Payday Loans

Keresés

Kreutzer szonáta
A boldog élet bölcselete és poézise
2018. február 10. szombat, 16:44

Képtalálat a következőre: „kreutzer szonáta”

LEV TOLSZTOJ

 

KOZÁKOK
KREUTZER SZONÁTA

és más elbeszélések

Képtalálat a következőre: „kreutzer szonáta”

 

FORDÍTOTTA
NÉMETH LÁSZLÓ
SZŐLLŐSY KLÁRA


Képtalálat a következőre: „kreutzer szonáta”


TARTALOM

HÁROM HALÁL
CSALÁDI BOLDOGSÁG
KOZÁKOK
POLIKUSKA
HOLSZTOMER
A DEKABRISTÁK
MENNYI FÖLD KELL AZ EMBERNEK?
KÉT ÖREG
IVAN ILJICS HALÁLA
EGY ŐRÜLT NAPLÓJA



KREUTZER SZONÁTA

Egy ​úri gyilkos vallomása, oly költői részletekkel, hogy sokszor szinte nem is olvassuk,hanem zsibbadtan hallgatjuk Beethoven: Kreutzer szonátáját, hol hegedű sír benne, hol gordonka panaszkodik fájdalmasan. Nyilvános gyónás ez a regény, melyben a gyilkos könnyíteni akar szerelmes lelke gyötrelmein.
Tolsztoj Kreutzer szonátája a rosszul megalapozott házas élet, a tévesen értelmezett szerelem és a félreértések miatt egymástól elforduló házastársak talán mindennapos, de mégis mélyen megrázó tragédiája.
A fiatal, szerelmes férj feleséggyilkossá válik, s ezzel két életet olt ki egyszerre, mert a gyilkost folyton üldözi bűne.
A társaságbeli gazdag fiatalember örök tavasznak, szerelemnek nézi az életet. Minden leány neki serdül, minden asszony neki virul. Pillangómódra azt szereti, akit lehet, akit szabad.
Egy fiatal leány tiszta szerelme hálóba keríti csapongó szenvedélyét s a házasság békóiba veri. Szűzi ártatlansága folytán eleinte tündért lát ifjú nejében, de ha csillapodik vére, más nő lép a tündér helyébe, s az asszony is más férfire veti vágyódó tekintetét. féltékenység marja kiegéett szívüket, s kínjuk el nem ül soha, mert egy pillanatig sem lehetnek biztosak élettársuk hűségében.
A tragédia aláfestő zenéje, melynek akkordjainál a bűnös viszonyuk szálai szövődnek, a
Kreutzer Szonáta.

Kapcsolódó kép

 


AZ ÖRDÖG


Képtalálat a következőre: „kreutzer szonáta”

Kreutzer-szonáta / Ki a bűnös?

1891-ben jelent meg Lev Tolsztoj Kreutzer-szonáta című kisregénye, amelynek addigra már óriási volt a híre. Több ezer másolat terjedt a műről szerte az országban, és mindenki el akarta olvasni azt a könyvet, amelyben a nagy író akkoriban szokatlan szókimondással beszélt a testi szerelemről, és emiatt a cári cenzúra egy ideig nem is akarta engedélyezni a kinyomtatását.


Tolsztoj ekkor már elutasította a szexualitást (jóllehet a valóságban mégsem tudott lemondani róla), teljes önmegtartóztatást és tisztán szellemi életet hirdetett. Sokan a Kreutzer-szonáta hatására fogadtak szüzességet... Ez a könyv valóságos földrengésként hatott Oroszországban, de Tolsztoj már hallani sem akart róla - nem szerette, minél gyorsabban túl akart lépni rajta, s elkezdte írni a Feltámadást.


Szofja Tolsztaja azonban nem tudott "túllépni"; úgy érezte, hogy a Kreutzer-szonátában a férje megsértette és megalázta őt és általában a női nemet; s nem értette, mekkora különbség van a férfi alapvetően testi és a nő idealizált, költői, gyengéd szerelme között.


Úgy döntött, versenyre kel férjével a szerelem és a nemiség ábrázolásában, és 1892-93-ban megírta "válaszát" a Kreutzer-szonátára. Egy fiatalasszony érzéseit írta le benne, aki szenved anyagias gondolkodású, önmagát filozófusnak tartó, de közben érzéketlen, a házasságban csak a testi gyönyör könnyű lehetőségét látó férje mellett. Akár didaktikus feminista műnek is mondhatnánk - ám a kisregény hősének, Annának az érzékenysége folytán mégiscsak igazi irodalommá válik. Egy olyan "női regénnyé", amely sok tekintetben ma is izgalmas olvasmány lehet; bár Szofja Tolsztaja sokkal inkább a saját házasságát és titkos szerelmét, egyszóval a saját életét írta meg, mint Tolsztoj a maga kisregényében, mégiscsak van a művében valami egyetemes női érzés, női sors...


A mű oroszul is csak a megírása után mintegy száz évvel jelent meg; magyar kiadása nemcsak egy irodalomtörténeti érdekesség közreadása, hanem egy kiváló írónő bemutatása, aki nagyrészt zseniális férjének szentelte életét, de ezzel a kisregénnyel és Moja zsizny (Életem) című hatalmas önéletrajzi munkájával azért létrehozta saját életművét is.

*

 

Lev Tolsztoj – Szofja Tolsztaja:

Kreutzer-szonáta; Ki a bűnös?

 

Tézisre épülő műveket olvasni nem mindig maradéktalanul élvezetes, különösen akkor nem, ha az álláspont nem csupán a cselekményből leszűrhető, hanem a tényleges filozófiai fejtegetés uralja, határozza meg a szöveget. Lev TolsztojKreutzer-szonátája a ritka kivételek közé tartozik, ugyanis a szexuális önmegtartóztatás mellett érvelő kisregényt mintegy megmenti a hangulatteremtő kerettörténet, vagyis a vonatutazás leírása – melybe beágyazva a névleges elbeszélő tárgyilagosan, úgymond, változtatások nélkül adja át a hallottakat –, valamint a mélyen megélt, szó szerint gyilkos féltékenység drámai erejű megjelenítése.

Az efféle, látszólag másodkézből való mesélés hagyománya már Tolsztoj idejében sem volt új keletű, hiszen anekdotázásra emlékeztető novellákkal és elbeszélésekkel többek között Mark Twain is próbálkozott a Csendes-óceán túlpartján, a romantikus irodalmi kánonon belül pedig a legjelentősebb művek közül, amelyek ezt a megoldást alkalmazzák, mindenekelőtt Emily Brontë híres regénye, az Üvöltő szelek említhető. A sorsszerű szerelmi gyilkosságok központba állításának tradíciója ugyanakkor még régebbről eredeztethető: a legeklatánsabb példák közül egyértelműen kiemelkedik Shakespeare Othellója. Tolsztoj így biztos alapokra helyezhette saját művészetét, amely ebben az elbeszélésben mégis egyértelműen túllép elődein.

Ami leginkább kivételessé teszi a Kreutzer-szonátát, az a kisregény lélektani hitelessége és általában a pszichológia és a bölcselet robbanó erejű elegyének megalkotása. A „hős”, jobban mondva a társadalom és a bíróság által felmentett Pozdnisev éppoly hévvel kel ki az általánosan elfogadott „állati” szexualitás, mint felesége feltételezett hűtlensége ellen, a kulcselem mégis a zene, vagyis egy konkrét zenemű érzelmi hatásának bemutatása, ami már a korszerű lélekelemzés bizonyos következtetéseit előlegezi meg, és nagyban hozzájárul az – itt persze ismert – elkövető profiljának megalkotásához, a konkrét gyilkosság közvetlen kiváltó okainak megértéséhez. Közben elkeserítő kép alakul ki bennünk az úgynevezett civilizációról, a tehetősebb osztályok ösztönöket kiélő, kicsapongó és szabados életviteléről, az elvben polgári és katolikus alapértékeken alapuló domosztrojról, azaz az elvártan csendes, béketűrő és dolgos feleséget megalázható, verhető, kizárólag gyermekszülésre és a férj kiszolgálására hivatott birtoktárgyként felfogó erénykódexről. (Még félelmetesebb felismerni, hogy Tolsztoj gondolatai mennyire aktuálisak még ma is.)

Nem csoda, hogy a művet kimondottan ellenségesen fogadta, voltaképp 1899-es megjelenése után rögtön be is tiltotta a cenzúra, a Kreutzer-szonáta másolatok formájában mégis széles körben terjedt. Ám még ennél is mostohább sors jutott az elbeszélésre adott válasznak, Szofja Tolsztaja Ki a bűnös? című kisregényének, melynek megjelentetésére csupán a megírás után száz évvel kerülhetett sor.

Tolsztaja vádirata voltaképp didaktikus, majdhogynem kioktató, ősfeminista propaganda, ami ma már kissé idejétmúltnak tűnhet, ám furcsamód nem a nők társadalmi helyzetét elemző passzusok, a militánsnak még határozott rosszindulattal sem nevezhető állásfoglalás, hanem a női szerelmet tisztán spirituális, poétikus érzületként feltüntető, naivan idealista megközelítés miatt. Persze nem szabad elfeledni, hogy Tolsztaja saját tapasztalatból írt, de az akár házasságtörésig is fajulható vonzalom ártatlanságának hangsúlyozása nyilvánvaló önellentmondásokhoz vezet. A szerelem testi és szellemi vetületeinek szembeállítása, a brutális, követelőző, a szokásokkal és társadalmi elvárásokkal takarózó férfi és a neki mindenben engedelmességre kényszerített nő szerepeinek egyetemes problematikája mégis máig érvényessé teszi a művet.

Tolsztaja stílusa közel sem annyira klasszikusan tömör, minden részletében kidolgozott, mint férjéé, mégis gyorsan megszokható, ráadásul a melodrámába hajló, sem katarzist, sem boldog befejezést nem kínáló, inkább egész egyszerűen lehangoló történet ugyancsak nőiesebb érzékenységet kíván. Ennek ellenére tanulságos, néhol, különösen a férje flörtölését saját szerelembe hajló barátságának meghittségével kontrasztba állító jelenetekben pedig kifejezetten élvezetes is a kisregény. A két mű egymás utáni elolvasását pedig nem is annyira a két vérmérséklet és életbölcselet összehasonlítása miatt ajánlhatom, hanem mert így, együttesen mindenképp még alaposabb elmélkedésre ösztökélnek a férfi és nő társadalomban betöltött szerepének és helyzetének máig tisztázatlan kérdései felett.


Galamb Zoltán - 2012. november 1.