|
LEV TOLSZTOJ
KOZÁKOK
KREUTZER SZONÁTA
és más elbeszélések
FORDÍTOTTA
NÉMETH LÁSZLÓ
SZŐLLŐSY KLÁRA
TARTALOM
HÁROM HALÁL
CSALÁDI BOLDOGSÁG
KOZÁKOK
POLIKUSKA
HOLSZTOMER
A DEKABRISTÁK
MENNYI FÖLD KELL AZ EMBERNEK?
KÉT ÖREG
IVAN ILJICS HALÁLA
-
-
fekete-fehér, magyar filmdráma, 73 perc, 1965.
EGY ŐRÜLT NAPLÓJA
KREUTZER SZONÁTA
Egy úri gyilkos vallomása, oly költői részletekkel, hogy sokszor szinte nem is olvassuk,hanem zsibbadtan hallgatjuk Beethoven: Kreutzer szonátáját, hol hegedű sír benne, hol gordonka panaszkodik fájdalmasan. Nyilvános gyónás ez a regény, melyben a gyilkos könnyíteni akar szerelmes lelke gyötrelmein.
Tolsztoj Kreutzer szonátája a rosszul megalapozott házas élet, a tévesen értelmezett szerelem és a félreértések miatt egymástól elforduló házastársak talán mindennapos, de mégis mélyen megrázó tragédiája.
A fiatal, szerelmes férj feleséggyilkossá válik, s ezzel két életet olt ki egyszerre, mert a gyilkost folyton üldözi bűne.
A társaságbeli gazdag fiatalember örök tavasznak, szerelemnek nézi az életet. Minden leány neki serdül, minden asszony neki virul. Pillangómódra azt szereti, akit lehet, akit szabad.
Egy fiatal leány tiszta szerelme hálóba keríti csapongó szenvedélyét s a házasság békóiba veri. Szűzi ártatlansága folytán eleinte tündért lát ifjú nejében, de ha csillapodik vére, más nő lép a tündér helyébe, s az asszony is más férfire veti vágyódó tekintetét. féltékenység marja kiegéett szívüket, s kínjuk el nem ül soha, mert egy pillanatig sem lehetnek biztosak élettársuk hűségében.
A tragédia aláfestő zenéje, melynek akkordjainál a bűnös viszonyuk szálai szövődnek, a
Kreutzer Szonáta.
AZ ÖRDÖG
*
Lev Tolsztoj – Szofja Tolsztaja:
Kreutzer-szonáta; Ki a bűnös?
Tézisre épülő műveket olvasni nem mindig maradéktalanul élvezetes, különösen akkor nem, ha
az álláspont nem csupán a cselekményből leszűrhető, hanem a tényleges filozófiai fejtegetés
uralja, határozza meg a szöveget. Lev TolsztojKreutzer-szonátája a ritka kivételek közé tartozik,
ugyanis a szexuális önmegtartóztatás mellett érvelő kisregényt mintegy megmenti a
hangulatteremtő kerettörténet, vagyis a vonatutazás leírása – melybe beágyazva a névleges
elbeszélő tárgyilagosan, úgymond, változtatások nélkül adja át a hallottakat –, valamint a
mélyen megélt, szó szerint gyilkos féltékenység drámai erejű megjelenítése.
Az efféle, látszólag másodkézből való mesélés hagyománya már Tolsztoj idejében sem volt új
keletű, hiszen anekdotázásra emlékeztető novellákkal és elbeszélésekkel többek között Mark
Twain is próbálkozott a Csendes-óceán túlpartján, a romantikus irodalmi kánonon belül pedig
a legjelentősebb művek közül, amelyek ezt a megoldást alkalmazzák, mindenekelőtt Emily
Brontë híres regénye, az Üvöltő szelek említhető. A sorsszerű szerelmi gyilkosságok
központba állításának tradíciója ugyanakkor még régebbről eredeztethető: a legeklatánsabb
példák közül egyértelműen kiemelkedik Shakespeare Othellója. Tolsztoj így biztos alapokra
helyezhette saját művészetét, amely ebben az elbeszélésben mégis egyértelműen túllép elődein.
Ami leginkább kivételessé teszi a Kreutzer-szonátát, az a kisregény lélektani hitelessége és
általában a pszichológia és a bölcselet robbanó erejű elegyének megalkotása. A „hős”, jobban
mondva a társadalom és a bíróság által felmentett Pozdnisev éppoly hévvel kel ki az
általánosan elfogadott „állati” szexualitás, mint felesége feltételezett hűtlensége ellen, a
kulcselem mégis a zene, vagyis egy konkrét zenemű érzelmi hatásának bemutatása, ami már a
korszerű lélekelemzés bizonyos következtetéseit előlegezi meg, és nagyban hozzájárul az – itt
persze ismert – elkövető profiljának megalkotásához, a konkrét gyilkosság közvetlen kiváltó
okainak megértéséhez. Közben elkeserítő kép alakul ki bennünk az úgynevezett civilizációról, a
tehetősebb osztályok ösztönöket kiélő, kicsapongó és szabados életviteléről, az elvben polgári
és katolikus alapértékeken alapuló domosztrojról, azaz az elvártan csendes, béketűrő és dolgos
feleséget megalázható, verhető, kizárólag gyermekszülésre és a férj kiszolgálására hivatott
birtoktárgyként felfogó erénykódexről. (Még félelmetesebb felismerni, hogy Tolsztoj
gondolatai mennyire aktuálisak még ma is.)
Nem csoda, hogy a művet kimondottan ellenségesen fogadta, voltaképp 1899-es megjelenése
után rögtön be is tiltotta a cenzúra, a Kreutzer-szonáta másolatok formájában mégis széles
körben terjedt. Ám még ennél is mostohább sors jutott az elbeszélésre adott válasznak, Szofja
Tolsztaja Ki a bűnös? című kisregényének, melynek megjelentetésére csupán a megírás után
száz évvel kerülhetett sor.
Tolsztaja vádirata voltaképp didaktikus, majdhogynem kioktató, ősfeminista propaganda, ami
ma már kissé idejétmúltnak tűnhet, ám furcsamód nem a nők társadalmi helyzetét elemző
passzusok, a militánsnak még határozott rosszindulattal sem nevezhető állásfoglalás, hanem a
női szerelmet tisztán spirituális, poétikus érzületként feltüntető, naivan idealista megközelítés
miatt. Persze nem szabad elfeledni, hogy Tolsztaja saját tapasztalatból írt, de az akár
házasságtörésig is fajulható vonzalom ártatlanságának hangsúlyozása nyilvánvaló
önellentmondásokhoz vezet. A szerelem testi és szellemi vetületeinek szembeállítása, a brutális,
követelőző, a szokásokkal és társadalmi elvárásokkal takarózó férfi és a neki mindenben
engedelmességre kényszerített nő szerepeinek egyetemes problematikája mégis máig érvényessé
teszi a művet.
Tolsztaja stílusa közel sem annyira klasszikusan tömör, minden részletében kidolgozott, mint
férjéé, mégis gyorsan megszokható, ráadásul a melodrámába hajló, sem katarzist, sem boldog
befejezést nem kínáló, inkább egész egyszerűen lehangoló történet ugyancsak nőiesebb
érzékenységet kíván. Ennek ellenére tanulságos, néhol, különösen a férje flörtölését saját
szerelembe hajló barátságának meghittségével kontrasztba állító jelenetekben pedig kifejezetten
élvezetes is a kisregény. A két mű egymás utáni elolvasását pedig nem is annyira a két
vérmérséklet és életbölcselet összehasonlítása miatt ajánlhatom, hanem mert így, együttesen
mindenképp még alaposabb elmélkedésre ösztökélnek a férfi és nő társadalomban betöltött
szerepének és helyzetének máig tisztázatlan kérdései felett.
Galamb Zoltán - 2012. november 1.
-
-
-
Ludwig van Beethoven: Kreutzer szonáta op. 47 No. 9 Szabadi Vilmos Gulyás Márta 1. Adagio sostenuto-Presto: 0:10 2: Andante ...
-
Beethoven Kreutzer Sonata No.9 - Patricia Kopatchinskaja & Fazıl Say Ludwig van Beethoven - Kreutzer Sonata No.9 - Opus 47 ...
-
Composer: Ludwig van Beethoven (17 December 1770 -- 26 March 1827) - Performers: David Oistrakh (violin), Lev Oborin ...
-
|
