BOLDOG-TALAN EMBER - XXI.
Az emberi balgaságok és a földi poklok
Isten csodagyermekéből balga ördögfajzat
A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői
Lehetséges életminőségek: ön-sorsrontók 1.
VÁCI MIHÁLY:
MINTHA
Ez a folyó itt mintha folyna,
az éj is mintha éjjel volna;
- az ember mintha olyan volna,
milyennek lenni lenne dolga.
Mintha élet lenne az élet,
éltetne is , míg csak leéled,
s mintha elég is lenne néked
mindaz, mivel végül beéred.
Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az mi voltam, s mi lehetnék.
És te is mintha csak te lennél,
mikor nevetsz , mintha nevetnél,
s mert felderengsz még, hogyha fény ér,
éppen olyan vagy, mintha élnél.
Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,
a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!
A szeretet mintha szeretne,
a szerelem mintha lehetne,
a hit mintha még hitegetne,
s mintha hinni lehetne benne.
Minden dolog épp olyan mintha
öntökélyére lenne minta;
tökéletes hinta a hinta,
a kulcs az ajtókat kinyitja.
Ami van mintha tényleg lenne,
a teremtés mintha teremne,
a lét mintha tényleg létezne,
a rend is mintha rendbe lenne.
* * *
Akik
már végleg
lemondtak arról,
hogy valaha is boldogak lehessenek,
mondván, rosszkor/rossz helyre születtek
*
Akik
sohase hittek
benne komolyan,
hogy itt és most az ember vagy ő lehet boldog –
ez csak kitaláció, ábránd, nem létező kék madár stb.
*
Akik
hagyták
magukat beskatulyázni
született vesztesnek, felesleges embernek,
porszemnek, túlélésért güriző hangyának stb.
*
Akiknek
beteges félelmek,
vagy maga a halálfóbia eszi a lelkét
(mert gyávák, nem mernek már ma Élni…)
*
Akik
életútjuk felén
egy nagy sötét erdőbe jutottak,
és bár még nem lelik az igaz utat,
de nem is igazán, izgatottan keresik azt…
*
Akik
maguknak se
vallják be lelki bajaikat,
s ezek medikalizálásában
partnerre találnak az orvosban
*
Akik
tudják, hogy
milyen létfontos a lelkiviláguk,
de rosszul tették fel a kérdéseiket,
rossz szellemi iránytűjük megvezeti őket
*
Akik
nem is mernek
szembenézni az élet-halál kérdéseivel,
azt hiszik, akkor megússzák a válaszadást,
pedig dehogyis: rossz választ „választanak”
*
Akik
amúgy olyan rendes,
becsületes, szorgos emberek,
és sehogyan sem értik, hogy
akkor ők miért nem boldogok
*
Akik
mindig
abban reménykednek,
hogy majd holnap, vagy
visszaképzelgik magukat
sohanemvolt aranykorokba
*
Akiket
amúgy mindenki
boldognak mondana,
de félig titkon érzik, hogy
nagyonis kínzó hiányérzetük van
*
Akik
kompromisszumok címén
egyre jobban megalkudtak,
s ezt alkohollal, rajongással
vagy cinizmussal kompenzálják
*
Akinek
minden nap
egy túlélési gyakorlat,
s ehhez reggel felkapnak
egy gondolatot, hogy kihúzzák vele…
*
Akik
nem úgy
néznek magukra,
ahogy csodára nézni illik,
s magától értetődőnek veszik,
ami már nekik megszokott…
*
Akik
mindaddig
nem értékelik,
amik s amijük van,
míg az nem kerül veszélybe,
vagy nem vesztik végleg el…
*
Akik
annyi mindenki
mással cserélnének -
egy összemazsolázgatott "életet" élnének...
*
Akiket
a sárga irigység
vagy az átkozott féltékenység gyötör
*
Akik
úgy érzik,
hogy tehetetlenek,
mert leigázta őket
a körülmények hatalma
*
Akik azt hiszik,
hogy nincs bocsánat,
s így fekszenek naponta
lelkiismeretük kínpadján…
*
Akiknek
nincs is bűntudatuk,
sőt, ami még rosszabb,
a vétkükkel erényként hencegnek
(mint pl. a szenvedélybeteg munkamániás)
*
Akiknek
a képmutatása
legalább hódolat az erény előtt,
de megelégednek a látszat fenntartásával…
*
Akik
már annyiszor
akartak új életet kezdeni,
saját magukat a hajuknál fogva
kihúzni a mocsárból, az erkölcsi fertőből…
*
Aki
ábrándozó,
aki a bírhatót
eladja álompénzért,
és aki légvárat épít fel
a lakbérszedő "lelki szakembernek"
*
Akik
oly tudatlanok
és hiszékenyek,
balek boldogtalanok:
könnyű prédái a gazdasági,
politikai, szellemi szélhámosoknak
*
Akik
testükben-lelkükben
túl öregnek érzik magukat,
hogy szellemileg újjászülessenek –
nekik már mindegy...
*
Aki
már oly mocskos,
annyi bűnt követett el,
hogy így már nem is mer
"Isten színe elé állni"
*
Akik
mártírkodva
szinte keresik a szenvedést,
titkon vagy nyíltan a túlvilági jutalmat remélve
*
Akik
úgy élik a világukat
a gyertyát két végéről égetve,
mintha csak egy nap lenne már a világból hátra...
*
Akik
úgy halogatják
létfontos döntéseiket, dolgaikat,
mintha örökké élnének, s nem lenne "rendelt idő"
*
Akik
kiábrándultak
a langymeleg tört-
énelmi egyházakból,
akiket tönkretettek
a folyton tüzelő szekták vezérei
*
Akik
szó szerint
értik a mesét, a mítoszokat,
s így vagy szellemi fogyatékosok,
vagy nihilisták lesznek
*
*
Akik
most döbbentek rá,
milyen gagyit sóztak rájuk
a second hand túrkálókban,
szellemi ócskapiacokon…
*
Akik
az úgynevezett
politikai-gazdasági rendszerváltástól
várták volna személyes megváltásukat,
családi boldogságukat…
*
Akik
már annyi csodaterápiát
kipróbáltak, de sikertelenül,
akik anyagi sikert sikerre halmoztak,
mégis depressziósok…
*
Akik
az élet császárai helyett,
valamelyik MLM ön- és barátság-
gyilkos rabszolgái lettek
*
Akik
a gödör
fenekén vannak,
mert hittek az ördögnek,
aki sokat ígért, majd nagyon
keveset adott - az is keserű volt...
*
Akik
aktuális
fizetettmunka-
nélküliségük miatt
magukat feleslegesnek,
parazitának, káros elemnek érzik
*
Akik
életpiaci
lármába menekülve
nem ismerik a csendet,
s így nem hallják a bennük
élő isten halk életmentő hangjait
*
Akik
rút kiskacsként
önleértékelésben vannak,
pedig amúgy gyönyörű hattyúként élhetnének
*
Akik
idegen
közegben, terepen
a parton vergődnek,
pedig az életük vizében
vidáman ficánkolhatnának…
*
Akik
jó ügyekhez
méltó buzgalommal
rossz ügyeket szolgálnak,
képviselnek, védenek stb.
*
Akiket
már semmi
nem érdekel,
teljesen közönyösek,
nem tudják, hogy milyen
sok múlhat egyetlen emberen
*
Akik
nem akarnak
felnőtté válni,
s a mamahotelban elbújva
javíthatatlanul infantilizálódnak
*
Akik
erőltetik
a "nagykorúsodást",
s koravénülnek, fiatalon kiégettek lesznek
*
Akiknek
nincs igaz jó barátjuk,
esetleg a minőséget itt is
mennyiséggel pótolnák…
*
Akik
abban a hiszemben vannak:
van barátjuk, szerelmük,
ezért nem is keresnek –
pedig csak álbarátuk,
ellenségük van…
*
Akik
mindig jónak
is akarnak látszani
és minden "jótettükért"
rögtön hálát várnak…
*
Akik,
ha már
nem lehetnek
dogmájuk szerint "jók" ,
akkor legalább a gonoszságban
akarnak tökélyre jutni
*
Akik
sorozatosan
gyűjtik a kudarcélményüket,
majd környezetük/önmaguk ellen agresszívek
*
Akik
nevetségesé
vagy szánalmassá váltak
szüntelen öndicsérgetésükben
és profi önsajnáltatásukban…
*
Akik
élőhalottként
sínylődnek bűneik börtönében,
miközben gonosz pótcselekvésként
bűnbakokra vadásznak, uszítanak…
*
Akik
betömetik füleiket
a szirénsziget közelében hajózva,
vagy akik nem kötözik ki magukat,
s örökre elcsábulnak (egy szektában)
* * *
Váci Mihály:
Valami nincs sehol
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – minden szerelemből hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is, – a boldogságból hiányzik valami.
Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, – az életedből hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, – mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, – mert az Egészből hiányzik valami.
A Mindenségből hiányzik egy csillag, – a Mindenségből hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, – a Világból hiányzik valami.
Az égboltról hiányzik egy sugár, – felőlünk hiányzik valami. A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, – talpunk alól hiányzik valami.
Pedig így szólt az ígéret a múltból: – „Valahol! Valamikor! Valami!” Hitették a bölcsek, hitték a hívők, – mióta élünk, e hitetést hallani. De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol! – s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani.
Újra kell kezdeni mindent, – minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, – minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden művet és minden életet, – kezünket mindenkinek újra odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…
* * *
Eugéniusz:
A boldogtalan ember
Egymondatos lényegkereső kísérletek
Szembesítő tükör:
bátran meglátni a fájó igazságot.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz:
a mese pont rólad is szól!
Te
mi mindent
mulasztasz el,
illetve teszel rosszul,
amivel folyamatosan és
durván rontod legfőképp
saját, de legalább közvetve
az előszeretteid stb. életminőségét?
Gyáván,balgán,
öngyilkos módon,
hárítható a felelősség
mindaddig,
míg meg nem halsz,
mielőtt éltél volna…
Ismerj önmagadra
és változtass bölcsen!
|