»Könnyebb száz bolhát őrizni, mint egy fiatal lányt« | Egy új közmondásgyűjteményről

Posted on 2018. január 8. hétfő Szerző: 

0


Kiss Gábor |

Az elmúlt évben jelent meg A sas egyedül repülcímű gyűjtemény a Tinta Könyvkiadó gondozásában. Az alcím kevésbé költői, ám szigorúan tárgyilagos: Állatos közmondások és szólások magyarul és angolul a világ minden tájáról szinonimamutatóval. A megjelenés alkalmából beszélgetett a szótár összeállítójával,Balázsi József Attilával a kiadó vezetője, Kiss Gábor.

Miért lett ez a címe a kötetnek?
Rövid, frappáns, figyelemfölkeltő címre volt szükség. Ez pontosan ilyen, egyébként természetesen szerepel a kötetben is. Az európai folklórban a sas a madarak királya, az erő, a hatalom jelképe, ezért lett számos ország címerállata. Miként Arany János írja: „Micsoda nagy sast rejt eme varjú tolla” (Toldi szerelme). Magasan szárnyal, látja, mi zajlik a Földön. Délszláv elképzelés szerint a sas hosszú életet él, s amikor halálát érzi közeledni, megfürdik az élet vizében, majd újult erővel röppen fel ismét.

Igen gazdag ez a gyűjtemény. Vannak előzményei?
Többnyire egyetlen nép vagy népcsoport közmondásait szokás egybegyűjteni és kiadni. Nyelvtanulók számára is állítanak össze két- vagy ritkábban többnyelvű köteteket. Napvilágot láttak a nálunk kevésbé ismert, távoli népek (kikuju, zande, maori) közmondásai is. Egyes témákban már jelentek meg kisebb-nagyobb gyűjtemények (mint például a nők a közmondásokban), azonban még nem találkoztam olyan változattal, hogy egyetlen téma köré csoportosították volna száznál is több nyelv és nép közmondásait, noha aránylag jól ismerem a szakirodalmat.

Beszéljünk egy keveset a kötet számairól.
A világ 124 nyelvéből származó 2727 közmondás szerepel a kötetben, s ezekben 123 különböző állatnév található. Az állatfajok száma ennél kevesebb, mivel külön szócikket kapott ugyanazon állat nősténye, hímje, kölyke, illetve dicsérő vagy rosszalló megnevezése. Így a mellett megtalálható a csikó, csődör, gebe, kanca és paripa, a sertéssel kapcsolatos közmondások pedig adisznó, koca, malac és vaddisznó címszó alatt. Maga a sertéssertés marhaféle összetételből rövidült a 17. században, ezért közmondásainkban nem fordul elő. Összetett szavaink jórészt adisznó elő- vagy utótagot tartalmazzák: nincs sem vadsertés, sem sertéshólyag, sem sertéspásztor, és kapatos szomszédunkat sem hívjuk képletesen részeg sertésnek.

Van népszerűségi index is?
Hogyne. Az öt leggyakoribb állat – a kutya (284), a ló (230), a hal (119), a szamár (117) és a farkas (92) – teszi ki az anyag több mint 30 százalékát, mondhatnám oroszlánrészét.

Egy magyar anyanyelvű számára melyek a legfurcsább megfogalmazások?
Ez attól függ, mennyire ismer az illető más nyelveket, egyéb kultúrákat. Aki csak édes anyanyelvét beszéli, annak azok tűnhetnek szokatlannak, amelyek a miénktől gyökeresen eltérő hagyományokat tükröznek. Ezekhez rövid magyarázatot is fűztem. Például: A bárányok kiváltsága, hogy térdelve szopjanak kínai közmondás azt jelenti, hogy miként a kisbárány is tisztelettudóan letérdel, hogy hozzájusson az éltető anyatejhez, úgy az ember gyermekének is tisztelnie kell szüleit, meg kell hajolnia akaratuk előtt. A letérdelés valaha a legnagyobb fokú megbecsülést jelentette Európában is, ebből mára csak az enyhe meghajlás maradt. Távol-Keleten azonban napjainkban is a mindennapi kultúra szerves része.

Mondjon néhány olyan példát, ami sok nyelvben megtalálható.
A közmondások zömét ezek alkotják. De a világ mai ismeretünk szerinti több mint 7000 nyelvének közmondáskincse sajnos még nincs feldolgozva: csak a jéghegy csúcsának hegyét ismerjük. Az érdemi munka csak akkor kezdődhet el, ha már minden nyelv ilyen anyagát szorgalmasan összegyűjtöttük és kiadtuk. Történtek próbálkozások az európai közmondások összehasonlítására, s ebben úttörő szerepet vállalt Paczolay Gyula, aki földrészünk 106 leggyakoribb közmondását rendezte impozáns kötetbe, közölve egyes ázsiai nyelvekben meglévő párhuzamaikat is. Például a magyar Ha ló nincs, a szamár is jó megfelelője sok nyelvben ismert, de mindenhol más állattal fejezik ki: Ha nincs hal a folyóban, értékes a garnélarák is (kínai), Ahol nincsen birka, megbecsülik a kecskét (ír), Sasok nélküli országban a veréb sasnak vallja magát (Borneó), A völgyben, ahol nincs tigris, a nyúl az úr (koreai). Ne feledjük: a gyakran hasonlónak tűnő közmondások használatában is tapasztalhatók lényeges eltérések.

A szótárban van jó néhány olyan közmondás, amely igen sértő a nőkre nézve. Például: Könnyebb száz bolhát őrizni, mint egy fiatal lányt. Nem kellett volna ezeket kihagyni?
Nem hinném. Számos közmondás éppen az emberi gyarlóságot ostorozza. Vannak egyébként a férfiak hibáira utaló közmondások is, például föltehetően sok tapasztalatot összegez a következő amerikai közmondás: Aki megrúgja a kutyáját, verni fogja a feleségét. Ha mindezeket kidobnánk a gyűjteményekből, igencsak elszegényednének. A közmondások régvolt idők szokásait, erkölcseit őrzik meg és adják tovább az utókornak. Ha nem értünk egyet a bennük megfogalmazott elvekkel, akkor nem használjuk őket. Ilyenkor kerül mögéjük a szótárban stilisztikai megjegyzésként azelavult vagy gúnyos címke. De mivel fontos adalékul szolgálnak a hajdani korok emberének érzés- és gondolatvilágát illetően, kár volna őket kihagyni. A szótárból sem töröljük a nekünk nem tetsző szavakat.

Már az iskolában tanulunk a közmondásokról. A nyelvész mit nevez közmondásnak, szólásnak?
A magyar nyelvészeti (frazeológiai) szakirodalomban közmondásnak (latinul proverbiumnak) azt az önálló mondatban megfogalmazott kijelentést nevezzük, amely népi bölcsességet fejez ki tömör, gyakran rímes formában, s amelyet egy nagyobb közösség ismer, mint például Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Valaha csak szájhagyomány útján terjedt, ma már tömegkommunikációs eszközök révén is. A szólás viszont nem mondatformájú, gyakran egyetlen szóval kifejezhető. Itt is megfigyelhető a párhuzamos szerkesztésmód vagy a rím: Majd ha fagy, hó lesz nagy. A néprajzosok a proverbiumokhoz számítják a szólásokat is, talán azért, mert a korábbi gyűjteményekben együtt adták ki őket. Az itt említett definíció azonban nem vonatkozik az írásbeliséggel nem rendelkező népek közmondásaira: ott jelentősebb a közmondások használata és szerepe a társadalomban. Például a nigériai csumburungok jogi gyakorlatában egy közmondás is felhasználható döntő érvként a bíróságon, s az elefántcsontparti bété törzsben az öregek tanácsába csak azt választják be, aki jól ismeri a közmondásokat – tehát a hagyományt.

Ezt a hagyománykincset mióta gyűjtik a világban és mióta nálunk?
Sumer agyagtáblákra már 4000 éve jegyeztek föl közmondásokat. A legkorábbi kínai frazeológiai szótár első századi szerző műve.
Nálunk aránylag későn, 1598-ban jelent meg az első ilyen jellegű kiadvány, a Baranyai Decsi János összeállította Ötezer görög–latin–magyar szólás gyűjteménye; ő Rotterdami Erasmus nagyjából húsz évvel korábbi szólásgyűjteményére támaszkodva készítette el az első magyar ilyen jellegű munkát. Kis Viczay Péter gyűjteménye 1713-ban látott napvilágot, ezt aztán követte a 19. században egy sor hasonló célú, olykor kéziratban maradt összeállítás. A legátfogóbb, sokszor újra kiadott mű O. Nagy Gáboré (1966).
A legújabbak szerkesztői főként a ma is gyakran hallható közmondásokat meg szólásokat rostálták egybe: Forgács Tamás (2003) irodalmi és sajtónyelvi példákkal illusztrálja használatukat,Litovkina Anna (2005) európai rokonságukat is megemlíti, Bárdosi Vilmos (2015) pedig bevezet kialakulásuk történetébe is.

Hogyan születnek a közmondások?
Ahogyan a népmesék és a találós kérdések. Nem a nép (közösség), hanem egyetlen személy ajkán: egyvalaki megfogalmazza, kimondja, s ha ez másoknak is megtetszik, ismételgetni kezdik: először a családban, majd a faluban, a városban, s idővel nagyobb területen vagy az egész országban is elterjedhet. Persze ehhez hosszú évtizedek, esetleg évszázadok szükségesek. Napjaink számos közmondása, szólása már ókori nyelveken tűnik fel. Hammurabi akkád nyelvű törvénykönyve (i. e. 18. század) leszögezi: „Ha egy ember tönkretette egy hozzá hasonló [helyzetű] ember látását, tegyék tönkre az ő látását is.” Mi ezt tömörebben, szemet szemért formában használjuk. Természetesen, ma a rádió, televízió, sajtó és internet jóvoltából hamarabb válik közkinccsé egy-egy elmés megállapítás. Ennek ellenére sem könnyű kideríteni, ki és mikor használta először.

Ma is születnek ilyen nyelvi alakzatok?
Természetesen. Híres személyiségek mondásai, a szállóigék gyakran válnak közmondássá, mivel az idő múltával a forrás gyakran feledésbe merül. Ismert slágerek szövegéből is származnak új szólások, például az LGT együttesnek köszönhető a Mindenki másképp csinálja (Zene, 1977); a némafilmek korszaka után egyre több filmbéli kifejezés lesz közmondásossá (Kell egy csapat; Régi idők focija, 1973; Az élet nem habos torta; A tanú, 1969). Napjainkban a politikusok beszédeiben fordul elő sok aranyköpés, amelyek némelyike idővel bekerülhet a mindennapi beszédbe. Hogy aztán megmaradnak-e szállóigének, vagy közmondássá alakulnak, az a jövő zenéje – hogy Richard Wagner 1850-es elméleti munkájának címét idézzem.

Régen több közmondást használtak az emberek?
Mondanivalónk szabatos megfogalmazását a gondosan megválasztott szavak mellett a kifejezések, szólások, hasonlatok és közmondások teszik lehetővé. A tömegkommunikációs eszközök éjjel-nappal ontják az információt, és gyakran használnak közmondásokat és közmondás-parafrázisokat. némely napi- és hetilapok különösen szellemes címekkel örvendeztetik meg olvasóikat. Csakhogy aki nem ismeri az eredeti közmondást, az aligha képes értékelni a nyelvi humor ilyen megnyilatkozásait. A közmondások használóira és elterjedtségére vonatkozó vizsgálatok csak az utóbbi évtizedekben indultak, és nincsenek korábbi adatok, amelyekkel összehasonlíthatnánk őket.

Tudom, hogy világszerte több helyen is tanított magyar nyelvet. A tipikus magyar közmondásokat nehéz lehetett megtanítani…
A közmondások ugyanúgy tanítandók, mint bármely lexikai egység: szó vagy kifejezés. Ám ezen a téren jóval könnyebb a tanár dolga, mert míg a magyar és külföldi szavak között nincs egyezés, két távoli, nem rokon nyelvben a közmondás alapját képező metafora megegyezhet. Az egyes szavakat a külföldi diák az égvilágon semmihez nem tudja kapcsolni, viszont a közmondásokban gyakran azonos szemléletmód nyilvánul meg. Pekingi kollégáink kétkötetes magyar tankönyve 100 közmondást tartalmaz, s közülük 48-nak van szó szerinti kínai megfelelője, mint például Aki nem dolgozik, ne is egyék; Borban az igazság; Sok kicsi sokra megy. Természetes, hogy a válogatás szempontjait az azonosság szabta meg, ám az ebből is világos, hogy a földgolyóbis különböző pontjain élő emberek gondolkodásában sok az egyező vonás.

Balázsi József Attila

Balázsi József Attila: A sas egyedül repül
Állatos közmondások és szólások magyarul és angolul
a világ minden tájáról szinonimamutatóval
Híd szótárak sorozat
Tinta Kiadó, Budapest, 2017
270 oldal, teljes bolti ár 2490 Ft,
kedvezményes webshop ár 1992 Ft,
ISBN 978 963 409 0960

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A közmondások minden nyelvben hűen tükrözik a nyelvet beszélők életét. Az olvasó a szótár segítségével távoli kultúrákba pillanthat be, s rádöbbenhet, hogy a föld népei a látszólagos különbözőségek ellenére is mennyire egyforma gondolkodásúak: Még a majom is leesik a fáról (kínai, hindi, japán); Még a király kutyájának is vannak bolhái (német); Még az elefánt is elesik, ha elvéti a lépést (India); Bármilyen jól patkolták a lovat, mégis botlik (francia).

A magyar mellett megadtuk a közmondások angol fordítását is, ez az angol nyelv tanulásához nyújthat segítséget. Az egymással rokon értelmű közmondások megtalálását belső utalások könnyítik, a szótár használatát pedig részletes mutató is segíti.

Balázsi József Attila, a válogatás szerzője neves nyelvész, kutatási területe a frazeológia, etimológia és lexikográfia. A Tinta Könyvkiadónál korábban megjelent kötetei: „Virágnak mondod, pedig nem az…” (2002); Hasonlatszótár (2017).