BOLDOG-TALAN EMBEREK XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 4.

*

A. E. Bizottság: Jó fej!

Korrupt vagyok és hazudós

Magyar anya szült engemet

Megkeresem a kenyeremet

Jó fej! Jó fej! Jó fej! Jó fej!

Jó fej! Jó fej! Jó fej! Jó fej!

Előttem az élet: mindent elérhetek

Semmit se kérek, amit megkereshetek

Ügyes vagyok mindig, így enyém lesz a világ

Az hogy másnak nem jó, az nem az én hibám

Jó fej! {De jó fej vagyok!} Jó fej! Jó fej! Jó fej!

Jó fej! Jó fej! Jó fej! {De} jó fej {a barátom}!

{Ajaj, a csákóm, a csákóm! A csákóm a jó fej!}

Korrupt vagyok és hazudós {Én is!}

Magyar anya szült engemet

Megkeresem a kenyeremet

Jó fej! De jó fej! Jó fej! De jó fej!

Jó fej! De jó fej! Jó fej {csávó}! Jó fej csávó, jó fej!

Megkapom majd egyszer a Mercedes-em

És vadászgatok is majd a hétvégeken

Nem kell az új, a szokatlan, a furcsa

Mert ez a haladás, a boldogságom kulcsa

Jó fej! Jó fej {vagyok}! {Nagyon} Jó fej {vagyok}! Jó fej!

Jó fej! Jó fej! Jó fej! Jó fej {a csávó}!

{A csákó marha jó fej! A csákó! Marhaj jó fej!}

Korrupt vagyok és hazudós {Én is!}

Magyar anya szült engemet

Megkeresem a kenyeremet

Jó fej! Jó fej! Jó fej! Jó fej!

Jó fej! Jó fej! Jó fej! Jó fej!

{A csákó a legjobb fej! Itt a jó fej!}

Ha meghalok egyszer, maradok az ágyba

Nem hiszek ám én a mennyországba

Itt van nekem a földi paradicsom

Rendezhetek: aztán eszek, aztán iszom, {jó fej}

aztán eszek, aztán iszom {jó fej}...

https://www.youtube.com/watch?v=-zHpLoxz8yM

*

Abban a hiszemben

engeded elvenni, hamisítani a múltad,

hogy így legalább a szép jövőd megmarad

*

A

háziorvostól

várnád az eligazítást

életed ideális tartalmáról és formájáról

*

Minden

hagyományt

tisztelsz és ápolsz,

a jót is, rosszat is és

a vak megszokásokat is?

*

A

divat

kedvéért

végleg eldeformálod

lábad, tartásod, látásod stb.?

*

Képtelenség

érvvel-példával

jobb belátásra bírni,

mert teljesen zárt elméjű fanatikus vagy!

*

Leeszi

maga körül és fölül

„mézeskalács házikóját”,

s koldusbotos földönfutó lesz…

*

Csökkent értékű

áruvá, munkaerővé minősítve

kiállítod magad a városszéli emberpiacon?

*

A legesleg-

egyenlőtlenebbül eloszló

földi javakra vágysz leginkább:

amilyen a hírnév, a hatalom, a pénz stb.?

*

Se lát, se hall:

ámokfutóként rohan vesztébe:

még az Isten se téríthetné el?

*

Nem

vágod el

a lelki köldökzsinórt,

s anyukád mellett öregszel meg…

*

Már vége van

a színi előadásnak,

de még mindig Napóleont játszod?

*

Eladhatatlan

lakóházat vesz

a siralomvölgyben,

és túlalkalmazkodva

a környezethez hasonul…

*

Aki még büszke is rá,

hogy ő annyira idealista szellem,

hogy ő a megtestesült élhetetlenség:

még sivatagban sem tud egy pohár vizet eladni!

*

Az emberekben

már végleg csalódtál –

ezentúl a kutyáddal laksz, eszel és alszol!

*

Profétának képzeli magát:

a kutyája kíváncsian hallgatja

dörgedelmes igehirdetését és próféciáit…

*

Szereted a kutyádat,

mert nem kérdez/kér számon,

mert ha zavar, kizavarod a házból,

mert adhatod az urat: ő keresi kegyeidet…

*

Vagy

semmin

nem nevetsz, fából vagy,

vagy mindenen, mint egy fakutya,

akár a kisujjamon is, ha mutatom…!?

*

Náluk

szigorú rend van,

csak éppenséggel fordított:

az asszony hordja a nadrágot, ő a szoknyát

*

Nem ismerve

a helyi illemszabályokat:

helyi potentátokat sért vérig!

*

Elégedetlen Ikarosz:

miért kevés neki, hogy

a gravitációt legyőzve repül,

még sokkal közelebb kerülne a Naphoz…?

*

Egy

hibátlan

kisöcsköst

kérsz szülinapra

kikapcsolható játékszernek -

nem csoda, ha egyke maradsz…

*

Nevetve

veszed fel a kölcsönt –

kínkeservesen, sírva törleszted…

*

A

rossz

kölcsönadással

egyszerre két dolgot veszít:

„fölös” pénzét s egyetlen barátját…

*

Ha egyszer

egy lakomára

betérhet a gazdagokhoz,

ki akarja enni őket a vagyonukból!

*

Kecskéhez elölről,

lóhoz hátulról közelítettél –

s még csodálkozol, ha pórul jártál?

*

Megirigyled

a nők kiváltságát,

s férfi létedre te is szülni akarsz…

(s közben nem készülsz az apa szerepre)

*

A

haláláig

nem mondta el,

mit élvezett volna

az asztalon s az ágyban?

*

Elfogadja

a felkínált szerepet –

az „osztály bohóca” lesz

még rá is játszik/tesz egy lapáttal?

*

Olyan

rablógazdálkodást folytat,

mintha e földön jövőre nem ő vetne!

*

Drága idejüket

makacsul ismétlődően

ízléskérdésen „vitatkozva” fecsérlik el…!

*

A

politikai

vitában annak van igaza,

aki a kocsmában a jobb szkanderes!

(ki tudja a kezével lenyomni a másikat)

*

A sárgarépa

biztos javítja a látást:

ki látott már szemüveges nyulat?

*

Hogy

ne lehessen

kulcslyukon leselkedni:

leakasztod hálószobaajtód

*

Nem

fogod fel:

az elgázolt sün-

disznónak sincs több élete:

egyszer s mindenkorra vége!

*

Ha

tíz fiú

követ el

erőszakot a lányon,

akkor tizedannyi a bűn súlya?

*

Nem

ismersz

lehetetlent,

csak tehetetlent:

el akarod kapni a szelet!

*

Hisz annak,

aki aranyhegyet

vagy örök életet ígér,

mit sem törődve avval:

számon hogyan kérhető?

*

Annyira anglomán,

hogy még idehaza is

a „Balra hajts!” szerint közlekedik

*

Még

a minimális

jogos önvédelemről

is végleg lemondva:

ő nem bánt senkit…!

Még a szúnyogot sem…

*

*

Az

egyetlen vagyona,

családi ékszere

értékbecslését

a legsóherebb

vevőjelölttel

végezteti!

*

Nem

tud túllépni

azon a kiskamasz-korszakon,

amikor hógolyózva vallott szerelmet

*

Becsapottnak érzi magát,

amikor csak fákat lát, de sehol egy erdőt!

*

Veszély esetén

a homokba dugod a fejed –

struccpolitikát folytatsz?

*

Amúgy irigylendő nyugalma

abból fakad:

nem fogta fel,

hogy mekkora bajban vagy!

*

Mindenképp

megsimogatja a nyulat:

ha beledöglik is, s ő ki is borul…

*

Olyannak

képzeli a katonaéletet,

ahogy szépségeit a toborzón festik…

*

Amit látsz,

az úgy is van:

a távolról közelgő óriást

sokáig csak törpének tartod!

*

Süllyedő hajóról

enigmatikusan, rejtjelezve

találós kérdésekben küldi vészjelzéseit…

*

Olyan zsugori,

mintha örökké élne –

úgy tékozol, mintha ma meghalna

*

Ha

éppen most

elég jó idő van,

akkor azért sopánkodsz,

hogy mi lesz majd holnap(után)…

*

A

Napnak

megparancsolod, hogy keljen fel –

a gyerekednek viszont rimánkodsz?

*

Egyre önteltebb

és felfuvalkodottabb lesz,

míg túlfújt lufiként hirtelen ki nem pukkan…

*

Semmit

sincs szíved

kidobni a süllyedő léghajóból –

így magát az életedet is elvesztve

a cápák martalékául a tengerbe esel…

*

Pokolba

a sok szociális

szabállyal/az elfojtásokkal:

ahol rájön, ahol ingert érez,

ott szerelmeskedik vagy pisil, kakil

*

Annyira

aprólékosan túlszabályozott

az evési-ivási illemed, etiketted,

hogy már jóízűen nem is falatozhatsz…

*

Éhen halsz,

mert görcsösen

markoltad a magot:

miért nem merted elvetni!

*

Pletykaéhező:

egyfolytában furdalja oldalát

a hamar öregítő kóros kíváncsiság…

(Intim Pista) 

*

Megijedsz

a saját árnyékodtól,

s akárhogy próbálod, nem tudod lerázni…

*

Folyton

hátrafelé nézegetsz,

- miközben haladsz -,

s így bevered a fejed,

vagy karambolozol…

*

Annyira szkeptikus,

hogy még abban se biztos,

hogy most itt és most vajon

ő kételkedik-e, vagy más….

*

Kedveli, keresi

a bonyolultabb megoldást:

nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót…

*

Amikor

ég a házad,

akkor jól időzítve

jó sok olajat öntesz a tűzre!

*

Megspórolná

felkapaszkodását

a szellemi magaslatra -

anélkül szeretne magára látni,

önismeretre jutni…

*

Neki

az egész év

egy fordított nap:

az asszonyon van a nadrág és a kalap?

*

Sokat

akar a szarka,

de nem bírja a farka:

kicsi önismereted,

nagy mohóságod

ára: sokat markolsz,

és keveset/semmit se fogsz…

*

A nap

egyik felében

mindent be- és elzársz,

míg a másikban nyitogatsz

és keresgélsz, tűvé teszel…

*

Ha

passzívan áll ellen,

akkor a ráktól,

ha aktívan áll ellen,

akkor az infarktustól fél…

*

Mivel

sokaknak

adtál jó tanácsot,

saját ügyedben is

csak magadhoz fordulsz…

*

Lenyuszizzák,

s bedőlve a provokálásnak

vakmerő tettre szánja el magát…

*

Nem mer

kimenni az utcára,

mert hátha pont

az ő fejére esik egy tégla…

*

A fürdővízzel együtt

a kisgyermeket is kiöntöd

és még a sorsára hagyod

a jéghideg hátsó udvarban?

*

A buta

s agresszív tanárok ellen

minden tanulás szabotálásával tiltakozol?

*

Remegő

gyomorral eszel,

mert olyat rendeltél,

ami neked most is túl drága…

*

A tengeren

átkelve elbíztad magad,

s otthon belefulladsz egy bányatóba…

*

*

Úgy

fogod fel

az evést, mint orvosságot:

gyorsan lenyelni és hamar túllenni rajta?

*

Igazat mondasz,

de rosszkor, rossz helyen,

és rossz formában, rosszul –

többet ártasz, mint használsz

*

A házas élet,

a szerelmeskedés

egy szükséges rossz,

(gyereknemző eszköz)

már azzal elégedett vagy,

ha nem kínos és nem fáj…

*

Ünnepnapok

nélküli életed olyan

mint egy hosszú út

vendégfogadók nélkül…

*

Édes

otthonát

átvarázsolja

keserves dologházzá:

Isten hozta, őrnagy úr!

*

A sarokba szorítod

az aranyos kis kutyust,

s meglepődsz, hogy

ádáz farkasként ugrik rád

*

Balhited

is hegyeket mozgat –

kisistenként avatkozol bele a természetbe…

*

Elégedett vagy,

hiszen arányosság van:

egyre többet dolgozol

egyre kevesebb reálbérért…

*

Csak fejni

akarod a juhaidat,

és még a legelőre

se hajtod ki reggelente?

*

Az orrodnál

és a farkadnál fogva

téged a világ végére,

a pokolba is el lehet csalni?

*

Vészmadár,

aki minden tőle telhetőt megtesz,

hogy lehetőleg még be is váljon jóslata!

*

Mindenfélét

össze- és visszaolvastál,

betűhegyeken rágtad át magad -

nem tudva, milyen kérdésre vártál választ!

*

Büntethetőség

alóli mentességre vágysz,

sebaj, ha nem kicsi az ára:

akár még a gondnokság alá vétel…

*

Mindent

olyan pontosan

akar, szeretne elmesélni,

hogy elveszünk a részletekben

és végül elunjuk, majd elalszunk…

*

Spekulatív

teóriák koporsójába

akarod az élő világot

tetszhalottasítani?

*

Kellő

időben és

méltósággal

vissza nem vonulva

szégyenszemre, lesajnálva

somfordálsz, pucolsz el…

*

*

Fegyvert ragad,

– pl. mérgezett tőrt –,

de elveszik tőle és általa vész el

(lásd például: a Hamlet végjátéka…)

*

Az elején

nem tisztázott félreértés

veszekedéssé, sőt verekedéssé fajul…

(aminek még emberhalál is lehet a vége)

*

Nem érti,

vagy nem figyeli

teste jelbeszédeit,

csak ha már irreverzibilisen végzetes a baj…

*

Olyan vagy,

mint az áprilisi időjárás:

szeszélyes, kiszámíthatatlan -

s azt várod, hogy hozzád igazodjanak?

*

„Jó-

cselekedetek” halmozásával

próbálod kiérdemelni a nagy Ő szerelmét?

És ha ez itt és most éppen nem sikerül,

akkor visszahatásként soha nem teszel jó

*

Neked

az édeskevés,

hogy kutyád eltűri a macskád:

puszipajtásokká tennéd őket?

*

Hogy

más ne

gyönyörködhessen kedvesében,

- mintha ő ezzel kevesebb lenne -,

ezért mindenkitől hermetikusan elzárja Őt…

*

A megkedvelt

ételt vagy dalt vagy viccet stb.

a rosszullétig, az örökre megutálásig fogyasztod?

*

Szívességet kér tőlem,

de ha nem – rögtön - teljesítem,

akkor szid, ócsárol és bepanaszol…

*

Annyira

„szereti” gyermekét,

hogy a játszótársa és nem a nevelője lesz?

*

Nem hiszed el,

hogy neked megbocsátották

s tovább zaklatod a sértett felet,

amíg sikerül őt teljesen kiborítani, megharagítani

(Csehov: A csinovnyik halála)

*

Ha

egy légy

„szemtelenkedett”,

életprogramként akar

vérbosszút állni rajta…

*

Olyan

„pozitív”

a szemlélete,

hogy vereségét

egyenesen győzelemnek látja

*

Tudod, hogy

peches ember vagy,

mégis a jégre mész?

(pedig még vékony,

vagy már olvadó is…)

*

Úgy akarsz

jó üzletet kötni,

- minden kockázat nélkül -,

hogy te még véletlenül se veszíthess rajta?

*

Beszállsz

egy tömegverekedésbe,

s még te méltatlankodsz,

ha hátulról, övön alul ütnek

*

A

pusztába

kiáltod a szavad,

majd keseregsz

a visszhangtalanság miatt?

*

Felülsz

a léghajóra,

de a magasban bemajrézol

és azonnal ki akarsz szállni…

*

Először állattal,

majd később másokkal,

végül nem kivételezve:

saját magával kegyetlen…

*

Csak borral

akarod elűzni

minden gondod:

az kijózanodás után

bumerángként csap le!

*

Életed teszed rá,

hogy a vad oroszlánt

doromboló házi cicussá szelídítsd

*

Úgy

adod az értelmiségit/bölcset,

vagy a „szórakozott profeszzort”,

hogy szemüveget viselsz és délben kelsz fel,

és nem mosakszol, s torzonborz a külsőd stb…

*

Te

sem engedsz

a „Haragszom

rád!” játszmában:

inkább te is szenvedsz:

a kapcsolatod is kiszenved

*

Annyira

büszke vagy

a hajnali felkelésedre,

hogy estig nem telsz be vele:

mindenkinek ezzel dicsekszel,

miközben üresjáratban közlekedsz…

*

Mire

felépült végre a házad,

teljesen leépültek kapcsolataid:

kit látnál vendégül, s ki hív meg téged?

*

Híres ember

„barátsága” után kajtatva

elveszítetted a szinte tálcán kínálkozót!

*

Felszállsz

a Mars-expedíció járatra,

pedig nincs retour jegy a zsebedben!

*

A tűz

elvarázsolja és megigézi:

egyre közelebb és közelebb köröz fölötte,

míg előbb-utóbb belehull és megsemmisül…

*

Neki senki

sem parancsolhat:

még a Grammatika

se diktáljon, korlátozzon?

*

Mindig az árral úszol,

egyre biztosabban sodródva

a félelmetes Niagara vízesés felé…

*

A ritka,

olykor egyszeri

jó alkalmat elszórakozza:

mert - mintha - neki csak

nagy játék - lenne - az élet

*

Ész nélkül

rohan kósza hírek után!

Majd kiderül: nyomdahiba

volt: nem osztogatnak,

hanem fosztogatnak?

*

Nem

tud kitörni

a nagy hencegés

és nagy megszégyenülés ördögi köréből…

*

Nem

az elkerülhetetlen bajok

találnak itt és most éppen rád,

hanem te keresed meg őket,

te magad mész elébük?

*

Ha

neadjisten

kölcsön is adsz,

addig nem alszol,

míg nem kapod vissza…

*

Gyorsan akar

sikerélményhez jutni,

s mivel rombolni könnyebb, mint építeni…

*

Vagyonod,

összegürcölt kis pénzmagod

plasztikai sebészekre költöd, pazarolod,

hogy Madonnát, Alain Delont faragjon belőled?

*

Mintha

megátkozták

volna a törökök:

szomszédjaival kiélezi konfliktusát,

körkörösen frontokat nyit és állóháborúzik

* * *

*

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!