Chiovini Ferenc (Besenyszög, 1899. november 16. – Szolnok, 1981. december 9.) magyar festőművész.
Festészete egyértelműen az Alföldhöz kapcsolódik. Virtuóz rajztudásával, sajátos szerkesztőkészséggel, a plein air eszközeivel az "ősi Alföld monumentalitását" festette. Temperafestményeit realizmus, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Festményeinek tárgya az alföldi ember élete, a munka, az utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek. Tájképein ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek, jelennek meg. Aba-Novák Vilmossal együtt készítette a jászszentandrási templom freskóit.
Az olaszországi származású Chiovini család sarja volt, családtagjai között sok művészt találhatunk. Festő ükapja Egerben katonáskodott az 1700-as években, majd végül letelepedett a városban. Chiovini Ferenc nagyapja később innét az Alföldre költözött. Chiovini Ferenc gyermekkori falusi élményei a művészetére is kihatottak, már kamasz korában szívesen rajzolgatott. Családja 1914-ben átköltözött Tiszapüspökibe. Szolnokon, a Verseghy Gimnáziumban érettségizett. 1917 májusában az olasz frontra került, vázlatfüzetében megörökített a katonaélet mindennapjait. 1924-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán olyan neves mesterektől tanulta a mesterség fortélyait, mint Balló Endre, Rudnay Gyula, Vágó Pál. 1925-ben szülőfalujában tűz psuztított, melyet festményen ábrázolt, ezen munkájával vendégtagságot nyert a Szolnoki művésztelepre. Az 1930-as években olajfesték helyett temperát használt alkotásaihoz. 1935-1936 között a római akadémia freskófestő szakán végzett tanulmányokat, mint ösztöndíjas; műtermében III. Viktor Emánuel olasz király is megfordult. Rajztanulmányokat végzett Firenzében is.
A második világháború alatt, hogy elkerülje a katonai szolgálatot, hamis papírokkal bújkált. 1947-től 1949-ig Szolnok megye építésügyi igazgatójaként a második világháborúban jelentős károkat szenvedett művésztelep helyreállításán dolgozott. 1950-től mellőzték, mivel nem követte az akkori művészi irányzatokat. Egészen élete végig járt Besenyszög és Szolnok határába, s farostlemezre készítette el impresszóit. Ebben az időszakban stílusa letisztult, művei alapozást nem igényeltek. Elhunyt 1981-ben, sírja a szolnoki temetőben áll.
Kép: Abrakoló lovak, 1964
|
