lenyelt falatnál

bűntudat nyilall belé

és bűntudat járja át:

hisz van ahol éheznek!

 

*

 

A

Császárnak

mindent megadsz,

a maradékból meg Istent elégíted ki?

 

*

 

Isten

akaratát hozzád

aktuális papod napi

parancsai közvetítik?

 

*

 

Annyira

vigyázol magadra,

hogy a legmegkíméltebb állapotban múlsz ki…

 

*

 

Annyit gürizett

élete csicsás kirakatán:

a végén maga is elhiszi:

ugyanez van bent a boltban is…

 

*

 

Nem,

te soha

nem maradsz adós:

rögtön viszonzol mindent,

mintha bolti vásárló lennél?

 

*

 

Az

arany középút

keresését feladva -

akkor már inkább

prűd vagy mint trágár?

 

*

 

Mindig

rosszat választ,

még ha olykor a kisebbet is,

és még erre mellét döngetően büszke?

 

*

 

Ha

csak a kisebbik

rosszat választhatná,

ezt elvből nem teszi,

így magától a nagyobb választódik

 

*

 

Addig-addig aprózod fel

és el magad,hogy a végén

már nem átváltható a nagy egészre!

 

*

 

Addig-addig

őrizgeted értékeidet,

míg azok el nem inflálódnak, el nem avulnak…

 

*

 

A

te kaland-

(pótlék)od a Vidám Parkban

egy garantált biztonságú szellemvasutazás…

 

*

 

Minden

– nem - fiktív

történetben, mesében

csak önigazolásod keresed,

így mást nem is találhatsz…

 

*

 

Ha

egy kicsit

is fellángolnál,

ez csak szalmaláng,

vagy gyorsan eloltod,

amíg kontrollálni tudod…

 

*

 

Csak úgy

érzed igazságosnak,

ha patikamérleggel osztod el a tortát?

 

*

 

Nagyon-

nagyon jónak látszana,

így a torta felosztásánál

magának szinte semmit se hagy

 

*

 

Inkább

koplalsz, nélkülözöl,

csakhogy „szégyen” ne érje a házad?

 

*

 

Semmitől

sem fél annyira,

mint a jó-rossz

szomszédok megszólásától

 

*

 

Neked

a jónál is jobb helyzet kell:

nem csoda, hogy nem lősz „gólt”…

 

*

 

A – nyomda-

hibás – szakácskönyv

holt betűihez hűen főzi ételét-életét…

 

*

 

Az ő

őszinte

beismerő vallomását

a több +börtönévvel „jutalmazzák”…

 

*

 

Olyan

jó mintaállampolgár:

még anyjára is önként tesz terhelő vallomást!

 

*

 

Csak

halálos ágyadon

egy elszólásából derül ki:

sose szeretted az édes bort,

sem a tepertős pogácsát

 

*

 

Akkor nyugodt

a kazuista lelke, ha

minden eshetőségre van

egy fix hajszálpontos előírás

 

*

 

Amit csak

kegyelemből kaphat,

arra próbál jogot formálni!

Így még a kegyelem esélyéből is kiesik

 

*

 

A kérés

neki nagy szégyen:

Ő kérés nélkül is kapjon,

különben panaszt tesz?

 

*

 

Titokban vagy sem,

de még de büszke is rá,

hogy sosem, még kicsit sem elégedett magával

 

*

 

Nem mer

„hülyeséget” kérdezni:

ez nem illik az Éltanuló

vagy a Professzor szerephez…

 

*

 

Jó ideig

szégyellted a „másságod”,

most meg egyenesen büszke vagy!

 

*

 

Mintha

minden

új megszólalás

premier lenne:

leblokkol a lámpaláz

vagy ugyanaz a lemez…

 

*

 

Nem te

vagy véletlenül

az a stréber eminens diák,

aki csak a tanárának tanult

és végzősként elveszik az „életben”?

 

*

 

Örömöd

megsokszorozná,

bánatod osztaná,

ha lenne kivel megosztani

– de főleg miattad nincsen…

 

*

 

Nem szereti

a nyitott kérdést –

a nem használt agy pedig elsorvad…

 

*

 

Nem mer

lelke mélyebb

régióiban búvárkodni:

ezért szisztematikusan kerüli a komoly beszélgetést...

 

*

 

Mintha

rendőr hallgatna ki,

annyira vigyázol, jaj,

nehogy elszóld magad…?

 

*

 

Rossz ügyeket

védsz, képviselsz, intézel

jó ügyhöz méltó buzgalommal, odaszánással…

 

*

 

Megszoktad:

mindig hozzád fordultak segítségért –

te akkor sem kérsz, ha egyedül ülsz a gödör fenekén?

 

*

 

Biztos

vagy benne, hogy nem

kapod kölcsön a kaszát,

ezért mikor kérni kellene,

már előre egy sértést vágsz a fejéhez…

 

*

 

Röstellsz

segítségért kiáltani,

inkább végleg berendezkedsz

a közben lakályossá tett veremben

 

*

 

Olyan

észrevétlenül

élsz és  távozol el,

mint egy profi besurranó tolvaj…

 

*

 

Be-

illeszkedőnek

hiszi magát, pedig

csak a zsarnok közvélemény asszimilálta

 

*

 

A te

korodban

már nem való

színesen öltözni,

pláne táncolni, sőt udvarolni?

 

*

 

Abba vénül,

sőt rokkan bele, hogy

életkora meghazudtolásával

túlerőlteti, túlfeszíti magát…

 

*

 

Vagy

bezárul,

mint egy autista –

vagy megnyílik, mint

egy lelki szemétláda?

 

*

 

A

sok

kéregető

egy ideig facsarja szíved:

védekezésül lekoldusmaffiázod őket!

 

*

 

Akasztófa

alatt kegyelemre várva

húzd az időt! De máskor minek?

Hisz egy életed van és amúgy is rövid!

 

*

 

Soha semmiben

nem vállal szóló szerepet,

inkább a kórusban búvik el…

 

*

 

Ha

nyer a csapatod,

akkor vered a melled.

ha veszít, akkor meg

megtagadva szidod őket

 

*

 

Sok művet

írtak már „az életből ellesve „

a rendes, de mégis féléltű ember tragédiájáról!

 

*

 

Mindig

annyira az imáiba merül,

hogy akár fel is fordulhat(t)ok mellette

 

*

 

Neki imponál

„vadember” mivolta…

olyan mint elefánt a porcelánboltban…

 

*

 

Nem mer

bekopogni a cigányputriba –

így egy új, életre tanító mestertől esik el…

 

*

 

Messziről

a hűséges ember példája,

közelről csak befogadott kóbor kutya…

 

*

 

Mint

egy kiskatona:

mereven áll a díszszemlén,

és izgul: jaj, csak bele ne kössenek!

 

*

 

Mindig

más szemével

rak lakásában rendet:

attól függően, hogy ma

kit vár éppen vendégségbe!

 

*

 

A tespedést,

a tunya punnyadást stb.

fennkölten, eufemizmussal

bölcs türelemnek nevezed?

 

*

 

Jó lenne

mindenkinek tetszeni?

Te mindig pont azt az

egyetlenegy fanyalgót látod!

 

*

 

Amíg

a bandában van,

bármire képesnek érzi magát –

majd egyedül maradva szinte semmire!

 

*

 

Ellenállásod

idővel feladva

csak egy a modus vivendi:

teljesen azonosulni a rabtartó eszméivel?

 

*

 

Ideiglenesen

rangon aluli munkát kell vállalnod:

majd mégis itt ragadsz  - innen mész nyugdíjba!

 

*

 

A

vad

fenegyereknek

mára benőtt a feje lágya,

s az establishment része:

ügyész, bankár, üzletember stb.

 

*

 

Nominalistának

- egy átnevezőnek -

a gyávaság óvatosság,

a megalkuvás kompromisszum!

 

*

 

Ha

majd

felépül a házam,

ha majd gazdag leszek,

ha majd…, ha majd!

Ha-ha-ha… bruhaha!

 

*

 

Aki

semmit

nem kapkod el:

még 60 évesen is

csak előéletnél/előételnél tart!

 

*

 

Legyen igazság,

ha pusztul is a világ!

Kohlhaas Mihályként mindenkidet feláldozod?!

 

*

 

Soha

nem engedsz

az „igazadból” –

így azután szamárként szenvedsz

 

*

 

Reményik Sándor

A katonák

Külön-külön mind csöndes emberek, 
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, 
Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik 
Beleborzadna, mikor öldököl, 
Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek, 
Itt-ott csillan a lángjuk tétován, 
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek, 
Fáradt ívük magasból mélybe száll, 
Együtt, jaj együtt: a halál.

 

*

 

Képtalálat a következőre: „SZERELEM FESTMÉNYEK”

 

 

*

 

Presztízs-

kérdést csinál belőle,

hogy minden tantárgyból jeles legyen!

 

*

 

Már hogyan is

menne be ő a kocsmába,

hisz csak lumpok  „tivornyáznak”!?

 

*

 

Másnak

még csak-csak megbocsát,

de magához kérlelhetetlen…

 

*

 

Aki

self made man

képet fest és ápol magáról:

önerőből ért el mindent,

így kinek is tartozna hálával?

 

*

 

Ha egy

self made man

sora rosszul alakul

akkor ő így mindezért

csakis magát hibáztathatja

 

*

 

Le-

takarnád,

rejtegetnéd

emberi gyarlóságaidat,

mintha tökéletes lehetnél,

mintha ez szégyenbélyeg lenne?

 

*

 

Nem

nézel szembe

saját életed piszkosságaival,

ezért is vagy oly kegyetlen,

és oly irgalmatlan mással?

 

*

 

Ha

nincs

közvetlen

életveszélyben,

nem szólsz rá más gyerekére,

nehogy ők is visszaszóljanak…

 

*

 

Csak

a tárgyak

használati,vagy

a piaci értéke számít,

a szépségükre érzéketlen

- erre nincs szeme, látása…

 

*

 

Minden

kiselejtezne,

semmihez nem ragaszkodva –

vagy mindent őriz, raktároz,

eltesz, rakosgat, bekatalogizál stb.?!

 

*

 

Olyan

„illedelmesen”,

visszafogottan táncol,

hogy még meg se izzad,

nehogy „testszaga” legyen

 

*

 

A férj forrón,

az asszony hidegen szereti,

kompromisszumként életfogytig langyosan eszik…

 

*

 

Ha „csak”

szeretne gyereket,

akkor valószínűleg lehetne,

de ő NAGYON AKAR,

így viszont csak nem fogan meg.

 

*

 

Átengedi

a kiválasztottnak

a csoda művelését:

ő ezt eleve feladja,

s beéri a magyarázó szereppel…

 

*

 

Annyi

erotika

van a táncában,

mint mikor a fiú

az anyukáját kéri fel…

 

*

 

Mielőtt „szól”,

előbb megfogalmazza,

majd leírja és a végén óvatosan felolvassa

 

*

 

Röstelli, hogy

neki is baja lehet –

egészségesnek szimulálja magát?!

 

*

 

Csak

azért ócsárolod

oly dühösen a hazád,

hogy ne fájjon annyira

az elhagyása, cserbenhagyása…

 

*

 

Szobornak

még szép lennél,

de ahogy feléledsz,

már elcsúful az összkép…

 

*

 

Még

fizetésnapon sem

engedsz meg magadnak

egy kis plusz költekezést,

egy kis luxust, „felesleget” ?

 

*

 

A szükséghelyzetben

megtanult és gyakorolt spórolás

a szokásoddá, véreddé, „második természeteddé” vált?

 

*

 

Csak nyeled,

csak nyeled a mérget,

s az csak gyűlik-gyűlik, halmozódik benned…

 

*

 

Depressziós,

mert hitelre

viszonylag hamar

megvan már mindene,

amire az ideális  amerikai

és európai fogyasztó vágyik

 

*

 

ember vagy,

ezt mondhatni,

de senki nem mondta meg,

hogy viszont rossz zenész/költő

 

*

 

Erőszakmentesen

könyörögsz gyerekednek,

hogy legalább tüntetően,

az utcán ne köpjön szembe…

 

*

 

Minden

újszülött

kismacskát meghagysz:

életüket nem te adtad,

így azt nem is veheted el –

ki is túrnak otthonodból

 

*

 

Már-már

szinte a vízbe is löknél,

csakhogy életmentő hős lehess?

 

*

 

A

hazugság

glóriája a munka,

ha azt rabszolgalélekkel végzed…

 

*

 

Ha

egy kicsit is hibázol,

akkor nyilvánosan és

szigorúan dorgálod meg magad

 

*

 

Makacs Keraban:

inkább megkerüli a tengert,

de hídpénzt azt nem, azt nem fizet

 

*

 

Nem

fogadja el

a talált pénzt –

mindenért keményen akar dolgozni!

 

*

 

Méltatlanra pazarolod

bókod, csókod és leleményes önfeláldozásod

 

*

 

Mintha

a fogát húznák,

mégis úgy tesz,

mintha igen szívesen adna…

 

*

 

Mintha

sose józanodnál ki:

kebledre ölelsz minden

idegent, ismeretlent és fát

 

*

 

Minden

orvosra hallgat –

állatorvosi ló lesz,

édes étel helyett

keserű orvosságokat nyel

 

*

 

Megöregedve

feleslegesnek minősíti magát:

kimegy a nagy hegyre, a büdös barlangba/jégre

 

*

 

Úgy

komponálod életed,

hogy egy eszme tankönyvi példája legyen

 

*

 

Ha kicsit

megkapirgáljuk derűlátásod,

az nem több és nem más,

mint kincstári optimizmus

 

*

 

Annyira félsz

a nevetségessé válástól,

hogy inkább csigaházba

bújsz s olykor kikukucskálsz

 

*

 

Félsz

elaludni,

de főleg álmodni,

hisz tudod, hogy

az álmok nem hazudnak…

 

*

 

Magaddal

szemben vagy

szociál-darwinista, fajnemesítő:

ha gyengének születtél,

vagy végelgyengülsz:

pusztulj!

 

*

 

Csak

időmennyiséget

áldozol a rászorulóra,

a minőségi idődet más,

Nagy Dolgokra tartalékolod

 

*

 

Milyen életed

lehet neked amúgy,

ha a „nyaraláson”, üdülésen

így kell kitombolnod magad?

 

*

 

Ami

sorkatonaként

túlélő taktika, a beolvadás -

az később már életelvesztegetés, önkiherélés lesz!

 

*

 

Hiába

talál rá először

az a nagy szerelem:

gyáva kiköltözni a már

jól bejáratott érdekházasságából…

 

*

 

Nem

éled bele magad

a tragikus hős szerepébe:

nem élsz át mély katarzist,

és így nem is tisztulhatsz meg

 

*

 

Nincs

egy olyan ügy sem,

amire feltenné életét:

még tragikus hős,

hősi halott stb.

se lesz/lehet

 

*

 

Az

a nagy eszed

túlkontrollál, lefagyaszt stb. –

meggátolja érzelmi áradásaidat:

így ébren folyamatosan pókerarcot vágsz

 

*

 

Humorérzéke elsorvad:

túl komolyan veszi magát,

nem lát  rá annak magaslatáról „óriási” gondjaira…

 

*

 

Ha

még te sem

veszed komolyan

magad és ügyeidet,

akkor miért várnád el,

hogy bárki más ezt tegye?

 

*

 

Túl

komolyan

veszed magad,

épp ettől válsz

nevetséges, megmosolygott figurává

 

*

 

Irigységből

örök a harag

a kistestvéreddel,

mert már jobban megy a családnak –

így neki több a játéka és a szabadsága is

 

*

 

Csodálkozol,

ha bezárkózik

előtted gyereked,

ha ügyeit a szomszédban

kitálaltad és jól kitárgyaltad

 

*

 

Beledöglik

a kis kudarcba is,

mert nem a humor

magaslatáról néz le rá…

 

*

 

Nem

keresel

és találsz

sorstársakat,

ezért nyomnak agyon oly

egyedinek hitt problémáid…

 

*

 

Holtsápadtan,

mert aggódva és kialvatlanul

precízen könyvelgeted szíveség-bankod egyenlegét?

 

*

 

A gyermekben csak

egy életfogytig tartó gondot lát,

azt nem, hogy tanítva mit tanulhat,

még akár újjá is születhet tőle

 

*

 

Minden

családi programban

csak félszívvel, csak

- úgymond- a békeség

kedvéért veszel részt?

 

*

 

Carpe diem?

Éjszaka nem tudod befejezni,

reggel meg elkezdeni a napot

 

*

 

Annyi szabály

és ceremónia veszi

körül ételed és életed:

mindez teljesen elveszi ízét,

s már csak muszájból élsz…

 

*

 

Csoda-

gyerekedből

hülyegyereket,

királylányból,

királyfiból meg

rút varangyot

varázsolsz…

 

*

 

Az

ön-

korrekciós

képesség hiánya

(pláne: ha még

nem is tud róla)

 

*

 

Az élete

csak kötelező

gyakorlatok sora,

semmi fakultatív,

szabadon választott program…

 

*

 

Az

élet-

másoló

feszülten figyel:

egy vessző se kerüljön rossz helyre…

 

*

 

Ha

jól elvegyül

az egy igaz

Hit gyülekezetében,

akkor a vezér által/

kollektíven garantáltan üdvözül?

 

Kapcsolódó kép

*

 

Reményik Sándor:

Kegyelem

 

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

 

*

Képtalálat a következőre: „SZERELEM FESTMÉNYEK”

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

 

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

 

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

 

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!

 

Kapcsolódó kép